Király László, Lászlóffy Aladár, Tornai József, Utassy József versei , Csák Gyula, Szántó T. Gábor novellája j Új regénykorszak?
(H. Nagy Péter, Odorics Ferenc hozzászólása)
A kiátkozott
é Pű szélgetés az alkotókkal)
Diákmeíléklet: Z. Szalai Sándor
II
Gárdonyi Gézáról
tiszatáj
IRODALMI FOLYÓIRAT
Főszerkesztő:
OLASZ SÁNDOR
A szerkesztőség tagjai:
A N N U S GÁBOR (szerkesztő) HAJÓS JÓZSEFNÉ
(szerkesztőségi titkár) HÁSZ RÓBERT (olvasószerkesztő; próza)
tiszatáj
Megjelenteti a Tiszatáj Alapítvány Kuratóriuma a Csongrád Megyei Önkormányzat, a József Attila Alapítvány, a Soros Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
Felelős kiadó: Tiszatáj Alapítvány.
Szedés, tördelés: Tiszatáj Alapítvány.
A lapot nyomja: Officina Nyomdaipari Oktató és Termelő Kft., Szeged.
Felelős vezető: Dr. Kékes Tiborné.
Internet-cím: http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/tiszataj/
E-mail cím: tiszataj@aida.lib.jgytf.u-szeged.hu
Szerkesztőség: 6741 Szeged, Rákóczi tér 1. Tel. és fax: (62) 312-670. Levélcím: 6701 Szeged, Pf. 14?;
Terjeszti a HÍRKER Rt. és az N H Rt. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest, XIII. Lehel u. 10/A, levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezen kívül Buda- pesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban; közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt-
11991102-02102799-00000000 pénzforgalmi jelzőszámra.
Egyes szám ára: 80 forint.
Előfizetési díj: negyedévre 240, fél évre 480, egész évre 960 forint.
ISSN 0133 1167
Tartalom
LI. É V F O L Y A M , 10. SZÁM
1997. O K T Ó B E R
LÁSZLÓFFY ALADÁR: (Hangok a tereken); Monumen-
t u m 3 ÜARVASI LÁSZLÓ: A könnymutatványosok legendája
(regényrészlet) 5 UTASSY JÓZSEF: Rózsa Endre; Cseppre csepp; Hely-
zetkép; Holtodiglan; Mézmadár; Feneketlen tó;
Egyszerű ez! 15
SZÁNTÓT. GÁBOR: Shylock hazamegy 17
TORNAI JÓZSEF: A z ősz guillotine-ja; Matróz - slukky;
Csak ez a kemény lét...; Múzsám, te fény szívem-
ben 26 KIRÁLY LÁSZLÓ: Partraszállás; Ringató (Harmincasok);
Délvidék 29 LÁSZLÓFFY CSABA: Szabadság-káprázat 31
CSÁK GYULA: A pankrátor 33
ÚJ REGÉNYKORSZAK?
H . NAGY PÉTER: Egy regény amint olvassa a má- sik(at) (Hozzászólás a regény ezredvégi kérdéseiről
folyó disputához) 41 ODORICS FERENC: Regény a HATÁRon és a MINTHA-
regény 48
TANULMÁNY
KERESZTURY TIBOR: A túliét szerephelyzetében (Petri György költészete a nyolcvanas évek második fe-
lében) 54 SZÉLES KLÁRA: „Akinek integetnek, nem hal meg
soha?" (Király László költészetéről) 67
KRITIKA
DOMOKOS MÁTYÁS: Diogenész igazsága (Hász Ró-
bert: Diogenész kertje) 78 SZÉNI KATALIN: Ki vagy te, Jolán? (Parti Nagy Lajos/
Sárbogárdi Jolán: A test angyala) 85
MŰVÉSZET
HOLLÓSI ZSOLT: A kiátkozott (Beszélgetés a D ó m
téri ősbemutató szerzőivel) 90
Szerkesztői asztal a belső borítón
ILLUSZTRÁCIÓ
VARGA MÁTYÁS rajzai a 4., 14., 16., 25., 32., 77.
és a 96. oldalon
DIÁKMELLÉKLET
Z. SZALAI SÁNDOR: Önarckép történelmi háttérrel (Gárdonyi Géza Egri csillagok és A láthatatlan ember című
regényének elemzése)
LÁSZLÓFFY ALADÁR
(Hangok a tereken)
Valahogy megtört lendülettel, csillagos fájdalomba esve felugatunk a teleholdra,
koncertezünk is minden este...
Lement a víz, leszállt a bárka, indultunk volna borzolongva felszaporodni lengyelekké,
eloszlani Brehre, Balohgra - s valaki akkor vette észre,
hogy nincs a kulcs! így hát a bárka mint úszó múlt, kis tévedésből végleges tér-részünk, lezárva, őrökre tartalmazott mentség;
közös reflexe minden vadnak, hogy csakis kitörések árán érezheti magát szabadnak.
A bárka bölcsőnk és kabátunk, hegedűnk hétmérfoldes teste.
Csak HANG vagyunk s oknélkül vágyunk szükségtelen nagyobb terekre.
Monumentum
Egykori erdő hírmondója, ezrede utolsó halottja, kiszáradt fa az árok mellett,
Vagy száz évig csak állni kellett, ebből úgy harmadáig ózni, levelet szülni, elodázni itt télről télre, hogy fagyokban féltonna hótól összeroppanj, feledd, hogy működő szelekben
válasz se jön a levelekre s a láthatár: körül a falvak hiába integetsz - kihalnak.
Felélt erő, mely lüktetőben elég a tűzrakó időben.
Búcsúzik, gyengül, leáll fájón Isten antennája a tájon.
1997. október üli
DARVASI LÁSZLÓ
A könnymutatványosok legendája
(Regényrészlet)
Jozef Bezdán a b ö r t ö n b e n mindazonáltal kap engedményeket is. A Re- m é n y nevű keserűfű virágát ugyan soha n e m reszelik bele a napi rizsébe, de például Kopata, a görög csapszékes bejárhat hozzá. N e m kevés ingyen borába kerül ez Kopatának, akihez egyre sűrűbben térnek be t ö r ö k k ö z k a t o n á k és várbeli alparancsnokok. H a Kopata bebocsáttatást nyer a vártömlöcbe, sokat időzik Jozef Bezdánnál. Hosszan bámul a megkínzott férfi szemeibe, s néha abban reménykedik, hogy a másik hamarosan meghal, s magával viszi a titkát a másvilágra, vagy esetleg olyasmit árul el magáról, amivel legalább egyensúlyt teremtenek az egymásról való tudás kényes viszonyában. Kényes viszony?! N o hiszen! Kopata reménykedhet, amennyit csak akar. Hiszen Jozef Bezdántól egyetlen árva szócskát sem hallott még, legfeljebb a bólintásából, arcának vagy ujjainak rezdüléséből beszélget vele. Kopata retteg attól, hogy a t ö r ö k ö k fülébe jut, h o g y bár úgy tesz, m i n t h a M o h a m e d h ű és alázatos híve lenne, még a farkát is megmetéltette, miközben mégis Jézushoz imádkozik m i n d e n éjjel és minden hajnalban. Egyszer egy ö r m é n y gyümölcsösről derült ki hasonló.
Szamárbőrbe varrva dobták a Tiszába, de még előtte rabláncra fűzték és elad- ták a családját emberkereskedőknek.
Jozef Bezdán n e m csak a rettegést látja m á r Kopata szemében.
Lassanként megismeri Szeged hétköznapi életét. Látja a kiáltozásoktól, árusok kántálásától hangos piacokat, az Alsóváros és a Fölsőváros dolgos né- pét, látja a mindig nyüzsgő Palánk törökjeit, a büszke minaretet, a h o m o k - színű Tiszát, a folyó jegén halászókat, látja a hírhedt mészárosokat, m i n t ke- reskednek s m i n t visznek és vesznek híreket is, látja a híres szegedi vásárokat, hová még Kecskemétből és a Felvidékről is eljön a nép, látja, hogy titokban h o r d ó k kezdenek gurulni a messzi T o k a j pincéiből s begörögnek egyenesen a városba, előkelő t ö r ö k ö k kapuján éppúgy, m i n t Kopata vagy más csapszékes udvarára. Látja Jozef Bezdán szegény A r n ó t Kamillát is, akit megerőszakolt Ibrahim Galaburdi. Milyen különös véget ért a janicsárkapitány! H a m u v á lett, és csak egy amulett maradt utána. Kamilla néhány napig valósággal haldoklik a szégyentől, mert hiszen k i m o n d t a , hogy igen, akarja, vágyik rá, hogy Ibra- h i m Galaburdi a testébe hatoljon. Aztán látja Jozef Bezdán azt is, m i n t áll meg a lány az utcán, véletlenül éppen Kopata csapszéke előtt, s kacag föl az égre, m e r t először vallja be magának, hogy jó volt, hogy csodálatos volt a dolog Ib-
^^ 6 tiszatáj_
rahim Kopatával. Látja a világkém Kamilla apját, az öreg A r n ó t mestert is, amint az udvarán fúr és farag, s közben magában d ö r m ö g és zsörtölődik. Látja továbbá a barátpapokat, mint gyűjtögetnek húsokat a klastrom titkos pincé- jébe. És lát kézműveseket, paplanosokat és selyemvarrókat a Palánkban. Hova- tovább azt gondolhatná az ember, hogy amit Jozef Bezdán nem lát a szegedi várbörtön dohos és hideg tömlöcéből, az voltaképpen nincs is.
