7 . szám
okmányokból is —— a földrajzi hely— és tájnevek biztos kézzel igazolt magyar eredetére mutat rá.
A második, történelmi rész első fejezetei is a magyarság őstelepülésével foglalkoznak. Néhány történelmi jellegű speciálisan magyar intézmény (pl. a részesség) ismertetésével és elterjedésének bemutatásával bizonyítja a fentieken kívül a szerző, hogy a románság betelepülése Moldvába csak a magyarság ottani honfoglalása után követ—
kezthetett be. A moldvai magyarság igen zaklatott és sok szenvedést látott sorsát ezekután végig- vezeti az Árpádházi királyok korától kezdődőleg
a mohácsi vész után bekövetkező elnvomásuk, majd az utóbbi évszázadban kezdődő erőszakos elrománositásuk útján. Ezeknek a súlyos időknek a megpróbáltatásai magyarázzák, hogy egyedül Moldvában közel egymillió magyar románoso- dott el.
Nagy szorgalommal összegyűjtött statisztikai adatok bemutatásával bizonyítja a szerző, hogy a moldvai magyarság mai létszáma mintegy 120000 főre tehető. Nem mulasztja el ennek során fel- hívni a figyelmet a román hivatalos statisztika ellentmondásaira sem, sőt azokat állításainak bizonyításaira használja fel. A közel 500 községre vonatkozó történelmi, statisztikai és egyéb fonto—
sabb adatokat tartalmazó adattár igen értékes forrásanyagot foglal össze. Befejezésül a moldvai magyarság mai kulturális és gazdasági helyzetét tárja fel, rámutatva egyúttal nehéz sorsukra és a
sürgős segitség szükségességére.
A hézagpótlóna'r tekinthető művet, amely a magyarságnak ezt az igen időszerű és évtizedeken át elhanyagolt jelentős problémáját mutatja be, számos térkép és értékes bibliográfia gazdagítja.
G. P. dr.
Nyigrí Imre: Budapest bűnélete 1881-től 1940-ig. A budapesti rendőrség hatvan éve a bűnügyi statisztika tükrében.
Emeric Nyigri: La criminah'té a Budapest de 1881 61 1940. Les 60 ans de la Police de Budapest, d'aprés les statistigues de la criminalité.
Különlen omat. ,,A 60 éves magyar rendőrség" címü műből. —— Tímge á pari de l'ouvmgc intitulé : La police hongroise a 60 ms.
Budapest, 1942. 97 l. -— pages
Szerző munkája elején a székesfőváros 1880- tól 1940—ig, a ,,mezővárostól a metropolisig" tartó ' fejlődésének ama tényezőit domborítja ki, melyek
Budapesten különböző szokásokat, különböző erkölcsi érzékkel rendelkező rétegek keveredését és egészen különleges és sajátos társadalmi rendet alakítottak ki, szembeállítva a népesség és a rendőrség számbeli viszonyait is. A további feje- zetekben párhuzamot von a város és a vidék bűn- élete között, méltatja a statisztika jelentőségét Budapest rendészetében, részletesen foglalkozik a
főváros bűnéletével, a rendőrségre és a detektiv-
-——437 —— 1942
testületre vonatkozó létszámból és működési ada- tokból bőséges beszámolót nyujt. Már a forrás- munkák nagy szorgalommal való áttanulmányozá—
sát eláruló, élvezetes formában megírott szöveges rész is rengeteg számadatot tartalmaz, ezenkivül azonban számos statisztikai táblázat is emeli a ta- nulmány értékét, mely a bűnügyi statisztika kuta—
tójának jó forrásmunkául fog szol.gálha.tni..
M. S. dr.
Pusztai—Popovits József: Román kulturélet a magyar Erdélyben.
Joseph Pusztai-Popovits: La m'e culturclle rou- mm'ne dans la Transylvania hongroz'se.
A pécsi m. kir. Erzsébet Tudományegyetem Kisebbségi Intézetének kiadványai XV. sz.
Pulicatíon no XV de l'Institut pour les minoritás, fonc- tionnant ?: l'Um'versité r. hongroíse Elisabeth de Pécs.
Pécs, 1942. 76 1. —- pages.
