• Nem Talált Eredményt

Az írásjelek szerepe az általános iskolai anyanyelvi oktatásban

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Az írásjelek szerepe az általános iskolai anyanyelvi oktatásban"

Copied!
25
0
0

Teljes szövegt

(1)

D r . C H I K ÁN Z O L T Á N N É főiskolai tanársegéd:

AZ ÍRÁSJELEK SZEREPE AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI ANYANYELVI OKTATÁSBAN

Az írásjelek felhasználásának jelentőségét vizsgálva, a nyelv társa- dalmi szerepéből kell kiindulnunk. A nyelv funkciója a gondolatközve- títés. Márpedig nyilvánvaló, hogy az általános műveltség legelső fok- mérője, hogy gondolatainkat mindenki számára érthetően, pontosan közvetítsük. Ebből a tényből következik, hogy a nyelv csak akkor t u d j a a lehető legtökéletesebben teljesíteni feladatát, ha minél finomabban, minél árnyaltabban ki t u d j a fejezni az értelmi és érzelmi vonatkozáso- kat egyaránt. Szóbeli közlés esetén ebben nagy segítséget jelentenek a nyelv akusztikai sajátságai (hangsúly, hanglejtés), de egyéb eszközök is (gesztus, mimika stb.) írásban ezek a különben annyira kifejező moz- zanatok hiányoznak. Mivel azonban napj ai nk ba n az írásbeliség egyre nagyobb t ért hódít, meg kell keresnünk, meg kell találnunk azokat az eszközöket, amelyek írás közben is lehetővé teszik az árnyaltabb nyelvi fo rmák használatát, jelölését. Ezek között az eszközök között — ha n e m is egyetlenként szerepelnek —, de igen fontos szerepet játszanak az írásjelek.

Sajnos, ennek ellenére még ma is akadnak sokan, akik nem l át j ák az írásjelek használatának jelentőségét. Pedig, mint az alábbiakban né- hány példával bizonyítani fogjuk, egyáltalán nem közömbös vagy elha- nyagolható terület ez sem.

Az írásjelek szerepe a közlés pontossá tételében igen jelentős. Bi- zonyos mértékben pótolni, vagy legalábbis érzékeltetni tu dj a a beszéd közvetlen hatását, és sokszor nemcsak az érzelmi hatás fokozására szolgál, hanem egyenesen az értelmi megértéshez nélkülözhetetlen. Ép- pen ezért a nyelvileg csak egy kissé is kulturált ember könnyen belát- ja, hogy az írásjelek pontos használatára valóban szükség van. Mégis, az igazság az, hogy iskolai oktatásunkban erre a kérdésre nem nagy gondot fordítottunk. Az általános iskolai anyanyelvi oktatás (tehát: nyelv és irodalom!) igényes tanítása pedig feltétlenül szükségessé teszi, hogy ezt a kérdést is alaposabban megvilágítsuk, és sort kerítsünk az alsótagozatban a fogalmazástanítás, illetve a felsőtagozatban az iroda- lom és nyelvtantanítás keretén belül az írásjelek értelem- és érzelem- kifejező szerepének megtárgyalására.

A következőkben vessünk egy pillantást az írásjelezés tanításának

(2)

jelenlegi helyzetére és feladataira (I.), m a j d pedig egy költő (Radnóti Miklós) gyakorlatában vizsgáljuk meg az írásjelek kifejező szerepét. (II.).

I.

Az írásjelek használatának változatossága ú j a bb fej leménye írá- sunknak. Ha nagy íróink és költőink műveit ebből a szempontból megfi- gyeljük, fel t űn ik az írásjelezés gazdagsága, kifejező ereje. Érdekelt, hogy vajon általános iskolai tanulóink m en n y i t ragadnak meg a „maga- sabb fokú olvasás" igényével ezekből a szépségekből: mennyire ismerik f e l az írásjelek által közvetített árnyalati finomságokat, és men nyibe n t u d j ák írásaikban közvetíteni saját gondolataikat és érzéseiket. Felmé- rést végeztem te hát ezzel kapcsolatban néhány egri általános iskolában.

Átnéztem minden tanulócsoportból 100 fiú és 100 leány irodalmi dol- gozatait az írásjelezés szempontjából. (Vegyük figyelembe, hogy egy - egy osztályban 5—6 dolgozatot írtak a tanulók, így egy-egy osztály- nál 500—600 dolgozatra kell gondolnunk.) Az eredmény, mint azt az alábbi táblázat is m u t a t j a , elszomorító: tanulóink a ponton, vesszőn, kérdő- és felkiáltójelen kívül más írásjelet szinte nem is ismernek. — Természetesen n e m vettem figyelembe azokat az írásjeleket, amelyeket a tanulók irodalmi anyag idézése kapcsán használtak; csak azokat szá- mítottam, ahol az írásjel valóban a tanuló s aj á t j a, az árnyal tabb kife - jezésre való törekvés jele. — Hogy telje s legyen a kép, külön f el t ü n- tettem a t an á ri javításokat is (Tj).

A 100—100 dolgozatfüzetben az írásjelek megoszlása a következő volt:

Lányok Fiúik

? | ; T j ? ! ; T j

V. 19 21 7 3 27 8 13 6

VI. 11 18 2 23 3 16 21

VII. 14 16 4 36 6 17 11 3 22

VIII. 8 3 2 5 19 9 12 5 8 2 15

Látó szemmel olvasván a táblázatot b elát hat j uk, hogy van ezen a t é- ren tennivaló bőven.

Pedig az írásbeli dolgozatok témája sok esetben bőségesen adna al- kalmat az írásjelek alkalmazására, hiszen ilyen címeket t alálunk: Harc a végeken — Tízpercben — Viharban — Búcsú az iskolától stb. De f el - adatként szerepel egy-egy ri port megírása, szónoki beszéd megalkotása is; és mégis: egyszerű, sematikus, érzelmi mozzanatoktól teljesen mente s írás kerül elénk. Alig n éh ány tanuló akad, aki él az írásjelek-adta lehe- tőségekkel: a jelentkező n éh ány írásjel is szinte egy-egy tanuló s a j á t j a. Az alkalmazott írásjelek s e m mi nd enü tt a maguk helyén szerepelnek:

sok esetben a tanuló csak öncélúan vagy esetleg helytelenül, nem is odavalóan használja őket. Ez az oka anna k is, hogy ne m idézem a ta -

(3)

nulók dolgozatait. Bizonyos szempontból ugyan esetleg ez is tanulságos lehet, mégsem tar to t t a m célszerűnek a negatív példák halmozását.

A tanári javítások azt mu t a t j á k, hogy nevelőink törekednek az írás- jelek megtanítására is (mint ezt a táblázatban fel is t üntett em), — de tegyük hozzá: nem kellő mértékben. Feltűnő, hogy különösen az V. fiú osztályban igen kevés a ta nári javítások száma. Ez, sajnos, a reális hely - zet természetes következménye: ebben az osztályban a tanulók még számtalan helyesírási nehézséggel küzdenek, és t an ár ra, tanulóra egy- aránt elég nagy mu n k át ró a helyesírási hibák kijavítása. Ebből az a t a - nulság, hogy az írásjelek által kifejezhető árnyalati finomságok megvi- lágítására. nem kerül és nem is kerülhet sor sem itt, sem a többi osztá- lyokban addig, míg a helyesírás terén a helyzet nem javul.

Természetesen n e m arra kell itt gondolnunk, hogy általános isko- lai tanulóink füzetéből hiányzik az írásjel. Nem az írásjel alkalmazása hiányzik, hanem az írásjellel kifejezett értelmi és még inkább érzelmi többlet, az árnyalatok megjelölése. Tanulóink füzetében pl. igen sok az idézőjel, minél magasabb évfolyamot figyelünk, annál inkább. Ez vi- szont nem a tanulók nyelvi kifejezőkészségének fejlődését m u tat ja , h a - nem csak az ismeretanyag gyarapodását. Érzelmi emóciót jelölő idéző- jel csak alig, illetve egyáltalán nem ford ul elő. De b a j van az írásjelek alkalmazásának legegyszerűbb eseteivel is. A Kerékgyártó—Lengyel- féle fogalmazástanítási segédkönyv a következő elgondolkoztató és f i - gyelmeztető képet állítja elénk: „Csaknem minden osztályban akadnak olyan tanulók, akik n e m ismerik a pontot. Különböző, egymással szo- ros kapcsolatban nem lévő mondatok olvadnak össze egyetlen többszö- rösen összetett mondattá írásaikban" [1].

Ez az elszomorító helyzet természetes következménye viszont annak, hogy eddig nem is fordítottunk gondot erre a kérdésre: a gyer- mek az írásjelek szerepéről semmit, vagy nagyon keveset hallott. Hi- szen pl. az imént említ ett módszertani segédkönyv is — bár 319 oldal t e r j ed el m ű! — ezt a kérdést csak egy rövid (1 oldalas) fejezetben t á r- gyalja, illetve érinti. Megállapítja, hogy mivel tanulóink gondolkodásá- nak és írástechni kájának fejlődése nem halad párhuzamosan, lassított ütemben rá kell kényszerítenünk őket arra, hogy szinte lejátsszák az egyes cselekvéseket. ,,Ilyen fékező jellegű gyakorlatot végeztetünk, ha az alsóbb osztályok nyelvtanóráin írásjel nélküli szöveget teszünk a gyer- mek elé, s azt k í v á n j uk tőle, hogy a megfelelő írásjelekkel egészítse ki.

Ugyanezt a gyakorlatot hallás után is végezt ethetj ük. A nevelő lassúbb ütemben olvasson fel egy egyszerű szöveget, a tanulók pedig tapssal, kopogással jelezzék a különböző írásjeleket." [2] — Most itt nem akarok kitérni arra, hogy a különböző írásjeleknek tapssal, kopogással való jel- zése módszertanilag mennyibe n megvalósítható, illetve célravezető; csak azt kell rögzítenünk, hogy a nyelvtanítás mai fejlettségi fokán nem elégedhet meg azzal az általános iskola felsőtagozata, hogy a tanulók a mondathatárokat el t u d j ák különíteni. Hiszen ugyanebben a módszer- tani segédkönyvben igen helyesen állapítják meg azt is a szerzők: ,,az írásjelek használatának látás és hallás ú t j án való gyakorlása képessé

(4)

teszi a tanulókat arra, hogy nagyobb gondot fordítsanak fogalmazásaik- ban a mondathatárok pontos jelölésére" [3], De f el h í vja a figyelmet ar- ra is: „Mai írásunk az í rásjelek számos új változatát alkalmazza a több ponttól a kérdő- és felkiáltójelek kombinációjáig. Még ezek is gyenge jelei azonban annak az é rte lmi és érzelmi sokféleségnek, amelyet az élő- szóval k i fe j e z h e t ü nk" [4],

Mégis, a felmérés er e d mé n ye azt m u t at j a , hogy általános iskolai ta - nulóink még a kínálkozó lehetőséggel sem élnek. Pedig ne m elég, ha el t u d j ák határol ni az egyes mondatokat egymástól: fel kell ismerniük, hogy hová, milyen írásjelet kell tenniök saját írásaikban, és látniok kell, hogy irodalmi szemelvényeikben milye n gazdag az írásjelanyag; fel kell ismerniök, hogy az írók, költők: a nyelv művészei miért azt az írás- jelet alkalmazzák, ami éppen az olvasó előtt áll.

Az írásjelek kifejező értékének felismerése segíti elő a kifejező ol- vasás kialakítását, ami a szép magya r beszédre való nevelés szempont - jából fontos. Kifejező olvasásról az írásjelek szerepének ismerete nél- kül nem is beszélhetünk. Kitűnő előadóművészünk, Ascher Oszkár ez- zel kapcsolatban a következőket í r j a: ,,. . .milyen nyomorúságosan ke - vés az írásjelek száma a hangban kifejezhető érzelmi és értelmi jelen- tésük á rn ya l ati lehetőségei mellett." — „ . . . a beszédművésznek a sze- gényes számú és t ú l me r ev írásjeleket hangjá nak árnyaló és színező k é- pességével végtelen sz á mú vá kell gyarapítani!" — „. . .művészi k i f e j e - zés szempontjából az á rn y al ati változatok száma k ime rí th etetl en" [5], — Feltétlenül törekedni kell tehát arra , hogy a számtalan változatból leg- alább n éh á n yat megmut assunk általános iskolai tanulóinknak is!

Sajnos, a felvételi vizsgák tapasztalatai alapján azt kell megállapí- tanunk, hogy a középiskolai tanulók tudása is sok kívánni valót hagy hát ra ezen a téren. Csak egészen röviden szeretném érinteni ezt a k é r- dést. Egyik — frissen érettségizett, magyarból jó ere dményt elért — felvételizőnk Eötvös József munkásságát méltatván, ezt a megállapítást tet te: „írói nyelvére jellemző, hogy szeretettel ír az elnyomottakról". — Ennek a tanulónak f o gal ma sem volt arról, hogy az írói nyelvvel k ap- csolatban milyen pr o bl é mák jelentkezhetnek: mi a különbség az író t é- maválasztása és művészi nyelve között. — Egy másik felvételiző meg- állapította Adyról, hogy hangja egyéni; de hogy ez az „egyéni h an g"

mit jelent, miben áll, a r r a már nem tu d o t t válaszolni. Pedig ezek a diá- kok szerették az irodalmat, hiszen irodalom szakos ta nárok ak ar ta k len- ni! Nyilvánvaló, hogy h a a fő kérdésekkel ennyire nincsenek tisztában, akkor mit sem t ud n a k olyan „lényegtelen" kérdésről, mint az in ter- punkció szerepe; nyilvánvaló, hogy felvételi dolgozatuk is száraz, üres, semmitmondó. — Hadd jegyezzem m e g itt még azt is, hogy a Fábián—

Szat hmári —Te re st yéni-féle egyetemi stilisztikai tan k ön yv sem foglalko- zik ezzel a kérdéssel [6],

Anyanyelv i okt a t ásu nk tehát ezen a területen minden fokon hiányos.

Az írásjelek felhasználásának tanítása pedig n em teljesen új pro bléma: értékes hagyományokra épülhet. Bakos József a mag y a r beszédművelés és beszédnevelés fej lődéstö rténe tét vizsgálva, számos adatot szolgálat az

(5)

írásjelezés kérdésének felvetődésére is, már a XVII—XVIII. sz.-tól kezdve. Megállapítja, hogy „az interpunctiókról és szerepükről vallott tanításokban is sok beszédtechnikai vonatkozást találhatunk. . . Persze sok esetben egészen mechanikus utasításokat olvashatunk a megfelelő oratoriákban, szónoklattanokban (pl. a beszélő a pontnál számoljon h ár- mat, a pontosvesszőnél kettőt, a vesszőnél pedig egyet) [7]. — 1817-ben Gáti István „Elmélkedés a magyar dialectusról" c. m u n k á ja tartalmaz je- lentős észervételeket az írásjelek használatával kapcsolatban. Gáti hiá- nyát érzi annak, hogy a beszédet mozgató lelkiállapotok, indulatok pon- tos érzékeltetésére „egy Nemzetnek sints jele az írásban, a kérd őn és felkiáltón kívül.'" Az értelmi és érzelmi árnyalások jelzésére szolgáló jeleket ajánl, pl. kinyílt virágot az örvendező szív, a vidám beszéd emb- lémájaként, a jel megfordított ja pedig jelenthetné az ellenkezőt [8].

1831-ből a Tudományos G y ű j t e m ény egyik cikkíróját idézi Bakos.

A cikkíró megállapítja: „Valami jegyeket kellene megállapítani, hol kell emelni, lejjebb szállítani a beszéd hangját, mit kell tűzzel, mérg e- sen, keményen, n yáj as an stb. mondani " [9], — A későbbi évtizedekben különösen a szavalattanok szerzői emlegetik az interpunkciót. Például ad ja Bakos Nagy Márton szavalattanát, amelyik 1845-ben követeli „a je- lek pontos megtartását, azaz a megfelelő hangsúlyt, hanglejtést: A vo- nás vagy kettőspont láttán úgy kell alkalmazni a hangot, hogy kitessék, a gondolat még nincs egészen befejezve. A végponttal ellenben levisszük a hangot, minthogy a tökélyes értelemhez már mi sem tartozik. — A kérdésjelnél megugrik a hang; a felkiáltás jelnél pedig mellünkből emelkedik fel. . [10],

Az igény tehát az írásjelek fo rmá in ak bővítésével és pontos hasz- nálatával kapcsolatban él és egyre erőteljesebben jelentkezik. Nem vé- letlen, hogy l egújabb helyesírási szótárunk olyan nagy gondot fordít az írásjelek helyesírásának kérdésére. Míg az 1922-es szótár 27 pontban foglalkozik az írásjelek helyesírásával, addig az 1954-es kiadás 3. le- nyomata 73 pontban rögzíti az írásjelekkel kapcsolatos helyesírási tud- nivalókat (335—413.). Bakos József ezzel kapcsolatban már 1955-ben felhívja a pedagógusok figyelmét arra, hogy a nevelők használják fel az új szabályzat pontos és világos utasításait, mert erre nagy szükség van.

„Az iskola szempontjából igen értékes része az új szabályzatnak az írás- jelek használatát szabályozó rész. A gyakorlatból t u d j u k, hogy a gyere- kek írásában a gondolatoknak megfelelő írásjelekkel való tagolása „igen gyenge lábon áll" (vö. MNy. 51: 105.).

Pedagógusaink is hajlamosak ezen a területen a liberalizmusra, s az itt elkövetett hibákat alig j av ít j ák, s nem is számítják súlyos hibá- zásoknak. Hogy mennyire fontos szerepet töltenek be az írásjelek, hadd érzékeltessem egy szépirodalmi példával. Nadányi Zoltán egyik versé- ben olvashatjuk:

„És a betűk közt valamennyi jel mind él. Ez fékezi a sietőket, az ha j t j a . A pont megállítja őket.

A kettőspont mint két szem. úgy figyel.

(6)

A felkiáltójelben benne fénylik m i nde n betű. És felnyilall az égig."

A Bakos által közölt találó idézet ma is tanulságos [11].

Az ú j a bb módszertani szakirodalom azonban még mindig egyálta- lán nem, vagy igen keveset foglalkozik ezzel a kérdéssel. A Szocialista Nevelés, a csehszlovákiai ma g y a r tannyelvű iskolák tanítói számára ki- adott módszertani folyóirat ez évi évfolyamában cikksorozat foglalko- zik az írásjelek használatával. A cikk szerzője megállapítja, hogy „az írásjeleknek font os kifejező szerepük van az írásban. Az írásjelekkel igyekszünk hűebbe n, pontosabban rögzíteni gondolatainkat, érzelmein- k e t és óh a ju nka t. Felhasz nál juk őket gondolataink tagolásának a jelö- lésére, az érzelmi telítettség érzékeltetésére és a logikai összefüggés hangsúlyozására" [12]. — A kérdést azonban elsősorban helyesírási és nyelvhelyességi vonatkozásokban vizsgálja meglehetős alapossággal.

Mindenesetre tanulságos, hogy ez a folyóirat 5 számában (májustól—

szeptemberig) foglalkozik a kérdéssel. — A Magyartanítás c. módszer- tani folyóirat legutóbbi számának két olyan cikke is van, amelyiknek alaposan érintenie kellene az interpunkció kérdését. Az első cikk a mon- datszerkesztés és versszerkezet összefüggéseit vizsgálja. Ez a téma fel - tétlenül igényelné az írásjelek használatának alaposabb megfigyelését. Ezzel szemben a szerző csak zárójelben éri nti a kérdést, mindössze en y - nyit jegyezve m e g : „Az egyes írók, költők az írásjeleket nem csupán grammatikai, vagy helyesírási szükségszerűségéből használják, han e m ezeknek is a mondanivalót kifejező szerepet szánnak" [13], A másik módszertani cikknek még élesebben kellene felvetnie a kérdést, hiszen a kifejező olvasás pr ob lémáj ával foglalkozik [14]. Megállapítja, hogy ta - nulóink olvasási készsége igen alacsony színvonalon áll. Felveti a prob- l émát: hogyan lehetn e ezen segíteni? A lehetséges eszközök között azon- ban az írásjelek szerepének felismertetése még csak nem is szerepel.

II.

Anyanyelvi oktatásunk tehát ezen a téren hiányos, bár a tartalo m és forma egységéről minden fokon bőven esik szó. Az írásjelek pedig a látható nyelvben fontos szerepet játszanak: használatuk a forma lé- nyeges jegye. A t a r t al o m és f o r ma dialektikus egysége viszont arra f i - gyelmeztet b e n n ü n k e t, hogy a legkisebb részletet sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Hiszen „a mű f o r mája n e m külsőség, h an e m tartalmi tö bblet" — állapítja meg Bóka [15].

Természetesen itt nem feladatom és n e m célom most a tartalom és f o r m a egységének kérdését boncolgatni, hiszen csak egyetlen részprob- lémával foglalkozunk, az írásjelek intellektuális és emocionális szerepé- vel, hatásával.

Az írásjelek használatának vizsgálata nemcsak az iskolában, hanem az irodalmi elemzésekben is elhanyagolt terület volt. Bóka felh í vja a fi - gyelmet arra, hogy a verselemzőt az kell érdekelje, ami a verses f o r má-

(7)

ban való kifejezéssel f ügg össze [16]. És míg a verselemzéssel kapcsolat- ban a versmondatta n a legemlegetettebb terület, az írásjelezés kérdé sé- ről alig esik szó.

Bizonyításul idézzük itt Lator László t an ul m á ny á t. Végigkíséri ugyan Radnóti költői fejlődését, de vizsgálódásának tárg ya inkább a szó- használat, az írásjelezést ne m veszi figyelembe [17 j. Megvizsgálta a szó- hangulat kérdését Radnóti verseiben Kurcz Ágnes, és érinti elnagyol- tan az interpunkció kérdését: megállapítja, hogy Radnóti korai versei- ben rengeteg a felkiáltójel, ami örömérzésének erőszakoltságát érezteti.

Az interpunkció használata Radnótinál intellektuális. Szereti a gondolat- jelet és a kettőspontot [18]. Kurcz említést sem tesz pl. a kérdőjelről, amelyik pedig — min t látni fogjuk—, igen fontos szerepet tölt be Radnó- ti költészetében. Az interpunkció kérdését Koczkás sem említi Radnóti költészetét tárgyalva; csupán en ny i t í r: „A hangulatok oldott lágysága és a fegyelmet tartó lélek klasszikus keménysége találkozott itt össze1, s adta meg e költészet egyéni szinét" [19].

