Az ágazati kapcsolatok mérlege egységes árbázison (II.)

AZ ÁGAZATl KAPCSOLATOK MÉRLEGE EGYSÉGES ÁRBÁZlSON (ll.)

HAMZA LÁSZLÓNÉ —- SZAKOLCZAl GYÖRGY

Tanulmányunlk az ágazati kapcsolati mérlegek egységes árbázisra való át—

száimltásána'k módszerét, valamint a módszer alkalmazását ismerteti, és utal e mérlegek felhasználás-ára. Az első rész (lásd: Statisztikai Szemle. 1975. évi 11. sz.

1101—1116. old.) a probléma és a megoldást lehetővé tevő elvek tárgyalása után a termiékavdők feldolgozásával foglalkozott. Ez a rész a külkereskedelmi forgalom—

mial kapcsolatos pénzügyi megküll—önlblöztetése'k feldolgozását tárgyalja. összefog- la-ljia azolkat a legfontosabb problémáikat, amelyek megoldás-ára eddig meg nem kerülhetett sor. és végül az eddig tárgyalt részeredményeklből kiindulva bemutatja az ágazati kapcsolati miérleugelk egységes árb-ázvis—ra valló átszámítá'sát.

A KULKERESKEDELMI FORGALOMMAL KAPCSOLATOS PÉNZUGYI MEGKUL'O'NBOZTETÉSEK

A külkereskedelmi forgalommal kapcsolatos pénzügyi tételek elszámolása -—

bár sok tekintetben problematikus — kevésbé bonyolult, mint a termé'kadőké.

Ennek megfelelően ennek a kérdésnek a tárgyalását viszonylag rövidebbre fog—

hatjuk; először az import- majd az exportoldallal foglalkozunk.

A vámok és az importhoz kapcsolódó egyéb tételek

A vámok eredeti célja állami bevételek biztosítása volt a forgalom. tehát a határátlépés tényéihez kapcsolódva. Ma már ezeknek a tisztán fiskális vámoknak a szerepe másodlagos: (: vámok elsődleges szerepe a forgalom, ezen keresztül pedig a gazdasági struktúra befolyásolása. Ezt a funkciót az utóbbi időben a belföldi á—rszínvon—al'lal kapcsolatos további meggondolások egészítik ki. melyek következtében a vámokon kívül más szabályozók: import forgalmi adók, import árkiegészítések és más hasonló tételek is biztosítják, hogy az import—termékeknek a hazaitól eltérő világpiaci árfekvése ne vezessen feszültségekre és elszámolási zavarokra.

Mindezek a tételek nyilvánvaló módon a külföldi és a belföldi árszint közötti különbséget hidialják át. Az importnak az egységes devizaszorzó szerinti, illetve a hazai árrendszernek megfelelő értékelése eltér egymástól: az importhoz kap-

csolódó pénzügyi tételeknek éppen az a funkciójuk, hogy áthidalják ezeket a

különbségeket. Ennek megfelelően csak úgy értékelhetjük a forgalmat a belföldi

egységes (nettó) termelői árak szinvonalán, ha az egységes devizaszorzóval át-

1230 HAMZA LÁSZLÓNÉ — SZAKOLCZAI GYURGY

számított importárakat e pénzügyi tételekkel korrigáljuk. Aligha vitatható, hogy ez a korrekció elvben teljesen azonos azzal, amelyet korábban a forgalmi adók és árkiegészítés—elk (természetesen csupán az árbvevételbe beszámító nem dotáció jellegű. vagyis tulajdonképpeni árkiegészítések) felhasználásával hajtottunk végre.

A pénzügyi szabályozó rendszer 1968. évi reformjával kapcsolatos elvár-ások értelmében a hazai áraknak egyre nagyobb mértékben kellett volna tükrözniük a külső piaci értékelési rendszert, és ennek megfelelően — a vámoktól eltekintve

— az importhoz kapcsolódó pénzügyi tételek szerepének csökkenni kellett volna.

Ezek az elvárások — döntő részben a tőkés világpiaci árak emelkedése és devi—

zális problémák folytán (vö. többek között Csikós-Nagy Béla (5). (6), Faluvégi

Lajos (8) és Medgyessy Péter (9)) -— nem teljesültek. Ma ezeknelk a pénzügyi tételeknek nagyobb a szerepe, mint a korábbi években volt, körük pedig folya—

matosan a szabályozók újabb és újabb tipusával egészült ki. (itt természetesen csak az 1968—1971. évi szabályozókat tárgyaljuk.) A pénzügyi tételek ÁKM-rend- szerű feldolgozása során tehát számolnunk kell ezzel a helyzettel, és nem a saj—

nálatos módon nem teljesült elvárásokból, hanem a tényekből kell kiindulnunk.

Az elszámolási rendszer alapelveit legcélszerűbb a vámokkal kapcsolatban be—

mutatni. és ezután ezek analógiájára tárgyalni az ,importihoz kapcsolódó egyéb pénzügyi tételeket.

A vámok ÁKM-rendszerű feldolgozásával részletesebben foglalkozik egy ko-

rábbi kiadvány (35), itt ennek érvelését foglaljuk össze egészen röviden. A fel-

dolgozás kiinduló adatainak forrása az importstatisztika. amely relációs bontás- ban tartalmazza az importforgalmat, valamint a dollár elszámolású importforga- lomhoz kapcsolódó vámokat is. Az ebben .a statisztikában szereplő vámok fő- összegét (: népgazdasági mérlegrendszerben szereplő azonos tartalmú adattal egyeztettük, és így eleget tehetünk a gazdaságstatisztikai integráció elvének. Az

eredeti elhatárolás elvének megfelelően ezek a vámadatok legelőször nyers cikk-

csopor't X szervezeti elhat-árolású matrixtba csoportosíthatók. ugyanis a gépi adat—

hordozók tartalmazzák az importált termékek ci'kkszámát, és a termékeket bel—

földön átvevő szervezetet. Ez a szervezet az esetek legnagyobb részében a tény—

leges felhasználó, nem csekély részébe—n azonban a termék forgalmazásával fog- lalkozó kereskedelmi vállalat. Ennek megfelelően ebből a nyers táblából kiindulva úgy tehetünk eleget a funkcionalitás elvének, hogy a vámolkat — az azokat hor- dozó importtal együtt -— a forgalmazó szervezet oszlopából a tényleges felhasz- náló szervezet oszlopába. illetve az oldalszárny megfelelő oszlopába csoporto—

sitjulk át. így kapjuk meg a további elemz—éseklhez felhasználható vámmatrlixot.

Az egységes árbázis elvének — legalábbis a vámok vonatkozásában —- most úgy tehetnénk eleget, hogy az importmatrixot összevonjuk a vámm—atrixszal, ezzel ugyanis - amennyiben az importhoz kapcsolódó többi pénzügyi tétel összege zérus — az importot az egységes devizaszorzó szerinti értékelésről az egységes belföldi (nettó) termelői árak szerinti értékelésre szá'mítanánk át. Ez az eljárás mégsem lenne célszerű, mert az importnak az egységes devizaszorzó szerinti érté—

ke-n történő ábrázolása is nagyon fontos, márcsak azért is, mert innen lehet a legegyszerűbben áttérni a külföldi árak és külföldi fizetőeszközök szerinti értéke—

lésre. Ennek megfelelően célszerű a vámok elkülönített kimutatása. és az egységes

devizaszorzó szerint értékelt importtal való összevonása akkor, ha ezt az elemzés szempontjai szükségessé teszik.

Az importhoz kapcsolódó többi tétel elszámolása a vámok analógiájára na—

gyon röviden tárgyalható. Az importengedélyezési illetékek a nem rubel elszámolá- sú forgalom legnagyobb részének adott százalékával egyenilőlk. A népgazdasági mér—

AZ AKM EGYSÉGES ARBAZISON

1231

legrendszerrel egyeztetett főösszegü—k ennek folytán a forgalom ismert arányálblavn osztható fel. és így cikkcsoporthzervezeti elhatárolású matrixba rendezhető.

