Az elméleti és gyakorlati statisztikusok közötti szorosabb együttműködésért

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

AZ ELMÉLETI ÉS A GYAKORLATI STATISZTIKUSOK KÖZÖTTI SZOROSABB EGYUTTMUKÓDÉSERT'

Tekintettel arra, hogy a statisztikusok különböző kategóriái közti szakadék csök—

kentésére irányuló kezdeményezést a Nemzetközi Statisztikai Intézet —- tehát egy nemzetközi szervezet — vetette föl. mindenekelőtt a statisztikai társaságok ilyen ter—

mészetű kérdések megoldásában lehetséges szerepével kivánunk foglalkozni. Úgy látszik, hogy a különböző statisztikai társaságok tevékenysége nem annyira ok, mint inkább okozat: ezekben jobbára csak megmutatkozik a szóban forgó jelenség, nevezetesen a statisztikusok különböző kategóriái közti szakadék. Ugyanakkor kétség- telen, hogy elsősorban a nemzetközi statisztikai társaságok programjaik kialakitá- sánál kedvező helyzetben vannak az elmélet és a gyakorlat között jelenleg kétségte- lenül fennálló szakadék áthidalása tekintetében. Rendezvényeiken rendszerint mód—

juk van arra, hogy az elméleti munkák mellett az empirikus jellegű kutatási ered- mények bemutatásának növekvő teret biztosítsanak, megvalósítva ezáltal a módsze- reknek gyakorlati alkalmozhatóságukkal való szembesitését is.

Az elméleti eredmények igazolását végső soron a tapasztalat adhatja meg. igy kézenfekvő, hogy az elméleti modell tárgyalásának teljessége mindig feltételezi a megfelelő empirikus modell létezését, illetve annak valamilyen verifikációját a ren- delkezésre álló statisztikai információ alapján. Talán nem felesleges itt utalni ez- zel összefüggésben néhány pszichológiai vonatkozásra is. A tárgyalások teljessége minden bizonnyal kedvezően hatna a gyakorlati statisztikusoknak az elméleti ered—

mények iránti érdeklődése felkeltésére. A teoretikus figyelmét pedig olyan meg—

oldások keresésére irányithatná. amely megoldások jobban figyelembe veszik a gyakorlatból adódó korlátokat. A közeledés mind az elmélet, mind a gyakorlat szá-

' !. W. Duncan, a Nemzetközi Statisztikai intézet Statisztikai Integrációs Bizottságának (lSl Committee on Integration at Statistics) elnöke 1977 decemberében körlevélben fordult az intézet tagjaihoz. melyben azt a kérdést vetette fel: mi a statisztikusok különböző kategóriái (az elméleti és a gyakorlati statisztikusok) között fennálló szakadék oka. és azt hogyan lehet a jövőben minimálisra csökkenteni?

A Központi Statisztikai Hivatal kezdeményezésére az intézet magyarországi tagjai közös álláspont ki- alakitása mellett döntöttek. Ennek érdekében az egyéni válaszokat a Központi Statisztikai Hivatal összesí—

tette. Az első vólasztervezetet. melyet dr. Mód Aladárné állított össze, a magyarországi lSl-tagok a Központi 'Statisztikai Hivatalban tartott értekezleten megvitatták. Az ott elhangzottak alapján készült az itt közölt vá-

asz.

Az lSl Statisztikai integrációs Bizottságának kérdésére adott közös álláspont és válasz kialakításában részt vettek: Arató Mátyás, a matematikai tudományok doktora, a Számítógép-alkalmazási Kutató intézet igazgatója,—Mr. Csepinszky Andor, a KSH csoportvezetője, Gyires Béla, a matematikai tudományok doktora.

egyetemi tanár. dr. Horváth Gyula, a KSH főosztályvezetője (a Központi Statisztikai Hivatalnak mint tes- tületi tagnak képviseletében), dr. Horváth Róbert kandidátus. egyetemi tanár, dr. Klínger András kandidátus.

a KSH főosztályvezetője. Kádas Kálmán, a műszaki tudományok doktora. Állami Dijas, egyetemi tanár. dr.

