5 0 . SZÁ M
ROLLAND ROMAIN
A Z ÉGŐ
C S I P K E B O K O R
L E B U I S S O N A R D E N T
A Z E R E D E T I S Z Ö V E G É S H Ű M A G Y A R F O R D Í T Á S A
F R A N C IÁ B Ó L F O R D ÍT O T T A
K IR Á L Y GYÖRGY
B U D A P E S T , 1 9 2 1 . L A N T O S K IA D Á S A
Született Clamecyban 1866-ban. Művészettörténeti, külö
nösen a zene körébe vágó tanulmányaival hamar kathedrát szerzett az École normáléban, melynek tanítványa volt.
1903 óta a Sorbonne tanára. Kritikáin kivül főként filozófiai drámáival tűnt föl, melyek közül Les Loups (A farka sok, 1898.), Danton (1900.), Le Temps viendra (Eljön majd az idő, 1903.) érdemel figyelmet. Európai nevet azonban csak a Jean Christophe c. tízkötetes regényével szerzett, melyet 1904 és 1912 között irt. Képzeletbeli élettörténete ez egy kiváló muzsikusnak, kit főként Beethoven és Hugo Wolf vonásaira formált, s amellett hatalmas képét adja benne a maga kora forrongó külturtörekvéseinek. Az itt közölt részlet a kilencedik kötet végső fejezetének legszebb lapjait adja, Christophe életének egyik válságos fordulóját, mikor legjobb barátja Olivier halálától s egyéb csalódások
tól lesújtva magányos harcát vívja tehetségével, míg a teremtő erő, az uj hit megint fölébred benne.
A háború alatt Romain Rolland nagyszabású pacifista működést fejtett ki svájci magányában (Villeneuveben, a genfi tó partján), amiért egyformán kihivta maga ellen honfitársai, a franciák, és ellenségei, a németek, haragját.
De ő rendületlenül kitartott a «gyűlölet» elleni harcában, az ellene indított rágalmak hadjáratában mind nemesebben bontakozik ki prófétai alakja, mint a népek békéjének é,s az emberi szellem szabadságának hirdetője.
(A kavarodás fölött) és Aux Peuples assassinés (À lemészá
rolt népekhez) c. politikai művei és Clerambault c. regénye, mig egy másik regénye, a Colas Breugnon, és komédiája, Liluli, ugyané korból való derűsebb intermezzói munkás
ságának.
Említésre méltók még művészeti és irodalmi életrajzai, melyek Beethovennel, Michelangelóval, Tolsztojjal stb. fog
lalkoznak.
Első nagyobbszabásu életrajza az idén jelent meg németül, Stefan Zweig, a kiváló bécsi költő tollából.
(K. Gy.)
L E B U ISS O N A R D E N T
Mo n Dieu, que t’ai-je fait? P ou rq uoi m ’accables- tu? Dès l’enfance, tu mj’as donné p o u r lot la m isère, la lutte. J ’ai lutté sans m e plaindre. J ’ai aim é m a m isère.
J ’ai tâché de conserver pu re cette âm e que tu m ’avais donnée, de sauver ce feu que tu avais m is en m o i . ..
Seigneur, c’est toi, c’est toi qui t’ach arnes à détru ire ce que tu avais créé, tu as éteint ce feu, tu as souillé cette âme, tu m ’as dépouillé de tout ce qui m e faisait vivre. J ’avais deux seuls trésors au m onde: m on ami et m on âm e. Je n ’ai plus rien, tu m ’as tout pris. Un seul être était m ien dans le désert du m onde, tu me l’as enlevé. Nos coeurs n ’en faisaient q u ’un, tu les as déchirés, tu ne nous as fait co n n aître1) la douceur d ’être ensem ble que p o u r nous faire m ieux con n aître l’h o rreu r de nous être perdus.
Tu as creusé le vide au to u r de moi, tu l’as creusé en moi. J ’étais brisé, m alade, sans volonté, sans arm es, p areil à u n enfant qui pleure dans la nuit. T u as choisi cette h eu re p o u r me frapper. Tu es venu, à pas sourds, p a r derrière, com m e u n traître, et tu m ’as poignardé;
tu as lâché sur moi ton chien féroce, la passion; j ’étais sans force, tu le savais, et je ne pouvais lu tter: elle m ’a terrassé, elle a tout saccagé en moi, tout sali, tout détru it . . .
É n istenem , m it vétettem ellened? M iért sújtasz?
Gyermekségem óta sorsom ul ad tad a nyom ort, a k ü z
delmet. K üzdöttem panaszkodás nélkül. Szerettem a nyom orúságom at; Azon voltam , hogy tisztán m eg
őrizzem a lelket, m elyet nekem adtál, hogy m egóvjam a tüzet, m elyet belém h e ly e z té l. . . Uram , te vagy, te vagy, aki m indenképen szét akarod rom bolni, am it terem tettél, eloltottad ezt a tüzet, bem ocskoltad ezt a lelket, m egfosztottál m indentől, am i életet ö ntött belém.
Csupán két kincsem volt ezen a világon: a b aráto m és a lelkem. Most nincsen sem m im , m in d en t elvettél.
Egyetlen lény volt az enyém a világ pusztaságában, te elraboltad tőlem. Egy szív dobogott ben nünk, te széttépted, csak azért izleltetted m eg velünk az együtt- lét öröm ét, hogy job b an m egism erhessük az elszaka
dás borzalm át.
Ű rt ástál körülöttem , űrt ástál belém. M egtörtein, beteg voltam, a k a ra t nélkül, fegyverek nélkül, m int egy gyerm ek, aki sir az éjszakában. E zt az ó rát válasz
tottad, hogy lesújts ráírni. Nesztelen léptekkel, h átulról jöttél, m int az áruló, és tőrt döftél belém ; rám uszí
tottad dühös ebedet, a szenvedélyt; elhagyott az erőm , tudtad, és nem b írtam a h arcot; a szenvedély le te ri- tett, m indenem ből kifosztott, m indent beszennyezett, m indent e lp u sz títo tt. . .
/ J
J ’ai le dégoût de moi-même. Si je pouvais au/
m oins crier m a douleur et m a honte! ou les oublier^
dans le to rren t de la force qui crée! Mais m a force e;gt brisée, m a création desséchée. Je suis u n arbre mort...
Si je pouvais être m ort! O Dieu, délivre-moi, rom ps ce corps et cette âme, arrache-m oi à la terre, ne m e laisse pas m e débattre dans la fosse, ne me laisse pas agoniser sans fin! Je crie grâce . . . Achève-moi!
Ainsi, la douleur de C hristophe appelait un Dieu, à qui sa raison ne croyait pas.
Il s’était réfugié dans une ferm e, isolée,2) du Ju ra suisse. La m aison, adossée aux bois, se dissim ulait dans le repli d’u n h a u t plateau bossué. Des ren fle
m ents3) de te rra in la protégeaient des vents du Nord.
P a r devant, dévalaient des prairies, de longues pentes boisées; la roche b rusquem en t s’arrêtait, tom bait à pic;
des sapins contorsionnés s’accrochaient sur le bord;
des hêtres aux larges bras se rejetaien t en arrière. Ciel éteint.4) Vie disparue.5) Une étendue abstraite, aux lig
nes effacées. T out dorm ait sous la neige. Seuls, la nuit, d an s la forêt, les ren ard s glapissaient. C’était la fin de l’hiver. H iver tardif. Interm in ab le hiver. L o rsqu ’il sem blait fini, il recom m ençait toujours.
Cependant, depuis u ne sem aine, la vieille terre engourdie sentait son coeur renaître. Un p rem ier p rin tem ps trom peur s’insinuait dans l’air et sous l’écorce glacée. Des branches de hêtres étendues com m e des ailes qui planent, la neige s’égouttait* Au trav ers du m an teau blanc qui couvrait les prairies, déjà quelques fils d ’herbe d ’u n vert ten dre p o intaient; au to u r de leurs fines aiguilles, p a r les déchirures de la neige, com m e p ar de petites bouches, le sol h u m ide et noir respirait. Quelques heures p a r jour, la voix de l’eau endorm ie dans sa robe de glace, de nouveau m u r
m urait.
U ndorodom m agam tól. H a csak ki tu dn ám k iá l
tani fájd alm am at és szégyenemet! vagy elfelejteni a terem tő erő áradatában! De ak arato m m egtört, terem tő erőm kiszáradt. H olt fa vagyok . . . B ár csak halo tt lehetnék! Ó isten, szabadíts meg, tö rd össze ezt a testet és ezt a lelket, szakassz el a földről, ne engedd, hogy a gödörben vergődjem , n e n y ú jtsd a haláltu sát a végtelenig! K egyelem ért kiáltok . .. Végezz velem!
