Esterhasiana Biblioteca

(1)

Esterhasiana Biblioteca

(2)

E S T E R H A Z Y A N A

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Esterházy-közleményei

Sorozatszerkesztő Viskolcz Noémi

Szerkesztőbizottság Kir ály Péter, Kiss Erika

Monok István, Viskolcz Noémi, Zvar a Edina

(3)

Monok István – Zvara Edina

E s t e r h a s i a n a B i b l i o t e c a

A gyűjtemény története és könyvanyagának rekonstrukciója

magyar tudományos akadémia könyvtár és információs központ kossuth kiadó

(4)

Készült a

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, a Magyar Nemzeti Múzeum,

a Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézet, és a Szegedi Tudományegyetem BTK

Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék közreműködésével

A kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, OTKA K 132770 számú pályázata támogatta

Minden jog fenntartva

Lektorálta Viskolcz Noémi

3

AZ NKFI ALAPBÓL MEGVALÓSULÓ PROJEKT

AZ NKFI ALAP VIZUÁLIS ELEMEINEK ALKALMAZÁSA

AZ NKFI ALAPBÓL MEGVALÓSULÓ PROJEKT

AZ NKFI ALAPBÓL MEGVALÓSULÓ PROGRAM FÜGGŐLEGES ELRENDEZÉSŰ INFOBLOKK

– CSAK ÁLLÓ FORMÁTUMOKHOZ!

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap (továbbiakban: NKFI Alap) versenypályázati portfóliója a felfedező kutatást, a célzott fejlesztéseket és az innovatív vállalkozások létrehozását egyaránt ösztönzi . A kutatás-fejlesztési, innovációs programok és projektek közfinanszírozású támogatásával kapcsolatos tájékoztatási és nyilvánossági kö- telezettségek teljesítése érdekében a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (továbbiakban: NKFI Hivatal) kommunikációs követelmény- és szempontrendszert határoz meg .

A nyilvánossági és tájékoztatási előírások teljesítését az NKFI Hivatal a kommunikációs követelményeket és vizuális elemeket tartalmazó arculati kézikönyvvel is elősegíti

A projekttel összefüggésben megjelenő kommunikációs eszközökön és – amennyiben a publikáció formai keretei le- hetővé teszik – a kutatásokhoz kapcsolódó publikációkon feltüntetendő az NKFI Alapból biztosított támogatást jelző magyar vagy angol nyelvű logó, az ún . „infoblokk” .

Az arculati kézikönyvben bemutatott sablonok az infoblokk projekt és program feliratú, valamint angol és magyar változatával is alkalmazhatók, a szerkeszthető sablonok az NKFI Hivatal honlapján (nkfih .gov .hu) hozzáférhetők .

AZ INFOBLOKK

AZ NKFI ALAPBÓL MEGVALÓSULÓ PROGRAM

(5)

A könyvgyűjteményt maga Esterházy Pál nevezte végren- deletében Esterhasiana Bibliotecának, kötetünk címéül ezért választottuk ezt a megnevezést, megtartva a herceg helyesírását a ’könyvtár’ latin nyelvű elnevezésében. Be- vezető tanulmányunk elején hangsúlyozzuk, hogy nem szándékunk Esterházy Pál, vagy elődei, akár gyermekei műveltségének elemzése, csupán a könyvtár történetének és állományalakulásának dokumentálása. Ezzel párhuza- mosan – írásunk részeként – bevezetőnkben kutatástör- téneti áttekintést is adunk.

A könyvtörténészek számára talán az Esterházy-könyv- tár² az egyik legideálisabb gyűjtemény. Gyakorlatilag minden olyan forrással rendelkezünk, ami alapján re- konstruálni tudjuk ezt a gazdag arisztokrata bibliotékát:

könyvjegyzék, végrendelet, könyvszámla, köttetési szám- la, inventárium, számadáskönyv, diszpenzációs iratok, levelezés, tulajdonosi bejegyzések; s mindezt tetézi, hogy az egykori bibliotéka nagy része ma is megvan, a legnagyobb rész a kismartoni kastélykönyvtárban, egy kisebb rész pedig más külföldi (szlovák, osztrák, orosz) gyűjtemé- nyekben vehető kézbe. Ráadásul az elmúlt közel két évben több-, eddig teljesen új forrás és adat is előkerült a fraknói Esterházy-levéltárból, a kismartoni ferences kolostor ar- chívumából és a Magyar Nemzeti Levéltárból.³

A gazdag forrásadottság ellenére ez esetben sincs kirá- lyi út. Tudunk egykor létezett dokumentumokról, ame- lyek eddig nem kerültek elő. A legfontosabb ezek közül az alább még részletesebben körüljárt, 1700-ban készült könyvösszeírás, amelynek valamikori létezését egy levél- tári összeírás bizonyítja. Az új dokumentumok ugyan sok esetben segítenek tisztázni a könyvtár történetének egy- egy részletét, de olykor éppen újabb kérdőjeleket vetnek fel. Az egyetlen ismert könyvjegyzék például jóval Ester- házy Pál halála után, 1756-ban készült, amikor könyv- tárát átadták a kismartoni ferenceseknek, ám jó néhány további kérdés megválaszolatlan. Hány részes volt az ösz- szeírás? Mi lett a sorsa a rejtélyes harmadik (?) összeíráson lévő könyveknek („Historia Profana”), s egyáltalán, mikor készült ez a jegyzék? Honnan vitték át a könyveket a kismartoni ferenceseknek, csak Kismartonból, vagy Kismartonból és Fraknóból is? Miért csak 1756-ban, Pál halála után negyvenhárom évvel teljesítette a család a vég- akaratot? Mi lett a ferenceseknek átadott könyvekkel?

Miért vette vissza Esterházy Pál herceg (1901–1989) a fe- rencesektől a könyveket 1936/1937-ben? Bőven akad kér- dés és vannak válaszok is, de azok, mint látni fogjuk, nem minden esetben kielégítőek.

1. Esterházy Pál végrendelete, Fraknó, 1668. január 10. Budapest, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL), Esterházy hercegi család levéltára (E. cs. lt.), P 108. Rep. 4. Fasc. G. Nr. 54. fol. 24. ¶ 2. Esterházy Pál könyvtára történetének korábbi összefoglalói közül lásd: Theresia Gabriel, Die fürstlich Esterházysche Bibliothek. Zeugnis einer bewegten Vergangen- heit = Forscher – Gestalter – Vermittler. Festschrift für Gerald Schlag, red. von Wolfgang Gürtler, Gerhard J. Winkler, Eisenstadt, Burgenländische Landesmuseum, 2001 (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Bd.

101), 119–130; Stefan Körner, A Bibliotheca Esterházyana = Kék vér, feke- te tinta. Arisztokrata könyvgyűjtemények 1500–1700, szerk. Monok István,

Budapest, OSZK, 2005, 105–127; Monok István, A művelt arisztokrata.

A magyarországi főnemesség olvasmányai a XVI–XVII. században, Budapest, Eger, Kossuth, Eszterházy Károly Főiskola, 2012 (Kulturális örökség), 127–

157; Monok István, Zvara Edina, Esterházy Pál könyvtára és olvasmányai

= Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás. Egy 17. századi arisztokrata-életpálya a politika és a művészet határvidékén, szerk. Ács Pál, munkatárs: Buzási Enikő, Budapest, reciti, 2015, 199–218. ¶ 3. Részben az Esterházy-kutatócso- port (Király Péter, Kiss Erika, Monok István, Viskolcz Noémi, Zvara Edina), részben pedig Viskolcz Noémi saját Esterházy-levéltártörténeti kutatásainak köszönhetően.

B e v e z e t é s

Esterházy Pál (1635–1713) könyvgyűjteményének kialakulása és könyvállománya

„…s neveztessék Esterhasiana Bibliotecának”¹

(6)

1. Joseph August Stark:

Esterházy Pál, 1812

(7)

Esterházy Pál (1635–1713) köny vgyűjteménye

Az 1652-ben családfővé vált 17 éves Esterházy Pál számos kastélyt, hatalmas birtokokat és hallatlan nagy felelőssé- get örökölt. A korban nagyon hosszúnak számító életé- nek története igazolja, hogy megfelelt a várakozásoknak.

A fraknói kincstár és ősgaléria gyarapítása mellett gondot viselt a könyvtár gazdagítására is. Nem csupán vásárlá- saival, a családi örökség gondos megőrzésével, hanem ter- vezett művelődéspolitika kialakításával egész kulturális intézményi rendszer köszönheti neki létét és élvezte támogatását.

Esterházy Pál főúrként és elfoglalt politikusként maga is szerepet akart vállalni a magyarországi műveltségi vi- szonyok javításának gigászi munkájában, főként az 1680- as évek végétől. Ennek egyik eleméül a Mária-kultusz erősítését szánta.⁵ Iskolái segítették az e feladatra való felkészülést: a grazi jezsuita gimnáziumban Ferdinánd és Lipót császári hercegekkel tanult együtt (1646–1647), majd a nagyszombati egyetemen folytatta tanulmányait (1647–1652).⁶ Irodalmi munkásságának jelentős része a Szűz Mária-kegyhelyek megismertetésére, az ide törté- nő búcsújárások népszerűsítésére koncentrál.⁷ A kiadvá- nyok megjelentetéséhez komoly támogatást nyújtott, így azok igényes metszetekkel kerülhettek az olvasók kezébe.

