Az egésséges emberi test bocztudományának alapvonatjai

<

<

K

A Z

EGÉSSÉGES EMBERI TEST

B O N C Z T U D O M Á N Y Á N A K ALAPVONATJM

■ ..v j , o*1$ 1 H E M P E L A D O L f F R i p R I K

NÉMETBŐL FORDÍTVA

..>*4

B U G Á T P Á L

'i V .. <■ /*. f J , - > v - \

- ;;j /■ ,i , r v

- '.1 v , » * Y

3

V E Z É R S Z Ó.

A

Fordító már .negyedik esztendeje, hogy mint rendes K irályi OklaLó az orvosi tndomány észképi (thcorcLicaJ, részének magyar és német nyelven való előadásával foglalatoskodik; hivatalának kezdetekor meg lefolyása alatt semmit sem érzett oly fájdalmasan, mint azon híjánosságot, hogy . mind a természeti tudományok, de még inkább az orvosi tudomány honni nyelvünkön csaknem egészen parlagon fekszik; a minek ugyan természetes következése az v o lt: .hogy midőn az orvosi tudománynak ogyes .részei, p. o. az Élettudomány", a Kórtudomány előadatnának: azok mint minden ősz- vehangzás rendszabásai ellen,illetlenül öszveszcrkézl cicit tarka, barka ruhájú test , és mintegy fölzavart forrás tűnnének elő. , A hevenyebb évtizedek mindennemű tudományok szerencsésebb szídeményei, dz orvosi tudo­

mány .az újabb magyar munkákban szétszórt töredékei, a természeti tudományokban nevezetesen Diószegi meg Fazekas és Földi- Urak «tán való elölépések, némely öregebb magyar orvosi kön yvek, és m,ég nehány jó és értelmes barátokkal tartott tanácskodások voltak azon kútfejek, melyekliőz a Fordító ön gondolkozásán é s - ösmúrclein kivűJ. folyamodván, az említett '.tudományok

előadásában a dísztelen tarkaságot csinos egyszerűséggel, a zavaros homályt derített tisztasággal iparkodott íol- cserélnu De mind ezen igyekezeteket nem tekintvén ,>

a Fordító mégis gyakorta meghaladhatatlan akadályok"

kal.kiizdött, olykor ügy tetszett nek,i, mintha későbbi tettei az előbbiekkel nem elégképp illenének öszve; a minek ugyan okát nem is éppen nehpz volt fölfedezni ; mert ha fogatúikat egy részről egy fő elvből nem következtethetjük, és más részről, ha amazok ennek megállását nem bizonyítják > akor amazok közt az ősz-

\changzis bizonnyal hibázni fog. így vagyon a dolog az orvosi tudománnyal is; a ki tuk/dlclcs magyar orvos akar lenni, annak mindenek előtt az orvosi tudomány alyazalját (Substratum) vagyis az embert magyarül kell ösmérni. A Fordítót ezen egyetlen egy ok indíthatta arra, hogy a fölebbemlítclt m unkát, mely a maga íremében valóban ogycLl'cn egy , magyarra fordítván , és közre bocsatván a magyar Közönséget az emberrel magyarul ösraértesse ' meg. A Fordító ugyan nem a boncz tudomány Oktatója , mert ha az vo ln a, akor bizonnyal eredeti munkát adna k i; azonban ö az Élet-' tudmiiiiiyt meg más orvosi tudomány vészeit is tanítván, melyeknek a B.mcztudomáuyt szükségképp eleikbe kell bocsát n i, iparkodott mégis, hogy azon gúnyoló kát, kik a fordításokat a szőnyegek fonák szülőivel hasonlítják öszve, tncgczáíblja, és'még inkább törekedett, hogy a munka főképp német szimatjától ne igön szagoskod- jon, vagyis ha a leány lökéllclcscu annya ábrázatját hordozza is , legalább köntöse légyen kiilómbüző: és eredőin Mely igyekezetének ozólját ha elérte a Fordító,

■ VI

'ifikor ugyan nem retteg, hogy a magyar Közöritég hely-, behagyását is meg ne érdemelje; mert ukárHem pelÚr eredeti munkájának megrostálásait tekintsük, m elyek valóban a legkedvezőbbek; akár azt nézzük, hogy oztőhb Európai tudományos Egyetemben oskolai könyv gyanánt szolgál; akár azt vegyü k, hogy néhány esztendők alatt ezen munka már ötödször jelent m eg; akár végre azt gondoljuk e l , hogy alig vagyon egy ezen nemű munka is, m ely a .tanulót mind az Éle t~ és a Seborvosi tudo­

mányra > mind a gyakorló Bonozludományra, mind végre a scborVosi munkatételekre szerencsésebb egyará- nyúsággal jobban tudná előre készítem: többé a munka méltóságán nem kételkedhetünk,, .Ugyan ezen hatalmas indító okok bírhatták Nagyságos Lenhossék Mihály U ra t, a Nagy Méltóságig K irályi Helytartó Tanács Ta- nácsossát; M agyar, Ország Fő Orvossát, és a Magyar K irályi tudományos Egyetem .Orvosi Karjának Igazga­

tóját is , hogy ezen könyvet magyar és német nyelven oskolai könyv gyanánt venné föl. (l *

A Fordítónak ezen könyv fordítása által fő czélja Ugyan az v o lt, hogy tanítványainak egy jó könyvet nyújtana kezeikbe; de általa még más hasznokat is vár kitöltetni, még más szükségeket is reményi kipó­

tolhatni ,• és más tudományoknak is óhajt segítségül lenni. Szükségesnek véli t. i. a Fordító ezen könyvet azoknak, kiknek hivataloknál fogva az orvosi tárgyak­

ról magyarul k ell beszélni, írn i, és értekezni, ilyenek a Vármegyéknek és Városoknak rendes Orvossal és Seb- orvossal, kiknek p, o. az úgy hevezett látleleteket

. v ili ' ^ * ' .

(Visum repertum) magyaréi szükség föltenni; Hasznot)’

lehet nzbknak, kik jövendőben akár orvosok , akár seborvosok óhaj látóik lenni, vagy kik talán természetes vonszódásoklxil az'orvosi tudományban némely előlép- péseket kíváunak tenni; érdekelheti még ezen munka?

azokat is, kiköt nyelvünk kifejlődése gyönyörködtet5 segítségül szölgál végre Ü természet- és lélekvizsgálónak*

(Physicus, ef Psychologűs) néműképp; aípolgári rehd- szabófiak, (Politicus) az orvosi törvényes kérdések el­

látása végett a Bírónak, és Törvénj'tndóilnk,' hogy/ ök .1/ iin htii li-i /. 0 lud< nii'nijuikt'uu ! magé részeinek él- Iliim /1 ti-í ■ ! li-l'ih |ip •.«mi'rlie-,'11 k. I.pjim özek to lla k azon éJutszlo szerek a fő uzélou k iv íil, melyek crinécz helyclL szolgálván a Irordílót arra bírták, hogy lölöbbcmlítetl czímű munkáját közre bocsássa; mely ha talán a magyar,' Közönség elölt kedvet lelne: Ígéri a most csak Pordító, hogy mennél előbb mint eredeti Szerző ön oktatásait is t. i. az Elet- és 'Kórtudoináuyl, az egésség megtartásának (Macrőbiotica) és betegség orvoslásának (Therapia) tudományait, meg a gyógy­

szerekről széllé tanítást (Ja'matologi'a) is, melyek már nagyobb részt készen állnak, útnak eressze.

Kíjzrcboflsátatott Pesten Böjt elő havának 29kcn..

18‘iSbau

' B u ^ á t P á l , Orvos Woclor, os Kende»

' Királyi Oktató.

B E V E Z E T É S.

1 .'§ . A B o n c z t u d o r n á n y á l t a l á n o s a n. M letm ives testehneí mondatnak a zo k , m elyek részint Belső tdplálódások által nyert idomjokat a külső , s idegen. Befolyások ellen véd ik , és folytatják 5 részint tulajdon nedveket készítnék; részint o ly erőkűlölése- ket mutatnak, melyeket 'mi'az életmívtelen természet­

ben nem tapasztalunk. Ezen testek három szempontbdl tekintethetnek, m unkam ívi, vegyítés - és erőbeli tu­

lajdonságokra nézve. Vegyítésbeli oldalok az oszlató tu­

domány tárgya, mely azoknak elv eit, úgy az ezeknek egymáshoz lévő arányait nyómozgatja. Az életmíves testek e'rőbeli oldalaival az életmívi Élettudomány fog­

lalatoskodik, m ely ezen testek életének közönséges tör­

vényeit, és különösen az életnek, azon külömbféle ké­

p eit, m elyek alatt az magát m u tatja, avagy a külöm- böző munkálódásokat adja elő. A Boncztudom dny (Anatómia) alapját egyedül az életmíves testek munka*»

míves óldala tészi, m ely az életmíves test külömbféle készületének helyezelét, öszvefüggését, irányát, nagy­

ságát, ídomját, és alkotását magyarázza, a k iv ííl, hogy az életben azon Jíószülelck arányaira, és munká- lódásaira, melyek által bizonyos czélt érn ek, ügyelne.

