Dr. C H I K ÄN ZOLTÁN NE f ői sk ol ai t a n á r s e g é d:
A NYELVI ELEMZÉS STILISZTIKAI VONATKOZÁSAI AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA VIII. OSZTÁLYÁBAN
Ha megfigyeljük az anyanyelvi oktatás helyzetét általános isko- láinkban, azt fogjuk tapasztalni, hogy mind az irodalmi, mind a nyelv- tani anyagtudás általában megnyugtató. A nyelvtani anyagtudás az alsó tagozati egyre jobb mu n k a eredményeként — biztosabb, és kielégítően folyik a nyelvtani elemzés is. De — ha nye lvt anó rán figyel- jük az elemzést —, ott számtalan irodalmi vonatkozás kerül szóba, míg, ha egy-egy irodalmi alkotás elemzése folyik, igen sok nyelvtani kérdés vetődik fel. Ez helyénvaló, sőt természetes, a tárgy egységéből szükségszerűen következik. Sok helyen azonban a kétféle — nyelvtani és stilisztikai — elemzés összekapcsolása nem tudatos. A következők- ben arra szeretnék rámutatni, mennyire fontos a kétféle elemzés (ha lehet még egyáltalán ennyire is különválasztani őket) tudatos egybe- kapcsolása és tervszerűsítése.
Tartalom és forma, irodalom és nyelvtan egymástól elválasztha- tatlan. De sokszor hangzott már el ez az igazság! Mégis, ezen a megálla- pításon túl alig jutottunk. Pedig ezt az igazságot már régen hangoz- tatják. A nyelvi tények jellegzetes, egyéni felhasználása alakítja ki a stílust, s a stílus milyensége segíti elő a tartalom megértését.
M ár Négyesy Lászl ó k i e m e l i S t i l i s z t i k á j á b an (1895.): »Az e u p h o n i a n e m c s a k k e l l e m ét e m e l i a st íl us n a k, h a n e m é r t h e t ő s é g ét is. Minő n e h éz pl. a sok e g y ta gú szóból áll ó m o n d a t o t fe lfog ni. É p p en úgy a sok e g y h a n g z ó j ú szót is.« (188. 1.) Az ú j a bb i d e v o n a t k o zó i r o d a lo m p e d i g e g y r e me g g y ő z ő bb en h a n g o z t a t j a a n y e l v t a n i m e g f o r m á l t s ág je le ntő sé gé t. í gy Zolnm G y u l a k i e me l i : » . .. a s tí lus t u l a j d o n s á g ai e g y r é s zt a n y e l v j e le ns é ge in a l a p u l n a k , hisz m i e g yéb a stílus, mi n t a n y e l v
m ű v é s z e t e ? « [1].
És h o g y m e n n y i r e e l v á l a s z t h a t a t l an a n y e l v t a n és az ir od a l o m , a r r a Babits Mi h á ly sz a va i v e t n e k f é n y t: » M i n d en költő e gy kicsit nyelvész is; s a nye lvész egy kicsit költő.« »Hiszen a n ye lvé sz t u d o m á n y á n ak t á r g ya n e m holt a n y a g , h a n e m k é n y es é l e t: a k i k e z é be veszi, ó h a t a t l a n ul és é s z r e v é t l en m ár a l a k í t ja is.« »A n y e l - v é s z n ek s z i n t e é p a n n yi m ű v é s zi f o g é k o n y s á g ra és m é r s é k l e t re v a n sz üksége, m i n t t u d o m á n y os s z ig or ú sá g r a. Ö re a n y e l v n e k , d e n e m z s a r n o k a ,« »N y e lv é sz e i nk é p ú gy r a j t a h a g y t ák k e z ük n y o m át a n y e l v ü n k ö n, mi n t k ölt őin k. « [2],
A n y e l v é s z ek is ezen a v é l e m é n y en v a n n a k . Bakos József e z t á l l a p í t ja m e g ;
> A t e r e m tő l e n d ü l et n y o m á b an s z ü l e t e tt m o n d a t f ű z é s e k et is é r d e m es a n y e l v t a n s z a bá l y ai s z e r i n t is m é r n i, n e m a z é r t, hogy e l m a r a s z t a l j u k b e n n e m i n d a z t , a m i n e m e gye z i k a n y e l v t a n i s z a b á ly á l t al előírt k ö v e t e l m é n y e k k e l, t é n y e k k e l, h a n e m i n k á bb a z é r t, h og y m a g u k a n y e l v t a n i s z a b á l y ok is i d o m u l j a n a k , t e l j e s e d j e n e k , f i n o m o d j a n a l k íróink, költői nk n y e l v t e r e m tő e r ő i n ek h a t á sa a la tt .« [2a]
Az egyéni stíluselemzések is egyre több nyelvi vonatkozást emel - nek ki. Hogy csak n é h á n y at említsek ezek közül:
Herczeg G y u l a E ö t v ös József k ö r m o nd atadt vi z s gá l va m e g á l l a p í t j a, hogy Eötvös » p r ó z á j á n ak a l a p j a a ritmikus p r ó z a: v a g y i s az, hogy a z o no s m o n d a t r é s z ek azonos h e l y e n és h e l y z e t b e n h e l y e z k e d n e k el« [3],
Grétsy Lá sz l ó A d y v e r s m o n d a t a i t v i z s g á l ja me g, s m e g á l l a p í t j a, hogy »A dy . . . a m a g a e g yé ni s é gé vel f r i s s í t e t t e, sz ínez te át a n y e l v t a n i r e n d s z e r ö n m a g á b an é le t te le n, d e p á r a t l an l e h e t ő s é g e k et m a g á b an r e j tő, k i m e r í t h e t e t l en t a r t o m á-
n y á t « [4].
Mondatrészekre vonatkozó megfigyelések is szép számmal talál- hatók a szakirodalomban. Szarvas Gábor Petőfi nyelvét megvizsgálva, megállapítja, hogy sok nála a népies szellemű nominális kifejezés [51.
Prohászka János pedig szintén Petőfi nyelvét vizsgálva azt állapítja meg, hogy ritka nála az általános alany, mer t Petőfi nem szereti a hat á- rozatlan formát, ért el met. De alaktani vonatkozásokat is megfigyel:
Mivel P e t ő fi k ö l t é s z e t ét »a nyelvbéli e rő jellemzi«, t e r m é s z e t e s, hogy a k ö l t ő n e m szeret i a ki cs iny ít ő k é p z ő k e t, me l ye k a n y e l v e t l á g y a b b á te sz ik, h a n e m h e l y e t - t ük é pp en e lle nk ez ől eg a f o ko z ó, túlzó k i f e j e z é s e k et h a s z n á l ja (feleségek felesége).
És é p p en e z é rt n e m s z e r e t i a g y a k o r í t ó i g e k é p z ő k et s em, a m e l y e k e t csak a c s e l e k - v és e r ő s í t ő j e k é nt h a s z n ál (Ügy me g s í r t a k, s í r d o g á l t a k) [6],
Dénes Szilárd Móricz Zsigmondról mo n d j a :
»A s t íl us m űv é s zi h a t á s át s z á m t a l an a p ró eszközzel t u d j a k ö n n y e d én biz to- sítani. E gy -e g y igeköt ő e l e g e n dő neki. hogy m o n d a n i v a l ó ja é l e z e t t en jusson k i f e j e -
zésre, s c s a t t a nó e l l e n t é t t el t e g y e világossá e lő a dá s á t . « [7],
Bóka László Gá r do nyi Egri csillagok c. regényét elemezve, a szó- kincs sajátságára h í v ja fel a figyelmet:
»A t ö r ök és a m a g y a r vi l ág e g y má s t ól va ló ide g e ns é gét n ye l vil eg is é r z é k e l- teti, le g töb bsz ör m e g m a g y a r á z za a r e g é n y é be szőtt ide gen k i f e j e z é s t, de n e m m i n - dig : egy- egy f e l n e m o l d o t t ide gen szó h o m á l y b an m a r a d t je l e n t é s é v el a z o l va só s z á m á ra is é l m é n n y é te s z i az idegen z s i v a j t , me l y k ör ü lö z ön li az egri vá r a t . « [8],
Benkő László pedig összehasonlítva Veres Péter Számadásának két kiadását, kimutatj a, hogy milyen nyelvtani változtatásokat tett az író, s milyen hatást ért el azokkal [9].
