138. Ezt a munkát az Esterházy Privatstiftung lehetővé is tette. ¶ 139. Köny-ve a ferencesek tulajdonában volt. ¶ 140. Zvara, A Listi-család könyvei, i.
m., 45–70; Uő, Náprágyi Demeter három könyve az Esterházy-könyvtárban
= „...mint az gyümölczös és termett szölöveszszöc...”. Tanulmányok P. Vásár-helyi Judit tiszteletére, szerk. Stemler Ágnes, Varga Bernadett, Budapest, 2010, 263–268; Uő, Ismert könyvgyűjtők tulajdonosi bejegyzései az Ester-házy-könyvtárban = Magyar Könyvszemle, 127(2011) 47–71; Uő, Nyugat- dunántúli protestáns lelkészek könyvei a késő humanizmus korában, szerk.
Monok István, Budapest, Szeged, 2013 (A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai, 9.); Monok, Zvara, Oláh Miklós könyvtára, i. m., 17–25. ¶ 141.
Minderről részletesen lásd: Zvara Edina, Esterházy Pál protestáns könyvei = Folyamatosság és változás. Egyházszervezet és hitélet a veszprémi püspökség te-rületén a 16–17. században, szerk. Karlinszky Balázs, Varga Tibor László,
Veszprém, 2018, 279–291. ¶ 142. Uo., 282–283. ¶ 143. Zvara, Nyugat- dunántúli protestáns lelkészek könyvei, i. m. ¶ 144. Monok, A művelt arisz-tokrata, i. m., 131–136; Ötvös Péter, Büchervisitation in einem katholischen Lande. Das Beispiel Tirol = Freiheitsstufen der Literaturverbreitung. Zen-surfragen, verbotene und verfolgte Bücher, Hrsg. József Jankovics, Katalin Németh S., Wiesbaden, 1998 (Wolfenbütteler Abhandlungen zur Renais-sanceforschung, Bd. 18), 83–103; Monok István, Péter Katalin, Felmérés a hithűségről 1638-ban, Szeged, 1990 (A Lymbus füzetei, 14); Péter Katalin, Cselekedetek és eszmék, vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekeze-tében (1638) = Művelődési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére, szerk. Balázs Mihály, Font Zsuzsa, Keserű Gizella, Ötvös Péter, Szeged, JATE Régi Magyar Irodalom Tanszék, 1997 (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 35), 479–486.
Esterházy Pál (1635–1713) köny vgyűjteménye
Miklós, majd Esterházy Pál is erőszakos térítéseket foly-tatott a birtokain. Pápán is történt ilyen, az 1660-as évek elején,145 és esetleg ekkor kerülhetett sor a lelkészek köny-veinek begyűjtésére.
De vajon a herceg-nádor olvasta-e, használta-e ezeket a könyveket? Sógora, Nádasdy Ferenc (1623–1671) akár ez esetben is lehetne minta a számára. Az országbíró ugyanis „nem csak megörökölte, hanem gyűjtötte és ol-vasta is a protestáns olvasmányokat”, hogy minél tájéko-zottabb legyen a protestánsok belügyeiben is.146 Ez az ő esetében teljesen érthető. Olyan felelős földesúr volt, aki bár katolizált (1643), azonban a birtokain protestánsként élők ügyeit továbbra is figyelemmel kísérte; s szellemi nyitottsága révén az ország vallási ügyei is érdekelték.147 Ebből a szempontból Esterházy Pál más helyzetben volt:
ő már katolikusnak született. Nem valószínű, hogy a protestáns könyveket kézbe vette és rendszeres olvasta volna (apjáról inkább elképzelhető). Talán nem véletlen, hogy ezt a „heretikus” irodalmat a kismartoni könyvtá-rában helyezte el, majd végrendeletében oda adta a helyi ferenceseknek. Esterházy Pál ezt a gazdag könyvanyagot tehát tulajdonképpen elzárta, ahogy korábban Batthyá-ny Ádám tette: a németújvári főúr a helyi ferences ko-lostorba vitette apja és nagyapja, valamint a katolizálása után a birtokairól elűzött lelkészek és a protestáns iskola könyveit.148
A rokon családok egyes könyvei útjának követése is felvet néhány kérdést, különösen a Thurzók és a Nádas-dyak esetében. Az Esterházy-könyvanyag kutathatósága segít tisztázni és korrigálni több, a szakirodalomban olvasható állítást. Tény, hogy az Esterházyak és a Thur-zók több szálon is kapcsolódtak egymáshoz. Az osztrák kutatók szerint „a Thurzó-örökségből származó köny-vek mérhetetlen módon felduzzasztották a Bibliotheca Esterházyana állományát”, amikor Esterházy István ösz-szeházasodott Thurzó Erzsébettel.149 Kutatásaink során azonban csak néhány olyan kötetet találtunk, amelyek
a Thurzókhoz köthetőek. Thurzó György nádor egykori gazdag könyvtárának története és állománya részletesen feltárt,150 ahogy már az Esterházyaké is, egyelőre tehát nem látjuk igazolva a fenti állításokat.151
Hasonló a helyzet Nádasdy Ferenc (1625–1671) köny-veivel is. Theresia Gabriel szerint számtalan Nádasdy- bejegyzéssel ellátott kötet található az Esterházy-gyűj-teményben.152 Igaz, egyrészt a családi kapcsolatok révén kerülhettek a gazdag Nádasdy-könyvtárból153 kötetek Esterházy Pálhoz; másrészt az országbíró kivégzése után Esterházy vásárolhatott az országbíró elkobzott könyv-tárából, ahogy tárházából is hozzájutott több darabhoz.
Egyelőre azonban egyetlen olyan kötet sem került elő, amelyben szerepelne Nádasdy Ferenc bármilyen tulaj-donjegye. Ha Nádasdy ex librisével, possessor-bejegyzé-sével ellátott kötet nincs is a könyvtárban, azért néhány hozzá kapcsolódó kötetet fellelhetünk (pl. öt példány-ban a Mausoleumot, s három, az 1671-es kivégzést indo-koló propagandaanyagot).154 Természetesen nem zárjuk ki, hogy azon a néhány köteten kívül, amit ismerünk, több is került volna a Thurzóktól és Nádasdy Ferenc-től az Esterházyakhoz, hiszen ők sem minden esetben írták bele könyveikbe nevüket, vagy ragasztották be ex librisüket.
A kutatás során kézbe vettünk minden olyan könyvet, amely 1713-ig, Esterházy Pál haláláig jelent meg, és ma a kismartoni kastélyban található. Kialakult egy jelentős számú gyűjtemény, amelyről el kell dönteni, vajon Pál nádor hagyatékából maradtak a kastélyban, vagy később kerültek oda. Ahhoz, hogy egyes köteteket kizárhassunk ebből az utóbbi körből, ismernünk kell még a későbbi családtagokat, a korszak könyvgyűjtőit, de eredmény-re vezethet egy-egy helynév azonosítása is. Így kizártuk az Esterházy Pál gyűjteményéből azokat az 1713 előtt megjelent köteteket, amelyben olyan tulajdonosok neve fordul elő, mint például a Lamberg család, Johann Joa-chim Entzmüller, hogy csak a nagyobb gyűjteménnyel
145. A témáról lásd: Hausner Gábor, A. Sz. Patricius Purgatoriumjárol való historia kiadásának történetéhez = Magyar Könyvszemle, 117(2001), 332–
340. ¶ 146. Viskolcz, A mecenatúra színterei, i. m., 252. ¶ 147. Ez a jelenség általánosnak mondható a magyar arisztokrácia soraiban. A birtokaikon mű-ködő, a sajátjáétól eltérő felekezetű lelkészek/papok gyűlésein, mint földesúr, részt kellett, hogy vegyenek. Ha nem akartak értetlenül állni a viták előtt, valamelyest tájékozódniuk kellett a vitás kérdésekben. Vö. Monok A művelt arisztokrata, i. m., 175. ¶ 148. Könyvtárára lásd: Koltai András, Batthyány Ádám és könyvtára, Budapest, Szeged, OSZK, Scriptum, 2002 (A Kárpát-
medence kora újkori könyvtárai, 4). ¶ 149. Körner, A Bibliotheca Esterhá-zyana, i. m., 115.; lásd még: Helena Saktorová, Thurzó György nádor és az
Illésházyak családi könyvtára = Kék vér, fekete tinta, i. m., 144. ¶ 150. Helena Saktorová, Turzovské knižnice, osobné knižné zbierky a knihy dedokované členom rodu Turzovcov, Martin, 2009. ¶ 151. Monok, Zvara, Esterházy Pál könyvtára, i. m., 205–206. ¶ 152. Theresia Gabriel, Egy mozgalmas múlt tanúja, a herceg Esterházy-könyvtár = Arisztokrácia, művészetek, mecenatú-ra. Az Esterházy-család, a 2004. április 22–23-án megtartott konferencia előa-dásai, szerk. Czoma László, Keszthely, 2005 (Kastélykonferenciák, 3), 77;
Gabriel, Die fürstlich Esterházysche Bibliothek, i. m., 120; Körner, A Bibliotheca Esterházyana, i. m., 108. ¶ 153. Monografikus feldolgozása:
Viskolcz, A mecenatúra színterei, i. m. ¶ 154. Monok, Zvara, Esterházy Pál könyvtára, i. m., 206–208.
Bevezetés
26 Habár az Esterhasiana Bibliotecát nagyobb részt Ester-házy Pál hozta létre, alapjában véve ez egy többgenerációs könyvtár, így gyűjteményének története részben elődei könyvtárának históriája is – ezért is vettük számba a szű-kebb család által birtokolt, vagy a nekik ajánlott, a támo-gatásukkal megjelent könyveket, valamint összegyűjtöt-tük a könyvhasználatra utaló adatokat is.
Több egységet tesznek ki Esterházy Pál könyvei: első-ként a saját maga írt vagy szerkesztett, illetve a támoga-tásával megjelent és a neki ajánlott kiadványok szerepel-nek.157 Ezek után közöljük a két 1756-os könyvjegyzéket, amely Esterházy könyveinek kései összeírásai: itt felol-dottuk az egyes tételeket, feltüntettük a possessor-be-jegyzéseket, és megadtuk a lelőhelyet is. (A könnyebb átláthatóság és hivatkozások érdekében az egyes tétele-ket sorszámmal láttuk el.) A következő fejezetben azon könyvek szerepelnek, amelyek nincsenek rajta az 1756-os könyvjegyzékeken, de bizonyítottnak véljük (valamely tulajdonjegy, tartalom, szerző stb. alapján), hogy az adott kötet Esterházy Pál gyűjteményéhez tartozott, majd azo-kat, amelyek csak bizonytalanul sorolhatók a nádor
gyűj-teményébe. Külön egységet képeznek azok a források, amelyekben a nádor könyveire, könyvtárára vonatkozó adatokat találunk: testamentumai, könyvvásárlásairól, illetve könyvkötésről szóló számlák, számadáskönyvé-ből származó adatok, családtagjaival, ismerőseivel, üz-letfeleivel váltott levelek. Amennyiben lehetséges volt, a különböző dokumentumokban említett könyveket azo-nosítottuk, és azokat besoroltuk az előző fejezetekbe is (Esterházy Pál egyéb könyvei).
Külön fejezetben adjuk közre Francesco Orsolini kismartoni várplébános és Sebastian Ferdinand Dobner könyveinek leírását (még ha Dobner könyveit csak felté-telesen soroljuk az Esterházy-könyvtárhoz).
Katalógusunkban az egyes tételek leírásánál minden fontos adatot feltüntettünk (szerző, cím, megjelenési adatok, méret, katalógus/kézikönyv-jelzetek, tulajdonosi bejegyzések, lelőhely), a kötés típusának leírását azonban mellőztük (egy-két esetet kivéve): részben azért, mert a je-lentősebb kötések leírásának egy része már közreadott,158 részben pedig azért, mert sok esetben csak kiadói köté-sekről van szó.
rendelkezők nevét említsük meg.155 Könyvtárának köte-tei csak jóval Pál nádor halála után, a XVIII–XIX. szá-zadban kerülhettek az Esterházyakhoz.
Ha egymás mellé tesszük a meglévő könyveket és az 1756-os könyvjegyzéken említetteket, akkor azt látjuk, hogy a kettő halmaz nem fedi egymást: igaz, a könyv-jegyzéken lévő tételek nagy része föloldható a meglévő könyvekkel (vagy éppen a Hárich János által készített 1937-es összeíráson lévőkkel), viszont számtalan olyan könyv van, amely nem szerepel egyik forráson sem.
Ezek között több olyan is van, ami kétséget kizáróan Pál nádoré volt. Azt kizártnak tartjuk, hogy ne lettek volna ezek is lajstromba véve, hiszen Esterházy Pál ahogy a maga alkotta kincstárában, úgy könyvtárában is a családi dicsőség, a múlt és a hatalom megjeleníté-sének eszközét látta, elsődleges funkciója pedig a „me-moria-fama-gloria” gondolatkör szolgálata.156 Ez okból kifolyólag is biztosra vehetjük, hogy keletkeztek más összeírások, akár az 1756-os, két ismert jegyzékkel egy időben, akár még Pál nádor életében.
155. Uo., 210–212. Enztmüller könyvtárára lásd még: Viskolcz Noémi, A Bibliotheca Windhagiana, egy különleges arisztokrata könyvtár a 17.
szá-zadból = MONOKgraphia. Tanulmányok Monok István 60. születésnapjára, szerk. Nyerges Judit, Verók Attila, Zvara Edina, Budapest, Kossuth,
2016, 745–749. ¶ 156. Kiss, A fraknói tárház, i. m., 163. ¶ 157. Vagyis az általa írt, de kéziratban maradt írásait, verseit nem vettük számba. ¶ 158. Knyigi iz szobranyia knyazej Esztergazi, i. m.
Esterházy Pál (1635–1713) köny vgyűjteménye
Munkánkat sok kolléga segítette, hálás köszönettel tar-tozunk nekik, kiemelten is Avar Antonnak (Budapest), Bánfi Szilviának (Budapest), Bene Sándornak (Budapest), Boross Klárának (Budapest), Anton Brucknak OFM (Németújvár), Buzási Enikőnek (Budapest), Csepregi Zoltánnak (Budapest), Karina Dmitrijevának (Moszk-va), V. Ecsedy Juditnak (Budapest), Farkas Gábor Farkas-nak (Budapest), Fáy ZoltánFarkas-nak (Budapest), Hubert Gab-riellának (Budapest), Király Péternek (Kaiserslautern), Kiss Erikának (Budapest), Kiss Tamásnak (Győr), Klára Komorovának (Turócszentmárton), Martí Tibornak (Budapest), Peres Zsuzsannának (Pécs), Perger Péternek
(Budapest), Rozsondai Mariannénak (Budapest), Helena Saktorovának (Turócszentmárton), Michaele Scheibé-nek (Berlin), Silke Trojahnnak (Berlin), Tusor PéterScheibé-nek (Budapest), Bernhard Weinhaeuselnak (Kismarton), to-vábbá az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Levéltár, a berlini Staatsbibliothek, az orosz Rudomino Idegen-nyelvű és Történeti Könyvtár munkatársainak.
Külön köszönettel tartozunk az Esterházy Privatstif-tungnak, hogy lehetővé tették kismartoni és fraknói kutatásainkat, valamint Viskolcz Noéminek, aki saját kutatási eredményeit önzetlenül rendelkezésünkre bo-csátotta.
12. Esterházy Pál (?) rajza önmagáról (?)
13. A kismartoni kastély. Fotó: Andreas Hafenscher
Bp. Budapest
ca. circa
coll. kolligátum
comm. commentavit
ed. edidit
emend. emendavit
fol. folio
i. e. id est
iun. iunior
MNL OL Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
MSS. Manuscriptum
Nr. Numerus
OSZK Országos Széchényi Könyvtár
praef. praefatio
praes. praesens
Pseud. Pseodonym
resp. respondens
s. a. sine anno
s. l. sine loco
s. typ. sine typographo
sen. senior
sz. század
transl. translatus
Adattár 11. A magyar könyvkultúra múltjából. Iványi Béla cikkei és anyaggyűjtése, sajtó alá rend. és a függeléket összeáll. Herner János, Monok István, Szeged, JATE BTK, 1983 (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 11).
Apponyi H. Ungarn betreffende im Auslande gedruckte Bücher und Flugschriften, Bd. 1–2., gesamm., beschr. von Alexander Apponyi, neubearb. von József Vekerdi, Budapest, OSZK, 2004.
Baudrier Baudrier, Henri, Bibliographie lyonnaise, recherches sur les imprimeurs, libraires, relieurs et fondeurs de lettres de Lyon au XVI. siècle, publ. et continuées par J. Baudrier, Paris, Nobele, 1964–1965.
Benzing: Luther Benzing, Josef, Lutherbibliographie. Verzeichnis der gedruckten Schriften Martin Luthers bis zu dessen Tod, Baden-Baden, Heitz, 1966-1994.