щ
M A Q Y A R
T U D O M Á N Y
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A É R T E S Í T Ő J E
1959. 1. S Z Á M
M A Q Y A R T U D O M Á N Y
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A É R T E S Í T Ő J E
L X V I K Ö T E T . - Ű J F O L Y A M , I V . K Ö T E T 1 . S Z Á M . 1 9 6 9 . J A N U Á R
S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G
Csűrös Zoltán, E r n s t Jenő, Fogarasi Béla (a szerkesztőbizottság elnöke), Hevesi G y u l a , J á n o s s y Lajos, Somos András, Sőtér I s t v á n , Szabó Imre, Trencsényi-Waldapfel I m r e
(főszerkesztő), Zólyomi Bálint
S Z E R K E S Z T Ő K
R e j t ő I s t v á n , Szántó L a j o s
A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia központi f o l y ó i r a t a , a
M A Q Y A R T U D O M Á N Y
a különböző t u d o m á n y á g a k á l t a l á n o s érdekű kérdéseivel, a hazai és nemzetközi t u d o m á n y o s élet fontosabb eseményei- nek ismertetésével, v a l a m i n t t u d o m á n y o s művek bírálatával
foglalkozik.
Évente 12 szám jelenik meg (esetleg t ö b b szám egy füzetbe összevonva), s z á m o n k é n t kb. 3 n y o m d a i ív terjedelemben.
Előfizetési ár 1 évre 60,— forint.
Belföldi megrendelések az Akadémiai Kiadó ( B u d a p e s t V., Alkotmány u. 21. — M a g y a r Nemzeti B a n k egyszámlaszám : 05-916-111-44), külföldi megrendelések a „Kultúra" Könyv- és H í r l a p Külkereskedelmi Vállalat (Budapest V I . , Népköz- társaság ú t j a 21. — M a g y a r Nemzeti B a n k egyszámlaszám:
43-790-067-181) ú t j á n eszközölhetők.
Szerkesztőség: B u d a p e s t V . , S z é c h e n y i r k p . 3. T e l . : 119—2S7.
Kiadóhivatal: Akadémiai Kiadó, B u d a p e s t V., A l k o t m á n y u. 21.
M A Q Y A R
T U D O M Á N Y
A M A Q Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A ÉRTESÍTŐJE
LXVI. K Ö T E T — ÚJ F O L Y A M IV. KÖTET
1959
Beér János : A népképviseleti rendszer fejlődésének i r á n y a a szocialista államban 509
Benedikt Ottó : A Tanácsköztársaság évfordulójára 115 Benkő Loránd— Lőrincze Lajos : A Magyar Nyelvatlasz m u n k á l a t a i 271
Boros István : D a r w i n világszemlélete 387 Bulla Béla : A l e x a n d e r von H u m b o l d t emlékezete 281
Gsenterics Sándor : Energiagazdáikodásunk időszerű és távlati kérdései 81
Detre László : Az emberiség első k ö v e t e a Holdon 505 Erdey-Grúz Tibor : A n y a g és mozgás egységéről — a h o g y a n a vegyész l á t j a 443
Fogarasi Béla : Az 50 éves Materializmus és empiriokriticizmus 325 Gegesi Kiss Pál : Az orvostudomány és az orvosi gyakorlat n é h á n y időszerű kér-
déséről a M a g y a r Szocialista Munkáspárt művelődési p o l i t i k á j á n a k irányelvei
tükrében 239 Haranghy László : A gerontológia célkitűzései és h a z a i helyzete 27
Hevesi Gyula : A p á r t VII. kongresszusa u t á n 023 Horváth Károly : Klasszikusaink k r i t i k a i kiadásairól 03
Issekutz Béla : A gyógyszerkutatásról 399 Jánossy Lajos : A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia nemzetközi kapcsolatainak
helyzete és problémái 479 Jánossy Lajos : P l a n c k filozófiai nézetei a f i z i k á b a n 343
Kardos László: A d y Endre 217 R. Kirsch : A rákellenes küzdelem problémái a N é m e t Demokratikus Köztársaság-
ban 77 Nagy Ernő : Az űrrakéta-kísérletek tudományos és technikai jelentősége 141
Németh Gyula : A Magyar Nyelv Értelmező S z ó t á r a 039 Novobátzky Károly : Felszólalás a p á r t VII. kongresszusán 627 N. N. Nyekraszov : A Szovjetunió keleti területeinek gazdasági fejlesztése a 7 éves
tervben 299 Pándi Pál : P e t ő f i „népiességének" funkciójáról 15
Páter János : Metoorobiológia — bioklimatológia 407 G. V. Plalonov : A f a j o k keletkezéséről szóló t a n filozófiai problémái 125
Pócs Lajos : Termonukleáris k u t a t á s o k a S z o v j e t u n i ó b a n 533 Schulek Elemér : Az analitika helyzete és feladatai a kémiában 91
Szabó Imre : Az. UNESCO X. közgyűlése 229 Szabó Imre : Ű j polgári t ö r v é n y k ö n y v ü n k r ő l 575 Szabolcsi Bence : H a y d n ós a m a g y a r zene 631 Szauder József : Kazinczy Ferenc a jakobinizmus felé vezető ú t o n 045
Tangl Harald : A hormonok szerepe az állattenyésztésben i 583
Vadász Elemir : Természettudományi refoi'jmtörekvések 1919-ben 193
Verle Győző : Az első m a g y a r kísérleti a t o m r e a k t o r 379 Zádor Anna : A magyarországi klasszicizmus k i a l a k u l á s á n a k európai előzményei 523
A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A ÜNNEPI Ü L É S E A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI P Á R T J A M E G A L A K U L Á S Á N A K 40. É V F O R D U L Ó J A
A L K A L M Á B Ó L
Hevesi Gyula : Műszaki és t u d o m á n y o s értelmiségünk a f o r r a d a l m i m o z g a l o m b a n . . 3
Fogarasi Béla : Visszaemlékezések a Párt m e g a l a k u l á s á n a k harcaira 9 A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia üdvözlete a Szovjetunió Kommunista P á r t j a
XXГ. Kongresszusa alkalmából (il A MAGYAR TUDOMÁNYOS A K A D É M I A Ü N N E P I Ü L É S E A MAGYAR TANÁCS-
KÖZTÁRSASÁG 40. É V F O R D U L Ó J A ALKALMÁBÓL
Rusznyák István : Elnöki m e g n y i t ó 169 Molnár Erik : A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 171
Fogarasi Béla : A Tanácsköztársaság t u d o m á n y o s ós k u l t u r á l i s politikájáról 179 Hevesi Gyula : Szocialista iparszervezés és távlati tervezés a Tanácsköztár-
saságban . . . . . . 183 T u d o m á n y o s ülésszak a Magyar Tanácsközt á r s a s á g meglakulásónak 40. é v f o r d u l ó j a
alkalmából .' 189
J O L I O T - C U R I E E M L É K Ü L É S
Novobátzky Károly : E g y n a g y fizikus emlékezete 561 Szalay Sándor : A mesterséges r a d i o a k t i v i t á s felfedezése és h a t á s a a t u d o m á n y o s
k u t a t á s fejlődésére 565 Pál Lénárd : .Megemlékezés Joliot-Curie-ről 571
N E K R O L Ó G O K
E n t z Béla (Haranghy László) 151 F e j é r Lipót (Túrán Pál) 653 Fogarasi Béla ( Kállai Gyula, Rusznyák István, Kardos László, Szabó Imre) 211
Hetényi Géza (Gömöri Pál) 305 Frédéric Joliot-Curie (Kónya Albert) 35
Révai József (Sötér István) 437 Szörényi I m r e (Straub F. Brúnó) -. . 201
S Z E M L E
A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a életéből 41, 95, 155, 203, 249, 307, 405, 539, 594, 655
A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia m á j u s 14-i kibővített üléséről 309 A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a Elnökségének rendkívüli ülése 591 Az MTA 1958. évi könyv- és folyóiratkiadásáról (Csűrös Zoltán) 657 A T u d o m á n y o s Minősítő Bizottság hírei 104, 206, 262, 320, 419, 611, 665
Akadémiai N a p Keszthelyen (Cselőtei László) 417 Beszámoló a balat onfüredi Szilárd testfizikai Kollokviumról (Gees Mária) 663
Beszámoló a budapesti Fchérje-Symposiumról (Szabolcsi Lászlóné) 551
Beszámoló m a t e m a t i k a i kollokviumokról (Adler György) 43
Biometriai Symposion (F. J.) 601 Km lékülés D a r w i n születésének 150. é v f o r d u l ó j á r a (Törő Imre) 415
Építészettörténet i és műemlékvédelmi nemzetközi e g y ü t t m ű k ö d é s (Gerö László) . . 489
•Jogászkonferencia A l k o t m á n y u n k 10. é v f o r d u l ó j á n (Mádl Ferenc) 541
K í n a i közgazdász előadása az A k a d é m i á n ( T . B . ) 156 Kollokvium az elemi részecskék fizikájáról (Fenyves Ervin) 99
A Magyar É l e t t a n i Társaság vándorgyűlése (Erdélyi András) 491 A Magyar Mikrobiológiai Társaság nemzetközi kongresszusa (Weiszfeiler Gyula) . . 661
