Id. Nagy Loránd dr.: A termelőszövetkezetek üzemelemzésének módszerei

(1)

84'

^SZEMLE

3. az algoritmuske'szitést, a programozás automatizá- lását és a feladatok gépi megoldásra való előkészítését meggyorsító más matematikai módszerek fejlesztése;

4. az elektronikus információs rendszerek (ezen belül a gyors becslés) vizsgálati módszereinek kidolgozása.

5. az ún. periferikus berendezések, különösen az infor- mációs eszközök (adók, hírközlőeszközök) fejlesztése;

6. az elektronikus számológépekre alapozott országos szárnitógéohálózat létrehozása;

7. az ügyvitelgépesíte'si eszközök komplex alkalmazá.

sával kapcsolatos módszertani kérdések kidolgozása; tí- pustervezés és szabványosítás.

A. Sz. Butov, a KSH elnökhelyettese ,,A sta—

tisztika feladatai a tervezés és a gazdasági ösz- tönzés új viszonyai között" cimmel tartott elő—

adásában megjegyezte: a szovjet iparban az el- múlt időszakban elért eredmények azt mutat—

ják, hogy az iparirányítás megjavítására, a ter- vezés tökéletesítésére és az ipari termelés gaz- dasági ösztönzésének fokozására a párt és a kormány által kidolgozott rendszabályok ked- vezően hatottak az ország gazdaságának fejlő—

désére.

A statisztika soronlevő feladataival foglal- kozva hangsúlyozta, hogy a termelés minősége statisztikájának létrehozása céljából számos vizsgálatot kell végrehajtani, meg kell állapí—

tani az egyes termékfajtákra vonatkozó minő-

ségmutatókat, ki kell dolgozni kiszámításuk módszertanát, és meg kell alkotni a beszámoló- jelentés—mintát. Tökéletesiteni kell az ipari ter- melési kapacitásokat és az állóalapokra vonat—

kozó beszámolójelentést a szükséges összeha- sonlítások lehetőségének megteremtése érde- kében.

Az ipari munkaügyi statisztikában az alap- vető kérdés most a munkatermelékenység szá.- mítási módszerének és mutatóinak tökéletesí- tése. Jelentősen növekedtek az igények az új technika statisztikája iránt is: tudományos alapra kell helyezni az új technika és az élen- járó technológia tényleges hatékonyságának számbavételét; meg kell állapítani az új technika arányát a vállalatok, az egyes iparágak és az egész ipar munkaeredményeiben. Ezek a kérdések módszertanilag még nincsenek meg- oldva. Nyilvánvaló, hogy létre kell hozni az új technika összesítő mutatóit, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az új technika bevezetése hatékonyságának meghatározására szolgáló egyetlen típusmetodika nem képes figyelembe venni valamennyi termelési sajátosságot, szük- ség van tehát ágazati metodikákra.

T. Ter

MAGYAR SZAKIRODALOM

ID. NAGY LORÁND DR.:

A TERMELÖSZÖVETKEZETEK UZEMELEMZÉSÉNEK MÓDSZEREI

Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1968. 383 old.

A rendkívül sokrétű mezőgazdasági termelés, a termelés eredményeit befolyásoló természeti és közgazdasági tényezők, továbbá a társadalc mi szektorok különbözősége a többi népgazda- sági ághoz képest megnehezítik a mezőgazda- ság értékelését, a mezőgazdasági üzemek gaz- dálkodásának mélyreható elemzését. E nehezen vizsgálható terület értékeléséhez nagy segítsé—

get nyújtanak az irányt mutató munkák.

A szerző közelmúltban megjelent könyve is azon tudományos igényű munkák közé tarto- zik, amelyek hasznos módszereket és tájékoz—

tatást nyújtanak a mezőgazdasági üzem sok- oldalú termelőtevékenységének vizsgálatához és értékeléséhez. A termelés folytatásával, még- inkább fejlesztésével kapcsolatos döntésekhez a könyv sok olyan gyakorlatias szemléletű elemzési lehetőséget tár fel, melyet örömmel fogadnak mindazok, akik üzemi vagy üzemek feletti szinten a termelőszövetkezetek gazdál- kodásának problémáival foglalkoznak.

A termelőszövetkezetek gazdálkodásának elemzéséről ez a könyv nyújt első ízben részle- tes és szisztematikus áttekintést. Módszeres ér—

tékeléseiben olyan fonalat ad, mely nemcsak a termelőszövetkezetek vezetőinek, üzemgazdá—

szainak, statisztikusainak, az üzemi tanács-

adást folytatóknak munkáját segíti elő, hanem hasznos gondolatokat nyújt mindazon intéz- ményeknek is, amelyek a termelőszövetkezetek

gazdálkodását hivatottak értékelni, illetőleg azokkal kapcsolatban megfigyeléseket és vizs- gálatokat folytatnak.

Az ilyen jellegű munkák iránt általában is, de napjainkban különösen igen széles körű az

érdeklődés, és a szakemberek a gazdálkodás kü—

lönböző területeinek értékelésénél igénylik is a.

konkrét útmutatást. Az üzemek vezetői, szak- emberei mindinkább keresik gazdálkodásuk javításának lehetőségeit, mind komolyabban foglalkoznak az ésszerű termelési arányok ki—

alakításával, a termelési eredmények követke- zetes fokozásával, a ráfordítások reális szint-

jének megállapításával, a gazdálkodás jövedel—

mezőségével, a termelőszövetkezeti tagok sze- mélyi jövedelmének növelésével. E célkitűzé- sek érdekében a mezőgazdasági üzemek veze—

tőinek szinte naponta dönteniük kell. Dönté- seikhez információkra van szükségük. A mód- szeres elemzés —- mely a döntéseikhez reális alapokat ad— végezhető egyszerű, ún. hagyo- mányos értékelési eljárásokkal, de végezhető modern gazdasági matematikai módszerekkel is. A hagyományos eljárásokat általában a helyzetfeltárás érdekében vesszük igénybe, a modernebb matematikai és statisztikai mód- szereket pedig inkább a gazdálkodást befolyá—

(2)

SZEMLE

soló tényezők számszerűsítésénél, a gazdálko- dás termelő ágazatai egymáshoz kapcsolódásá- nak vizsgálatánál, a lehetséges döntések közül legkedvezőbb kiválasztásánál alkalmazzuk.

A könyvet világos, érthető stílusa alkalmas—

sá teszi arra, hogy a közölt eljárásokat és mód- szereket a legkülönbözőbb végzettségű szakemberek megértsék, és azt mintegy vezérfonal- ként használhassák az üzem értékelésénél. A szerző munkája inkább a hagyományos értéke- lési módszereket veszi igénybe, de ugyanakkor felhívja a figyelmet a modernebb vizsgálati le- hetőségekre is.

A mezőgazdasági üzemek tevékenységvizs- gálatának több évtizedes múltja és tapasztala—

ta van. Hazánkban az üzemelemzés a húszas években indult meg. Egy részük a nagy üze- mekre, más részük a kisparaszti gazdaságokra terjedt ki. A felszabadulás után az állami gaz—

daságok tevékenységének vizsgálatával az Ál- lami Gazdaságok Kutató Intézete foglalkozott, a termelőszövetkezetek gazdálkodását pedig az Agrárgazdasági Kutató Intézet figyeli és érté—

keli. A két intézetben végzett szisztematikus vizsgálatok nagy segítséget nyújtottak az elem—

zés módszereinek kidolgozásában. A szerző mint az Állami Gazdaságok Kutató Intézeté- nek igazgatója aktívan részt vett az elemzés

módszereinek kidolgozásában, üzemelemzéssel

foglalkozó írásaival már a jelen könyv megje- lenése előtt gyakran találkozhattunk a Statisz- tikai Szemlében.1 Az ismertetett könyvben, mint ahogy azt a szerző a bevezetésben említi, tulajdonképpen azokat a tapasztalatait, kuta- tási eredményeit foglalja össze, amelyeket több évtizedes gyakorlata alapján az üzemelemzés területéről gyűjtött.

Aktualitása miatt érdemes a szerző néhány alapgondolatával foglalkozni. A szerző szerint üzemen belül az információk megszerzése és

rendszerezése, valamint a döntési alternatívák

kidolgozása és elemzése részben a mindennapi

munkákból adódó túlterhelés, az üzem mun-

kájának szintetikus áttekintésbeli nehézségei vagy éppen a speciális ismeretanyag hiánya, vagy a szükséges készség elégtelensége miatt nem, vagy csak nehezen valósulhat meg. A szerző célszerűnek tartja, hogy a gyorsabb in- formálódás érdekében az üzemek e funkciókat üzemen kivülről importálják. Ezzel kapcsolatban megemlíti: ,,Ilyen megoldás mellett szól az is, hogy az üzemelemzéshez . . . speciális szak- értelem szükséges, az üzemelemzési gyakorlat

akarva, nem akarva sok üzem tapasztalatait sűríti szaktanáccsá, a külső ember szemére nem borul az ,,üzemi vakság", az üzemelemzés elmélyült gondolati folyamatát nem kereszte-

1 Lásd: ,,A mezőgazdasági üzem ágazati kapcsolati mérlege" (Statisztikai Szemk. 1966. évi 5. sz. 491—513.

old.) és ,,Az a'nortizációs alap és az árváltozás hatása a termelőszövelkezetekben" (Statisztikai Szemle. 1967. évi 10. sz. 992—1006. old.) c. tanulmányokat.

85

zik a mindennapi tennivalók gondjai. . . " ( ll.

old.) A szerző ezt a megállapítást annak alátá- masztására teszi, hogy igazolja az üzemi szak—

tanácsadás szükségességét. ,

Ezen gondolathoz — mely talán túlzottan a szaktanácsadás vetületében nézi az üzemelem—

zés megvalósítását -— kiegészítést kell tennünk.

E kérdésben úgy kell állást foglalnunk, hogy perspektívában minden üzemben legyenek olyan szakemberek, akik az üzem elmélyült elemzését folyamatosan végzik, és így hasznos információkat nyújtanak a gazdálkodás min—

dennapi döntéseihez, különösen pedig a távlati célkitűzések reálissá tételéhez.

Az üzemi tanácsadás —— szerepét és jelentő—

ségét jelenleg is és távlatilag is el kell ismer—

nünk — egy hosszabb időtartamra nyújthat oknyomozó értékelést, a mindennapi folyama—

tos gazdálkodási gondokat azonban nem oldja meg, és a döntések szükségességét nem küszö- böli ki. Ez annál inkább így van, mert mint ahogyan a szerző a későbbiek során rögzíti: ,,A helyes gazdálkodás nemcsak a termelés irányí- tását jelenti, hanem a normális gazdálkodási funkciók . . . irányításán túl a termelés olyan szervezését is, mely biztosítja a termelés eleme—

inek összhangját." (13. old.) Majd a továbbiak- ban: ,,. . . gyakran találkozunk olyan vezetők- kel, akík jól értik a termelés technikáját, és e téren jó eredményeket érnek el, de gazdálkodá- suk mégsem eredményes, mert hiányzik az üzemi összhang a gazdálkodásban. . . A gazda- ságvezetőnek látnia kell, hogy a gazdálkodás eredményét a hozam és ráfordítás oldaláról . . . nézve milyen tényezők alakítják, s ezek a té—

nyezők mennyiben hatnak előnyösen vagy hát- rányosan a gazdálkodás eredményére." (13.

old.)

Ez utóbbi gondolatok kétségtelenül felvetik előbb—utóbb annak a szükségességét, hogy az üzem rendelkezzék olyan szakemberrel, aki a módszeres elemzésből nyert információt a gaz- daság vezetőjének a termelés folyamata során is megadja és a továbbiakban a gazdálkodás összeredményének vizsgálata, a helyzetfeltárás után az okokat is megkeresve olyan döntések előkészítését végezze el, amelyek segítségével a következő gazdálkodási időszak eredményei tovább javíthatók. Az üzemekben az ilyen öko- nómiai szemléletű és képzettségű szakemberek munkája a gazdálkodás javuló eredményeiben évről évre lemérhető lenne.

A szerző rögzíti könyvében, hogy az üzem- elemzési rendszer és az adatnyilvántartási rendszer között összhangot kell teremteni. Ez—

zel arra céloz, hogy a számviteli rendszert olyan mértékben szükséges átdolgozni, hogy az a számviteli célkitűzések sérelme nélkül az elem- zéshez szükséges adatigényt is kellő mértékben kielégítse. Az elemzéshez szükséges adatok je—

lenlegi kigyűjthetőségének problematikájára a szerző nem is tér ki, mivel ezt feleslegesnek tartja és feltételezi, hogy a jelenleg használatos

(3)

86

szám'Viteli rendszer már a közeljövőben meg—

változik.

*A könyv első részében a szerző az üzemelem- zés alapfogalmaival foglalkozik. Ez a fejezet rendszeres és univerzális áttekintést ad azok-

ról az ismeretekről, amelyek az üzemelemzés—

hez szükségesek.

A következő fejezetben a talajhaaznoaítás értékelésével találkozunk. Egyetérthetünk a szerző azon megállapításával, hogy ez a fejezet újszerű. Mint ahogy említi: ,,. . ,feltűnő, hogy a hazai üzemtani iskolák zöme korántsem tár- gyalja a talajhasználatot olyan mértékben és olyan részletességgel, és különösen nem olyan felfogásban, ahogy azt a kérdés hazai fontos- sága megkövetelné." (33. old.) Ténylegesen a hazai üzemtani munkák és maga az agrárgaz—

daságtan és a statisztika is megelégszik azzal, hogy a talajhasznosítást a művelési ágak össze- tételével jellemzi, és elhanyagolja a talaj haszno- sulás üzemgazdasági eredményesség szempont- jából való értékelését. Az eddigiekben valóban megelégedtünk a talajhasználat vizsgálatával, a jövőben azonban mindinkább ki kell szélesí- tenünk a talajhasznosítás elemzését. Nagyon érdekes és megszívlelendő, ahogyan a szerző feltárja a talajhasznosulás és a talajhasznosítás fogalmak közötti különbözőséget-, ennek elle-

nére az eltérést csak érzékelni lehet, mivel a két

fogalom szabatos üzemtani meghatározása hi- ányzik.

A szerző ezen igen érdekes fej ezetben részle- tesen foglalkozik a talajhasznosítás különböző módozataival, átalakítások gazdasági hatásá- val, és helytálló az a megállapítása, hogy az üzemek területét a talajhasznosulás elemzésé- hez két részre kell bontanunk: árunövénytermő területre és takarmánytermő területre. Zava- rólag hat viszont, hogy a szerző új fogalomként a,,a belső felhasználások kielégítésére szánt terü- letet" határoz meg. Erre a kategóriára gyakor—

latilag nincs szükség, mert ez a különböző érté—

keléseknél mint korrekciós tényező úgyis je—

lentkezik.

A szerzőnek a talajhasznosulásra vonatkozó megállapításai igen lényegesek, elgondolkodta-

tók abban a tekintetben is, hogy a föld a mező-

gazdaság alapvető termelési eszköze, és így elvileg minden mezőgazdasági tevékenység a föld- területhez és az azt hasznosító növényterme- léshez vezethető vissza. Ezért kell elvileg egyet- értenünk azzal, hogy a szerző ilyen részletesen taglalja a talajhasznosulást, mert a gazdálko- dás eredménybeli kialakulásánál elsődlegesnek

a talaj helyes hasznosulását, az összes többi ez-

zel kapcsolatos következményt már csak má- sodlagos tényezőnek tekinti. Gondolkodni kell azon is, hogy a szerző által rögzített kategóriá—

kat az egész országra terjedő vizsgálatoknál hogyan lehetne megállapítani, mert ez további lehetőséget nyújtana a különböző tájegységek

pontosabb differenciálásához, a különböző tár-

ia d almi szektorok termelési eredményei kö-

ZSZ'EMLE

zötti különbözőség helyesebb megállapításá—

hoz.

A további fejezetben a növénytermelés elem-

zésével találkozunk, amely főként a szervestrá-

gyázásnak és a- műtrágyázásnak a termelési eredményekkel való kapcsolatát, illetőleg azok hatását vizsgálja. Ebben a fejezetben talán kissé részletesebb vizsgálatot igényelt volna a növénytermesztésben alkalmazható technológi- ák elemzése. A különböző technológiai eljárá.- sok ugyanis rendkívül nagy mértékben befo- lyásolhatják a ráfordításokat és ezzel a kérdé- ses ágazat jövedelmezőségét. Érdekes lett volna legalább néhány technológiának a gazdálko- dás eredményességére gyakorolt hatását ki- mutatni.

Az állattenyésztés eredményességének elemzése című fejezet nagyon sokoldalú és részletes, mondhatni példaszerűen összeállított anyag, amely a különböző ágazatokat és az azon belüli alágazatokat is tüzetesen elemzi. Mód- szertanilag — a jelenlegi értékelési szemléletet figyelembe véve —- talán a komplex szarvas- marha—, illetőleg sertéstartásból célszerűbb ki- indulni, és csak azután bemutatni, hogy pél- dául a tehenek selejtezése, a felnevelési költ—

ségek, a marhahizlalás stb. milyen mértékben befolyásolják a szarvasmarhatartás üzemi eredményét.

Az eddigiekben tárgyalt fejezetekben álta—

lában induktív üzemelemző módszereket ta- lálunk, tehát a részek értékeléséből épül fel a kérdéses vizsgálati terület összeredménye.

,,A termelőszövetkezeti üzemek gazdasági

elemzése" című következő fejezeten belül a szerző igen helyesen az ún. deduktív módszert alkalmazza, tehát az üzem ősszeredményéből indul ki, és azt analizálja. A halmozott terme- lési érték elemzése képezi a kiindulást, majd a szerző eljut a halmozatlan termelési értékhez,

foglalkozik a ráfordítások, a jövedelem elem- zésével, a munkaerő, illetveamunkatermelé—

kenység vizsgálatával.

A könyv legértékesebb része az ágazati kapcsolatok elemzése. Ezzel a témával és ezzel az elemzési metódussal a szerző egy új, de elhanyagolt területre hívja fel a figyelmet. A mezőgazdasági üzem rendkívül sok terméket állít elő, a megtermelt termékek jelentős része áru, de jelentős az a rész is, amelyet az üzem a különböző ágazatok termeléséhez, illetőleg fejlesztéséhez igénybe vesz. Igen fontos kérdés tehát, hogy ha az üzem valamelyik ágazatát fejleszteni kívánja, akkor az a többi ágazatra milyen hatást fog gyakorolni, vagy mondhat—

juk úgyis, hogy egy adott ágazat fejlesztése milyen következménnyel jár a többi ágazathoz

való kapcsolódás tekintetében.

Az ágazati kapcsolati mérlegekkel kapcsolatban a szerző rámutat, hogy milyen terüle—

teken használhatók eredményei. Elsősorban a hozam—, költség-, jövedelmezőségi viszonyokra,

a talajhasznosításra, az árutermelésre, az

(4)

SZEM!!!

üzemnek a népgazdaság egyéb ágazataival való kapcsolatára mutat rá, és ugyanakkor felhívja a figyelmet az üzemi modellek képzésére és a távlati fejlesztési tervek készítésére is.. Az üzem ágazati kapcsolati mérlegének elkészi—

tése önmagában is hasznos, de ugyanakkor a jelenlegi gyakorlathoz képest sokkal reálisabb alapot teremt az egyes részterületek programo- zásához. A programozás jelenleg sokszor éppen azért nem ad kielégítő eredményt a mezőgaz- dasági üzemekben, mert az ágazati kapcsoló-

dásokra nincs tekintettel.

A könyv belső szerkezete arányos, de talán még aranyosabb lenne, ha a szerző a termelő-

eszközök mindegyikének elemzését megadná.

Az első fejezet kétségtelenül az alapvető termelőeszközzel, a földterülettel kapcsolatos elemzéseket tartalmazza, de ugyanezen rész után kívánkozna az állóeszközökkel való ellátottság és a beruházások elemzése is.

A szerző az induktív és a deduktív módszert egyarant igénybe veszi az üzemek gazdasági elemzésénél. Hasznos lett volna megvilágítani, hogy mikor célszerű az egyik és mikor célszerű a. másik módszert alkalmazni. A logika szerint minden üzemelemzés először a helyzetfeltarás—

ból indul ki. Eszerint fejezetenként előbb jelent—

kezhetett volna a helyzetfeltáras bemutatása induktív módszerrel és utána példaszerűen a deduktív módszer alkalmazásával az okok megkeresése és annak alapján a döntés meg- tétele vagy legalábbis bemutatása. Hasznos lehetett volna különböző termelési variációk, különböző döntési alternatívák bemutatása is, mintegy érzékeltetve', hogy a lehetséges dön—

tések közül a döntésváltozatok esetében ho—

gyan alakul a kérdéses vizsgálati terület gaz-

dálkodási eredménye. ,

A könyv stílusa egységes, a szerző mondani- valóját közérthetően fejti ki, és példákkal tá- -masztja alá.. A példák általában világossá _te- szik a mondanivalót. A szerző a különböző fejezetekben említést tesz az alkalmazható matematikai módszerekről, nem ártott volna azonban magát a matematikai levezetést és ,megoldást is példán bemutatni.

A könyv külső megjelenésében igen ízléses, az általános érvényű módszerek és a példák kirívó megkülönböztetésére azonban a nyomda- technika által kínálkozó lehetőségeket igénybe kellett volna venni. Zavaró ugyanis sok helyen a módszer és a példa keveredése. A feltűnő szétválást az apróbb betűs szedés megoldotta volna.

Összefoglalóan, a szerző munkája igen érté-

kes. Egy nehezen értékelhető üzemtípus, a ter-

melőszövetkezetek gazdálkodásának elemzésé- hez ad módszeres útmutatást. A könyv hasznos gondolatokat nyújt mindazoknak, akik a termelőszövetkezetek értékelésével foglalkoz-

nak, különösen a statisztikusoknak-, agrárköz- . gazdászoknak, akik mind üzemi, mind orsza—

Vgos szinten elsősorban hivatottak az üzemek

8-7

gazdálkodását megfigyelni, vizsgálni és azok alapján következtetéseket levonni. .

Egy ismertetés keretei között nehéz kitérni a könyv által érintett valamennyi probléma—

körre. A munka haladó szemléletű, kritikailag

keresi és alkalmazza az újat. A felvetett ki'.

egészítő gondolatok nem kisebbitik a szerző érdemét. Az üzemelemzéssel foglalkozók mind—

annyian hálasak lehetnek a szerzőnek, hogy sok évtized gazdag tapasztalatainak egy részét rendszerbe foglalta és közreadta, egyidejűleg remélik, hogy id. Nagy Loránd még hosszú időn keresztül átadhatja gondolatait, tapasztalatait a fiatalabb generációnak.

Dr. Manczel Jenő

NEMES FERENC—SZELÉNY! IVÁN:

A LAKÓHELY MINT KÖZÖSSÉG

Szociológiai tanulmányok 4. A Magyar Tudományos Akadémia. Szociologiai Kutatócsoport. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 205 old.

Az emberiség egyre növekvő hányadának életkerete a varos. Az utóbbi száz évben a fi—

gyelmet fokozottan a városra tereli az a tény, hogy ennek az ősrégi, mondhatni az emberi civilizációval egyidős jelenségnek a fejlődésében több új vonás jelenik meg. M etro- políszok alakulnak ki, ami a varosi lakosok lélekszámának eddig soha nem latott méretű emelkedését és a varosi népesség összlakosság- hoz viszonyított arányának növekedését ered- ményezi. A klasszikus városokhoz képest a metropoliszok területileg is hatalmasan meg- növekednek, megváltozik a város szerkezete és így a népesség eloszlása. A területi növekedés két egymásba szövődő folyamat, a konurbácz'ó (a nagyobb városok ,,összenövése" vagy kisebb

települések ezek által való ,,felfalása") és a

szuburbanizáció (az elővárosok vagy kertváro—

sok kialakulasa) eredménye. Ezzel kapcsolatos jelenség a központi városmag válsága, népes- ségének csökkenése. A központi városmag taszító hatása az egészségtelen építészeti viszo- nyokkal, e városrészek fizikai leromlasával magyarázható. Főleg a telekárakkal folytatott manipulációk következtében a városon belül különböző, nagyjából koncentrikus körök alak- jában elhelyezkedő övezetek alakulnak ki (az ún. ,,központi üzleti övezet", az ún. "atmeneti övezet" és a ,.szuburbok").

Mindezek alapvetően megváltoztatták a vá—

rosról alkotott hagyomanyos képet. Nyilván—

valóvá lett, hogy a város nemcsak építészeti egység, hanem sajatos társadalmi jelenség is.

Ennek megfelelően tervezésénél figyelembe

kell venni a benne lakó tarsadalom törvényeit,

a varos — társadalom kölcsönhatás lényeges momentumait, meg kell tudni, hogy mi a váro- siasodás és a városi életforma jelene és jövője.

Ezekkel a kérdésekkel a városszociológt'a fog—

lalkozik.