Az ár és a volumen fogalma az indexszámításnál

AZ ÁR ÉS AVOLUMEN FOGALMA AZ lNDEXSZÁMlTÁSNÁL DR. DREC—HSLER LÁSZLÓ

A volumen- és árindexszámításhoz mennyiségi (a) és Ór- (P) adatokra van szükség. Az, hogy mi a mennyiség és mi az ár, szinte magától értetődő. olyany- nyír—a. hogy a legtöbb statisztikai tankönyv és szaldkönyv mellőzi, még (: ik'itliejezet- ten az indexek problémáival foglalkozólk sem érintik ezt a kérdést. A gyakorlati indexszámítósok azonban minduntalan beleütik—öznelk ebbe a xprolblwéimó'ba. amely- ről —- alaposabban megvizsgálva —— kiderül, hogy nem is olyan egyszerű. Ez a tanulmány az ár- és a voluam—enindex-szárm'ítás egységeivel kapcsolatos kérdések—

ről kíván áttekintést adni.

Annak, hogy számításainlldhoz milyen egységeket választunk. meghatározó szerepe van abban, hogy az értékváltoz—áson bel'ül hol vonjuk meg a határt a voluwmenivráltozás és az árváltozás között. Ha például az autót választjuk meny- nyiségi egység-nek — m'inidentévle specifikáció nélküli —, akkor az autók volumen—

inclexe az autók számának a változ—ásával lesz arányos, és az autók mindenféle minőségi/ált—ozása vagy a különböző minőségű autóik (közötti arc'myváltozás az ár—

indexben fog kifejezésre jutni. Ha megi/határozott teljes'l'tőlképességű (hengerűr- tartalmú) autót választunk mennyiségi egységnek (de semmiféle további speci- Fik'ációt nem alllkxal'mazunlk), akkor a vol'umenwirndex az autók számlának változása

mellett, vissza fogja tükrözni (: teljesítőkéipességxgel (lhengerűrtarta-lommal) kap-

csolatos minőségvéltoz—ások hatását is, az összes többi minőség'változ-óis azonlban továbbra is az árindexben fog jelentkezni. Ha az összes lehetséges minőségi jellelmzőklkel specilflitkált autót telkin'tjlülk mennyiségi egy'sé—geneik, aikkor mri'nldenlfaijta minőségvélt—oz—ós eredménye a volulmenliinwdexben (és nem az árindexben) fog visz- szatüik—röződni. A példával csupán azt kí'váintulk érzékeltetni, hogy az egység meg- választása nem elvont kérdés, valamiféle elméleti finomkodás. hanem jelentős hatása lehet az ár- és a volumeniinrdexek eredményeire.

A továbbiakban sorra vesszük az egység meghatároz-ásával kapcsolatos

különböző problémáikat. Tárgyalási menetként általában azt választjuk, hogy elő—

sz—ör elméleti szempontból prówb—ál'juik meghatár—ozni, mi volna a kívánatos meg—

oldás; utána a gyakorlati körülményeket is figyelembe véve vizsgáljuk meg, mi volna az adott esetben az optimális eljárás.

A MINÖSÉG PROBLÉMÁl

Szinte közhelynek számít már, hogy a minőség volu—men— és nem ártényező.

Egy jobb minőségű ruiha nagyobb volumen, mint egy gyengébb minőségű ruha:

ha valaki az utóbbiról az előbbire tér át. akkor azt kell a statisztikának mondo—

598

DR. DREOHSLER LÁSZLÓ

n'ia, hogy többet fogyaszt. nem pedig azt, hogy drágábban vásárol. Ebben álta-

lában mindenki egyet is ért. '

Nem olyan egyszerű azonban. mit is kell érteni a minőség fogalmán. A ter—

mékekne'k számos olyan tulajdonságuk van. amelyeknél teljesen egyértelmű, hogy ezek hozzátartoznak a minőség fogalmához. llyen a termék anyaga, teljesítő- képessége. tartóssága, külső képe stb. Más tulajdonságoknál azonban már vitat—

ható, vajon ezek is a minőséghez tartoznak-e. Arra nincs itt lehetőség, hogy végigmenjünk valamennyi lehetséges tulajdonságtaijtán. néhány általános meg- gondolás azon—ban megkönnyítheti ezeknek a kérdéseknek a tisztázásátí

1. A minőség fogalmához nemcsak objektív, hanem szubjektív tényezők is

hozzátartoznak. Nemcsak a jobb ruhát tartjuk nagyobb volumennek a kevésbé

jó rulhránál, hanem a szebb ruhát is a kevésbé szép ruihánáll. Azt pedig, hogy mit

tartunk szebbnek. divatosabbnak, ízléseseb'bnek, nemcsak objektiv tulajdonságok határozzák meg, hanem szubjektív tényezők is. '

2. A minőséget a termék felhasználása. nem pedig előállítása oldaláról kell

megítélni. A felhasználás szempontjából teljesen azonos tulajdon'sá—golklkal ren—

delkező két termék azonos minőségűnek tekintendő, függetlenül attól. hogy más- más lehetett a termék előállításának módja. Egy kilowattóra, hőerőműből szár—

mazó villamos áram azonos minőségűnek tekintendő egy kilowattóra vízi erőmű-

ből vagy atomerőműből származó villamos árammal. Egy kilogramm nagyobb cu-

kortartalmú cukorrépa viszont más (jobb) minőségűnek tekintendő. mint egy kilo-

gramm kisebb cukortartalmú cukorrépa, függetlenül attól. hogy esetleg teljesen azonos volt a termék előállításának folyamata.

3. A minőség fogalmához nemcsak a termék fizikai—tárgyi tulajdonságai. ha—

nem a terméket kísérő szolgáltatások is hozzátartoznak. Egy garanciával ell-adott mosógép .,j—ob'b minőségűnek". nagyobb volument képviselőnek tekintendő, mint egy garancia nélküli, ugyanolyan mosógép. Egy előkelő vendéglőben elfogyasz-

tott pohár sör is nagyobb volumen. mint egy talpa—nálló büfében elfogyasztott

ugyanolyan pohár sör. A termékben megtestesült szol-gáltatás sokszor a méret—

nagys-ágban. a kiszerelési mődlb'an jut kiiejezésre: öt. egykilós csomagolású kris—

t—álycukor nagyobb volumen. mint egy ötk'i'ló's csomagolású 'kuristályc'ulkor (mivel az

előzőben több a kereskedelmi szolgáltatás).

4. Valamilyen tenmék használhatóság—át sokszor nem—csak magának a termék- nek a tulajdonságai, valamint az azt kísérő szolgáltatások határozzák meg. ha- nem bizonyos külső tényezők is, például más (komplementáris) termékek megléte vagy meg nem léte. jogszabályok, rendelkezéseik. Egy szines televíziós készülék

akkor (és annál inkább) jobb egy fekete-itelhér készüléknél. ha van (és minél több)

szines adás. Egy óránként 180 kilométeres csúcsse'bességre képes gépkocsi jobb minőségű, mint az egyébként azonos tulajdonsággal rendelkező, de csak 140 kilo- méteres maximális sebességet elérő másik gépkocsi; ez a minőségi különbség azonban elveszti a jelentőségét, ha —- mint jelenleg sok országban — általános sebessé—gko'rflátozás van érvényben, és a megengedett legmagasabb sebesség

például 120 kilométer óránként. Megielelő javítási lehetősé—gek hiánya, alkatrész—

hiány számos tartós fogyasztási cikk használhatóságát csökkentheti.