A rubel elszámolású forgalomhoz lkaipcsolódó import forgalmi adók és a

mind a rubel. mind pedig a dollár elszámolású forgalomhoz kapcsolódó import árkiegészítések adatforrásai a vonatkozó jelentések (32). (33) feldolgozásának módja egyébként a vá'mokuévail azonos. Mindezen tételek együttesen teszik ki azt az összeget, amelyet :: népgazdasági mérlegrendszer a vámok kategóriájában mutat ki.

Az importhoz kapcsolódó pénzügyi tételek négy alapvető típusán kívül több további pénzügyi híd létezett már 1968—1971-ben is, ezeket azonban a népgazda—

sági mérlegrendsze—r az ágazati kapcsolati mérlegekkel együtt nem a vámok kate- góriájában, hanem egyebütt számolta el. Egyrészt létezik a kereskedel'empolitikai alap. az ebből kifizetett támogatásokat viszont a népgazdasági mérlegrendszer a termelési támogatások közé sorolja. A kereskedelempolitikai alap főként az export támogatását szolgálja, annak egy része gazdasági funkcióját tekintve is terme-

lési támogatásnak minősül. egy kis része azonban importtámogatás. Ez utóbbi

összegek azon cilkkek belföldi értékesítését teszik lehetővé. melyek átvételére keres- kedelempolitikai okokból szükség van. melyek azonban az egységes devizaszorzó szerint értékelve nem helyezhetők el a belföldi piacon. Az ilyen támogatások is az egységes devizaszorzó, illetve a belföldi (nettó) termelői árak közötti különb- séget hidalj'ák át. ilyen értelemben funkciójuk azonos az import árkiegészítéssel.

és ezért ez utóbbival azonos kezelésük látszik funkcionális értelemben indokoltnak.

Ugyancsak az import egys-éges devizaszorzó és belföldi termelői árak szerinti értékelése közötti különbséget hidalják át az import árkülönbözeti alapok (import- rkasszáxk) is. Ezeket a népgazdasági mér'legrendrszer a külkereskedelmi ágazat ter—

melési elvonásaként, illetve terme-lési támogatásaként számolja el. Könnyű belátni, hogy e tételek. amennyiben elvonás jellegűek. ugyanúgy hatnak. mint a vámok vagy import forgalmi adók, és amennyiben támogatás jellegűek. ugyanúgy. mint az import árkiegészítések: az import egységes devizaszorzó szerinti értékelését a belföldi termelői árak szintjére módosítják. Végül a legutóbbi években nagy szerephez jutottak a belföldi konstrukciójú importtám—ogatások is: az 1968—1971.

években e kategóriába még csupán a tafkarmányimport támogatás—a tartozott. Ezt a tételt nyilvánvaló módon jogcím-e, nem pedig gazdasági funkciója különböz- teti meg az import árkiegészítéstől, és ezért e tételeknek az import árkiegészítés- sel azonos kezelése látszik indokoltnak. Érdemes megjegyezni, hogy e belföldi konstrukciójú im'porttámogatások pénzügyi forrását jórészt egy zárt rkonlstrukció.

aziélelmiszeripalri tartalékalap biztosítja, melynek bevételeit a mezőgazdasági és élelmiszeripari eredetű exportból származó nyereségek egy részének elvonása biztosítja. A finanszírozásnak ez a módja nyilvánvaló módon nem változtat azon a tényen, hogy ez esetben funkcionális értelemben importtámogatázsról van szó.

Ez utóbbi tételek is a népgazdasági mérlegrendszerrel való globális szám—

szerű egyeztetés. tehát az integráció elvének érvényesítése után az eredeti el—

határolás elvének megfelelően cikkcsoport X szervezeti elhatárolású matrixba ren- dezhetők. A funkcionalitás elvének érvényesítése itt is azt jelenti, hogy a tételeket a realizáló ágazatból abba az ágazatba kell átvinni. amelyihez funkcionális érte- lemben tartoznak: a színesfémkasszákat a szinesfémeket felhasználó ágazatokihoz.

a bőr— és textilnyersanyagokkal kapcsolat—os importkasszákat a könnyűipari ágaza—

tokba; a ta'karmányimport támogatását (az érdekesség kedvéért érdemes meg- jegyezni, hogy az egyéb iparból) a mezőgazdaságba stb. Ha most az importhoz kapcsolódó összes pénzügyi tétel így meghatározott matrixait összevonjuk, akkor

1232 HAMZA LÁSZLÓNÉ — SZAKOLCZAl GYURGY

ezzel az összevont matrixszal a belföldi termelői árak szerinti értékelésre számít—

hatjulk át az egységes devizaszorzó szerinti értékelést bemutató importmatrixot vagy az ebből származtatható bármely összevont számot. Ez a számítás termé- szetesen egyaránt megoldható relációs bontás—ban vagy relációs bontás nélkül.

Az exporttámogatások és az export termelési adók

Az exporttámogatások alapvető célja. hogy biztosítsák az exportnak a bel—

földi értékesítéssel azonos jövedelmezőségét. Ebből egyenesen következik. hogy ezek a pénzügyi tételek —- akárcsak a vámok és import árkiegészítések vagy a forgalmi adók és árkiegészítések -— kétfajta értékelési rendszer: az egységes

belföldi (nettó) term—elői áras és az egységes devizaszorzó szerinti értékelés kö—

zötti különbséget hidalják át. A külföldi értékesítési rendszerhez közvetlenül iga- zodó egységes devizaszorzó szerinti értékelésről első megközelítésben és nyil-

vánvaló pontatlansággal úgy térhetünk át a belföldi termelői áras értékelésre.

hogy az előbbihez hozzáadjuk az exporttátmogatásokat, illetve pontosabban ezek klasszikus esetét, az egységes árkiegészítést. Az ezzel az eljárással kapcsolatos feltevésekkel, nehézségekkel és problémákkal a későbbiekben foglalkozunk.

A pénzügyi szabályozó rendszer 1968. évi reformja az árkiegészítés rend—

szeréről az egys-éges devizaszorzők szerinti elszámolás rendszerére tért át. és a külföldi, valamint a belföldi értékelési rendszer közötti eltérések csökkentésére törekedett. Az eredeti elképzelések szerint az exporttrálmogatásoknak folyamatosan c—söklkenniük kellett volna; az. hogy ezt az elvárást nem sikerült megvalósítani.

jórészt a tőkés világpiaci eseményeknek, illetve nagymértékben annak a követ- kezménye. hogy nem sikerült megfelelőképpen és kellő sebességgel alkalmaz—

kodnunk a megváltozott viszonyokhoz.

Az exporttámogatás klasszikus típusának az egységes állami visszatérítés tekinthető. mely közvetlen örököse a korábbi gazdasági mechanizmus árkiegészí- tésének. Az itt következő leírás során célszerű részletesen tárgyalni ezt a szabó—

lyozót, mert ezután aránylag egyszerűen lehet áttekinteni a többi kapcsolódó pénzügyi tételt. Az erre a szabályozőra vonatkozó globális adatokat ismét a nép- gazdasági mérlegrendszer (40), (41), (42) tartalm-azza. a részletes adatokat pedig különböző más elszámolások mutatják ki. A gazdaságstatisztika integrációjának elve ezeknek a különböző forrásokból származó adatoknak az egyeztetését kí—

vánja meg: az egyezés - megközelítő pontossággal —- ez esetben is már eleve biztosított volt.

