STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
1135
BALASSA, B.:
ÁTMENETI FELLENDÚLÉSEK És KIEGYENLí'I'Ó INTÉZKEDESEK
(Temporary windfalls and compensation arrangements.) - Weltwirtschafilíches Archiv. 1989. 1. sz. 97—113. p.
Az átmeneti fellendülésre több példa is em- líthető. így az 1973. évi olajárrobbanás hatása az OPEC-országokra vagy a kávé árának 1976 és 1978 közötti jelentős emelkedése, amit a brazíliai fagy váltott ki. Ez utóbbi elsősorban a kávéexportőr országokra volt hatással.
A kávé világpiaci árának emelkedéséből adódó előnyöket országonként mások élvez—
ték: Kenyában szinte kizárólag a termelők, Kolumbiában a termelők és a termelők szövet—
ségének stabilizációs alapja, Kamerunban és Elefántcsontparton döntően a szövetségi alap és csak kisebb részben a termelők. Ezt az elsőd- leges elosztást — amiből a kormány minden esetben kimaradt — egyéb (nem export-) adók- kal és a szövetségi alapokból származó transz- ferekkel módosították a kormány javára. Ka- merun és Kolumbia kormánya a megnöveke- dett bevételt csak részben költötte el, míg Ke—
nyában és Elefántcsontparton a kormány ki- adásainak növekedése meghaladta a bevétele- két. Az utóbbi két országban növekedett a költségvetési deficit mértéke (és ennek a GDP—
hez viszonyított aránya).
A gazdaságpolitika a fellendüléssel együtt járó bevételnövekményt országonként külön- bözően használta fel: például begyűjtötte az államkasszába (Kamerun), állami beruházá- sokra forditotta (Elefántcsontpart), szétosz- totta a gazdaságban (Kenya), a költségvetési deficit felszámolására fordította (Kolumbia).
Következésképpen a gazdasági fellendülés elté-
rő módon hatott az egyes országok gazdasá- gára.
Több érv szól amellett, hogy megkíséreljék mérsékelni az exportárak és a jövedelmek inga- dozásának hatását. (Kizárva annak lehetősé- gét, hogy a vizsgált ország befolyásolni tudja a világpiaci árakat, az exportárak és a jöve- delmek között összefüggés mutatkozik.) A be—
avatkozást az indokolja, hogy a fellendülést élvező ágazat exportbevételeinek növekedésé- vel egy időben más ágazat versenyképessége romlik. A kétféle (aszimmetrikus) hatás a gaz- daság egészében természetesen ki is egyenlítheti egymást.
Az árcsökkenés (például a nyersanyagárak csökkenése az 1980-as évek elején) és az ex- portbevételek ezzel együtt járó átmeneti visz- szaesése védekezésre készteti a pénzügyi ható—
ságokat. Amennyiben a reálárfolyam leérté- keléséhez folyamodnak, ez megtévesztő infor- mációt továbbít a többi ágazathoz. Az aszim- metrikus reakciók makroökonómiai szinten a termelők racionális döntései ellenére is meg- jelennek. E tekintetben a kormányzati kiadá-
sok szintjén a szerző a ,,racsni"-elvet említi, amit Kelet-Európában bázisszemléletnek ne—
veznek.
Ciklikus hatásokkal is számolni kell. Mivel a fellendülés a belföldi kereslet bővülését ered- ményezi, a kapacitáskorlátok beindítják az infláció folyamatát. Ha ezután az árak és a bé—
rek visszarendeződéssel szembeni merevségé—
ből adódó kedvezőtlen hatások érik a gazda—
ságot, akkor nehéz ár-/bércsökkenést elérni, és így növekedhet a munkanélküliség.
Amennyiben az árváltozás a belföldi kíná—
lat hirtelen változásából adódik (lásd a már említett kedvezőtlen időjárást Brazíliában), az árak védelmére hozott intézkedések bizonyta- lanná tehetik az exportbevételeket, hiszen meg- akadályozzák a piacon a kereslet—kínálat ár- alakító szerepének érvényesülését. így állan- dósulhat a termelők kedvezőtlen helyzete. Meg—
jegyzendő, hogy ez csak az egész világpiacot uraló ország, illetve termék esetében fordulhat elő.
A kiegyenlítő intézkedések gyakorlata a Vi- lágbank Chilének 1985-ben nyújtott szerkezet- kiigazítási kölcsönére (structural adjustment loan) vezethető vissza. Ennek konkrét célja a reálárfolyam felértékelésének elkerülése volt a réz árának átmeneti emelkedése idején. Másik példa Kamerun, ahol 1980 óta az olajbevéte- leknek csak egy része maradt az országban, és annak is csupán egy hányada került be a költ—
ségvetésbe. Kiegyenlítő intézkedéseknek az ilyen és a hasonló makroökonómiai célokat szolgáló rendszereket tekinti a szerző.
A kiegyenlítő intézkedések jelentősége a külső árváltozásból adódó megrázkódtatás mértékétől függ, amit befolyásol az exportnak az adott ország gazdaságában játszott szerepe, valamint az export összetétele. Minél nagyobb egy termék súlya az exportban, annál nagyobb hatással lesz az adott termék világpiaci árá- nak változása a reálárfolyamra. Legnagyobb a cukor, a kőolaj, a kávé, a kakaó és a réz árá- nak ingadozása. Viszonylag stabil a tea, a gya—
pot, a dohány és a banán ára. Minél magasabb az exportnak a GDP-hez viszonyított aránya.
annál nagyobb lesz az exportárváltozás fiskális és monetáris hatása.
A kiegyenlítő intézkedések különféle export- elvonásokkal, valamint az árváltozás hatásá- nak a költségvetéstől és a pénzügyi szférától való távoltartásával érvényesíthetők. Célrave—
zető lehet a központi banknál elkülönített alap létrehozása, ahová befolynak az exportelvoná—
sok.
Az exportárak és jövedelmek ingadozásának mérséklése végül is korlátozza a fogyasztási cikkek és a beruházási javak árarányának vál—
tozását, megakadályozza a kormányzati több—
letkiadásokat, és enyhíti az üzleti ciklusok ked—
vezőtlen hatását.
(Ism.: Szász Kálmán)
