A S Z S Z O N Y N A K , Ama Nemes Tudományi!, ritka dexteritás&uacute

Teljes szövegt

(1)HALOTTAK. INNEPE. HAMVAS SZOMBATH. M E L L Y B E N. Boldog emlékezetű kegyes Pátrqna Afeízonynak zokogáfsal említendő N É H A I. DÉSI. T E K I N T E T E S. JÚDITH. A S Z S Z O N Y N A K , Ama Nemes Tudományi!, ritka dexteritású F érjfiú, ma-ís áldott emlékezetben élő N É H A I. T E K I N T E T E S. K N I T A J Á N/áD S Ú. R. Árva Galambjának, fokáig dítséretefsen Ö zvegy lett , régi kedves Élete Párjának utolsó tiszteszégének megadáfakor egy gyászos Oratori Székben egy hamvas Textuil meg"magyarázott, a’ Házi Szegényeket kihirdette, ’s a’ fennt meg- " nevezete Ö zvegy A szszonyt ürököíson Férjhez adta. G É J Z A. I Ó S E F s. A ’ Foíosvárí Unitáríum Collegínmban Logicat és éfcefsen szóllást tanító Ifjúi és a’ meg-nevezett Coilegiuntnak méltatlan Seniora*. P O S O N Y 3 A N, F Ű S K. Ü T I. L A N D E R E R. M I H A L Y. 1 7 & 5* Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely. ü ld ..

(2) Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(3) Minden renden, ’s mind k é t nemben lévő , tőlem illő titulufsal és egész tisztelettel említendő szomorú Halgatóim! Mtg-alván előttetek én-is e' gyás z os Orátori Székben, Szemeimmel el-jár ván in Castrum doloris, e' szomorúságnak helyére fereglett belső gyászt vifeló s z omurú Népet, talám tsak azt tselekes z em ma, a’ mit régen Xerxes. Szemeimmel orálok hát, nem nyelvemmel, kefervcfsen megfiratlak titeket e' székben, úgymint a' kiknek diszes Jeregéból száz Es z tendö múlva nem les z e’ Földein tsak egy-is. Meg-firatlak, és el-mégyek os z tán innen. Valete pulcra fomnia, vanaeque vanita tes , nihil nihil funt omnia; vei funt in vanitate. A ’ piros aiakak Kláris szivárványi A ’ villogó Szem ek ékes ragyogváuyi Frifsen pallérozott szép ortzák márványi Majd el-múlnak , ’s lésznek halál takarmányt. ,. omitiánusnak amaz híres Vatsorája tűnik itt elmémben a’ mellyet adott egykor a’ Római birodalomban lévő fövebb Úri Rendeknek. f A ’ szokot órára meg-jelennek az Urak a’ Tsászár palótájában: hát gyászban vagyon a’ palotának pádimentoma, gyászban a’ M en yegzet, gyázban vágynak a’ Falak, gyászban az A szta lo k ; egyszóval az egész Ház gyászol vala. Szom orú jelek e z e k ! már az Urak reszketnek, már sárgáinak, halaványodnakm ár a pa lotának minden szegeleteiben az halált képzelik. Továbbá bé-vezettetnek a’ gyászos Vatsoráló H ázban, a5 melyben tsak egynéhány gyá szos fákják égnek. A n ta lh o z ültetnek, hát mindeniknek Koporsó. D. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(4) Köve-ís háta megett vau késze n ; és kinek kinek neve-ís melléje té tetett Koporsó K övére fel-vagyoii m etzve, ’s a’ felett műiden ko porsó^ köven ég egy e gy viasz gyertyátska. N agy tsendefség van a* Palotában: már az Urak hevülnek, már fáznak, már hajok borzad; és a’ tételemnek miatta magokkal fenj bírnak. Érkezuek azoraban lbgáfonként az é te lek , ’s más készületek között el-rothadott embereknek hamvával, és félig ’s meddig el-fenyvedett tsontyával tellyes tálak hozatnak-fel: úgy hogy ezeknek alkalmatofságával rkár mellyik Ven dég hellyefsen énekelheti® volna Dávid Királlyal ama beteges n ótát: Por bantu nekem Kenyerem, mellyet étel gyanánt es z em. 'Sóit. 102. Végre Domicianus Tsászár íg y kezd Senekából böltselkedni és beszélgetni. M Mindnyájan meg-halunk. Ha meg-halunk, az embe,, reknek természetekböl jö , nem büntetésből. Mindnyájan meg-ba„ lünk. ’S ha meg-halunk, nem-is azért jöttünk e’ V ilág ra , hogy ,, ki-ne mennyünk ebből foha-is. Ha meg-halunk, e’ világi élet búj,, dosás és vándorlás, mniekutánna fokáig bújdoúunk, valamikor „ olztáii csak haza érkezünk. Meg-halunk egész Világ T ö rvé n n yé , ,, a mit máitól költsöoöfsön vettünk, v iszsza kell azt fizetnünk, ’S Ha. ,, meg-halunk, bolondság az embernek attól féln i, a’ mit éppen el„ nem lehet kerülni. M eg-halunk, ’s ha meg-halunk, femmi feni az, „ fém elsők, fera utólsók nem lészünk; fókák már előttünk el-mente„ nek, mindenek utánnuiik jö n ek ; végezetre mindnyájan meg-ha„ lünk. . , NoSles attiue dies patet atri janua ditis. Fordul az élet mint orsó, el-nyél egy kormos Koporsó. Majd a’ halál elébb á llít, magos póltzról porba szállit, Mérges K oszpergyével szívünk eránt meg-szú r , ’S e g y poros gödörbe pompa nélkül bé-gyúr. M ikor még ezeket a’ Tsászár beszélli zördülnek az A jtó k , ’s talpig feketében öltözött V itézek tódúlnak-bé mind szomorún ’s mind feketén festet ábrázattal: mindeniknek jobb kezében élefen ki-köszürült fegyvere^ bal kezében Sifakja. K ezd azonban olly keferves musika szó hallatni; melly a’ Lelkeket lankaszty a , a’ Szíveket olvasztya, ’s minden Úrnak szemeiböl könny veinek záporát árasztya. Már a’ gyászos V ité z e k , a’ musika szóra lankadozó lábaikat egyenge tik , már egy más ellenében futnak, egymás ellen dühösködnek: né ha fegyvereket négyeu-is egy vendégnek fejéhez ’s mejéhez szegeHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(5) (. o. ). z ik ; néha Fejét irá n y o zzá k , Si&kokat tsattogtattyák, Ütik. Valete púkra Sommal. 5 s egy máH. Minden világi bóldogság, teák álom, nem valóság Porból lésze n , ’s porrá lé szen, minden hi’jában valóság, A ’ Palotán a’ világtól az Urak bútsúznak már Majd nékünk-is marfot fúnak a’ Halál közöttünk jár. A ’ mellyet eléggé tapafetalhattok, avagy tsak ira é z egy példából-is, teliére n ézve már porrá ’s hamuvá lett, Lelkére ’s ál dott emlékezetére pedig halhatatlan nagy Thábitának, ama nagy tudománuyával 's Iíieutöl vett ajándékával fókák előtt esméretes Férj fiú T . N. Kurta János LTr kegyes Ö zvegyének, T . N. Dési Judith A szszonyuak szomorú példájábóL Kit-is már az el-múlt ’s darabos jajjokkal el-íojt 1769. É sztendöhen, Böjt más havának 29-dik napján az irgalmatlan Halál k o z z ülünk ki-Czóllitott; és roraladozó teltének sátorát a’ porban ’s hamuban ejtette. Kinek-is én ma, midőn kefergo Oratioramal útóisó tisztefségét meg-adni kívánnám, nem hívlak ugyan titeket a’ Domicianus hamvas Vatsorájára: mind-azáltal rai ta