Könyvtárában a Mária-kultusz alapművei mind megta- lálhatók voltak.⁸

Emellett imakönyveket adott ki, valamint egyházi patronátusa részeként 1711-ben megjelentetett egy az év

egyházi ünnepeit átfogó egyházzenei gyűjteményt Har- monia Caelestis⁹ címmel, amely – a korábbi vélemények- kel ellentétben – nem saját szerzeményeit tartalmazza, hanem hivatásos zenészek munkája, részben átvételek- kel.¹⁰ Zenekedvelő főúr volt, amatőrként játszott vala- mennyire billentyűs hangszeren (virginán) is, s Bécsben és másutt látott-hallott több udvari operát és egyéb zenés színpadi látványosságot;¹¹ diák korában pedig a nagyszombati jezsuitáknál iskolai színjátékokban is szerepelt.¹²

„Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás”

⁴

4. A fenti címmel 2013-ban rendezett kőszegi konferencia anyaga kötetben is megjelent: Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás. Egy 17. századi arisztokrata- életpálya a politika és a művészet határvidékén, szerk. Ács Pál, munkatárs:

Buzási Enikő, Budapest, reciti, 2015. ¶ 5. Mariazelli útjairól lásd: Gala- vics Géza, A mariazelli kegyoltár és Esterházy Pál = Mariazell és Magyar- ország. Egy zarándokhely emlékezete, kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában 2004. május 28.–szeptember 12., szerk. Farbaky Péter, Serfőző Szabolcs, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 2004, 113–124;

Tüskés, Gábor, Knapp, Éva, Mariazell és a magyarországi zarándoklatok a 17–18. században = Mariazell és Magyarország, i. m., 84–92. ¶ 6. Nevel- tetésének szép összefoglalása: Bubics Zsigmond, Merényi Lajos, Herceg Esterházy Pál nádor, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1895 (Magyar Történeti életrajzok), 2. könyv, VI; Esterházy Pál nagyszombati tanulmányaira lásd: A nagyszombati, pozsonyi és győri jezsuita gimnáziumok diáksága (1616–

1773), (Anyakönyvi adattár I–III.), összeáll. Fazekas István, Kádár Zsófia, Kökényesi Zsolt, Ternovácz Bálint; Nagyszombat: Nr. 06577. https://

library.hungaricana.hu/hu/view/JezsuitaGimnaziumokDiakjai_2_Nagy- szombat/?pg=306&layout=s&query=06577 [Letöltés: 2019. december 18.]

¶ 7. A korábbi összefoglalásokat kiegészítve gyűjtöttük össze Esterházy Pál kiadott művei listáját, s adjuk közre azokat két fejezetben: „Esterházy Pál mint szerző” és „Esterházy Pál mint mecénás”. Karl Semmelweis, Die

gedruckten Werke des Palatins Paul Esterházy = Burgenländische Heimat- blätter, 23(1961), 1, 32–42; Tüskés Gábor, Esterházy Pál magyar nyelvű ke- gyességi művei = Limes, 18(2005), 3, 49–59. ¶ 8. Vö. Tüskés Gábor, Knapp Éva, Der ungarische Atlas Marianus = Bayerisches Jahrbuch für Volkskunde, 1995, 35–56; Tüskés Gábor, Knapp Éva, Esterházy Pál Mária-atlasza = Uők, Az egyházi irodalom műfajai a 17–18. században, Budapest, Argumen- tum, 2002 (Irodalomtörténeti Füzetek, 151), 106–149. ¶ 9. Esterházy Pál, Harmonia caelestis 1711, ed. and introd. by Ágnes Sas, Budapest, MTA ZTI, 1989 [1990], (Musicalia Danubiana, 10). ¶ 10. Esterházy Pál, Harmonia caelestis 1711, ed. by Ágnes Sas, 3. rev. ed., Budapest, MTA ZTI, Argumen- tum, 2001 (Musicalia Danubiana, 10). (Ezen harmadik kiadásban sok apró, de lényeges módosítás található az elsőhöz képest.); Sas Ágnes, Esterházy Pál, Harmonia caelestis – kézirat, nyomtatvány, új kiadás = Zenetudomá- nyi Dolgozatok, 1990–1991, 23–46; Király Péter, Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon = Alba Regia, 46(2018), 81–99. ¶ 11. A szöveg- könyveket rendre elküldte feleségének, lásd Nr. 1647, 1648. ¶ 12. Knapp Éva, Tüskés Gábor, Esterházy Pál és az iskolai színjátszás = Az iskolai színjáték és a népi dramatikus hagyományok, szerk. Pintér Márta Zsuzsanna, Kilián István, Debrecen, Ethnica Alapítvány, 1993, 19–45; Knapp Éva, „Judit képit én viseltem”. Kora újkori színház- és drámatörténeti tanulmányok, Budapest, Argumentum, 2007 (Irodalomtörténeti füzetek, 162), 8–39.

2. Esterházy Pál sajátkezű rajza a verseskönyvében, 1670 körül

(8)

Bevezetés

8 Versíróként korábban sok kritika érte a csak „Zrínyi- epigon”-nak aposztrofált Esterházy Pált. Ma már azonban sokkal árnyaltabban és reálisabban látjuk költői tevékenységét, sőt, van aki „a legnagyobb ismeretlen régi magyar költő”-ként emlegeti.¹³ Költeményei egy részében ugyan kimutatható a szövegszerű átvétel, mindazonáltal ezt soha nem mechanikusan tette;¹⁴ plagizálásnak akkor sem tekinthetnénk – a korban, amelyben élt ezt (mutatis mutandis) az imitatio körébe utalták –, ha ezeket a nyil- vánosságnak szánta volna. Esterházy a költészetet, Zrínyi Miklóssal ellentétben, „nem nyilvános közéleti vagy leg- alább közösségi tevékenységként fogta fel, hanem intim játékként, gyönyörködtető szórakozásként”.¹⁵

Nincsen olyan területe az udvari kultúrának, ahol ne tartanák számon teljesítményét, a mecenatúrája alatt lét- rehozott művek (rézmetszetek, festmények, szobrok, oltá- rok,¹⁶ zeneművek, épületek, kertek) maradandó nyomot hagytak művelődéstörténetünkben.¹⁷ Apja gyűjtőszenve- délyét örökölve folytatta a kincstár gyarapítását is, sőt, az 1696-ban létrejövő fraknói tárház már egyszemélyes mű, az már Esterházy Pál saját alkotása.¹⁸ Modernnek mond- ható módon és a magyar gyűjtéstörténetben először ter- vezte meg saját kincstára katalógusának a kiadását is.

Esterházy, hasonlóan a Zrínyi, a Nádasdy és a többi arisztokrata családhoz, különös figyelmet szentelt csa-

ládja történetének. A nyomtatásban is megjelent műve, a Trophaeum domus Estorasianae (Bécs, 1700)¹⁹ a 17. század végének egyik legnagyobb nyomdászattörténeti teljesít- ménye, amely 165 metszettel mutatja be az Esterházy csa- lád dicsőséges múltját. Ez a családtörténet a korban sem- miképpen sem idegen módon számos legendás elemet tartalmaz, hiszen a nádor célja „nem a család tényszerű múltjának bemutatása volt, hanem a kor nemesi gondol- kodásának megfelelően a magyar történelem kezdetéig visszanyúló mitikus család-eredet felmutatása”.²⁰

Az 1670-es és 1680-as években készültek a több metszetes lapból összeállítható hatalmas méretű nyomtatott családfák is (pl. Esterházy Pál, Tobias Sadler, Matthias Greischer).²¹ A fraknói várban ma is látható az ősök galé- riája, hiszen az egyes Esterházyakról nem csupán metszet készült, hanem festmény is.

