Tüskés Tibor: Nagyváros születik
„A város tehát lényegében piac, mindennemű szellemi és testi, erkölcsi és anyagi javak piaca, és létét egyedül az a körülmény okolja meg, hogy az ember minél szorosabb kapcsolatban, minél nagyobb közelségben kiván élni mind- azokkal az embertársaival, akikre boldogulása érdekében szüksége van."
GRANASZTÖI PAL:
A városok sorsa a huszadik században.
Vajon kinek szól, kiket is érdekelhet elsősorban egy Pécsről írott könyv? A pé- csieket, akik kíváncsian keresik benne az ismerős, kedvelt, u n t vagy éppen u t á l t utcákat, házakat, arcokat? A Pécsről származottakat, akik meghatódottan k u t a t j á k benne i f j ú s á g u k emlékeit? Vagy azokat, akik — elszármazottakra és elszármazott- jelöltekre oly gyakran jellemző — dühvel kérik r a j t a számon s a j á t „pécsiségüket" ? Vagy tán a Pécs-barátokat, akik elég sokan lehetnek szerte az országban, m e r t a m i n t Tüskés Tibor — számokkal bőven, d e okosan élő — könyvéből m e g t u d j u k , „Pécs m a a negyedik leglátogatottabb helysége az országnak . . . 1970-ben egyedül Budapestről, az Engels térről 993 a u t ó b u s z - k ü l ö n j á r a t azért indult el mintegy harmincezer utas- sal, hogy egy n a p r a vendégeket hozzon Pécsre." Volnának hát elegen, akiket a könyv mintegy „hivatalból" vagy „hobbiból" érdekelhetne. T á n ő r e á j u k gondolt H a j d ú Ráfis G á b o r is, a m i k o r értékelő és rokonszenvvel megfogalmazott bírálatában azt jövendölte, hogy Tüskés Tibor könyve n e m fog országos feltűnést kelteni.
Csakhogy ez a könyv elsősorban n e m a pécsleknek, Pécsről elszármazottaknak és Pécs-barátoknak szól, s éppen ezért nagy b a j lenne, ha n e m keltene országos föltűnést. A könyvben ugyanis jellegzetesen országot-népet érdeklő kérdésekről van szó; Tüskés fegyelmezett szenvedéllyel sorakozó mondatai m i n d n y á j u n k érdeklődé- sét igénylő gondokat és lehetőségeket tárgyalnak meg.
Á m d e ez n e m úgy értendő, m i n t h a Pécsben Tüskés a modern m a g y a r nagy- városképződés valamiféle „modelljét" találta volna meg. A modell kitűnően bevált módszer az ember és a természet viszonyát vizsgáló tudományokban, de az e m b e r és a többi e m b e r szövevényes kapcsolatait keresőnek többnyire csak a szemét köti be. Tüskés ellenben tágra nyitott szemmel keresi-kutatja m i n d e n ü t t az emberi k a p - csolatokat, s így az ő városa valóságos és tényleges Pécs, n e m pedig holmi elvont Pécs-modell. A pécsiek meglelhetik benne jól ismert v á r o s u k a t — még a h a j d a n i bordélyokat és a híres beszakadó pincéket is —, az elszármazottak álmaikat, a Pécs- barátok pedig a mediterrán atmoszférát. Ez a város Tüskés könyvében konkrét hús- vér-kő-szén Pécsként válik országos fontosságúvá. Azt m u t a t j a meg, hogy miféle hely és szerep jutott Pécsnek, milyen rangot vívott ki m a g á n a k a honi városfejlődés d i n a m i k á j á b a n . A m a g y a r urbanizálódás simának éppen n e m m o n d h a t ó m ú l t j á b ó l és jelenéből t á r föl egy nagyon fontos fejezetet, s Pécs — a valóságos Pécs — lehetőségeit és jövendőjét elemezve a honi városok v á r h a t ó urbanizációs tendenciáit villantja föl. De sohasem általánosít. N e m bízik különben sem az átlagokban: mes- terien kezelt statisztikai adatait is m i n d u n t a l a n félretolja és aprólékos gonddal h a j -
lik az egységek és az egyedek: házak, utcák, üzemek, gépek, munkások, tanárok, tisztviselők, háziasszonyok sorsa és gondjai fölé.