D i a m o n t a várudvaron sétál. Ilyenkor tartózkodóan udvarias, habár kí- váncsiságtól sem mentes pillantásokat vetnek feléje a gyakorlatozó, vagy éppen az árnyékban pihenő harcosok. A fátyol azonban jótékonyan elrejti D i a m o n t szomorúságtól elgyötört, sápadt arcát. Aztán egy napon a lány éppen e szoká- sos sétája közben arra gondol, hogy a szerelemben a távolság a legfontosabb dolog, s n e m pedig az egyesülés, az eggyé válás közkedvelt gondolata. A távol- ság?! D i a m o n t megtorpan, s a nyugati bástyára tekint, ahol éppen A c h m e t pasa áll, s félrebillent fejjel őt figyeli. Éppen csak ennyi kell a balesethez. A gondo- lat hirtelen kiröppen D i a m o n t fejecskéjéből, végighussan az arc és a fátyol közti résen aztán pedig kiszáll a szabadba. Vigyázatlan gondolat volt. Külön- ben miért repült volna egyenesen abba a cellába, hol Jozef Bezdán, a világkém sínylődik, és éppen egy hajszálával játszik szórakozottan?! D i a m o n t remegő vállakkal fut az őrök kapitányához. A c h m e t mosolyogva figyeli. A katonák hiába kutatják át a cella minden zegét és zugát, a falak legapróbb, hajszál- v é k o n y repedéseit, a gondolatot nem találják. Hiába kínozzák meg újra Jozef Bezdánt, a szavát sem veszik. Még csak nem is ordít a világkém. A c h m e t pasa végül maga megy le a meggyötört, sebekkel és ü t é s n y o m o k k a l elcsúfított fo- golyhoz. Jozef Bezdán a napfoltos sarokban gubbaszt, és valamit m o t y o g a gyerekkoponyához. Tudomást sem vesz a pasáról. O d a sem pillant, a m i k o r csikordul a zárka ajtaja, s belép rajta a pasa. Achmet a fejét dörzsölgetve köze- lebb lép, s odahajol Jozef Bezdánhoz. A gyötrelmeken is átsugárzik a férfi ki- vételes szépsége.
- A z t beszélik, kém vagy - szól Achmet.
- A z t m o n d o d , mindegy - válaszol Jozef Bezdán helyett.
- N e m m i n d e g y , b a r á t o m . H a k é m vagy, árulj el n e k e m valamit. - A c h m e t odatartja Ibrahim Galaburdi janicsár kapitány amulettjét. A kis bőr- függőből fölcsillan a kövecske.
- Látod a könnycseppet a kőben?
Jozef Bezdán bólint.
- M o n d d meg, kinek a könnye!
Patkány surran végig A c h m e t lábán. A pasa dühösen toppant. Jozef Bez- dán mosolyogva nézi a k i o n t o t t belű, még rángatózó állatot.
- K í n o z z á t o k meg - kiált a pasa, ahogy kilép a cellából. N é h á n y n a p múlva azonban maga D i a m o n t megy le Jozef Bezdánhoz. Sokáig bámulja szót- lanul a valószerűtlenül szép férfit, aki fájós lábait maga alá h ú z v a üldögél
1997. október üli
előtte. Jozef Bezdánnak is jól esik ránézni a lányra. A lány lesüti a szemét, s hal- kan arra kéri a foglyot, hogy adja vissza neki azt a gondolatot. Jozef Bezdán szomorúan ingatja a fejét.
- A z t akarod m o n d a n i , hogy jöjjek vissza egy hét múlva? - kérdezi Diamont.
A fogoly fáradtan bólint.
- Ú g y elrejtetted, hogy magad sem találod? - kérdi a lány. A fogoly el- mosolyodik, és a hajához nyúl, pedig hihetetlen erőfeszítésbe kerülhet neki a mozdult. Alaposan megdagadt k ö n y ö k e arról árulkodik, hogy el van törve a karja. Ebben a pillanatban az a rossz arcú alak, aki Ibrahim Galaburdi janicsár kapitány amulettjét A c h m e t pasának átadta, nesztelenül visszahúzódik a rés- nyire hagyott b ö r t ö n ajtó mögül. D i a m o n t elmegy, mint a hajnal. Jozef Bez- dán sokáig hallja a f i n o m neszezést, ahogy a lány fölfelé araszol a b ö r t ö n durva lépcsőin. Á m az egy hét leteltével D i a m o n t újra belép Jozef Bezdán cellájába.
Délelőtt van. A cellában ilyenkor tobzódik a legtöbb fény, s a p a t k á n y o k is szelídebbek. Valamivel jobban van Jozef Bezdán. Már képes lábra állni. Képes nekidőlni a falnak, s képes számba venni a lehetőségeit. D i a m o n t megáll előtte, s fellebbenti az arcát rejtő f i n o m fátylat. A világkémnek elakad a lélegzete.
Sápadt a lány és szép. N a g y o n szép! Mintha segítő dzsinnek kertészkednének a tekintetében. Jozef Bezdán megfogja az egyik haja szálát, kitépi a fejbőréből, s óvatosan, figyelve minden apró kis mozdulatra, a hegyénél fogva ketté vá- lasztja. E hajszál legmélyébe rejtette Jozef Bezdán D i a m o n t gondolatát.
- A szerelemben a távolság a legfontosabb - m o n d j a D i a m o n t , és A c h m e t pasára gondol.
Jozef Bezdán fölnevet.
A foglyot még aznap kopaszra borotválják. A c h m e t titkára, egy Hassan nevű kicsi férfi személyesen vizsgálja át a k é m minden egyes hajszálát, szám szerint hárommillió darabot. Köztudott, hogy a kivételes képességű e m b e r n e k annyi haja van, amennyinek a súlya alatt egy gyermek roskadozik. Á m Jozef Bezdán ebben is túltett az átlagon. A haja n e m csak t ö b b a szokásosnál, h a n e m a szálak vastagsága is meglepően tekintélyes. Hassan döbbenete akkor válik tel- jessé, a m i k o r hosszas m u n k a után leltárba veszi, mi m i n d e n t talál Jozef Bezdán hajszálaiban. A listán többek k ö z ö t t a következő dolgok szerepeltek:
Két gyönyörű, kalligráfikus betűkkel írt Korán. A z ú t leírása, melyen ke- resztül M o h a m e d a Gábriel angyal vezetésével az égbe jutott. A gyaurok szent könyve, más néven a Bibliája német nyelven, nürnbergi kiadás 1566-ból. Hi- tetlenek szentjeinek a cselekedetei, egy fadarab, mely abból a keresztből való, amelyre az Isza nevű prófétát szögezték a zsidók. Egy hatalmas láda genizum, megannyi rongyos és sérült Talmud, Misna és Haggada, az amszterdami sze- fárd hitközség valaha volt tulajdona. Kabbala magyaráztok. Egy öreg t ö r ö k előkelőt ábrázoló tusrajz. O k o s embernek látszik, és nagy tisztsége lehet. Bi-
^ ^ 8 tiszatáj
zonytalan emlékek egy Mesdele nevű cigánykém haláláról, akit a saját álmai fojtottak meg. A wienervaldi erdő fáinak a száma. T a n u l m á n y a varjúszelídítés- ről. Lista a t ö r ö k b i r o d a l o m f ü r d ő i r ő l . Egy k í g y ó m a r k o l a t ú , e m b e r v é r t ő l szennyezett kés. A Jozef Brazina nevű, egykori birodalmi k é m és orgyilkos szavai az emberi élet kioltásáról. Apró, virágmintás kavicsok, melyeket ha az ember a mellkasa fölé tart, azok gyors növekedésbe fognak. A Kopata nevű helyi k o c s m á r o s szemének a zavaros, félelemtől átitatott csillogása. Szeged alapos tervrajza, titkos útvonalak a birodalom keleti feléből, Sztambultól egé- szen Budáig. Bulgária éghajlatának elemzése az utóbbi háromszáz esztendőből.
A méz meséltetésének az eljárása. Egy hajszál, melyet önmagába rejtettek. Kü- lönböző receptek a halálból való visszatérésre. A hideg, a fájdalom, az éhség és a búskomorság elviselésének a k ü l ö n b ö z ő módozatai. A z Újvilágnak nevezett földrész meghódításának a terve. Egy másolat A c h m e t pasa feleségének, Dia- m o n t n a k a gondolatáról, miszerint a szerelemben a távolság a legfontosabb.
S végül egy fájdalommal átitatott, már-már eszelősen gyötrő kérdés, mely úgy világított Jozef Bezdán hajszálainak a felében, hogy jószerivel parázslani lát- szott.
KIK A KÖNNYMUTATVÁNYOSOK?
A c h m e t elbűvölve bámulja a világkém hajszálaiban fellelt gazdagságot.
Valóságos zsákmány ez, mennyisége betölt egy közepes méretű kincstári szo- bát. A m i t eddig is sejtett a pasa, most már a napvilágnál is nyilvánvalóbb. Mo- hamed szakállára, hiszen n e m akármilyen fogolyra tett szert! Sőt, olyan ember lehet ez a szótlan és kitartó kém, aki felett neki már nincs befolyása, hatalma.
Megkínozhatja, talán még meg is ölheti, de ez ezzel legfeljebb magára vonja annak az ismeretlen, előkelő t ö r ö k főúrnak a haragját, akinek a tusrajzú arc- képét szintén megtalálták az egyik göndörödő, valószínűleg a halánték leg- szebb részén h o r d o t t hajszálban. A pasa n e m buta ember. Sőt érzékeny is.
Megérzi tehát azt is, hogy a kém különös betegségben szenved. O l y a n betegség ez, amely már előrehaladott állapotba van, s előbb-utóbb a fogoly egész lelkén és testén uralkodni fog. A c h m e t a h o m l o k á t masszírozva bólint. Talán n é h á n y hét sem kell ahhoz, hogy Jozef Bezdán csak arra tudjon gondolni, kik a k ö n n y - mutatványosok. H m , a könnymutatványosok! Hallott róluk A c h m e t is. T ö b b - ször látják őket a városban, s tevékeny részük lehetett a jó Ibrahim Galaburdi elveszejtésében is. Elégették a szerencsétlent, aki, m i n t ahogy a k é m e k jelen- tették, boldogan halt meg. Micsoda ostobaság ez?! H o g y a n is lehetne boldogan meghalni. Különben pedig A c h m e t azt hihette a k é m e k jelentése alapján, h o g y a szép fogoly kapcsolatban van a mutatványosokkal, a cimborájuk. N e m az, ezt most már bizton tudja Achmet, különben miért is világítana a fogoly fejé- ben és hajában az őrjítő kérdés:
Kik a Könnymutatványosok?
