Nikitin, Sz.: A polgári keresletelemzési elméletek bírálata

134

nak rendelkezésre -— az egész statisztikai feldolgozást át kellene állítani a reprezen—

tatív megfigyelésre. E mellett szól az a tény is, hogy a motorizálás évről évre erő- teljes ütemben fejlődik. Ez a balesetek nö—

vekedésével jár együtt, s így ennek teljes—

körű feldolgozása néhány éven belül szin—

te megoldhatatlanná válik.

(Ism.: Mányi Szabó István) Nikitin, Sz.:

A polgári keresletelemzési elméletek bírálata

(Kritika burzsuaznüh teorij analiza szprosza.) -— Vesztnik Sztatisztiki, 1961. 7. sz. 47—53. p.

A keresletelemzés, a ,,demand analysis"

az ökonometria egyik legrégibb ága. Szü—

letését H. L. Moore 1914—ben megjelent művétől számítják, s azóta is igen fontos szerepet tölt be a polgári közgazdaságtan—

ban. Éppen ezért a keresletelemzés elmé—

letének marxista bírálatát időszerű kérdés—

nek kell tekintenünk.

A szerző rámutat a határhaszon elmélet és a demand analysis szoros kapcsolatára.

Hangsúlyozza a marginalis elméletek szub—

jektivista jellegét és megállapítja, hogy mivel eltekintenek az objektív társadalmi valóságtól, az osztályviszonyoktól ezért alapvetően tudományellenesek és formális matematikai eljárásoknál többet nem ad- hatnak. A továbbiakban ezt bizonyítja a keresletelemzéssel kapcsolatban is. Itt lé—

nyegében három alapvető műre támaszko—

dik: R. D. Allen and A. L. Bowley: Fa—

mily Expenditure, (1935); H. Schultz: The Theory and Mesurement of Demand.

(1938): és H. Wald and L. Jureen: De- mand Analysis. (1952) c. munkájára.

A keresletelemzéssel kapcsolatos mun- kák két csoportra oszlanak: egyrészt vizs—

gálhatják a kereslet változását az árak függvényében. Ezt elsősorban a kereslet ár—elaszticitás mutatójával jellemzik, ami azt fejezi ki, hogy 1 százalékos árváltozás esetében az adott árucikk iránti kereslet hány százalékkal változik. Másrészt a ke—

reslet változását kifejezhetik úgy is, mint a jövedelem függvényét. Erre szolgál a ke- reslet jövedelem—elaszticitás mutatója. Ez a jövedelem százalékos növekedése esetén bekövetkező keresletváltozásti határozza meg.

A keresletelemzés célja a kereslet előre- jelzése volna. Ily módon lehetőség nyílna a kereslet eljövendő nagyságának megálla—

pítására, ezen keresztül pedig a termelés ésszerű szabályozására, tervezésére. Ezzel kapcsolatban mindenek előtt meg kell ál—

lapítani, hogy a kapitalista tulajdon—

viszonyok között mindenféle tervezés, prognózis lehetősége ki van zárva. Bizo-v nyos mértékig azonban változás követke—- zik be a kapitalizmus áll—ammonopolista szakaszában. Itt elképzelhető, hogy az állam intézkedéseket foganatosítson és be—

avatkozzon a termelés folyamatába. Ennek az állami beavatkozásnak a jellegét. azon- ban igen világosan leplezi le Jureen svéd közgazdásznak 1952—ben készített prognó—

zisa. J ureen a lakosság élelmiszerek iránti keresletét vizsgálta az l970—ig terjedő lelő-—

szakra vonatkozólag. Megállapította, hogy Svédországban az élelmiszerek kereslete—

előreláthatólag elmarad a termeléstől. En—

nek megoldására két módszert ajánl: az export fokozását, vagy a termelés vissza—

tartását '(elsősorban a termőterület csök—

kentése útján).

Mindez azonban még csak a kapitalista tervezés jellegét mutatta be. A tapasztalat arról tanúskodik, hogy még ezek akeres—

letprognózisok is kudarcra vannak ítélve.

A keresletelemzésben alkalmazott mate- matikai egyenletek pontossága között lehet válogatni, amelyek meglehetősen külön—

böznek egymástól. Allen és Bowley a ke—

resletváltozás és a jövedelem közötti kap—

csolatot a következőképpen fejezték ki:

Ymkx—l—c, ahol

Y —— az adott fogyasztási cikkre való, rá- fordítás,

a: —— átlagos jövedelem.

k és c —— állandók.

Más közgazdászok ettől egészen eltérő függvényeket javasolnak. A legismerteb—

bek Thornguist egyenletei, aki szerint _a keresletváltozás és a jövedelem közötti

az:

összefüggést élelmiszereknél y : (_

a: 4- 5

' . " (tv—6)

egyéb közszükségleti cikkeknél y— 90 -l- !) '

az (m — 6)

luxuscikkeknél y -—— —— egyenlet

x —l— c '

fejezi ki, ahol Y —— valamely cikk iránti átlagos kereslet,

a: -—- átlagos jövedelem, a, b és c —— állandók.

Bár mind a képletek, mind a tények ar—

ról tanúskodik, hogy a kereslet szerkeze- tében nem következnek be gyors válto—- zások, ennek ellenére a prognózisok szá- mos hibalehetőséget tartalmaznak még ak- kor is, ha eltekintünk a kiinduló képletek pontatlanságától. A jövedelem függvényé—

ben kifejezett kereslet-elaszticitás mutatóit az adott időpontban a különböző jövedel—

'?

,:s'rA'rI'sz'rIKAi IRODALMI FIGYELÓ

135

_mű családok fogyasztási kiadásainak szer—

kezete alapján állapítják meg. A prógnózis összeállításakor feltételezik, hogy az ala- csonyabb jövedelmi csoportok jövedelmük emelkedése esetén a magasabb jövedelmű családok fogyasztási struktúráját fogják követni. A jövedelem emelkedése azonban lassú, a polgári statisztikusok szerint is

"csak 2—3 százalékkal emelkedik egy—két évtized alatt. Időközben azonban új cikkek jelennek meg, megváltoznak az árarányok stb, ami természetesen felborítja a számí—

tásokat. Ugyanez vonatkozik az árak függ- vényében kifejezett keresletelaszticitás mutatójára is.

Külön problémát és hibalehetőséget je- lent, hogy a matematikai képletek alapján megállapított prognózisokhoz előre becsül—

ni kell az árak és a jövedelmek változását is. Itt általában az előző évek ,,tendenciái—

ra" szoktak támaszkodni, ami meglehető—

sen bizonytalan alap.

Természetes tehát, hogy a jóslatok álta—

lában messze esnek a valóságtól. Egy prog-—

'nózist szoktak emlegetni, amely bevált. Ezt Jureen készítette 1949—1950-re Svédor—

szágra vonatkozóan, Jureen ebben az eset-

ben aránylag könnyű feladatot oldott meg, mert egyszerűen feltételezte, hogya hábo- rú után a-lakosság vissza fog térni a béke- idők fogyasztási struktúrájához, ami való-

* ban be is következett. Ebben nagy szere—- pet játszott az, hogy Svédország,, mint semleges állam, elkerülte a háborúval kap- csolatos hatalmas gazdasági megrázkódta—

tást. A többi európai országban és az Egyesült Államokban a nagyarányú jöve—- delem— és árváltozások az előrejelzést le—

hetetlenné tették volna.

A szovjet közgazdasági irodalomban fel- vetődött az a kérdés,*hogy a polgári keres- letelemzés módszere mennyiben használ—

ható fel a szocialista statisztikában. A szerző véleménye szerint a szocializmus- ban elsősorban gazdaságstatisztikai mód- szereket kell alkalmazni (reprezentatív megfigyelés, közvéleménykutatás). Emel—

lett alkalmazhatók a matematikai módsze—

rek is, de csak abban az esetben, ha elő- zőleg megtisztították őket a polgári köz—

gazdaságtan tudományellenes, apologetikus tanításaitól.

(Ism.: Szelényi Iván)

'ÁRSTATISZTI KA — HÁZTARTÁSSTATISZTI KA

Arstatisztika. az Egyesült Államokban

(The price statistics of the Federal Govern- 'ment.) Washington, 1961. N. B. E. R. 526 p.

A könyvet összeállító bizottság (a Natio- nal Bureau of Economic Research ársta—

tisztikai bizottsága) 526 oldal terjedelem- ben részletesen ismerteti az Egyesült Alla—

mok Szövetségi Kormánya által készített árindexeket, foglalkozik a velük kapcso—

latban felmerülő módszertani és gyakorlati problémákkal és állástfoglal az egyes kér- désekben. Két fő részből áll: 1. a Bizottság által készített jelentésből, és II. a Bizott—

ság munkatársai által készített, egy-egy módszertani kérdéssel foglalkozó tanul—

mányból.

A vizsgálatnál elsősorban a fogyasztói árindexek (Consumer Price Index), a nagy- kereskedelmi árindexek (Wholesale Price Index), és a farmerek által fizetett, vala- mint a nekik fizetett árak indexének (In- d'dexes of Prices Received and Paid by Far—

mers) problémáival foglalkoznak, de érin—

tik röviden az egyéb árindexeket is.

A jelentés és a bizottság tagjainak ta—

nulmányai egyaránt az indexek pontossá—

ga növelésének kérdésével foglalkoznak.

Erre vonatkozóan a könyv mondanivaló—

jából a következő szempontokat érdemes ' külön kiemelni:

A. Bármely indexre egyaránt vonatkoz-

* nak az alábbi követelmények:

1. Előre megadott terv szerint kella sú- lyokat felülvizsgálni.

2. Véletlen mintavételt kell végezni ab—

ból acélból, hogy az indexek megbízható-

ságát megállapíthassuk.

3. A piacon megjelenő új termékeket a lehető leggyorsabban be kell vonni a szá—

mításokba.

_4. Az adatok begyűjtésével foglalkozó szerveknek biztosítani kell bizonyos pénz—

összeget önálló kutatási célokra, elsősor- ban az egyes termékeknél jelentkező mi—

nőségi változások kiküszöbölésére.

B. Speciálisan a fogyasztói árindexek—

nél:

1. A jelenleg használatos indexet úgy kell általánosítani, hogy alkalmas le—

gyen a lakosság különböző rétegeinél egyes személyek, valamint családok fo—

gyasztói árindexének meghatározására.

2. Célszerű lenne az egész lakosságra egy összevont indexet is kiszámítani 'oly módon, hogy az kiterjedjen a nem bérből és fizetésből élőkre is.