öoy. m
i
MAQYAR
TUDOMÁNY
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A É R T E S Í T Ő J E
1 9 5 7 . 1 — 4. S Z Á M
M A Q Y A R T U D O M Á N Y
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A É R T E S Í T Ő J E
L X I V . K Ö T E T . - Ű J F O L Y A M , I I . K Ö T E T . 1 — 4. S Z Á M . 1957. J A N U Á R - Á P R I L I S
S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G
Erdey-Grúz Tibor (a szerkesztőbizottság elnöke), Csűrös Zoltán, Ernst Jenő, Fogarasi Bóla, Hevesi Gyula, Jánossy Lajos, Kardos Tibor, Nizsalovszky Endre, Trenosényi-Waldapfel
Imre (főszerkesztő), Zólyomi Bálint
S Z E R K E S Z T Ő K
Rejtő István, Szántó Lajos
A Magyar Tudományos Akadémia központi folyóirata, a
M A Q Y A R T U D O M Á N Y
a különböző tudományágak általános érdekű kérdéseivel, a hazai ós nemzetközi tudományos élet fontosabb eseményei- nek ismertetésével, valamint tudományos művek bírálatával
foglalkozik.
Évente 12 szám jelenik meg (esetleg több szám egy füzetbe összevonva), számonként kb. 3 nyomdai ív terjedelemben.
Előfizetési ár 1 évre 60,— forint.
Belföldi megrendelések az Akadémiai Kiadó (Budapest V., Alkotmány u. 21. —Magyar Nemzeti B a n k egyszámlaszám : 05-915-111-44), külföldi megrendelések a „Kultúra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat (Budapest VI., Népköz- társaság ú t j a 21. —Magyar Nemzeti B a n k egyszámlaszám:
43-790-057-181) ú t j á n eszközölhetők.
Szerkesztőség: Budapest V., Szalay u. 10-14. Telefon: 313-526.
MAQYAR
TUDOMÁNY
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A ÉRTESÍTŐJE
L X I V . K Ö T E T — Ú J F O L Y A M II. K Ö T E T 1957
*
Barta György—Béli Béla—Egyed László—Flórián Endre—Somogyi Antal : Nemzet-
közi Geofizikai É v 71 Веке Ödön: Budenz József 53 Buza László: Az atom- és hidrogénrobbantás és a nemzetközi jog 161
Endrei Walter: Lábítós szövőszék az árpádkori Magyarországon 309 Erdei Ferenc: Az Agrártudományok Osztályának tevékenysége a mezőgazdaság
időszerű kérdéseivel kapcsolatban 197
Foqarasi Béla: Az élő leninizmus 1 Gergely Pál: Arany J á n o s akadémiai titoknoki és főtitkári működése 31
Jávorka Sándor: Kitaibel Pál 87 Komor Ilona: Comenius a humanista békemozgalom vezető alakja 273
Korach Mór: A technológia módszertana 205 Kovács Máté: A Magyar Enciklopédia és a korszerű magyar lexikonok előkészíté-
sének irányelvei és eddigi eredményei 175 Lengyel Béla: József Attila és az Októberi Forradalom 363
Lutter Tibor: Henry Wadsworth Longfellow . Л 169 Major Máté: Tanulmányút Olaszországban 285
. Maró thy János: Glinka 347 Móra Mihály: A büntető eljárásjog "magyar humanistája a századfordulón 59
... A. N. Nyeszmejanov : A szovjet tudomány 40 éve 447
V Rusznyák István: Üdvözlő beszéd 467 Soó Rezső: Botanikai tanulmányút Észak-Európában 93
Straub F. Brúnó: Rádióaktív izotópok alkalmazása Magyarországon 115
Szalai Sándor: Formális logika és matematikai logika 383 Tarján Rezső: A kibernetika néhány problémájáról 407
V. Topcsijev : A szocializmus építése és a tudomány 9
vTörő Imre: A magyar biológiai tudományok helyzete 103 Trencsényi-Waldapfel Imre: A nagykőrösi évek tanulsága 257 - Verebéig László: Az 50 periódusú vasútvillamosítási rendszer 25 éves jubileuma 305
A M A G Y A R TUDOMÁNYOS AKADÉMIA Ü N N E P I Ü L L É S E
A N A G Y O K T Ó B E R I SZOCIALISTA F O R R A D A L O M 40. É V F O R D U L Ó J A ALKALMÁBÓL
• Liget i La jos : Elnöki megnyitó 435 M. N. Zsavoronkov : Üdvözlő beszéd 436 Molnár Erik: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 439
Göncöl György: Gazdaság és politika Lenin imperializmus elméletében 469 Sándor Vilmos: Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása ós a Nagy Októberi
Szocialista Forradalom 481
~Kovács István: Az első szovjet alkotmányról 493 A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének határozata 159
• Á '. ' MAGYAR
HMMÁNYŰS AÍW-.Ü I.
kshyvtAka
417 231 124 121 127
SZEMLE
A Tudományos Minősítő Bizottság hírei 146, 248, 338, 428 A Berlini Német Tudományos Akadémia Magfizikai Szakosztálya tudományos
munkatársainak nyilatkozata 234 A Japán Tudományos Tanács felhívása a világ tudósaihoz 233
A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének tiltakozása a nukleáris fegyverek-
kel folytatott kísérletek ellen 236 A magyar tudomány 1957. évi Kossuth-díjasai 144
A Szovjetunió Tudományos Akadémiája delegációjának magyarországi látogatása 140 A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése és a Társadalmi- Történeti Tudo-
mányok Osztályának ünnepi ülésszaka a Nagy Októberi Szocialista Forra-
dalom 40. évfordulója, alkalmából 513 Üdvözlő táviratok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkal-
mából 514 Nemzetközi tudományos élet
Beszámoló az 1957. évi moszkvai izotóp kongresszusról (Orbán György) . . . 244 A Bolgár Tudományos Akadémia könyvkiadói tevékenysége (Fekete Lajos) 142 A Csehszlovák Tudományos Akadémia által rendezett konferencia a folyók
hordalék- és jégviszonyairól 247 A freibergi IX. Bányász-Kohász Konferenciáról 336
Magyar kémikusok párizsi útjáról 336 A Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesület londoni kongresszusa 427
Az oslói V i n . Nemzetközi Nyelvészkongresszus (Lakó György) 334
A Prágai I. Szeizmológiai Konferencia (Simon Béla) 142 A stockholmi Nemzetközi Fotogrammetriai Kongresszusról 335 A szovjet hidrobiológusok VI. leningrádi—boroki konferenciájáról 334
A varsói orientalista konferencia 426
K Ö N Y V S Z E M L E
Aujeszky László : A légkör fizikája (Berkes Zoltán) 432 Egyed László : A föld fizikája (Renner János) 154 Fogarasi B é l a : Tudomány és szocializmus (Madarászné Zsigmond Anna) 151
Gergely Pál : Arany János és az Akadémia (Rejtő István) 431 Geszti P. Ottó—Kovács K. Pál—Vajta Miklós : Szimmetrikus összetevők (Csáki Frigyes) 343
Grofcsik János : A kerámia elméleti alapjai (Moldvai Rezsöné) 156 Julesz Miklós : A neuroendokrin betegségek kórtana és diagnosztikája (Barta Lajos) 255
Kniezsa I s t v á n : A magyar nyelv szláv jövevényszavai 1/1—2. (Király Péter) 150
Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820—1867. (Dömötör Tekla) 253
A N E K R O L Ó G O K
Csukás Zoltán (Mócsy Tános)
Anna Mihajlovna Pankratova (Molnár Erik) . . . Sántha Kálmán (Környei István)
I. Tóth Zoltán (Makkai László) Varga József (Polinszky Károly)
Az élő leninizmus*
FoGARASI BÉLA akadémikus
Tisztelt Akadémia ! Tisztelt Elvtársak !
Nem vállalkozhatom arra, hogy még csak akármilyen vázlatosan is képet n y ú j t s a k Lenin müveinek tartalmáról. N e m vállalkozhatom arra sem, hogy még csak akármilyen vázlatosan is a lenini eszmék fényében átfogó elemzést kíséreljek meg a nemzetközi élet és Magyarország politikai életének jelenlegi fontos kérdéseiről. Az élő leninizmus n é h á n y olyan kérdésével kívánok foglalkozni, amelyek a magyar tudománnyal, a m a g y a r tudományos élettel, a n n a k jelen helyzetével kapcsolatosak.
A leninizmus — korunk marxizmusa. A leninizmus — a marxizmus az imperializmus és a proletárforradalmak korszakában, a szocializmus győzelmének korszakában a Szovjetunióban, a szocializmus építésének korszakában a népi demokratikus országokban. Szűkebb értelemben a leniniz- mus középpontja Lenin társadalomtudományi elmélete, amely vezérfonalat
n y ú j t a cselekvéshez korunkban, vezérfonalat n y ú j t a tudományhoz is, amely a cselekvésnek egyik, eszmei formája.