Sok kitűnő egyéni stíluselemzés van a Pais-emlékkönyvben, ame - lyek mind r á mu t a t n ak a nyelvi fo rmákra is.
A n é há ny ki ragadot t példa mellett még sok jó stíluselemzést talál- hatunk, de e dolgozat szűkre szabott keretei nem engedik, hogy ezeknél tovább időzzünk. És míg Bajza József 1908-ban még azt panaszolja, hogy
»nyelvészetünknek valóságos hamupipőkéje jeles költőink nyelvének elemzése«, s ha van is ilyen elemzés, abban sincs sok köszönet [10], örvendetes, hogy ú j a b b an ezek a stíluselemzések egyre szaporodnak és egyre elmélyültebb é válnak.
Ezek a stíluselemzések arra is felhí vják a figyelmet, hogy »a nyelvi kifejező rendszernek minden egyes eleme kisebb vagy nagyobb, d e mindenesetre bizonyos kifejező, továbbá szociális és végül bizonyos
esztétikai erővel, illetőleg értékkel bír« [11]. Gombocz is elismeri Jelen- téstanában, hogy a beszéd akusztikai eleme bizonyos hangulatokat tud felkelteni. Feltétlenül figyelemmel kell tehát l en n ü nk ezekre is az iro- dalmi művek vizsgálatakor.
Szász Károly n é h á ny költői példa felsorolása után azt mo n d ja :
»Olvassa e sorokat valaki a grammati ka éles pápaszemén, vagy olvassa a zamatos nyelv iránt költői érzékkel: n em egészen más lesz-e ítélete?« [12].
Gombocz Zoltán még hibául rója fel »a régibb irány leíró nyelv- tanának«, hogy »olyan volt, mint a boncoló, aki szétszedi az emberi testet legkisebb alkotórészeire, elválasztja a húst a csonttól, izomtól, kifejti az idegeket, de hogy ezek hogyan működnek, arról fogalmat csupán boncolgatás ú t j án n em szerezhet« [13].
Ma már ezen messze t ú l j u t o t t u n k. Ma már nem vitatkozunk azon, hogy ezt vagy azt »helyesen« mondta-e, hogy szabad-e az írónak a nyelvtan számára szűk korlátait áttörnie. Ma má r, ha egy-egy író nyelvét, stílusát vizsgáljuk, elsősorban azt nézzük, hogyan jut k ifeje - zésre a belső tartalom. Megértjük-e, amit az irodalmi mű számunkra közölni akar, együtt érzünk-e alkotójával, s gyönyörködtet-e b e n nü n ket az alkotás? Ha min dhár om kérdésre igennel felelhetünk, akkor érte el célját az irodalmi mű.
Ha tehát egy-egy irodalmi alkotást vizsgálunk, ezekre a szempon- tokra kell tekintettel lennünk. Zolnai Béla ezt m o n d j a :
» . .. a nye lv n e m p u s z t án g o n d o l a t k ö z l ő eszköz és n e m c s u p án a gé p ies k é p- z e t t á r s u l á s ok b e f o l y á s á n ak v a n a l á v e t v e, h a n e m é r z e l m e k e t, h a n g u l a t o k a t is é b r e s z t « [14], » V a n n ak l og i ka i s z i n o n i m ák a n y e l v b e n, d e n i n c s k ét a z on o s logikai t a r t a l mú nye lvi k if e je z é s, a m e l y n e k a h a n g u l a t a , az é r z e l mi h a t á sa is u g y a n a z vo lna .« [H5],
A st í lu s v iz s g á lat elv i k é r d é s e i b en v a ló e l i ga z o d á s h oz h a t h a t ós s e g í ts é g et n y ú j- t o t t a I II . országos n y e l v é s z k o n g r e s s z u s. Ba l á zs J á n os k i t ű n ő el őad ása és a sok é r t é k es hozzászólás sok elvi k é r d é st v i l á g í t o tt meg. Me l y e k a z ok a l e g f ő bb go nd o- la to k, a m e l y e k itt — m i n t a k é r d és m a i á l l á s át j e l l e m z ő ek — m e g f o g a l m a z á st n y e r t e k ? A stí lus viz sg ál at e l i n d í t á s á b an n a g y s ze r epe v a n az a ngol B l a i r - n e k , a k i n e k 1783-ban m e g j e l e n t m u n k á ja igen n a g y h a t á st k e l t e t t n á l u nk is. D e Bl a i r - nél m ég h i á n y z ik a ny e l v é s z e ti sz e mlé le t, a ny e lv i t é n y ek b e h a tó vi z s gá l a t a, a mi é r t h e t ő, hiszen az ő k o r á b an a n y e l v t u d o m á ny m ég c s a k g y e r m e k c i p ő b en j á r t.
A m i s z e m p o n t u n k b ól j e le n t ős e g y é n i s ég Vossler, a k i k é t s é g k í v ül t ú l z ó m e g - á l l a p í t á s o k at is te tt , a m i k o r m i n d e n n y e l v i t é n y b en e s z t é t i k ai h a j t ó e r őt k e r e s e t t .
F o n t o s Bally s ze re pe , a k i m e g á l l a p í t j a, ho gy a n y e l v e l s ő so r b an az é r t e l e m- k i f e j e z és eszköze, de k i f e j e z i é r z e l m e i n k et és v á g y a i n k at is.
E z e k u t án m e g á l l a p í t ja Balázs » . .. a n y e l v t a n n é l k ül stil isz tik át í r ni és m ű v e l ni n e m le he t. A sti lis z tik a f e l té t e l e zi a n y e l v t a n t «. (149. o.)
Á t t e k i n t i, m e l y e k a n y e l v t a n i ki f e j e z ő e s z kö z ök st ilis zt ika i f e l h a s z n á l á s b an m u t a t k o zó le he tősé g ek, és k i e m e l i a j e l e n t é s t an j e le n t ős é gé t. De m e g m u t a t j a azt is: n e m c s a k a z írót, h a n e m a k o r t is j e l l e mz i a n y e l v i k i f e j e z é si e szköz ök t i p i k u s f e l h a s z n á l á s a.
»A ny elvi r e n d s z e r b e n , a l a n g u e - b a n k i v é t el n é l k ül m i n d e n nyelvi t é n y n ek m e g h a t á r o z o tt stilisztika i é r t é ke v a n« — m o n d j a ki ös s z e f og l a l á s á b a n.
És m i t sz ólnak a k é r d é s r ől a hoz zá sz ólók?
Benkő László: » T e r m é s z e t e s en n e m n ye lv t a n i , k a t e g o r i z á l ó és k ö n n y en m e c h a n i k u s sá v á l h a t ó e l e m z é s r ől v a n szó, h a n e m a n y e l v i j e l e n s é g e k n e k, m i n t s t í l u s e l e m e k n ek a v iz s gá la t á ró l. « (194. o.)
Tompa József e g y e t é rt azzal, ho gy a stilisztik a n y e l v é s z e ti disz ciplína. De
m ég e r ő s e b b en h a n g s ú l y o z z a, hogy a n y e l v n e k m i n d h á r om n a g y e g ys é ge f o n t o s l e h e t stilisztikai f u n k c ió s z e m p o n t j á b ó l. (236. o.)
Benczédy József a z t b i z o n y í t j a, h o gy p u s z t án n y e l v t a n i e l e mz é s s el a névszói, i l l e t v e az igei á l l í t m á ny a l k a l m a z á s á n ak m e g f i g y e l é s é v el me gg yőz ően m u t a t h a t u n k rá a z i r od a lm i m ű v ek szoros t a r t a l m i és f o r m a i e g ys é g é r e. (248. 1.)
Kerékgyártó I m r e m e g á l l a p í t j a: a stilisztik a a l a p e l v e i t a l e g a l só bb f októl k e z d v e t u d a t o s a n , t e r v s z e r ű en k í v á n j uk t a n í t t a t ni a f o g a l m a z á s, a n y e l v t a n és i r o d a l o m t a n í t ás k e r e t é b e n.
B. Lőrinczy É va m e g á l l a p í t j a: »-nézetem s z e r i n t a stilisztik a s o k k a l t öbbet m e r í t h et a leíró n y e l v t a n b ó l, m i n t f o r d í t v a «. (268. o.)
