A népesedéspolitikai intézkedések hatékonyságának vizsgálata

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A NÉPESEDÉSPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK HATÉKONYSAGÁNAK VIZSGÁLATN

DR. KLiNGER ANDRÁS

A demográfiai folyamatok társadalmi befolyásolása hosszú történelmi múltra

tekinthet vissza. Különböző történelmi korszakokban, eltérő demográfiai helyzetek- ben kívánták a társadalom irányítói valami módon megváltoztatni a véleményük

szerint kedvezőtlen demográfiai folyamatokat.

A modern társadalmakban is fennáll az igény, hogy módosítsák a nemkívá-

natos demográfiai változásokat. Különösen igaz ez a legutóbbi évtizedekben.

amikor a társadalom vezetői egyre inkább felismerik a népességfejlődés társa- dalmi—gazdasági összefüggéseit és a kedvezőtlennek tartott trendek következmé- nyeit. Ezért korunkban mind több kormány tesz olyan intézkedéseket. amelyek vagy a magasnak tartott vagy az alacsony — esetleg negatív - népességszaporu—

latot kívánják befolyásolni attól függően, hogy milyen az adott ország demográ-

fiai helyzete, illetve melyek társadalmi—gazdasági céljai.

Az európai régióra az alacsony népességfejlődés a jellemző. Ezért itt a kor- mányok. amikor népesedési vonatkozású politikai akciókat indítanak. általában ezt az alacsony szaporulatot kívánják befolyásolni. Annak ellenére, hogy a né- pesség fejlődését több összetevő alakítja, az intézkedések zöme egy demográfiai folyamatra: a termékenység megváltoztatására irányul. Vannak ugyan - az utób—

bi időkben növekvő számban - kormányok. amelyek komplexebben fogják fel a demográfiai fejlődés befolyásolási területét, és a születések számának növelése mellett a halandóság csökkentését is belefoglalják intézkedéseik körébe. Másutt a népesség területi — akár országhatárokon belüli, akár országok közötti — moz- gásának külső szabályozása is része a népesedéspolitikai akcióknak. Tekintettel arra. hogy e kiterjesztett értelmű akciósorozat csak kevesebb országra jellemző és az országok nagy többségében az elmúlt időszakban — de talán még a közel—

jövőben is -— a termékenység befolyásolására szorítkoznak. vagy pedig azt tekin-

tik elsődlegesnek, dolgozatunkban kizárólag e vonatkozásokkal foglalkozunk.

Vizsgálatunk tárgyát pedig az alacsony termékenységű -— zömmel európai — or- szágok termékenységnövelő intézkedései alkotják.

Amikor politikai akcióról beszélünk, ezen az állam, a társadalom sokrétű te- vékenységét értjük. A demográfiai folyamatokat — szűkebb értelemben a termé—

kenységet — sokrétű kormányzati, adminisztratív intézkedés befolyásolhatja. Sok-

szor olyan állami döntések is erősen befolyásolják a családok nagyságát. ame-

' A ,.Népesedéspolitika hatékonysága" címmel a Deutsche Gesellschaft für Bevölkerungswissenschaft és az European Association for Population Studies által Bielefeidben. 1986. máricus il—M—e'n rendezett nem—

zetközi konferencián megvitatott dolgozat rövidített változata.

lyek nem közvetlenül népesedési célúak. Ezek megfigyelése. nyomon követése ön- magában megoldhatatlan feladat. de a szűkebb értelemben vett demográfiai célú akciókkal együttesen már elemezni lehet ezeket is. Mégis, amikor e kérdés

részleteivel kivánunk foglalkozni, akkor elsősorban a szoros értelemben vett ilyen

célzatú kormányzati akciókat vizsgáljuk.

A népesedési cél természetesen nem minden esetben világlik ki valamely kormányzati intézkedésből. lgy nemcsak azt az akciót kell ide sorolnunk. amely a ..népesedéspolitikai" megnevezést viseli. Sok esetben a kormányok — ideológi—

ai vagy hagyományos, illetve politikai okokból — nem is használják ezt az elne- vezést. Nemegyszer családpolitikáról (family policy) vagy még tágabb értelemben

társadalompolitikáról (social policy) beszélnek. Ezek közül is természetesen csak

az minősíthető demográfiai jellegűnek. amelynek a célja vagy eredménye a de-

mográfiai helyzet megváltoztatása. Bár ha csak a családok jövedelemelosztási különbségeinek csökkentése valamely intézkedés célja 5 nem a családok nagy—

ságának megváltoztatása, mégis ..népesedési" akciónak tekinthetjük azt, mivel szándékolatlanul is módosíthatja - talán nem is a kívánt módon —- a termé-

kenységet. Természetesen nehéz receptet adni arra, hogy mi sorolható a demog—

ráfiai vonatkozású akciók közé, de az egyedi esetekben eldönthető, hogy szoro—

sabb vagy tágabb értelemben vett .,népesedéspolitikai" intézkedésnek tekintsük—e az adott iakciót. Megjegyezzük, hogy az egyszerűség kedvéért a továbbiakban minden demográfiai célú vagy eredményű kormányakciót ,.népesedéspolitikai—

nak" tekintünk, függetlenül annak konkrét elnevezésétől.

Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a politikai akció elnevezés is kétféle nézőpontból használható, illetve vizsgálható. Az egyik a jogalkotás területe. va—

gyis az, hogy mi a jogszabályban (törvényben. kormányintézkedésben, helyi sza- bályrendeletben stb.) megjelenő — a döntéshozó akaratát tükröző —- intézke-

dés. A másik már ezen intézkedések gyakorlati végrehajtása, vagyis az, hogy a

jogszabályalkotók akaratának a gyakorlatban a végrehajtók mi módon tesznek eleget. Természetesen jobb lenne a végrehajtott jogszabályok elemzése, de ma-

ga a végrehajtás módja is része lehet a megvalósulásnak. illetve a demográfiai

hatás érvényesülésének. Ezért nehéz attól elválasztani. Mégis bármely akció to- vábbi vizsgálatához szükséges annak ismerete is, hogy az mennyiben került be—

vezetésre a gyakorlatban.

A POLlTlKAl AKCIÓK HATÉKONVSÁGÁNAK MÉRHETÖSÉGE ÉS ESZKÖZRENDSZERE

A legtöbb olyan országban is. ahol már hosszabb ideje voltak politikai ak- ciók a termékenységi szinvonal emelésére, kevés történt annak érdekében. hogy ezek hatékonyságát rendszeresen és megbízható demográfiai módszerekkel mér—

jék. Voltak olyan helyek ugyan. ahol kezdeményezések történtek ezek alkalma—

zására. de általános és elfogadható gyakorlat itt sem alakult még ki.

Vajon a demográfiai tudomány képviselő-i felelősek—e ezért a viszonylagos el- maradottságért, amely a fejlett, alacsony termékenységű országok népesedés- politikai intézkedései hatékonyságának mérése területén fennáll? Bizonyosan sok- kal többet tehettünk volna a szóban forgó lemaradás felszámolása érdekében. de megállapítható, hogy bizonyos objektiv nehézségek is fennállnak e kérdés meg—

bízható megközelítése területén.

Ezek közül csak az egyik a már bevezetőben is említett probléma: annak meghatározása. hogy mit is mérjünk? Vagyis, hogy melyik az a politikai akció —-

NÉPESEDÉSPOLlTl—KAI INTÉZKEDÉSEK 559

a mi szóhasználatunkban kormányzati népesedéspolitikai intézkedés —. amelynek

hatékonyságát mérnünk kell? Erre vonatkozóan az előzőkben már felállítottunk

egy munkahipotézist, mégis ennek eldöntése mindenütt és minden konkrét eset—

ben csak bizonyos kompromisszumok és esetleges szubjektív elhatározások alap- ján történhet.

A másik nehézség az. hogy a kormányzati intézkedések az esetek nagy ré- szében egymástól elszigetelten, külön—külön. minden összefüggés nélkül szület-

nek meg és kerülnek bevezetésre. Az adott témában még fennállnak a régebbi

intézkedések hatásai. de már hatnak az újonnan bevezetetteké is. Ugyanakkora különböző fajta és irányú, területű intézkedések külön—külön hatnak, és sokszor eredményük ellentétes hatású. Még akkor is. amikor nem egyedi intézkedésre.

hanem komplex intézkedéssorozatra kerül sor. nehéz annak megállapítása, hogy melyik új szabály miként hat önmagában, illetve hogyan hatnak ezek együttesen,

együttes hatásuk egy irányban vagy egymással ellentétesen jelentkezik-e? Ezért

a hatékonyság vizsgálata szempontjából sokszor megoldhatatlan feladat az adott egyedi intézkedés következményeinek vizsgálata. csupán arra lehetünk képesek.

hogy az új akció eredményét egészében próbáljuk meghatározni. lgy együttes

eredőként fogjuk fel az adott időszak módosult helyzetét. és egészében tudjuk

csak a hatásokat nyomon kísérni. Ez különösen akkor van így, amikor valamely intézkedéssorozat pozitív és negatív akciókat is tartalmaz. (Az intézkedés egyszer—

re ad anyagi kedvezményt —- például emeli a családi pótlékot —, és ugyanakkor nehezit vagy tilt bizonyos születésszabályozási gyakorlatot, például megtiltja vagy megnehezíti a művi vetélések engedélyezését.) Ilyenkor e két fajta, de egy célú intézkedés — fordított módon érvényesülő —- hatását csak együttesen tudjuk meg—

állapítani. Természetesen további vizsgálódással meg kell kísérelni a különböző egymással párhuzamosan ható intézkedések hatékonyságát egyenként is megál-

lapítani. legalábbis megbecsülni azok egymással szembeni vagy melletti érvénye- sülését.

Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a demográfiai folyama- tok —— így a családnövekedés is - nem önmagukban jönnek létre. hanem szoros

összefüggésben a társadalom általános fejlődésével. Az adott időszak termé-

kenységi trendjeit erősen —- általában a megtett intézkedéseknél sokkal egyértel- műbben —— befolyásolják azok a változások. amelyek az adott országban. de ki—

terjesztő értelemben az egész világon végbemennek. Igy a gazdasági fejlődés, a jövedelemelosztás. az infláció vagy a munkanélküliség. de a világpolitikai helyzeti illetve megítélésének változása, a társadalmi — például a házasodási, a család- építési — szokások megváltozása erősen befolyásolja a termékenységi folyama-

tokat. A politikai akciók mindenmás hatástól'mentes (,,tiszta") hatásának vizs-

gálatához ki kellene szűrni az előbb említett hatásokat. Ez sok esetben nehezen oldható meg, és gyakran meg kell elégedni együttes elemzésükkel, megpróbálva

kiszűrni az általános képből az egyedit. vagyis (: népesedéspolitikai intézkedések

módosító hatását az általános trendekből leválasztani.

A ,,mit mérjünk" dilemmáját az is létrehozza. hogy sok esetben nem ismer- jük a jogszabályalkotó célját az adott politikai akció megtételekor. Vagyis a leg-

több ilyen intézkedés nem tartalmazza tételesen azt a célt. amiért megalkották.

itt természetesen arra gondolunk, hogy e célok csak nagy általánosságban adot- tak, vagyis olyan megfogalmazásban — akár kimondva. akár kimondatlanul —.

hogy például az adott rendelkezéssel el kívánják érni. hogy

— segítsék a gyermekes családokat,

— javítsák a családok életszínvonalát,

— erősítsék a családi életet.

- növeljék a gyermekes családok társadalmi megbecsülését;

még ritkábban. de már demográfiaibb értelemben szerepelnek olyan megállapítá"—

sok is. amelyek a célok között azt mondják ki, hogy

— növelni kell a több gyermekes családok megbecsülését.

-- meg kell állítani a születések számának csökkenését,

—- növelni kell a születések számát,

— növelni kell a több gyermekes családok számát.

-— csökkenteni kell a gyermektelen vagy az egygyermekes családok számát.

—- a gyermekek számának növelése érdekében fokozni kell a családok stabilitását,

— jobban kell alkalmazni a gyermeklétszám növelése érdekében a tudati befolyáso—

lás eszközeit.

Ám ezek a meghatározások is csak kevéssé megfaghatók, inkább csak tor- málisan kinyilvánítják a jogszabályalkotó ama szándékát, hogy célja a születés—

szám növelése. vagyis azt. hogy ez az intézkedés népesedéspolitikai célzatú és

pronatalista.

Közelebb visz az intézkedés céljának megértéséhez, ha a szabályozás olyan jellegű megállapításokat tartalmaz. amelyek szerint célja

—- olyan termékenységi színvonal elérése, amely megközelíti az egyszerű reprodukció—

hoz szükséges szintet,

— biztosítani a népesség csökkenésének megállítását,

— csökkenteni vagy megszünteti a generációk nagyságában a termékenység válto- zásai miatt bekövetkezett hullámzásokat.

— csökkenteni a régebbi hullámzások további hatását.

Mindezek az általában használatos célmegjelölések nehézzé teszik az intéz—

kedések hatékonyságának konkrét. közvetlen mérését. Többségükben csak arra alkalmasak, hogy tudjuk. a cél a születésszám emelése volt. azt kell vizsgálnunk.

hogy az akció megindítását követően megváltoztak-e a trendek, az alacsony szint

vagy a csökkenési szakasz után bekövetkezett—e :: termékenység emelkedése. vagy pedig nem. Az. hogy milyen mértékű volt ez a növekedés, és ez megfelelt-e a jogszabályalkotók szándékának, már nem állapítható meg ilyen meghatározások esetén.

A hatékonyság megbízható mérésére csak akkor lenne statisztikailag meg- alapozott lehetőség, ha a politikai akciókkal egyidejűleg kinyilvánításra kerülne

a demográfiai cél (target), számszerűsítve és időbelileg meghatározva. Erre rit—

kán találunk példát és különösen nem a jogszabály szövegében. Talán inkább

az előterjesztések — szakmai vagy politikai — előkészítő anyagaiban szerepel, vagy közvetett módon kiolvasható az, hogy milyen mértékben. illetve milyen mér-

tékűre kívánják módosítani a múltbeli vagy jelenlegi népesedési szintet, vagy az

elképzelt trend ';milyen nagyságrendű megváltoztatását célozzák ezek az intézke-

dések. Tehát mikorra mekkora változást akarnak ezzel az intézkedéssel elérni.

Számszerűen meghatározott cél kitűzése már csak azért is nehéz. mert sok esetben politikai akadályokba ütközik. A társadalom részére adott számszerű cél-

kitűzést felcserélik az egyedi családok kötelezőnek is tekinthető családnagyság-

ideáljával. ami már az emberi jogok megsértésének kategóriájába tartozik.

Ám ha ezt az akadályt ki is lehet kerülni, akkor is felmerül az a kérdés. ami az egész hatékonysági elemzés alapvető problémája, hogy mi az, amit a jog- szabályalkotó el akar érni? A születésszám növelését. vagyis az adott év - idő- szak —— naptári évre szóló szintjének növelését, vagy pedig az igazi demográfiai célt. a családok gyermekszámának tényleges emelkedését.

NÉPESEDÉSPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK 561

igy már a célkitűzés meghatározásakor is túl kell jutni a demográfia azon alapvető dilemmáján, hogy évi születési szintet vagy kohorsz befejezett termé—

kenységi szintet kíván-e meghatározni. Természetesen a célkitűzés meghatározá- sától függően vizsgálandó a megvalósulás is. Ha a születésszám szintje került kitűzésre, akkor ennek mértékével. ha a termékenység nagysága, akkor annak

nyomon követésével elemezhető az akció hatékonysága. Természetesen bármelyik

módon határozta is meg a jogszabályalkotó a célt, lehetséges és szükséges is.

hogy a megvalósítás során mindkét nézőpontból vizsgáljuk a változásokat: mi—

ként módosult az intézkedések bevezetését követően a születések naptári idő—

szakra vonatkozó száma, és milyen változás következett be hosszabb távon az érintett kohorszok termékenységi szintjében. Már csak azért is szükséges a ha- gyományos naptári időszakra vonatkozó elemzés, mert csak ez tud azonnal tá-

jékoztatást adni az intézkedés hatásáról. a kohorsz-vizsgálat csak hosszabb idő

után képes a tényleges változás megállapitására.

A hatékonyság kérdéséről szólva azt is meg kell válaszolnunk, hogy mit te- kintünk egy intézkedés végrehajtása során eredményességnek. Ezt felfoghatjuk

szűkebb ételemben. mely szerint csak akkor eredményes egy akció. ha hosszú

időre megállítja a csökkenő termékenységi folyamatot. és ténylegesen növeli az újabb — fiatalabb -— kohorszok befejezett termékenységét. E felfogás alapján csak akkor eredményes valamely intézkedés. ha új fordulatot jelent a termékeny—

ség hosszú távon ható — csökkenő — trendjében. azt megállítja. és ismét maga- sabb szintre emeli a családok nagyságát. és így új demográfiai helyzetet teremt.

Erre azonban még egyetlen példát sem találtunk az intézkedések eddigi történe- tében. és talán semmiféle akciótól sem várható a belátható történelmi időszak—

ban. hogy népesedéspolitikai intézkedésekkel a gazdaságilag fejlett országok

termékenységi szinvonalát jelentősen és tartósan ismét — a reprodukciós szintet jelentősen meghaladva — felemelje.