A m a g y a r t u d o m á n y 1959. évi Kossuth-díjasai 205 A Magyai' T u d o m á n y o s Akadémia első zenetudományi konferenciája (Ujfulussy
József) 596 A .Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a Klasszika-filológiai kongresszusa ( M art icskóJózsef) 159
А П . Magyar Matematikai Kongresszus elé (Alpár László) 490 Nemzetközi Erdőnevelési Konferencia (Keresztesi Béla)..t 546 Nemzetközi Parazitológiai Konferencia Buda pest eu (Kotlán Sándor) 101
Nemzetközi Szövettani-Makrophag Symposium (Törő Imre) 602
N y á r i t a n f o l y a m T i h a n y b a n (Törö Imre) 45 A pécsi Nyelvművelő Konferenciáról (Ladó János) 659
T u d o m á n y o s konferencia a m u n k a t e r m e l é k e n y s é g kérdéseiről (Rózsu György) . . . . 599
Vita a felszabadulás utáni m a g y a r irodaloméi (R. I.) 413 Nemzetközi t u d o m á n y o s élet
B e n y o m á s o k a brüsszeli világkiállításról (Geszti F. Oltó) 52 A VI. Nemzetközi N é v t u d o m á n y i Kongresszusról (Bárezi Géza) 47 Irodalomtörténeti t a n u l m á n y ú t o n az N D K - b a n (Vajda György Mihály) . . . 605
A Lengyel T u d o m á n y o s Akadémia közgyűlésének tanácskozásáról 255
A londoni Nemzetközi Rákkongresszusról (Kellver Béla) 257 A moszkvai nemzetközi szlavisztikai kongresszusról 48 A Nemzetközi Csillagászati Unió X . közgyűlése (Detre László) 50
A Nemzetközi Gerontológiai Társaság kongresszusáról (Harangiig László) . . 496 Nemzetközi Információkezelési Konferencia és a Nemzet közi Számolóközpont
(Varga Sándor) 493 A Szovjetunió T u d o m á n y o s A k a d é m i á j á n a k 1959. évi nagygyűléséről 314
A X I . nemzetközi bizantinológiai kongresszus (Moravesik Gyula) 100
T u d o m á n y o s találkozókon Indiában (Ábrahám Ambrus) 608 K Ö N Y V S Z E M L E
Auseb Sándor: Az 1945 — 1946. évi infláció és stabilizáció (Berend T. Iván) 163 Ádám László —Marosi Sándor Szilárd J e n ő : A Mezőföld természeti f ö l d r a j z a
(Székely András) 554 Bakos György —Horváth L a j o s —Kéri Zoltán: Vállalati pénzgazdálkodás és k ö n y v -
vitel a külkereskedelem b é n (Szász Antal) 430 Balázs J á n o s : Sylvester J á n o s és kora (Molnár József) 321
B á n I m r e : Apáczai Csere J á n o s (Mátrai László) 54 dr. Bozóky László: Védekezés a t o m m a g s u g á r z á s ellen ( Veres Árjxíd) 58
Saul D u s h m a n : A v á c u u m t e c h n i k a tudományos a l a p j a i (Antal János) 668
Erdői Ferenc: Mezőgazdaság és szövetkezet (Gsete László) 666 F á b i á n P á l — S z a t h m á r i István—Terestyéni F e r e n c : A magyar stilisztika v á z l a t a
(R. Hutás Magdolna) 422 F a l u s Róbert: H o r a t i u s (Horváth I. Károly) 67
Wolfgang F i n k e l n b u r g : Bevezetés az a t o m f i z i k á b a (Veres Árpád) 433 Gerő László: Építészeti m ű e m l é k e k feltárása, helyreállítása és védelme (Gsemegi
József) 426 Hajnóczy József közjogi-politikai m ű v e i (Bihari Ottó) 265
W. Heitler: A sugárzás k v a n t u m e l m é l e t e (Fenyves Ervin) 503 Hennyei Zoltán: Lineáris á r a m k ö r ö k elmélete (Fényes Tamás) 208 Hevesi Gyula: E g y mérnök a f o r r a d a l o m b a n (Waldapfel József) 499 Hexendorf E d i t : S z ó t a n u l m á n y o k a szellemi élet középkori m a g y a r kifejezésanyagá-
nak köréből (R. Hutás Magdolna) 111 Iparvállalati g a z d a s á g t a n (Mentes Imre) 502 Kerpel-Fronius Ö d ö n : Pathologie- u n d Klinik d e s Salz- u n d Wasserhaushaltes
(Földi Mihály) 668 K r e k o — P á r n i c z k y — P i n t é r — T h e i s s : Korreláció- és trendszámítás (Éltető Ödön) . . 165
V. G. Levies: Fizikai-kémiai h i d r o d i n a m i k a (Tamás József) 113 Georg Lukács: W i d e r den missverstandenen R e a l i s m u s (Trencsényi-Waldapfel Imre) 107
A Magyar Tanácsköztársaság k i a d v á n y a i és az első kommunista k i a d v á n y o k ( K ő -
halmi Béla) 207 A Marosvásárhelyi Sorok (Tompa József) 162
N a g y Péter: Szabó Dezső indulása (Fenyő István) 264 Náray-Szabó I s t v á n : Szervetlen k é m i a (Moldvai Rezsöné) 167 Novobátzky K á r o l y : A fizikai megismerés úttörői (Nagy Károly) 432
I . P . Pavlov Összes Művei IV. k ö t e t (Went István) 209 P o g á n y Péter: F o l k l o r és irodalom kölcsönhatása (Dömötör Tekla) 614
Rózsa György : Közgazdasági k u t a t á s forrásai és segédletei (Bod Páter) 616 V. M. Sljangyin: Az a u t o m a t i k a és a telemechanika elemei (Tarján Rezső) 267
Úriszék, XVI — X V I I . századi perszövegek (Móra Mihály) 423 Véghelyi Péter: A mesterséges h i b e r n a t i o (Harkányi István) 323 Wéber Antal: A m a g y a r regény kezdetei (Fenyő István) 613
Beér János : A népképviseleti rendszer fejlődésének i r á n y a a szocialista államban 509 Benedikt Ottó : A Tanácsköztársaság évfordulójára 1 15
Benkö Loránd—Lőrincze Lajos : A Magyar Nyelvatlasz m u n k á l a t a i 271
Boros István : D a r w i n világszemlélete 387 Bulla Béla: Alexander von H u m b o l d t emlékezete 281
Csenterics Sándor : Energiagazdálkodásunk időszerű és távlati kérdései 81
Detre László : Az emberiség első k ö v e t e a Holdon 505 Erdey-Grúz Tibor : Anyag és mozgás egységéről — a h o g y a n a vegyész l á t j a 443
Fogarasi Béla: Az 50 éves Materializmus és empiriokriticizmus 325 Oegesi Kiss Pál : Az o r v o s t u d o m á n y és az orvosi gyakorlat n é h á n y időszerű kér-
déséről a Magyar Szocialista M u n k á s p á r t művelődési p o l i t i k á j á n a k irányelvei
t ü k r é b e n ' 239 Haranghy László : A gerontológia célkitűzései és hazai helyzete 27
Hevesi Gyula : A p á r t V I I . kongresszusa u t á n 623 Horváth Károly : Klasszikusaink kritikai kiadásairól - (53
Issekutz Béla : A gyógyszerkutatásról 399 Jánossy Lajos : A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a nemzetközi k a p c s o l a t a i n a k
helyzete és problémái 479 Jánossy Lajos : Planck filozófiai nézetei a f i z i k á b a n 343
Kardos László : A d y E n d r e 217 R. Kirsch : A rákellenes küzdelem problémái a Német D e m o k r a t i k u s Köztársaság-
ban 77 Nagy Ernő : Az űrrakéta-kísérletek t u d o m á n y o s és technikai jelentőségo 141
Németh Gyula : A Magyar Nyelv É r t e l m e z ő Szótára ti 39
Novobátzky Károly : Felszólalás a p á r t V I I . kongresszusán 627 N. N. Nyekraszov : A Szovjetunió keleti területeinek gazdasági fejlesztése a 7 éves
t e r v b e n 299 Pándi Pál : P e t ő f i „népiességének" funkciójáról 15
Páter János : Meteorobiológia — bioklimatológia 467 G. V. Platonov : A f a j o k keletkezéséről szóló t a n filozófiai problémái 125
Pócs Lajos : Termonukleáris k u t a t á s o k a Szovjetunióban 533 Schulek Elemér : Az analitika helyzete és f e l a d a t a i a kémiában 91
Szabó Imre : Az UNESCO X . közgyűlése 229 Szabó Imre : Ú j polgári t ö r v é n y k ö n y v ü n k r ő l 575 Szabolcsi Bence : H a y d n és a m a g y a r zene 631 Szauder József : Kazinczy Ferenc a jakobinizmus felé vezető ú t o n 645
Tangl Harald : A hormonok szerepe az állattenyésztésben 583
Vadász Elemér : Természettudományi reformtörekvések 1919-ben 193
Verle Győző : Az első m a g y a r kísérleti a t o m r e a k t o r 379 Zádor Anna : A magyarországi klasszicizmus k i a l a k u l á s á n a k európai előzményei 523
A MAGYAR TUDOMÁNYOS A K A D É M I A Ü N N E P I Ü L É S E A K O M M U N I S T Á K MAGYARORSZÁGI P Á R T J A M E G A L A K U L Á S Á N A K 40. É V F O R D U L Ó J A
ALKALMÁBÓL t
Hevesi Gyula: Műszaki és t u d o m á n y o s értelmiségünk a f o r r a d a l m i mozgalomban. . 3