T. Lovas Ró zsa f e l h í v ja a f i g y e l m e t a r r a , hogy az iskolai s z ö ve g e l e mz és m u n - k á j á b an egyetle n n y e l v i je le nség st í l us b e li é r t é k e it s e m h a n y a g o l j u k el a n n y i r a , m i n t a t el jes m o n d a t t e s t é t. (268. o.) I g e n sok é r t é k es g y a k o r l a t i p é l d át m u t a t be.
Margócsy J ó z s e f: »az i r o d a l m i m ű v ek t a r t a l o m és f o r m a e g y s é g é b en tö r t é nő, h e l y e s stilisztikai e l e m z é se u r a l k o d ó v á vá lt i s k o l á i n k b a n «. (277. o.)
Terestyéni F e r e n c : »egy i r o d a l m i a l k o t ás n y e l v e z e t é re i r á n y u l ó stilisztikai s z e m p o n tú v i z s g á l a t ok egyik l e g i z g a t ó bb k é r d é se k é t s é g k í v ül a n n a k k i d e r í t é s e: mi ú j at je l e nt et t , m i l y e n t e r m é s z e t ű g a z d a g o d á st h o z o t t a nye lvi k i f e j e ző eszközök s ti li sz t i ka i é r t é k é n ek f e j l ő d é s é b en a z í r á s m ű sz erz ője«. (289. o.)
A nyelvi kifejező forma egy-egy í rásműnek tehát elválaszthatat- lan, szerves tartozéka. Éppen ezért kell megt aní t anunk az i f jú nemze- déket is arra, hogy ezt észrevegye, tudatosan értékelje, és aszerint t u d j a megítélni egy-egy irodalmi mű értékét. Már ezen a fokon is túl kell j u t n u n k azon, hogy pusztán a nyelvtani helyesség legyen a szempon- t u n k a nyelvi megfigyeléseknél. Igaza van annak a svéd esztétikusnak, aki kifogásolja a nyelvi bírá lat nak azt a f o r máj át, amelyik csak »meg- nézi a nyelvtanban, vajon megengedi-e ezt vagy azt a szerkezetet«, s megállapítja, hogy vanna k más szempontok is, amelyekből vizsgál- h at n i a nyelvet [16].
Mielőtt r á t é r n é nk arra, hogy hogyan is érvényesítsük ezeket a »más szempontokat« az iskolai oktatásban, előbb nézzük meg, mi volt a hely- zet eddig ezen a területen.
A nyelv és irodalomtanítás összekapcsolása ne m új probléma.
Az 1952-es nyel vt antanít ási konferencián Kovács József megállapította:
» . .. n e v e l ő i nk f é l m u n k át v é g e z n ek a b b a n az e s e t b e n , ha c s a k i r o d a l m a t vagy c s a k n y e l v t a nt t a n í t a n a k . « ö s s ze ke l l kapc solni a k e t t ő t. De ez m ó d s z e r t a ni p r o b - l é m a, a k í s é r l e t ek e d d i g n e m v e z e t t e k kellő e r e d m é n y r e. Hi sze n e g ye s n e ve l ők nél a b b a n m e r ü lt ki a z »össze kapc solá s«, hogy »a s z á m o n k é r é s b en i r o d a l m i a n y a g o t v e s z n e k , az óra új a n y a g a pe dig a n y e l v t a n« [17],
U g y a n i t t m ár t a l á l u nk n é h á ny he l ye s p r ó b á l k o z á s t: Zsadányi Nagy Á r p ád me g- á l l a p í t j a, h ogy n e m c s a k az i r o d a l o m n y ú jt s eg ítsé get a n y e l v t a n n a k azzal, hogy pé l- d á k at szolgáltat a z e gye s s z a b á l y o k h o z, h a n e m a n y e l v t a n is n é l k ü l ö z h e t e t l en eszköz
a műv é szi a l k o t á s o k n ak t a r t a l o m és f o r m a e g y s é g é b en való e l e m z é s é re [18],
Vidor P á l n é is a j á n l ja ezt a mó ds z e r t, az i r o d a l m i e l e mz és s o r án m u t a s s a n a k rá bizonyos n y e l v t a n i j e l e n s é g e k re [19].
Szabó Lá s z l ó p e di g m e g á l l a p í t j a, hogy a s t i l i s z t i k á n ak a n y e l v t a n a n y a g á h oz t ö r t é n ő k a p c s o l á sa m ár ko mo l y k e z d e m é n y e z é st j e l e n t h e t e z e n a t é r en [201.
Terestyéni F e r e n c e l i s m e r i : a n y e l v t a n í t ás b e t e t őz ője a nye lv—stilisz tikai e le mz é s. » H a s z na f e l m é r h e t e t l e n, és k é t s é g t e l e n ül e l e n g e d h e t e t l e n e l őf e l té t ele m e g - f e l e lő s t í lu s - é r z ék k i f e j l e s z t é s é n e k . « [21],
Ezzel a m ó d s z e r r el m e g v a l ó s í t h a t j u k, a m i r e Kerékgyártó I m r e f ig y e l me z t et b e n n ü n k e t: » h a r c o l j u nk m i n d e n o l y a n f e l f o g ás e lle n, a m e l y a n y e l v t a n t a k ár e gy e s ré sz eiben is, a b e g y a k o r l á s, a r u t i n va g y g ép ies ké sz ség k é r d é s é v é a k a r j a le e g ys z e rű sí te n i « [22].
A feladat tehát már sokak előtt világos. Ennek ellenére helyes az a kép, amelyet Bakos József fest az iskolákról: » .. . még mindig kevés tanulóink között az olyan típusú olvasó, aki öntudatos olvasó, ízléssel olvasó, aki t udj a , mit kell olvasni, és hogyan kell olvasni. Még mindig vann ak nevelők, akik n em l á t j ák tisztán, hogy ,igényes stílus- oktatás nem képzelhető el igényes nyelvtani iskolázottság nélkül', és hogy ,grammatikai helyesség és stílusízlés együttes követelmény'« [23].
Középiskoláinkban sem sokkal jobb a helyzet, mint az általános iskolában. Komlós Aladár Jóború Magda egyik előadását ismertetve, ezeket í r j a: Esztétikai méltatással az I. és III. kötet (ti. tankönyv) csak igen ritkán kísérletezik. Ha megteszi, ez az első kötetben így megy végbe: Bornemissza Pét er éneke a »régi magya r lírának egyik remek- műve«. Meg kell tanulni, hogy remekmű. Miért az? »Csak!« [24]. És még tovább idéz hasonló »méltatásokat«. (Pedig éppen ennek a versnek milyen kitűnő elemzését t alá lj uk Bóka László »A szép magya r vers« c.
munkájában!)
A nyelvtan és irodalom, a nyelvi-stilisztikai elemzés összekapcso- lása tehát nem kielégítő. Hogyan próbáljunk meg ezen segíteni?
Míg a nyelvészkongresszuson elhangzott előadások az elvi kérdé- sek tisztázásához j árult ak hozzá, gyakorlatilag is u ta t mu tato t t a neve- lők számára a Kerékgyártó—Lengyel szerkesztésében megjelent »A fogal- mazás tanítása« c. segédkönyv, mely számos kitűnő gyakorlati tanácsot ad az általános iskola alsó és felső tagozatára egyaránt.
Mivel a kérdésnek általános vizsgálata igen messzire vezetne, mi itt most csak egyetlen osztályt kísérünk figyelemmel, az általános iskola VIII. osztályát. Hogy miért éppen ezt? Azért, me r t ennek az osz- tálynak az elvégzése után sokan nem t anulna k már tovább; tehát itt meg kell adnun k az alapot a magasabb fokú olvasáshoz. Ennek aka- dálya nincs is, hiszen a leíró nyelvtan tanulá sát a tanulók a VII. osz- tályban befejezik. Mindenképpen indokolt tehát, hogy elsősorban ezt az osztályt vizsgáljuk.
A stíluselemzés itt is problematikus. Sok esetben kimerül még mindig abban, hogy megkerestetik a tanulókkal a szó- és gondolat- alakzatokat, szépen sorba szedve leírják a füzetbe, s ezzel eleget is tesznek a stiláris elemzésnek. Pedig ennél sokkal mélyebbre nyúl ha- tunk, és kell is nyúlnunk.
A legelső természetesen az, hogy fel kell tételeznünk, hogy tan u - lóink a leíró nyelvtannal valóban tisztában vannak, méghozzá a 3 éven át folytatott fokozatos és t ervszerű elemeztetés következtében vilá- gosan el t u d j ák határolni a nyelvtani kategóriákat, sőt azoknak stílus- értékét is ismerik (rokonértelmű szavak hangulati különbsége; rövid és hosszú mondatok váltogatása: magas és mély hangrendű szavak stílusértéke stb.).