A Boncztudomány tehát kiválólag, s egyedül az élet­

míves testek öszveszerkéztetéseivel foglalatoskodik.

A növények, az állatok, és az ember tészik az életmíves világot. A növények föltaglása N ö v é n y- (Phytotomía), az állatoké Allatboncsolásnah (Zooto- miá) , vagy öszvehasonlitó Boncztudományuak, az emberé pedig szorosabb értelemben vett Boncztudo*

l

2 B e V ö z e t é s ,

mányitok, Vagy E m b e rionczoldsnak (Anthropotomia) neveztetik.

Ezen utolsó nevezetnek két érlelnie van. Alatta már azon mesterség értetődik, mely szerint az emberi Bolt test tagoltatik f ö l; már pedig a részek azon ös~

méreté, melyet a föltaglás által szerzünk magunknak.

A’ Bonozmesterséget az orvosok közűi csak kevesen gyakorolják, ellenben a Boncztudományt minden or­

vosnak szükség tudni. Ezen tudomány nagy befolyását tekintvén,, mely belőle az egésséges, és beteg ember tüneményeinek megmagyarázására, a betegségek meg- il,'lé-érc, és orvoslására, úgy a törvényes kérdések nngli jit-irc liirain lik, többé nem leszen szükség an­

nak széles b a sz n á lfojlcgelni.

Az emberi test .részei magokat majd egésséges ál­

lapotban mutatják, majd pedig ettől eltávozó tekinte­

tet terjesztenek e lő , ú g y , hogy mi a hibákat a leg- kissebbektől kezdvén lépcsőnként egész a legnagyobb elfajulásokig nyomozhatjuk*, honnan a- Boncztudomány két főosztályokra szakad, az'első az egésséges ember minden tekintetbeli alkotását tanítja, és általánosan Bóncztudománynak mondáíik, a. második az alkotás hibás eltávozásait oktatja, és kórtudományos B onczo- lásnak (Anatómia pathologica) neveztetik. Ez a K ór- tüdománnyal mivoltosan szövetik üszve, melynek a be­

tegség természetének és okainak kipuhatolására nagy befolyása van ; az oktatja az orvost a külömbféle al- kolásbeli hibás eltávozások megösmérésére, az adja tudtára a beteges tünemények különbségeinek okait t végre a törvényes, orvosi tudományra is szembetűnő befolyása van, mivel ö intézi az orvost, hogy a be­

tegség, és erőszak által okozott változásokat egymás Liíl megkülömböztethesse.

§• -á B o n c z t u d o m á n y f ö l o s z t á s a. Az egésséges - emberi tes tet vizsgálván , abban kii- fombféje részeket,veszünk észre, melyek külső iekín-

tetők’ és alkotásokra nézvo egymástól mivoltosan kü­

lönböznek. Őket a tudósok következő seregekbe töre­

kedlek szoríbn'j a sejtszoyét, és h ártya; a csont, (Csonttanitm dny, Osteológia); aszdlag (Ssdlagtanít- mdny, Syndesmologia); az izom (Izóm tanitmdny, M yo- logia) ; az edény (Edény tanitm ány, Angiologia); az ideg (Idegtanítmány, Neurológia); a külömbféle életmí- v e k , vagy az úgy nevezett' belrészek (B elrészta n ít- m áfiy, Splanchnologia) ; és. a mirigy rendszerébe (M i- rígytanitmány , Adenologia). Ezen fölösztds azonban, nem egészen czclerányos, és az egésznek átlátását ne­

hezíti , a helyett hogy könnyebbítené. Sok életaftVék őszvefüggésökből erőszakosan kiszakasztatnak, ekénfc az élettudományos szempont elvész. Ellenben >sokkal cfzélerányosabb, az É le t-, és Kórtudományra sokkal nagyobb befolyása lesz a fölosztásnak, ha először a test külömböző egyszerű rendszerei magokban minden öszveköttetés nélkül tekintetnek, ha egymis alkotások, és tulajdon minéműségök (az erőbeliekét kiyévén) ele- íntén vizsgáltatnak meg, .és-erre a magános életmívek, és egész rendszerek leírásai következtetnek, egyszers­

mind ha azon mód fejlodtetik ki , hogy miként szár­

maznak ők a külömböző közönséges szövetekből.

3. §. K ö z ö n s é g e s m ú n lb á h .

Számos munkák vannak, melyek a Böncztudo- mánynak részinL magányos tárgyait, részint több czik- k e ly e it, sőt az egészet is adják elő. A ki a BonczLu- tudomány tudományába mélyebben óhajt h atn i, annak

következőmúnkák hasznosak :

Ha lle r i bibliotheca anatomica Vol. II. Tigur. 17741—

1777. 4. melyben az l774ikig kijött munkák csak . nem mind előadatnak rövideden foglalat jókkal

együtt.

K . Si’rengei/s Versách einer pragmatischen G esen i eli­

té dér Arzneikunde. Hall. 1800— 1803. YoJ. V . 8.

* /

Á’ B o n c z t o d o m á n y á l t a l á n o s a n . 3

l

4 B e v e z e t é s .

BurdAcíi’s Litteratur dér Heilwissenschaft. Gptha 1810 — 1811. V ol. II. 8.

J. D. Beüss repertorium commentationum a societatibus litterariis editarum. Tóm. Xmus. Gott. 1813. 4. T . II. Lauth hís tőire deTAuatomie. Tom» I. Strasb, 1815

4. Tom. II. 1816. ,

Itt a legnevezetesebb, és leghasználhatóbb munkák, hozatnak elő, melyek a Boneztudományt egészen, vagy annak több részeit adják elő: ,

A. Vesalii de corporis, liumani fabrica L . VII, edit 2.

Basil. 1555. lol. — Ejus opei-a ed* Boerhave et A l­

bin, Lugd. BaLav. 1725. Tom. II- Föl.

<1 .I>U.l.otU(dncrsaUoiR‘, .mil^pncae. Vénét. 1561. 8, B. \ iu i .i.J I la i U n ..p ú 'U lla an ato m ica. \ in d . 1564. 4.

Éjusodm tabulae anatomicae, edit, u' Lancmio. llom .

~ m4:7ö r “ ^ ' ■ " .

B. S. Albini explicatio tabularum anatomicai'um Eu- stachii L. B. 1744. — 1761. fol.

G, Cowi?ER the anatomy o f hutnan bodies, Oxon. 1697. . fol. L. B. 1737. fol. Ultraject. 1750. fol,

F. Ruvsch opera omnia. Tonp. II, Amsterd. 1721. fol.

J. B, Morgagni Adversaria anatomica. Patav. 1719.4. Ejusdem epistolae anaLomicae, novas observationes, ct

animadversiones complectens. L . B ,, 1728, 4. cu­

rante Boerhavio.

J. D. SAN^RiNijibservationcs anatomicae. Venet. 172/J.

4. L. B. 1739. irEjusdem^^JtTli. tabulae edit, a M. Girardi. Parm. 1775. fol,

B. S. Al b in i annotationes academicae. L . I <—> VOT.

L. B. 1754—1768. 4.

A. De Haller pritnae lineae Physiologiae edit, ab H.

A» WrEberg. Goetting.,1780. 8.

• Ejusdem Elementa Physiologiae corporis humani, V ol.

VIII, Lausan 1775—1766. 4.

Ejusdem; Iconum anatomicarum fasciculi VIII. GoctU 1443—1756. iol. edit nova 1780. fol,

Ejusdem opuscula anatomica Goetting. 175f. 8.

^Ejusdem opera minora Vol. III. Laus. 1762—1768. 4. Ejusdem collectio dissertationum anatomicarum. Vol.

. VIII. .Goetting. 1746. 4. "

J.. B. Winslow exposilion anatomi«jue de la structure du corps humain,: Amslerd. 1753. Tom. IV. 8, * J. Lieutaud essais áaatgmiqaes. Par. 17/J2. 8. edit, a

Portai. Par. 1776. Tom . II. 8.

JJ. Huber observationes anatomicae. Gassel. 1760.4. Ejusdem animadversiones anatomicae. Gassel 1763.4. A Monro works. Edimb. I78J* 4.

P . GamperDemonstrationum anat. pathalogicarum Lib, I. II. Amst. 176i~ 62. fol.

J. E. Neubauer opera anatomica, Lips. 1786. 4.

J. Th. Wa lt er observationes anatomicae. Berol 1775. fol.

Saratier traité complet d’anatomie- V ol. II. Par. 1772. 8. 1781. -Tom. III.

G . Prochasca adnotationum academicarum fasc. III, Prag. 1730—84. 8.