Mindez felveti: vegyük—e ezeket a külső tényezőket is figyelembe a termékek minőségének megítélésénél? Törekedjünk-e például arra. hogy alkatréisihiány ese—

tén alacsonyabb értékkel vegyünk számba a lakosság fogyasztásának meglhatá—

4 A minőség fogalmának számos kérdésével foglalkozik dr. Szilágyi György könyve: ,.Árstatisztika a makroökonómiában" (Akadémiai Kiadó. Budapest. 1970). valamint dr. Zaiír Mihály: ,,A mennyiség és a minőség szerepe a fogyasztás növekedésében" című cikke is (Statisztikai Szemle. 1974. évi 2—3. sz. 115—

160. old.).

AZ AR ÉS A VOLUMEN FOGALMA

599

roz-á'sáinrál bizonyos tartós fogyasztási ciklkelket. mint akkor. ha kifogástalan ezen a téren az ellátás? Ha csak azt vennénk figyelembe. hogy milyen jelenség-elk vizs—

gálatára alkarjrulk felhasználni az indexeket — például a fogyasztás vol—uimenln- dexéyel az életszínvonal alakulását akar—juk jellemezni —, akkor könnyen monda- nánk igent az előző kérdésre. Ha azonban tekintetbe vesszük a statisztika reális lehetőségeit, és azt is, hogy mennyire bonyolult és szövevényes a különböző ter—

mék—elk és szolgáltatások egymás használhatóságára való kölcsönhatása, jobbnak látszik, ha távlati, elméleti célként sem törekszünk arra, hogy ezeket a külső té—

nyezőket is figyelembe vegyük, mint a minőség ismérveit.

Érdemes ezzel kapcsolatban felidézni a magyar származású amerikai Jászi György egyik hasonlat-át: Az "Ezeregyéjszaka meséi" egyik történetében Hasszán hercegnek egy olyan yara'zsszőnyege van, amellyel pillanatok alatt el tud jutni a világ bármelyik részére. Ahmed hercegnek olyan almáj'a van, amelynek illatával minden betegséget meg lehet gyógyítani. Ali hercegnek pedig olyan elelóntcsont látasvöye vain, amellyel mindig azt láthatja. amit éppen alkar. bármilyen távolság?

ban van is az. A három herceg a látcsőbe pillantva azt látja. hogy a csodaszép Nurunihar hercegnő halálos ágyán fekszik egy távoli országban. A varázsszőunyeg segítségével pillanatok alatt ott vannak, és egy szippantás a csodaalm—áíból telj—e- sen helyreállítja a hercegnő egészségét.

,

A hercegnő meggyógyítását tekintve célnak. a szőnyeg, a látcső és az alma egyetlen egy összetett terméknek fogható lel. Bánmelylk eleme is hiányozna ennek az összetett terméknek, az adott célt már nem lehet elérni. Mégsem k'iv—ánlhatjuk azonban a statisztiikától, hogy a szőnyeg-, a látcső— és az arlmatenmelést (vagy fogyasztást) egymással való kölcsövnshatásuk—ban vegye szamba (hogy például. ha csak szőnyeget és látasövet termelnek, de almát nem, akkor zéró termelést jelez- zen). Talán még megvalósítható volna ez akkor, ha mind a szőnyeget, mind a lrátcsöyet, mind az almát semmi másra nem használn-áwnlk, csalk távoli országban lakó csodálatos hercegnők gyógyítására. Ez azonban még a mesékben sincs így.

mindíhwórorm termék -— más célok eléréséhez — önálló szolgálatokat is nyújthat.

Ezért a statisztika sem tehet mást, mint hogy a szőnyeget. a 'l—átcslövet és az- al—

mrát más-lmás terméknek tartja, és egymásra való kö'lcsrötnlhatásulk figyelembevé—

telle nélkül veszi azokat számba.

5. Bizonyos javaknak külön eszmei értékük is van. llyen eszmei érték például a márka (trade mark). Tulajdonságai-k tekintetében ezek a javak esetleg semmi—

ben sem különböznek ugyanolyan szükségletet kielégítő más javaktól', mégis drá—

gábba'k azoknál, és a fogyasztók hajlandók többet fizetni értük (még akkoris, ha a másik — márka nélküli — olcsóbb cikk is kapható). mert megszokták ezeket a termékeket, több a bizalmuk bennük. Hasonló jelenség, hogy egyes országokban a hazalias érzelmű lakosság hajlandó többet fizetni a belföldi eredetű termékért, mint az importált, egyébként ugyanolyan termékekért (ezzel mintegy támogatva a hazai ipar vagy mezőgazdaság fejlesztését).

Felvetődik, vajon ezek az eszmei tulajdonság—ok is hozzátartoznak-e a minő- ség fogalmához. Nagyobb volumennek teklilntsülk-e a mánkás terméket, mint az ugyanolyan miárlka nélküli terméket? Vagy más oldalról vetve fel a problémát: ha a fogyasztók kezdeményezésére eltolódás következik be egyik évről a másikra a mánka nélküli termékek rovására és a márkás termékek javára (miközben az összes termékek mennyisége változatlan marad). az ezzel járó értéknövekedést volurme-n- emelkedésnek vagy áremelkedésnelk tekintsük-e? Helyes megold-ásnak az látszik, ha az eszmei tulajdonsagokat is a minőség részé—nek telk'iln'tjiük (azaz, az előbbi példánál a változást volumen-. nem pedig ámöwvelkedésne—k szalmolljruk el). Ha a

600 DR. onscnsusn LÁSZLÓ

iogyausztónak megéri. hogy az általa vélt eszmei ért—ékért többet fiz—essen, akkor a statisztikus se akarjon okosabb lenni nála, és ne akarja másképpen ítélni meg

az esetet.2

Áttekintve a minőség fog-almával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, néz—

zük meg most már. milyen következményei vannak mindennek a gyakorlatban, az indexszámításnwá-l alkalmazott a és p adatok meghatározásánál. Minthogy -- ezt

korábban tisztáztuk —- a minőség tényezőnek a volume-nindexbe-n. nem pedig az

árindexben a helye, kívánatos az volna, hogy minden olyan ismérvet, amelyet a minőség fogalmába beletartozónak tartunk (például a teljesitőkepességet. a cli—

vvatosságot, az ízt, az eladási körülményeket, az eladással együtt járó' szolgálta—

tásokat, eszmei tulajdonságokat) a termék speaifikációján—ál figyelembe vegyünk.

Más szavakkal, azt kellene tennünk. hogy minden esetben. amikor úgy ítéljük meg.

hogy minőségi különbség van bizonyos termékek között, ezeket különböző egysé—

geknek tekintjük. azaz úgy járunk el. mintha más—más termékek volnának. Például más terméknek tekintjük a 6 hónapos garanciával eladott mosógépet, mint a 12 hónapos garanciával eladott, egyebként ugyanolyan tulajdonságú mosógépet;

más a belföldi eredetű tojás és más az importált tojás (amennyiben van közöttük eszmeiértélk-íldül—önlbség. mint ahogy ez előfordul például Svá-jaban).