Feladatunk — h a egészen átfogó, tömör jellemzéssel a k a r j u k kifejezni — a b b a n áll, hogy közéletünket és tudományos közéletünket is átitassuk a marxizmus — leninizmus tanításaival. Ez nem azt jelenti, hogy a leninizmus receptet akarna adni minden szaktudomány s z á m á r a . Akik így fogják fel és ezért nem fogadják el a marxizmus—leninizmus tanítását, azok valójában nem a marxizmus—leninizmust, hanem k a r i k a t ú r á j á t cáfolják és bírálják.
A leninizmus óriási segítséget ad minden tudománynak, d e nem abban az értelemben, hogy kicsinyes f o r m á b a n gyámkodna vagy recepteket akarna adni a szaktudomány kutatásai számára. Ám a t u d o m á n y a társadalom egy része, és azt, hogy mi a t u d o m á n y helye a társadalomban, a marxi—lenini t a n világítja meg. Ebben az értelemben vezérfonalat n y ú j t minden olyan t u d o m á n y és minden olyan t u d ó s számára, a k i kora társadalmában a k a r élni, aki ettől a társadalomtól n e m akar elszakadni.
A tudomány művelői számára világító f á k l y a útjukon a marxizmus felfogása az igazságról. A marxizmus — Lenin szavaival szólva — át v a n i t a t v a az objektív igazság elismerésével. Ezt a megállapítást egy pillanatra sem szabad elfelejteni. Ezt szembe kell szegeznünk minden olyan téves, minden olyan félrevezető értelmezéssel, amely azt tulajdonítja a marxizmus—
* Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi és Történeti tudományok Osztálya 1957. április 19-i V. I. Lenin születésének 87. évfordulója alkal- mából rendezett ünnepségén.
1 Magyar T u d o m á n y 1
M R U
« « • « № тШш H N t i l i i
leninizmus híveinek, hogy ők gyakorlati, politikai célok érdekében el akarná- nak t é r n i az objektív igazságtól. Ellenkezőleg áll a dolog : a marxizmus sze- rint az objektív igazság elismerése a m i legnagyobb fegyverünk a szocializmus, felépítésében, a t u d o m á n y fejlesztésében. De n e m általános, elvont, hanem konkrét módon értelmezzük az igazságot. Lenin szerette idézni ezt a mondást : az igazság mindig konkrét.
E b b e n a szellemben, a leninizmus fényében igyekezünk megállapítani a k o n k r é t igazságot olyan kérdésekben, amelyek legközelebbről érintik tudo- mányos életünket és fejlődésünket.
Csak néhány általános megjegyzést kívánunk előre bocsátani.
L e n i n a forradalom tudósa, tudományos lángelméje. Lenin egész művé- nek betetőzése, a szocialista forradalom marxi—lenini elmélete. A Marx által felfedezett t ö r v é n y , hogy a kapitalizmusból a kommunizmushoz vezető átmeneti korszak államformája a proletárdiktatúra, Lenin m ű v é b e n a leg- gazdagabb, legsokoldalúbb, legkonkrétabb kifejtést nyerte. A proletárdikta- túra L e n i n által n y ú j t o t t elméleti megalapozása nélkül nem é r t h e t j ü k meg sem k o r u n k általános helyzetét, sem azokat a kérdéseket, amelyekkel magyar vonatkozásban nap n a p után foglalkozunk.
Még egy megjegyzést ehhez, mielőtt á t t é r n é n k szűkebb témánkra.
A marxizmus—leninizmus harcos vitákban, problémákban, az ellenséges;
tanok bírálatán keresztül fejlődött , gazdagodott és alakult ki. E n n e k a bírálat- nak nagymestere, legnagyobb képviselője volt Marx és Engels halála után Lenin. Lenin a revizionizmus b í r á l a t á t állandóan összekapcsolta a marxista tanok kifejtésével, megvédésével és továbbfejlesztésével. A revizionizmus ma is központi jelentőségű kérdés. Legégetőbb feladataink egyike harcunk a revizionizmus ellen. Igaz, ma n e m Bernstein műveivel kell harcolnunk, hanem a revizionizmus jelen formáival, de a leninizmusnak azok az igazságai, amelyek a revizionizmus elvi bírálatára vonatkoznak, ma is n a p n á l fényeseb- ben á l l n a k előttünk és segítséget a d n a k nekünk a b b a n a tekintetben is, hogy a revizionizmusnak m a i , specifikus, sajátos f o r m á i t helyesen felismerjük és helyesen harcoljunk ellenük. T a l á n nem szükséges részletesen kifejteni, hogy a helyes harc feltételezi és m a g á b a foglalja a dogmatizmus, a sko- lasztika, a szektás nézetek elleni h a r c o t .
Az a revizionizmus, amellyel m a foglalkoznunk kell, egyebek között azt a sajátosságot viseli magán, h o g y egybeszövődik az ellenforradalmi ideológiával és gyakorlattal, azt segíti, attól k a p támogatást, valósággal azzal azonos út. Annak, hogy a marxizmus—leninizmus élő és fejlődő elmélet, meggyőző bizonyítéka a proletariátus diktatúrája kérdéseinek tárgyalása napjainkban, meggyőző bizonyítéka a hamis felfogások visszautasítása és kijavítása a marxizmus—leninizmus hívei részéről.
Az októberi események helyes elemzése, a nemzeti felkelésről és egyebek- ről elhangzott nézetek cáfolata, amely nézetek itt, az Akadémián is elhangzot- tak, a n n a k kimutatása, hogy ellenforradalom és n e m forradalom volt az, ami október 23-án és az azt követő napokban lejátszódott, ez a munka, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt elvégzett, csak a marxizmus—leni- nizmus segítségével volt lehetséges. A l á t s z a t mást m u t a t o t t . A l á t s z a t mögött a lényeget feltárni : ez a marxizmus—leninizmus nélkül lehetetlen.
A magyar októberi—novemberi események elemzése további tudomá- nyos f e l a d a t , amely nincs lezárva. És e b b e n a feladatban segítséget n y ú j t a n a k nekünk azon a munkán kívül, amelyet mi, és csak mi végezhetünk el, a Szovjet-
unió, Kína, a baráti szocialista országok és a nyugati kommunista p á r t o k teoretikusai és politikusai.
Mindezeket azért bocsátottam előre, mert azt az összefüggést a k a r t a m felvázolni — nem részletesen kifejteni —, amelyben nézetem szerint t u d o - mányos életünk helyzetét, perspektíváit és feladatait, visszatekintve és.
előretekintve, a leninizmus megvilágításában vizsgálnunk kell.
A t u d o m á n y a társadalom egy része, és ebből következik, hogy n e m lehet tudománypolitikát, nem lehet tudományszervezést és n e m lehet t á r s a - dalomtudományi k u t a t á s t elképzelni anélkül, hogy állást n e foglalnánk e döntő kérdésekben, amelyeket a társadalom m a minden t a g j a számára és.
így — és nem utolsósorban — a tudósok, a tudomány művelői számára is.
felvet. Csak az irányvonalat szeretném felvázolni, amelyet az élő leninizmus, ebben a kapcsolatban, tehát általános társadalmi összefüggésben a t u d o m á n y számára ad.
Azt hiszem, itt három mozzanatot kell kiemelni. Az első : a szocializmus társadalmi rendszere az egyetlen tudományosan megalapozott társadalmi rendszer. Ennek messzemenő következményei vannak a t u d o m á n y és a t u d o m á n y művelői számára. Ebből egyrészt az következik, hogy a szocializmus összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben v a n érdekelve a t u d o m á n y nagyarányú, sokoldalú, mindenoldalú fejlesztésében, mint bármely más;
társadalmi rendszer, másrészt következik az, hogy a t u d o m á n y feladatai a, szocializmus építésében összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint bármely más társadalmi rendszerben. A szocializmust és a tudományt egy olyan sors- közösség u t a l j a egymásra, amelyet elszakítani n e m lehet. E t t ő l a sorsközös- ségtől időről-időre, óráról-órára egyes tudományos munkások, a t u d o m á n y egyes művelői eltávolodhatnak, de a történelmi fejlődés törvényszerűségei ott, ahol szocializmus épül, ezt a fejlődést meghatározzák és ennek iránya győzelmesen halad előre. Másodszor : a szocializmus építése hazai a d o t t - ságainak megfelelő államformája a népi demokrácia, és harmadszor : a szoci- alizmus építése feltételezi a marxista—leninista elmélet alapján álló munkás- párt vezető szerepét az állami, gazdasági, kulturális életben és ezen belül a tudományos életben is.
Amit pozitív formában ennyire vázlatosan, utalásszerűén mondtam, a z t más formában úgy is kifejezhetjük, hogy szocializmus marxista—leninista el- mélet nélkül, szocializmus marxista—leninista p á r t nélkül üres szó, amelynek nincs konkrét értelme, nincs konkrét t a r t a l m a , illetőleg csak megtévesztő értelme lehet. És ezt, ami talán magától értetődő volna, azért kell hang- súlyozni, mert nálunk állandó törekvések v a n n a k arra, hogy szocializmusról beszéljenek, elválasztva azt a marxizmus—leninizmus elméletétől, elválasztva azt a maxizmus—leninizmusnak a pártról kidolgozott elméletétől.
