A SZULETESSZÁM—HULLÁMZÁSOK ÉS A MUNKAERÓHELYZET
SALAMON LAJOS
Magyarországon az évi születésszám jelentős hullámzása az első világháborút megelőző évtizedekben még ismeretlen jelenség volt. Lényegében az volt ugyanis a helyzet, hogy a folytonosan csökkenő születési arányszám ellenére növekedett a népesség, mivel az első világháborút megelőző évtizedekben a halálozási arány-
szám csökkenése meghaladta a születési arányszám csökkenését, és ez lassú ütem-
ben emelkedő évi születésszámokat eredményezett. Az első világháború hozta meg e téren az első nagy kilengést; ettől kezdve azonban —- az 1930-as évek kivételével — mindegyik naptári évtized meghozta jellegzetes születési hullámhegyét vagy hul—lámvölgyét.
A első jelentős változás 1915-ben, a világháború második évében mutatko- zott. Hogy ennek mértékét érzékeltethessük, ismernünk kell a megelőző időszak jellemző születésszámait. (A cikk minden adata a jelenlegi országterületre vonatko—
zik. így függetlenül az időszaktól közvetlenül összevethetők.) Az 1900. év elejétől az
1914. év végéig az élveszületések évi átlagos száma (százas kerekítéssel) 264100
volt (az időszak egyetlen évének születésszámadatában sincs 4a—5 százalékosnál na—gyobb eltérés a középértéktől). A 264 OOO—es átlaggal és az 1914. évi 270 700-as élveszületési adattal szemben 1915-ben már csak 187 700 volt az élveszületések szá—
ma. Az ezt követő három évben pedig. 1916—tól 1918—ig, tehát amikor a világháború negatív hatásai ezen a vonalon is a maguk teljességében bontakoztak ki. már csak 135 400. majd 130 800, végül 1918—ban csupán 127 900, a három év átlagában pe- dig 131 400 volt az élveszületések évi száma. Az első világháború utolsó három évé—
nek születési adatai tehát még a felét sem érték el a néhány évvel korábbi —— és hosszú időszakon keresztül jellemző —- adatoknak.
A háború következtében meg nem született százezreknek a népesedésre s ezen
belül a munkaerőhelyzetre gyakorolt hatása (nem szólva a másodlagos, tovább—
gyűrűző hatásokról) napjainkig tart, hiszen az 1916—1917—1918—ban, tehát a leg—
alacsonyabb termékenységű évjáratokban született férfiak 1976—1977—1978—ban töltötték, illetve töltik be 60. évüket, a nyugdíjjogosultság általános, leggyakoribb korát. Az a körülmény. hogy e három egymás utáni esztendőben épp a század leg—
alacsonyabb születési évjáratú férfiai válnak nyugdíjjogosulttá. az aktiv munkaerő—
állomány mennyiségét illetően még előnyös is lenne. ha a természetes körforgás szerint esedékes ,,váltás" alapján a kiesők helyébe a szokásos (illetve közepes vagy átlagos) termékenységű évek munkába lépői kerülnének. De nem ez fog be- következni, hanem alighogy az 1918—ban született férfiak nyugdijjogosultak lesznek, kezdenek munkába állni az 1960—es évek elejének avmost említettekéhez hasonló—
SALAMON: A SZULETESSZÁM-HULLÁMZÁSOK 577
an alacsony születésszómú, négy egymást követő (1962—1965) évjárat fiai és leányai.
Ebben a négy évben -— nagyon csekély. mindössze 130000 és 133000 közötti inga- dozóssal -- az élveszületések évi átlagos száma még a 132 OOO-t sem érte el.
A születésszámok iellegzetes ingadozásaí Magyarországon, 1900—1976
(az élveszületések évi —- átlagos — száma)
Ezen a zo 40 50 80 ma 720 740 750 700 200 220 240 zsa 280
Megjegyzés: Kiindulási alapként — az első tényleges hullómvölgy (1915) mélységének érzékeltetésére — a megelőző másfél évtized átlaga szolgál. Mindehhez még annyit kivánunk hozzáfűzni, hogy az egyes osz- lopok csupán az élveszületések éves útlagainak összevetésére alkalmasak minden fenntartás nélkül. A szü- letési arlónyszómok módosulósóról közvetlen információval nem szolgálnak. ba'r lényegében ezek tendencia- jót is je zik.