Kiss Albert kandidátus, a KSH elnökhelyettese. dr. Mód Aladárne' kandidátus. a KSH ny. főosztályvezetője.

dr. Pálniczky Gábor kandidátus, egyetemi docens. Révész Pál, a matematikai tudományok doktora. Állami Dijas, az MTA Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója, Sarkadi Károly, a matematikai tudomá—

nyok doktora, az MTA Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója. dr. Szabady Egan, a demográfiai tudományok doktora. a KSH elnökhelyettese. Tekse Kálmán kandidátus. a KSH Népességtudományi Kutató intézet igazgatója. dr. Theiss Ede ny. egyetemi tanár. dr. Thírring Laios c. egyetemi tanár, a KSH ny. főosz- tályvezető-helyettese. Vincze István, a matematikai tudományok doktora, az MTA Matematikai Kutató Intézet osztályvezetője.

2 Statisztikai Szemle

(2)

690 A STATISZTIKUSOK EGYUTTMOKCDÉSE

mára hasznos lenne. Ha egyelőre nem is vezetne teljes értékű megoldásokra, szá-

mos területen kielégítő eredményeket hozhatna. Ezen a téren jelentős segítséget jelent a számítógépek széles körű alkalmazása. ami a szimulációs eljárásoknál az al-

ternatív megoldásokat szolgáltatja, és így a megfelelő kiválasztásához kellő hátteret

biztosít.

Szeretnénk hangsúlyozni. hogy ezen a téren már a múltban is voltak bíztató kezdeményezések. Csupán néhány kiragadott példát említve, a gazdaságstatisztikai gyakorlat és a közgazdasági elmélet találkozása az.ökonometriai. valamint az in—

put—output modellek keretében igen hasznos első lépésnek bizonyult az elmélet és

a gyakorlat közelítésére szolgáló úton. Ezeknek az empirikus jellegű modelleknek

a bevezetése nagymértékben elősegítette a meglehetősen heterogén jellegű gazda—

ságstatisztikai információs anyag rendszerezését. az integrált elszámolási rendszerek (MPS, SNA) kialakulását és számos olyan mutatószám leszármaztatását. ame—

lyek a gazdasági folyamatok törvényszerűségeinek újabb nézőpontokból kiinduló ku—

tatását lehetővé teszik, és éppen ezért a klasszikus statisztikai mutatószámok'esz—

köztárát lényegesen gazdagítják.

A nemzetközi statisztikai társaságok tehát oly módon javíthatnának elsősorban a jelenlegi helyzeten, hogy nagyszabású nemzetközi rendezvényeik programjának összeállításánál kifejezetten elősegítenék azoknak a témáknak napirendre tűzését.

amelyek tárgyalásánál a körvonalazott tárgyalási teljesség biztosítottnak látszik.

Ezen túlmenően a lehetőségekhez célként lehetne kitűzni a módszerek és alkalma- zásuk dialektikus összefüggésének bemutatását, a szerzett tapasztalatok vitáját is.

Minden bizonnyal jelentősen előrevinnék a szakadék felszámolását a konkrét témá- ban az ülésszakok közötti időben szervezett kisebb rendezvények is.

A személyes találkozók mellett kivánatos volna a társaságok folyóirataiban is a profil és a tartalom kialakításánál ezeket a meggondolásokat következetesen szem előtt tartani. El kellene érni, hogy a nemzetközi statisztikai folyóiratokban az elmé—

leti tanulmányok a gyakorlati megvalósítás lehetőségeire legalábbis.utaljanak. Ily módon sok esetben kitűnhet, hogy a megvalósításra van-e lehetőség. Ez iránymuta—

tást adhatna a további elméleti munka számára. Nagyobb teret kellene kapnia továbbá a társaságok programjaiban egy-egy társadalmi—gazdasági probléma statisztikai közelítésű elvi, értékelő bemutatásának, ismertetve azokat a módszereket, amelyekkel az elemzés elkészithető volt.