A további feldolgozás itt bizonyos szempontból lényegesen egyszerűbb, más szempontból pedig bonyolultabb, mint az eddig tárgyalt esetekben. Az eljárás azért egyszerűbb. mert az exportot az ágazati kapcsolati mérlegek nem matrix.

hanem csupán az oldalszámyon szereplő vektorok formájában mutatják ki, ugyan—

akkor viszont azért nehezebb, mert az eredeti elhatárolás elvének érvényesítése itt nehézséget okoz. Az exporttámogatásokat szervezeti egységek, tehát vállalatok kapják, az eredeti elhatárolás elve tehát itt szervezeti elhatárolást kívánna.

Ugyanakkor az oldalszárny összes tétele és így maga az export is az eredeti el—

határolás elvének megfelelő elszámolásokban cikrkcsoportos elhatárolású, és ezért az exporttámogatási tételeket is így kellene szerepeltetni az olda'lszárlnyon. Ezek—

nek a követelményeknek a jelenlegi adatfeldolgozási rendszerben csak meg—

közelítő pontosságiglal lehet eleget tenni. Végül a funkcionalitás elve azt kívánja meg, hogy a külkereskedelmi vállalatoknak folyósított exporttámogatásokat a ter-

melő ágazatokba csoportositsu'k át.

AZ AKM EGYSÉGES ARBAZISON

1233

Az exportnak a belföldi (nettó) termelői árak szerinti értékelésre való átszá—

mítását, vagyis az egységes árbázls elvének érvényesítését most már nyilvánvaló módon az így meghatározott exporttáamogratáso'knak az export értékéhez való hozzáadásával lehet megoldani, szlámolwa azzal, hogy -— amint ezt a későbbiekben még részletesebben is tárgyaljuk — ez az eljárás pontatlan. Mivel azonban _—

akárcsak az import esetében — teljes mértékben szükség van arra. hogy az export—

nak az egységes devizaszorzó szerinti értékelését is ki lehessen mutatni — már—

csak azért is. mert innen könnyen és közvetlenül lehet átt-érni a külföldi fizető- eszlközölk'be'n való értékelésre —. az exporttámogatásokat külön oszlopban cél- szerű szerepeltetni, ezzel lehetővé téve mindkét megoldás alkalmazását.

Az exporttámoga'tásokat a népgazdasági mérlegrendszer és hozzá kapcso—

lódva az ágazati kapcsolatok mérlege a nettó nemzeti termelést, illetve az alsó szárnyat és ezen keresztül a bruttó nemzeti termelést csökkentő tételekként mu—

tatja ki annak ellenére, hogy az exporttámogatásnak ez a formája beszámít az

árbevételbe. és így a vállalatok az árbevétel részeiként mutatják ki. Itteni elszá-

molásuk tehát a népgazdasági mérlegrendszerrel szemben növeli az exporttámo—

gatásiban részesülő vállalatok. illetve ágazatok termelési értékét. A funkcionalitás elve ezen felül a termelési érték további módosulásaira is vezet, mégpedig annak következtében, hogy a külkereskedelemben megmutatkozó exporttámogatások ebben az elszámolási rendszerben az exportot ténylegesen előállító ágazatolk ter-

melési értékébe kerülnek át.

Ebben az összefüggésben rá kell mutatni arra, hogy ez utóbbi követelmény- nek nem tudtunk itel'jes miértélkbenefleget tenni.Akülkeres'kedelmzi vállalatokon ke—

resztül folyósított ewporttármogatásolk egy részét nem tudtuk átcsoportosítani a ter—

mellőárgazatolkba, már csak azért sem. mert például a szolgáltató ágaziatolk külföl- d'i értékesítések a népgazdasági mérlegrendszer nem exportnak detini'álja — az export csak az áruexvportot foglalja magában —, és így az ezzel kapcsolatos pénzügyi megkü'löinfböztetések csak a külkereskedelemlben szerepelhetnek. Ez is megerősíti azt a már előbb említett következtetést, hogy ezek az exporttal kap- csolatos elszámolásolk sokféle pontatlanságot tartalmaznak; a későbbi fejtegeté- sek tov—á'bbi nehézségekre fognak még rámutatni.

A most elmondottak figyelembevételével az exporthoz kapcsolódó többi pénz- ügyi tétel elszámolásának módja már egészen röviden tárgyalható. Mint em-lí- tettük. a kereSkedelempolitikai alapból is fizetnek ki exporttámogatásokat. Ezek—

nek a voluxmenre jelentéktelen tételeknek az elszámolása azonos az állami visz—

szatérítéssel: a népgazdasági mérlegrendszer eze-ket is termelési támogatásként mutatja ki, és ezért beszámítanak az árbevételbe. Ezek és az előbbiekben tár- gyalt állami visszatérítések tehát a bruttó támogatási formák. melyek növelik az árbevételt és az adózatlan nyereséget.

Vannak azonban ún. nettó exporttámogatási formák is (27), (44), így a Kül—

kereskedelmi Minisztérium a'dóvisszatérírtése vagy adómentes juttatása -— melyet egyébként szintén a kereskedelempolitikaí alap fedez —. illetve a Pénzügyminisz- térlíum exportedóJkedvez'mvénye. Ezek nem számítanak be az árbevételllbe. hanem—

közvetlenül az R-, illetve az F-alapot növelik. Ezek elszámolása során tekintettel kell tehát lenni arra. hogy egységnyi nettó támogatás sokkal nagyobb összegű bruttó támogatással egyenértékű. Ezért. ha a nettó támogatások figyelembevéte- lélvel akarjuk belföldi értékelésre átszámítani az exportot. akkor nem csupán a

nettó exporttámogatás (adókedvezmény) összegével, hanem az ehhez tartozó kép—

zetes adó összegével is meg kell növelnünk az export egységes devizaszorzó sze—

rinti értékét. Ezt az eljárást n—ewvezzülk ,,terllbruwttáslíltósnalk", az ezzel az eljárással

5 Statisztikai Szemle

1234 HAMZA LÁSZLÓNÉ - SZAKOLCZAI Gvoreov

kapott összeget pedig a nettó támogatás hatásával egyenértékű ,,fe'lfbruttósított"

tá mofg altásnak.

Amint ez köztudomású, egyes ágazatok nemcsak hogy exporttámogatás nél- kül bonyolítják le kivitelüket, hanem exportjuk után nagy összegű termelési adót fizetnek. Ez annak a következménye. hogy az egységes devizaszorzó szerint érté- kelt exporttevékenység lényegesen nyereségesebb, mint a belföldi értékesítés.

Ebben az esetben nyilvánvaló módon úgy térhetünk át az export egységes bel-

földi (nettó) termelői áras értékelésére, hogy az egységes devizaszorzó szerinti

értékelésből levonjuk az export termelési adákat. Ezzel kapcsolatban természe- tesen hangsúlyozni kell, hogy export utáni termelési adó kivetésére csak kiugró esetekben kerül sor, kisebb volumenű vagy rendkívüli mértékűnek nem tekinthető,

de még mindig átlagon felüli exportnyereség esetében azonban nem. Ez új oldal-

ról mutatja meg ezeknek a számításoknak a hozzávetőleges jelle—gét.

Az exporttal kapcsolatban követett eljárás ismertetését -— az eddigiekkel el—

lentétben — alaposabb közgazdasági értékeléssel kell betejeznün'k, az itt leírt eljárás ugyanis több súlyos gazdasági problémát vet föl. Egyrészt ez a módszer a népgazdasági mérlegrendszerben követett elszámolással szemben bizonyos mér—

tékig retrográd. A gazdaságirányí'tási rendszer 1968. évi reformjának egyik leg- lényegesebb pozitiv intézkedése volt az árkiegészítési rendszer megszüntetése és az export egységes devizaszorzó szerinti értékelése. Ez az eljárás a külső piaci értékítéletek hatását viszi be az elszámolási és pénzügyi szabályozási rendszerbe.

ami közgazdasági szempontból valóban nagyon fontos. Éppen ezért látszik hely- teleninek a beltöldi szempontok szerint kialakított áraknak az export értékelésében való egyoldalú érvényesítése, és ezzel tulajdonképpen az árkiegészítési rendszer

hallgatólagos visszahozása.