Ha a munkakezdés leggyakoribb idejének a 16—18 éves életkort1 tekintjük. az emlitett (1962—1965.) esztendőkben született. különlegesen alacsony létszámú kor—
osztólybeliek munkába állása elsősorban az 1978-tól 1982-ig terjedő évekre várható.
sajnálatos módon fokozva a jelenleg is fennálló munkaerőhiónyt. Nem nehéz azon- ban előrelótni, hogy az említett időszak második felében, sőt már 1979—1980—tól kezdve még fokozódőan feszültebbé fog válni a munkaerőhelyzet. Az első világ- háború rendkívül alacsony termékenységű esztendeit ugyanis a háború befejezé- sét követő évben, tehát 1919—ben már viszonylag magas (217 400—as). a következő három esztendőben pedig (1920—1921—1922—ben) kiemelkedően magas. külön—külön is a negyedmilliőt súroló, illetve meghaladó születésszómú évek követték. E három esztendőben az élveszületések évi átlaga 251 400 volt. E szóm nagyságának érzé- keltetésére megjegyezzük, hogy soha azóta ezt megközelítő nagyságú többéves ót—
lag nem volt Magyarországon. de még egyedi évben sem volt azóta ilyen magas születésszám. (Az 1950—es évek első felének sokat emlegetett legnagyobb termékeny—
ségű három esztendejében — 1953—1955 -— 213600 volt az élveszületési ótlag.) Visszatérve az 1920-1922. évi egyenként is rendkívül magas. éves átlagban a negyedmilliót meghaladó születésszómra. ennek a munkaerőhelyzet szempontjából várható kedvezőtlen hatása abban nyilvánul meg, hogy az ekkor születettek épp az
* Az általános iskola befejezése után kétéves—például gyors- és gépíróiskolai —tanfolyamot végző fia- talok általában 16 éves korukban: a többnyire három év alatt szakmunkás-bizonyítványt szerző mindkét nem- beliek 17 éves korukban: a középiskolát végzett (érettségizett), de felsőfokú tanintézet nappali tagozatára nem járó fiatalok pedig általában 18 éves korukban válnak aktív keresőkké. Az említett három kategóriába tartozó. továbbá a 16 éves koruk táján — rendszerint segédmunkásként - elhelyezkedő képzetlen, illetve csak alapfokú iskolázottságú fiatalok együttesen az új munkakezdőknek több mint négyötödét képezik.
2 Statisztikai Szemle
578 SALAMON LAJOS
étvizedfordulón, illetve ezt követően, azaz 1980-ban. 1981-ben és 1982-ben töltik be
60. évüket. Ily módon éveken keresztül a nyugdíjbavonulók folyamatosan várható legnagyobb száma éppen azokra az esztendőkre esik majd, amelyekben a legala—csonyabb számú munkába lépőkre van kilátás.
Mindez együtt előreláthatóan nehéz helyzetet okozhat a munkaerőfronton, de még ezzel sem meritettük ki teljesen a várható nehézségeket (legalábbis 1980—ig
bezárólag). Mint ismeretes, a legutóbbi időkig — 1976 előttig - a mindkét nembeli
mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjjogosultsági kora 5 évvel maga—sabb volt, mint a népgazdaság bármely más területén tevékenykedőké. Ez a társa- dalombiztosításról szóló 1975. évi ll. törvény (41. §.) értelmében fokozatosan meg- szűnik, amennyiben 1976—tól mindaddig —*tehát 1980—ig -, míg a teljes kiegyenli- tődés meg nem történik, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjjogo-
sultsági kora egy—egy évvel alábbszáll. Ennélfogva 1976-ban az akkor 60 éveseken
kívül az 59 éves nők, továbá a 65 évesek mellett a 64 éves férfiak váltak nyugdíj—jogosultakká. E folyamat megy végbe évről évre 1980—ig bezáróan, amikor is az 56
éves és 55 éves nők, valamint a 61 éves és 60 éves férfiak válnak egyazon évben
nyugdijjogosultakká a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok köréből.2 Ez a kö- rülmény várhatóan olyan helyzetet teremt majd az 1980 körüli évekre, hogy sohamég a múltban, és hosszú időn keresztül a jövőben sem fordult, illetve fordul elő
a nyugdíjba vonulók ilyen magas száma az új munkakezdők ilyen alacsony számamellett, mint az évtizedforduló éveiben.
