Moors, H. G.: A demográfiai trendekkel és a népesedéspolitikával kapcsolatos magatartások

(1)

595,

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

TÁRSADALOMSTATISZTIKA — DEMOGRÁFIA

MOORS, H. G.:

, A DEMOGRÁFIAI TRENDEKKEL

ES A NEPESEDESPOLITIKÁYAL KAPCSOLATOS MAGATARTASOK

(Attítudes towards demographic trends and population policy: Italy and the Netherlands in a comparative per- spective.) — Popularian Research ami Policy Review. 1990.

2. sz. 179—194. p.

Európában szinte mindenütt hasonlóan ala—

kulnak a demográfiai trendek, függetlenül az

országok gazdasági. szociális. kulturális hely-

zetétől, Olaszország és Hollandia sem kivétel ez alól, 1961 és 1987 között Olaszországban a

teljes termékenység 2,6—ről 1,3-re csökkent.

Ugyanebben az időszakban a hollandiai arány—

szám 3,2-ről 4,2-re esett. Az elmúlt évtizedek- ben a népesedéspolitikának különböző irány—

zatait alakították ki annak érdekében, hogy

növekedjék a családonkénti gyerekszám, illetve, hogy csökkenjenek a gyermeknevelés terhei.

Ezek hosszú távú hatékonysága össztársadalmi

szinten gyakran vitatható, aminek lehet az is az oka, hogy az érintettek nem kellően tájé—

koztattak az intézkedéseket illetően, de az is

lehetséges, hogy nem megfelelő intézkedések látnak napvilágot. A szerző jelen munkájában

olyan modellt kíván kialakítani, melynek se—

gítségével fel lehetne mérni, hogyan befolyá- solja az egyén demográfiai viselkedését a tren—

dek ismerete, azok értékelése, a népesedéspo—

litikai célkitűzések figyelembevétele.

Az elemzés alapja az l986—l987—ben készült, mindkét országra kiterjedő adatfelvétel, me- lyet úgy terveztek meg, hogy a két nemzetre vonatkozó eredmények összehasonlíthatók le—

gyenek. Olaszországban a minta nagysága 1441, Hollandiában 949 volt. Az elemzésből

megállapítható, hogy a lakosság általában is-

meri a demográfiai trendek következtében ki-

alakult népességbeli struktúraváltozást. E te—

kintetben a két ország között nincs lényeges

eltérés. A termékenység csökkenésének okai

között mind az olasz, mind pedig a holland megkérdezettek véleménye szerint a megnöve- kedett női munkavállalás szerepel az első he- lyen. Továbbá mindkét országban lényegesnek

tartották az egyén függetlenségét és a karriert.

A születésszám—csökkenés okainak eltérő ér-

tékelése kifejeződik a gyermekvállalást és a

családot érintő rendelkezésekkel kapcsolatos

magatartás különbözőségében is, hiszen az

egyén azt várja a politikától, hogy az javítsa számára a társadalmi környezetet. Az adatfel-

vételben a megkérdezettek elé tártak néhány várhatóan bevezetésre kerülő rendelkezést, hogy véleményt mondjanak arról, fontosnak tartják-e azokat. E tekintetben az olaszok sok—

kal pozitívabban közelítenek az új családpoli- tikai intézkedésekhez, minta hollandok. En—

nek egyik magyarázata feltehetően az eltérő értékrendszer.

A családpolitikai intézkedések között mind—

két országban üdvözölnék a rugalmas munka—

időt és a részmunkaidős foglalkoztatást. Olasz- országban hasonló jelentőségű a gyermekintéz—

mények fejlesztése, a háziasszonyok bérezése,

míg Hollandiában a magasabb családi pótlék és a gyermekek utáni adókedvezmény kapott elsőbbséget.

Mindkét országban erősen függ a családpoli- tikai intézkedések megítélése attól, hogy az egyén hol tart a családépítés folyamatában, mely családi állapotával, gyermekeinek számával és a legfiatalabb gyermek életkorával mérhető. Ez azt jelenti, hogy egy új családpolitikai törvény fogadtatása attól függ, mennyire látják az em—

berek biztosítva ezáltal életük legfontosabb céljainakf*megvalósítását.

A fentiek alapján felmerül a kérdés, mi lehet annak az oka, hogy két országban, ahol a né—

pesség reprodukciója — és azon belül a termé-

kenység -— egyformán drámaian csökkent a kö—

zelmúltban, a lakosság ennyire különbözőkép- pen reagál egy kedvezőbb családpolitikai rend-

szer kialakítására. A szerző azt feltételezi, hogy

a magyarázat a gyermekvállalás eltérő értéke—

lésében keresendő. Olaszországban erősen kö- tődnek a gyermekekhez, míg Hollandiában ez a

motiváció az elmúlt tíz évben nagymértékben csökkent. Mindkét országban a gyermekválla—

lás egyéb értékekkel rivalizál, mint például a munkahelyi előmenetel, a magas fogyasztási szabványok, bizonyos társadalmi—gazdasági státus elérése és megtartása stb. Olaszország—

ban — bár a gyermek társadalmi értékelése nem csökkent — a magas gyermekszám helyett a

,,jobb minőségű" gyermeket részesítik előny-

ben, ami nagy anyagi, érzelmi áldozatot köve-

tel. Hollandiában viszont a gyermekvállalás

szinte összeegyeztethetetlen más célokkal.

Mindezek után az a legfontosabb kérdés, hogy a családpolitikai program milyen mérték-

ben lenne képes befolyásolni a termékenységet.

Erre keresvén választ, a megkérdezetteknek

azt a kérdést tették fel, hogy hajlandók lenné-

nek-e újragondolni családtervezési elképzelé-

seiket s azokon változtatni, ha az általuk fon- tosnak vélt rendelkezések bevezetésre kerülné—

nek. Olaszországban a további gyermeket nem tervezők 11 százaléka változtatná meg eredeti családterveit, s további 26 százaléka jelezte,

hogy gondolkodna ezen, de nem határozottak

a szándékai. Hollandiában ezek az arányok csak némileg magasabbak. Ez végkövetkezte-

tésként azt jelenti, hogy az egy nőre jutó gyer—

mekszám átlagosan nem emelkedne O,2—O,3—

nál többet, vagyis a rendelkezések sem segi- tenék elő azt, hogy a termékenység elérje a stacionáris szintet.