J. C. A . Mater Beschreibung des ganzen menschlichen Kdrpers. Tom . I. VIII. Berlin. 1783—94. 8. ide

tartoznak ; • . ; ,.

Mever’s anatomische K upfcrtafeln , 6'H cfté. Berlin 1783—1794. 4»

G . E ^ HcldebrANDT Lehrbuoh dér Anatomie. des Mcn- scbep. T o m n ^ Braunschw. 1789. 8. „edit. 2.1798.

édit. 3. 1803*

JS»TB[,jgogggnBiUNG % vöm Bauo des menschlichen Kör-.

j - ' pera Tom . I, V . Frkf. 1791—96. 8. ez alatt a ozím alatt is : de corporis humani fabrica. Tom . V I.

J. Be l l, the anatomy o f the humán body. Tom . V*

Edimb. 1797. 8. németül ez alatt a czím a latt:

Zerglíederung des menschlichen Kürpers von Hein- roth und Rosenmiiller Leips. 1806, Tom* II. réz­

metszetekkel.

A B o n c z t ü d o m á n y á l t a l á n o s a n . 5

6 B e v e z e t é s .

A. Boyer traitc complct d’ Ana törnie Tóm. III, Bar. i

, 1797.' 8. ' ' .:

VC, fi., Be l l. a svstera °C dissectíons esplaining the ana- tomy of the hunian body. Tőm. Ifi. EdiröBVÍ798— ;

TÖ'tfS." Tol."'németül. Zerglieifévuíig des raenschli- ohen Körpers. Leipz. 1800. 8. m it l a Kupfern m

. föl. ‘ ■ . -:

X. Bichat traité d’Anatomie descriptive Tóm. I— V ., 1801—1803. 8. ' v

J. CH. Lödbe tabulae anatomicae , Yinar 1794—1803. föl-német nyelven is ! anatomische Tafeln.

H. A. WiusiiERG commentationum medici eto. argu*

inuili. \ n l. I. (.unIliiig. 1800- 8.

6 . Saniuiort .ab'dm nn-ilmmcao t’asc. IV. L , B. 1801.

''á:- .

Cáldani icones anatomicae Vcnet. 1801. föl.

anatomische Abbil- dungen Tóm. III. Weimar 1805, foí.

AiTTOS^^WIttlmes o f tho Anatomy o f the humán body in ist sound and diseased . state. Lond. 1813. 8.

Tóm. III.

' I. CH.i.RosENMtf£t5R' Handbueh dér Ana törnie. Lcipz.

1815. 8. adik kiadat.

J. F. Meckel Handbuch dér menschlichen Anatomie.

Tóm. I. Hall. 1816. 8- Tóm. II. 1816. Tóm . III.

1817. Tóm. IV. 1820.

J. (loiiooy a system o f humán Anatomy Lond. 1815. Tóm. I.

J. ScHEiiEU tabulae anatomicae ' originales. Vien. 1818. föl. eddig 5 Kötet német nyelven is,

J. Cloquet Anatómia de l ’hommé Pax, 1821. föl. Mely­

ből eddig 5 darab jelent meg.

E L S Ő O S Z T Á L Y .

AZ EMBERI T E S T EGYSZERŰ RENDSZEREIRŐL^

'' \ '

4^. A r o s t á l t a l á n o s a n .

A

z emberi test m eri részei ro sto lb ú l dllnalt., Mindé- nütt találni őket, még az a g y , gerinczagy, és a jég- lencsében is. Ök tehát az életmívezettségnek közönsé­

ges alapjai. A, ros tok öszveütődésébül a testben két sor­

beli élelmi vek erednek. Az első sor az egyszerűket fog­

lalja magiban, a. sejtszö v etet, a hártyát, a csontot, az izom rostot, az edényt, és az ideget, Ezen élelmi- veknek mindenike alkotásában, és élőtehe tségében min­

denképp egyfajú, de a többitűl ezekre nézve még is igen külömböző. A midőn ezen eredeti résssek egye­

sülnek, a második sor áll elő , m ely az öszvetett élet— ■ míveket foglalja magában, m elyek gyurmáját térim-

bélnek (Parenchyma) nevezik.

5.' $. A $ e j t s e ö v e t.

A sejt szövet feh ér, lágy szálak , és levelesek ősz- Vetorlóddsoibúl származik, melyek egymást külömböző irányban vágják á lta l, és magok közt hézagokat Lágy­

n ak , melyek részint zsírt, részint savós" nedveket fog­

lalnak magokban. '

A sejtszöyet másképp takonyszövetnek is mtmda- tik ; mely nevezet talán nem a’ legjobb, m ivel kön­

nyen azon csalfa gondolatra vezethet, hogy a sejtszö- _ vet takony búi áll. Hiszen a takony némely hártyák­

nak tulajdon terménye, tulajdon kivetendő anyag, a’

• sejt — vagy nyirkszövet pedig ellenben a vér hegedé-

S A z e m b e r i te. pt

kény nyirkjábúl ered, és életimVezett. A külömbsóget még azon környülállás is mulatja, hogy olykor egé­

szen új sejtszövet támad ott, hol az előtt soha se volt, avagy hogy ha elveszett, ismét helyrepó tolódik.

A z életm ívelre nézve a sejtszövet kétféle 5 vagy csak mágáhán. á lló , mely egyedül az életműveket fe­

dezi , s ezeknek szálagúl szolgál, hogy helyezetöket bizonyossá tegye , némely helyen az életművek tulaj­

don ídbmját vészi,magára, py 0. az opdóhólyagcsáknál, a hurkábillentyűnél, s a t . ; vagy pedig, az életmív belsejébe h at, s annak egy részét segíti készítőit, ily — ként találjuk őt a hchrészek térimhélóbon, a cson­

tokban.

A scjtsz- < t nem mindenult egy Fajú; ni mely he­

lyeken a sejtek tagak, nagyok, és közönségesen sok zsírt fuglalíink magukban p, 0. a vesék köríti, a hó- nalyhan, a nagy izmok közt j más helyeken kissebbek, főképp ott, hol a sejtszövet az-életművekbe h at, a midőn sávos nedvességeket tartanak magokban; végre más helyeken egészen elenyésznek, és hártyaféle ré­

szeket képeinek. A sejtek mindannyin öszvefüggéshcjn vannak egymás közt a fejtül egész a talpig úgy, hogy a lé g , és más idegen testek egy részből a másikba köl­

tözhetnek , a mit számtalan tapasztalások bizonyít- nak.

A sejtszövet alkotását tekintvén, a vékony fe­

hér levelesekbe finom szálakat veszünk észre futni, melyek hihetőleg kigőzölő, és beszívó edények. Az elsők * melyek finom befecskendezések által tétethet­

nek látszatokká-, a .hajszáledények seregéhez tartoz­

nak. Az utolsókat nem lehet előállítni, ds több tüne­

m én yét arra mutatnak, hogy a scjlszövotben szívó edények vannak, úgy a természetes rendes főiszívás, úgy a sejtekbe JkiöntŐdöfít vérnek, genynek, víznek gyors fölvétele., és elenyészése bizonyítják azt.

'ff?'

• 6, ,§• A h d r t y d h.

.A hártyák o ly életművek, melyeknek csekély vas­

tagságok lévén, a testben többé , vagy kevésbé ter­

jedn ek el, és részint más részek heborűtására, ■ és más életművekkel lévő öszveköttetésre szolgálnak 5 részint több életműveket segítnek öszveszerkéztetnii Mindannyit .-bárom seregbe lehet szorítni.

L A takonyhártyát: főképp azon üregek belső falait fedezik, melyek a test külső fölületén nyílnak , és belső határt készűtnek, valamint a külső bor a 'külsőt teszi. Kiterjedésekben két egymástól, megválasztott de igen elterülő hártyákat mutatnák.

a) Az egyik a légvétel, és emésztés életmíveihöz tartozik; ez először a száj *=> , és orrüreget, és az- .ezekkel öszvefűggő űröket fedi b e, a torokban két

folyamatokra Szakad, az egyik a’ gőgön által, eztet befedvén, lép a lehellés életműveibe, a gőgsípot ki-, b elli, és a légátakban terjeszkedik ki, A másik a ga­

raton által mén a gyomorba, az egész bélcsatornát be­

fedvén, a seggnyűlásnál végződik, útjában az epehólyag,

* a m áj, és hasnyálmirigy kiürítő csőjeinek belső fö-

leleteit vonván be. . ,

b) A másik a nemző részek, és életművek számára rendel tetett. A férjül nemnél a hólyagtól részint föl­

felé a hudvezédekbe, és a vesemedenezébe 5 részint az ondóvezérckhe, és az oíjdóhólyagcsákba. folytató­

d ik , behúzza a hudesővet, melynek nyílásánál a külső bőrrel köttetik öszve. A szép nemnél a méhhüvelyt fed ezi, innét részint a méhbe, részint a Fallop kürtjei­

be mén , hol a kürtnek hasürbeli nyílásánál a has- hártyával koezódik öszve; részint á hudosőn által foly­

tatódik a hólyag , hndvezédek, és vesemedenezékbe, A takonyhártya lá g y , nyújtható, húsos , és vö- Tös, sejtszövetböl nem látszatik len n i, mert megsér­

tetvén nem pótoltatik ismét h e ly re ; Ő nem bű jálkodik, és-a z alatta fekvő sejtszövet hibáibúl ncyn résszesűl.

