Vining, D.R. – Elwertoski, Th. C.: Az árarányok és az általános árszínvonal közötti összefüggés

220

az 1958—1962 időszak átlaga, de az átlag- számitásba nem minden esetben kerül bele mind az öt év adata.) A népességszám és a külkereskedelem/GNP arány közötti összefüg- gés vizsgálata érdekében a táblában szereplő négy értékbői országonként átlagot számíta-k nok, s a kapott értékeket a népességszám függvényében pontdiagramon ábrázolják. A diagramok azt mutatják. hogy az import/GNP arány feltűnően szorosabb negatív korrelá—

ciós kapcsolatban van a népességszámmal, mint az export/GNP arány. A számítási ered- mények is igazoiják a grafikus ábrázolás so-

rán kapott képet.

A kapcsolat vizsgálatára felhasznált mód- szerek egyszerűségét a szerzők azzal magya—

rázzák, hogy a meglehetősen pontatlan alap- adatok finomabb. munkaigényesebb statisz—

tikai eljárások alkalmazása esetén sem ad- nának sokkal megbízhatóbb eredményeket, ugyanakkor rontanák a modell közérthetősé- gét, és növelnék a költségeket.

— Az import/GNP aránynak a népességszám—

mal mutatott szorosabb kapcsolatát a szer—

zők szerint valószínűleg az indokolja, hogy az import mutatója sokkal inkább kifejezi, mennyire vannak az egyes országok ráutalva a nemzetközi cserekapcsolatokra, milyen mér- tékben nyitott, illetve önellátásra alkalmas gazdaságuk. Az export nagyságrendjének, GNP-hez viszonyított arányának kialakulásá- ban nagy szerepet játszanak bizonyos termé- szeti, földrajzi tényezők. Ezt igazolja az a vizsgálati eredmény, mely szerint a rendsze- resen pozitiv külkereskedelmi mérleggel ren—

delkező országok többségénél valamilyen bő- ségesen rendelkezésre álló természeti kincs (olaj, réz. vasérc stb.) okozza az exporttöbb- letet, ezekben az országokban általában igen magas az exportterme'kek koncentrációja. A vizsgálatba bevont országok kétharmadánál ugyanakkor külkereskedelmi deficit mutatko- zik, alátámasztva azt, hogy az államok — a külkereskedelmi mérleg kiegye'nsúlyozására

való állandó törekvés mellett, sőt annak el—

lenére is —- akár mérleghiány árán is bizto- sítják a gazdaság importcikk-szükségletének kielégítését. (A különösen nagy és állandó külkereskedelmi deficit kiegyenlítésére rend- szerint külső gazdasági segélyek, a külföldön dolgozó állampolgárok által hazaküldött ösz—

szegek, a katonai támaszpontok létesítése el—

lenében fizetett dijak stb. szolgálnak.)

Mivel az eredmények azt mutatják, hogy az import/GNP arány jelzi jobban az egyes or—

szágok nemzetközi kereskedelembe való be- kapcsolódásának mértékét, a szerzők ezt a mutatót használják a szóródásvizsgálatra:

Ténylegesen mért import/GNP R, : Átlagos import/GNP

A kiszámított RI értékek igen nagy szóró- dást mutatnak, s első megközelítésben nem

fedezhető fel korrelációs kapcsolat az R! és az ország egyéb jellemzői (például az egy fő— _ re jutó GNP vagy a függetlenség mértéke stb.) között. Ennek az ország méreteitől is független szóró'dásnak a vizsgálatával szerzők (: továbbiakban még részletesen kívánna—k * foglalkozni.

(ism. :MKuti Éva)

VlNiNG, D. R. —- ELWERTOSKI. TH. C.:

AZ ÁRARANYOK

ÉS AZ ÁLTALÁNOS ÁRSZlNVONAL KÖZÚTI!

OSSZEFUGGES

(The relationship between relative prices and the general price level.) -— The American Economic—Rm view. 1976. szept. 699—708. p.

