Juhász Gyula és a forradalom

HALADÓ HAGYOMÁNYAINK

Juhász Gyula és a forradalom

„Halkuló szivét doboqtatja felétek márciusi i f j ú s á g n a k kései utódai, egy»

c r e q diák, aki négy esztendőn keresztül aggódva é,s csüggedve v á r t b e n n e - teket, akik egy szörnyű n y á r b a n elmentetek ' és a s z ü r k e egyenruhában?

a föld alá bújtatok, míg fölöttetek zengett és közöltelek rettenetes r e n d e t , vágott a világ oktalan v i h a r a . . ."

— írta Juhász Gyufia> 1918. őszén a Délmag/arországban, együk vezércikkében (2), amikor Szegedre érkezett a hír Budapestről', hogy az ottani fiatailság h'a-talímasi béketüntetést rendezett. Örömujjongás! cz aiz ifjúság felé, mert

„ . . azt a zászlót, amelyet- ronqqyá a k a r t tépni a szolgaság és erc,szakos_

ság, ti fogjátok vinni végső d i a d a l r a ! "

— végűi pedig így fejezi be:

„a halál és a halálnál is. rosszabb testi, lelki rabság helyett itt megint a z t élet, a haladás indul szüretelni!"

Ez'még a forradlallom Ihitörése elő'bti napokban volt. Juhász Gyula óloténelk oz a kora feldolgozatlanul, sőt meghaiiuisíttva álQ el'őttünk. Életrajz- és tanulmányíróink vagy átsiklottak ezen a poriódiuson, vagy pedig egy-két elejteti mondattal intézték el, ame- lyek meglehetősen távol áll olltak az igaza Juhász Gyula igazi, arcának a miegmutaitásához.

Pedig ha Juhász Gyula 1918—19-ben végzett tevékenységéi' mem tárjuk fel kellő- képpen, akikor egész életművét sem tudjuk

megérteni. FeJivetődbet az a kérdés- is, h a az ekkortájt írolft poJ'i'tiikiai v.enseiit vesszük bővebb megvilágítás szemüvege aJá, m á r meg tudjuk oldani, probl'émánkait? Egyáltalán! nem! Főként azért, mert ebben az időbeni eltenyésizően kevés verset írt hírlapi cikkeihez és előadásaihoz viszonyítva.

Amíg verseiben Inkább csalkl sejtette a forradalom közelgéaét, adidiig cikkeiben: tudia.

tos következetességgel1 világítot'ii rá elkerülhetetlenségére. A forradalom után így ír a Dé'Jmagyarorsz'ág hasábjain Békesség című oikkébei»:

„E szentséges és dicső m a g y a r f o r r a d a l o m a nemzeti becsület és emberi?

igazság je.ében indult és győzött. A mi f o r r a d a l m u n k az erőszakot és- elnyomást a k a r t a és tudta m e g d ö n t e n i "

— Tudla azt, ha ta'láin nem is a. miaii 'ért'ellennben, hogj' —r •

„A kapitalizmus, amely az imperializmus és a vele szövetkezett m i l i t a r i z . mus égisze alatt, zsákmányolta ki, vérezni és v e r e j t é k e z n i , n y o m o r g n i és- pusztulni hagyta az emberiség színét, virágát, e bűnös és erőszakos k a p i _ talista rendszer, e régi rend, e régi viláq, m a elérekezett' ahhoz az össze- omláshoz, amelyet a nagy M a r x meqjósolt, és amely d i a d a l m a s v l l á g t ö r _

• vény parancsa és eredménye . . . " -

Befejezésében ezt írja:

„ . . . ezen a földön, hol eddiq is élni és halni kellett, de ezután é r d e m e s , is lesz élni, álmodni, alkotni, . embernek és m a g y a r n a k lenni" (3)

Jól láitla, mi fog kövalikieziu], auert olyan eszményképed és tanítód v o t e k , mdnt a ¿nagy Marx", Petőfi, Ady Endre, rallamimit az 1905-ös orosz forradalom kiutasított!

bátor harcosa, Lenini és Liebkmetíht közvetlen - uminkiaitiársa: Eifdlus Bentiún, ekkor-

szegedi orvos. Vede. egészen a haláiláig a llegszorosiabb kapcsolatot tartotta. fenn.

, . . . . A régi, velejében romlott, gerincében rothadt világ f é l k é z k a l m á r j a i , martalócai és zsoldosai a vér és vas lassan, de biztosan levitézlö e m b e r e i most ebben az új vlláqvajúdásban is azon m e s t e r k e d n e k , hogy a sok b á b a

között valahogyan elvesszen a g y e r m e k , de a kérlelhetetlen és ki nem?

kerülető ananké, ahogy a qörögök mondották, f á t u m , ahogy a r ó m a i a k i nevezték, sors, ahogy a keresztények h í v j á k , a t ö r v é n y , ahogy a t u d o m á - nyos megismerés tanítja, be fog telni, m i v e l egy új k o r . egy ú j m o r á l t , egy új világ számára az idők teljessége e l é r k e z e t t . . . " (4)

Juhász Gyulát a háború végefelé elhaltainiasodó súlyos ¡degbetegségie miatt fel—

1. A szegedi egyetem Irodalomtörténeti Intézetében készült t a n u l m á n y . 2. 1918. október 27. „Októberi I f j ú s á g " c.