A család mellett a magyar múlt felmutatása is – élete második felében különösen – fontos volt számára.²²Meg- alapozott terve volt egy Topographica Regni Hungariae ki- adatására,²³ hiszen jól tudta, hogy az európai köztudatba a Magyar Királyságot, mint önálló entitást – nem csupán egy birodalom részeként – kell elhelyezni, s már nem elég tudományos könyveket írni: a döntéshozó arisztokrata közönség a valóban minőségi, látványos, nagyszabású képi anyagra figyel fel igazán. A török kiűzése után nagy

13. Orlovszky Géza, Zrínyi követői = Magyar irodalom, főszerk. Gintli Tibor, Budapest, Akadémiai K., 2010 (Akadémiai kézikönyvek), 237–243;

Kovács Sándor Iván, Eszterházy Pál (1635–1713), http://magyar-irodalom.

elte.hu/syrena/texts/eszterhazy.html [Letöltés: 2020. március 9.] ¶ 14. Har- gittay Emil, Esterházy Pál költészete, ciklusszerkesztés, újraírás = Esterhá- zy Pál, a műkedvelő mecénás, i. m., 402. ¶ 15. Orlovszky Géza, Még egy posztmodern Esterházy? = Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás, i. m., 386. – Költészetéről lásd még: Ács Pál, Egy csudálatos ének. A Kunstkammer esz- méje Esterházy Pál költészetében = Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek. Humanizmus és gratuláció, szerk. Császtvay Tünde, Nyerges Judit, Budapest, Balassi, MTA ITI, 2009, 11–16; Uő, Sárkányölő a csodakabi- netben. Kuriozitás és hőskultusz Esterházy Pál Egy csudálatos ének című ver- sében = Identitás és kultúra a török hódoltság korában, szerk. Ács Pál, Szé- kely Júlia, Budapest, Balassi, 2012, 265–280; Knapp Éva, Tüskés Gábor, Esterházy Pál Egy csudálatos énekének keletkezéséhez és poétikájához = ItK, 121(2017), 61–84. ¶ 16. Esterházy Pál 1700 körül, saját összesítése szerint, 24 szabadtéri szobrot és 94 oltárt emeltetett. Budapest, MNL OL, P 125, Es- terházy Pál iratai, Nr. 11705. Idézi: Galavics Géza, Esterházy László tézis- lapja (1680). Egy főúri család múlt és jövőképe = Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok, szerk. Bardoly István, Haris Andrea, Bu- dapest., KÖH, 2002, 282, 296. ¶ 17. Összefoglalóan: Die Fürsten Esterházy.

Magnaten, Diplomate und Mäzene, Austellung, Eisenstadt, 28. 4. bis 31. 10 1995, Katalog, red. von Jakob Perschy, Eisenstadt, 1995 (Burgenländische Forschungen, Sonderband, XVI); Galavics Géza, Fürst Paul Esterházy als Mäzen = Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte, 45(1992), 121–290; Gala- vics Géza, A mecénás Esterházy Pál. (Vázlat egy pályaképhez) = Művészet- történeti Értesítő, 1989, 136–161; Fatsar Kristóf, Magyarországi barokk kertművészet, Budapest, Helikon, 2008; Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás,

i. m. ¶ 18. Kiss Erika, A fraknói tárház, ahogy Esterházy Pál megalkotta = Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás, i. m., 152. A kincstárról újabban lásd még: Margit Kopp, Die Esterházy Schatzkammer auf Burg Forchtenstein, Eisenstadt, Esterházy Privatstiftung, 2014 (Mitteilungen aus der Sammlung Privatstiftung Esterházy, 2); Műtárgyak a fraknói Esterházy-kincstárból az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében, szerk. Szilágyi András, Budapest, IM, 2014 (Thesaurus Domus Esterhazyanae, 1). ¶ 19. A műről lásd többek között: Buzási Enikő, Fikció és történetiség az Esterházy család ősgalériá- jában és a Trophaeum metszeteiben = Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon, kiállítás a Magyar Nemzeti Galéri- ában 2000. március 17. – szeptember 24., szerk. Mikó Árpád, Sinkó Kata- lin, Budapest, MNG, 2000, 411–424; Tóth Gergely, Egy koholmány hosszú árnyéka. Esterházy Pál genealógiai fikciójának utóélete a 18–19. században = Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás, i. m., 357–372. ¶ 20. Buzási, Fikció és történetiség, i. m., 413. ¶ 21. Galavics Géza, Barokk családfák, genealógiák

= Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történeti Képcsarnokból. Kiál- lítási katalógus, szerk. Buzási Enikő, Budapest, MNG, 1988, 47–48; Faze- kas István, Esterházy Pál nádor és a családtörténet = Századok, 143(2009), 4, 905–917; Buzási Enikő, Fazekas István, Trophaeum = Magyar Műve- lődéstörténeti Lexikon, főszerk. Kőszeghy Péter, szerk. Tamás Zsuzsanna, 12. köt., Budapest, Balassi, 2011, 148–153. ¶ 22. Vö. Galavics, Esterházy László tézislapja, i. m., 269–298; Uő, Die frühen Porträts der Familie Ester- házy – Typen, Funktion. Bedeutung – eine Auswahl = Adelige Hofhaltung im österreichisch-ungarischen Grenzraum. Symposium im Rahmen der „Schlai- ninger Gespräche” vom 20–23. September 1995 auf Burg Schlaining, red. von Rudolf Kropf, Gerard Schlag, Eisenstadt, Burgenländisches Landes- museum, 1998 (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Bd. 98), 105–124. ¶ 23. Galavics, Fürst Paul Esterházy..., i. m., 131.

(9)

A családi könyvtár anyagának bővítését Esterházy Pál folyamatosan figyelemmel kísérte. Ezt jelzi az a tény, hogy a ma is meglévő közel 3000 kötetében többféle

bejegyzést találunk, saját kéziratos tulajdonjegye azonban csak kevés könyvbe került. Ismerjük a hercegi cím elnyerését követően készíttetett nyomtatott ex librist is, lendülettel fogott volna hozzá Magyarország moderni-

zálásának. A császár azonban, érdemei elismerése mellett (hiszen 1687-ben hercegi rangot kapott) mellőzni kezdte, mert az udvar elképzeléseibe nem illett egy erős Magyar- ország.²⁴ Esterházy Pál ezért is hagyhatta kéziratban az utókorra politikaelméleti munkáját, a Mars Hungaricust.²⁵

A kismartoni udvartartás Pál élete végén kiegészült a hiányzó intézménnyel, amikor 1711-ben a voralbergi

Johann Baptist Hübschlin (1677–1713) megalapította a kismartoni udvari nyomdát.²⁶ A tipográfia igen rövid ideig, 1712 és 1713 között működött, s csak három kiadvá- nya ismert.²⁷ Nem tudni, hogy Esterházy Pál fia, Mihály tovább foglalkoztatta volna Hübschlint, mindenesetre munkája halála miatt maradt abba.²⁸

A könyvtár története

24. R. Várkonyi Ágnes, Személyiség – politika. Esterházy Pál biográfiája = Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás, i. m., 38–41; Varga J. János, Esterházy Pál nádor politikai iratai 1688 = Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás, i. m., 107–

114. ¶ 25. Esterházy Pál, Mars Hungaricus, sajtó alá rend. Iványi Emma, bev., szerk. Hausner Gábor, Budapest, Zrínyi, 1989 (Zrínyi-könyvtár, 3). – A végleges megfogalmazás és a tisztázat 1665 és 1668 között készült el. ¶ 26.

André Csatkai, Die fürstlich Esterházyschen Druckereien in Eisenstadt = Burgenländisches Heimatblatt, 5(1936), 4; Borsa Gedeon, Ein Beitrag zur Eisenstädter Druckerei des 18. Jahrhunderts = Burgenländisches Heimatblatt,

18(1956), 188; Uő, Adatok a XVIII. századi kismartoni nyomdáról = Magyar Könyvszemle, 72(1956), 2, 138–139; Wix Györgyné, Néhány adalék a kismartoni nyomda történetéhez = Magyar Könyvszemle, 1965, 138–140;

V. Ecsedy Judit, A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában, 1473−1800, Budapest, Balassi, 1999, 155. ¶ 27. Ezek közül csak kettő jelent meg Esterházy Pál életében: Nr. 1719, 1787. ¶ 28. A tipográfus Esterházy Pál ha- lála után két hónappal, májusban hunyt el. Vö. Karl Semmelweis, Johann Baptist Hübschlin, der erste Esterházysche Hofbuchdrucker in Einsenstadt = Burgerländische Heimatblätter, 27(1965), 80.

3. Ismeretlen művész: Fraknó látképe, 17. század vége

(10)

Bevezetés

de ezt igazából csak utódai kezdhették el használni. Az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tá- rában felbukkant egy önálló metszetes lap, egy Esterházy hercegi címer, amelyet ex librisként katalogizáltak²⁹ (nem

tudjuk, pontosan mikor készíttette). S csak néhány olyan könyvkötést ismerünk, amelyet kifejezetten Pál kérésére alakítottak ki;³⁰ az ismert könyvek jelentős része kiadói kötésben maradt fenn, de szép számban igényes, külön- féle bőrkötéses kötetetek is megőrződtek.³¹

Esterházy Pál idején a család számos új birtokkal, kas- téllyal gazdagodott. Minden bizonnyal mindegyikben volt könyv az ott lakó családtag tulajdonában, illetve használatára. Esterházy, miután bátyjai, István és László halála után családfő lett, kezdetben többnyire Fraknón élt. 1652-ben nagy titokban e vár falai között vette fele- ségül féltestvére leányát, Esterházy Orsolyát (1641–1682).

29. OSZK Régi Nyomtatványok Tára, exl. 133. ¶ 30. Lásd Nr. 293, 323, 1786.

¶ 31. Ezen kötetek leírását lásd: Knyigi iz szobranyia knyazej Esztergazi v moszkovszkih bibliotekah – Bücher aus der Sammlung der Fürsten Esterházy in Moskauer Bibliotheken, Katalog, Der Katalog wurde geschafft von Karina A. Dmitrijeva, Nikolaj N. Subkov et alii, Moszkva, Rudomino, 2007.