Bármennyire is megalapozottak legyenek ezek a meggondolások, mégis azt kell mondani, hogy az export ilyen módon való értékelés-ének lehetővé tétele, és ennek az ÁKM-számításokban való érvényesítése teljes mértékben indokolt. Krét- ségtelen tény ugyanis,, hogy a pénzügyi szabályozó rendszer 1968. évi reformjával kapcsolatos elvárások e tekintetben — jórészt től-ünk független okolklból — nem teljesültek, és a bel— és külföldi értékelési rendszer -- ahelyett, hogy közeledett volna egymáshoz -— távolodott egymástól. Az importárak változásainak a hazai árrendszer—ben való érvényesítése ellenére a késztermékárak terén e különbségek fennmaradásával kell számolni. és így nem kerülhetjük el azt. hogy ezeket a té—

nyeket az elszámolási rendszerben is ábrázoljuk.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az egységes devizaszorzó szerinti értékelés súlyos torzítások forrása lehet. Minthogy az exporttámogatások főösszege messze meghaladja az export termelési adókét, az egységes deVizaszorzó szerinti értékelés általában alacsonyabibnak tünteti fel azoknak az ágazatoknak a bruttó és különösképpen nettó termelési értékét. amelyek nagyobb volumenű exportot bonyolítanak le. Ez a torzítás a valóságosnál kevésbé hatékonynak mutatja az exportáló ágazatokat. ami meghamisítja ezen ágazatok kimutatott teljesítményét.

Az ÁKM—re alapozott ilyen matematikai számítás például hajlamos lesz arra, hogy a nagyobb exportot lebonyolító ágazatoknak juttasson kevesebb erőforrást, ami aligha helyeselhető.

Bármennyire is indokolják ezek az utóbbi meggondolások az export ily módon való értékelését, rá kell mutatnunk két további, most már inkább techni- kai jellegű nehézségre. Egyrészt, az exporttármog—atásoik kulcsai —— annak érde—

kében. hogy ezek stabil szabályozóként szerepeljenek, és ezért különösképpen a vizsgált 1968—1971. években — hosszabb időre rögzített értékekként állapították

Az ÁKM eevseoes ARBÁZISON

1235 meg. Ezek az értékek tehát nem módosultak akkor sem, amikor a_külső piaci árak és a devizaárfolyaimo'k változásai következtében az exporttevékenység gazdasá-

gossága nagymértékben és eltérő irányban módosult. Míg tehát kezdetben, a

világpiaci értékelési viszonyok stabilitása idején az itt leírt eljárás viszonylag pon—

tosnak volt tekinthető, addíg ma már ez az eljárás is súlyos torzítások forrása.

Felvetődik — és nem alaptalanul -— az a meggondolás is, hogy a vállalatok ez irányú törekvései és az export előmozdításának szándéka folytán egyes export-

támogatási kulcsok talán már eleve túlságosan magasak lehettek, átlagon felüli

nyereséget biztosítva az exportnak. Ugyanezt más oldalról megvilágítva: számítási eljárásunk azt tételezi fel, hogy az exporttámogatások és az export termelési adók egyenlege a belföldi értékesítéssel azonos nyereségszintet biztosít az export—

ban. Ez távolról sincs így a valóságban, és ezért az itt leírt eljárás a bel- és a külföldi értékesítés nyereségszínvonalában fennmaradó különbségeknek megfelelő mértékben torzít. E prolbléma súlya, mint már mondottuk. 1971 után lényeges mér—

tékben megnőtt,

A másik tea'hz'nlkai nehézség, hogy míg a bruttó támogatások és az export termelési adók ily módon való kezelése a megszokott statisztikai eljárások keretei között manacl, addig az ún. ,.fe'lbruttósítás" már becslés jellegű korrekciót visz be a statisztikai feldolgozásba. Ez már túlmegy a statisztikai jellegű számítások ke- retein, és vitatható, hogy egy ilyen feldolgozás része lehet-e valamilyen hivatalos statisztikai adatfeldolgozásnaik, és ha igen, milyen formában. Ez a támogatási forma — szerencsére — 1975 után megszűnik. Ezzel ez a probléma átmenetivé

vá'l'ik. ebben az átmeneti időben viszont a .,felbruttósítás" még szükségesebbé

válik, mert az adatok időbeli összeihasonlíthatóságát csak így lehet biztosítani.

Az eddigiekben felsorolt nehézségek és problémák megfelelő figyelemibevétellével is úgy tűnik tehát, hogy lehetővé kell tenni az export ily módon való számbavéte—

lét, bár természetesen úgy, hogy az ágazati kapcsolati mérlegek ettől eltérő

konstrukcióban is elérhetők legyenek.

EGYES KIEG ÉSZíTÖ PROBLÉMÁK

Az eddigiekben sorra vettük a realizálási áras, illetve az egységes árbázis szerinti értékelés közötti átmenet két fő témakörét: a termélkadókat. illetve az importhoz és az exporthoz kapcsolódó pénzügyi tételeket. A teljesség kedvéért meg kell még emlékezni néhány további kérdésről: az állóeszköz—állomány és a készletek értékelésével kapcsolatos problémákról, a mezőgazdasági árkülönbözet, valamint az aktivált beruházási járulék és kamat szerepe'ltetéséről, a bankkaimat elszámolásáról, végül pedig a kőolajtermékek adójáról. E kérdések tárgyalását az indokolja, hogy ezek a pénzügyi tételek is — bár nem tartoznak a termékadók és a külkereskedelmi forgalomhoz tartozó pénzügyi tételek körébe — kétfajta ér—

tékelési rendszer közötti különbséget hoznak létre, és ezért az egységes árbázisú ÁKM kidolgozása során ezeket is figyelembe kell venni. A továbbiakban sorra vesszük ezeket a kérdéseket.

Az eddigiekben a beruházást és a készletállományt egységes árbwázisra szá—

mítottuk át, és elkülönítve mutattuk ki a felhalmozás'hoz kapcsolódó termékadó- kat, valamint vámokat. Ennek a korrekciónak a logikus következménye lenne az állóeszközök és a készletek állományának megfelelő átértékelése is. ugyanis

ezek is tartalmaznak termékadó'kat és vámokat. Ez a feladat e munka keretében

nem oldható meg. mert a korrekcióhoz szükséges adatok nem állnak rendelke-

zésre, hanem csak külön adatfelvétellei lennének biztosíthatók. Ennek a problé—

5.

1236 HAMZA LÁSZLÓNÉ _ SZAKOLCZAI ovorzov

mának a súlya általában nem túlságosan nagy; az ebből származó torzítás már jelentősebb azokban az ágazatokban, amelyeknél a g—épá—llomány figyelemreméltó része újabb időben beszerzett tőkés országból importált gép; és végül ez a prob—

léma súlyos a mezőgazdaságban. ahol nagy szerepük van a különböző formában juttatott beruházási támogatásoknak. Ezek a szempontok természetesen az amor- tizáoióra, sőt egyéb alsó szárny—i tételekre is kihatnak. A mérlegek felhasználása és az azokon alapuló elemzés során ezt a szempontot figyelembe kell venni.

