Radnóti Miklós eclogáinak nyelvéről (Szempontok a főiskolai nyelvészeti gyakorlatokon folyó nyelvi elemzéshez)

DR. C HIK ÁN ZO LTÁNNÉ főiskolai tanársegéd:

RADNÓTI MIKLÓS ECLOGÁINAK NYELVÉRŐL

(Szempontok a főiskolai nyelvészeti gyakorlatokon folyó nyelvi elemzéshez)

Mottó: Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván, háború t emleget és lélekölő viadalt.

S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák szép adományairól zengve szeretni tanít.

(Anakreon, Ford.: Radnóti.)

Az általános iskolai an yan yel vi oktatás egyik legfontosabb fel- adat a, hogy művelt olvasótábort neveljen. A k u l t u r á lt olvasók széles töme ge a maga igényességével f el té t le nü l se rken tőle g hat ir od a lm un k fejlődésére, ez viszont ne mze ti k u l t ú r á n k eme lkedésé t segíti elő.

így kell látniok hallga tóinknak, min t jövendőbeli t a n á ro k na k egyik leg fon tosa bb f e l a d a t u k a t : az igényes olvasótábor kiszélesítését.

Az e lmélyült olvasás elsőrendű feltétele , hogy a tartalom és forma dialektikus egységét felismerjük, megértsük. Ép pe n ezért fontos, hogy

a jövő általános iskolai t an á ra i gy ak or la t r a te gye ne k szert a t a r t a l o m és f o rm a ilyen é rte le mb en vett egységes elemzésében, m er t az ő fe l a d a t u k lesz a jövő olvasóinak nevelése. Ezért van szükség ilyen ele mz ésekre a nyelvészeti gya korla tokon is.

Hangsúlyozni kívánom, hogy a következő elemzések nem teljes esztétikai elemzést nyújtanak: egy-egy, 1 vagy. 2 órás gyakorlat anya- gát adják, s így ahhoz szabottak, a leglényegesebb sajátosságokat kieme- iők. Módszertani szempontból meg kell jegyez nem, hogy i ly e sfa j ta elemzéssel csak hosszú hónapok alapos munkája után foglalkozhatunk.

Ezt a teljes elemzést meg kell előznie a részleges, hangtani, szótani, majd mondattani elemzésnek, a tanulmányok sorrendjében, mint aho- gyan az általános iskolában sem léphetünk fel az elmélyült olvasás igé- nyével addig, míg tanulóink nincsenek tisztában a leíró nyelvtan elemeivel.

Joggal vetődhet fel a kérdés, mi é rt éppen Ra dnót i eclogáit vizs- g ál j uk . R adnóti k ölte mén yei t elemezzük, hogy ezzel is hódo ljunk a nagy költő és az igaz ember emlék ének születése 50., ha lá lá na k 15. é v f o r d u- lója alkalmából. — És azért éppe n az eclogákat, m e rt ez a régi m ű f a j

sok sajátosan ú j vonással gazdagodik Radnótinál, azonkívül az eclogák sora mi nteg y t ömör í tv e tükrözi Radnóti költői egyéniségének fej lődé- sét, s t é m áj u k változatossága me gm ut a t j a, mil yen érzések, mi lyen gon- dolatok foglalkoztattá k a költőt élete utolsó éveiben .

Mi az oka a nna k, hogy az eclogák ú j színt kapnak Radnótinál? A költő egyénisége mel le t t elsősorban a kor, amel yben azokat írta. Ha tehát az eclogák mondanivalójá t t elj esen meg a k a r j u k érteni, elsősor- ban ismern i kell a kor t, amelyben keletkeztek.

Az I. ecloga 1938-ban, az utolsó 1944-ben keletkezett. — Milyen eseményekke l teli ez a különben oly röpke idő!

1938: a spanyo l háború befejezés előtt áll, F ranco di k ta t úr áj a meg- szilárdul. Németországba n a nácizmus vadul készül a háborúra, és belső ura lmána k megszilárdítására tűzzel-vassal, — b ár egyelőre csak kon- centrációs táborok, l ágerek felállításával, — igyekszik kiemeln i azokat a demokrati kus er őket , akik ú t j á b a n állnak. A f a j i gyűlölet a III. Biro- dal omban egyre nagyobb mére teke t ölt. Magyarországot és az egész európai civilizációt fenyeget i má r a f aj i gőggel hirdetett „Deutschland üb e r alles", ami nek kézzelfogható bizonyosságát adja Ausztria bekebe- lezése, majd a Szudétaföl d elfoglalása. A feszültség 1939-ben t ovább fokozódik, és a Lengyelország elleni háború megindításáva l kirobban' a pusztító II. vil ághábor ú : hamarosan lángokban áll egész Európa.

A magyar ur alkodó osztály hatalmának további f e nnt a rt á sa érde- ké be n lassúbb ü t e m b e n ugyan, de készségesen követte a néme t fasiz- mus ú t j á t , és a t isztán látók előtt világos volt, hogy ezen az úton a teljes felbomlásig nincs megállás. 1941-ben a n éme t ek által a Szovjetunió ellen indított rabl óhábor úba az uralkodó osztály lelkiismeretlenül és felelőtlenül belevi t te a nemzetet. Nálunk is megkezdődött a nácizmus ú t j á b a álló el emek felszámolása, s ennek az embertel enül kíméletle n barbar izmus na k lesz áldozata tragi kus körülmények között Radnóti Miklós is 1944-ben.

Ezek a világrengető, em ber ek ezreit áldozatul követelő események az ihletői az eclogáknak. Az a 6 év, amely alat t az eclogák keletkeztek,¹ kül önben is Radnót i költészetének legjelentősebb szakaszát öleli fel. Ez az az idő, amely al att elju t az eszmei és művészi tisztázatlanságtól, az izmusoktól a l egmagasabb f okú művészetig [11.

Radnóti költői fejlődésének kezdeti szakaszán a bukolikus versek valószínűtlen t á j a k a t adnak elénk, s a mest er kél t t áj b an mesterkélt az ember is. Milyen más a fej lődés utolsó szakasza, amikor a t áj n ak m á r kettős szerepe v a n: a békesség és nyugalom kifejezőj e a fasizmu s ember- t elen rendjével szemben , és eszköz a költő személyes érzelmeinek ki fe - jezésére [2]. A táj szimbólummá lett Radnóti költészetében.

Az eclogák politikai mondanivalója vi tat hat atl an. Voltak, akik ezt kétségbe vonták , s azt próbált ák bizonyítani, hogy az idilli költészet csak költői j át ék [3]. Err e meggyőzőbb cáfolato t adni nem is lehet, mint megszólaltatni ma guk a t az eclogákat. De ezt bizonyítja az eclogák elé írt Előhang is (Száll a tavasz . . .), amelyi kben a költő megrázó erővel szinte az egész természete t lázadásra hí vja f el :

Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljato k éles

hangon, ta j té kzó kut y a zengj, csapkodd a habot, hal ! rázd a sörényed , ló! bömbölj bika, r í j j pat ak ágya!

ébr ed j m á r aluvó!

Az ecloga, mint m ű f a j felt ét lenül több költői játéknál. Éppen t á r - gyánál és hangj án ál fogva igen alkalmas a mél y el lent ét ek kifejezésére, min t ezt maj d látni f ogj uk. Ki l áthat n a költői játéko t a Pászt or és a Köl- tő, vagy a Költő és a Repülő, vagy éppen a Költ ő és a P r ó fé t a drámai párbeszédében, amelyet a legégetőbb valóság ábrázolása tesz megrendí - tővé? Felt étlenül Ortutay Gyulának van igaza: „Az idill példázata annak az értelmes, derűs, h umán u s világnak, amit a fasizmus téboly a marcan - gol szét" [41.

Ezt az elképzelést táma sztj ák alá az ecloga-irodalom jeleseinek alkotásai is. Hazánkban a pásztori költészetnek már nemes hagyományai voltak. Radnóti, az irodalom szakos t anár f el tét lenül ismerte Balassi.

Zrinyi, Faludi, Csokonai idilljeit, és az idill-fordításokat, köztük Dugo- nics András, Ráday Gedeon, Ráj ni s József, Baróti Szabó Dávid, Révai Miklós, Fazekas Mihál y m unkái t. I. eclogája mott ójáu l is Vergilius sorait í r j a :

„Quippe ubi fas versum atque nef as : tot bella per orbem, t am multae sceleru m f a c i e s ; . . . "

Érdekes megfi gyelnünk , hogy Vergilius kommentát ora , Servius az eclogák keletkezését azokra az eseményekre vezeti vissza, amelyek a polgárháború borzalmai során a költő békés mezei otthonát is feldúl- t ák: Radnóti I. eclogája pedig 1938-ból való. Vergilius I. eclogájában a földönfutó Melibous f el sóhaj t : Látom-e még valaha hazám hat árait : s a háború borzalmait, könyörtelenségét festi ; Radnóti I. eclogájána k is ,,az ágyúcsövek feleselése " az ihletője. Nem célunk egybevetn i Radnóti eclogáit Vergilius alkotásaival, de megdöbbentő a párhuzam.

Radnóti maga is fordított a Vergiliust. Egyéniségét, élet pál yájá t is- merve, természetesne k t alál juk , hogy éppen a IX. eclogát f or dí t j a le, amel yben ezeket a sorokat t alált a:

„. . . de tudod, hogy a versek

Oly tehetetlenek ott, hol a Mars dárdái ropognak.

Mint a sasűzte, bozótba f u t ó kicsi chaoni gerl ék. "

Nem lehet ez véletlen. Hiszen Radnóti maga is azt vallja, hogy

„minden művész önmagát fejezi k i " [5], s a műfordításokhoz írt utó- szavában ezeket olvashat juk a műf ordí tás t árgyár ól: „Titokzatos vélet- lenek és ne m vél etlene k befolyásolják a választást, ami gyakran ne m is választás, hiszen ne m egyszer a vers választ ki minket" [6].

A téma t ehát, ami t választ, nem véletlen, de nem véletlen a forma sem, amibe azt önti. Radnóti maga is ezt val lja: „. . . a forma egyért elmű és más for mákat és meg nem f ormál taka t kizáró, m er t a f orma az érté-

kelés, a különbségtevé s és r endett eremt és princípiuma . És nincsen fon- tos és nincsen nem fontos. És semmi sem mindegy i t t" [7].

Ezek kifejtése után t ér he tün k csak rá az eclogák elemzésére.

I. ECLOGA (1938)

Az I. ecloga keletkezésekor Radnóti költői magatartása már teljesen tudatos. Olyan pél daképek állnak előtte, mint Garcia Lorca, József Attila.

Az ecloga a P ászt or és a Költő párbeszéde.

A Pásztor megjelenítése , a rigók szavának említése még az idilli t áj at idézi. Tavaszodik. A Költő felszabadultan ál lapítja meg: ,,. . . itt a t avasz már!" De a P ászt or fi gyelmezteti: csak játszik az ég. A költői boldog ábrándkép (a tavasz) és a Pászt or valóságot festő szavai gyönyörű ell entét ben r obbannak ki: a tócsa lágyan mosolyog a napsütésben, de ha éjszaka fagy köti t ü kr ét , rádvicsorít. A ki tűnően maga helyén lévő szó intenzitását az u t á na tett mondatközi felkiáltójel csak fokozza.

,.Bolond áprilisban" élünk, figyel mezteti a Pászto r a Költőt,

„már elfagytak egészen amot t a kicsiny tulipánok. "

Ebben a sorban a kicsiny mel léknév használata lágyabb, melegebb hang- zású, minth a a kis f o r m á t használta volna a költő. Ebből a kedveskedő használatból kiérezhető a részvét: a szó mélyebb érzelmi telítettséget kap. Az igekötős ige a visszavonhatatlan befejezettsége t érzékelteti:

elf agyt ak . — A Pásztor szavai véget vetnek az idilli hangul at nak : az igei állítmányoka t kiemel ve világos is lesz, hogy miért. Az első két sor- ban az ég játszik, a tócsa mosolyog, de tovább: ha megköti a fagy, rád- vicsorít, s elfagynak a virágok is. Mindez a spanyol háború ijesztő képét idézi. Az idézett sor hangsúlyozot t hely határozó ja is ezt m u t a t j a : amott.

Kérdő mondat következik: de miért vagy oly szomorú? — A követ- kezőkben a Költő egészen hitelesen és világosan Radnóti lelkiállapotát fejezi ki : Még szomorú sem vagyok, megszoktam . . . undorodom csak . . .

A szörnyű világ említésére a Pásztornak is eszébe j ut , hogy hábo- rúról hallott. Itt a jelzők kapna k nyomatékot, s festik sűrít v e a háború képét, annak mi nden borzal mát : vad, izzó, vérbefagyott.

A következő t öbbtag ú alany t (a medvék és katonák) szorosan egy- bef űzi az ismételten kitett kapcsoló kötőszó, s ez erősen kidomborítja, men nyi re pár huzamba került a háború következtében ember és állat.

A menekülés, a sok halál borzalmat keltő képeinek festése után szinte közömbösnek hangzik a kérdés:

„Azt hiszem ismerted Federicót, elmenekült, mondd?"

és szinte közönyösnek tűni k a válasz:

„Nem menekül t . Két éve megölték már Granadában".

Puszta tárgyilagos közlés. A két rövid tárgyilagos kijelentő mon- dat olyan szenvedélyt t akar , ami már szóval szinte ki sem fejezhető . Utána a Pásztor szavai fejezik ki a Költő mélységes szenvedélyét is:

csupa rövid felkiáltó mondat követi egymást:

„Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még!

Háborúról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő így tűni k el! hát nem gyászolta meg őt Európa?"

A Pásztor mélységes f áj da l má t fejezi ki, hogy ezt kérdezi; a költő csak úgy el tűnhet , és nem gyászolja meg őt Európa?

A felháborodást kifejező szóáradatra a Költő megcsitult belenyug- vással csak ennyit mond: „Észre se vet t ék." — Látnoki erővel lát j a itt Radnóti s aj át végzetét. Ö is csak „eltűnt", s helyette is csak „tört soro- kat lelt" az utód . . .

E sorok helyes értelmezéséhez feltétlenül l átnun k kell a szél szó szimbolikus használatát: a szél itt is, mint Radnótinál oly sokszor, a f or - radalmiság szimbóluma.

A Pásztor szinte hitetlenkedv e ismétli meg: „Nem menekül t . Meg- hal t." Ezek a kijelentő tőmondatok a felháborodás felkiáltásai után a mélységes megrendültség kifejezői: Radnótir a jellemzően a legbor- zalmasabb valóságot a legegyszerűbb nyelvi forma közvetíti. Majd a lassú belenyugvást , beletörődést fejezi ki a következő eltűnőd ő kér- dés: „Igaz is, hova f ut h a t a költő?" s a halott Federico mellett f el maga- sodik „a drága Att i la" alakja is. A két má r t ír költő mellé odaállítja a Pásztor a Költőt is: „Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e kor ban?" — A visszhang említése minden költő legfőbb vágyának ad kifejezést: a költő szavaira az a megfelelő rezonancia, ha megértik mon- danivalóját.

De ebben a korban a költő vágya nem vál hat valóra. Itt a határozók kapnak különös súlyt, amelyeket kifejező, mély hangulati tart al ommal telített jelzők is ki fej te ne k :

„Ágyúdörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt?"

A következő sorokban gyönyörű hasonlattal világítja meg Radnóti a maga költői és emberi magat ar t ását : a kerge világgal a büszke tölgyet állít ja szembe, s a közte és a világ között erősödő ellentétet tömör, s így anná l kifejezőbb ellentétes mondat fejezi ki: a tölgy t udj a, hogy kivág- ják, v ár j a is, de addig is új levelet hajt. Ez az ellentét ébreszti fel a köl- tőben a vágyat a fenyegető háború s veszély idején az igazi emberi élet u t á n:

„Jó neked, itt nyugalom van, ritka a fa rk as is erre . . . " — mondj a, bár a nyugalom még nem ad telj es boldogságot, ahhoz el kell felejteni, hogy a nváj , amit a Pásztor őriz, a másé. (A kapitalista rendben nincs telj es boldogság.)

Majd rádöbben a költő: esteledik, s elköszön, igazi költői képpel:

„alkony i lepke l ebe g már, s pergeti szárnya ezüstj ét."

a l hangok tömörítése, a lepke és a lebeg hangsorok könnyedsége való- ban lebegővé teszi az egész sort. A „pergeti szárnya ezüstjét" szerkezet szemléletes képe ki fej ezően zárja le a verset, az állítmán y gyakorító for - má já va l jelezvén a huzamos cselekvést.

Az I. ecloga nyel vét vizsgálva azt látj uk , hogy a művészi szóhasz- nálat mellett itt elsősorban a mondatf űzé s művésziségét kell kiemelni, Rövid, tömör a szerkesztés, hiszen, mi nt láttuk , nemcsak a mondat fő- részei hordozzák sokszor a súlyos gondolatokat: a jelzők, határozók sem mellékes kör ülm ényeket fejeznek ki, hanem fontos mondanivalók hor - dozói. A szenvedély, az indulatok hullámzásá t klasszikusan szemléltetik a kijelentő mondat okat váltogató kérdő és felkiáltó mondatok.

A költeményt végigolvasva azonnal felt űnik, hogy egyik mondat a háromszo r ismétlődik, mindannyiszo r a sor el ején hangsúlyosan ki- emelve; ez a hangsúlyozás erősen kidomborí tja a fő mondani valót: Mit tehet ett a költő, hová f ut hatot t „e kerge világ közepén?"

Ne m menekült . Nem mene kült . Nem menekül t.

Várta, hogy ki f og irtatni, — vá rj a , de addig is ú j levelet h a j t . í m e tehát a költői hi vatástuda t tükröződése az I. eclogában: A köl- tői tanúságt éte l fontosab b az életnél. Különösen fontos, hogy hel yt áll- jon a költő a „f el fordul t vil ágban " is, hangoztatj a Radnóti a spanyol há - ború, a fasimus előretörése idején. A költő legyen az igazra a t anú , akár élete árán is. És Radnót i életével t e tt bizonyságot arról, hogy ez valóban hitvallása volt, szavai nem üres frázisok , magatartása nem költői póz.

II. ECLOGA.

(1941) A Repülő és a Költő dialógusa.

Radnóti ezt az eclogát 1941-ben írta. Han gj a keserű: a r eményt e- lenséget, a kil átástala n helyzetet tükrözi. Ez természetes, hiszen ebben az időben a fasizálódás már egyre nagyobb mér eteket ölt, s elnyeléssel fenyeget i egész E ur ópát.

A Repülő szavaival kezdődik az ecloga. Itt is jellemző a mondat - fűzés tömörsége: az első rész 6 tagmondatbó l áll, de csak egyetlen kötő- szó van benne. Szinte balladai tömörséggel festi a Repülő éjszakai har - cát a vadászokkal. Az első t agmondat hullámzó magasságú hangsorai (Jó messzi j á r t u n k éjjel) a nyelvhát emelkedéséve l és „zuhanásával' szinte a repülőgép hullámzó magasságú ú t j á t festi a harc közben. Ezt az érzést megerősíti a messzi hangsor köznyelvitő l eltérő hangalakj a is. A hasonlat (méhrajként zümmögött a sok vadász) hangfestő igéje a távoli

motorzúgás képzetét idézi. A lődöztek gyakorító igeforma a harc huza- mosságát és hevességét érzékelteti.

Kapcsolatos mondato k sora festi a lehetőséget:

,,Kis hí ja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek . . .^{í :}

Az összesöprögetnek gyakorító igeforma a veszély nagyságát, de ugyan- akkor lebecsülését is jelzi: darabokr a tör het a gép, de ez mások szá- mára közömbös esemény, hiszen a söprögetés hangsor gyakorító képzője a cselekvés huzamosságát fejezi ki, és izgalomtól mentes, nyugodt, békés hangulatot tükröz.

Ellentétes mondat következik, és itt az érzelem változására mu t at :

„de vi sszajötte m nézd!" Ez a magabiztosság rögtön gőggé is válik, amit az igei áll ítmány hangulatfestő szava m u t a t :

„. . . és holnap ú j r a retteg

s pincékb e bú előlem a gyáva Európa . .

Jellemző a Repülő egyéniségére, hogy őt elsősorban sa j á t személy e foglalkoztatja . Ez grammatikaila g is megmutatkozi k : nincs mondani - valójának olyan mondata, amelyben al any, tárgy vagy határozó f or - má já ban az ő személye ne szerepelne : a formánso k közül az 1. személyű igei személyrag és az 1. személyű birtokos személyrag dominál. — Csak utolsó mondatával for dul a költő felé: , Ir tál- e tegnap óta?"

A Költő er r e így felel: „ír tam, mit is tehet nék?" A kérdő mondat alkalmazása a kétség kifejezése. A következő tőmondato k kapcsolatos párhuzamba állítása a hangutánzó igei állítmányokkal az írás hi ába- valóságát érzékeltetik :

„. . . A költő ír, a macska

miákol és az eb vonít s a kis halacsk a ikrát ür ít kacéran".

„Mindent megírok — m ondj a továb b —, akár neked." Az akár ebben a helyzetben lekicsinylést fejez ki.

Á következő sorok hangutánzó és hangfestő szavai a légitámadás borzalmait fest ik. Akár az I. eclogában, itt is a jelzős szerkezetek adják a kép plaszticitását: robbanó és beomló házsorok, véreres hold, hörgő őrület... Az igeneves szerkezetek tömörség e vészteljes intenzitást ad a soroknak. A f el fordul t világot érzékeltetik a különösen kapcsolódó állítmány i szerkezetek is: aminek mozogni kellene, megáll, ami nek áll- nia kellene, mozog: a hold fénye támolyog, a terek feltüremlenek, a lé- legzet megáll, az ég émelyeg, s a gépek jönnek, egyre jönnek s újra lecsapnak . . . A hosszú két sorban egyetlen állapothatározó v an : rémül- ten, s ezt a maga megszemélyesítésében pregnán s kifejezésnek kell érez- n ün k : r émül t az ember, aki ebben a vi har ba n él. — És megismétlődik a Költő szavainak bevezető sora: „írok, mit is t ehetnék". Itt azonban

a múlt i dej ű formát jel en idő váltja f e l : a költő írt eddig, és ír most is . . . Ehhez is bátorság kell, hiszen egyetlen verssor veszélyes és szeszélyes lehet. A költői hitvallásho z is bátorság kell, még akkor is, ha a m un k a hiábavaló: ezt a gondolato t fejezi ki az előbbi tőmondatok megismétlése.

Majd megkérdez i a Költő a Repülőt: ,.Miről gondolkodol, míg szállsz fe jün k f el et t ?"

A Repülő a Költő őszinte szavaira Őszintén válaszol: „Nevess ki.

Félek ott fönn. " — mo nd j a, s megval lja, hogy ő is kedvesére vágyik.

Nem t al ál j a hel yét: f ö n t repülve lejönne, s lenn ú j r a szállni vágy. Ösz- szenctt gépével, hisz „egy üt emr e f á j u n k fönn mind a ketten . . ." Ember- ként élt ő is, de szörny ű feladatra vállalkozott: embert ár sai pusztítására . Ezért kell ég és föld között hazátlanul bolyongania. — Az ellentétet gyö- nyörűen festi a magas és mély hangok váltakozása:

,,Ha fönn vagyok l ejönnék! s lenn új ra szállni vágyom . . . " Itt a hangfest és érdekesség e éppen abban áll, hogy a lefelé törekvést a ma- gas, a fel fel é törekvést mély hangok festik, s ez gyönyörűen j ut t a t j a ki- fejezésre a felfelé vagy lefelé t örekvés gátló körülményei t . . . íme, nemcsak a költő küzd kétségekkel! A Repülő a Költőhöz fordul megér- tésért: „De j aj , ki ér t i meg . . . írsz ról am?"

A hosszú, szinte monológnak tűnő részeket egyetlen sor, a Költő rövid mondatai z ár j á k le:

„Hogyha élek. S ha lesz még m a jd kinek."

Melyik a fő gondolat, amelyik ezen az eclogán végigvonul? Itt is megismétlődik, de itt többféle variációban az „í rt am , mit is t ehetnék?"

gondolata. — Az első variációban a kétség hangj a j ut kifejezésre a kérdő mondattal . A másodi k variáció ismét egyszerű ténymegállapítás : „írok, mit is t ehetnék." Ez a jelen helyzet rögzítése. S a befejezés: „írsz rólam?" a jövő képét festi elénk, de ez a kép nem biztató („Hogyha élek, s ha lesz még m a j d kinek"). A múlt, jelen és jövő egvmásmellettisége arra utal, hogv a Költőnek mindig, minden körülmények között írnia kell.

A II. eclogában Radnóti mély humanizmusa tükröződik. Megrázó erővel emeli fel szavát a háború őrült pusztítása ellen, de ugyanakkor r á mu t a t arra is: az uralkodó osztályok elvetemiiltsége és nem a nép az oka a sok borzalomnak, hiszen a Repülő szavai bizonyítják , hogy a lélek- telen fasiszta katonai fegyelem zubbonya alatt érző és fáj ó emberi szív dobog.

III. ECLOGA (1941)

Ebben az eclogában megszakad az eddigi és a megszokott párbeszé - des f o r ma : itt csak a költő hangj át halljuk, második szereplőként mégis ott érezzük a P ászt ori Múzsát, hiszen minden versszak megszólításával kezdődik, s a költő végig hozzá beszél, hozzá esdekel segítségért: a tiszta szerelem erejével segítse őt át e borzalomma l teli világon.

A költő egy álmos kávéházban ül, de nem érzi vele a közösséget.

A Pásztori Múzsát hí vja segítségül, itt, a nagyvárosi élet forgatagában.

Bár nagyváros zaj ában él, a szabad természetbe vágyódik, ahol kevesebb a zaj, mégis az élet, a természet mozgalmasabb. Ezt bizonyítja a hatá-J rozós szerkezetek szembeállítása: az álmos kávéházzal szemben a mező, amel yen fut a fény. Az álmos kávéház jelzős szerkezet t erj edel mes hang- soraival is ránknehezedik, és szinte megkönnyebbülten l épünk ki a me- zőre, ahol fut a fény. A rövid hangsorok, az erőteljes praedicatív szer- kezet fokczzák ezt az érzésünket. S lám, ez a csöndes világ csendessége mellett is mozgalmas: a kis vakond némán túr, de még a föld sem moz- dulatlan, változatlan: kis púpjai nőnek. — A ladikok al ján a halászok alusznak, mégsem érezhet j ük őket resteknek , hiszen ők m ár munka után pihennek, míg a kávéház álmcssáqa a t unyasá g jelképe.

A mező békés képe ut án visszahozza a zaj a költőt a kávéházba, ahol hét ügynök ricsajoz. A hangutánzó igei állítmány pontosan jel- lemzi a helyzetet. Heten is vannak együtt, beszélgetnek is — hiszen ricsajoznak —, de csak az érdek fűzi őket össze, nem a barátság, vagy a szeretet. Ezt m ut at j a számunkra az árva legények jelzős szerkezet.

Az ügynökö k mellett jogtudorok is vannak ebben a kávéházban . A jogtudor szó használata egészen sajátságos hangulatot kölcsönöz a képnek: hivatalos, s ez is azt mut a tj a , hogy ezek is csak „hivatalból"

vannak együtt. F ur ul ya helyett m á r csak a szivarozáshoz ér t en ek : nem értenek az egyszerű természet nyelvén. Egyetlen mondat az egész vers- szak, s ez egységbe fogja a képeket.

A költő is ezek közé a városi emberek közé kerül t: hiszen ő is itt tanít. De ő nem a dj a meg magát: két óra közt berohan (ez az igei állít- mány a fut -hoz kapcsolódva azt mut at ja , hogy ő is inkább a mezei élet embere), s elmélkedik a füst szárnyán a szerelemről. íme a Radnótira annyi ra jellemző realitás hogy előtérbe lép! A szerelemről elmélkedik, de nem t ud ja nem észrevenni az őt körülvevő füstöt, mint ahogy maga boldogan él, de nem t udj a nem észrevenni az őt körülvevő háború pusz- títását. Előző versében (Csodálkozol, bar át ném . . .) találju k ezt a na- gyon is jellemző sort: („világok gondja raj t am, világok gondj a fáj.").

Festői kép következik: a költőnek a vágy kamaszos vadonábói m ár csak kiszáradt fa maradt, melyet egy csöppnyi, kancsali ma d á r f üt t y sem szülhet új r a. A „vágy kamaszos vadona" jelzős szerkezet igen kifejező:

a birtokos szintagma (a vágy vadona) utal az i fj úkori vágyak, álmok szertelenségére: a vadon is kusza, rendezetlen, akár az i fj úkori vágyak.

Ezt a tényt lélektanilag a kamaszos tulajdonságjelző indokolja. A kama- szos vágy letisztult, sőt, letört, a vadonból csak kiszáradt fa maradt, s nem ú j í t j a meg azt a csöppnyi kancsali ma dár f üt t y . A csöppnyi madár- fütty szerkezetben a jelző a mér ték egészen kis fokár a utal, míg a kan- csal melléknév-i képzős származéka nyilván a csali (álnok, hazug) szóval

mut atot t azonos f o r má j a miatt kerül t be jelzőnek.

Ismét a Pásztori Múzsához fordul a költő. A sor elején álló meg-»

szólítás hangsúlyánál fogva külön nyomatékot kap, s a segíts! felkiáltás a hangsor szerkezeténél fogva is (e—í) szinte a sikoltás erejével hat

ránk. Ezt az ér zésünket csak fokozza a felkiáltójel-parancsolta szünet.

Menekül a költő a nagyváro s zaj át ól , s kedvesét lát ja, róla fest plasz- tikusan szép képet. A jelzős szerkezetek belsőleg-külsőleg megismer - tetik őt, akiről a hajnal kürtjei rikoltnak. A pregnáns kifejezése k (nyurga mosolygás, táncos, okos léptek) teljes élethűséggel ál lítj ák elénk a kedvest . Az igei áll ít mán y ok halmozása mozgalmassá teszi a képet (mozdul, ölel, nézi), s ezzel a ke dves friss, mosolygó alakj a szinte ele- venné lesz előttünk .

De hiába idézi f e l a költő a kedves képét . . . Ismét a P ásztori Mú- zsához kell segítségért kiált ania : megismétlődik az előző felkiáltásos megszólítás. Bár szerelemr ől dalol, „karmol folyton a bú, új fájdalom űz a világban, mindig, újra csak új!" A karmol igei ál lítmán y jelenté- sében igen találó: a karmol fogalmában mél yhangrendüségénél fogva benne van a nagyobb intenzitás, a fájdalo m fogalma is. A szüntelen m egú j ul ó f áj da l mak sorát jelzik a jelzők és határozó k (folyton, új), de különösen a „mindig, ú j r a csak ú j ! " félmondat. Igen erős intenzitású az

„űz a világban" határozós szerkezet. A világban határozó inessivusi r agja tökéletese n kifejezi, hogy az ú j a b b és új abb f á j da l m a k elől nincs hová menekül ni. Ha a világba forma lativusi r agj át alkalmazta volna a költő, az azt mutatná, hog y még valahol a világon tal án van menekülés, van megnyugvás. De ez az inessivusi ra g nem ad e r r e lehetőséget: a világban

mi nde nüt t űzi a f á j d a l o m . . . És íme, hol van már az előbbi versszak szárnyalása, a ke dve s boldog dicsérete ? A költő lemondóan ál lapítja me g: „ . . . elpusztulok itt ha ma r én is." Ebben a mondat ban nincs lázon- gás, csak f á jd al ma s belenyugvás. Ezt m u t a t j a a mondat elhelyezése, hangsúlytalansága. Külön nyomat éko t kap az itt határozószó: korai, idő előtti halálra készül, s ennek ez a világrend az oka: itt pusztulo k el, ebben a felfordult világban, ahol „görbén nőnek a fák, sóbányák szája beomlik": semmi nincs a helyén. Ezt a világot még az élettele n anyag sem nézheti érzéket lenül , ez a világrend még az élettelen anyagnak is f á j . I nne n a megszemélyesítés: , ,f a l ba n a tégla sikolt" S a költő szen- vedéseitől még á l má ba n sem menekül het , ha sikerül is elal udnia: „így álmodom én, ha elalszom" — í r j a . S itt a feltételes kötőszó azt jelzi, hogy az álom is csak esetlegesen hoz enyhülést.

A költőt eg yr e nagyobb elkeseredettség e j t i hat al mába. Ismét a Pásztori Múzsához fordul segítségért, hiszen úgy halnak e korban a köl- tők . . . Ismét a köl tő i halál ú j r a és ú j ra fel t űnő képe. Itt sem lehet azon- ba n csak azt l át nu nk , hogy R adnóti a maga egyéni sorsa miatt aggódik, csak a maga egyéni probl émá jáva l foglalkozik, hiszen a fasizmus által felidézett háborús veszedele m nemcsak egy e mb er veszedelme, sőt nem is csak egy nemzet é, hanem az egész világé. így f o nj a össze Radnóti művészien a m ag a egyéni sorsát a közösség sorsával.

A következő mon da t nagyon jellemzően idézi az eclogák hangul at át : csak ránkomlik az ég . . . A ránkomlik igei állí tmán y t ört énést fejez ki, s a véletlenséget, a szándéknélküliséget mégi nkáb b kiemeli a csak mó- dosító szó. Nem ma r ad emlék a költő után, legfeljebb né hány vers (ez is visszatérő gondolat, s ismétlődése mut a t j a, hogy me nnyi r e foglal koz-

t a t j a a költőt). „Szerelemrő l irhatok én még ? " — kérdi a költő, m a jd ismét ki r agadj a magát a sötét gondolatokból, s a kedves alakját kép-¹ zeli maga elé:

„Csillog a teste felém, ó Pásztori Múzsa, segíts hát!" A csillog állít- má ny kifejezi, hogy a kedves képe r eménysugárkén t csillan fel sötét gondolatai között. A köl temén y folyamán egyre visszatérő motí vum (o Pásztori Múzsa, segíts hát!) zárj a az eclogát.

A III. ecloga monda tt an i sajátossága a sok felszólító, felkiáltó mon- dat. Éppen ezért ennél az eclogánál különösen érdekes az intonáció. A sokféle mondatt ípus variálása változatossá teszi a hangl ejtést. Az egyes szakaszok egyr e rövidülnek, de rövidülnek a mondato k is, s ez) magával hozza a t empó gyorsulását. — Mindez az érzelmek , az érzések felfoko- zott voltát és egyre erőseb b fokozódását m u t a t j a . Erre ut al azt igei állít- mányok hosszú sora is, amelyek között igen sok a hangutánzó, hang- festő szó. Ez különben mi nden ecloga saj át os vonása, amit Zlinszkv Aladár azzal indokol, hogy a pásztori idill a természet ölén élő embe- rek életét rajzolj a, s így önként kínálkoznak számára a természeti han - gok [8].

IV. ECLOGA (1943)

A Költő és a Hang dialógusa. A reménytelenség, a végtelen elkese- redettség hangj a szólal meg benne.

A Költő kezdi a beszélgetést:

„Kérdeztél volna csak magzat koromban . . . Ó, t udt am , t udt a m én!

Üvöltöttem, n em kell a világ! goromba!"

A félmondatok a költő mély keserűségét fejezik ki. A tudtam nyomaté- kosító ismétlés a kétségbeesetten dacos g yer me k élethű képét állítja elénk. Az üvöltöttem áll ítmán y a legerélyesebb tiltakozásra ut al : nem kell a világ! goromba! — Ebben a goromb a világban a sötét rácsap az emberre, a fény vág! — A felkiáltó mondat oka t kijelentő mondato k kö- vetik. Ez már a belenyugvás: És megmaradtam. Sőt a sok szenvedés má r meg is edzette: a fejem rég kemény. — De még mindig a dacos gyermek képét idézi:

„S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. -—"

A Hang is a világ durvaságát érzékelteti: a vörheny és a kanyaró partradobta a költőt, a tó kiköpte. Majd a sok bántalom mel lett mégis akad, aki karjára veszi a költőt: az idő. Az idő da j kál j a, a lucskos és rej- telmes gépezet szolgálja. Miért? . . . ó miért? — Nincs válasz e kér- d é s r e . . . Majd t ovább így í r: „. . . s a re tt ent ő virág nem nyílik még

hú so dba n tán a r á k. " — A rettentő igené v jelzői használa ta a virág mellett me g dö bb e nt őv é teszi ezt a jelzős szerkezetet. K ülö nbe n ez a k é p nyilván Babits Mihály tragikus h a l á l á n ak hatása alat t született, a miről Hadnóti m á r előbb m e gr áz ó ve rsb en emlékezik me g (Csak csont és bő r és f á j da l o m).

A köl t ő ismét egés zen rövid mo n d a t ok k a l válaszol:

„Sz üle tte m. Til tak ozt am. S mé g is itt vagyok, Fe l n őt t e m. S k é r de z e d : mié rt? h á t nem t u d o m . "

Ismét lődik itt is a miért, most m á r vála szt isi k a p u n k rá, de ez a válas z:

hát nem tudom. — Ez a felsorolás s zi nte azt m u t a t j a , hogy a költő é r te l - m e t l e n n e k érzi életé t, a melybe n se m m i e mlítésr e méltó n e m történt,;

a me ly ik csak k e serű s é get okozott. A zé r t tiltakozott ellene. S m i az. ami mi nd e n b a j fo rrása?

„Szaba d s z e re t te m volna l enni mindig, s őrök kísértek végig az ú t o n . "

A Ha ng f i gy e lm e z te t i : volt sz ép is az é letében, s egy p ill a na tr a ismét me gje l en i k e l ő t t ü n k az idilli t á j , a szellőtől fényes csúcsokkal.

,,s láttál, ha este jött , a h e g y re töppedt

b o kr ok közt té r d e p e l n i egy j á m b o r őz -sutát. "

A töppedt h a n g a l a k j á n á l fogva is igen szemléletes igenév. A t á j békés, n yu go dt han gu la tát a lá t á ma sz t ja az őz. a legszelídebb állat m e gj e l e n í - tése, s az a szelíd őz is térdel, n y ug o d t a n van, n em fe ny eg e ti se m m i veszély.

Me n n y i re p onto s megfigyelő Ra dnót i! Még a n a p f é n y b e n álló f a t ö r - zsön megcsillanó gya nta csöp p se m ke rüli el a figye lmét . Boldog ez az idilli t á j, itt nincs mi től tart an i. A folyóból mezitlen i f j ú asszony lép p a r t r a , s a sza rvasbog ár kezedre száll. — A kapcsolatos mo n d a to k sora fű zi egységessé a k é p e t .

A költő a zonb an fé lb esz a kí tj a a Ha ngot:

„Rabságból ezt s e látni m á r ! "

A r í m erőtelje sen k apc so lja ezt a mondat ot is az előző sorokhoz.

Mélységes vágy akoz ás tölti el a költőt a nyu godt, békés élet u t á n :

„He gy l e tte m vol na, vagy n ö vé n y , m a d ár . . . vigasztaló, p illa ngó gondolat,

t ü n ő iste nke dé s. "

Eb b e n a részben a pillangó gondolat, ma j d a tünő istenkedés je lzője is a pillangó rövid, de kö nnyed, v i d á m , gondtala n életét idézi. x\nnál erő- t el j ese b be n hat a rákövetkez ő, s zin te kétségbeesett felk iált ás :

„Segíts szabadság,

ó hadd lel j em meg végre honnomat!"

Milyen csodálatos mest ere Radnóti az ellentétek plasztikus ki fejt ésé - nek ! Ezekben a sorokban is a könnyed, lebegő képek csak kiemelik a helyzet súlyosságát.

Ismét elliptiku s mondatok sora következik, melyek igen erős ér- zelmi feszültséggel töltik meg ezt a részt:

„A csúcsot ú j r a , erdőt, asszonyt és bokrokat, a lélek szélben égő szárnyait !

És megszületni ú j r a, ú j világra . .

A végtelen vágy kifejezése ez az ú j világ i r ánt , amit hangsúlyoz az új szó háromszoros megismétlése.

„Még csönd van, csönd, de má r a vihar leheli . . ."

Az ismétlés, a szórenddel t ört én t kiemelés fokozzák a csönd hatását, ame l yre ellentét kén t következik a második mondat. Az el lentéte t a tar - talmi ellentéten kívül (csönd-vihar) kiélezi az ellentétes mond at alkal- mazása is. Az alan y előtt álló határozott névelő (a vihar) használ at a itt azt m ut at j a , hogy az a vihar jött el, amelyet a költő már r égen gyaní- tott, régen sejtett . Még csak leheli a vihar, s az éret t gyümölcsök még

csak ingnak az ágakon, de a lepkét m á r elsodorja a szél, s a fák közötV már fuvall a halál. A fokozás művészi f o r m á j a : ime, a gyengébb már p u s z t u l . . .

És már tudom... Az és kötőszó jelzi: a következő sorok logikus következtetések az előzőkből. — Az érett gyümölcsök ingnak má r az ágakon , s a költő érzi, ő is halál ra érik. Visszatér a második rész gondol atára: az idő k a r j á r a vette, emelte, de az idő is hullámzik, s leejti őt. Az emelt — leejt egymás melletti használata az idő rövidségé t jelzi, ami a két mozzanat között eltelik : a két ige hangzása is hasonló, pedig az egyik múlt , a másik jövő időt f ej ez ki: ime, alig van különbség időben a múlt és a jövő között.

Rab voltam — írj a, s magánya lassan nő, mint a hold ka ré j a. De a jövő képe más:

„Szabad leszek, a föld feloldoz, s az összetört világ a föld f elet t

lassan lobog. Az írótáblák elrepedt ek."

Különösen súlyos az utolsó mondat mondanival ója . Nincs mire, nincs miért írni. Majd a súlyos szárnyú képzelethez fordul, s ez a megszólítás is m u t a t j a, mennyi r e nehéz gondolatok foglalkoztatják, ha a jövőt lát ja.

A Hang válaszol: A gyümölcs már ring, s lehull, ha megérik . A köl- tőnek is ez a sorsa: ha hivatását betöltötte, el ny ugt at ja a föld. De a haras?

füs tje , amely az összetört világ lobogásából keletkezik, szálljon az égig, ,,s az égre írj, ha minden összetört!"

íme, még ez a reménytelenséget és elkeseredettséget tükröző vers sem vállalja a helyzetbe való teljes belenyugvást : lázadással végződik, lázadásra biztat. Ha n g j a megrázó, az az apokaliptikus hang, amelyik a szabadságharc bu kása utá n Vörösmarty legmegrendítőbb költemé- nyeit jellemzi. Méltá n álla píth atjuk meg, hogy ebben az eclogában Rad- nóti má r Vörösmartyi g emelkedett. A lázadás h a n g ja pedig azt mutatja".

Radnóti hitte, hogy n e m pusztulhat el a haza, a világ, bármilyen nehéz helyzetben is van. Tú l kell élnie a náci sötétség szörnyű ko rá t: s ha „az összetört világ a föld felett lassan lobog", h a a fasizmus elpusztult, akkor ú j r a fog születni ú j világra ő is, nemzete is, s az egész világ.

V. ECLOGA (1943)

(Töredék, Bálint György emlékére)

Megszólítás vezeti be az eclogát: Drága ba ráto m! A tulajdonképpe ni megszólítás (barátom) drága jelzője nem a megszokott, tartalomnélküli megszólítási fo rmul a. Radnóti költészetében ez a szó valami meghitt, kedves hangulatot idéz (feleségével kapcsolatban is használja ezt a jel- zőt, sőt megszólításaként is előfordul). — A meghitt , meleg hangú meg - szólításra éles e llentétként következik a mondanivaló: hogy dideregtem c vers hidegétől. — A vers hidege szokatlan álbirtokosjelző szintagma, s éppen e szokatlan szókapcsolás kölcsönöz neki igen élénk érzelmi ta rtal- mat. A hogy fokhatározó érté kben áll a mondatban, kiemelt helye erős hangsúlyt biztosít számára, s ez a nyomatékosság feltétlenül a nagyobb fokot jelöli.

A második sor elején még nagyobb nyoma tékka l ismétlődik meg a fokhatározó: hogy rettegtem a szót. Itt a praedicativ szerkezethez szokatlanul kapcsolódik a határozós szerkezet helyett a tárgya s szer- kezet, ez a latinos nyelvi forma még jobban kiemeli a szót. . . Ma is el- men ekülte m előle. Fél sorokat róttam — írj a tovább. A róttam ige hasz- nálata azt mu ta t j a , hogy nem teljes figyelemmel, odaadással, költői tu da- tossággal dolgozott a versen: a fájd alo m megakadályozt a ebben.

„Másról, másról igyekeztem

írni, hiába! az éj, ez a rémes, rejtekező éj rámszól: róla beszélj."

Nyomatékosító ismétléssel kezdődik ez a rész. Az igyekeztem, hangsor kifejezi, hogy ez a szándék csak törekvés ma ra d t: de ezt nyíltan meg is

mond ja a következő monda té rték ű felkiáltás- hiába! A következő sza- kasz röviden koppanó szavai a sok r hang kemény kopogásával, a szi- szegő hangok sejtelmességével művészien idézik a rémteli éj hangulatát . A róla beszélj felszólítást az egyenes idézet teszi erőteljessé.

A borzalom, a rémteli éj borzalma felriasztja a költőt: s a hang el- hallgat, hallgat, akár Ukrajna mezőin a holtak . . . — Az elhallgat kezdő ige utá n a hallgat tartós ige alkalmazása a huzamosságot jelöli.

A következő kép a „közelítő tél", a holnapok képét festi: suhog a tél vad jóslata, húzna k a súlyos fellegek: vad, súlyos világ köszönt ránk, a háború embertelen terhei egyr e nyomasztóbban nehezednek mindenkire, s az erőfeszítések hiábavalóságának tuda ta csak növeli a jövő bizonytalanságát.

,,Élsz-e, ki tu d j a ? " Eltűnődő a kérdés, s ez jelzi előre azt a bele- nyugvást, amit a következő sorok közvetítenek s zá mun kra.

Az „eltűnés", a halál művészi festése a következő kérdés:

„Jársz az avarban az erdei sár s ű r ű illata közt, vagy illat vagy magad is?"

A helyhatározóból névszói állítmánnyá emelkedő szerkezet mu t a t j a az alany azonosulását a hellyel: illat közt jársz, vagy illat vagy magad is?

A szálldosó hó eltaka r mindent. — Hová lett az idilli tá j? Itt már csak a szomorú realitás az úr.

„Eltűnt, — koppan a hír." — A Radnótinál megszokott, mély érzel- met kifejező, minden sallang nélküli tőmondat : az erős szenvedély kife - jezése, a legegyszerűbb nyelvi formával .

A hír közömbösen hangzik, de a jóbarát szíve megdobban, sőt meg- dermed tőle. Oly élénken képzeli maga elé bará tját, akár a holtat. S a döbbenet megállítja az írásban: „Mégsem tudok írni ma rólad'!" A mégsem megszorító kötőszó általában olyan következményt jelöl, amit az előzmények után n e m várnánk. Ezért hat ránk olyan mélyen a be- fejezés.

Igen érdekes ennek az eclogának a mondatszerkesztése. A tört sorok, a „félsorok", a tört mondatok a helyenként egészen eluralkodó r hanggal az élet keménységét hirdetik, mely derékba töri a nagyszerűen induló életpályát is.

Érdekes megfigyelnünk, hogy a ,.félsorok" összeolvasva önmaguk- ban is értelmet adnak, sőt, ezek hordozzák a fő mondanivalót :

Félsorokat róttam.

(. . . az éj) rámszól: róla beszélj.

Eltűntél*.

Élsz-e, ki tudja ?

S nem tudnak semmit.

illat vagy magad is?

Eltűnt, — koppan a hír.

Mégsem tudok írni ma rólad!

Ebben az eclogában sincs párbeszédes for ma, de — akár a III. eclo- gában — itt is megvan a második személy: a drága bar át. Az eltűnése miatti bánat itt elnyom mi nden más érzést, itt nincs más, csak a f á j - dalom . . .

VII. ECLOGA (1944)

A költő egy este hangul at át örökíti meg. Az est homályában fele- ségére gondol, remélve, hogy legalább álmában e l j ut h a t hozzá.

A költ emén y megszólító jellegű kér dőmondatta l kezdődik : Látod-e, s néhány sorral l ej j eb b megismétli és személyessé teszi a megszólítást:

látod-e, drága?

A köl temény első két sorából pontosan megt udj uk , kinek, mikor , hol írta a költő. Az idő: alkonyat, a hely: a szögesdróttal beszegett vad tölgykerítése n belül f ekvő barakk. A vad tölgykerítés mint pregnáns kifejezé s művészien ut al a hely zordságára, az őrök vadságára; hiszen a kerítésnek is az a f el adata, ami az őr öknek : elzárni azt a boldogtalan embercsoportot az édes otthoni t ájtól . A szögesdrótos, súlyos tölgyke- rítés, a ba ra k k azonban lebegő lesz, könnyűv é válik, ha sikerül megsza- badulni nyomasztó t udat át ó l a hazagondolás perceiben. Lassan-lassan eltűnik a d rót : felszívja az este. Rendkívül szemléletes kifejezés* szinte érzékelhető a lassú sötétedés.

A rabság keretét elereszti a lassú tekintet. Mély realitásról tesz tanúságot az igei ál lí tmány , a megszemélyesített kép. De hiába tűni k el a sötétben a kerítés, az ész, az ész az tudja a drót feszülését. A nyoma - tékosan megismételt al any erősen hangsúlyozza: a rabság tudatát ól nem lehet szabadulni.

Itt következik a második megszólítás, amit a költő már szemé- lyessé tesz. mi nt eg y ma ga mellé képzelve azt, akihez beszél, s akihez oly meghitt en szól, m i nt ha ott ülne mellette. A nappali kemény szenve- dések (megtöret ett tes tünk ) csak ilyenkor oldódnak fel, a képzelet is ilyenko r szabadu l csak, amikor az álom, a szép szabadító (a hátr avet ett jelző igen szemléletes azonosítás), fel ol dj a a fáradt ságot, szenvedéseket. S mi is lehetn e a vigasz, az erőt adó: a fogolytábor hazaindul ilyenkor. — A megtöretett testünk szerkezetben az igenévi jelző azt érzékelteti, hogy nem önként, szabad akaratukbó l dolgoznak itt az emberek : er re utal az igenévben lévő művel tető képző. Ez a szerkezeti forma régmúlt időket idéz. M inth a a XVII. században lennénk , és a rabságba hurcolt prédikátoro k siralmas énekét hallanánk . Azok is egy eszméért szenved- tek, és vál laltá k sokszor a vértanúságo t is, akár Radnóti, de a megtöre- tett testben töretl enü l élt a jobb világba vetett hit.

A képzelet, az álom, a szabadulás eszményi, boldogító légköréből a realitás prózai t a l aj á r a lépünk, amit a határozós szerkezetek f ej eznek ki:

„Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak t et e jé rő l búvó otthoni t á j r a . "

Megrázó keveredése ez a rész a földhözragadt nyomor nak , a teljes ki- fosztottságnak (rongyosan és kopaszon) és az igazi emberi élet utáni vágynak : hiszen ez a földhözragadt tábor repülni is képes még, ha a ha - zatérés remény e erőt ad ehhez. — D e otthon is a félel em az úr . Ez a félelem kettős: félelem a fizikai pusztulástól, de még talán ennél is nyo- masztóbb a nácizmus szörnyétől való irtózat, amelyik az erkölcsi létet fenyeget i pusztulással, megcsúfolván mindazt, ami emberi. Kifejezően érzékelteti ezt a búvó otthoni táj igenévi jelzője, az egész jelzős szerke- zet, amelyik sóhajszerűe n megismétlődik. A költő két sorban háromszor említi az otthont, s ez is azt mut a t j a, hogy mennyir e az otthon képe fog- lalkoztatja . A következő sorokból pedig a haza emelkedik ki.

A költő szíve elszorul, iszonyú kétségek gyötrik, s ezek kérdő mon- datokban j utnak ki fej ezésre :

,,Ó, megvan-e még az az otthon?

Bomba sem érte tal án ? s van, mint amikor bevonult unk ? És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?

Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexa met er t is?"

Van-e még otthon, hazatérnek- e ennyi szenvedés után (erre utal a nyö- szörg ige), van-e még haza, ahol értik e hexamet ert ? Ismét az ellentét:

a kopasz, rongyos foglyok, köztük ő maga, s a hexame ter , amelyik már hangsoráva l is a klasszikus világ tiszta szellemiségét idézi, a tiszta szel- lemiséget, amelyi k olyan messze van tőle, csak az ész, az t ud j a, illetve reméli, hogy létezik.

Terjedelme s mondat következik : a szürke egyhangúsá g fest ése:

,,úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;

zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager

őrei, s posta se jön, köd száll le csupán ba ra kku nkr a. "

A Láger szó használata a hely hangulatát idézi. A Lager őrei elvet - tek mindent, ami a fogságot elviselhetővé tette: zseblámpát és könyvet (a fizikai és szellemi világosság szimbólumait). Köd száll le csnpán:

a köd is szimbólum: i smét a homályra utal a költő.

Tovább húzódik a szellemi és fizikai lét pár huz ama: rémhír ek és férgek közt él itt az Európa minden táj áró l összezárt tábor. Megkapó ellentét : a szétdarabolt, lázas test, s az egy élet, ami t közösen él mi n-

den tag . . .

A következő sor a kecsegtető jövő képe, amit a re mény n y ú j t : a jó- hír, a szép asszonyi szó, a szabad emberi sors . . . M egvalósulhatatlannak tűnő kívánságok ezek, s határozatlan t árg ykén t j elennek meg a m ondat- ban. De biztos, határozott a vég, bár s ű r ű homályba bukik , (várja a vé- get: határozott a tárgy). — A hátr avetet t jelző (a sűrű homályba bukót) ismét a homály, a sűrű homál y képzetét idézi.

A költő riasztó realitással festi elénk helyzetét: ,,Fekszem a desz- kán, férgek közt fogoly állat. . Mennyi vád ebben a sorban !

A költő visszatér a kiinduló képhez: de most m á r nemcsak estele- dik, má r este van. Az ál lít mányo k érzékeltetik az idő múl á sá t :

,,Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ú j r a a fogság és egy nappal az élet is. Alszik a t ábor ."

Időközben fel j öt t a hold, s megvilágítja a tá ja t. A holdfénybe n újra feszülnek a drótok, s f egyveres őrszemek árnya lépdel a f alr a vetődve:

az ár ny megszemélyesítés e a lépdel gyakorító igével praedicativ szerke- zetet alkotva, a keserű fogság reménvt elenü l hosszú időtartamá t fej ezi ki.

Az utolsó versszakban ismét hitveséhez fordul a költő :

„Alszik a tábor, lát od-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, m egf ordu l a szűk helyen és már ú j r a elalszik, s f ényl ik az arca."

A suhognak hangutánzó szó az V. eclogában is előfordul (,,Ujra suhog ma a tél vad jóslata"). A suhog igéhez, akárcsak ott, itt is valami sejtel - mes, félelmete s elem asszociálódik: er re utal a következő sor: horkan a felriadó, m a j d ú j r a elalszik, s fénylik az arca. Az utolsó t agmondat állítmánya itt kifejezi, hogy az álom má r ú j r a békés, s nyilván a vesze- delmektől megmenekül t búvó otthoni táj on jár az álmodó. Csak a költő van még ébren , felesége képét idézi, s v á r j a az álmot, az enyhetadót,

,.mert n em tudok én meghal ni se, élni se nélküled i m má r . "

Csendes, elbeszélő, szinte azt mondhat nánk , beszélgető hangnem uralkodik ebben az eclogában. A bensőséges, meghitt hang a lecsitult, de annál erőteljesebb, ann ál örökéletűbb szeretet megkap ó kifejezése .

A hosszú, hel yenkén t m á r szinte t erjengősne k tű nő mondatok a meghat ározhat at la n t a r t am ú, gyötrelmesen egyhangú fogságot illuszt- rálj ák , szimbolizálják. A homály, a szürkeség, a ret tegv e búvó otthon i t áj képe, s a szögesdróttal szegett vad drótkeríté s a d j á k meg az ecloga al aphangulat át : e szavak jelentésüknél és al akjuknál fogva is alkalma- sak arra, hogy érzékeltessé k a költő megtörtségét. A prózai realitássa l írt sorok többet érnek a legékesebb vádirat nál: kit űni k belőlük, m e n y - nyir e embertele n volt az a világ.

VIII. ECLOGA (1944)

A költő látszólag visszatér az eredeti párbeszédes formához, mi nt - egy keret b e foglalva ezzel az eclogákat. A Költő és a P r ófét a párbeszé-' dét hal ljuk. A két szereplő megjelenítése azonban csak látszólagos: a

Költő és a P r ófét a lényegében egy személy, a pr ófét iku s ihlettel, a l át - noki erővel rendelkező vat es alakj a áll előttünk .

Radnóti más alkalommal is szerepelte t prófé tát (Lapszéli jegyzet Habaku k prófétához, Töredék): a prófét a a l ak ja m i ndenü tt a világ gonoszsága, a világ romlottság a f el ett érzett nemes, szinte ember fel ett i düh megtestesítője. H ab ak u k prófétához így ír: ,,. . . légy velem szigorú H a b a k u k ! . . . Kormozz be talpig, t e feket e düh! " — A Töredékben pedig ezt m ond j a: e szörny ű korra

,,. . . méltó átkot itt úgysem mondhat n a más. —- a rett ent ő szavak tudósa, Ésaiás."

Az ecloga a Költő szavaival kezdődik : üdvözli a vad hegyi úton sietve haladó szép öregembert. A vad hegyi ú t az élet. a világ k em én y - ségére utal. A szép öregember jelzős szerkezet m u t a t j a azt, hogy nemes az az érzés, ami a P r óf ét át űzi, hiszen a düh ál talába n elcsúfí tja az arcot, a Költő pedig szép öregemberrő l beszél. A sietséget érzékeltetik a ,,szárny emel-é, avagy üldöz az ell en?" kérd ő mondatok . Maj d felel is a Költő a kér désre: szárny emel, indulat űz, a szemedből lobban a vil- lám. — Az igei állítmányok (emel, űz, m aj d befejezésképpe n a lobban mozzanatos ige) a gyorsaság érzékeltetői. Ismét üdvözli a Költő az agg f érf iút , s minth a maga is átvenn é a P r ófé t a rohan ó ü te mét , nem áll meg a mondato k között, hane m egyetlen lélegzetre mo nd ja el a tagmondatok egész sor át: felismeri a nagyharagú próféták egyikét, s megkérdezi tőle a nevét.

A P ró f ét a válasza így kezdődik: „Hogy melyik-é?" ebben a ké rd ő mondat ban a hogy kötőszó és az é kérdőszó alkalmazása a felháborodá s kifej ezőj e . Majd m eg ad ja a választ. Ná hum ő, aki Ninivé b uj a városa ellen zengte a szót. A harag teli zsákja volt ő! — Ez a néhány sor is m ut at j a, hogy az ecloga hangj a egyrészt a klasszikus eposzok, másrészt a hitvitázó irodalom ha ngj á ra emlékeztet (nagyharagú pr óf ét a, zengtem a szót, a harag teli zsákja valék én).

A Költő válasza: ismeri a P róf éta ős dühét, m er t f enn ma r ad ot t (a hosszabb igeforma ünnepélyeseb b hangulato t kelt), ami t írt.

A P ró fé ta megj egyzi: fennmaradott. Ellentétes mondat jelzi ennek a ténynek a hiábavalóságát: „De a bűn szaporább, mint annak előtte." — A szaporább hangsor kiemelt állítmányi értékében a nagyon gyors növekedésre utal. — Hogy mi lesz a világ sorsa, nem lehet tudni , de a bűnne k bűnhődnie kell — hirdeti a P ró fét a .

A Költő és a P ró fé t a személy e itt, ezen a ponton azonosul: a Költőt is át h a t ja a Pr óf éta dühe, s a hangnem is hasonul a Pr ófétáéhoz: a gyors nemzetek öldösik egymást megállapítá s szerkezete itt is a klasszikus eposzok ha ngj át idézi (a gyakori tó f or m a az állandóságot fejezi ki), a falánk, fene sáskák említése pedig a hi tvit ákét.

De mit használ mindez? — hangzik a kérdés, és hatal mas er ej ű, mély érzelmi telítettségű felkiáltó mondat a válasz e r r e : hisz az ember az állatok alja! A Költő ezt az állítását a háború megrázó képeinek sorával bizonyí tja :

„Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsemőket, fáklya a templo m tor nya, kemence a ház, a l akója megsül benne, a gyárt elepek fölszállnak a füs t ben.

Égő néppel az utca rohan, m a j d búgva elájul,

s f or t yan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték s mint legelőkön a mar hale pé ny , úgy megzsugorodva szerteheverne k a holtak a város téréin . . . "

Az első mondat igei ál lí tmányána k gyakorító képzője, a hely határozó szó magas és mély ha ngr en d ű f o r má j á na k egymásmellettisége azt m u- t at j a , hogy gyakori, mi n den üt t előforduló jelenség ez. A pötty csecsemő jelzős szerkezet a jelző hangal akj ánál, hangulatánál fogva a gyengéd részvét ki fejezőj e . — A következő részben hangutánzó és hangfestő szavak sűrít ése (búg, fortyan), a megszemélyesítése k (az utca rohan) igen szemléletessé teszik a képet, amit a fogalmi ellentétek méginkább fokoznak (a gyárt el epek fölszállnak, a súlyos eresztékek felröppennek).

A puszta realitással, m inden felesleges mellőzésével közölt mondanivaló éppen úgy „az igazra t a n ú " költőnek a legtökéletesebb vádirata, mi nt a VII. eclogában a fogolytábo r leírása.

Majd megkérdezi a Költő a P r óf ét á t : ..Az ősi gomolyból

mondd, mi hozott most mégis e f öl dr e?"

Válaszként ismét a jellemzően tömör f orma, a tőmondat jelenik meg : A düh. M aj d megokolja ezt a dühöt, amelyik inkáb b fáj dal om. A kötő- szóval kezdett mondat jelzi, hogy ez a mondanival ó az előbbiek fol y- tatása :

„Hogy az ember

ú j r a s azóta is árva az ember for ma pogányok hadseregében."

Az újra és azóta is árva szerkezetekben az időhatározós szerkezetek locativusi és lativusi irányulásána k egymásmellettiség e jelzi a fol yto - nosságot, a huzamosságot. Az emberforma pogányok hadserege jelzős szerkezet t u l aj donság jelzője azt mu t a t j a , hogy csak külsőleg e mber az ember, s ezt a t ény t mintegy megokolj a a jelzett szó fogalma: a had- sereg. A hábor ú okozta, hogy az ember emberségéne k csak f o r m á j át t a rt h at j a meg. — M aj d ezt mondja a P r óf ét a :

„S látn i szeretném ú j r a a bűnös

vár ak elestét, s mi nt t anú szólni a kései kor na k."

A Költő válaszában felvetődik a kérdés:

„. . . de mondd, évezredek óta lehet, hogy

így él benned a düh? ilyen égi, konok lobogással?"

Az él állí tmán y jelzi a szünetnélküliséget, ugyanerr e utal a konok jelző.

A Próféta terjedelmes mondattal válaszol: ő is a választottak közül való (akárcsak a költők!):

„És akit egyszer az Ur elküldött, nincs kora annak, s nincs nyugodalma, a szén. az az angyali, égeti a jk á t. "

Mily rokon ez a gondolat az első eclogák alapgondolatával : a költőnek mindig, minden körülmények között írnia kell, helyt kell állnia! Hang - jában pedig ez az ecloga a maga biblikus nyelvre emlékeztető fordu - lataival Babitsot idézi.

A Költő ne m tud ja, neki lesz-e ereje ehhez a helytálláshoz:

,,. . . akár vadsodrú patakban

gömbölyödő kavicsot, már koptat e röpke idő is."

A jelzős szerkezetek itt különös hangsúlyt kapnak, szemléletességével azok között is kiemelkedik a gömbölyödő kavics szerkezet igenévi jel- zője, amelyik kifejezi az állandóságot, a szenvedés állandóságát.

A Pró féta szavai zá rjá k az eclogát. Ismét röviden koppanó mondatok sora: még a szükséges formán s is elmarad:

„Csak hiszed. Ismerem ú j a bb verseid. Éltet a méreg."

A tárgy a második mondatban ragtalan, a harmadik mondatból pedig hiányzik: a balladai feszültséggel telt sorokban így eredménye z tömör nyelvi formát a mondanivaló tömörsége.

A következő mondat világosan utal arra, hogy a Költő és a Próféta személye egy, azonos:

„Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek, s innivaló!"

És felvetődik a boldog jövő reménye. A düh lobogása lecsillapodik, s a Próféta felszólítja a Költőt: tartson vele:

„Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az az óra, má r születőben az ország . . .

. . . Űtrakelünk, gyere, gyű jts ük

össze a népet, hozd feleséged s mess botokat má r. "

Ebben a mondatban az igei állítmányok halmozása csak a legszüksége- sebb bővítménnyel ellátva a sürgetést jelzi, a sietséget, amivel a Pró- féta indulni szeretne.

Végül felszólítja a Költőt: messen botokat, vándornak jo társa a bot.

Ő azt kéri a maga számára, amelyik göcsörtös. — A befejező sorok arra utalnak, hogy ú t j u k nem lesz könnyű és ne m lesz sima, de ugyanakkor arra is mutat, hogy nem ijednek meg a nehézségektől, hiszen a bot szük- ség esetén védekező és harci eszköz is lehet. Err e utal a göcsörtös szó

használata, amelyik jellemzően a Nyel vtörténeti Szótár által idézett adat hangul at át idézi: „Az út gotsőrtos, j áratlan és tele vala tűskék- kel . .

Az ecloga utolsó részében Radnót i szinte a maga él et út j át fest i: az ő ú t j a is göcsörtös volt, telve tüskékkel, mégsem hát rál t meg a nehéz- ségek elől.

A VIII. ecloga nemcsak sorszám szerint befejezője az eclogák sorá- nak: ebben mindazt s űr í t v e t al á l hat j uk , amit az eddigi eclogákban t a- pasztaltunk .

Mi jellemzi hát az eclogákat?

A m ű f a j kérdését megvizsgálva, a bevezetésben azt l át t uk : egyál- talán n em meglepő, hogy Radnóti éppen az eclogához nyúl, amikor a fasizmu s által fe nyeg et et t világ szörnyűségeit, embertelenségét a ka r j a tanúsítan i az utókor előt t. A legborzalmasabb valóságot a legegyszerűb b nyelvi kifej ezés közvet íti: itt nincs szükség sok nyelvi eszközre, a tények oly borzalmasak , hogy önmagukban beszélnek. Első költeményeinek idilli természetvilág a egyre zordabb lesz: a tél vad jóslata suhog az előbb szellőtől fényes csúcsokon, és Szerbia vak tetej ér ől m á r n em is látszik a búvó otthoni t á j . . . A sok szenvedés, f á j dal om megtöri, de nem t ör i össze a költ őt : utolsó verseiben a legnagyobbakig (Vörösmarty, Babits) emelkedik. Szenvedélyes, nemes dühvel ostorozni a maga em- bertelen kor át ; vágy a nemes, tiszta emberi élet ut á n ; harc az ú j vilá- gért, melyben boldog lehet ő is, de még az ellenséges Repülő is: ezek a gondolatok jellemzi k az eclogákat.

A súlyos mondanivaló k kial akít j ák az eclogák sajátos formáját.

amel ye t Radnóti költői egyénisége lát el jellemző vonásokkal.

Melyek ezek?

Mondattani szempontból megfigyelhető a hosszú, ter jedelme s mon- datok váltogatása a m i nd en sallang nélküli, mél y érzelmi telítettséget hordozó tőmondatokkal, kihagyásos mondatokkal.

Szószerkezeti szempontból különösen a jelzős és határozós szerke- zetek mél y intenzitása, kifejező ereje¹, az utó és értelmező jelző alkal- mazása a jellemző.

Szótani szempontból jellemzi az eclogákat a szavak f inom jelentés- árnyalatai nak , ha ngul at i értékének pontos felhasználása , az alaki ele- mek t uda to s alkalmazása , a hangutánzó és hangul at festő szavak sűrítése a szemléletesség érdekében.

Hangtani szempont ból a magas és mély hangrend ű szavak arányos váltogatását, kifejező er ej ük felhasználását fi gy el he t jü k meg.

összefoglalólag me gál l apí tha t juk , hogy Radnóti mélt án sorolható a nagy nyelvművésze k sorába. A nyelvi eszközök finom, t udato s fel- használása teszi t el j ess é a mély, igaz emberségről tanúskod ó mondani- valót.