Amellett, hogy a jelenleg divergáló irányú fejlődésben a nemzetközi statisztikai társaságok tevékenységének ilyen irányú változtatását is szükségesnek. hasznosnak véljük, arra is rá szeretnénk mutatni. hogy a szakadék csökkentésében a nemzet- közi társaságok lehetőségei viszonylag korlátozottak. A társaságok rendezvényei rendszerint nagy résztvevői kört és számos programpontot felölelő, viszonylag rövid ideig tartó ülésszakai lényeges változtatások végrehajtására csupán hosszabb pers—

pektívában alkalmasak. Ilyen körülmények közt valóban érdemi eszmecserékre -—

kommunikációra — viszonylag kevés lehetőség van.

Jóval nagyobb és — hozzá kell tenni — kihasználatlan lehetőséget látunk a nem—

zeti társaságok működésének célirányos fejlesztésében. Nemzeti keretek közt ugyanis sokkal inkább megvalósítható a statisztikusok különböző csoportjai közti érdemi eszmecsere, nevezetesen az. hogy a közvetlenül érdekelt elméleti és gyakorlati sta—

tisztikusok kisebb körében vitassák meg egy—egy elméletileg kidolgozott eljárás hasz- nosíthatóságának feltételeit. illetve a gyakorlat előtt álló megoldandó feladat leg—

jobb elméleti közelítésének módját. Véleményünk szerint a két csoport közelítésének feltétele egy-egy elméleti vagy gyakorlati probléma tárgyalása, amelyben a közvet- lenül érdekelt elméleti és gyakorlati statisztikusoké :: központi szerep. Ez természete—

(3)

A STATISZTIKUSOK EGYUTTMÚKUDÉSE 691

sen nem azt jelenti, hogy ebből következően kizárólag kis munkacsoportok kereté-

ben van lehetőség a közeledésre. Ilyen tárgyalás nagyobb testület előtt, kerekasztal-

konferencián vagy más formában szélesebb résztvevői körben is folyhat, de ilyen esetben is nélkülözhetetlen a közvetlen érdekelteknek mint aktív központi szereplők—

nek a jelenléte, tevékenysége.

Rátérve ezek után magára a szóban forgó nemkivánatos folyamatoknak, a sta—

tisztikusok két csoportja közti növekvő távolságnak alapvető okára, véleményünk szerint ezt elsősorban a napjainkban kialakult messzemenő társadalmi munkameg—

osztásban kell keresni.

Ma már gyakorlatilag szinte teljesen kettévált a gyakorlati statisztikusok és az

elméleti statisztikusok feladata. a feladatokkal kapcsolatos teendője is. Akiket ugyanis általában gyakorlati statisztikusoknak neveznek, azok többnyire a hivatalos

statisztikai szolgálatok munkatársai. Feladatuk, hogy az állami, illetve társadalmi

vezetés különböző szintjei számára a társadalom és a gazdaság mondhatni minden szférájáról a legkülönbözőbb célokra széles körű statisztikai adatszolgáltatást nyújt—

sanak, ami nagy tömegű. nagymértékben rutinjellegű munkát követel. A statisztikai szolgálatok általában állandó, nagy nyomás alatt állnak rutin- és ad hoc jellegű igények kielégítésére, ami rendkívüli mértékben nehezíti az idő— és munkaigényes fejlett statisztikai módszerek kidolgozását. sőt olykor még megismerését is. Tevékeny- ségükben elsősorban a felvételekre és elsődleges feldolgozásokra, továbbá az ered—

mények gyors publikálására kénytelenek koncentrálni, ami gyakorlatilag alig ad lehetőséget az időt és elmélyedést kivánó bonyolultabb módszerek alkalmazására.

Ez utóbbi ugyanis nemegyszer pótlólagos feladatok elvégzését, egyeztetését, szem- beállítását, kiegészítést, korrekciót kíván.

