Az építőipar fejlesztésének tartalékai

LONTPI GYÖRGY:

AZ ÉPI'TÖIPAR FEJLESZTÉSÉNEK TARTALÉKAI

Az állami építőipar az első ötéves terv időszaka alatt számos új létesit—

mény megvalósításával gazdagította az országot. Ezzel jelentősen hozzá—

járult a népgazdaság termelőerőinek gyors fejlesztéséhez, a nép anyagi jó—

léte alapjainak megteremtéséhez. Népgazdasági szempontból többek között olyan fontos építészeti alkotások valósultak meg, mint a Sztálin Vasmű, az Inotai Erőmű, a Szegedi Textilművek, a Zalaegerszegi Ruhagyár, számos kenyérgyár, tejipari és hűtőipari üzem, 291 új híd, 552 kilométer vasút, 1429 kilométer közlekedési műút és közel 100 000 új lakás stb. Az eredmé—

nyek önmagukban is jellemzik az építőipar hatalmas méreteit, e fejlődésről

* azonban csak akkor nyerhetünk teljes képet, ha röviden visszatekintünk az államosítások előtti helyzetre

1948. évben a száz munkást foglalkoztató üzemek államosításakor a magán építőiparban közel 20 000 kisipari jellegű üzem volt, amelyekben mintegy százezer munkás és alkalmazott dolgozott. Ebben az időben nagy- üzemi épitőiparról szó sem lehetett, mert e kisipari üzemek 98 százaléka 10 munkásnál kevesebbet foglalkoztatott és a további 2 százalékánál pedig a munkások száma az 50 főt sem haladta meg. Ezzel szemben az első ötéves terv végén már a munkások és alkalmazottak döntő többsége közép- és nagyméretű állami építőipari vállalatokba tömörült.

Az üzemi viszonyok gyökeres megváltoztatása, a munkaerő koncentrá—

lása, a termelés gyors növekedését tette lehetővé.—Az állami építőipar ter—

' melésének volumene öt év alatt 255,8 százalékkal, munkáslétszáma pedig l41,4 százalékkal emelkedett. A termelés ily mértékű emelkedését egyrészt a munkatermelékenység, másrészt a termelők számának növekedése ered—

ményezte. Az első ötéves terv időszaka alatt a gépesítés fejlesztése, az épít—

kezések technikai és technológiai módszereinek tökéletesítése az előregyár—

tott elemek alkalmazásának kiterjedése, a szocialista munkaverseny, a sztahanovmozgalom és az egyéb téren elért eredmények következtében a munka termelékenysége 47 ,4 százalékkal növekedett

A termelési feladatokhoz mérten az építőipari szervezetek gépesítése is gyorsan haladt előre. Az ötéves terv időszaka alatt fejlődött az épület- elemek és szerkezetek helyszíni és üzemi gyártása is.

Az építőipar termelő munkája szoros kapcsolatban van a többi nép—

gazdasági ág tervszerű fejlesztésével. Éppen ezért a népgazdaság alapvető érdekei —— a szocialista iparosítás terén való előrehaladás, a népjólét követ- kezetes emelése ——— az építőipartól megkövetelik, hogy eddigi eredményeit

IDNTI: AZ ÉPI'DOLPAR FEJLESZTESÉNEK TARTALEKAI 969

túlszárnyalja. Annál is inkább, mivel —— amint ezt a Politikai Bizottságnak a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1955. november 9—12—i

ülésén előterjesztett beszámolója megállapitja: ,, . . . Építkezéseink . . . még mindig rendkívül drágák, hosszú ideig tartanak, és különösen lakásépítkezé- sünk nagyon korszerűtlen..."1 E követelmény az' építőiparral szemben reális, mert az állami építőipari vállalatok rendelkeznek mindazokkal a fel- tételekkel és lehetőségekkel, amelyek ennek megoldását biztosítják. Ilyen előfeltétel, illetve tartalék az építőiparban a műszaki színvonal továbbfej—

lesztése, a korszerű építési módszerek általános alkalmazása, olyan vállalati szervezet kialakítása, amely lehetővé teszi a munkagépek, az élenjáró ter- melési módszerek széleskörű bevezetését, a műszaki és gazdasági tervezés, a norma— és bérrendszer tökéletesítését, a munkafegyelem megszilárdítását, a munkaverseny és a sztahanovmozgalom fellendítésének biztosítását stb.