gadás benne, nem fokkal szívefebben foglak akceptálni benneteket nálánál: poros lélzen, hamvas 1élzen az egéfe O ratiom : mert mi haszna szépitsem előttetek. Javaslom a z é r t, még nem késő , hogy a’ ki ma ti közzületek bé-nem akar porofodni, hamvafodni, fogja rá h ogy roszszúl v a n , ’s szép lafsan míg-bé nem hamvaznáin, mennyeninnen: mert híretekkel légyen a z , hogy éppen ma vagyok a’ Ha lottak Innepe, hamvas Szom bath; mellyet bizonyít a’ több Halottakkal edjütt ezen hamvas Oratiomnak eddig porrá ’s hamuvá lett matériája-is T . N. Dési Judith A fe szo n y , ’s raagain-is tanú vagyok. Minek okáért a’ Halottak hamvas ínnepén e’ gyászos izékben e gy hamvas T extu li kerefek valahol; és azt a’ halottak ínnepén úgy magyará zo m , hogy azonban az eleveneknek egy tseppet fém hszelkedem: azután a’ Házi [zeg ínyeket ki-hirdetem, nem a zé rt, hogy alaraisnával fegitsétek a z o k a t: mert azok a’ ládájokat el-vesztették; hanem, h ogy azok forsától meg-rettenvén Lajstromokat ’s tárfaságokat azoknak el-keriillyétefc egész igyekezettel. Végre valami újj bázafokat is bwdetek-ki. Nem a zért, hogy azoknak egyben keléfeket meg gátollyátok, pedig kö zelről való atyafiak: mert már a’ lakadalomnak ebédje meg-is v ó lt; tsak a’ Vatsora van még hátra: hanem a zé rt, hogy ti-ís mindnyájan, mint meg-aunyi szerelmes Menny A szszonyok alázatosan tanúllyátok A 3 magaHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(6) 6. ( o ). magatokat vifelni, ne hogy másként ollyan V őlegény kezére bírjon v alaki k ö zziiletek , a’ kinek ma némellyek tsikó lábat, néinellyek O ro szlán farkat, még szarvat-is Írnak. Ü gy vagyon poros lészen bes z élgetéfem, de szemeiteket el-ne forditsátok : mert ollyan por e z , a’ melly után nem hogy szemeitek meg-porofodnának: sőt fokkal élefebben fognak látni. Szombat, nyugodalomnak napja a’ ’Sidó Törvényben. Nyúg o sznak a’ halottak ki-inuláfoktól fogva mind a’ fel-támadásig: az egész közben vettetett idő tehát hallottak nyugodalmának napja, v a g y Innepe: halottak Szombattya , poros Szom bath, hamvas Innep e z . M ert ezen a’ halottak a’ föld porában ’s el-íenyvedett teltek nek hamvában feküsznek^s nyugosznak. A z Isten Könyvében olv a stam, hogy egy Innepen egy Oltár meg-hafadott, ’s hamu omlottki belölle. Minden em beriilyen Ó ltár, tsak egy hamvas Innepet vár. Majd az Halál el-állittya, Porba, ’s hamuba borittya. Porrá lészünk mindnyájan, fenki tehát abban ma ne bszzék, hogy por nélkül marad, a’ kinek hamvas Szeredén nem jutott a’ ha muban , része lészen hamvas Szombaton abban. No hát mind bé-hainvazlak; nem vagytok jobbak S z. Jóbnál, S z . jö b a’ porban ült. Nem vagytok jobbak S z . Dávidnál: S z . Dávid mint a’ kenyeret, úgy ette a’ port. De ha jobbak vagytok fém bánom: én amaz paraditsomi Textust vészem-fel: Por vagy, ’s hamuvá keit lenned; és abból a’ port jó nak, rosznak, dúsnak, gazdagnak, lzegénynek, böltsnek, bolondnak, nyakában rázom. Nem mondotta az lilén az embernek por váltál, hanem por vagy, taláin a zé rt, mert hihető hogy az ember azt felelte volna: fém mi fém a z , hogy por vóltam; de bezzeg nem por vagyok már m o ll, hanem ember a’ talpamon. Por vagy; ’s majd megint porrá kell lenned. A ’ Sas a’ Szarvéit akarván meg-támadni, porban fekszik elébb, abban nem tsak meg-heveri magát, hanem annak felette hátára-is bövséges port vészen , ’s lágy indul ütközetre, majd alá tsapván a’ Szar vasnak m agát, szemeit porral tö lti; azután azt szárnyával febefsen kezdvén tsapdosni, meg-szalasztya a’ vak S za rv a it’s mind addig ű z i; míg a’ fában üti magát ’s el-szédül, vagy meredek köszikláról alá dől. Végre mikor azt ílly veszélybe találya, kegyetlenül fel-falya és prédállya. Sas az H alál, félénk Szarvas az ember. Ez Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(7) (. o. ). 7. E z a’ Sas hamuban hever. Mindeu embert porban kever Engem , ’s máít-is mikor akar. Egy poros verembe takar. Por v a g y , ’s majd porrá kell lenned. De mitsoda por az em b ert Ha mefefee nem esném a’ Koporsó porától, majd meg-moudanám azt-is, ki-mítsoda por. A ’ haragos és engesztelhetetlen mérgü szemöldökös ember pulvis fulminans, puska-por. M ikor tzirókálod jobban: még nagyobban akkor lobban V ége van a’ barátságnak, veszni kell a’ Világnak. Gonosz por az illy e n , e g y szikrától-is úgy fel-lobban, mint egy tü zes üszögtol. Tsak azt találta mondani Klitus Nagy Sándornak, h ogy az Attya-is Fülep majd ollyau Katona volt mint ö. E’ kis szikrával a’ nagy puszka-port úgy fei-lobbantotta, hogy a’ Vatsoráló Házat-is szintén el-vetette Klitufsal edgyütt. Ollyan a maga indúlatival nem biró mérges ember mint a’ M ed ve; mikor iszik a’ Medve nem ú g y nyal, mind a’ k u tya , nera-is úgy i szik mint más állat, hanem harapja a’ V izet. Mikor jó i fel-forr az haragos ember, az érzékeny, és érzékenység nélkül való dolgokkal egy aránt bánik, k é sit, kalanát el-hánnya, ’s az édes Apját fém szánuya. V a g y ollyan mint a* Farkas , ha bé-lopakodhatik az Akolbán; nem elég néki egy bárány, va g y egy berbétsetske, földhöz veri elébb a’ ju h o k a t, azután ebé del. Illyen Farkas v ó l t ; amaz indulatit zabolázni nem tudó gonosz Á bim élek, a’ ki bé-szabadúlván a Gedeon Aklábán 69. bárányoknak vérét v e tte , meg-szabadúl a’ 70 dik bárány a’ Garizinn hegyre ki-futv á n , tárfait siratta, mint a’ Birák Könyvében lehet olvasni. M ég az Mennek amaz ártatlan báránya-is alig futott-el e g y sze r , hogy egy Hérodes nevű Jérusilemi Farkas fel-nem falta. Gonosz por az hara gos ember. A ’ Tsehek puska-por Királlyá Venceslaus, hogy a’ szokott órára egykor nem késziilt-el az ebédje, Szakátsát nyársra köt tette, ’s úgy süttette-meg Kappan hellyet. Ligniciumnál a’ mérges Tatárok olly feneséggel hartzoltanak a’ Keresztények ellen, hogy az ütközet után minden el-efett Kereszténynek tsak egy fülét vágták éi : még-is Keresztény füllel kilentz Öreg ’Sákokat töítöttek-meg. A ’ Római Katonák Egyiptomban egy matskát találtak agyon ütni ( mikor még az Egyiptombéliek matskát imádtak) még-is e’ dolgon