Már bevezetésképpen így vázolja néhány vonallal a város történetét; nagy európai összefüggéseket szembesít kicsiny egyéni életek valóságával. Köteteknél jobban megérteti n é h á n y oldalon, hogyan vált az olasz-dalmát kultúrvilágba tartozó i m a g y a r reneszánsz kisváros a török uralom és a pusztító Habsburg-reconquista után szabályos n é m e t városkává, hogy azután negyvennyolc tüzében és a polgári iparo- sodás k o h ó j á b a n megmagyarosodjék, á m sosem annyira, hogy n e lennének m é g m a is jelen benne „a nemzetiségi m ú l t emlékei". „A különbségek n e m szülnek ellen- téteket. A változatok összhangja egységessé, frissé, vállalkozó k e d v ű v é teszi az e m b e r e k e t . . . A színek és árnyalatok változataiból a sváb szorgalom és rendszeretet, szervezettség és összetartás a legszembetűnőbb." És testközelséget tisztelő módszeré- hez híven azonnal példát is említ, a „kiejthetetlen, mássalhangzó torlódásos, egy szótagos" nevű szomszédja k e r t j é t : „A gondosság, a rend, a szorgalom élő jelképe ez a kert." Érdemes ennél az apróságnál még a recenzióban is elidőzni. M e r t amíg és ahol nemzetiségi kérdésről ilyen nyíltan, becsületesen és nyugodtan szólani n e m lehet, addig és ott szocializmusról sem lehet szó. S Tüskés egy percig sem titkolja, hogy őt kizárólagosan a szocialista városfejlődés lehetőségei és gondjai érdeklik.
Éppen ebből a szempontból tanulságos és példaként kínálkozó Pécs fejlődése.
Pécs ugyanis a felszabadulás óta nőtt nagyvárossá; lakosainak száma az utóbbi negyedszázad alatt kétszereződött meg s é r t e el n a p j a i n k r a a 150 000-et. Méghozzá egyetlen falucska hozzácsatolása nélkül. S ezzel a gyors növekedéssel egyedül áll a magyar nagyvárosok felszabadulás utáni történetében. Debrecen és Szeged m á r régebben is nagyvárosok voltak, Miskolcot a környező települések is növelték. Pécs döntő urbanizációs jellegváltozása teljes egészében a szocialista építés időszakában zajlott le.
Ezért is foglalják el Tüskés könyvében a legnagyobb helyet a szocialista iparo- sítás és ipartelepítés kérdései. A jelző itt a n n á l is i n k á b b hangsúlyozandó, mert Tüskés sohasem áll meg az ipar s t r u k t ú r á j á n a k és szerkezeti változásainak az ismer- tetésénél. Regisztrálja persze ezeket is, olykor szinte iparstatisztikushoz illő alapos- sággal és szakértelemmel. Részletesen elemzi például, hogy miféle átcsoportosításo- í k a t és beruházási változtatásokat kívánt a szénbányászat hirtelen csökkentése a ! h a t v a n a s évek közepén, m a j d meg milyen gondokat okozott lassú újrafejlesztése a I h a t v a n a s évek vége óta. Okosan érvel a gépipar és az élelmiszeripar elengedhe- tetlenül szükséges és gyors fejlesztése érdekében, megérteti a könnyűipar szerepét é s pécsi települési különlegességeit. Módszeréhez híven m i n d e n ü t t a konkrét rész- letekre épít beleértve a m u n k a e r ő kérdéseit is: a vándorlást, a letelepültek, ingázók é s a városba kívánkozók helyzetét, a kereseti lehetőségeket, a termelékenységet, a munkafegyelmet, a szakmunkásképzést és utánpótlást. De sohasem áll meg ezeknél a részleteknél. Az elemzések kategóriái megett embereket keres és talál, sorsokat ír le. Külön vizsgálja a keresetek egyre jobban széthúzódó s p e k t r u m á b a n a fölül, középütt s legalul elhelyezkedőket. Megkeresi, mire f o r d í t j á k nagy, közepes és kicsi jövedelmüket az e m b e r e k ; az emelkedő életszínvonal — és az emelkedő árak — imponáló átlagai megett m e g l á t j a ruházkodásuk, étkezésük, lakásuk, életük különb- ségeit. „Hozzádifferenciálja" mintegy az életmódokat és megélhetési lehetőségeket a differenciáltan emelkedő életszínvonalhoz. S ez alapvetően fontos része könyvének, hisz az emelkedő átlagok fényében oly könnyű szemet hunyni a szélsőségekre. Kell tehát a nyomatékos figyelmeztetés: „A város t á r s a d a l m á n a k p e r e m é n számosan élnek szegények, alacsony jövedelműek, többgyermekes családok, nyugdíjasok."