Az állami építőipar jelentős ,tartalékokkal rendelkezik. Ezek feltárása ( céljából a következőkben részleteiben megvizsgáljuk az állami építőipar helyzetét és ebből kiindulva azokat a legfontosabb tennivalókat, melyek a termelés és a termelékenység gyors emelésének biztosítékai.

I.

: Az építőiparban a munkatermelékenység növelésének legfontosabb tartaléka a munkafegyelem megszilárdítása mellett —— amint azt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésének feladatairól szóló határozata többek között megállapítja —— az előregyártás fokozása és a korszerű épitési munkamódszerek általános bevezetése, az élenjáró gépi technika alkalma—

zása és továbbfejlesztése, a gépi berendezések kihasználásának növelése, a komplex gépesítés.

Az ötéves terv időszaka alatt az építési munkafolyamatok gépesítése jelentősen fejlődött. Lehetőséget nyújtott erre az elmúlt öt—hat év lefor- gása alatt az, hogy az építőipari szervezeteket korszerű gépekkel látták el.

1954. év végén az állami építőipar többek között több mint 900 külön—

böző típusú daruval, 3000—nél több szállitószalaggal, 250 különböző _nagy— _) teljesítményű földmunkagéppel, közel 2000 betonkeverővel, több mint 600 habarcskeverővel, mintegy 140 aszfaltkeverőgéppel, 248 lánctalpas vontató—

val, 638' robbanó—döngölővel és több mint 5000 vibrátorral rendelkezett.

Az építőipari szervezetek gépi erőinek állandó növekedése biztosította a nehéz testi-erőkifejtést igénylő, munkaigényes termelőfolyamatok gépe—

sítését. így már 1954. évben az elvégzett összes földmunka 47,7 százalékát, a betonkeverés 73,6 százalékát, a habarcskeverés 54,9 százalékát, a vakolás , 8,1 százalékát végezték gépi erővel. Hasonló eredményeket értünk el az építési anyagok függőleges és Vízszintes szállítása terén is. A munkaigényes, nehéz fizikai erőkifejtést kívánó termelőfolyamatok gépesítése egyre több munkást szabadított fel a fizikai munka végzése alól. Számításaink szerint például a földmunkánál és a betonkeverésnél a gépierő a következő számú munkás feladatát végezte el: ,

1 Szabad Nép, 1966, november 14.

2 Statisztikai Szemle

970 LONTI GYGRG'K

É IA gépi munka által felszabadíth kézi munkaerő

V

a ! földkitermelésnél ' betonkeverésnél

1950 . ... lt — —

1951 ... 3 700 fő 2 500 fő

1052 ... 5 300 ,, 2 800 ,, 1953 ; ... 5 LOO ,, 2 700 ,,

1954 ... 4 400 1 500

" n

A fenti számadatokból, a gépállomány alakulásából, valamint az.

habarcskeverés, a függőleges és Vízszintes szállítások, a vasút—_, útépítés, stb. gépesítése terén elért eredményekből következtetve 1954. évben az ál—

lami építőiparban már közel 50 000 ember munkáját végezték el a gépek.

Az elért eredmények ellenére sem mondhatjuk azonban, hogy már min— dent megtettünk az építőipari munkálatok gépesítésének fejlesztése érde—' kében. Nem kielégítők még az eredmények a munkaigényes termelőfolya—

matok gépesítése és a gépek kihasználása terén. Az építőipari gépek kihasz- nálása az elmúlt évben és az év első felében visszaesett. így 1954 és az 1955 I. félévében 1953. évhez viszonyítva a földmuákánál, a beton— és habarcs—

keverésnél, a vakolásnál csökkent a gépesítés foka. Kedvezőtlenül alakult az egy gépre eső üzemórák száma és így a munkaidőkihasználás mutatója is.