A magyarság ellenségei által gyakran han- goztatott azt a Vádat, mely szerint nemzetiségeit elnyomja, kívánja tárgyilagos adataival megcá- folni ez a munka. A mai háborús időkben, ame- lyeknek nehézségeit a keletmagyarországi és északerdélyi területek visszacsatolásával termé- szetszerűleg előálló kisebb—nagyobb zökkenők még meg is sokszoroztak, aránylag csak igen ke- vés lehetőség adódik a kultúrtörekvések külsö megnyilvánulásaira. Azt láthatjuk mégis, hogy a visszatért területek románsága hamarosan megta—
lálta a módját kulturális életének az újra ma- gyarrá lett államkeretekben való kifeitésére, sőt megnyilatkozásaiból arra lehet következtetni, hogy annak létalapját az ,,erdélyi szellemben" kí—
vánja megtalálni.
Pusztai—Popouits könyvében sorra veszi az erdélyi iskolák román tagozatainak helyzet—ét ——
ennek keretében a tanulók származási, anyanyelvi és egyéb viszonyairól bőséges statisztikai adatot mutat be, — kiterjed vizsgálata továbbá a román—
nyelvű sajtó, könyv— és folyóiratkiadás eredmé—
nyeire is, nem feledkezve meg a román költők, írók és képzőművészek működéséről sem. A ro- mán kulturális megnyilvánulások sorában a román egyesületek által rendezett előadásokról és össze—
jövetelekről is megemlékezik, befejezésül pedig mintegy 10 oldalon igen nagy szorgalommal össze- állított és értékes bibliográfiát mutat be; ez egyma- gában is teljes érvénnyel bizonyítja a magyar államvezetés lojális állásfoglalását a román kisebb—
séggel szemben.
A könyv végén német és román nyelvű össze-
foglalás található. G. P. dr.
Fodor Ferenc: Az elnemsodort falu.
Frangois Fodor : Des villages gui ont tenu.
1942. 257 1. — pages.
A Fekete-Körös völgyében, a nagy oláh ten- gerben két magyar falu küszködik, Tenke és Bélfenyér. Határában valamikor 6 magyar falu
7, szám
-——438 —— 1942
foglalt helyet. Közülük négyet elsodort a történe—
tlem vihara, a mostoha sors. A megmaradt kettő (Tenke és Bélfenye'r) annál szívósabban ragasz- kodik talpalatnyi földjéhez, pedig az első világ- háború óta a létfenntartás küzdelmeihez az oláh (megszállás okozta viaskodás is hozzájárult. Saj—
nos, a belvederei határon túl maradtak ezek a
falvak; a második bécsi döntés alkalmat adott a
szerzőnek, a kíváló földrajztudósnak, hogy 10 év előtt megírt munkáját másodszor is megjelen- tesse. Fodor tulajdonképpen szülőföldjének élet—
rajzát adja ebben a művében, amely mintaképül szolgálhat másoknak szülőfalujuk életrajzának megírásához. A szerző gróf Teleki Pálnak, a tudós—
nak, a magyar tájkutatás megindítójának emléke- zetére ajánlja ezt a kötetét, aki ezt a tanulmányt ,,Egy évezredes magyar falu" címen a Magyar Tudományos Akadémiában 1931-ben bemutatta.
Tenke és Bélfenyér a Bihar-ehgység és a ma—
gyar Alföld határvonalán foglal helyet, ott, ahol .a Fekete-Kőrös gyönyörü völgye kilép az Alföld végtelen síkjára. Az első feljegyzések a XIII——
XIV. században említik az itteni falvakat. Való- színűleg itt, a Bihar-hegység erdőrengetegének határán védelmi vonalat, ,,gyepü"—t állított fel a honfoglaló magyarság s annak védelmére —— leg- alább is részben — a rokon besenyőket telepi—
tette le. Az ősi gyepűőrző magyar telepesek utó- dai birtokolták ezt a vidéket a XVI. században is, a török háborúk megindulásának idején, Ettől kezdve már bőségesebb történelmi adatokkal ren—
delkezünk s ezek az adatok e falvak valóban drá—
mai multjat tárják elénk. A török világban már
se szeri, se száma e falvak kirablásának és leégév sének. A török- és kurucvilág viharai után Tenké—
nek kétszeri Olálh beköltözéssel is meg kellett birkóznia, A falu magyar lakosai mindkét alka—
lommal visszafoglalták őseik földjét. Ilyen előz mények után indult meg e falvak parasztságának
kultúrmunkája, amelyet az utóbbi 200 esztendő- .ben végzett. Küszködött az erdőrengeteggel és a vízzel, tehát erdőt irtott és folyót szabályozott, esakhogy minél több termőföldet szerezzen egyre szaporodó lakosságának táplálására. A jobbágy- felszabadítás némi levegőhöz juttatta a népet, a termőföld azonban úgyszólván mindig kevés volt a falvak népének eltartásához. A nép a mostoha körülmények ellenére is szívósan ragaszkodott földjéhez és soha el nem évülő történelmi érdeme,
hogy pl. 1930—ban Tenke majdnem % részben, Bél—
fenyér pedig majdnem teljesen magyar volt.
Fodor behatóan ismerteti szülőföldjének föld- rajzi viszonyait, népwét, települését és gazdasági életét. A kötet végén vannak közölve azok a sta—
tisztikai táblázatok, amelyek a két község család- jairól, népmozgalmáről, nemzetiségi és vallási
összetételéről, birtok'viszonyainak alakulásáról és állatállományanak fejlődéséről tudósítanak beu—
nünket. Több szép térképvázlat és fényképfelvé- tel is élénkíti a munkát, amely méltán számíthat a statisztikusok érdeklődésére is, mert —-— mint a kötetet befejező forrásjegyzék is bizonyitja —— a szerző a Központi Statisztikai Hivatal által ki—
adott Magyar Statisztikai Közlemények valameny- nyi idevágó adatát felhasználta, az 1860. év előtti statisztikai adatait pedig a különböző jobbágy- összeírások eredményeiből való számítás útján nyerte, tehát könyve megírásakor értékes sta—
tisztikai munkát is végzett. P. F.
Czuber — Burkhardt: Die statistisehen For- schungsmethoden.
Verlag von L. W. Seidel und Sohn.
Wien 1938. 3. kiadás — 3: édition — XVI 4— 330 l. - pages.
Czuber Emanuel kiváló munkáját harmadik kiadásában részben átdolgozva és kiegészítve Burk—
Imrdt professzor, nagynevű német matematikus- statisztikus bocsátotta a közönség rendelkezésére.
Az átdolgozó általában ragaszkodott Czuber eredeti beosztásához, tárgyalási rendszeréhez és betűjelzé—
séhez. Az anyag kiegészítése igen szerencsésnek mondható és a gyakorlati statisztika szükségleteit tartja szem előtt.
A mű egyébként három részre tagolódik. Első részében a minőségi (fajlagos vagy szilárd) ismér—
vek elméletével foglalkozik, kiterjeszkedve a kap—
csolás, függőség és többszörös osztályozás kérdé- seire. A második rész a mennyiségi (számszerű v.
változékony) ismérvek teoriáját adja. E részben a mennyiségi ismérv alapján történő tagolás, a kö- zépértékek, arányszámok és a szórás kérdését, va—
lamint a két .és a kettőnél több változó közötti kor- relációt és az idősorok analízisét ismerteti. Érté—
kes gazdagodását jelentik a beiktatott új fejezetek a népességi súlypontról, a középnépességről, az
arányszámokról, a trendszámításról, az időszaki
ingadozások meghatározásáról és a legkisebb négy—
zetek mődszerének alkalmazásáról egy pénzügyi igazgatási kiegyenlítéssel kapcsolatban. A mű har- madik része a valószínűségszámításhoz ad beveze- tőt. Tárgyalja a négyzetes középeltérést a nagy számok törvényével, a binomiális megoszlás kér- dését, a gyakorisági normálgörbót a hibaelmélettel és a kis számok törvényével, végül pedig a nor—
mális korrelációt.
Burkhardt professzor átdolgozása kiterjedt még a közölt számanyag felfrissítésére, az irodalmi utalások kiegészítésére és némi stiláris változta—
tásra, aminek főleg a terminológia egysége szem- pontjából van jelentősége. H, Gy. drl