Fogarasi Bála : Visszaemlékezések a Párt m e g a l a k u l á s á n a k harcaira 9 A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a üdvözlete a Szovjetunió K o m m u n i s t a P á r t j a
X X I . Kongresszusa a l k a l m á b ó l 61 A MAGYAR TUDOMÁNYOS A K A D É M I A Ü N N E P I Ü L É S E A MAGYAR TANÁCS-
KÖZTÁRSASÁG 40. É V F O R D U L Ó J A ALKALMÁBÓL
Busznyák István : Elnöki m e g n y i t ó *. . . 169
Molnár Erik : A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 171 Fogarasi, Béla : A Tanácsközt áisaság t u d o m á n y o s és kulturális politikájáról 179
Hevesi Gyula : Szocialista iparszervezés ós távlati tervezés a Tanácsköztár-
s a s á g b a n 183 Tudománvos ülésszak a M a g y a r Tanácsköztársaság meg!a k u l á s á n a k 40. évfordulója
a l k a l m á b ó l 189
J O L I O T - C U R I E E M L É K Ü L É S
Novobátzky Károly : Egy n a g y fizikus emlékezete 561 Szalay Sándor : A mesterséges radioaktivitás felfedezése és h a t á s a a t u d o m á n y o s
k u t a t á s fejlődésére 565 Pál Lénárd : Megemlékezés Joliot-Curie-ről 571
N E K R O L Ó G O K
E n t z Béla (Haranghy László) 151 Fejér Lipót (Túrán Pál) 653 Fogarasi Béla (Kállai Gyula, Rusznyák István, Kardos László, Szabó Imre) 211
Hetényi Géza (Gömöri Pál) 305 Frédéric Joliot-Curie (Kónya Albert) 35
Révai József (Sőtér István) 437 Szörényi I m r e (Straub F. Brúnó) 201
S Z E M L E
A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a életéből 41, 95, 155, 203, 249, 307, 405, 539, 594, 655
A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a m á j u s 14-i kibővített üléséről 309 A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a Elnökségének rendkívüli ülése 591 Az MTA 1958. évi könyv- és folyóiratkiadásáról (Csűrös Zoltán) 657 A T u d o m á n y o s Minősítő B i z o t t s á g hírei 104, 206, 262, 320, 419, 611, 665
Akadémiai N a p Keszthelyen (Cselőtei László) 417 Beszámoló a b a l a t o n f ü r e d i Szilárdtestfizikai Kollokviumról (Gécs Mária) 663
Beszámoló a budapesti Fehérje-Symposiumról (Szabolcsi Lászlóné) 561
Beszámoló m a t e m a t i k a i kollokviumokról (Adler György) 43
Biometriai Symposion (F. J.) . 601 Emlékülés Darwin születésének 150. évfordulójára (Törő Imre) 415
Építészettörténeti és műemlékvédelmi nemzetközi e g y ü t t m ű k ö d é s (Gerő László) . . 489
Jogászkonferencia A l k o t m á n y u n k 10. évfordulóján (Mádl Ferenc) 541
K í n a i közgazdász előadása az A k a d é m i á n ( T . B.) . . • 156 K o l l o k v i u m az elemi részecskék f i z i k á j á r ó l (Fenyves Ervin) 99 A Magyar É l e t t a n i T á r s a s á g vándorgyűlése (Erdélyi András) 491 A Magyar Mikrobiológiai Társaság nemzetközi kongresszusa (Weiszfeiler Gyula) . . 661
A m a g y a r t u d o m á n y 1959. évi Kossuth-díjasai 205 A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia első zenetudományi konferenciája (Ujfalussy
József) 596 A M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia Klasszika -filológiai kongresszusa (M articskó József) 159
A I I . M a g y a r M a t e m a t i k a i Kongresszus elé ( Alpár László) 490 Nemzetközi Erdőnevelési Konferencia (Keresztesi Béla) 546 Nemzetközi Parazitológiai Konferencia Budapesten (Kotlán Sándor) 101
Nemzetközi Szövettani-Makrophag Symposium (Törő Imre) 602
N y á r i t a n f o l y a m T i h a n y b a n (Törő Imre) 45 A pécsi Nyelvművelő Konferenciáról (Ladó János) 659
T u d o m á n y o s konferencia a munkatermelékenység kérdéseiről (Rózsa György) . . . . 599
Vita a felszabadulás u t á n i m a g y a r irodaloméi (R. I.) 413 Nemzetközi t u d o m á n y o s élet
Benyomások a brüsszeli világkiállításról (Geszti R. Ottó) 52 A V I . Nemzetközi N é v t u d o m á n y i Kongresszusról (Bárczi Géza) 47 I r o d a l o m t ö r t é n e t i t a n u l m á n y ú t o n az N D K - b a n (Vajda György Mihály) . . . 605
A Lengyel T u d o m á n y o s A k a d é m i a közgyűlésének tanácskozásáról 255
A londoni Nemzetközi Rákkongresszusról (Kellner Béla) 257 A moszkvai nemzetközi szlavisztikai kongresszusról 48 A Nemzetközi Csillagászati Unió X . közgyűlése (Detre László) 50
A Nemzetközi Gerontológiai Társaság kongresszusáról (Haranghy László) . . 496 Nemzetközi Információkezelési Konferencia és a Nemzet közi Számolóközpont
(Varga Sándor) 493 A Szovjetunió T u d o m á n y o s A k a d é m i á j á n a k 1959. évi nagygyűlésérő) 314
A X I . nemzetközi bizantinológiai kongresszus (Moravcsik Gyula) 100
T u d o m á n y o s találkozókon I n d i á b a n (Ábrahám Ambrus) 608 K Ö N Y V S Z E M L E
Ausch Sándor: Az 1945 1946. évi infláció és stabilizáció (Berend T. Iván) 163 Á d á m László—Marosi Sándor—Szilárd J e n ő : A .Mezőföld természeti f ö l d r a j z a
(Székely András) 554 Bakos G y ö r g y — H o r v á t h Lajos—Kéri Zoltán: Vállalati pénzgazdálkodás és könyv-
vitel a külkereskedelemben (Szász Antal) 430 Balázs J á n o s : Sylvester J á n o s és kora (Molnár József) 321 B á n I m r e : Apáczai Csere J á n o s (Mátrai László) 54 dr. Bozóky László: Védekezés atommugsugárzás ellen (Veres Árpád) 08
Saul Dushman : A v á c u u m t e c h n i k a t u d o m á n y o s a l a p j a i ( Antal János) 658
Erdői Ferenc: Mezőgazdaság és szövetkezet (Csete László) 666 Fábián Pál—Szathmári I s t v á n — T e r e s t y é n i F e r e n c : A m a g y a r stilisztika v á z l a t a
(R. Hutás Magdolna) 422 F a l u s Róbert: H o r a t i u s (Horváth I. Károly) 57
Wolfgang F i n k e l n b u r g : Bevezetés az a t o m f i z i k á b a (Veres Árpád) 433 Gerő László: Építészeti m ű e m l é k e k feltárása, helyreállítása és védelme (Csemegi
József) 426 H a j n ó c z y József közjogi-politikai m ű v e i (Bihari Ottó) 265
W. Heitler: A sugárzás k v a n t u m e l m é l e t e (Fenyves Ervin) 503 Hennyei Zoltán: Lineáris á r a m k ö r ö k elmélete (Fényes Tamás) 208 Hevesi Gyula: E g y mérnök a f o r r a d a l o m b a n (Waldapfel József) 499 Hcxendorf E d i t : S z ó t a n u l m á n y o k a szellemi élet középkori m a g y a r kifejezésanyagá-
nak köréből (R. Hutás Magdolna) 111 Iparvállalati g a z d a s á g t a n (Mentes Imre) y, 502
Kerpel-Fronius Ö d ö n : Pathologie- u n d K l i n i k des Salz- u n d Wasserhaushaltes
(Földi Mihály) Г 668 K r e k o—P á r n i c z k y—P i n t é r—T h e i s s : Korreláció- és trendszámítás (Éltető Ödön) . . 165
V. G. Levies: Fizikai-kémiai h i d r o d i n a m i k a (Tamás József) 113 Georg Lukács: W i d e r den missverstandenen Realismus (Trencsényi- Waldapfel Imre) 107
A Magyar Tanácsköztáisaság k i a d v á n y a i és az első k o m m u n i s t a k i a d v á n y o k ( K ő -
halmi Bcla) 207 A Marosvásárhelyi Sorok (Tompa József) 162
N a g y Péter: Szabó Dezső indulása (Fenyő István) 264 Náray-Szabó I s t v á n : Szervetlen k é m i a (Moldvai Rezsönc) 167 Novobátzky K á r o l y : A fizikai megismerés úttörői (Nagy Károly) 432
T. P . Pavlov Összes Művei IV. k ö t e t (Went István) 209 Pogány Péter: Folklor és irodalom kölcsönhatása (Dömötör Tekla) 614
R ó z s a György : Közgazdasági k u t a t á s forrásai és segédletei (Bod Péter) 616 V. M. Sljangvin: Az a u t o m a t i k a és a telemechanika elemei (Tarján Rezső) 267
Ü r i s z é k , X V I—X V I I . századi perszövegek (Móra Mihály) 423 Véghelyi Péter: A mesterséges h i b e r n a t i o (Harkányi István) 323 Wéber Antal: A m a g y a r regény kezdetei (Fenyő István) 613
A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése a Kommunisták Magyarorszcigi Pártja
megalakulásának 40. évfordulója alkalmából
emlékezett meg a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40.