A neoklasszikus közgazdászok között majd:

nem magától értetődő igazság, hogy a közvé—

lemény nem keveri össze az árszínvonal álta- lános változását az árarányváltozásakkal. Eb—

ből adódóan az árarányváltozások és az át—

lagos árszinvonal—változás iüggetlenségéről' mint a neoklasszikus tradició központi alap—

követelményéről beszélhetünk. Ezzel a kérdés—' sel már Jevons foglalkozott, félreértésének oka a megélhetési költségek igen lassú emel- kedéséből fakadt. Az utóbbi években az ár- emelkedések olyan mértékűvé váltak, hogy volt év, amikor a dollár vásárlóereje 12 szó—

zalékkal romlott, és ezt a változást többnyire bizonyos árak abnormális viselkedésének tu- lajdonították.

Az, hogy milyen kevés haladás történt Jevons óta a közvélemény tudatában, meg—

nyilvánul neves, mai közgazdászok írásaiban és beszédeiben is.

Milton Friedman azt kérdezi például, hogy vajon az olaj és az élelmiszerek árának emel- kedése a közvetlen oka az árrobbanásnak?

Szerinte egyáltalán nem, mivel alapvető. hogy megkülönböztessük az árarányok változását az abszolút árak változásától. Azok (: speciá-'

lis körülmények, amelyek az olaj és az élei- miszerek árát felemelték, oda vezettek, hogy a vásárlók kénytelenek ezekre a cikkekre töb- bet költeni és ebből kifolyólag más cikkekre csak kisebb összeget költhetnek. Ez tette az—

után szükségessé, hogy más árak csökkenje- nek vagy legalábbis kevésbé emelkedjenek, mint egyébként emelkedtek volna.

Alan Greenspan szerint nem fogadható el, hogy hosszú távon az általános árszinvonalat annak egyes részei additív módon határozzák meg. A búza és az acél ára közötti viszony relatív fogalom, amit a viszonylagos kínálati és keresleti körülmények határoznak meg.de ezek abszolút árát nem ez a viszonylat. hanem az aggregált árszínvonal határozza meg. Ter—

mészetesen, ha ismert az összes áraróny és

az összesített árszinvonal, akkor az egyedi

árakat ki lehet számítani.

STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÖ

221

Edgar Fiedler szerint az infláció problémá- jának súlyos volta ellenére, annak lényegét sokan nem értik. Különösképpen azt tartja aggasztónak. hogy széles körű félreértés ta- pasztalható az infláció (ami az árak általá- nos szinvonalának változását jelzi) és az egyes termékek árarányainak változása kö- zött. A legtöbb ember az olaj vagy az acél áráról beszél, ami valóban jelentősen emel—

kedett az elmúlt év során, és ezt inflációnak nevezi. A szójabab vagy a zsebszámológépek olcsóbbodását viszont már nem nevezik def—

lációnak. Megkülönböztetendő, hogy infláció az. ami az összes ár átlagával történik. Ha ezt nem így fogjuk fel, akkor figyelmen kívül hagyjuk az infláció alapvető természetét, és ha e nélkül tervezünk intézkedéseket, akkor csak a probléma tüneteit kezeljük, nem a gyökereit.

E tanulmány hipotézise, hogy az általános vélekedést az adatok meglehetősen alátá—

masztják. Kimutatható, hogy az általános ár- szint viselkedése meglehetősen szisztemati—

kusan függ össze a relatív árak alakulásá- val.

E tézis megalapozásához mindenekelőtt pontosabban meg kell határozni, mit is értünk az általános árszínvonal és az árarányok vi- selkedése között ellentmondásos függetlensé-

gen.

Robert Lucas közelmúltban e folyóiratban megjelent tanulmánya lehetővé teszi a füg—

getlenség megfogalmazását és ellenőrzését nagyon széles körű, az amerikai áralakulásra vonatkozó gazdag adatanyog alapján. A ko- rábbi tanulmányok állandó árarányokat fel—

tételeztek, s ebben az esetben természetes,

hogy az előbbi értelemben vett függetlenség- ről nem lehet szó. Lucas gondolata az volt, hogy ezt a függetlenséget a valószínűség—

számítás elméletének nyelvén fogalmazza meg. Lucas modelljében az árszínvonal átla—

gos változása időben — feltételezés szerint — független a többi paramétertől. Azaz kiindu—

lásként feltételezhető. hogy a kétféle szórás, az átlagos árszinvonal változásának és a re- lativ árarányok időbeni változásának szóró—

dása független.