Ezeket az ismereteket használjuk fel, gyümölcsöztetjük most, a VIII. osztályban.
Hogyan?
Az irodalmi mű szokványos tárgyalásmódja (a mű keletkezésének körülményei, szerkezeti vázlat stb.) mellett meg kell azt is figyeltet-
i k
nünk, milyen nyelvi elemekkel segíti elő a költő vagy író azt, hogy gondolatát megértsük, vele együtt érezzünk és művében gyönyörköd- jünk.
Nézzük meg pl. »A walesi bárdok« elemzését. A tankönyv is mer - teti a ballada keletkezésének körül ményeit, m a j d kérdéseket és felada- tokat ad a verssel kapcsolatban: a vers szerkezeti vázlatának elkészí- tése, a király és a h á r om énekes jellemzése, az eszmei mondanivaló megállapítása, a költő tárgyválasztásának magyarázata, s ezután végül következik az utolsó f el ad at :
»Az egész köl te ményen drá mai feszültség uralkodik. A költő ezt különböző eszközökkel éri el. N e m részletez, egyes eseményeket in kább csak sej t et , s az olvasóra bízza elképzelésüket. — Keressetek ilyen részleteket
Enny i vonatkozik a formára. (A tankönyv különben m a j d n e m m in- den szemelvénynél megfelelő m ér t ék b en fel hí vja a figyelmet a nyelvi sajátságokra, és h el v en ki nt egészen alapos nyelvi elemzést végez, illetve végeztet, pl. A reményhez, Szondi két apródja, stb.) Ebben az esetben azonban nyílván nem elégedhet me g ennyivel az, aki ala- pos figyelemmel olvassa a költői műveke t. Nézzük meg, mi mind ent kell n e k ü nk ész revéte tnünk tanulóinkkal.
Legelőször összeállítjuk a költemény vázlatát és megállapítjuk az eszmei mondanivalót. Ezután tesszük fe l a következő ké rd ést: Milyen művészi, n yel v i eszközökkel éri el a költő, hogy mi is átérez- zük azt, amit ő is érez? Mert hiszen gondolatát me gér t jü k, meg ér t- h et j ük ak k or is, h a az kevésbé művészi f o r má b an kerül elénk. De a költő ennél többet akar. Azt a k a r j a , hogy mi is érezzük azt, a m i t ő érez, hogy b e n n ü n k et is áthasson az a nagy indulat, mely őt ar r a késztette, hogy tollat ragadjon. Emellet t gyönyörködtetni is akar. Cél- ját el is éri. Hogyan?
Nézzük az első r é szt:
In du l a t ör t é n e t: a király és kísérete halad Wales felé. A bevezető kép nyugodt, békés. Ezt a hangulatot a léptet ige adja. De már a dr á- maiság is előrevetíti ár ny é k á t: ezt pedig a bevezető verssorban lévő szóismétlés okozza: Edwárd király, angol ki rály . . . És a költő ezzel a nyelvi formával m i n d j á rt kiemeli, hangsúlyozza azt, hogy ez a király
— angol király, s csak látogatóba megy egyik »tartományába«, ame - lyiket n e m érez, n e m is érezhet s a j á t j á én ak, n e m is érdekli semmi , csak az, hogy m e n n y i t ér az.
A 2. versszakban m ár eldől, ho g ya n kell ére znünk ez iránt a ki rály iránt, aki t az első versszakban még közömbösen szemlélhettünk. Most- már csak haraggal gondolhatunk r á. Miért? Az első 3 sor még mindig csak sejt et i a drámai következményeket, hiszen a király csak az iránt érdeklődik, van-e ott folyó, és fö l d je jó. De egyszerre megjelenik a maga felháborodást keltő mivoltában, mikor meg tud ju k, hogy a föl- det a pá rtos h on f i v é r r el öntözteti. Mi kelti ezt az érzést b e nn ü nk?
A »pártos honfivér« jelzős szerkezet, illetve az ebben rejlő ellentét. Mit jel ent a honfi? A »honfi« a legnemesebb emb eri érzések egyikétől, a hazaszeretettől á t h at o tt ember t jelenti; s a »honfivér« összetétel
még többet mond n e k ü n k: a honfi a legnemesebb emberi érzések egyi- kétől, a hazaszeretettől indíttatva adta életét a hazáj áért. — S mi a jelzője a honfivérnek? Pártos. Ez mit jelent? Mint a tankönyv jegy- zete m o n d j a : pártütő, lázadó, — t eh át végső fokon aljas, önző é rde- kektől áthatott ember. Hogy fé rh et ez a kettő össze egymással? íme, a jelzős szerkezetben rejlő tartalmi ellentét elég ahhoz, hogv meg- i smerj ük a király jellemét, s minden rokonszenvünkkel a honfiak felé fo rdu lju nk, akik életüket áldozták h az áj ukér t, a legtöbbet, amit ad- hattak.
De ha ez még nem lenne elég, hogy együtt érezzünk a költővel, a 3. versszak elolvasása után már biztosan vele tar tu n k. Hiszen itt már nemcsak a honfiak csoportja áll előttünk, h a n e m az egész nép.
az istenadta nép. Itt is szóismétlést alkalmaz a költő, s az »istenadta«
jelzővel ann a k egyszerűségét, jóindulatát jelzi, s egyben az iránta érzett szánalmat is kifejezi. S a király már itt teljes félelmetes zsar- nokságában áll előttünk: a nép olyan boldog, amilyennek ő a k a r j a ; és sokat mond a következő sor is: mint a barom, melyet igába h a jt . Ha nem is f ej t i ki a költő a hasonlatot, nyilvánval ó az: ahogyan a nép h a j t j a igába az állatot, úgy h a j t j a ő igába a népet. A »barom« szó becsmérlő, lekicsinylő értelme világosan ezt fejezi ki.
A király közvetlen környezetének érzéseit is tisztán kifejezi a kíséret egyik ta gj ának néhány szava: »Kunyhói mind hallgatva, m in t
megannyi puszta sír«. íme, mennyire kifejező, szemléletes hasonlat!
Az első rész lezárul. Ezt m u t a t j a az ismétlődő két sor.
A második részben a sírhoz hasonló, csendes, néma t a rt omány képét fel vál t ja az ü nnepi lakoma képe. Mozgalmasabb a kép, több a szereplő, fokozódik a feszültség.
Az ódon, komor v ár képét, a régmúl tat idézi a költő a tere h szó régies f or máj á v al.
Alliteráció és sorközti rímelés élénkíti a következő szakaszt. És ha megfigyeljük, ebben a szakaszban a mondatok nyelvtanilag nem teljesek:
S mind, amiket e szép sziget Ételt — italt terem,
S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren.
A »pezsegve forr« hangulatfestése érzékelteti a lakoma hangula- t át is. És mintha a költő nem ért volna rá, hogv befejezze a mondato t:
hirtelen csattan fel a király hangja : Ti urak, ti urak!
A szóismétlés, a fokozás a király fokozódó haragját mu t a t j ák. A király szavai u t án ismét gyönyörű, kifejező hasonlat:
Orcáikon, mint félelem Sápadt el a harag.
Nem, nem is lehet kétséges: a harag ég bennük, de ők még nem m e r - nek szólni, nem is t u d nak , annál sokkal erősebb bennük az indulat.
Teljes lesz a csend: aminek mélységét érzékelteti ismét a fokozódás, nemcsak szó, h a n e m hang, sőt még lehellet sem hallatszik.
Ezzel elle ntét ben egyszerre felzúg az ősz bárd éneke. Az énekes erős indulatát hangulatfestő szó érzékelteti: h úr j ába csap. A hang- utánzó szavak használata, a mondanivaló erőteljes megismétlése érzé- kelteti az ősz bárd énekének erejét, amit csak fokoz a király ellen
intézett egyenes t á mad ás:
Te tetted ezt, király! M a j d : Király, te tetted ezt!
(te, akinek feladata a nép boldogítása lenne).
A király fékt elen indulatát a szinte már csak indulatszóvá zsugo- rodott mondatok m u t a t j á k:
Máglyára! El!
S belép egy i f jú bárd.