évfordulójáról. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglalt Rusznyák István aka- démikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Fogarasi Béla akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, Erdei Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Hevesi Gyula akadémikus, akadémiai titkár,
Vadász Elemér akadémikus, Szerényi Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztályának helyettes vezetője, Seidner Mihály, a műszaki tudományok doktora, Csiki Imre és Loránd Ferencné, a munkásmoz- galom régi harcosai.
Az ünnepi ülést Rusznyák István nyitotta meg. Hangsúlyozta az első világháború éveiben a háború okozta szenvedések és pusztítások láttán a magyar értelmiség legjobbjai is a munkásosztály oldalára álltak a békéért és a szocia- lizmusért kibontakozott forradalmi harcokban. Lelkesedve fogadták el a Nagy
Októberi Szocialista Forradalom eszméit és közülük nem kevesen sorakoztak a Párt akkor kibontott zászlaja alá.
Az elnöki megnyitó után hangzott el Hevesi Gyula akadémikus ,,Miiszaki és tudományos értelmiségünk a forradalmi mozgalomban" és Fogarasi Béla aka- démikus ,,Visszaemlékezések a Párt megalakulásának harcaira'' című elő- adása. Mindkét előadó személyes élményei alapján emlékezett vissza a Párt meg- alakítását megelőző forradalmi mozgalmakra, a Párt történetének kezdeti szaka- szára és ezekben a mozgalmakban jelentős szerepet vállalt magyar értelmiség, különösen a műszaki és tudományos értelmiség akkori harcaira.
A két előadás elhangzása után Seidner Mihály, a műszaki tudományok doktora, a munkásmozgalom régi harcosa, a 40 esztendővel ezelőtt működött Alkal- mazott Mérnökök Országos Szövetségének egyik alelnöke szólalt fel, ismertetve az
Magyar Tudományos Akadémia 1958. november 21-én ünnepi ülésen
első szocialista osztályharcos mérnök szakszervezet tevékenységét. Majd Csíki Imre, a munkásmozgalom régi harcosa, az akkori idők forradalmi harcaiban létrejött Gyárközi Bizottság tagja mondta el visszaemlékezését. Vadász Elemér akadémikus, a Kommunisták Magyarországi Pártjának azt a tevékenységét hangsúlyozta, mellyel széles körökben hatott a magyar haladó értelmiségre.
Az ünnepi ülés Rusznyák István zárszavával ért véget.
I
2
Műszaki és tudományos értelmiségünk a forradalmi mozgalomban
H E V E S I G Y U L A a k a d é m i k u s
A_z a 40 év, amely a K M P megalapítása óta eltelt, a p á r t szakadatlan, küzdelmes m u n k á j á n a k és harcainak korszaka volt. Nincs ebben a periódusban az ország történetének olyan fontos mozzanata, beleértve a fasiszta elnyomás két és fél évtizedét is, amelyekhez ne fűződne a magyar kommunistáknak megfeszített, sokszor súlyos áldozatokkal járó tevékenysége. Ennek a négy éytizedes útnak kellő méltatása még igen nagy m u n k á t követel történésze- inktől és nem utolsó sorban Akadémiánk II. Osztályától is.
Én a magam részéről p á r t u n k történetének kezdeti szakaszáról, sőt nagyobbrészt p á r t u n k megalapítását közvetlenül megelőző forradalmi moz- galmakról szeretnék megemlékezni. Annál is inkább helyénvalónak látszik ez a Tudományos Akadémia ünnepi összejövetelén, mert ezekben a mozgal- makban a magyar értelmiség, különösen pedig a műszaki és tudományos értelmiség is, igen számottevő szerepet játszott, amelyet sok vonatkozásban lehet úttörőnek és példamutatónak tekinteni. Ezekben a mozgalmakban magam is elég tevékenyen részt vettem, és ma már kevesen vannak, akik erről személyes tapasztalataik alapján t u d n á n a k beszélni.
Az első világháború váratlanul szakadt a háborúba sodort országok dolgozó népére. Békemozgalom a szó mai értelmében akkor még nyomokban is alig volt. A szociáldemokrata pártok — amelyek már régóta beleszoktak a békés parlamenti harcokba, vagy ahol ez nem volt módjukban, mint Magyar- országon is, ezt tekintették fő céljuknak — a háború első pillanatában csődöt mondtak. Az eszeveszett soviniszta propaganda az első időkben elhódította még a dolgozó tömegek egy részét is. Ez a bódulat azonban nem sokáig t a r - t o t t . A háború szenvedései a fronton, az életszínvonal rohamos, szinte zuha- násszerű süllyedése, az országban csakhamar igen kijózanítólag h a t o t t a k . A kormány, a vezető katonai klikkek, a reakciós parlamentre támaszkodva, az üzemek militarizálásával, a cenzúrával és számtalan más intézkedéssel gondoskodtak arról, hogy a kijózanulásból f a k a d ó elégületlenség felszínre ne
juthasson. A béreket durván leszállították, nominálisan is a háború előtti
40—50%-ára, a munkaidőt korlátlanul meghosszabbították, végsőkig fokoz-
t á k a munka intenzitását, mégpedig munkásoknál, mérnököknél és tiszt-
viselőknél egyaránt. A háború második, különösen pedig harmadik évében
kezdtek az ellenállás gócpontjai kialakulni. Az orosz polgári forradalom ugyan
a háborúnak nem vetett véget, de mégis, azáltal, hogy a cárizmus évszázados
hatalmát forradalmi úton megdöntötte, és ezzel kapcsolatban eljöttek az első
hírek hozzánk Lenin és a bolsevikok tevékenységéről is, buzdítóan és reményt-
keltően ösztönzött a háború elleni harcra. Elszórtan, egymástól függetlenül
kezdtek a társadalom különböző rétegeiben munkások és értelmiségiek között
kialakulni egyes csoportok, amelyek ennek a harcnak valamiféle aktív for- m á j á t keresték. A Galilei-Kör baloldali tagjai, főleg ifjú értelmiségiek, hozták létre a forradalmi szocialisták csoportját, amely főleg forradalmi szellemű röp- iratokat készített és terjesztett a katonák és munkások soraiban. Velük együtt- működött a szindikalista munkások egy csoportja, amelynek Mosolygó Antal, egy kiválóan képzett munkás volt a vezetője. Kialakult a háborúellenes írók és művészek egy csoportja, amely Komját Aladárral, Révai József fel és más írókkal a „ T e t t " című lapot adta ki. Végül volt egy fiatal mérnökökből álló csoport is, amely szintén a háború elleni és a háborúkra vezető társadalmi rend megváltoztatására irányuló harcot tűzte ki céljául. Ez a csoport a ter- melésben elfoglalt helyzete következtében leginkább t u d o t t belekapcsolódni a munkásmozgalomba, több nagy jelentőségű, forradalmi jellegű tömegakciót tudott megindítani, és a továbbiakban bizonyos fokig összefonódva a már előbb említett csoportokkal, azok tevékenysége számára is tömegbázist jelen- tett. Ez a csoport, amelynek létrejöttében némi kezdeményező részem volt.
tulajdonképpen még a világháború előtt találkozott össze fiatal, tehetséges, de szegény felsőéves műegyetemi hallgatókból és kezdő mérnökökből álló kisebb társasággal, akiknek akkor a munkássággal még kapcsolatuk nem volt, ós a szocializmust is csak az egyetemi előadások tökéletesen diszkreditáló f o r m á j á b a n ismerték.
A nyomorúságból különböző találmányok segítségével próbáltak kiver- gődni. és ezen a ponton kerültek összeütközésbe a fennálló kapitalista renddel, látván, hogy a szegény feltaláló minden alkotó m u n k á j á n a k az eredménye feltartóztathatatlanul a tőkés osztály tulajdonába kerül. í g y ismerték fel közvetlen tapasztalatból a tőkés osztály kizsákmányoló, parazita jellegét, valamint azt is, hogy a mérnök is, már legalább ami az üzemekben alkalma- zott mérnököket és technikusokat illeti, a tőke kizsákmányoltja.
Találmányi kísérletezéseink közben szabadalmak ezreit néztük á t . és itt is meggyőződhettünk róla, hogy minden valamirevaló találmány tőkés vállalat birtokában van, legtöbbször még a feltaláló neve is ismeretlen.
A háború kitörése azután további ú j a b b megismerésekre vezetett. Mégpedig arra, hogy a tőke nemcsak kisajátítja a tudományos és műszaki haladás ered- ményeit, de képes azt teljesen kiforgatni a maga lényegéből, feje tetejére állítani fejlődésében úgy, hogy ahelyett, hogy az emberiség boldogságát, jobb jövőjét szolgálná, annak elpusztítására, elnyomására válik eszközül. Ezekből a megismerésekből azonban távolról sem tudtuk m i n d j á r t levonni a helyes következtetéseket. Eleinte azt hittük -— meg kell mondanom, én voltam a fel- vetője ennek a gondolatnak —, hogy valamiféle titkos műszaki és tudományos világszövetséget kellene létrehozni, amely például azzal, hogy publikálná a gyári t i t k o k a t és bizonyos nemkívánatos fejlesztési irányokat szabotálna, szembe t u d n a helyezkedni ezzel az emberiségellenes kisajátítási folyamattal.