fel-lobbanván a z Egyiptombéliek, egy matskáért a Római V itézek kö zzü l hét ezeret vágtak-le. Néró egy hintója előtt lovas-legény képében járó Gavallér ezeres Kapitánnyát a’ mezön le-vonatta, ’s majd halaHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(8) $. (. O. ). % $■. lig tsapottar tsak a z é r t, h o g y ollyan h e ly e n raent-el, a’ hol egy bokorban meg-akadott a’ Hintó. "Gonosz por a’ haragos ember * de meg-jámhorúl időre: mert Occidet in Cineres, qni f u*t ante Majd ar puska porból tsendes bamú lészeii Meg-jámborlúsz mikor a’ Halál meg-észen. De miért hamvazom tsak a’ haragotokat? Van ollyan por-ís a’ S zen t írásban, a’ m ellyettsak meg-fujtott egy nagy Próféta, és' mind járt ollyan fereg tetü lett b e lő le , hogy Egyiptom Országát szirrtén jneg-ette. Ki-mondjam-é kik az hlyen Egyiptomi porok V A ’ Fösvé nyek, a’ kik a’ másén élődnek ingyen, mint a’ te tv e k , azt tsip ik, azt harapják, azon hszn a k , ’s a’ magokét kiméílik. Tsúnya por az h lyen , ugyan azért vele itten hoszszafon nem bíbelődöm ; és ki mitsoda p o r, a zt fém Számlálom tovább. Elég a z , hogy akár kezde tü n k et, akár végezetünket tekintsük, porok és hamvak vagyunk mindnyájan. Nem tudom mekkora darab Föld v o lt, a’ mellyböl for málta lilén Adámot ’s hány fontot nyomott az a’ p or? de azt minden bizonnyal tudom, a’ Szent Könyvben-is olvaílam, h o g y egy porrá lett Embernek hamva leg-fellyebb tsak ö t, vagy hat latot nyom ; ez nem nagy fumma. A h ! ne-is álmodja pedig fenki, h o g y ö még tá v ó l jár attól az állapattól, a’ m elyben egynéhány lótnái nem fog töb bet nyomni-, bizony mindenkor közel van a’ por, a’ porhoz. Por vagy, rs porrá lés z es z . Tagadhatatlan a z , hogy az élet nem meszszé van a’ Halálhoz, tsak egy mák-szemnyi pundnin van közben. A ’ ’S'idók az eleven embfert-is tsak annak hívják, a minek a’ holtat; nékfek mind a’ kettő Methum: tsak ez a’ külöm bség, mikor még él M etzim , él még akkor az ember : de mikor a’ két pundumot eld öjtik, ’s hoszszafon egymás után fektetik, meg-hólt már akkor ti M etzim , oda van az ember. Tanifííbito Cafa, qnae valuere munt, A ’ Felhőkkel jádzó tornyok el-dolhetnek A ’ vitorlás báílyák a’ porban eshetnek. Hát az ember miért ígér fok Esztendöt magának ? Üveg talpa ’s Oszlopa van a z ö lábas házának. ÉrtHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(9) (. O. >. 9. Értvén ezt Jobban máfoknál némellyek a’ hajokat-ís fel-szokták p orozn i, ezzel Jelenteni akarván e g y átallyában a z t , hogy kö ze l van az idő ,. mellyben ok porrá és hamuvá lé sznek. Szent gon dolat, jó szándék!. de ha tudnám, h o g y némellyekkel tsak a’ száraz pompa poroztattya-l'el hajókat, a zt a” port ma nem ''botsátoium-oji sz áraz on. O efcat vermium l a massk Cineris l Meg-alázr ar halál mikor innét ki-túrMinden pompáddal e gy hamvas gödörbe g yú r. S o k volna minden fillegóriás- lejeket elöl számlálnom y a” mellyekkel a’ Halál irgalmatlanul bánt. A ’ Római Nép Hetedik Imperátorának Gálbának, egy köz ember vakmerő' bátorságból fejét vet te , meg-ragadván. azt a’ fején lévő' minden ékefségnél fogva (m ert egyébb aránt Kopasz v o lt ) leg-ottau az ékeiségek K ezében maradtanak, a’ fejét pedig el-ejtettey máfodszor-is; fel kapván azt ölében szoritotta , ’s meg-futamodott v e le ; de* máfódszor-is el-hullatta azt ijjedtében„ íiettében, ugyan azért. Jobban meg-haragirdván arra, a’ hüvelykét annak szájában dugta,, a’ párt ütök V ezéréh ez Servius-. Ottóhoz szájánál fogva vitte :• maga pedig, Ottó meg-tsufolván azt Szakátsának ’s Kriptájának ajándékozta, kik Kopjában, va g y hegyes: tőrben szú rván, a*-Táboron ritkaságul h o rd o ztá k , mint ebben Svetouius bizonyságom. Amaz- fa Familia feleségének Leányának t. i., a’ szeintelen Héródiás tántzos Leányának ( hanem hazudok Nicephorus után) a’ bé-romlott Jég metzette nyakát ketté f és annak főkép pen a’ drága gyöngyökre ’s kövekre nézve fok Ez&z' forintokat érőfeje ,. teliének több részeitöl el-tévelyedvén, amaz- híres tántzának em lékezetére- tsak magárarís fokát ugrált, a’ jégen. Az; Hollőferneskevély F ejét, a’ mellyet ö e’ világ kiutséért nem adott voln a, mint ijesztö vázat ú g y függesztették-fel a’ Bétuelbéliek a’ Város kerítésé nek magofsabb részére. M ellyet midőn a’ Bétuelbéliek gyertyánál m eg -n é zte k ö rö m ö k b e n meg-holtak , ’s. alig tudták hol vágynak ’s mit tsinálnak, vigyáznak-é, v a g y álmot látnak*? A z ellenség pedig, nap-világnál látván, ijjedtében ineg-hólt; és egyszersmind az. inában efett szíve bátorsága.. Nem említem már m oít Áfiánuít, a’ ki a’ ma ga Fejét fekete bárfonyban bé-takarváu küldötte a’ T örök Imperátorhoz;. Nem beszéllem az lilén K önyvéből amaz 70 . Király Fiakat, av kiknek Fejeket Szatyrokban-, Kosárokban hordozták. Nem a’ Gyrus B) F&Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(10) IO. (. O. ). F ejét, mellyet ember vérrel töltött tseberben ásztattanak. Nem a’ Crassus F ejét, kinek fejében olvasztott aranyot töltöttek volt. Nem töltök időt amaz Damaskusi T orn yokkal, inellyeket a’ Vár vételkor meg-öletett embereknek fejekből nagy mesterséggel építtetett Tamerlánes. El-bagyom Bajazátelt, a’ ki fejét a’ vas kalitkához addig verte míg az agya széllyel nem ment. A z egy Andronicust szemléllyétek ha tettzik , e z előtt mintegy 585. E sztendökkel amaz fohászkodásíal emliténdö Nap-keleti birodalomnak imperátorát, a’ kit az Országlásnak harmadik Esztendejében meg-gyözvén IJ'acius Angelus, és két Öreg lántzot köttetvén nyakára, ’s nehéz békókat vetetvén szokatlan lábaira, magához vitetett; és mindeneknek ö rajta leg-elébb-is Szabadságot engedett, hogy tsufolyák, artzúl verjék , haját tép jék, a’ fogait bé-verjék, nyomorgafsák. Leg-roszszabb a’ v o lt, a’ ki legkevefebb gyalázatot ejtett rajta. De még ezek mind femmik vólnának, hanem azután jóbb kezét el-vágatta, a’ gyilkofok ’s tolvajok tömlötzében ve ttette , mellyben a’ -fogoj Imperator egynéhány napo kat éhen szomjan töltött, míg onnan ki-hozatván jobb szeinét ki-vájatta, rövid Dolmánykában Öltöztette, Fejét egészszen meg-beretváltatta, e g y beteges Tevére fel-üttette, még pedig ú g y , hogy annak feje-felé háttal fordulva, Királlyi páltza hellyet kezében a’ T eve far kát adta; korona hellyet fok-hagym a koszorúval meg-koronáztatta, ’s a’ Piatz felé lafsú pompával el-inditotta, míg a’ Theatrumig jutott, máfok szidalmazták, máfok kövei hallyigálták, máfok nyárfái sérte gették. E gy jámbor A szszon y pedig hirtelen egyebet nem találván, Fazakát a’ tiiztöl ki-kapta, ablakából a’ V iz e t nyakában öntötte. Végre le-vonatta tv án a’ Tevéről két Oszlopok között ötét Ifacius Lábainál fogva fel-akasztatta. Midőn ennyi gyalázatok után halálát várva várná, máfok köntásét hafogatták volna le-róila, máfok játék ból lógatták, két vitézek pedig azt akarván meg-próbálni, ha elég éles-é a’ Kardjok, kétfelöl úgy vák ták, hogy a’ fok kínt látott Im perator leg-ottan halálra vált, kezét szájához emelvén az ott megalutt vérnek ki-ontására, Lelkét ki-botsátotta. 'Hadd láfsam már inellyitek a z , a’ ki Salvus Couduétusra ment a’ halállal? Annak vagy Fejszéje, vagy Kardja, vagy leg-alább haj-pora alól fel-szabaditotta volna mágát ? hol írták, hadd láfsam azt a’ Diplomát, mellyel a’ halált arra köteleztétek, hogy a’ garáditsokra fel-osztott egész módjával el-készitett hajat fel-borzasztani ne mérészellye? Mars üli gravis incubat, c[ui notus omnibus nimis, ignotus fibi moritur. Senec.. A’ Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(11) ( O ). IX. A ’ ki tsak a’ pompát tanulta szeretni ’S költsön kért szépséggel magát esmértetni Nints othon, ’s magával nein tud beszélgetni Leg-bajol'abb halál a z t szokta követni. M it használ az teneked, ha máfok ditsérnek főként a’ kí vül lévő toliakért, ’s nem belső szépségért, hány pertzentéfsel nevekedik inagofságod, ha újjal mutatnak máfok? ’s egymás között azt mondják: ez az. M ert, hiszem , ha meg-gondolod,* kik azok a’ kiknek ditséreteket^ vadászo d , hijjában v a ló , hamar v á lto zó , nyo morult emberek, a’ kik majd minden órán tapafistallyák magokban hogy nem tsak hibázhatnak, hanem hibáznak-is; és magokat majd minden nap egynéhány bolondságon utói érik: a’ fém fokáig él a’ kit ditsérnek, az fém , a’ ki dicsér: jóllehet ha fokáig élnétek-is, mi az ? Mert hiszen a’ dicséret a’ földnek egy kis fíegeletében esnemeg úgy is, a’ melly a’ földhöz egy punéhim, vagy nem igen fokkal több e g y punduinnál: hátha annak a’ földnek résziu fém mindenek egyez nek meg ditséretedben? Ha vagyon ö t , a’ ki különös magad vifelésit, fordulásidat, Öltözetedet meg-ditséri; már van leg-alább 15. a’ ki nek a’ nem tettzett; és talám a’ kik ditsérnek azok fém egyeznekmeg magokkal. Osztán mi hasznod abban ha ditsérnek a’ hol nem v a g y , ’s kínlódol a’ hol vagy: még-is a’ haszontalan ditsérétnek kí vánásából Izármazik minden dölföfség, ’s majd minden kevélység. Mert ki-öltözik bárfonyban tsak a’ maga szemének ? hanem hogy máfok-is láfsák ditsérjék. Ki terit pompás A sztalt tsak magának ? hanemhogy máfok-is ditsérjék, ’s tsudáiiyák. Co,nam ambitio defiderat. Úgy kell vatsorálnunk, hogy tudja-meg más-is Égjen fákja, legyen egy pár trombitás-is. Onid fuperbis terra, Cinis?Kik ma fel-porozván hajók bóbitáját Rúgják a’ p o rt, ’s .fújják a’ Hertzeg nótáját Jutván a” halál, a’ sántzhoz Másképpen fognak a’ tántzhoz. Ha p o r , ha lepra v a g y , ’s minden utállatoíságok edénnyé M it kevélyked lz, ’s mire tzélo z büszke szíved reménye ? Ra Mi -. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(12) 12. (. ó. ). Midőn egy Püspök hamvas Szeredán a’ szokás szerént ha mut hintene az embereknek fejére., mondván mindeneknek: manento homo quod puhis <es, & in pulverem reeclibis. E gy kevélly ellen hir telen indulattal fel-forrott a’ íá z é k , hamvát annak szeme k ö zzé hin te tte , a’ hamvas íáZékát-is fejéhez tsapta, Hány kevélyekkel nem tett már így a’ Halál '* a’ kiknek öltözeteket egyszersmind el-hamvazt a , portzellán fejeket hamvas fazakakká változtatta. Omnia mors nu dat. ^ E gy Király a z Apolló Itten bálvány Képén e g y merő Arany ból készittetett drága mentét találván e g y Templomban, a zt mondot ta : Semmire kellő mente. Télben meleget nem tart, nyárban pedig igen nehéz .: azért-is a képnek nyakából le-vonatta,’s el-vitette. Majd íg y tészen a’ Halál-is a köntösben zabállódó emberekkel, kik öltö zetekben kevélykednek: nints N yár, nints T él a’ Föld alatt, hain-vas Szombatra virraddogál: azokat tsillagzó köntösökből le-vetkezt e t i, ’ s Innepi vászon köntösökbe ö ltö z te ti: hellyefsen-is : mert tud játok a’ Kü-mivefek Fazékafok fém öltöznek t z ifrátt, mikor vagy K ő falat, yagy Kementzét rontanak: nem kell porban drága köntös. A ’ Halál ollyan F azékas, kinek minden mestersége tsak a’ ron tás, mázos edényt, m ázatlant, házast házadant, tserép edényt, S zelen tsét, kifsebb ’s nagyobb m edentzét, hideg ’s meleg Kemetttzét egyaránt ron t, egyaránt on t, nagy port iáinál, ’ s ineg-nyúvoszt. Illyentorba, illyeu porba tzilra köntös nem illik? Már itt a’ kevéllyeket kell leg-inkább bé-hamvaznom, de nints időm , hogy azokat frizérozzam : mert gyanítom, hogy eddig a’ házi Szegények-is várják a’ grátiát, hogy őket ígéretem szeréut ki-hirdefsem. A ’ Házi Szegények azok a’ Halottak, a’ kik minden jótselekedeteknek úti költsége nélkül bútsúztak-el e’ V ilág tó l, a’ hoszszas örökkévalóságra magokkal femrai virtust nem vittenek. Szent Jób a’ Koporsót maga Házának mondotta: nékünk-is utolsó Házunk a’ Koporsó. Vágynak e z házban gazdagok-is , a’ kik életeket fok Virtufokkal meg-füzték ’s azután költöztettek a Koporsóban: de töb bek a’ Házi Szegények a’ koporsóban, kiknek iájlalásra méltó forfokat, ha szintén a’ tágas tengereknek minden vizeit könyves S z e meikben által önthetnénk-is, foha vóltaképpen, és eléggé meg-nent sírathatnok. Nints o lly szegény ember e’ világon, a kinek íeg-alább reménysége ne légyen ; de a’ Házi Szegényeknek a’ fints. Spes /e, fpe vergit. Nints o lly szegény e’ világon, a’ kinek módja ’s ideje ne légyen a’ kereskedésre. TcmHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(13) (. o. ). 13. Tempus fe 3 'tempore pergit. Reménytelen remény azok reménysége V ég e van eltek n ek , minis jajjoknak vége. .Sokak ezek k o zzü l a Házi S zegén yek kozziil gazdagok vóltak inig e” fö ld ö n éltek, de e’ volt a z ö álnokságok mint É zékiel mondja, h o g y a’ szukolködök k ezét meg-fogtak — nem adakoztanak, kíntseksc imádták, a Szükölködöket pirongották, ”s kat z agták , míg éppen .úgy nem jártak, mint a ’ Nagyságos Úr Kappani, mellyek kövérek voltának, mellyek k ö zzé vettettek egy ö sztovér Kappant-is; de annak a’ kövér Kappanok k ö zt fokkal keferübb vo lt élete minden halálnál: mert azt miudenik té p te , szaggatta, vagdalta. M ikor pedig a Szakáts a’ kövér Kappanofcat kezdette válagatni ; h o g y azokat rendre le-verje, s i i í s e f ő z z e : b ezzeg a k k o ra ’ kövér Káplánok az Ösztövérxel jó s zívvel tseréltenek vo ln a, ’s annak bóldog Torsát óhajtották. dure recondite, mente VapdJite talia Dites Tollite jau cia, ferte jacentia, pafcite mites* Tinéktek szőll e z a’ letzke Dúfok hallyátok A ’ nagy erszényt a’ szegénynek bár meg-nyitnatok Omnia in mundo pecunia óbedimt. Apát Anyát könnyű ve n n i, ha fog elég pénzünk lenni • Tud az arany fecundálni Farkasból bárányt Csinálni. Ha másként meg-égetnének, vagy fö vételre vinnének Úgy meg-fegithet az e zü st, h ogy meg-nein fonnyaszthat a1 füst Ha markodban arany hever. Nem könnyen fog-meg a fegyver. 'De másként fújják a* Sípot a’ más világon: jóllehet ha vólna-is ottau e’ világi gazdag Jószágoknak valami tekin tete, úgy-is mit használnának azzal. Nem viszünk-el femmit magunkal e’ vi lágról. Saladinus ex tót V istofús linteum. Nap-keleti minden Ország győzedelmes Szultánnya Saladinus N agy V itézek leg-nagyobb Kapitánnyá B 3 Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely. ^Mit.

(14) (. o. ). M it használt vitézségével, Prédából gyűjtött Kíntsével Itt hagyta minden jó szágát, vérrel gyűjtött gazdagságát E gy vászon lepedőt vitt-el ö magával E zt nyerte fokszori véres ostromával. A ’ Geographia mappákon, vagy az egész földnek állását mutogató táblákon láttatnak a’ földi minden Országok, Tartományok, tengerek, arany ezüll bányák, ’s más essélék : ha nézed pedig szemefsebbeu az egész alkotmány tsak papiros^ tsak tenta, azt egyné hány tsepp vsz-is el-mofsa. Szintén íllyen tábla minden gazdagság ban telhetelen ember szí v e , melly tsak akkora, hogy egy jól meg kopjak varjú, jól nem laknék v e le , rnég-is e’ nagy V ilág bé-nem tölt heti. Majd e’ szíved táblájára rajzolt Jószágokat, gazdag öröksége k e t, minden kíntseket egy tsep guta el-törli; a’ Halál majd úgy elhatnvazza, hogy fohol többé azoknak tsak nyomok fém fog talál tatni. Quas dederis folas femper habebis opes. Tsak a’ mit a’ szegénynek adsz , a' nem élik sárban Hóltod után m eg-gazdagit, ’s nem mégyen a’ kárban. A ’ világot felettébb b u v ó , szegényeken könyörülni nem akaró, a’ közönséges tárfaságnak életekkel femmit nem használó , pénzeket pedig tsak nem bálvány gyanánt imádó gazdagokat éppen úgy képzellyétek, mint az Araris fojó vizében termem szokott Culpcha nevű halat, a’ melly-is, míg a’ Hóid nö fejér, míg apad fekete, végre felettébb meg-nevekedvén a' maga tsontyai által í'pékelik azt. 'Vagy még hogy annái-is szebb hafonlatofságot mondjak : tsak úgy goncíollyátok ö tét, mint az Egyiptomi Szam arat, inellyre fel-tokák a z Izis Bálvány Képét az Egyiptombéliek. Míg a’ bálvány a’ Szamár hátán v ó lt, mindenek nagy reverentiát tettek aV Szamárnak, süvegelték a’ nagy fülű tsatsit, ’s előtte térdepeltek. De mihellyt hátáról le-vették, a’ Szamárt-is pajtában nem Palotában kűldötték, mindjárt azonnal vége lett a szainár idvezlésének-is. Míg ezek-is a’ gazdag ság bálványát h o rd o zzák , annak kedvéért fókák előtt a’ földön nagy tekintetben vágynak, a’ pénzért tsak nem imádtatnak: de mihelyt aT Halál a’ bálványt a’ hátokról le-vonnya, őket pedig egy poros gö dörbe taszittya, magok felöl el-mondhattvák : Fost fua funera, Dives ad infera. Meg-hala a’ Gazdag , és el-temetteték. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely A ’.

(15) ( o ). ^. 15. A ’ már említett Szegények Laistromában vágynak azok-is, a’ kikuek e’ volt életeket mérséklő régulájok: Lucri bonus odor ex re qualibet. V agy a kiknél míg éltének a’ szép , rut nyereség; i g a z ’s hamis kerefet helyt talált; a’ kik hazugsággal ették kenyereket míg éltek. Nevezeteiben pedig illyen Házi Szegények azok a’ Kereske dők , a’ kiknél fok volt a’ male partum, a’ hamis nem igaz eskiivéfek k el, Lelkek ellen való ditséretekkel ’s ezer inesterségekkel gyűj tött kerefet. A z Hlyen Házi Szegények k ö zt lésznek nem fokára azokis , a’ kik tnostau a’ testi gyönyörűségeknek tilalmos fertőjében tor kig uszkálnak , és buja természetekn ek, vagy igazabbau szokáfok’ gyeplőit meg-eresztvén a’ mézes Zápára ugyan hányát homlok ro hannak. Már-is fókáknak, a’ kik iliyenek voltának ’s meg-hóltak, el-énekelhetném; Ad mala percitus ac oculus fitus in Muliere Collaque-laBea, bracbia cerea computruere. De ja j)! jajj mind femmik ezek azok h oz képest, a’ mit az A p o stolok halálok után Bernhárd D odor mondott. Quos veneris modo pessma pojl modo stamma gehenna Torret, agit, terit, his furit, bis favit ultia ptena. Mi e’ világi kínok? lépes-méznél édesbek Pokol kínnyaihoz képeit drága gyöngynél kedvesbek Ott a’ nyárfák ’s a’ kötél vannak mulatság gyanánt Minden tűznél febefsebb t ű z , a’ inelly ottan éget, s' bánt. Mint a’ forró téglák égnek a’ tüzes kem entzében: Akként égnek minden buják pokol febes tüzében. Akarjátok e’ már házi szegénységre menéndo telhetetlen, irgalmatlan gazdagok, hamis kereskedésben gyönyörködő Merkuriuf o k , fiiképpen pedig tisztátalanságban gyönyörködve bujálkodó bu ják ? akarjátok-é mondom, hogy el-olvafsam előttetek azt a’ levelet, a’ mellyet egy ördög Mártyroina pokol szenéböl tsinált téntával irtt néktek, kénköves szurokkal meg-petsételvén, Pokolból néktek kül dött? E z annak fummája : hallyátok e’ rövid intést, mellyet én nék tek az idegen hoszszas örökké-valóságból irok: Momentum quod de lectat , JEtermm quod Cruceat. E gyszeinpillantásig tartó testi gyönyö-. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(16) 16. C O 1. riiségtekért itt űrökké-való keferüséggel fizetnek,-: Eheu quid' e(i (eter nitas l vox illa , v o x minantis*. /Eternitas! /Eternitas\ .Eternit as! Jajj szörnyü menykönél ezerszer szörnyebb örökké-valóság!. Jajj nintsen bolondabb annál , mint a’ ki most nem tud félni! hány ezer óHák múltak-el miólta sütnek, főznek?' jajj még e z tsak kezdet- E g y büdös, d ö g é rt, egy idegen teliért magatok tetteiteket világ minden kmtsénéi többet érő Lelketeket Őrök tűzre v e tn i, jajj melly szornyüség !: e g y , két pertzig, pertzentésig tartó, gyönyörűségeiteknek jajj m elly hoszszas lélzen penitentziája. Moeche nunc ad inferos, fed inde non redibis,: t venter, L caverno peremi fic peribis.. A ’ Levélnek ez az Excr.a&ufsa, majd / hamvas Szombat után lészen a fel-támadásnak Vasárnapja, mellyen ollyan Vásár,, ollyan Sokadalom e sik , a rainémii foka. fém v o lt, ’s nem-is lés z en foha. Rettegen esik a’ fokadalom az Itéllet Napján, a Nagy Bíró. minden embernek portékáit fel-hánnya , a’ házi szegényeknél a mi kevefet talál, azt-is el-veszi töllek ’s másnak a d ja, szegények lésznek mind örökké- /Etemitas í vox illa fulminanttiu E g y dolog vagyon - még hátra, h o g y Ígéretem szerént- tL Epy pár ujj Hazafi, hirdefsék-ki ti előttetek. A ’ halottak hamvas S’zonjbattyán egy 78- Efetendös Ö zv e g y A szszony Férjhez m ent, a’ melylyem tsak. a” tsudálkozhatik, a” ki nem próbálta,, ’s nem tudja mégmi légyen a z Ö zvegyi élet., Nints. a” gyámoltalan Ö zvegy A szszony dolgánál Ég alatt nagyobb ’s kefervefebb. élet . Ollyan az. Ö zv e g y A szszony Ura nélkül, mint a’ tett íö nélkül- Nem vág a tett ellensé get fö nélkül, nem fok tanáts van a’ tettben fö nélkü l, nem fok tanáts az ö z v e g y A szsz.onyban-is Férj nélkül.. Meg-merik rúgni még a? Nyulak-is a’ tettet fö nélkül., A z ö z v e g y A szszonyt tatóm a Szél-is jobban fújja, mint máit- Férj nélkül ollyan. tt, m intáz út mellé vet tetett borsó, azt mindenek té p ik , szaggattyák valakik mellette el mennek- Tsak ú gy gondollyátok a’ gyámoltalan Ö zvegyeket, mint azo kat a’ S z o llá V e szszö k e t,. mellyek mellöl ki dűlt támasz.. Ezek: míg a” gyáméihoz voltak szoritva,. magofsak váltak , annak inagofságáyal eröfsek : miólta, pedig a’ támasz el-dült m ellőlük; vagy a’ föl dön h evern ek , vagy a’ földhöz k ö zel horgadoznak, egy kis széltöl ide .stova- hányattatnak.. Aímánah Sidóul, vagy meg-köttetett n yelvű az Ö zv eg y A szszo n y ; ha lafsan szól nem hallyák, ha kiált-is fenki 'fém gondol vele : keferves életi ha gazdag;, mikor Özvegységre ju t , elegen akadnak, a’ kik ki-forgafsák szegényt mindenéből. A z Öz veg y A szszonynak ha kapir-iél-fái mind aranyból volnának, íg y ha mar el-kelnének : de h aszegény,;egyéb ko rszánij)an nem v e lz ik , hanem tsak Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(17) (. O. ). 17. tsak akkor, a’ mikor valami terhet osztanak-fel. E g yszóval akármelly felé magát fordítsa, keferü élete van. Ne tsudállya hát fenki, ha ez Ö zvegy Férjhez ment? Jertek velem, meg-inutatom nektek ez Ö z veg y A szszo n y t, a’ M eny-Aszszo n y t, a’ Bárány Feleségét, a’ ma M ennyei K irálytól nem Asvéruílól hivattatott Ésther A szszo n y t, amaz nagy T h á b itát, fok Szegényeknek édes A n y á t, a’ ma boldog em lékezetű, e’ Világ előtt esméretes, igen nagy érdemű Férjfiúnak T . N. Knita János Uramnak 2g. Esztendeig kedves élete Párjának halála után ditséretefsen Özvegylett élete ináfsát, áldott emlékezetű T . N. Dési Júdith A szszonyt. Ha kivánnyátok az egész lákadalmi folennitást-is rövideden le-irom. Szerette volt Jéfusát : mert annak parantsolattyát egész igyekezettel meg-tartotta; azért-is ig a z. szeretecét meg-ditsérvén nékie Jéfusa, kétféle Jegyec adott nékie t. i. V tres Kes z henöt és Gyűrűt. A ’ veres K eszkenö, piros vére v o l t , a’ mellye-t a’ Keresztfáu érette ki-ontott, maga-is azon végből készitetc köntöst magának, a inellyböl ennek a’ veres K eszkenöt ajándékozta: mert öltözött vérrel meg-feíletett ruhában, a’ mint a’ titkos K önyv ben beszélli S z. János. A ’ Gyűrű vólt a’ S z . L é le k , mellyel ezen drága Jegyesének nem ujjait 5 hanem szívét gyürüzte-feí. Kérői voltának a’ Kristus tudománnyát tisztán hirdető Papok; a’ kik Ötét naponként a’ Jéfus szerelmére gerjeiztették. Azután el-érkeztek az elő Kösziinbl-is — azok a’ nyavallyák, a mellyektöl a’ V őlegény azt ize n te : Imé hamar el-jövök. ’S mit felelt a’ M eny-Aszszo n y ? E z t ; Jövel Uram Jéfus. Végre minap el-jutott a’ Nájznagy-is a’ Halál, ’s ez unalmos világtól egy két szóval el-bútsúztatta, Lelkét az Angyalok ra bizta, hogy el-vigyék a Mennyei Vö-Legényhiez, teliét pedig mi reánk hogy annak utolsó tisztefségét meg-adjuk. M ert nem ren d i, h ogy a’ M eny-Aszszony a’ Házat-is el-vigye magával a’ Vö-Legényhez. Nem vó lt Esietés; de nem-is k e lle tt: mert a’ kit egyszer a’ Mennyei Vö-Legény M eny-Aszszonyságra m éltóztatt, foha fém fél het a z , az el-váláítól. őröm Attya maga az lilén. Lakodalmos Pa lota Meny-Orlzág. A ’ lakodalom ott egy Vatsorából á ll, de annak a’ Vatsorának foha vége nem lesz. Oh bóldog vagy áldott Ö z v e g y ! ha boldogok azok , a’ kik a’ Bárány menyegzőjének nem tsak Vatsorájára hivattattak, hanem már el-is jutottak. Olly készüiettel ju tottál te az halottak hamvas Innepére, mellyel már nyughatól, Innepeihetz, a’ Házi Szegénységtől fém félhetz. Szintén hallom-is már ezen említett szerelmes V éreih ez, mi képpen fe]ezi-ki leg-utólsó szíves indulatit ’-s jó kivánságit meg-állapodván életének határ kövénél* C íé Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(18) ( o ). 