Esküdötte k ny lv
Esküdötte k ny lv
A szkíták hihető története
Ádám László
Budap st, 2022
Ádám, L. (2022): Esküdötteek nyelve. A szkíták hih tő történ t . Budap st.
E munka – kizárva a haszonsz rzés bármily n fajtáját – változatlan formában szabadon t rj szth tő.
Thiis work, xcluding any us g n rating profitt, may b fr ly distribut d as long as th cont nt r mains unchang d.
Amint pedig az esküdtek mondják, nemzetük mind közül a legfiaatalabb, és ek- ként öltötte alakot. Először e# Hargita nevű ember születette e hajdan puszta földön.
Ezen Hargita szüléinek mondják – magam nem hiszem, de ők állítják – az égi atyát, és Boristen folyójának leányát. Ilyesféle volna Hargita eredete, és tőle szár - mazotte három fiú/, Napocska, Árpácska, és a legifjaabb, Kalácska. Hármuk uralko- dása idején aranyból kimunkált eszközök hullotteak le az égből az esküdtek föld- jére: eke, iga, szekerce és áldozati tál. A legidősebb volt az első, ki ezt láttea ; magá- hoz vettee volna, de az arany tűzzel lángolt, amint közeledette hozzá. Ő meghátrált, s a második közeledette, de u#anaz történt. E ketteőt elűzte a lángoló arany. Hanem amikor a harmadik, a legkisebb közeledette, a láng kialudt, s ő az aranyat elvittee magához. A két idősebb fiúvér, megtudván ezt, átadták az egész királyságot a leg- ifjaabbnak.
Napocskától az esküdtek ekéseknek nevezette felekezete származik. A középső Árpácskától a hajtároknak és a harcfiúaknak nevezetteek. A legifjaabbtól, a királytól, a karályoknak nevezetteek. Mindezeket e#ütte, királyuk után, esküdötteeknek neve- zik, a hellének azonban a skythai nevet adták nekik. (Herodotos, iv. 5–6.)
Tartalom
Esküdöttek nyelve ... 9
A szószedet ... 10
Hom ros ... 10
H kataios ... 11
H rodotos ... 14
X nophon ... 52
Aristot l s ... 53
Diodoros Sik liot s ... 54
Strabon ... 55
Curtius Rufus ... 64
P riplus Maris Erythra i ... 64
Plinius ... 65
Arrianos ... 65
Ptol maios ... 66
Iustinus ... 68
Gal nos ... 69
Polyainos ... 69
Dion o Kassios ... 70
Ath naios o Naukratios ... 70
Ammianus Marc llinus ... 71
H sykhios ... 72
Iordan s ... 74
Malalas ... 75
Prokopios ... 75
M nandros ... 76
Gr gorius Turon nsis ... 76
St phanos Byzantios ... 77
Thi ophylaktos Simokatte s ... 78
Jászik bizánci és g orgiai forrásokban ... 78
Kínai források ... 80
Rendszerezés ... 86
J l ntés sz rint ism rt szavak ... 86
Nép- és törzsi n v k ... 87
Ist nség k n v ... 88
Földrajzi n v k ... 88
Közszavak ... 89
Sz mélyn v k ... 90
Szótöv k ... 91
Szkíta és magyar ... 93
Végső szavak ... 94
Források ... 94
A szkíta szavak mutatója ... 111
Esküdöttek nyelve
A szkíták össz függő szöv g t, t rj d lm s bb f lj gyzés k t – l számítva a Tarim-m d ncéb n l t l p d tte szakaurak iratait – n m hagyományoztak ránk.
Elsősorban fő mb r ik, csoportjaik n vét ism rjük, és azt is csak id g n k hal- lása, l j gyzés nyomán, az s t k többségéb n kis bb vagy nagyobb mértékb n lf rdítv . A névj gyzékb n, l számítva a nyilvánvaló ismétlődés k t, és id so- rolva a vélh tő n id g n r d tű, d szkítáknak tulajdonítotte kif j zés k t (hoz- záv től g kétharmaduk görög b tűs f lirat), durván négyszáz szó sz r p l.
E szókészl t t, ill tv gy s szavait össz v t tteék már iráni (pl. Müllenhoff 1866; Vasmer 1923; Абаев 1949; Zgusta 1955; Harmatta 1970; Трубачёв 1999), törökös (Neumann 1855) stb. ny lv kk l, a magyarral úgyszintén (Fischer 1917a, 1917b), s találtak is kifogástalannak tűnő párhuzamokat. A m ggyőző r jű szó- f jtés k száma azonban cs kély. Az újabb és újabb próbálkozások is j lzik a tárggyal kapcsolatban f lm rülő kétség k t.
Döntő érvként a szkíták iráni származása és ny lv m ll tte a Tarim-m d n- céb n l t l p d tte szakaurak iratait is szokás mlít ni. A szakák n v z tte cso- portja kétségt l nül iráni gyök rű ny lv n írt (Bailey 1979), és nyilván b szélt is. A szkíták össz sségér azonban m gállapítás aligha t rj szth tő ki, miv l akadnak jócskán ll nk ző érvényű adatok.
Ez n kívül súllyal sik latba a jászik és az oszétok m gszólításának hasonló- sága (pl. Абаев 1949). Az oszétok magukat történ t s n ironnak n v zik, szogd r d tű k, iráni ny lv t b széln k, és z n n m változtat az s m, ha gykori hű- béruraik, a jászik n vét aggatják rájuk. Miképp n a jászik s m l szn k pusztán körülmény okán irániak.
A szkíták iráni r d tén k lgondolása a mondotteak ll nér alapigazság (pl.
Schmitt 1989), az lmúlt évszázadok során b l kövült a ny lvtudósok és törté- nész k gondolkodásába. Vitatható, d közm g gy zéss l igaznak t kintik, és l- fogadják mint kiindulópontot, m ly t csak ll nállhatatlan r jű bizonyítékok- kal l h tn sarkaiból kifordítani.
A szkíták – szöv tségük n v sz rint sküdt k, sküdötte k – vél k désünk sz rint n m iráni r d tű k. Ny lvük, lény gét t kintv , azonos a magyarként ism rt nép ny lvév l. Elsöprő r jű bizonyítékokat n m tudunk f lt vésünk tá- mogatására f lsorakoztatni. Állításunkat lsősorban az ó- és középkori források- ban f nnmaradt szkíta sz mély-, nép- és törzsi ln v zés k, j l ntés sz rint is- m rt szkíta szavak, földrajzi n v k stb. kif jtésév l igy kszünk alátámasztani.
L számítva a sz mélyn v k stb. gy részét, a szkítáknak tulajdonítotte kif j - zés k többség magyarul is ért lm zh tő. (Lásd még: Ádám 2015a, 2015b, 2016a, 2016b, 2020, 2021a).
A szószedet
Az adatgyűjtés során n m tör k dtünk t lj sségr . A számtalan névváltozat és rontotte szóalak többségét n m v tteük fitgy l mb , ahogyan a szkítaként n m ért lm zh tő (id g n r d tű) szkíta sz mélyn v k t (pl. Taxakis, Tirdad) s m.
Az alább köv tk ző f lsorolásban össz s n 185 szó sz r p l, b l értv az is- métlődés k t, az azonos tartalmúnak t kint tte szavakat is. Az gy di szóalakok száma össz s n 154, az gy di szótöv ké (lásd: 91. oldal) nnél k v s bb. Ez idő sz rint 145 különböző szkíta szót tartunk számon. Többségük névszó, köz l bb- ről főnév és m lléknév. Csupán 5 szkíta igét ism rünk.
A kif j zés k végső össz gzésénél gy tét lként v tteük számításba az gy ző tartalmú szavakat, akkor is, ha különböző alanyra hivatkoznak, vagy alakjuk kü- lönböző stb. Példák tartalmi azonosságra: Lykos (folyó), Lykos (uralkodó); g tai és skythai ( sküdt szöv tség), Skyth s (Esküdt sz mélynév); Parthoi és Pausikai (avar és avar szaka); G rrhos és Hyrgis (Körös); sakai (szöv tség), sakaia (nép- ünn pély), Sakas n (tartomány).
Szóf jtés ink r dményét külhoniak számára is próbáltuk lérh tővé t nni.
Rövid magyarázatukat angol ny lv n is közöljük.
Homeros
A j l s költő, úgy gondolják, az i. . 8. században élt és alkototte. A szkítákról sz rz tte ért sülés it b l szőtte m séib . Műv ib n gy tl n szkíta szóként is ér- t lm zh tő n v t találtunk.
Lykoorgos (Λυκόοργος; vi. 130.) – Lég/r.
Etymology: Lég (air) and /r (lord, rul r). Thi nam G tas (s b low) m ans Esküdt (sworn).
Légúr a dákosok, avagy trákok (thr ik s) gyik néptörzsén k, az donoknak ( doi, donoi) volt, a m s költők által ist nt l nn k címz tte királya. Több-k v - s bb bizonyossággal csupán annyit állíthatunk róla, hogy lét ző sz mély volt, és üldözt a Dionysos tiszt l téh z kapcsolódó tobzódásokat. Emlék z tét, n vét a róla szóló – sz rzőnként más és más tartalmú – m sés történ t k tartotteák f nn (Schmitz in Smith 1870c).
Az donok n mz tség a Pangaion h gység vidékén a N stos és a Strymonas folyó közöttei tartományt birtokolta. Uradalmaik k zd tb n l galább az Axios fo- lyóig nyújtózkodtak, a mak dónok azonban k l t f lé szorítotteák ők t. Hekata- ios (298, 15.) szkítának n v zi az donokat, és kij l ntését a nép gyik uralkodó- jának pénzérmén sz r plő m gszólítása, Getas (Esküdt) is m g rősít ni látszik:
ΓΕΤΑΣ ΗΔΟΝΕΟΝ ΒΑΣΙΛΕΥΣ (Millingen 1831). A nép n v azonban aligha szkíta r d tű.
Légúr apja Homeros (vi. 130.) sz rint Dryas, azaz Tölgy volt, Diodoros Si- keliotes (v. 50. 2.) sz rint viszont Boreas, vagyis az északi szél m gsz mély sí- tőj .
Hisz nem is élt Lükoorgosz, erős fiúusarja Drüásznak, hosszan, amért odaállt civakodni az égbeliekkel.
Örjöngő Dionűszosznak dajkáit ez e#kor űzte a szent Nűszéion ormán: földre vetettee lombos botját mind, ho# a férfiúölő Lükoorgosz ostorral sujtotte rájuk; megijedt Dionűszosz, és a vizekbe merült le: Theetisz befogadta ölébe, s otte remegette szörnyen, hangjától félve a hősnek.