A mezőgazdasági árkülönbözet a mezőgazdasági lakosság saját termelésű

éle—lmiszer—togyasztását értékeli át termelői árakról fogyasztói árakra. Amennyiben a mezőgazdasági lakosság fogyasztói árakon mért fogyasztását akarjuk össze—

hasonlítani a nem mezőgazdasági lakosság fogyasztói árakon értékelt fogyasz—

tásával. akkor e tétel figyelembevételére elkerülihetetlenül szükség van. Ennek el-

lenére e tétel elszámolásának módja már a népgazdasági mérlegrendszer keretei között is problémákat okoz (vö. Drechsler László (7) és Rácz Albert (10)). ezekkel

azonban itt fölösleges foglalkozni. Az ágazati kapcsolati mér'legekben viszont az

egységes árbázis elve az előbb elmondottak értelmében a lakosság fogyasztá—

sának termelői árakon való ábrázolását teszi szükségessé. llyein körülmények kö- zött a mezőgazdasági árkülönbözetnek az ÁKM—ekben való ábrázolása nelm he- lyeselhető. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az é'letszínvonaxlra, illetve a lakosság bevételeire és kiadásaira vonatkozó fogyasztói áras elszámoláso'kiban, illetve a népgazdasági mérlegrendszer megfelelő helyein ezt a tételt ne kellene

figyelembe venni, sőt azt sem. hogy e tételeket a leíró jellegű ÁK—M—táiblákb—a-n (te—

hát az invertálá's előtt) ne lehetne beiktatni.

Hasonló a helyzet az aktivált beruházási járulékok és kamatok esetében.

Ezek a lassan megvalósuló beruházások aktivált értékét a bekerülési költségek fölé emelik. és így az egységes termelői áras értékeléssel szembeni eltéréseket hoznak létre. E tételeknek a népgazdasági mérleg—rendszerben való ábrázolása a mező- gazdasági járulékkal analóg problémákat vet fel, mert annál nagyobbnak tekinti a teljesített beruházások értékét. minél hosszabb ezek megvalósulása, pedig a kivitelezés elhúzódása -— az erkölcsi és fizikai avulás miatt -— tulajdonképpen a beruházások reálértékének csökkenésére vezet. E tételeknek a népgazdasági mér- legrenwdszer keretén belüli szerepeltetése is vita tárgya lehet,3 az azonban telje—

sen kétségtelen, hogy e tételek figyelembevétele ellentétes az egységes árbázis elvével. és így ezeknek az ágazati kapcsolati mérlegekbe való beépítése semmi- képpen sem helyeselhető. Ez természetesen ismét nem jelenti azt. hogy ezeket a

költségvetési befizetéseket ne kellene figyelembe venni a beruházások finanszíro—

zásának elszámolásában vagy a "költségvetés bevételei között.

A bankkamat elszámolásáról nem az egységes árbáz'is, hanem már a későbbi modellezés szempontjából kell megemlékezni. Ez a tétel a népgazdasági mérleg- rendszer szerint a hitelt igénybe vevő termelő— és szolgáltató ágazatok elszámo- lás—aiban az esz'k'özjárulékok között, a pénzintézetek elszámolásai'ban pedig nega—

tív eszközjárulé'kként szerepel annak érdekében, hogy ezek a kamatok ne növel- jélk irreális mértékben a pénzintézetek termelési értékét. Ennek az eljárásnak vi- szont az a következménye, hogy a szolgáltató ágazatok összes eszközjárulék-a ennek a nagy összegű negativ tételnek a következtében irreális mértékben csök- ken, és ezen keresztül a népgazdaság egészében kimutatott összes eszközjárulék is torzítottá válik. Ezt a tételt itt nem korrigáltuk, de már most is jelezzük, hogy az ezeket a mérlegeket felhasználó, a termelés és az export reális költségeire

_ 3 Ez a probléma időközben aktualitását vesztette. mert a beruházási járulékok és kamatok aktiválása 1976. január 1-től megszűnik.

AZ ÁKM EGYSÉGES ARBÁZISON

1237

vonatkozó számításainlk'ban (13), (14). (24). (25), (26), (37), (38). (39) más eljá—

rást alkalmaztunk, és -a bankkamatot ellenkező előjellel a pénzintézetek egyéb elsődleges és egyéb folyó j'öve'de'lmé'ben mutattuk 'ki. Hasonló problémák merül-

ne'k fel a termelő— és a szolgáltató vállalatoknak kifizetett banldkamatokkal kap-

csolatban is, ezekkel a kisebb súlyú t—ételeklkel azonban nem foglalkoztunk.

Az eddigieknél lényegesen bonyolultabb kérdés a kőolajtermékek adója. Az 1968—1971. évi időszakban a kőolajtermékek forgalmazása egyértelműen nyeresé—

ges volt, ez a nyereség a belkereskedelefmben, az Ásvványo'lajrforga'lmi Vállalat

adójaként realizálódott. A nyereség igazi forrása mindazonáltal nem a *belfkeres;

k'edelmi. hanem a kőolaj—kitermelő tevékenység volt, és bármennyire is ,,útadó"

és hasonló megnevezéssel szerepelt is ez az adó az elszámolásolkban, közgazda- sági tartalmát tekintve tulajdonképpen a kőolaj-kitermelés bányajáradé-kát repre- zentálta. Azóta -— a világpiaci árváltozások hatására — ez a probléma még bo- nyolultabbá vált; a belföldi kőolajtermelés bányajáradéka növekedett, az importált

termékek belföldi értékesí—tése viszont jórészt támogatásra szorult.

E tételek jelenlegi elszámolási módja torzítja az ágazati kapcsolati mér—lege- fket. A belkereskedelelmben kimutatott járadék irreális mértékben növeli a bel- kereskedelem, és irreális mértékben csökkenti a 'kőolaiibányászat termelési értékét.

Ez toválbbi mesterkélt elszámolásokra vezet (a meddő'fúrá—sok elszá'mo'lása stb.).

Elvben már a népgazdasági mérlegrenclszer szempontjai is megk'övetelnélk enne-k a problémának a rendezését; a funkcionalitás és az egységes árbázis elve eléggé egyértelmű eligazítást ad ennek a problémának a megoldásához.

(Egyrészt ezeket az adókat a funkcionalitás elve értelmében a belkereskede- lemből a kőolajbány—ászatba célszerű átcsoportosítani, mert ezek az előbb elmon—

dottak értelmében bányajáradékot reprezentálnak. Másrészt az egységes árbázis elve értelmében az így megemelt termelési értélken lehet elszámolni a kőolajbó- nyászat és a kőolaj-leldolgozás, illetve ez utóbbi és a ikőolajtermék-torgalmazás közötti forgalmat. Mindez a felhasználók kiadásainak végösszegét nem változtatja meg, de 'reálisa'bbá teszi az értékelési viszonyok ábrázolását. Ezeket a változtatá- sokat az itt szereplő mérlegeken még nem vezettük keresztül. A termelés és az export reális költségeivel foglalkozó, már idézett szálm'ításaínklban viszont már az így módosított értékeiket vettük lligy'eleimbe, mert az előzetes számításokból kitűnt, hogy az ettől eltérő módszerek irreális eredményekre vezetnek.

Ennek a kérdésnek az itteni tárgyalását az indokolja. hogy ez az elvonási csatorna megjelenési formáját tekintve sokban hasonlít a forgalmi adóíhoz, oly—

annyira hogy az ennek megfelelő elvonást más országokban forgalmi adóként * számolják el. Ez is arra utal, hogy a funkcionalitás és az egységes árbázis köve- telményeinek érvényesítése tulajdonképpen megkívánná, hogy ne csak a termék- adók—at. valamint a külkereskedelmi forgalomhoz kapcsolódó pénzügyi megkülön—

böztetése'ket tekintsük át ebből a szempontból. hanem a pénzügyi megkülönböz- tetése'k teljes körét, mindenekelőtt a termelési elvonásokat és a termelési támo- gatásokat. Ennek a munkának a során erre még nem kerülhetett sor, és ezt a feladatot nem is lehet a kérdést legjobban ismerő szakértők szélesebb 'körének bevonása nélkül megoldani.

A BRUTTÓ ÉS A NETTÓ NEMZETI TERMELÉS.

VALAMINT AZ ÁGAZATI KAPCSOLATI MÉRLEGEK ÁTÉRTEKELÉSE

A termelési értékek és az ágazati kapcsolati mérlegek átértékelését két lépés- ben hajtottuk végre: először a termékadők, másodszor pedig a külkereskedelmi forgalommal kapcsolatos pénzügyi meg'különböztetése'k szerinti korrekcióra került

1238 HAMZA LÁSZLÓNÉ -— SZAKOLCZAI GYÖRGY

sor. Ezt az indokolta, hogy az első lépés helyessége tekintetében soklkal álta—lá-W

inasa—bb az egyetértés, és így bizonyos célokra a csupán a termékadók szempont—

jából korrigált mérleg—eket használják fel. A kiegészítő problémák közül a máso-

dikat és a harmadikat (a mezőgazdasági árkülönbözetek és az aktivált beruházási járulékot és kamatot) mindjárt az első lépésben figyelembe vettük. a többit viszont egyik lépésben sem. Elvben az exporttal kapcsolatos transzformáció végre—

hajtása nélkül is lehetőség volna a termékadó'k és az importhoz kapcsolódó pénz- ügyi tételek szerinti korrekcióra, és ezt talán indokolnák is az export itt javasolt

értékelésének vitathatatlan problémái, ilyen változatot azonban nem számítot—

tunk. A továbbiakban bemutatjuk az átértékelés két lépcsőjét.

Az ágazati kapcsolatok mérlege forgalmi adók nélkül. árkiegészítésekkel együtt

A forgalmi adók nélkül és árkiegészítésekkel együtt számított bruttó és nettó termelési értékek a népgazdasági zmérlegekben is megjelennek, ezek azonban

nem teljes mértékben azonosak az itteni számítások eredményeivel. A népgazda- sági mérlegrendszer ilyen megjelölésű értékeit ugyanis úgy kapjuk meg a reali—

zá'lás'i áras értékekből, hogy minden egyes ágazat termelési értékét csökkentjük

az abban az ágazatban realizált forgalmi adók és árkiegészítések egyenlegével.

Ezek a forgalmi adók és árkiegészítések azonban a népgazdasági mér'legrendszer szerinti számításokban a tulajdonképpeni vagy szorosabb értelemben vett és a nem tulajdonképpeni, vagyis a termelési adó és dotáció jellegű tételeket is .ma- gukban foglalj-ák, tehát mindezeknek a tételeknek a levonásával. illetve hozzá- adásával állítják elő a népgazdasági mérlegrendszer szerinti forgalmi adó nélküli és á'rkiege'szí'téseklkel együtt számított értékeket.

Az itt közölt elszámolási rendszerben ennek az értéknek a meghatározása csupán az átértékelés kiinduló pontja. Az összes termékadó szerinti korrekcióra itt is szükség van, az itt követett elszámolási elvek szerint ugyanis ezek funkcio- nális értelemben tulajdonképpen a költségvetéssel, és nem a real'izáló ágazatok- kal szembeni elszámolást reprezentálják. A forgalmi adót viselő lalkosság például funkcionális értelemben nem a belkereskede'lemnek fizeti a forgalmi adót. hanem a költségvetésnek, és a belkereskede—lem ezeket az adót-ételeket csupán az egy- szerűség kedvéért gyűjti össze és fizeti be a költségvetésbe. Ugyanez a helyzet ellentétes előjellel az élelmiszerek vagy a gyermelkruházati cikkek ártámogatása és 'minden egyéb árkiegészítés esetében is. A termelési értéknek az összes reali—

zált termékadó egyenlegével való korrigálására tehát feltétlenül szükség van.

Az itt ismertetett számítás a következő lépésben az anyagfe'lhasználást is

csökkenti az abban szereplő forgalmi adók és árkiegészítések realizálási áras el—

számolások szerinti egyenlegével. Erre azért van szükség. mert a forgalmi adók

és árkiegészítések nem csupán a realizáló ágazatokban mutatkoznak meg. hanem

azoknak az ágazatoknak a folyó termelő felhasználásában, sőt beruházásában és kész'letképzésében is, amelyek termelői célra forgalmi adóval terhelt, illetve árkie—géwszítéseldkel támogatott termékeket használnak fel. E tételek tehát kétszer mutatkoznak meg a realizálási áras el'számolásokban: egyszer a realizálóknál.

egyszer pedig az anyagfelhasználáson keresztül az anyagfelhasználőknál. Ezért e tétel-elk egyenlegét másodszor is le kell vonnunk, még-pedig mindkét esetben a realizálási áras elszáimoláso'knak megfelelő módon. Ez azt jelenti. hogy e tételek

kezelése során az ún. korrekciós mátrixok adataiból kell kiindulnunk.

Az itt bemutatott elszámolási rendszernek is számolnia kell azonban azzal

a ténnyel. hogy az egyes ágazatok termelési költségeit továbbra is növelik az

AZ AKM EGYSÉGES ARBÁZISON

1239

általuk fizetett forgalmi. illetve beszerzésben elszámolt termelési adók. költségei- ket pedig továbbra is csökkentik a különböző árkiegészítések. Csupán annyi az eltérés, hogy ezek most már nem más ágazatokkal szembeni elszámolást repre- zentálnak, mert a többi ágazattal szembeni elszámolás az egységes (nettó) ter—

melői árakon bonyolódik le, hanem a költségvetéssel szembeni elszámolást. épp- úgy, mint ahogy a termelési adók és termelési támogatások is -— funkcionális ér- telemben helyesen — költségvetéssel szembeni elszámolásokat mutatnak be. Ezért tehát az ágazatok termelési értékét értelemszerűen meg kell növelnünk az egyes ágazatok termelő felhasználásához kapcsolódó tersmékadók egyenlegével. Ily módon kapjuk meg a funkcionalitás és az egys-éges árbázis elvei szerint számított bruttó termelési értéket forgalmi adók nélkül és árkiegészítésekkel együtt. Ez az érték általában nem különbözik lényegesen a népgazdasági mérlegrendszerben kimutatott hasonló megnevezésű értéktől, néhány ágazatnál vannak azonban mil-

liárdos nagyságrendű eltérése—k is.

Az ezen elvek szerint összeállított ágazati kapcsolati mérlegek formális ér- telemben a következőkben különböznek a publikált realizálási áras miérlegeiktől (a számtáblák közlésére ez esetben sincs lehetőség). Az anyagi ágak sorait követő három sor (vámok, mezőgazdasági árkülönbözet, beruházási járulék és kamat) után megjelenik a forgalmi adók és árkiegészítések. majd a szolgáltató ágazatok sorai után ismét a forgalmi adók és árkiegészítések sora. Ezek a sorok az anyag—

felhasználásihoz. illetve a szolgáltató ágak tevékenységének felhasználásához kap—

csolódó forgalmi adókat és árkiegészítéseket közlik, ahol ez utóbbiak szá—mértéke elhanyagolható. Mindezeknek a tételek—nek az összege adja meg a hazai anyag- felhasználást, melyihez változatlan módon kapcsolódik az importanyug-felhasználás.

Elvben helyesebb lett volna a vámok sorát az i'mportanyug—felhasználás sora után közölni. de igyekeztünk alkalmazkodni a publikált ágazati kapcsolati mérlegek szerkezetéhez.

Az eddig tárgyalt sorokban szereplő számok természetesen sok helyütt eltér- nek a publikált realizálási áras ÁKM-ek száma'itó'l, ugyanis az anyagfelihasználást, illetve a szolgáltatások termelő felhasználását forgalmi adók nélkül, árkiegészí- téseklkel együtt tüntetik fel. Az alsó szárny soraiban az a különbség, hogy hiányzik a realizált forgalmi adók és realizált árkiegészítések sora. e tételek—et ugyanis az ágazati kapcsolati mérlegek a költségvetéssel szembeni elszámolásként tüntetik fel. és így ezek az adótételek, illetve támogatások nem szerepelnek az ÁKM-lben.

Végül külön kell foglalkoznunk a vámok, a mezőgazdasági árkülönbözet, va—

lamint az aktivált beruházási járulék és kamat elszámolásával.

Rámutattunk arra, hogy e két tételnek az ágazati kapcsolati mérlegekbetn való szerepeltetése elvben nem helyeselhető. mégis —- hogy a legnagyobb mértékben megőrizzük a publikált realizálási áras ÁKM—ek szerkezetével való azonosságot — e tételeket szerepeltettük ugyan. külön korrekciós oszlopokban azonban az érté—

kü'kkel azonos negatív számot is beá'llí'tottunk. Ily módon e tételek megjelennek az elszámolásban. a bruttó nemzeti termelés értékét azonban mégsem módosítják.

Ugyanilyen korrekciós oszlopban szerepel a vámok tételének főösszege is, mely az előbb elmondottak értelmében a vámokat, az import engedélyezési illetékeket, az import forgalmi adókat. az import árkiegészítéseket, a kereskedelempolitikai alapból az importtal kapcso—latban folyósított kifizetéseket és a belföldi konstruk- ciójú importtámogatásokat tartalmazza. Ezek főösszegének negatív számként sze—

repel'tetése azt idézi elő, hogy az így definiált vámok a bruttó termelési értéket csak az anyagfelhasználáson keresztül elszámol-t résszel módosítják, és a végső felhasználást terhelő vámok közvetlen (költségvetési bevételként szerepelnek.

1240 HAMZA LÁSZLÓNÉ - SZAKOLCZAI GYÖRGY

Az ágazati kapcsolati mérlegek egységes árbázison

Ez esetben is célszerű először a bruttó termelési értékek. majd az ágazati kapcsolati mérlegek transzformálásxáva'l foglalkozni. A kiinduló pont itt a funk- cionalitás és az egységes áwrbáziis elvei szerint számított bruttó termelési érték forgalmi adók nélkül és ánkiegrészítésekkel együtt. vagyis az az érték, melyre az előző pontban leírt módon jutottunk. lnnen kiindulva ezt a termelési értéket először az import, majd az export elszámolásával kapcsolatos tételekkel korri-

gáljuk.

Az import elszámolásával kapcsolatban követett eljárás teljesen analóg azzal, amelyet korábban a termékadólkikal kapcsolatban ismertettünk. A vámoknak, az import engedélyezési illetékeknek, az import forgalmi adóknak és az import ár- kiegészítéseknek az elszámolása a realizálási áras mérlegekben és saját mérle-*

geinkben -— legalábbis elvtben — azonos, ezzel kapcsolatos korrekcióra tehát nincs szükség. Az importtal kapcsolatos egyéb tételek egyenlegét először a nealizálás helyén kell levonnunk a realizálási áras termelési értékekből. mert ezek a tételek a, továbbiakban a költségvetéssel szembeni közvetlen elszámolás'ként mutatkoznak meg. Ezután ugyanezeknek a tételeknek a realizálási áras elszámolás szerinti egyenlegét az anyagfelhasználásból is le kell von-nunk, mert a továbbiakban megkíséreljük az onyagfelhasználást ilyen pénzügyi tételek ne'llkül bemutatni. Végül ugyanezen tételeknek az anyagfelhasználáshoz kapcsolódó. saját elszá'molásunk szerinti egyenlegét külön kell 'k'imutatnunk, mert az itt bemutatott rendszer szerint ezeket a tételeket az ágazatok közvetlenül a költségvetéssel szemben számolják el.

Mindezek egyenlege adja meg a két elszámolási rendszer közötti, az importtal kapcsolatos különbséget.

, .Az export elszámolásából eredő korrekció lényegesen egyszerűbb: a termelési érték megnő a bruttó és a .,vfellbruttosított" export-támogatások, valamint az export

termelési aidólk egyenlegével.

Az ágazati kapcsolataik mérlege formális értelemben az előbb bemutatott el- számolási rendszerrel szemben a következőkben módosul. A vámok sora mellett megjelenik az importtal kapcsolatos egyéb pénzügyi tételek sora is; ez a ker-es- kedelempolitikai alap, az importkasszáfk és a belföldi konstrukciójú importtá'mo- gatások elszámolásából adódó tételeket tort—almazza. Ugyanezen okok folytán természetesen a belső négyzet számai is módosulnak. Az alsó szárnyon ugyan- akkor a termelési támogatások most már im-porttámogat—ások nélkül, a termelési elvonások pedig az importtal kapcsolatos speciális elvonások nélkül szerepelnek, és külön svorba'n megjelennek az exporttal kapcsolatos támogatások és elvonások egyenlegei. Az egyéb tételek változatlanok. Az exporthoz tartozó elvonások és támogatások az oldalszárnyon is szerepelnek, mégpedig a matrix mindenkori szer- kezetének megfelelő részletezésben. Végül a korrekciós oszlopok között a vámok után az importtal kapcsolatos egyéb pénzügyi tételek korrekciója is megjelenik.

Ez biztosítja azt, hogy a bruttó termelés értéke csak a folyó termelő felhasználást kiegészitő ilyen tételek értékének megfelelően módosuljon. Az ily ;módon transz—

formált mérlegek tehát az összes tételt hozzávetőlegesen egységes árbázison áb—

rózoljlák.

A most mondottak értelmében a mérlegeknek ez a szerkezete még mindig nagyon szorosan követi a publikált realizál—ósi áras ÁKM-eket, mégpedig oly mó- don. hogy a belső négyzetben szerepelteti a vámok, az importtal kapcsolatos egyéb pénzügyi tételek, a mezőgazdasági ánkü—lönlbözet. a beruházási járulék és kamat. továbbá kétszer is a forgalmi adók és árkiegészítések sorait. vagyis össze-

AZ AKM EGYSÉGES ARBAZISON 1241 sen nyolc pénzügyi jellegű sort az ezekhez kapcsolódó hat korrekciós oszloppal

együtt. (A forgalmi adók és árkiegészítések korrekciós oszlopai együtt tartalmazzák

az ranyagfelrhvaszná'láshoz és a szolgáltatások folyó termelő felhasználásához tar-

tozó korrekciókat.)

A mérlegek matematikai feldolgozása során az említett nyolc pénzügyi sor —'-' minthogy nem termelő felhasználást, hanem termelő felhasználáshoz kapcsolódó adózást reprezentál — az alsó szárnyba kerül át. a korrekciós oszlopok megszűn—

nek. és a mérlegen kívül kerülnek az ebbe a nyolc sorba tartozó és az oldal- szárnyon elhelyezkedő értékek is. Ez azt jelenti, hogy ekkor a termelő ágazatok ilyen jellegű. tehát a folyó termelő felhasználáshoz kapcsolódó költségvetési el:

számolásai az egyéb költségvetési befizetésekkel és juttatásokkal párhuzamosan az alsó szárnyra kerülnek, az oldalszárnyhoz tartozó ilyen költségvetési elszámo- lások pedig az ÁKM-en kívül bonyolódnak le. Mindez nagymértékben egyszerűsíti az i—nverzet és a számítások lebonyolítását, a népgazdasági pénzügyi mérlegek egy részét azonban az ÁKM-en kívül helyezi.

Az így átalakított mérlegek modellszámítások céljára való felhasználásával más publikációk foglalkoznak (13), (14), itt csupán azt célszerű megállapítani,

hogy ezek a mérlegek -—- a lehetőségek határain belül — eleget tesznek tanulmá- nyu—nk bevezetés/ben felállított négy elméleti követelménynek, és ezért —- a 'min—

denkori statisztikai hibák hatásától és az előbb felsorolt problémáktól eltekintve ——

torzítotlan eredményekre vezetnek. Természetesen újólag hangsúlyozni kell. hogy az itt leírt eljárást semmiképpen sem lehet egyedül helyesnek tekinteni, és szó- mos részletkérdés tekintetében alternatív megoldások is lehetségesek, sőt akár az itt le'írta'lrnál helyesebbek lehetnek.