18. W. Tégedet említ leg-elébb-is T . Jó Pátrona A szszonyom Kere sztdnyi szélidségnek L eá n y a , példás kegyefségü A szszonyság amaz Iílent szeretö, ’s annak Egyházi Szolgáihoz nagy indulattal és buz gó szeretettel vifeltetö kegyes Úri Férjfiúnak T . Bethienfalvi Maróthi litván Uramnak minden kíntsnél féltőbb igen szerelmetes élete párja T . K onrádjúdith ACzszony, meg-nevezett kedves Úri Férjeddel igaz Fiával egyetem ben! de jajj! hol találok már én ollyan fontos szó k a t, a’ mellyekkel eléggé ki-fejezzem e’ N. T . ö z v e g y Atyafinak te hozzád buzgó különös indulatit? Sohol fém találok: azért-is e’ fogyatkozált az én érteden pennámnak, reít elmémnek . bárdolatlau nyelvemnek tulajdonítsd. K ö szöni tellyes Leikéből tenéked az q kedvéért körüllötte tett fokszori fáradságodat ’s munkás szeretetedet. K ö szöni kedves Férjednek éppen Fiúi szerelmét, körüllötte, mint Annya körül fok szben meg-bizonyicott gondos szemefségét; és tinéktek én általam buzgó indulattal e z tk iv á n u y a , ’s óhajtya: Éltetek 'Sajkáját mozdítsa kedves S zé l M elly a’ boldogságnak hajnalán támad ’s kél Ezután-is úta nem Észak, hanem Dél Szíveket nem fa g ylal, mint a’ kedveden tél. Majd mikor órátok tizenkettőt mutat ’S a’ tükör szép hellyet kezd mutatni rútat M ikor a’ bús halál k i mérvén az útat Innét el-költöztett, más készülött fuvat. Nyillyék-m eg tinéktek a’ kéken fellett ég M ellyre szent élettel just szerzettetek rég M ellynek örömében akkor fém lészen vég ; M ikor e’ nagy világ febes tű zzel meg-ég. * •* Irjon-fel az Ifién maga levelébe A ’ bárány élete petsétes könj^vébe R észeltefsen ama fának gyümöltsébe M elly nőtt paraditsom Kerte közepéi e.. -. Meg-emlékezik utolsó bútsú vételében a’ T . Dési Famíliák lineáján lévő minden V éreiröl-is: Nem külömben a’ régi Nemes Perlaki Famí liának torsokéból fokfelé ágazott T . Méitós. Atyafiairól: és azoknak velem ezeket mondattya : Az Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(19) <? o. ). ^. i9. AZ áldáíl párjával adja, sőt árjával az lilén rátok on tsa, El-üzvén m irigyét, veletek tett frigyét, az halál fel-ne bontsa. M íg hét Planétákkal, mint annyi fáklyákkal fénylik az ég abrontsa. K edvetek újjúllyon , foha ne fordúllyon szerentsétlen keréken, Járván óráitok, és minútáitok mézben feresztett féken Boldogságokban vég, ne légyen míg az ég, a föld felett függ kéken. Fgyben köti nevezetefsen azokkal, a’ kik szármoztak az Anyai lin e'b ó l, úgymint a’ T . Pápai & c. & c. fok ágakkal ki-terie* dett Familiákkal T . Konrád Kriüina A fe szonyt T . Ördög G y ö r g y Uramnak szelid élete párját; és minden Helységekben lévő szíves J ó akaróit, Jó U rait, A lzlzo n ya it, a’ kiknek szeretetekkel, barátságok kal é lt : mind ezeket mondom; és töllök bútsúját így v é i z i : A ’ végső trombita mikor fog harfogni A ’ menydörgö szózat az Égből tsattogní A ’ szép Egek mikor fognak tsikorogni A ’ földnek Oszlopi ingani, mozogni. M ikor a’ fényes nap piros vérben borúi Feketedik az Hóid kormos szinre szorúl M int éretlen figé minden tsillag le-húl ’S egy szempillantásban e’ nagy Világ meg-gyúl. T iteket az lilén Ábráhám keblében Rejtsen-el, ’s irjon-fel azok levelében A ’ kik örvendeznek Mennek szinében A ’ fényes Kérubim Angyalok Sergében. Tinéktek pedig, a’ kik temetési tisztefségének Napját illyen szép számmal meg-tiszteltétek, tellyes szívböl azt kivánnya, hogy tisztellyen-meg titeket-is a’ nagy lilén örökké meg-maradandó tisztefséggel a’ tel yes váitságnak ama nagy és ditsöíséges Napján. Én-is el-botsátlak már lzelid Lelkű Tliábita, míg éltél kedves Pátrona A szszonyom f M ivelhogy el-múlék életed mint pára Órádnak fel-tekert kereke ie-jára. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(20) És le-szálla Napod estvéli házára E z egy Verfet irora Koporsód fájára*. Désl Júdith fekszik e’ gyászos ’Séllyében Sokat küszködött e’ siralom völgyében Jól meg-halni tanúit Ö zvegy életében R agyogjon gyémántos Korona Fejébe?*. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(21) Hannibal ad portam decertat, ad arma Quirites{ M egleh et a z , h o g y mig egynél többet nem falsz A ’ Halál meg-tátnad világból ki-talpalsz M a fok jó t tapasztals z , ma lépes m ézet nyalsz Holnap tám szégyent vals z , vagy talám meg-is halsz. ítélő Székben-ülö, ’s igaz T örvén yt tévő Dávidok! A ’ töréfen á lló , ’s Isten Óltárán hívségefsen szolgáló Áronok! Hírrel n é v v e l, vérrel tündöklő Férjfiak Szelídséggel diszes A szszonyi-állatok Oyáí'zos halotti frequentia, szerelines Halgatóim!. lőtökben ásottam én, még pedig oíly v é g g e l, h ogy vagy meg-vigasztalgalak, vagy egy aránt jobban meg-szomoritsalak ’s tite ket vastagabb gyálzban borítsalak. Hannibal ad portám. A ’ ka pun az Ellenség ! ü gy meg-tudta vólt régen Rómát ijeszteni Hannibál furtsa ferénységével, boldog szerentséjével, hogy valami kor a’ Római stráfa meg-rivallott, ’s íg y kiáltott: a' kapun áll Hanni bál, tsak nem minden S zü tsö t, S zab ó t, Madarászt , T im árt, Ötvöst, agarászt, a’ forró hideg kezdett ki-lelni; ’s még a’ leg-föbb Vitéz-is a’ kőfal között alig talált buvó helyet magának. Dirarum vates!. É. Ha kelletlen követ lészek-is, ennél még szörnyiibb izenettel állottam én e’ gyászos Órátori Székben. Mars ad portam! Má toknak feni könnyen, de főképpen bajofsan lészen itten a’ Véneknek d olga: mint egy Várban úgy lakik a’ Lélek a’ tettben. A ’ virgontz tett eröfsebb vár; De az öreg már tsak ó vár. Ott a.’ falak repedeznek, és el-dölésre készülnek A ’ Bástya romol, in g ad o z, támoszok nélkül el-dölnek.. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(22) 22. (. o. ). Azonban Mors ad portam. Nem-is éppen hir nélkül >ö-el j mert előre botsátotta gyakran a’ szerentsédenséget; és így izent nékiek: Memento mori: azután nyavalyákat botsátott, ’s azt izente: Difponite Domui. Rendellvétek-el H ázaitokat; mert meg-haltok. A zonban a’ Vénség-is el-érkezett, e’ pedig tsak annyira jár a’ halál tó l, mint a’ lovas Legény a’ hintótól, nem-is tészen egyebet tsak az útból áilit-el, ’s ezt kiáltya : Veteres migrate Coloni, férre bokor! de mit rettentein én i t t , tsak a’ V éneket: meg-botsáfsatok. Ifjak; én-is meg-botsátok némtek. N éktek-is, magamuak-is Mors ad portam. A ’ virgantz teíl-is. Tsak ollyan az Hahil előtt, mint a pók-liálók a’ a’ íeprö előtt: abból inkább ki-kellene költöznünk, mint lém abban halál ellen rejteznünk, majd Seges erit, ubi Troja fuit. »* \ Még a' Báránykák-is rajtunk erőt vésznek Rajunk ugrándoznak, a' bafunkrút észnclu Archimedes ama hires Problémájával azt mondotta r adjatok e’ világon kívül egy pundumot, a’ mellyre fel-állyák, ’s ki-rugora e’ világot larkából, majd ollyan e z , mintha én azt mondanám néktek: Veísetek-fel engemet az Hóidban, én onnan ipargákat botsáttok a lá , ’s titek et; oda egyenként tsigán fel-vonogatlak. Tutta jó l Archime des , hogy e’ Világon kívül fenki olly pundumot nem ád n éki, melly re ki-álhafson: tudóin én-is , hogy a’ Hóidban lei-nem hajítotok en gemet. Ó nem tartozott fogadásának bé-teliyesítésére : nem tarto zom en-is. Conditio inpojjibilis habet vim negandu Türhetök ezek mind e z . idejig : de jajj akadott olly Baj nok, a’ mellyet jóllehet az lilén lbha nem teremtett, mé|?;-is a z , azt a’ mit az lilén teremtett — e’ kis világot az embert, farkából minden nap ki-rugja. Mors ad portam. A ’ Halál ez az bajnok. Ö nem kért még-is talált oliy pundumot, íó mellyre ki-álván, e’ kis világot ítélté ben ki-rugja. Kis-Viiág az ember, a’ mellyet miért hívnak, Mikro Kosmosuak nem lehet itten magyaráznom. Nagy pundum a’ bűn, erre mihelyt ki kopott a’ halál, az embernek mindjárt a’ mondatott: Por vagy, ’s porrá LJ'zesz.. Az Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(23) (. O. 23. ). A z ólta már a’ kis Világ az em ber, üveg lábakon jár , Hátúi e lö l, minden felöl , tsak egy halált vár, M elly ha készü l , vagy erejét indittya Pétert, Pált, Kriüinát-is Torkából ki-mozdittya Jut eszem ben, azt vakfolták vo lt a’ Dárius udvarában, h o g y eröfs a’ b o r, eröfs a’ K irálly, eröfsek az A szszo n yo k , de leg-eröfsebb az igazság. A ’ Halál fenkinek eszében fém jutott. De b ezzeg a’ Halál-is azután eröfségét ’s hatalmát ugyan ki-inuta tta, miólta ötét leg-erofsebbnek nem ítélték; mert Önnön magát az igafságot-is — a’ Jéfust (ha szabad úgy szóllanom) meg-ölte. Tudván ennek szintén győzhetetlen erejét, Salamon nem azt mondotta: erösfebb a’ szeretet, mint az igafság, hanem eröfs a’ szeretet, mint a’ Halál, jÉnek. 8* 6» Oily eröfs a’ Halál, a’ melly erötelen az emberMors bálét indomitos precibusque minisque furores. Sem igérés, fein orálás, nem használ itt apellálás, Ettől szabadulást fém én lem más nem nyer V a g y elébb, vagy hátrább ide minden el ér. Moíl-is , quum loquimur, morimur míg ezeket szollyu k, ’s haljátok halunk , leg-alább minden szempillautásban közelebb esünk halálunkhoz. s t ens homo nafcitur, cito tollitur, esslat animam, humatur, Sat breve mox cadit, est modo, cras abit, hic breve statur. E z a’ Világ szálást igen szászofon ( totofan ) ád A ’ szomszédban kerget mikor nem akarnád. j Én azért szomorú Halgatóim! midőn az Úrban bóldogúl kimúltt hoszszú életű, nagy kegyefségü jó A szszonyomnak ma utolsótisztefséget tésze k , hanem bányátok titeket-is mindnyájan halotti kön tösben öltö ztetlek , koporsóban fektetlek, ’s mind el-temetlek. Jut eszemben e’ gyászos Orátori Székből egyszer meg-tanitottalak vólt im már bennetek mind élni, mind meg-halni, midőn az Halál Scholájál>an, élet könyvét irtain : mi van egyébb hátra, hanem hogy el-is temefselek? Úgy v a g y o n , inindján engemet. Orátornak nem hívtatok, izégyenlenétek-is talám illyen Orátorra szorúlni. De mit hibázom én. azzal, Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(24) 24. (. O. ). a z z a l, ha midőn egy kegyes Özvegynek utolsó tísztefséget tésze k , titeket-is jó szántomból mind egyig ingyen el-orállak : azomban kinekkinek szabad akarattyában hagyván, hogyha tsekély beszélgetéfem et’s pompázni nein tudó parasztos Orátiómat maga Személlyénél 's M él tóságánál alább-valónak lenni találáudja, piperefebb ’s pompáfsabb Orátorral tétetsen magának tísztefséget. De azt jól tudom , hogy ha nein mindennek-is, de leg-alább kellek azoknak, a’ kik erszényekkel Orátort nein fenyegetnek. Míg azért minden Keresztény Em bert meg-tanítok arra, m ikor, és hol hallyon-meg? míg mindeneket, leg-közelebb titeket meg-moslak, méltóztafsatok jelen lenni figye lemmel , kik testel jelen vagytok ; magát igen nagyra kö telező, de taláin várakozástoknak meg-nem felelő faragatlan ’s tutadlan Orátiómnak meg-botsáfsatok. Quid feret bic dignum tanto promijfor hiatu. E gy fát nein tudsz meg-inozditani; mit tész egy erdővel E gy koporsót ne.n birs z , mit tész ennyi temetővel. Ha egy eb et, majd mindent öszve hányok fokkal tővel Hogyha lehet többre mégyek észsze l, mint erővel Kérditek tehát: mikor kell meg-halnotok? Vénségtekben én azt mondom, tsak hogy tudni kell, nem egy időre szabták a’ dolog’ vénségit. Minden dolognak van tulajdon vénsége; van a’ gyermekségnek, van az Ifjúságnak, van az emberkomak; spt van a’ vénségnek-is vensége. Á ’ G yerm ek, ha gyermeki tisztit, az Ifjú , ha Ifuii hivatalát: az em ber, ha embe.i munkáját, a’ V é n , a’ V énség tisztit ha véghez v itté k , vénségbeu hóltanak-meg mindnyájon. E g y szóval valami tsak tökélletefségre ment, az meg-vénhedett. Bi zo n y Sírák i<'»l beszélett, a’ többi k ö zt akkor-is, mikor a’ vénségröl így írtt Non qua longaeva Senefius éji bonorata. Nem az esztendök számával meg-inérettetett vénség betsületes, hanem az embernek ér• telnie. A z ösz haj a’ vénség’ id eje; de a’ makula nélkül való élet, ámbár'rövid idő múlva vége lett-is, fok idott töltott-bé tsak ugyan. Juthat eszetekben, mit jövendölt Ésaiás: Nem lé-z ú[.y mond kitsiny gyermek Jérusálemben idővel; fein vén ember, a’ ki az ö idejét bé-uem töltötte vólna ; mert a’ gyermek száz esztendöskorában hal-meg: az I stentelen pedig ha száz esztendös lesz-is, meg-átkoztatik. A ’ száz esztendös ember-is tehát ha Istentöl el-fájúltt, tsak gyerm ek, ellen ben pedig az-is, a’ ki még tsak gyermek idejére; lehet száz esztenHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

A S Z S Z O N Y N A K , Ama Nemes Tudom&aacute;nyi!, ritka dexterit&aacute;s&uacute

A S Z S Z O N Y N A K , Ama Nemes Tudományi!, ritka dexteritás&uacute