1997. október üli
N é h á n y nap múlva A c h m e t megáll k i t ö m ö t t galambja előtt. N e m is a gyötrő fejfájás miatt teszi. A z az öreg t ö r ö k előkelő érdekli, aki valószínűleg a fogoly gazdája lehet. Ismerős, mégis távoli vonások. S a pasa addig bámul a madár szemeibe, mígnem megtudja a választ. A b d u r r a h m a n , a budai helytartó a fogoly legfőbb pártfogoltja. Elsápad, és még a fejfájásáról is megfeledkezik.
Azonnal a kicsi Hassánért kiállt. A kémet rögvest hozzák fel a tömlöcből, fü- rösszék meg, e u n u c h o k és háremhölgyek ápolják, etessék és itassák. Járjanak a kedvében. Lessék minden kívánságát. H a fiúkat akar, hozzanak neki azokat.
A pasa hosszú órákat időzik D i a m o n t gondolata előtt. A buta Hasszán nem szólt a dologról. D e A c h m e t az egyik éjszaka felriadt, s valami nyugtala- nító érzéstől vezérelve visszatért a szobához, hol a fogoly hajszálait őrizték.
N e m akarta fölriasztani a bóbiskoló, nagyokat h o r t y a n ó őröket. Elég lesz holnap kivégeztetni őket. Átlépett durva álmaikon s óvatosan benyitott a he- lyiségbe. Egy különös kövecske mellett megtalálta a fátyoldarabkaként remegő gondolatot. A pasa n y o m b a n a feleségeinek lakosztályába sietett. D i a m o n t a sarokban hevert összekuporodva, akár egy kismacska. A pasa n e m érintette meg a testét, de a vágyának az erejével maga felé fordította. S fekete, k o m o l y szemeivel figyelni kezdte a lányt. S addig bámulta, mígnem D i a m o n t ölében föl n e m csillant a folyékony aranyhoz hasonlító mézecske. A lányból sóhajtás szakadt föl. A pasa akkor otthagyta D i a m o n t o t , de azóta majd minden este fölkeresi, behatol az álmaiba, és ö r ö m e t okoz neki.
Jozef Bezdán január első napjaiban már látja, m i n t fosztogatnak a császári katonák a városban. Kifigyeli a keresztény szerzetesek és a német csapatok tit- kos kapcsolatát is. A z t is látja, hogyan hordják ki mindazt az élelmet a klast- romból, melyet a császári kontingenseknek gyűjtögettek össze a barátok. A z t is tudja Jozef Bezdán, hogy a barátok adják meg a tehetősebb t ö r ö k ö k címeit, hol érdemes fosztogatni. D e a németek ennél többet kérnek. K a p i t á n y u k mélykék tekintetű, durva hangú férfi, a neve Jürgen Fremd. A barátok m i n d kedvetlenebbül tárgyalnak Jürgen F r e m d kapitánnyal, Mercy ezredes legked- vesebb tisztjével, akinek az élelmiszer, a város állapotáról n y ú j t o t t bőséges in- formációk, továbbá a vár alapos gonddal elkészített alaprajza sem elegendő, mert mindezek tetejébe még a helyi kádi, a várparancsnok, valamit a szövetsé- ges tatár hadakat vezető Iszmail aga álmait is követelik.
A guardián úgy néz Jürgen Fremdre, m i n t h a magát az ördögöt látná.
- A z álmokat ellopni n e m lehet, uram.
- N e m azt k é r t e m , te pap, h o g y lopd el őket. Csak azt, h o g y t u d j róluk.
Jozef Bezdánt a német betörés után magához kéreti A c h m e t pasa. Jozef Bezdán erőre kapott, teste különös gyorsasággal erősödött meg, eltűntek bőré- ről a kínzások és gyötrések nyomai. Ú j r a n ő a haja is. A c h m e t persze Dia- m o n t r a gondol egyfolytában, s közben dörzsölgeti a fájó h o m l o k á t .
- A z t akarod mondani, hogy a barátpapok árulók? - kérdezi.
^^ 10 tiszatáj_
- Azt m o n d o d , hogy azok - bólint aztán elkomoruló tekintettel.
N é h á n y vészjóslósan csöndes nap után a klastromban alapos vizsgálatot tartanak. És bizony n e m hiába. N a g y János guardiánt és helyettesét, Spányik Sándort, illetve Fülöp András volt provincionális atyát, továbbá Potári Félix, Farkas Antal és H o r v á t h Elezár fölszenteletlen testvéreket, akik a császáriak- nak húst - igaz, leginkább tisztátlan sertést - , füstölt csülköket, oldalasokat es kolbászokat félretettek és alattomban rejtegettek, erőszakkal megfogják. Ami- k o r a janicsárok rugdosni kezdik a klastrom ajtaját, a guardián csak annyit m o n d az égre nézve:
- Bocsásd meg nekik, édes jó Istenem.
Már bent is tolong az őrjárat a klastrom udvarán. Az egyik t ö r ö k röhögve taszít N a g y Jánoson, a guardián arccal a jégre zuhan. N y o m b a n elered az orra vére. Azért szelíd eltökéltséggel pillant föl.
- A pokolra jutsz, te copfos kutya.
A barátok kezeit összehurkolják, s mint levágni való barmokat, istentelen ordítozás és ütlegelés közepette a várba hurcolják őket. O l y a n nagy a kegyet- lenség, hogy beborul az ég, és lassan szállingózni kezd a hó. Aztán még ezt is abbahagyja. Farkas Antal fölszenteletlen testvérnek például a csuklóját kezdi ki a kötés, a vére serken, buzog erősen, s a barát, míg a várhoz érnek, többször elalél. Fölrugdossák, hogy a vér szökik az arcából is, és az egyik szemfoga az alsó ajkába beletörik. Ú t k ö z b e n a palánk hideg, jeges árkába is beleesnek. Os- torral verik őket a janicsárok, röhögnek hozzá. D e ez csak a kezdet. F ü l ö p atyának a szíve fölé félhold alakú sebet metszenek, a seb szivárgó vörösét ma- réknyi fehér sóval itatják föl. Fülöp atyának csak a foga csikorog, m i n t ólajtó a szeles téli éjszakában, de akkor sem árulkodik. N e m vall semmiképpen. D e még akkor sem, amikor a karját csavargatják, s egy póznára úgy h ú z z á k föl, m i n t nyers húst a hentesmester. N a g y János guardiánnak a szempilláit tépke- dik egyenként, de olyan részvétlen az arca, m i n t h a megfagyott volna. A z o n tűnődik, hogy ha szent n e m is, de mártír lesz belőlük, hogy í m vértanúságot vállalnak, s ha mégis aggódik valami miatt, ha valami kellemetlen érzés árasztja el, a húsába m a r ó fájdalomtól eltekintve, amit a vadállatiasan vigyorgó t ö r ö k katona o k o z neki, nos annyit megjegyezhet, hogy Jürgen F r e m d n e m volt szimpatikus neki, hiába is volt keresztény. A c h m e t pasa elnézi a kínzást, amely voltaképpen n e m is kínzás. Hasonló m ó d o n t ö r ö k gyerekek is játszód- nak egymással, otthon, ahol a kövek még éjszaka is melegebbek, m i n t itten ve- rőfény idején. A c h m e t pasának még mindig fáj a feje, pedig már a legerősebb matsshlacot, kábítószert is használt. A pasa m á r unja, hogy egy végtére is je- lentéktelen barátpappal pazarolja az idejét. Iszmail agára gondol a pasa, aki gyakori dühében a keleti k u t y á k vad és barbár nyelvén átkozódik. A buta Iszmail azt hiszi magáról, hogy a C h á m bokája itt, ezen az elátkozott, Allah háta mögötti vidéken, pedig legfeljebb a kislábaujja k ö r m e alatti piszok lehet.
1997. október üli
Achmet is tudja, hogy Iszmail aga még mindig nem tett le arról a tervéről, hogy megtalálja az apját, akivel különös dolog történt. Egy magyar fogoly boldog énekétől megrészegülve eljött erre a tájra, mert a szavak dallamától be- leszeretett ebbe a földbe. S talán még itt van valahol az öreg tatár, esetleg fog- ságba ejtették, rabláncon tengeti az életét. Iszmail aga apjáról tudnivaló, hogy ugyancsak Iszmail volt a neve, és kutyafejű volt. Iszmail aga ezért is beszél za- vartabb vagy hevültebb pillanataiban a keleti k u t y á k vad és barbár nyelvén.
Ilyenkor maga sem érti, mit m o n d , annyit azonban pontosan érez, hogy fon- tos dolgokról beszél, s bizony jól járna vele, ha értené magát. Iszmail oly sok mindennel próbálkozott már. A legjobb tatár utánzóművészekkel visszaugat- tatta egy ilyen, t ö b b óráig tartó keserves csaholását. Egyetlen szót sem értett belőle. Evekkel ezelőtt ö r m é n y kereskedők révén ötven tolmácsot vett meg családostul, pereputtyostúl és földestűi, amin megszülettek. Bőséggel meg- fizette az örményeket, akik hajlongva, hálától elérzékenyült tekintettel fogad- ták a C h á m r ó l mintázott szélszobrokat és az életüket biztosító birodalmi menleveleket. Iszmail hiába fizetett. A tolmácsok sem értették, mit m o n d . O t t alltak az aga előtt, nagyokat pislogtak, mélységes zavarukat képtelenek voltak titkolni, törölgették az arcukra fröccsenő m a r ó nyálat, melynek minden csöppje alkonyatlila foltokat hagyott a b ő r ü k ö n . Elveszetten ingatták a fejüket ezek a legjobb tolmácsok, akik k ö z ö t t némelyik még Iszmail nagybátyjának is tolmácsolt, aki lóbelekből font kötéllel húzza és vonja a N a p o t a Világ keleti peremén. Iszmail arra gondolt, hogy fölhevült pillanataiban egy halott, m á r senki emberi lény által n e m értett nyelven beszél. Fájdalmas fölismerése után a tolmácsokat egyenként végeztette ki. Némelyiket az égből kimert kék mély- ségbe fojtatta, némelyiknek k i m o n d t a a C h á m halált okozó, titkos nevét, né- melyiket csak addig tartja a t ű z ő napon, mígnem lángra lobban a szemhéja, s a t ű z kiégetett a szerencsétlen fejében m i n d e n érzést, képet és gondolatot, amitől aztán az holtan esik össze.