Vizsgáljuk meg ebből a szempontból, mi történt nálunk a tudomány terén 1945-től 1956 októberéig és azóta. Ez a n n á l is szükségesebb, mert az elmúlt hónapokban törekvéseket l á t t u n k arra, hogy eltorzítsák és meghami- sítsák a magyar t u d o m á n y fejlődési folyamatának ábrázolását abból a célból, hogy ezzel a torz ábrázolással ideológiai megalapozást a d j a n a k tudományos életünk kialakult rendszerének megdöntésére.
A magyar t u d o m á n y vezető testülete, a Magyar Tudományos Akadémia, több, mint hét évvel ezelőtt felelősségteljes elhatározással, hónapokon á t t a r t ó tanácskozások, tárgyalások alapján ú j ú t r a lépett. Ez az ú t a szocializmus építésének ú t j a , ez az út a t u d o m á n y és a szocializmus egységének ú t j a , a,
1* 3
tudománynak a tervszerűség elve alapján való szervezésének útja, a marxista—
leninista elmélet elvi elismerésének ú t j a volt.
Ez az elhatározás lehetővé tette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia népi demokráciánk részéről a legmesszebb menő támogatásban részesüljön, és az ország tudományos életének szervezeti és szellemi központjává fejlődjéü.
Ez az út n e m volt sima, nem volt zökkenésmentes. Sok tekintetben rögös út volt, de m e g kell állapítani — és azt hiszem, teljes felelősséggel állapíthatjuk meg —, h o g y az elmúlt esztendők alatt a magyar t u d o m á n y nagy eredményeket ért el. E z e k az egyes tudományágak között kétségkívül igen egyenlőtlenül oszlanak meg. De az egyes kiemelkedő eredményeken kívül egészükben is tudományos életünknek olyan fellendüléséről tanúskodnak, amilyenre azelőtt nem volt példa. Számtalanszor megmondtuk, hogy dicsekvésre nincs okunk és nincs is szükségünk. Megmondtuk azt, hogy eredményeinkkel egyes tudo- mányágak területén — és mi, akik a társadalomtudományok területén dol- gozunk, elsősorban társadalomtudományi vonatkozásban beszéltünk erről
— nem v a g y u n k megelégedve.
De miért nem és milyen értelemben nem voltunk megelégedve ? Azért nem, tisztelt Akadémia, mert a társadalmi fejlődés a szocializmus építése folyamán egyre nagyobb arányú k u t a t á s o k a t tesz szükségessé. Azért nem, mert a szocializmus építése megkívánja, hogy a k u t a t á s színvonala egyre magasabbra emelkedjék. Megkívánja azt, hogy a dialektikus materializmus- nak és a történelmi materializmusnak a behatolása a tudományba, a m i nálunk megindult és eredményeket is m u t a t o t t fel, gyorsabb tempóban folyjék és mélyebbre hatoljon. Azért nem, mert a szocializmus építése nehézségekkel jár és ellentmondások k ö z ö t t megy végbe, és a t u d o m á n y feladata a b b a n áll, hogy alkotó szellemű, önálló kutatásokkal, a marxizmus—leninizmus követ- kezetes alkalmazásával feltárja ezeket a nehézségeket, rámutasson ezekre az ellentmondásokra és ezzel segítse népünket a szocializmus építésében.
Ebből a szempontból tudományunk — s azt hiszem, hogy ez t ö b b é vagy kevésbé, ilyen vagy olyan vonatkozásban minden tudományra vonatkozik
— nagyon sok kívánni valót hagyott maga után. Ebből a szempontból és ebben a vonatkozásban jogos volt tudományos fejlődésünket többször bírálat és önbírálat tárgyává t e n n i . Nem engedhetjük meg azonban azt, hogy ered- ményeinket, amelyek össztudományos vonatkozásban, természettudományi, műszaki tudományi és társadalomtudományi vonatkozásban igen számot- tevők, egészen más célzattal lekicsinyeljék vagy éppen semmibe vegyék.
Milyen célzattal ? Talán „hazafias" célzattal ? Aligha lehet hazafiasságnak nevezni egy nép, egy nemzet tudományos tevékenységének lekicsinylését, lepocskondiázását. Mondjuk meg nyíltan : ez a fejlődés a szocializmus jegyében állt, és eredményeit a burzsoá restauráció célzatával igyekeztek semmibe venni. Eredményeinknek nihilisztikus értékelése n e m egyéb, mint az ellen- forradalom e közismert módszerének alkalmazása a tudomány kérdésében.
A marxizmus—leninizmus hívei ismerik azt a szenvedélyes érdeklő- dést, amelyet Lenin a t u d o m á n y minden haladása i r á n t tanúsított, amellyel a t u d o m á n y minden eredményét rendkívüli örömmel üdvözölte. A lenini tanítástól, Leninnek a tudományok i r á n t tanúsított magatartásától ihletve helyesen értékelik a mi tudományunk h e l y z e t é t is azok, akiknek az a nézetük, hogy szembe kell szállni minden eszmei és szervezeti kísérlettel, amely a burzsoá restauráció irányában mozog. Ilyen törekvések voltak ideológiai vonatkozásban is, szervezeti vonatkozásban is.
Tisztelt Tagtársaim ! A tudományos k u t a t á s életbevágó érdeke meg- kívánja, hogy felszámoljuk ezeket az októberi ellenforradalom következménye- képpen annak idején élesen megnyilvánult törekvéseket, amelyek még mindig felújulnak ! Elhangzottak pl. olyan kijelentések, hogy a legfőbb f e l a d a t
„felszabadítani a m a g y a r t u d o m á n y t a sztálinizínus bilincseiből". E r r ő l annyit, hogy a „sztálinizmus" t u d o m á n y t a l a n fogalom, a magyar t u d o m á n y t pedig senki nem szorította bilincsekbe. Mindez nem egyéb, mint egyik for- mája az előbb általam említett törekvéseknek : a magyar tudomány 10 éves fejlődését megrágalmazni.
Ami Sztálin hibáit illeti, amelyek a t u d o m á n y terén is megnyilvánultak, azokat Akadémiánk utolsó közgyűlésén, a X X . Kongresszus ideológiai kér- déseivel kapcsolatos előadásomban és az ahhoz fűződő vitában megtárgyaltuk, amit akkor mondtunk, azt teljes mértékben f e n n t a r t j u k .
A restaurációs törekvések szoros kapcsolatban állnak az elmúlt 12 év eredményeinek értékelésével, de kapcsolatban vannak az azt megelőző kor- szak értékelésével is. Már 1955-ben és 1956-ban az akadémiai nagygyűléseken szükségesnek t a r t o t t u k rámutatni arra, hogy kísérletek történnek a H o r t h y - korszak tudományának, tudományos helyzetének, tudományos fejlődésének egy bizonyos idealizálására, egy bizonyos generál-pardonra minden reakciós elmélettel szemben, amelyek akkor divatban voltak és amelyeket egyesek nem a d t a k fel és — amint októberben és novemberben kiderült — m a is f e n n t a r t a n a k .
A Horthy-uralom alatt sok áltudós, sok sariatán tisztán reakciós p á r t - fogás következtében vezető pozícióba j u t o t t a tudomány terén. Ideológiai, eszmei, elméleti szempontból teljesen tudománytalan irányzatok uralkodtak, főleg a társadalomtudományok területén, ós elmaradott állapotban volt számos más tudományág is. Ezért a felszabadulás után évekig szívós h a r c o t kellett folytatnunk, hogy biztosítsuk a haladó t u d o m á n y vezető szerepét, ú j alapra helyezzük a tudomány szervezetét. Ezekben a kérdésekben Lenin tanaira, Lenin cikkeire, Lenin tudományszervezeti kérdésekkel foglalkozó ú t m u t a t á s a i r a és mindenekelőtt a marxizmus—leninizmus eszmei t a r t a l m á r a támaszkodtunk. Harcunk arra irányult, hogy a társadalomtudományok terén biztosítsuk a marxizmus—leninizmus hegemóniáját.
Helyes volt-e, hogy nálunk, Magyarországon, ahol a haladó és forra- dalmi eszmék évszázadokon á t alig j u t h a t t a k szóhoz a t u d o m á n y b a n , nem a d t u n k szabad t e r e t mindenféle dohos, dekadens, penészes idealista i r á n y z a t gátlástalan tevékenységének? Igen, ez helyes volt és szükséges volt a t á r s a - dalmi fejlődés és a tudomány fejlődésének érdekében. Más kérdés az, hogy az oktatás és a k u t a t á s egyes területein is sokan nem t u d t á k a marxista—
leninista elméletet eléggé helyesen alkalmazni és eléggé meggyőző módon kifejteni. IIa bizonyos fokig Akadémiánk is felelős ezekért a hibákért, mi kö- vetkezik ebből ? Csak egy következhetik, az, hogy a marxista—leninista elmé- letet jobban kell alkalmaznunk, konkrétabb mó don kell kifejtenünk és meg- győzőbb módon kell terjesztenünk.