Érdekes, hogy elég könnyen akadtak hívei ennek az elméletnek, főleg fiata- labb pénztelen mérnökök között, bár nyilvánvaló volt, hogy ilyen szövetség létrejötte a lehetetlenséggel határos, és az is kétséges, hogy ha létrejönne, vajon elérné-e létesítésének célját. Ez a tévelygés azonban nem sokáig tar- t o t t . Nagy protekcióval bekerültem az Egyesült Izzóba, ahol m i n d j á r t azzal kezdtem, hogy készséggel aláírtam egy szerződést, amely szerint minden leendő találmányom ellenérték nélkül a vállalat tulajdona ; óriási kártérítést kell fizetnem, ha a gyárban szerzett tapasztalataimat valamelyik konkur- rens cégnél értékesíteném, és volt még egy egész csomó hasonló kikötés,
4
amelyek azonnal kifüstölték a fejemből minden eddigi illúziómat egy elkép- zelt műszaki világszövetség iránt.
Ugyanekkor a műhelyekben és az irodákban közvetlenül szemem elé t á r u l t a műegyetemen olyan nagyszerűen megcáfolt marxi elmélet a kizsák- mányolásról és az értéktöbblet-termelésről. L á t t a m az akkor még teljesen szervezetlen nőmunkások hihetetlen nyomorát, szörnyű munkaviszonyait és minden tekintetben való teljes kiszolgáltatottságát. Láttam, hogy lényegében ha'sonló helyzetben vannak a mérnökök és a tisztviselők zöme is, akiknek szintén rendkívül lesüllyedt az életszínvonala, és teljesen tehetetlenek voltak úgy a katonai, mint az adminisztratív önkénnyel szemben ; azt is láttam, hogy egyedül a szervezett szakmunkások kis csoportja volt képes valame- lyest elemi létérdekeit védelmezni. Végül nyilvánvaló volt az is, hogy a nagy hadimegrendelések, az árak emelkedése és ugyanakkor a bérek csökkenése következtében óriási mértékben növelték a részvényesek hasznát.
Ilyen körülmények között olvastam először Marxnak egy eredeti munká- ját : a „Bérmunka és tőké"-t. Valóságos kinyilatkoztatásként h a t o t t rám.
Választ kaptam mindazokra a problémákra, amelyek megoldását eddig hiába kerestem. Világossá vált előttem, hogy tudósok és mérnökök akárhogy is összefognának a világon, képtelenek lennének a tudomány tőkés kisajátí- t á s á t és emberiségellenes felhasználását megakadályozni. Ehhez meg kell dönteni és meg kell változtatni magát a tőkés társadalmi rendet. E r r e pedig csak a kizsákmányoltak és elnyomottak forradalmi osztályharca lehet képes, a legnagyobb szervezett erővel, a munkásosztállyal az élén. R á j ö t t e m , hogy ehhez kell nekünk, mérnököknek is csatlakoznunk, és ebben a harcban a ter- melésben elfoglalt helyzetünk következtében jelentős erőt is képviselhetünk.
De nem lehet más hatályos módja a háborús nyomor elleni védekezésnek és a háború elleni harcnak sem.
(Közbevetőleg megjegyzem, hogy a Tudományos Munkások Világ- szövetsége, amelyet kb. egy évtizeddel ezelőtt Joliot-Curie kezdeményezett, és a vijág legkiválóbb tudósait egyesíti, hasonló célra törekszik, mint ahogy akkor mi „világszövetségünket" elgondoltuk. De ha ennek a szövetségnek ma van némi súlya és jelentősége, úgy ez kizárólag azért, van, mert ma már a földnek több mint egyharmadán a világ megváltozott, és céljai propagá- lását a szocialista tábor 900 milliós tömegére és a békemozgalomnak erre a táborra támaszkodó százmillióira építheti.)
A marxi érveléssel sikerült barátaimat is azonnal meggyőzni erről, és egész „világszövetségünk", amely akkor kb. 12 főből, fiatal mérnökökből állt, belépett a magánalkalmazottak akkori szocialista szakszervezetébe. Eddig itt főleg csak kereskedelmi alkalmazottak és irodai tisztviselők voltak szervezve ; az üzemi értelmiség szocialista szervezkedésének mi voltunk az első úttörői.
Barátaink, ismerőseink körében azonnal mindenfelé igyekeztünk kezdemé- nyező csoportokat létrehozni, különböző gyárakban, és az ilyen módon hó- labda-szerűen megindult szervezkedés rohamosan valóságos lavinává nőtt.
Persze, nem m e n t ez egészen simán. Bármennyire segítették is agitációnkat a háborús körülmények, sok estét és éjszakát kellett izgalmas v i t á k b a n eltöl- teni minden egyes gyár tisztviselőivel és mérnökeivel külön-külön.
Érdekes, hogy kizsákmányolt voltukról éppen a tehetséges, vezető mér-
nököket — persze nem a részvényesek rokonságához tartozókat — t u d t u k
leghamarabb meggyőzni, és ezek példáját azután könnyen követték az alsóbb
rétegek. A mozgalom vezetői között olyan tekintélyes emberek voltak, mint
az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetője, Helfgott Ármin, a Közúti Villamosvasutak főmérnöke, Sajó László, a Ganz Villamossági Gyárnak is olyan kiváló mérnöke, aki jelenleg is köztünk van, mint Seidner Mihály elvtárs, a műszaki tudományok doktora.
Külön szakszervezetet hoztunk létre, az Ipari és Közlekedési Tiszt- viselők Országos Szövetségét, az IKTOSZ-t, amelyen belül nemsokára több mint 700 taggal a művezetői és több mint ezer taggal már 1917 decemberé- ben megalakult a mérnökök szekciója. A gyárosokat az üzemi értelmiség szervezkedése meglepetésszerűen érte. Első kollektív fellépéseink, főleg a drágaságtól hihetetlenül elmaradt bérszínvonal emelése és a rendkívül lerom- lott munkaviszonyok javítása érdekében teljes sikerrel jártak. Nemsokára azonban más természetű akciókat is kellett folytatnunk, egyes, különösen vezető tagjaink k a t o n a i rendszabályozása kivédésére, mert a gyárosok ilyen módon kísérelték meg szervezetünket letörni. Ilyen rendszabályokat, pl. az elzárást, amit a katonai parancsnok egy-két hétre saját hatáskörében is elrendelhetett, messzemenően alkalmazták munkások ellen is. Ellentétbe kerültünk a Szociáldemokrata P á r t jobboldali vezetőségével is, amely ahe- lyett, hogy az uralkodó osztályokat ós katonai klikket a háború mielőbbi befejezésére igyekezett volna kényszeríteni, együttműködött velük a győze- lemre való törekvésben, és a tömegek elégületlenségét a választójog kivívá- sára irányuló h a r c b a n igyekezett levezetni és fékezni. Ugy láttuk, hogy fel- lépéseink a katonai terror ellen, valamint bárminő akció a béke érdekében csak úgy lehet eredményes, ha e g y ü t t lépünk fel a munkásokkal.
Megkerestük és meg is találtuk egyes üzemekben közvetlenül a kapcso- latot azokkal a munkásokkal, akik hasonlókép gondolkoztak ós nem helye- selték a vezetés opportunista politikáját. í g y jött létre a Gyárközi Bizottság, amelyben a legnagyobb budapesti gyárak forradalmi gondolkodású értelmi- ségi és munkás képviselői vettek részt. Ez a bizottság szervezte és irányította a munkások és értelmiségiek számos együttes fellépését a gyárakban. Érde- kes, hogy ebben a bizottságban összetalálkoztak az összes, az előbb már említett forradalmi irányzatok. I t t voltak a szindikalisták, Mosolygó Antal- led az élükön, az irodalmi csoport részéről Komját Aladár, aki a Tudor Akku- mulátorgyár bérelszámolója volt, képviselve voltak a forradalmi szocialisták, akikhez Kelen József és én is tartoztunk, és természetesen itt volt a mi eredeti mérnökcsoportunk is.
Sőt Vágó Béla személyében képviselve volt itt a pártvezetőség régi bal- oldali ellenzéke is, aki az IKTOSZ-nak és a Gyárközi Bizottságnak egyik legkitűnőbb szervezője és propagandistája volt.
Emellett azonban mindezek a csoportok m e g t a r t o t t á k a maguk önálló- ságát és sajátos munkamódszereiket, amire azonban most itt nem tudok kitérni. Nem térhetek ki azoknak a nagy sikerrel lebonyolított akcióknak az ismertetésére sem, amelyet a munkásokkal e g y ü t t folytattunk le katonai terrorintézkedések ellen, akár munkások, akár értelmiségiek ellen irányultak azok. Utalnék azonban arra a rendkívül figyelemre méltó esetre, hogy az Egyesültlzzó nőmunkásainak a szervezését mérnökök és művezetők készítették elő. Aki ismeri a kapitalista üzemekben a mérnököknek és különösen a műveze- tőknek a munkássághoz való régi viszonyát, azelőtt világos lehet, hogy milyen forradalmi változás ment végbe ennek a rétegnek a gondolkodásában.