így hívta C hristophe fájd a lm a az istent, akiben az esze nem hitt.
V isszavonult egy m agányos m ajorságba, a svájci Ju ráb an . A ház n ek itám aszko d ott az erdőnek s meg- lapuit egy egyenetlen, m agas fensik m élyedésében. |A térszín hullám ai m egvédték az északi szelek ellen.
E lőtte rétek ereszkedtek völgynek, hosszú, erdős lej- tők; a szikla hirtelen m egtorpant, m eredélybe hullott, görcsbe csavart fenyők kapaszkodtak a perem ébe;
széles k aru b ü k k fák visszafelé h ajlottak. F akó égbolt.
Sem m i élet. E lvont kiterjedés, elm osott vonalakkal.
M inden aludt a hó alatt. Egyedül a rók ák csaholtak éjjel az erdőben. A tél vége felé járt. L om ha tél. Végei- neímérő tél. M ár-m ár távozni készült, s m indig ú jra kezdte.
Mégis, egy h ét óta, a derm edt vén föld érezte, hogy a szive ú jra éled: valam i csalóka k o ra tavasz settenk edett a légben és a fagyos kéreg alatt. A b ü k k fák ágairól, m elyek lebegő szárn y ak k én t terjeszkedtek, a hó csepegni kezdett. A rétet fedő fehér takaró alól kiütközött m á r néhány gyöngéd zöldszinii fűszál; a fű finom tűi közül, ahol szétszakadozott a hó, m int m egannyi apró szájon keresztül, föllélekzett a nedves, fekete talaj. N appal, n éh án y ó rá n át, a jég ru h á ja alatt szendergő viz ú jra m orm olni kezdett.
C hristophe ne rem a rq u ait rien. T o ut était le m êm e p our lui. Il to u rn ait in d éfin im en t dans sa cham bre.
Ou il m archait, dehors. Im possible de rester en repos.
Son âm e était écartelée6) p a r les dém ons intérieurs, ils s’entre-déchiraient. L a passion, refoulée, co ntinuait de b a ttre furieusem ent les p aro is de la m aison. Le dégoût de la passion n ’était pas m oins enragé; ils se m ord aient à la gorge; et dans leur lutte, ils lacé
raien t le coeur. E t c’étaient en m êm e tem ps le souvenir d ’Olivier, le désespoir de sa m ort, la hantise de créer qui ne pouvait se satisfaire, l’orgueil qui se cabrait devant le trou du néant. Tous les diables en lui. P as un in stan t de répit. Ou s’il se p ro d u isait une trom peuse accalm ie, si les flots soulevés retom b aien t un m om ent, il se retro u v a it seul, et il ne retro u v a it plus rien de lui: pensée, am our, volonté, tout avait été tué.
Créer! c’était le seul recours. A bandonner aux flots l’épave de la vie! Se sauver à la nage dans le rêve de Fart! . . . Créer! Il le v o u la it. . . Il ne le pouvait plus.
A près qu’eut passé l’ouragan, lorsqu’il chercha de nouveau la fontaine p o u r y boire, il ne trouva plus rien. Le désert. Pas u n filet d ’eau. L ’âm e était dessé
chée. E n vain, il voulut creuser le sable, faire ja illir l’eau des nappes souterraines, créer à to u t prix: la m achine de l’esprit refusait d’obéir. Il ne po uv ait pas évoquer l’aide de l’H abitude, l’alliée fidèle, qui, lorsque toutes les raisons de vivre nous ont fuis, seule tenace et constante, dem eure à nos côtés, et ne dit pas un mot, et ne fait pas un geste, les yeux fixes, les lèvres m uettes, m ais, de sa m ain sû re qui ne frém it jam ais, nous mlène p a r la m ain au travers du défilé dangereux, ju sq u ’à ce que soient revenus la lum ière du jo u r et le goût à la vie. C hristophe était sans aide;
C hristophe nem vett észre sem m it. M inden m ind
egy volt neki. H atározatlanul forgolódott szobájában.
.Vagy pedig k ü n n járk ált. L ehetetlen volt nyugodtan m aradnia. Lelkét a belső dém onok m arcangolták.
E gym ást is szétszaggatták. A visszafojtott szenvedély dühösen tovább ostrom olta a ház falait. A szenvedély
től való u n d o r nemi volt kevésbbé haragos; torkon h arap ták egym ást és küzdelm ükben m egtépték a szivet. És egyszerre tám adt föl benne Olivier emléke, a h alála fölött való kétségbeesés, az alkotás vágyának kisértése, mely nem tudott kielégülni, a büszkeség, mely fölágaskodott a m egsem m isülés szakadéka előtt.
Az összes ördögök benne tanyáztak. Egy pillanatig sem h agyták nyugton. Vagy h a csalóka szélcsönd kelet
kezett, h a a lázadó hullám ok egy percre lecsillapul- tak, egyedül találta m agát, és nem talált meg ön
m agából sem m it: gondolat, szerelem, ak arat, m inden meg volt ölve.
Terem teni! ez volt az egyetlen m enedék. Át
engedni a hullám oknak az élet roncsait! Űszva m ene
külni, á t a m űvészet álm ába! . . . Terem teni! E zt a k a r t a . . . Ezt nem tu d ta többé.
M ikor elvonult az orkán, m ikor u jra kereste a forrást, hogy igyon belőle, nem talált semm it. A siva
tag. Semmi viz-ér. A lélek kiszáradt. H iába ak arta fölásni a hom okot, sugárba szökkenteni a földalatti tavak vizét, terem teni m inden áron: a szellemi gépe
zete m egtagadta az engedelmességet. Nem tu d ta segít
ségül hivni a Szokást, a hű szövetségest, mely, m ikor m ár az élet m ind en értelm e elhagyott bennünket, egyedül hűségesen és állhatato san m ellettünk m arad, nem szól egy szót sem, nem hadonászik, m eredt szem mel, n ém a ajkkal, de biztos kezével, mely nem! reszket soha, kézen fogva vezet ben n ü n k et veszélyes szu r
dokon keresztül, mig ki nem ju tu n k a napvilágra és az életkedvre. C ristophenak nem volt segítőtársa; és
et sa m ain ne ren co n trait aucune m ain dans la nuit.
Il ne pouvait plus revenir à la lum ière du jour.
Ce fu t l’épreuve suprêm e. Alors il se sentit aux lim ites de la folie.
P ersonne ne s’occupait de lui. Il h ab itait dans une aile de la m aison, à l’écart. Il faisait lui-m êm e sa cham bre, — il ne la faisait pas, tous les jours. Il ne voyait pas un visage hum ain. Son hôte, un vieux p a y san tacitu rn e et égoïste, ne s’intéressait pas à lui. Que C hristophe m angeât ou n e m an geât point, c’était son affaire. A peine p ren ait-o n garde si, le soir, C hristophe était rentré. Une fois, il se trouva perd u dans la forêt, enfoncé dans la neige ju sq u ’aux cuisses; il s’en fallut de peu q u ’il ne p û t revenir. Il ch erch ait à se tu er de fatigue,7) p o u r ne pas penser. Il n ’y réussissait pas.
U n seul être vivant sem blait se soucier de son existence: u n vieux chien S aint-B ernard, qui venait poser sa grosse tête aux yeux sanglants su r les genoux de C hristophe, lorsque celui-ci était assis su r le banc devant la m aison. Ils se reg ard aien t longuem ent.
C hristophe ne le repoussait pas.
Il ne d em an dait q u ’à se laisser p re n d re p ar ces yeux suppliants et som nolents, à le u r venir en aide; il sentait là une âm e em prisonnée, qui l’im plorait.
D ans ce m om ent où il était détrem pé8) p a r la souf
france, arrach é tou t vivant à la vie, ch âtré de l’égoïsme hum ain, il apercevait les victim es de l’hom m e, le cham p de bataille où l’hom m e triom phe, su r le c a r
nage des autres êtres; et son coeur était plein de pitié et d ’h o rreu r. M ême au tem ps où il était heureux, il avait toujours aimé les bêtes; il ne pouvait su p porter la cru au té à le u r égard.
Nulle sentim entalité: il savait m ieux que perso nne que la vie repose su r u n e som m e de so u ffran ces et de cruauté infinie; l’on ne p eu t vivre sans faire
a keze nejn ak ad t sem m i kézre az éjszakában. Nem tudott k iju tn i a napvilágra.
Ez volt a végső m egpróbáltatás. E k k o r úgy érezte, hogy az őrület szélén van.