Ismeretes, hogy az októberi ellenforradalom kihatásai és hullámzásai megnyilvánultak a tudomány területén is. A Nagy Imre-irányzat kihatása következtében az egyetemeken és a Tudományos Akadémián a polgári restau- ráció tendenciái ideiglenesen káros következményekkel is jártak. A célja ezeknek a restaurációs törekvéseknek egy volt. A formák igen különbözők és részben ködösítettek voltak. A cél az volt, hogy az egyetemeket és az
5
Akadémiát régi, burzsoá típusú testületekké kell visszafejleszteni. A formák igen különbözőek voltak, és legtöbbször nem annyira eszmei, mint inkább szervezeti törekvések és személyi intézkedések f o r m á j á b a n nyilvánultak meg.
Komoly törekvések mutatkoztak az utolsó nyolc évben létesített kutató- intézeti hálózatot megszüntetni, az Akadémia szervezetéből és hatásköréből kivonni, más szerveknek átadni, ami az Akadémiát a korszerű tudományos -fejlődés vonalától visszavetette volna.
Más törekvések arra irányultak, hogy a rehabilitáció címén az Akadémia egész helyzetét megváltoztassák. A t u d o m á n y szempontjából meg kell monda- nunk, hogy a rehabilitáció értelme: a törvénytelenségek orvoslása. Törvény- telenségek pedig, olyan esetektől eltekintve, amelyek hatáskörünkön kívül estek, az Akadémián nem fordultak elő, t e h á t a törvénytelenség fogalmának
•a behozatalára irányuló kísérlet éles ellentétben áll a tudományosság elveivel.
Idetartoznak a kísérletek az Akadémia elnöksége jogainak ignorálására,
•ami egy ideig történeti t é n y volt, a vezetőség további felhígítására vagy teljes megváltoztatására, az ú j típusú tudományos fokozatok megszünte- tésére vagy devalválására, vagy azoknak egy hibrid, kaotikus, eklektikus egyveleggé való átalakítására.
Mint á l t a l á b a n , úgy ezen a téren is tekintetbe kell vennünk tényezőként azt, hogy a régi M DP-párt vezetés ellentétbe került a lenini elvekkel a kultu- rális vezetés egész területén, és ebben az összefüggésben a tudományhoz való viszonyában is. Amit mi különösen elítéltünk, az az volt, hogy a régi vezetés kicsinyes gyámkodást és beavatkozást igényelt a tudományos ügyekbe, másfelől szolgalelkű alárendelést ; akik pedig erre nem voltak hajlandók, azokkal szemben bizalmatlansággal viseltettek. Óriási hiba volt és sok eset- b e n súlyos károkhoz vezetett, hogy nem hallgatták meg a tudomány vélemé- n y é t nagyfontosságú ipari, gazdasági, technikai kérdésekben. Lenin nemcsak meghallgatta, de kereste, állandóan magához hívta a tudománynak azokat a szakembereit, akiknek véleménye döntő fontosságúvá vált a szocializmus építésének óriási jelentőségű kérdéseiben. Nálunk e téren is a lenini elvek megsértését, az azokkal való szembehelyezkedést tapasztaltuk.
Elégedetlenséget keltett továbbá egyes személyek indokolatlan kiemelése n e m tudományos érdemek a l a p j á n a t u d o m á n y területén vagy a t u d o m á n y vezetésének területén. Mindez igaz, és mindezt nyomatékosan alá kell húznunk, hogy soha többé ilyen hibák ne ismétlődhessenek. De ezeket a hibákat — és e z t is meg kell mondani — mi m á r régen az ellenforradalom előtt bíráltuk és nemcsak bíráltuk, hanem részben keresztül is vittük energikus kiküszöbölé- s ü k e t . Ezt a m u n k á t ott, ahol ez még szükséges, folytatnunk kell és foly- t a t n i fogjuk.
Mindez azonban nem változtathat a lényegen. A lényeg tudományos fejlődésünk össziránya, általános vonala, kapcsolata a társadalom fejlődésével.
Lenin emlékét ú g y tiszteljük helyesen, ha t o v á b b is követjük azt a vonalat, amelyet eddig igyekeztünk követni és amely a magyar t u d o m á n y t egyre közelebb hozta a szocializmushoz. Merem állítani, hogy e döntő eredmény mellett eltörpülnek azok a hibák, amelyeket dogmatikus vagy opportunista meggondolások a l a p j á n egyesek elkövettek. N e m a t u d o m á n y szakmai ered- ményeit kívánom felsorolni, ez esetben nem egy előadást kellene t a r t a n i , h a n e m egész sor előadást. De ez nem is szükséges. Legyen szabad emlékeztet- n e m a Magyar Tudományos Akadémia „A m a g y a r tudomány tíz éve" című kiadványára, ahol legkiválóbb szakembereink az egyes szaktudományok
területén elért eredményeket összefoglaló módon megvilágították. N e m hiszem, hogy azok a tudósok, akik ezeket a cikkeket megírták, ma más állás- ponton volnának. De az egyes szaktudományok eredményein kívül van egy , olyan tényező, amely ú j és amelyet csak a szocializmus építése h o z h a t o t t magával. Nagy tudósaink Magyarországon azelőtt is voltak, régen v o l t a k , és ez egyik büszkeségünk. De ha megnézzük ezeknek a nagy tudósoknak az életét, munkakörülményeit, hatását a múltban, akkor azt fogjuk látni, hogy ezek az esetek legnagyobb részében magányos nagyságok voltak, üstökösök, akik megjelentek a magyar tudomány egén, s azután eltűntek és nem h a g y t a k hátra éltető sugarakat, amelyek megtermékenyíthették volna a t o v á b b i fejlődést. I t t van Bolyai, akit az egész világ idéz, mint a magyar t u d o m á n y
nagyságát. Kell-e mondanom, hogy a meg nem értés milyen jéghideg és halálos közönyében élt és dolgozott ? Kell-e mondanom, hogy milyen tragi- kusan végezte életét ? I t t van Semmelweiss, másik világhírű nagy t u d ó s u n k . Kell-e emlékeztetnem arra a tragédiára, amely Semmelweiss egész életét jellemzi ? De akik szerencsésebb körülmények között éltek és dolgozhattak, azok sem alakíthatták ki azt a tudományos szellemet, amely a modern, kor- szerű t u d o m á n y r a jellemző. Ennek a szellemnek lényege a tudomány kollektív művelése, ami semmiképpen nem zárja ki az egyéni kvalitások teljes érvé- nyesülését, hanem ellenkezőleg, a legjobban segíti azt.
Ennek a szellemnek egyik jellemző megnyilvánulása a szocialista tudo- mány szervezeti felépítése, amelynek ha nagyon tökéletlenül is, de alapvető for- máiban megújhodott Akadémiánk igyekezett teljes teret adni. A szocialista t u d o m á n y n a k ezt a lenini szellemét t a r t j u k döntőnek, az eredményekben, a .szaktudományok eredményein kívül, amelyeknek jelentékeny része természete- sen szintén az általános fejlődésnek köszönhető. Ebben a szellemben még egy lenini elvre szeretnék utalni, amelyet Lenin gyakran hangsiílyozott, és amely a mi számunkra is vezető elvvé vált. Ez a kommunisták és nem kommunisták szövetségének elve. Lenin ezt az elvet általában is, de különösen a t u d o m á n y r a nézve is igen erősen hangsúlyozta, nevezetesen végrendeletszerű filozófiai cikkében, a Pod Známenem Marxizma szerkesztőségéhez írott levelében.
Mi ezt az elvet fenn a k a r j u k tartani, de — azért elv, hogy ne legyen elvtelen —- nem m i n t elvtelen csoportosulást, hanem mint a szocializmus érdekeit szem előtt t a r t ó kommunista és nem kommunista tudósok szövetségét k í v á n j u k értelmezni.
Meglazult-e ez a szövetség az utolsó hónapok folyamán ? Azt hiszem, teljes őszinteséggel és nyíltsággal meg kell mondanunk, hogy igen, októberben, novemberben, decemberben úgy látszott, hogy meglazult. Mi következik ebből ? Talán az, hogy ezt a meglazulást fenn kell tartani vagy el kell mélyíteni ? Talán az, hogy szakadék álljon elő ebben a vonatkozásban ? Talán az, hogy feladjuk a lenini elvet ? Nem ! Az következik ebből, hogy megerősítsük és helyesen alkalmazzuk a lenini szövetségnek ezt az elvét a tudomány területén is. E lenini elv megvalósításának legfőbb feltétele az energikus harc a burzsoá restaurációs és reakciós törekvések ellen, amelyek a magyar t u d o m á n y n a k a szocializmusban elfoglalt helyét veszélyeztetik.
Tisztelt Akadémia ! Vannak érvek, amelyek szavakban el nem hangza- nak, hanem mintegy gyakorlatban mutatkoznak meg. Szeretnék egy ilyen érvvel még foglalkozni. Ez az úgynevezett tudományos semlegesség érve.
,,Mi semlegesek vagyunk, kizárólag t u d o m á n y u n k a t , szaktudományunkat műveljük, ez a szakszerűség." A szakszerűség elvének 1945-ben, 1946-ban és
7
1947-ben m á r volt egy bizonyos múltja, amikor — m o n d j u k meg nyíltan — a szakszerűség elvét igen reakciós elemek azért hangoztatták, hogy ennek az elvnek a palástja m ö g ö t t megakadályozzák a progresszív törekvések érvényesülését a magyar t u d o m á n y és a magyar kultúra fejlődésében.