De politikai felfogásunk bármennyire is háborúellenes volt, világos elképzelésünk arról, hogy miként lehetne és kellene véget vetni a háborúnak,
6
nem volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, amely h a z á n k dolgozó népét is rendkívüli izgalomba hozta, mutatta meg számunkra is a háborúból kivezető egyedül lehetséges forradalmi utat. A Gyárközi Bizott- ság, az IKTOSZ vezetői éppúgy, mint a t ö b b i akkori háborúellenes csoport, lelkesen tették azonnal magukévá az Októberi Forradalom eszméit. Az I K T O S Z (Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetsége) mérnök szakosztálya nemsokára az Októberi Forradalom győzelme után alakult meg. A műszaki értelmiség akkori állásfoglalására az Októberi Forradalom és a szocializmus mellett igen jellemző a szakosztály elnökének, Helfgottn&k a beszéde, amely- ből szeretnék n é h á n y mondatot idézni :
„Az emlékezetes 1917. év végéhez közeledik. Ebben az évben t ö r t é n t az orosz forradalom diadalmas napjának első sugarainál, hogy a m a g y a r értelmiség számban nagy és szellemi értékben tekintélyes része csatlakozott a nemzetközi szociáldemokráciához. Ugy érezzük, hogy ez a csatlakozás nem konjunkturális alakulat, mert bennünket az eszme v i t t ebbe a körbe, az igazság belső ereje. Elborulva látjuk, hogy dacára az emberi t u d o m á n y , a technika óriási fejlődésének, az emberiség boldogulása n e m jutott előbbre, nem emelkedett, de lejjebb szállt. Ennek oka az, hogy a tudományos haladás nem elég, sőt teljesen hiábavaló, ha a t á r s a d a l m i rend nem megfelelő. A ter- mészettudomány modern eszméi egybevágnak a szocializmus eszméivel."
Az Októberi Forradalom után a Gyárközi Bizottság csakhamar éles és nyílt ellentétbe került a jobboldali szociáldemokrata pártvezetőséggel. Az összeütközés először a p á r t vezetőség által összehívott óriási népgyűléseken robbant ki, ahol kiderült, hogy a munkásság többsége a pártvezetéssel szem- ben, a Gyárközi Bizottság álláspontját f o g a d t a el, amely sokkal erélyesebb fellépést követelt a háború ellen, ós követelte a munkástanácsok azonnali megalakítását is. Különösen élesen ütközött ki az ellentót a nagy j a n u á r i általános sztrájk idején, amelyet a k o r m á n y n a k csak óriási katonai erővel és a jobboldali pártvezetőség áruló közreműködésével sikerült megtörnie. Ez- u t á n a forradalmi ellenzék vezetői közül sokat letartóztattak, a Gyárközi Bizottságból Mosolygó Antali és Helfgott Ármint is, az IKTOSZ-t pedig fel- oszlatták és más intézkedésekkel is sokáig lehetetlené t e t t é k , hogy szétvert erőinket megint összegyűjtsük.
Néhány hónap alatt azonban mégiscsak összeszedtük magunkat ; helyre - állítottuk tömegkapcsolatainkat, de miután ezeket a kapcsolatokat nem vol- tunk képesek szervezetileg is megerősíteni, megtörténhetett, hogy a m i k o r október 31-én a többé harcolni nem akaró katonák forradalmi úton véget vetettek a háborúnak, az események irányítása teljesen a polgári p á r t o k és a jobboldali szociáldemokraták kezébe került. Nem álltunk természetesen az eseményeken kívül, sőt elég jelentősen t u d t u k azokat befolyásolni is. Mert például a köztársaság kikiáltását azután, hogy még a szociáldemokrata minisz- terek is hűséget esküdtek a királynak, a Gyárközi Bizottság és a többi forra- dalmi csoportok által mozgósított tömegek kényszerítették ki. Egyes ilyen akciókat le t u d t u n k bonyolítani, de hogy szívós, kitartó, mindennapi h a r c b a n felülkerekedjünk a jobboldali szociáldemokrata vezetésen és a polgári p á r t o k szervezett erőin, arra a mi módszereinkkel igen kevés kilátásunk volt.
A döntő fordulatot azoknak az elvtársaknak a hazatérte hozta meg,
élükön Kun Bélával, akik m á r résztvettek a Nagy Októberi Forradalom h a r -
caiban, és megérttették velünk a pártról szóló lenini t a n í t á s t : azt, h o g y
forradalmi p á r t nélkül eredményes forradalmi harc nem lehetséges. Ezek az
elvtársak a Kommunista P á r t azonnali megalapítására szólítottak b e n n ü n k e t is. Legtöbbünk mindjárt megértette, hogy erre a pártra szükség van, és hogy e nélkül nem győzhetünk. De sokan voltunk, magam is ezek közé t a r t o z t a m — akik úgy gondolták, hogy egy ideig még a Szociáldemokrata P á r t o n belül kellene megérttetni a munkássággal az ú j p á r t szükségességét. Ilyen módon nagyobb tömegekkel alakulhatott volna m e g a párt, és azt hittük, hogyha csupán kívülről indítjuk meg a támadást, a jobboldali vezetőség könnyen elszigetelhet bennünket a tömegektől. Az események azt mutatták, hogy e tekintetben teljesen igaza volt Kun elvtársnak, aki tekintet nélkül a fel- merült I étségekre, azonnal, november 20-án megalakította a pártot, amely- nek törzsgárdája csakhamar kialakult az Oroszországból jött és a háború- ellenes mozgalmakban itthon részt vett elvtársakkal.
A p á r t megalakulása döntő fordulatot hozott a forradalmi mozgalom további kibontakozásában. A p á r t jelszavai, közvetlen akciói éppúgy, m i n t a forradalom és a kommunizmus eszméi, rohamosan t é r t hódítottak. Mun- kások és értelmiségiek, leszerelt katonák, munkanélküliek, rokkantak, egyre tömegesebben sorakoztak fel a párt mellett, és most m á r minden lépésnyi előrehaladásunkat szervezetileg is meg lehetett szilárdítani. I t t példaként csak azt az egy tényt kívánom felemlíteni, hogy az 1918. november végén az IKTOSZ-ból kivált ú j mérnök szakszervezet, az AMOSZ (Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége) — a világ első szocialista mérnök szakszer- vezete — teljesen elfogadta pártunk politikai és gazdasági programját, és még a Tanácsköztársaság előtt iparáganként kidolgozta a termelés szocialista átalakításának tervezetét. Egy-két hónap a l a t t a p á r t olyan életképessé és erőssé lett, hogy semmiféle erőszak nem volt képes harcait megbénítani.
Februárban elfogták a p á r t csaknem egész központi vezetőségét és igen sok aktivistáját, de már három nap múlva ú j illegális központi vezetőséggel talpraállt, ú j r a megjelentette a Vörös Ú j s á g o t , és befolyása a tömegek közt még rohamosabban erősödött. í g y történhetett, hogy még 5 hónap sem telt el a párt megalakulása óta, és máris, Oroszország után először E u r ó p á b a n , győzelemre v i t t e a proletárforradalom zászlaját. Kivívta a Tanácsköztársaság megalakulását, és 4 és fél hónapon keresztül képes volt a minden oldalról támadó óriási túlerővel szemben azt megvédeni. Közben a dolgozó nép j a v á r a a szocializmus olyan vívmányait alapozta meg, hogy emlékük a H o r t h y - fasizmus 25 éves sötét éjszakáján át a remény és kitartás állandó forrása volt pártunk nehéz harcaiban, és még m a is sok tekintetben például szol- gálhat szocialista építőmunkánkban.
8
Visszaem lékezések
a Párt megalakulásának harcaira
F O G A R A S I B É L A a k a d é m i k u s
J \ Kommunisták Magyarországi P á r t j a megalakításának napjától kezdve hazánkban a politikai élet — ellenfél és b a r á t által b á r különböző- képpen értékelt, de egyformán elismert — aktív tényezőjévé vált. Ha vissza- gondolok a p á r t megalakításától a Tanácsköztársaság megalakulásáig eltelt hónapokra, és ha összehasonlítom ezt az időt m á s mozgalmakkal, politikai harcokkal és fordulatokkal, amelyeket 40 év a l a t t átéltem, mindig az az érzésem, hogy ez a négy hónap valami egészen rendkívüli idő volt, olyan sajátosságai voltak, amelyek egész történelmünkben egyedülállóak. Nem is tudnám a szokásos történettudományi vagy publicisztikai nyelven kifejezni ennek az időnek hallatlan dinamikáját, egészen sajátságos atmoszféráját.
Ezért engedjék meg, hogy ne a t u d o m á n y nyelvén, hanem emlékezések for- májában próbáljam a Kommunisták Magyarországi P á r t j á n a k szerepét és a mi szerepünket ebben az időben néhány oldalról megvilágítani.
Mi volt az az egészen új, nagyszerűen új, ami ezt az időt jellemezte?