4. Ismeretlen művész: Kismarton látképe, 17. század vége

5. Tobias Sadler: Esterházy Pál és Orsolya, 1670 (részlet)

(11)

Mivel az eltitkolt feleség, Orsolya itt élt a világtól elzárva, házasságuk hivatalossá tételéig (1655),³² nyilvánvaló, hogy a férjnek is ez volt az úgynevezett „állandó lakhelye”.

Kismartonba az 1670-es években kezdhettek átköltözni, pontosabban ekkortól kezdhették el a kastélyt életvitel- szerűen használni, hiszen a 70-es évek közepére befeje- ződtek az ottani átépítések.³³ (Ezt mutatják egymásnak írt leveleik datálásai is.)³⁴ Tehát az tűnik életszerűnek, hogy Esterházy Pál kezdetben az apja, Miklós nádor által Fraknón (korábban Lakompakon) kialakított könyvtárat használta és gyarapította, majd az átépített kastélyba való költözéskor ott is kialakított egy másik gyűjteményt – akár úgy, hogy Fraknóról vitt át könyveket Kismartonba.

Az átköltözés után a fiatal főúrnak mind Kismarton- ban, mind Fraknón nagyobb gyűjteménye volt. A kismartoni barokk kastélyban létrehozott új gyűjtemény az, amit testamentumaiban a ferenceseknek adott. A frak- nói várban maradt, s tovább gyarapított könyvtéka sorsá- ról azonban nem végrendelkezett, mivel azt nem a bará- toknak, hanem családi használatra szánta (érdemes ebből a szempontból végignézni az 1756-os jegyzékek szakjait).

Amilyen nagy gonddal őrizte és tartotta nyilván kincse- it, olyan gondosan tartotta rendben könyveit is: erre utal fraknói gondnokának, Bezerédy Ádámnak írt egyik levele: „Lévén ednyíhány rendbéli könyvekre szükségünk, a könyveknek signaturáját … kegyelmednek includálván küldettünk, hogy azon signatura szerént fölkeresvén kegyelmed annyi számút küldjön föl kezünkhez amint az specificatiónkban föltettük.”³⁵ – vagyis egy olyan rendezett könyvtár volt Fraknón, amiben a könyvek jelzetek- kel is el voltak látva. Három évvel korábban írt levelében pedig ezt olvashatjuk: „Amely Tárházunkban a könyvek voltak, ott volt egy kettős gyertyának való gyertyatar- tónk, akinek Umbraculuma is vagyon, ott találkozván küldje ide kegyelmed.”³⁶ – tehát a fraknói várban, ahogy a kincseknek, úgy a könyveknek is volt tárháza, s ahol olyan ernyős gyertyatartó is volt, amelynél esetleg ol- vasni is lehetett. Esterházy több leveléből az is kiderül, hogy saját kiadványait a fraknói könyvtárban tárolta: így

például 1706-ban fraknói gondnokát arra kéri, hogy küld- jön két-két példányt az alábbi műveiből, mivel azokat Bécs- be akarja küldeni: a „Boldogságos Szűz Historiás könyvé- bűl”, a „Genealogiás könvekbűl, ahol a képek is vannak”, a „Regina SS. Omnium azaz minden SS. királnéja” és a

„Boldogságos Szűz csudálatos képei könyvébűl”.³⁷

32. Minderről legújabban: Viskolcz Noémi, Esterházy Pál és Esterházy Orsolya = Esterházy Pál és Esterházy Orsolya levelezése, sajtó alá rend. Vis- kolcz Noémi, Zvara Edina, közrem. Kiss Erika, Király Péter, előszó:

Monok István, Budapest, MTA KIK, Kossuth, 2019, 22–24. ¶ 33. Galavics, A mecénás Esterházy Pál, i. m., 141–144; Gottfried Holzschuch, Zur Baugeschichte des Fürstlich Esterházyschen Schlosses in Eisenstadt = Die Fürsten Esterházy, i. m., 144–155. ¶ 34. Lásd az Esterházy Pál és Ester- házy Orsolya levelezése, i. m. kötetben lévő levelek datálását. ¶ 35. Esterházy

Pál Bezerédy Ádámnak, 1704. május 25., Bécsből Fraknóba. Esterházy Privatstiftung, Burg Forchtenstein, Bezerédy-levelezés, jelzet nélkül. ¶ 36.

Esterházy Pál Bezerédy Ádámnak, 1701. december 5., Kismartonból Fraknóba.

Esterházy Privatstiftung, Burg Forchtenstein, Bezerédy-levelezés, jelzet nél- kül. ¶ 37. Esterházy Pál levele Bezerédy Ádámnak, 1706. augusztus 17., Bécsből Fraknóba. Esterházy Privatstiftung, Burg Forchtenstein, Bezerédy-levelezés, jelzet nélkül.

6. Oláh Miklós portréja

(12)

Bevezetés

12 A többi birtokot tekintve még két várról kell szót ej- tenünk, az egyik Lakompak, a másik pedig Köpcsény, s ezek kapcsán Oláh Miklós esztergomi érsek könyvtárá- ról is.³⁸ A humanista főpap unokaöccsének, Oláh Csá- szár Miklósnak (†1574 előtt) leánya, Császár Orsolya (†1593) volt, aki Dersffy Ferenc felesége lett. Az utóbbi

házaspár leánya, Dersffy Orsolya (1583–1619), akit Ester- házy Miklós (1583–1645) nádor vett feleségül. Dersffy Orsolya öröksége volt Lakompak, amely így az Esterhá- zyak birtokába került – Oláh Miklós könyveinek egy ré- szével együtt. Az Oláh-könyvtár története azonban más ponton is összekapcsolódik az Esterházy-gyűjteménnyel, ugyanis Oláh Miklós, a Bécsben őrzött könyveit Listi János (†1577) veszprémi, majd győri püspökre és főkan- cellárra, valamint ennek fiára, Jánosra (1556–?) hagyta azzal a feltétellel, hogy tetszésük szerinti válogatás után a maradékot a nagyszombati tanulók kapják meg.³⁹ A két főpap ugyanakkor rokoni viszonyban is volt, hiszen a kancellár feleségül vette Oláh Miklós törvényte- len (?) leányát, Oláh Lukréciát.⁴⁰ A későbbiekben Listi János könyveit, vagy annak egy részét, a család egyes tagjai örökölték meg. A családi könyvtár feltehetően Köpcsényben volt. A király a köpcsényi birtokot 1576- ban adományozta a Listi családnak, amelyet Listi IV.

János (†1676 k.) 1676-ban eladott Esterházy Pálnak. Va- lószínűleg ekkor, a birtokos-váltáskor került a Listiek és Oláh Miklós könyveinek egy másik része az Esterházyak gyűjteményébe.⁴¹

Esterházy Pál testamentumában leírt akaratát, miszerint a kismartoni bibliotékájának köteteit vigyék át a helyi ferencesekhez, unokája, Pál Antal (1711–1762) csak 1756- ban hajtotta végre. Pál nádornak a család tulajdonában maradt könyveit, legyenek azok Kismartonban és/vagy Fraknón, a későbbi leszármazottak saját köteteikkel gya- rapították tovább: többek között Pál Antal,⁴² aki leideni tanulmányai ideje alatt hozott létre egy gazdag könyvtá- rat (különösen a francia szépirodalmat és kottákat gyűj- tötte).⁴³ A család 1862-ben a kismartoni kastélyban egye- sítette a különböző hercegi várakban, palotákban lévő könyvanyagot, ami egyes becslések szerint körülbelül 70 ezer kötet lehetett.⁴⁴

7. Matthias Greischer: Köpcsény látképe, 1680 körül

38. Szelestei Nagy László, Oláh Miklós könyvtáráról = Program és mítosz között. 500 éve született Oláh Miklós, az 1993. január 9–10-i kolozsvári meg- emlékezés anyagából, szerk. Mózes Huba, Budapest, Szent István Társulat, 1993, 51–69; Szoliva Gábriel, „…Viennae excudi fecimus”. Oláh Miklós esz- tergomi érsek könyvkiadói tevékenysége és a katolikus megújulás = Sapientia, 8(2015), 2, 16–39; Monok István, Zvara Edina, Oláh Miklós könyvtára és olvasmányai = Magyar Könyvszemle, 134(2018), 1, 17–25; Uők, Die Bibliot- hek von Nicolaus Olahus = Nicolaus Olahus 450. Tagungsband der internatio- nalen Konferenz zum 450. Todestag von Nicolaus Olahus, Hrsg. von Emőke Rita Szilágyi, Wien, Institut für Ungarische Geschichtsforschung in Wien, Balassi Institut Collegium Hungaricum, Ungarische Archivdelegation beim Haus-, Hof- und Staatsarchiv, 2019 (PUGW, 17), 85–96. ¶ 39. A magyar

könyvkultúra múltjából. Iványi Béla cikkei és anyaggyűjtése, sajtó alá rend.

Herner János, Monok István, Szeged, JATE, 1983 (Adattár XVI–XVI- II. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 11), 56–57. ¶ 40. Fazekas István, A magyar udvari kancellária leltára 1577-ből = Fons, 9(2002), 227. ¶ 41. Zvara Edina, A Listi-család könyvei = „Apró cseppekből lesz a zápor”. Ba- konyi Géza emlékkönyv, szerk. Hegyi Ádám, Simon Melinda, Szeged, 2008 (Habent sua fata libelli, 4), 45–70. ¶ 42. Testvére, Fényes Miklós (1714–1790) előtt ő alkalmazta először Joseph Haydnt. ¶ 43. Gabriel, Die fürstlich Ester- házysche Bibliothek, i. m., 123; Stefan Körner, A Bibliotheca Esterházyana

= Kék vér, fekete tinta, i. m., 115–116. ¶ 44. Körner, A Bibliotheca Esterhá- zyana, i. m., 116.

(13)

A könyvtár kalandos, 20. századi történetének fontos epizódját képezi a ferencesekhez került könyvanyag.

1756 után, amikor Pál nádor végakaratának megfelelően átkerültek a kismartoni bibliotéka kötetei a barátokhoz, az Esterhasiana Biblioteca „sorsa az elhanyagoltság és a tévelygések története” lett.⁴⁵ Ugyanis a kolostorba került könyvekkel a ferencesek nem nagyon tudtak mit kezdeni:

nem gondozták, nem is gyarapították, s össze is keverték az ottani állománnyal.⁴⁶ Ezen gondatlanságra Fényes Miklós fel is hívta a figyelmét az akkori gvárdiánnak, Paschalis Kudlernek, de az elkövetkezendő évtizedek sem hoztak túl sok változást.⁴⁷ A két összekeveredett állo- mányt együtt kezelték, jól mutatja ezt az 1829-ben készült könyvtárkatalógus megnevezése: Bibliotheca Franciscano- Esterházyana.⁴⁸

A ferencesektől Esterházy Pál (1901–1989) herceg⁴⁹ 1937-ben visszavitette a könyveket a kismartoni kastély-

ba, és az ottani állománnyal egyesítették azokat – írja a ferences krónikás, Michael Weiss.⁵⁰ Hosszú ideig nem

lehetett pontosan tudni, hogy mi volt ennek az oka. Egy feltételezés szerint a küszöbön álló II. világháború miatt a herceg nagyobb biztonságban vélte a könyveket a kas- télyban, mint a kolostorban.⁵¹ Nem tudjuk biztosan, hogy ez szerepet játszott-e a herceg döntésében, de az elmúlt években, részben a Viskolcz Noémi által fellelt levele- zésanyag (Budapest MNL OL), részben pedig saját kuta- tásaink (Kismarton, ferences kolostor levéltára) alapján azonban tisztább képet kapunk a döntés hátteréről is.

A könyvtár ügye az 1920-as évek legelején már biztosan napirenden volt, ugyanis Gaszner József főlevéltáros 1921.

október 15-én két levelet is írt ez ügyben, egyet a hercegnek, egyet pedig Horváth Gábor hercegi titkárnak. A herceg kérésének eleget téve nézett utána a ferenceseknél lévő letéti gyűjtemények, annak eredetének és a nádor pontos végrendelkezésének. Kismartonban „egy csomagban” két jegyzéket talált. Gaszner úgy értelmezi, hogy „Pál nádor könyvtára halála után ugyanis két részre lett osztva, az egyik rész, összesen 889 mű, azaz 971 kötet a végrendelet értelmében 1756. szeptember 16-án s 17-én átadatott a Fe- rencrendi-zárdának letét gyanánt, a többi pedig, összesen 551 mű, azaz 569 kötet megmaradt hercegi tulajdonban,

úgy látszik, a mai hitbizományi könyvtár alapanyagát ké- pezi.”⁵² Hogy e tekintetben mennyire igaza volt, arra a későbbiekben még visszatérünk. A levél további része is fontos adalékot szolgáltat az Esterházy-könyvtár történe- téhez. A jegyzékek azért fontosak, írja Gaszner, mert így legalább tudják, hogy „melyek valók a letét anyagából”;

azonban úgy véli, hogy ezeket nem lehet visszaszerezni,

8. Esterházy Pál herceg, 1946 (részlet)

45. Uo., 115. ¶ 46. Michael Weiss, Geschichte der Bibliothek im Franziska- nerkloster zum hl. Michael in Eisenstadt = Burgenländische Heimatblätter, (1983), 76. ¶ 47. Esterházy Fényes Miklós Paschalis Kudlernek, Eszterháza, 1782. április 6. Eisenstadt, Archiv des Klosters: A-II-13 fasc. 26. Nr. 3. Idézi:

Weiss, Geschichte der Bibliothek, i. m., 76. ¶ 48. Chronik des Franziskanerk- losters III. 166, Eisenstadt, Archiv, A-II-13. fasc. 26. Nr. 13. ¶ 49. Az Esterházy család utolsó hercege. A Mindszenty-per egyik vádlottja, 1948-ban koholt vá- dak alapján 15 év fegyházra ítélték. 1956-ban szabadult, feleségével, Ottrubay Melindával Zürichben telepedett le. Eddig alig ismert mecenatúrájáról lásd:

Viskolcz Noémi, „A legerősebb oszlop”. Esterházy Pál herceg mecenatúrája a két világháború közti Magyarországon = A magyar arisztokrácia társadal- mi-közéleti kapcsolatai és szerepvállalása, szerk. Papp Klára, Püski Levente, Novák Ádám, Debrecen, Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, 2019 (Speculum Historiae Debreceniense – A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete Kiadványai, 26), 325–346. ¶ 50. Chronik des Franziskanerklosters III. 166. Eisenstadt, Archiv, A-II-13. fasc. 26. Nr. 13. 166; Weiss, Geschich- te der Bibliothek, i. m., 79. ¶ 51. Nikolaj N. Subkov, Karina A. Dmitri- jewa, Bücher aus der Esterházy-Sammlung in Moskau = Knyigi iz szobranyia knyazej Esztergazi v moszkovszkih bibliotekah, i. m., 14. ¶ 52. Gaszner József főlevéltáros Esterházy Pál hercegnek, Kismarton, 1921. október 15. Budapest, MNL OL, E. cs. lt. P 114, Generalarchiv, 24. doboz, fol. 1038–1039.

(14)

Bevezetés

14

„csak a zárda esetleges megszűnése esetén vagy egyéb egyezség alapján.”⁵³ Korábban azt ajánlotta a hercegi tit- kárnak, hogy állapodjanak meg a ferencesekkel 50 kötet visszaadásában, a többit pedig „teljes tulajdonul” enged- jék át a barátoknak. Az állományt jól ismerve ő maga válogatta volna ki a gyűjtemény legbecsesebb darab- jait: „Ezzel az 50 művel lefölözöm teljesen a könyvtárt, úgyhogy a többi anyagot bátran ott lehet azért hagyni.

A könyvtár értéke Oláh Miklós hagyatékából maradt vagy 30 mű,⁵⁴ sajátkezű bejegyzéseivel, továbbá külö- nösen fontos szerintem a könyvtár legértékesebb műve, Bruchius Gáspár »Magni Operis«-e 1549. kötése miatt.

Egy valódi Grolier-féle kötés. Egyetlen példány egész Magyarországon. Igen ritka dolog, roppant becse van.⁵⁵ A jegyzékben megvan 313. szám alatt, tehát kétségtele-

nül hercegi letét. Van ezen kívül még több incunabulum, azaz ősnyomtatvány. Továbbá a letét haereticus irodalma igen kiváló. Ezzel aztán el is van intézve az anyag.”⁵⁶ Vé- gül azzal zárja sorait, hogy a két jegyzéket mellékelten küldi a hercegnek, hogy ő is átnézhesse.⁵⁷

Mindezek egyik előzményének tekinthető az 1921.