Mi a m a g y a r tudós hivatása ? H a ,,a tudós h i v a t á s a " kifejezést hasz- nálom, akkor akaratlanul is eszünkbe j u t , hogy 150 évvel ezelőtt a nagy német idealista filozófus, Fichte előadásokat t a r t o t t a tudós hivatásáról. Fichte úgy vélte, h o g y a tudós hivatása az állam vezetése. Aligha kell részletesen kifejteni, h o g y Fichtének nincs igaza. Az állam és a társadalom vezetése azonban n e m is képzelhető el a tudomány, vagyis a t u d o m á n y képviselőinek meghallgatása és közreműködése nélkül. Mi tehát a tudós hivatása és mi a magyar t u d ó s hivatása ? Vajon kimerül a szakmai munkában ? Szakmai munka, éspedig minőségi, tudományosan magas színvonalú szakmai m u n k a nélkül semmiféle tudományos haladás nem képzelhető el. Ez teljesen magától értetődik. De a magyar tudós hivatása n e m merülhet ki csak abban, hogy jó szakmai m u n k á t végezzen. A tudós helye a szocializmusért küzdő, a szocia- lizmust fáradságosan építő n é p oldalán v a n , és e fáradozásokban részt kell vennie. Ez felel meg a Magyar Tudományos Akadémia és az egész magyar tudomány legjobb hagyományainak, ez felel meg a tudományos k u t a t á s igazi szükségleteinek, ez felel meg a magyar n é p igazi érdekeinek.
Hadd emlékeztessek Lenin szavaira : „A tudomány nálunk ne holt b e t ű és divatos frázis legyen, hanem tényleg a tömegek vérévé, teljesen és valósággal a mindennapi élet nélkülözhetetlen részévé v á l j é k . " És befejezésül h a d d idézzem Lenmnek még egy mondását : ,,A tudomány, a proletariátus és a technika képviselőinek szövetsége minden sötét erőt elsöpör." Mi bízunk abban, hogy ez a szövetség n á l u n k is elsöpri a sötét erőket. Az élő leninizmus e felhívásának a magyar t u d o m á n y eleget fog tenni.
A szocializmus építése és a tudomány
A. V. ToPCSIJEV akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája főtitkára
A Szovjet állam az első olyan állam a világon, amely szigorúan tudomá- nyos alapokra épül. A társadalomnak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenete nem ösztönszerű, hanem az élet tudományos elemzése alapján megy végbe. Éppen ezért a t u d o m á n y olyan helyet foglal el országunkban, amilyent a szocializmus győzelme előtt nem m o n d h a t o t t magáénak.
A marxizmus—leninizmus azt t a n í t j a , hogy kommunista társadalmat csak a termelőerők h a t a l m a s fejlesztésével, nagyarányú gépesített termeléssel lehet megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy megszüntetjük az embernek a termé- szet erőitől való függőségét, és a természet erőit a szabad ember hatalmának v e t j ü k alá. Ezen célok elérésében különleges szerepet játszik a tudomány, amely a proletariátus győzelme u t á n soha nem tapasztalt módon virágzik,, folytonosan fejlődik, minden hatalmas fegyverét a n é p érdekeinek, az anyagi és szellemi kulturális bőség megteremtésének, a kommunizmus építésének szolgálatába állítja.
Marx 1857-—59 között a ,,Tőké"-hez készített előtanulmányában a t u d o m á n y és a termelés azon kérdéseiről ír, amelyek a kommunista társada- lomba való átmenet idején merülnek fel, azt fejtegeti, hogy a társadalom valódi gazdagságának megteremtése a tudományok általános fejlettségi fokától függ.
Ehhez hozzáfűzi, hogy a kommunizmusban a t u d o m á n y „közvetlen termelő- erővé" válik, az ember pedig „a termelési f o l y a m a t r a vonatkoztatva annak végrehajtójává és szabályozójává".
Lenin mélyrehatóan és alkotó módon dolgozta ki a marxizmusnak a társadalom termelőerőire és a tudománynak a kommunizmus építésében betöltött szerepére vonatkozó alaptételeit.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme új korszakot nyitott meg a tudományok fejlődésében. A földkerekség egy hatod részén a tudo mány megszűnt az elnyomásnak, az ember ember által való kizsákmányolá- sának eszköze lenni. A tudomány a kommunizmus győzelmének érdekében átalakult az ember természet feletti uralmának, a természet és a társadalom forradalmi átalakításának eszközévé. A párt a t u d o m á n y t az emberiség leg- magasztosabb humanisztikus eszméinek szolgálatába állította és megterem- t e t t e felvirágzásának és haladásának minden feltételét. A szovjet tudomány a világ élenjáró t u d o m á n y a lett.
Mindörökre beíródtak a történelembe a forradalom n a g y vezérének,.
Vlagyimir Iljics Leninnek azok a lángoló szavai, amelyekkel a tudományt a nép közkincsének nyilvánította ki :
9
,,Azelőtt az emberi elme, az emberi géniusz csak azért alkotott, liogy egyeseknek juttassa a technika és a kultúra minden áldását, a többieket pedig megfossza a legszükségesebbtől — a művelődéstől és a fejlődéstől. Most ellenben a technika minden csodája, a kultúra minden v í v m á n y a a nép köz- kincsévé válik, és mostantól f o g v a az emberi elme és géniusz sohasem lesz az erőszak eszközévé, a kizsákmányolás eszközévé."1
A tudomány fellendítéséről való gondoskodás és a haladásához szük- séges feltételek megteremtése a bolsevik párt programjába t a r t o z i k és végre- h a j t á s u k folyamatosan történik.
Még a polgárháború, a rombolás és éhség idején vette fel a bolsevik p á r t a SzK(b.)P VIII. kongresszusán Lenin beszámolója a l a p j á n elfogadott p r o g r a m j á b a a következőket :
,,A szovjet h a t a l o m máris egy sor rendelkezést hozott a tudomány fejlesztésére és a termeléssel való kapcsolatának megvalósítására : ilyenek az alkalmazott-tudományos intézetek egész hálózatának megteremtése, labo- ratóriumok, kísérleti állomások, valamint új technikai módszerek, újítások és találmányok ellenőrzésére h i v a t o t t kísérleti üzemek létesítése, a tudományos erők és eszközök számbavétele és megszervezése stb. Az О K P mindezen intézkedések támogatásával azon v a n , hogy továbbfejlessze őket, hogy a tudo- mányos munka számára megteremtse a lehető legkedvezőbb feltételeket az ország termelőerőinek fellendítésével kapcsolatban."2
P á r t u n k programpontjai, amelyek az ország termelőerőinek sokoldalú fejlesztését, a tudományos alkotás számára a legkedvezőbb feltételek meg- teremtését tűzték ki célul, a szovjet társadalom életének törvényévé váltak.
Az ország népgazdaságának gazdasági és kulturális fejlesztésére vonat- kozó terveket a p á r t a tudomány legújabb vívmányaira alapozza, Ilyen volt az i s m e r t GOELRO-terv (az ország villamosításának terve), amely az ú j szocialista gazdaság felépítésének jelentette kezdetét, az ország iparosításá- nak- és a mezőgazdaság kollektivizálásának tervei, az első ötéves tervek, melyeknek megvalósítása népünket elvezette a szocializmus győzelméhez.
Ilyen volt a népgazdaság helyreállításának és fejlesztésének háború utáni ötéves terve, és a kommunizmus anyagi-technikai bázisa megteremtésének programja, amelyet hatodik ötéves t e r v néven ismerünk.
Minden ötéves tervben, új ipari vállalatok építése mellett, előirányoztuk ú j tudományos kutatóintézetek, kísérleti állomások, továbbá ú j technikai módszerek, újítások és találmányok ellenőrzésére hivatott kísérleti üzemek létesítését.
A p á r t felvértezte a szovjet t u d o m á n y t a dialektikus materializmussal, amely a természeti jelenségek tanulmányozásának egyetlen tudományos és helyes módszere, amely alkalmas a természeti jelenségek törvényszerűségei- nek megismerésére. A tudományos kommunizmus megalapítóinak zseniális m u n k á i b a n a szovjet tudósok megtalálják a klasszikus példát arra, hogy hogyan kell ezt a módszert a természet törvényeinek tanulmányozásában alkalmazni.
A szovjet tudósok minden n a g y vívmánya azon alapul, hogy tudo- mányos műveikben ezzel a módszerrel élnek.
Országunk t u d o m á n y a a Nagy Októbernek köszönheti második szüle- tését. A Nagy Októbernek köszönheti tudományunk mindazt, a m i előreviszi,
1 V. I. Lenin Müvei, 26. köt. 499. 1.
2 V. I. Lenin Művei, 24. köt. 702. 1. (oroszul).
.ami soha nem látott felvirágzásra j u t t a t t a , ami elszakíthatatlan szálakkal f ű z t e őt a néphez, ami újításokra, bátorságra és találékonyságra serkentette.
Nem érdektelen két véleményt idézni „odaátról", hogy összehasonlít- .suk a tudomány helyzetét országunkban a forradalom előtti időkben a
napjainkban meglevő állapottal. Mindkét vélemény amerikai tudóstól szár- mazik és köztük kerek negyven esztendő telt el. Az egyik okmányt n e m régen fedezték fel Ivan Petrovics Pavlov irattárában. Ez az orosz t u d ó s n a k egy
1917-es felszólalásáról készített jegyzet.
