GAZDASAGTÖRIÉNELMI SZEMLE MAGYAR

Teljes szövegt

(1)

MAGYAR

GAZDASAGTÖRIÉNELMI SZEMLE

KIADJA

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÉS A NAGYM. FÖLDMIVELÉSÜGY1 MINISTERIUM TÁMOGATÁSÁVAL·

AZ.ORSZÁGOS M A G Y A R GAZDASÁGI EGYESÜLET

SZERKESZTI

D

R

· KOYÁTS FERENCZ

EGYETEMI MAGÁNTANÁR,' KIK. JOGAKADÉMIAI NYILV. RENDES TANÁH.

AZ EGYESÜLET R É S Z É R Ő L A SZERKESZTÉSRE F E L Ü G Y E L

SZILASSY ZOLTÁN

AZ OSIGK. SZERKESZTŐ TITKÁRJA.

X . É V F O L Y A M

— 1 9 О З . = = -

BUDAPEST

P Á T R I A " IRODALMI V Á L L A L A T ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMÁSA

1903.

(2)

50458

(3)

TARTALOM.

I. ÉRTEKEZÉSEK.

Oldal.

Dr Erdélyi László. A bakonvbéli apátság Árpádkori oklevelei. ... ... ... ... ... 193 Kerekes György. A kassai lcereskedő-czéh (Bruderschaft) könyve. 1446—1553. ... 342 Munkás László. A magyar királyi posta a XVII. század második felében

(1664—1680). , 238

— . Az. utolsó magyarországi főpóstamester és kora (1680—1700).._. 385

— A magyar posták a XVIII. század elején 1700—1716. 436 Dr, Ortvay Tivadar. Állatgazdaságtörténelmi adalékok. Különös tekintettel

Pozsonvvármegyére. I. ... ... ... ... . . . ... .__ ._. ._. ... ... 49 Pór Antal. Külkereskedelmünk fellendülése a XIV. században. ... ... ._. ... 433 Dr Talláis Sándor, к magyar kamara állapota 1627—1628-ban. ._. ... .__ ... ... 1

— Két világkeresdelmi czikkünk а* XVIII. században ... ... 97 (I. (Bevezetés) 97 — II. Á- magyar' réz a világpiaczokon 101 — III. A

magyar kéneső a világpiaczokon 133)

— A rézpénz mint orjzâms^çsap.âs^^S^tan^, - - — — ... 66 Zoltai Lajos. Debreczen a török uralom végén. A város háztartása. 1662—1692.

I—II. 289, 404

II. ADATOK.

X V . S Z Á Z A D .

A kassai egyesült lakatos-, sarkantyús-, pánczélgvártó- és csiszár-czéh szabály-

zata (1461). Közli: Kemény Lajos ... ... ... .... ... ... 426 A kassai posztókereskedők 1461. évbeli szabályzata.. Közli: Kemény Lajos ... 428 A kassai szabók 1461. évbeli czéhszabályzata. Közli : Kemény Lajos ... .... ... 429

. XVI. s z á z a d .

Kassa város gabonatisztjeinek számadása az 1512. évről. Közli: Kemény Lajos 454 Városi behozatali vám Pozsonyban 1559. évben. Közli: Dr. Kováts Ferencz 32 Kalmár Gergely deák regestumja kereskedéséről 1574—82. Közli : Kerekes György 71

X V I I . S Z Á Z A D .

Eszterházv Miidós nádor utasítása munkácsi tiszttartójához (1613). Közli : dr.

Merényi Lajos ... ... ... .... ... .... ... ... ... ._. ... ... 153 Eszterházy Miklós utasítása lánzséri tiszttartójához (1615). Közli : dr. Merényi

Ijajos ._. ._. ... ... ... ... —. ... ... ... ... ... ... ... ... ... 456 Debreczen város zálogos jobbágyai és bódogfalvai ispánja. Közli: Zoltai.Lajos 36 A hódoltság adózása történetéhez. Közli : dr. Merényi Lajos ... ... ... •„. - 18 Adatok a felsőmagyarországi czéhek történetéhez 1632—1701 közt. Közli: dr.

Lukinieh Lmre ... .... .... ... ... ... ... .... ... ... ... ... ... ... ... 156 Rákóczi Pál és a mádi jobbágyok szerződése 1635. Közli : dr. Kárffy Ödön ... 463

(4)

Oldal.

A szempczi és cseklészi tizedszedők instractiója. I. Thúrzó Mihály gróf utasí- tása dézsmásaihoz 1636. — II. Kamarai utasítás a szempczi és cseklészi

dézsmásokhoz. Közli: dr. Merényi Lajos. ... ... ... ... ... ... ... 160 Az első herczeg Eszterházy fraknóvári ingóinak leltára 1650-ből. Közli : dr.

Merényi Lajos — ... ... — — — — — — 166 Debreczen város felülvizsgált számadásai 1676—1684. évekről. Értekezésének

okmánytárakép közli: Zoltai Lajos — ... — ... ... 256, 353 Inventarium а sentei majorságrul (1677). Közli: dr. Merényi Lajos ... ... ... 467 Nagybányai bányászati és pénzverő utasitás 1680-ból. Közli : dr. Kárffy Ödön 179 Késmárk városának vagyoni kimutatása 1687-ből. Közli : dr. Lukinich Imre ... 465

III. IRODALOM.

Pannonhalmi Szent-Benédekrend története. Szerkeszti dr. Erdélyi László. Első kötet. Ismerteti: dr. Kováts Fermez ... .... ... ... ... ... ... ___ ... · 39 Kováts Ferencz dr. Nyugatmagyarország árúforgalma a XV. században. Ismer-

teti : dr. Ortvay Tivadar ... ... ... ... ... ... ... .... ... ._. -42 Gazd as ág tör tén elmi irodalmunk'1902-bén. Közli: Barcza Imre ... .... ... 185

Új könyvek. (A gazdaságtörténeti irodalom repertóriuma.) ... ... ... ... .... 277, 468

IV. VEGYESEK.

dr. Kováts Ferencz. Kereskedő-társaság Pozsonyban a XV. század'elején ... ._. 95

Kropf Lajos. Magyar cséplőgép a XVIII. században ... 376 dr. Merényi Lajos. Hogy vettük a svájezi marhát 1680-ban ... ... ... .... 284

dr. Réesey Viktor. Egy külföldi író véleménye hazánk mezőgazdaságáról a XVIII.

század végén ... — ... — .. __. ... ... ... ... __. ... ... 96 dr. Takáts Sándor. A magyar érezpénz kivitelének tilalma 1543-ban .... ._. ... 373

— A felsőmagyarországi bortermés 1565-ben — — ... ... .... ... ... 44 . — Paul Leonidi de Bono találmánya... ... ... ... .1. ... 45

— Az udvari kamara tagjainak ezüstjárulékai ... ... .... ... ... ... ... __·_ 284

— A felsőbányai arany- és ezüstbányák, továbbá a nagybányai pénzverő-

ház bevételei az 1719—1721. években 285

— A magyar királyi sóhivatalok bevétele 1720—1724-ig .... 431

— Az alsó dunameriti halászat, továbbá a desmarit és a tutunerit bérbe-

adása 1720-ban. ·.. . . . 46

— Spanyolok telepítése Pancsovára. ... ... ... ... ... ... ... 47

— Magyarország borkivitele Sziléziába 1735-től 1756-ig ... ... ___ ... ... .... 373

— Az arany mint orvosság ... ... — . . . ... ... ... . . . ... ... ... ... .'__ . . . ... 284

— A gönczi fa és az antalhordó ... — ... ... — — — — ... ... ... ... 190

— Magyarország kivitele Sziléziába 1751., 1752. és 1753-ban... ... ... ... ... 475

— Kísérlet a hamuzsír monopolizálására ... ... ... ... ... ... 191

— Magyarország borkivitele Galicziába és Oroszországba 1800., 1801. és 1802-ben ... 430 .

— A pozsonyi hajósok vállalatai 1806-ban ... ... ___ ... ... .... .... ... 374

V, GAZDASÁGTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ.

A „Századdk" 1902. évi' folyamának repertóriuma — ... ... ... ... 377 Vier telj ahresschrift für Social- und Wirtschaftgeschichte ... ... ... ... ... ... ... 286

(5)

A M A G Y A R K A M A R A Á L L A P O T A 1 6 2 7 — 1 6 2 8 - R A N .

Irta : D R . T A K Á T S S Á N D O R .

Magyarország gazdasági és kereskedelmi életén a bécsi udvari kamara politikája vörös fonálként húzódik végig. Három századon át ezer és ezer sebet ütött az ország testén; balga intézkedéseivel és önző keres- kedelmi politikájával tönkretette kereskedelmünket, megrontotta pénz- ügyünket. Kollonich szájába adják a híres mondást, hogy koldussá teszi Magyarországot, pedig mikor Kollonich — állítólag ezt mondotta, Magyarországot már rég koldussá tette az udvari kamara. Bár törvé- nyeink értelmében semmi köze sem volt Magyarország beléletéhez, mégis beleavatkozik minden ügyünkbe, még törvényhozásunkba is, s a' rendek követeléseire a király azt feleli, amit neki az udvari kamara előír.

