Sztarovszkij, V.: Az állami statisztika az új feltételek között

1040

PHELPS, E. S.:

MÁSODIK TANULMÁNY A FELHALMOZÁS ARANYSZABÁLYÁRÓL

(Second essay on the golden rule of accu- mulation.) — The American Economic Journal.

1965. 4. sz. 793—814, p.

Ugyanennek a folyóiratnak 1961. évi évfolyamában közölte Phelps első ta- nulmányát a felhalmozás aranyszabályá-

ról. Röviddel utána Allais, Desrousseaux,

Joan Robinson, Swan és van Weizsücker is leírta ugyanezt a tételt. A közgazdá—

szok érdeklődésének középpontjába ke- rült tétel lényegét a következőképpen

foglalhatjuk össze. Ha létezik olyan

aranykori növekedési út (aranykornak nevezik azt az állapotot, anúkor a ter—

melés, a beruházás és a fogyasztás azo—

nos ütemben növekednek),

beruházások százalékosan kifejezett tár—

sadalmi hozama egyenlő a növekedési

ütemmel, vagy — piaci fogalmakkal —-— a

szabad versenyben kialakuló kamatláb egyenlő a növekedési ütemmel, tehát a bruttó beruházás egyenlő a bruttó tőke-

jövedelemmel, akkor olyan fogyasztási

utat kapunk, amelyen a fogyasztás na—

gyobb, mint bármely más aranykori nö—

vekedési úton.

A felhalmozás aranyszabályának töb—

bek között az ad elméleti jelentőséget,

hogy megoldja az optimális növekedési ütem sokat Vitatott problémáját. Az utóbbi évtizedben ugyanis a növekedés—

elmélettel foglalkozó elméleti közgazdá—

szok figyel—mét fokozottan lekötötte az a kérdés, hogy melyik az optimális növe—

kedési ütem, illetve az ezzel összefüggő

legjobb felhalmozási hányad. A legjobb ilyen hányad kiválasztásánál általában a társadalmi jólét valamilyen mértékét, például a fogyasztást választották krité—

riumnak. Nagy nehézségeket okozott azonban, hogy modelljeinkben általában igen nagy optimális felhalmozási hánya—

dokat kaptak. Ha ugyanis végtelen hosszú időszakot vettek figyelembe és a jövő

fogyasztást a jelen fogyasztász egyen—

rangúnak tekintették, akkor nyilván- valóan még a legrosszabb hatékonyságú beruházás is előnyösnek mutatkozott,

mert az általa végtelen hosszú időszakon keresztül adott jövedelemnövekedés

mindenképpen nagyobb kellett, hogy le—

gyen a jelenlegi fogyasztáscsökkentésnél.

Ebből következik, hogy végső soron az egész nemzeti jövedelmet beruházásra kellene fordítani. Ezt a nyilvánvalóan

képtelen következtetést több úton igye—

keztek elkerülni: véges időhorizontot ve-

amelyen a '

STATISZTIICAI IBODALW " FIGYÉLÖ

zettek be, a jövőbeni fogyasztástjdi'szi kontálták, a fogyasztás csökkenő határ-—

hasznát. tételezbék fel, vagy abból indul——

tak ki, hogy van a társadalmi jólétnek — egy bizonyos telitettségi szintje. Mind—'

ezeknek a megoldásoknak lényeges el—

méleti hiányosságaik vannak, eltavolitani—'

nak a valóságtól. *

A felhalmozás aranyszabályának aliné—

lete úgy oldotta meg ezt az elméleti nee hézséget, hogy feltételezte: minden jövő ; nemzedék a nemzeti jövedelemnek ugyanakkora hányadát kívánja a jövö szükségletek fedezésére szolgáló beruhá- zásokra fordítani, tehát a felhalmozási hányad konstans. Ennek eredményekép- pen ésszerű optimális beruházási hánynf dokat és növekedési ütemeket kaptak; A

felhalmozás aranyszabályáből az a köve—

telmény folyik, hogy a tőke teljes jöve- delmét (amelyet a szabad versenynek megfelelő körülmények között kap) fer—;_

dítsák beruházásra. '

Első cikkében Phelps ,,tanmeSen alak-é *

jában adta elő elméletét. Ebben a tanul-

mányban újra megfogalmazza azt *és

részletesebb matematikai alakot ad neki.

Ezenkívül el kíván oszlatni néhány félre—

értést, amelyet első cikke hagyott. Be—

bizonyítja, hogy a felhalmozás arany-

szabályának megfelelő növekedési _út nemcsak a neoklasszikus modellben l'é- tezhet, hanem a keynesi elmélet eszkö—

zein alapuló Harrod—Domar—féle növe-_

kedési modellben is.

Phelps úgy tartja, hogy a felhalmozás

arany elmélete támpontokat nyújthat 'a

gyakorlati gazdaságpolitika Számára is a ,

növekedési ütem és a felhalmozási há—

nyad meghatározásánál.

(Ism.: Andorka Rudolf)

SZTAROVSZK IJ, V.:

AZ ÁLLAMI STATISZTIKA Az ú.: FELTÉTELEK KÖZÖTT

(Goszudarsztvennaja sztatisztika v novüh uszlovljah.) -— Veszt'nik Sztatisztiki. 1966. 1. az.

3—18. 1).

A Szovjetunióban is gazdasagi reform

bevezetése van napirenden. A gazdasági információ szervezetének és a statisztikai mutatók rendszerének a gazdasági re- form támasztotta új követelményekhez

való igazítása kérdéseivel foglalkozik V.

Sztarovszkijnak, a Szovjetunió Nínisz-_-

tertanácsa mellett működő Központi Sta—

tisztikai Hivatal vezetőjének cikke.

A cikk négy főtémát fejt ki részlete—

sebben: a statisztikai beszámolórendszer

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

programjában eszközlendő változások, a szintetikus és hatékonysági mutatók és a

népgazdasági összefüggések elemzéséhez

(szükséges módszerek továbbfejlesztésének kérdései, a gazdasági infomációrendszer szervezeti vonatkozásai és végül a gazda—

ságirányítás és ezen belül a statisztika és számvitel gépesítésének problémái.

A statisztikai beszámolórendszer módo—

sítása során azt tartják szem előtt, hogy a Vállalati önállóság fokozásának körül- ményei között a beszámolórendszernek

biztosítania kell a vállalati tevékenység eredményeinek sokoldalú vizsgálatát és

megítélését vállalati és népgazdasági

szinten egyaránt. A változtatások sok—

rétűek lesznek: egyes korábban is hasz—

nálatos mutatóknak — például a válla—

lati nyereségnek —, most új jelentőséget

nyerve, hamarabb kell rendelkezésre állniok, más mutatóknak —- például a

vállalati rentabilitásnak —— kiszámítása módszertanilag változik, új mutatók —-

például a realizált (kiszállított) termékek értéke stb. — kerülnek beépítésre a be-

számolási nendszerbe. A statisztikai be—

számolórendszer változásaival egyidőben a számvitel bizonyos értelmű átszerve—

zése is szükségessé válik. A korábbinál lényegesen nagyobb figyelmet foglak fordítani a vállalat pénzügyi helyzeté—

nek tanulmányozására. Több fontos, korábban kötelező tervmutatóként előirt tényező — teljes termelési, létszám, ter-

melékenységi, önköltségi, bér— stb. ada—

tok —— változatlanul részét képezik a sta—

tisztikai beszámolórendszernek.

Az új feladatok tükrében megnöveke- dett jelentőséget kapnak a társadalmi

termelést és annak eredményességét jel—

lemző összefoglaló, statisztikai mutatók.

A volumenmutatók (társadalmi termék,

nemzeti jövedelem termelése és elosztása) mellett különös súlyt kívánnak fektetni a hatékonysági mutatókra, így elsősor- ban az állóeszközök jobb kihasználására.

E szempontból az eszközlekötési mutató

(az állóalapok és forgóeszközök együttes

összegének egy rubeljére jutó nemzeti jövedelem nagysága), az egységnyi ter—

melési értékre jutó anyagfelhasználás

mutatója, a beruházások és az új tech—

nika bevezetésének hatékonysági vizsgá—

lata áll előtérben. Több fontos összefog—

laló mutatót nemcsak országosan, ha—

nem —— a köztársaságok gazdasági jog-

körének bővítésével kapcsolatban -— terü—

leti részletezésben, elsősorban köztársa—

ságonként is ki fognak számítani.