3. 1918. november 7.

4. Délmagyarország 1918. augusztus 14. „Jövendő".

onen-tik tanári állásától. Ismét visszakerüli Szegedre, alhoranét 'élete vándorútjára elindult.

Á harctereken ®z esz/Lelcn véronltás máir a végét j á r j a .

Az 1917.es ducsöséges októberi forradalom megmutatta a tömegek, akaraitüt és haltai! - mát. Enwe-k hazánkban, is -megvolt a maga visszhangjai, amit fékezni lehetett • ugyan,

«de megaikadí-ályo zrei nem.

Juhász Gyula felgyógyulása- után, a Mi-ni&la kórterméből ai Szerves, forrongó életbe 'kapcsolódott bc, »miinek Szegeden az egyillii legkiállóblb haircosa lett. 1918. október 30-án

•¿írta a Dél m-agyar országba-»:

Ezután nemcsak beszélni lehet és kell a békéről, de azt csinálni is kell, és harcolni Is érte, m e r t a béke az a népeknek, a m i az élet az egyénnek: a legdrágább kincs a világon! Mementó m o r i : tanították eddig a k ö z é p k o r i latinság igéivel, de m i ezután a m o d e r n humanista Jelszót h i r d e t j ü k : mementó vlvere, emlékezzél az életre, amelyhez minden élőnek szent joga van e földön! És gondoljunk m a tisztelettel a jövendő valódi hőseire, m á r t í r j a i r a , költőire, a m a g y a r A d y Endrére, a német L l e b . knechtre, a francia Romáin Rollandra, az orosz M a x i m G o r k i j r a , a k i k

a béke új szövétiségét hirdetik." t

Szegeden élt, Szeged' népének volt élesztgetője, felrázój-a, mégis 'óriást távolságban

•állloiLt mliindeu proivinicilafiizmusllól, a,mit oly szívesen hiúztak rá egyes máltaitól. Hangját

•csak iit hia-Uiaitha-ttíii, d'e tévedés azt hrln-ná, hogy ez csak helyi jellegű. flet-t volMia.

Megtalálta a, kapcsolát-ot azokkal:, akiktől a jövő fölépítését vártai, ai'oik viisizowt -az ő útját is egyengették, alkiktől erőt, harcos- hangot merített magának: a m u n k á s o k -

kal, parasztokkal. Eíie-sliátásö- ekftto-r vá-llt teljessé. Azt a maszlagot, amit egyes- nyugat-os

"kortársai' életpályájának első részében igyekeztek vele megetetni, mosit a való életben megcáfoltnak! l'á'Mia, Párosuil még ehhez Petőfi- és Ady-rajongása, m a j d pedJig aiz a döntflő jelentőségű támogatás, aimit a Kommunisták Magyaroirsizági P á r t j á n a k akkori vidéki' titkára', Rákosi Mélyá-s nyújtott, nieki (5). Voltak, akik u t a t muta-sisainak, és ő azon meg is' maradt hűen, élei© végéig. A • tőlük kapott 'él-eslá-tá-sá sohasem hagyta

»cserben.

„ A d y Endre nagyon beteg, de az a polgári világ, amelynek ő a legna- gyobb és utolsó költője volt, még betegebb A nap vörösen kél m a kelet

felel". ^

írta. a Tűz című folyóiratban!, amely n-elk. szerzője volt (6). Határozottan és viliágosian Tárta, a kelet és' nyu-g-a-li között-i különbséget.

..Hogy ez a , n y u g a t i morál, ez a most alkonyodó m o r á l m e n n y i r e egy húron pendíti Európa minden nagyhatalmi alapon n y u g v ó á'lamát. azt a k ö z e l , mult világtörténelemben a búr háború, a kínai büntető expedíció, az ír fc--r=dalom leverése és az egész keleti kérdés kezeié,se napnál világo- sabban m e g m u t a t t a . " (7)

'Ennél még jóval messzebb iis' mienit, -merli niemcs-ak az .nl'lkon.yodó morálra- mutatott rá,

"fianem arra ¡is; hogv ez a korh-ad'ozó világ a maga végvonaglásának a- meghosszabbí- t á s á r a magával alkarja- a Sok közölt haizánkat is rántani.

. Ma azonban új világ hajnalán, új élet küszöbén, új alakulások kezdetén új veszedelmek jelentkeznek."