Mind az iskolai oktatásban, min d a műelemzésekben igen elhan ya - golt terület volt t ehát az írásjelek szerepének vizsgálata. A továbbiakban éppen ezért Radnóti Miklós költői gyakorlatából sz eretném megmutatni, hogy avatott nyelvművész kezében milyen fontos szerepet játszanak az írásjelek: Radnóti költészete alapján vázolni szeretném az írásjelek sze- repének néhány jellegzetes esetét. Tipikusnak nevezni annyiban nem merem, mer t az írásjel használata — mint maga a lírai mű, sőt annak elemzése is —, szubjektív, s így nem tipikus. De kétségtelen, hogy a megszámlálhatatlan variációkból jellegzetes példákat ki lehet ragad- ni. Felvetődhet az a kérdés, hogy miért csak egy költő művéből merí- te m a példatárat, hiszen talán beszédesebb lenne több írót megszólatat- ni. Azért tar tot t am célravezetőnek, hogy csak egy író művét vegyük alapul, mer t így jobban meg t u d j u k mutatni az árnyalatok változását.

Legelőször is hallgassuk meg Radnóti véleményét az interpunkció- ról. K a f f k a Margitról írt t an ul má ny áb an ezt a jellemző részletet idézi K a f f k á t ó l: ,,Az Állomásokban mo n d atja Rosztoki Évával: hogy milyen rossz, unalmas, szánandó mu n k a lehet tintával, fek et e betűkkel dolgoz- ni; egy tisztán fogalmi technikával, látványok nélkül, drága, sima, szí- nes, gyönyörű habarcsok nélkül! Szárazon, színtelen." — Majd ezt álla- pí tja meg Radnóti K a f f k á r ó l: ,,A kifejezés gazdagítására minden eszközt felhasznál. Így az interpunkciót is, mely kifejező eszköze a gondolat- közlésnek. A megértést szolgálja, s mint ilyen, a beszélt nyelv hang sú- lyozásának, az arcjá téknak, a gesztusnak szimbolikus és konvencioná- lis jele. Esztétikumm á ott válik, amikor az író — mint Ka f f k a Margit is, — egyéni eszköznek tekinti és — elégtelennek érezve a leírt szónak önmagán való hatóerejét — tudatosan fokozni a k a r j a írásjelek- kel a hatást és öncélú érzelemkeltő eszköznek használja az i n ter p u n k - ciót. Ez s az aláhúzásoknak és felkiáltójeleknek túlzott használata is ar- ra mu tat , hogy K a f f k a Margit nem bízik szavai kifejező erejében. Hang- súlyt, gesztust pótol ezzel az eszközzel is. Az élire állított, nem túlságo- san szigorúan konstruált, de erősen és finoman különböztetni ak aró stí-

(8)

lus mondatainál rendszerint szükségszerű ez" [20]. Annál a költőnél, aki ilyen világosan l á t ja az interpunkció szerepét, joggal tétele zhetj ük fel, hogy maga is tudatosa n használta fel írásában az ezzel kapcsolatban kí- nálkozó lehetőségeket.

Radnóti költői fejlődését vizsgálva megál lap ítha tj uk, hogy az írás- jelek használata is egyre inká bb az árnyaltabb kifejezés eszköze lesz nála: a gazdagodó érzelmi t artal om külsőleg is kifejezésre jut. A kez- detben sokszor indokolatlanul használt írásjeleket (ez különösen a fel- kiáltójelre vonatkozik), később teljes tudatossággal, sőt célzatossággal használja. A kezdet kezdetén, még az izmusok korában akad csak olyan verse, amelyben a központozás elnagyolt, felületes. (Játékos vers ar a- tás után).

De költészetének gyors és erőteljes fejlődése szükségszerűen m ag á- val hozza a f o r m a i pontosságot, így a központozás pontosságát is.

A következe kben sorra vesszük a leggyakrabban használt írásjele- ket, és meg fig yel jü k, hogy milyen szerepet töltenek be azok Radnóti költészetében.

1. A pont. Elsősorban intellektuális jellegű írásjel; szerepe az értel- mi elhatárolás. Találunk példát arra is azonban, hogy a pont elhagyása az érzelmi többletet mutatja. így pl. Dal c. versében hat versszak követi egymást, és nincs pont, csak befejezésül. A versszakokat is csak vesszők, (illetve egy helyen pontosvessző) választják el egymástól. A versszakok egybeolvadását biztosítja az is, hogy a versszak utolsó sora rendszerint a következő versszak kezdő soraként szerepel. Ezt a f o r mát indokolttá teszi a vers dal jellege, mint azt a cím is m u t at j a . A dal az érzelem ki- fejezése, s az érzel em (vagy ebben az esetben itt inkább hangulat, egy et - len hangulat) megéneklése n e m t űr részekre szaggatást:

Búbánattól ütötten jártkálok most n ap ont a ha z á m ban száműzötten;

s oly mindegy merre , meddig, jövök, megyeik, vagy ülök, hisz ellenem sereglik az égi csillag is, az égi csillag is

felhő mögé búvik — — —

Egy másik versében a pont elhagyása a játékos, vidám hangulat é r- zékeltetése. A féktelen jókedv és boldogság nem t űri a formáb an sem a fék et: a p on t o t :

Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen,

ugrik a fény is — — — (Bájoló)

Jelezheti a pont a csendes nyugodt hangulatot; az indulatok, az ér- zések lefékezését. így pl. a Déltől estig c. ciklus Sötétedik c. darab jában,

(9)

ahol a felszólító módú igealak után alkalmazott pont eny hí ti a felszó- lítást, és szelíd kéréssé, felhívássá egyszerűsíti:

Torony íkölti még hitét fehéren, de langyos este mossa m ár tövét.

Figyelj. S em mi t sem mozdul az égen mégis szirmokban hull a vaksötét.

Nagy a pont alkalmazásának érzelmi hatása ott, ahol a pontok se- regével erőteljesen tagolja mondanivalóját, s megállásra, elgondolko- dásra készteti olvasóját is. Jelentkezik ez a f orma szerelmes verseiben is:

Csattanva lezúdúl a zápor a vízre

Elporlik a csöpp. Nézek utána d. (Zápor)

De legnagyobb a pont érzelem kifejező ereje ott, ahol a fáj dalom tagoltatja a költővel a mondanivalót: az egészen minimálisig egyszerű- sített közlés, a nulla fokú stílusárnyalat igen sokat: a legmélyebb f á j- dalmat fejezi ki. Ilyen részletek találhatók Babits Mihály halálára írt gyönyörű versében:

Csak csont és bőr és fá j da l om.

Nagysága példa. És magasság.

És szédület. Szívet dobogtató. (Csalk csont és bőr és fájdalom.)

Hasonló szerkesztésű Hont Ferenc c. verse; az emberi nyomorúság megkapó ábbrázolása:

Azóta azon gondolkodik, hogy miből él.

Mert él, csak nagyon sovány.

Dráma tö rténet épül benne, újszempontú és öt kötetes, azt vacsorázza.

És lehet-e művészibben tragédiát sűríteni, mint ahogyan ő idézi éppen a teljesen leegyszerűsített nyelvi megformálás révén az életében elfelejtett költő megrázó a l a k j á t:

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.

Nézd a világ apró rebbenéseit.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást, csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Egy újságlap repül: most csákót hord a szél.

Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

(Eső esik. Fölszárad. . .)

Hiszen lehet-e a költő sorsa tragikusabb, mint hogy még életében elfelejtik? És mennyi re érzékelteti Radnóti ennek mély f á j d a l m á t! Szin- te kényszerít rá — éppen a pontok révén —, hogy minden lépésnél megá lljunk és elgondolkozzunk a hallottakon. — De igen nagy szerepe van ennek a fo rmá nak a hangos olvasáskor is; a pontok halmozása nem

(10)

engedi, hogy ha ngun kat emeljük, hanem arra kényszerülünk, hogy ál- landóan csak az a laph an g körül mozogjunk. Ez a mély monotonság is az egyhangú bánat érzékeltetése.

íme, a legegyszerűbb, legközönségesebb írásjel is menny i érzelmi telítettség hordozója lehet!

2. A pontok egymás utáni alkalmazása, a három pont Zolnai szerint ,,a leggyakoribb, de a legolcsóbb íráseszköze a költőknek, akik könnyen azt hihetik, hogy a gondolatszegénységet h á r om ponttal pótolni le- h e t " [21]. Ez az írásjel Radnótinál csak igen ritkán jelentkezik, de ak- kor hatalmas intenzitással.

Kolumbusz c. versében pl. milyen sokat mond vele, midőn a két- ségek közt vergődő Kolumbuszt állítja plasztikus képben elénk:

Téve dne Rodrigó? L e h e t , . . S szűk lesz a torlka.

D e h át a fűcsomók nem földközelt m u ta t n a k ?

A három pontnak itt erős érzelemjelöl ő szerepe van: a letörtséget, kétséget érzékelteti.

Hasonló hangulaltú, de még erőteljesebb ez a hatás az A la re- cherche c. versben. Ezt a verset Radnóti 1944-ben írta, a „j a jj al teli Szerbia ormán", a Lager Heidemanban, „Zagubica fölött a hegyekben".

— Mély fájdalom, teljes kiábrándultság, sőt szinte már fásultság vesz erőt a költőn. Visszaidézi a régi szelíd estéket, a költő-jóbarátokat, kik- kel egykor megosztotta az alkotás örömét, de kiknek szívén ma már Ukr a jn a, Hispánia, Flandria földje. Hová lettek ők?

Voltak, aki k foguka t csikorítva rohantak a tűzben — — — Volt, ahová lepecsételt ma rha ko c sik ba n uta z ta k — — — S volt, ahová önként me nték, fegyverrel a kézben — — — S volt a h o v á . .. míindegy.

Mindegy, hiszen mit is tehet a költő a világ aljasságával szemben! F á j- dalmas belenyugvás a meg változhatatlanba. . . A költő nem is t artja érdemesnek befejezni a gondolatot. (Az 1922-es helyesírási szabályzat ezt az írásjelet igen találóan ,,félbeszakítójel"-nek nevezi: 259. pont.)

3. A vessző. A vessző is inkább értelmet, mint érzelmet jelöl. Eb- ből a szempontból sok példát ragadha tnánk ki Radnóti költészetéből, mi- vel azonban itt elsősorban az írásjelek használatának érzelmi vonatko- zásai kerülnek szóba, így csak egyetlen példát idézek. Háborús napló c.

versében így ír Radnóti:

Ritkán, ha dolgozol, félig és fé lve ülsz asztalodnál.

Itt a vessző alkalmazása a „ rit kán" határozót elválasztja az első mondattól és a másodikba utalja, ami annyit jelent, hogy nem a költő munkakedvében van a hiba, h a ne m az alkalmakban: nem az a baj, hogy ritkán dolgozik, h a n e m az, hogy ritkán jut hozzá ahhoz, hogy leüljön asztalához.

4. A pontosvessző. Zolnai azt állapítja meg, hogy úja bb irodalmunk- ba n kihalófélben van. Költök legfeljebb archaizálva használják [22].

(11)

Ezzel szemben Radnótinál igen sűrűn találkozunk vele: a Pogány kö- szöntőben 7, az Üjmódi pásztorok énekében 21, a Lábadozó szélben 44, az Űj holdban 40, a J á r k á lj csak, halálraítélt!-ben 13, a Meredek útban 24, a Tajtékos égben 60 alkalommal f ordul elő; a legkülönbözőbb hely- zetekben. Radnóti tehát ezt az írásjelet a szokásosnál gyakrabban alkal- mazza, és igen sokszor erős érzelmi telítettség hordozójaként szerepel nála.

Szolgálhat az egyes képek elkülönítésére:

Ütra é r t ü nk ki, fagyosan f ú jt a szél;

megcsókolt s> mond ta ; a ba l füle fázilk, melegítsem; s én forrókat leheltem rá,

min t a táltos. (1932. j a n uár 17.)

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pók hál ó Iközelében a légy a falon;

alszik a pergő búzaszemekben a nyár;

alszik a holdban a láng, hideg é rem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. (Éjszaka.)

Jelentheti a pontosvessző a mondanivalók közti nagyobb időbeli szünetet:

I m m ár a félelem solkszor szíven é rint és néha messzi h ír csaik néked a világ;

egyre régibb emlékké nt őrzik gyermeki

korod a régi fá k. (Háborús napló.)

Állta m; velem nem gondolt senki már! vitte pipacsok sz i rmát a szél, feje tlen álltak; a lomha

sötéten hét csillag pirult csak át! (Gyerekkor.) A röpke béke véle t ű nt; hallgatag

férgek másznak szét a messzi réteken és lassan szerte rá gj ák a végtelen

sort fekvő holtakat . (Háborús napló.)

Csak ezt az utolsó példát vizsgáljuk meg közelebbről. Milyen m ű- vészi itt a mondanivaló formai érzékeltetése! A „röpke békéről" a rövid, félsoros mondat beszél; a pontosvessző élesen elhatárolja térben és idő- ben a következő képtől: a messzi réteken lassan másznak a f érgek; a mondat terjedelm e is érezteti a térbeli és időbeli különbséget.

Igen kifejező a pontosvessző a Kortárs útlevelére c. versben. Két világszemléletet választ el egymástól, két életforma ellentéte feszül a következő sorokban:

Su rra nv a kell most élned itt. — — —

Vagy sárként kell m a j d ta pa dno d orvul, — — — Ha ezt követed, élhetsz valahogy ; — — —

Vagy föllázadsz, mindezt ha nem tudod — — —

(12)

íme, a pontosvessző alkalmazásával külsőleg is két világot különít el itt!

írásművészetének kiteljesedésével az írásjel is egyre nagyobb sze- repet kap Radnóti költészetében. A költő egyre inkább elveszti hitét az emberi világban. Gondolkozik, töpreng — s a pontosvesszők tömegével megállásra, elgondolkodásra kényszeríti olvasóit is. Kitűnő példa err e a Lángok lobognak c. verse, vagy az Elégia Juhász Gyula halálára, amelynek 3 versszakában négy gondolatjel biztosítja a lassú, nyugodt gondolatmenetet, s hű t ük re az élet nagy kérdésein való töprengésnek:

öt évig lalktam városodban, (költő, s ne m láttalak sohsem. Négy fal között, csomós sötétben éltél távol és

n e m érdekelt e földi ta r to m á ny s a folyton má st d a j ká l ó diadal;

i m m ár a rémes s ár ölében fekszel, esőtől nedves deszikaszál ta kar.

a fellegek f u t á sa ért a szívedig ta lá n;

tudom, hogy évek óta nem beszéltél, m i n t hallgató ba rá t, ki me gfogadta;

s á r a dt to vább a fényte len ny om o r ta nyá idon; n em változott mi óta földbetettek semmisem:

a k á r ha élnél — — —

5. Kettőspont. A kettőspont legtöbbször csak értelemközvetítő sze- repben jelentkezik. így pl. a felsorolást előzi meg:

Míg én gyümölccsel és verssel bíbelődöm, addig asszonyom ela ludt heverőjén, szertehagyva esti tettei dús sorát:

angol nyelvkönyv, h a j á n ak csattja, hűs tea. (Alvás előtt.)

Másutt a kettőspont a fontosabb gondolatot, a lényeges, kiemelt magyarázatot vezeti be:

Magosban élek s kémlelek:

kö rül borul. (Háborús napló.) Ú j ra füt tye nte k; fü t t yö mbe boldog

m a d ár fütt ye vág s. ő mosolyog:

Pipacspirossal zen düljön a világ! (Pipacs.) Híven tüntet két pipacs, nem

b á nj a, hogy őket látni még, d e büntet is rögtön az ég:

szuronyos szellővel üzen; — —- —

(Pontos vers az alkonyatról.) Egy újságlap repül: most csálkót hord a szél.

(Eső sik. F öl szá rad...)

Természetesen ezekben a példákban az egész kép erőteljesen szim- bolikus jelentéstartalma fokozott jelentőséget ad az írásjelnek is. És

(13)

éppen ezek a példák bizonyítják, hogy a kettőspontnak is lehet erős ér- zelmi telítettsége. Zolnai ugyanis azt állapítja meg, hogy a kettőspont érzelmes versben, népdalban lehetetlen, mer t túlságosan elvont f o r m u- la, egy kihagyott ráutaló gondolatot pótol. De a kettőspont intellektu- ális szerepének jelhasználása is jelenthet igen erős érzelmi többletet.

A Levél a hitveshez c. verset kell itt idéznem. A vers maga tiszta lírai- ság, csupa érzés. A költő azonban messzeszakadt otthonától: túl három vad határon. S ez a tény k i j óz a ní t j a:

vad fé rfiak fegyvert s ha t a l ma t érő

nyugalma nyugta t s mint egy hűvös hullám:

a 2x2 józansága hull rám.

Az ész eluralkodását az érzelmek fölött talán nem is lehetne tökélete- sebben kifejezni!

A továbbiakban megállapítja azt is Zolnai, hogy a modern intellek- tuel-lírában annál gyakrabban találkozunk a kettősponttal, mint a sor igen eleven hatástkeltő eszközével, a kimaradt kötőszó és a ,,hogy" kö- tőszó pótlásaként [23]. A tömörségre való törekvés valóban gyakra n al- k almaztatj a ez a formát.

— — — Csák várak és sunyítok;

kezemre ütnek-é a régi mesterek ? (Bűntudat.)

6. Zárójel. A zárójelnek is van Radnóti költészetében értel em — és érzelemelkülönít ő szerepe egyaránt. Költészetének kezdetén is talál- kozunk már a zárójel alkalmazásával, de eleinte csak öncélúan, a köz-

beékelt, jelkiáltás elkülönítésére, keresetten, erőltetett en:

Az égen egy helyen látni még, (csikók! kacsáik és szeretők!) hogy

olyan, mint kedvesem szeme kéikje! (Zaj, estefelé.)

Majd szerepel a zárójel párhuzamos szerkesztésben, az egyes p ár- huzamos részek elkülönítésére, mi n t pl. az Olasz festő c. versben.

Jelentkezik a zárójel az időbeli különbség érzékeltetésére is, pl. J ú- lius c. versében, amelyikben leírja, hogy a júliusi hőségre hirtelen vi- ha r következik; a felhő a száját nagyratátó k er t b e lép;

Körültelkint ott, pislant komolyan, villogó zápor zuhan belőle

és mint hulló szög. a csöppje olyan.

*

(Elállt az eső s a szűk csatornán víz zúg. Visszatér és hajladozva

jár a gyönge fé ny a fa ormán.) (Július.) Lélekzetem gyorsan tünő

ködöt leheli az ablakon;

homálya h oldja egyre nő, ahogy magama t faggatom.

(14)

(S nem t a rt soká. Ha rám figyelsz, m a j d egyre égibb hangot hall füled.

S a végső szó után meséld el, hogy bordán roppantott a rémület.)

(Ha rám figyelsz.. .)

De alkalmazza Radnóti a zárójelet kiemelés céljából is. Az értelmi zárójellel ellentétben itt éppen a lényeges, a hangsúlyos kerül zárójelbe:

Né ped 'közt jöttél s h a igaz

a m i t az erdélyi lap írt rólad egyszer, (hogy Angyalföld és a Lágymányos proletárjainaik köl tője vagy te).

a k k o r hazaértél! H a j t sd le a fejed . Még jobban!

(1932. oiktóber 6.) m ű v ük idézgetem és torzóilk a rá n ya kibomlik,

s m é r em (néma fogoly), — j a j j a l teli Szerbia ormán.

(A la recherche.)

Az előbbi példák azt is világosan meg mu t at j á k, hogy hogyan lesz Radnótinál művészetének kiteljesedésével a zárójel is szerves része a szövegnek.

7. A gondolatjel. A gondolatjel szerepe is igen sokféle lehet Rad- nótinál, de már i nk á bb érzelmi, min t értelmi hatást keltő eszköz.

II faut laisser c. versében a jő gondolat kidomborítására használja fel. II faut laisser. . . Ezt a f áj d a l mas felismerést háromszor is ismétli a versben, mindannyiszor gondolatjellel különítve el a szöveg többi ré- szétől, és ezáltal is kiemelve (mert különben kiemeli még a hangsúlyos helyzet, amelyikben szerepel, a többszöri ismétlődés — és ne m utolsó sorban az idegennyelvűség):

II f a u t laisser maison, et verger s et jardins, egyik utolsó versét e sorral kezdte Ronsard, il f a u t laisser, — me re ng a tölgyfa is,

il f a u t laisser, — susog, — — —

Ugyanilyen kiemelő szerepe van a gondolatjelnek a következő idé- zetben is:

Erőszakos, rút kisded voltam én,

ikre t szülő anyácska, — gyilkosod! (Huszonnyolc év.)

A gondolatjel is szolgálhat az időbeli különbség érzékeltetésére is:

Hi á ba nézel szerteszét, m i n d e n t elönt a rémület, i j e d t mókus sivít feléd, elejti apró életét,

ugri'k, — s a törzsön felszalad;

t a n u l j hát tőle, védd magad — — — (Októberi erdő.)

(15)

szívemben nincs har a g már, bosszú nem érdekel, a világ ú j ra épül, — s bár tiltjálk é ne ke m;

az lij f a lak tövében felhangzik m a j d szavam; — — — (Sem emlék, sem varázslat.)

Lehet a gondolatjel is az elgondolkozás, a töprengés jele:

Hogy f en n a művemen motoz a surrogó idő, s mélyebbre süppedek le ma j d a föld alatt,

mind t u d t a m én. De mondd, a mii, — az me gm a r ad t ?

(Hajnaltól éjfélig.) Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyű világot

annyira, hogy m ár néha n e m is f áj, — undorodo m csak.

(Első ecloga.)

Utolsó versében, a Razglednicák 4. darabjában a gondolatjel híven érzékelteti a halálra kínzott ember vergődését. Lassú, vontatott az ütem, mint amilyen lassan vánszorognak bizonytalan sorsuk felé a meggyö- tört emberek:

Mellézuhantam, átf or dult a teste s feszes volt már, m in t húr, ha pattan.

Tarkólövés. — Így végzed hát te is, —

súg tam maga mnak , — csaJk feíküdj nyugodtan . Halált virágzik most a türelem. —

Der springt noch auf, — hangzott fölöttem Sár r al ke v e r t vér sz ára dt fülemen.

8. írásjel-halmozás. Az előbbiek alapján természetes, hogy ha egy- egy írásjelnek ilyen felfokozott értelmi és érzelmi jelentése, hatása le- hetséges, akkor méginkább érvényesül ez a hatás az írásjelek halmozá- sánál. Radnóti is él ezzel a lehetőséggel- a mély érzelmi indíték gyak- ran igen erős írásjel varriációt is eredményez, mint pl. a Beteg a kedves, Tűzhimnusz. Himnusz a békéről, J á r k álj csak, halálraítélt! Két töredék.

Nyugtalan halál, Mivégre, Ösz és halál, Levél a hitveshez stb. c. versé- ben.

A sok kínálkozó közül csak néhány jellegzetes példát:

Bőven lesz szilva nékik az idén, —

pöttyenti asszonyom s meleg gyerekszáján f ür ge gonddal az idegen f á ra fölnéz; nékik bőven lesz szilva az idén, — igen, s bőven n e k ünk is, évenkénti termés:

jaj, b a j és ügyész! (Számadás.)

Némuljak én is el? mi izgat

versre ma. mondd! a halál? — ki k é r d i? 'ki kéri tőled számon az életed,

s e költeményt itt, hogy töredék m a r a d t ? Tudd hát! egyetlen j a j se hangzik,

sírba se tesznek, a völgy se ringat, szétszór a szél és — mégis a sziklaszál ha nem ma, — holnap visszadalolja ma j d ,

(16)

mit néki mondok és megértik

nagyranöv ő fi ak és lányok. (Nyugtalan órák.) Gondolj a köd mögé! — borzongatom magam,

ör ülj, hogy a világ most (ködbe öltözött

és s em mi t se látsz! — Semmit se látnék? (Két töredék.)

A gondolatok erős érzelmi telítettsége így jut kifejezésre külsőleg, a formában is.

A következőkben vizsgáljuk meg a két legáltalánosabban használt írásjel: a felkiáltójel és a kérdő jel szerepét Radnótinál. Azt gondolhat- nánk, hogy a gyakori használat következtében kifejező ért ékük meg- kopott. A példákból azonban ki fog tűnni, hogy éppen ellenkezőleg csak árnyaltabbá, fin omabbá vált jelölő és utaló szerepük.

9. A felkiáltójel. Funkciója Radnótinál is igen sokféle.

Első verseire különösen jellemző, hogy nincs bennük pont, legfel- jebb a versszakok végén, vagy a vers befejezéséül. A domináló írásjel a felkiáltójel, amelyik sokszor ne m is mondatokat határol el, csak érzel- met , indulatot jelöl a mon da t közben is. így pl. az Emlékező versben édesapja a l a kj át idézve így ír:

S bár mostani f é r f i f i a d n ak m ár asszony a gondja,

tudja , hogy egyszer elveszti ő is a harcot és elesik m a j d ! ezért h át f é r f iké nt idéz, — — —

Ugyanez az érzelmi hatás fűződik a Vihar előtt c. verséhez, amely- nek 6 háromsoros versszakát csak a mondatközi felkiáltójelek tagolják:

Az ormon üldögélsz s térdeden néked é rt i f jú asszony alszák, s mögötted szakállas

haditettek , vigyázz! kár le nne éltedért s k ár világodért, mit enmagad kapartál tíz kemény kör öm mel életed köré, míg körötted k ö r b e - k ö r be lengett a halál és íme, ú j ra leng! s lepotyognak a kert fészkei r émülten a fák tetejéről

s minden összetörik! figyeld az eget — — —

Az első versekben tehát sokszor találkozunk olyan formával, hogy csak felkiáltójelet használ a költő, vagy legfeljebb egy-egy vessző ta - golja a mondanivalót (a Pogány köszöntőben és az Üjmódi pásztorok énekében,)

De a felkiáltójelek alkalmazása is egyre inkább az érzelmi telített- ség hordozója lesz. A Pogány köszöntőben nagyon gyakran a szerelmi boldogság ki fej ezőj e:

Látod!

boldog csókjaink öröme

harsog a f ák közt — — — csörgető fekete tücskök

(17)

zaja dicséri most fűnelk és fánalk

jó örömét! — — — tükrösen fénylik tavaszi k e d v ü n k! me rt mi vagyunik most a fű, a fa. a part, az öröm is és szépszavú áldása

a táj nak! (Tavaszi szeretők verse.) Ó. mily régóta is szeretlek!

(Este a hegyek között.) Oly szép vagy és oly fiatal! (Éjfél.)

De ugyanezzel a hangulattal jelentkezik a felkiáltójel a Szerelmes vers az Istenhegyen, a Szusszanó, és még igen sok más versben.

Az érzelmi túlfűtöttség jeleként jelenik meg az írásjel a régi egy- házi himnuszokat, litániákat idéző himnuszaiban:

Dicsérlek zöldelő!

a mélyből törsz elő, a messze síkra áradsz, t e áradó!

Dicsérlek zöldelő Nilus, illatozó!

a mélyből törsz elő s a naptól lángoló messze síkra áradsz,

te áradó! (Himnusz a Nílushoz.)

Tüzes koszorú te!

szőke h a j a k gyújtogatója, fényes esőket ivó

égi virág!

i

Fényesség bokra te!

f olyá knak déli sziszegése, kisded állatokat nevelő, sugaras anyaemlő!

Búzát nevelő te!

futosó gyerekek pirító ja, f iatal testekkel tegeződő

ravasz szerető! (Nyári vasárnap. Naphimnusz.)

Megjelenik a felkiáltójel a vágyat, a múlt utáni szinte sóhajtásszerű óhajt kifejezve:

J a j szőke gyeréklkor, de messzire szálltál!

ó hó h aj ú vénség, téged sem érlek el! (Tegnap és ma.) S az éjszakák! az éji vándorút

a végekről a Quar tier felé! (Páris.)

(18)

Megrázó erővel tükrözi az Erőltetett menetben a messzire szakadt f ér fi fáj ó vágyódását az otthon ut án:

Ó. hogyha hinn i tudná m: nemcsak szívemben hordom mindazt, m i t érdemes még, s v a n visszatérni otthon;

ha volna még!

Mái' a Lábadozó szélben is egészen más hangulatot árasztanak a fel - kiáltójelek, mint az első verseskötetében. Az első versek játékos boldog- ságát fá j da l mas és disszonáns felkiáltás zavarja meg:

s fegyelmes halottaikat lottyantva ka ny aro dn ak Kínáb an a kotyogó pata kok! füttyel

oszlik a béke! s proletárhalottak

oszlanak nézd, a fütyölő levegőben! (1932. fe b ruár 17.)

A költő, aki ,,az igazra tanú", mi t tehet ilyenkor?

Most k ü rt szava számon a szó és elvt á rs a i mnak hangos indulása! —

írja 1932 m á j us 5 e. versében.

És megjelenik verseiben a világ sorsa felett érzett bánat, amelyhez harag párosul, és lázadásra biztatás:

Gondold el! hogyha lázadsz, jövendő fiatal Ikoroknak embere hi rd e t s pattogó hittel számot ad életedről;

számot ad és fiá nak a d j a át emlékedet, hogy példakép, erős fa

legyen, me l yre rákúszhat a gyönge növendék!

(Kortárs útlevelére.) Szálldos az úton a láng

s lebben! f e le fény, fele vér!

lebben a szélben az égő

barna levél. (Nyugtalan őszül.)

Kérdeztél volna csak mag zat k o ro mb a n . . . Ó, t u dt a m, t udta m én!

Üvöltöttem, nem keil a világ! goromba!

Tompán csap rám a sötét és vág engem a fény!

(Negyedik ecloga.)

A haragot hamaro sa n felváltja az irtózat a világtól és a gyűlölet azok ellen, akik ezt előidézték vagy előidézni segítettek:

Csússz, mássz lábam alatt, nézd! el se taposlak, — utállak!

Féreg vagy s férget irtani undorodom.

(Egy verselőre.) I ndu l t a legény és kiáltott

u t á na a lány: vigyázz!

úton harangoz a borzadó szakáll!

u go r j a gépek elől! ma rn a k

és mesélik a tigris szelleme r a j t u k !

(Ének a négerről, alki a városba ment.)

(19)

Feh ér (köpenyed köpjön és piruljon el!

(1932, feb ruár 17.) Néma gyökér kiabálj, levelek kiabálj atolk éles

hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!

rázd a sörényed ló! bömbölj bilka, rijj pata k ágya!

éb r e dj m ár aluvó!

(Száll a tavasz. ..)

Hová fordulhat segítségért, vigaszért a költő? Szinte segélytkérő sikolyként hangzik fel a Harmadik ecloga visszatérő motívuma:

Pásztori múzsa, segíts!

Érdekes és jellemző szerkesztési f o r m á ja Radnótinak, hogy az erős intenzitású verset halk megnyugvással zárja, amit a külső forma is je- lez: az írásjelekkel túlhalmozott verset egyszerűen pont zárja le:

Mindig gyilkolnak valahol, lehunyt pilláj ú völgy ölén, fürkésző ormdkon,

akárhol, s vigaszul hiába mondod, messzi az!

Sanghai, vagy Guernica szívemhez éppen olyan 'közel.

mint rettegő kezed, vagy a rra fenn a Jupi te r !

Ne nézz az égre most, n e nézz a földre sem. al udj!

a szikrázó T e jút porá ban a halál szalad

s ezüsttel hinti be

az elbukó vad á rnya kat. (Aludj.)

De megtaláljuk nála ennek ellentétét is: azt a mély érzelmi telí- tettséget hordozó és sugárzó stílusformát, hogy a látszólag lassú, nyu- godt ütemű verset váratlanul felkiáltójellel teszi egészen erőteljessé:

Mert szeretett Hispánia

s versed mondt ák a szeretök, — miikor jöttek, mást mit is tehettelk, költő voltál, — megölték ők.

Harcát a nép most nélküled víjja, hej. Federico Garcia!

(Federico Garcia Lorca.)

Ahhoz, hogy itt a felkiáltójel szerepét pontosan megértsük, tu d - nunk kell azt, hogy Radnótinál Garcia Lorca neve a költőhalál szimbó- lumává alakult. Másutt is hangoztatja éppen a spanyol háború, a fasiz- mus előretörése idején és éppen Garcia Lorca tragikus halálát idézve, hogy a költőnek mindig, minden körülmények között helyt kell állnia (Első ecloga), és ő vállalja is tudatosan sorsát (A Meredek út egyik pél- dányára). így tehát a Garcia Lorca emlékét idéző versben a felkiáltójel jele a fájd al omnak, amit költőtársa sorsa felett érzett, a gyűlöletnek

(20)

azok iránt, akik megölték (a „megölték ők" szedési f o r m á ja is ezt m u - tatja), s a s a ját sorsa felett érzett aggódásnak is.

Hasonló szerkesztésű Pé ntek c. verse: végig csak pontot alkalmaz, pedig az egész vers igen mély érzelmi telítettséget hordoz: hiszen a köl- tő egész addigi életét, há r om elvesztett b a r á t j át siratja. De a fá jda lom mélysége nem engedi, hogy különleges írásjelet használjon. Egyszerű, szinte közömbösnek ható kifejezések, a szóval már szinte ki sem fejez- hető mélv érzések csendes, egyszerű felsorolás, hogy arra azután annál erőteljesebben csattanhasson a végső felkiáltás:

Az április megőrült, vonít a fagy felett, há rom ba r á t om elment, s mi ndhá rom elveszett.

Az április megőrült, vad zápor hull időnként, az egyiik él, bolond,

s ne m sejti, hogy mi történt.

Az április megőrült, s felöntött sok folyó, a másik az nem él már, agyában két golyó.

Négy na pja, hogy megölték.

A ha r ma d ik fogoly.

Gyömölcseinik lefagynak.

S z á j am (körül mosoly.

Vigyázz ma ga dra , — hallom, hogy mindent megtorolj!

A költő azonban — hiába minden bánat, keserűség, fájdalom, — nem hátrál meg, nem a dj a meg magát ennek az embertelen világnak.

És megjelenik nála a felkiáltójel a dac jeleként is:

Most estébe fordult e sánta v a s á rn ap

és itthon ülök. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon és fi ókja im lulkán

lidércként imbolyog a házikutatás riad alma s ap ró fényekkel tétovázik:

villanjon-é, vagy várjon-e mé g? Hát v illa njon! riadalom legyen itt

körülöttem! {Tört elégia.)

10. A kérdőjel. Zolnai azt állapítja meg a kérdőjellel kapcsolatban, hogy nélkülözhetetlen kifejezője az értelemnek és a hangsúlynak. Egyé- ni alkalmazására nem igen nyílik alkalom [24], Mégis, Radnótinál talán éppen a kérdőjel alkalmazása a legérdekesebb.

Első verseiben a kérdőjel, a kérdő forma a szerelmi enyelgés for- májaként jelentkezik, de csak igen kevésszer.

A Pogány köszöntőben csak egyetlen kérdőjelet találunk; a költő féltő gonddal for dul a kedveshez:

(21)

Fázol? v á r j, b eta karlak az éggel — — —

(Szerelmes vers Boldogasszony napján.)

Az Újmódi pásztorok énekében egyetlen kérdőjel sincs.

A Lábadozó szélben, amelyikben a felkiáltójelek tömege és zöme már a költő politikai állásfoglalását tükrözi, a kérdőjel még mindig csak a szerelmes enyelgés f o r má j a, de ilyen minőségben is csak egyetlen versben fordul elő, igaz, hogy abban háromszor:

Szép vagy dk? Szép!

Igazán? Gyönyörű!

Te tud od ? Tudom én! — — — — (Szusszanó.)

Az Űj holdban is csak egyetlen kérdőjelet találunk, de itt már an- nak az egyre jobban elhatalmasodó kétségnek jeleként, amely később ann yir a elhatalmasodik benn e :

lidércként imbolyog a házkutatás riad al ma s ap ró fényekkel tétovázik:

villanjon-é, vagy vá rj on-e még? (Tört elégia.)

A J ár k á lj csak, halálraítélt!-ben is még csak mindössze öt kérdője- let találunk. A kérdőmondatok egymás utáni, minden k o mment ár nél- küli felsorolása m u t a t j a a legjellemzőbben Radnóti akkori lelkivilágát:

S fiatal fé rfi te! rád milyen halál v á r? megtépett hússal hullsz m a j d szerteszét?

(Istenhegyi kert.) Ébren felkszem én itt és kérdezem:

lehet nehezebben élni életet?

(Egy eszkimó a halálra gondol.) Miről beszélhetek? tél jön, s háború jön — — —

(Háborús napló.) Törvény ez, eddig ér; erős

a tél, de sűr ű lázadás r belőle föl tömötten.

Velünk tartasz-é — mögöttem

súgva kérdez így a t á j ék (Törvény.)

A Meredek út ban világosan tükröződik, hogy a költő körül egyre bizonytalanabb lesz a világ: ebben a kötetben m ár 26 kérdőjelet talá- lunk. A költőt kétségek gyötrik, s egyre inkább elfordul a világtól:

Milyen mély volt gyermekkorom, s milyen magos az ifjúsá g!

A két halál megérte-é? — — — — (28 év.) E ritkán szálló szó, e rémület,

ez volna h át a termő férfikor? (Ez volna h á t . . .)

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

x,- —az egyes építési módokkal épített általános iskolák egy négyzetméter alapterületére jutó átlagos építési költség (forint).... AZ

1000 közmondás használata tükröződik, a 3 fent említett közmondás a mai publicisztikában és irodalomban csak az én példáim között 26-szor fordult elő, ami azt

Hát igénylik, igen.” (Tanár, fókuszcsoportos interjú). Az iskolai erőszakos magatartásformákkal kapcsolatos szerepek és a között, hogy szoktak-e szólni a tanulók egy

— lecsendesíteni, megnyugtatni az időnként túlzottan fellelkesült osztályt (a pontos használati utasítás szerint való építéssel). A szlovákiai általános

Tanulmányok, szakvélemények (Szerk. A gondolkodás fejlesztése az anyanyelvi nevelésben. A magyar nyelvtankönyvek felhasználása az iskolai anyanyelvi oktatásban. Az

Az anyanyelvnek az idegennyelv-oktatásban betöltött szerepéről val- lott nézetek alapján a metodikusok és m a g u k a gyakorló nyelvtanárok is lényegében három

A század első éveinek nyelvtankönyvei még nem alkalmasak arra, hogy iskolai oktatás alapjául szolgáljanak.. Főgymnasium 1894/95-i értesítője beszámol [42],

Az előzőekben kifejtettekből remélhetőleg jól kiviláglott: milyen nagy az iskola szerepe és felelőssége abban, hogy a tanulók hogyan tekintenek a nyelvjárásias beszédre,