Senki sem törőd ött vele. A ház egyik félreeső szárn yában lakott. Maga ta k aríto tta a szobáját, — de nem m in dennap tette. Nem lá to tt egyetlen em beri arcot. A gazdája, vén hallgatag és önző paraszt, nem lörődött vele. Hogy C ristophe evett-e vagy nem evett, az ő dolga. Alig ügyeltek arra, v ájjo n esténként h aza
jött-e. Egyszer eltévedt az erdőben, com big bele- sülyedt a hóba; kevésbe m últ, hogy n em tu dott visszatérni. K ereste a kim erítő fáradtságot, hogy ne kelljen gondolkodnia. Nem sikerült.
E gyetlen élő lény látszott törődni a létezésével:
egy vén B ernáthegyi kutya, ak i rátette nagy fejét, vérbe fu to tt szemeivel, Cristophe térdére, valahányszor ez leült a p ad ra a ház elé. Hosszasain nézték egym ást.
C ristophe nem kergette el a kutyát.
Nem kívánt m ást, m in t hogy m egejtsék ezek a kérő és álm os szemek, hogy a segítségükre siessen;
érezte, hogy ott egy lélek ül bebörtönözve, amely hozzá esedezik.
E bb en az időben, m ik o r át meg á tjá rta a szen
vedés, elevenen kitépve az életből, m egkinozva az em beri önzéstől, észrevette az em ber áldozatait, a h a rc teret, ahol az em ber diadalm askodik, m ás lények m észárlásával; és a szive m egtelt szánalom m al és b o r
zadással. Még boldogsága k o ráb an is m indig szerette az állatokat; nem tudta elviselni a velük szem ben elkövetett kegyetlenkedéseket.
Semm i érzelm esség: m inden kin él jobb an tudta, hogy az élet egy csomó szenvedésre és végtelen kegyet
lenségre van alapítva; nem lehet élni, anélkül, hogy
souffrir. 11 ne s’agit pas de se ferm er les yeux et de se pay er de mots. 11 ne s’agit pas non plus de conclure qu’il faut renoncer à la vie, et de p leu rnich er com me un enfant. Non. Il faut tuer p ou r vivre, s’il n ’est pas d’au tre m oyen de vivre, p o u r l’instant. Mais l’effort perpétuel de l’hom m e doit être de dim inuer la som m e de la souffrance et de la cruauté: c’est le p rem ier d e
voir hum ain.
Ces pensées, dans la vie ordinaire, restaien t en sevelies au fond du coeur de Christophe. Il ne voulait pas y songer. A quoi bon? Q u’y pouvait-il? Il lui fallait être Christophe, il lui fallait accom plir son oeuvre, vivre à tout prix, vivre aux dépens des plus faibles . . . Ce n ’était pas lui qui avait fait l’univers . . . N’y p e n sons pas, n ’y pensons pas . . .
Mais après que le m alheur l’eut précipité, lui aussi, dans les rangs des vaincus, il fallait bien q u ’il y pensât. Avec l’em portem ent de sa puissante, nature, il p én étrait ju sq u ’au fond de la tragédie de l’univers;
il sou ffrait de toutes les souffrances du m onde, il était com me un écorché. Il ne pouvait plus songer aux anim aux sans u n frém issem ent d’angoisse. Il lisait dans les regards de bêtes, il lisait une âm e com m e la sienne, une âm e que ne pouvait pas parler; — m ais les yeux criaient p o ur elle:
— Que vous ai-je fait? P ourquoi me faites-vous mai?
Hélas! Les carnages accom plis p a r l’hom m e sont si peu de chose, eux-mêmes, dans la tuerie de l’u n i
vers! Les anim aux s’entre-dévorent. Les plantes p a i
sibles, les arbres m uets sont entre eux des bêtes féro ces. Sérénité des forêts, lieu com m un de rhétorique facile pour les littérateu rs qui ne connaissent la n a ture q u ’au travers de leurs livres! . . . D ans la forêt toute proche, à quelques pas de la m aison, se livraient
szenvedést ne okozzunk. Nem arról van szó, hogy behun y juk szem ünket és szavakkal fizettessük ki m agunkat. A rról sincs szó, hogy azt a következtetést vonjuk: le kell m ondani az életről és sirdogálni, m int egy gyerm ek. Nem. Ölni kell, hogy élhessünk, h a ez- időszerint nincs más m ódja a m egélhetésnek. De az em bernek állandóan a rra kell törekednie, hogy a szen
vedés és a kegyetlenség su m m áját csökkentse: ez a legelső em beri kötelesség.
Ezek a gondolatok a m indennapi életben el
temetve m a ra d tak Cristophe szive mélyén. Nem ak art rá gondolni. M inek? Mit teh etett volna? Neki Cris- tophenak kellett maradnia., neki be kellett teljesítenie m un káját, élnie m inden áron,' élnie a gyöngébbek rovására . . . Nem ő volt, aki a világegyetem et alkotta...
Ne gondoljunk vele, ne gondoljunk vele.
De m iután a balszerencse őt is letaszította a le- győzöttek sorába, m ost neki is gondolkodnia kellett róla. H atalm as term észetének lendületével elhatolt egészen a világegyetem tragédiájának a gyökeréig:
a világ m inden szenvedéseit szenvedte, m inth a élvé m egnyuzták volna. Nem tudott gondolni az állatokra, hogy szorongó remegés ne fogta volna el. O lvasott az állatok pillantásában, kiolvasott belőle egy lelket, m int az övé, egy lelket, mely nem tu d o tt beszélni, — de helyette a szeipek kiáltottak:
— Mit vétettem neked? M iért bántasz engem?
Sajnos, az em ber által elkövetett m észárlások nagyon is elenyésznek a világegyetem öldöklései közt.
Az állatok egym ást falják. JA békés növények, a ném a fák egym ás között olyanok, m int a vadállatok. E rd ők csöndje, kényelímles reto rik ai közhely olyan Írók szá
m ára, akik a term észetet csak könyveiken keresztül ism erik! . . . A közeli erdőben, néhány lépésre a h áz
tól, rettentő küzdelem folyik. A gyilkos biikkök rá-
des lu ttes effrayantes. Les hêtres assassins se je taien t sur les sapins au beau corps rosé, enlaçaient leur taille svelte de colonnes antiques, les étouffaient. Ils se ru aie n t sur les chênes, ils les brisaient, ils s’en for- geaint des béquilles. Les hêtres-B riarées9) aux cent bras, dix arbres dans u n arbre! Ils faisaient la m o rt au to u r d’eux. E t quand, faute d ’ennem is, ils se re n co n traien t ensem ble, ils se m êlaient avec rage, se p e r
çant, se soudant, se tord an t, com m e des m onstres antédiluviens.
P lus bas les acacias, p artis de la lisière, étaient entrés dans la place, a ttaq u aien t la sapinière, étrei
gnaient et griffaient les racines de l’ennemi, les em poi
sonnaient de leurs sécrétions. L u tte à m ort, où le v ain q ueur s’em p arait à la fois de la place et des dépouil
les du vaincu. Alors, les petits m onstres achevaient l’oeuvre des grands. Les cham pignons, venus entre ies racines, suçaient l’a rb re m alade, qui se v id ait10) peu à peu. Les fourm is noires b ro y aien t le bois qui pourrissait. Des m illiers d’insectes invisibles ro n g eai
ent, perforaient, réduisaient en poussière ce qui avait été la v i e . . . E t le silence de ces com bats! . . O paix de la nature, m asque tragiqu e qui recouvre le visage douloureux et cruel de la Vie!
Les jours passèrent. C hristophe sortit de là, com me vidé de sa vie.11) Il p ersistait p o u rta n t à se ten ir debout, il sortait, il m archait. H eureux ceux q u ’une race forte soutient, dans les éclipses12) de leu r vie! Les ja m bes du père et du grand père p o rtaien t le corps du fils, tout p rê t à s’écrouler; la poussée des robustes an cê
tres soulevait Pâm e brisée: tel le cavalier m ort, que son cheval em porte.
Il allait, p a r un chem in de crête, entre deux r a vins; il descendait l’étroit sentier aux p ierres aiguës, en tre lesquelles serp en taien t les racines noueuses de petits chênes rabougris; sans savoir où il allait, et plus
vetik m agukat a rózsás testű, gyönyörű fenyőkre, átöle
lik antik oszlopokhoz hasonló karcsú derekukat, m eg
fo jtják őket. Neki ro n tan ak a tölgyeknek, széttördelik őket, m an k ó k at gyártanak m aguknak belőlük. A B riareus-bükk fák száz k arju k k al, tiz fa egy fában!
O ntják a halált m aguk körül. És m ikor ellenség h ijjá n egym ással találkoznak, dühösen összecsapnak, á ttö r
nek egym áson, összeforradnak, m egcsavarodnak, m int vízözön előtti szörnyetegek.