— ez pedig a wiSson-izanus. Ho-gy ezzel szemben- milyen áM-ásponitoB foglalt ev, arról -ugyan,csak » flélm agyar ország hasábjain nyilatkozók:

, , ' . . . amit Rewentlow, mint á l l a m f é r f i és a többi hősök é,s k a l m á r o k a k a r t a k a m a g y a r r a l megetetni a mitteleurópai egy tálból a nagynémet urak asztalánál, az a m a g y a r önállóságnak, a nemzeti függetlenségnek örök álmot hozott volna a soha föl nem t á m a d ó népek temetőjében . . .

majd pedig így folytatja:

— a m a g y a r imperializmus veszedelmes é,s lehetetlen ábránd, nagylelkű kishitűség (8)

J u h á s z Gyula radikális állásponton voll. (9). o

Joggal vetődók fel ezek uiián az a kérdés, hogy Juhász Gyula m-iként látta a, m a - gyarság helyét aiz eu-ró-pa-i népek között? Versiedben erre sem kapunk kielégítő feleletet.

Meg tiudta húzni a,zt a halár voailaiilat, amely ,a frissen született forradalmi- vívmányok

•és a régi kapitalista' nagyhatalmaik között oly élesen- 'ktiiiííközö-f-S.

5- Rákosi Mátyással való kapcsolat: Bóka László: Juhász Gyula, Irodalomtörténet, 1951. 1. sz. 88. lap.

6 1918. december 28. 7—8. lap.

7'. Dlm. 1918. a u g u s z t u s 4.

8. Dlm. 1918. október 17. ( 9. Érdmes itt Andics E.: Demokrácia és szocializmus 1918—19.ben c. m u n k á j á b ó l '

I d é z n ü n k : 1918. november első felében, még a kommunista p á r t megalakulása

•előtt, a Népszava n a p r ó L n a p r a hozta ia cikkeket, amelyeknek az a céljuk, hogy a törne.

:geket óva intsék attól, hogv az orosz munkások és parasztok p é l d á j á t kövessék, attól h o g y az adott forradalomtól szocialista ' rendszabályokat v á r j a n a k . . . " (6. lap),

„A francia nemzet dicső nemzet, az angol is az, a nagy A m e r i k a is, d e pardon Messieurs, mi azt is jól t u d j u k ám, hogy Franciaország n e m c s u . pán a gloire, de a D r e y f u s . a f f é r , söt a P a n a m a . p ö r h a z á j a is, Angliát nemcsak Shakespearet és Dickensi adta a v i l á g n a k , de az utálatos

p u r i t á n o k a t és a szégyenletes Casement-itéleteket is, és Amerikában^

nemcsak Wilson él (10), de p e t r ó l e u m k i r á l y o k és egyéb ingyenélő m i i . bárdosok . . . "

Bizalommal tekintett keletre. Várakozása sohasem dőlt meg, és a magyarság lekin.

tétét is igyekezett arra fordítani, szemben- az airtlanlUiail. amely már csak -a népek, iedigázását és a haszonnyerést -tűzte lei maga elé, hogy

, , . . . még egy kicsit halászhasson a nagy orosz zavarosban, a káosz- ban amelyből világok és or.száqok születtek és születni f o g n a k . . . " (1

Nem űzünk ábrándképet, ha Iklimond juk azt, hogy a magyar forradalom születését a nagy októberi forradalom foLytlaitójánalk látta. Kelet és nyugat, leninizmus és wdson-izmus.

ellentéte között egy pilllaoiaira sem volt villás az állásfoglalása. A wjlsonizmus masz- lagéval

„ . . . egy időre talán föl lehet tartóztatni a leninizmust, de m e g s z ü n t e t n i nem." (12). I

Feiismerte az ú j viCágotj, mintegy -megjósolás formájában előrevitte, azonban, következetesen tiszta képet niem. tudott alkotná röta.

Az ú j világ megszüitellett. Ebben az ú j világban Juhász Gyula oly aktív szerepet, v'ilt, mdmt kortársai közül naigyon kevesen. Ibélletmomdásn szinte csa'lhaltatllan. ú t m u t a - tása biiztos. Sohasem hátra, mimdlig előre .mutatott a balladás feiié:

„ . . . Gondoljunk, m a g y a r o k , e m b e r e k a r r a a . világtörténeti breszti t á r _ gyalásra, — írta a Délmagyarországban 1918. szeptember 1-én, — ahol.

a legyőzött és. lealázott dicső Oroszország n é p v e z é r e a biztos H o l n a p r a appellált a gőgös győző ellenében. A Holnap eljött, é,s hol v a n m a , m i _ csoda m a a gőgös győző, a nyomorúságos? Hol van H o f f m a n n , a t á b o r , nok 'éis Vilmos, a császár? Hol van a tavalyi hó?.. . És ha a bolsevizmust.

százszor és ezerszer elítéli, lenézi, gyűlöli, v a g y féli a hivatalos és h i v a t , lan Németország, ezt a bolsevizmust kell elismernie és pártfogolni O r o s z , országban, .és ezzel a bolsevizmu,ssai kell t á r g y a l n i a a békekonferencián.""