Kevésbé ilyen szűken értelmezett az az eredményességi felfogás, amely nem kívánja azt, hogy a kohorszok termékenysége jelentősen növekedjék. hanem meg—

elégszik azzal. hogy a csökkenő trend megáll, és a reprodukció körüli szinten stabilizálódik. Ez reálisabb megközelítés, de ennek eléréséhez is tartósan érvé—

nyesülő intézkedésekre van szükség.

Végül eredményesnek tekinthető még az az akció is, amely ugyan nem ér el hatást a termékenység tényleges szintjének megváltoztatásában - vagyis nem módosítja a kohorszok tényleges gyermekszámát -. de megállítja a születésszám csökkenő trendjét. és a naptári év(ek)ben mért születésszám növekszik, vagy leg- alábbis nem csökken tovább, egy adott szinten stabilizálódik (anélkül. hogy a termékenység nagysága elérné az egyszerű reprodukció szintjét). E szerényebb célkitűzés is eredményes lehet nemcsak az adott ország időbeli trendjeinek meg- változtatása vonatkozásában. hanem nemzetközi összehasonlitásban is. Ez úgy értendő, hogy az intézkedések hatására az adott ország születési arányszámai tartósan magasabbak. mint a hasonló társadalmi—gazdasági helyzetben levő töb—

bi országban.

Bármely módon is értelmezzük a politikai akció hatékonyságát a módszerek azonosak lehetnek. csak az értékelésben van különbség a tekintetben, hogy ön—

magában vizsgáljuk-e a megváltozott folyamatokat, vagy van valamely támpont

— amit a jogszabályalkotó adott —. amihez viszonyitva a mérést végezzük. Ennek

hiányában a trendek összehasonlitása mellett a nemzetközi összehasonlítás hoz-

hat jó eredményeket. Ezért is fontos a módszerek és fogalmak egyeztetése.

Ahhoz, hogy a politikai akciók hatékonyságát vizsgálni tudjuk. nem elég a célok közvetlen vagy közvetett tisztázása, hanem szükség van eszközrendszerük megismerésére is, hiszen a különböző népesedéspolitikai célok eltérő módon hat- nak a gyermekszám alakulására. Együttes, párhuzamos alkalmazásuk pedig még

inkább szükségessé teszi annak tisztázását. hogy melyek azok az intézkedések.

amelyeket már előzetesen hatékonynak tekintünk. Ezeket célszerű lenne egységes rendszerben szemlélnünk és igy megközelíteni alkalmazásuknak a termékenységi színvonalra kifejtett hatását.

A gyakorlatban használt népesedéspolitikai eszközöket két nagy csoportra szokás osztani:

-— pozitív, azaz a gyermekszómot segitő módon; a családok helyzetét kedvező irány- ba befolyásoló eszközökkel hatni kívánó intézkedések;

—— negativ, azaz tiltó intézkedések, amelyektől a gyermekszám növekedését remélik.

Először nagy vonalakban a pozitiv. lényegében anyagi haszonnal járó intéz- kedéseket tekintjük át. abból a célból. hogy bevezetésük vagy továbbfejlesztésük esetén hatékonyságukat nyomon követhessük. Ezek a következők.

1. Egyszeri anyagi támogatás közvetlenül a gyermek születése után. amelyet általá—

ban szüle'si (anyasági) segélynek neveznek. Egyes vélemények szerint összegének magas- nak kell lennie, mert arra szolgál, hogy fedezze a gyermekkel kapcsolatos közvetlen ki- adásokat, de van jelentősége a népesedéspolitikai célok megvalósitása szempontjából is.

mert további gyermekek világrahozatalára ösztönözhet. A segély sok helyen differenci—

ált a gyermekek száma szerint. Általában azoknak fizetik, akik társadalombiztositásban részesülnek, egyes országokban azonban állampolgári jog alapján adják, így általában nem függ a jövedelemtől.

2. A gazdaságilag aktiv anya fizetett szabadsága a gyermek születése után. Ennek időszaka országonként változó: 6 héttől 6 hónapig; általában a szülés utáni időszakra vonatkozik. de egyes helyeken — egészségügyi okból, a perinatális veszteségek elkerülé—

sére — előírják. hogy a szabadság egy részét — általában 4—6 hetet — a szülés előtt kell igénybe venni. A szabadság idejére fizetett összeg (n'éhol terhességi, szülési, illetve anya- sági segélynek nevezik) általában az aktiv kereső anya fizetésétől függ, evtizetéssel egyenlő vagy csak 10—20 százalékkal alacsonyabb. . ,v .

3. Gyermekgondozási szabadság, ezt a szülési szabadság után biztosítják Ci csecse—

mő, illetve kisgyermekek otthoni gondozására és ellátására. Az anya otthon maradhat a gyermek bizonyos koráig — általában egy-. másfél-. két-. hároméves korig. Erre az idő- szakra vagy fizetés nélküli szabadságot biztosítanak (azzal a joggal, hogy ezeket az anyá—

kat vissza kell venni korábbi munkahelyükre, mert foglalkozási viszonyuk nem szűnik—meg erre az időszakra), vagy az anyák gyermekgondozási segélyt kapnak bizonyos időszakra.

Ilyen eset áll fenn az országok növekvő számában. Összege gyakran egységes, vagy más helyen a gyermekek száma szerint differenciált: a gyermekek magasabb születési sorszá- ma esetén a segély összege nagyobb: vannak olyan országok is. ahol az első gyermek után—nem nyújtanak ilyen támogatást. Más helyeken az anya előző jövedelmének bizonyos hányadát, 65—75 százalékát fizetik gyermekgondozási segélyként, a táppénzhez hasonló- an. A gyermek bizonyos kora - egy—másfél év — után az apa is kaphat gyermekgondozási segélyt, és az anya visszamehet dolgozni, Miközben kapják a segélyt, bizonyos munkát is vállalhatnak (főleg bedolgozói vagy részidős munkát). '

4, A gyermek bizonyos koráig fizetett rendszeres havi segély, amelyet családi pótlék- nak hívnak. Ez a segitség legáltalánosabb formája, amelyet a leghosszabb ideig nyújta—

nak a családoknak, általában addig. amig a gyermek el nem ér egy bizonyos iskolai vég—

zettséaet. Ez általában társadalombiztositási segély, és minden család kapja, amely bizo- nyos korú gyermekkel rendelkezik. Inkább családi jog alapján, azaz ez az egyik 'szülőnek -— a gazdaságilag aktív szülőnek. így hagyomány szerint az apának —, csonka családok esetén pedig a gyermeket nevelő szülőnek jár. A differenciálás rendszerint a gyermekek száma szerint történik. Egyes rendszerekben adott gyermekszám alatt (főleg az első gyer- mek után) nem fizetnek családi pótlékot. de vannak olyan országok is, ahol a második gyermek után sem fizetik. A családi pótlék összege gyakran a gyermekek száma szerint emelkedik. Általában a harmadik gyermek után a legmagasabb, ezután azonban csak néhány országban emelkedik tovább. Vannak degressziv fizetési rendszerek is. ahol a csa—

NÉPESEDÉSPOLlTlKAI INTÉZKEDÉSEK 563

ládi pótlék összege már a negyedik vagy ötödik gyermek után csökken. Egyes országokban csak bizonyos jövedelem alatt fizetnek családi pótlékot.

5. Adókedvezmények (: családnagyság figyelembevételével. A személyi vagy családi jövedelemadó-rendszerek többsége különböző összegeket állapít meg a házas személyek és gyermekes családok részére, az utóbbi részére az eltartott gyermekek számától füg—

gően. Ilyen esetekben a jövedelemadó összege csökken a gyermekek számától függően.

különösen az alacsonyabb jövedelemkategóriák esetén. Ez a közvetett segély gyakorlatilag támogatja a családokat a családi pótlékhoz hasonlóan, és így a családi jövedelem ki- egyenlitése szempontjából ugyanolyan hatást gyakorol. Egyes esetekben az adókedvez- ményt és a családi pótlékot kombináltan alkalmazzák.

6. A munkaidő—csökkentésnek gazdaságilag aktiv nők részére több formája van.

Sok helyen a munkaadókat különbözőképpen ösztönzik és támogatják - adókedvezmény- nyel, munkahelyek szervezésével kapcsolatos kedvezményekkel, munkatörvénnyel — a be—

dolgozók, részidősök és csökkentett időben dolgozók alkalmazásában. valamint a rugal- mas munkaidő elterjesztésében. E kedvezményekhez hasonlóan bizonyos pénzügyi támo- gatást adnak a csökkentett munkaidőben dolgozó kisgyermekes anyáknak, hogy kárpó- tolják őket a fizetésükkel kapcsolatos veszteségekért. Más országokban a kisgyermekes anyák néhány nap pótszabadságot kapnak, hogy szabadságuk nagyobb részét tölthessék gyermekeikkel. Ha gyermekeik megbetegednek, az ápolás időszakára az anyák anyagi támogatást kapnak, gyermekápolási táppénzt. A táppénz fizetésének időszakát általában a gyermek kora szerint állapítják meg. Csecsemők és kisgyermekek ápolása esetén több- nyire nincs korlátozás, 2—14 éves gyermekek esetén bármelyik szülő kaphat táppénzt egy bizonyos évi kereten belül meghatározott időszakra. Ezekhez a kedvezményekhez tartozik a gyermekes, többgyermekes (többnyire kettőnél több gyermekkel rendelkező) anyák nyugdíjkorhatárának csökkentése, azaz bizonyos számú gyermek világra hozása és felne—

velése esetén az anya 1—5 évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt nyugdijba mehet általá- nos feltételek mellett, azaz azonos összegű nyugdíjat kap.