e g y s z e r ű r é n J s ze r e i r 61. Q '

Külső lapja eejlszövettel fed tzteú k, mely fitol asíorn.

széd részekkel egyesül, avagy izomhártyával húzntik be, melynek mozgásai által a belső folületén történő elválasztások mozdítatnak e lő » ezen lapon ágadznak cl az v igen fölületesen fekvő legfinomabb edények, és ide­

gek; r a jt a t o k b é lye g kissebb, vagy nagyobb redő- ket lehet észrevenni, melyek az alatlfekvő sejlszövot- tő l, vagy izomtétcgeklől erednek , és részint állandók, részint nem. A belső k p idegen testekkel jön szünte­

len érintésbe, a k ív ü l, hogy ezek könnyen gyulladást okoznának benne, melyben még a szokottlan ösztönök sem mindég gerjesztenek beteges tüneményeket. Ezen lap azon •■ khuL, hogy a rajta Lvu kigózölő edények vizes al.tk<ii vUa^/tanak e l. és hogy ol számos apró élcWnívck takonnyal húzzák he , sziuild.cn nedves. Ezen takony mi rigy ekn tk (Eolliculi mucosi, scu mucipari) ne- . vezelt apró életmívek gömbölyű töm lők, melyek a bőrben már magányosan, már rakásban fekszenek, és a melyeknek kiiidtő csó'jei a belső fólülclen nyílnak.

II. A savós hártyák. Ezen szinte nem a sejtszö­

vetből eredő fehér, kevéssé .fényes , és külömbözö vas­

tagságú hártyák, csak egy levclbül állnak. Külső töb­

bé , vagy kevésbé sejtszövetlcl fedett fölületök érdes, belső fölületök sima , mely kevéssé ragaszos vízzel fe­

deztetik; ezen nedv egésséges állapotban soha csepp- képbep nem jelemk m eg, hanem elválasztása Után azon- ri.d ismi i | lszivatik. Simaságokat' mindén általok be­

húzott belrésszet közük. A hozzájok járuló véredényok nem éppen számosak , de & hajszál és nyirkedónyek- nejc szúrna annál nagyobb bennük*' Hozzájok számítat- nak a has - és raelhdrtya, a szívhuroknak egy része, a pókhállóhártya, a magzating, az izmok szdmái'a ren­

delt takonyerszények, az ízto|ok belső részei, és a kijthárlya. Ezek egymással nincsenek öszvekötve, sött . Juiudenik meg1 van választva a töhbUűl, Innen ered. a

10 „Ara a rab e r i t e s t

kőlömböző bélrészek megválasztott állapotja. Nyílás nélkül lévő tömlőkként jelennek ők meg*, homian; sem"

edényeket, sem idegeket nem bocsájtnak magokon ál­

t a l, hanem ezeket környelik, és hüvelyeket készrtnek.

III. A ' rostos hártyák tulajdon érméezes rostok- búl származnak; ide tarLoznak a csont - , és tiilkhártya, a szivacsos testeknek külső, és'a'vesék tulajdon h í r - • ty á ji, úgy az-íz tokok , a kemény agykor, meg azon hüvelyek, melyek az inakat, és izmokat húzzák b e, végre az in ak, és a bőnyék.

A rpsthártyák ' lapjai fényesek, belső fólúlelök gyakran a savós'hártyával egyesül p. o. a szívhurok­

ban, aj kemény kérben, ésazízlokokban ; bírnak ugyan kissebb edényekkel, de idegekkel éppen nem.

A hirtelen reájok ható külső erőszakoknak ugyan szembetünőleg , de a halkal múnkálódó belsőknek csak kevésbé állnak ellent. Csak nem mindannyin tömlős két képeinek , melyekben más részek tartatnak; li- kakkal is bírnak, melyeken által edények, és .idegek

hatnak. ,

' Onnét, hogy több hártyák külömböző helyeken egymással öszvekoezódni tapasztaltainak, a hártyák folytatásainál szólló tanítmányt állították f ö l , sött

annyira mentek , hogy minden cgyébb hártyákat egyet­

len egyből, t. i. a rostos agykérbűl véltek eredni. Az ugyan igaz, hogy sok hártyák igen elterjednek, és messzire folytatódnak, a-m int a h a s- és melhártyá- nál lehet látn i: de ezen tam'tmány mégis kicsapongó ; mert töbh hártyák egymással csak határosak, a kívül, hogy egymás folytatásai volnának, p. o. a bélcsator­

nának belső, takonyhártyája a külső bőrrel « seggnél

•csak ütődik, nem pedig köttetik öszve, úgy a móhhü- vclyn él, az orrnál, és a szájnál is.

7. §. A c s ő t i t r e n d s z e r á l t a l á n o s a n . A osontok a testnek legkeményebb, és lcgtne- rőbb átláthatatlan, sárgás-fehér színű részei, m elyek

e g y s z e r ű r e n d s z e r e i r ő l . II

13 A z e m b e r i t e s t

;>z éle ( míves test alapját teszik,, és az ízek tiszvelételót , segítik elő , nem különbben a lágy részek ápolgatására

szolgálnak» «

f ; -T

A csontok iclomja*

• Idomjokra nézve három félék a csontok : a) lapos csontok, melyek nem igen vastagok lév én , szélesre terjednek, és két csonllemezckbűl álln ak, melyek közt csonlállománnyá változott, szivacsos, finom velővel töltött szövet, az úgy nevezett cson tiéi (Diploe) fog­

laltatik; ide tartozuak a koponyacsontok: b) a hosszú csontok, vagy bonezok, m elyek bosszúk, hengeresek, vastag fejekkel végződnek, cs magokban velőürt fog­

lalnak , ide szám italnak a o/oinbkmiez, a fölkarkoncz b a I. vi a ^onih'-lvü ro m tó l, ezek már gomb.dv dk, már sokszegűk, szivacsos szövclbül állnak, m ely né­

m ely 'tömöttebb héj által húzatik b e ; ily alkotást ta­

lálhatni a kéz-, és lábtő csontjainál.

Azon részek, melyek a csonthoz tartoznak.

I. A csontállomány kem ény, és merő, melynek alapja villósavas mészaggal egyesült kocsonyábúl á l l , és csonttá vált likacsos szövetet tész. Mert magát a ke­

ményebb csonthéjat is a korábbi életidőben, vagy ha i a csontokkal savak, vagy áztatás által mesterségesen bánunk, úgy némelybetegségekulánis,’likacsosnaklen­

ni lapa-iztjljuk" A rostok következendőképpen jönnek elő a csontokban: a hosszú csontokban a rostok pár- húzomosan fekszenek egymás m ellett, a lapos cson­

tokban pedig sugár - és hállóként terjednek el a k ö - zépponttúl a környék felé.

Maga az állomány többé, vagy kevésbé töm ött, mentül közelebb van á külső fólülethöz , annál tömöt- ,lcbb, merqbb, cs ^fényesebb; és mentül mélyebben helyeztetik, annál lazább az, Leglazabb a velőiirben, hal, egészen hállókcpű, a csontvégeknél pedig inkább

taplós. Véredények a csont állományban annál keve­

sebb számmal jutnak., mentül jobban kivan a csont fejlődve, melyeken kívül a velőürben még egy neve­

zetes edény is h a t, mely a, velőhártyá^a számos ága­

kat terjeszt ki. '

II. A p o rcz (cartilago) tekintetére, és alkotására nézve a csontoktúl messzire távozik, színe téjfehér, félben átlátszó, »sima, igen érméczes, és bizonyos .vé-, kony valamennyire rostos, hártyával a porezhártyá- v a l (Perichondrium) fedezLelik, mely az íz e k , por­

cosainál ugyan nincsen meg; de ezek a helyett vélök szorosan öszveforró íznedvhártyákkal boríLalnak. A poroz, midőn a csontok Lökélletesen kifejlődtek, csak' ezeknek végein találLatik; de azon kivttl még több ré­

szeket 'készít, a gőgöt, a k ü lo rrt, a külfült s a t.

Érméczes ereje által az ízek mozgásait segíti e lő , és simasága által azoknak minden horzsolásait akadályoz­

za meg. A porcz természete oly ^evéssé világos, mint az iz o m -, és idegrostoké. Merő sejtszövetből.látsza- tik lenni, mely húzódékony nyirkkal van kitöltve. Vére­

dények csak csekély számmal hatnak belé, de annál több hajszáledényekkel bir , melyek szüretien nedvet, visznek , és a poroz táplálására szolgálnak. A porcz a csonttól némely jelek állal külöm böztetik, velője t, i. nincsen, megsértése nem kéreg, hanem sebhely által gyógyul öszve, pirosító buzér álLal ncm változta- tik m eg) s a t, Fölosztatnak a porozok .állandói, -és csontosodéira. Az elsők az egész . életben porozok maradnak, noha olykor beteges állapotban megcsonto- aodnak, ezekhöz tartoznak a szemhéj jak , az o rr, fü l , gőg, gögsíp, borda , - és csontvégeknek. porozai.

Az utolsók az életmíves természet törvényei szerint " a test növésével válnak csonttá. ,

III, A csonthártya (Periosteum) erős tulajdon rosLos edényes h ártya, m ely a csontot kívülről szo­

rosan környeli, a magzatnál azonban azon lazábban e g y s z e r ű r e n d s z e r e i r ő l , 13

: 14 Az e m b ori t é Wt.

fekszik, mellyel annál erőssebben nő öszve, mentül

; öregebb,a-vtest. .Ezen szorosabb,öszvekötMésnek oka abban látszik lenni , hogy a villósavas mcszag a hártyába hat. Az íztok fölött az átellenben lévő asontrh úgy fiit e l, hogy mintegy öszvefiiggö hártyát tész, mely az, egész,’csonivázt húzza be, számos véiyclényekkelbő­

velkedik, melyek annál nagyobb számmal Tannak je­

le n , mentül fiatalabb az .ember * élemedő idővel vesz- nek az edények s öszvenőnek.’ Az üterek a csonthár­

tyákul a csont állományába hatnak, a vérerek nzüte- ' rék mellett folynak vissza ; szívó edények befecskcn_

dezés állni eddig nem állítattak, elő. T elt vizsgálasok illan ezen hárLya csak csekély érzékenységgel látszik lu m i. <h u un síi r-i ji s fölliiniezolj* i jjjhu Onuui bc-

< léje haló idcgszálakot nem fedezhetett fö l, de beteg In­

neniéinek némely csekéLycbb érzékenységre mutatnak, A csonthártyát másképp külső csonthártyának is ne­

vezik , hogy altul meg külÓmbözLesson, m ely a csont, üregben találtalak ; melyen kivűl még külömböző he­

lyeken, más más nevet nyert, ügy porezhár t.y áriak mon­

dalak a midőn,a porezokat fedi , koponyahárlyának a midőn .a koponyái, szemgödörhártyának midőn a szemgödröt borítja.

IV.. A csontvelő (Medulla Ossium) zsíros olajos álló*, mány , mely a konezoknak belsejébe, és a'széles cson­

tok csontbelébe letelik le. A születés után az első évek- , ben Lblyobh, kevésbé olajos, és vöröses színű. Az ők

választó élelmív, a belső csonthártya, (periosteum internum) a. csont belső fölületén találtatik, mely a >

' csőül háUóképü szövetére mindenütt reátapad , tulaj­

don hártyát tesz, és a külső csonthártyával egyedül- edények által.van öszvekötve", érzékenysége csekély , a mit a csonlbetegségek bizonyítnak, és nagy számú edényekkel , leginkább üterekkel bivi A! vérerek ugyan azon nyílások által mennek vissza, Vallyon ezek szíják e föl a velőt, vagy arra, tulajdon nyirkedények

§

rendeltettek, eddig még;nincs ellátva. MngaT o velő a hosszá csontokban niint sűrűbb világos sárga gyurma tűn elő , de a szivacsos' szövetben, és a csontbélben vékonyabb , és vöröses színűi

A csontok állapotja az é lei hülómböző sza­

kaszaiban. .

A természet nyomdokait a csont kifejlődésében, és készítésében kifürkészni a terrnészetvizsgálók szer fölött törekedtek. A tapasztalások- kötetkezendőket tanítnak. A magzatban eleinte minden csont csak po'rcz;

a későbben fölvevendő idomjok közönségesen már meg van,, és porczhártyával fedetnek, m elyből edények hatnak a porezba. Csak valamivel később lehet né­

mely homályos átláthatatlan helyet a porezban észre­

venni, mely a leendő csontot jelenti eló're. Ezen ösz- vegyűlő csontgyurmát csontpontnak n evezik ; ebbul ered a csontosodás, a mennyiben Ő a porez kövülete felé terjed, és a ’porcz állományát kevesítl. Mind a lapos csontoknak , (a faicsontot kivévén) mind a hos­

szaiknak több esontpontjai vannak, á g y hogy a kö­

zépén-e g y , a végeken pedig gyakorta több csontpon­

tok tapasz taltatnak, m elyek egymás felé nőnek mind addig, míg öszve nem fo lyn a k , és a csontot tökéllc- tesen elő nem állítják. Az edények, melyek a porez gyurmájába hatnak, viszik ezen vastagabb alakoL ma­

gokkal, a porezba leteszik,, és a csontponlot szülik.

Hanem az a kérdés, hová lessz a poroz? némelyek azt állítják, hogy fölszívódik, mások hogy a csont ab­

lakjával köttetik együvé, s eként vele forr Öszve.

De c felől semmi bizonyost nem mondhatni. Annyit tanít a tapasztalás, hogy a lapos csontokban a porez egészen elenyészik, de a konezok végein megmarad.

— .Születéskor a gyermek csontjai nincsenek mind­

annyin tökélletesen k ifejlőd ve, legtökélletesebbek a bordák, a vállpereezek és a sziklacsont, legtökélletr lenebbek a térdkalács, a fa rcsík , & k é z - é s lábtő..

e g y s z e r ű rendazerei ri Sl . 13

16 A z e m b e r i t e B t

A többiek kifejlődésökben többé, vagy .kcvcssobbé1 haladtak előre. A csontok nyújlványai mind merő forrományok, #) némely nyújtványok nincsenek meg' p. o. a csecs-éskarcznyújtvány. A lapos csontok simák, és rón ák, a konczok egyenesek. A koponya a többi csontokhoz vetve igen nagy, csontjainak varrányai hi­

báznak. A medencze, és lábak csekélyek, a ge- rinczoszlop nincs meghajolva, és a szegycsont cse­

kélyebb mértékben merő, növekedő esztendőkkel a csőn*

tok tökélle lesednek, és a meglett korban tökéllctesen ki vannak fejlő d vem in d en csontpontok öszve vannak forrva, és minden forrományok nyáj lyányokká váltak.

A porozok csak a szükséges helyeken vannak még meg.

A fejen « varrdnyok ki vannak Fejlődve, az ábrázat csontjai illendő nagyságokat elérték, a gerinczoszlop meg van hajolva, a medencze elrendcltetéséhöz képest tág, a k éz-és lábtő tökéllctesen kifejlődve mutatják magokát, a szegycsont merő. A csontokon az izmok mvinkálódásaitúV, úgy a véredényeklül is m ély be­

nyomatok vételnek észre, és görbülésök az izmok ere­

je által kormányoztatok. Az élernedő idővel a cson­

tok tö'redékenyek és vékonyak lesznek, a táplálás in­

kább fölakad, és a velő keyesbedik, A csontból enyé­

szik , a tápláló likak kissebbednek, lenni egészen meg szűnnek, a varráuyrok összenőnek. Az állak magossá­

gok, és körletjökbol Vesztenek, a gerinczoszlop jobban meggörbed, még oly részek is , melyeknek porezne- muknek kellene maradni, csontokká válnak.

V ( . , ' ' 8- §. ■

*) N y u j t v á n y n a k (Apophysis) neveztetik a csontokon azon kiállás, mely a fődarabbal közbevctetlenfll minden

■ közbefekvő peres nélkül függ öszve; F o r r o m á n y n a k (Kpiphysis) pedig azon kiállás mond ü tik, mely a csont­

tal porc/,korong közbenjárása által egyesül. Az ilyen fór*

rományban tulajdon csontpont va n , m ely, jobban kitér*

jedvőn , a közben fekvő porezot nyomja el , ŐS fgy vőgre a főcsonttal. egyesül, innen a forromáuyt ny állvánnyá

mondjuk válni. ,

e g y s z e r ű r e n d s z e r e i r ő l * 17 . 8. §. A z í z n e d v r e n d s z e r á l t a l á n a s a n .

Iziilésm h v. fo g la lv d a jn a k (Articulatio , Junctura) mondatik két csont végeknek szalagok által együvé fog­

lalt öszvekottetóse, mely által azon csontvégeknek'szó- rossabb, vagy tágabb mozgás engedtetik. Az ízülések­

nél oly részek találtatnak,. melyek vagy minden ízü- lésekhöz tartoznak, vagy csak ném elyeknek'sajátjai.

1) ■ Közönséges részeb :

a) A tohszálag (Ligamentum' capsulare), két ré­

szekből á ll, az egyik , mely kívül feks’zik, tömött ka- nafos rostokból tetetik öszve, ezek pedig majd egye­

dül a tokszálaghoz tartoznak, majd a szomszéd iz­

mok más rostjainak folytatásai. Azonban ezek nem minden tokszálagokban, csak leginkább o t t , hol a mozgás erős, találtatnak. Ezen rész alatt belül ,egy má­

s ik , maga az íznedvhártya, tűnik e lő , m ely sokkal vékonyabb , és a rostos kanafokkal szorosan össze van fo rrv a , melyet minden ízülésekben, tapasztalhatni. Le­

folyásokra nézve mind a két részek eként vannak: a rostos hártya nem mén az ízülés űrébe, hanem a csont hártyában vész e l , az íznedvhái-tya ellenben az űrbe hat , a csont ízvégeit fedi b e , ügy a belső ízszálago- k a tis , ha megvannak , és zárt tömlőt tésss; belső lapja sim a, nedves , és csakugyan egyedül az íznedv Vá­

lasztó élelmivé.

b) Az íznedv (Synovia) a- mint a tok fölnyilLa­

lik azonnal kiárad. Egósséges állapotban középszerű, a tágas tokokban nagyobb , a szükebbekben pedig kis- sebb mennyiségben van jelen. Mint világos átlátszó va­

lamiként húzódékony, és szálakba húzódó nedv jelenik meg , és petefehérnemű természettel látszatik bírni.

e) A csontobporezfedett íz v é g ei, m elyek a tok- szálagban tartatnak. A csontvég t. i. porczgyurmával horítatik , mely a csonttal szorosan forr öszve, és igen sima. Ezen simaság az íznedvhártya által okozlaük, mivel e fedi a porozol:. Tapasztalhatni közönségesen,

2

ha a csont vég magos, és domború, hogy akor a má­

siknak átellenes vége lapos, vagy kivájott, a mi arra való, hogy a mozgás ne hátráltasson, és a horzsolás elmellőztessen.

2) Különös r é s z e l:

a)IzhÖzporcz, v. hódporcz (Cartilago iatcrarticularis, s,meniscus). Ez alatt peteképű, vagy gömbölyű porozok értetődnek, melyek magokban megálló lé n y e k , és a csontok porczaival nem függnek öszve. Nekik két sima valamire kivájott fölülcteik vannak, m elyek a porcz- fedcll csontvégek felé néznek, hasonlóképp íznedvhár- Iwíval fedélnek, éh u lokszálaggal egyedül külső kö- viilclöknél Fogva egyesülnek. Arra szolgálnak, hogy a kéL szomszéd csonLok nyoinásáL kissebbítsék, p« 0.

az állkapocsnál, a térdíz ülésnél, s a t.

b) A belső csontszálagoh, m elyek a csontokat erősebben, kötik öszve.

c) Bizonyos zsíros állomány. Külömböző ízű- regékben kissebb, vagy nagyobb rögecsek találtatnak ,

• melyek - izmirigy é ln é l, • vagy is Havere mirigyei- neh (Glandulae synoviales, seu Haversjanae) mondat­

nak. Azt állítják ezek felől, hogy ők lennének az íz­

nedvnek kútfejei. De ezen rögecsek csak zsírbúi áll­

nak , m ely egyedül azért tételeit le , hogy a nyomás kissebbítessen. Nagyobb részrül vörös színűek, mely szín az igen edényes íznodvhártyálúl ered.

9. §• A z i z o m r e n d s z e r á l t a l á n o s a n . Izom név élalt a test azon része értetődik, mely tulajdon lágy , vöröses, vagy haló vány édenyekkel és idegekkel átszőtt rostokból tétetik öszve, és az éleiben öszvekúzó tehetséggel nagyobb mennyiségiig bir.

; Az egész, izomrendszer kél főseregekre oszlik, ezek alkotásokra, és ősztöníbgékonyságokra nézve, mely állal ők külőmköző ösztönöket vesznek fö l, egymástól igen

•külömböziiek.

18 A'z eml) e r i t e s t

19

E l s ő s e r e g -

E mind azon izmokat foglalja magában, melyek az úgy nevezett szabadakaratos mozgásokat viszik vég­

be , vagy is melyek az akarat befolyásától függnek , és az agy tehetségével legbelsőbb öszveköttetésben vannak.

E gy ily izom közönségesen izomhúsból, és inbűi áll.

Az izomhús finom, vöröses, lá g y , többnyire pár- búzomosan folyó rostok' öszvetorlódásaibúl á ll, melyek sejtszövet által nagyobb nyalábokba egyesüljek, Jk sejtszövet a finomabb nyalábokon gyengéd ; de mentül vastagabbak lesznek a nyalábok , annál durvább és likacsosabb az. Végre egy egész izom bizonyos erős , zsírt tartó sejtszövet által kör ny eltelik , mely zsirbön- tösneh (tunica adiposa) neveztetik, és az izom mozgá­

sát segíti elő ; 'mert ha ő geny által élromlik , és az izom a szomszéd résszel öszvenő p. o. a b ő rrel, álkor a moz­

gás nehezebbé téte tik. Ezen seregbeli izmok mindannyin majd többé majd kevésbé eleven-vörös színűk, a mi az egyminek mindenkori dllapotjátul függ. A magzat­

nál ez, első htídnapokban sárgák, vörösségök az eszten­

dők számával növekedik, de- a későbbi korban ismét csügged. A beteges egymiknél az izmok sokkal halo­

ványabbak, azoknál ellenben, kik nehéz testi munkák­

kal foglalatoskodtak , színök sötétvörös. Vörösségöket a vér okozza, m ely az izomállománnyal vólLaképp egyesül, és aZ életben hosszú ideig tartó beteges álla­

pot á lta l, mely a la tt' a vér • egésségcs voltá t elveszti, vagy a halál után áztátás által veszhet el*, innét oly emberek izmai, k ik egyébként egésségesek, de vér­

vesztés által sebesen ölettek meg, vörösek maradnak. Az edény ek száma, és nagysága az izom nagyságával jár. Ü t­

és vérerek a sejtszövetbe csúsznak, és a mint az izom­

rostok kifinomodnak, aként ágadznak azok e l , Végre szemeink elől elvesznek. A z idegek nem kevésbé szá­

mosak , ezeri seregbeli izmok többeket, és nagyobbá- e g y s z e r ű r e n d s z e r e i r ő l .

2

kot nyernek, mint a más scrcgbeliek, az edényekkel hasonlóként járnák, úgyágadznak, és úgy tűnnek el.

I n , vagy b'Önye ezen scregheli izmok közepén Csak ritkán, többnyire pedig a végükön van. Az innak fényes fehér színe van, még pedig belsejében is, az izomrostnál keményebb,mcröbb, húzódékonyabb, és nem oly hajlékony. Rostokból tétetik öszve , melyek nem oly párlrázomosan futnak. Az in, szövetjére nézve az izom- hústól egészen kiilömbözik, hol kezdődik, vagy végző-,;

dik egyik vagy másik, és mikeni mén egyik a másik­

ba által. meg mutatni nem lehet. A véredéuyek nem, oly mélyen hatnak , melyek inkább fólítletes finom bál- lókat képeim k. Az in idegekkel nem látszik b irn i, ne­

kik kit lomb féle időrajaik vannak i, ha hosszúk, és gör­

getegek in a in á l (Tendines), ha szélesek bSnyéinek, (Aponeuroses), neveztetnek. Némely helyen az in nem;

az izom végénél kezdődik, sölt az izomállomány köze­

pén egyenes hosszban foly alá, ú gy, hogy az izom­

rostok két oldalról lerde szegletet képclvén, koezód- nak az inhoz, ily izom tollas izom nál (pennatus) mondatik. Midőn az in csak egy oldalról mén alá, és az izomrostok is* csak egy óldalrúl ferdén jutnak az inhoz, más oldalról pedig nincsenek, akor az izmot fé lto lla s izom nál ( semipennatus) nevezik.

Hogy az inak mozgékonysága könnyítessen , és hogy simán tartassanak, a takony erszény e l (Bursae muco­

sae). rendcllellck; ezek már lágyabh , már merőbb íz- nedybárlyákbúl állnak, melyek-üregeket képeinek, és vagy inakat környelnek, vagy azokhoz függnek, de, magokban húzódékony, sárgás, vagy vöröses nedvet tarta­

nak- Ha az inakat hüvelyként veszik körül hüvelyes ta­

kony erszény ehneh (bursae mucosae vaginales) 5 ha pe­

dig azokhoz csak tapadva vannak, hólyagos takony-*

erszényéinél (bursae mucosae vesiculares) mondatnak*

Hártyájok vékony, átlátszó, melynek külső lapja a*

20 A % e m b e r i t e * t

odafekvő sejtszövettől érdes, a belső sima, és Választott nedvei fedezett. A hüvelyes tákonyerszények tulajdon­

képp. az inat nem az üregjökön, bocsájtják á lta l, hanem zárva környelik azt. Találhatni ilyet leginkább azon hosszú inakon , melyek csontokon folynak. A hol több inak egy más mellett fekszenek , a takonyerszé­

nyek egymással kötődnek tszve, még pedig ügy, hogy- majd szabad menet van egyikbűi a másikba, majd mindenik magában megálló. Némelyekben erős ér- méczes szálak, és apró zsírrögecsek tapasztaltainak.