A sziületőfeilben iévő Szovjetuniót úgy tekintette, mint az ú j viliig kialakítás únaló a meg., valósí tóját. Az egész emberi társadalom átformálását várt'a, ahol sz'éttéphetők a gyűlölit.

osztáliykonliátoik. Petőfi világf orradal mának állatffdó emlegetésével nagyon .gyakran egybe- kapcsolta Lenin nevét. Űj korszakot látott elindulni a történelemben.

„ . . . Versailles felett oly vérvörös az a l k o n y — keletről egy világégés- tüze néz reá — a világtörténélem e g y új fejezete kezdődik, de az iniciálé- nem latin betű, se gót, hanem c i r i l l . " íl3).

Máisik kérdésünk az,-hogy mikéntt illálita Juhász Gyula a Magyar Tanácsköztársaság, szerepét? Mielőtt erre feleletet adnánk, meg keli említenünk azt, liogy minden Petőfi...

tanulmánya, ami)t írt — meglehetősen nagyszámú van és teljésen különböző időpontok., ban — a k á r a háború előtti, akár a háború utáni években, nogy köitorakirőill szinlte kivétel nélkül úgy emlékezik meg, mint a „respublika" zászlóvivőjéről és megálmo- dójáról. Enmek a fespublikániakt a megvailósullását látlia 1918-iban. Azt, hogy egy pilla- natra is híve lett volna a királyságnak, sohasem lehet kimutatni. Royalisták cím.

mel írja: -

„ . . . önérzetes ember, m a g y a r ember a k i r á l y s á g idejében sem volt elra a a d t a t v a a k i r á l y o k dolgaitól, és haa belénevelt, sőt belévert t r á d i c l ó k ezer szála is fűzte a királyság eszméjéhez, a m a g y a r szent korona q o n doiatá.hoz, a k k o r is tudta és ha lehetett be i,s • vallotta szépen, hogy- a k i r á l y is ember, és némely királyokban az emberből főleg a g y a r l ó s á g jelentkezik meglehetősen kézzelfoghatólag." (14).

Lelkesen üdvözölte 1918. november 16-án a Magvar Köztársaság megszületését Nenf •mai kelletiű aiz, mert Martinovics és társai, Laczkovies, Sigrai, Szentmarjai őz és SzotárcSik, Petőfi a próféta", főként a francia forradalom eszmei atiapján már régen vallóra akarták vá'íllajni. A királyság -elavult inltézmény, a holladás kerékkötője,

amelv

,, . . . 918 év óta nem ment keresztül a k k o r a változáson, a m a g y a r á l l a m . , m i n t a m e k o r r a m a történik v e l e . . . Roppant nagy d e m o k r a t i k u s erők és.

igazságok szabadulnak fel most a királyság nyomasztó és bénító h a t a l - m á n a k megszűnésével . . ."

írta a Magyar Közlársttrság című cikkében 1918. november 16-án- a D'élmagyarorsizág—

10. Ez az egyedüli eset, amikor Wilsonról nem elítőleg nyilatkozik.

11. Délmagyarország 1918. d e c e m b e r 28. „Jobbra, b a l r a . . , " c 12. Délmagyarország 1919. j a n u á r 23. 4. lap. \ 13. Délmagyarország 1919. március 9." ..Üj h i t " c. x

14. Délmagyarország 1918 d e c e m b e r 29.

.1 7 4

ban. Azok pedig, akii-k. visszasírják az összeomlott trónt, nagyon, kevesen vannak. Az ú j viliág fuvafila'tát fcUlhartóztaitni nem lehet, aimely szükségszerűen érkezett el mai formájához. Ma nem a kfiváil'tságös ós lebulklott vékony uralkodó réteg érdekeit kell figyelembe venni, hiszen

„ . . . a Józan és okos m a g y a r nép m i n d e n zászlóját büszke örömmel tűzi ki á m a született Magyar -Köztársaság üdvözlésére, és egész lelkéből k í v á n j a , hogy az .szabad, m u n k á s és örökkévaló legyen."

Tudjuk, niern lehetett örökkévaló.. Közel három évtizedes szakadás állott be, visszaesés egy vad, erőszakos rendszeribe. Juhász Gyuía mindem erejét fellhaiszmáilha arra« hogy ez a katasztrófa valamiképpen. magiaikaidáJ.yoZhiató legyen.