Az udvari kamara ilyetén szerepe mérhetlen gyűlöletet keltett nálunk mindenféle kamarai intézmény iránt. Az udvari kamara azonban a gyűlöletet nem érezte, mivel az teljes erejével a magyar kamarára' szállott. A magyar kamara a papiroson önálló kormányszék gyanánt szerepel, a valóságban azonban az udvari kamara végrehajtó fiókinté- zete volt. Talán épp e miatt kellő tekintélye sem itthon, sem Bécsbén sohasem volt. Ennek részben a magyar kamara elnökei is okai voltak. Ezek az elnökök majdnem kivétel nélkül tiszta kezű becsületes emberek voltak. A magyar kamaránál sohasem fordultak elő olyan óriási visszaélések, csalások és sikkasztások, mint az udvari kamaráknál a 17.' században. A magyar kamara elnökei azonban másrészt túlságosan lojális, mindenféle felsőbb akarat előtt készségeson meghajló, hű és engedelmes hivalnokok voltak, akik nemzeti és politikai törekvéseinkkel soha sem értettek egyet. Nem volt rend, osztály vagy testület Magyar- országon, melynek java a nemzeti felkelések idején nem állott volna a nemzeti ügy mellé. Egyedül a magyar kamara tagjai s elnökei maradtak mindig ő Felsége és az udvari kamara hívséges alattvalói. S bár az udvari kamara ezt sokszor megtapasztalhatta, azért a magyar kamara iránt bizalmat vagy jóindulatot sohasem mutatott. Ellenkezőleg, amikor csak tehette, vágott egyet rajta. S mivel az ilyenre bőven alkalom nyilt, a magyar kamarának sok hamis vádaskodáson kellett átesnie, sok gya- núsítást eltűrnie. Az udvari kamarának sok pénz kellett, a magyar

Gazdaságtörténelmi Szemle 1903. 1 ν

(6)

kamara meg nem birt pénzt teremteni; szegény volt az ország, a milyen szegény csak lehetett, s a bevételek az emelkedő kiadások mellett évről-évre csökkentek. A bevételek apadását az udvari kamara rendesen a magyar kamara hanyagságának s rendetlenségének tulaj- donította, s ilyenkor az uralkodónál vizsgáló bizottság kiküldését sürgette.

A vizsgáló bizottságok azonban holmi apróságokon kivül mást nem konstatáltak, mint hogy a kamarai bevételek folyton apadnak. A 16.

és 17. század folyamán többször megesett, hogy ilyen bizottság vizs- gálta a magyar kamara ügyeit, de nagyobb visszaéléseket egyszer sem tudtak kisütni.

Bethlen Gábor korában a magyar kamara élén Pálffy Pál állott.

Bátor, szókimondó s a törvényekhez erősen ragaszkodó férfiú volt.

Annyi önállóságot és önérzetet soha egy kamara-elnök sem tanúsított az-udvari kamarával szemben mint Pálffy. Nem egyszer hímezés-hámozás nékül megírta az udvari kamarának, hogy az Magyarország törvényeiben a legteljesebb tudatlanságot árulja el. Sőt magának a királynak is meg- mondotta 16õl-ben, mikor már a nádori tisztben ült, hogy a mono-

•polium behozása ellenkezik az ország törvényeivel, s ő annak behoza- talába sohasem egyezik bele.

Pálffy Pál a kamaraelnökséget a legnehezebb időben viselte.

Bethlen Gábor háborúi alatt úgy a szepesi, mint a pozsonyi kamara a legfőbb jövedelmi forrásaitót elesett. A „nevus aerariií\ amint a marhakereskedést szokták nevezni, a háborús évek alatt szünetelt ; a békés idők visszatérésével meg évek kellettek, mig régi erejéhez térhetett.

A harminczéves háború rengeteg összegekbe kerülvén, a végvárak részére az örökös tartományokból a szokásos segély czimén egy fillér sem jött. be, s a katonák a magyar végházakban éh-halállal küzdöttek. 2) A gabona és bor ára hihetetlenül felszökött, mivel a földeket a legtöbb vármegyében a háború félelme miatt két éven át nem vetették be. Hozzá- járult az általános nyomorhoz a jó pénz hiánya, s a tömérdek silány pénz forgalomba hozása. Nem csoda, hogy a kamara ilyen körülmények között a kiadásokat nem tudta födözni.

Pálflynak ő Felsége leveleire adott válaszai a Közös pénzügyi levéltárban vannak.

2) Eszterházy Miklós például így ír a katonák nyomoráról : „Én teljességgel elbúsultam a vitézlő rendeknek ez kimondhatatlan szükségét látván. Szüntelenül jönnek rám szánakozásra méltó panaszkodásokkal. Némelyek ugyan nyilvánosan mondják, hogy szabad vagyok véle, há megöletem is, mert szemem előtt éhei meg nem hal- hatnak." Majd· hozzá teszi, hogy ha nem segítnek rajtuk, „mind éhei halnak meg, avagy ki kell innét szökniek" ! (Esterházy levele Pázmány Péterhez, köz. pénz. levélt, Hung. 14,463 fase. 1623). Ugyanily dolgokat írnak Győrből és Komáromból is. így 1623. márczius 18-án Győrből jelenlik, hogy a katonák három nap óta egy falat kenyeret sem kaptak.

(7)

3

Ismeretes dolog, hogy a magyar harminczadok királya a magyaróvári dédelgetett főharminczad volt. Marhakereskedésünk legtöbb jövedelme itt folyt be. Rudolf uralkodása idején e harminczad hivatal olykor

120,000 forintot is hozott egy évben, vagyis sokkal többet, mint a mennyi a magyar kamara mindennemű jövedelme volt Bethlen Gábor korában. Ezt a végtelenül fontos harminczadot azonban az alsó-ausztriai kamara alá helyezték, s jövedelméből magyar czélra alig jutott valami..

A főherczegnök évjáradékai, udvari hivatalnokok és külföldi tisztek fizetése a bevételeket teljesen fölemésztették. Az országgyűlés ismételt- sürgetésére II. Ferdinaud 1628. október 6-án jelentette, hogy elvben nem ellenzi az óvári, meg a horvát-szlavon harminczadoknak a magyar kamara hatósága alá rendelését. Ezt az engedményt azonban Ferdinánd, csak a jogi kérdésekre tette, a jövedelemmel később is ő rendelkezett..

így 1631-ben az óvári főharminczad 54,580 frtnyi bevételéből az udvar szükségleteire 25,827 frt, az osztrák hajózási felügyelő fizetésére 604l·

frt, Erzsébet főherczegné részére 1234 frt, udvari hivatalnokok nyugdí- jára 8999 frt, a harminczad hivatalnokok fizetésére 3265 frt, épüle- tekre 413 frt fordíttatott. Előre kiutalványoztak 8400 frt-ot. Magyar czélra, vagy éhező katonáink fizetésére semmit sem utalványoztak.

II. Ferdinánd koráig az udvar meg volt elégedve az óvári harminczad jövedelmével, s a többi harminczad bevételéhez csak ritkán tartott igényt II. Ferdinánd azonban épp a legszűkebb időben, 1625-ben elrendelte, hogy a magyar kamara ezentúl az udvari konyha részére évi hatezer forintot fizessen. S abban az időben, mikor a legégetőbb dolgokra sem volt pénz, a magyar kamara a borokon és a marhán kivül 1628-ig készpénzben is 12598 frt.-tal járult az udvar konyha fen- tartására. Többet nem adhatott, mert nem volt. S az udvari kamara

1628. január havában mégis azt irta, hogy Pálffy az udvari konyhára egy fillért sem ad ! 3) Bár ugyanekkor a „honorárium reginale" elő- teremtésén is a magyar kamara fáradozott, II. Ferdinánd a spanyol infánsnőtis évi tízezer frtnyiévjáradékával először a pozsonyi harminczadra, aztán a magyar kamarára utalta ! S mivel a kamara ez utóbbit sem tudta a rendes időben előteremteni, Juon Ambrosio Renz, az infánsnő bécsi rezidense, 1629. január havában az udvarnál sürgette a 10,000 forintot.

Az udvaron kivül a magánfeleket is a harminczadokra szokták volt utalni követeléseikkkel. Ezek a követelések aztán annyira felsza-

3) Köz. pénz. levélt. Hung. 14472 fase, „пес unicum teruntium ad rationen culinariam suae maìstatis hinc transmissum." Pálffynak 1627. áug. 9-én kelt jelen- tése szerint a magyar kamara egyszerre 300 ökröt küldött külföldre, ő Felsége konyhájára.

1*

(8)

porodtak, hogy a bevételekből még a kamatokat sem tudták kifizetni.

A nádor követeléseiről nem is szólván, elég ha Pálffy Pál kamaraelnök

•esetét felemiitjük, Az ő és két testvére követelése már 1625-ben 200,000 forintra rúgott, s ez az összeg később jóval nagyobb lett. Arról szó sem lehetett, hogy a magyar kamara ilyen összegeket készpénzzel kifizethessen, hisz egész éve bevétele sem rúgott százezer forintra.

Szerinte szerencse volt iiy körülmények között, hogy fiskusi jószág mindig akadt, s ha minden hitelezőnek nem is jutott jószág, sokat

•mégis ki lehetett elégíteni. Az Esterházyak, Pálffyak, Tökölyiek stb.

ekkor s ily inódon kapták nagy uradalmaikat.