A gyakorlatban azonban nem könnyű ennek az elvnek az érvényesítése. Egy- egy termékrfajt-ának igen nagy számú minőségi tulajdonsága van, és ha ezek va—

l—omennyiét állandóan figyelemmel akarnánk kísérni. ez túlságosan nagy megterhe- lést jelentene a statisztikai apparátusra. A valóságban az indexszámítás ezért in- kább osok közelíti ezt az elméletileg helyesnek tartott celt, de a maga teljessé- gében azt sohasem éri el. Ebben önmagában még nem volna semmi bírálni való.

Az indexszármítás soha sem léphet fel a patikamérleg pontosságának igényével.

Ha sikerül a fontos minőségi tulajdonságokat megragadni. a figyelembe nem vett tényezőknek csak elhanyagolható hatása lehet az indexek nagyságrendjére.

Ha végigtekintünlk az indexszálmítás módszere—inek a fejlődésen. általában az a tendencia figyelhető meg, hogy a statisztikai hivatalok finomítani igyekeznek száfmításaikat. próbálnak minél több minőségi tulajdonságot figyelembe venni a termékek *s—peoilfilkrációjáin-ál. A néhány évtizeddel ezelőtti gyakonlattal összehason- lítva, valójában finomodtak is a számítások: ahogyan a szakirodalomban ezt ne- vezik: szigorúbb lett a termékek specifikációjai Sok indexnlél azonban még tá—

volról sem éri el a számítás módszere a kívánt finomságot. Legtöbb kívánnivalót ezen a téren a külkereskedelmi ár- és yoluamenindexek vonnak maguk után. kü- lönösen a kapitalista országokban. A külkereskedelmi index számításához a leg—

több országban a v-ámbizonyla'tok szolgáltatják oz alapadatokat, ezek pedig mesz- sze nem olyan részletezettek (nem vesznek anxnyi minőségi tulajdonságot figye- lembe), mint ami az ár- és a volunmenlindex'ek pontossága szem—pontjából kívá-

natos volna. Előfordul például, hogy az allapodat (mennyiség és ár) a rádióra vo—

natkozik mindenriéle megkülönböztetés nélkül, amiben együtt szerepel a néhány dolláros zse'bnádió a sokszáz dollár-os. nagyteljesítményű, világi—vevő készülékkel.

Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben igen nagy lehet a torz-ílt-ás veszély—e. Ha pél—

dáull a tavalyihoz hasonlítva jóval több zsebrádiót és jóval kevesebb nagy, v-i—

lrálgvevő készüléket forgalmaznak, jelentős árcsökkenés fog jelentkezni az index- ben (a rádió átlagos ára csökkent), holott a valóságban — az elméletileg helyes- nek tartott fogalmak szerint — az árak esetleg nem is csölklldentek. hanem elmel—

2 Természetesen más a helyzet, ha nem a fogyasztók kezdeményezésére tolódott el az arány, hanem azért, mert az egyik cikk eltűnt a forgalomból. és helye/(tbe megjelent a másik. Az ilyen ,.bur—kolt árvái- tozás"-szerű jelenségek problémáival azonban nem foglalkozunk e tanulmányban.

AZ ÁR ÉS A VOLUMEN FOGALMA 601

kedtelk. Ezeket a számítási módszereiket erősen kritizálják is.3 Többek között az a javaslat is gyakran hangzik el, hogy az ilyen heterogén egységek alapján százmi—

tott árindexeket ne árindexnek, hanem átlagárindexnek (unit value index) ne- vezzék. A változás azonban a külkereskedelmi indexeknél viszonylag lassú, mivel ahhoz, hogy lényegesen finomítani lehessen a számításokon, egészen más alapo- kon kellene a kiinduló adatokat begyűjteni/*

Más területeiken lényegesen finomabb a számítás menete, solldkal szigorúbb

specifikációt alkalmaznak. és számos indexnél valóban úgy lehet ítélni. hogy a figyelembe nem vett minőségi tényezők elhanyagolása nem okoz számottevő tor- zítást. Sőt, a legutobbi élyelkben néhány országban — kiöztülk hazánkban is — azt lehetett meglfigyelni, hogy bizonyos területeken tudatosan lazítottálk (lkeyéslbé szi- gorúvá tették) a termékek specitílkációiját.

Ez a jelenség külö-n magyarázatot igényel. Arról volt talán szó. hogy túlságo- san pontosnak tartottuk az indexeket. és ezért lazítottunk a termékek definícióin?

Nyilvánvalóan nem. Még csak nem is az az oka ennek (] tendenci-afordulásnak.

hogy ta'karélkoslkodrnli alkaru—nlk, és ezért mondtunk le bizonyos minőségi tulajdon- ságok megfigyeléséről. A választ abban kell keresnünk. hogy a szigorú specifi—

kációnak nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak.

A dolog lényege az. hogy a specifikáció szigorításával csökken az inxdexelk repreze-n'tativitása. A választék állandó—on módosul. Ugyanazon szükségletet ki- elégítő termékeknek is gyakran változik a mintája, színe, csomagolása vagy más hasonló minőségi tulajdonsága. Ha szigorúan ra'gasjkodinvánlk minden minőségi tulajdonság figyelermbevételérhez, akkor ezzel erősen csökkenne az ún. összeha—

sonlitható termékeknek az aránya, azoké, amelyek mind a bázis—, mind a be—

számol—ási időszakba—n előfordultak (és amelyeken az árindex'sz'á'mítás allalpszlilk;

az össze nem hasonlítható termékeik-et ugyanis általában nem lehet számításba venni az árindexek meghatároz—ásá-nál). Bizonyos csoportokban (például egyes ru- házati cikkeknél, cipőknél) a szélsőségesen szigorú specifikáció oda is vezethet.

hogy egyáltalán nem lesznek összehasonlítható termékek. lgy. amit nyerünk a ré- ven (tí. azzal, hogy a szigorú speciiik—ációiva-l elkerüljük a kisebb minőségválto—

z-ások torzító hatását is). többszörösen is elv—eszthe'tjülk a vámon (vagyis azzal, hogy indexülnlk reprezentativitása csökken, nagyobb mértékben lesz kitéve véletlen ha—

tósoknak). és így végeredményben nem javul, hanem romlik az index ponto—ssága.5 Valójában tehát optimális szigorúságú speaiiikációt keresünlk. olyat, amely még mindig kielégítő reprezentációt biztosít, de amely már elkerüli a minőség v—á—ltozxásálbóll származó jelentős torzításoka't. Arra nézve, hogy hol van ez az op—

timális pont. nem lehet általános szabályt alkotni. Egyes termékcsopovrtokn—ál akár szélsőségesen szigorú specifikációt is allka'rlimazhatnánk, anélkül, hogy ezzel a rep—

rezentativitást egyáltalán is veszélyeztetnénk. Más termékcsoportoknól el kell te- kirnte'nünlk a szín, a minta és más, a használhatósága't nem lényegesen befolyá- soló minőségi tula'jdonságo'któl. mert csak így sikerül kielégítő reprezentációt biz- tosítani. Ismét más termékeknél még bizonyos, a használlhatós-ágat számottevően befolyásoló minőségi tulajdonságoktói is el kell tekinteni, mert különben túl—

ságosan alacsony volna az összelhasonlítható termékeik szám—o. Ez utóbbi kate- góriára az építőipari termékek vagy egyes gépipari ágazatok termékei a jellem-

3 Lásd például az ENSZ Európai Statisztikusok Értekezletének CES/AC. lUSI'Z és CBS/AC. 4513 jelű sok- szorosított anyagait.