A gyakorlati alkalmazás és az elméleti—módszertani munka éles kettéválása mellett egy másik — úgyszintén nemkivánatos irányba ható -— differenciálódás is széles körben tapasztalható. Nevezetesen az, hogy a hivatalos statisztikai szolgálat által rendelkezésre bocsátott nagy tömegű adat értékelése. a tulajdonképpeni fel- használók, a ,,policy-makerek" számára alkalmas formába hozása sokszor nem ma—

gában a hivatalos statisztikai szolgálat keretében, hanem külön intézményekben, különböző gazdasági és társadalom— vagy természettudományi kutatóbázisokban történik. Ha az adatok elemzésére a kutatóbázisokon kerül sor. a hivatalos statisztikai szolgálatok munkatársai rendszerint—tnémtúlságosan érdekeltek a fejlett mód—

szerek megismerésében.

Ez a megoldás eléggé célszerűtlen. mert a fejlett módszereket ott lehetne leg—

eredményesebben hasznosítani, ahol a primer információk közvetlenül hozzáférhe- tők. Az adatok gyűjtésével foglalkozó statisztikusok tudják legjobban, hogy adataik ,,mit tudnak", igazában mire használhatók. Az esetleg szükséges további kiegészítő információk is leginkább itt szerezhetők meg. A különböző tudományos intézetek ugyanis —— a munkamegosztás következtében — sem gyakorlati tapasztalattal, sem anyagi eszközökkel és szervezeti feltételekkel nem rendelkeznek ahhoz, hogy a tény- leges szükségleteknek megfelelő. ugyanakkor a rendszeres adatgyűjtésből eleve nem nyerhető adatokat megszerezzék. Vagy ha igen. ez rendszerint olyan szűk körben

történik csak, ami erősen csökkenti a levont következtetések értékét. _

Mindez együttvéve aláhúzza. hogy mint a tudomány sok más területén, a sta- tisztikában is megérett a helyzet a túlzott differenciálódás feloldására. az anyagi és szellemi erők jobb koordinálására valamilyen magasabb, sikon. Ebben az értelem-

ben beszélhetünk a statisztikán belül lényegében kialakult nemcsak két, hanem ho-

vatovább három különböző diszcíplína: a statisztikai módszerekkel, a statisztikai adatok gyűjtésével, feldolgozásával és publikálásával, valamint az adatok magas

?

(4)

692 A STATISZTIKUSOK EGYÚTTMUKUDÉSE

szintű értékelésével, elemzésével foglalkozók közti interdiszciplinaritás — a jelenle-

ginél sokkal szervezettebb és lényegesen'hatékonyabb együttműködés —- szükséges-

ségéről.

A magyar statisztikai szolgálat évtizedek óta ebben az irányban fejleszti tevé- kenységét. Az adatgyűjtési és adatszolgáltatási rutinmunkát végzők mellett vannak egyrészt olyan tudományos intézetek, amelyek a szolgálat keretében és olyanok is, melyek vele szoros szervezeti egységben működnek. Ilyenek például a KSH Gazda- ságkutató Intézet, a Népességtudományi Kutató lntézet. a Számítógép—alkalmazási Kutató Intézet. Ugyancsak ebbe az irányba hatnak a Magyarországon megjelenő

különböző statisztikai folyóiratok is (Statisztikai Szemle, Demográfia, Információ—

Elektronika stb.),

A statisztikai szolgálat Magyarországon az elmélet és a gyakorlat intenzívebb

kapcsolatának megteremtése érdekében különösen az utóbbi két évtizedben jelen- tős erőfeszítéseket tett. Ezek a törekvések különféle ökonometriai és input-output jellegű modellekben öltöttek testet, és a gazdasági—társadalmi folyamatok néhány

fontos területén igyekeztek a törvényszerűségeket közelíteni, az elméleti eredmé—

nyek helyességét ellenőrizni. Mind az ökonometriai, mind az input-output modelle—

zés fejlesztése -— hasznosítva a számítógép-technika nyújtotta lehetőségeket -— ked—

vező feltételeket teremtett ahhoz. hogy a teoretikusok jobban megismerjék a statisz-

tikai információs anyag tényleges értékét az elmélet számára: az adatokat gyűjtő

és az elsődleges feldolgozásokat végző statisztikusok pedig megértsék az elméleti eredmények jelentőségét. Hazai tervezési gyakorlatunkban és számos gazdasági—- társadalmi elemzési témánál (: gyakorlatban is hasznosulnak a regressziós és az input—output technika eredményei. Reális esely van arra. hogy a két technika töké—

létesítésével a jövőben a közeledés megvalósul, továbbá hogy újabb és újabb te- rületeken sikerül az elméletet és a gyakorlatot empirikus modellek keretében egy- ségbe foglalni.