A magyar kamara ez időbeli állapotáról világos képet nyújt az 1628. márczius havában fölterjesztett mérleg, mely az utóbbi öt év

•összes bevételeit és kiadásait fölöleli. E mérleg szerint az átlagos évi bevétel az utóbbi öt év alatt 90,587 frt.-ot tett ki, az évi kiadások pedig 144,702 frt.-ra rúgtak. A régi adósság és teher 7,032,788 frt.-ot tett ki. Az évi bevételeket tehát 49,105 frt-tal multák felül a ki- adások. 4)

A kamarai bevételek hanyatlásásával egyidejűleg a bányavárosok bevételei is nagyon megcsappantak. A kincstárnak annyi pénze sem volt, hogy elegendő munkást tartson és fizessen. A bányákon fekvő nagy adósságoknak még kamatait sem tudták rendesen fizetni. Ezen állapotoknak természetesen nem a kamaragrófok voltak okai ; de mégis őket szidták és gyalázták. Pedig teljesen igaza volt Socie kamarai algróf- nak, mikor a sok panaszra azt felelte, hogy ,,ahol semmi sincs, s ahova semmit sem adnalc, onnét semmit sem sem várhatnak." Mi — írja ugyanő :

— szívesen segítenénk a bajon, de nem rendelkezünk semmiféle segélyeszközzel ; s ígv Páiffy Pál ostorozását és szidalmait nem is érdemeltük meg.5) Ugyanő Pálffy Pálhoz azt írja, hogy a császári hiva- talnokok a körmöczi kamaránál soha annyi alkalmatlanságot és zak- latást nem szenvedtek, mint a drága bányák mostani gonosz állapotakor,6) amikor e bányáknak, a királyság legnemesebb kincsének, élete csak egy selyemszálon függ. A tiszteket fizetni nem tudjuk, a szegény munká-

soknak izzadással szerzett bérök fejében több ezer forinttal adósak vagyunk. Az ide utalt hitelezőket még kevésbé tudjuk kielégíteni. Az

•esztergomi érseknek magának tízezer forinttal tartozunk. E súlyos idők-

4) K. ott. Der aiiwesenden Hofkammer wtrdet der Hungarischen Kammer- Bericht die Ertragung der Geföllen aida zur Nachrichtung eingeschlossen. (Március .22. 1628.)

δ) К- ott: Sock levele Wendenstein Jánoshoz, a magyar bányavárosok kamara- grófjához. Körmöcz, 1628. február 4. ·

6) „Bey deme Übelstand der lieben Perwerkh . . . "

(9)

5

ben pénzt sehol sem kaphatunk ; most nehezebb száz forintot szerez- nünk, mint azelőtt ezeret.7)

A körmöczi kamarára nemcsak azért panaszkodtak, hogy kevés jövedelmet hajt. Súlyos és folytonos panaszok hangzottak az érczpénz silánysága miatt is. Ez utóbbi dolog legjobban a hódoltságiakat sújtotta.

Eszterházy nádor többször megkereste ez ügyben a budai pasát, ,8) kérvén öt, ho»y az uj ezüst pénzt válogatás nélkül fogadja el alattvalóitól.

A budai pasa azonban csak bizonyos föltételek mellett volt erre haj- . landò. Eszterházy nádor ekkor a kamaragrófhoz fordult, s tőle kért felvilágosításokat, hogy mi az oka az uj ezüst pénz könnyüségének s különféleségének, s vájjon a török asperl nevű pénz ér-e annyit, mint a magyar. Ezekre és egyéb kérdésekre Wendenstein kamaragróf távol- léte miatt Sock alkamaragróf adta meg a választ. Az asperl nevű török pénzt — írja — megpróbáltuk. A mostani magyar pénz nemcsak hogy nem rosszabb, hanem határozottan jobb, mint a török asperl;

mert 15 magyar fillérben annyi ezüst van, mint 111/2 asperl-ben. Ami azt az állítást illeti, hogy a magyar pénz napról napra rosszabb lesz, arra csak annyit jelenthetünk, hogy a pénzt a császári végzés szerint készítik, s minden márka ezüstnél pontos próbákat végeznek.

Azt azonban lehetetlen kivinnünk, hogy minden magyar fillér (pfennig) teljesen egyenlő súlyú legyen. A töröknek azt a kívánságát, hogy a a mostani jobb pénzt a régi rosszabbtól határozott jel különböztesse meg, mi nem teljesíthetjük császári rendelet· nélkül. A pifkofszlcy nevű lengyel garas szintén rosszabb a magyar pénznél, mert egy lengyel garasban kevesebb az ezüst, mint három magyar fillérbeD.9)

Amíg a nyugati részeken a kincstár mindennemű bevétele imígyen kevesbedett, azalatt a keleli Magyarországban, vagyis a szepesi kamara területén még rosszabbul álltak a dolgok. A hét leggazdagabb s leg-

termékenyebb vármegye Bethlen kezére került. Az ország e részén tehát a marha· és borkereskedés jelentékeny jövedelmét Behtlen Gábor húzta. Mivel azonban a magyar király területén történt, mindakét fél igyekezett a kereskedőtől a harminczadot megvenni. Nehogy ilyen módon a kereskedés teljesen megszűnjön , a magyar király és Bethlen Gábor megbízottai az úgynevezett tokaji tractatuson közös megállapodásra igyekeztek jutni. Mégis egyeztek itt. hogy az erdélyi fejedelem a. Magya- országon át külföldre hajtott marha uián a szokásos harminczadokat szedheti. A hét vármegyéből kivitt borok után pedig a magyar király

7) Köz. pénz. levélt. Hungarica 14474. fase.

8) „Requisivimus de eo saepius Budensem passam" etc. Esterházy levele a · kormánygrófhoz 1628. január 16.

. 9) Köz. pénz. levélt. Hung. 14474. fase.

(10)

harminczad-hivatalaiba.n minden hordó bor után 2 frtot szedhet, s erre a czélra külön pénzszedöket tarthat a magyar király harminczad-hiva- talaiban.10) Természetesen a magyar király harminczadosai is megvették azon árúk után a harminczadokat, amiket Erdélyből vagy a hét vármegye területéről hoztak be, s azok után is, amiket külföldről Erdélybe vagy a hét vármegyébe vittek. S mivel Bethlen a külföldre vitt vagy onnét hozott árúczikkek harminczadát egy harmadával fölemelte, a kereskedők mást sem tettek útközben, mint vámokat és harminczadokat fizettek.

Ezen állapot tarthatatlanságát Bethlen Gábor csakhamar belátta s 1627 november havában Cserényi Farkas révén azt kívánta, hogy csak egy harminczadot szedjen mindkét fél. u) Erre a kívánságra Hoffman György, a szepesi kamara feje azt felelte, hogy a tokaji tractatusban erről szó sem volt, s ha a magyar király e kívánságot teljesítené, minden jöve- delemtől elesnék. Mert a hét vármegyéből tízszer annyit visznek ki, mint a mennyit behoznak. Hoffman ezért csak javasolta, hogy marad- janak a tokaji tractatus mellett ezentúl is. Bethlen Gábor úgyis kettős

harminczadot szedett a felektől. Ha Erdélyből a hét vármegyébe jön valaki, árúi után harminczadot fizet, — ha a két vármegyéből a magyar király területére akar menni, ismét harminczadot fizet.

A magyar kamara 1627 nov. 27-én kelt felterjesztésében teljesen a magáévá tette, amit Hoffmann írt, s ő is a tokaji tractatushoz ragaszkodott. Pedig nyilvánvaló dolog volt, hogy az erdélyi fejedelem a tokaji tractatust nem tartja kötelező egyességnek, hanem csak egyszerű tárgyalásnak, s így a magyar kamarák merev magatartása a fejedelem kívánságaival szemben már csak azért is helytelen volt, mivel ama

kívánságok teljesítése többet használt volna a magyar kereskedelemnek, \ mint magának Bethlennek.

A következő év nyarán Bethlen Cserényi Farkast felküldi Pozsonyba, hogy ott a magyar kamarát rávegye a kereskedők sérelmeinek orvos- lására. Cserényi írásba foglalta a fejedelem kívánságait. Mondhatjuk,

10) ,,ut sua serenitas imposterum in lo eis tricesimarum suae maiestatis per

•qua loca vini eductio in extra regna fieri consuevit, peculiares perceptores inter- -tenere possit, qui a quolibet vaso vini per praefatas ditiones suae maiestatis ex

•septem comitatibus ad extra regna eduçendo, duos floren os Hungaricales itidem in

»usuali atque currenti monela nomine tricesimae pro sua serenitate percipiat." (A tokaji tractatus III. pontja.) A tokaji tractatut 1627. május 10-én irták alá a két fél megbízottai : Pyber János püspök, Osztrovics István és Hoffman György mint a király kiküldöttei, továbbá D. Belleváry, Lónyay Zsigmond, Kassay István és Bornemissza János mint az erdélyi fejedelem megbízottai.

u) Hoffman György jelentése Eperjesről 1627. novomber 16-án. „de exigendo unico duntaxat vectigali ab iis. qui ditionibus suae maiestalis in ditionem dicti principis et viceversa quaesturas exercent.'·

(11)

7

hogy e kívánságok egytől egyig méltányosak s igazságosak voltak. A fejedelem kívánta, hogy a harminczadok szedését igazságosan rendezzék s hogy egyik fél se szedhessen egynél több harminczadot. Sürgette továbbá a lengyelországi borkereskedés szabályozását; mivel a magyar kereskedők Lengyelországban hihetetlen zaklatásoknak és erőszakosságoknak vannak kitéve. Bethlen e bajon úgy akart segíteni, hogy a magyaroknak mindkét fél tiltsa meg a borkivitelt ; hadd jöjjenek a lengyelek az országha, úgy mint régen, legalább több pénz jön az országba. A fejedelem harmadik kívánsága az volt, hogy az erdélyi ezüst pénzt, mely épp oly jó, mint a magyarországi verésű, a magyar király területén is teljes értékében elfogadják s forgathassák.12)

A magyar kamara ezúttal is megmaradt előbbeni elhatározása mellett, s Bethlen kívánságaira most is csak azzal felel meg, hogy a tokaji tractatus- tól semmiben sem tér el.13) így aztán nem lehet csodálnunk, hogy a harmin- czadok, s velük együtt a magyar kamara bevételei is, folyton apadtak.