Ú gy látszik, hogy az elsők az inakbúl erednek, és a tömlő belső oldalához formák.

Ezen seregbeli izmok többnyire végeikkel csőn Lhoz tapadnak, középső részök pedig szabad, csak nehdnyan vesznek el a bőrbe, vagy forrnak porezokhoz. Azon h e ly , hová az izom fo rr, de a m ely nem m ozdul, ha­

nem m ely felé a mozdulás történik , merő vagy fesz~

pontnak , vagy izom kezdetének monda tik ; azon hely pedig, hová az izom feszül, és melynek mozdxtatni szükség , m ozgó, vagy g y alpontnak neveztetik. Sok izmoknak egyedül egy mozdulatlan, és egy mozduló pontja van, másoknál ellenben mind a két pontok vagy mozdulatlanok, vagy mozgók, a mint az akarat kí­

vánja. Ezen odafeszűlés szerint minden izom ügy osz- tatik fö l, hogy o tt, hol a feszpont van a z iz o m fe j, a gyakponlnál pedig az izom fark legyen , melyek közt az izomhaa foglaltatik.

M á s q d i k s e r e g .

Ide tartoznak* mind azon izmok., m elyek az agy tehetségétől inkáhb függetlenek, m elyek munkálódá- sai más ösztönök által hozatnak elő. Ezek segítik a helrészek egy részét tenni, honnan csak a mel - és has­

üregben találtatnak. Az első sereg izmaitul sokféleként külömbözhek; külömböző képű tömlőket készítnekj

e g y s z e r ű r e n d s z e r e i r ő l . 21

csontokhoz ■ sehol sincsenek nőve, inas részekkel sím hinták. Rostjaik vékonyak gyengédéit, oly erős nya­

lábokat sohasem képeinek, melyek közé sojtszövcl, vagy zsír jat.ua, és sejtszövet által sehol sem tar Lat­

nak oszve, hanem egymás melló vaunak helyeztetve , ép széles hártyanemü. , izomlapokat hoznak elő, A rostok iránya külömböző, nem párhúzomosan folynak l e , hanem sokszorosan keresztül vágnak egymáson, és,egymás közt eltűnnek; innét tetszetős hosszá le­

folyások van, p, o. a hárzsmghau. Kevesebb vércdényc- jket n yern ek, punét haloványabh, színák áltáljában.

Azon illegek, m e ly ik liozzájok jönnek, csak csekélyebb szám m al erednek az a g y - , és gerinozagyidegekből; többnyire Libái a dúozrend'./.crbftl, m ely főképp a

;zpa _., éf. has helreszeiuck szamára rendeltetett, voszik eredetöket.

10. §. /Íz üteres edényrendszer általánosan.

• A vérkereugósre kél egyik a másiknak ellenébe tett sorlícli edények rendeltének. Az egyik sor az literek (Arteriae) neve alatt világos - vörös vért visz a szívtől

a test kórle Léhöz; a másik vérerei (Venae) nove alatt mind azon vért szedi öszve, m ely az elöjárt elválasz­

tások, és táplálás után a testben mint sötét-vörös szí­

nit vér marad hátra, melyet a szívhöz vezet vissza.

Az ütereb oly^ csövekből állnak, melyek átvágások . után körös nyílást mutatnak. Színük fehér, mivel a hártyák szí mhetünő vastagsága végett a vér át nem tet­

szik! Fekszenek, a mi főképp a nagyobb törzsököket ille ti, az ízek hajlásáhan;; nem hogy az által jobban, védessenek, hanem hogy a mozgások alatt a nyomás elmellőztessen; mert az ütér a tag kifeszítése alatt csak az egyenes hosszig nyájtathatik ki ,, s így az annál in­

kább kihúzódik, a hajtás közben pedig annál inkább rövidül* De ha az ellenkező oldalon feküdne , úgy a . tag hajtása alatt egészen öszvenyomatnék.

22 Az e m b e r i t eát

Az üterek alhotcísa következő: fölül minden utér sejtszövet által környeltetik, csak némelyeknél vétetik abból kevesebb észre ; úgy a köldökzsinór, az agy , és gerinczagy ütereinél csekély mennyiségben találtatik az. A sejtszövet az litereket a szomszéd részekhez füg­

geszti, helyezőtöket, és hajtásokat 'kormányozza, belül töm öttebb, kívül lazabb , ;az átérnek hüvelyűi szolgál, a nagyobb ütereken a hajszálrendszerhöz tartozó amazo­

kat tápláló más, kis edényeket nyer , az üterek. tőle veszik erősségöket, A sejtszövetet lefejtvén, alatta egy tulajdon merő hártya vétetik- észre, melynek színe sárgásfehcr, és észrevehető rostokbúl á ll, melyek ré­

tegekként egymás fölött fekszenek, és csaknem körké- p ű e k , hosszú irány szerint soha sem folynak. Alko­

tások nem sejtes , sött inkább némely belrészek izom­

rostjaihoz hasonlít, innét az iitérben zsírt sehol se le­

het tapasztalni, vízkórságos állapotban víz általl'azzá soha se tétetik , és sebek után az edény öszveforr, a nélkül, hogy a kisarjadzó sejtszövetnek nyomait látni lehetne. Ezen boríték alatt a belső hártya fekszik, mely vékony,' fehér, és simának tetszik, a szív belső hártyájával függ öszye , ' és nagy számú Jiajszáledény- ekkel b ir, melyek hihetőleg valamit választanak, hogy, az .által a belső lap simán tartasson. Azokat főképp az üterek közönséges gyulladásánál lehet tapasztalni >

midőn is ezen hártya vörös, és számos edényeket mu­

tat. A lapaztalás tanítja ,, hogy midőn az ütér hosszá irány szerint nyáj Latik, a kinyúj tásnak igen ellenszer gézi magát, de a széles irányban te tt eró'szakra könnyen 'elszakad. Az idegek , m tlyek az üterek állományába hatnák nagyobb, vagy kissebb számmal vannak. A nagy véredényekben csak kevesebb számú idogbonyolodások tapasztaltainak, de mentül inkább clágadzuak és kis sebbednek azok, annál nagyobb száminál lalállaluak idegfonaLok bcmiök.

e g y s z e r ű r e n t U z e r é i r . 0 ) . 23

. Az literek sokféleként egyesülnek egymás közt, mely egyesülésnek neme öszvenylldsnal' (Anastomosis) 'monda-tik- Ezéket a test minden helyein találhatni.

Majd a nagy lörzsökök nyílnak öszve, mint agcrincz- ülerek,*, majd a középszerűk p. o. a bélesatornán a z - öszvenyíló ágak ; majd a legkissebb ága csők, melyek szinte számlálhatallanok. Ezen öszvenyílások á lta la vérkerengés mozdítatik elő, és ha egy törzsök szenved, akor más törzsök vagy ág vállalja annak múnkálódását magára.

A törzsükéül az ágak külömbféle hegyes, tom pa, egyenes szcgletcknél'válnak el. Kívül a válás helyénél az ütér valamire földagad, helöl ellenben az edény üregében ugyan azon helyen ft belső hártya által egy redő készítetik, mely annál inkább k iáll, mentül hegyesebb a szeglet, mi által a véroszlop töretik meg, és a vérfolyásnak iránya mozdítatik elő. -Ezen kívül az literek sok helyeken görbüléseket tesznek, p. o. az ajkakon, a méhen, nyelven, s. a. t. hogy óként a ré­

szek mozgása, és kitágúlása alatt kiegyenesedvén engedhessenek.

Mentül tovább távoznak az literek a szívtül, annál nagyobb a számok, de annál kissebb az átmérüjök , ez annyira kissehbedik, hogy végre az ütér hajszdledénuyé leszen , mely a vérerekkel, és választó edényekkel függ öszve. Egyedül a szivacsos testekben .mennek az literek a hajszálcdények közbevetése nélkül a vér&rtümlők- K u dlt.il

24 A z e ni b c r i t e s t

XI. §. A vérérén edényrendszer általánosan.

, A vérerek mint az literek , görgeteg csövekéül áll­

nak,, de az átvágás mán öszverogynak. Szinök kékes , mivel a vékonyabb hártyák a vért áttetszeni engedik.