Az építkezések rendelkezésére álló fontosabb építőgépek időkihasználása 1953—1954. évben

A fontosabb gépek naptári

, időalapjának kihasználása

6 százalékban

Építőgépck

1953 * 1954 19155

évben félévben *

Toronydaruk . . . , ... 28,9 18 4 17,6

Lánctalpasdaruk ... 222 18,1 17,9 ?

Kábeldaruk ... UA 75 43

Autódaruk ... . ... 32,5 28 0 423

Betonszívattyúk ... 5 6 0,7 ——

Kísvasúti mozdonyok ... , . . . 15,3 — 8—1 5,1

Aszfaltkeverők 320 27,6 82

Földnyesők ...% 26,3 l7.8 12,2 Útihengerek ... 2335 1615 17,1

Egyéb vonatkozásban sem lehetjink elégedettek a gépesítés eredmé—

nyeivel. Annak ellenére, hogy az építőipar sok korszerű gépiberendezéssel rendelkezik, a gépesítés színvonala még alacsony. 1954. év végére az egy

munkásra eső lóerő mennyisége nem érte el a két"egységet.

A gépesítés alacsony színvonala mellett nem tudtunk kellő eredményt elérni az építési munkálatok komplex gépesítése terén sem. Pedig a terme—- lékenység szempontjából a gépesítés akkor a leghatékonyabb, ha gépierővel végzik az összes egymásután következő munkafolyamatokat. A munkafolya—

matok részleges gépesítése meggyorsítja, megkönnyíti ugyan a munkát, de a termelékenység rohamos növekedését, a munkaigényesség csökkentését

%

AZ ÉPITOIPAR FEJLESZTÉSENEK ,TARTALEKAI

% 971

csak a komplex gépesítés eredményezheti. Ennek ellenére számos építkezé—

sen csak a munkafolyamatok egyes részeit végzik gépi erővel. A nagy volu—

menű földmunkálatok kivitelezésénél számos helyen a kitermelést követő munkafolyamatok nincsenek gépesítve. A géppel kitermelt föld elszállítá—

sára sok helyen a szükséges szállítóeszközök (szállítószalag, dumper, teher—

gépkocsi stb.) nem állnak rendelkezésre. A közepes és kis építkezéseknél pedig a szállításon kívül a föld kitermelése is csak részben van gépesítve.

A betonozásí munkáknál a keverés, a bedolgozás gépesítve van, az adalék- anyagok szállítását azonban általában kézierővel végzik. Hasonló a helyzet a habarcskeverésnél is. Különösen elhanyagolt % belső anyagmozgatások komplex gépesítése, mivel építkezéseink többségénél a darabos építőanya- gok rakodása, szállítása kézierővel történik. Az építőmunkálatok gépesítése szempontjából még igen elmaradt a munkaigényes befejező .—— vakoló, festő és mázoló — munkálatok gépesítése.

Meg kell említeni az építőmunkálatok gépesítésének néhány olyan, problémáját, melyek szorosan kapcsolódnak a munkatermelékenység eme- lésének kérdéséhez. Ismeretes, hogy elsősorban az Épitésügyi Minisztérium és a Közlekedés— és Postaügyi Minisztérium építőipari szervezeteit látták el megfelelő munkagépekkel. Ez helyes is volt, mert e szervezetek végezték azokat a nagy volumenű és hosszú időn át tartó munkákat, amelyeknél meg— , felelő adottságok és körülmények voltak a gépi—erő alkalmazására, illetve annak jó kihasználására, A termelés arányainak időközben történt kedve—

zőtlen eltolódása következtében —— amint a rendelkezésre álló adatokból megállapítható —— az Építésügyi Minisztériumnak és a Közlekedés— és Posta—

ügyi Minisztériumnak a gépi lóerő 92,5 százalékával rendelkező építőipari szervei az 1954. évi termelés volumenének csak 57,8 százalékát végezték el.

Ezzel szemben a nem építőipari minisztériumok vállalatai és házilagos épít—

kezései a feladatokból 42,2 százalékban részesedtek és a rendelkezésükre álló gépierő mindössze csak 7,5 százalék volt. Ugyanakkor a nagy építő vállalatoknál és gépkölcsönzőknél számos különböző típusú gép áll kihasz—

nálatlanul, melyek az építkezéseknél hasznosíthatók lennének. Például az Építésügyi Minisztérium gépkölcsönző vállalatainál 1955. június hó 30—i állapot szerint az alább feltüntetett általánosan használható gépek voltak diszpozícióképes állapotban, melyeket a saját vállalatok nem igényeltek ki:

Építőgép db

Daru (födém-, forgó- és pionír-daru) . . . . 80

Betonkeverő ... 73

Habarcskeverő ... 99

Szállítószalag ... 234

Vibrátor ... I. ... 943

Meszelőgép ... 11

Kézícsörlő 1000 kg-tól ... 82

Gépic sörlő ... 1 7 1

Az építkezések jelentős részének megvalósítása tehát még régi kézmű—

ipari jellegű módszerekkel történik. Ez a körülmény a termelékenység ala- kulását kedvezőtlenül befolyásolja.

A nem építőipari minisztériumok közepes és kis objektumai főleg kis építőge'pekkel nincsenek ellátva. Ennek hiányában még a legmunkaigénye—

2!!!

LONTI * GYÖRGY

912 ;

sebb termelőfolyamatok részleges gépesítése sem lehetséges. 1955; június hó végén az általánosan használt munkagépekből is aránytalanul kevés állt az építkezések rendelkezésére.

100 munkásra eső lóerő 1955. június hó végén

— ' Közlekedés- Vám- és

Építé ügyi ' " ,- kőzséggazdál- Eg 'b

Építőgep S es Postaugu kodási N ye

_ minisztériumban

.

l ""

l

Daruk (födém-, forgó- és pionirdaruk) 5,8 LD 03 l,7

Bemonkeverők ... 153 9,7 3,2 5,3

Habarcskev'erők ... 5,3 0,1 0,5 . _ l,5

Szállítószalagok ... 1 9,1 3.8 2,2 4,2

Az utóbbi évek folyamán azonban nemcsak a közepes és a kisebb ola——

jektumokon hiányoztak a kis építőgépek, hanem a nagy építőipari szerve—

zetek által kivitelezett építkezéseken is. Különösen a villamos— és mechani—

zált kéziszerszámokban, festő, vakoló és egyéb gyorsan mozgatható gépi be-

rendezésekben mutatkozott hiány. )

A gépi berendezések jó kihasználása, a munkafolyamatok komplex gépesítése csak üzembiztos gépekkel oldható meg eredményesen. Ezért rendkívül fontos, hogy az építőipar jól működő, gyors, karbantartó részle—

gekkel, illetve vállalatokkal rendelkezzék. Az utóbbi években az állami építőipar gépállományának átlagosan mintegy 30 százaléka esett ki a ter- melésből. Többek között például az árokásók 40 százaléka, az útihengerek 30 százaléka, a habarcskeverők 32 százaléka, a betonkeverők 20 százaléka, a szállítószalagok 21 százaléka nem volt üzemképes állapotban.

A gépek kihasználásának fokozása és a műszaki színvonal továbbfej—

lesztése nélkül csak részben valósíthatók meg azok az új, korszerű építési módszerek, amelyek az eddiginél is lényegesen magasabb termelékenység elérésének forrásai.

Az új építési módszerekhez tartozik a szalagrendszerű, gyors építő—

módszerek alkalmazása, a kivitelezendő mennyiségnek és a szükséges munkaidőnek, a szalag ütemének, a ciklusidőnek, a brigád szakmai és szám—

szerű összetételének előre történő meghatározása útján a "további munkák nagy ,csoportokban való összevonása, az előkészítés tervszerűségének helyes

sorrendje és teljessége szerint. —-

*A folyamatos, gyorsépítési módszerek és a korszerű technika alkalma—

zása rendkívül meggyorsítja, illetve lerövidíti a kivitelezés időtartamát. Az építkezések meggyorsítása érdekében ezért a szalagrendszerű gyors építési módszerek előfeltételeinek megteremtése és alkalmazásuk széleskörű el—

terjesztése rendkívül fontos. '