Nem feladatunk, hogy az ezzel járó gondok elhárítására javaslatot tegyünk, csupán a várható helyzetre kívánjuk felhívni a figyelmet. Mindazonáltal megkísére- lünk a kérdésnek ehhez az oldalához is hozzászólni, legalábbis egy ,.nemleges ja—
vaslat" formájában. Elöljáróban megjegyezzük, hogy fejtegetésünk mindenekelőtt az amúgyis jelentős többséget képező fizikai kategóriabeli munkavállalókra vonat- kozik, akiknek köre az ösztönző nyugdíjpótlék szempontjából részben eltér az egyéb, például a foglalkozásdemográfiai osztályozás szerinti fizikai állományúakétól. lgy az egészségügyi szakalkalmazottak, az ún. középkáderek (például ápolók, ápolónők, asszisztensek, műtősök stb.) mintegy százezer fős állománya a fizikai állományúakat megillető kedvezőbb besorolás alá esik az ösztönző nyugdíjpótlék vonatkozásában.
Megállapításunk lényege az, hogy az 1972. év eleje óta mindazok, akik a
fizikaiak ily módon meghatározott kategóriájába tartoznak, 55. illetve 60 éves koruk—tól az őket az alkalmaztatás (vagy szövetkezeti tagság) megszűntekor egyébként megillető nyugdijon felül e nyugdijösszegnek annyiszor 7 százaléka illeti meg, mint a nyugdíjkorhatár elérésétől még munkában töltött évek száma. Ennek a pótléknak a megállapításakor a tört éveket is arányosan figyelembe veszik. Az egyetlen meg- szorítás. hogy az ilyképpen pótlékolt nyugdíj összegenem haladhatja meg a nyug—
díj kiszámításának alapját képező jövedelmi átlagot.
Az elmondottakból következik, hogy amíg a jelenlegi (7 százalékos) pótlékolási
rend mellett az egyébként maximális (75 százalékos) nyugdíjat elért fizikai dolgo—zónak a nyugdíjjogosultsági koron túl 46 hónapot kell még munkában töltenie, ha például —- a múlt év végéig még felső határt képező — 95 százalékos nyugdíjszintet
? Mindezt súlyosbítja. hogy éppen a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok és segítő családtagjaik között a legmagasabb a idős. illetve idősebb korú aktív keresők aránya. Ennek kapcsán külön is hangsú- lyoznunk kell, hogy ezt a helyzetet nem csupán az a körülmény okozza, hogy az említettek nyugdíjjogosult—
sági kora magasabb. mint másoké (ebből kifolyólag ugyanis természetes, sőt akár szükségszerűnek is mond- ható e kategóriában az öregek feltűnően magas aránya), hanem ettől teljesen függetlenül az is, hogy az azonos életkorú idősebbek. tehát például az általános nyugdijjogosultsági kort megelőző ötéves szakaszba tartozók -— az 50—54 éves nők és az 55—59 éves férfiak -— esetében is jóval magasabb a mezőgazdasági terme- lő,—szövetkezeti tagok és segítő családtagjaik aránya. mint a népgazdaság egyéb területein tevékenykedő kereső
népességé. ,
A SZULETÉSSZAM—HULLÁMZÁSOK 579
óhajt elérni. addig a nyugdijpótlék bármilyen mérvű emelése esetén az azonos felső határ eléréséhez szükséges rádolgozási idő arányosan csökken. Kerek 10 százalékos ösztönző nyugdíjpótlékot feltételezve tehát 32 hónap alatt érhetnék el az egyébként
75 százalékos nyugdíjra jogosultak a 95 százalékos szintet. Ily módon tehát az in—
tézkedés épp a visszájára fordulhat. hiszen mint az említett példa is mutatja, a
pótlék százalékának emelése a huzamosabb továbbdolgozás ellenében hathat.