7, Gyermekintézmények igénybevétele esetén a gondozási díj jelentős csökkentése.

Egyes országokban az ilyen intézmények térítés nélkül igénybe vehetők. más országokban erősen csökkentett áron; a fenntartási és ellátási költségek jelentős részét az állam fede—

zi, A gondozási díj összege erősen differenciált: a 3 éven aluli gyermekeket gondozó böl- csődék, a 3—6 éves gyermekek gondozását és oktatását biztosító óvodák, az iskolák nap- közi otthonai — ahol a gyermekeket nappalra elhelyezik, és azok sok esetben ételt is kap- nak -- különböző szolgáltatásainak költségeit a szülők fizetik különböző módon, és az ál- lam fedezi különböző formában és arányban. Egyes esetekben az intézményeket nem az állam, hanem a közösségek, munkahelyek, szakszervezetek, egyházak tartják fenn.

8. Lakáskedvezme'nyek gyermekes családok részére. Ezek közül a legfontosabb a la- kás megszerzéséhez nyújtott segitség bizonyos gyermekszám és jövedelem esetén. Egyes országokban a gyermekes családok megfelelő nagyságú lakásokat kapnak díjmentesen;

más országokban jelentősen csökkentett áron, hitelnyújtás és alacsonyabb kamatok-fizeté- se réve'n. Más helyeken a gyermekes és alacsonyabb jövedelmű családok alacsonyabb lakbért fizetnek az állami vagy közösségi tulajdonú lakásokért. Van, ahol pótlékot adnak a gyermekes családoknak a megfelelő nagyságú lakás fenntartására.

9. Szociális szolgáltatások a gyermekneveléssel kapcsolatosan, díjmentesen vagy je- lentős állami támogatással. A legtöbb országban a gyermek egészségügyi ellátása (or—

vosi ellátás. gyógyszerek, kórházi ápolás stb.) ingyenes. Ezt vagy állampolgári jog vagy tár—

'sadalombiztosítás alapján adják. Az oktatás is díjmentes, főképpen a kötelező általános iskolai (elemi) oktatás, más országokban azonban a középfokú, sőt még a felsőfokú ok—

tatás is ingyenes, vagy a tandij erősen differenciált a családok jövedelmétől és gyermek—

számától függően. Számos országban az oktatással kapcsolatos költségek nagy részét az állam fedezi: például a tankönyvek, iskolai felszerelések, közlekedés az iskolába, iskolai egyenruhák stb. ingyenesek vagy jelentősen csökkentett áron kaphatók. Sok helyen nagy kedvezményeket adnak — például ártámogatás formájában — fogyasztási javak (gyermek—

ruhák, könyvek, csecsemő- és gyermekételek stb.) vásárlása esetén.

A kulturális intézmények is nyújtanak kedvezményeket gyermekek részére: díjmente- sen vagy jelentősen csökkentett áron látogathatják a múzeumokat, könyvtárakat, szin.

házakat, filmszínházakat stb. A helyi és városi közlekedés is ingyenes vagy jelentősen csökkentett áron vehető igénybe.

Rövidebben végezhetünk a negatív jellegű intézkedésekkel. Tehetjük ezt azért is. mivel ezek alkalmazására ritkábban kerül sor. ugyanis többségük sérti az alapvető emberi jogokat, mivel közvetlen kényszerrel kívánja megakadályozni

azt. hogy az adott személy. illetve család saját maga döntsön arról, hogy mikor

és hány gyermeket kíván. Az eddigi tapasztalatok szerint az ilyen intézkedések kevésbé hatékonyak. Csak rövid ideig tudják befolyásolni az alapvető folyamato—

kat és azt is csak a naptári évre eső születések számának növekedésével, dea

rövid időszak alatt bekövetkezett emelkedést nagyobb csökkenés követi, tehát a

termékenység szintjének emelését még csak megközelítő mértékben sem tudják

segiteni.

Ezek az intézkedések két csoportra oszthatók.

1. A születésszabályozási módszerek használatának nehezitése abból az elgondolás- ból indul ki. hogy egyes módszerek széles körű alkalmazása önmagában meghatározza a családok gyermekszómát, így használatuk korlátozása vagy teljes tiltása növeli a termé—

kenységet. Emellett bizonyos egészségpolitikai meggondolások is szerepelnek bizonyos módszerek korlátozása esetén a döntéshozók érvei között. A gyakorlatban legtöbbször a művi vetélések eltiltásáról vagy korlátozásáról (csak bizonyos esetekben egészségi. euge—

nikai, szociális feltételek fennállása esetén engedélyezve) van szó népesedéspolitikai (de inkább egészségpolitikainak nevezett) indokokból. Másutt még bizonyos fogomzásgátlők (így főleg a modern orális vagy méhen belüli eszközök) használatát is eltiltják, vagy csak bi—

zonyos feltételek esetén engedélyezik alkalmazásukat abban a reményben, hogy az elő- segíti a születések számának növekedését.

2. Negativ jellegű eszköz bizonyos anyagi elvonások. erkölcsi büntetések alkalmazása bizonyos családi állapotú vagy gyermekszámú személlyel. családdal szemben. A pozitív juttatási rendszerekhez képest ezek az intézkedések konkrét hátránnyal sújtják a nem há- zas felnőtt személyeket. a gyermektelen házaspárokat vagy még akár az egygyermekese- ket is. Bizonyos odórendszereket vezetnek be, amelyek révén a jövedelem erős csökkenté- sével sújtják a negatívnak tekintett kategóriába tartozókat. Még kedvezőtlenebb az a ho—

tás, ahol például az egygyermekes családok gyermekeit kizárják bizonyos intézmények (bölcsőde, óvoda, iskolai napközi otthon. üdültetés) használatából, vagy akár iskolai fel—

vételeknél (főleg a felsőbb fokú tanulásnál) hátrányban részesítik a több gyermekes csaló- dok gyermekeivel szemben.

Csupán az egyedi közvetett vagy közvetlen rendszereket tekintettük út. nincs mód arra. hogy elsőbbséget adjunk valamely támogatási vagy elvonási rendszer-

nek. vagy a priori meghatározzuk. hogy melyik intézkedés hatékonyabb a szüle-

tésszám növelése. a termékenységi színvonal emelése szempontjából. Inkább csak azt kívántuk bemutatni. hogy egy politikai akció vizsgálatakor milyen jellegű in- tézkedések hatékonyságának mérését tartjuk szükségesnek.

A HATÉKONYSÁGVIZSGALAT ADATFORRÁSAI

A politikai akciók hatékonyságának vizsgálatához a népesedésstatisztika ba—

gyományos és ún. survey-módszerei (általában mintavételen alapuló felvételek) egyaránt felhasználásra kerülnek. A vizsgálat akkor lesz a legsikeresebb. ha a különböző adatforrások eredményeit párhuzamosan felhasználhatják az elemzés- hez.

A gyakorlatban a következő adatforrások használhatók a népesedéspolitikai intézkedések eredményességének mérésére.

A népmozgalmi statisztika születési adatai

A naptári időszakban bekövetkezett változások alapvető forrása a folyama—

tos születési statisztika. A születések számának folyamatos (havi, évi) nyoman kö- vetése információt ad a trendekben bekövetkező változásokról. A változás termé- szetét is jól tudjuk jellemezni ezekkel az adatokkal. ha megfelelő részletezésben állnak rendelkezésre.

NÉPESEDÉSPOLITIKAl INTÉZKEDÉSEK 565

A legszükségesebb ismérvek az alábbiak:

—- az anya életkora: ennek segítségével állíthatjuk elő a kor szerinti termékenységi arányszámokat. a teljes termékenységi mutatót. illetve követhetjük nyomon. hogy mely anyai korosztályokat befolyásolták az intézkedések:

— a születés sorszáma: választ ad arra, hogy tényleges termékenységnövekedés tör- tént—e (ha a magasabb sorszámú születések száma növekedett), vagy csak a születések előrehozatalára került sor (az első vagy második szülöttek számának emelkedése ese- tén): segítségével kiszámítható a születési sorrend szerinti családépítési mutató, illetve a gyermekszám-növekedés valószinűsége, az újszülöttek átlagos sorszáma;

— a házasságtartam; szintén a termékenység időtartamának meghosszabbodását vagy rövidülését jelzi: tényleges termékenységnövekedés esetén a későbbi szülöttek arányának növekedése következik be; alkalmas a házassági kohorszok termékenységének továbbvezeté—

sere;

— az előző szülés óta eltelt időtartam: ennek segítségével mérhető. hogy a módo- sulás nincs-e összefüggésben a születések közötti időszakok lerövidülésével és a változás így csak a további —— általában. 2. — születések előrehozatala miatt következik be;

— dilierenciális mutatók; a különféle tulajdonságok — lakóhely, társadalmi-gazda—

sági csoport. iskolázottsági szint — szerinti termékenységi arányszámok különböző változá- sai jól jelzik, hogy adott intézkedés melyik népességcsoportra hatott leginkább vagy leg- kevésbé, és így alkalmas további intézkedések megtételére.