.

Befejezésül, az ágazati kapcsolati mérleg egységes árbázisra való átszámítá—

sának céljával, problémáival, módszerével, a módszer alkalmazásával kapcsolat—

ban e tanulmányunkban kifeitett gondolatokat a következőkben foglalhatjuk össze.

1. A pénzügyi szabályozó rendszer 1968. évi reformja a pénzügyi megkülön- böztetések bonyolult rendszerét vezette be, amely az azóta eltelt idő folyamán

— jórészt a külső piaci árváltozások és a tőkés országok devizális problémái foly- tán -— még sokkal bonyolultabbá vált. Az ezt követően kidolgozott népgazdasági mérlegvrendszer teljes mértékben a pénzügyi szabályozó rendszer tényleges struk—

túrájához igazodik, és realizálási áras értékei a realizálás helyének megfelelően tüntetik fel a különböző pénzügyi tételeket. Ugyanezen időtől kezdve a népgazda- sági mérlegrendszer keretei közé tartozik az ágazati kapcsolatok mérle-ge is, és ez a két újítás — a népgazdasági 'mérlegrendszer kidolgozása, valamint az ágazati kapcsolati mérlegeknek ehhez való kiapcsolásva — nagyon fontos lépés a gazda—

ságstatisztika integrációja terén is. Ennek az összefüggő rendszernek a kiépítése tette tulajdonképpen lehetővé a népgazdasági szintű gazdasági folyamatok sta- tisztikai beszámolóirendszerének megfelelő ábrázolását.

2. A népgazdasági mérlegrendszernek és az ágazati kapcsolati mérlegeknek ez a szoros összekapcsolása ugyanakkor — bármennyire fontos vívmány legyen is

—— súlyos problémáknak a forrása. Az ágazati kapcsolati mérlegek szorosan kap—

csolódnak a népgazdasági mérlegek kidolgozásának módszertanához annak elle- nére, hogy ez utóbbi nem veszi teljes mértékben figyelembe az ágazati kapcsolati mérlegek összeállításának szempontjait. Ennek folytán az így kidolgozott ágazati kapcsolati mérlegek nem tesznek eleget néhány alapvető elméleti követelménynek.

1242 HAMZA LÁSZLÓNÉ —- SZAKOLCZA! GYÖRGY

ugyanis egyrészt a belső négyzetben is tartalmaznak tisztaijövedelem-elemeket.

másrészt pedig ugyanazon termékeket az értékesítés irányától függően eltérő c'mbázison ábrázolják. Mindez arra vezet, hogy nem tudjuk teljes mértékben ki- használni a népgazdasági mérlegrendszer és az ágazati kapcsolati mérl'egelk egyeztetett rendszeréből számmaztatot't modellezési előnyöket, ugyanis a belső négyzetben t-iszdaajövedelemelemeket is tartalmazó és az egységes árb—áziis köve- telményének eleget nem tevő ágazati kapcsolati mérlegelk elemzési célokra való

felhasználása torzitott eredményekre yezet.

3. Tanulmányunk az e torzítások megszüntetésére kidolgozott módszert ismer—

teti. A módszer négy alapelv érvényesítésére törekszik: ez a négy elv a gazdaság—

statisztikai integráció, az eredeti elhatárolás, a funkcionalitás és az egységes órbázis elve. Az első értelemben az ágazati kapcsolati mérlegeknek számszerűleg

visswvezetlhetőnek kell lenniük a népgazdasági 'mérlegrendszerre, 'bár adatailknak

nem kell feltétlenül megegyezniük a népgazdasági mérlegrendszerbesn sze-replő adatokkal. A második elv szerint az ada'tokwnalk olyan elhatárolásban kell szere- pellniüxk. mint ahogy a statisztikai beszvámorlónendsze—rlben szerepelnek, és így a népgazdasági mwéillegvrendszer, valamint az ágazati kapcsolati mér'legelk gazdas—ág- statisztilka'i integrációs funkcióját újabb területek-re kell kiterjeszteni. A következő elvnek megfelelően az egyes pénzügyi tételeknek, vagyis támogatá—soknak és el- yonlásaknak abban az ágazatban kell megjelenniük, ahova gazdasági funkciójuk értelmében tartoznak. Végül az utolsó elv értelmében ugyanazon termékeknek vagy *te'nmélkcsoportoknak az értékesítési iránytól függetlenül azonos árbázison kell

szerepelniük.

4. A tanulmány részletesen bemutatja ezeknek az elveknek a termékadókkal, a külkereskedelmi forgalommal kapcsolatos pénzügyi megkülönböztetésekkel és végül egyes kiegészitő problémákkal összefüggő alkalmazási módját. Ezeknek az elveknek az érvényesítése sok területen a jelenlegi statisztikai gyakorlattól eltérő módszerekre vezet. végül azonban a publikált realizálási áras ágazati kapcso—lati mérlegek szerkezetéhez nagym-értékben hasonló újabb mérlegek összeállítását teszi lehetővé. Ezek eleget tesznek valamennyi felállitott elméleti követelményeknek. és ugyanakkor egyszerűen és közvetlenül vissza'yezethetők a publikált realizálási áras mérlegekre. Ezen újabb mérlegek elemzési célokra való felhasználása elvlben tor- zítatlan eredményekre vezet. E mé'rlege'k legfontosabb alkalmazási területe a ter—

melés és az export reális költségeinek meghatározása.

lRODALOM

(1) Árvay János: Nemzeti termelés, nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon. Magyarország népgazdasági mérlegrendszere. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1973. 367 old.

(2) Bőröczfyne' Schmidt Katalin: A vállalati iövedelemszabályozósi eszközök katalógusa. PM Szervezési és Ugyvitelgépesitési Intézet. Budapest. 1972. 317 old.

( (3) Csepely-Knorr András —- Csepínszky Andor — Horváth Piroska — Szabó László — Szakonyi László:

Az élelmiszer—gazdaság árszinvonalának vizsgálata. Közgazdasági Szemle. 1973. évi 9. sz. 1037—1046. old.

(4) Csepely-Knorr András — Csepinszky Andor — Horváth Piroska - Szabó László -—- Szakanyí László:

Az élelmiszer-gazdaság helyzete és jövedelmi kérdései. Agrárgazdasági Kutató intézet közleményei. 2. sz.

Budapest. 1973. 86 old.

(5) Csikós—Nagy Béla: Tartható-e a felgyorsult gazdaságnövekedés? Közgazdasági Szemle. 1974. évi 5. sz. 513—524.old.

(6) Csikós-Nagy Béla: A magyar árpolitika és a tőkés infláció. Valóság. 1974. évi 6. sz. 1—8. old.

(7) Drechsler László: Megjegyzések az új magyar népgazdasági mérlegrendszerhez. Statisztikai Szemlér 1974. évi 6. sz. 528—543. old.

(8) Faluvégl Laios: A külső és a belső pénzügyi rendszerek összefüggéseiről. Külgazdaság. 1974. évi 4. sz. 245—257. old.

(9) Medgyessy Péter: A tőkés infláció, a belföldi pénzügyi rendszer és az árrendszer összefüggéseil Külgazdaság. 1974. évi 4. sz. 278—287. old.

(10) Rácz Albert: Néhány gondolat a népgazdasági mérlegrendszerről. Statisztikai Szemle. 1974. évi 6. sz. SAM—548. old.

(11) Szakolczai György: Az ágazati kapcsolati mérlegek szerepe a pénzügyi és ártervezésben. Sta- tisztikai Szemle. 1972. év! 3. sz. 241—250. old.