Vajon t u d j u k - e , t u d j u k - e eléggé, hogyan élnek? „És a jómódúak, a szükségleten felül költekezők, a hirtelen meggazdagodók? Akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan él egy öttagú család egyetlen keresetből?" Tüskés Tibor nem dől be a tetszetős lángossütő-romantikának, megpróbál — persze n e m sok eredménnyel — behatolni a kacsalábon forgó ú j o n n a n épült exkluzív Mecsek-lejtői villák titkaiba. Több sikerrel j á r u t á n a az egyszerű j ó m ó d ú a k és közepes keresetűek pazarlásának, a k u k á b a ke- rülő kenyérnek, a növekvő fogyasztás visszásságainak. S megint — noha ízig-vérig
BUSO
Pécsre áll — nemcsak Pécsre érvényes, a m i t megállapít: „Nem a kínálat és a fo- gyasztás növekedésével van baj, h a n e m a fogyasztói szemlélet terjedésével, az igé- nyek mértéktelen elharapózásával. . . . Azzal a szemlélettel van baj, amely az e m - berben csak fogyasztót lát. Azzal van baj, aki azt m o n d j a : Elégítsük ki az igényeket, m e r t ezzel ú j a b b igényeket ébresztünk." De h á t „ . . . b a j az, ha az emberek hűtőgépet, centrifugát, téliszalámit, sört, a u t ó t v á s á r o l n a k ? Természetesen nem. A b a j az, ha csak ezt vásárolnak. Márpedig Pécsett a fizetések nagy részét a kereskedelem nyeli el. Pécsett messze az országos átlag fölött költenek az emberek." Az életszínvonal emelkedése n e m ébreszt önműködően emberi s kulturális igényeket. „A jólét és az értelmes élet n e m mindig azonos. A m a g a s a b b kereset n e m jelent automatikusan m a g a s a b b életformát. A több fogyasztás n e m e r e d m é n y e z szükségszerűen nagyobb szocialista tudatosságot. N e m biztos, hogy a fejlettebb technika értékesebb k u l t ú r a hordozója."
A tudás é s a művészet műhelyeiről külön fejezet szól a könyvben. Tüskés r e - gisztrálja a kulturális hagyományokat, megemlíti a fontosabb kutató- és felsőokta- tási intézményeket, iskolákat, múzeumokat. De — s ez n e m eléggé becsülhető é r d e m e a könyvnek — határozottan szembeszáll a lagymatag „kultúrváros"-hangulattal.
T u d j a , s ki is meri mondani, hogy a művelődési intézmények n e m teremtenek auto- m a t i k u s a n műveltséget. Ezen a kényes és b a j o s a n áttekinthető területen sem dől be a számok — és a tekintélyek — varázsának. „ B a r a n y á b a n nyolcszáz (!) tudományos k u t a t ó tevékenykedik. Egy ú j a b b , szigorúbb vizsgálat szerint Pécsett száznyolcvan tudós működik. . . . Nem sok egy kicsit ez a s z á m ? " — kérdezi. És megint nemcsak Pécsre érvényesen állapítja meg, hogy „ . . . a nagyváros, a távlati kutatási tervek, a tudományos c e n t r u m igénye a szellemi élet területén egy sor v a d h a j t á s t táplál. Föl- duzzad a tudományos intézmények létszáma. Divat lesz a t u d o m á n y o s ülésszak, a szimpozion. F ö l b u k k a n n a k emberek, akik n e m azért szerzik meg a tudományos fokozatot, hogy k u t a t ó m u n k á t végezzenek, h a n e m azért, hogy a m a g a s a b b állás betöltéséhez presztízzsel rendelkezzenek."