április 30-án keletkezett levél, amelyet az akkori tarto- mányfőnök P. Anaklet Paarnak, a kismartoni elöljárónak címzett. Ebben a provinciális tájékoztatja a prézest, hogy

„amennyiben a kolostor könyvtárában Esterházy hercegi eredetű régi könyvek, vagy egyéb bibliográfiai értékek, illetve a templom kincstárában ilyen hercegi eredetű ex voto ajándékok lennének, a Herceg Úr ezeket, a Rend tulajdonjogának sérelme nélkül, de mégis az ősei iránt tartozó kegyeletre való tekintettel, biztonsággal óhajtja helyeztetni, mert nem érez magában hajlandóságot arra, hogy a sok század óta kegyelettel őrzött s annak idején kegyeletes lélekkel felajánlott értékek az osztrák kommu- nisták kezeibe kerüljenek, ami nem is alaptalan rémkép, hanem nagyon is indokolt félelem.”⁵⁸ A tartományfőnök nem szívesen adja ki az általuk megőrzött köteteket, hiszen tapasztalatból tudja, „hogy a zavarok idején általunk

úgynevezett megbízható helyeken deponált, megőrzésre kiadott dolgok nem egyike elkallódott”. Ugyanakkor

„a Herceg úr gyanakodását is tudom méltányolni” – írja, s ezért tudomásul veszik a Herceg szándékát.⁵⁹

Az 1930-as évek elején újra előkerült a könyvtár ügye, de immár azt egy új személy, Hárich János⁶⁰ hercegi le- véltáros és könyvtáros intézte. 1932-ben arról számol be Esterházy Pálnak, hogy „Rosenthal Heinrich luzerni an- tikvárius […] a kismartoni ferencesek kolostorában lévő könyvtár olyan régi könyvei iránt érdeklődik, melyeket az esetleges könyvtárfejlesztés folytán feleslegesnek vél.”⁶¹ Hárich maga úgy vélte, hogy „a bizonyára üzleti szem- pontból érdeklődő Rosenthal antikváriusnak értésére lehetne adni, hogy régi könyvek a könyvtárból semmiféle formában nem kerülhetnek ki.”⁶² Hárich az antikvárius érdeklődése kapcsán utánanézett a könyvtár eredetének, s Pál nádor 1695-ös testamentumából idézte a könyvtárra vonatkozó fejezetet. A hercegi levéltáros kutatásai során megtudta, hogy „a könyvtár főként hitvitázó iratokból, valamint theológiai és bölcseleti művekből áll. Hogy ezek közt milyen értékek lehetnek, azt egy ott felfedezett kö- zépkori értékes krónika engedi sejtetni.”⁶³ A könyvekről katalógust Budapesten nem talált, s úgy véli, hogy a kismartoni „nagy-könyvtárban” sem vezettek ilyet. Továb- bá tudomása van arról, hogy „1924-ben a ferencesek az uradalom részéről való bizonyos ellenszolgáltatás fejében hajlandók lettek volna a könyvtárt átengedni”. A barátok a villanyvilágítást szerették volna bevezettetni, s ehhez kértek volna anyagi támogatást az uradalomtól – ezt a kérdést azonban a hercegi család a kedvezőtlen pénzügyi helyzet miatt akkor elhalasztotta.⁶⁴

Hárich három nap múlva megkapta a herceg válaszle- velét Horváth Gábor titkáron keresztül, miszerint Ro- senthalt értesíteni kell arról, hogy „régi könyvek a könyv- tárból egyáltalán nem kerülhetnek ki, így az ő ajánlatával való érdemi foglalkozás nem lehetséges.”⁶⁵ Továbbá uta- sítják arra, hogy kérje meg a Hitbizományi Központi

53. Uo. ¶ 54. Ma már közel 70 kötetről tudunk. ¶ 55. A kötet ma már nincs meg, lásd Nr. 506. ¶ 56. Uo. ¶ 57. Kissé érthetetlen, de az ugyanezen a napon írt, hasonló tartalmú levélben, amit Horváth Gábor hercegi titkárnak címzett, szintén azt mondja, hogy a két jegyzéket (neki is) mellékeli. ¶ 58.

Kismarton, Klosterarchiv, A-II-13, 26/10. ¶ 59. Uo. ¶ 60. Életéről összefog- lalóan lásd: Harald Prickler, Dr. Johann Harich = Burgenländische Hei- matblätter, 52(1990), 97–100. ¶ 61. Hárich János hercegi levéltáros Esterházy Pálnak, Budapest, 1932. június 18. Budapest, MNL OL 150/1932. f. 1807.

Viskolcz Noéminek köszönjük, hogy a leveleket rendelkezésünkre bocsá- totta. ¶ 62. Uo. ¶ 63. Uo. Kézai Simon krónikájának egyik másolatára utal.

A kódexről 1701-ben, a kismartoni kastélyban Hevenesi Gábor készített

másolatot, amely ma az ELTE Egyetemi Könyvtárában található (Collectio Hevenesiana, vol. LXX.) A kézirat a 18. század közepén átkerült a ferencesekhez, s Kósa Jenő tartományfőnök 1768-ban innen vihette át Pozsonyba, hogy annak kiadását előkészítse. A kódexre a provinciális hívta fel Horányi Elek figyelmét, s kölcsön is adta neki egy napra, aki a krónikát ki is adta (1781). Vö. Veszprémy László, Utószó = Anonymus, A magyarok cseleke- detei – Kézai Simon, A magyarok cselekedetei, Budapest, Osiris, 2004 (Mil- lenniumi magyar történelem, források), 155–156. ¶ 64. Uo. ¶ 65. Horváth Gábor hercegi titkár Hárich János hercegi levéltárosnak, Budapest, 1932. június 21. Budapest, MNL OL 708/1932. f. 1810.

(15)

Igazgatóságot, hogy „a kismartoni ferencesek kolosto- rában lévő könyvtár jogi helyzetét véglegesen rendezze, s a könyvtár leltározása iránt úgy intézkedjék, hogy az lehetőleg még a folyó év nyarán végbemenjen. Természe- tesen ezen leltározása csakis akkor eszközölhető, ha már jogilag véglegesen eldőlt, hogy ki ezen könyvtárnak a tu- lajdonosa.”⁶⁶

Hárich másnap megírta a levelet, melyben tájékoztatta a helyzetről a Központi Igazgatóságot.⁶⁷ Az alapítólevél- ben foglaltak alapján a könyvtár tulajdonjogáról úgy véli, hogy a bibliotéka a hitbizomány része, mely a ferencesek- nél csak letétben van, s az bármikor visszavehető. Mivel

„…a főfelügyelet a mindenkori hitbizományos herceg joga, következik, hogy a ferencesek bizonyos formában kötelesek a náluk lévő könyvtár mindenkori helyzeté- ről jelentést tenni.”⁶⁸ Ugyanezen a napon a luzerni an- tikváriusnak is megküldte a levelet, mely szerint „keine alte Bücher in der bei den Franziskanern zu Eisenstadt befindlichen Bibliothek an der Seite gelegen werden, wel- che dort als überflüssig wären. Die aus wertvollen alten Büchern bestehende Bibliothek gehört zum fürstlichen Fideikomisse”.⁶⁹

A következő hónapban a Központi Igazgatóság be- számolt Hárichnak a könyvtár jogi helyzetéről Polgár Kálmán felügyelő kutatásai alapján: a könyvgyűjte- mény össze van keverve a kolostoréval, s ugyan „rendes elhelyezésben van”, ez azonban nem jelent szakszerű el- rendezést.⁷⁰ Polgár beszélt a gvárdiánnal is, aki szerint a könyvtár hercegi tulajdon. A házfőnök tudja, hogy az egy értékes gyűjtemény, „…s különösen gazdag a reformáció idejéből való sok értékes szerzemény”.⁷¹ A gyűjteményről semmilyen jegyzéket nem talált, ámbár emlékei szerint 8–10 évvel ezelőtt még létezett egy összeírás. A könyv- tárat néha egy-egy vendég, főként németek megtekintik, akiket leginkább a reformációs könyvanyag érdekel.⁷² (Hogy vajon a külföldi, s különösen a német látogatók honnan tudtak a ferences kolostor gazdag protestáns anyagáról, az nem derül ki.)

Az Igazgatóság számára 1932-ben több olyan kérdés is tisztázatlan volt, amelyekre kutatásunk folyamán rész-

ben mi is válaszokat kerestünk: Pál nádor kismartoni bibliotékáját mikor és honnét vitték át a kolostorba?; a könyvtár „megmaradt-e eredeti állagában, vagy gyarapít- tatott”?⁷³ Azt, hogy mikor vitték át a könyveket a ferencesekhez, azért is lenne fontos tudni, mert úgy könnyebb lenne a barátokétól szétválasztani. Az Igazgatóság min- denestre úgy vélte, hogy a leltározást főként azon köny- vekre kellene kiterjeszteni, amelyeket a hitbizományt alapító haláláig gyűjtöttek. (Mint majd látjuk az 1756-os feloldott könyvjegyzéken, nem csak az 1713-ig megjelent könyveket írták össze, hanem az azután megjelenteket is, habár ez utóbbiak nem tesznek ki nagy mennyiséget.)

Az 1936-ban készült jegyzőkönyv beszámol a hercegi hitbizomány tulajdonát képező könyvtár felülvizsgá- latáról, a leltári ellenőrzéséről és átvételéről.⁷⁴ A jegy- zőkönyvben többek között a következőket állapították meg: a hercegi könyvtárat egyesítették a kolostoréval;

az egyesítés időpontja ismeretlen [ugyanis nem ismerték az 1756-os jegyzéket!]; az 1829-es ferences könyvjegyzék szerint az egyesítés már megtörtént; az eredeti Esterházy- könyvtárat Pál nádor akaratának megfelelően, halála után, a 18. század folyamán gyarapították; a könyvek a könyvtár polcain voltak elhelyezve, de a „legnagyobb összevisszaságban”.⁷⁵ A jegyzőkönyvben a továbbiakban arról a nagyon fontos körülményről is olvashatunk, hogy hogyan történt meg Pál nádor könyveinek szétválasztása a ferencesekétől. A munka első fázisa természetesen még a kolostorban történt meg: ami a bejegyzések szerint az Esterházy-könyvtárhoz tartozott, azt levették a polcok- ról, ami viszont egyértelműen a kolostor tulajdonát ké- pezte, azt ott hagyták. (Ennek a törekvésnek igencsak ellentmond, hogy végül számtalan olyan könyvet vittek vissza a kastélyba, amiben a kismartoni ferences kolostor vagy valamely rendtag beírása szerepel.) A kétes tulajdo- nú köteteteket viszont összepakolták, s átvitték a vár- kastélyba, a kolostori könyvtári helyiség szűkös voltára hivatkozva. Ezek a könyvek végül nem is kerültek vissza a ferencesekhez, arra hivatkozva, hogy 1713 után az át- szállításig is gyarapították a könyvtárat, ezek pedig nem lehettek a barátoké.⁷⁶

66. Uo. ¶ 67. Hárich János hercegi levéltáros a Hercegi Központi Igazgató- ságnak, Budapest, 1932. június 22. Budapest, MNL OL 169/1932. f. 1801.

¶ 68. Uo. ¶ 69. Hárich János hercegi levéltáros Heinrich Rosenthal luzer- ni antikváriusnak, 1932. június 22. Budapest, MNL OL 169/1932. f. 1809.

¶ 70. Hercegi Központi Igazgatóság levele Hárich Jánosnak, Sopron, 1932.

július 11. Budapest, MNL OL 6134/1932. ¶ 71. Uo. ¶ 72. Uo. ¶ 73. Uo.

¶ 74. Jegyzőkönyv, Kismarton, 1936. február 18. Aláírói: P. Pulyai Lambert ferences zárdafőnök, Dr. Hárich János, Wessely Ferenc, Polgár Kálmán.

Budapest, MNL OL 1936. f. 1805–6. ¶ 75. Uo. ¶ 76. Ez utóbbiról már Hárich Schreiner Viktor hercegi ügyésznek címzett levelében ír: Eisenstadt, [1936], Budapest, MNL OL 1936. f. 1796.

(16)

Bevezetés

16 1937 folyamán Hárich János elkészítette a leltárt, mely- nek két példányát Esterházy Pál herceg aláírása után – az átadás-átvételről készült jegyzőkönyvvel együtt – elküld- te Budapestre, Schreiner Viktor hercegi ügyvédnek, s kérte, hogy egy példányt adjon át a házfőnöknek, a má- sikat pedig küldje vissza Kismartonba a levéltár részére.⁷⁷

Hárich 1937 őszén beszámolt a hercegnek a leltár- készítés menetéről: minden könyvbe kézibélyegzővel a „Bibliotheca C. P. Esterházy” jelzést, a leltári számot és a könyv helyét (szekrény és polc) belenyomtatta. „Az egyes könyvek felvétele a leltárba a legrészletesebben tör- tént, feltüntetve a mű leltári számát, szerzőjét, címét, a nyomtatás helyét, a nyomdász nevét, évszámot, darab- számot, a mű alakját, lapszámot, a kötés kivitelét, az új és a régi elhelyezést, valamint a műre vonatkozó egyéb észrevételt (egykori tulajdonos neve, esetleges hiány stb.).

A jegyzékelés ezen módja bibliographiailag a legkimerí- tőbb és a felületes leltározásnál lényegesebb időt igényelt ugyan, de a könyvek nagy értékét tekintve ezt az alapos, mindenre kiterjedő felvételt szükségesnek ítéltem.”⁷⁸ Az átvett könyvtár 2032 kötetből állt, a kötetetekben pedig összesen 3855 különböző nyomtatvány volt. Fontos alá- húzni azt a tényt, hogy az 1756-os könyvjegyzék, amely a kismartoni könyveket sorolja fel, összesen 951 tétel, de ennek kétszeresét vették vissza a ferencesektől 1937-ben.

Hárich az egész anyagot beolvasztotta a kismartoni nagy könyvtár állományába, a számozást pedig a 14,022 leltári számnál kezdte a 15,906 számmal bezáróan.⁷⁹ Jelentése második felében kiemeli a jelentősebb, korábbi könyv- tulajdonosokat, így Esterházy Miklóst és fiait, Istvánt, Lászlót s Pált, Pál fiát, László Ignácot, unokáját, Pál An- talt és annak feleségét; továbbá Peregi Albertet, a Listi családot és Oláh Miklóst. Hárich megemlíti még, hogy a Magyar Történelmi Társulat 1883. soproni vándorgyű- lése alkalmával a ferences könyvtárat is megtekintette, a Társulat tagjai azonban a Pál nádor egykori könyvtá- rából származó ritkaságokból már többet nem találtak.

„Az azóta eltelt 50 év alatt is – írja Hárich 1937-ben – megszaporodott az eltűnt ritkaságok száma, amint az a mostani leltározás alkalmával megállapítható.”⁸⁰ Felhív- ta a herceg figyelmét a könyvtár roppant értékes voltára,

többek között a gazdag protestáns röpirat- és aprónyom- tatvány- gyűjteményre, a számos külföldön megjelent hitvitázó könyvre és a magyarországi 17. századbeli ki- adványokra.⁸¹

Esterházy Pál nádor leszármazottja, Pál herceg te- hát elsődlegesen azért vitette vissza a pátereknél lévő könyveket a kismartoni kastélyba, mert arra igazából a ferencesek nem tartottak igényt, másrészt értelmezésük szerint az a hitbizomány részét képezte. Nagyobb biz- tonságban tudhatta a kastély falai között a gyűjteményt, ha bármilyen veszély fenyegette, legyen az antikvárius, az osztrák kommunisták vagy a közelgő világháború.

Az Esterházy-könyvtár újraegyesülése tehát 1937-ben megtörtént, de ez az örvendetes állapot sajnos nem soká- ig tartott. 1945 áprilisában ugyanis Kismartont és azzal együtt a kastélyt szovjet katonák foglalták el. Műtárgyak- ra szakosodott specialisták járták be az épületet, s válogat- tak a műkincsek, az ezüstművek, a bútorok és a könyvek között. Június közepén 20 teherautó jelent meg, és szám- talan ládányi könyvet (becsléseink szerint kb. 2000 kö- tetet) vittek el a Szovjetunióba.⁸² Az elvitt könyvek több szovjet könyvtár állományát gazdagították, így többek között a moszkvai Rudomino Idegennyelvű Könyvtárét

77. Hárich János hercegi levéltáros Schreiner Viktor hercegi ügyvédnek, 1938.

január 8. Eisenstadt, Budapest, MNL OL 1938. f. 1794. Egy másik levélben Hárich 4 példányban készült leltárkönyvet említ: Hárich János hercegi le- véltáros Schreiner Viktor hercegi ügyvédnek, 1938. február 18., Eisenstadt (?), Budapest, MNL OL 1938. f. 1798. ¶ 78. Hárich János hercegi levéltáros

Esterházy Pál hercegnek, Budapest, 1937. október 18., Budapest, MNL OL, P 114, A levéltárra vonatkozó iratok, 26. doboz, f. 2491–2494. ¶ 79. Uo. ¶ 80. Uo. ¶ 81. Uo. ¶ 82. Subkov, Dmitrijewa, Bücher aus der Esterházy- Sammlung, i. m., 14.

9. Esterházy-tulajdonú kötetek a moszkvai Rudomino Könyvtárban

(17)

Az 1756-os könyvjegyzék A Fraknón lévő tárház és levéltár, a tárgyak leltárkata-

lógusa, illetve illusztrált, képes katalógusuk⁹¹ „mind rendkívüli, nagyon korszerű mintákat követő mecénási, gyűjtői gondolkodásmódra vall” – írja Kiss Erika Ester- házy Pál kincstárát elemezve.⁹² Ő maga ki akarta adni a kincstár illusztrált katalógusát is. Ismerve tehát a nádor

gondosságát, tudatosságát és törekvését, hogy családja és önmaga hatalmát, dicső múltját is felmutassa és meg- örökítse, elképzelhetetlennek tartjuk, hogy még életében ne készíttetett volna könyveiről is jegyzéket. Feltétele- zésünket jelenleg egyetlen, újonnan előkerült adattal tudjuk alátámasztani: egy 1700-ból származó levéltári összeíráson szereplő tétel szerint a könyvtár anyagát a 17.

83. A könyvtáros kollégák szerint is valószínűleg más orosz könyvtárakba és magángyűjteményekbe is kerülhettek Esterházy-könyvek. Uo., 16. ¶ 84.