4 Más a helyzet a legtöbb szocialista országban s köztük hazánkban is. ahol a külkereskedelmi index számításához szükséges alapadatokat jelentős részben nem (: vámbizonyiatok, hanem a külkeres- keresk—ede—lemmel fog—laikozó vállalatoknál végzett speciális megfigyelések szolgáltatják.

5 Hasonló kérdéseket vizsgál dr. Pintér József tanulmánya: ..A termékreprezentáunsok definiálásónak szerepe az árstatisztikában" (Statisztikai Szemle. 1974. évi 11—12. sz. 99641014. old.).

602 , DR, DREGHSLER LÁSZLÓ

zők, ahol a szó igazi értelmében minden termék egyedi (nem ös'szelhalsanil—i'üható)

jellegű. Ezekben az ágazatokban ezért igen gyakran nem is a hagyományos

módszerekkel szráimiijuák ki az ár— és valUfmenindexeke't, hanem különböző közeli—tő.

eljá ná sdkkal .

Térjünk vissza azonban tulajdonképpeni gon—d'o'laime—neltünklhöz és azokhoz az aggregró'turmokhoz, amelyek-nél hagyományos módszerekkel szlá'miiijxáik az indexeket.

A legtipikusabb ilyen példa a kiskereskedelmi árindex. Hazai ilyen indexsz—ámitá- saivnkblan valóban nem olyan szigorú specifikációt alkalmazunk. mint amit a gya—

korlati feltételek lehetővé tennének, és az is igaz, hogy a sxpecilfikációkn-áll a ko- rabbi évelklhez hasorn'lírbva valamivel kevesebb minőségi lulajd-onságot veszünk li—

gyelemrbe. Az alapvető oka ennek a vváslmoziatásnak — amint már utaltunk rá - az indexek reprezevn'tativituásának javitasa. Szerepet játszott azonban ebben egy másik meggondolás is. llyen nem teljesen szigorú specifikációldka'l lehet ugyanis eredményesebben "megfogni" és az árindexben vissz-atükrözni b'izanyos burkolt áwállrtozásdka't. Nem ritka jelenség, hogy mivel hatósági rendelkezések ti'liják a nyilt áremeléseket, a termelők úgy próbálják az árszinvonalat (s ezzel saját hasznuk—at) növelni, hogy megszüntetik valamilyen termék gyártását, és he'-lyeiite úljat hoznak forgalomba. Ez utóbbi csak jelentéktelen mértékben különbözik a régitől, de más a neve, magasabb az óra. Ily módon nem ugyanannak a termék—

nek az arra növekedett meg, hanem csak az történt, hogy egy régi termék eltűnt.

s helyette egy masik jelent meg. Ha'hálsát loekin'tve azonban ez a jelenség ugyan—

olyan, mintha nyílt áremelkedés következett volna be. Ha nagyon szigorú termék—

specifikuációt alkalmaznánk. ez az árszín'vonal-eimel'kedés e'llslikkad'na. és nem juina kifejezésre az árindexben. Valamivel laz-ább specifikáció esetén azonban a végi és az új termék (amelyek példánlk'ban csak jelentéktelen minőségi tulajdonságok tekintetében küllörnlbözielk egymástól) ugyanazon termék—nek számítanak, és így az

áremelkedés ,,meglo—giható".

A TERULETl (REGIONÁLIS) ÁRKULO'NBSÉGE'K

Ugyanannak a terméknek — és most tételezzük fel, a minőség oldaláról nézve teljesen azonos termékről van szó -— más lehet az ára az ország különböző terü- letein. Eltérhetnek például a városi árak a falusi árak—tól, az adott termék termelő—

klörzet'ének árai a többi régió áraitóll, az idegenforgalmi körzetek, üdülőhelyelk árai az iparvidékek áraitól stb. Hazánklban, ha vannak is ilyen áinkülönu'bsége'k. nem túlságosan nagyok, de különösen olyan nagykiterjedésű orszagokban, mint pél—

'd—ául lndia vagy a Szovjetunió, ezek a különbségek lényegesen nagyobbak. Egé- szen más például a narancs ára a Szovjercunió szubtrópusi vidékein, és más az

ország északi részén, a sarkkörön túli területeken.

ltt is szeumlbretalxálvjuk magunk—at azzal. hogy az indexsz—ámvi'tás szempontjából nézve mi az egység. Kezellljük a szubtrópusi vidéken elad-ott naralnasot és a salrlk—

körön túl eladott narancs-ot ugyanannak a terméknek vagy két különböző ter—mék-

n'ek? Ugyanigy. ha peldaul más a tolj-ós ára városban és falun. a varasbawn, illet—

ve falu—n megeveit tojás ugyanazon termék-e (tehát ugyanazon volumen ello- gyasztósáról van szó a két esetben, és az értékük közötti különbség árklüllö—nfb—

ségre vezeihető vissza) vagy két különböző te-nméfk (felh-árt két különböző volu- ment fogyasztoitak el a két esetben, és nem pedig árküllön'bségről van szó)?

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést először kizárólag elméleti oldal—árról. Maradjunk a narancs példánál, mert ennél talán könnyebben érzékelhető a probléma lé- nyege. Aliglha kell magyarázni, hogy itt megint a volumenindex és az árindex

AZ AR ÉS A VOLUMrEAN FOGALMA 603

Hözöt'ci hat-órvonaflróll van szó. Ha a sarkvidéki narancsot és a szubtrópusi nara—n—

osot azonos terméknek telkini'ijük, a közöttük levő aró-nyvc'iíltozias hatása az órin—

dexfben jelenilkezilk: ha viszonlt két különböző tenméknelk, akkor ugyanez a hatas vol umenva ltozó's'ké'nt fog megjelenni.

Tételezzülk fel a következő esetet: ebben az évben ugyanannyi narancsot fogyasztottak (: Szovjetunióban, mint tavaly. Sehol sem változott a narancs óra.

Az e'llogyaszt—ot narancs értéke mégis emelkedett. mert ebben az évben (a tava- ly'i'hoz mérten) valamivel több narancsot fogyasztottak északon. és ugyan—ennyivel keves-ebbe': délen. A kérdés, hogy vajon miben tülkröződijékk ez az értéknövekedés:

(: v—oílu'menfindexbevn vagy az árindexben?

Ha végiggondoljuk mit is akarunk tükrözni az egyik, és mit a masik index- sze-l, (: mérleg (: volumen—index felé billen. Sehol sem változtak az arak, sem észl - kon, sem délen; az anónyyól'tozós hatása (a narancs átlagos aréna) pedig más, mint amit az úrindexeikrkel álltalában klilfeijez'és-ne alkarun'vk juttatni. Ugyanva—klklor elfogadhatónak latszik az az érvelés, hogy az észai'kon fogyasztott narancs na—

gya-bb yo'luimen. mint a délen fogyasztott narancs. Akár a szükségletek oldaláról indulun-k is ki (a sariklklör videken. aihol srolklkal kevesebb a gyümölcs és a zöldség, a narancs más szükségletet elégít ki, mint a szubtrópusi területeken), akár a ráfordítások oldaláról (a sarklkiöri narancs óráiban jóval több szállítási teljesít—

me'ny testesül meg).