Az eddigiek nemcsak a probléma véleményünk szerint alapvető gyökerét: a feladatok szétvólását és a tevékenységek. képességek. ismeretek azzal együtt járó. a feladatok teljesítését már gátló elkülönülését vázolták, hanem implicite jelzik a ja- vítás útját is: a különböző diszciplinák közti kapcsolatok erősítésének szükségessé- gét és ennek első előfeltételeként egymás kölcsönös megismerését. Ez adott eset—

ben jól szervezett módon, jól körülhatárolt megállapodás keretében, konkrét feladatok megoldásában való együttműködésben valósulhat meg. Módszere lehet egy- egy kérdés közös vizsgálata, amelyben az egyébként elkülönült feladatokat végzők a kezdettől a befejezésig közösen, egyenrangú félként dolgoznak. Az egyenrangú felek együttműködésén alapuló közös munkában együttesen kell kialakítani a meg—

világítandó jelenség pontos körvonalait. az ahhoz szükséges adatok tartalmát, azok gyűjtésének és feldolgozásának legcélszerűbb'módját. a feladat megoldásához leg—

inkább alkalmas korszerű statisztikai módszereket, az elemzés fő szempontjait és

szerkezetét egészen az elemzés végső elkészítéséig.

ilyen feltételek mellett a statisztikai elmélet fejlesztésénél megelőzhető az a veszély. hogy olyan rendszerek létrehozására irányuljon, amely rendszerek bizonyos értelemben öncélúak; a gyakorlat oldalán pedig csökken annak lehetősége, hogy nem használják ki -— vagy éppenséggel rosszul használják ki — az elmélet terén el—

ért eredményeket.

Az együtt végzett munka eredményezheti leginkább az ,,egy nyelven beszélést", méghozzá nemcsak a módszerek és azok alkalmazása tekintetében, hanem a )szak—

nyelv, a fogalmak és a csoportosítások terén is, aminek hiánya ma oly fájdalmasan érezteti hatását.

(5)

A STATISZTIKUSOK EGYUTTMÚKÓDÉSE

693.

A fogalmak és a csoportosítások a különböző szükségletek következtében ma

részben indokoltan különbözők. Ilyen esetekben sokat segíthet a különböző szük-4

ségleteket figyelembe vevő: a részletesebbtől az összefoglalóbbig terjedő elemek

megfelelő illeszthetősége. Közismert azonban, hogy milyen sok az indokolatlan —

csupán a hiányos együttműködésből származó — eltérés, ami elvben teljesen meg- szüntethető, és rendkívül jó hatású volna. llyen eredmény nem születhet meg spon- tán módon: mindig kell legyen valamilyen központi gerjesztő mag, szervező erő.

Erre általában alkalmas a hivatalos statisztikai szolgálat, de ez csak akkor tudja

szerepét betölteni, ha elgondolásait, döntéseit az érdekeltek, sokszor par excellence!

tudományos intézmények dolgozói is önként elfogadják.

A jelzett cél érdekében hasznos lehet a különböző típusú intézmények dolgozói- nak átmeneti cseréje is. ebből minden típusú intézmény dolgozói csak profitálhat—

nak. A módszerek fejlesztésével foglalkozók számára ez alapot és kontrollt nyújthat a tényleges gyakorlati szükségletek és lehetőségek tekintetében. a gyakorlatiak pe—

dig tapasztalatokat szerezhetnek az egy-egy feladat jobb megoldásához szükséges jobb módszerek megismerése, kiválasztása, kialakítása és alkalmazása tekintetében.