, , . . . Ha a régi hatalom a s z u r o n y o k r a és a v e r e j t é k r e épített, az új r e n d . nek kétszeresen és őszinte becsülettel az új világ katonáira és m u n k á . fsaira kell támaszkodnia. A tépett katonazubbonyra és a kopott m u n k á s , zubbonyra, ha nem a k a r diadalmas f o r r a d a l o m helyett siralmas és nevet, séges ellenforradalmat." (15).

Öva. iimtelit azok el'len, akik csak ártlanak a forradalom iigyénielk, aikik szeretnek a zavarosban halászni, és «©hogysem akarnak kimaradná ,,a'Z ú j szereposztásból", és bármikor jellemtelenül hajlandók.

„átfesteni a kalózlobogót háborús feketéből f o r r a d a l m i vörösre".

Amikor Szegeden a Nemzeti Tanács megalakult. Juhász Gyula lett a- jegyzője.

Ez alsódban aMg egy hónapig tartott-, mert nézeteit nem (tudta azonosítani olyan elie.

mekkdli, alkiik « fejlődésnek azt a fokát sem érték- el, hogy előre haladjanak. (16).

Lényeges változást ez nem ofcozollb életében, mert a- továbbiakban éppen úgry dolgo- zott, mint addig, sőt 'még kütetfeiiebb lendülettel.

A Károlyi-kormány vezetői miiindtuinil'alain az antant falé tekingettek, 'és a magyar polgárságra támaszkodva, nyugattá demokráciák mintájára akarták az országot kiépíteni.

Amíg a KárolyiJkio-rmány 'befllpollitiikájában „iide-od'a ingadozott reaíkciós úri és demokratikus népi erők között." (Audliics E. it. m, 7. l'ap), juhász Gyula határozottan a rmiunikászubbon.yokra" mutatott, és követelte, hogy a

„ m a g y a r tett propagandája jöjjön, szív és ész, m u n k a és alkotás, m i n d egy célt szolgáljon m o s t . . . "

azt, Ii-ogy az -egész magyarság ötödfélévi- rombolás után. ismét tailípa-aáiHljion'. és építhesse azt, ami a felemelkedését szolgáltjai, a demokráciát. Kezdődjön az a

f é r f i m u n k a , amelyet m á r V ö r ö s m a r t y ajánlott és követelt." . . . A m u n k á s azért fogja meg erős kézzel a kalapácsot, a földművelő az eke

• szarvát, az iró a tollat, ezért induljon meg végre a nemzeti munka.

— írta a DélruaigyarorSzágb-an 1919. február 28-án Propaganda című cikkében.

Állásfoglalása s>zámtallain esetben messze túllrou-t»tolt a Károlyi-kormány po-Witiikájájni.

A haladó polgári intelligenciához tartozott miiint költő és újságírói, de magatartása óriási magasságba emelltie osztálya föllé. Úgyannyira, hogy amit alkkor kifejezett, ma is frissen;

halt,, és amint mi három évtized távlatából látunk, arra ő már niagyrésiztoeii saját korában rámutatott.

A földosztás kérdése nem nyert megoldást a Tamáesköztársaságíbiain'. Kormániyzatuinik távoltartotta magát a szovjet tapasztalatok felhasználásától!. Juhás.z Gyula erre hívta fe a figyelmet. Nem éles kiállás-, de rávilági-totr.

\ „ . . . Hogy sikerült-e és hogyan s i k e r ü l t mindez Moszkvától I r k u c k i g , a r r ó l m a j d boldogabb nemzedék történetírói döntenek. De egy bizonyos:

ehhez a világtörténeti eseményhez . . . . — olyan elgondolók kellettek, mint Lenin és munkatársai, — . . a k i k nemcsak lángeszűek és tetőtől talpig v a l a k i k , de oroszok is a lelkük mélyéig, a velőjük oszlásáig, oro- szok, oroszok és oroszok!" (17).

Kormányzatunk nem nagy súlyt vetett rá, hogy a parasztságot a muinikáissúggal szaros szövetségbe kovácsolja. Végső fokion ez az ell-lemforraidallom talajának kedvezett.

Ez az, amit ne-m látott Julhász Gyula és aimllre n'em iis gondolt. Nem hitt az ellenség ilyenirányú cselszövésében, a-z osztályharcot -nem Játtá szükségesnek, függetlenül alt-tó"', hogy a megoldandó problémákra mindenütt rávilágított.

, , . . . A m a g y a r Vendée égető és nyílt sebe lesz a m a g y a r forradalom- nak. Megszervezni és fölvilágosítani a m a g y a r parasztot, a m a g y a r vidék népét, amelyet ú r i betyárság és úri huncutság rotott, vadított- és idege, nített és amelyet eddig meglehetősen kifeleltett p r o g r a m m l á b ó l a szol cializmu.s: mondom, a magyar parasztot megszervezni és fölvilágosítani, 15. Déknagyarország 1918. december 18.