Az elkövetkező két év folyamán a

Szovjetunióban új ipari termelői árakat vezetnek be. Az árakat maximálisan közelíteni kívánják a társadalmilag

7 Statisztikai Szemle

1041

szükséges munkaráforditások színvonalá- hoz. Ezzel kapcsolatban a statisztikai szervek előtt álló feladat olyan statisz- tikai információ biztosítása, amely időben

lehetővé teszi a helyes ármegállapitást és

az egyes termékek tényleges jövedelme—

zőségi színvonalának megállapítását és

ellenőrzését.

Igen nagy fontosságot tulajdonítanak a különböző mérlegmunkáknak, elsősor—

ban az ágazati kapcsolatok mérlegének, Az 1960. évben összeállított részletes ágazati ténymérleg után a kormány meg—

bízásából 1966. évre vonatkozó újabb mérleg kidolgozását készíti elő a szovjet statisztikai hivatal. Az ágazati kapcso—

latok mérlege alapján végzett számítá- soknak nagy jelentőséget tulajdonítanak

az új árak, az egyes ágazatok fejlesztése

és azok egnmás közötti optimális össz—

hangja megteremtése szempontjából.

Az iparirányítás ágazati elvéről a terü—

leti elvre való áttérés annakidején meg—

nehezítette az egységes ágazati irányí-

tást. A statisztikai szervek azonban eb- ben az időben is biztosítani tudták az

ágazati bontású adatokat, bár azok nem mindig találtak illetékes felhasználókra.

A most bevezetésre kerülő gazdasági re—

term nem jelent egvszerű visszatérést a területi elv előtti ágazati elvhez a sta—

tisztikai beszámolórendszer szervezése terén. A jól kiépült gépi adatfeldolgozó állomásokra támaszkodva a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala látja el mind a tervező szerveket és az irányító minisztériumokat, mind a helyi illetékes szerveket a számukra szükséges adatok—

kal. Az első tapasztalatok kedvem vol-

tak az elmúlt év végén megalakult ipari

minisztériumok és a statisztikai szervek közötti együttműködés terén. További vizsgálódásokat, majd ésszerű és gazda—

ságos döntéseket igényel a gazdasági in—

formáció terjedelmének meghatározása, valamint megoldandó kérdés a Vállala—

tok védelme a felesleges adatgyűjtések-

től.

Foglalkozik a szerző a modern számí—

tástechnikának a népgazdasági irányí—

tásba történő bevezetésével is. Említést tesz az e téren fellelhető vitatott kérdé—

sekről és nézetekről és ismerteti, hogy a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala Tudományos Kutatóintézetében folyamat—

ban van a tervezés és népgazdasági irá-

nyitás szükségleteit kielégítő gazdasági információgyűjtő és feldolgozó számító—

központok hálózata tervezetének kidolgo—

zása. Addig is azonban, amig a kérdés

gyökeres megoldást nyer, ráirányítja a fi—

, gyelmet a már megoldható és megoldandó

1042

STATISZTIKAI IRODALMI- FIGYEL'Ö

feladatokra: a statisztikai adatok feldol—

gozását végző gépállomások munkájának javítására, a különböző szervezetek alá

tartozó gépparkok kapacitásának jobb ki—

használására, a vidéken szétszórtan mű—

ködő gépállomások szervezeti hovatarto- zásának rendezésére stb.

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa tör——

vényelőkészítő bizottságaiban kidolgozás alatt álló statisztikai és számviteli tör—

vényt már az új helyzet adta követel—

mények figyelembevételével készítik elő..

(Ism.: Fóti Istvánné)

TERÚLETI STATISZTIKA

FALCAN, S.:

FEJLÖDÉSI INDEXEK És EXTRAPOLÁCIÓK A TERULETI STATISZTIKÁBAN

(Indicii de devansare si extrapolari in statis—

tica teritoriala.) —— Revista de Statistica. 1965.

11. sz. 26—35. p.

A gazdasági jelenségek területi méré—

sének egyik legelterjedtebb módszere az indexmódszer. A területi statisztikában a gazdasági aspektusok mérési problé—

mája komplex módon vetődik 'fel. így

például érdekel bennünket valamely gaz—

dasági jelenség strukturális változása te—

riiletenként és a változás üteme; a külön- böző területek szintjei milyen arányban

vannak egymással vagy az országos át—

laggal. Felvetődik az a mérési probléma

is, hogy a területek külön—külön milyen mértékben járulnak hozzá az országos

szint kialakításához. Ebből is látszik, hogy a területi indexeknek nagyon széles

skálájú funkciójuk van és nem szorítkoz—

hatnak csak az egyszerű összehasonlításra.

A statikus területi indexek mellett,

amelyek valamely jelenséget adott idő-

'pontban mérnek, alkalmazni kell olya—

nokat is, amelyek a jelenség időbeni vál—

tozásait mérik.

Ezzel kapcsolatban a következő meg—

oldandó feladatok adódnak:

a) meg kell határozni az egyes gazdasági jelen-—

ségek indexei közötti arányt időbelileg és két tartomány vagy egy tartomány és az egész or—

szág viszonylatában;

b) meg kell mérni azt az időt, amely alatt egy tartomány eléri valamely országos index átlagszintjének növekedését, amely átlagszint állandó növekedésben van;

0) meg kell állapítani azt a mértéket, amely-

lyel egy tartomány növelni fogja a szóban forgó index szintjét egy adott időszakban;

(1) meg kell határozni azt az időszakot, amely alatt valamely tartomány túlhaladja egy másik tartomány valamely indexének volumenét és abszolút növekedését.

E gazdasági aspektusoknak területi sí—

kon valő (megoldásához jelentősen járul—

nak hozzá a fejlődési indexek és az extrapoláció módszere.

A fejlődési indexek alapjában véve két relatív mennyiség indexei és magukban foglalják a két színvonal közötti nagyság—w viszonyukat és a dinamikájukat is. __ *

[ : 3004)?! G(B)

ahol G(A) e's G(B) a megfelelő index nagysága az A és B tartományban (ága—'

lla—tban). ' —

Tényleg, a legtágabb értelmezésben az ilyen indexeknek közvetlen kapcsolatuk van a népgazdaságban található arányok—

kal, a gazdasági mutatók közötti korrelá—

ciókkal és így nagyságuk jellemző sgaz—

dasági jelense'gek fejlődésének változásai—

ra és eltolódásaira. '

A fejlődési indexek elméleti tárgyalása jelentőségük ellenére nagyon szegényes.

Mostanáig -—— szerző megjegyzése szre—rint.

--— csak egyetlen mű (G. Küldisev: A fej——

lődési indexről, Vesztnik Sztatz'sztiki. 1965, évi 2. sz.) foglalkozik a fejlődési index elméleti alapjaival. Lényegében G. Küldi—

sev azt állítja, hogy a fejlődési indexet úgy kell kiszámítani, mint az A és B területre vonatkozó két idősor ugyanazon

időszakának növekedési üteme közötti arányt. Abban az esetben, ha csak a növekedés átlagos üteme áll rendelke—- zésre, akkor a fejlődési indexet az átla—

gos ütem alapján számítják. G. Küldi- sev támadja azokat a javaslatokat, ame-

lyek a fejlődési indexek kiszámításához

az abszolút (vagy átlagos) növekedést használják. Kijelenti, hogy csak a növe-

kedés üteme alapján végzett számítás ad—f

hat gazdaságilag is igazolt eredményt.

Számszerű példán mutatja be a fejlő—

dési index kiszámításának mind a két

módját. Megállapítja, hogy a régebben iparilag elmaradottabb tartományok fej—

lődése gyorsabb ütemű, mint a már ré—

gebben iparosodottabbaké.

A területi statisztikában az átlagos üte—

met több időszakra számítják ki. Az átla—

gos ütem két sorozatának létezése 533an

ösztönöz a korrelációs analízis alkalma—_

zására. El is végzi a példában vett két,

időszakra és azt találja, hogy az egyik