1999-től több alkalommal is járt a Rudomino Könyvtárban az Esterházy Privatstiftung Sammlungen részlegének akkori kurátora, Theresia Gabriel, s részt vett a könyvek feldolgozásában. ¶ 85. Knyigi iz szobranyia knyazej Esztergazi, i. m. ¶ 86. Michaele Scheibe szíves tájékoztatása. Köszönjük neki és Silke Trojahnnak a kutatásunkkor nyújtott segítséget. ¶ 87. Sub- kov, Dmitrijewa, Bücher aus der Esterházy-Sammlung, i. m., 16. ¶ 88.

Übergabe-Übernahme-Protokoll zu Teilen der Eszterhazy-Bibliothek, 1973.

https://digital.staatsbibliothek-berlin.de/werkansicht?PPN=PPN85321163 9& PHYSID=PHYS_0003&DMDID=DMDLOG_0002 [Letöltés: 2018.

december 27.] ¶ 89. Az ünnepélyes keretek között zajló átadásra 2003. márci- us 20-án került sor, Esterházy Melinda hercegné és Görgey Gábor kultuszmi- niszter részvételével. ¶ 90. Gérard Pelletier, Reginae Palatium Eloquen- tiae..., Moguntiae, 1669. (Nr. 2378.) és Jodocus Coccius, Tiara Pontificia…, Viennae, 1722. ¶ 91. A ma a fraknói levéltárban (Esterházy Privatstiftung Archiv, jelzet nélkül) őrzött kilenc kötet lapjai üresek, valószínűleg a nádor idős kora, majd halála miatt nem készültek el. A 8. kötet címlapján olvasható cím: Thesauri Fraknensis et Raritatum Cels: Sac: Rom: Imp: Principis Pauli Estoras Regni Hungariae Palatini in Arcis Thesaurario Repositorum Icones.

Liber Octavus. Anno Domini MDCCXII. Continet Folia Numero 101. ¶ 92.

Kiss, A fraknói tárház, i. m., 171.

és a Történeti Könyvtárét.⁸³ A könyvek gondos új gazdák- ra leltek, hiszen a feldolgozás során az egyes kötetekről részletes leírást készítettek,⁸⁴ ha kellett, a sérült könyveket restauráltatták. Az orosz könyvtárosok az általuk Ester- házy-eredetűnek tudott vagy vélt köteteket fehér papír- dobozba tették, az oldalára egy nagy ‚E’ betűt írtak, és ezekhez szabad hozzáférést biztosítottak az olvasóknak.

Ezekről a könyvekről 2007-ben a két könyvtár az Es- terházy Privatstiftung támogatásával egy orosz–német nyelvű katalógust is megjelentetett, melyben 949 kötet részletes címleírását adták közre.⁸⁵ Esterházy-kötet azonban jóval több volt a két könyvtárban – e kötet szerzői ugyanis 2009 és 2013 között több alkalommal is jártak Moszkvában, s részben a Rudomino Könyvtár akkori főigazgatója, Jekatyerina Jurjevna Genyijeva jóvoltából a könyvraktárban minden 16–17. századi könyvet kézbe ve- hettek. Kutatásunk során még közel 100 olyan könyvről véltük úgy, hogy az Esterházy-könyvgyűjteményből való, amiről az ottani könyvtárosok nem tudtak. A 2000-es évek legelejétől folyó restitúciós tárgyalások folyamán az orosz fél azt az ígéretet tette, hogy minden olyan könyvet visszaad, amiről számukra az osztrák fél kétséget kizá- róan be tudja bizonyítani, hogy az egykor Esterházy-tulajdonban volt. Végül 2013 őszén 997 kötet került vissza a Rudomino Idegennyelvű Könyvtárból és a Történeti

Könyvtárból az eredeti helyére, a kismartoni Esterházy- kastélyba. (Amely könyvek Esterházy-eredetéről nem tudtuk meggyőzni az orosz kollégákat, azok Moszkvá- ban maradtak és maradnak is.)

A szovjet fővárosból az egykori Német Demokratikus Köztársaságba, a berlini Staatsbibliothekba is kerültek Esterházy-kötetek, valószínűleg 1956–1958 között.⁸⁶ Eb- ből az első adag könyv (336 kötet) 1960 tavaszán diplomá- ciai gesztusként került a Magyar Nemzeti Könyvtárba,⁸⁷ vagy ahogy a jegyzőkönyvben fogalmaztak: az NDK a két ország között „fennálló testvéri és baráti kapcsolatok szel- lemében különleges kötelezettségének tekinti a magyar nép tulajdonát képező Eszterházy Könyvtár német im- perialisták által elrabolt részének visszaadását a Magyar Népköztársaságnak.”⁸⁸ Ezeket még az 1950-es évek végén Borsa Gedeon találta meg a berlini Staatsbibliothekban.

A Magyarországra került könyveket az Országos Széché- nyi Könyvtár a Keszthelyi Festetics Műemlékkönyvtár- ban helyezte el, amely akkor a felügyelete alá tartozott.

Az NDK 1970–1973 között további Esterházy-tulajdonú köteteket adott át Magyarországnak. 2003-ban a magyar kormány mindezeket a könyveket visszajuttatta Kismar- tonba.⁸⁹ A Staatsbibliothekban a fent említett 647 kö- teten kívül még két Esterházy-kötetet azonosítottunk,⁹⁰ ezek egyikét 2009-ben visszaküldték Kismartonba.

A források

(18)

18 században összeírták: „No. 194. Catalogus Bibliothecae Excell(entissimi) D(omi)ni Com(itis) Pauli Esteras Pa- latini”.⁹³ A rejtélyes jegyzék azonban jelenleg lappang, ráadásul létezését egyetlen 18–21. századi könyvtáros, levéltáros, történész sem említi: sem azok, akik a könyv- tár történetéről, egyes darabjairól írtak (Domanovszky Sándor, Csontosi János, Michael Weiss OFM), sem azok, akik az Esterházy család alkalmazásában álltak (Bubics Zsigmond, Merényi Lajos, Gaszner József, Hajnal István, Hárich János).

Az 1756-os könyvjegyzék akkor készült, amikor Ester- házy Pál Kismartonban lévő könyveit átvitték a ferencesekhez, a nádor halála után több mint negyven évvel.

Egyelőre egyetlen komoly indokot tudunk, ami miatt elhúzódott Pál nádor végakarata: halála, 1713 után két fia, Mihály (1671–1721)⁹⁴ és József (1687–1721)⁹⁵ között kitört az örökösödési marakodás. A jogvita igen bonyolult volt, véli Peres Zsuzsanna,⁹⁶ ugyanis a nézeteltérés eredetileg az apai adósságok törlesztése miatt kezdődött Mihály és József között, később azonban korábban elhunyt test- vérük, Gábor (1673–1704)⁹⁷ özvegye, Maria Christina Abensperg-Traun is színre lépett a maga és leánya, Má-

ria Franciska (1702–1778) nevében, az őket megillető jogok érvényesítése végett (ezeket ugyanis Esterházy Pál nem tisztázta a végrendeletében).⁹⁸ A fivérek végül 1718-ban ugyan dűlőre jutottak,⁹⁹ azonban az egyezséget nem sokkal élték túl (1721. március 24-én, illetve június

6-án elhunytak). Mivel Mihálynak nem volt fiú örököse, az összes vagyon Esterházy József fiának, Pál Antalnak (1711–1762) a kezében egyesült. Az Esterházy Pál köny- veiről készült, ma is létező egyetlen jegyzék is az ő idején készült.

Az viszont még mindig kérdés, hogy miért telt el még több évtized 1756-ig, Pál nádor rendelkezésének végrehaj- tásáig. Peres Zsuzsanna úgy véli, hogy a válasz az 1695-ös testamentumban rejlik. Pál nádor ugyanis nem azonnal rendeli el a könyvtár átadását a ferenceseknek, hanem azt írja, hogy egy kegyes alapítványt (fundatiót) akar létre- hozni, amelyben szabályozza a könyvtár sorsát. Ennek oka az lehetett, hogy a bibliotéka az első számú hitbizo-

Bevezetés

10. Az 1756-os könyvjegyzék

93. Specificatio Generalis. Omnium Ladularum et Numerorum, In Archivo Arcis Frakno existentium, Universalium Literalium Instrumentoum. Anno Domini 1700. Budapest, MNL OL, E. cs. lt. P 114, Generalarchiv, 37. doboz.

Az adatot Viskolcz Noéminek köszönjük. ¶ 94. Esterházy Pál és első fele- sége, Esterházy Orsolya fia, királyi udvarmester, kamarai tanácsos, Sopron vármegye főispánja. ¶ 95. Esterházy Pál és második felesége, Thököly Éva fia,

ezredes, Somogy, illetve Sopron vármegye főispánja. ¶ 96. Peres Zsuzsanná- nak köszönjük a kérdés megválaszolásához nyújtott segítségét. A témáról lásd: Peres Zsuzsanna, A családi hitbizományok megjelenése Magyarorszá- gon, Pécs, Publikon, 2014, 187–188. ¶ 97. Esterházy Pál és Esterházy Orsolya fia, Fejér, Zala és Somogy vármegyék főispánja, királyi tanácsos. ¶ 98. Peres, A családi hitbizományok, i. m., 188. ¶ 99. Uo., 189.