16. 1918. d e c e m b e r 3_án adta be lemondását, amit akkor sem volt hajlandó vissza- vonni. amikor a Tanács n e m fogadta el.

17. Délmagyarország -1919 f e b r u á r 26. ,,A föld" c.

.175

ezt kellett volna eddig is elsősorban tennie a m a g y a r p o l i t i k á n a k , d e most az utolsó óra után, még mindiq meg kell próbálni m i n d e n t , a m i t lehet. Pári,sban 1793-ban s z u r o n y o k k a l és á g y u k k a l végezték el ezt a nemzeti m u n k á t , m a , nálunk . . . — már túl v a g y u n k ezen, és békés

úton is — . . . . meg lehet .csinálni, hogy a m a g y a r Vendéeből m a g y a r Provance legyen!"

-— írta a Délmagyairországbaii 1919. február 26-án a ,,Fötd" c. cikkében.

Jelentős fejezetet foglal magában Juhász Gyulának 1918—19-ben a kulturális téren végzett munkája. Űj hangot, ú j eszmét, friss lendület08 vitt Szeged kulturális életébe.

Siessünk ismét mielőbb megjegyezni, hagy rövidlátás volna ezt csak Szegedre vonat- koztatnunk, mert minden egyes szava, anutl elmondott, minden egyes sora, amit leírt, az égész magyar dolgozó társadalomnalld szóét,, és annak mélyében gyökerezett; hogy miként és hogyan, arra ő maga a d j a meg a választ, azoknak akikre

a f o r r a d a l m a s költő, A d y mondotta, hogy éhe a szépnek. Ezt az éhséget csillapítani, ezt a v á g y a t el- ingatni, ezt a követetett kialoi|it<v:i ime az új idők új kultúrpolitikájának egetően sürgős, elsőrendűen fontos feladata. Sajnos a m u l t bűnei és mulasztásai égbe nőttek, a népet n e m - csak a jogokból, de az é'et és művészet n a g y , m é l y egyetemes szépsé- geibői is k i z á r t á k , kitagadták, A burzsoá esztetika a p a r v e n ű k (ariszto- krata gőgjével tekintett el a nép felett, oszályművé,szet v i r u l t a felsőbb tízezrek számára, g'ondosan n y í r t és zárt f r a n c i a p a r k volt a k u l t ú r a , hová csak a hivatalosaknak volt szabad belépni, holott m á r Petőfi sür

gette a költészet d e m o k r a t i z á l á s á t . . • •:Vir.

— sokain lenézték a népet és nem tiairíiobták méltónak a művészet megismertetésére. —

Holott a nép nem is olyan éretlen és é r t e l m e t l e n , m i n t azt az u r a l kodé osztályok művészetének kaszn árjai és ispánjai gondolták. Puskin é,s Tolsztoj igéit ma valóra ke'l váltani: a művész szépséqek határtalan birtokát, az emberiség legnagyobb és legnemesebb á l m a i n a k , gondolatai- nak latifundiumát v é g r e , v a l a h á r a parcellázni kell; . . . a m ű v é s z e t legyen közkincs . . . a m i t az egész társadalom hódolattat követ, m e r t benne az út, az élet és igazság fáklyahordozóját ismerte m e g . " (18).

Egy bén.yit azonban meg kell emlitenünlk. ami Juhász Gyulára ife' vonatkozik füg- getlenül atlóli,, hogy vad amennyi korabelii Ikiulturális életünk, vezellői között ő képviselte a leghaladóbb áMásiponltot. Ez aibban álil, hogy terveik klivilJeil'ezésón'él „ . . . nem egy átmeneti periódus harci 'szükségleteiből, hainem egy osizlályimentes társadalom kultúrá- jának elgondolásából indultak ki. Marx és Engelis szerint a kényszer birodalmából a szabadság birodalmába ugrás vezet..." (19), Ennék a ténynek a ¡megnemliáMsábain.

keli Juhász Gyulá'ék tévedését kerestrüniU Azért;, hogy a munkásság átvette a haltaimat, egycs'apásra még nem valósulhatott meg a szabadság hazája.

, , . . . A proletárság felszabadult, hatalomhoz jutott, nincs szük,ség a r r a ,

— írta a Szeged és Vidéke 1919. április l-'i számában.—

hogy a színpad propagandát csináljon tendenciózus d a r a b o k elöadá s'ával."