Arra a köye'dkeztetésre jufto'ctunlk tehát. hogy joblb a különböző területeken

különböző árakon eladott ugyanolyan tenmxélldet úgy kezelni, minilha azok külön—

böző termékek lennének. Ezt elméleti szempontból nem is nagyon szok't—ólk vi'ta'tni.

Gyalkonl-ati'lag azonban ezt a célt alltal—ólban csak közelíteni lehet.

Ahhoz, hogy minden területi árdizlferenciaót vollu—menkülöinlbségfként fogjunk fel.

arra lenne szükség. hogy minden egyes területnek kül—öwn számítsuk az árindexet, az országos árindexe-ket pedig az egyes területek index-einek súlyozott átlaga- ké—nPt határozzuk meg. Minthogy minden városban, közeéglben mais-lmas lehet ya- laimi'lyen terméknek az óra. ennek az elvnek teljes mértékben yalló érvényesülése azt kívánná, hogy első lepéslkéxnt siolk'szóz, sokezer árindexet szó'miilsu'ntk (minden községre, városra. yórosnészre küilön-lkürlzön), és azután ezekből az indexeklbőll hata—

rozzuk meg az országos árindexet. Nem kétséges, hogy ilyen óriási terhet egyet—

len orsz—ég statisztikai hivatala sem yóllalhai mag—óva, Legfeljebb egyes nagyobb régiókra, például megyékre lehet külön órindexeket számítani. A legtöbb or—

szógban azonban még csak nem is ez történik. hanem az, hogy minden tenmélk- ne'k először az országos atlagos órát határozzák meg. és ezen ÓtllO'g'ÓFle alapján határozzák meg az indexet. lmfplicite ez azt jelienlti. hogy a különböző területeken különböző óra-n eladott termélkeket _úgy kezelik, minilha azo/nos termékről volna szó. Amennyiben nem jelentősek az egyes területek közötti órkü'lönbségek, vagy amennyiben [nem jelentősek az egyes területek közötti ananyvióltoz—ósok, ez az eljárás is jól közelíti az elméletileg helyesebbnek tartott ered'mié-ny'c, ti. azt, amit alklkor kaptunk volna, ha a különböző területeiken különböző óra'kon eladott ter-

me'ke'keft úgy kezeltük volna. mintha mas-lmas tenmékről volna szó.

AZ IDÖSZAK'I ÁRKU LÖN BS ÉG'EK

A problema némileg hasonlít az előzőhöz. Ugyanannak a tenmélknelk. például a paradicsomnak mas-lmas lehet az óra az év xké'ü'löxnlbiöző időszalklaiban. A töme—

ges beérérs idején, júiliusrbwan-auguszt—usban egészen olcsó, mig kora tavasszal vagy éppen télen az ugyanolyan minőségű paradicsom óra a nyári ór sokszoro-

604 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ

sa. Itt is felmerül a kérdés: vajon a februári paradicsomot és a júliusi paradicso—

mot az indiexszámításlnál ugyanannak a terméknek, vagy két különböző tenmlélk-

nelk tekintsük—e? Almri ezzel együtt jár: vajon azt az értéknövekedést. ami abból

szánmazilk, hogy valamivel több paradicsomot eszünik télen, és ugyan—annyival kevesebbet nyáron ((miközben az egész évben elfogyasztott paradicsom mennyi- sége változatlan maradt). valulmeninö'vekedésnek tekintsük-e vagy áne'melllkfedléls- nek? A probléma eléggé frappáns módon vetődött fel egy Egyesült Államok -——

Egyesült Királyság árwöslszelhasonliltásnáll. A földieper az év minden hónapjában olcsóbb volt az Egyesült Államokban. mint az Egyesült Királyságban; mivel azon—

ban az Egyesült Ktinálysagw'b'an a fogyasztás jelentős része a főszezanra koncentra- ládott, az Egyesült Államokban pedig egyenletesebben oszlott meg az év külön- böző időszakai között, az eper évi átlagára az Egyesült Államokban volt maga- sabb. Mit mondjunk most. hol volt olcsóbb az eper?

Az előbbihez hasonló meggondolások alapján azt kell mondanunk. hogy he—

lyesebb a nyari paradicsomot és a téli paradicsomot két különböző terméknek tekinteni. ami a másik példára vonatkozóan azt jelenti. hogy az eper az Egye- sült Államokban olcsóbb. A februári paradicsom bizonyos értelemben miáfsrüaljta

szükségletet elégíti ki, mint a júliusi. Télen a paradicsom a jóval drágább déli—

gyümölcsökkel. tartósított zölldsé—gelldkeíl van versenyben, nyáron a jóval olcsóbb egyeb zö'lds'églelkrk—el és gyülmiölasrökikel. A téli paradicsom—at külföldről kell! behoz-ni vagy melegházban előállítani. a nyári paradicsom termelése sokkal olcsóbb.

Az előbbi esethez hasonlóan azonban itt sem tudjulk a gyakorlatban meg—

valósítani az elméletileg leglhelyeselblbnelk tartott eljárást. Az idé—nyciklkek órai nemcsak évszalkonlke'wnt különbözők, hanem hónapról hónapra. hétről hétre, sőlt napról napra is változnak. lgy, ha szigorúan a'kar-nánlk követni a fenti eilvet, a július 8—i paradiasomot más terméknek kellene tekintenünk. mint a július 7—i pa—

radicsomot. az éves fogyasztói vagy k'ilslkerleslkedlelm'i árindexet pedig úgy kellene kisz'á'míitanunlk, hogy először 365 "darab" napi indexet sziáimítuin'k, majd azolkat áhlagaljuulk. Nyilvánvaló, hogy elhihez nincsenek meg a reális felvételek. Ha pedig csak közelítő bontást akarnánlk allka'lmazuni, például különbséget akarnánk tenni a főidény és az azon kívüli időszakok között, akkor nemcsak azzal a problémá—

val találnánk szem—ben magunkat, hogy szinte minden terméknek más-más a

Főszezonja. hanem azzal is. hogy ugyanannak a terméknek is változik a szezonja egyik évről a másikra, az időjárástól függően. Ezért az általános gyakorlat az.

hogy egyáltalán nem tesznek különbséget az idényszerűs-ég szerint. Az árindexet az évi átlagárak alapján határozzák meg, azaz a különböző évszakokban termelt termékeket úgy tekintik, mintha ugyanarról a tenme'lkről volna szó. Ha ninasenek az egyes szezonok között lényeges eílltollódá'solk, ez a módszer is jól közelíti azt az eredményt. amit alklkor kaptunk volna, ha a különböző időszakokban külön- böző ámlkon eladott javaikat mlÓfSJMÓS tenmélknek tekintettük vol-na. Semmilyen biztosíték sincs azon-ban arha nézve, hogy valóban niln—ose—nek ilyen ell'talódlóslolk;

előfordulhat például. hogy valamilyen cilklkxnelk a iőid'ésnye tendenaixaszerűen hasz-

szafbbodilk, vagy egyik évről a másikra a kedvezőtlen időjárás miatt hirtelen lme-g—

rövidül. Érdemes lenne e kérdést tovabb tanulmányozni.

A TERMÉK EREDETE SZERINTI KULUNBSÉGEK

Előfordul, hogy ugyanannak a (minőségileg azonos) term—élk'nelk m-óls—imuá's az ára attól függően. hogy honnan ered, az ország mely részében termelték. hon- nan importálták. Az eredet szerinti külömbségek egyik fajtájával már találkoztunk,

AZ AR ÉS A VOLUMEN FOGALMA

605

azzal amikor az eredet egyben bizonyos eszmei minőségi különbséget is jelentett (például márk—ós vagy nem márkás, egyéiblke'nt ugyanolyan termekek). Most azon- ban ne ezekkel az esetekkel foglalkozzunk, hanem azokkal, amelyeknél az eredet szerinti különbség semmiféle eszmei minőségi különbséget nem jelent. (Például a vásárló nem is tudja. honnan származilk a termek.) Ilyen esetek is előfordul- nak, és felmerül a kérd-és. azonos vagy külömböző termékként kezeljük—e a kü-

lönböző áron eladott, különböző eredetű. de egyébként ugyanolyan termékeiketfl

A kérdés elvont elméleti jellegűnek látszik, nléiha azonban számottevő gya- korlati jelentősége van. 1973-ban több nyugat—európai ország. amely azelőtt kö- zel-keleti eredetű olajat vásárolt. az arab országok emlbargója miatt kénytelen volt rátérni más eredetű olaj vásárlására. amely drágább volt. és ezért jelentősen megemelkedett a különböző ola'jterméikek, például a benzin ára.

Vajon azonos vagy különböző terméknek tekintsük-e a közel-lkeleti olajból ke'szü'lt benzint és a venezuelai olajlból készült, egyébként ugyanolyan minőségű benzint? Ha azonos terméknek tekintjük. akkor azt a jelenséget. amely 1973 vé- gén a legtöbb nyugat—európai országban bekövetkezett. áremelkedéslkén't k-eze'ljlülk.

és az árindexben tükrözzü'k vissza. Ha viszont különböző termélklke'nt kezeljük a különböző eredetű olajat. akkor nem áremelkedésről van szó (sem a közel-(keleti eredetű benzin ára nem emelkedett. sem a venezuelai eredetű termék ára, csu—

pán az történt. hogy az egyik helyébe a másik lépett be), hanem volumenemel—

ked—ésről (a venezuelai olaj — minthogy magasabb az ára — nagyobb volument képvisel a közel-keleti olajnál, amint például egy kilogramm cukor nagyobb volu- ment képvisel, mint egy kilogramm só).

Aliglha vitatná valaki, hogy az adott esetben áremelrkedésről, nem pedig volumientnuö'vek'edésrő'l van szó. A gépkocsi—tulvaljidonos esetleg nem is tudja, hogy milyen eredetű termék van a benzibnlklútblarn (Avagy ha tudja is, ez nem érdekli mlant vevőt, vala-millyen meghat-ározott minőségű termélket akar. mindegy hogy milyen eredetű), csak azt konstatálja. hogy amiért eddig kevesebbet fizetett. most többe kerülrEnineak (] jelenségnek feltétlenül az ári—nid'exlben, nem pedig a volumeninclex—

ben a helye. Vagy általánosabb oldalról nézve, a különböző eredetű, de minősé- gileg ugyanolyan termékeket — azokban az esetekben. amikor nem valamilyen eszmei mlin'ősé—gi különbségről van szó — azonos termelknelk kell tekinteni az in- dexszálmí'táaná'l.

A gyakorlat általában ezt a megoldást is követi. A probléma annyira egyér- telműnek látszik. hogy az olvasóban joggal vetődlhet fel: nem valamilyen álprob- lémáról van itt szó? Egyáltalán érdemes volt erre a kérdésre ennyi időt veszte- ge'tni?

A témába való beleboosárhkwozás mégis érdemesnek látszott. mert bár igaz az.

hogy egy-egy aggregátum vonatkozásában nézve valóban teljesen .kézenlle'kn/őnelk látszik a megoldás, bonyolultabb a dolog, ha ezt a kérdést az egész népgazda- sági mérleg szempontjából vizsgáljuk. Maradjunk továbbra is az olaj példájánál, most azonban ne a különböző országokból importált olajat állíts-uk egymással szembe, hanem a belföldön termelt olajat és az importált olaj—at. A belföldi ere—

detű termék és a külföldről behozott ugyanolyan termék nemcsak a felhasználás aggregátumalban (például a lakosság fogyasztásában) szerepel, hanem a forrás

aggrewguátumalban is az importban és a belföldi termelésben. Mig a felhasználás

aggregrátuama'inal mindenféle nehézség nélkül tudjuk megvalósítani azt. hogy a

, BAZ eredet szerinti különbségek nem tévesztenudők össze a már tárgyalt. terület szerinti különb- segekkel. Mig ott_azt az esetet vizsgáltuk, amikor különböző területeken van más—más ára az (esetleg ugyanolyan eredetu) terméknek, itt most az ugyanazon területen vásárolható, de különböző eredetű ter- mékek árainak eltéréseiről van szó.

606 DR. DRlECH—SLER LÁSZLÓ

belllöld'i eredetű és a lkülltöldi ugyanolyan terméket egy tenmélklkvén't kezeljük. ez nem megy így a mérleg forras oldalán. A bieihwoza'bal'ból származó ola—j az import a—ggnegiótuimőlban szerepel (azon az áron, amilyen áron az olajat ténylegesen vásároltak), a belföldi olaj pedig a belföldi termelés aggregiőtum-őxbtan beltöldi értékesítési úron. Változatlan áras számításokhoz a két aggregőtumot külön-lleü'lrön egymástól függetlenül devil-álljuk. és ezzel (a formás oldalon) 'mliuntegy úgy járunk el.

mintha a kültöldl eredetű olloj és a bellrtöldxi olaj két különböző termék volna. Ha például megváltozik az importált és a belllöldl olaj egymáshoz való aroőxnya (anél-

kül. hogy az összes mennyisé—g is módosult volna). ez a l'ornós oldalon volumen-

vól—tozősrként jelentkezik. a felhasználás oldalon pedig órvóltozósként köinyveltüik el.

lly módon megbomlik a változatlan áron számított mérleg egyensúlya.

Probléma 'telhót mégis van e kérdés 'klömül. A mérleg egyensúlyát jó volna valamilyen módon helyrebillenteni. Túlságosan nagy kitérőt jelentene, ha ennek

a probléma-nak minden részletéfbe bealerbocs—ő'úkozn—ó'nlk. Annyit azonban le kívé—

nunlk szögezni. hogy nem tartanánk kielégítő megoldasnak, ha a mérleg egyen-

súlyát úgy hoznaónlk létre, hogy a felhasználás oldalon is külön tenméklkén't ke—V zelnéník a belllöldii és a külföldi eredetű terméket. Ez túlságosan nagy úr volna

az egyensúly hellyneihozlóslőént. Ezt azért tartottak fontosnak elmondani, mert ko- Fólblbl, erről a kérdésről folyó vitőlkon ilyen javaslatok is elhangzottak. Az egyen- súly helyreállítása—nak más módszerei is vannak.7

A TERM ÉK REN D ELTIETÉSE SZERl NTl KU LO'NABSiÉG EK

Ugyanannak a terméknek muós-imúis óra lehet attól függően. hogy mely pia- con értélkesítilk. Mars lehet az ám a bellöldöin értékesített alultólblusznak és más az exportált outólbuvszinak. A kivitelre gyártott benmélknxek ils mxós—mős lehet az eladási ára attól függően. hogy mely orsz-ég (országcsoport) a vóisőnló. Ez a probléma elsősorban a termelői ór— és vol—umeniindexelklkel kapcsolatban merül fel. Veissülk fel itt is a sablonos kérdést: vajon a különböző vevőknek különböző árakon

eladott. egyélb'tként ugyanolyan terméket azonos tenméllcnelk vagy különböző termék—

kekvnelk kell—e teklinrbe—n'üinlk az indexszőlmlít—őrsnal?

(Ez a probléma tulajdonképpen tüvkvörlk—éipe az előzőnek, annak. amelyet az eredet szerinti ónküliönlbis'égelk olkozn'alk. Mint az előUb, most is azt kell mondia—

nurnlk, hogy a piacok sze-rinti órlklütlölnlb'sé'geik nem teszik a terméket ikü'lönfbözővé.

Ha például 1000 autóbuszt gyártott—unk tavaly. és ugyanannyit (ugyanolyan mi—

nőségűt) az idén is, az egyetlen különbség csupán az, hogy az idén az autó—

bwszolk valamivel nagyobb részét értélkesílijlülk külföldre, és valamivel kisebb részét adjuk el belföldön, az ebből a változásból származó értéknövekedést (llaltéltelezve most, hogy az exportőr mogasa'blb. mint a bellllö'lndii eladási ár) őrniövekecloéisneik.

nem pedig a volumen növekedésének [kell! tekintenünk.

Ezt aligha vitatná bórki, hiszen annyira természetes követelménynek lót- szik, de itt is szemben talaljuk mogunkat mérlegegyensúly—probliéimók'kal.A mérleg-

felhasználás oldalán a ikü'llkene'slkedelenvben értékesített és a belföldön eladott

autóbusz mas-emós aug'gnegőtumlban szerepel, mic'rs—miős lónalkon. Ezen az oldalon tehát úgy kezeljük a kétliéle piacon eladott buszokat, min'dhva külömböző tenmélkek volnanak. Ha a forrás oldalon (a tenmelés mérésénél) viszont azonos tenmlélklként iloezelfjiülk az exportált, és a belllöldön értékes—ített autóbuszt, a változatlan úron

szam-ított miérlleg két oldala nem lesz egyensúlyban.

7 Lásd erről a kérdésről bővebben az ENSZ Statisztikai Hivatalának ST/ESA/STAT. 76. anyagának IID fejezetét.

AZ AR ÉS A VOLUMEN FOGALMA

607

ltt is többféle megoldas áll rendelkezésre az egyensúly helyrebillente'séne.

Nem tartanank azonsbaln szerencsésnek a termelés mérésének módszerét teljesen alárendelni a mérlegegyensúly k*r'jvetelmlényé'n'ek.8

A VEVÖK CSOPORTJAI SZERINTI ÁRKUL'O'NBSÉGEK

Megtörténik. hogy ugyanazt a tenméket vagy szolgáltatást mas-lmas úron

értékesítik attól függően, hogy ki a vásárló. Ez a probléma erősen emlékeztet

az előbbire, de mégsem teljesen azonos azzal. Mig ott a különböző piacokon volt

a hangsúly. itt ugyanarról a piacról van szó, csak a vevők csoportjai szerinti .,ór;

diszkrimináció" fordul elő. A szemétlysz—óllítósi tarita talan a legjellemzőbb példa erre a problémám. Mas-mas árat kell fizetnie ugyanazért a szállítási teljesít- ményért a semmiféle kedvezményt nem élvező utas-nak (teljes ónú menetjng).

más árat a közalkalmazottaík-n-alk (50 szazalekos kedvezményt kaipnak), mást (:

nyugdijasoknak (egyes közlekedési lógafklnól 60—70 százalékos kedvezményben nészesülnelk) és más árat a közlekedési vállalatok dolgozóinak Okedvezmé—nyü'k gyakran eléri a 90, sőt a 100 százalékot). A kérdés. amit meg kell vólawszoln—u—nik.

a következő: vajon ugyanazt a terméket fogyasztja-e a kedvezmény nélkül utazó

utas, a közalkalmazott, a nyugdijas. a közlekedési vállalat alkalmazottja, ha ugyanazt a távolságot ugyanezen jiónműlven teszi meg. vagy pedig a négy esetben negy külömböző termékről van szó?

A kérdésre nem lehet egyszerűen válaszolni. mert az egyes esetekben nem teljesen ugya'nolyaln jellegű problemaval találjuk magunkat szemben. Kezdjük a közlekedési alkalmazott szalba'dije'gyével vagy névleges téritési díjával, amely csak néhány százalékát teszi ki a menetjegy teljes órának. Ha itt szigorúan ragasz- kodnrónlk a volulmenfindex-szőmítés hsagyom-őxnyos sza'bxólyailh—oz. és a jegyet azon az áron értékelnénk. amennyit azért ténylegesen fizettek. akkor a szabadjegy (azaz a közlekedési dolgozóik utazas-'a) eltűnnek a ternmelé's és a fogyasztás mié—

résénél, vagy olyan alacsony értékben jelennek meg, ami mes—sze nem arányos fontosságával. Ezért a statisztika általában azt a megoldást választja, hogy a sza—

bad-jegyert (vagy majdnem ingyenes jegyet) úgy tekinti, m'i-ntha azzal termeszet—

ben fizetett bért kapna a dolgozó. Itt tehát a számítások során úgy teszünk. mint- ha a dolgozó megkapta volna pénzben a jegy teljes ónót, és azt azutan utazasra költötte volna. Ily módon -— most válaszolunk eredetileg feltett kérdésünkre -— a közlekedési dolgozó utazóstót a nem kedvezményes utasolk ugyanolyan utazró- sóval azonos termékként kezeljük.

A nyugdíjasok és a gyenmeikelk, clióíkidk kedvezményes jegyével azomban nem így járunk el. Itt túlságosan mesterkélt volna természetbeni bérelkről beszélni és az előbbihez hasonló feltételezést alkalmazni. Ezért most a tauniulmfónyunlkiban ól- landó—an visszatérő kérdést kell újra felvet—ni: vajon egy nyugdíjas 20 forintos villvamas'bérle'oét ugyaino'lya—n termekíként kezeljülk-e, mint egy foglalkoztatott 45 fo—

rintos bérletét? Vagy —- más oldalról közeledve a kérdéshez — ha az következik be egyik évről a másikra, hogy (megváltozik a nyugdijasok — nem nyugdijasok egymáshoz való anámya (miközben az összes utarsolk szalma változatlan marad), akkor az ezzel együtt járó érték- (díjbevétel-) valtozast volumenvúltozúsnalk vagy a rvótlftozó snaik teki nts'ülk—e ?

Ha nem valtozott sem a nyugdijasok. sem a nem nyugdijasok ultaz—óistó-nalk dija, azklkior helyesebb azt mondani, hogy a közlekedési költségeik árszínivona'la

változatlan maradt. Az előbbi esetet teh—ót helyesebb volumenvóltozósklént kezelni

5 Ezzel a kérdéssel is a 7. jegyzetben emlitett ENSZ—anyag foglalkozik bővebben.

608 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ

azoz állta—lwáinoseáigrbon helyesebb a nyugdijasok utazását és a nem nyvugdíxj-aisiolk

utazását m-ós-cmiá's terméknek tekinteni.

A közlekedési dolgozó példa és a nyugdij—as példa között számos átmeneti változat húzódik meg, és a két esettípus között nem éles a határvonal. Egyik ilyen átmeneti kategóriának tekinthető Cl közalkalmazottak 50 százalékos. utazási kedvezménye. Ezt még úgy kezelik. mint a természetben fizetett béreket (teh—át hasonlóan (: közlek-edési iallldailmiazottalk utazási kedvezményénhez), de más. hasonló kedvez—ményeknél gyolkra—n a nyugdíjas péildxálhxoz hosontló, gyalkorllalti'log egysze—

rűbb meg—oldást alkwatl-mlaz'nolk, és ezt nem is nagyon lehet kifogásolni. Ez is érzé- kelteti, hogy az azonos termek—lküilöunlböző termek rogolimvaik nem kristálytiszta köz- gazdasági kategóriák, és gyakran bizonyos konvencionális elemeket is tartal-

moznia—k.

AZ ÁR ÉS A VOLUMEN FOGALMÁVAL KAPCSOLATOS EGYÉB KÉRDÉSEK

Előfordul. hogy valamilyen termék vagy szolgáltatás árán—alk progressziv Slkló—

lá/jo vcm. Évekkel ezelőtt nálunk is volt ilyen. egyes országokban most is előilloxr—

dul, hogy a háztartási villamos energi—óvnak progresszív az ára. Egy bizonyos kilo- wattőra fogyosztásvig az ár egységes. ezen a határon túl azonban val—amivel mo- gosalbíb. Az ilyen tariiiiálk mögött általában az az árpolitilkoi meggondolás hiúzódiilk meg, hogy az állam biztosítani alkrarj'a az adott cilkklből az alapvető szükségletek kielégítését, az ezen felüli rogyalsztás't azonban jobban meg kívánja adóztatni.

Progresszív áraik esetén az fordul ellő, hogy változatlan tar'ilfólk esetén is Willt—oz-

hlat az egy egységre (kilowattárá—ra) kifizetett átlagos ár: minél nagyobb a fo- gyasztott mennyiség, annál magasabb ez az ó'blagióxr. Telkliintsülk-e az ilyen átlag—

árv—álvtonást árváltoziásno'k, vagy pedig keze'lrjlülk úgy. mintha tafirfalhia'tárig fogyasz- tott villamos energia más termék yoluno. mint az ezen a határon túl fogyasztott villamos energia?

" Az utóbbi megoldás lvátszilk indolkolto'bbnoik. Bizonyos létjogosultsága tényleg van annak. hogy egy adott határon túl fogyasztott villamos energiát úgy tekint- sünk mint ami más szükségletet elégít ki, mint a határon belül fogyasztottt ener- g'ivo (péld-ául m—ás szükséglet a háztartási gépek működtetése, mint a Világítás).

Ennek megfelelően, ho nem következnek be a tari'tálklbon változások. az iinwdolkolt.

hogy az árszínvonalo't változatlannak tekintsük, függetlenül a fogyasztott men—nyi—

sé—gltől (és az egységre jutó átlagos ár változás-ától).

A degresszív (csökkenő) árofk prolblémlájo mintegy tükörképe az előbbinek.

A vasúti tarifa talán a legjobb példa a degresszív áralkzra. A 20 kilométer távol-

ságú utazás általában kevesebbe kerül, mint a 10 kilométerre történő utazás két-

szerese; egy 100 kilométeres utazás pedig minden bizonnyal kevesebbe. mint egy 10 kilométerre történő utazás tízszerese. Érdelkes módon az elektromos energia, amely egyes országokban a progresszív áralkra volt példa, más országokban (je-

lenleg hozácnlldbon is) a degresszív tarilfára szolgál illusztrációként.

Hasonló meggondolásokból, mint az előbb, itt is az a helyesebb, ha a kö-

lönlböző tarirrálkon eladott egységeket más-más termélknek tekintjük Egy 100 kilo- méter távolságra való utazás ezért nem tízszer annyi volumen, mint egy 10 kilo- méter távolságra való utazás, ho'nem osolk aninyiszoros—a az előbbinek. olhlányszo—

rosa (: 100 kilométerre érvényes menetjegy áru a 10 kilométeres menetjegy árá- xnolk. Más oldalról: ha nem köveikeznelk be a tarifáiklban változások, az árszinvo-

niallo't változotlonnolk telkiintljütk.

AZ AR ÉS A VOLUMlEN FOGALMA

609

Az e tanulimónyunksban tárgyalt fogalmi kérdések az ér- és volumenindex- számítás problémáinak csupán egyik aspelkrtuisiát allklotj—ók. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása azonban jelentősen hozz—óvseguíizhet több más módszertani probléma megoldásához is. Ennek a célnak a meigvailósí'ióisúihoz igyekeztünk a jelen ta—

n u imvó n yuwnlkikol hiozz—ó'jró rullan'i.

PE3lOME

!

Paaőnaxa "amel-nemm cmuMocm Ha KOMnOHeHTbI u.eH H oő'béma s 3Haumenbi—ioü Mepe aaancm' or onpenenem—m ueHbl " OÖ'béMa. ABTOp npohssonn'r oőaop pö3nH'4Hle anemeH'ros aroro onpegenemm u no nopsmxy paCCManuBae'r npax'muecxue npoőneMbl, Boznnkaioume a ami? pacuérax HHAeKCOB. CHauana amei—mer noname Kauecraa, a 3aTeM ocranaanuaaemn Ha npoőneMax, Bo3HuKaioumx B pe3ynb1'a1'e Teppnropnanbumx " BpeMeHHbIX pa3nuuuü :;

u.eHax. u.eHbl Ha TOBapbl HepeAKo paanwiaiorca Ha ocuone caoero nponcxomnenun mm Ha3- Hauenml (HaanMep: oreuecheHHoe norpeőnenue — 3KcnopT); aru pasnuuuz 3 ueHax Tome Bbmeuraror pun npoőneM. B aHaunTenHoí—i uacm csoero ouepKa aBTop paccmarpnsaer npoő—

neMbi HHAeKCHbIX pacuéroa, Bo3HuKaiouwe Ha nouae nporpeccusHocm " gerpeccuanocm u,eH.

SUMMARY

Dividii'ng the chiange of value into price and volume components ís highly iniluenced by the definition of priae und volume. The wauthor surveys various elements of the definition and discuss—les practical problems whtioh arise in the course of index comuputohion. First he investigates the concept of dualirty, then deols with the problem-s caused by price dif- ferences by region and time. The prices of products are often different according to their origin or destination (e. g. home consumption — export); these price differences also raise several problems. The concludiing part of the study discusses problems of index comaputation arising from progression and degressi—on of the prices.

A Statisztikai Szemle