A Kommunista P á r t , amely november 20-án és azóta a nyilvánosság előtt fellépett, ú j eszmék hordozója volt, ú j eszméket, ú j tant terjesztett Magyar- országon, a proletárforradalom, a lenini elmélet, a proletárdiktatúra, a tanács- hatalom eszméit. A p á r t megalakulásakor — a m i n t tudják — igen kisszámú volt. A Szociáldemokrata Párt n a g y p á r t volt, és a szakszervezetekre támasz- kodott, amelyek sokszázezernyi tömeget fogtak á t . Es ez a számra kis párt, amelyet kezdettől fogva ócsároltak, gyaláztak, rágalmaztak, m a j d üldöztek és néhány hónap múlva illegalitásba szorítottak, ez a párt napról napra valami páratlan dinamikával, p á r a t l a n gyorsasággal növekedett, viharos moz- galmakban erősödött, eszmei harcokban fölényes pozíciót vívott ki magának a szociáldemokráciával szemben, m a g a köré g y ű j t ö t t e a munkásosztály leg- jobbjait és az értelmiségnek a munkásosztályhoz közelálló, politikailag leg- fejlettebb részét. A Kommunista P á r t tagjainak számszerű gyors növekedé- sével párhuzamosan folyt befolyásának még sokkal nagyobb növekedése. Ez végül is néhány hónap alatt oda vezetett, hogy 1919. március 21-е előtt a nagy szakszervezetekben a munkásság többsége elfogadta a Kommunista P á r t álláspontját. Győzött a proletárdiktatúra platformja. Éppen ezért volt vég- zetes hiba a március 21-i egyesülés, amely lehetővé tette, hogy a szociál- demokrata vezetők a munkásság előtt a proletárdiktatúra híveinek tüntessék fel magukat, és belső aknamunkát folytassanak a proletárdiktatúra ellen. De most nem erről akarok beszélni.
Mi volt ennek az intenzitásában és dinamikájában páratlan társadalmi
forradalomnak, amely Magyarországon végbement, a titka? Mi volt a Kom-
munista P á r t sikerének a fő oka? Azt mondták a polgári lapok : a guruló
rubel. De nem volt semmiféle rubel, sem guruló, sem nem guruló. Azt mond- ták a demagógia. A régi szakszervezeti és szociáldemokrata vezérek sokkal jobban értettek a demagógiához, m i n t mi. A siker titka nem ez volt. A siker fő oka az volt, hogy a proletárdiktatúra, a tanácshatalom eszméi győztek a magyar munkásosztályban. A Kommunista P á r t azért tudott ilyen rövid idő alatt ilyen befolyásra szert tenni, ami — ismétlem — páratlanul áll Magyar- ország történelmében, mert az országban a tömegek kiutat kerestek a válság- ból, mert a polgári pártok és a Szociáldemokrata P á r t képtelenek voltak kivezető utat mutatni a válságból. És egyedül a Kommunista P á r t volt az, amelyik ezt a kivezető u t a t megmutatta, amely igaz elméletre támaszkodott, amelyiknek oldalán az igazság fényszóróképpen m u t a t o t t utat a magyar mun- kásosztály számára. Hozzájárult ehhez, hogy a Kommunista P á r t a polgári- demokratikus forradalom által teremtett helyzetben legalábbis néhány hónapig és bizonyos fokig még az illegalitásban is szabadon folytathatta agitációs és propagandisztikus m u n k á j á t , mert az egyre inkább tehetetlenné vált koa- líciós kormány nem volt képes azt megakadályozni.
Engedjék most meg, hogy néhány szóval személyes emlékezéssel illuszt- ráljam ezt a gondolatot, amit kifejtettem. Az egyik oldalon mi —• én akkor mint fiatal középiskolai pedagógus — egy ideig a szakszervezetekben, a szociáldemokrácia oldalán kerestük a kiutat. Néhány hét m ú l t á n teljesen csalódva elfordultunk a szociáldemokráciától, és felismertük azt, hogy ez a p á r t a maga defetizmusával teljesen képtelen arra, hogy k i u t a t találjon és mutasson a válságból.
Hogy egy t é n y t említsek, mint a tanítói mozgalom képviselője a Nép- szava szerkesztőségében jártam fenn, ós ott a k a d t a m Kúnfi Zsigmondra,.
Kúnfi ennek a szociáldemokrata hitetlenségnek és defetizmusnak egyik leg- tipikusabb és „legtehetségesebb" képviselője volt. Beszélgetésbe kevered- tünk ós Kúnfi azt m o n d j a nekem : „Ezt a kormányt — akkor m á r miniszter volt — a mi kormányunkat, az ellenforradalom, vagy a bolsevizmus fogja elsöpörni."
Azt mondom Kúnfinak : „ N e m gondolja Kúnfi elvtárs, hogy jobb volna, ha a bolsevizmus söpörné el a maguk kormányát?" Kúnfi nem válaszolt.
Ez a teljes hitetlenség, ez a defetizmus uralkodott a nagy Szociáldemok- rata Pártban, és ezzel szemben a Kommunista P á r t magasra emelte a harcos marxista elmélet zászlaját. A párt rendkívül intenzív fokú, lázas, nagyütemű tevékenységet fejtett ki. Gyakorlatilag is és elméleti vonalon is. A Kommu- nista P á r t tevékenységének volt köszönhető, hogy Magyarországon megjelen- tek és diadalmas eszmei fegyverré váltak a marxizmus egyes klasszikusainak művei. Először terjesztették a Kommunista^ Kiáltványt, Marx : Polgár- háború Franciaországban c. művét, Lenin : Állam és forradalom c. művét, amely a legnagyobb h a t á s t tette r á m és sokunkra.
A Kommunista P á r t rövid idő alatt nagy elméleti és agitációs irodalmat hozott létre. Még egy személyes megemlékezés : Kun Bélával, alighogy meg- ismerkedtünk, egy érdekes beszélgetésem volt. Először üdvözölte, hogy a Kommunista Pártba beléptem, ós azután szenvedélyesen megtámadott 1918 tavaszán megjelent „Konzervatív és progresszív idealizmus" c. brosúrámért és előadásomért, amelyet a Társadalomtudományi Társaságban tartottam.
Én akkor már szocialista voltam, de még nem voltam képes egy marxista álláspontot kifejteni. К и п nekem t á m a d t , hogy ebben az előadásban a marxiz-
10
musnak nyoma sincs és dobjam félre ezt az idealizmust, ha kommunista a k a r o k lenni s t b . stb.
Nekem n a g y o n tetszett ez az elméleti szenvedély, mert a szociáldemok- r a t á k a m u n k á i m a t egyáltalán nem bírálták, de nem is olvasták. Néhány hónappal később, amikor a Kommunista P á r t vezetőségét letartóztatták, és Kun Béla a gyűjtőfogházban ült, akkor ketten-hárman a tanítói szakszer- vezet kommunista vezetőségi t a g j a i demonstratíve felkerestük Kun Bélát a gyűjtőfogházban. Alighogy találkoztunk, Kun Béla elölről folytatta Konzer- v a t í v ós progresszív idealizmus c. előadásom kritikáját, s az iránt érdeklődött, hogy felszámolom-e már végre téves álláspontomat. Ez az elméleti érdek- lődés, amely az orosz Kommunista Párt, a mai Szovjetunió Kommunista
P á r t j a tevékenységének eredményeképpen a mi hadifoglyainkat olyan mélyen befolyásolta, ez volt egyik n a g y erőssége a Kommunista P á r t n a k , és ez m a r a d továbbra is a kommunista mozgalom egyik erőssége. Egy másik forrása a p á r t politikai befolyásának az volt, hogy a kommunisták ügyük lelkes és áldozatkész harcosainak bizonyultak. Hittek az ügyükben. Egész másképp, mint a szociáldemokrata vezérek, akik egy polgári demokratikus forrada- lommal akartak megelégedni, és amikor ú g y látták, hogy ez nem megy, a k k o r mindenben elvesztették a hitüket.
Már ebben a szakaszban sem volt veszély nélküli és semmi esetre sem nagyon ajánlatos a Kommunista Pártban való aktív részvétel. Amikor a p á r t o t a Szociáldemokrata P á r t jobboldali vezetői hamis ürüggyel illega- litásba szorították, a párt b á t o r harcias m a g a t a r t á s t tanúsított és ezzel a tömegek előtt — a munkástömegek előtt — és az értelmiség legfejlettebb része előtt n a g y tekintélyt vívott ki magának. Ez vonatkozik ugyanúgy a gyűjtőfogházba került vezetőségre, mint az azonnal aktivitásba lépő illegális, helyettes vezetőségre és a Kommunista P á r t tömegeire általában.
Ez volt az illegális munkában az első iskolánk, amelyet később a p á r t évtizedekig a n n y i áldozatkészséggel folytatott.
Most legyen szabad egy szót mondanom a Kommunista P á r t és az értelmiség viszonyáról ebben a periódusban.
Én nagyon fontosnak t a r t o m emlékezetbe idézni és nyomatókkal hang- súlyozni, hogy a Szociáldemokrata P á r t b a n eluralkodott értelmiségellenes beállítással szemben, amelyet a szakszervezeti vezérek, akik személyesen m á r régen csak szervező, adminisztratív munkát folytattak, az íróasztalok mellől, de „kérges t e n y e r ü k r e " való hivatkozással kiüldözték, kiszorították a for- radalmi értelmiséget a munkásmozgalomból, a Kommunisták Magyarországi P á r t j a megalakulásától fogva helyes álláspontot foglalt el ebben a sokat v i t a t o t t kérdésben, és aktív propagandát f o l y t a t o t t az értelmiség forradalmi meggyőződésű részének megnyerése érdekében. Ebben a munkában magam aktívan részt v e t t e m . 1918. december elsején megalakítottuk a párt Értelmi- ségi Csoportját. Közvetlenül ez után megszerveztük a p á r t Tanítói Csoport- ját, amelyet március 21-ig vezettem. Ez m a g á b a n foglalta a legelnyomottabb pedagógusokon, tanítókon és óvónőkön kívül a középiskolai és ipariskolai tanárokat is. Először a VAOSZ, majd a megalakított magyarországi Tanítói Szakszervezet keretében működött a kommunista csoport.
Nagy súlyt fektettünk ezen réteg jelentőségének, jellegének megfelelően
az individualista, egyéni propagandára. Hosszú estéken és éjjeleken át egyéni
v i t á k a t és beszélgetéseket folytattunk kollégáinkkal. Megnyertük és aktivi-
záltuk Bolgár Eleket, a kiváló marxista szociológust, akire a Szociáldemokrata
Pártnak előzőleg semmi szüksége nem volt. Szenvedélyes vitákban közelhoz- tuk a Kommunista Párthoz Varjas Sándort, Lengyel Gyulát, akik később a Tanácsköztársaság értékes, vezető munkatársaivá váltak. Bár számszerű szavazásra nem került sor, de biztos volt, hogy a pedagógusok minket, kom- munistákat t á m o g a t t a k a tanítói szakszervezetben.
Hadd emlékezzünk meg ezúttal elhunyt elvtársainkról és elvtársnőink- ről, az óvónők lelkes kommunista vezetőjéről, Neumann Hilda elvtársnőről és Berzeviczy Gizella elvtársnőről.
A művészi és irodalmi értelmiség körében ós a tudományos értelmiség körében is növekedett a kommunista párt, tekintélye. Sok vita folyt az erő- szak és a terror jogosultságáról, és a pacifista érzések nem egyet visszatar- t o t t a k közülük attól, hogy belépjenek a kommunista pártba. De közeledtek hozzá. A Tanácsköztársaság idejéről, amikor az értelmiség szélesebb rétegei aktívan csatlakoztak a Tanácsköztársasághoz és aktívan részt vettek annak tevékenységében, azt hiszem, még lesz alkalmunk beszélni. De e z ú t t a l is szeretnék az 1919 utáni magyarországi ellenforradalom egy kedvenc állítá- sára válaszolni. Nem lehetett tagadni már ebben az időszakban sem és később sem azt, hogy a proletárdiktatúra az értelmiségnek jelentékeny részére vonzó- erőt gyakorolt. Ennek jelentőségét a reakció azzal igyekezett kisebbíteni, hogy azt mondták : kik ezek a kommunista értelmiségiek? Nem rangadók, különcök, outsiderek, ifjoncok, akarnokok stb. Ami igaz, az igaz : mi nem Berzeviczy Albertet vagy Herczeg Ferencet igyekeztünk megnyerni a kom- munista p á r t számára, de nyomorra és éhezésre kényszerített zseniális festő- ket, mint Nemes-Lampért Józsefet, az egyetemről és a tudományos hivatalos életből kiszorított kiváló tudományos tehetségeket, mint a később külföldön híressé vált Antal Frigyest, Mannheim Károlyt, Kenczler Hugót, és m á s o k a t igyekeztünk megnyerni, és sikerült is őket megnyernünk, és ez többet jelentett, mint az, hogy a hivatalos nagyságok ebben az időben hová csat- lakoztak vagy hová nem csatlakoztak. Az értelmiség legkvalifikáltabb, leg- tehetségesebb részére a proletárdiktatúra n a g y hatást gyakorolt, olyanokra is, akik nem t u d t a k teljesen szakítani a polgári ideológiával vagy környezetük- kel. De mindenesetre elértük azt, hogy március 21-e u t á n készek voltak a közreműködésre, és ez lehetővé t e t t e azt, hogy a proletárdiktatúra alatt helyzetünk e tekintetben lényegesen kedvezőbb volt, mint más országokban és ez nagyrészt a Kommunista P á r t helyes magatartásának volt köszönhető.
Nagy aktivitást f e j t e t t ki az értelmiség legfejlettebb, legjobb, legkiválóbb része irodalmi, művészeti, tudományos vonalon és büszkék vagyunk arra, hogy a Tanácsköztársaság értett ahhoz, hogy magához fűzze, méltányolja, előléptesse és elismerje az elnyomott, a mellőzött, a hivatalosan el nem ismert tehetségeket. Az értelmiségellenesség — h a d d szögezzük ezt le ma is — nem leninista, nem marxista, hanem megcsontosodott reformista szakszervezeti korlátoltság, vagy a marxista osztályharc elméletének szektáns eltorzított felfogásából ered.
Kedves Elvtársak ! A Kommunisták Magyarországi P á r t j á n a k meg- alakulásától hosszú küzdelmeken, súlyos áldozatokon, nehéz megpróbáltatá- sokon, nem egyszer hibákon és tévedéseken keresztül vezetett az ú t a mi pártunkhoz, a Magyar Szocialista Munkáspárthoz, amely az elmúlt két év lefo- lyása alatt m e g m u t a t t a az ország közvéleménye és az egész világ közvéleménye előtt, hogy a marxizmus-leninizmus ú t j á n halad előre, és képes a m a g y a r nép szocializmust építő munkájának biztos, szilárd vezetésére. Negyven év
12
a l a t t sok minden megváltozott a világban, sok minden megváltozott hazánk- ban is. De a Kommunista P á r t negyvenéves m ú l t j á t tanulmányozni ma sem hiábavaló és nem .pusztán a Történettudományi Intézetbe, v a g y levéltárba, vagy múzeumba való munka. Tanultunk ós még mindig tanulnunk kell a múlt hibáiból, hogy soha többé ne ismételjük meg azokat. De tanulnunk kell a forradalmi munkásmozgalom dicsőséges hagyományaiból, sikerekben, ered-
ményekben gazdag tevékenységéből is, hogy napjaink viszonyainak megfelelő
módon hasznosítsuk mindazt, a m i jó volt, helyes volt és nagyszerű volt a
Kommunista P á r t múltjában. É s ez nem kevés ! Nem utolsósorban van m i t
tanulnunk ma is-az elsárgult dokumentumokból és személyes emlékezésekből,
amelyek pártunk megalakulásáról és a proletárdiktatúráért, a szocializmu-
sért folyó harcának с dicsőséges szakaszáról szólnak. Ehhez kívánunk a m a i
napon felszólalásainkkal hozzájárulni.
r
Petőfi „népiességének" funkció jár ól*
PÁNDI PÁL a d j u n k t u s
A m i valóban hiányzik Petőfi 1845 előtti népi tablójáról : az a nép nyomorúságos helyzetének költői ecsetelése. Petőfi népe vigad, búslakodik, könnyezik, káromkodik, szeret és vágtat, de aligha m u t a t j a a jobbágyság elkínzott arcát, helyzetének kiáltó igazságtalanságát. Azok a lírai válfajok, amelyekben Petőfi ekkor megjeleníti a népet, többnyire éppen nem a nyomor, a reménytelenség, a megalázó körülmények bemutatására alkalmasak. A népdal, a zsánerkép, de még a románcok is adekvát m ű f a j i hordozói a n n a k a korszerű demokratizmusnak, amely m á r ekkor felsejlik Petőfi népszcm- léletében, s amely nem valami elvont filantropizmusról ismerszik meg,
mely „elfogadhatóvá" teszi a népet, hanem olyan művészi eltökéltség, amelynek lényegéhez tartozott a nép kedvének, kedélyének, érzelmi vilá- gának mint természetes szépnek uralkodóvá tétele a költészetben. S éppen ez a természetesség, ez a magától értetődő könnyedség, a mindig-volt értékek kezelésében megmutatkozó póztalanság jelzi, hogy Petőfi lentről, a nép olda- láról h a j t j a végre ezt a költészeti forradalmat, s nem fentről reformálja az irodalmat.
A népdalokból, zsánerképekből ós más lírai válfajokból'kirajzolódó népi körkép lehetne valamilyen idealizáló-idillizáló törekvés eredménye is. A kor esztétikájából nem hiányoztak ilyes követelmények, legnagyobb hatással t a l á n az „egyezményes magyar filozófiát" hirdető Szontágh Gusztáv fogalmazta meg azt a tételt, hogy az irodalmi műtől „végirányzatában kiengesztelést, kibékülést kívánunk mimagunkkal, a világgal és sorssal ; s hogyan n y e r j ü k ezt, ha az ő varázskörében is megint csak a régi zavarra, homályra és nyomorra akadunk."
1Vajon nem az „ellentmondásokat kiegyenlítő", „ h a r - móniai világszemlélésnek" igazolói Petőfi népdalai és zsánerversei is? Éppen- séggel nem. A költő plebejus szemlélete, még mielőtt plebejus politikai néze- tei kialakultak volna, rápréselődött a népről rajzolt képre, amely már ekkor is láthatóan elkülönbözött a különféle rendű és rangú népidillektől. Igazat kell adnunk Sőtér Istvánnak, aki szerint „Petőfi genreképei — és népdalai — egy olyan világot fedeznek fel, melynek színtere mintha már nem is a táblabírói Magyarország volna. . . Azt hihetjük-e, hogy Petőfi nem szerette a »szegény jobbágyot«, hogy nem őrizte szívében »szomorú képét«, m i n t Arany —• hogy nem háborodott fel a »dölyfös úri« kocsisokon? Ahogyan magát sem a k a r t a soha szánalmasnak mutatni, még legnagyobb nyomorában sem : úgy a n é p e t
* Részlet egy készülő t a n u l m á n y b ó l .
1 Szontágh Gusztáv : A m a g y a r philosophia alapolyei és jelleme. (A Magyar T u d ó s Társaság évkönyvei V. kötet.)