Még csak gondolni sem szabad arra, hogy ezt mint súüyos negatívumot tegyük ser- penyőbe, ami mérlegünket ellenkező oldalra billentené. Bár a feladatokat sem ő, sem kortársai nem látták világosan, mégis olyan haladást telitek meg néhány hónap alatt, amit más korszakok évtizedokig sem tudtok elérni. Szalka tollak a régiós avult kultu- rális irányzatokkal', a polgári: initeBli/geincia egy részét megnyerték a forradalom, az ú j kultúra ügyének, és ami a legdöntőbb, — ha a falusi p.anasztsiágra nemv is. ami elég súlyos hiba volt, —, de a városi munkásság, széles tömegeire hatalima's 'arányokban 'kiterjesztették annalk, felemelő hiatálsáit. Ércnek végrehajtásába« Juhász- Gyula a legelsők közök haladt. Rá kell mutonamík arra, hogy nália az a kelttéosztás nem voM tapasz- talható munkásság és parasztság, között, — ami e®ég jelentős mértékben megtalálihalíó a Tanácsköztársaságban. Juhász Gyuila a nép fogalma alatt egyaránt értetüe a munkás- ságót, vaiaminit Tömörkény és Móricz Zsigmond magyarját ¡6.

. . . A néphez szólni, a népnek írni. a néppel megértetni és m e g s z e r e t - tetni m a g u n k a t nem leereszkedés, nem lealázkodás. sőt ellenkezőleg n a q y , .szerü és gyönyörűséges felemelkedés azokhoz a tisztult és magasztos kultúreszménvekhez. amelyeknek megvalósitoában egv Puskin, egy Tol- sztoj a mai degenerált európai emberisén reqenerációját a m a i t ú l k u l t u - rált civilizáció igazi haladását és menedékét találja . . . "

Talán mondanunk, sem szükséges azt, hogy ez a deganerálii «urópali emberiség és túlHáiííturált civilizáció a meginigaitotit, deklasszált líainkiáTok. gyárosok és trösz'tvezérek rotihadását és ilteinűnő dekadenciáját a torja kifejezni. Nálunk már elűzték őket, és ha teljesen nem is, de jórészil azoknlak a segítője a kultúra, alkik évezredbe jogos örökösei.

18. Délmagyarország 1919. március 8. ..Művészetét a n é p n e k " c.

19. Fogarasi Béla: A Tanácsköztársaság kultúrpolitikája. . Társ. Szle" 1949. m á r c — ápr, 212. lap. .

Szegeden az az értelmiségi réteg és fiatal írói gárda, amely Juhász Gyula, körül

•csoportosult, sz'ép eredményeket tudott' feimiutamii. Juhász Gyula 1918. decemberében

•egyuía bevezető előadásában világosan és félroérMieletlenül jelentette k i :

Nem elég a kapitalista világ csődöt mondott gazdasági rendszerét összetörni; a burzsoá morál hazugságait életben és művészetben szét kell robbantani új gondolatok é,s v á g y a k és a k a r a t o k d i n a m i t j á v a ! . . ."

Ugyainlutt besziél szooiáldlemokirailla dogmákról, amrivcl nyillvánrvaílóani azt kívánta iilfltusztráiLnl, hogy nem ért egyet azzal.a politikai tendanciávar, amelyet a szoeiál'decmo- kraták folytattak. Ugyancsak ezild'őflájt a szegedi kuHatrprogra.mm kijelölésénél írta a Tűz

h a s á b j a i n : —

„ . . . Progresszíve kell az új k u l t ú r á n a l i és humanitásnak művészi t ö r e k . véseit bemutatnia, tökéletesen szakítva a romlott és rothadt burzsoá morál és iz'és szolgai és lélektelen kiszogálásával . . ." (20).

Figyelme és kritikája mindjobban a színiház felé fordult. Hataillmas elvi cikkviltlifc -Sorozata AllmásiSy Endrével, — a színház akkori igazgatójával — bizonyítják, hogy Juhász- Gyula miit várt a színháztól, és millyetn fdladiaitokat szánlt aininak.

,, . . . A szegedi színháznak is egészen új kurzust kell kezdenie, ha el . a k a r j a fe'ejteni m i n d a z t a merényletet, amit a közízlés ellen,* és mindazt

a mulasztást, amelyet a népnevelés körül e l k ö v e t e t t . . . "

Élesen szembefordult a múlttal,' és mindenben úja'! kívánt hozmii, abol nincs semmii

•születési kiváltságos előjog, hanem

., . . . az igazi értékek jogo,s érvényesítéséről van szó a m a g y a r m ű v e l ő , dés, tehát az egész társadalom j a v á r a . . ."

— közölte a Délmaigyairország 1918. november- S.'áni, ».Színésztamiács ülésén" címmel.

"Megszűnt az a fcorsza'k, aimiiitior SzínéiSz, ,

„ . . . gazdasági rabszolga sor.sa folvtán játszotta a bohémet, adta a k ö n y . nyelműt, pedig be'ül a lelke sírt és a gondoktól roskadozott. . . ahol a valódi tehetség elkal'ódott, amelyben az emberek nem az eszük é,s szívük, de a könyökük és szájuk révén ér.vényesültek . . (u.o.).