Arról nem is szólva, hogy a különböző jellegű intézmények közti együttműködés erő—

síthetné annak a fölismerésnek a gyakorlati alkalmazását, hogy igazán jó gazda—

sági elemzéshez nemcsak jó statisztikusnak, hanem egyben jó közgazdásznak is kell lenni, ami értelemszerűen ugyanígy érvényes az élet, illetve a tudományok min—

den területére.

!

A statisztikusok különböző csoportjai közti szakadékhoz az előbbiek szerinti alapvető ok mellett jelentős mértékben hozzájárul a statisztikai oktatás legtöbb he-

lyen tapasztalható jelenlegi rendje is.

A statisztika elméleti művelőinek képzése ugyanis általában a matematikai szakokon történik. Ennek keretében különös súllyal érvényesül a valószínűségszámitás, a matematikai statisztika és a tárgykörhöz kapcsolódó egyéb ismeretanyagok ok- tatása. A közgazdászok, jogászok (államigazgatás), mérnökök és más szakemberek statisztikai oktatásában viszont természetesen az alkalmazás módszereinek ismer- tetése dominál, noha jelentős súllyal érvényesül a statisztikai elmélet is, elsősor-

ban azokon a szakokon. ahol a matematikai alapozás ezt lehetővé teszi.

A kétféle közelítés megfelel a társadalmi munkamegosztás különböző pozíciói- ban dolgozó statisztikusok, illetve statisztikával foglalkozó más szakemberek való—

ságos igényeinek, és -— legalábbis elvileg — ideálisan kiegészíti egymást: az elmé—

leti kutatás a gyakorlatból kapja a megoldandó feladatokat, a gyakorlat pedig az elmélet forrásából meríti a gyakorlati problémák megoldásához alkalmas eszközö—

ket és módszereket. Az oktatás szervezete tehát a társadalom tényleges szükségle- teihez igazodik. és önmagában nem okolható az elmélet és a gyakorlat közötti ,,sza-

kadásért".

Kétségtelen azonban, hogy az együttműködés feltételeit meg kell teremteni, egyébként valóban fennáll a veszélye annak. hogy az elkülönülés elszigetelődéshez vezet. A statisztikai elmélet oktatója csak steril. túlegyszerűsitett példákkal illuszt- rálja a tételeket (ha ugyan illuszrálja), az alkalmazás oktatása során pedig lemon- dunk a bonyolulabb matematikai módszerek tárgyalásáról. holott sokszor éppen ezekre lenne szükség.

Magyarországon — véleményünk szerint — ilyen jellegű veszély nem fenyeget.

legalábbis nem akut és súlyos formában. Egyfelől a Rényi Alfréd által alapított ma—

gyar valószínűségszámítási iskola ugyanis kezdettől fogva kapcsolatot teremtett a

(6)

694 — A STATISZTIKUSOK zavarrmomoese

szakemberekkel a természettudományok, a műszaki és a társadalomtudományok

számos területén. Tudatában voltak annak, hogy a gyakorlati problémák feltárása megtermékenyíti az elméleti kutatást. Ennek a munkamódszernek oktatási vetülete olyan tananyag. amely gyakori és fontos utalásokat tartalmaz az alkalmazásokra.

Másfelől a nem matematikai egyetemi fakultásokon folyó statisztikai oktatás

feladata éppen olyan típusú szakemberek képzése, akik képesek az elmélet ered- ményeit befogadni és helyesen alkalmazni. A budapesti Marx Károly Közgazdaság—

tudományi Egyetem hallgatói például három féléves kötelező statisztikai oktatásban)

részesülnek. A tananyag felöleli a modern statisztikai elemzés minden fontosabb

módszerét. beleértve a matematikai szempontból bonyolultabb becslési eljárásokat is. Hasonló ismeretek találhatók a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki

Karán használatos statisztikai tankönyvben is, természetesen itt a megfelelő mű—

szaki alkalmazásokkal. A különböző karokon működő, statisztikát oktató tanszékek

és egyetemi intézetek szoros kapcsolatot tartanak azokkal a vállalatokkal, intéz—

ményekkel és állami hivatalokkal. amelyek számára szakembereket képeznek, így a

tananyag jól tükrözi a valóságos problé mákat. Például a Marx Károly Közgazdaság-

tudományi Egyetem Statisztikai Tanszéke több évtizede együttműködik a Közpónti

Statisztikai Hivatallal.