Befejezésül megjegyezzük, hogy az 1950—es évek első felének korábban már em- lített — s legkiemelkedőbb szakaszában az ábrán is bemutatott —— születési hullám- hegye munkaerőhelyzetünkben máris erőteljesen érvényesül, mig a jelenlegi (1974 óta tartó) hullám kedvező hatása csak az 1990—es években fog mutatkozni, majd kiteljesedni. Mindezen felül az sem érdektelen, hogy a halandósági viszonyok ja- vulásával párhuzamosan a jövőben a népesség nagyobb hányada érheti el a nyug-
díjjogosultsági kort, mint jelenleg.
PE3l-OME
Aarop oőpamaer BHMMBHHe uurarenn Ha snuunne, ouassraaeMoe ABHmeHHeM Koacp- cpnunema pomnaemocm Ha nonomeune a oőnacm prna.
YC-ranaanuaaet, uto a Beurpuu anauurenbume Koneőauua Koamcpuumema pomnaemocm HaőmoAaiorcn 'roano c 1915 roAa, TO eCTb co BpeMei-m nepBoü anoaoü aoünsl. OAHBKO c "rex nop — sa HCKHIOHeHHeM 1930-le ronoa — KamAOMy necnmnermo Öbll'IH caoüCTBei—isi caon xapaia'epHsie nOAbeMbl " nepet-im. 3'm Asmkenm MOTYT Bbi3biBaTb sany'AHEHHH Taxme " e oőnacm (popMuposam—m TpYAOBbIX pecypcoa. Asrop ocrauaanuaaercn Ha payx naneumx, cosnaAei-me KOTOpbiX Bbl3blBaeT onpeneneHHoe Hanpnmel—me :; KoHue 1970-bix n Hauane 1980—six roncs. OAHHM ua HHX nannercw TO oőcromenscrso, uno pomAeHHsie s ne—
puop. nocne nepem? Muposoü aoüusi (1920—1921—1922 rr.) Mymuuusl a 1980, 1981 M 1982 roAax .nocmraior nencuomioro Bospacra, Cnenoaatensno cnegyer pGCCHHTblBaTb Ha ssixop.
snaunrensnoü uacrn a'roü Bospacmoü rpynnsr HS ak'msHoro npoussogcraeuuoro 'rpyna.
BTopblM Heőnaronpunmsim cpaxropom nannercn TO, uno a 3TOT me caMsiü nepnon (1979—1982 rr.) Mann!-raer csoro 'rpynoayio Aesreanocrb noxoneHue mm,, ponnamnxcz B nepaoü nonosmie 1960—le roncs, Koma Koacpcpuunem pomaaemocm ősm ocoőeHHo HH3—
KHM. B re'—lenne uersipex ner aToro nepnona — c 1962 no 1965 ron — s BeHrpm Haőmo- nane; Hauőonee irnam—tü a TeueHi—se nonet-usr Koammuuuem pomnaeMocm (12.9—13,l ripo- Mnnneü).
SUMMARY
The author directs attention to the effect of the changes in the brith numbers on labour conditions.
He points out that the considerable fluctuotion of the yearly birth rates can be observed in Hungary only since 1915, that is beginning with World War !. Since that time every decade.
expect the 1930ies, has produced its typical peak or trough. These changes may cause trouble also in manpower economy. The author emphasizes two phenomena which create.
through an unfavourable coincidence, tension in the late 1970ies and in the early 1980ies.
One of these is that males born in years after World War ! (in 1920, 1921, and 1922) with extremely high birth rates become pensionable in 1980. 1981, and 1982. One has to reckon with that a considerable part of these males will resigne from the active productíve work.
The other unfavourable point is that members of the extremely low birth rates generation of the early 1960ies will become operative in the same period (1979—1982). Four consecutive years of this period (1962—1965) have produced the lowest birth rates of the century in Hun—
gary (12.9—13.1 per thousand).
2.