Figyeljük meg a k ét bárd énekének művészi hangfestését! Míg az elő- zőben a sok r, a k emén yen kopogó t (te tetted ezt) az erőt m u t a t j a , itt a király kívánságának megfelelően »lágyabb ének« kél: a ritmus, a sorközti rím, a sok 1 hang valóban lágyabb: s az i f jú nem is vérről, csatáról énekel, han e m most zokogó, panaszos asszonyok jelennek meg előttünk.
Vakmerően áll elő a h armadik bárd: ő már nem fél. A derék van előtte, aki elhullt a csatában (történést fejez ki, akaratunktól független), de emlékét nem f elej t i a nép. A két sor összetartozását a rímelés is mutatja. Itt már n em királynak szólítja »urát« a bárd, nevén nevezi, s bátran vá gja oda: No, halld meg, Eduárd, s a fokozás m u t a t j a az egyre fokozódó gyűlöletet: ne m ejti ki senki dicsőítve neved, sőt átok fejedre minden dal.
A következő versszakok felforgatott szórendje m u t a t j a a király feldúlt lelkiállapotát, a zűrzavart, a lótás-futást, amit kelt a parancs, a rettenetes.
De vann ak szolgalelkűek, kik követik a király parancsát. Ezt mondja szá munkra a »szolgái« szó, akik gyorsan igyekeznek teljesíteni a parancsot, hiszen »szétszáguldanak«, s mindenfelé összejárják az országot, a messzi vidéket is, »ország-szerint tova«.
És a király menekül; menekül a nép haragja, de méginkább a saját lelkiismerete elől. Ezt m u t a t j a az ú j ra előkerülő, szinte szó szerint ismét- lődő rész: csakhogy a király mostmár »vágtat«, s körötte nem csend van, h an e m lángol az egész tartomány. Itt kell meg mutatn un k azt, hogy valójában nem a hegyes Wales, hanem a sík Magyarország a színhely, hiszen itt látszik csak a sík vidéken, hogy »ég földszint az ég«. De err e utal a »halomba mi nt kereszt« hasonlat is, amelyik a magyar t áj h an g u - latát idézi.
134
A következő versszak kiemelő szórendje fokozottan felhívja figyel- m ü n k e t: ötszázan voltak, s még egy nyomósító szóval is kiemeli ezt:
bizony. De egy sem félt közülük, egy sem lett megalkuvó: ezt egyetlen határozó fejezi ki: dalolva men t lángsírba.
S a király hiába menekül haza. A kitűnően megválasztott han g- utánzó szavak m u t a t j á k, hogy a ha rs onák harsogása sem t ud j a elnyomni az 500 vé rt an ú énekét.
Összefoglalva: a költő teljesen magával t u d j a ragadni olvasóját, s a művészi nyelvi eszközök mesteri felhasználásával eléri, hogy mi is úgy érzünk, ahogyan ő.
Ezek a művészi nyelvi eszközök az adott es etben :
1. a hangok, a hangfestés alkalmazása (1.—2. bárd éneke),
2. hangutánzó, hangulatfestő szavak alkalmazása (fegyver csörög, haló hörög, harsogjon harsona),
3. a szavak jelentésének sokatmondó felhasználása (léptet—vágtat, pezsegve f orr stb.),
a szóösszetételek különlegessége (vértó, lángsír stb.),
különleges jelzős szerkezetek (pártos honfivér, fe hér galamb), rövid, felkiáltó mondatok használata és a párbeszédes forma, min t balladai sajátság.
Hogy ne érhessen bennünket az a vád, hogy megvalósíthatatlan elméleti síkon mozgunk, gyakorlati órán próbáltuk ezt az elképzelést valóra váltani. Az óra anyagát előre megbeszéltük az órát tartó k a r t á r s- sal. Vörösmarty Szép Ilonkájának tárgyalása volt soron. Mivel a vers elég terjedelmes, így két órán folyt a tárgyalása. Az 1. órán megbeszél- ték a m ű re vonatkozó általános tudnivalókat, és összeállították a szer- kezeti vázlatot. Ilyen előkészítés u t án ke rült sor a 2. órára. Ügy gondol- tuk, hogy mivel ennél a költeménynél a költő elsősorban a r e m é n y- telenné váló szerelem megragadó r a j z át adja (gondoljunk az elsőként elkészült két sorra!), nekünk is ezt kell érzékeltetnünk Vizsgálatunk tárgya t ehá t: Milyen művészi eszközökkel érzékelteti Vörösmarty Szép Ilonka érzéseit? (Ez. min t cél, f el kerü lt a táblára is.)
Az órát tartó k ar tá rs néhány szóval bevezette a megbeszélést: Múlt alkalommal már foglalkoztunk Vörös mart ynak egyik legkedvesebb versével, a Szép Ilonkával. Ma még közelebbről meg fogjuk ismerni.
A vers tökéletes lélekrajz. Me gm utat ja , hogyan bontakozik ki Szép Ilonka szerelme, hogyan válik reménytelenné. Ilonka alig szólal meg.
A költő is alig beszél róla. Mégis nyomo n kís érh etj ük lelkének mi n de n rezdülését. Milyen eszközzel éri el ezt a költő? Az ő eszköze a nyelv, méghozzá művészi nyelv. A mai órán t ehát meg f og j u k vizsgálni, milyen művészi eszközökkel érzékelteti Vörösmarty Szép Ilonka érzelmeit.
Figyeljük meg az első részt! Mesés, gondtalan, játékos, vidám, könnyed hangulat árad belőle. Miért? Milyen esemény játszódik le előt- t ünk? A lesen ülő vadász előtt megjelenik a pillangót kergető leányka. Játékos hangulatot áraszt tehát maga a játékos esemény: a könnyed, gondtalan lepkeűzés.
De ezt a hangulatot árasztják a szavak is: t ü n d ér kedvtelés, t a r ka lepke, szép arany pillangó, könnyű s játszi a lány illanása. A költő olyan
szavakat használ fel, amelyek a játsziságot festik. A f u t ás könnyed, gyors. Elől a le pk e : csapong, szállong (gyakoritó igék). A lány iramlik, illan; a vadász felszökell (mozzanatos igék).
A mesének hirtelen vége szakad: Rezzent kézből kis pillangó elszáll: ő elszabadul, mer t a l e ány rab lesz szép szem sugaránál, ös s ze- foglalva (s ez a t áblára kerül):
I. Mi a dj a az első jelenet gondtalanságát, könnyedségét, játékos, mes és hangulatát?
1. A játékos esemény,
2. játékos hang ula tú szavak: tarka lepke, szép arany pillangó, köny- ny ű, játszi stb.,
3. gyakoritó és mozzanatos igék (iramlik, szökell, illan, csapong).
A II. fejez et érzékelhetően két részre oszlik: 1. a vadász borozgat Peterdivel . Ebben a részben talál alkalmat a költő arra, hogy megvallja politikai állásfoglalását is. Ezt az első órán megtárgyaltuk. Most csak azt figyeljük meg, milyen nye lv i eszközzel hívja fel a költő figye lmün- ket arra, hogy ez most fontos rész. Egészen szokatlan szórenddel (inver- zióval).
2. A vadász búcsúzik. Fi gye lj ük meg Szép Ilonkát,: »A leányka híven és hívebben b á m u l á a lelkes idegent.« A költő ezzel b e m u t a t j a a maga- tartását. A következőkben az őt foglalkoztató gondolatot i s m e rj ük meg:
»Vajh, ki ő és m e r r e van hazája? « — Végül csendesen meg is szólal a lányka: »Emlékezzél visszatérni hozzánk . . .« Foglaljuk össze a II. részre vonatkozó tudnivalókat! (Ezt le is írjuk.)
II. A második fejezet két részre tagolható:
1. Állásfoglalás a te het etl en zsarnokkal szemben. (Inverzió: szokat- lan szórend.)
2. Az egyre fokozódó szerelem kibontakoztatása: A lány maga- tartás ának, gondolatainak, beszédének bemutatása. (Fokozatosság, fokozás.)
A III. fe j ez et be n a leányka s na gyapja látogatni me nt e ne k Budát. Itt válik reményte lenné, tragikus sá Ilonka szerelme.
A budai látogatást figyelve, azt l át juk, hogy a költő igen gazdagon ra jz ol j a a környezetet. Az ősz Peterd i n e m győz ámuldozni: lépten- nyomon új csoda ragadja m e g figyelmét. Szép Ilonkát mindez n em érdekli. Öt csak egyetlen gondolat foglalkoztatja : titkon édes óra jöve- t én vár szép találkozóra. — Űjjongás, öröm, tolongás van Budán. Ilonkát ez sem érdekli: csak a vadászt keresi: vá gyva néz sok hű szem ellenébe.