Mindez nem jelenti azt. hogy a Nemzetközi Statisztikai Intézet magyar tagjai-

nak nézete szerint az oktatás helyzete már tökéletes, és a statisztikai integráció te- rén nincs tennivaló az oktatásban. Ellenkezőleg, úgy látjuk. hogy a statisztikusok különböző kategóriái közötti szorosabb kapcsolatok kiépítésében az oktatásnak je-

lentős szerepe lehet. Érdemes lenne új szervezeti formákat kiépíteni. mint például

az egyetemi oktatók rendszeres foglalkoztatása a különböző gyakorlati munkahe—

lyeken, esetleg oktatók és gyakorlati szakemberek cseréje stb. Előmozdítandónak tartjuk az együttműködés olyan bevált formáit is. mint a szerződéses kutatásokat.

Jobban ki lehetne építeni a posztgraduális oktatás szervezetét is, hogy a gyakorlat—

ban dolgozó szakembereknek módjuk legyen elméleti statisztikai ismereteik felfris- sítésére. az új módszerek és elemzési eszközök megismerésére.

A statisztikusok különböző csoportjai között kétségtelenül létező, sőt szélesedő szakadék csökkentését rendkívül lényegesnek tartjuk. Ha ezt sikerül elérni. akkor a statisztika az eddiginél kétségtelenül jobban eleget tud tenni a társadalmi—gaz- dasági fejlődéssel együtt növekvő fontosságú feladatának. De ezen túlmenően ennek más jelentős eredménye is volna. Napjainkban egyre időszerűbbé válik a gyakorlati és az elméleti munka eddiginél jobb közelítése. Ez természetesen nem ad hoc feladat, hanem hosszú folyamat eredménye lehet csak, de hogy egyáltalán el—

induljon és a lehetőséghez képest előrehaladjon, ahhoz szükségességének felisme—

rése és megfelelő szinten és formában történő alátámasztása nélkülözhetetlen. A Nemzetközi Statisztikai Intézetnek szép hivatása lehet az erre irányuló nemzetközi

ajánlás képviselete. Örömünkre szolgál, hogy ennek kialakításához a fentiekkel a

magyar statisztikusok is hozzájárulhatnak.

PE3iOME

i'lyőnukyeMblü marepnan cogepmm' oömyro touny sperma seurepcnux uneuoa Mem- AyuapoAHoro C'ra'rucmuecuoro Mncmty'ra a causa c sonpocom, aslnauuyruM Mucmryram.

ABTOpr paCCManHBai-OT 303Momuyro pam: memAyHapoAHblx " Hauuouansnux ctamcm—

uecnux oőuecm a conpameuun paspnsa memAy omenbnbmu KareropusMu cramcrukaa

(7)

A STATISZTIKUSOK EGYUTTMÚKUDESE 695

(reope'ruuecxuMu u npakmuecnnmu paÖOTHHKBMH). B ynomzHyToM matepnane HSHBTGIOTCSI ycunun, npOHSBeAeHI—ible CTa'rncm—iecxoü cnymőoű B unrepecax yCTaHoaneHm nH'rechBHof—i causa memgy cramcmuecxoü 'reopneü u npanruxoü. B saicmoueuue npnsom'rcx sensu", KoTOpble npegcrom peUJHTb a oőnacru npenoneaaunn e'ra-rucmm.

SUMMARY

The material published here expresses the common views of the Hungarian members of the International Statistical Institute related to an issue raised by the lnstitute. The authors of the material examine the possible role of internatonal and national statistical associations in diminishing the gap between different categories of statisticians (theoreticians and practical statisticians). They show the efforts by the Hungarian statistical service modefor promoting a more intensive co-operation between theory and practice. Finally, they outline the tasks to be solved in statistical higher education. ",