Lejebb, m egindulva az erdő széléről, az akácfák léptek a küzdőtérre, m egtám adták a fenyvest, szoron
gatták és m arcangolták az ellenség gyökereit, m eg
m érgezték váladékukkal. H alálos küzdelem , m elyben a győztes nem csak a helyet foglalja el, hanem a legyő
zött holttestét is. A zután a kis szörnyetegek hevégzik a nagyok m un káját. A gom bák k ib ú jn ak a gyökerek között, szívják a beteg fát, m ely lassanként kiszárad.
A fekete hangyák m orzsolják a korh ad ó fát. L á t
h a ta tla n rovarok ezrei rágják, fú rják, p o rrá őrlik, am i az élet v o lt. . . És a harcok ném asága! . . . Ó term észet békéje, tragikus álarc, m ely e ltak arja az É let fájd a l
mas és kegyetlen ábrázatát!
M últak a napok. Cristophe úgy k erü lt ki ebből a küzdelem ből, m int akit m egfosztottak életétől. Mégis rendületlenül m egállott a lábán, kijárt, sétált. Bol
dogok, k iket egy erős faj fö n n tart életük válságos óráiban. Az apa és a nagyapa lábai h o rd ják a fiú testét, am ely már-imiár kész összeom lani; a robusztus ősök ereje fölem elte a m egtört lelket: m in t a halott lovag, ak it tovább visz a lova.
C hristophe egy gerincösvényen h alad t k ét szaka
dék között; m ent lefelé a szűk ösvényen, hegyes kavi
csokon, m elyek között apró, korcs tölgyek göcsös gyökerei kígyóztak; nem tudta, m erre megy, és mégis
Az égő csipkebokor. 2
sû r de ses pas que si une volonté lucide l’eût m ené. Il n ’avait pas dorm i; à peine avait-il m angé depuis plusieurs jours. Il avait un brou illard devant les yeux.
Il descendait vers la vallée.
C’était la sem aine de Pâques. J o u r voilé. Le d er
n ier assaut de l’hiver était vaincu. Le chaud printem ps couvait. Des villages d ’en bas, les cloches m ontèrent.
De l’u n d ’abord, blotti ainsi q u ’un nid, dans u n creux, au pied de la m ontagne, avec ses toits de chaum es bariolés, revêtus de m ousse épaisse, com m e du ve
lours. Puis, d ’u n autre, invisible, sur l ’autre versant du m ont. Puis, d ’autres dans la plaine, au delà d ’une rivière. E t le bourdon, très loin, d’une ville qui se p e r
d ait dans la brum e. C hristophe s’arrêta. Son coeur était près de défaillir. Ces voix sem blaient lui dire:
— Viens avec nous. Ici est la paix. Ici, la douleur est m orte. Morte, avec la pensée. Nous berçonc l’âme si bien qu’elle s’en do rt dans nos bras. Viens, et repo se-toi, tu ne t’éveilleras plus.
Comme il se sentait las! Q u’il eût voulu dorm ir!...
Mais il secoua la tête, et dit:
— Ce n ’est pas la paix que je cherche, c’est la vie.
Il se rem it en m arche. Il p arco u rait des lieues, sans s’en apercevoir.
Au débouché d ’u n bois, il se trouv a près d ’un village. Il rebroussa chem in: la vue des hom m es lui faisait mal. Il ne p u t éviter p o u rta n t de passer près d ’une m aison isolée; elle était adossée au flanc de la ihontagne, elle ressem blait à un sanatorium ; u n grand ja rd in , exposé au soleil, l’entourait; quelques êtres erraien t à pas incertains p ar les allées sablées. C hris
tophe n ’y p rit pas garde; m ais à u n d étou r du sentier, il se trou va face à face avec u n hom m e aux yeux pâles, figure grasse et jaune, qui reg ard ait devant lui, affaissé sur un banc, au pied de deux peupliers. U n autre
biztosabban haladt, m in th a világos a k a ra t vezette volna. Nem aludt; napok óta alig evett valam it. Szeme előtt köd úszott. Ment lefelé a völgybe.
H usvét hete volt. B orult nap. A tél utolsó tá m a dása megdőlt. A meleg tavasz m á r ott lappangott. A lenti falvakból harangszó szállt fölfelé. Először az egyikből, mely fészekként gubbasztott egy m élyedés
ben a hegység lábánál, ta rk a szalm atetőivel, m iket sűrű m oh a födött, m in th a bársony volna. A zután egy m á
sikból, m elyet nem leh etett látni, m ert a hegy túlsó lejtőjén feküdt. A zután a többiekből, a síkságon, a folyón túl. És egészen a távolból egy város öreg- h aran g ja hallatszott, m ely elveszett a ködben. Chris
tophe m egállótt. A szive közel volt a kétségbeeséshez.
Ezek a hangok m in th a azt m on dták volna neki:
— Jö jj velünk. Itt a béke. Itt a fájdalom halott.
M eghalt a gondolattal. Mi oly jól elringatjuk a lelket, hogy elszunnyad k arja in k b an . Jö jj és p ihenj le, nem ébredsz föl többé.
M ilyen fárad tn ak érezte m agát! Hogy szeretett volna aludni! . . . De m egrázta a fejét és azt m ondta:
— Nem a békét keresem , hanem! az életet.
Ú jra m egindult. M érföldeket m ent, anélkül, hogy észrevette volna.
K ibukkanva az erdőből, egy falu közelében találta magát. V isszafordult: az em berek látása rosszul esett neki. Mégsem kerü lh ette el, hogy egy m agányos ház m ellett el ne haladjon ; nekitám aszkodva a hegyoldal
nak olyan volt, m int egy szanatórium ; napsütéses nagy k ert vette körül; a fövényes u tak o n n éh án y lény im bolygóit bizonytalan léptekkel. C hristophe nem ügyelt ráju k ; de az ösvény egy fordulójánál, szem betalál
kozott egy sáp ad t szemű, sárgás, kövérarcu férfival, aki m aga elé bám ult, egy p a d ra dőlve k ét n v á rfa tövében. Egy m ásik em ber ült m ellette: m in d k etten
hom m e était assis, auprès; ils se taisaient, tous deux.
Christophe les dépassa. Mais après q u atre pas, il s’arrêta: ces yeux lui étaient connus. Il se retourna.
L ’hom m e n ’avait pas bougé, il con tin uait de fixer, im mobile, u n objet devant lui. Mais son com pagnon reg ard ait Christophe, que lui fit signe. II vint.
— Qui est-ce? dem anda Christophe.
— C’est un pensionnaire de la m aison de santé, dit l’homm e, m o n tran t l’habitation.
— Je crois le connaître, dit Christophe.
— C’est possible, fit l’autre. Il était un écrivain très connu en Allemagne.
C hristophe dit u n nom. — Oui, c’était bien ce nom -là.
11 s’approcha du banc. Il contem pla avec pitié la blêm e figure du vaincu, les grosses paupières qui retom b aient su r les yeux. Le fou ne sem blait pas sa
voir que C hristophe était là. Christophe l’appela p ar son nom, lui p rit la m ain, — la m ain molle et hum ide, qui s’abandonnait, com m e une chose m orte; il n ’eut pas le courage de la g ard er dans sa m ain. L ’hom m e leva vers C hristophe ses yeux chavirés, puis se rem it à reg ard er devant lui, avec son sourire hébété. Chris
top h e dem anda:
— Qu’est-ce que vous regardez?
L ’hom m e, im mobile, dit, à mi-voix:
— J ’attends.
— Quoi?
— La R ésurrection.
C hristophe tressauta. Il p a rtit précipitam m ent. La parole l’avait pénétré d ’un tra it de feu.
Il s’enfonça dans la forêt, il rem o nta les petites, dans le direction de sa m aison. Dans son trouble, il p erd it le chem in; il se trouva au m ilieu des grands bois de sapins. O m bre et silence. Quelques taches de soleil d’un blond roux, venues on ne savait d’oii, tom-
hallgattak. C hristophe elm ent m ellettük. De nem tett négy lépést, m egállott: ezeket a szem eket ism erte.
Visszafordult. Az em ber nem m occant, tovább m eredt m ozdulatlanul egy előtte levő tárgyra. De a társa föl
nézett C hristophera, aki in tett neki. O dam ent.
— Ki az? kérdezte C hristophe.
— E nnek a gyógyintézetnek a lakója, szólt az em ber az épületre m utatva.
— Azt hiszem, hogy ism erem , szólt C hristophe.
— Lehetséges, m o n d ta a m ásik. H írneves iró N ém etországban.
Christophe m ondott egy nevet. — Igen, igen, ez a név volt.
O dam ent a pádhoz. Szánalom m al nézte a beteg halvány arcát, a lecsukódó duzzadt szem héjakat. Az ő rült ugylátszik nem vette észre, hogy C hristophe ott volt. C hristophe nevén szólította, m egfogta a kezét, — a p u h a és nedves kezet, m ely ern yedten engedett, m in t egy élettelen tárgy; nem volt bátorsága, hogy tovább a kezében tartsa. Az em ber C hristophera em elte k ifo r
du lt szemét, aztán m egint m aga elé m eredt bárgyú mosollyal. C hristophe m egkérdezte:
— Mit néz?
Az em ber nem m ozdult, csak halk hang o n felelt:
— Várok.
— Mit?
— A F öltám adást.
C hristophe összerezdült. Sietve eltávozott. A szó úgy érte, m in th a tűz csapott volna belé.
Belevetette m agát az erdőbe, . fölkapaszkodott a lejtőn a háza irányában. Z av arában elvétette az u tat;
a nagy fenyőerdő közepén találta m agát. Árnyék és csönd. Nem tudni honnan, néhány vöröses szőke fén y folt hu llott az árnyék sűrűjébe. C hristopheot megigéz-
baient dans les épaisseurs de l ’ombre. C hristophe était hypnotisé p a r ces plaques de lum ière. T out sem blait nuit, autour. Il allait, su r le tapis d ’aiguilles, b u ta n t contre les racines qui saillaient, com m e des veines gon
flées. Au pied des arbres, pas une plante, pas u ne mousse. D ans les branches, pas u n ch an t d ’oiseau. Les ram eaux du bas étaient m orts. Toute la vie s’était ré fugiée en haut, où était le soleil. Bientôt, cette vie m êm e s’éteignit.
C hristophe en tra dans une p artie du bois que rongeait u n m al m ystérieux. Des sortes de lichens longs et fins, comme des toiles d ’araignées, enveloppaient de leurs résilles les bran ch es de sapins rouges, les ligo
taien t des pieds à la tête, passaien t d ’u n a rb re à l’autre, étouffaient la forêt. On eût dit18) des algues sous-m arines aux tentacules sournoises. E t c’était le silence des profondeurs océaniques. E n haut, le soleil pâlissait. Des brouillards, qui s’étaient insidieusem ent glissés au travers de la forêt m orte, cernèren t Chris
tophe. T out disparut; il n ’y eut plus rien. P en d an t une dem i-heure, Christophe* e rra dans le réseau de b ru in e blanche, qui peu à peu se resserrait, noircissait, lui en trait dans la gorge; il croyait m a rc h er droit, et il to u rn ait en cercle sous les gigantesques toiles d’araignées qui p endaient des sapins étouffés; le brouillard, en les traversant, y laissait attachées des gouttes grelottantes. E nfin, les m ailles se détendirent, une trouée se fit, et C hristophe réussit à so rtir de la forêt sous-m arine. Il retrou va les bois vivants et la lu tte silencieuse des sapins et des hêtres. Mais c’était toujours m êm e im m obilité. Ce silence qui couvait depuis des heures angoissait. C hristophe s’arrêta p o u r l’entendre . . .
Soudain, ce fut au loin u n e houle qui venait. Un coup de vent p récu rseu r se levait du fond de la forêt.
Comme un cheval au galop, il arriv a sur les cimes des
ték ezek a ragyogó korongok. M inden éjnek látszott k ö rülötte. M ent a tűleveles szőnyegen, belebotolva a kiugró gyökerekbe, m elyek duzzadt ereknek látszottak.
A fák tövében nem volt sem m i növény, sem m i m oha.
Az ágak közt sem m i m ad árd al. Az alsó gályák elhal
tak. M inden élet a m agasba m enekült, ahol a nap sütött. N em sokára ez az élet is kihunyt.
C hristophe az erdőnek egy olyan részébe jutott, m elyet titokzatos betegség em észtett. V alam i hosszú és finom m oszat, m in t a pókháló, elb o n to tta fo n a
dékával a vörös fenyő gályáit, összekötözte tetőtől talpáig, átm ent egyik fáró l a m ásikra, m egfojto tta az erdőt. O lyan volt, m in t a teng eralatti alga alattom os csápjaival. És itt óceán m élységeinek csöndje u ra l
kodott. A m agasban, sápadozott a nap. A ködök, m elyek lesve lopóztak a h o lt erdő n keresztül, b ek erítet
ték Chris topheot. M inden eltűnt; n em volt többé semmi. C hristophe egy félórán keresztül bolyongott a fehér köd szövedékében, m ely összeszorult, elfeketült, a to rk áb a h atolt; azt hitte, egyenes irán y b a n haladt, pedig körben forgott az óriási pók háló k alatt, m elyek a m egfojtott fenyőkön lógtak; a köd, am in t áth ato lt rajtu k , reszkető csöppeket hagy ott a fákon. Végre a háló szemei engedtek, nyílás tá m ad t és C hristophenak sik erü lt k iju tn ia a tengeralatti erdőből. M egtalálta az élő fá k a t és a fenyők m eg a b ü k k ök hallgatag h a rc terét. De még m indig ugyanaz a mózdulatlansáig. A csönd, m ely órák óta lappangott, egyre n y u g ta lan í
totta. Megállt, hogy hallgassa . ..
Egyszerre, a távolból léghulláin jött. Az erdő m élyéből szélroham em elkedett s jelezte közeledését.
M int a vágtató ló érkezett m eg a fák orm ain, m elyek
arbres qui ondulaient. Tel le Dieu le Michel-Ange,14) qui passe dans une trom be. Il passa au-dessus de la tête de Christophe. L a forêt et le coeur de C hristophe
frém irent. C’était l ’an nonciateur . . .
Le silence retom ba. Christophe, en p ro ie15) à une te rre u r sacrée, hâtivem ent rentra, les jam bes flageo
lantes. Sur le seuil de la maison, com me u n hom m e poursuivi, il jeta u n coup d ’oeil inquiet derrière lui. La n atu re sem blait m orte. Les forêts qui couvraient les pentes de la m ontagne dorm aient, appesanties sous une lo u rd e tristesse. L’air im m obile avait une tra n s
parence magique. Niil bruit. Seule, la m usique funèbre d ’u n to rren t — l’eau qui ronge le roc — sonnait le glas de la terre. Christophe se coucha, avec la fièvre.
D ans l’étable voisine, les bêtes, inquiètes comme lui, s’a g ita ie n t. . .
L a nuit. Il s’était a s s o u p i. . Dans le silence, la houle lointaine de nouveau se leva. Le vent revenait, en ouragan cette fois, — le foehn1G) du printem ps qui réchauffe de sa brûlan te haleine la terre frileuse qui dort encore, le foehn qui fond des glaces et amiasse les pluies fécondes. Il gron dait com m e le tonnerre, dans les forêts de l’autre côté du ravin. Il se rapprocha, s’enfla, m onta les pentes au pas de charge; la m o n
tagne tout entière mugit. D ans l’étable, u n cheval h en n it et les vaches m euglèrent.
Christophe, dressé sur son lit, les cheveux h éris
sés, écoutait. La rafale arriva, hulula, fit b attre les volets, fit grincer les girouettes, fit voler des tuiles du toit, fit trem bler la m aison. Un p ot de fleurs tom ba et se brisa. L a fenêtre de C hristophe, m al fermée, s’ouvrit avec fracas. E t le vent ch au d entra. Christophe Je reçu t en pleine face et su r sa poitrine nue. Il sauta du lit, la bouche ouverte, suffoqué. C’était com me si dans son âme vide se ru a it le Dieu vivant.
L a R ésurrection! . . . L ’air en trait dans sa gorge, 24
forgószélben repül. E lhaladt C hristophe feje fölött. Az erdő és C hristophe szive összerezdült. Ez volt a h im ö k . . .
Ú jra csönd lett. Christophe szent rém ülettől űzve, sietve hazatért, remegő lábbal. A ház küszöbén, m int az üldözött, nyugtalan pillantással tekintett m aga mögé. A term észet m in th a m eghalt volna. A hegység lejtőit bori tó erdők aludtak valam i nehéz szom orúság súlya alatt. A m ozdulatlan lég bab onásan tiszta volt.
Sem m i nesz. E gyedül a hegyipatak — a sziklát emésztő viz — .«rvászos zenéje zúgott m in t a föld lélek
h arangja. Christophe lázzal dőlt ágynak. A szomszédos istállóban az állatok ép olyan nyugtalanok voltak, izegtek-m ozogtak . . .
Éjszaka. Christophe e lsz u n n y a d t. . . A csöndben a távoli hullám m egint fölem elkedett. A szél vissza
tért, ezúttal m int ork án — a tavaszi foehn, mely forró leheletével fölm elengeti a m ég alvó, fázós földet, a foehn, m ely m egolvasztja a jeget és term ékeny esőket gyűjt. M ennydörgésként m orajlott a szakadék túlsó oldalán levő erdőkben. Közeledett, m egduzzadt, ro ham lépésben m egm ászta a lejtőt; az egész hegység böm bölt. Az istállóban egy ló fölnyeritett és a tehenek bőgtek.
C hristophe ágyában fölülve, fölborzolt h a jja l h all
gatta. A szélroham m egérkezett, üvöltött, m egrázta az ablakfedelet, mé&csikorgatta a szélkakast, téglákat röpített le a tetőről, m egreszkettette a házat. Egy virágcserép leesett és összetört. C hristophe ablaka rosszul volt betéve, s nagy zajjal kicsapódott. És a meleg szél berontott. C hristophe arca közepét és m ez
telen m ellét érte. K iugrott az ágyból, nyitott szájjal, fuldokolva. Olyan volt, m in th a üres leikébe betört volna az élő Isten.
A Föl tám adás! . . . A levegő behatolt a torkába, az
le flot de vie nouvelle le p én étrait ju sq u 'a u fo n d des entrailles. Il se sentait éclater, il voulait crier, c rie r de dou leu r et de joie; et il n e so rtait de sa bouche que des sons inarticulés. Il trébuchait, il frap p ait les m urs de ses bras, au m ilieu des papiers que l’o u rag an fai
sait voler. Il s’abattit, au m ilieu de la cham bre, en crian t:
— O toi, toi! T u es en fin revenu!
*
— Tu es revenu, tu es revenu! O toi, que j ’avais perdu! . . . P ou rq u o i m ’as-tu abandonné?
— P o u r accom plir m a tâche, que tu as a b a n donnée.
— Quelle tâche?
— Com battre.
— Qu’as-tu besoin de com battre? N ’es-tu pas le m aître de tout?
— Je n e suis pas le m aître.
— N ’es-tu p as T o u t ce qui Est?
— J e ne suis pas tout ce qui est. Je suis la Vie qui co m b at le N éant. Je ne suis pas le N éant. J e suis le F eu qui b rû le dans la Nuit. J e ne suis pas la Nuit. Je suis le Com bat éternel; et nul destin éternel ne p lan e sur le com bat. J e suis la Volonté libre, qui lutte éter
nellem ent. L u tte et b rû le avec moi!
— J e suis vaincu. Je ne suis plus b o n à rien.
— Tu es vaincu? T ou t te sem ble p erd u? D ’au tres sero nt vainqueurs. Ne pense pas à toi, pense à ton arm ée.
— Je suis seul, je n ’ai que moi, et je n ’ai p as d ’arm ée.
— T u n ’es pas seul, et tu n ’es pas à toi. T u es u n e de mes voix, tu es u n de mes bras. P a rle et frap p e p o u r moi. Mais si le bras est roîmpu, si la voix
uj élet á rja á tjá rta a belekig. Úgy érezte, m in th a m eg
szakadna, kiáltan i ak art, k iá ltan i fájdalom tól és öröm től; és a szájából nem jö tt más, m in t tagolatlan hang.
Tám olygott, k arjá v al verte a falat, m ig az o rk án meg- tá n co ltatta kö rü lö tte a pap írlap o k at. E lvágódott a szoba közepén és fölkiáltott:
— ó te, te! Végre visszatértél!
*
— Visszatértél, visszatértél! Te, ak it elvesztet
tem! . . . M iért hagytál el engem?
— Hogy teljesítsem feladatom at, m elyet te el
hagytál.
— M ilyen feladatot?
— A küzdelm et.
— Mi szükséged a küzdésre? Nem vagy-e m in dennek az ura?
— Nem vagyok az.
— Nem vagy-e te a Minden, am i Van?
— Nem vagyok m inden, am i van. Az É let vagyok, mely harcol a Semmivel. Nem vagyok a Semm i.
A
Tűz vagyok, m ely ég az É jben. N em vagyok az Éj. Az örök Küzdelem) vagyok; és sem m i örök végzet nem függ e küzdelem fölött. A Szabad A karat vagyok, mely örökké küzd. K üzdj és égj velem!
— Le vagyok győzve. Nem vagyok többé jó sem m ire.
— Le vagy győzve? E lveszettnek ta rto d m agad?
M ások lesznek a győzők. Ne gondolj m agadra, gon
dolj a hadseregre.
— Egyedül vagyok', csak1 m agam m al rendelkezem nincs hadseregem .
— Nem vagy egyedül, nem csak m agadd al ren d el
kezel. Te is az én h angom vagy, te is az én karo m vagy. Beszélj és küzdj értem . De h a a k a r eltörik, h a
est brisée, moi, je reste debout; je com bats p a r d ’au t
res voix, d ’autres bras que le tien. Vaincu, tu fais p artie de l’arm ée qui n ’est jam ais vaincue. Souviens-
toi, et tu vaincras jusque dans la m ort.
L— Seigneur, je souffre tant!
Crois-tu que je ne souffre pas aussi? Depuis les siècles, la m ort me traque et le n éan t me guette.
Ce n ’est qu’à coups de victoires que je me fraie le che
min. Le fleuve de la vie est rouge de m on sang.
— Com battre, toujours com battre?
— Il fau t toujours com battre. Dieu com bat, lui aussi. Dieu est un conquérant. Il est u n lion qui dé
vore. Le n éan t l’enserre, et Dieu le terrasse. E t le rythm e du com bat fait l’harm oniç suprêm e. Cette h a r m onie n ’est pas p o u r tes oreilles m ortelles. Il suffit
que tu saches qu ’elle existe. Fais ton devoir en paix, et laisse faire aux Dieux.
— Je n ’ai plus de forces.
— Chante p o u r ceux qui sont forts.
— Ma voix est brisée.
— Prie.
— Mon coeur est souillé.
— Arrache-le. P ren ds le mien.
— Seigneur, ce n ’est rien de s’oublier soi-même, de rejeter son âm e m orte. Mais puis-je rejeter mes m orts, puis-je oublier mes aimés?
— Abandonne-les, m orts avec ton âm e m orte.
Tu les retrouveras, vivants, avec m on âm e vivante.
— O toi qui m ’as laissé, me laisseras-tu encore?
— Je te laisserai encore. N’en doute point. C’est à toi de ne m e plus laisser.
— Mais si m a vie s’éteint?
— Allumes-en d’autres!
— Si la imlort est en moi?
— La vie est ailleurs. Va, ouvre-lui tes portes.
a hang m egszakad, én állva m a ra d o k ; m ás h an gokkal harcolok, m ás k aro k k al m in t a tied. Legyőzve is része vagy a hadseregnek, m elyet sohasem győztek le.
Em lékezz, és győzni fogsz halálodig.
— U ram , annyit szenvedek.
— Azt hiszed, hogy én nem szenvedek szintén?
Századok óta nyom on követ a halál, és les rám a semmi. Csak győzelmes csapásokkal tudok u ta t törni m agam nak. Az élet folyója vörös az én vérem től.
— Küzdeni, m indig küzdeni?
— M indig küzdeni kell. Az Isten m aga is küzd.
Az Isten hóditó. O roszlán ő, aki fölfal. A semimi szo
ro n g atja s Isten le sú jtja a sem m it. És a h arc ritm u sa ad ja a végső h arm óniát. Ez a h arm ó n ia nem a te h alandó füleid szám ára való. Elég, h a tudod, hogy létezik. Teljesítsd kötelességedet békében és bizd a többit az istenekre.
— Nincs több erőm.
' — É nekelj azok szám ára, akik erősek.
— A hangom m egtörött.
— Im ádkozz.
— A szivem beszennyeződött.
— Tépd ki. Vedd az enyém et.
— Uram , sem m i az em bernek m ag ái elfelejteni % h alo tt lelkét eldobnia. De eldobhatom -e halottaim at, elfelejthetem -e szeretteim et?
— H agyd el őket, m eghaltak halott lelkeddel.
M egtalálod őket az én élő lelkem m el.
— Ó te, aki elhagytál engem, h á th a m égegyszer elhagysz?
— Még egyszer elhagylak. Ne kételkedj felőle.
R ajtad m úlik, hogy ne hagyj el engem többé.
— De h a az életem k ihunyt?
— Gyújts m ásokat.
— H a a halál van bennem ?
— Künn van az élet. E redj, nyiss n eki ajtót.
Insensé, qui t’enferm es dans ta m aison en m ines! Sors de toi. Il est d’au tres dem eures.
— O vie, ô vie! J e vois . . . Je te cherchais en moi, dans m on âm e vide et close. Mon âm e se brise; p ar les fenêtres de mes blessures, l’air afflue; je respire, je te retrouve, ô vie!
— Je te retrouve . . . Tais-toi, et écoute.
*
E t C hristophe entendit, com m e u n m u rm u re de source, le ch an t de la vie qui revenait en lui. P enché su r le b o rd de sa fenêtre, il vit la fo rêt m orte hier, qui dans le soleil et le vent bouillonnait, soulevée com m e l’Océan. Sur l’échine des arbres, tels des fris
sons de joie, des vagues de vent passaient; et les b ra n ches ployées tendaient leurs b ras d’extase vers le ciel éclatant. E t le to rren t sonnait com m e u n e cloche h e u reuse. Le m êm e paysage, h ier dans le tom beau, était ressuscité; la vie venait d ’y ren trer, en m êm e tem ps que l’am our dans le coeur de C hristophe. M iracle de l’âm e que la grâce a touchée! T out revit a u to u r d ’elle.
Le coeur se rem et à battre. L ’oeil de l’esprit s’est rouvert. Les fontaines taries recom m encent à couler.
E t C hristophe re n tra dans la bataille d iv in e . . . Comme ses propres com bats, com m e les com bats h u m ains se p erd aien t au m ilieu de cette mêlée gigantes
que, où pleuvent les soleils com m e des flocons de neige que balaye l’ouragan! . . . Il avait dépouillé son âm e. Ainsi que dans ces rêves où l’on est suspendu dans l’espace, il se sen tait p lan er au-dessus de lui-m ê
me, il se voyait d ’en haut, dans l’ensem ble des choses;
et le sens de ses efforts, le prix de ses souffrances, d ’u n regard, lui ap p aru ren t. Ses luttes faisaient p artie du g rand coçmbat des m ondes. Sa déroute en était l’épisode d’un instant, aussitôt réparé. Comm e il lu ttait p o u r tous, tous lu ttaien t p o u r lui. Us avaient p a r t à
ses épreuves, il avait p a rt à leur gloire.
Esztelen, aki bezárkózol rom badőlt házadban! Lépj ki 'miagadból. V annak m ás hajlékok.
— Ó élet, ó élet! L á to m . . . kerestelek téged m agam ban, üres és z á rt lelkem ben. A lelkem össze
tö rik ; sebeim ablak ain keresztül bezúdul a levegő;
lélekzem, m egtaláltalak, ó élet!
— É n is m egtaláltalak . . . H allgass és figyelj.
*
És C hristophe hallgatta, m int a forrás csobo
gását, a beléje visszaköltöző élet dalát. %z ablak p ere
m ére hajolva, lá tta a tegnap még h alott erdőt, m ely a napfényben és szélben forron g ott és hullám zott, m int az Óceán. A fák gerincén, m egannyi öröm rem e
gés, fuvalatok futottak végig és a m eghajlott ágak eksztázisban n y ú jto tták k a rja ik a t a ragyogó ég felé.
A hegyipatak zengett, m in t egy boldog harang. U gyan
az a táj, tegnap még sirban, m a feltám adt; m egjött az élet, és u g yanakkor a szeretet is C hristophe szivébe költözött. Csodája a léleknek, m elyet m alaszt ért!
M inden m egújul körülötte. A s z í v ism ét dobogni kezd.
A lélek szeme m egnyílik. A k iszárad t források m eg
indulnak.
És Christophe beállott az isteni h a r c b a . . . A sa já t küzdelm ei, az* em beri küzdelm ek hogy elvesztek ebben a gigászi összecsapásban, m elyben úgy hullottak a napok, m int a hópelyhek, m elyeket az ork án el
söpör . . . Christophe kitépte a lelkét. M int egy álom ban, ahol az em ber a térben lebeg, érezte, hogy önmíaga fölött kering, lá tta m agát a m agasból, a dolgok össze
ségében; és törekvéseinek az értelm e, szenvedéseinek az á ra egy szem pillantás alatt világos lett előtte. K üz
delme részese le tt a világok nagy h arcán ak . Veresége p illanatnyi epizód volt, m elyet rögtön helyrehozott.
M inthogy a m indenségért küzdött, a m indenség k ü z
dött ő érte. Része volt az ő m egpróbáltatásában, része volt az ő dicsőségében.
— «Compagnons, ennem is, m archez sur moi, écrasez-moi, que je sente sur m on corps p asser les roues des canons qui vaincront! Je ne pense pas au fer qui me laboure la chair, je ne pense pas au pied qui m e foule la tête, je pense à m on Vengeur, au M aître, au Chef de l’innom brable arm ée. Mon sang sera le cim ent17) de sa victoire f u tu r e ... »
Dieu n ’était pas p o u r lui le C réateur im passible, le N éron qui contem ple, du h a u t de sa tour d’airain, l’incendie de la Ville que lui-m êm e allum a. Dieu luttait. Dieu souffrait. Avec tous ceux qui lu tten t et p o u r tous ceux qui souffrent. Car il était la Vie, la goutte de lum ière tom bée dans les ténèbres, qui s’élar
git, s’étend, p ar qui la n u it est bue. Mais la n u it est sans bornes, et le com bat divin ne s’arrête jam ais; et nul ne peut savoir quelle en sera l’issue. Sym phonie héroïque, où les dissonances m êm e qui se h eu rte n t et se m êlent form ent u n concert serein! Comme la forêt de hêtres qui livre dans le silence des com bats furieux, ainsi guerroie le Vie dans l’éternelle paix.
Ces com bats, cette paix, résonnaient dans Chris
tophe. Il était com me un coquillage où l’Océan bruit.
Des cris épiques passaient, des appels de trom pettes, des rafales de sons, que m enaient des rythmies sou
verains. Car tout se m uait en sons dans cette âm e so
nore. Elle ch an tait la lum ière. Elle ch an tait la nuit.
E t la vie. E t la m ort. Elle ch an tait p o u r ceux qui étaient vainqueurs dans la bataille. Elle ch an tait pour lui-mêm e, vaincu et terrassé. Elle chantait. T out était chant. Elle n ’était plus que chant.
Son ivresse était telle q u ’il ne s’en tend ait pas chanter. Comme les pluies de printem ps, les torrents de m usique s’engouffraient dans ce sol crevassé par l’hiver. Hontes, chagrins, am ertum es, révélaient à p ré sent leur m ystérieuse m ission: elles avaient décom posé la terre, et elles l’avaient fertilisée; le soc de la
— «Bajtárs, ellenség, taposs rám , törj össze, h ad d érezzem testem en a győzelemre menő ágyuk kerekeit!
Nem gondolok a vassal, mely fölszántja húsom at, nem gondolok a lábbal, m ely fejem re tapos, a Bosszulóm ra gondolok, az U rra, a m égszám lálhatatian hadsereg vezérére. A vérem lesz az eljövendő győzelem k o vásza . .. »
Az isten nem volt szám ára az érzéketlen terem tő, N éró,_ aki érctornya tetejéről nézi a város égését, m elyet m aga gyújtott föl. Az isten küzdött, az isten szenvedett. M indazokkal együtt, akik küzdenek, m in d
azokért, akik szenvednek. Mert ő volt az Élet, a vilá
gosság cseppje, mely a sötétségbe hullott, mely tágul, terjed és fölissza az éjszakát. De az éjnek nincs h a tá ra és az isteni h arc nem szűnik soha; és senki sem tudja, m i lesz a vége. H eroikus szim fónia, hol az összeütköző és egybeolvadó disszonanciák is nyugalm as h an g versenyt alkotnak! Mint a bükkerdő, mely hang talanu l vad h arco k at viv, úgy küzd az Élet is az örök békében.
Ezek a harcok, ez a béke visszhangot vertek Christopheban. Olyan volt, m int egy kagyló, mlelyben az Óceán zúg. E pikus kiáltások hangzottak, trom bita- jelek, hangok viharja, m elyeket felsőbb ritm usok igaz
gattak. M ert m inden hanggá változott ebben a zengő lélekben. Megénekelte a fényt. M egénekelte az éjt. És az életet. És a halált. É nekelt ásókért, akik győztek a harcban. É nekelt önm agáért, aki le volt győzve és porba sújtva. Énekelt. M inden ének volt. Nem volt m aga sem más, m int ének.
A m ám ora akkora volt, hogy nem hallotta a saját énekét. M int a tavaszi esőt, a zene zuhatagát elnyelte a téltől m egrepedezett talaj. Szégyen, bánat, keserűség föltárták m ost előtte titokzatos küldeté
süket: fölbontották a földet, m egterm ékenyítették ; a fájdalom ekevasa, feltépte a szivét és uj forrásai!
Az égő c&ipkebokor. 3
douleur, eu d éch iran t le coeur, avait ouvert de n o u velles sources de vie. La lande refleurissait. Mais ce n ’étaient plus les fleurs de l ’autre printem ps. Une au tre âm e était née.
Elle naissait, à chaque instant. Car elle n ’était pas encore ossifiée et formée, com m e seules sont les âm es parvenues au term e de leu r croissance,18) les âm es qui vont m ourir. Elle n ’était pas la statue. Elle était le m étal en fusion. C haque seconde faisait d ’elle un nouvel univers. C hristophe ne songeait pas à fixer ses limites. Il s’ab an d o n n ait à cette joie de l’hom m e qui, reje tan t derrière lui le poids de son passé, p art p o u r u n long voyage, le sang jeune, le coeur libre, et respire l’air m arin, et pense que le voyage n ’aura jam ais de fin.
A p résen t q u ’il était visité de nouveau p a r la force créatrice qui anim e le m onde, la richesse du m onde le p ren ait à la gorge, comme u n e extase. Il aim ait. E t tout lui était «prochain)), de l’herbe q u ’il foulait à la m ain q u ’il serrait. Un bel arbre, l’om bre d ’un nuage sur la miontagne, l’haleine d ’une p rairie apportée p a r le vent, la nuit, la ruche de ciel b o u r
d o n n an te des essaim s de s o le ils ,... c’était u n to u r
billon de s a n g . . . il n ’avait pas envie de parler, ni de penser, il n ’avait plus envie que de rire et de p leu rer et de se fondre dans cette m erveille vivante.
Écrire, pourquoi écrire? Est-ce qu ’on peut écrire l ’indicible? . . . Mais que cela fû t possible ou non, il fallait qu’il écrivît. C’était sa loi. Les idées le fra p p a i
ent, p a r éclairs, en quelque lieu qu’il fût, le plus sou
vent en prom enades. Im possible d ’attendre. Alors, il écrivait, avec n ’im porte quoi, sur n ’im porte quoi; et il eût été incapable souvent de dire ce q u e signifiaient ces ph rases qui jaillissaient de lui, dans un élan irré sistible; et voici que p en d an t qu’il écrivait, d ’autres idées lui venaient, .et d ’autres; et il écrivait, il écrivait,
a tavalyi tavasz virágai voltak. Egy m ás lélek született.
Született, folytonosan. M ert m ég nem csontosodott meg, m ég nem alak u lt ki, m in t azok a lelkek, m elyek növekvésüket befejezték, azok a lelkek, m elyek h alálra válnak. Nem volt m ég szobor. O lvadóban levő érc volt. M inden m ásodperc uj m indenséget alkotott belőle. C hristophe nem gondolt azzal, hogy h a tá rt szabjon m agának. Átengedve m agát az öröm nek, m int az az em ber, ak i m aga mlögé h ajítv a m ú ltján ak terhét, hosszú ú tra indul, fiatal vérrel, szabad szivvel, és beszivja a tengeri levegőt, és azt gondolja, hogy az utazásn ak nem lesz soha vége.
Most, hogy m egint beleköltözött a terem tő erő, mely m egeleveníti a világot, a világ gazdagsága a to r
k át fojtogatta, m in th a eksztázisban lett volna. Szere
tett. É s m inden ia; «felebarátja» volt, kezdve a fűtől, m elyet letaposott, a kézig, m elyet m egszorított. Egy szép fa, egy felhő á rn y ék a a hegyen, egy rét lehelete.
m elyet a szél elhozott, az éj, az égi m éhkas, m elyben napok raja i züm m ögnek . . . a vére f o r r o tt. . . nem volt kedve beszélni, gondolkozni, csupán a rra volt kedve, hogy nevessen és sírjon és beleolvadjon ebbe az élő csodába.
írn i, m inek Írni? L e lehet-e ira i a k im o n d h atat
lant? . . . De a k á r lehet, a k á r nem., Írnia kellett. Ez volt a törvénye. Az eszmék v illám ként csaptak belé, b árh o l is tartózkodott, legtöbbször sétaközben. L eh e
tetlen volt várnia. E k k o r nekifogott az Írásnak, b á r mivel, bárm ire; és sokszor képtelen lett volna m eg
m ondani, m it jelentenek ezek a frázisok, m elyek öm- löttek belőle ellenállh atatlan lendülettel; és ime irás- közben m ind uj m eg uj eszméi jö ttek ; és ő irt, irt, inge u jjára, k alap ja b u rk o latára; s bárm ily gyorsan irt, a
chapeau; si vite qu ’il écrivît, sa pensée allait plus vite, il devait user d’une sorte de sténographie.
Ce n ’étaient là que des notes inform es. L a d iffi
culté com m ençait lorsq u’il voulait couler ces idées dans les form es m usicales ordinaires; il faisait la découverte q u ’aucun des m oules anciens ne pouvait leu r convenir; s’il voulait fixer ses visions avec fidé
lité, il devait com m encer p a r oublier toute m usique entendue, to u t ce qu ’il avait écrit, faire table rase de to u t form alism e appris, de la technique traditionnelle, rejeter ces béquilles de l’esprit im potent, ce lit tout fait po ur la paresse de ceux qui, fuyant la fatigue de penser p a r eux-imiêmes, se couchent dans la pensée des autres.
Naguère, lo rsqu’il se croyait arriv é à la m atu rité de sa vie et de son art, (en fait, il n ’était q u ’au bout d’une de ses vies et d ’une de ses in carnations en art), il s’exprim ait dans u n e langue préexistante à sa p en sée; son sentim ent se soum ettait sans révolte à une logique de développem ent préétablie, qui d’avance lui d ictan t une p artie de ses phrases et le m enait docile
m ent, p a r les chem ins frayés, au term e convenu où le public l’attendait. A présent, plus de route, c’était au sentim ent de la fray er lui-m êm e; l’esprit n ’avait q u ’à suivre. Son rôle n ’était m êm e plus de décrire la passion, ou de l’analyser; il devait faire corps avec elle, il tâch ait d’en épouser la loi intérieure.
Du m êm e coup, tom baient les co ntradictions où C hristophe se débattait depuis longtem ps, sans vou
lo ir en convenier. Car, bien q u ’il fû t u n p u r artiste, il avait m êlé souvent à son a rt des préoccupations10) étrangères à l’art; il lui attrib u ait une m ission sociale.
E t il ne s’apercevait pas qu’il y avait deux hom m es en lui: l’artiste qui créait, sans se soucier d’aucune fin im m édiate, et l’hom m e d’action, raisonneur, qui
gondolata még sebesebben rohant, valam i fajta gyors
írást kellett használnia.
Ezek csak alak talan hangjegyek voltak. A neh éz
ség o tt kezdődött, m ikor eszméit rendes zenei fo r
m ákb a a k arta önteni; rájött, hogy a régi m inták egyike sémi felelt meg; ha látom ásait hűségesen ak a rta lerögzíteni, ak k o r el kellett felejtenie m inden eddig hallott zenét, m indent, am it irt; tabula ra sâ t csinálnia m inden eltanult form alizm usból, hagyom ányos te ch nikából, eldobni a tehetetlenség szellem ének m ankóit, ezt az ágyat, m ely azok tunyasága szám ára van vetve, akik kerülve az önálló gondolkozás fáradalm ait, m ások gondolataiba feküsznek bele.
V alaha, m ikor azt hitte, hogy elérte élete és m űvészete érettségét (a valóságban csupán egyik éle
tének és egyik m űvészi m egtestesülésének a tetején- volt), olyan nyelven fejezte ki m agát, m ely a gondo
lata előtt létezett; az érzülete lázadás nélkül alá
vetette m agát egy eleve m egállapított fejlődés logiká
jának, mely előre dik tálta neki frázisai egy részét és engedékenyen vezette tö rt u tak o n a m egszokott célhoz, ahol a közönség várta. Most nem volt ösvény előtte, úgy érezte, hogy neki m agának kell u ta t törnie; a szellem m ajd követni fogja. Nem az volt a szerepe többé, hogy le írja a szenvedélyt vagy elemezze; meg kellett testesülnie benne, m egpróbálta, hogy m agáévá tegye an n ak belső törvényét.
U gyanakkor eltűntek az ellenm ondások, m elyek
kel Christophe régóta küzdött, anélkül, hogy beism erte volna. M ert b á r vérbeli művész volt, gyakran bele- vegyitett m űvészetébe olyan törekvéseket, melyek tőle idegenek voltak; társadalm i rendeltetést tulajd o n íto tt a m űvészetnek. És nem vette észre, hogy két em ber lakozott benne: a művész, aki terem tett, nem törődve semm i közvetlen céllal, és a cselekvés em bere, a gon-