Lucas egyszerű modellje az átlagos árindex időbeli alakulásának és az egyes évek ár- arányainak szórását vizsgálja az árindexek logaritmusai alapján. Az 1948 és 1973 kö- zötti évekre vonatkozóan rendelkezésre álló amerikai nagykereskedelmi és fogyasztói ár—

indexeket elemezve arra a megállapításra jutott, hogy e két paraméter együtt mozog.

azaz ha az átlagos árszinvonal válik bizony- talanná, és a szórásnégyzet nő, akkor a sta- tisztikai adatok bizonysága szerint az árará- nyok szórása is nagyobb lesz, illetve megfor- ditva.

A nagykereskedelmi és a fogyasztói árin- dexek elemzésének eredményeit bemutató

diagramok világosan jelzik, hogy a vizsgált időszak elején, 1948 és 1953 között nagy ár- mozgások voltak, és a szórás rendkívül nagy volt. Utána a szórás csökkent és viszonylag stabilizálódott, majd a világpiaci árrobbanás kapcsán ismét igen nagy szórás—mutatkozott.

A relatív árarányok változásai és az átla- gos árszínvonal növekedése közötti összefüg- gés az amerikai gazdaság állandó sajátos- ságának tűnik, Friedrick Mills már 1927—ben a nagykereskedelmi árakról írt részletes ta- nulmányában hasonló megállapítást tett.

Az adatok vizsgálata az egyedi árváltozá- sok eloszlásának alakjára vonatkozóan is ér- dekes következtetésekre ad lehetőséget. A ki—

induló feltételezés szerint az eloszlásnak idő- ben állandónak kellene lennie, valójában

azonban nagymértékben változik, és szinte soha sem normális eloszlású, sőt még a szim- metrikus alakzat is ritkán fordul elő. Sokkal általánosabban mondható, hogy nagymérték—

ben ferde és aszimmetrikus az eloszlás, és a ferdeség iránya is meghatározható: általános infláció esetén az emelkedő, míg forditva a

.,skewness" negatív.

Az általános árváltozásokkal összefüggő ár—

arányváltozások részben magyarázatot adhat- nak arra. hogy a lakosság miért fogadja el—

lenszenvvel az általános áremelkedést még akkor is, ha az nem jár a reáljövedelmek csökkenésével. Számos közgazdász számára azonban a jelenség teljesen irreális és érthe- tetlen.

James Tobin például azt mondja. hogy ha a vásárlók többet fizetnek, akkor az eladók többet kapnak. Az infláció okozhat bizonyos egyenlőtlenségeket a munkások. fogyasztók vagy tulajdonosok között, de ilyen relativ el- oszlási változások mindig előfordulhatnak akár van infláció akár nincs. Ha az áralaku—

lás bizonytalansága együtt jár az általános inflációval, és az árarányváltozások szóródása növekszik, akkor nagyobb mértékű bizony- talanság, kockázat és a biztonság hiánya alakul ki a pénz értékcsökkenésén túlmenően.

Az ár— és bérpolitika segitségével bizonyos mértékig enyhiteni lehet ezt a problémát, csökkenthetőnek látszik az árarányok szóró—

dása. de ez nem tekinthető egyben az álta- lános infláció megoldásának

!. M. Keynes 1932- ben erről a kérdésről többek között azt írta, hogy a pénzérték vál- tozása, azaz az árak emelkedése csak any- nyiban érdekes, amennyiben annak hatása egyenlőtlen. Ilyen pedig előfordul, és ennek széles társadalmi következményei vannak, mi- vel tudjuk, hogy a pénzérték változása nem

minden ember és minden eszköz, cél eseté—

ben egyenlő. A mai közgazdászok közül so—

kan, úgy tűnik, elfelejtették Keynes meglátá- sát.

(Ism.; Marton Ádám)