Kétkedés és r e m é ny váltakozik szívében, s tükröződik az arcán (»arca m a j d ég, m a j d színében elhal«).
Mikor megpil lant ják a királyt, s benne vendégükre ismernek, Ilonka szerelme r em é n yt e l e nn é válik (osztályhelyzete miatt, éppen úgy, m i n t a költőé). Mivel ábrázolja ezt a reményt el enn é válást a költő? Három hasonlat követi egymást: 1. haloványan hófehér szobornál (mindkettő f eh é r, néma, mozdulatlan), 2. »és ha láttál szépen nőtt virágot elhajolni belső b aj mi att« (szépen nőtt a virág, s ud ár leány Ilonka, s őt is »belső baj«, a szomorúság teszi tönkre), 3. hervadása liliomhullás volt (a liliom is fokozatosan h u l l a t j a szirmait, mint ahogyan Szép Ilonka is fokozato-
san veszti el életerejét; s a liliom is hófehér, mint Ilonka érzése). Össze- foglalva (s ez került a táblára):
III. A harmadik fejezetben Ilonka reményének szertefoszlását áb rá- zolja a költő:
1. Gazdagon r aj zo lj a meg környezetét, hogy az ellentét által kiemelje érzéseit.
2. A tragédia bekövetkezését hasonlatok érzékeltetik (szobor, virág, liliom).
Ezután, mint amilyen hirtelen, két sorral befejeződik az I. rész mesés, játékos részlete, hangulata, olyan hirtelen_fejeződik be az egész tört énet: »A király jön, s áll a puszta házban: Ok nyugosznak örökös hazában.«
Számtalan nyelvi szépség van még a versben. F igyeljünk meg egy- két rendkívül kifejező jelzőt: had vész-ülte kép, gondsújtotta nyom (kifejező, mer t a benne lévő igenév tömörré, sokatmondóvá teszi). S az is milyen mesteri, hogy a »holdas éj« tulajdonságjelzős szerkezet helyett holdnak éjjeléről beszélve, birtokos jelzőt alkalmaz, ezzel méginkább kifejezi, me nnyir e uralkodott a hold azon az éjjelen. Vagy ahogyan az idő múlását térben érzékelteti (a serény n ap délfelé mutat). A »talpig ember« tipikusan magy a r szemlélet. Minden dicsőítés, egyéb érzelem- nyilvánítás helyett többet mond, hogy Hunyadit »kidőlt dicső«-nek nevezi, hiszen az magába foglalja a nagyság fogalmát. S milyen meg- ragadó, hogy Mátyást »a húnvt vezér i fjú, szép sugarának« nevezi:
ebben benne van a remény, hogy az i f jú király apj a életművének foly - tatója lesz.
íme, mennyit t a n ul ha t u n k Vörösmartytól, csak ebből az egy versé- ből is: 1. Egy látszólag jelentéktelen esemény elbeszélése során is talál alkalmat arra, hogy állásfoglalását közölje.
2. Hazaszeretet árad a II. részből.
3. Milyen nagy művésze a nyelvnek! Kevés szóval is sokat mond, mert mindig a legtalálóbb kifejezést állítja a helyére. T an ul j u n k tőle, s igyekezzünk fogalmazásainkban a nyelv pontos és szép használatára!
Az anyagnak ez a feldolgozása természetesen nem az egyetlen lehet- séges megoldás: nem is olyan igénnyel készült. Nem is teljes, hiszen számtalan olyan nyelvi szépség van még ebben a versben, amelyikről nem beszéltünk az órán. De ú j ra és ú j ra hangsúlyoznunk kell: csak az osztály, 13—14 éves gyerekek t udásá nak megfelelő fokon elemezhetünk, és hogy csak megszabott idő áll rendelkezésünkre. Ezt min d figyelembe kell v e nn ü nk az óra elgondolásánál. Természetes, hogy más képpen elemzi ugyanezt a verset egy egyetemi jegyzet, és ismét másként egy doktori disszertáció.
Az óra elképzelését sikerült valóra váltanunk. Szép, hangulatos, jó és hasznos óra volt. Felkeltette a tanulók érdeklődését és észre sem vették, hogy félig-meddig nyelvtanórán vettek részt, hiszen előkerült ott a mondattantól a hangtanig a nyelvt annak m i nde n ága. így lesz valóban szerves egész irodalom és nyelvtan.
Mivel azonban ez az óra éppen err e a célra előkészített óra volt, szót kell kerítenünk még egy olyan óráról is, amelyik nem volt így
előkészítve, hanem csak egy volt a sok mindennapi óra közül. Egyedül a megfigyelés szempont jait közöltük előzőleg az órát tartó kartársnővel.
Vegyes t í p us ú óra az egyik VIII. 3. osztályban. A tanulók az előző ó rán a Szózatról tanultak, megbeszélték a költemény keletkezési körül- ményeit, összeállították szerkezeti vázlatát. Ezután került sor a 2. órára.
A következőkben ezt az órát elemzem.
Az óra számonkéréssel kezdődött: írásbeli házi fogalmazását (A Szózat n em a nemzethalál képe) felolvasta egy tanuló. A dolgozatot megbeszélték, megbírálták. Ezután egy másik tanuló beszámolt arról, hogyan lelkesít Vörösmarty bátor helytállásra. A felelet értékelése után megkezdődött az óra második, s jelen esetben számunkra fontosabb része.
Az órát t a r tó kartársnő n é há ny szóval megmagyarázta a tanulók- nak, hogy mi é rt van szükség arra , hogy még egy órát töltsenek ezzel az annyira ismert, sőt kívülről tudott verssel. Jól ismerjük, éppen ez az oka, hogy foglalkoznunk kell vele. Számu nkra m ár megszokottá vált, s így azt hisszük, hogy isme rjük. Hogy ne legyen közömbös szá- munkr a, hogy át t u d j u k élni, hogy át t u d j u k törni a megszokottság szürke burkát, alaposan meg kell beszélnünk. (Itt szép lett volna idézni A r a n y János közismert sorait: »0 értsd is a szót és kön nyelm ű szájon Merő szokássá szent imád ne váljon« — Rendületlenül.)
Az óra t ár gya lesz: a Szózat szerkezetének, stíluseszközeinek, ver- selésének, m ű f a j á n ak megbeszélése.
I. Szerkezet. Mi a vers legfőbb mondanivalója? Hazádnak rendü- letlenül légy híve. Ez kid er ül már a vers első két szakaszából. Az első szó: hazádnak. Ez már jelzi a témát, mint az egész vers leghangsúlyo- sabb szava. Az utolsó két szakasz mondanivalója megegyezik az első kettőével, csakhogy itt a nyomósítás kedvéért változtat a költő a szó- renden. Még egyéb változtatást is talál unk: az első versszakban bölcső- ről és sírról beszél, ezek mi nt főnevek csak passzív fogalmak. A befe- jező részben men n yi r e kifejezőbb, erőteljesebb az ige. illetve igenév használata: éltetőd, takar.
Az első és utolsó rész tehát megegyezik abban, hogy mindkettő a jóban-rosszban való hűség parancsát tartalmazza. Ez a lényegileg megegyező két rész fogja közre a múlt képeit, a jelen bizakodását és a jövő képeit. Szerkezete t eh át zárt. (Felkerül a tábl ár a: I. Szerkezete szigorúan zárt.)
A következőkben t ör t ént a stíluseszközök megfigyelése:
A Szózatból sok mondás lett szállóigévé. Eml ítsünk ilyeneket!
(Hazádnak re ndü le tl e nül légy híve! — A nagy világon e kívül nincsen számodra hely. — Megfogyva bár, de törve nem.)
Sok szó v a n benne, amely éppen ezen a versen keresztül lett köz- használatú; pl. maga a rendül etlenül; aztán a »százezrek«, »ezredév«.
(Arany, Ady ezért hivatkozik sokszor Vörösmartyra.) Itt fel lehetett volna a fi gyelmet hívni arra, milyen nagy hatással lehet egyetlen költő az egész nemze t nyelvére.
Most f i gy e l j ük meg azt a részt, ahol a költő a múlt emlékeit említi.