1919. március utoilsó napjaiban, JulhálSz Gyula Det'.lre János népbiztostól megbízást kapott arra. hogy vegve ár a színházi direktóir'iuim vezetését, és 'Szervezzék meg a, m u n .

"kásclőadáSokiat, munikásihaingverseinyekiet. Rendkívül nagy lendülettel és odiaadiáissai fogott

"hozzá, '¿s meg il3 lett az eredlmiéniye. Nyilailkozaltálbóll, közli a Szeged1 ó'S Vidéke 1919.' április l.éni:

A munkáselőadások műsorán nagy klasszikusok és nagy modernek szerepe'nek: d r á m a i m ü v e k e n kívül természetesen operák, vígoperák és operettek is." o'«anek, a m e l y e k n e k emberi és művészi t a r t a l m a közel áll a proletárok l e l k é h e z .

. . Fonto,s része a o r o a r a m m n a k a proletárdiákok nevelése. A z iskolák p e d ' q ó a i a i hatását össze k e " kötni a színház nevelő hatásával. A m a g y a r színpadnak .az eddigi franciás iránvtól eltéröleg az orosz i r á n y felé kell fordulnia. M a o a m is fordltok é,s fordítani is fogok új orosz d r á m á k a t . . . . . . A munk^soiöadások rendezésévei köröltve j á r a munkáshangverse.

nyék meavalósití,sa. Ezeknek keretében a klasszikus és modern zenét

mutatjuk be a n é p n e k . . . " —, • •

Ez a forradalmi átailalkuliáisotokall telit idő nlem fa'rtUiatotB sokáiig. Néhány rendkívül termékeny hónap után el-sáncsolitálk muiniká j u t a t ; Juhász Gyula lemondlotil; nlem vált- h a t t a valióra azt, amit kitűzött maga elé, aimiire offiy Mikesem és szívvel-lélekkel vál-

"lalllkozoifit, aimi'töl a hoUdögalbb és békésebb jövőt várta. A felragyogó nalpot kiét és fél 'évtizedre újból) felhő borította dl.

Juhász Gyula a szó legszorosabb értelmében nem volt sem szocialista, sem fórra- daillmár. Ugyanakkor tólmufatoi'lt a polgárit forradadoim taeratcin. Már 19t8. szeptemberé, b e n ezt írta:

„ . . . Bármit mond és b á r m i t cselekszik ma a v i l á g u r a l m i m á m o r és a háborús téboly, ezen a világon csak egy segíthet, illetőleg a megszüle- tendő új világot végzetes baleset né.kül csak egy a r k á n u m hozhatja létre, a békés, a dolgos, a minden e m b e r élethez és boldogsághoz való jogát kivívó é|S megvédő d e m o k r á c i a . . . " (zt). , —

1818-ban meglátta azt,

"oav az ítélet trombitáia megszólalt multunk és jelenünk felett, és most menni kell vagy az örök életre, vagy az örök k á r h o z a t r a . . (22.

megmutatta azt, hogy

,. . . . az új nap van, ma m á r dereng, ma m á r a hajnaj szürkülete és zen.

gése árad széjjel győzelmesen . . ." (23).

20. Tűz. • 1918. december 28. ,,Szegedi k u l t ú r p r o u r a m m " c.

21. Délmagyarország 1918. szeptember 29. ..Bolgár lépés" c.

22. Délmagyarország 1918. december 18. ..Magyarország" c.

"23. Délmagyarország 1919. január 1. „1919" c.

Haladó polgári köl tőink között ö állotiS a legközelebb a szocializmushoz; ö volt az első, aki meg'alálta a kapcsolatot azokkal, akiket Adly Edre a szépség üdvhadseregének nevezett, — a munkásoiákail. A forradalom bukása után is közéjük menekült. Ha a harcos költő és újságíró Juhász Gyulát el tudta is fojtani a fehér lerror. a szegedi Munkásotthon Juhász Gyuláját nem tudták elhaUgaifetini. Amíg Gorkij és Majakovszkij mögött otít állott állandó útmozöatóuS Lenin, addig Juhász Gyula a munkásoktól merí- tett friss erőt magának. Sobasean hagyta öko'J cserben. Hogy mennyire ismerte a marx- izmus klasszikusait, nem t u d j a k meghatározni. Ady Edre Párizs felé tekJiru'Jett, Juhász Gyula ú j irányt muitaitoüt; a ,,Tűz" lápjain írta 1918. december 14-én:

Az új viáq napja most keletről száll n y u g a t r a , ahogy illik. Külön- ben illik, v a g y nem illik, most v é g r e m i is példát m u t a t t u n k E u r ó p á n a k . "

Néhány évvel később József Attilával nem véletlenül találkoztál össze.

Süle Sándor

.1 7 8