Regisztrálja persze, hozzáértéssel és szeretettel, k u l t ú r á n k pécsi vagy Péccsel összefüggő nagy eredményeit és neveit is — milyen r e m e k vázlatot rajzol például néhány m o n d a t t a l Csorba Győző Péccsel összeforrott kristálytiszta lírájáról —, de szükségképpen és szándékosan röviden, m e r t a műveltségben is elsősorban azokat a vonásokat keresi, amelyek a városfejlődés dinamizmusával függenek össze, segítik vagy gátolják a szocialista nagyváros megszületését. És ebben a szélesen és dina- mikusan fölfogott értelemben a műveltség kérdései egyáltalában n e m korlátozódnak a k u l t ú r a műhelyeire, s e n n e k megfelelően tényleg át meg á t is j á r j a a tárgyalásuk az egész könyvet. „A város — vallja Tüskés — mindenekelőtt é l e t f o r m a kérdése, s a városi é l e t f o r m á n a k nemcsak az anyagi lét, h a n e m a tudati szint is az alkotóeleme."
De ez a tudati szint, a szellemi, az erkölcsi j a v a k piaca, hallatlanul nehezen leírható jelenség, és egyszerű f o r m u l á k r a sohasem redukálható. Tüskés szociográfusi r e m e k e - léseinek egyike, ahogyan ismételten s mindig m á s aspektusból vissza-visszatér reá, míg végül az olvasó az összerakódó részletek spirálisain haladva leolvashatja a t á r - sadalmilag kódolt és többnyire r e j t e t t jelenségeket. M e g m u t a t j a például, hogy á r t a t - l a n n a k tetsző szokásokban és szórakozásokban — étrendben, doktori címekben, y-osításokban, k u t y a t a r t á s b a n , autókázásban, vadászatban, protokollá üresedő ver- nisszázsban — miként őrződnek vagy termelődnek ú j r a dzsentroid pózok, nemegy- szer a „szocializmus" ü r ü g y e alatt. Leírja, értelmezve és kiegészítve a baleseti sta- tisztikákat és a forgalmi kimutatásokat, a közlekedéstechnika veszedelmesen ala- csony szintjét s elmaradottságát. R e á m u t a t az okára is: „ . . . a z általános emberi kulturáltság h i á n y a . . . Nemcsak a gépet kell »kezes állattá« szelídíteni. Az e m b e r - nek is domesztikálódnia kell a gépekhez." Beszél nyíltan és prüdériamentesen, meg- értően és rokonszenvesen a város szexuális fölszabadultságáról. Az pedig valóságos szociopszichológiai m i n t a lehetne, ahogyan tizenhat-tizenhét éves pécsi diáklányok dolgozataiból levezeti a modern nagyvárosi lakosok erős és természetes természet- vágyát. És persze ezt az igényt is szembesíti a megvalósult, megvalósítható és elron- tott lehetőségekkel. Regisztrálja — kell-e ismételni, hogy nemcsak Pécsre érvénye-
BUSO
sen — az urbanizációs természetpusztítás korlátoltságait. „A tisztások autóparkolóvá alakulnak. A város fölötti erdőben tanyát vert a szórakoztató ipar. A f á k közé vidámparkot, állatkertet, úttörővasutat építettek, s mindezt együttesen — a Kodály Zoltán zenéjét és nyelvtisztító mozgalmát tisztelő városban — Mecseki K u l t ú r p a r k - nak keresztelték el." Hát a k k o r m á r csakugyan i n k á b b a Fekete Lány, aki „ . . . a Nádorban ledobja m a g á t a plüsszékre: — Srácok, de megtömtek az e s t e . . . "
Még egy csomó anomáliát és gondot fölsorol Tüskés, arcokat és beszélgetéseket villant föl, d e nem azért, hogy megrendezze Pécsett az „urbanizációs á r t a l m a k "
városszociológiákból jól ismert divatbemutatóját, ö t most sem az á r t a l m a k , ano- máliák, deviáns magatartások érdeklik, h a n e m újból s mindig az e m b e r e k :
őszinték és képmutatók, erősek és gyöngék, bűnnel és erénnyel v e g y e s t . . . "
Az ő átalakulásukat k u t a t j a , az érintkezés és kapcsolatteremtés megváltozott formáit nyomozza a modern városi közösségben. Fölfedezi — s megint nemcsak Pécsre érvé- nyes jelleggel —, hogy a modern nagyvárosi élet egyik fő vonása: „ . . . k a p c s o l a t o - kat kínál anélkül, hogy az e m b e r fölfedné személyiségét", s következésképpen
„ . . . a szóbeli és egyedi kommunikáció helyébe az írásbeli és a közösségi k o m m u - nikáció lépett." Éppen ezért s így érthető például, hogy bár a régi pécsi életnek tel- jesen és visszavonhatatlanul vége a régi Pécsről az emberek t u d a t á b a n élő k é p ma is segíti a városiasodást."
Az érintkezés- és kapcsolatteremtés közösségivé válásával hatalmasan megnőtt a tudati tényezők szerepe, de megfordítva is érvényes a tétel: a modern nagyvárosi tudat kialakításához és életéhez nélkülözhetetlen az egészséges és teljes értékű írás- beli és közösségi kommunikációs s t r u k t ú r a . S itt újból roppant lényeges ponthoz, az egész könyvön végighúzódó, folyton ki-kibukkanó s ismételten megtárgyalt témához é r k e z t ü n k : „Mekkorának kell lenni Magyarországon — fogalmazza meg f r a p p á n s a n egy helyütt Tüskés a témát — egy vidéki városnak ahhoz, hogy az írónak kiadót, a muzsikusnak zenekart, a színésznek filmszerepet, a festőnek vásárlást t u d j o n bizto- sítani? Kétszáz-háromszázezer lakosúnak? De akkorra m á r Budapest is hárommillió lelket számlál!" De Tüskést soha el nem r a g a d j a a divatos — és leghangosabban g y a k r a n épp Pesten prédikált — Budapest-ellenesség. Tüskés — ha érezhető is tán fogalmazásában itt-ott kicsi jogos türelmetlenség — mindig józanul mérlegel. „Köz- ismert — í r j a —, a főváros mellett n á l u n k nem alakult ki úgynevezett ellenpólus- város, m i n t amilyen Jugoszláviában Belgrád mellett Zágráb, R o m á n i á b a n Bukarest mellett Kolozsvár, Lengyelországban Varsó mellett Krakkó. Pécs a jövendő h u - szonöt-harminc évben sem válik úgynevezett ellenpólusvárossá, a főváros verseny- társává."
És tegyük tán hozzá: nincs is reá semmi szükség. Az ellenpólusváros ugyanis tipikusan tizenkilencedik századi képződmény, tizenkilencedik századi gazdasági és kulturális körülmények hozták létre. Budapest m a g a is tipikus ellenpólusvárosként nőtt óriássá, Bécs versenytársává. A mai, városhálózatokban gondolkozó urbanisz- tikában azonban semmi jelentősége sincsen az ellenpólusvárosoknak. A városháló- zatokat gazdasági, kommunikációs és kulturális áramlások gazdag és szabad folyása élteti, s a c e n t r u m o k n a k ö n m a g u k b a n ugyanúgy nincs többé semmi értelme, m i n t a vezetékeiktől megfosztott centráléknak. Pécs — és Debrecen, Szeged, Miskolc, Győr, Szombathely s m i n d a h á n y eleven városunk — növekedése és gyors fejlődése B u d a - pest létérdeke. S itt n e m az a lényeg, hogy v a n - e Pécsett — vagy Debrecenben, Sze- geden, Miskolcon — önálló könyvkiadó vagy írócsoport, akadémiai csoport, tévéadó vagy sincsen; az a lényeges, hogy kétszáz kilométeres sebességgel járó expressz- vonattal lehessen utazni egyik helyről a másikra, s a gondolat — vagy legalábbis a fény — sebességével lehessen értesülni a városhálózat minden egyes p o n t j á n a k eredményeiről, gondjairól, terveiről, esetleges jogtalanságokról, a szellem elleni vét- ségekről. s n e csak értesülni lehessen gyorsan és hatásosan, h a n e m tenni is. Tudni egymásról, s helytől függetlenül óvni, nevelni, becsülni, ellenőrizni egymást szaba- don és a sokféleség összhangját élvezve. Ez az ú j városhálózat értelme és föladata, kivált a mi szocialista világunkban. Hiszen — summázza könyvét Tüskés — „ . . . a BUSO