Könnyűéletü isteneink aztán megutálták:
megvakitottea Kronosz fiúa Zeusz, s azután nem is élt már hosszan, mert mindnyájuk előtte oly #űlöletes volt.
(Devecseri Gábor fordítása.) Hekataios
Hekataios (i. . kb. 550–476.) munkái csak tör dék kb n – a számunkra fon- tos adatok Stephanos Byzantios művéb n (Stephanos Byzantios in Meineke 1849) – maradtak f nn.
Mindössz tiz n gy névről van szó: Edoi (Ἠδοί), Iamai (Ἰάμαι), Ixibatai (Ἰξι- βάται), Is pos (Ἴσηπος), Iss don s (Ἰσσηδόνες), Kard ssos (Καρδησσός), Karki- nitis (Καρκινῖτις), Matyk tai (Ματυκέται), M lankhlainoi (Μελάγχλαίνοι), Myr- g tai (Μυργέται), Khorasmioi (Χοράσμιοι). A (f lt h tő n lrontotte) iamai és az ixibatai név vél k désünk sz rint ugyanazon nép t j löli.
A f lsorolt szavak közül hatot tudunk szkítaként is ért lm zni.
Iamai (Ἰάμαι; ; ; ; 321, 19.) – jászimadai.
Ixibatai (Ἰξιβάται): Hekataios (333, 6.).
Iaxamatai (Ἰαξαμάται): Ptolemaios (v. 9. 16.).
Etymology: Jászi (arch r) and madai ((inhabitant) of M dia).
A Maiotis (Azovi-t ng r) öblénél, a Don torkolatvidékén és a Manyics folyó síkságán laktak. N vükből köv tk zt tv , l galább részb n, szkíták voltak; lakó- h lyük stb. alapján ítélv jó részb n a szkítákhoz ny lvükb n hasonult madaiak.
Maioti Hargita (Tirgatao Maiotis) családja n v z tte k királyi székét birtokolta.
Az i. . 7–6. század fordulóján a Kis-Ázsiában kalandozó szkíták d rékhada visszatért a k l t- urópai pusztára, és a Kubány folyó környékén t l p d tte l . A magával ragadotte iráni (méd) r d tű nép sségn k a Dontól k l tr j lölt ki lakóh ly t. A szkíta urak – cirákok (sirakoi) – a Kubány, az iráni hűbér s k p - dig a Don és a Volga közötte, folyóviz k m ntén, l g lt tésr alkalmas t rül t - k n laktak.
Polyainos (viii. 55.) hír sz rint Tirgatao Maiotis (Τιργαταὼ Μαιῶτις) a Bosporos Kimm rios vidékén (Tamany-félszig t) honos sindoi nép királyának, Hekataiosnak volt a f l ség . Férjét lűzték birodalmából, ám i. Satyros (i. . 427–389.), a Boszporoszi Királyság ura visszah ly zt trónjára. F l ségül adta hozzá l ányát, és sürg tte , ölj m g volt f l ségét. Hekataios fogságba v t tte Hargitát, ő azonban m gszökötte. Tartván a várható bosszútól, Hekataios és Satyros sz r tte volna kézr k rít ni, ő azonban kics l zt üldözőit. Végr l- ért a jászimadaiak országát, m lyn k királyi székét családja birtokolta. Har- gita, így szól a történ t, apja trónutódjával házasodotte össz . Ezután háborúra tüz lt a jászimadaiakat, szöv tségb tömörít tte a Maiotis körül l t l p d tte harcias n mz t k t. A szöv tség s k lőször m gszállták Hekataios országát, és azután Satyros birtokait. Utóbbi gy zk dni próbált, ravaszkodása nyomán azonban a szöv tség s k végül f ldúlták országát. Közb n – a történ t sz rint a bűntudatteól marcangolva – Satyros m ghalt, s fitát, Gorgippost (i. . 389–350.) t tte m g utódjának. Ő ki gy z tte Hargitával, s zz l vég t ért a háborúsko- dás.
Issedones (Ἰσσηδόνες; 339, 18.) – izzító.
Etymology: Ann aling, h ating (p opl ); m tallurgist.
Az Urál h gység k l ti oldalának pusztáin, az Isz ty folyó stb. környékén ta- nyázó, fől g gy pvasérc bányászatával, bronz- és vas szközök készítésév l fog- lalkozó szkíta nép. K zd tb n alighan m az Altaj vidékén laktak. Valószínűl g az i. . 8. században költözt k l onnan. Herodotos (iv. 13.) sz rint az aranyőr- zők (arimaspoi) szorítotteák ki ők t birtokaikról. (N v z tte sz rző több ízb n is
mlíti az izzítókat, és részl t s bb n is b szél róluk: i. 201; iv. 16, 25–27, 32.)
Az Isz ty folyó n v bizonyára a szóban forgó nép m gszólításához kapcso- lódik.
Ptolemaios a Tarim-m d nc vidékéről mlít izzítókat: Iss don skythik , Is- s don s és Iss don s rik (Ἰσσηδὼν Σκυθικὴ, vi. 15. 4., valamint Ἰσσηδόνες, vi.
16. 5. és Ἰσσηδὼν Σηρική, vi. 16. 7.). Előbbi Akszu (Akoszu, Polucsia), két utóbbi p dig Csarklik (Zsocsiang) városára hivatkozik. A szóban forgó városállamok iz- zítói alighan m a szakaurak (sakarauloi) nagy hírű rézműv s i voltak.
Kínai forrásokban (Hou Hansu 18; Vejlüe 25.) az izzítók országának n v J n (岩; ; ; : Szakadék, Szikla), m ly t utoljára az i. sz. 3. században mlít n k. Az izzí- tók gy rész vélh tő n a jászikhoz (iazyg s) csatlakozotte, más részük a hunok szöv tségén k nép ih z.
Matyketai (Ματυκέται; 437, 8.) – Madui esküdt.
Etymology: Madui ((inhabitant of nvirons) of Madu) and esküdt (sworn).
Madu is th Thiraco–Phrygian nam of th Low r Danub .
Vélh tő n az Al-Duna lapályán honos dákosok, avagy sküdt k (g tai) – k - v rékfajú – m gszólítása. N vük hasonló alakban más forrásokban n m bukkan f l.
Madu – görög köntösb n Matoas – az Al-Duna trák–fríg ln v zés volt az sküdt k korában (Dyer 1974). A görögök h ly tte az Istros n v t rész sít tteék lőnyb n. Ματόας j l ntés a görögök ny lvén – Stephanos Byzantios sz rint (218. 1.) – ἄσιος, vagyis iszapos.
Melankhlainoi (Μελάγχλαίνοι; 441, 3.) – mellékági.
Etymology: Branch (of p opl ); sub-anc stral.
A tős sküdt k (thyssag tai) népén k gyik ágazata. Vélh tő n a mai Voro- ny zs környékén laktak. Uradalmaik valószínűl g a Dony ctől a Volgáig t rj d- t k. Hekataios szkíta népn k n v zi ők t, Herodotos (iv. 20.) sz rint azonban n m szkíták – érth tjük így is: n m királyi szkíták, azaz urak (iyrkai, ourgoi) –, d szkíta szokás sz rint éln k. (J l s sz rzőnk többször is mlíti a szóban forgó nép t: iv. 100–102, 107, 119, 125.)
A melankhlainoi szó a görögök ny lvéb n fekete köpenyesek j l ntéss l bír.
Myrgetai (Μυργέται; 463, 1.) – t/ri esküdt.
Tyregetai (Τυρεγέται): Strabon (vii. 3. 1, 17.).
Etymology: T/ri ((inhabitant of nvirons) of Túr) and esküdt (sworn). T/r is th Scythian nam of th riv r Dni st r.
Myrg tai a dákosok (dakoi) gyik ágazatának ( lrontotte, h lyt l nül l b tű- zötte) n v . A szóban forgó nép sség a Túr (Tyr s), vagyis a Dny szt r m llékén lakotte.
Khorasmioi (Χοράσμιοι; 695, 19.) – Kalászi.
Etymology: (Inhabitant) of Kalász (Khorasmia). Kalász m ans ar (h ad of corn), spik .
Kalász n v számtalan alakban maradt f nn. Kínai forrásokban, gy b k kö- zötte, Huancsi n (驩潛), Huohszün (火尋), Huolihszimi (貨利習彌), Kuoli (過利).
Nyugati b számolókban Khorasan, Khor sm, Khor zm, Khwarazm, Khwar zm, Khwar zmia, Khwarizm stb. És hh z jön még az av sztai Xvairiz m és az óp r- zsa Huwarazmish. Találgatják, vajon mi l h t név ért lm a p rzsák ny lvén:
Nap(k l t) földj , vagy talán Alföld ? Vágjuk l a szótőről a toldalékot, és lőáll a szkíta név, ahogyan a p rzsa fül hallottea. T l pülés ink gyik -másika m gn - v zéséb n őrzi szót, pl. Kálóc, Káloz, Kálóz és – romlatlan alakban – Kalász.
Kalászt, az Amu-darja alsó szakaszának oázisát az ókorban irániak és őrsök (aorsoi) lakták. Herodotos, az Óp rzsa Birodalom közigazgatásáról és adózásá- nak r ndjéről szólván (iii. 90–94.) az iráni lakosokat (khorasmioi) és az őrsök t (orthokorybantioi) más-más körz th z sorolja. (Sz rzőnk másutte is mlíti a kalá- sziakat: iii. 117; vii. 66.)
Herodotos
A szkítaként is ért lm zh tő kif j zés k körülb lül f lén k – mindössz s n h tv nhárom szó – kútforrása Herodotos (i. . kb. 484–425.) munkája.
Skythai (Σκύθαι; i. 15; stb.) – esküdt.
Etymology: Sworn (f d ration). Skyth(ai), Skolot(oi), Skyth( s) and G t(ai)—
th nam of th Scythian conf d racy d form d by th anci nt Gr k authors—
corr spond th Hungarian words esküdt and esküdötte (pl. sküdt k, sküdötte k).
Thi Scythians liv d in allianc confitrm d by oath ( skü), a compact s al d with blood.
Az urak (iyrkai, ourgoi), avagy karályok (paralatai) – a görögök nyomán ki- rályi szkíták (basil ioi skythai) – szöv tségén k m gn v zés .
A szkíta szöv tség rész s i, nép i – az urópai és ázsiai szkíták gyütte s n – magukat, szöv tségük n v nyomán sküdt, sküdötte címm l ill tteék.
A szkíta szöv tség n vét rögzítő l gkorábbi f lj gyzés k az i. . 8. század l - jéről valók. Az urak, avagy királyi szkíták gy csoportja a mondotte időb n b ha- tolt a Kaukázuson túli t rül t kr . Elsőként urartui j l ntés (i. . kb. 774.) számol
b róluk, ill tv a S van- és a Çıldır-tó közötte v lük folytatotte harcokról. A t rü- l tfoglalókat i. Argishti (i. . 786–764.), urartui király sziklaf lirata Ish-qi-Gu-lu ( sküdt) népn k n v zi (Sulimirski and Taylor 1992; Radner 2011).
Köszönvén Khaldi isten na#ságának, Argishti kijelenti: : : : meghódítotteam Eriahi országát, elfoglaltam Irdaniu városát, [eljutván] Ishqigulu országáig.
Az mlít tte szkíta csoport (gyarmatukat i. . 700. körül további szkíta t l p - s k bővít tteék) m gszállta a Kura és az Aras folyó lapályait, valamint az Urmia- tó környékét. Fő fészkük, Sakas n , a mai Gyumri város környékén volt. Szkítá- ink még az i. . 5. és 4. század fordulóján is tartományt, az Aras t rmék ny sík- ságát lakták. Arrianos sz rint (iii. 8. 5, 11. 4) a Gaugam la m ll ttei csatározás- ban (i. . 331.) sak sinai n v z tű k is harcoltak a p rzsák oldalán. N vük (Para- loca Scytha , avagy sküdt karályok) az i. sz. 4. században sz rk szt tte Tabula Peutingeriana tábláin (pars xiii, s gm ntorum xi, xii.) is sz r p l. A 7. század köz pén, az arab m gszállás id jén tűnt k l végl g hírmondóink látót réből.
A szkíták lőször i. . 680–677. közötte l zajlotte s mény kk l kapcsolatban bukkannak f l asszír híradásokban. A f lj gyzés k ashguzai vagy ishkuzai né- v n mlítik ők t. Az asszírok mondotte időb n össz csaptak mannaiak és szkíták
gy sít tte hadaival a Van tótól délr , és l győzték ők t (Ivantchik 2018).
Szétszórtam Mannai népét, a hitványat, engedetlent, és csapatát [és] Ashguzai Ishpakai-t, a szövetségest, aki nem mentettee meg őt, karddal levágtam. (Assur-ah- iddína t tte in k agyag szöv goszlopra rótte f lsorolása, i. . 673–672.; Thompson 1831.)
Az ashguzai ishpakai szókapcsolat vonatkozhat – n m tudjuk ldönt ni, m - lyikr a k tteő közül – a szkíták szöv tség s f j d lmér és a szöv tség s szkíta s r gr gyaránt. Az ishpakai szó, m gl h t, éppúgy esküdt szavunk akkádhoz hajlítotte változata, mint az ashguzai kif j zés.
Iranista ny lvész k az ishpakai szót többnyir az iráni aspa (paripa) vagy – Herodotosra (i. 110.) hivatkozva – a méd spaka (szuka) kif j zéss l kapcsolják össz .
A v r ség után a szkíták lpártoltak a mannaiaktól, és az asszírok szöv tsé- g s ként huszonnyolc évig (i. . 653–625.) irányítotteák Syrom dia országrészt (a mai Irán K rmánsáh és Kurdisztán tartománya). Az Újasszír Birodalom bukása után d rékhaduk visszatért r d ti lakóh lyér , a Kubány folyó környéki pusz- tákra. A hozzájuk társult madai nép sségn k (sauromatai) a Dontól k l tr j löl-
t k ki lakóh ly t. N v z tte irániak n v később átszállotte az általuk lakotte tarto- mányra (Sarmatia), s az i. . 2. század végén a k l t- urópai pusztán f lbukkanó, Közép-Ázsiából kivándorló jászikra (iazyg s) is ráragadt.
A szkíták kis bb csoportjai n m tért k vissza K l t-Európába. Madai és asz- szír köt lék kk l m g rősítv hadi vállalkozásokba fogtak, ill tv l t l p dt k Egyiptomban és Kis-Ázsiában.
Az gyik szkíta csapat i. . 630. körül Egyiptom f lé indult, d csak a fitliszt - usok országáig jutotte. i. Psamtik fáraó (i. . 664–610.) – latba v tv kincstárának javait, valamint ráb szélő kép sségét – rábírta ők t a visszavonulásra. A hadjá- ratban részt v vők gy csoportja kirabolta Aphrodit Ourania askaloni t mplo- mát. S mint Herodotostól (i. 105.) tudhatjuk, t tteükn k, ill tv a n v z tte is- t nség bünt tésén k tulajdonítotteák utóbb az anyah r ( nar s) ln v zéss l il- l t tte férfitak k s rv it.
A kalandozók gy rész azonban, úgy tűnik, mégiscsak b bocsátást ny rt a Nílus országába. Egyiptomból mlít ugyanis gy Sigynnos (Σίγυννος) n vű vá- rost (565. 3.) és sigynnoi (Σιγυννοι) névv l ill t tte nép t (565. 4.) Ktesias (i. . 5.
század), ill től g rá, lv sz tte munkájára hivatkozva Stephanos Byzantios. Ha- sonló n vű nép sség f ltűnt Délk l t-Európában, az Al-Duna vidékén – Hero- dotos (v. 9.) méd gyarmatosoknak mondja ők t – és a Kaukázus (a Çıldır-tó) vi- dékén is.
Strabon (xv. 1. 6.), valószínűl g a szóban forgó s ménny l kapcsolatban – Megasthenes (i. . kb. 350–290.) közlésér hivatkozva –, más forrásból ism r t- l n szkíta király n vét mlíti: „… Idanthyrsos, a szkíta, Ázsiát gész n Egyipto- mig l rohanta…” Hasonló n vű szkíta uralkodót K l t-Európából ism rünk, d ő az i. . 6–5. században királykodotte, és ism r t ink sz rint n m v z t tte hadjára- tot (Kis‐)Ázsiában. E h lyt talán másik, hasonló n vű sz mélyről van szó.
Iustinus (i. 1. 6.), vélh tő n ugyan z n s ménny l össz függésb n, Tanaus (Dana) n vű királyról tudósít.
Egy másik csoport – utóbb f hér szír kként (l ucosyri) is hivatkoznak rájuk forrásaink (pl. Arrianos, vi. 4. 17.) – Észak-Anatóliában, Paphlagonia és Pontos tartomány közötte t l p d tte l , a mai Zil ( gykor Zila) város környékén.
Strabon (xi. 8. 4.), gy b k közötte, csoportról is m g mlék zik. Hivatko- zik még a Baktriát (az i. . 2. században) m gszálló szakákra, vagyis az avarokra (pausikai) és a szakaurakra (sakarauloi). Arm nia l gjobb földjét p dig, f nt bb lőadtuk, az urak (iyrkai, ourgoi) gy csoportja sz r zt m g. Az alább l írt s - mény hih től g az i. . 6. században történt.
A szakák azonban a kimmerioi és a treres néphez hasonlóan rajtaütéseket szer - veztek, e#esek saját országukhoz közeli, mások távolabbi vidékekre. Például Bak - trianét is elfoglalták, és Armenia legjobb földjét is birtokba vetteék, erre saját meg- szólításuk nyomán a Sakasene nevet ha#ományozták. És a kappadókiaiak orszá- gáig nyomultak előre, mindenekelőtte az Euxeinos melletteiekhez, kiket most pontosi- aknak neveznek. Midőn azonban népünnepélyt tartotteak, és örvendeztek zsákmá- nyuknak, éjszaka rájuk törtek azon vidék akkori perzsa vezérei, és teljességgel el - pusztítotteák őket. És ezen vezérek e# földhalmot emeltek e# bizonyos sziklára a síkságon, és dombbá formálták, és falat emeltek rá, és megalapítotteák Anaïtis és az oltárán osztozó istenek, Omanos és Anadatos, perzsa istenségek templomát. És létrehoztak e# évenkénti szent ünnepet, a Sakaiát, melyet Zela (mert í# hívják a helyet) lakói a mai napig megtartanak.
Herodotos (i. 73–74.) sz rint Lydiában is m n dékr talált gy szkíta köt - lék.
Xenophon (iv. 7. 18; iv. 8. 1.) skythinoi név n hivatkozik az Aras folyó völ- gyéb n l t l p d tte szkíta csoportra. A sz rző és csapata, az Árpás (Harpasos) folyón átk lv , i. . 400. januárjának 15–18. napján időzötte a szkíta gyarmatosok földjén, m ly a macronoi n vű nép Çoruh folyó m nti birtokaival volt határos.
Ezután a né# plethron [kb. 120 m] széles Arpaszosz folyóhoz érkeztek, majd né# nap alatte h/sz paraszangát [kb. 78 km] megtéve, a szküthinoszok sík földjén vonultak keresztül, és falvakhoz érkeztek; három napig tartózkodtak itte, és élelem- mel látteák el magukat. (Fein Judit fordítása.)
A f nt bb vázolt népmozgalmakhoz, s mény kh z kapcsolódnak a szkíták m sés l m k t is tartalmazó történ t i az ókori források gyikéb n-másikában, pl. Iustinus munkájában (ii. 3–5.). S a Biblia is hivatkozik szöv tségük n vér .
Mózes első könyve (10. 3.), hasonlóképp n A krónikák első könyve (1. 6.), Gó- mer fitának n v zi a szkíták bibliai ősét: „A Góm r fitai p dig: Askh náz, Rifáth, és Tógármah.” Askenáz t hát Gómer l gidős bb fita, z p dig Jáfeté, aki Noé l gkis bb fita (Károli 1992). A szkíták Askenáz l származotteai. Az lrontotte As- kenáz (זנכשא; ; ; : askənaz) – r d til g Askuz (ונכשא; ; ; : askūz) – név p dig esküdt sza- vunk héb rh z hajlítotte változata.
Jeremiás próféta könyve gyakran hivatkozik az sküdt kr . Egy ízb n (51. 27.) név sz rint mlíti ők t, többnyir azonban f ny g tő északi v sz d l mként stb.
utal rájuk (1. 13–16; 4. 6–13; 5. 15–17; 6. 22–23.) ( Károli 1992; Pásztori-Kupán 2004a).
A l gkorábbi görög írásos mlék, m ly az esküdt kif j zést rögzíti valószínű- l g Sappho (i. . 7. század) v rstör dék (Malinowski 2015).
Σκύθικον ξύλον Szkíta fa;
τῷ βάπτοισί τε τἤρια a #apj/t, benne megmártván, ποΐεισι δὲ μάλινα birsalmaszínre festik,
ξανθίσδοισί τε τὰς τρίχας szőkére hajukat.
Az óp rzsa f liratok (i. . 6–4. század) a Birodalomnak aláv t tte szaka nép - k t öltözködésük, lakóh lyük stb. sz rint n v zik m g. i. Darajavaus (i. . 522–
486.) bisotuni sziklaf lirata – a l gkorábbi forrás, m ly f lj gyzi a szaka n v t – a h gy s föv gű szakák, vagyis az őrsök (aorsoi) királyát Skukha névv l ill ti.
Sírf lirata a l igázotte víz n túli szakákra – dákosok, avagy trákok (thr ik s) –, h ly s bb n mondva birtokaikra p dig Skudra névv l hivatkozik (Lecoq 1997;
Schmitt 2009). Mindkét mlít tte kif j zés gyök r esküdt szavunk.
Thrreikes (Θρήικες; i. 28.) – dákos.
Therakes (Θρᾷκες): Strabon (i. 2. 20; stb.)
Dakoi (Δακοὶ): Strabon (vii. 3. 12–13; vii. 5. 1–2.).
Etymology: (P opl of) Dagg r.
A dákosok n v , úgy gondoljuk, gyik f gyv rükr – gyilok, tőr – hivatko- zik, m ly t alkalmasint ist nségként tiszt lt k. Rokona a dákos szónak a görög δακος (bökés) és az angol dagger (gyilok) stb. kif j zés. Használatból kikopotte
#ak, ill tv #akás (bökés, döfés, szúrás) szavunk szintén id tartozik (Czuczor és Fogarasi 1862, 1864). A szkíta dákos képzőj vél tl nül gy zik a görögös da- koi névszó gy s számú alany s tén k j lölésév l (dakos).
A dákosok – szkíták által uralt balti nép sség – az Alföld k l ti f léb n, az Erdélyi-m d ncéb n (Kökény s: Kogaionos), a Dny szt r (Túr: Tyr s) m ntén, valamint a Havasalföldön (Laurion) és a K l ti-Balkánon laktak. Az Erdélyi-m - d ncéb n és szűk bb körny z téb n élő nép sség t a történ tírók r nd s n dá- kosoknak (dakoi), a Dny szt r m ntén lakókat túri sküdt kn k (tyr g tai) n - v zték. Az Al-Duna síkjának lakóit jobbára sküdt kn k (g tai), a Balkán-h gy- ségtől délr honos nép sség t p dig – a dákos kif j zést még inkább lf rdítv – trákoknak (thr ik s, thrak s stb.) cím zték. A K l ti-Balkán lakosainak n v a p rzsa királyok sziklaf liratain víz n túli szakák (saka paradraya), uradalmaiké p dig Esküdtország (Skudra) (Lecoq 1997; Schmitt 2009). A dákosok n v , aho- gyan az uraké (iyrkai, ourgoi) is, a népvándorlások korában (4–6. század) ko- potte ki a használatból, tűnt l forrásainkból.
A dákosok görögös címzés (dakoi), és a közép-ázsiai avarok (pausikai) iráni r d tű ragadványn v – daha, dahi (görögös n daai, daoi); tartalma sz rint l- l nség, id g n stb. – csak alakjában hasonlít gymásra. Strabon (vii. 3. 12.) úgy véli, a dákosokat a korai időkb n daoi névv l ill tteék, tudniillik az atteikaiak job- bára G t s és Daos névv l ruházták f l a dákosok országából származó rabszol - gáikat. A dákosok és az avarok azonosságát azonban n m tartja valószínűn k.
Anaxyrides (ἀναξυρίδες; i. 71; iii. 87; v. 49; vii. 61, 64.) – nadrág.
Etymology: Trous rs.
A nadrág vis l tét alkalmasint az urázsiai pusztaság lakóitól tanulták l az ókori nép k. A szóban forgó öltözék n v p rzsa közv títéss l jutotte a görögök- höz. Er d ti alakjából szót amazok forgatteák ki, és m z k is hozzát tteék a ma- gukét.
Görögj ink, a jobb görögös hangzás k dvéért, ism r tl n kif j zés k l jé- h z n m ritkán hozzátoldotteak, ill tv l ny st k onnan bizonyos hangzókat, pl.
Anakharsis (Nyakas), Spargap ith s (Sárgap j), ill tv Agathyrsos (Ragadozó) és Skyth s (Esküdt).
Madyes (Μαδύης; i. 103.) – Madai.
Etymology: (Inhabitant) of Mada (M dia).
Az urak (iyrkai, ourgoi) Kis-Ázsiában portyázó s r gén k gyik királya (i. . 645–625.). Pártütő (Protothyes) és Shernʾa-etert fita ; apjának trónutódja.
Protothyes (Προτοθύης; i. 103.) – Pártütő.
Etymology: R b l, r b llious.
Az urak (iyrkai, ourgoi) Kis-Ázsiában portyázó s r gén k lső ism rt uralko- dója (i. . kb. 676–645.), Assur-ah-iddína (i. . 680–669.) v j és hűbér s szöv t- ség s . Köv tte őt királyi székén fita, Madai (Mady s).
A szír k i. . 680–677. közötte l győzték a mannaiak és a szöv tség s szkíták had r jét (lásd: 15. oldal). A v r ség után a szkíták lpártoltak a mannaiaktól. A szkíták uralkodója, Bartatua (görögös n Protothyes) j l k sz rint b házaso- dotte Assur-ah-iddína családjába, és kképp n Asszíria hűbér s szöv tség s l tte. A m gállapodást asszír f lj gyzés k valószínűsítik, például „t rv z tte házas- ság gy asszíriai királyl ány, Shernʾa-etert, és Bartatua, »Ishkuza ország ki- rálya« közötte” (Sulimirski and Taylor 1992).
Az asszírok királya Shamash – a Nap ist nség , az igazság és a jóslatok ura – papjainak jöv ndölését kért a szkíták f j d lmén k m gbízhatóságával kap- csolatban.
Shamash, na#/r, adj nekem határozottean biztató választ arra, mit tőled kérde- zek! Bartatua, Ishkuza ország királya, ki most elküldte hírnökeit Assur-ah-iddíná- hoz, Asszíria királyához, e# királyleánnyal kötendő házasság ü#ében [–] ha As- sur-ah-iddína, [Asszíria] királya királyleányt ad neki feleségül, Bartatua, Ishkuza ország királya a béke jóhiszemű és igaz szavaival szól [Assur-ah-iddínához, Asszí - ria királyához]? Megtartja majd [Assur-ah-iddínának, Asszíria királyának] meg - állapodását? Cselekszi majd, [mi csak] Assur-ah-iddínának, Asszíria királyának tetszik? (Starr 1990.)
Az Urmia-tótól délk l tr , Saqq z város környékén (Ziwiy ) f ltárták Párt- ütő nyugh lyét. A sír m llékl t i közötte akadt gy tör dék s züst tál is, m ly- n k luvi–h tteita hi roglif írással rögzít tte f liratán sz r p l a szkíta király n v , mégp dig Partita alakban (Harmatta 1990; Sulimirski and Taylor 1992).
Enarees (Ἐνάρεες; i. 105; iv. 67.) – anyahere.
Etymology: Anya (moth r, qu n-b ) and here (dron ); womanlik man.
Herodotos (iv. 67.) sz rint a szkíták által nar s névv l ill t tte hímnők (an- drogynoi: ἀνδρόγυνοι) Aphroditétől ajándékként kapták a jöv ndőmondás ké- p sségét, és hársfakér g s gítségév l jósolnak. A kérg t három részr hasítják, ujjaikra csévélik, és ismét l bontva mondják ki a jóslatot. Pseudo-Hippokrates (450–425. körül írt) h rélt kh z hasonlóknak ( unoukhiai), ill tv férfitatlanok- nak (anandr is) n v zi ők t. Asszonyi munkát vég zn k – sz rint nyilatkozik –, és asszonyokhoz hasonlóan b széln k, vis lk dn k, női ruhát ölt n k. A szkí- ták z k kórját ist ni r nd lésn k tulajdonítják, és tiszt lik ők t, miv l féln k a hasonló sorstól.
Sakai (Σάκαι; i. 153; stb.) – szaka.
Etymology: Disunit d, s c d d part; division, s ction.
Az ázsiai szkíták, szkíta nép k össz foglaló n v szaka. Mai napság szakadá- roknak is n v zh tnénk ők t, jóll h t szó n m pontosan adja vissza a szaka ki- f j zés ( lvált rész, szak) tartalmát (Czuczor és Fogarasi 1870). A p rzsák – a szaka n v t lső ízb n az i. . 6. században j gy zték f l (Lecoq 1997; Schmitt 2009) – az általuk jobban ism rt szakák n vét az urópai szkíta nép kr is ráag- gatteák.
Az gykori Sakas n tartomány (Az rbajdzsán és Örményország), valamint a mai Saqq z városa az uraknak (iyrkai, ourgoi), és n m a szakáknak, szaka né- p kn k állít mlék t. Skythopolis (Bét-S án) n vén k r d tét viszont ii. Ptole- maios (i. . 282–246.), gyiptomi király szkíta lovasságának tulajdonítják (Pász-
tori-Kupán 2004b). N v z tte város alapítói – n m tudjuk l h tőség t s m ki- zárni – l h tte k az urak utódai is, inkább azonban közép-ázsiai szaka nép k kép- vis lői.
Szaka szavunk kapcsolatot tart id g n ny lv kb n honos, rokon hangzású és tartalmú kif j zés kk l, pl. latin seco (Czuczor és Fogarasi 1870).
Massagetai (Μασσαγέται; i. 201, 204–209, 211–212, 214–216; iii. 36; iv. 11, 172.) – Más esküdt.
Etymology: Más (anoth r, oth r, diffe r nt) and esküdt (sworn) (f d ration).
Ez volt az i. . 6–2. században (és alighan m zt m g lőző n is) a jászik szö- v tségén k n v . A jászi nép (iazyg s) az Aral-tó környékén k síkján lakotte. A névadók, azaz a jászik törzs , a Szir-darja alsó szakaszánál (Szél s: Silis), az őr- söké (aorsoi) p dig az Amu-darja alsó szakaszánál, Kalász (Khorasmia) oázisá- nak t rül tén. Társulásuk, ism r t ink sz rint, k zd tb n csak két törzs t fog- lalta magában. Harmadik törzsükről, a rósalánokról (rhoxolanoi) lőször az i. . 2. században tudósítanak, amikor a Don és a Dny szt r közötte f ltűnt k. Róluk n m tudjuk m gmondani, korábban is a jászik köt lékéb tartoztak- . Alánnak cím zték magukat, köv tk zésképp n z idő tájt sz rv ződt k, ill tv módosí- totteák n vük t. S jtésünk sz rint az urak (iyrkai, ourgoi) nép sségéből szakad- tak ki.
A jászik – i. . 130. táján, amikor a kankarok (kakhagai) alár nd ltj i l tte k – szöv tségük n vét Alánra (Alanoi) változtatteák. Függ tl nségük t l gkésőbb n i. sz. 239–265. közötte visszany rték, az Alán n v t azonban továbbra is vis lték.
Forrásaink gyik -másika a k l t n honos jászi nép sség t olykor a Más esküdt
1. ábra. Pártütő és udvarnokai. Vésett kép a fejedelem bronz koporsójának peremén (Forrás: Suli- mirski and Taylor 1992)
szókapcsolatnak m gf l lő Masakhouton (ounon), Masktac, Massagetai stb. név- v l is ill ti. Dion o Kassios például (69. 15.) – a 134–136. év s mény it tárgyal- ván – az alánokat más sküdt kn k (massag tai) mondja, ill tv jásziknak (iazy- g s) is cím zi.
A Más sküdt cím lső ízb n i. . 6. századi s mény kk l kapcsolatban tűnik f l forrásainkban, az Alán p dig – a rósalánok n vén k második l m ként – az i. . 2. században.
Tomyris (Τόμυρίς; i. 205–208, 211, 213–214.) – Tömör, azaz Vas.
Etymology: Iron.
A jászi nép (iazyg s), ill tv v zérlő, névadó törzsük királynőj . Ő győzt l a p rzsákat, ill tv uralkodójukat, ii. Kurust (i. . 559–530.) az i. . 530. évb n.
Tömör nagyasszony gyik az ókor ism rt bb hős in k. Alakját számos mű- vészi alkotás örökíti m g, több állatfaj vis li n vét – lsősorban l pkék (például Euchloe tomyris) –, és még kisbolygót (590 Tomyris) is n v zt k l róla. Korunk divatja sz rint gysz r-másszor vashölgy címm l ill tik, akaratlanul ráhibázva zz l n vén k ért lmér . Tömör szavunk – lásd Dömörkapu – gykor vas j l n- tésb n is használatos volt.
Spargapises (Σπαργαπίσης; i. 211, 213.) – Sárgapej.
Etymology: Sárga (y llow) and pej (bay); an quin coat color.
Tömör (Tomyris) nagyasszony fita. A p rzsák ll ni háborúban a jászik gyik különítményén k, a had rő harmadának v zér volt. Fogságba svén – cs lv tés áldozata l tte – m gölt magát.
Pausikai (Παυσίκαι; iii. 92.) – avar szaka.
Parthoi (Πάρθοι): Herodotos (vii. 66.) Pasianoi (Πασιανοὶ): Strabon (xi. 8. 2.).
Aparnoi (Ἄπαρνοι): Strabon (xi. 8. 2.).
Pissouroi (Πίσσουροι): Strabon (xi. 8. 2.).
Atteasioi (Ἀττάσιοι): Strabon (xi. 8. 8.).
Apasiakai (Ἀπασιάκαι): Strabon (xi. 8. 8.).
Parnoi (Πάρνοι): Strabon (xi. 9. 3.).
Parioi (Παρίοι): Strabon (xi. 9. 3.).
Abioi (Ἀβίοι): Arrianos (iv. 1. 1.).
Abii; ; ; : Curtius Rufus (vii. 6. 11.).
Aspisioi (Ασπίσιοι): Ptolemaios (vi. 14. 11.).
Abioi (Ἄβιοι): Ptolemaios (vi. 15. 3.).
Etymology: Avar (p opl of Avi, th Scythian Moth r Earth) and szaka (dis- unit d, s c d d part; division, s ction).
Avarjaink népi n vük t az sküdt k gyik ist nségétől – Avi földanyácska – kapták. Avi (Api) n v ó szavunk kicsinyítv b céz tte alakja. Földanyánkat mai szóhasználatteal Ómamácska, Ősanyácska, köt tl n b szédb n Ómami névv l is ill th tnénk.
Avarjainkra, pontosabban lakóh lyükr lsőként talán gy szír j l ntés (i. . 677. vagy 676.) hivatkozik. A szóban forgó irat sz rint madai (méd) f j d lm k érk zt k Ninivéb . Uppis Partakka, Zanasana Partukku és Ramataia Urakaza- barna tartományból. (Egyik-másik név különböző olvasatban is f lbukkan.) Par- tukku, m gl h t, az avarok szállásh lyét (Parthava: Avarország) j l nti (Diako- noff 1985). Az avarok birtokait az i. . 7. században valószínűl g b k b l zt a t rj szk dő Méd Birodalom, források híján azonban zz l kapcsolatban csak ta- lálgatni l h t.
Avarjaink írotte történ lmük hajnalán (i. . 6. század) a Kop t-dag északi lő- t réb n laktak, és az Óp rzsa Birodalom hűbér s szöv tség s i voltak. Később (i. . 4. század) a mak dón görögök igája alá jutotteak. Az i. . 247–231. szt ndő- b n kiharcolták függ tl nségük t, s m gsz rv zték a Parthus Birodalmat, m ly az i. sz. 224. évig állotte f nn. Birodalmuk bukása után K l t-Baktriába, pontosab- ban Kadagstan tartományba (Afganisztán, a Kunduz folyó lapálya) h ly zték át székh lyük t, s a kusánok örökéb lépt k. Az 5. század köz p táján b tagozód- tak a hunok szöv tségéb . F nnhatóságuk kit rj dt a körny ző t rül t kr , pl.
az Indiai-félszig t, a Tarim-m d nc , Dzsungária gy részér , Szogdiára. Nagyjá- ból száz év lmúltán a türkök és a p rzsák m gtörték hatalmukat. Avarjaink na- gyobb rész K l t-Európába költözötte, és a 6. század második f léb n a Kárpát- m d ncéb n t l p d tte l . Országuk össz omlása után a magyarokhoz társultak (9. század vég ), s n vük t szék lyr (székh lyir ) változtatteák.
Ókori források tucatnyi különböző, n m gysz r rős n lf rdít tte név n m- lítik avarjainkat, pl. aspasiakai, augasioi, daai, daoi, hephthalitai, kidaritai, pau- soi; ; ; ; abii, paesicae, pestici; ; ; ; hua (滑), jentajjilito (厌带夷栗陁), jeta (嚈噠).
Arimaspoi (Ἀριμασποι; iii. 116; iv. 13, 27.) – aranyőrző.
Etymology: Arany (gold) and őrző (guardian); gold-guarding (p opl ).
Az gysz mű kn k is címz tte aranyőrzők bizonyára az Altaj vidékén laktak, s talán lőd i, rokonai voltak a paziriki szkíta nép sségn k (i. . kb. 6–3. század).
Herodotos (iv. 13.) sz rint az aranyőrzők űzték l (talán az i. . 8. században) az Altaj környékéről az izzítókat (iss don s).
Herodotos három h ly n (iii. 116; iv. 13, 27.) hivatkozik aranyőrzőkr . Első ízb n e#szemű aranyőrző férfiúakról (Ἀριμασποὺς ἄνδρας μουνοφθάλμους), má- sodízb n e#szemű aranyőrző férfiúakról és aranyőrző griffeekről (χρυσοφύλακας γρῦπας), harmadszor p dig e#szemű emberekről (μουνοφθάλμους ἀνθρώπους) és aranyőrző griffeekről b szél. Az gysz mű férfitak mind n s tb n aranyőrzők (Ἄριμασποι), a griffe k j lzőj viszont mindig a görög aranyőrző (χρυσοφύλαξ).
J l s sz rzőnk (iv. 27.) végül m gmagyarázza, mit j l nt a (görög ny lv sza- bályaihoz igazítotte) szkíta arimaspoi szó. Kétségt l n, hogy a szóban forgó kif - j zés h ly n is az mb r kr vonatkozik.
Az ezeken t/li vidéken vannak, amint az issedonok mondják, e #szemű embe- rek és aranyőrző griffeek. Tőlük értesülvén a szkíták jelentik ezt, a szkítáktól pedig mi többiek kaptuk e véleményt. Szkíta nyelven arimaspoi névvel illetjük őket, mi- vel a szkíták nyelvén arima e#, spou pedig szem.
Az arimaspoi kif j zés tartalmának kif jtésév l sokan kísérl t zt k. A pró- bálkozások nyomán bizonyossá vált, Herodotos alighan m h lyt l nül magya- rázta a szóban forgó kif j zést, és ráadásul l b tűzés is láthatóan kifogotte rajta.
S hozzá még az aranyőrző szót s m m gf l lő n tagolta. A kif j zés l m it a gö- rög szavak lválasztásának szabályai sz rint különít tte l gymástól (bizonyos s t kb n két gymást köv tő mássalhangzó a köv tk ző szótagba jut): arima- spou (ἀριμα-σποῦ). J l s sz rzőnk az gysz mű mb r k szkíta n vét (görögö- s n arimaspoi) a görög e#szemű kif j zés m gf l lőjén k vélt , s kképp n si- k r r mény nélkül kísérl t z tte a szómagyarázatteal.
Herodotos mlít tte tudósításának utolsó mondatát ily nképp n igazíthat- juk ki: Szkíta ny lv n arimaspoi névv l ill tjük ők t [az gysz mű mb r k t], miv l a szkíták ny lvén [a görög hallás sz rint l j gyz tte] arim arany, aspou p - dig őrző.
Typhlous (τυφλοὺς; iv. 2, 20.) – köpülő.
Etymology: Churning (p rson).
Herodotos, a szkíták t jgazdaságáról s szolgáiról ért k zvén (iv. 2.) r ndha- gyó magyarázatteal áll lő. A szkíták, állítja j l s tudósítónk, m gvakítják szolgá- ikat a t j k dvéért.
Miután a tejet kifejték, üres faedényekbe öntik, s körülállítják az edények mellé a vakokat, és felrázzák a tejet. Azután a felszálló részt lemerítik, s azt becsesebb - nek tartják, a leülepedetteet pedig hitványabbnak a másiknál. Ez okból vakítanak meg a szkíták mindenkit, akit elfognak; u#anis nem földművelők, hanem pásztor- kodók.
E h lyt nyilván a vajkészítésről olvashatunk, és zz l kapcsolatban a szöv g- b n vakok h ly tte köpülők szavunknak k ll n sz r p lni . Herodotos azonban szkíta kif j zés ism rős alakját a görög vak (typhlous: τυφλοὺς) szóban találta m g.
Targitaos (Ταργιτάος; iv. 5.) – Hargita.
Etymology: A contraction, th short n d v rsion of th word group Harag is- tenatya, cr at d by omission of int rnal sounds; harag (ir ) and isten (divinity) and atya (fath r). Scythian d ity, god of th ir and war. H is th son of Babai and Avi. His symbol is th dákos (dagg r); Gr k count rpart is Ar s.
A szkíták r d tmondája sz rint (Herodotos, iv. 5–6.) – lásd tanulmány 5.
oldalát – Hargita mind n sküdt k ist ni r d tű ősapja, az égi atya, és Borist n (Borysth n s) l ányának fita. Maga is anyagi világ fölötte álló lény; a harag, hábo- rúság m gsz mély sítőj . Az sküdt k égi atyja Babai (Papaios), a bor ist nségé- n k l ánya p dig Avi (Api), a szkíta Földanyácska volt.
Sok más szavunkhoz hasonlóan – pl. csip sz (csípő szköz), k gy d, k lm d, k nd (k gy lm d), sárma (sárga madárliliom) – alighan m Hargita n v is össz - vonással k l tk z tte: Harag ist natya, Haragistya, Hargita, Harka (Horka).
Hargitát Herodotos, n m közv tl nül, han m H rakl s sz mély által – az alábbi (iv. 59.) és gy másik szöv grészből (iv. 8–10.) kiköv tk zt th tő –, a gö- rögök hadist név l, Ar ss l kapcsolja össz .
Az istenek közűl csupán a következőket tisztelik: leginkább Hestiát, azután Ze - ust és a Földet, mert hitük szerint Zeusnak a Föld a felesége; továbbá Apollont, Aphrodite Uraniát, Heraklest és Arest. Ezeket az összes skythák tisztelik; az /#ne- vezette királyi skythák még Poseidonnak is áldoznak. Skytha nyelven Hestiának Ta - biti a neve, Zeusnak véleményem szerint igen találóan Papaios, a Földnek Api, Apollonnak Goitosyros, Aphrodite Uraniának Argimpasa, Poseidonnak pedig Thea- gimasadas. Istenképeket, oltárokat és templomokat nem szoktak emelni, kivéve Aresnek; ennek szoktak. (Geréb József fordítása.)
Fordítónk a f nti szöv gb n a Dios (égi atya, ist n) kif j zést Z us m gszólí- tásával, G (Gaia), a görög földist n n vét p dig a Föld szóval h ly tte sít tte .
Herodotos (iv. 62.) sz rint a szkíták hadist nségük t kard (pontosabban dá- kos) képéb n tiszt lték.
A többi isteneknek í# és ilyen állatokat áldoznak, Aresnek azonban következő- képpen. A kormányzóságok minden kerületében felállítják Ares szentélyét ily mó- don. Vesszőkötegeket raknak halomba; hossz/ságuk és szélességük három stadion [kb. 555 m], magasságuk viszont kisebb. Tetején né#szögletű területet alakítanak
ki; három oldala meredek, a magaslat ne#edik oldala azonban menedékes. Éven- ként halmoznak rá százötven szekér vesszőt, mivel a tél miatte mindig alább száll.
E halomra, melyről beszélek, minden kerület ódon vas kardot állít, ez Ares jelképe.
Nagyjából ugyanígy nyilatkozik kérdéss l kapcsolatban Ammianus Mar- cellinus (xxxi. 2. 23.) is az alánokról (alanoi), azaz a jászikról (iazyg s) szólva.
Sem templom, sem szentély náluk nem látható, még szalmatetős kunyhót sem látni sehol, hanem barbár szokás szerint meztelen kardot sz/rnak a földbe, és azt Marsként, az általuk bejárt terület oltalmazójaként szerényen tisztelik.
Iordanes (xxxv. 183.) – Priskos (kb. 410–474.) lv sz tte írásából m rítv – a hunok hadist nén k kardjáról, ill től g Attiláról (434–453.) b szél. E történ t már inkább m s sz rű.
Bár természeténél fogva u# volt alkotva, ho# mindig na#ot mert, de bizal- mát még inkább növelte a hadisten kardjának feltalálása, a melyet a scytha kirá - lyok midig szentnek tartotteak és mint Priscus történetíró beszéli, ilyen alkalommal fedezték fel. Midőn e#szer e# pásztor – u#mond – a nyáj e#ik üszőjét sántítani láttea és a na# seb okát kitalálni nem tudta, aggódva a vér nyomán ment és végre e# kardra bukkant, a melybe az üsző füvet legelve vi#ázatlanul belelépette és kiás- ván azonnal Atteilához vittee. Ez megörült az ajándéknak s a mily merész észjárása volt, /# vélekedette, ho# az egész világ fejedelméül van rendelve s a harczok ha- talma a hadisten kardjával neki adatotte. (Bokor János fordítása.)
Kínai forrás (Hansu 94b) rögzít tte a hunok hadist nségét m gsz mély sítő kétélű sz nt kés n vét (csinglu: 徑路) (Kao 1960; Groot in Bakay 2006). E szót – törökös r d tij qïngraq vagy qïŋïraq – görögös alakban (khingilous) is f lj - gy zték (Konstantinos in Moravcsik and Jenkins 1967). Utóbbit magyarra kin- gir vagy inkább kingira alakban írhatjuk át.
Borysthenes (Βορυσθένης; iv. 5, 17–18, 24, 47, 53–54, 56, 71, 78, 81, 101.) – Boristen.
Etymology: Bor (win ) and isten (d ity); god of th win . Thi riv r Dni p r was nam d afte r this d ity. H is th fath r of Avi, th Scythian Moth r Earth.
His Gr k count rpart is Dionysus.
A Dny p r n v az sküdt k korában. A folyót a bor m gsz mély sítőjéről, ist nségéről n v zték l. Borist n l ánya a szkíta Földanyácska, Avi (Api).
Iordanes sz rint (lii. 269.) a Danap r (Dny p r) n v a hunok ny lvén Var.
A latin mondatrész (… qu m lingua sua Hunni Var ap llant), m lyb n a hivatko- zotte kif j zés lőfordul, magyarul így hangzik: „… m ly t a hunnok saját ny lvü-
kön Var-nak n v zn k”. A Var szó nyilván Bor volt r d til g, a Hunni Var szó- kapcsolatból azonban gy s k Hunnivárat sz rk szt tte k (Czuczor és Fogarasi 1867: magyar (1) szócikk).
A Hunnivár szó, melyet már mások is felhoztak, eléfordul Jornandes vi. század- beli góth irónál, melyet Procopius kortársa latinul, ‚castrum vetus hunnorum‘ szók - kal deákosít (Toldy Ferencz); /jabban pedig Neumann németül, ‚Hunnenwarte‘ szó- val fordít; noha mások, például Beregszászi, ezen értelmet tagadják.
Prokopios (Prokopios in Dindorf 1838: De aedifiúciis, iv. 6.) gy Hun névv l ill t tte régi rődről (φρούριον παλαιὸν, Οὕννον ὄνομα) b szél, m ly az Al-Duna m ntén állotte, s n m hivatkozik Iordanesre.
Lipoxais (Λιπόξάϊς; iv. 5–6.) – Napocska.
Etymology: Diminutiv of Nap (Sun). H is th for fath r and patron of th plowman (aukhatai).
Az sküdt k r d tmondája sz rint Hargita (Targitaos) ősapánk l gidős bb fita, az kék (aukhatai), h ly s bb n kés k, avagy földműv s k, szántóv tők ős- apja és pártfogója.
Herodotos könyvén k különböző kézirataiban név L ipoxais (Λειπόξαϊς), Nipoxais (Νιπόξαϊς) s Nitoxais (Νιτόξαϊς) alakban is lőfordul (Schmitt 2003c).
Arpoxais (Ἀρπόξάϊς; iv. 5–6.) – Árpácska.
Etymology: Diminutiv of Árpa (barl y). H is th for fath r and patron of th drov rs (katiaroi) and fitght rs (traspi s).
Az sküdt k r d tmondája sz rint Hargita (Targitaos) ősapánk középső fita, a hajtárok (katiaroi) – mai h ly sírásunk sz rint hajcsárok – és a harcfitak (tra- spi s) ősapja és pártfogója.
Kolaxais (Κολάξαϊς; iv. 5, 7.) – Kalácska.
Etymology: Diminutiv of Kalács (som thing lik milk-loaf). H is th for fa- th r and patron of th lords, rul rs (paralatai).
Az sküdt k r d tmondája sz rint Hargita (Targitaos) ősapánk l gkis bb fita, a karályok (paralatai) ősapja és pártfogója.
Aukhatai (Αὐχάται; iv. 6.) – eke, h ly s bb n ekés.
Etymology: Plow, or rath r plowman.
Az sküdt k r d tmondája sz rint Napocskának (Lipoxais) – Hargita (Targi- taos) l gidős bb fitának – l származotteai. Az urak (iyrkai, ourgoi) gyik, foglal- kozás sz rint m gcímz tte csoportja: kék, h ly s bb n kés k, avagy földműv - s k, szántóv tők. J lvényük az égből aláhullotte arany k .
Katiaroi (Κατίαροί; iv. 6.) – hajtár.
Etymology: Drov r.
Az sküdt k r d tmondája sz rint Árpácskának (Arpoxais) – Hargita (Tar- gitaos) középső fitának – l származotteai. Az urak (iyrkai, ourgoi) gyik, foglalko- zás sz rint m gcímz tte csoportja: hajtárok, mai h ly sírásunk sz rint hajcsárok.
J lvényük az égből aláhullotte arany iga.
Traspies (Τράσπιες; iv. 6.) – harcfiú.
Etymology: Harc (fitght) and fi (boy, lad, son); lit rally son of fitght; fitght r.
Az sküdt k r d tmondája sz rint Árpácskának (Arpoxais) – Hargita (Tar- gitaos) középső fitának – l származotteai. Az urak (iyrkai, ourgoi) gyik, foglalko- zás sz rint m gcímz tte csoportja: harcfitak. J lvényük az égből aláhullotte arany sz k rc .
Paralatai (Παραλάται; iv. 6.) – karályok.
Etymology: Lords, rul rs. Thi lit ral s ns of th word karály is: (who) puts th arms around (his p opl ).
Az sküdt k r d tmondája sz rint Kalácskának (Kolaxais) – Hargita (Targi- taos) l gkis bb fitának – l származotteai. Az urak (iyrkai, ourgoi) gyik, foglalko- zás sz rint m gcímz tte csoportja: karályok, mai h ly sírásunk sz rint királyok.
J lvényük az égből aláhullotte arany (áldozati) tál.
Az sküdt k r d tmondájában (Herodotos, iv. 5–6.), Szél (Skyl s) király gyűrűjén (44. oldal), valamint a Tabula Peutingeriana tábláin mély hangr ndű alakban látjuk viszont király, királyné, királyok szavunkat. A szók zdő szkíta k, l ginkább ha utána mély hangr ndű magánhangzó köv tk zik, görög átírásban olykor pi alakot ölt. A kar szótő gy csapásra világos j l ntéss l ruházza f l ki- rály, azazhogy karály szavunkat: karoló, avagy karjával átfogó.
A 4. században sz rk szt tte Tabula Peutingeriana tábláin (pars xiii, s gm n- torum xi, xii.) az urak n v Paraloca Scytha , vagyis sküdt karályok.
Skolotoi (Σκολότοι; iv. 6.) – esküdötte.
Etymology: Sworn (f d ration).
Az urak (iyrkai, ourgoi) szöv tségén k n v , az sküdt név változata.
Targitaos (Ταργιτάος; iv. 7.) – Hargita.
Etymology: A contraction, th short n d v rsion of th word group Harag is- tenatya, cr at d by omission of int rnal sounds; harag (ir ) and isten (divinity) and atya (fath r). According to Herodotus and th Scythian tradition, r sp c- tiv ly, h was th fitrst (historical) rul r of th Royal Scythians (iyrkai, ourgoi).
Hargita volt az urak (iyrkai, ourgoi) lső – valóban lét ző, n m m s b li – királyának n v . Herodotos (iv. 7.), ill tv a szkíták hagyománya sz rint a p r- zsák urópai hadjárata lőtte z r évv l, t hát i. . 1512. táján uralkodotte.
Agathyrsos (Ἀγάθυρσος; iv. 10.) – Ragadozó.
Etymology: Pr dator. H is th l g ndary ponymous for fath r and p rsoni- fitcator of th p opl of Pr dator, a Scythian d ity.
Az sküdt k r d tmondájának görögös – a pontoszi görögök által m sélt – változata sz rint (Herodotos, iv. 8–10.) H rakl s és a szkíta Földanyácska, Avi (Api) l gidős bb fita. A görögök sz rint a ragadozók (agathyrsoi) m gsz mély sí- tőj , névadó ősapja.
Skythes (Σκύθης; iv. 10.) – Esküdt.
Etymology: Sworn. H is th l g ndary ponymous for fath r and p rsoni- fitcator of th Royal Scythians (iyrkai, ourgoi).
Az sküdt k r d tmondájának görögös – a pontoszi görögök által m sélt – változata sz rint (Herodotos, iv. 8–10.) H rakl s és a szkíta Földanyácska, Avi (Api) l gkis bb fita. A görögök sz rint az urak (iyrkai, ourgoi) m gsz mély sí- tőj , névadó ősapja.
Tyres (Τύρης; iv. 11, 47, 51–52, 82.) – T/r.
Etymology: Foam, froth. Thi Scythian nam of th riv r Dni st r.
A Dny szt r n v az sküdt k korában. T/r szavunk gyik j l ntés hab, taj- ték.
Hypanis (Ὕπανις; iv. 18, 47, 52–53, 81.) – Kupány.
Etymology: Cup; cup-shap riv r-b d. Thi Scythian nam of th riv r South- rn Bug.
A Déli-Bug n v az sküdt k korában. A szó h lyt kupa alak/ folyóá# ér- t l mm l bír.
Kupa szavunkat nyilvánvaló kapcsolat fűzi indo urópai stb. ny lv k alakban és tartalomban hasonló szavaihoz (Czuczor és Fogarasi, 1865).
Gerrhos (Γέρρος; iv. 19, 20, 47, 56.) – Körös.
Etymology: M and ring riv r (with a s ri s of sinuous curv s); lit rally (a riv r) d scribing circl s. Thiis nam ( rron ously) r f rs to th larg b nd of th riv r Dni p r abov th mouth of Inhul ts.
Körös szavunk tulajdonnévként id -oda kanyargó, köröző, t k rgő folyóviz t j l nt.
Herodotos (iv. 52–56.) lhibázotte l írást ad Szkítaföld folyóiról (Sulimirski and Taylor 1992). A szkíták birtokainak harmadik folyója a Hypanis (Déli-Bug), mondja Herodotos, n gy dik a Borysth n s (Dny p r), ötödik a Pantikap s (In- gul), hatodik a Hypakyris (Ingul c), h t dik a G rrhos. E név a Dny p rn k az Ingul c torkolata fölöttei szakaszára, nagy kanyarulatára hivatkozik. A Körös n - v t Herodotos h lyt az Ingul ctől, ill tv a körny ző tartománytól, a g rrho- sok (körösi k) földjétől (iv. 53, 71.) kölcsönözt .
Tanais (Τάναϊς; iv. 20–21, 45, 47, 57, 100, 115–116, 120, 122, 124.) – Dana.
Etymology: Song, m lodious nois (onomatopo ic word). Thi Scythian nam of th riv r Don, as w ll as a Scythian godd ss, Moth r of th Riv rs.
A Don n v az sküdt k korában, és gyb n az sküdt k gyik ist nség , a folyóviz k szülőanyja. N v hangutánzó szóból – dana; ; ; : dal, én k, dallamos zaj stb. – r d, s alighan m ny lvünk l gősibb rét géh z tartozik.
Dana alakját nyilvánvaló kapcsolat fűzi a hindu sz ntély gyik lakójához.
Danu, az ősi viz k m gsz mély sítőj – n v iráni ny lv kb n folyót j l nt –, Vritra, a pokolbéli kígyó szülőanyja. Dana és Danu m ggyőződésünk sz rint
gyazon törzs ágai. N m különb n a k lták hasonló n vű ist nség .
Dana n vét, mlékét számos urópai folyó m gn v zés őrzi, pl. Daugava, Dny p r, Dny szt r, Don, Dony c, Duna, Dunaj c, Dvina. Az sküdt k ill tteék Dana avi, avagy mai szóhasználatteal Dana ősanyácska névv l is. Err utal több folyóvíz ókori ln v zés : pl. Danap r (Dny p r), Danubius, Danuvius (Duna), és ma is használt n v k: Daugava, Donau, Dunav, Dvina.
Dana ist nség otte k lt él tr , ahol a n vév l f lruházotte folyóviz k többség kanyarog, vagyis K l t-Európa földjén. Az sküdt k képz l t t r mt tte m g őt, az indo urópai nép k sz ntély ib n csupán jöv vény.
Sauromatai (Σαυρομάται; iv. 21, 57, 102, 110, 116–117, 119–120, 122–123, 128, 136.) – szuromadai.
Etymology: (Inhabitant) of Syrom dia.
Az urak (iyrkai, ourgoi) – pontosabban gyik különvált csoportjuk, a cirá- kok (sirakoi) – által a Don m llékér t l pít tte madai, avagy médiai, vagyis (na- gyobb részb n) iráni r d tű nép. N vük Mada országának Syrom dia országré- szér – nagyjából a mai Irán K rmánsáh és Kurdisztán tartománya – hivatkozik.
Diodoros Sikeliotes ért sülés sz rint (ii. 43. 6.) a Kis-Ázsiában portyázó szkíták az általuk igába hajtotte nép kből (és nyilván a szöv tség sként m gny r- t kből is) sokakat magukkal ragadtak, átte l pít tte k. Az gyik nagyobb csoport
(assyrioi, l ucosyri) Észak-Anatóliában, Paphlagonia és Pontos tartomány közt t l p d tte l . A másik Mada országából jutotte a Don m llékér . Ők t n v zték – alighan m a szkíta szuromadai kif j zés nyomán – szarmatáknak (sarmatai, sau- romatai, syrmatai).
… sok leigázotte népet más hazába költöztetteek, ketteő közülük na# csoportteá lette. Az e#ik asszíriaiakból állotte, őket Paphlagonia és a Pontos közöttei földre köl- töztetteék, a másikat Médiából hurcolták el, és a Tanais (Don) mentén telepítetteék le, e népre ruházták a sauromatai nevet.
A szuromadaiakat, az i. . 7–6. század fordulóján, a Dontól k l tr t l pít t- ték l a kis‐ázsiai portyáról visszatérő szkíták. A hűbérurak, n v z t s n a cirá- kok a Kubány és m llékfolyóinak síkján laktak, és vélh tő n a Don torkolatánál és a Manyics m ntén honos jászimadaiak (ixibatai) is, l galább részb n, szkíták voltak. Az iráni hűbér s k a Don, ill tv a Volga m ntén laktak, a torkolatteól a Nagy-Irgiz, ill től g a Kis- és Nagy-Uz ny folyó vidékéig, s vélh tő n a M dv - dica és a Hopjor torkolatának környékét is méd k foglalták l.
Herodotos (iv. 21, 117.) n v z tte k szállásh lyéről, ny lvéről kképp n nyi- latkozik.
Átkelvén a Tanais [Don] folyón, már nem Szkítiában járunk, hanem az első bir - tokrész a sauromatai [néphez] tartozik, akik a Maiotis tavának öblétől kezdve az északi szél irányában foglalnak el tizenöt nap járásnyira [kb. né#száz kilométer]
kiterjedő földet, mely teljességgel híjával van mind vadon tenyésző, mind #ümölcs- termő fáknak.
És a sauromatai [nép] a szkíták nyelvét bírja, kezdetteől fogva azonban hibás ki- ejtéssel [barbár, idegen módjára] beszéli, mivel az amazonok nem tanulták meg tö - kéletesen.
A méd k közül kiszakítotte, szuromadainak n v z tte nép sség a k l t- urópai pusztán ltöltötte mint gy három évszázad során szokásaiban, ny lvéb n haso- nult szkíta hűbéruraihoz, többségük azonban, úgy tűnik, valamily n mértékb n m gőrizt anyany lvét is. Törzs ik jobbára iráni n v t vis lt k (pl. mat roi, sa- ioi, saudaratai, souard noi, thisamatai), f j d lm ik, am nnyir tudjuk, iráni n - v t vis lt k, pl. Saitapharnes.
A szuromadaiak k zd tb n (i. . 6–4. század) a szkíták hűbér s i voltak. Az i. . 4. század végén f llázadtak hűbéruraik ll n, és az urak, valamint a görögök birtokait dúlták. A Don jobb partján, ill tv a Dony c alsó szakaszánál ütötte k tanyát, s onnan indultak hadjáratokra. Királyi törzsük – basilikoi sarmatai, asa- ioi (saioi) – a Don m llékén v rt f l sátrait.
Diodoros Sikeliotes (ii. 43. 7.) kként számol b , rövid n, a történt kről.
Sok év m/lva e nép megerősödvén feld/lta Szkítaország [az urak birtokainak]
jó részét, kiirtottea a le#őzötteeket e#től e#ig, pusztasággá tettee az ország na#obb hányadát.
A cirákok nép sség – alighan m f j d lm ik m gosztottesága okán – k tteé- szakadt. Az lpártolt főurak s hív ik a Dny p rh z, az urakhoz költözt k. A ma- daiak alighan m magukhoz ragadták az irányítást, és a cirákok lv szt tteék v - z tő sz r pük t.
A madaiak támadásai nyomán a Don, ill tv a Dony c és a Dny p r közötte nyújtózkodó füv s puszta lakói az i. . 3. század l jér a Dny p rh z szorultak vissza. Az urak v zérlő törzsén k nép sség a Krím-félszig tr , ill tv a Dny sz- t r és a Déli-Bug alsó szakaszának környékéh z tömörült, és több rősít tte t l - pülést épít tte. Kis bb birodalmuk – Mikra Skythia, Scythia Minor, azaz Kis-Szkí- tia (i. . kb. 250–i. sz. kb. 200.) – n v utóbb a mai Dobrudzsa t rül tér szállotte át, ahol az i. . 2. században szintén f ltűnt k. Nyugaton, nagyjából ugyan z n időb n, a g rmánok és a k lták csapatai is b hatoltak a szkíták birtokaira, lső- sorban a nagyobb folyók, ill tv a t ng rpart m ntén.
A madaiak időről időr rátámadtak a Boszporoszi Királyságra, ill tv a gö- rög városokra. Céljuk jobbára a zsákmánysz rzés volt. Úgy tűnik azonban, a vá- rosi él t viszonylagos kény lm és biztonsága is csábítotte a ők t. F nnállásának utolsó századaiban a királyság lakosságának j l ntős hányadát madaiak t tteék ki. L t l p désük tényét több k közötte a sírf liratokon rögzít tte iráni n v k is bizonyítják (pl. Zgusta 1955). Az lső gyért lmű utalás j l nlétükr Gatalos o Sarmates király (i. . 179.) mlítés Polybios (i. . kb. 200–118.) munkájában. A Boszporoszi Királyságnak több szuromadai származású, Róma által pártfogolt uralkodója volt.
A madai nép sség maradékai végül alighan m szétszóródtak a körny ző né- p k közötte, ill tv lv szt k a napk l tről érk ző jászik (iazyg s) töm géb n. Az gykori Média lakóinak ivadékai p dig ma nagyrészt Kurdisztán (Irán, Irak, Szí- ria és Törökország) lakosai, és kurdoknak n v zik magukat.
Thyssagetai (Θυσσαγέται; iv. 22, 123.) – tősesküdt.
Etymology: Tős(#ökeres) (nativ -born, tru -born) and esküdt (sworn).
Az urak (iyrkai, ourgoi) ősi szállásh lyén – a Dony c, a Don, a Volga és az Urál folyó vidékén k rdős pusztáin – visszamaradt nép sség m gn v zés . A m llékági (m lankhlainoi) névv l ill t tte csoport is – fő fészkük a Don középső szakaszánál volt – ők t képvis lt . A névadó tős sküdt k – szomszédságukban
az uraktól lpártolt, görögös n iyrkai névv l ill t tte nép sség – az Obscsij Szirt, ill től g a Szamara folyó vidékén laktak. Az i. . 4–2. századtól a tős sküdt k és m llékágiak n v kikopotte a használatból. Alkalmasint szétszóródtak, ill tv ösz- sz kovácsolódtak más nép kk l.
A késő bronzkori (i. . kb. 1900–800.), g r ndavázas halomsírokat építő né- p sség az i. . 8. század lőtte a Déli-Urál vidékét birtokolta. Nagyobb részük az i. . 11–8. században lköltözötte ősi lakóh lyéről, és a k l t- urópai puszta nyu- gati f lét v tte birtokba (Gimbutas 1961). Görögös n vük ourgoi, az őshazában visszamaradt, tősgyök r s néprészé p dig thyssag tai (és m lankhlainoi).
A tős sküdt k uradalma nyugaton az urakéval volt határos, k l t n p dig a nyugat-szibériai argippaioi nép és a szkíta izzítók (iss don s) birtokaival érint- k z tte. Amazok a Déli-Urál rdős vidék in, m z k a Középső- és a Déli-Urál k - l ti oldalának pusztáin laktak. A tős sküdt k földj itől északra, K l t-Európa r- dős vidék in, a mai P nza körny z téb n a mordvinok (boudinoi) élt k, dél n, a Don és a Volga m ntén p dig a szuromadaiak (sauromatai).
Iyrkai (Ἰύρκαι; iv. 22). – urak.
Ourgoi (Οὖργοι): Strabon (vii. 3. 17.).
Etymology: Lords, rul rs.
Az urak, avagy királyi szkíták lpártolt, az ősi lakóh ly n – a Déli-Urál kör- ny z téb n – visszamaradt, vagy (inkább) oda visszavándorolt csoportja. A tős- sküdt k társaságában, vélh tő n az Obscsij Szirt, ill tv a Szamara folyó vidé- kén élt k.
N vük Pomponius Mela (?–45.) munkájában (i. 19. 116.) turcae, Plinius mű- véb n (vi. 7. 19.) tyrcae alakban sz r p l.
Herodotos (iv. 22.) alább idéz tte b számolója, úgy véljük, n m pontos. Első mondatának kként k ll n k zdődni : Azután, a mordvinokig, észak felé követ- kezik… Az utolsó mondat p dig – Ezek (nevezetesen a tősesküdtek) fölötte (va#is rajtuk t/l) keleti irányban… – a iyrkák népér hivatkozik.
Azután, a mordvinokon (boudinoi) t/l, észak felé következik először hét nap já- róföldnyi pusztaság. És a pusztaságon t/l, némileg inkább a keleti szél felé kanya- rodva, a tősesküdtek (thyssagetai) által elfoglalt földre érkezünk; na# létszám/ és sajátszerű nép. Ezek vadászatból élnek. És velük szomszédosak, u#anazon vidéke- ken telepedtek le, akiket uraknak (iyrkai) hívnak, akik szintén vadászatból élnek, melyet a következő módon #akorolnak. A vadász felmászik e# fára, és otte leselke- dik a vadra. Fák pedig bőséggel vannak az egész területen. És minde#iknek kéznél van lova, melyet megtanítotteak a hasára feküdni, ho# meglapuljon, és kutyája is.
És amikor megpillantja a fáról a vadat, először kilövi nyilát, majd lovára száll és üldözi, a kutya pedig megragadja [a vadat]. Ezek fölötte keleti irányban más szkí- ták laknak, akik pártot ütötteek a királyi szkíták (basileioi skythai) ellen, és í# ke- rültek e vidékre.
Strabon (vii. 3. 17.) a királyiakat (basil ioi: Βασίλειοι), avagy királyi szkítá- kat és az urakat (ourgoi), úgy tűnik, más-más népn k tartja.
A Dnyeper (Borysthenes) és az Al-Duna (Ister) közöttei vidék fölöttei tartomány első része az esküdtek (getai) pusztasága. Azután következnek a t/ri esküdtek (ty- regetai), s ezek után a szarmata jászik (iazyges sarmatai); és a királyiaknak (basi - leioi) nevezetteek és az urak (ourgoi), na#obbrészt sátorlakók, kevesen pedig föld- művelők. Ezek, mint mondják, az Al-Duna (Ister) mentén is laktak, #akorta mind- két parton.
A görögök r ndsz rint szöv tségük n v sz rint, szkíta, azaz sküdt címm l ill tteék az urakat, s zt olykor ki gészít tteék a királyi minősítő j lzőv l. Az urak k zd tb n a k l t- urópai puszta k l ti f lét birtokolták. Egy csoportjuk az i. . 8. században hadi vállalkozásba fogotte a Kaukázuson túli t rül t k n. Írotte forrá- sok, az i. . 8. század lső f léb n, lőször róluk tudósítanak. Az asszírok szöv t- ség s ként huszonnyolc évig uralkodtak Asszíria madai birtokain (Syrom dia).
A k l t- urópai nép sség jó rész – több csoportjuk visszamaradt a korábbi szállásh ly n – az i. . 8. században az Al-Duna, ill tv a Déli-Bug (Kupány: Hy- panis) és a Dony c (Körös: Hyrgis), ill től g a Don (Dana: Tanais) közöttei pusz- tát foglalta l. Egy lpártolt csapatuk (iyrkai) a Szamara folyó környékén t l p - d tte l .
Az asszírok birodalmának össz omlása után, az i. . 7–6. század fordulóján, a Kis-Ázsiában portyázó csapat gy rész – cirákoknak (sirakoi) n v zték magu- kat – visszatért a k l t- urópai pusztára, és a Kubány folyó (Kupány: Hypanis) környékén t l p d tte l . A magával ragadotte szuromadai (sauromatai) nép sség- n k a Dontól k l tr j lölt ki lakóh ly t.
Az i. . 2. században a királyi szkítáknak is n v z tte urak lőbb a görögök b - folyása alá k rült k, majd a Római Birodalom hűbér s ként folytatteák él tük t.
Nép sségük gy rész vélh tő n a jászikhoz (iazyg s) csatlakozotte.
Askhy (ἄσχυ; iv. 23.) – acsari.
Etymology: Tart, acrid, bitte r.
Egy s török ny lv kb n a görögös askhy szó m gf l lőj ma is él; ny lvünk- b n hasonlóképp n. J l ntés , törökb n és magyarban gyaránt, fanyar, keserű.
Gombocz (1908) a szóban forgó kif j zést török jöv vényszónak mondja.