A míg a pozsonyi és szepesi kamara területén ilyen viszonyok apaszták a bevételeket, azalatt a horvát-szlavon részek harminczadainak bevételei is alaposan megfogytak. A súlyos időkön kivül a nedölczei főharminczad-hivatalíiak és a fiók intézeteknek azonban más bajuk volt, s más dolog okozta a bevételük apadását. Eme részek harmincza- dainak legfőbb jövedelmi forrrása szintén a marhakereskedés volt.

Mivel a velenczei kereskedők évenkint legalább húszezer marhát haj- tottak ki e részeken át az országból, a horvát-szlavon részek harmincza- dainak nem csekély jövedelme volt. Az 1626. évtől kezdve azonban ez a jövedelem átszállott a gráczi Hofpfennig amt-va.. II. Ferdinánd ugyanis a velenczei marhakereskedést, mint monopóliumot, bérbe (appaldóba) adta öt évre Mathia Gualandro-nzk. A szerződés szerint Gualandro minden kihajtott marha után 2 frt 30 kr.-t fizetett a gráczi Hofpfennigamt-ba, s ennek fejében a magyar és török marhát szabadon és minden fel- tartóztatás nélkül hajtotta ki. 14)

12) A kívánságokat Cserényi a következő jellemző sorokkal fejezi, b e : „de quibus iam saepius et hic in aula maiestatis vestrae et praete'rito anno comrnis- sarios utriusque partis tractatum fuerit ; nihit tarnen effectuatum hactenus est. Ut igitur iam tandem certum aliquod statutum stabiliatur resque secundum aequitatis et iustitiae normam ita componatur, ut quaesturae merces cum haud gravi nego- ciatorum utriusque partis detrimento exerceri quam commode possint neque tanta quaerelis et incommoditatibus ausa praebeatur.'·

1S) Köz. pénz. levélt. Hung. A magyar kamara felterjesztése az udvari kama- rához 1628. julius 15.

14) Statthalterei levéltára Graz-ban, Revers vom Mathia Gualandro wegen des ime de novo auf 5 Jahrlang ve [-willigten Ochsen-Appalts. E szerződést 1632-ben II.

Ferdinánd öt évre újra meghosszabbította.

(12)

Eszerint akár a pozsonyi vagy szepesi kamarák, akár a bánya- városok vagy a horvát—sziavon részek anyagi viszonyait vizsgáljuk, mindenütt ugyanazzal az elszomorító jelenséggel találkozunk. Szegények voltak az emberek, szegény volt az ország, s a kamara nem birta ezt a súlyos terhet, mely a honvédelem kiadásai és az udvar követelései révén reá nehezedett. Hasztalan volt itt egyesek iparkodása és tevé- kenysége ! Jobb és szerencsésebb idők kellettek ahhoz, hogy az ország a háborús idők bajait kiheverje, s az udvar méltánytalan követeléseitől megszabaduljon.

Az udvari kamara gyanús szemmel nézte a magyar kamara jöve- delmeinek folytonos csökkenését. Amit a háborúk nyomaiban járó álta- lános elszegényedés, meg a politikai viszonyok okoztak, azt a bécsi kamarás urak a magyar kamara hivatalnokai hanyagságának és könnyel- műségének tudták be. Bűnös visszaéléseket, könnyelmű pazarlást, söt talán sikkasztást is sejtettek ott, hol a hihetetlen pénzhiány miatt akkor ilyenekről szó sem lehetett. Az udvari kamara gyanúját a névtelen föl- jelentések is növelték. Ügy látszik, hogy a feljelentők egyike a magyar kamara tagjai közül került ki. A körülmények arra vallanak, hogy Dub- niczay János számvevő volt e. feljelentő, a ki ilyen módon akarta a tanácsosi méltóságot elnyerni. Nem is rosszul számítóit, mert Eszterházy nádor és az udvari kamara hathatós támogatására csakugyan tanácsossá nevezték. Ho«y az udvari kamara Dubniczay val bizalmas lábon állott, az a hivatalos iratokból is kitűnik. így 1628. január 5-én az udvari kamara azt ajánlotta ö felségének, hogy Dubniczayt hivassa Bécsbe, s itt majd megtudják tőle, minő sáfárkodást folytat a magyar kamara.10) Ügy látszik, hogy Pálffy Pál kamaraelnök megtudta, hogy miben sántikál Dubniczay, mert még ugyanez év január havában őt rútul leszidta.

Erről a dologról maga Dubniczay tudósítja ő felségét. Mikor Pálffy kamara- elnököt felkértem — írja a királynak — hogy engedelmeskedjék ő felsége parancsának, s öt hónappal ezelőtt történt kineveztetésemet (tanácsossá) végre vegye tudomásul, hirtelen haragra lobbant, s Pozsony legné- pesebb utczáin az ő lakásátói a kamarai épületig éktelen szidalmakkal és becsületemet· mélyen sértő kifejezésekkel halmozott el, azonkívül erősen fenyegetett, hogy életemet és becsületemet is el fogom veszteni.

Mindez nagy sereg ember jelenlétében történt.16)

Dubniczay mellett 1628 január 29-én az udvari kamara is írt ő felségének. Pálffynak ez az eljárása — írja — éppen nem méltó egy

) Közös pénzügyi levélt. Hung. 1628.

16) „ab hospitio suo usque ad aedes camerales cum stupenda plurimorum hominum cum externorum, tum internorum admiratione multas in super commi- nationes de amissione vitae meae et honoris superaddere non fuit veritus" etc.

(13)

9

kamarai elnökhöz. Hasonló támadások ellen Dubniczayt meg kell védeni ; s mivel Pálffy most úgyis Prágában van, az egész ügyet elintézhetik vele.1,7) Dubniczay jelentésein kivül az udvari kamarát az a körülmény is felbátorította, hogy Eszterházy nádor rendetlen fizetése miatt a magyar kamarára örökösen panaszkodott. Pedig ebben a magyar kamara nem volt hibás. Különben is a nádor inkább várhatott fizetésére, mint a vég- házak éhező hadi népe.

Az udvari kamara a rég tervezett kirohanásra azt az időt válasz- totta, mikor a magyar kamarának az 1627. év végén a szokásos „extrac-

¿Ms"-át, vagyis a kivonatos elszámolását fel kellett volna terjesztenie.18) Ez az elszámolás még fel sem érkezett Bécsbe, mikor Ferdinánd az udvari kamara előterjesztésére, — a magyar kamara meghallgatása nélkül

— 1727 okt. 27-én Pálffynak tudtára adta, hogy comissarius-okat küld a magyar kamarához a következő ügyek megvizsgálására. A nádor — ágymond — többször panaszkodott már, hogy két év óta teljes fizetését nem kapta meg ; s ama harminczadok bevételét, a melyekre a nádori fizetés utaltatott, a kamara más czélna fordította. Más hü alattvalók is panaszkodnak, hogy a magyar kamara az ország jövedelmevel kénye- kedve szerint bán, s negyedévi és évi kimutatásokat, noha kötelessége volna, az udvari kamarához nem küld. Ö felsége tudni akarja, hogy milyen állapotban vannak a harminczadok, a dica, a taksa s a királyné tiszteletdija. A kamara adjon számot a kontrabandákról, a miket a hivatal- nokokegymás közt felosztani szoktak. Ö felsége tudni kívánja, mi történt ama kétszáz akó borral, amit Pozsony városa a taksája fejében fizetett, továbbá hova lettek amaz ökrök, miket Hoffman György drága pénzen vásárolt, s miket a háború kitörésekor Pozsonyba hajtottak? Mi történt a Léváról ugyanekkor Pozsonyba hajtott lábas jószággal? Ö felsége azt hallja, hogy a magyar kamara saját hatalmából több hivatalnokot kinevez.

Királyi végzés nélkül a magyar kamara senkit sem nevezhet ki, s ő felsége a jövőben az ilyen kinevezéseket nem fogja tűrni. Az is vissza- élésnek mondható, hogy a magyar kamara a sokszor teljesen fölösleges kiküldetésekre rendkívül sokat költ.19)

17) A „Hinterlassene Hofkammer" írja 1628 január 29-én az „Anwesende Hofkammer"-hez Prágába : „Als werden Euer Hochwohl, und die Herrn weilen gedachter Herr Pálffy sich der Zeit aida zu Prag befinden würdet, nach Vernehmbung desselben etwo die gebübrliche Remedierung solches Unfüegs, ohne unser Massgeben, auf ain oder den andern AVeeg umbeschwert fürzukhern wissen." (Köz. pénz. levélt. Hung.)

18) A magyar kamara csakis ilyen kivonatos elszámolást volt kötetes felter- jeszteni. A bevételekről és a kiadásokról szóló részletes kimutatásokat nem szokta felküldeni.

19) Közös pénz. levélt. Hung. „Puncta etlicher bei der hungarischen Kammer

(14)

Mikor e leirat készült, az udvari kamara még nem kapta meg a magyar kamara számadásait. Rövid idő múlva azonban elkészültek a számadások, s megérkezvén Bécsbe, az udvari kamarának gyanúját nem csak hogy el nem oszlatták, hanem inkább még növelték is. Az udvari kamarának Bécsben lévő része (hinterlassene Hofkammer) 1627 decz.

18-án imígy jellemzi a magyar kamara számadásait: a bevétel fölötte csekély s gyanúsnak látszik; a perpector azonban nem tehet róla, hogy . ily kevés pénz jutott a kezéhez. Ám a kamara többi tagjai kényük- kedvük szerint nyúlnak a bevételekhez,20) s a perceptor nyugtájával maguktól a hárminczadosoktól fölveszik a pénzt. így tesznek a harminczadosok is, főleg a szempczi harminczados, Egger Lukács, a ki a legbünösebb valamennyi között.

Egy másik felterjesztésében ugyanez a kamara Partinger Gáspár magyar kamarai tanácsos ellen kel ki, s azt írja róla, hogy ö a vissza- éléseknek fő mestere ! („principalis author excessuum").

Mélyen lealázó és becsületbe vágó nyilatkozat ez, a milyet így általánosságban sohasem tettek még a magyar kamaráról! S az udvari kamara megtette ezt a legcsekélyebb pozitív bizonyíték nélkül, puszta gyanú alapján. A magyar kamara számadásaiból ugyanis semmi rendetlen- séget, semmi visszaélést sem lehetett kiolvasni, s az udvari kamara a számadások egyetlen tételét sem tudta megczáfolni. Ez azonban legke- vésbé sem hátráltatta abban, hogy ö felségének be ne vádolj a, s a szigorú inquisitiot ne sürgesse.

II. Ferdinánd mindenben magáévá tette az udvari kamara véle- ményét, s a magyar kamara ellen foganatosítandó inquisìtió vezetésével Trstianski viczenádort és Hillebrandes Menoldus udv. kamarai tanácsost bizta meg. Ebből az inquisítióból azonban nem lett semmi. A magyar kamara élén nem olyan ember állott, aki az ilyen gyalázatot és méltatlan meghurczolást nyugodtan eltűrte volna. Elég bátorsága és tekintélye volt ahhoz, hogy az udvari kamarával szembeszálljon. Különben is jól ismerte az udvari kamara politikáját, s nagyon jól tudta, hogy a magyar kamara önállóságának s amúgyis kevés hatalmának a megnyirbálása az igazi oka eme támadásnak ! Pálffy Pál tehát kereken kijelentette az udvari kamarának, hogy semmi szín alatt sem engedi meg az udvari kamarától kijelölt inquisítió végrehajtását. Ha valami visszaélés történt — írja — s ha vizsgálatra van szükség, azt egyedül ő vezetheti. Idegen vizsgáló bizottságnak nincs mit keresnie a magyar kamarában.

Pálffy ezen önérzetes kijelentést ő felsége előtt is megismételte

20) Ugyanott : „aber die andere bey besagter hung. Kammer sine discrimine in die Geföll greifen" etc.

(15)

11

Bécsben, mire a király csakugyan Pálffyra biztaa vizsgálat vezetését.21) A magyar kamara elnöke és tanácsosai, úgy látszik sejtették, hogy kik voltak a névtelen rágalmazók és feljelentök; mert Pálffy legelőször is Dubniczayt vonta felelősségre, és kényszerítette őt, hogy foglalja írásba mindazon visszaéléseket, amiket a magyar kamarában tapasztalt. Dub- niczay nem számított a dolognak ilyen fordulatára, s egyszerre nem emlékezett az állítólagos visszaélésekre. Azokra vonatkezólag élő szóval mit sem tudott felhozni, 1628 január 25-én írásba foglalt jelentésében pedig maga megczáfolja az udvari kamara vádjait.22)

Pálffy Pál és a kamara tanácsosok másodsorban Ebeczlcy Imre per- ceptort gondolták a névtelen vádak második terjesztőjének. Lehet, hí>gy igazuk volt, de terhelő bizonyítékot erre nézve nem sikerült találnunk.

Pálffv Ebeczkynek 1628 január 10-én írásbeli rendelettel hagyta meg, hogy az udvari kamarától felhozott vádakra, a személyekre való tekintet nélkül, esküje értelmében kimerítő jelentést adjon be, s ha visszaélések történtek, azokat hímezés-hámozás nélkül leplezze le.23)

Maga a kamaraelnök és a tanácsosok semmit sem tartottak a vizsgá- lattól. Dolguk rendben volt s ígv rájuk nézve csak kívánatos volt az igazság kiderítése. Épp ezért maguk a kamarai tanácsosok sürgették és követelték a vizsgálatot. Ezekről a. tanácsosokról, Pártinger Gáspár, Zombathelyi György és Ordódy Gáspár uraimékról Pálffy csak jót tudott és hallott mindenkor, s értök a kezét bátran tűzbe téti e volna. Nem is késik róluk ö felségének megirni, hogy a tanácsosok talpig becsületes emberek. „Gollegue mei — i r j a — domi forisque ab ineunte aelate semper honestis simi, Consilio graveл·, pietate, par iter que fidelitate passim in regno meritissimi!" E mellett az udvari kamara elnökének is megírta, hogy a magyar kamara tanácsosai ki fogják mutatni ártatlanságukat ; s kézzel

21) Ugyanott : Pálffy maga irja e sorokat : „Verum posteaquam et tandem ibidem statini tantae rei indignitatem et praejudicium auctoritates camerarum vestiae maies- tatis, signanter vero mei, tanquam camerae istius Hungaricae praefecti, coram r. d.

praeside camerae maiestatis vestrae aulicae luculentissime demonstravissem : eadem commissio pariterque inquisitio, mihi per maiestatem vestram, curaeque meae deman- data fuit" etc.

22) Ugyanott. E jelentésben Dubniczay elmondja, hogy már élőszóval is ele- gendő felvilágosítást adott, de kötelességének tarlja a felhozott vádakra írásban is megfelelni (ad accuratiorem judicii bilancem").

23) Ugyanott : „ac omni modo sine ullo personarum respectu informare, quae hactenus sciverit, animadverterit, in quo per quem sive ex consistorio sive per alios officiates camerae buius et quo tempore ас qualitercumque quidpiam contra officium, contra instructionem fideique obligationem m uno vei altero dictorum punctorum in damnum ас detrimentum suae maiestatis manifestum et peccatum esset atque fuisset."

(16)

foghatóan bebizonyítják, hogy a gonosz rágalmazók hamisan vádolták őket.24)

Megesvén a vizsgálat, Pálffy felküldé a 42 oldalra terjedő jegyző- könyvet, a mely kétségtelenül igazolja, hogy a névtelen feladók és az udvari kamara méltatlanul hurczolták meg a magyar kamara tagjait. S hogy ő felsége erről még inkább meggyőződhessen, Pálffy a tanácso- saival egyetemben újabb követeléssel állott elő. Már Prágában előadtam,

— írja Pálffy a királynak — hogy a mostani vizsgálat után az ügyet még más biztosoknak is meg kell vizsgálniok. Kértem is felségedet, hogy az inquisitió végrehajtására saját udvarából küldjön biztosokat. Ezt éri végtelenül óhajtovi, s kollégáim is határozottan követelik becsületük meg- támadása miatt. Mivel felséged akkor beleegyezett kívánságomba,.könyörgök,, legyen kegyes a biztosokat minél előbb leküldeni.25)

Pálffy eme felterjesztése mellett 162S január 22-én a magyar kamara tanácsosai is írtak ő felségének és Antonius apátnak, az udvari kamara ezidei elnökének. E két fölterjesztés szövege majdnem teljesen megegyezik egymással. A magyar kamara tanácsosai azt írják, hogy a feladók nem ő felsége érdekeit akarták megóvni, hanem ilyenféle hizel- gésekkel a maguk előmenetelét igyekeztek előmozdítani, ök a legnehezebb időkben is híven teljesítették kötelességüket, és soha a legkisebb panaszt sem emelték ellenük. Feddhetlen életükkel itthon meglehetős tiszteletet vívtak ki maguk számára s így annál nehezebben esik nekik mostani meghurczoltatásuk. Arra kérik tehát ő felségét és az udvari kamara elnökét, hogy a vádak tisztázására még egy bizottságot küldjenek ki, s e bizottság a kamara állapotát Veglai Horvát Gáspár elnök halálától kezdve mai napig évről-évre vizsgálgassa.

E rövid felterjesztéseken kivül a magyar kamara tanácsosainak még más mondanivalójuk is volt ; de ezeket már a terjedelmes jegyző- könyvben sorolják fel. Ha az udvari kamara — írják — a feladók állí- tásainak valódiságáról akart volna csak meggyőződni, ezt egyszerű leve- lezés útján is megtehette volna. „De még mielőtt mi a feladók állítá-

24) Közös pénz. levélt. Hung, oki 20. „nec diffido — írja még Pálffy — hoc ipsum praestituros esse, siquidem bona fide dixerim, nihil hactenus in praefatis dominis consiliariis. collegis meis praeter fidelitaxem et sincerum erga suam maies- tatem affectum síudiumque adverti".

) Ugyanott. Pálffy így fejezi be kérelmét: „super punctis fflis diligentius inquirendis, tandem pro ulteriori per vesíram maiesíatem demandanda executione ;·

et honoris tam mei, quoi -collegarum meorurn assertione, seu ab iniuria vindicatione, .possint et valeant uberiorem facere relationem, ut siccine magis, ìnagisque innocentia ipsorum elucescat et studio fidelitatis in admini strattone officii, hactenus continuati,, promptiores reddi possint".

(17)

13

savról vagy a vizsgálatról valamit hallottunk volna, bár minket senki ki nem hallgatott, meg sem idézett, mindenütt elterjeszték, világgá bocsátók az alávaló rágalmakat. 8 nem csak a magas állású férfiak, de a legkö- zönségesebb emberek is a piaczon és az utczákon mindenütt hallhatták a vádakat, mint ha mi gazemberek és az ország jövedelmeinek fosztogatói

lennénk !" Pedig mi utasításainktól egy körömnyire sem tértünk el, és soha semmiféle kárt nem okoztunk. De ha bármit követett volna is valaki közülünk, itt van a mi elnökünk, s legelőször is az ö tudomására kellett volna hozni a dolgot; mert ö felelős mindenért. A dolog azonban megfordítva történt. Először világgá bocsátották a rágalmakat,. kiválasz- tották a kiküldendő vizsgáló biztosokat, s a magyar kamara elnökét csak ezután értesítették az állítólagos visszaélésekről.

' A keserű de meglehetős kemény hangon irt bevezetés után a kamara sorra veszi az udvari kamarától felhozott vádakat, s azokat a felhozott bizonyítékokkal az utolsóig megczáfolja. Mivel a kamara ezen védő írása a magyar kamarának mindennemű állapotára kiterjed, az akkori pénz- ügyi és gazdasági viszonyainknak ez írásban hű képét találjuk. Érdemes tehát vele kissé bővebben foglalkoznunk.20)

A magyar kamara ellen felhozott vádak között a nádor késedelmes fizetése szerepel elsőnek. Az udvari kamara szerint ez ő felségének egyenes és határozott rendelete ellen történt. A király ugyanis az udvari kamara szerint határozottan kijelölte a harminczadokat, a melyeknek jövedelmét kizárólag a nádor fizetésére kellett volna fordítani. A magyar kamara erre· azt feleli, hogy a nádor szóval és Írásban többször panasz- kodott, fenyegetőzött késedelmes fizetése miatt. Igaz ugyan, hogy a szempczi harminczadnak nem megvetendő jövedelméből a nádort teljesen ki lehetett volna elégíteni, ám ezen harminczad jövedelmét már előbb mások részére és más czélra assignálták ! Ö felsége ugyanis már jóval előbb eme harminczadra utalta követelésükkel Pálffy Istvánt, és Harrach Jánost ; e harminczad jövedelméből vásárolták az udvari konyha részére a marhákat ; innét fizették Veglai Horvát Gáspár és Petraskó Miklós oláh vajda követeléseit. Mindez nem a magyar kamara jószántából, hanem ö felsége határozott parancsára történt. (A magyar kamara nagyobb vilá- gosság kedvéért sorra idézi ő felségének ide vonatkozó rendeleteit !) A többi harminczad jövedelméből a nádort nem lehetett kifizetni, mivel a marhatózsérkedés és a kereskedés ez években nagyon aláhanyatlott, úgy

26) A közös pénzügyi levéltárban a magyar kamarának eme védő írása két teljes példányban meg van ilyen czím alatt: „Responsio camerae Hungaricae ad puncta inquisitionis per spi. et magnificum dominum Paulum Pálffy ab Erdőd sacra- tissimae caes.-regiae maiestatis consiliarium et praelibatae camerae Hungaricae praefectum nomine suae maiestatis proposita".

(18)

hogy inás években egyetlen harminczadnak több jövedelme volt, mint most valamennyinek együttesen. S e fölötte szük időkben még ő felsége szükségleteire is jelentékeny összeg kellett. Ha a nádor az égető szük- ségleteket szem előtt tartja, nem panaszkodott volna annyit, s nem vádaskodott volna annyiszor ; mert hisz amit a kamara tett, ő felsé- gének egyenes parancsára tette. így állván a dolog a kamara a nádor részéről jóakaratot, támogatást és védelmet várhatott volna, de e helyett fájdalommal kellett tapasztalnia, hogy csak harag és méltatlankodás jutott osztályrészéül.

A második vád úgy hangzott, hogy a kamara Magyarország jövedel- mével kénye-kedve szerint intézkedik ; negyedévi számadásokat — s ez kötelessége volna — egyáltalán nem ad be. E vádra a kamara imígy kezdi válaszát : „nobis nunquam subiisse, neque subire mentem, quid- nam, vei quando et in quantum circa proventus aliquos prof libitu dis- posuissemus ; cum пес satis assequamur, quid per hoc verbum : ,pro libitu' delator ipse subintellexit, hactenus enim пес ullum modum vidimus, quo talis dispositio pro libitu fieri potuerit!" A rendes és a rendkívüli bevételekkel — úgymond — ő felsége rendelkezik, s a perczeptor királyi rendelet nélkül, vagy felsőbb meghagyás nélkül semmit ki nem utalvá- nyozhat. Ami jövedelem van, az korántsem elegendő a követelések kielé- gítésére. Bár volna annyi, hogy az ő felségétől ide utalt hitelezőket kielégíthetnők ! Ilyen szűk időkben miként volna lehetséges a bevéte- lekkel kényünk-kedvünk szerint intézkednünk. Hisz a perceptor a számadá- soknak minden tételét okiratokkal bizonyítja, s amikor a számadásokat beadja, az okiratokat mind mellékli ! A kamara tagjai a perczeptortól soha egy fillért sem kaptak, s még csekély fizetésükhöz is csak nagy nehezen juthatnak.27) A mi a számadások felküldését illeti, a legutóbbi elszámolás már Bécsben van. Ha az előző években a számadásokat nem küldték fel az udvarhoz, ez tisztán a perceptor mulasztása. E számadások azonban megvannak, mivel a kamara tanácsosai részére a a perceptornak évenkint be kellett azokat mutatnia.

A mi a harminczadokat, a taksát, dicát és a királyné honorá- riumát illeti, ezekre nézve a felterjesztett számadások elég világosságot derítenek. A harminczadosok számadásaiból kitűnik, hogy sok harminczad annyit sem jövedelmez, a mennyi a harminczadosok fizetésére kell. A szempczi, újhelyi és a nógrádi harminczadot a nádor fizetésére rendelték ; a turdosíni és a szentjánosi jövedelméből meg a postákat fizetik. A

27) „Nam certissimum est nemimem officialium suae maiestatis in hac camera, neminem etiam extra cameram, quibus alias solutio ex perceptoratu facienda est, cui non ipse perceptor, de facto debeat, пес ulli tribuit quod suum est, sed semper negat, se proventus habere".

(19)

15

rovásból (dica) ő felsége 15 ezer forintot Forgách Zsigmond özvegye részére rendelt, amiért az Szaláncz várát Erdély fejedelmének átengedte, A Csemethey-családnak is több ezer forintot kellene a rovásból fizetni, de ezen adóból igen kevés folyt be ; mert sok megyében a háborús idők miatt a porták összeszámítását még nem végezhették be. Különben is a szegény nép hallatlan nyomora miatt a porták száma alig egyharma- dára apadt. S a rovás még ezektől sem folyt be, bár a nádor a megyéket már többször megintette. A taksából vagy keveset, vagy éppen semmit sem látunk. Szakolczát és Trencsént több évre felmentették. Nagyszombat, Modor, Szentgyörgy és Bazin ő felsége parancsára taksájukat a hadi nép élelmezésére adják. Soprony azelőtt taksája fejében borokat adott ö felségé pinczéje részére ; most nem rég meg a koronázásra adott annyi bort, hogy ő felsége még Bécsbe is vitetett belőle. E borok ára még a következő évek taksáját is felülmúlja s így innét sem várhatni bevételt.

Λ királyné honoráriumát a rovók jobbára tiltott garasokban szedték be, amik a forgalomból már kimentek. A mi a harminczadosok s más hivatalok hátrálékait illeti, a kamara mindég rajta volt, s most is azon buzgól- kodik, hogy e hátrálékok minél előbb befolyjanak.

Ő felsége tudni akarja, hogy a kontrabandákat, miket a kamara tanácsosai egymás közt szoktak felosztani, a számadásokba beir- ják-e? Az utóbbi években — irja a kamara — nem fordült elö említésre méltó kontrabanda (csempészet). Az előző években a nagy- szombati harminczados lefoglalta Paksy János csempész árúit ; ezeket megbecsülték, aztán a kamara tagjai között fizetésül· fejében felosztot- ták, amint ez a számadásokból is látható.

Az udvari kamara egyik legerősebb vádolása a pozsonyi borok ügye volt. Pozsony városa a taksa fejében hétszáz (700) akó bort adott.

Az udvari kamara tehát számon kérte e borokat, mert abban a meg- győződésben volt, hogy a magyar kamara tagjai a maguk hasznára fordították e borokat. A hétszáz akó bort — feleli a magyar kamara — sokáig őriztük itt Pozsonyban. Az udvari kamarának tudnia kellene, hogy úgy őt, mint az élelmezési hivatalt többször felszólítottuk, mi történjék eme borokkal? Feleletet csak nagy későn és akkor kaptunk, mikor ő felsége pinczemestere -e- borokj egy4 részét, elvitte. A bor itt lévő részére az udvari kamara ráfogta, hogy a mi hanyagságunkból meg- romlott. Erre nézve kevés mondani valónk van. A nevezett hétszáz akó bort Pozsony városa azért adta, mert taksáját készpénzben nem birta megfizetni. A borok a polgárok pinczéiben őriztetnek : s a pozsonyiak szívesen adnak eme borok helyett készpénzt. Ha romlott borok lennének, bizony nem adnának értök egy fillért sem.

A névtelen feljelentők állításai alapján az udvari kamara jelentést

(20)

kívánt arról is, hogy hová lettek a szepesi kamara adminisztrátorától Bethlen támadásakor Pozsonyba hajtott marhák, a lévai uradalom lábas jószága és ugyanezen uradalomnak Pozsonyba hozott ingóságai. Az udvari

kamara ugyanis azt hitte és hirdette, hogy a magyar kamara tagjai mindezeket egymás között felosztották. A szepesi kamara területéről Pozsonyba hajtott ökröket — irja a magyar kamara — a szempczi harminczados a heti vásárokon eladta ; az eladásról szóló kimutatás az udvari kamarának külön is megküldetett. A lévai uradalom lábas jószágát, mivel tartása Pozsonyban igen sokba került, szintén eladták; a per- ceptor a bevételt ú^y emlékiratába, mint számadásaiba pontosan be- vezette. A lévai vár ingóságait (Kollonits Szigfrid féle) sem tulajdonította el a magyar kamara.2S) A leltár szerint átvett ingóságok — irja a magyar kamara — az utolsó darabig itt őriztetnek a magyar kamara házában. Valóban csodáljuk a feladó vakmerőségét, hogy még olyan dologgal is merészel minket gyanúsítani !

.Azzal is vádolta az udvari kamara a magyart, hogy hivatalnokokat mozdít el, s másokat nevez ki helyükbe ö felsége megkérdezése nélkül, s hogy a királyi rendeleteket nem fogadja kellő tisztelettel. Igaz, — feleli erre a magyar kamara, — hogy Bohus Zsigmondot elmozdítottuk, Horváth Jánost és Hiziry Miklóst meg fölfüggesztettük, de mindez az udvari kamara előzetes értesítése után történt. De különben is eskünk kötelez arra, hogy az alkalmatlan és hanyag tisztviselők helyébe meg- felelőbbeket helyezzünk. Ezt elődeink is mindenkor megtették, s ha elődeinknek joguk volt ehhez, miért nem gyakorolhatnék mi is e jogot?

Az udvari kamara, s az ő feljelentésére ő felsége is szemünkre hányta — irja a magyar kamara — hogy a túlságos sok kiküldetés és megbízatás tömérdek pénzt emészt föl. Csak egyetlenegy példát szeret- nénk látni, mikor a kamara valakit fontos ok nélkül kiküldött volna, vagy hogy bárkinek a kelleténél többet fizetett volna ! De ennek épp az ellenkezője történt mindég.

Végül amiatt is panaszkodtak a magyar kamarára, hogy a postá- sokat nem fizeti rendesen. Erre a kamara azt felelte, hogy panasszal csakis a pozsonyi postamester állhat elő ; de öt szántszándékkal nem fizették, mert többszörös vizsgálat alatt áll.

íme ezek ama vádak — irja a magyar kamara — miket ellenünk a feljelentők becsületünk rovására és tekintélyünk kárával ő felségének és az udvari kamarának, s más kiváló férfiaknak tudomására hoztak.

A feladók minden jel szerint a számvevő és a perceptor voltak, s mégis, még ők is elismerik Írásbeli és szóbeli jelentésükben teljes ártatlan-

28) Kollonics Szigfried ingóságait Bethlen hadai elől hozták Léváról Pozsonyba.

(21)

17

Ságunkat. De hogy ez még inkább kitűnjék, kívánjuk, hogy ő felsége- a maga köréből is küldjön ide biztosokat a jelzett dolgok megvizsgálására ! 29)

Az udvari kamara megkapván a terjedelmes fölterjesztést, nagyon is lakonikusan végzett vele. E vizsgálatnak — irja ő felségéhez — azért nem lett eredménye, mert Pálffy Pál elnök a dolgot „per punto d'honor" tekintette, az idegenektől vezetendő inquisitio ellen erősen tiltakozott, s a vezetést maga. számára követelte. S mivel e követelése mellett álhatatosan megmaradt, a vizsgálatot csakugyan ő vezette.

Amit ö és a hamar ai tanácsosok irtak, igen hosszadalmas volna felségednek előadni ! Nincs abban más, mint hogy a tisztviselők mindnyájan ártathnok.

Az udvari kamarának tehát az a véleménye, hegy reformálni kell a magyar kamarát, s a már előbb tervezett inquisitiót végre kell hajtani.

E czélra Spindler Jánost·, Bonacina Jeromost és Tersztyánszky 30) vice- nádort Pozsonyba kell küldeni, de nem inquisitio czimén, hanem ctak mint commissio-t, melynek az a czélja, hogy megbeszélje, miként lehetne a kamarai állapotokat javítani, s ő felsége hasznát előmozdítani.

Ö felsége — úgy látszik — nem volt mindenben egy nézeten udvari kamarájával; mert eme felterjesztésre Eggenberg herczeggel csak annyit Íratott, hogy a magyar kamara ezentúl tiz forintot meghaladó összeget királyi végzés nélkül nem utalványozhat ki. A bevételekre nézve mindég innét (t. i. az udvari kamarától) várja a rendelkezést és évnegye- denkint a bevételekről és a kiadásokról rendes kimutatást küldjön fel. 31)

E szerint az udvari kamara mégis elérte czélját ; mert ő felsége a magyar kamarát a rendelkezési jogtól teljesen megfosztotta, s minden- képp az udvari kamara alá helyezte. Eljutottunk tehát odáig, hogy az ország legfőbb pénzügyi kormányszéke az udvari kamara engedélye nélkül tiz forintnál nagyobb összegről már nem intézkedhetett, tiz forintnál nagyobb összeget senkinek ki nem utalványózhatott. S a magyar kamarát meggyalázó ezen intézkedés épp Bethlen Gábor korában történ', mikor a politikai jogokért nemzetünk a legerősebb küzdelmeket folytatta.

29) E védekező irás felterjesztésekor ezek voltak a magyar kamara főbb tiszt- viselői : Pártinger Gáspár, Zombathelyi György, Ordódy Gáspár, Dubniczay János, Ebeczky Imre, Rachoviczky György, Skolek Imre, Nagovith István, Kecskés János, Waltioger Márk, Gancsházy Máté, Lethenyei Imre, Ordódy Imre és Szentbenedeky Márk.

30) Az udvari kamara nevét hibásan Terzánczki-nak írja.

31) Közös pénzügyi levélt. Hung. 1628. márczius 29.

Gazdaságtörténelmi Szemle. 1903.

(22)

ADATOK.

A HÓDOLTSÁG ADÓZÁSA TÖRTÉNETÉHEZ.

Az 1606. november 11-én Szent-Márton napján ünnepélyesen megpecsételt zsitvatoroki békeokmány tizenötödik pontja kimondotta ugyan, hogy „a mi Esztergom dolgát illeti, a mikor a keresztények a törököktől megvették, a mit addig a törökök hozzá hódultattanak, azok most és ezután is hozzá bóduljanak, de azokon kivül egyet se hódul- tassanak ;" mindamellett sok új tárgyalás, levélváltás, követjárás után sikerült csak e határozat végrehajtásához biztos alapot nyerni az 1615.

évi bécsi békekötés harmadik czikkelyében, a hol e következőket olvassuk :

„A mi illeti a.z eddig való differentiákat, az Esztergámhoz való százötvennyolcz faluk felől, mindkét részről igy végeztetett el : Hogy hatvan falu az Esztergámhoz közelebb való falukból, hódoljon — a mint azokat· mindkét részről való commissáriusok, kik mindjárt e dologra elrendeltessenek, találni fogják, — és azok akar Esztergomhoz vagy egyéb akarhun Magyarországban a töröknek meghódult faluk legyenek, egy részről is a régi contributio, adó és szolgálat fölött még ne háborít- tassanak se sanyargattassanaJc. Mindenütt a hódolt faluknak régi szokott rendelt adójoTcat minden helynek saját falubirája vigye be és letegye ; mellyet hogyha a falu birái elhallgatnának, akkor osztán a basa vagy a bég háromszor róla őket megintse és hogyha mégis továbbra von- tatni akarnák, annak utánna császár ő felsége főkapitánnyát, a ki alatt afféle faluk vannak felőle tudósítsa és nekie tisztességessen írjon, hogy azok a birákot reá erőltessék." A tizenkettedik czikkely újra kimondja, j,hogy ennek utánna. soha a basák vagy bégek vajdái a falukra ki ne menjenek, hanem adójokat a birák vigyék be és kézhez adják a hova illik."

Hogy a török ezt a kötést sem tartotta meg, azt bizonyítják az 1625 május 26-án költ gyarmati békekötés IV., s az 1627. szeptem- ber 13-án kelt szőnyi békeokmánynak V. articulusai.

Eszterházy Miklós, nádor, kinek mint akkor országbíró s érsek- újvári főkapitánynak, a király határozott kívánatára (ismételt szabad- kozása daczára is) részt kelle vennie a gyarmati béke hosszas tárgya- lásain, minden valószínűség szerint e tárgyalásra szolgáló előmunkálatul íratta össze 1624-ben az Esztergomhoz hódolt hatvan falu adókimutatását, mint itt következik.

(23)

19

Fölső Szőlős.

Deli Bali szolgája, Mustaffa az ispaiájok. ¡r¿p Clju ^ Г2~ Volt ezeknek rendölt adójok ... .... ... ... ... frt 20 d. 12 Császár adója és munkája... ... _„ — — frt 7 d. 60 Verte most följebb adójokat a spaiájok ... ... ... frt 90 d. — Császár adóját .... ... ... frt 8 d. 6 Tiz pint vaj.

Tiz pint méz.

Öt szapu zab.

Öt szapu búzával.

Kész pénz tészen ... ... ... ... — frt 98 d. 6 Verték azért följebb adójokat készpénzzel, vaj, méz, buza

és zab nélkül ... ... ... .... ... ... !.. frt 71 d. — E mellett minden munkára készerejti őköt.

Alsó Szőlős.

Deli Balinak szolgája Mustaffa a spaiájok Volt végezett adójok ... ... ... ._. ... ... . Császár adója és munkája... __. ... ... ... ... . Verték most följebb adójokat ... ... ._. ... ... .

a ki az igaz adójok fölött teszen... ... ... _.

Búzával : öt szapuval.

Zabbal : öt szapuval.

Vajjal : tiz pinttel.

Mézzel : tiz pinttel.

E mellett minden munkára készerejti őköt Nagyszegh.

Volt végezett adójok frt 124 d. 91 Császár adója és munkája... ... ... ... ... ... ... frt 31 d. 72 Verték most följebb ... ... frt 30 d. — Vajat 20 pintet.

Mind szekér (mind) gyalog munkást.

Egyházszegh.

Volt végezett adója a spaiájoknak .__._.·._ ... • frt 22 d. 54 Császár adója ... ' ... — ... ... ... ... — ... frt 6 d. — Verték följebb adójokat ... frt 38 d. — Vajat 6 pintet.

A császár adójára 4 szapu búzát.

E mellett szekér és gyalog munkára is erőltetik őköt.

Bánkeszi.

Rendölt adója a spaiájoknak ... ... ... ....

"Császár adója

De ennek a 10 forintját megengedték Mindenféle munkára erőltetik őköt.

Memhettaga, esztergami, a spaiájok.

1*

frt 10 d. 17 frt 5 d. 50 frt 78 d. — frt 65 d. —

frt 67 d. 62

• frt 38 d. —

(24)

Alsó Csornok.

Rendölt adójok a spaiájoknak... ... .... ___ ... ... frt 53 d. 94 Császár adója frt 15 d. 20 Verték följebb adójokat frt 36 d. 6-

Mind gyalog és szekérrel való munkára erőltetik ők öt.

Tatár Ibraim a spaiájok.

Fölső CsornoL·

Rendölt adójok a spaiájoknak.. ... ... ... ... frt 59 d. — Császár adója ... '. frt 9 d. 50 Verték följebb adójokat frt 30 d. — Császár adóját ... .... ... ... — ... frt — d. 70-

Mind császár és a spaiájok munkájára szekerrel és gyalog szerrel is erőltetik őköt.

Tatár Ibraim a spaiájok.

Gyarak.

Ezek elvesztették a háborúban privilégiumokat, mert ládájokat föl- törték. De hitek szerint azt vallják :

Rendölt adójok volt a spaiájoknak ... ... ... ... frt 38 d. — Császár adója ... ... ... ... ... ... frt 14 d. 7 Verték följebb adójokat... frt 22 d. — Vajat 3 pinttel.

Mézet 3 pinttel.

Búzát 13 sarlai szaput.

Zabot 13 sarlai szaput.

Mind gyalog munkára, szekerezésre, úgy a császár munkájára, mint a spaiájokéra, be erőltetik őket.

Az esztergomi Memhett a spaiájok.

Ondrohó.

Rendölt adója a spaiájoknak ... ... frt 8 d. 50·

Császár adója ... ... ... ... . . ._. ... ... frt 2 d . 16 S ő pasájok párkányi Hasszánoda pasa,.

Verték följebb a spaia adóját frt 1 d. 60 Búzát 2 szaput.

Császár adóját verték följebb... ... ... ... ... frt — d. 60 Vajra, mézre is, gyalog munkára és palánkfavitelre is erőlte- tik őköt.

Ezdege.

Rendölt adója a spaiájoknak ... .... frt 33; d. 8 Császár adója ' ... ... ... ... ... frt 5 d. 50·

Verték följebb a spaia adóját 37 ... ... frt 37 d. — Minden esztendőben egy madarat, némely esztendőben tölt 3 forint- ban is.

Ezenkívül minden esztendőben : Egy báránt.

Egy szapu lisztet.

(25)

21

Egy szapu zabot.

Mindenféle munkára, mind a spaiájok — mind a császáréra erőltetik.

Tatár Ibraim, az esztergami, a spaiájok.

Szentmihályüri.

Eacsidga esztergomi a spaiájok:

Rendölt adója a spaiájoknak ... ... .... ... ... ...

Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ...

Verték följebb adójokat ... ...

Vajat: 10 iczét.

Mézet: 10 iczét.

Búzát: hol négy, hol 5 szaput.

Zabot : 7 szapuval.

Ezen följül minden munkára erőltetik őköt.

Mártonffalva.

Memhett Aga esztergomi, a spaiájok.

Rendölt adója a spaiájoknak ;__ __. ... ... ... ... ... frt 14 d. 49 Császár adója ... frt 3 d. 80 Verték följebb adójokat : a spaia... ... ... ... ... frt 45 d. 51 Vajat: 10 iczét.

Búzát: 5 szaput.

Ezen följül mind a spaia s mind a császár munkájára szekérrel és gyalogul beerőltetik őköt.

Nyíred.

Bárány spaia, budai, az urok.

Rendölt adója volt a spainak ... frt 100 d. — Császár adója ... ... ... ... frt 15 d. 20 Verte följebb adójokat frt 25 d. — Egy pint vaj.

Egy pint méz.

Két szapu búzával.

Két szapu zabbal.

Ezen kivül mind gyalog, és szekér munka, a császár müvére is.

Tajna.

Nezer spaia, esztergami, birja.

Rendölt adója a spaiának ... ... ... ... frt 20 d. 13 Császár adója és munkája ... ... ... .... ... ... frt 5 d. 70 Verték följebb adójokat frt 55 d. — -Erőltetik mind vajra, mézre

A császár adójára, szekér gyalog szolgálatra erőltetik.

Vajh

Rendölt adója a spaiának volt frt 29 d. 79 Császár műve adója ... ... ... ... ... ... ... ... frt 9 d. 50 frt 28 d. 98 frt 9 d. 50 frt. 71 d. 2

(26)

Verték följebb a spaia frt 20 d. 21 Vajjal: 4 pinttel.

Búza árát verték ... frt 2 d. 75'·

Szekér munka és gyalog e mellé.

Nagy YezeMny.

Memhett spaia, esztergami, birja.

Rendölt adója a spaiának ... ... ... ... ... frt 40 d. 25 Császár munkájára való adó ... ... ... ... frt 13 d. 30 Verte följebb ... frt 60 d. — 20 szapu búzával.

20 szapu zabbal.

20 pint vajjal.

20 pint mézzel.

20 szekér szénával.

20 szekér fával. Most peniglen két annyira akarja föl verni.

Veresvár.

Cseri pasa, esztergami, birja.

Rendölt adója a spaiának ... ... ... ... ... ... ... ... frt 105 d. .—

Császár adója munkája ... ... _„ ... ... ... ... ... ... frt 25 d. 40- Verte följebb készpénzzel a spaia ... ... ... ... ... ... frt 20 d. — 20 pint vajjal.

20 sarlai szapu búzával.

20 szapu zab.

20 szekér széna.

20 szekér fa.

Szőlőt kettőt munkálódnak..

T^k sarlai (szapu) búzát a bégnek.

Mindenféle szekerező, gyalog munka.

Kis YezeTcény.

Rendölt adója a spaiának ... ... ... frt 16 d. 10 Császár adója s munkája ... ... ... ... ... ... ... __. ... frt 3 d. 80

Kalauz Ibraim Aga birja.

Följebb verte frt 12 d. 90 Most penig ismeg verte ... ... ______ ... ... ... ... frt 11 d. —

Kisfalu.

Kalauz Ibraim Aga birja.

Rendölt fizetések volt ... , frt 20 d. — Császár adója ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... frt 3 d . — Verte följebb ... ... ... ... ... ... ... ... ... frt 40 d. — 5 pint vaj.

5 pint méz.

A malomtól ismeg .... ... ... ... ... frt 23 d. — Császár munkájára lovas, szekerező és gyalogul.

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :