Featherman, D.L. – Hauser, R.M.: Mobilitási esélyek és változások

(1)

220 STATISZTIKA! lRODALMl FlGYELÖ

rosttal, a természetes kén helyett kéntar—

taimú ásványok felhasználását a kénsavgyár- tásnál stb. így sikerült a növekvő igényeket kielégíteni a természetes anyagok felhaszná- lásának viszonylagos csökkentésével.

A tudománynak másrészről előremutató szerepe van, az aktuális szükségletek kielé—

gítésén kivül foglalkozik a lehetséges igé- nyekkel is. lgy került sor a műszálak, a ce- lofán, a különböző műanyagok, szilikonszár—

mazékok, gyógyszeripari termékek, műtrá- gyák felfedezésére. Mindehhez a technológia jelentős fejlődésére, illetve a tudomány to- vábbi közreműködésére volt szükség. Nem—

csak az új alapanyagok előállítását kell megoldani. hanem ezek megfelelő felhaszná-

lását is a végtermékekben. A természet ad- * ta lehetőségeket az igényeknek megfelelően kell alakítani, együttműködve például a me- zőgazdasággal, a bányászattal. ahol szintén nagy technológiai fejlődésre van szükség.

A nyersanyagkincsek kímélése érdekében meg kell oldani a veszteségek csökkentését.

az esetleges újrafelhasználást. és tovább kell keresni a megoldásokat a nehezen hozzáfér- hető anyagok helyettesítésére, valamint új energiaforrások alkalmazására és az ener—

giatakarékosságra. A megfelelő nyersanyag—

ellátás csak szoros nemzetközi együttműkö- déssel lesz sikeres.

(Ism.: Horváth Tihamérne')

TÁRSADALOMSTATISZTlKA

FEATHERMAN, D. L. —- HAUSER, R. M.:

MOBiLlTÁSi ESÉLYEK ÉS VÁLTOZÁSOK

(Opportunity ond change.) New York. 1978. Aca- demic Press. 572 p.

A könyv az első adatközlés és elemzés az 1973. évi amerikai társadalmi mobilitás fel—

vétel alapján, amelyet úgy terveztek meg, hogy pontosan megismételje az 1962. évi, BIau—Duncan—féle felvételt, és így pontosan ki lehessen mutatni a társadalmi mobilitás változásait. A felvételt, amelynek során vala—

mivel több mint 33 000 20—65 éves férfit kér—

deztek meg, az Egyesült Államok Népszámlá- lási Hivatala (Bureau of the Census) bonyo- lította le, a folyamatos népességfelvétei mel- lékkérdőívének formájában. A kérdőíven sze- repelt a jelenlegi és az első foglalkozás. az iskolai végzettség. az apára (vagy más ház-

tartásfőre), a feleségre és a feleség apjára

vonatkozó adatok, a szülők családi jövedel- me a megkérdezett 16 éves korában stb.

A szokásos tábla bemutatásán túlmenően két elemzési módszert használtak: a Blau és Duncan által használt útelemzést (mind a

közönséges, mind a standardizált regressziós

együtthatók alapján). valamint a log-lineáris elemzést. A két módszer két teljesen eltérő szemléletmódot fejez ki. Az útelemzés eseté—

ben a társadalmi mobilitást az egyéni társa- dalmi háttér és az egyéni erőfeszítések (iskolai végzettség) által meghatározott folyamat- ként kezelik, és azt vizsgálják. milyen erős a különböző egyéni háttértényezőknek (példá- ul az apa társadalmi helyzetének. a testvérek számának) hatása és az erőfeszítések ered- ménye. A log—lineáris elemzés esetében viszont azt vizsgálják, hogy a társadalom mak—

rostruktúrájának változásai hogyan befolyá—

solják a társadalmi mobilitást,

Az 1962. évi felvétel megismétlésének ki—

fejezetten az volt a céija, hogy kimutassa az

amerikai társadalmi mobilitásban bekövetke—

zett változásokat. Tudományosan megfogal- mazva arra a kérdésre kerestek választ, hogy miközben az amerikai gazdaság és társada- lom egyre inkább a ,,szolgáltatási gazdaság"

vagy a .,posztindusztriális társadalom" fejlő- dési szakaszába megy át, hogyan változnak a társadalmi mobilitási viszonyok. Küiönböző szerzők, elsősorban Fuchs és Bell megállapí—

tásaira támaszkodva ezt a fejlődési szakaszt azzal jellemzik, hogy megnő (1970-ben az összes aktív keresőknek kb. 64 százalékát tet—

te ki) a szolgáltatási szektorban foglalkozta- tottak aránya. különösen gyorsan növeked—

nek a társadalmi szolgáltatások. mint az ok- tatás, az egészségügy, a kutatás, valamint az államigazgatás; ezzel összefüggésben megnő a magasabb iskolai végzettségű munkaerő iránti kereslet; ezért az emberi'tőke, vagyis a felsőfokú oktatás útján megszerezhető elmé—

leti—tudományos ismeretek, a társadalmi hi—

erarchiában elfoglalt helyzet meghatározásá- ban egyre fontosabb szerephez jutnak; a tu—

dományos kutatás a gazdasági fejlődés dön- tő tényezőjévé válik.

A társadalmi mobilitás terén ennek alap—

ján várható, hogy

1. az iskolai végzettség, elsősorban a felsőfokú végzettség hatása a társadalmi helyzetre erősödik;

2. a foglalkozás és a jövedelem közötti kapcsolat szorosabbá válik;

3. a társadalmi származás hatása az elért iskolai végzettségre gyengül.

Mennyire igazolják a felvétel eredményei ezeket a feltevéseket? A könyv első részében a szerzők röviden bemutatják az általuk hasz- nált különböző társadalmi—foglalkozási csoportok elhelyezkedését a társadalmi hierar- chiában, illetve annak változásait 1962 óta, Egy 17 kategóriás részletesebb osztályozást (önálló értelmiségiek, alkalmazott érteimisé—

giek stb.) és egy 5 kategóriás összevont osz-,

(2)

STATISZTIKA! lRODALMi FIGYELÖ 221

tályozást (felső és alsó szellemi réteg, felső és alsó fizikai réteg, mezőgazdasági réteg) használnak. A különböző rétegek helyzetét az elvégzett iskolaévek átlagos számával és az átlagos évi munkajövedelemmel mérik. Figye- lembe veszik továbbá a presztízspontszámo- kat, valamint a mobilitási táblákon alapuló Guttman—Lingoes-fé'le ,,legkisebb tér elem- zés" módszerével kapott pontszámokat. Mind—

ezeknek összegezése alapján az önálló értel- miségiek kerültek a hierarchia csúcsára és a mezőgazdasági munkások a legaljára. Meg kell jegyezni, hogy egyes társadalmi—foglal- kozási csoportok helyzete nagyon eltérő at—

tól függően, hogy milyen mérőszámot hasz—

nálnak: például a farmerek viszonylag ma- gasan helyezkednek el a presztizs skála sze—

rint, viszont igen alacsonyan minden más mé- rőszám alapján; az egyszerű adminisztrativ irodai dolgozók a többi szellemi foglalkozás után következnek az iskolai végzettség tekin- tetében (sőt a tulajdonosok, vagyis kisiparo—

sok és kiskereskedők csoportját megelőzik), viszont lényegesen elmaradnak tőlük a jöve- delem és a presztizs dimenziójában stb.

A társadalmi mobilitás globális elemzése azt mutatja, hogy a mobilitás volumene né- mileg emelkedett. Miközben az apa társa—

dalmi helyzete és a fia első foglalkozása kö—

zötti mobilitás kevéssé változott, az első és a felvételkori foglalkozás közötti mobilitás nőtt. A fölfelé irányuló mobilitás mind az el—

ső foglalkozásig. mind attól a felvételkori foglalkozásig nagyobb volt, minta lefelé irá—

nyuló mobilitás. Ez azonban elég jelentős részben a mezőgazdasági rétegekből való ki—

áramlás következménye (amely felfelé irányu—

ló mobilitásnak minősült). Ezek a tendenciák azonban nem minden kohorszban érvényesül- tek. Igen figyelemre méltó, hogy a fölfelé irányuló mobilitás kohorszról kohorszra nőtt azokban a nemzedékekben. amelyek 1930 és 1955 között léptek a munkaerőpiacra-viszont az ezeknél fiatalabb kohorszokban csökkent.

Ez annak a következménye, hogy az 1960—as évektől kezdődően a fiatalok elhelyezkedési nehézségekkel kerültek szembe a munkaerő- piacon. Más szóval megnőtt a cirkulációs mo- bilitás, ennek következtében az apa és a fia társadalmi helyzete közötti korreláció gyen—

gült.

A mobilitás e változásainak fő oka a fog- lalkozási szerkezet átalakulása. Ennyiben iga—

zolódott a szerzőknek korábbi könyvükben megfogalmazott feltevése a strukturális té—

nyezők döntő szerepéről. E feltevéstől némi- leg eltérően azonban azt találták, hogy a mobilitás jellege (a széleloszlások változásá- tól függetlenül) is változott kissé. Avváltozás természetét azonban a log—lineáris technika nem tudja jól kimutatni, mivel ,,fekete doboz- ként" kezelik a mobilitási táblát, és csak a végeredményt elemzik.

Az útelemzés segitségével elsősorban az iskolai végzettséget befolyásoló tényezőket, il—

letve a megszerzett iskolai végzettség hatá- sát vizsgálják. Miközben az iskolai végzettség általánosan emelkedett, és a 12 osztályt vég- zettek aránya erősen megnőtt, az apa tár- sadalmi helyzetének hatása az alap- és kö- zépfokú végzettségre csökkent. Más a hely—

zet a felsőfokú végzettséget illetően: itt a társadalmi származás meghatározó ereje nem csökkent, sőt kissé erősödött. Az iskolai vég—

zettség terén az egyenlőség növekedése te—

hát csak az alsóbb szinteken valósult meg, a felsőfokú oktatásban nem.

Az iskolai végzettségnek az elért társadalmi helyzetre való hatása némileg erősödött.

Ugyanakkor az a ,,haszon", amelyet a felső- fokú végzettség megszerzése jelent a társa- dalmi—foglalkozási helyzet és a jövedelem emelkedése szempontjából, a legfiatalabb nemzedékekben valamivel kisebb. mint 1962- ben. Más szóval úgy tűnik, hogy ,,kevésbé kifizetődő" felsőfokú iskolát végezni. A szer—

zők azonban óvnak az elhamarkodott követ- keztetésektől. Egyrészt lehetséges, hogy a fia—

tal felsőfokú végzettségűek későbbi életpá- lyájuk során lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mivel az ilyen végzettségűek általá- ban negyvenes évei'kben közelítik meg pá—

lyájuk csúcsát. Másrészt a legfiatalabb nem- zedékeknek elég nagy (a korábbinál nagyobb) része még tanuló, mivel az oktatás ideje meghosszabbodott. (igaz, e meghosszab—

bodás is összefügg az utolsó évek elhelyez- kedési nehézségeivel.) Nincs kizárva az sem

— mint ahogyan a fiatalság kérdéseivel fog—

lalkozó elnöki tanácsadó csoport 1974-ben megfogalmazta —, hogy a kutatási ráfordítá—

sok visszaesése következtében a felsőfokú végzettségű fiatalok elhelyezkedési lehetősé- gei tartósan kedvezőtlenek lesznek, és ezért figyelemreméltó kiábrándultság fogja e fiata-

lokat jellemezni.

Miközben az iskolai végzettség hatása az elért társadalmi helyzetre erősödött, a szü- lők társadalmi helyzetének hatása gyengült.

Ez a gyengülés elsősorban abban nyilvánult meg, hogy az apa társadalmi helyzete az el- ért iskolai végzettségtől függetlenül az *1962.

évinél gyengébben befolyásolta a fia helyze- tét. Végeredményben a veleszületett adott- ságok (ascription) mint az apa helyzete, a bőrszín, a mezőgazdasági háttér, a testvérek száma gyengébben befolyásolja a karriert, a teljesítmény viszont valamivel erősebben.

A következő fejezetekben a lakóhely (Észak vagy Dél), a belső vándorlás, a külföldi szü-

letés, a nemzetiségi—etnikai származás hatá-

sát vizsgálták a társadalmi mobilitásra, Az 1962. évi felvétel elemzésének egyik fontos eredménye volt, hogy kimutatta: a szines bő- rűek azonos társadalmi származás és azonos iskolai végzettség esetén is hátrányban van-

(3)

222 STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÖ

nak a fehérekkel szemben. Ez a hátrány 1973- ban kisebb, mint korábban volt, de változat- lanul lényeges, A magasabb, különösen fel- sőfokú iskolai végzettség megszerzése azonban a szines bőrűek egy része számára le—

hetővé teszi a társadalmi felemelkedést. Az utóbbi felvétel kimutatta a mexikói amerikai- ak lényegesen hátrányosabb helyzetét is. Ér- dekes, hogy a különböző európai országok- ból származó csoportok közül (a több gene—

rációs bevándoroltakat is figyelembe véve), a Nagy-Britanniából származók mellett a Szovjetunió mai területéről származók társa- dalmi mobilitása a legkedvezőbb. A magyar, a csehszlovák és jugoszláv származásúak mo- bilitása ennél lényegesen kedvezőtlenebb, és nagyjából az amerikai átlag körül mozog.

A befejező fejezetben a szerzők megkísér—

lik megállapításaikat összefüggésbe hozni az amerikai gazdaság és társadalom egyéb vál- tozásaival, a szolgáltatási gazdaság kifejlő—

désével. Ismét megállapítják, hogy a társa- dalmi mobilitás változásainak fő mozgatóere—

je a társadalmi—foglalkozási szerkezet válto- zása volt. Ugyanakkor nem találtak bizonyi—

tékot arra, hogy speciálisan a szolgáltatási

szektor lett volna a változások motorja, mert a megfigyelt változások (az iskolai végzettség hatásának erősödése és a magasabb iskolai ..mvégzettséggel elérhető előnyök növekedése) nemcsak és nem is elsősorban ezt a szektort

jellemezte. hanem ugyanúgy az ipart is. Az

adatok természetéből következik, hogy a kü- lönböző társadalompolitikoi intézkedések (a szegénység leküzdésére irányuló program, az oktatási reformok stb.) hatását is lehetne mérni. Az 1962. és az 1973. évi felvétel ered—

ményeinek pontos összehasonlítása csak arra nyújtott lehetőséget. hogy a társadalmi mobilitásban bekövetkezett apróbb változá- sokat kimutassák. (Ez azonban nem csekély eredmény.) Ha a ,,második generációs", az

1970-es évek első felében végzett többi or—

szágos mobilitásvizsgálatot hasonlóképpen összehasonlítják az ,,első generációs", az xl960 körüli felvételekkel, és a különböző or- szágok felvételeit egymással is összevetik, ak—

kor további lényeges következtetéseket lehet majd levonni a társadalmi mobilitás mozga- tóerőiről.

(Ism.: Andorka Rudolf)

KULFÓLDI FOLYÓl RATSZEM LE

Ball!!!

GTA'I'IIGI!!!

A SZOVJETUNIÓ KOZPONTl STATISZTIKAI HlVATALANAK FOLYÓlRATA

1980. ÉVI 8. SZÁM

Ivanov, N—Zav'ialov, V.: Az Állami Statisztika Automotizált Rendszerének (ASZGSZ) fő irányvona-

loi.

Kiperman, G.: A nettó termelés normatívái.

D'iacskov, M.: Az építőipari áru- és befejezetlen termelés.

Dulics, V.: Az építőipari árutermelés statisztikája.

Gorbatov, V.: A tervezés és az anyagi ösztönzés új rendje (: számítóközpontokbon.

Petroszian. G.: Az adatgyűjtés és -feldoigozás.

Lescsev, A.: A KGST—tagországok gyümölcsöző együttműködése a statisztika területén.

Vlaszava, L. — Gluscsenko, A.: Tanácskozás az ész- szerűsítő és feltalálói tevékenységről.

1980. EVl 9. SZÁM

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVl. kong—

resszusa elé.

Doblecova, N.: A tudományos—kutató intézetek és szerkesztő irodák tevékenységének eredményeit tük—

röző statisztikai mutatószám-rendszer.

Kazinec, L,: A kumulált adatokon alapuló időso- rok elemzése.

!uzbasev, M. -- Popova, O.: A mezőgazdasági nö- vények terméshozomóban mutatkozó ingadozások és

állondósá statisztikai mérése.

Busev. z.: Közös használatú számitőközpontak programrendszerekkel való ellátása és ennek fejlesz- tési tendenciái.

Guszev, L. — Hibrikov, E. — Csupríkov, V.: A kis- számitógépek műszaki kiszolgálásának szervezése.

Anciíerova, L.: Vietnam függetlensége kikiáltásá—

nak 35. évfordulója.

Forbrig. G.: Az komplex elemzése.

ipari termelés hatékonyságának

1980. ÉVI 10. SZÁM

Vascsukov, L.: A mezőgazdasági termékek minősé- gével foglalkozó statisztika korszerűsítése.

Perepecsin, l.: A befejezetlen építkezések statisz—

tikai vizsgálata.

Veszblond, V. — Trigubova, M. — Driucsína, E.:

A szerződéses termeltetés értékesítési terve teljesité- sének mérése.

Vasziliev, Ju. - Csobonova, E.: Szocialista munka- verseny á Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala Számitóközpontjában.

Molokonov, V. — Riabinin. V.: A statisztikai be- számolőjelentések elektronikus feldolgozását végző

helyi komplexumok.

Kolcsin, Sz.: A szocialista gazdasági integráció.

Akíele, B.: Még egyszer az átlagos növekedési ütem számítási módszeréről.

Zadiraka, K. - Burba, V.: A termelési kapacitást megváltoztató tényezők meghatározása.

1980. ÉVI 11. SZÁM

Kravcsenko, F. — Dorogon, M.: Az anyagi—műszaki ellátás statisztikájának főbb fejlesztési irányai.

Safronova, O.: A munka hatékonyságának eme- lése és a statisztikai elemzés feladatai. '

Kondrosev, L.: A számitóközpontok munkájáról szóló statisztikai beszámolójelentés továbbfejlesztése.

Volkov. A.: A demográfiai folyamatok mérése és elemzése. Fontosabb mutatószámok és módszerek.

Vaszil'ev, Ju. — Gasinkov, O.: A statisztikai oda- tok elektronikus feldolgozásának továbbfejlesztése.

Vokk. V. —- Fidler. M..- Az ágazati kapcsolati mér- leg számitógépes feldolgozásának tapasztalatai.