Vérhűtő
Fekete délelőttben az árnyak
emlékek véralvadásai Az eszmélet ködből sző ruhát s ami szép volt felöltözteti
Vannak kik hazajárnak a nincs-otthonban nézik a falat és megágyaznak a lopakodó szívbénulásnak
Fekete délelőttök Házakon korom didereg A józsefvárosi
füstös tűzfalak jajgató orgonasípok
Zengik némulásaim
Szívem fölött morajlás sötétül Tükrökből múlt időm figyel szétfoszló lányarc
mosódik egybe
ablakok csipkefüggönyeivel A mintákon homály virágzik és betölti a szobát
Mintha magamat nézném elmúlt magamon át Agyhorpadásaim roskadt hó-halmok Látomásaim keretébe a tél is belefeketül Betonfalakon képek
Bennük arcom romhalmazai Abbahagyott vázlatai a teremtésnek
Vakuló délelőttben vérhűtő feketedések
Levél M-nak
E szerelemhez nincs közöd!
Magam akartam magamnak Bár irántad fogantatott nincs rajta hatalmad E szerelemhez nincs közöd Nem volt és nem is lesz soha!
Éltet az idők fölött bár gyötrő s ostoba
E szerelemhez nincs közöd Magamnak teremtettem
Te jársz-kelsz élőn is halott holtan is temetetlen
E szerelemhez nincs közöd
— bár érted sarjadott — csak mint az árulónak ahhoz kit föladott!
Homokon — havon
i
A semmi (csak szó !) határán innen innen és túl — vagy ugyanott!
Ki akarta hogy benned kelljen hinnem hisz éppen miattad — hitetlen vagyok
2
Aki nemlétezőt melenget magában istenít imád és szeret vakon az védtelen lesz végül a világban S nyarak forró homokjában is úgy lépeget akár a havon
30
