Részeg dal

Tizenegy éves koromban, a nagyapám halála után, egyre ritkábban mentem ki vidékre, de Ancába még mindig szerelmes voltam, és tudtam, hogy most, a nagy-

Jó meglátások ugyanakkor kétségkívül szép számmal akadnak: meggyőző például, aho- gyan az Emberi test és a tér című fejezetben (87–132.) a Maurice

Noha a Távozó fa központi témája a halál és a halálra való felkészülés (vagy annak lehetet- lensége), Oravecz Imre hangnemének keserűen ironikus volta nem engedi, hogy a

dott az arcom, aztán eszembe jutott, hogy az előbb még a lány feje volt ugyanezen a helyen, amitől, magam sem értem miért, hirtelen egészen megundorodtam. Gyorsan kibontakoztam az

Milyen élettelin csillog még a szeme, s én milyen derűs. maradok most is

s mintha még minden szikrában annyi nehézkedés lenne, hogy visszahullik, visszakényszeríthető, s csak a széle, a legtávolabbi, a leginkább önmaga már, a mindenáron

Azt mondta a szeme, hogy nyúljak be neki.. Ezt

hívtok, csérrogató fácánkákasok, magasról síró vércsék: kőnyíl-fejűek, őzbőgéses bozótosok, nem mehetek, birkák kolompolása a ledúrt vízpartról, agyagporos síkságról,