Fokoz, és egyben tagol: szóismétléssel, ebben az esetben azonos mo n d a t - rész megismétlésével (itt).
Figyel jük meg a »ha« kötőszó szerepét! Jő ni fog, ha jőni kell: itt kifejezi, hogy ez csak lehetőség, de nem bizonyosság, s mu ta t j a azt, hogy a költő sem ezt hiszi. A párhuzamos részben (még jőni kell) már nincs meg a feltételes kötőszó. (Ezt maguk a tanulók vet ték észre. Volt olyan, amelyik az erre az órára készített házi feladatába is beírta.) íme, sok- szor egy kötőszó menn yi t kifejezhet1
Figyeljük meg a vers jelzőit is: buzgó imádság (hő ima); nagyszerű halál (nem valami sorvadásos, betegség okozta halál, hanem nagyszerű, hősies); véres zászlóidat (sokat kellett harcolni a szabadságért, sokan áldozták életüket érte).
Különleges szóösszetételek: balszerencse, átoksúly, gyászkönny. Kifejező igék: epedez (nagyon kívánja); hiába onta vért (ez is azt fejezi ki, milyen sok vér hullott).
Rendkívül szemléletes képek vannak ben n e : A sírt, hol nemzet süllyed el. . .
Itt törtek össze rabigát Huny adnak karjai. . . A temetkezés fölött egy ország vérben áll. ..
Szabadság, itten hordozók véres zászlóidat. . .
A verset át meg átszövi az ellentét: Megfogyva bár, de törve n em!
Ezzel kapcsolatban figyeljük meg a mély és magas han grendű sza- vak váltakozását! Az előbbi sorban a mély han gr endű szavakra követ- kező »törve nem« szinte sikolt.
Sajnos, nincs idő arra, hogy még tovább vizsgáljuk ennek a r emek- műnek számtalan szépségét. Foglaljuk össze az eddigieket! — Felkerül a tábl ára:
II. Stíluseszközei:
1. Szállóige lett sok megállapítása. (Itt inkább így rögzítettem volna:
sok szép gondolata.)
2. Azonos mondatrészekkel megismétlődő felsorolás, a »ha« kötőszó használata és nyomatékosító ismétlések a legfőbb gondolat kifejezését segítik.
3. Jelzői, szokatlan igéi, ú j sze rű szóösszetételei teszik emlékeze- tessé sorait.
4. Szóképek, megszemélyesítések teszik szemléletessé a képet.
Ellentét, alliterációk.
Ezután került még sor a f orma és a m ű f aj meghatározására.
Itt is sok mi ndent meg lehetett volna és meg kellett volna még t ár- gyalni. Ebben az esetben nyugodtan el lehetett volna hagyni a számon- kérést, és csak a következő órán, amikor már mi nd en egészen világos a tanulók előtt, egyben számonkérni a két óra anyagát. Ebben az eset- ben alaposabb, elmélyültebb lehetett volna az elemzés.
Ezen az órán is sikerült megoldani a nyelvtan és az irodalom össze- kapcsolását.
Mi a véleménye az órát tartó Kerezsy Gézánénak az óráról? Ezeket í r j a:
St íluselemz ési óra az ált. isk.-ban.
» Üj szín v e t í t ő d ö tt i r o d a l o m o l v a s á si ó r á i n k r a. A g o n d o la t l é n y e ge az, h o gy v é t e s s ük é sz r e: a k ö l t ői m ű v e k b en so ks z o r m i l y e n f o n t o s s ze r e pe v a n 1—1 k ü l ö n- l e g e s s z ór e nd ű m o n d a t n a k , 1—1 m o n d a t r é sz k i e m e l é s é n e k, az i g é k n e k, a névszói á l l í t m á n y o k n a k, m é ly va gy m a g a s h a n g r e n dű s z a v a k n a k stb. N e m volt ide gen e l ő t t ü nk ez a g o n d o l a t és m ó d sz er e d d i g se m, a z o n b a n e n n y i r e á l t a l á n o s an és m i n - d e n r e k i t e r j e dő f i g y e l e m m e l n e m s z e r e p e l t g y a k o r l a t u n k b a n .
V ö r ö s m a r t y: A b ú v ár K u n d c. b a l l a d á j á b an p r ó b á l t am először m e g v a l ó sí t a ni e z t a t á r g y a l á si f o r m á t. I t t k ü l ö n ö s en a m e l l é k n é vi i ge n e ve s jelzős s z e r k e z e t e k n e k v a n f o n t o s s z e r e p e . P l . » . .. a h a r a g — Bú s u lt s z í v e k b en h á b o r o g « m i l y e n n a g y - s z e r ű, t ö m ör k i f e j e z é se a n n a k a g o n d o l a t n a k , h o gy a m a g y a r o k k e s e rű b á n a t t al r o s k a d o zó szíve f e l l á z ad a g yű lö lt e l n y o mó e lle n . V a g y : <•>... a m e g c s a p d o s o t t — D u n á n ak á r ja z úg.« M e n n y i r e m a g á ba f o g l a l j a ez a r a g y o gó jelző » m e g c s a p d o s o t t « a hos szú 8 h e t i o s t r o m s z e n v e d é s é t, g y ö t r e l m é t, m a j d kö ze le bbr ől p e d i g az égi- h á b o r ú v i h a r á t. V a g y g o n d o l j u n k a kötősz ók é r d e k es és r é gi es h a s z n á l a t á r a:
»-Csaták m i a t t ha n y u g h a t o l — Ö h, i f j ú, szép h a z á n k ? « — Az é r d e k es a l a kú ig ék m i n d e g y i k e segíti a t a r t a l o m j o b b m e g é r t é s é t, az e s e m é ny p l a s z t i k u s a b b e l k é p z e- l é s é t: » . .. m i n d h a r c o n t e r m e n e k .« »-.... az éj j ö v e n d . « » . .. dobog m a g á n y o s a n . « R é s z l e t e z h e t n ém m ég t o v á b b, d e cs ak u t a l n i a k a r t a m ez új s z e m p o n t első, t e l j e s a l k a l m a z á si ó r á j á r a.
A t a n u l ók i g e n k o mo l y é r d e k l ő d é s s e l, s z i n t e e g y m á s s al v e r s e n g v e vé ge z t ék i l y e n s z e m p o n tú m e g f i g y e l é s e i k et a Szózat t á r g y a l á s á n ak m á s o d ik ó r á j á n. Az ó ra u t án v i l á g o s a b b an l e h e t lá tni a h i á n y o s s á g o k a t, m e l y m i a t t a t a n í t ás n e m é r te el á k í v á nt t e l j e s s é g e t. T e r v e m s z e r i n t a Szózat t á r g y a l á s á n ak m á s o d ik ó r á ja a s z e r - k e z e t n e k , s t í l u s e s z k ö z ö k n e k, v e r s f o r m á n ak és m ű f a j n ak a m e g á l l a p í t á sa volt. Ez, m i n t ut ól ag m e g m u t a t k o z o t t , t ú l s á g o s an sok a n y a g egy ó r á r a, m e r t e g y ilyen ve r s , m e l y e n n y i s t í l u s e l e m z é si l e h e t ő s é g et k íná l, m ás s z e m p o n tú m e g f i g y e l é s e k et egy ó ra k e r e t é b en n e m te s z lehe tővé. A szá llóigév é l e t t m o n d á s o k a t, az a z on o s m o n d a t - r é s z ek f e l s o r o l á s b e li sz er epét, a n y o m a t é k o s í t ó i s m é t l é s e k et és az ú j s z e r ű össz e tett s z ó k at a l a p o s a n m e g v i l á g í t o t t u k, h e l y é n v a l ó s á g u k a t, a m o n d a n i v a ló á l t a l uk k i f e j e - z e tt szépségét, a n y e l v p l a s z t i k u s s á g át a t a n u l ók m e g l á t t á k. N e m m a r a d t a z o n b a n idő a f e n t e m l í t e tt o k o k m i a t t a r r a , h og y a m a g a s - és m é l y h a n g r e n d ű s z a v a k á l tal e l őá ll ott z en e is é ge t, a n y e l v t ö m ö r s é g é t, s a s z ó k é p e k, a vízió, a z e gész v e r s e t á t s z ö v ő e l l e n t é t ek s z e r e p ét az e l ő z ő k h öz h a s o n ló a la p o s sá g g al v i z s g á l j uk meg.