Természetesen a születési statisztika fenti ismérveit nemcsak önmagukban.

hanem megfelelő kombinációkban (például életkor, születési sorrend) is fel kell használni az elemzésekhez.

A népszámlálás vagy a mikrocenzusok termékenységi adatgyűjtése

A különböző teljes körű vagy reprezentativ összeírások jó alapot teremte- nek egy—egy női korosztály teljes termékenységének bemutatásához, és így kö- zelebb visznek a kohorsz jellegű vizsgálatok elvégzéséhez, összehasonlítva a kü- lönböző korú — és igy a különböző intézkedések hatásának eltérő időpontban ki- tett — családok termékenységét. A befejezett, illetve a kvázi befejezett (sok or—

szágban 35 éves) kohorszok termékenysége már teljes biztonsággal megfelel en—

nek a célnak, de a fiatalabb női korosztályok családépitésében mutatkozó eltéré- sei is jó lehetőséget nyújtanak a különbségek és az okok feltárásához.

Az összeírásokból ugyanazok az adatok állnak rendelkezésre a született gyermekek számáról, mint a népmozgalmi statisztikában. de a megkonstruált ko- horszadatok teljesebb képet adhatnak egy-egy női korosztályxesetében

-— gyermekszám szerinti megoszlás részleteiről (differenciális mutatók segítségével).

— gyermekszám szerint képzett házassági kohorszokról,

— a családépités retrospektív felépítéséről (amennyiben rendelkezésre állnak a ter- mékenység gyermekenkénti történetére, illetve a házasságok megkötésére és megszű- nésére vonatkozó adatok) igy megkonstruálható az egyes születési. illetve házassági ko- horszok termékenységtörténete, és ezek összehasonlítása lehetőséget ad arra. hogy a születések eltérő időbeosztásából. illetve nagyságából következtessünk az eddigi népese- déspolitikai intézkedések hatására.

A népszámlálási (rendszeres mikrocenzusi) adatok időbeli összehasonlitása önmagában eredményeket hoz, de a népmozgalmi adatokkal történő kombinatív

felhasználásuk bővíti a kiszámítható (specifikus termékenységi) mutatók körét.

Retraspektív termékenységi vizsgálatok adatai

A klasszikus értelemben vett termékenységi vizsgálatok retrospektív módszer—

rel követik nyomon a női népesség termékenységének (és ezzel együtt családter-

vezésének és születésszabályozásának) történetét. A népszámlálási információk—

hoz hasonlóan ezekből is rendelkezésre állnak a termékenységi adatok. de mivel ezek a vizsgálatok a K.A.P. (knowledge. attitude. practice) adatokat gyűjtik. a

"tények" mellett az ..attitude"-öket. illetve azok változását is megkérdezik. lgy az

eredeti szándékok megváltozása esetén összefüggés kereshető a megváltozás in- doka és az esetleges intézkedések között. E vizsgálatok -— az előzőkben emlitet—

teken kivül — az alábbi főbb összefüggések feltárására adnak alkalmat:

1. az eredetileg — a házasságkötéskor -— tervezett gyermekszám és a tényleges ter- mékenység, illetve az összesen tervezett gyermekszám összehasonlitása ; esetleges eitéré—

sek esetén következtethetünk a népesedéspolitikai intézkedések hatására, a változás idő—

beliségével összefüggésben; *

2. a tervezett és a tényeges gyermekszám közötti különbség okai: közvetlen kérde- zéssel a szándékok megváltoztatására. igy az esetleges intézkedések befolyásoló hatására

engednek következtetni; '

3. feltárható a családtervezés, a megvalósított termékenység és a születésszobályozás alkalmazott módszereinek összefüggése (különösen az ez utóbbiakkal kapcsolatos joggya-

korlat megváltozása esetén). "

Longitudinális termékenységi vizsgálatok adatai

A retrospektív termékenységi vizsgálatok természetüknél fogva bizonyos tor- zitássol adják meg a múltbeli információkat (különösen a családtervezés változá—

soit és azok okait a jelenlegi szemszögből torzítva). Ezzel szemben akár a szüle- tési. akár a házassági kohorsz folyamatos perspektivikus megfigyeléséből kapjuk az információkat. valóságos változásokat tudunk nyomon követni. A tervek—elkép—

zelések és a megvalósításuk között mutatkozó különbségek, a tervmádosulások és

okaik már a tényleges helyzetnek megfelelően állapíthatók meg. lgy az időköz- ben bevezetésre kerülő új intézkedések hatásait is közvetlenül lehet elemezni.

Ezért az előzőkben emlitett összefüggéseket az ilyen jellegű vizsgálatok alapján a

valóságos helyzetnek megfelelően tudjuk feltárni. A vélemények. szándékok meg-

változása okainak tudakolása is közvetlenül kötődhet az újabb intézkedésekhez, mivel megfelelő időben bevezetésük után kérdezhető az azokról alkotott véle—

mény. illetve megállapítható azoknak a tényleges egyéni termékenységre gyako-

rolt hatása.

Népesedési közvélemény-kutatások adatai

A népesedési kérdésekkel kapcsolatos közvélemény-kutatások is több oldalról

járulhatnak hozzá a politikai akciók hatékonyságának méréséhez. Különösen ak- kor, ha az adott országban rendszeresen ismétlődnek a lakossági vélemények megtudakolására vonatkozó reprezentatív adatgyűjtések és időbeli folyamatos- sággal figyelhetők meg a közvéleménynek a gyermekszámmal kapcsolatos elgon—

dolásai és a népesedéspolitikai intézkedések közötti kapcsolat hatása. E vizs- gálatok az alábbi —— az eddigiekben nem említett - kiegészítő információkat tar—

talmazzák:

— az ideális gyermekszám. annak időbeli változása és összefüggése (: népesedéspo—

litikával;

—- az ideális és a tényleges gyermekszám összefüggései:

- (: kívánatosnak. illetve optimálisnak tartott gyermekszámra. népességszámra stb.

vonatkozó elképzelések. ezek változása. politikával való kapcsolata;

— a kívánatosnak, hatékonynak tartott intézkedések. a fennálló, illetve az új intéz- kedésekkel kapcsolatos vélemények és e vélemények változása a módosuló jogszabályok

tükrében.

NÉPESEDÉSPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK 567

Mindezen források birtokában akár külön is, de még inkább komplexen fo—

lyamatosan nyomon követhető a termékenységi folyamatok alakulása, és meg- kísérelhető — az egyéb társadalmi—gazdasági változásokra vonatkozó adatok is-

meretében — annak megállapítása. hogy ezek trendjének változásához mennyi- ben járulhatnak hozzá az adott népesedési intézkedések. Külön előnye a fo- lyamatos elemzésnek, hogy az intézkedések hatásfokának idejét is mérni lehet.

így arra is választ tudunk adni. hogy egy—egy megszületett intézkedés mennyi ide- ig hat a termékenység szintjére. illetve, hogy hatása mikor lanyhul vagy szűnik

meg. Ezen ismeretek birtokában alapot tudunk szolgáltatni a népesedési politikai

akciók megújításához, esetleg eszközrendszerének módosításához.

A POLITIKAI INTÉZKEDÉSEK HATÉKONYSÁGA ELEMZÉSENEK LEHETSÉGES MÓDSZEREI

Még nem került sor nemzetközi tudományos összefoglalására. de még álta- lános összefoglalására sem annak. hogy az előzőkben tárgyalt intézkedések ter- mékenységre gyakorolt hatása mi módon mérhető. Az eddigi — az Egyesült Nem—

zetek Szövetsége Népesedési Főosztálya. illetve a Nemzetközi Népességtudomá-

nyi Unió által szervezett -— jelentős módszertani tevékenység célja csak a fejlő-

dő országok körülményeinek elemzése volt. A cél itt annak megállapítása. hogy a családtervezési programok miként hatnak a magas termékenység csökkentésé- re. E kutatások eredményeit a Population Studies elnevezésű sorozatban 1978 óta négy kötetben:

(a) Methods of Measuring the Impact of Family Planning Programmes on Fertility:

Problems and Issues; Population Studies No. 61. 1978.

(b) The Methodology of Measuring the Impact of Family Planning Programmes on Fertility. Population Studies No. 66. Manual IX. 1979.

(c) Evaluation of the Impact of Family Planning Programmes on Fertility Sources of Variance. Population Studies. No. 76. 1982.

(d) Studies to Enhance the Evaluation of Family Planning Programmes. Population Studies No. 87. 1985.

publikálták, ezek szolgálhatnak alapvető irodalomként az e téren folytatott mun—

ka összefoglalásául.

Bár e kiadványok egyike sem — és a bennük levő tanulmányok sem — azt a célt szolgálták. hogy az európai körülményeket. a nem családtervezési programo- kon olapuló politikai akciókat. illetve azok hatékonyságát elemezzék, mégis az eddigi közel tízéves tevékenység eredményei bizonyos mértékig adaptálhaták az alacsony termékenységű országok. illetve az itteni eltérő népesedéspolitika fel—

tételeire. A családtervezési programok mérésére vonatkozó módszerek közül ki—

választhatunk néhányat, amelyek bizonyos átalakításokkal alkalmasak a megvál—

tozott viszonyok közötti felhasználásra.

Az alábbiakban főleg ezekre támaszkodva röviden összefoglaljuk a nem csa—

ládtervezési programokon plapuló népesedéspolitikák hatékonyságát mérni ké- pes módszereket.

Az említett kutatásokban az alábbi módszereket vizsgálták a programok ha-

tékonyságának megállapítására:

a) standardizációs megközelítés.

b) trendelemzés.

c) kisérleti minták.

d) együtt élő pár — védekezési évek.

e) komponens—előrejelzési megközelítés, f) a reprodukciós folyamat elemzése,

g) regressziós elemzés (az útelemzéssel együtt).

h) szimulációs modellek.

Az adott módszerek részletesebb ismertetése az alábbi.

A standardizálós segítségével a népesedési politika hatását úgy mérjük fel.

hogy a megfigyelt termékenységi változást alkotórészeire bontjuk. vagy olyan standardizált termékenységi mérőszámokat dolgozunk ki, amelyek a házas termé- kenység alakulásával kapcsolatban külsődlegesnek tekintett tényezőkön alapul- nak. A hatás értékelése szempontjából ez a logikus első lépés. mert annak meg—

állapitására törekszik. hogy vajon a programmal összefüggésbe hozható termé—

kenységnövekedés valóban bekövetkezett-e. Ez a megközelítés egyébként több

lépést igényel. Először a meghatározott népesség termékenységi mérőszámót két

időpontban megfigyeljük vagy megbecsüljük. A becslést általában a nyers szüle- tési arány alapján végezzük, és e termékenységi mutató összetett jellege tulaj—

donképpen a standardizálós első célja. Amennyiben a nyers születési arányt

vagy az általános termékenységi arányt használjuk termékenységi mutatószám—

ként. a külsődleges tényezők leggyakrabban a korstruktúra és a csalódi'állapot

szerinti megoszlás lesznek. A figyelembe veendő tényezők számát és természetét

csupán az korlátozza. vannak-e adataink. és ki lehet-e fejezni a megfigyelt ter- mékenységi mérőszámot e tényezők algebrai függvényeként.

A következő lépésben információt kell gyűjtenünk, hogy meghatározhassuk.

a termékenységváltozásnak mekkora részét lehet a politikai intézkedések hatásúnak

tulajdonítani. A standardizációs megközelítésnek lényegbeli jellemzője tehát az.

hogy a megfigyelt változást a hatások szempontjából vizsgálandó maradékra

csökkenti le. E módszer alkalmazása során különféle technikai eljárások lehet—

ségesek. Gyakori eljárás a standardizálás ..közvetlen módszerének" alkalmazása.

bár néhány vizsgálat a .,közvetett módszert" is használja.

A standardizációs megközelítés nem számit termékenységi becsléseket ,a po—

litikai intézkedések hiánya esetére. Mindazonáltal a két időpontra vonatkozó ter- mékenységi színvonal összehasonlítása a potenciális és a tényleges termékeny- ség közötti összehasonlítósként értelmezhető. Ebből a szempontból azkértékelen—

dő időszak végén megfigyelt arány a tényleges termékenység, a standardizált arány pedig a potenciális termékenység. Ez az értelmezés természetesen magá- ban foglalja ;a standardizációs tényezőkre vonatkozó megfelelő feltételezéseket.

Ha például azt feltételeznénk, hogy intézkedések hiánya miatt a kezdeti időszak;

kal társított valamennyi tényező változatlan maradt volna a vizsgált időszak fo-

lyamán. az időszak kezdetének termékenységi szintje lenne az időszak végére vo-

natkozó potenciális termékenység becslése. A megfigyelt termékenység mutató-

számait tehát így arra használhatjuk fel. hogy felbecsüljük, miként alakult vol—

na a termékenység. ha a politikát nem alkalmazzák. )

A standardizációs megközelítés lényegében nem tesz szükségessé semmiféle előfeltételt vagy feltételezést. Mégis becslésre való felhasználása során a külön- féle eljárási lépésekkel összefüggésben rendszerint különféle — explicit vagy imp-

licit .— feltételezésekkel élnek. Például. ha egy tényezőt —- a kormegoszlást - standardizálnak. implicit módon feltételezik, hogy az a politikai intézkedésektől

függetlenül érinti a termékenységet. Ugyanez a helyzet a házasságtartam eseté- ben is. A megfelelő standardizációs eljárások elvégzése után azt az elemzést.

amelynek segítségével meg akarják határozni a maradék növekményből a politi- kának köszönhető részt, társítani lehet explicit vagy implicit feltételezésekkel.

NÉPESEDÉSPOLlTlKAl INTÉZKEDÉSEK 569

A trendelemzés segítségével valamilyen politikai intézkedésnek a termékeny- ségre gyakorolt hatását úgy mérjük, hogy egy meghatározott időszak tényleges

(megfigyelt) termékenységét összehasonlítjuk az ugyanarra az időszakra előrejel-

zett termékenységi adatokkal. A feltételezés az, hogy az előrejelzett termékeny- ségi adatok a vizsgált népesség potenciális termékenységét jelzik, azaz az illető

népességnek azt a termékenységét, amely akkor alakult volna ki, ha a politikát nem alkalmazzák. A tényleges vagy megfigyelt termékenység az ugyanennek a népességnek ugyanebben az időszakban valóságban kialakult termékenysége. A tényleges és az előrejelzett termékenység közötti különbség tehát — a feltétele—

zés szerint — lehetőséget ad arra. hogy felbecsüljük a népesedési politikának a termékenységre gyakorolt hatását.

Ez a módszer - bár .,előrejelzési" módszerként definiáltuk — az általános

értelmezéstől annyiban tér el. hogy a termékenységet a múltból a jelenre becsüli előre és nem a jelenből a jövőre. E különbség lényeges vonása az. hogy a női

népességnek olyan jellemzői, mint a száma. a kora és a családi állapota. már ismertek, és így ezeket az értékelendő időszakra vonatkozóan nem kell megbe- csülni. E népességnek csupán a feltételezett termékenységét kell becsülni. Egy

másik fontos jellemző vonása a módszernek az, hogy a termékenységgel kapcso—

latos feltételezéseket nem kell csupán a múltbeli termékenységi tendenciákra alapozni. hanem figyelembe lehet venni az értékelendő időszak során bekövet-

kezett társadalmi és gazdasági változásokat is. Miként a standardizációs mód- szernél, az új politikai intézkedés hatását itt is maradékként fogjuk fel. Ezt a ma-

radékot éppen úgy, mint a standardizációs módszer alkalmazása esetében is cél- szerű tovább elemezni.

Amikor valamely ország vagy régió össznépességének termékenységét tanul-

mányozzuk, a trendelemzés gyakran magában foglalja a múltbeli termékenységi tendenciáknak a népesedéspolitikai intézkedés bevezetésének időpontjától kez- dődő extrapolálását. Ezeket az előrejelzett termékenységi mutatószámokat azután

—- az intézkedés hatásának lemérése céljából -— összevetjük az ugyanarra az időszakra vonatkozó tényleges termékenységi tendenciával. A politika elmaradá- sának esetére vonatkozó feltételezett tendencia kialakítására különböző eljáráso—

kat javasoltak. Az egyik javaslat szerint azokat a termékenységgel kapcsolatos feltételezéseket kell felhasználni, amelyeket az új politikai intézkedés előtt — te—

hát amikor még az új politikai intézkedés törekvései viszonylag kis jelentőséggel

szerepeltek — kidolgozott népesedési előrejelzések tartalmaztak. Egy másik ja- vaslat szerint valamilyen módszerrel, például a termékenységi mutatószám éven—

kénti változási ütemének előrevetítésével tovább kellene vezetni az intézkedés előtti termékenységi tendenciát, vagy pedig a tendencia vonalát megfigyelés alapján vagy valamilyen technikai eljárással — például a legkisebb négyzetek módszerével — kellene kialakítani. A nyers születési arányok helyett természete- sen fel lehet használni az intézkedést megelőző trendek alapján előrejelzett teljes termékenységi arányt. a kor szerinti termékenységi arányokat és a kor szerinti családi állapotra vonatkozó arányokat. Az ezeket a mutatószámokat felhasználó

összehasonlításoknak az az előnyük. hogy kiküszöbölik a változó korösszetétel. a

családi állapot szerinti arányoknál pedig a változó családi állapot szerintiará—

nyok hatását.

A megfigyelt termékenység szintjeinek és tendenciáinak becslése két célból történik:

a) múltbeli tendenciák meghatározása (: termékenységgel kapcsolatos feltételezések megállapítása céljából;

2 Statisztikai Szemle

b) a jelenlegi termékenységi tendencia meghatározása az előrejelzett tendenciával való összevetési támpont kialakítása céljából.

A folyamatosan megfigyelt termékenységet gyakran standard termékenységi mutatószámokkal: a nyers születési aránnyal, a kor szerinti termékenységi arány- nyal vagy a kor és a családi állapot szerinti termékenységi aránnyal közelítik meg. Az értékelendő időszak előtti termékenység becsléséhez további mutatószá- mokat is lehet használni az esetleges konkrét változás idejének és nagyságának meghatározására. E tényezők között lehetnek olyanok, mint a csalódnagysúg, az ún. nyílt születési intervallumok. :: paritósi arányok stb.

Az összes termékenységi mutatószámot fel lehet használni az előrejelzett ter- mékenység mutatószámaként, feltéve, ha fogalmilag ugyanazok, mint a megfi—

gyelt mutatószámok, és így lehetővé teszik az összehasonlítást. A nyers születési

arányt általában még akkor is használják, amikor más adatok is rendelkezésre

állnak, mert — a népesedési változás fő komponenseként —- jól érzékelteti a népe-

sedési változást. Minthogy azonban nem teszi lehetővé a fogamzásgátlás alkal-

mazásának tulajdonítható termékenységi vóltozós reális becslését, az előrejelzett termékenységhez részletesebb módszerek segítségével közelítenek. Az ötéves kor- csoportokra vonatkozó kor szerinti termékenységi arányok összehasonlítása pél- dául nagymértékben elősegíti a potenciális változások elemzését. A reprodukciós modellek felhasználták még a rövid távú programok hatásának érzékenyebb mu- tatószámaiként a terhességi arányokat is.

. A trendelemzésre vonatkozó feltételezések összekapcsolódnak a politikai in- tézkedés hiánya esetén feltételezetten kialakuló termékenység becslésével. kü—

lönösképpen pedig a feltételezett termékenységi vóltozósok mértékével, irányú—

val. mintójóval és időpontjával. Ezek az explicit feltételezések a figyelembe vett nem politikai tényezőkkel együtt változó számú, implicit feltételezést igyekeznek

bekapcsolni ebbe a megközelitésbe. Ha például feltételezik, hogy a termékeny—

ség állandó marad, implicit módon felteszik. hogy a nem politikai jellegű hót- térfeltételek nem változtak meg. Ha a hózasodósi tényezőt nem veszik figyelem- be explicit módon, implicit módon feltételezik. hogy a népesség a családi ólla- pot tekintetében homogén marad. A politikai intézkedést megelőző termékeny- ségi trend lineóris extrapolációja implicit módon feltételezi, hogy a termékeny—

ség lineárisan összekapcsolódik meghatórozó tényezőivel. így tehát sok esetben

az explicit feltételezések összekapcsolódnak az implicit feltételezésekkel. Hason- lóképpen bizonyos tényezők figyelembevételének elmulasztása is tükrözhet impli- cit feltételezéseket. Ebben az utóbbi esetben azt mondhatnók, hogy valamennyi olyan tényezőt. amelyet explicit módon nem vesznek figyelembe, majd impli—

cit módon a termékenységgel kapcsolatos feltételezéseknek a megfogalmazása vesz figyelembe: ha valamilyen termékenységet feltételezünk. akkor az implicit módon tükrözi valamennyi nem politikai jellegű termékenységi tényező együttes

hatását.

A politika hatásának regressziós elemzés segítségével történő meghatározó- sa meglehetősen különbözik a korábban ismertetett módszerektől, minthogy ez a módszer kifejezetten az elemzésbe felvett valamennyi tényező szerepének figye- lembevételére irónyul. Ez a módszer nagy számú magyarázó változó bekapcsoló- sót teszi lehetővé. és a népesedési politika értékelésére alkalmazva módot nyújt mind a politikai, mind a nem politikai jellegű tényezők kezelésére. A politiká—

nak 10 termékenységre gyakorolt hatása vizsgálatakor egy termékenységi mutató- szám lesz a legfontosabb függő változó. mig a társadalmi-gazdasági. a demog- ráfiai és az esetleges biológiai tényezők. valamint a politikával kapcsolatos kü-

NÉPESEDÉSPOLSTIKAI INTÉZKEDÉSEK 571,

lönféle mérőszámok képezik a független változókat. A politika hatását így köz—

vetlenül regressziós paraméterekkel értékeljük. nem pedig közvetetten mint ma- radékot.

A regressziós paraméterek becslését különféle eljárásokkal lehet elvégezni.

amelyek általában a regressziós modell típusával együtt változnak. Egyszerű és igen használatos eljárás a legkisebb négyzetek módszere. Ezt az eljárást épp- úgy lehet alkalmazni egy egyenletből álló modell esetében. mint egy egyenlet- rendszer esetében, feltéve. hogy a szóban forgó modellel összekapcsolt feltétele-

zések kielégítik a legkisebb négyzetek kritériumait. Ha a feltételek némelyike nem

teljesül, más — rendszerint bonyolultabb -- eljárások is rendelkezésre állnak. A becslési eljárást tehát a regressziós modell típusóval és a megfelelő feltételezé- sekkel összhangban kell kiválasztani.

A regressziós elemzésben megjelenő legfontosabb függő változó természe—

tesen a termékenység. A különböző megfigyelési egységekre vonatkozó termé- kenységi szinteket különböző mutatószámokkal (nyers születési arányok és a standard születési arányok: az általános termékenységi arányok; a kor szerinti termékenységi arányok. valamint a kor szerinti házas termékenységi arányok stb.) lehet mérni. A megfigyelt termékenységre vonatkozó adatokat a megfigyelés évé—

ről gyűjtik össze. de a használt modell típusától függően az előző évek termé—

kenységét jelző adatokat is fel lehet venni az elemzésbe késleltetett függő válto- zóként.

A regressziós megközelítés nem igényli a potenciális termékenység becslé- sét. és nem támaszkodik ilyen összehasonlitásra.

A regressziós paraméterek becslésére használt legkisebb négyzetek módsze- re célravezető és viszonylag egyszerű eljárás, és emiatt gyakran részesítik előny- ben a bonyolultabb megközelítésekkel szemben. Ez az eljárás megköveteli azon—

ban, hogy a regressziós modellhez kapcsolódó több feltétel teljesüljön. és ez né- mileg korlátozza használatát.

Több szimulációs modellt dolgoztak ki a születések bekövetkezésének tanul—

mányozására. és néhányat fel lehetne használni a népesedéspolitikai intézkedé—

sek. továbbá a meghatározott népességen belül született gyermekek számát be—

folyásoló. más termékenységet meghatározó tényező hatásának mérésére. A ki—

fejlesztett modelleket több szempont szerint különböztetjük meg. Egyrészt különb—

séget tehetünk a népességet időben megváltoztató, a népmozgalmi eseményeket

— azaz a születéseket, a halálozásokat, a házasságkötéseket — középpontjukba állító demográfiai modellek. valamint a születési valószínűségeket biológiai ösz- szetevőikre — fekunditás, sterilitás. magzatveszteség, terhesség. peteérési idő- szak stb. — bontó biológiai modellek között. Másrészt megkülönböztethetünk ana—

litikai vagy numerikus. sztochasztikus vagy determinisztikus (várt érték—) modelle- ket; illetőleg makroszimulációkat (melyekben a valószínűségeket vagy az aránya-

kat a vizsgált népesség alcsoportjaira alkalmazzuk) és mikroszimulációkat (me- lyekben a valószínűségeket egyedekre alkalmazzuk).

A politikai intézkedések termékenységre gyakorolt hatásának tanulmányozá—

sakor a szokványos gyakorlat az, hogy két vagy több olyan népesség születési folyamatát szimuláljuk, amelyek közül egyre vagy többre hatással vannak a né—

pesedéspolitikai intézkedések, míg egy vagy több közülük ilyen hatásnak nincs kitéve. Ha összehasonlítjuk, mondjuk, két olyan női kohorsz kialakult termékeny-

ségét. amelyek minden tekintetben hasonlók, és csupán a népesedéspolitikai in-

tézkedések szempontjából van közöttük különbség, képet kapunk arról a születés- szám-növekedésről. amely a szóban forgó intézkedések hatására következett be.

2—

A születések időbeli sorrendjeinek generálására használt eljárások a modell

típusától függően változnak. Egy determinisztikus modellben a várható születések

arányát Tmeghatórozott jellemzőkkel rendelkező nőkre (vagy együtt élő párokra) alkalmazzák, és a termékenységre vonatkozóan kapott eredményeket csak a fel- használt arányok határozzák meg. A sztochasztikus modellben a Monte—Carlo—szi—

mulációt alkalmazzák. melynek esetében a nők (vagy az együtt élő párok) a meg- felelő valószínűségeknek a véletlenszerűen kiválasztott számok sorrendjeivel ösz—

szefüggésben vannak kitéve. Ez az eljárás sztochasztikus alapon generál állapo- tokat vagy 'eseményeket.

Egy főképpen biológiai modelleknél alkalmazott analitikai eljárás a megúju- lási folyamatok sztochasztikus elméletét használja fel a nők reproduktív történeté—

nek szimulálásóhoz. Ez az eljárás a családépítés folyamatát visszatérő események

és várakozási idők formájában fogalmazza meg. az egymást követő születések kö—

zötti időközök pedig egyforma eloszlású véletlenszerű független vóltozókként sze-

repelnek. Ennek az elméletnek egyik sajátos megfogalmazása lehetőséget ad ar-

ra. hogy a kezdő születési intervallum (a házasságkötéstől az első születésig) más eloszlású legyen, mint az azt követő időközök. Ez az eljárás azonban több leegyszerűsítő feltételezést igényel a nők közötti és az időbeli homogenitással kapcsolatban.

A szokásos megközelítésben a megfigyelt termékenységet úgy kapjuk meg.

hogy olyan csoportnak a natalitási történetét szimuláljuk. amelyről feltételezzük.

hogy termékenységét a politikai intézkedések befolyásolják. Hacsak a kezdeti népességről nem feltételezzük. hogy már egy bizonyos termékenységi színvonalat elért, a színvonalakban bekövetkezett változások érdektelenek, minthogya legtöbb

szimuláció akkor kezdődik. amikor mind a megfigyelt, mind a potenciális termé-

kenység még nulla. Ténylegesen a népességeket gyakran reproduktív életük kez- detétől szimulálják.

Mindegyik szimulációs modell több feltételezés hosszú listáját jelenti, ame—

lyet itt terjedelmi korlátok miatt nem részletezhetünk. Megemlítjük azonban. hogy a feltételezések egyik forrása az alkalmazott matematikai struktúrából ered. Pél- dául a megújulási elméletre alapozott modellek (! reprodukció történeteinek ge- nerálásakor feltételezik, hogy ugyanazok a valószínűségek vonatkoznak az összes nőre, hogy az összes paraméter időben rögzített és független az életkortól, és hogy a reprodukciós időszak kielégítően hosszú. A Monte—Carlo-módszernek.

valamint más módszereknek, nincsenek szükségképpen ilyen korlátozottságaik, de

eredményeik a minta ingadozásaitól függenek. A modellek közötti különbségek ab—

ból is adódnak, hogy egyes tényezőket állandókként vagy bizonyos eloszlástól függőként kezelnek, és ez utóbbi esetben az alkalmazott eloszlások is különbsé—

geket okoznak. A modellek természetesen különböznek még a bennük szereplő

tényezők száma és típusa, a tényezők között feltételezett kölcsönös kapcsolatok tekintetében, valamint a modell paramétereire megállapított értékek szempontjá-

ból.

A családtervezési program értékelő módszerein kívül és azon túlmutatva még nagyszámú. egyéb módszer került alkalmazásra a politikai intézkedések haté—

konyságának mérésére. Bár ezek bizonyos mértékig még egyedi vonatkozásúak.

de mégis szükséges általánosításukkal foglalkozni, bár részletesebb kifejtésükre itt nincs lehetőségünk. Az alábbi kísérletek érdemelnek említést.

1. A termékenységi folyamat részletesebb elemzése alapján történő össze- hasonlítások elvégzése. E téren különösen a szülési sorrend. illetve házassági ko—

horsz szerintiek a legemlítésreméltóbbak. Ezeknél a házasságtartam és a házas—

NÉPESEDESPOLITIKA! INTÉZKEDÉSEK 573

ságmegszűnési. illetve újraházasodási folyamat számításba vétele is indokolt. Az

ily módon kialakított modellek elemzése a tekintetben, hogy az adott időszakban milyen népesedéspolitikai intézkedések hatottak az adott népességre, pontosab- ban választ adhat az intézkedések hatásmechanizmusának megállapitására. Külö- nösen alkalmasak -— főleg már befejezett termékenységű kohorszok utólagos vizs—

gálata alapján -— annak megállapítására. hogy a népesedéspolitikai intézkedése—

ket követő egyes ,.parity—progression rate"—ek —- különösen a magasabb születési sorszámú csoportoknál — igazi termékenység- (családnagyság—) növelést hoznak—e létre. vagy pedig csupán a születés előrehozataláról van szó. Itt a születések kö—

zötti időtartamot is számításba kell venni a modell felépítésénél.

2. A nem családtervezési jellegű intézkedések és a termékenység összefüg- gésének vizsgálatakor olyan modellek felvázolása. amelyek a születésszabályo- zás alkalmazott módszereit is számításba veszik. ltt hármas összefüggés felvá—

zolására kerül sor: hogyan befolyásolja a termékenység alakulásáta születéssza-

bályozás különböző eszközeinek alkalmazási módja és ezzel összefüggésben, il-

letve azzal párhuzamosan vagy ellenére a pronatalista intézkedések. Az eddigi vizsgálatok a művi abortusz és az anyagi intézkedések összefüggéseit kutatták a termékenység szintjére gyakorolt hatásuk és egymást kiegészítő effektusuk alap- ján. Természetesen ezt azért is lehetett együttesen vizsgálni. mivel egyes orszá—

gok népesedéspolitikai intézkedései párhuzamosan éltek e kétfajta eszközzel:

például emelték a gyermekes családok anyagi támogatását, és ugyanakkor szi—

goritották a művi abortusz igénybevételét. De ezzel párhuzamos példa is lehet—

séges: más országban például a művi abortusz liberalizálásával egyidejűleg in—

dultak el igen jelentős egyéb - anyagi támogatást jelentő — intézkedések.

Ugyanakkor a művi abortusz rendelkezésre állása vagy a hozzájárulás szigori—

tása, illetve eltiltása önmagában nem meghatározó jellegű a termékenység tény- leges nagysága tekintetében. Az engedélyezéssel járó jogszabályok változtatása csak rövid időre módositja -— az eddigi gyakorlat szerint —- a naptári időre szóló születésszámot. de nem okozza a termékenységi szint megváltozását. Más okokból sem adnak megfelelő választ az ilyen jellegű kutatások. A modern fo- gamzásgátlók —- főleg az orális és méhen belüli eszközök, de még inkább a ste—

rilizáció — tömegméretű elterjedésével már nem a művi abortusz a családterve- zés meghatározó eszköze. különösen nem a házasságon belül.

3. Az intézkedések hatékonyságának elemzése más módszereknél nem szo-

rítkozik önmagában a termékenységre, a családnagyságra. hanem ezeken túl a népesség összetételére gyakorolt hatást kívánja alapul venni. Természetesen a termékenységnövelő népesedéspolitikai intézkedéseknek is általában nem az az alapvető céljuk. hogy csak a családok átlagos létszámát növeljék. hanem az, hogy ezen keresztül javítsák a népesség korstruktúráját. lgy a hatékonyság ki—

terjesztett értelmében e modellek azt vizsgálják, hogy a politikai intézkedések ál- tal megváltozott termékenység mi módon érvényesül a népesség korösszetételé-

nek javításában: az öregedési ütem csökkentésében vagy esetleg leállításában,

illetve a különféle strukturális mutatók: eltartási teher. reprodukciós képesség stb.

alakulásában. E dolgozat keretében e módszerekkel nem foglalkozunk. mert csak

az elsődleges hatást: a termékenység megváltoztatásának lehetőségét kívánjuk nyomon ;kísérni a rendelkezésre álló módszerekkel. Tesszük ezt azért is. mivel a

korstruktúra megváltoztatása nem egyedül a termékenység megváltoztatása út-

ján érhető el, hanem erősen befolyásolja azt a halandóság színvonala is. így

csupán egy komplex modellel — bizonyos területeken a vándorlások figyelembe-

vételével is - vizsgálhatók ezek az általános demográfiai helyzetet befolyásoló