Iszmail itt él, boldog lehetne, mert ugyan kit ér az a megtiszteltetés, h o g y a C h á m g y ö n y ö r ű bokája legyen, ám mégse boldog. A c h m e t pasa néha tárgyal az agával. D e csak a legszükségesebb esetekben. A z o n a napon, amikor a ba- rátpapok vezetőjét másodszor is fogság alá vetik, A c h m e t n e k eszébe jut az aga, s arra gondol, foglalkozzék a barátpapokkal a tatár. A guardiánt ezen a hó- poros, hideg reggelen át is adja Iszmailnak. A z aga azonban n e m csak a C h á m aranyláncos bokája, n e m csak ismeretlen nyelven ugat, h a n e m van egy meg- lehetősen nagy fájdalmakkal járó szokása is. Emberi testrészeket gyűjt. Keve- sen j ö n n e k ki sátrából úgy, hogy ne h i á n y o z n a a szerencsétlen valamelyik tagja. Azóta van ez, amióta Iszmail arcgödrét kiharapta egy dög magyar bo- szorkány, valahol a Tisza folyó középső folyása mentén. A z aga hosszan^ tű- nődve bámulja az elgyötört papot, majd szórakozottan elmosolyodik. Ú g y tűnik, a guardián sorsa megpecsételődik. N é h á n y pillanat múlva a guardiánt
^^ 12 tiszatáj_
anyaszűz meztelenre vetkőztetik, még egy réteg bőrt is le akarnak nyúzni róla, de végül megelégednek annyival, hogy a porzó, aprószemű h ó b a rugdossák.
A hó csakhamar véres és hugyos lesz. H a nem a fejét vágják le a guardiánnak, akkor nyilván darabokra szeletelik. Vagy úgy jár, mint az egyik tatár utánzo- művész, akit a saját, n y o m o r u l t lelkébe fojtották bele. A guardián eltökélten összeszorítja a fogát, markolja a sáros havat, miközben láthatóan az istenéhez beszél. A szegedi utcákon beszélni kezd a szél, s zaklatottságában jégcsapokat tördel. Eltelik a délután is. A guardián még mindig a hóban hever. Már nem mozog, n e m is beszél. Talán már n e m is él. N y o m o r u l t , megkínzott testére ráfagyott a vére és az ürüléke.
És ekkor különös szekér jelenik meg a szegedi utcákon. Végigzörög hó- födte, síkos utakon, közben elidőzik kicsinykét az imaház, a karavánszeraj előtt, a fürdőknél, és a karcsú imaret tövében, miközben a szekér derékaljából furcsa arcú figurák leskelődnek. Különben átlagos alakok, hiszen jól ismerjük őket. Végül a szekér megáll a tatárok táborának fáklyafényes téli szálláshelyé- nél, mely kívül esik már a Palánkon. Iszmail embereinél egy különös, néme- lyeket kárörvendő vigyorra ingerlő alak kér meghallgatást. A z időpont meg- lehetősen szokatlan. A vakmerőség ugyancsak szokatlan. A Fenséges C h á m bokáját zavarni oly időben, amikor már a N a p is eltakarodott az égről, n e m is bátorságra, h a n e m végzetes együgyűségre vall. A tatárok megszokták már, hogy akárhová is lépnek Európa földjén, mindenütt rettegés fogadja őket, s ez az érzés hol hangos és harsány, máskor meg csak a szempillák rezdülésében, a k ö r m ö k koccanásában tettenérhető gyűlölettel elegyedik. A szekér utasa öt átlagos, s e m m i t m o n d ó férfi. Mégis furcsák. Ruházatuk szedett-vedett, vizet bi- zony nagyon régen láttak. Szaguk is van. Bevallásuk szerint k ö n n y m u t a t v á - nyosok. Aki a bebocsáttatást és a meghallgatást kéri, egyszerűen csak F r a n j o Mendebabának nevezi magát. Iszmail, amikor jelentik neki a bolond figurák érkeztét, szélesen elmosolyodik. A mosoly nála rendesen torz vigyor arcának hiányzó húsdarabja miatt. Arra gondol az aga, hogy lám csak, jót tesz vele az ég, mert újabb testrészeket gyűjthet. A hosszú köpenyes férfi megáll az aga sátrának a bejárata előtt, de n e m lép be. Szinte parancsolóan pillant az őr- szemre, aki morogva lebbenti föl a nehéz, téli ponyvát. Iszmail aga azon töp- reng, vajon mit akarhat tőle ez a könnymutatványos. A m i k o r az aga megpil- lantja F r a n j o Mendebaba esetlen, i m b o l y g ó alakját, szeretne újra elmoso- lyodni, de aztán az elszánt arcba tekint. Mendebaba szakálla csimbókos, fehér pihe, kóc és a piszok különös keveréke borítja. Mendebaba h u n y o r o g v a szem- revételezi az aga erőteljes alakját. Aztán megszólal.
- U r a m , kíváncsi vagy a halálos ellenségedre?
A k ö n n y m u t a t v á n y o s szakállából pihe hull és libegve ereszkedik az aga csizmája elé. Iszmail két ujjal simogatja hosszú, v é k o n y szálú szakállát. H ü -
1997. október üli
velykujja szokás szerint beletéved abba a gödröcskébe, amit egy Borbála nevű magyar dög harapott ki az arcából.
- N e k e m nincs ellenségem - m o n d j a Iszmail.
- G o n d o l o d , u r a m - vonja föl szemöldökét Franjo Mendebaba.
- Senki sem mer az ellenségem lenni - bólint az aga.
- Halálos ellenségre gondoltam - mosolyodik el F r a n j o Mendebaba. A z aga eltűnődik. Ezt az embert, aki ide merészelt állni elébe, s vakmerőségét az- zal tetézi, hogy nyíltan és szemérmetlenül bámul rá, nos ezt az együgyűt nyil- ván tenyérnyi darabokra fogja vágatni. Á m addig is miért is ne játszhatna vele?
Miért ne tehetne úgy, m i n t h a hinne neki, hogy belemegy a mulatságba.
- S mit kérsz, ha elárulod? - kérdezi ravasz mosollyal. Franjo Mendebaba pislant, gyakorlott mozdulattal a vállába törli az orrát, aztán az állával k i m u t a t a sátorból.
- A h ó b a n hever egy ember, akár az állat - válaszolja.
Iszmail aga tűnődik.
- Csak egy hitetlen k u t y a - vonja meg a vállát az aga.
- A t t ó l még fázhat - bólint a könnymutatványos.
- Miért kell az neked? - kérdi.
- A z élete n e m nekem kell - válaszol Mendebaba.
- Elengedem azt az embert, ha n e k e m adsz valamit a testedből - m o n d j a az aga. A k ö n n y m u t a t v á n y o s , úgy tetszik, erősen csodálkozik. C s i m b ó k o s sza- kállában izgatottan remegnek a pelyhek.
- Valamelyik karoddal beérem - mosolyog az aga.
- Áll az alku? - kérdi eztán.
- Rendben van - szól F r a n j o Mendebaba akkor, de már mozdulatlan arc- cal. A z t á n mégis megbiccenti a fejét.
- És ez a bőriszák is a tiéd, ami az oldalamon lóg. Ajándék, aga.
És a k ö n n y m u t a t v á n y o s már sír is. Ú g y bugyog a k ö n n y a szeméből, m i n t h a soha n e m állna már el. N é h á n y percecske csak, és F r a n j o Mendebaba arca helyén egy hatalmas, távoli tó kéklik. A vize tiszta és áttetsző, akár az ár- tatlan lélek. Iszmail aga a víz fölé hajol és sokáig néz farkasszemet azzal, akinek az arca o n n a n tekint vissza rá.
- Jól van - m o n d j a aztán kedvetlenül - jól van.
Kikiált a sátorból.
- A harcosok elengedhetik a keresztény papot!
S azzal emeli szablyáját s odalép F r a n j o Mendebabához, k ö p e n y é t felleb- benti, hogy a fizetségét behajtsa. E m b e r k a r b a n egyeztek meg. Iszmail aga csak bámul. Megdöbbenve látja, hogy a k ö n n y m u t a t v á n y o s m i n d k é t karja t ő b ő l hiányzik. Nincs karja ennek a hazug mihasznának. A bőriszák a földre hull, nagyot koppan. Mi lehet benne? A z aga lehajol érte. S ahogy visszaemelkedik, már csak az esetlen hátat látja, amint eltűnik a sátorponyva mögött.
^^ 14 tiszatá[
Nagyon sokáig mélységes csönd van a táborban.
Már régen eljöttek a guardiánért a testvérek, ölben vitték haza a rettene- tesen elkínzott, félholt és agyonfagyott embert. Valamikor éjfél után bukkan föl a Hold az ég feketéjében. Iszmail aga sátrából ekkor hangzik föl a velőt- rázó, iszonyatos vonyítás. Szörnyű, elviselhetetlen hangok. Iszmail úgy vo- nyít, hogy félő, nemcsak a saját emberei, de a helybeliek is lázadozni kezde- nek. S bár az erőarány nem lenne kétséges, a fölösleges vérontás elkerülése annál üdvözítőbb, ezt jól tudja Achmet pasa is. Üzenetet küld tehát a tatár ta- borba. Az aga sátrát a testőrség rohanja meg. Iszmailt lefogják, szájába ma- dárka tollat tömnek, kezéből kicsavarják a kutyakoponyát. Iszmail megtalálta az apját. A koponyáját szorongatta, szegény, szerencsétlen apja fejcsontját, aki egy boldogtalan napon meghallotta, hogy énekel egy magyar fogoly erről a földről. Az öreg Iszmail nyomban szerelmes lett, s eljött, s itt veszett el, itt fogták el egy napon Zrínyi Miklós nagyúr vadászai.
A hajnali szürkületben búcsúzóul egy fermánt nyújt Achmet pasa kezébe az éjszaka. A budai helytartó, az agg, de végtelen bölcsességéről, valamint ke- reskedelmi érzékéről híres Abdurrahman parancsa annyi, hogy Jozef Bezdánt azonnal bocsássák hozzá, de előtte adják a kezébe Achmet pasa még mindig érintetlen háremhölgyét, aki Diamontnak neveztetik.
1997. október ü l i
UTASSY JÓZSEF
Rózsa Endre
Komorhk minden betűm, gyászol:
Akár A Tenger, Úgy Hiányzol.
Cseppre csepp
Befelé zokogsz.
Dideregtet a bánat.
Könnycseppkőbarlang.
Helyzetkép
Kutyavilág van.
Ama karaván halad!
Veszett eb kószál.
Holtodiglan
Talpig fehérben
menyasszony meggyfák állnak esküre készen.
Mézmadár
Csalogattál mézmadaram, hajlottam dalodra.
Most itt állok a dzsungelban:
sziszeg rám a kobra.
^^ 16 tiszatá[
Feneketlen tó
Piros padon hálsz, hol megerőszakoltak.
Kilencen voltak.
Szoknyád külön világa zokog a parkban, drága.
Egyszerű ez!
Te az időnek dolgozol, én az időtlenségnek.
Te asztalomra bort hozol, s én dalba írlak téged:
te az időnek dolgozol, én az időtlenségnek.
MADÁCH' MÓZES- NEMZET/SZ/NHÁZ V^
] 9 9 7 . október
SZÁNTÓ T. GÁBOR
Shylock hazamegy*
(Velence, utca, Shylock vánszorog. Időnként megáll, dühöng, öklét rázza.) N e m jól vagyok. Haza, csak érnék már haza. Antonio! A pénzem! A pénzem es a lányom! H o g y voltak képesek, s mi jöhet ezután? Miért is adtam kölcsön a háromezer dukátot? Miért akartam békét, miért kellett h i n n e m benne? N e m fizetett végül, határidőre nem. Joggal követeltem jussom: egy f o n t húst testé- ből. N e m többet, csak annyit, mi szerződésünkben állt, ha n e m fizet. Shy- locknak a szív kell. Ezt suttogták a palota folyosóin, m i k o r végighaladtam sorfaluk között, s u t ó b b ezt ordította lenn a csőcselék a téren, szemközt a dó- Zse ablakával, m i n t ki jelre vár. Fojtogat b e n n ü n k e t a gettó, harsogott a refrén mindenünnen. S köptek utánam, megtépték szakállam, k a f t á n o m szaggatták, kalapom lesodorták, bár én azt követeltem csak, mi jár.
A n t o n i o kezességet vállalt, s rajtavesztett. S míg addig m i n d a kölcsönért könyörgött, vagy gúnyolt épp, ha kedve tellett benne, most szép szóval ígértek tízszerannyit. S a bíró, ki ítélt, n e m Dániel, de H á m á n . G o n o s z , ravasz, kegyetlen, hogy facsarta a szót! A szerződés megáll, szavalta fennen, a kezes nem fizetett, ezért megillet a font hús, kikötött zálogom. E n y é m a f o n t hús, de vér egy csepp se. Szigorúan figyelmeztetett. így áll a szerződésben: hús, vér nélkül. Kísérteties. A n t o n i o és hívei is meglepődtek. H o g y vághatnám ki így testéből a részem? Elképedtem agyafúrt ravaszságán. Fontolgattam, mit jelent szava: színjáték, csapda, elfogult ítélet. N e m kellett már a zálog. A d j á t o k hát a t ő k é m , m o n d t a m , ne többet, csak mi jár.
Gúnyossá vált szava: A szád, a szád, csak az jár. Egy lépést se, zsidó! Sza- badon szerződtél, és végül visszakaptad volna pénzed. Adósodért barátai helyt- álltak. ígértek váltságdíjat hamarább, de elvakult, mély gyűlöletedben neked a szíve kellett, semmi más. N e m te követelsz, de tőled követelnek, n e m te vá- dolsz már, a vádlott most te vagy. Mert itt egy másik passzus, mely esetünkre
* Az Országos Rabbiképző Intézet könyvtárából került elő a fenti szöveg töre- dékes, helyenként jegyzetszerű eredetije, melyet egy elrongyolódott, papírkötésű, jid- dis nyelvű Shakespeare-kötet lapaljára és borítóira írtak, ugyancsak jiddisül, mára alig olvasható ceruzaírással. A könyv (Shailok oder der koyfman fun venedik. Ibersetzungfun Y Borshover. New York, Hehrew Publishing House, 1899) eredetileg a varsói Jiddis írók Könyvtára pecsétjét viseli. Az utolsó lapon, a textus végén a héber naptár szerinti dá- tum áll: Varsó, 5703 ádár. A polgári időszámítás szerint a kézirat 1943 márciusában ke- letkezett. Néhány héttel a gettófelkelés előtt.
Itt szeretnék köszönetet mondani Balogh Zsuzsának, aki a fordítás révén nyúj- tott munkámhoz nélkülözhetetlen segítséget.
E l l
^^ 18 tiszatáj_
áll. Az idegen, ki velencei életére tör, akár közvetve csak, az me glakol. N e m jár zálogod, s tetted kísérletéért vagyonoddal felelsz. Eletedről majd a dozse dönt.
Fel sem ocsúdtam még, ők térdre nyomtak. A n t o n i o ha közbe nem lép- tán ott koncolnak fel helyben s azonnal. A dózse intett, s ő beszélhetett. (Gú- nyosan deklamál) H a rajtam áll, hagyjuk meg életét. Tarthassa meg vagyona fe- lét, s én megelégszem, ha csak kezelésre k a p o m a másikat, melyet majd annak adok át, ki megszöktette lányát a minap. Majd fordított a szón, és feltételt szabott. Legyen keresztény, n y o m b a n térjen át, és adja írásba, hogy vagyonát, halála után lánya s az az ember kapja, ki megszöktette az ifjú hajadont. A z al- jas! Legyek keresztény én, és vagyonom a gójra hagyjam, ki lányomat elszédí- tette? S még elvárták, jóságát megköszönjem, hogy elvonszolhatom n y o m o r u l t testemet a gúnyolódok sorfala között, s ígérettel kellett megfogadnom, el- megyek velük, ha jönnek értem, hogy víz alá lenyomják ősz fejem. Mily ke- resztényi is a keresztény! Tapsoltak, éljeneztek. H o n n a n került a palota- udvarra annyi nép? S míg sorfaluk k ö z ö t t az utcán is lökődtek, mocskos szit- kaik csak úgy fröcsögtek rám. F u t n o m kellett végül, szégyenszemre f u t n o m , míg elértem fulladozva a gettó kapujáig. Kezem, lábam remeg, kulcsom alig ta- lálom. (Házához érve ajtót nyit, belép, bezárkózik, az ablakok spalettáit behúzza•
Gyertyát gyújt.) Szédülök, ledőlök, szükségem van pár percre. Csönd van, sötét, üres és néma most e ház. (Lefekszik, majd felül.)
Megbocsátó, irgalmas, engedékeny. Számon kérték rajtam, miért n e m va- gyok? S hogy bosszút esküdtem, hányták szememre, ezért ragaszkodom ki- k ö t ö t t j o g o m h o z oly vadul. Bosszút! N a és? Ilyen vagyok. Miattuk, köztük lettem én k o n o k , gonosz, kegyetlen s bosszúálló. N e m vagyok m á r különb, csak különböző. Miért is várja el Velence, hogy jobb legyek? Megtartom a tör- vényt, s betartom a város jogát, hol éppen élek. A d ó m b ó l gyarapszik a dózse kincsestára. Szükségük van ránk és hitelünkre, s gyűlölnek m i n k e t e szük- ségükért. Szükségük van ránk, ám azt akarják, szabadulnánk meg végre mind- attól, mi azzá tesz bennünket, amik s akik vagyunk, s legyünk olyanok, mint ők. Simaábrázatú t ü k ö r k é p r e vágynak, melytől n e m kell épp nekik különböz- niük, s tán olykor szégyellniök, mit az üveg leleplezőn mutat. A „megváltott"
világ szemében szálkák k o m o r tanúi a megváltatlanságnak. M i n d ott álltunk Szinájnál. Emlékeztetünk míg élünk, míg írmagunk marad, hogy a szövetség áll, s megerősíttetik mindahányszor nemzedék áll nemzedék helyébe. Tanúi vagyunk, vissza n e m vonatott, helyébe új n e m köttetett soha. H a m i s k é p lelep- lezéstől rettegő festője gyűlölheti így az eredetit s annak alkotóját. Másrészt n e m féli, s n e m szereti az, ki n e m fogadja el csapásait is, és bálványokkal hite- getvén magát, azoknak hódol. S legyek keresztény én?
G o n o s z , kárálták felém m i n d e n ü n n e n , a palotából kifelé jövet, idegenek, kiket még sose láttam. Gonosz, kegyetlen, bosszúálló! D e gonoszság-e a szerző-
1997. október üli
dést betűje szerint betartanom? Valóban kegyetlen, ki egyszer törlesztene csak százszor száz megaláztatásért? A z volnék, mert egyszer, csupán egyetlen egy- szer érezni kívántam, hogy remeg kezemben meleg húsa? H á n y s z o r kellett nekem, borzongva félelemtől, o s o n n o m alkonyattájt haza a Rialtóról, h o g y naplemente előtt a gettóba visszaérjek, s ne állja el u t a m a részeg pórnép, ha bortól ittasulva hangosan, kocsma elé kitódul, s mert kaftánt lát, a nyála gyű- lik, s keze n y o m b a n ökölbe szorul. Bár feledni tudtam volna minden gúny- kacajt!
Én végül valóban A n t o n i o húsára vágytam, m e r t bár ő csak sértő szavával adta t u d t o m r a , mit gondol felőlem, ám ha ő nincs, szintúgy a többi velencei ur, ki olykor nyíltan, olykor leplezetten uszította ránk a csőcseléket, n e m bá- torodik fel soha úgy e horda, hogy nap nap után tőlük félni kelljen. S ő tudta, mit tesz, n e m úgy, m i n t a söpredék, mely akár vörös lepelre feldühödő állat, fújtat, prüszköl, hörög, ha meglát egy zsidót.
Bosszúra vágytam. Kapóra jött a kölcsönkérelem. H á r o m e z e r dukátért másként testéből egy f o n t húst ki n e m k ö t ö t t e m volna. Ki lenne oly b o l o n d emberhúst követelni aranyért cserébe? Kutyának vetendő hús, haszontalan ha- szon. G y ű l ö l t e m őt. Gyalázott, gyalázta népem, r o n t o t t a üzletem, uzsorának keresztelte hasznom, és végül megrabolt. F o r r t bennem: mi m i n d e n t tehetnék Vele, ha kezemre juttatná őt a sors. Bár tudtam, ölni bűn, hiába szerződésünk, vállaltam volna végül mégis tettem szörnyű súlyát. Én n e m vagyok „keresz- tény", n e m vagyok „megbocsátó". B ű n ö m se volt azonban, mit a keresztény- nek kellett volna elnéznie nekem. Miért vártak hát tőlem belátást, irgalmat, megértő engedékenységet, kiknek részéről e kegyelem n e m ért soha. Miért kérték számon rajtam azt, miben k ö z ü l ü k senki, soha n e m részeltetett.
A pénzt, az ékszert, s az egyetlent, mi volt még, húst húsomból, vért vé- remből elrabolták. Egyedül maradtam e szellemjárta házban. Nevetve csúfoló- dott rajtam mind, a gettófalon túl, ki hírét vette. A n t o n i o barátai voltak, Ve- lence aranyifjai, kik sűrűn őgyelegtek erre az u t ó b b i időben. O d a l e t t p é n z s arany, fizessen hát hússal és vérrel, ki azzal tartozik. Jussom kívántam csak, jogosan azt, mi jár. Gyűlöltem, mert gyűlöletben éltem, mióta csak az eszemet t u d o m .
Tisztában v o l t a m azzal, fejemre szállhat k i o n t o t t vére m i n d e n egyes cseppje, de az alkalmat elszalasztani n e m akartam semmiképpen. N e m kellett volna végül pénze, csak a zálog. Bosszút akartam állni mindenért. Ki n e m volt még helyünkben, mit se tudhat arról, hogy él, hogy érez, kit oly sok nemze- déken át csak gúnykacaj, ütleg és pajeszrángatás kísér, irigység s mégis lenézés bélyegez. A z alkalmat, mi felkínálkozott, n e m hagytam volna ki, ha jog s igaz- ság n e m csupán a velenceit illetné meg itt. Porhintés csak, hogy jóhíre érdeké- ben, Velence tiszteli és óvja az idegen jogát. Kínálhattak volna százannyi duká- tot, m i n t visszajárt volna a kölcsönömből, ha tartozásáért cserébe szerződésbe
^^ 20 tiszatáj_
foglalt jogommal élhetek. N e m pénzét akartam. A bosszú éltetett, hogy meg- toroljam mind a szégyent, a gettófalat, a sárga foltot és a süveget, elcsábított lányom, űzött életünk. (Mellére bukó fejjel ül, mint aki elaludt. Fújtat, erőt gyűjt.)
Eletem lett a pénz. Mert ez jutott, pénzen megváltott élet. Ki gyűlölt is, hajbókolt énelőttem. Látni vágytam újra s újra arcukat, a vértelen sápadt te- kintetet, mely kér, k ö n y ö r ö g kétségbeesetten. Nagy úr a pénz, a nagyuraknál is nagyobb. Szavára megjuhászodik minden kevély, és rajta élet vásárolható.
A mifajtánk meg jósorában is szorong, hisz volt már rosszabb, ezért úgy lehet még, és bár hiszi, hogy imáival sürgetheti a jót, mégis bölcsen teszi, ha aranyai- val hál. Ki tudja, mire ébred?
H a z á m n e m volt soha, a várost sem engedték szeretnem, hol éppen éltem.
O t t h o n o m volt. Nincs már. Laktam, hol volt megélhetésem, hol pénzemet kamatra legjobban kihelyezhettem, s hol k é m é n y e m füstje legkevésbé facsarta mások felettébb kényes orrát. H a z á m a pénzem, éjszakáim nyugalmát vásárol- hattam meg haza helyett, vagy Szentegyletünktől a végső nyughelyet, melyben sorsom szerint mégsem lesz részem. (Hirtelen elhallgat. Feláll, suttog.)
Mi ez? Ki az? Itt volnának máris? D e hisz csak most... Vagy csupán kép- zelődöm? (Ismét elhallgat, figyel.) N a g y ég, ez ő! N e m lehet más, csak ő! (Az aj- tóhoz lép, a deszkákra tapasztja fülét, hallgatózik, leselkedik a réseken át, utóbb, mint akinek nehezére esik mozdulni, nekitámaszkodik, majd ellöki magát a desz- káktál, s az ágy felé botorkál.)
Talán csak ébren álmodom. Kint lassan virrad, s egy percre sem h ú n y t a m le még szemem. Hallottam hangját, ha n e m is láttam őt. Eljött és sírt, kopog- tatott az ajtón. Apám, apám, suttogta át a deszkán. Szólongatott, hogy eresz- szem be végre, fontos hírt hozott, hát segítsek, hogy segíthessen ő is. Azonnal induljak el vele. H o g y ő segítsen rajtam, nahiszen! Talán a b ű n t u d a t vezette őt ilyen hamar haza. Ü v ö l t ő tömegből is felismerném e hangot. A k á r h a anyját hallanám. (Az ágynál megáll, hirtelen megfordul. Öklét rázza.)
H o l t a n feküdne inkább, mintsem meggyalázzák, s idegennek szülje átkos fattyait! Bár holtan feküdne lábam előtt, nyakán s fülében anyja ékszereivel!
Bár ravatalon látnám együtt dukátjaimmal! Tubainak sírtam, aki hírét hozta, hogy itt meg ott látták a lányt, kinek nevét én számra t ö b b é soha n e m veszem.
Nincs is lányom, csak volt. Halott, elveszett. Megszaggattam érte ingemet.
D e bűnös az is, ki megtévesztve bűnbe vitte őt, amikor eljött az az éji óra, ki mézes szép szavának mákonyával fülét süketté tette minden józan szóra.
Szerencsétlen b o l o n d , k i n e k h a z u d t a k s z á m í t ó n , hidegen. T á n velenceinek t u d n á m á r ö n m a g á t , s tán k e r e s z t é n y n e k is, m í g n e m egy n a p o n férje vágja majd arcába: idegen. Sótlan lesz a leves, vagy éppen sós a hús, vagy l o m h a lesz, vagy éppen túl serény. Szórja akár a pénzt, vagy verje a fogához, legyen ki- hívó, legyen éke az erény, legyen hűvös, eméssze szenvedély, egyremegy, mit tesz, ha kövér, ha sovány, ha sír, ha mosolyog, az lesz a baj, mi épp rásüthető.
1997. október üli
Mert egy kérdés dobol akkorra már csupán ura fejében: mit keres még mindig otthonában e nő?
Először csak halkan érinti meg a férfileiket, számára is szokatlanul az ér- zés, egy-egy elejtett baráti megjegyzés n y o m á n , s csak lassan érlelődik benne terhes, kínos kétség, mígnem egy alkalommal, házában, fényes lakomán, az addig csupán titkon, leplezetten fortyogó gúny, lenézés, kíváncsiság kifut, per- zsel, lekozmál. Amíg a lelkes, ifjú asszony az asztaltól felállva a k o n y h á b a siet, a készülő fogást, hogy vigyázza, s lelkét kitenné ő az úri társaság előtt, hogy büszke lehessen rá hitvese, kerekedik o t r o m b a móka. Urát ugratják jó család- ból származók, felfedezvén viselkedésén, mi több, az arcán, hogy n e m csupán a hálójába vonta, de törzséhez is hasonlatossá tette Sára, Rivka, Ráchel s Lea utóda. (Tmyerébe temeti arcát, leroskad.)
Lea, ó Istenem! Lea! Maradt volna legalább a lány, ha már Lea, én jó Leám esztendőkkel ezelőtt megözvegyülten itthagyott. Míg élt, n e m érdekelt, rólam ki mit fecseg. S hogy akkor is akadt, ki gyűlölt? Mit se számított. Velem volt, most meg magam vagyok. A házba érvén, hogyha bezárult m ö g ö t t ü n k az ajtó, akárha n e m is lett volna Rialtó, kívülrekedt a baj, hangos, mocskos Ve- lence. Emlékszem, itt bent mindig meleg, halk neszezés, kemence, akárha mindig szombat, és sülne a kalács, a pénz, a m u n k a várhat, az o t t h o n nyu- galma bensőmben szétáradt. Megfizettem volna bármi árat, m i k o r a gyermek- agyból felkelni nem tudott. így ő ma nincsen. (Rázza a hangtalan zokogás.) Két nap alatt Isten elvette egyetlen igazi kincsem. Úgy hiányzik ma is, m i n t akkor.
Mellemben üresség sajog. A z emlékezés ha elragad, mint ki mélység szélén áll es beleszédül, úgy vagyok. Mindenről eszembe jut: lehet az nyári nap az égen, vagy téli éjszakán a csillagok.
H a n e m lett volna ott az apró gyermek, sírva bölcsőjében, m i n t ki tudja már, kit elveszített, az pótolhatatlan, fájdalmam a legszörnyűbb b ű n b e visz.
Megmaradtam mégis, felnevelni őt. A z egyetlen, mi ok volt s cél is egyben. Én asszonyt mást megismerni n e m vágytam, háltam inkább egyedül, hideg ágy- ban, m e r t mindegy volt, így élek-e, vagy mással lesz dolgom, kivel úgyse lesz m ó d soha Leámat p ó t o l n o m .
Hibás vagyok, mert anyja helyett anyja n e m lehettem. Hibás, mert ú j asszonyt, ki Lea gyermekének is gondját viselte volna, látni sem akartam. Lea helyébe mást, hogy itt éljen velünk? Ez képtelenség. T u d t a m a k k o r is, h o g y szükség lenne rá, csakhogy n e m bírtam volna elviselni, miről tudtam, hogy ugy kell lennie. N e m vitt rá a lélek. Magam neveltem fel. Á m anyja arcát s lel- két, bocsássa meg, ki tudja, n e m leltem meg soha, arcában, lelkében hiába is kerestem.
D e megszökni, s meglopni apját? Sejtelmem se volt, hogy képes erre. N e m voltam hozzá oly rossz semmiképp. N e m volt boldog? É n se voltam az. Ö r ö k gyász ült a házon. Hiába gyűlt vagyon, hiába pénz és ékszer, ha mégis m i n d e n
^^ 22 tiszatáj_
arról szólt csupán, mi nincs. H o g y n e m volt boldog? Lehetett volna még.
D e anyjában én az egyetlent vesztettem el, ki valaha is o t t h o n t adott nekem.
S a gyűrűt, jó Leám kezéről, mely vékony, kecses ujját egykor körbe- vonta, s szent kötelékünk örök emléke volt, az anyja emlékéhez hűtlen lány, m i k o r ültő helyében nyolcvan dukátot költött Genovában egyetlen éjszaka, e gyűrűt, Lea gyűrűjét, szerelmünk zálogát egy majomért odaadta. Egy m a j m o t érte, egy majmot! Ez volt a türkizem, Leától kaptam vőlegény k o r o m b a n : egy egész őserdőnyi majomért sem adtam volna. N e m anyja lánya ez, ha képes erre, sírtam Tubainak, e régi jóbarátnak aznap este zsinagógánk sötét udvará- ban, tenyerembe rejtve könnyeim. Egy majomért, zokogtam, majd dühöng- tem, egy majomért. És persze híre ment, s ki hallotta, mi történt, n e m értett belőle semmi mást, csak hogy az uzsorás kevesli azt az árat, mit szökött lánya alkudott ki drága ékszeréért.
Egy m a j o m . S persze előbb-utóbb ennek is n y o m a vész, m e r t férjének italra, nőre, kártyára kell a pénz. S ha emlegetni merné a balga lány, egy szava se lehet, máris letorkollják, s kiérdemli k ö n n y e n a zsugori, zsidó cafka nevet.
(Felegyenesedik.)
A n t o n i o bűne volt ez is, és cimboráié. Hisz ő a szentjük, mind az ő ba- rátja. Aljas szándékkal forralt bosszú volt, mihez cinkosul lányom elszegődött.
Bassanio, a gaz, adósom, kiért A n t o n i o kezességet vállalt, elcsalt, hogy nála va- csoráljak. Minden fogást hamis mosoly kísért, álszent sajnálkozás, hogy n e m fogyaszthatok, s csak késő éjjel, az étkezés végéhez érve, korgó gyomorral fo- gadhattam el a felkínált gyümölcsöt. T u d o m ma már, n e m másért hívott, mint hogy megalázzon. Beszéljek csak, mondta, önmagamról. O l y keveset t u d u n k mi rólatok, zsidó. Megtévesztett e kíváncsisággal. Végre-valahára emberszámba vesznek. Remélni kezdtem, ha barátja ily szíves, viszonyunk tán Antonioval is megenyhül. Tisztelettel kérdezett, hát elhittem, őszintén érdeklődik.
Áradt a szó belőlem, míg a szolga, szolgám ki volt korábban, de tőlem el- szegődött, s ki addig csak járkált ki-be tálakkal sürgölődve, u r á h o z n e m hajolt, s fülébe súgott. Shylock, ugye most megbocsátasz? Te ne tudnád, hogy mindig első az üzlet?, állt fel Bassanio, jelezve, hogy vendégeskedésem ezzel véget ért.
Éjfél volt. Miféle fontos üzlet szólíthatja el ilyenkor?, furdalt kíváncsiságom, de tisztelettudóan megköszöntem, hogy ott lehettem nála aznap este. A szolga kísért a ház kapujáig, szolgám, ki elhagyott, s tőlem illendően ott elbúcsúzott.
Megenyhülten ballagtam haza, zsebemben Bassanio levelével, ha jön az őrjárat, ne essék bántódásom, s kész lettem volna rá, hogy zálogomról, ha tör- vény szerint járna is netán, lemondjak. Alig hittem szememnek, látván kifosz- tott házam. Fellármáztam a gettót, s akadt egy szemtanú. O minden kétséget kizárva állította, kik ólálkodtak ott, a ház körül. O k voltak, n e m vitás, az ő kompániája. A n t o n i o is be volt avatva, ha n e m p o n t ő tervelte ki a színfalak mögött, hogyan s miképp legyen.
j997. október
Míg én kebelbarátja otthonában jártam, a suhancok házamnál gyülekez- tek, hogy falának támasztva hosszú létrát, a lány az ékszerekkel és a pénzzel ott lemásszon. Bassanio ezért tartott magánál. Tiszte az volt, húzza az időt.
(Fel-alá járkál.)
A k k o r pecsételődött meg elhatározásom. T u d t a m , törvényes ú t o n n e m szolgáltatja vissza egyetlen bíró sem, mit aznap éjjel házamból elraboltak. H á t 'gy, s ezért egy remény éltetett, hogy hajói odavesznek, s adósom marad egy font hússal testéből. És segített a sors. N e m is sokára érkezett a hír, s bár tud- tam, fajtám megtűrt, gúnyolt, utált, de hittem addig, Velence jogát egyenlően mérik, s n e m származás szerint. Tévedtem, szintúgy, mint minden ősöm, ki hitte: élhetünk k ö z ö t t ü k , legyen bár részünk sandaság, lenézés; ki hitte: jo- gunk van ott élni, hol éppen kedvünk tartja, és élhetünk jogainkkal, mert ha igazunk van, hát igazunk lehet.
Becsaptak a gójok. Se egy font hús, se háromezer dukát, s b á r m i k o r rám- törhetik az ajtót, hogy végrehajtók hordják innen el mindazt, mi összegyűlt és megmaradt egy élet munkája n y o m á n . D e még ez sem elég. A lelkemre is fenik a foguk. Á m abból már n e m esznek, Istenemre, nem!
Keresztvíz alá kéne tartanom tisztességben megőszült, vén fejem. S Anto- nio vagyonom felét visszaadná. Mily nagyvonalú, jó keresztapám! Javaslatára kegyelemben részesítenek, csupán, hogy megalázzanak. A d ó s o m foszt ki így, de szavam sem lehet, hisz élni hagynak, élni, hogy vigadhassanak p o n d r ó - simává borotvált arcomon, a porba hulló halántéktincseken. Megbélyegzett- ként éltem eddig is, a gettókapu ránkzárult estről-estre. Élhetnék ezentúl kívül, de magányosan: m i n d e n h o n n a n egyaránt kirekesztve. Se n e m zsidó, s persze nem is keresztény, hisz pár csepp víztől nincs itt Dávid sarja. S ki sürgetné, vagy tán idehazudná, csak késlelteti, hiába akarja itt látni azt, ki m i n t az ár- nyék, ha kergetik, mintha semmivé válnék.
N e m vágytam rá, hogy ismerjék nevem, s hogy nevemből szitokszó le- gyen, még kevésbé óhajtottam volna. Hallottam már m i n t messzehangzó gú- nyos jelzőt, a piacon, hol árusok vágták egymás fejéhez, kiket még sose láttam.
Alig két napja raboltak ki akkor. S így, árván és özvegyen, i m m á r gyermek- telen, gyűlölve, szolgámtól megtagadva, legyek végtére hűtlen, részem az el- jövendő világban odahagyjam, hogy népem fiai is, elfordítván fejüket a Rialtón, j ö t t ö m látván kiköpjenek? Legyek zsinagógánkban csámcsogó pletyka tárgya, kinek nevét persze ott az utálattól n e m venné szájára egyetlen volt szomszédja sem? Legyek hűtlen én, ki n e m mulasztottam el soha időben érkezni k o r a reggel, fejemre és k a r o m r a illeszteni imaszíjaim; ki ellenére n e m tettem még egy parancsolatnak, s ki ha vétlen vétettem is, a bűntudat gyötört? H o g y lennék hűtlen én, ki n e m kérdeztem még soha, mivégre sújt, ha b e n n ü n k e t jelölt s választott ki magának?
^ ^ 24 tiszatáj_
Kemény voltam s k o n o k , igaz. S lelkem is zenétlen legbelül, ám szelle- m e m nem tompa, mint az éj, habár érzelmem k o m o r és sötét. Kit szerettem, ma mind csupán kísértet. Á r n y é k vagyok magam is, gomolygó sejtés, ki nem kívánta ezt az árnyvilágot, s kinek ha lett volna más útja, bizonnyal arra indul.
Kit n e m szeretnek, két dolgot tehet: vagy magában keresi folyton hibáját, s közben mivoltát sem szeretheti, vagy öntömjénezőn elhárít minden érvet, ami n e m mellette, de ellenére szól. Gyűlölt fajunk kényszerű jussa lett e gyű- lölt pálya. Miként a pénz. H a élni akarunk, útjáról letérni n e m szabad. Jól tudtam én, a pénz, a pénz, csak az a biztos. H a másra nincs is mód, ezen le- mérheted, mit érsz, hisz mások úgyse mérik értékén, ki vagy. Magától nem hagy el, csak elrabolhatják erőszakkal, mint hited s életed. H a hű vagy hozzá s törvényeihez, megmaradsz annak, mi vagy, s bár boldog ettől magától nem leszel, ez sem kevés. S egyszer úgyis ki kell derüljön: annyi igazság csak szorult e világba, hogy a hű jussát végül a hűtlen el n e m érdemli. (Az ajtó felé indul, figyel, hallgatózik. Távoli morajra lesz figyelmes. Zavarodott tekintettel fordul
vissza, mint aki nem tudja, valóban hallja-e a zajokat, vagy csak hallucinál.) Piacra, most? Korán van még e hangzavarhoz, hisz fel se kelt a nap. Mi más lehet, mitől e zsivaj? (Az ablakhoz lép, résnyire nyitja a spalettákat, kinéz, majd visszarántja, s újból bezárja őket.) Ertem jönnek? Hiába. Azt ugyan már nem. Semmi n e m lesz ebből az övék, arra mérget vehet Antonio! Mérget! (Egy szekrényhez támolyog. Kapkodva húzza ki fiókjait, kutat bennük, végül üvegcsét vesz elő, benne fehér porral. Egy pohárba önti tartalmát. Kancsóból vizet tölt hozzá.)
Lea sírját ápolja majd egy szolga. N e m temetnek mellé, az egyetlen, mi fáj. S egy van még, mitől félelem gyötör, hogy lelkem n e m lelhet nyugalmat, s az idők végezetéig bolyong, ö r ö k k é hontalan. Csak úgy lesz, m i n t itt fenn, ez büntetésem. Á m bűnös ha voltam, áldozatból lettem. Szörnyeteg tett szörnye- teggé engem. N e m várom meg, míg ideérnek, kihörpintem addig a mérget. Ki önkezével vet véget életének, arra n e m vár, mit a többiek remélnek. D e hitet tagadva, hamis esküvéssel kereszténnyé lenni éppoly szörnyű bűn. Mit m o n d a mérleg, hogyha egyik serpenyőjét az élet szentsége n y o m j a le, míg a másik tálban ott a hű halál? Meghalni inkább állva, m i n t térden állva élni, Maszada, Y o r k példája szerint, vagy hálát rebegve meghajolni, hogy megkímélve puszta életünket, elégedetten terpeszkedjenek keresztelőnkön, s mi csak t i t o k b a n gyakorolhassuk eztán hitünket, bezárt ajtók mögött, remélve, hogy éppúgy túléljük ezt, miként Egyiptomot, s bár késlekedik, s talán mi meg sem érjük, de egyszer biztos felharsan a sófár, és véget ér száműzetésünk.
T u d t a m mindig is, van kérdés, mit csak a végén tehetünk fel, s a végső kérdésekre persze nincsen válasz. Á b r a h á m fiát áldozta volna fel. N i n c s sem- m i m már, csupán hitem. A z t ő r z ö m , ha parancsát megszegem. Hisz a bálvány- imádástól csak megválthat a vég, akár az önkezű is.
j_997. október
En hallom őket. Itt járnak már, egészen a közelben. Betörnek minden házba. Sivít az asszonynép álmából felriasztván, s üvölt, miként kiéhezett vad, a ráuszult csőcselék. Időm kevés, most már tenni kell. (Kiissza a poharat, majd üveget vesz elő, tartalmát szétlocsolja a fal tövében, a bútorokon. Rongyot tép, átitatja azt is az olajjal, a gyertyacsonkról meggyújtja, ledobja, lassan terjednek a lángok. Elszédül, megtántorodik, az ágyra zuhan. Kapkodja a levegőt.)
Ez volna az? Még nem volt benne részem. Apám mesélt csak róla, mit je- lent, ha már a szomszéd házba törnek be, s ott dúlnak, fosztogatnak. Bemázol- tak szurokkal jóanyám s a többi asszony arcát. Ki tehette, az pincéjébe bújt.
(Liheg fullad.) Akadt, kit elhurcoltak az első templomig, s még mielőtt papok kezére adták, úgy hágták meg mind, sorban, akárha állatok, s csak aztán lökték az oltár elé. (Eszelősen felnevet, majd gyomrához kap. Kínlódik.) Ide ugyan már hiába jönnek. Semmi nem lesz ebből az övék. Amim maradt, azt magammal viszem. (Felcsapnak a lángok. Teste görcsbe rándul, felülni próbál, de visszahanyat- lik. Félrebeszél.)
Bezárni mindent... mélyen eltemetni... őrizd... dobd el, ha jönnek... álld el útjukat... nem látod, fél, öleld karodba... légy óvatos velük... hisz azért vad, mert fél... pénzem bánja csak... szemérmes, haját ne lássák... mint megbokro- sodott ló sörénye... lakatold be az ajtót... ha hiányzik, se bízz meg benne... hi- deg van, befúj a szél... nem jól vagyok... hazamennék... Lea... haza... Uram...
Shylock a nevem. (Teste elernyed, feje félrecsuklik.)
^^ 26 tiszatáj_
TORNAI JÓZSEF
Az ősz guillotine-ja
Még mindig reszketek. Ebben a különös tragédiában sose lehet tudni, ki kit vakít meg vagy m i k o r emelik Oidipuszt égbe az istenek. Közben elviselhe- tetlen fény, m i n t h a ránk zuhant volna a déli nap. D e a legnagyobb gyászban is van egy „ha", ami reményt vagy inkább illatot jelent: az O parfümét... „Ha"
egyszer újra eljön és n e m oszlik semmivé többé. Reszketésünk oka mindig az, hogy n e m tudjuk: lehetséges-e, ami lehetetlen?
Tegnap éjszaka találkoztam az utcán egy októberi juharfával. Már lefele készülődött minden félsárga levele, és olyan mesteri íveléssel hajlott az út- testre, ahogy O szokott tánc közben. Visszahőköltem: hát azt képzeli ez a fa, hogy ha ilyen gráciásan tartja a nyakát, n e m csap le rá az ősz guillotine-ja?
Matróz - slukky
I-ewis Caroll és Weöres Sándor után, Döbrentei Kornélnak Van egy Döbrős, a Korniló,
körnél és král kálvinklibe, fő-pimaszokra szutybogó pobárja végibe.
„Hallgasd, szól Matróz-slukk, babám!
Hanga kövez, verse karó!
Hitel-kalóz Pesten-Budán, koldul, kuliz, nekünk való!"
Kormányán eszmék lattrya leng:
„ ó Hungria, figor hazám!"
De Emmi-parton csak nyelent, dínom-danám!
1997. október üli
Hol van brikk-brakk, a rádió, hol odahöbrő csel-fmek?
Csipetre csípte Korniló a nyepszliket.
Ha lép, ha lát, ha fut, ha ír, gyonc támadókat sabrikol, mentse szivét: száz ibolyányt szerény csukmával megcsúfol.
„Matróz-slukky nem kell, babám?
Veszve a rímfás tenger-ász?
Árbocra hát, ki zsik-zsakol, hazánkban kotorász!
Aki itten nem prölhenik, annak sepunc, se szerelem!
Föltrucsmolom az árulót a Zabhegyen!
Van egy Döbrős, a Korniló, körnél és král kálvinklibe, fő-pimaszokra szutybogó pohárja végibe.
Csak ez a kemény lét...
Csak ez a kemény lét, mely suhan valami felé, csak ez az ütközés némán a habok alatt, csak ez a tébolyult vágy és semmi cél
nyers folyó-harsogás, hol a partoldal leszakad, hol a kimosott gyökerek közt énekelnek a halak, és sárgán, csapatban omlik vízre a levél,
hol mosolyával együtt temette el arcodat, pedig ő volt a kezdet, a vég, a magas és a mély
^ ^ 28 tiszatáj_
valahol a föld egy pontján, egy hang, egy kéz, egy idő, ahogy az ég méhéből a felhő-magzat kinő,
hisz minden megjelenik és elpereg
és minden kemény és ellenáll és sötéten ragyog s a szélben, porban mindenfelől hallhatod
a zsoltárt: „Mert elhagyatnak akkor mindenek..."
Múzsám, te fény szívemben
Múzsám, te fény szivemben, szobámban, az egész elborult világ-remegésben, ki olyan ügyes vagy, hogy a bezárt ablakon is beszöksz hozzám, - múzsám,
hetvenedik évembe lépve, mikor már
„nem is olyan nagy dolog a halál", tudod, arra gondolok: legjobb volna nekem egyszer versírás közben az asztalra bukni (Ez az egy
kívánságom maradt, a többi aligha fontos!). De ha nem így történne, az se baj,
hiszen káprázó tébolyoddal annyiszor csaptál le rám, a világ legszebb
vers-nirvánái a te ajkadon lobbantak, a te fojtogató-fogantató, halálfej-ajkadon.
„Semmi sem tudja annyira kimondani a létet, mint a vers. (...) azt a titkot, hogy a létező megtalálhatja önmagát, másvalakiben vagy a dolgokban a létet: önmaga tökéletesebb má- sát, ha a szavak mélyéig nyújtja a kezét - csak a vers tárja föl és igazolja." Tornai József, a Tiszatáj „hűségeseinek" egyike ebben a hitben írja verseit. Művei 1968-tól folyamato- san jelennek meg lapunkban. Tornai József most - bármily hihetetlen - hetvenéves.
Szeretettel köszöntjük!
Partraszállás
Páll Lajosnak Csupa rózsaszínben
menekülés a süllyedő hajóról Árbocot se lássunk életünkben Mintha meghaltunk volna észrevétlen Nagy sereg ingóléptű tengerész
Talpunk alatt hánykolódik a föld Hagyjuk az örök boldog felfedezést mérges szurokfáklyák sercegése közben Személytelen tengeri szörny-csatákban már csak a vak lát Újvilágot
már csak a süket muzsikál
Mondjátok meg Annának Isabelnek nyomkereső kutyákra áldozzanak ha megunták végre szeretkező ágyuk Ez a jövendő: keserű a boldog s boldog a nyomorú - rend legyen
Csaló integetek láthatatlan csúcson Csüggedt kapaszkodók légszomjas hegyen