I v á n Petrovics ezt írta :
„Néhány évvel ezelőtt egy amerikai asztrológustól cikkecskét kaptam, amelyben az égi jelenségekről a földiekre irányítja a figyelmet, azzal a kérdés- sel foglalkozott, hogy a mai kulturállamokban milyen viszonyban áll a népes- ség a tudományos termelékenységgel (különösen a pozitív ismeretek terén)."
Az amerikai tudós úgy találta, hogy Oroszország az utolsók között van.
I v a n Petrovics, amikor a kérkedő amerikainak ezt a kijelentését idézi, meg- jegyzi :
„Oroszország ma felszabadulásának izgalmas korszakát éli . . . Széles hullámként fog a felvilágosodás a végtelen orosz és h a z a i tömegekbe átömleni.
Az orosz tudomány ú j hatalmas erőforrást kap és m a j d csak később lehet pon- tosan megállapítani, hogy milyen az orosz nép termelékenysége a t u d o m á n y t e r é n . "
Ma már idézhetjük azokat az összehasonlító a d a t o k a t , amelyekről Ivan Petrovics Pavlov álmodozott.
A második dokumentum a „Popular Science Magazine" cikke, amely
„Az oroszok bifláznak, hogy felülmúlják az Egyesült Államokat tudományos téren" címmel jelent meg. Idézzük fő gopdolatát.
„Harminc évvel ezelőtt hagyta el Detroitban a futószalagot a tíz- milliomodik gépkocsi. Az oroszok ebben az időben még többnyire ökrös- szekereken utaztak, a mély keréknyomokkal szántott dűlőutakon. A kommu- nista ábránd, hogy gazdaságilag utolérjék és elhagyják a föld kapitalista országait, távolinak látszott. Host azonban a Szovjetunió lökhajtásos repülő- gépekkel, a gyáripar széleskörű automatizálásával állt a világ elé és közvet- lenül az USA után a második lett atomvillamos erőműveivel és bolygóközi expedíciós terveivel."
Az orosz t u d o m á n y vívmányait m a már mindenkinek el kell ismernie.
A Tudományos Akadémia negyvenéves története Október győzelme óta bizo- nyos mértékben tükrözi az egész szovjet t u d o m á n y n a k erre az időszakra eső történetét.
A cári Oroszországban a vezető körök a Tudományos Akadémiát úgy tekintették, mint egy európai állam valamiféle kötelező dekórumát. Ami pedig magának a t u d o m á n y n a k az érdekeit, irányát és eredményeit illeti, az csak egyik vagy másik t u d ó s személyes kezdeményezése nyomán j ö t t létre. Ezért a néhány tudományos intézmény, tudósok és kicsiny laboratóriumaik, a múzeumok és a dolgozószobák m i n t elkülönült szigetek bukkantak, elő a lakosság írástudatlanságának és a hivatalos szervek közömbösségének part- talan óceánjában.
A forradalom szétzúzta a t u d o m á n y és a n é p között fennálló gátakat, közelebb hozta a t u d o m á n y t az élethez és addig n e m tapasztalt mértékben szélesítette ki horizontját. Az Akadémia nem j á r t a Népművelési Miniszté- rium egyes intézményeinek nyomában, bár a n n a k felügyelete alá tartozott,
11
és n e m is csatlakozott a proletariátus ú j h a t a l m á t szabotálok soraihoz sem.
Az Akadémián belül ugyan éppúgy, mint a b b a n az időben mindenütt Orosz- országban, folyt a harc, de az akadémikusok többsége n e m állt a szovjet- hatalom ellenségeinek oldalára. A Tudományos Akadémia örökös főtitkára, Sz. F . Oldenburg 1917. december 29-én az Akadémia közgyűlésén a követ- kezőket mondotta : ,, . . . ilyen szörnyű órában azoknak, a k i k nem t u d n a k fegyverrel a kézben veszélyben forgó hazánk védelmére kelni, talán hallgat- niok kell? Nem, az oroszországi Tudományos Akadémia munkásainak ki kell jelenteniök, hogy mindennek ellenére dolgoznak, folytatják a munkát és dol- gozni fognak a hazáért és a t u d o m á n y é r t " .
Az Októberi Forradalom első napjaitól kezdve a szovjet kormány óvatos körültekintéssel n y ú l t a Tudományos Akadémia kérdéseihez.
A nagy Lenin meg t u d t a találni a helyes u t a t ahhoz, h o g y a Tudomá- nyos Akadémiát a szovjethatalomhoz közel hozza. Meg t u d t a őrizni a múlt kulturális értékeit. Ez az egyik különbség a szociális forradalom és a francia polgári forradalom között. Mint ismeretes, a párizsi Tudományos Akadémiát egy időre bezárták. A mi Akadémiánk egyetlenegy napra sem szüntette meg működését.
Emlékezzünk csak arra, h o g y milyen szeretettel és figyelemmel visel- t e t e t t Lenin országunk tudósai i r á n t . Gorkij tanúbizonysága szerint Lenin, midőn tudomást szerzett arról, hogy az Akadémia alelnöke, Cseklov akadé- mikus hajlandó együttműködni a Szovjet-kormánnyal, ezeket mondotta :
„ L á m így fogjuk magunkhoz fűzni a szovjet archimedeszeket, egyiket a másik u t á n és akkor a világ, ha a k a r j a , ha nem, kifordul sarkaiból". Jól t u d j u k , milyen figyelmet tanúsított Lenin I . P. Pavlov személye és tudományos művei- nek kiadása iránt, Bones-Brujevics fizikus és rádiótechnikus Nyizsnyij- Novgorodban végzett érdekes kísérleteit is állandóan figyelemmel kísérte.
Gorkij, mint a tudósok életkörülményeinek megjavítására alakult bizott- ság elnöke, 1920. április 22-én állást foglalt F. Koszticsev professzor egy nyi- latkozatával kapcsolatban. Lenin ehhez a következő megjegyzést fűzte :
„Elvtársak ! Kérem Önöket, hogy valahányszor Gorkij elvtárs hasonló kérdésekben Önökhöz fordul, a d j a n a k meg neki minden t á m o g a t á s t , ha pedig bármily vonatkozásban akadályok, zavarok v a g y ellenvetések merülnek fel, közöljék velem, hogy azok miben állnak."3
A. V. Lunacsarszkij egyik beszéde tanúskodik arról, hogy milyen tapin- t a t t a l foglalkozott Lenin a Tudományos Akadémia kérdéseivel.4 Mikor Lenin értesült egy fiatal kommunista asztronómusnak5 a Tudományos Akadémia átalakítására vonatkozó túl merész és elsietett terveiről, próbálkozásait h a t á - rozottan leállította. Lenin ekkor magához h í v a t t a Lunacsarszkijt és kijelen- tette, hogy ő — ti. Lunacsarszkij •— a felelős mindazokért a következménye- kért, amelyeket az ilyen elsietett és nem eléggé átgondolt intézkedések von- hatnak maguk u t á n .
A Tudományos Akadémia a n n a k ellenére, hogy elszakadt az élettől és falai között eluralkodott az „akadémikusság", nagy potenciális energiát r e j t e t t magában. I t t voltak összpontosítva az ország legjobb tudományos erői, és ezeket az erőket feltétlenül be kellett vonni az építésbe.
3 Idézet „Lenin és Gorkij" című cikkből : „Krasznaja nov" 1942, 5 — 6. sz.
4 „Narodnoje proszvescsenyije" c. 1. 1925, 9. sz.
5 Lunacsarszkij nem említi a n e v e t ; valószínűleg Sternberg asztronómusról van szó.
A Tudományos Akadémia, bár kinyilvánította azon óhaját, hogy a haza hasznára fog dolgozni, nem találta meg mindjárt, jobban mondva abban az időben nem is találhatta meg ennek k o n k r é t formáit. Az Akadémia munká- jának megjavításával kapcsolatos teendőket és az ú j feltételeknek meg- felelő formáit Lenin határozta meg ,,A Tudományos-technikai m u n k á k tervének v á z l a t a " c. híres művében. E b b e n az 1918 áprilisában összeállított tervben az Akadémia részére széleskörű munkaterületet biztosított : ,,A Tudo- mányos Akadémiának, amely megkezdte Oroszország természeti termelő- erőinek rendszeres tanulmányozását és felkutatását, a Legfőbb Népgazdasági Tanács haladéktalanul a d j o n megbízást arra, hogy szakemberekből alakítson több bizottságot az ipar újjászervezését és Oroszország gazdasági fellendíté- sét célzó t e r v mielőbbi összeállítása érdekében."6 A tervbe felvették az ipar racionális eloszlását Oroszország területén, az ipari termelésnek megerősített vállalatokban való összevonását és összpontosítását, az önálló nyersanyag- ellátást az a b b a n az időben még megszállva t a r t o t t területeket, azaz Orosz- ország déli része nélkül. Fontos része volt a tervnek az ország villamosítása.
A Szovjet hatalom első éveiben A. N. Krilov akadémikus külföldi mozdony- megrendelésekre és hajóépítésre vonatkozó felelősségteljes megbízásokon dol- gozott, P. P . Lazarev akadémikus a kurszki mágneses anomáliát t a n u l m á - nyozta, A. J e . Ferszman akadémikus pedig a hibini tundrák apatit-előfordulá- sainak tanulmányozásával és feldolgozásával foglalkozott.
Lenin a hivatalos kincstári tudományos intézményben, amilyen a for- radalom előtt a Tudományos Akadémia volt, fel t u d t a ismerni a t u d o m á n y igazi embereit, akik mélységes odaadással v a n n a k m u n k á j u k és hazájuk i r á n t . A Tudományos Akadémia, amely 1925-ben a Szovjet Szocialista Köz- társaságok Szövetsége Tudományos Akadémiája lett és 1934-ben az ország fővárosába költözött, az ötéves tervek a l a t t a szovjet t u d o m á n y legfőbb központjává fejlődött.
A Szovjet hatalom 40-ik esztendejére a Tudományos Akadémia munka- társainak s z á m a több mint százszorosára, költségvetése m a j d n e m ezerszere- sére emelkedett, a tudományos kiadványok pedig az 1917. évi 627 szerzői ívvel szemben 1956-ban 29 000 szerzői ívben jelentek meg.
Mindez csupán egyetlen vonatkozás a szovjet t u d o m á n y és k u l t ú r a fejlődésének számtalan tanúbizonysága közül. Országunkban nagy sikereket értünk el az általános népműveltség felemelése terén. Jelenleg a Szovjetunió-
ban mintegy 20 000 iskola működik, amelyben közel 30 millió tanuló t a n u l . A népművelési kiadások 5 év alatt (1951—1955) 310,9 milliárd rubelt t e t t e k ki, 20%-kal magasabbak, mint az előző ötéves terv megfelelő kiadásai. A váro- sokban és a falvakban megvalósult az általános hétéves iskolakötelezettség,
az ország nagyobb városaiban pedig bevezettük az általános tízéves oktatást.
A szovjet kormány sok figyelmet szentel a felsőoktatás ügyének. Az ötö- dik ötéves t e r v folyamán az ország főiskolái több, mint 1 180 000 magas- képzettségű szakembert a d t a k az országnak az 1946—1950-es időszakban végzett 650 000 személlyel szemben. Szélesebb körben o k t a t j u k a termelésben dolgozó kádereket is. 1951—1955 között 262 000 szakember végzett esti vagy levelező főiskolai tanfolyamot, vagyis 2,7-szer több, mint az előző ötéves t e r v idején.
6 V. I . Lenin Müvei, 27. kőt. 319. old.
13
Ma minden szövetséges köztársaságnak vannak egyetemei és főiskolái.
Л forradalom előtt az ország egész keleti részén mindössze 4 főiskola volt, m a viszont ezen a területen m á r több mint 200 működik.
Évről évre növekedik a tudományos kutatóintézetek és a tudományos káderek száma. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája, a szövetséges köz- társaságok tudományos akadémiái és a szakakadémiák tudományos intézetei- ben, valamint a főiskolákon, a minisztériumok és hatóságok tudományos k u t a t ó intézeteiben több, mint 200 000 tudományos m u n k a t á r s és előadó működik.
A tudomány fejlesztésében, az ország termelőerőinek tanulmányozásában és a helyi tudományos káderek kiképzésében mind nagyobb jelentőségre tesznek szert a vidéki tudományos intézmények.
Jelenleg az országban 13 szövetséges köztársasági tudományos akadémia, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának 14 filiáléja, valamint számos szakmai tudományos kutatóintézmény működik.
Az 1956—1960. évekre irányoztuk elő az általános tízéves tankötelezettség megvalósítását. A felső- és középfokú képzettséggel rendelkező szakemberek száma másfélszeresére fog emelkedni, a nehézipar, az építés és a szállítás szakágaiban pedig kétszeresére.
A szovjet tudósok, éppen úgy, mint az egész szovjet értelmiség, a Szovjet- unió munkásosztályával és parasztságával forrtak össze.
Az utolsó húsz év az ismeretek minden ágában kimagasló t u d o m á n y o s vívmányokkal dicsekedhet. A technikai haladás ú j korszakának beköszönté- séről beszélhetünk, olyan korszakról, amelyet számtalan ú j technikai irányzat fellépése és kifejlődése jellemez. Ez a korszak azonban mindenekelőtt öt új., alapvető és lényeges irányzattal jellemezhető :
1. A matematika terén — ez a kibernetika, illetőleg a m a t e m a t i k a i logika fejlődése, amely az elektrontan mai hatalmas fejlődése alapján m o d e r n számológépek szerkesztéséhez vezetett és a termelés teljes automatizálása kérdéseinek megoldását ígéri.
2. A mechanika t e r é n — ez a reaktív mozgás elvének széleskörű alkal- mazása, a szuperszonikus sebességgel repülő készülékek szerkesztése és a lokáció, valamint a telemechanika hatalmas fejlődése alapján a navigáció különböző automatikus módszereinek kidolgozása,
3. A fizika terén — ez az atomláncos és termonukleáris reakció felfede- zése és széleskörű alkalmazása a világ energetikája ú j alapjainak létrehozása céljából.
4. A kémia terén — ez a polimerkémia széleskörű és lendületes fejlődése, ú j típusú anyagok — különböző műanyagok, szintetikus gumik és műrostok — feltalálása és gyors értékesítése a termelésben. A t u d o m á n y itt annak a h a t a l - mas f e l a d a t n a k a megoldása előtt áll, hogy hogyan lehet anyagokat létrehozni előre megadott tulajdonságokkal. Külön meg kell említenünk azt, hogy a könnyen alakítható és korróziónak ki nem t e t t és igen tartós műanyagok mint konstrukciós anyagok a jövőben nagyban helyettesíteni fogják a fémeket,
5. A biológia és a precíziós kémia terén — ez a specifikus biológiai aktív anyagok előállítása, amelyek különböző növényi, állati és emberi élet- folyamatokra hatnak. I d e tartozik az élet legegyszerűbb, elementáris formái- nak szintézise is.
Tudományos sikereink zálogát abban látjuk, hogy ezen alapvető irány- zatokra összpontosítjuk erőfeszítéseinket és a termeléssel való kapcsolatot szorosabbá tesszük.
A szovjet t u d o m á n y komoly eredményeket ért el az elméleti és kísérleti atomfizikában, a kozmikus sugarak tanulmányozásában, a félvezetők meg- ismerésében, az asztronómiában, matematikában, geokémiában, biokémiában és még más tudományokban is. Országunk népgazdasága számára nagy jelentőségűek vegyészeinknek, a géptan és a f é m t a n művelőinek, földrajz- tudósainknak, geológusainknak és m á s szakmák képviselőinek munkái.
A szovjet tudományos gondolat arra törekszik, hogy minél hamarabb megoldja a mai termelési gyakorlatban felmerülő feladatokat, elősegítse a világ mai technikai színvonalának megfelelő, magastermelékenységű gépek és termelési módszerek kidolgozását és egyszersmind azoknak a népgazdaság- ban való gyors és eredményes alkalmazását.
A szovjet tudósok figyelme a tudomány fejlesztésének legfontosabb és távlati irányzataira összpontosul.
A technika, a fizika-matematika és a k é m i a területén alapvető a rohamosan fejlődő ú j technikával kapcsolatos kutatások sokoldalú fej- lesztése.
I t t főleg azokra a k u t a t á s o k r a gondolunk, amelyek az atomenergia felhasználásának, a villamosításnak, a rádiótechnika és elektrotechnikának,, az automatika és telemechanika fejlesztésére irányulnak, a félvezetők, az ultra- hang, a lumineszcencia szélesebb körű alkalmazásának előmozdítását célozzák a technika és a hidroakusztika különböző területein ; a spektroszkópiai, rönt- genoszkópiai, neutrográfiai és más újabb, az a n y a g szerkezetét és állapotát vizsgáló analitikus módszerek fejlesztésével foglalkoznak ; valamint az ú j technológia kifejlesztésével a népgazdaság olyan területein, m i n t a vas- és fémkohászat, a vegyipar, a kőolaj-, a fém-, a gépipar stb.
A biológiai tudományok terén a kutatások célja az élettel kapcsolatos alapvető tudományos kérdések megoldása, a legmodernebb kísérleti eszközök felhasználásával, tekintetbe véve a mezőgazdaság összes ágazatának tökélete- sítését és a közegészségügy alapvető kérdéseinek megoldását.
A geológiai-geográfiai tudományok terén (földrajz, f ö l d t a n , t a l a j t a n , hidrogeológia) a k u t a t á s o k a termelőerők racionális megosztása tudományos alapjainak megteremtésére, a természeti erőforrások feltárására és azoknak népgazdaságunk által megkívánt irányban való lehető leggyorsabb kihaszná- lására irányulnak.
Az egész világ közvéleményének figyelmét most az atomenergia fel- használási módjával kapcsolatos kérdések kötik le. A béke és a haladás erői abból a célból tömörülnek, hogy elhárítsák a fenyegető emberirtó atomháborút és az emberi értelem legnagyobb felfedezését a nép javára használják fel.
A tudósok szent kötelessége harcolni azért, hogy az atomenergia éppenúgy, mint a tudomány m á s vívmánya ne a háború és a rombolás céljait, hanem a béke és alkotás érdekeit szolgálja.
Országunk tudósai és mérnökei komoly eredményeket értek el az a t o m - energiának békés célokra való felhasználásában.
A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának atomvillanyerőműve, amely- nek hasznos kapacitása 5 000 k W , 1954 nyara ó t a működik és áramot szolgáltat a környező vidék iparának és mezőgazdaságának. Jelenleg munkálatok f o l y - nak egy 600 000 k W hasznos kapacitású atom-villanyerőmű létrehozására.
Előkészületek t ö r t é n t e k annak érdekében is, hogy az atomenergiát a közle- kedés szolgálatába állítsák. 1958-ban bocsátjuk vízre az első olyan jégtörőt, amelynek atommeghajtású m o t o r j a lehetővé teszi, hogy a h a j ó 3 évig egyfoly-
15
t á b a n n y í l t vizén m a r a d j o n anélkül, hogy üzemanyagfelvétel m i a t t kikötőbe kelljen visszatérnie.
A szovjet tudósok annak lehetőségét vizsgálják, hogy hogyan lehet ipari villamosenergiát nyerni irányítható termonukleáris eljárásokkal. A Szovjet- unióban t ö b b irányú k u t a t á s folyik, hogy tovább tanulmányozzák az atom- magban működő erőket. Erre a célra ú j tudományos intézetek alakulnak és bonyolult fizikai berendezések készülnek. Befejeztük egy 10 milliárd elektron- voltos proton-akcelerátor építését, a m e l y e t üzembe is helyeztünk, valamint megkezdtük egy 50 milliárd elektron-voltos akcelerátor tervezését. Emellett különböző típusú atom-aggregátok kerülnek alkalmazásra abból a célból, hogy ezen ipari berendezések üzemeltetésének tapasztalatai a l a p j á n megálla- pítsuk a legnagyobb távlatokat adó atom-máglyatípusokat és azok irányítá- sának rendszerét.
Az atomenergia energetikai felhasználásának módozatait k u t a t v a a szovjet tudósok arra törekednek, h o g y közvetlen módszert dolgozzanak ki az atomenergiának elektromos és elektrokémiai energiává való átváltozta- tására ; az atomenergia nem-energetikus alkalmazása terén pedig a kutatások az izotópoknak az á t h a t ó és ionizáló sugárzás forrásainak és mint indikáto- roknak felhasználására összpontosulnak (az ún. „nyomjelző a t o m o k " mód- szere).
A rádioaktív izotópokat, így a rádioaktív kobaltot, jódot, foszfort és nátriumot sikeresen alkalmazták az orvosi gyakorlatban. Űj adataink vannak arra vonatkozólag is, h o g y milyen természetű és mechanizmusú a különböző f a j t á j ú nukleáris sugárzások hatása v e g y i anyagokra és hogyan alkalmazható fontos k é m i a i folyamatok hatékonyabbá tételére és aktiválására. Széles kör- ben alkalmazzuk az atomsugárzást a különböző technológiai folyamatokat automatikusan szabályozó és irányító ú j és sokkal hatékonyabb eszközök előállítására. E sugárzások felhasználásának alapján számos olyan készüléket szerkesztettünk, amely lehetővé teszi t ö b b technológiai folyamat automa- tizálását. Ilyenek például két közeg határfelületének mérésére szolgáló rádioaktív műszereink, vastagságmérők, papír-, gumi- és más szalagok vas- tagságának állandó és k o n t a k t nélküli mérésére és szabályozására, fémcsövek falainak, különböző anyagok burkolatai vastagságának ellenőrzésére, vala- mint számos más célra felhasználható műszereink.
A nyomjelző atomok módszerét a diffúzió és atomközi kölcsönhatások tanulmányozására használják ötvözetekben, géprészek tartóssági és kopási vizsgálata, magas paraméterekben m ű k ö d ő hőtechnikai berendezésekben a sók eltávolodásának és oldhatóságának tanulmányozása során.
A nyomjelző atomok módszere hozzásegített ahhoz is, hogy mélyebben lássunk bele az állati és növényi szervezetekben végbemenő bonyolult folya- matokba. Ú j érdekes a d a t a i n k vannak az agyszövet, a m á j , az izmok és más szervek és szövetek anyagcserefolyamatainak kemizmusára vonatkozólag.
H a r m i n c tudományos intézmény végzett széleskörű kísérleteket nyom- jelző szuperfoszfáttal a n n a k megállapítására, hogy m e l y módszerek és idő- pontok a legkedvezőbbek mezőgazdasági kultúrnövények foszforos trágyá- zására.
A nyomjelző atomok módszere igen termékenynek bizonyult a vegyi reakciók tanulmányozása során is. A nyomjelző atomok kinetikus alkalmazási módszerének segítségével, amely lehetővé teszi, hogy megállapítsuk a reakciók elemi fokozatainak egymásutániságát és m é r j ü k sebességüket a folyamat külön -
böző időpontjaiban, sikeresen tanulmányozták a bután, a ciklohexán és a kőolaj-krakkolás oxidációjának mechanizmusát.
Az atomenergiának és a nukleáris kutatási módszereknek napról napra mélyebben kell behatolniok a t u d o m á n y és a népgazdaság különböző ága- zataiba. Országunk minden tudósának, de elsősorban a Szovjetunió Tudomá- nyos Akadémiájának fontos feladata, hogy a tudományos és technikai haladás e hatalmas forrásainak ú j felhasználási módjait intenzíven kidolgozza.
A fizikai tudományok terén az atommag mellett mind nagyobb jelentő- ségre tesz szert a félvezetők tulajdonságainak és alkalmazásának tanulmányo- zása. Jelentős az előrehaladás ezen a téren is. Szerkesztettünk 10%-os hatás- fokú félvezető hőelemeket és fűtőelemeket. Ez lehetővé teszi a kis-energetikai feladatok megoldását. Megoldottuk a félvezető egyenirányító, sőt a nagy- teljesítményű energetikai egyenirányító előállításának problémáját. Előállí- t o t t u n k még nagyteljesítményű germánium-egyenirányítókat, amelyek egé- szen 1000 A-ig használhatók.
A mi k o r u n k a t az atomenergia korszakának nevezik. Az sem volna helytelen, ha a rádióelektronika korszakának is neveznők, minthogy a rádió- elektronikus módszerek behálózzák a tudomány és technika minden ágazatát.
Napjaink technikáját a nagy sebesség jellemzi. A termelési folyamatok irama megköveteli, hogy mindent gyorsabban vegyünk számításba, gyorsab- b a n számoljunk, gyorsabban döntsünk, mindent a leggyorsabban végezzünk.
Korunknak ez a sajátos tulajdonsága nagy fontosságot ad a rádió- elektronikának. Az elektromágneses hullámok a fény sebességével terjednek.
Az elektromágneses rezgések az általunk érzékelhető frekvenciák ezerszeresei, milliószorosai és milliárdszorosai. Az elektronok mozgási sebessége, amelyekkel az elektronikus műszerekben dolgozunk, rendkívül nagy.
Rádióvillamossági módszereken alapul a rádiólokáció, rádióasztronómia, rádióspektroszkópia, az elektronikus matematikai gépek, a rádiótechnológia ú j módszerei és a mai technika sok egyéb ágazata.
A rádiólokáció, vagyis a különböző tárgyak levegőben, vizén v a g y a föl- dön elfoglalt helyzetének rádióhullámok segítségével történő meghatározása igen hasznosnak bizonyult a hadászatban, de még százszorta érdekesebbek azok a technikai lehetőségek, amelyek rádiólokációs módszerek alkalmazásá- val az asztronómiában, geodéziában, spektroszkópiában, navigációban, meteorológiában, az elektronikus matematikai gépek kapcsolásaiban meg- nyíltak.
A háború u t á n i időkben az ú j technikai lehetőségek alapján, amelyeket a rádiólokáció terén dolgoztunk ki, a fizikának egy ú j ága született meg és indul gyors fejlődésnek — a rádióspektroszkópia.
Ez az ú j t u d o m á n y rádiótechnikai módszereket alkalmaz légnemű, cseppfolyós és szilárd testek tanulmányozására.
Rádióspektroszkópiai módszereket kezdünk alkalmazni gázkeverékek minőségi és mennyiségi vegyelemzésében ; e módszerek jellegzetes vonása az, hogy az analízis gyorsan végrehajtható, a folyamatokat állandó megfigyelés a l a t t lehet t a r t a n i és a munka igen kis mennyiségű anyaggal is elvégezhető.
Széles körben alkalmazzák a rádióelektronikát a meteorológiában.
A szovjet tudósok olyan módszerek elméleti vizsgálatával is foglalkoz- nak, amelyek a rádiótechnikai berendezések zavarmentességét növelik. Javas- latokat dolgoztak ki, amelyek jelentősen megjavítják a speciális rádiókészülé- kek működését. Jelentős haladás mutatkozik egy új, nagy t á v l a t o k a t nyitó
2 Magyar T u d o m á n y 17