T a n u l s ág s z á m o m ra a k ö v e t k e z ő: tá vol m i n d e n e r ől t e te t t sé g t ől, a k ö l t e m é ny o k t a l a n f e l d a r a b o l á s á t ól a l e g n a g y o b b m é r t é k b en ó v a k o d v a, c s a k a n n y i t a dn i , a m e n n y i t az a l k o t ás ö n k é nt k í n á l, a s t í l u se l e m z és ilyen a l k a l m a z á sa r e n d k í v ül h a sz n os . A k ö l t e m é ny m o n d a n i v a l ó j á n ak e gé s z ét s o k k a l j o b b a n m e g é r t e t h e t j ü k, a k ö l t ő s t í l u s á n ak szépségét, e g y é ni s a j á t o s s á g a it m e g l á t t a t h a t j u k, m e g é r t ik a t a n u l ók azt, h o g y a m o n d a t r é s z e k n ek n e m c s a k n y e l v t a n ó r ai v i z s g á l ó d á s u k b an v a n sz e r e p ük, n e m ö n m a g u k é rt v a n n a k , h a n e m h ogy a g o n d o l a t ot kö z ki nc c s é t e g y é k, g y ö n y ö r ű s é g ü n k r e, t a n u l s á g u n k ra s z o l g á l j a n a k.
A g y e r m e k e k r e n d k í v ü li a k t i v i t á sa az ó r án ig a z o l j a azt, hogy a k ö l t e m é n y ek f e l d o l g o z á s á n ak ez az új m e g l á t á s ú m ó d s z e re k iv á ló, t a n ul s á g o s, i z g a l m a s , s az ir o- d a l m i a l k o t á s ok iga z i m e g é r t é s é n ek ú t j át r e n d k í v ül me g kö n n y í t i . «
Ezek a próbálkozások természetesen még sok kérdést hagynak nyitva. A legelső kérdés, ami felvetődik, az, hogy meddig meh et ünk el az elemző m u n k á b an anélkül, hogy a költői nyelv vizsgálata puszta nyelvt ani kategóriák felismerésév é változnék.
A másik font os szempont, amire f ig yel nünk kell. hogy túl ne eről- tessük az elemzést! Csak ott kerüljön ez elő, ahol a nyelvtani forma valóban a k ö n n y e bb megértést segíti. Nehogy valaki túlzásba esvén, az irodalmi m ű v et kizárólag mi n t formai teljesítményt vizsgálja. Tuda - tosítani kell, hogy a formai elemek jelentése nem lehet határozott, hiszen ez mindig csak alkalmi. Viszont meg kell l át t at nu nk taní tvá-
nyainkkal, hogy a nyelvi f o r ma nem csupán díszítő stíluselemek hal- maza, hane m sokkal több a nná l: a tartalom szerves tartozéka.
Elgondolkoztató kifogás lehet ezzel a módszerrel szemben, hogy meglehetősen szubjektív. Ez bizony kétségtelenül igaz. Dehát baj-e ez?
Volt olyan kartárs, aki éppen ezért húzódozott az ilyen elemzéstől, mert n e m érzett biztos talaj t a lába alatt. Mint mondta, a nyelvtani elemzés más; ott az alany alany, az állítmány állítmány, ezen nem is kell vitat- kozni. De az ilyen elemzésnél sok esetben csak szubjektív megítélésére hallgathat, s nem biztos, hogy azzal mindenki egyetért. Ez igaz, de nem baj , ha így van. Hiszen »az ilyen remek műv ek igazi nagysága éppen abban van, hogy m i n d n y á j u n k b an a saját érzéseinket keltik fel, szinte személyesen szólnak hozzánk« [25] — mon dj a Kosztolányi. És ezzel kap- csolatban felveti a kérdést: »Szabad-e, lehet-e a verseket, a költői műve- ket magyarázni? Sokan azt állítják, hogy n e m szabad, me r t n e m lehet.
Mások azt állítják, hogy szabad ugyan, de n e m lehet. A költészet nem értelmi működés. Ér te lmünkk el nem igen hatolhatunk bele.« [26].
Bóka László p e d i g m e g á l l a p í t j a: »Az i r o d a l m o n k e r e s z t ül t ö r t é n ő m e g i s m e r és n e m f o g a l m i je llegű, h a t á sa n e m a be lá t á s on a l a p u l , h a n e m a k é p z e l e t re ha t, é r z é k l e t es és sz e ml é l e tes á b r á z o l á sa a v a l ó s á g n a k, és ú gy át v a n h a t v a érze lmi, h a n g u l a t i e l e m e k k e l , h og y h a t á sa é r z e l mi m e g i n d u l á s, p á r t os sz e n v e d é l y, e lr a g a dó l e lk e s ü lt s é g, tisz t a ör öm, s ó v ár v á g y, n e m e s h a r a g .« [27].
Komlós A l a d ár s z e r i n t : » M i n d k ét e le m , az é r z é ki v a r á zs és a k é p e k b en teste t ö l t ött j e l e n t és e g y a r á nt n é l k ü l ö z h e t e t l en f e l t é t e le a köl tőisé gne k. « [28],
Hogyan kell t ehát közelednünk egy-egy irodalmi alkotáshoz?
I ge n t a l á l ó an a d n a k f e l e l e t e t e r r e a k é r d é s re Kosztolányi m e g k a p ó an szép s o r a i W a lt W h i t m a n k é t s o r os k ö l t e m é n y é v el k a p c s o l a t b a n . B e m u t a t j a a Szép asz- s z on y ok c. v e r s e t : A s sz on y o k ü l n ek v a g y m e n n e k , — e g y i k ő j ük ö r e g, m á s i k uk f i a t a l , — S z ép ek a f i a t a l o k ; de a z ö r e g ek m ég s z e b b e k .
» A ki ezt h i d e g e n , p u s z t án az e szével olvassa, e l k a c a g j a m a g á t « — í r ja Kosz- t o l á n y i. H isz en a f i a t a l a s s z o n y o k c s a k szebbe k, m i n t a töp örö dött, f o g h í j as a ny ó- k á k! De e n n e k a b í r á l ó n ak m é g s i n cs igaza. N e m ú gy k öz e le de tt a v e r s h e z , ahogy k e l l e t t v oln a. H i á n y z o tt belőle a z á h í t a t, az a » t u d a t os öncsalás«, a m e l y n é l k ül n i n c s k ölté s zet és n i n c s olvasó s e m . M i h e l y t m e g t a l á l ja ezt, m e g t a l á l ja a z t a h a n g - k u l c s o t is, m e l l y e l h e l y e s e n o l v a s h a t j a a szöveget. A k k o r e gys z er re f ö l t á r ul m a j d e l ő t te m é l y e bb és m a g a s a b b , j e l k é p es é r te l me. » K i f e j t i, ho gy W a l t W i t h m a n n a k i g a z a v a n . Az ö r e g a s s z o n y ok f á r a d t, k i h a m v a dó s z e m b o g a r á b an az e m l ék izzik, a j ós ág és t u d á s. M e l l e t t ük a f i a t a l a s s z o n y o k ' s z í n t e l e n e k, ü re se k, t a r t a l m a t l a n o k . M i n d e r r ől fegy szó sin cs a v e r s b e n . S m íg e l l e n t m o n d u n k á l l í t á s á n a k, b u z o g n i kezd é r z é s ü n k. Ez az érzés maga a költemény. A k ö l t e m é ny n e m a p a p í r on v a n , h a n e m b e n n ü n k. Mi a l k o t t u k m e g , m a j d n e m ö n k é n y e s e n. A szöveg c sa k u g r ó d e s z k á ul szolgál. S z a va i t ö b b ek a n n á l, a m i t h é t k ö z n a p on j e l e n t e n e k . E l r e n d e z é s ü k b en t i t k o s é r t e l m et f e d e z ü nk föl. F ö l ö t t ü k, a l a t t u k , m ö g ö t t ük pe dig az é r z é s e k, a gon- d o l a t o k , az e rkö lc si í t é l e t ek t it k os z e n é je ze n dül me g . E g y csoda t ö r t é n t. Me gszüle- t e t t a szépség.« [29].
Természetesen tudatosítani kell tanulóinkban, hogy a költő és író n e m »aggodalmas méricskéléssel«, hanem elsősorban » v á jt fülére«
támaszkodva alkotja meg a maga művét. Nagyon jellemzően világítják meg ezt Veres Pét er sorai:
