Le Fillâtre, Paul: Franciaországi nagy agglomerációk gazdasági ereje

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

kozó összefoglaló adatokat tartalmazza.

E részben például a finn—ugor nyelvcsa—

ládhoz tartozó népek népességszámára az alábbi adatokat találjuk (407. old.).

A népesség száma (1959. évközepi népesség)

Csoport, nép

Ezer fő Finn—permi csoport ... 8 682

Finnek ... 4 582

Karélok ... 167

Esztek ... 1 036 Livek ... o Izsorcok 1 Vepszék 16 Lappok 35 Komik ... 287

Komi—permek ... 144

Udmurtok ... 625

Cseremiszek 504 Mordvlnok ... 1 285 Ugar-csoport ... 13 357 Magyarok . ... 13 332 Hantik (osztjákok) ... 19

Manysik (vogulok) ... 6

Összesen 22 039 A világ magyar nemzetiségű népessé- gének földrészek és országok szerinti megoszlására pedig az alábbi becslése— ket adja a kötet (437—438. old.). A magyar nemzetiségű népesség száma

Magyarország 9 470 Románia ... 1650

Jugoszlávia ... 540

Csehszlovákia 415 Ausztria ... 30

Nagybritannia ... 30

Német Szövetségi Köztársaság 20 Franciaország . 15 Svájc ... 6 Belgium 5 Olaszország . .. 5 Egyéb országok 4 Amerika ... 989

Amerikai Egyesült Allamok 850 Kanada ... 90

Argentina ... 15

Brazília ... 5

Egyéb országok ... .. 9

Szovjetunió ... ,... 155

Ausztrália és Óceánia ... 16

Ázsia ... .. 1

Afrika ... 1 összesen 13 332

(Az 1960. évi magyar népszámlálás eredmé- nyeihez viszonyítva a Magyarországon élő ma—

gyar nemzetiségű lakosság számát kismérték—

ben alulbecsülték a szerkesztők. Lásd: 1960.

évi népszámlálás. 5. Demográfiai adatok.

Budapest. 1962.)

A munka módszertani része elsősorban az etnikai kérdésekkel kapcsolatos prob—

lémák tisztázásával foglalkozik és ennek kapcsán rendkívül érdekes áttekintést ad a nemzetiségek statisztikai megfigye—

74!

667

léseinek módszertani és történeti vonat- kozásairól, (Megemlíti, hogy az 1872—ben Szent—Péterváron megtartott Nemzetközi Statisztikai Kongresszus ide vonatkozó ajánlásait legelőször a Szovjetunió és Magyarország vette figyelembe az 1920.

évi népszámlálás alkalmával.)

A kötet élvezetes tárgyalásmódja, a jól szerkesztett és áttekinthető tábláza—

tok, valamint 10 térkép széles körű olvasóközönség számára teszik hozzáfér—

hetővé és élvezhetővé ezt az egyébként nehezen kezelhető anyagot.

(Ism.: Tekse Kálmán)

*

LE FILLÁTRE, PAUL:

FRANCIAORSZÁG! NAGY AGGLOMERÁCIÓK GAZDASÁGI EREJE

(La puissance économigue des grandes agglomérations frangaises.) —— Etudes et Con—

joncture. 1964. 1. sz. 3—41. p.

Franciaország Ötödik fejlesztési ter—

vének ;kidolgozása során merült fel a városok struktúráját elemző tanulmány kidolgozásának szükségessége. Több tu—

dományos intézmény és egyetemi tan—

szék, főként pedig az INSEE (Országos Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet) együttműködése révén azokat a vidéki városokat kívánták meghatározni, ame- lyek regionális vagy szupraregionalis vi- szonylatban tényleges gazdasági—társa—

dalmi irányító szerepet töltenek be. A közzétett tanulmány végeredménye sze—

rint Párizson kívül Franciaország nyolc vidéki központja (Lyon, Marseille, Bor—

deaux, Lille, Toulouse, Nantes, Stras—

bourg és Nancy) minősíthető regionális metropolisnak. A nyolc város kiemelkedö szerepkörét a tanulmány nem kapcsolta össze sem a fejlesztési terv, sem pedig egyéb gazdaságpolitikai vagy igazgatási elgondolás kívánalmaival. Az alapvető gondolat ugyanis a leányvállalatokkal rendelkező ipari és kereskedelmi Válla- latok lokalizációjának vizsgálatára épült, ' azzal, hogy sem az állami, sem a félig állami, sem pedig a közületi vállalatokat nem vonták be az elemzésbe. Megjegy—

zendő, hogy a népesség és a vállalatok száma alapján előzetesen 88 település, illetve ezek agglomerációja került az alábbi szempontok szerint tanulmányo—

zásra.

Szerző a 88 település irányitó szerep- körének sorrendjét több összefüggés sta—

tisztikai adatainak nagyságrendje sze—

rint határozta meg. Egybevetette azon leányvállalatok alkalmazottainak számát az agglomeráció népességének a számá- val, amelyeknek a központja az agglo—

merációban székelt, de maguk a leány-

668

vállalatok az agglomeráció területén kí- vül települtek. Ezt követte az agglome—

rációba telepített, de más centrumból irányitott leányvállalatok dolgozóinak és az össznépességnek az arányszámitása, majd a két mutató mérlege, amely az agglomerációk irányitó szerepkörének egyik jellemzője volt. -

A következőkben szerző azzal jelle- mezte az agglomerációk irányító szere- pét, hogy a helyben települt leányválla—

latok, illetve dolgozóik száma miként oszlik meg a termelő és a nem termelő, szolgáltató nemzetgazdaság? ágak között.

Az iparági bontásban részletezett adatok meghatározták az agglomerációk köze—

lebbi profilját is.

A többféle mutató egybevetése első- sorban azt világította meg, hogy a pá—

rizsi agglomeráció (amely tulajdonkép—

pen 221 településből áll) kiemelkedő sze—

repet tölt be az egész országban, az összes többi vidéki metropolishoz mér—

ten. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy a Párizson kívül telepitett összes vállalatok dolgozóinak 19 százalékát tn- l—ajdonképpen Párizsból irányítják. Pá- rizs hatása olyan mértékű, hogy az előbbiekben vázolt vizsgálatok szerint a megrék (départements) sokkal jobban függnek Párizstól, mint minden más agglomerációtól. Párizs és a nyolc vidéki metropolis között csak akkor alakulhatna ki egyensúly az irányító szerepkör tekin- tetében, ha az utóbbiak népességét há—

romszorosára, négyszeresére növelnék, Párizs lakossága pedig változatlan ma- radna. A tanulmány ezt a lehetőséget nem tekinti reálisnak.

Meglepő, hogy a sűrűbb település- és városhálózattal rendelkező Franciaország

is ketté osztható. A nyugati országrész—

ben ugyanis csak két település minősít- hető vidéki metropolisnak, míg a többi hat a Marseille—Le Havre vonaltól ke—

letre fekszik. Kiemelendő az is, hogy igen nagyfokú kapcsolat áll fenn az agglomerációk között, amit többek között az is bizonyít, hogy 6 agglomerációban az alkalmazottak felét tulajdonképpen más vidéki központ irányítja. Mindez azt igazolja, hogy az ország regionális egységei egyáltalán nem tekinthetők zárt gazdasági egységeknek. Ugyanakkor azon—

ban az ismertetett adatok mégis módot nyújtanak arra, hogy az interregionális kapcsolatok meghatározott mértéke sze—

rint az említett nyolc város és Párizs régióinak megyék szerint kialakult ha- tárai kijelölhetők legyenek.

(Ism.: Dányi Dezső)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

GIBBS, d. P.——MARTIN, T. W.:

AZ URBANlZÁCIÓ,

A TECHNOLÓGIA ÉsA MUNKAMEGOSZTÁS összes—'üooese

A NEMZETKÖZI ADATOK TOKRÉBEN (Urbanlzation, technology and the division;

of labor: international pattems.) -- American"

Sociologlcal Review. 1962. 5. sz. sav—m. p. '

A települések nagyságának növekedése arra vezet, hogy a növekvő létszámú településeken belül nem tudnak minden olyan terméket előállítani, ami a népes—- ség fenntartásához szükséges. Éppen ezért bizonyos településnagyság kialakulásának előfeltétele, hogy munkamegosztás, ala—

kuljon ki, másrészt pedig a társadalom*

műszaki fejlettsége meghatározott szín- vonalat érjen el annak érdekében, hogy a munkamegosztás során a várostól tá—

vol termelt javakat a városba el "tudják juttatni. Nem kétséges tehát, hogy az urbanizáció foka szoros összefüggésben van a munkamegosztás és a technológia fejlődésével. Ezzel kapcsolatban szerzők a következő hipotéziseket állították fel:

a,) Az urbanizáció foka egyenesen ará- nyos a munkamegosztással.

b) A munkamegosztás egyenesen ará—

nyos a fogyasztási javak területi szóró- dásával.

c) Az urbanizáció foka egyenesen ará—

nyos a technológia fejlődésével.

d) A technológia fejlődése egyenesen arányos a fogyasztási javak területi szó- ródásával.

Szerzők megkísérelték hipotéziseiket nemzetközi statisztikai adatokkal alátá- masztani. Ennek érdekében azonban mu- tatószámokat kellett kidolgózni a munka- megosztás és a technológiai ' színvonal

jellemzésére. *

A munkamegosztás fokát a foglalkoz- tatottaknak a különböző termelési ágak közötti megoszlásával lehet jellemezni.

Szerzők 45 országra vonatkozóan meg- vizsgálták a foglalkoztatottak megoszlá—

sát a 9 fő termelési ágazat között. A munkamegosztás fokmérőjéül pedig a kö- vetkező mutatószámot dolgozták ki:

1 [E x']

_(2 a:)!

ahol X az egyes ágazatokban dolgozók száma. Ha valamely országban munka—

megosztás egyáltalán nem figyelhető meg, vagyis az egész kereső népesség egyetlen ágazatba tömörül, akkor a mu—

tató értéke 0 lesz, :ha pedig a népesség a 9 gazdasági ágazat között egyenletesen