Számok mind a törzsökökben, mind az ágakban sok­

kal nevezetesebb mint' sem az litereké, foghatóságok pedig szembetűnőbb, összenyílás nagyobb mennyiségben

e g y s z e r ű r e n d s z e r e i r ő l . 25 történik köz tök, és a földiét esen folyó vérerek a mé­

lyen fekvőkkel egyesülnek. r

A vérerek legfölsőbb hártyája sejtszövetbűl i t t l , mely a vérér folületén laz, és ezeket a szomszéd ré­

szekkel köti őszre, de még sem készít oly szembetűnő erős hüvelyt, mint sem az ütei'eknél. Erre egy tö­

mött hártya, a vérerek saját hártyája, köyétkezik, mely kevésbé merő és • érméczes, mint sem az litereknél; kör­

rostokat sem lehet benne észrevenni, sött a rostok in­

kább hosszú irány szerint folynak,"m elyéknek izmos alkotásokról semmi bizonyost nem mondhatni. Ez alatt végre a belső hártya fekszik, mely a szív «belső hár­

tyájával köttetik öszve, és mint sima vékony hártya

‘tűnik elő. Ezen hártya által a vérerek nagyobb részé­

ben billentyűi; (Yalvulae) hozatnak elő, melyek, ezen hártyának megkettőztetésébölerednek; a belső hártya t. i. a fölötte fekvő feszült hártyánál tdgahb lévén, ösz- vetürődik, a honnan félhódképü redö támad , melynek lapjai sejtszövet által egyesülnek; ezen folytatványök vékonyak de m erők, és az erőnek ellenszegezik ma­

gokat. Szabad szélök a szív hoz közeléhb fekszik, a vérérrel öszvekötott domború szélök pedig valamire távolabb esik attól, A kis vérerekben a billentyűk egy­

szerűk, a nagyobbakban kettősek, vagy négyesek.

Azonban őket nem minden helyeken tapasztalhatni p, o, a méh-,az ondór, a tüdővérerekben, a vexőczérben; ellen­

ben a végtagok, és a külfej vérebeiben számosabbak.

A vérerek a hajszáledények; rendszeréből erednek.

Csak a szivacsos t testekben nyílnak közbe ve tétlenül a?

literekkel öszve. ■

A véredény - rendszer átlapolja a z élet hűlöm-*

bözö szabászaiban.

A magzatban nem minden ü t- é s vérerek vannak egyenlően kifejlődve-, csak azok előkelők , melyektől a vér szaporodása, és némely életmívekben lévő még-

Változása függ* Az agycdények. szembetűnőbbek mintsem az ábrázat edényei* A paizsmirígy, a kedeszmirígy, a vesetok edényei tágabbak meg szembetűnőbbek , és a veró'czér bal ága nagyobb; kissebbek ellenben a fölső, és alsó yégtagoké, és a medcnczéjé, a köldükülerekel kivévén. A születés után növekedés közben az literek a vérereket föhxlhaladják. Az előbbenick nagyobbak, és őket mélyen a hajszál edényekbe bé csak kön­

nyen leket nyomozni, a mit a befecskendezések mutat­

nak. Ok oly vért foglalnak magokban, mely sok táp­

láló alakkal b ír , mely mind le té te tik é s haszonra for­

dítalak , a honnan a visszafolyó vér mennyisége lát- szalosan k e v e re d ik a z é rt is a vérerek kitágúlásai ke­

vésbé Ldnnck szembe. Midőn a test kifejlődése bevég- ződi'lt, akor mind a kél rendszerek az ólel közép sza-'

kaszában arányképp megegyeznek *, az élemodclt kor­

ban a két rendszerek között az arány megfordul ■, a vérerek az. litereket .meghaladják. Az üterek száma a táplálás-csiiggedésévcl nevezetesen fogy,, a mi befecs­

kendezésekből kileLszik, melyek az öregeknél soha oly jól nem esnek k i , szűkebbek is lesznek, és kevésbé érméczesek. A vérerek ellenben mindenütt jobban ki­

tűnnek, és lágabbak, főképp a végtagokon. Ezen ki­

tágulásnak oka leginkább az üterek életerejének ostig- gedcsóben á ll, mely által a vér vissza folyása nehe­

zebbé tétetik.

12. { . A h a j s z d l - e d é n y r e i t c l s s e r e . A hajszáledények, vagy a sávos, a leghissebb, a kiesebb nemű edények (Vasa serosa, minima, mino­

rum geuerum) tulajdon igen elterjedi, rendszert tész- nckj mely minden élelmívben, még a csontokban is jelen van. Ezen rendszert mint egy mindenütt.elter­

jedt hállót lehet képzelni, melyben a legfinomabb e~

dények egymást vágják által, egymástól külömféle- képp válnak m eg, és ismét egyesülnek. Száma ezen

26 Az c m h ő r i t e s t

edényeiknek mérhetetlen , és könnyén azon gondolatra ragad, hogy minden ilyen edényekből á ll;'é s valóban mentül finomabb a befecskendezés , annál nagyobb számmal látszatnak azok- Ezen rendszer két sorbeli edényeket foglal magában, '

í. A tápláló edények (Vasa nutrientia) a legfino­

mabb részekkel állnak Öszvefüggésbén,, és azéletfníves térimbélberi észrevehetetlenül vesznek el, Ezekben tör­

ténik az élet által a vérnek megváltozása, a mennyiben részint a tápláló s még folyó alakok merő képet vesznek m agokra; részint a merő de már elhasznált részek is­

mét folyókká lésznek. , Ezen okbúi ezen edényeket, mint csak az űt-és vérerek közé helyeztetett kötő csö­

veket nem lehet tekinteni. Nekik fölehh elrendeltető- sok van. Az ü te re k , melyek csak mint a beléjök öni- lődő vér vezetői tekintethetnek , a hajszáledényekbe végződnek, és ismét a vérerek, m int vissza vezető csővek ezekből erednek.

2. A választó edények (Vasa secernentia,) Ezek ü vérnek egy részét veszik fö l, és saját élettehetségök szerint annak vegyítését megváltoztatván, abbúl tulaj­

don nedveket készítnék. Ezek vagy a kivivő menetek­

be végződnek (p, o. a májban, a nyálmenetben) vagy a szabad fölületeken enyésznek el.

13. §» A b e s z t v ó e d é n y r e n d s s e r á l t a l á ­ n o s á n .

, Ezen rendszernek, melynek edényei sávos, nyir­

kos, vagy szívó edényeknek (Vasa serosa, lymphati­

ca, absorbentia) mondatnak, a’ vérkerengéssel semmi köze nincsen, csak némely világos nedvet , nyirkot (lympha) visz,, melyet a test minden részeiből fölvé- vén, a vér gyurmájába teszi le. A nyírk részint vá­

lasztott, de ismét a vérnek visszadott nedvekbül; ré­

szint a tudok, külbőr, és beleső által fölvett idegen alak

búi áll. ‘ ‘

. egyszeri *, r e n d s z e r e i r ő l . ¥1

A nyirkedényck oly finom kártyás esővekből áll­

nak , melyek a nem figyelmező szem áltál észre nem vétetnek. A test csaknem minden részében találtattak, és befecskendezések által állítattak' elő. Minden n.v.- lxöl erednek mind "a mélységből, mind a föliilctről.

Hanem tulajdon kezdeteik észrevehetölcg nem állítat­

hatnak elő, mivel azok igen finomak, sőt maga q fegyveres szem sem képes Őket fölkeresni, Nyílásaikat csak a bélcsőben, és a külbőrön Játszattak némelyek észrevenni; azért is kezdetüket egyedül ott -vélhetjük

lenni, hol fölszívás -tapasztaltatik.

A nyirkedónyck elemién igen finom Kiállókat ké- Rzitnck , és a lcgkissebb ágak csak lialkal mennek na­

gyobbakba alial, l)c ezek nem mindenütt egyesen jön­

nek elő, «ili új onnan meghasadnak, ismét Össze jön­

nek , és ily módon folytatódnak mind addig, míg a nekik sajáL nyirkmirígyeken által nem mennek, de itt nem maradnak, hanem a mirigy más oldalából is­

mét kilépnek, tij mirigyeken hátnak által, és egymás közt egyesülnek. Ekónt az ágak száma fogy, vastagsá­

ga pedig növekedik mind addig, míg egy k üzünséges csőben a melvezetéhben vagy tdpesúben (Ductus tho­

racicus) öszve nem jönnek,. á hol egyszersmind vég­

ződnek. Vallyou minden szívó edények átmennek-é a főcsöbe’, vagy a kivűL hogy a melvczelékct érintsék á vérerekbe is végződnek, még eddig nem látalott cl.

Azonban ezen utolsó vélemény helyesebbnek; tetszik lenni.

A szívó edények két hártyákból állnak egy külső, és egy belsőből. A belső belülről rá u ez okát vetvén va­

lódi billentyűket készít, melyek nagyobb részt kettőn sek, és a fölszívolt nedvnek visszaesését gátolják,

A szívó edényeknek színe, ha csak nyirkot visznek, fehéres,, s.ilykor egyszersmind átlátszók, mely tulajn donságokat elvesztik, mikor más alakot vesznek föl-

28 Az e m b e r i t e s t