Az építőmunkálatok meggyorsításánakf az építési—szerelési termelő—

folyamatok gépesítésének, a munkaigényesség csökkentésének szempontjá- ból igen nagy jelentőségű az ipari módszerek bevezetése az építkezések te—

rületén, azaz az előregyártott szerkezetek és elemek széleskörű alkalma—

zása. Az építkezéseknél egyre nagyobb mértékben kell alkalmazni az épület- elemek gyári előállítását. Az építkezés helyszínén pedig csak az odaszállí-

k

AZ ÉPI'I'IÖHPAR FEJLESZTÉSENEK TABTALEKAI 973

.

tott kész építőelemek gépi úton történő összeszerelésére kellene szorít— *

kozni. '

Az elmúlt évek folyamán a helyszíni előregyártás mellett növekedett a legfontosabb építőelemek gyári előállítása is. A rendelkezésre álló adatok szerint az előregyártó üzemek 1954. évben már 1 350 000 méter födém—

gerendát, 248 000 méter előfeszített gerendát, 53 000 méter műkölépcsőt, 42 000 köbméter vasbeton nagy födémelemet' és még más előregyártott épületszerkezetet bocsátottak az építkezések rendelkezésére. A különböző méretű vasbeton födémgerendák, vasúti talpfák és egyéb szerkezeti elemek helyszíni és üzemi előregyártásának fokozódása nemcsak az igen lértekes import—faanyag megtakarítását eredményezte, hanem a monolit vasbeton—

szerkezetekhez képest jelentősen csökkentette a termelőfolyamatok munk-a—

igényességét. , ;

Az építkezések iparosításának lehetősé eit a termelékenység emelésére azonban még korántsem használjuk ki. E tekintetben az eredmények elle—

nére is sok területen csak a kezdő lépéseket tettük meg.

Az előregyártás fejlődése és műszaki fejlettsége az állami építőiparban ,és a telepített üzemekben nem kielégítő, az összes beépített vasbetonszer—

kezeteknek csak kis hányada készül előregyártással. Nagyméretű, könnyű falazo'testeket csak kísérletképpen gyártanak, az előregyártás lényegében a fedél— és födémszerkezetekre, a vasbeton talpfákra, oszlopokra és még néhány építőtelemre terjed ki, s azokat is —- a korszerű gépi technika és technológia hiányában —— sokszor gyenge minőségben, drágán termelik. E hibák következtében az előregyártás az első ötéves terv során nem járult hozzá kellőképpen az építőipar munkaerőigényének csökkentéséhez, az építőiparnak mindinkább szerelőiparrá való átalakulásához.

Fenti megállapításokat igazolják azok a tények, hogy az építőiparban nem hajtották végre az előregyártás fejlesztéséről szóló kormányhatározato—

kat. Például 1954. év végére az építkezéseknél a vasbetonszerkezetek 50 szá—

zalékát előregyártás útján kellett volna készíteni és az összes falazat 15 szá— ,, zalékában kellett volna alkalmazni a nagyméretű könnyű falazótesteket. A határozat szerint növelni kellett volna az előrefeszített elemek alkalmazá——

sát s ki kellett volna alakítani a nedves eljárást kiküszöbölő új építési mód—

szereket, valamint a kis súlyú elemek legkevesebb számú gazdaságosan gyártható típusát és az elemek szállításának, szerelésének, beemelésének legkorszerűbb megoldásait. A határozat előírásai csak részben valósultak meg. E téren az elsősorban számításba vehető építésügyi minisztériumi épí—

tőszerveknél az összes vasbetonszerkezetekből ugyanis 1953—ban csak 21,4 százalék és 1955. I. félévben pedig 31,5 százalék készült előregyártással.

Nagyméretű könnyű falazótestek gyártása és alkalmazása eddig nem terjedt el széles körben, annak ellenére, hogy az építőipari szakemberek.

előtt régóta ismeretes a téglafalazatok, illetőleg téglaszerkezetek készítésé—

nek elavult volta (munkaigényes, nedves szerkezetek). A Szovjetunió és más baráti államok tapasztalatainak átvétele rendkívül előbbre vihetne a prob— ' lémák gyors és helyes megoldását, mert ezekben az országokban ilyen szer—

kezetekből már emeletes (többszintes) lakóépületek is készültek. Például a Csehszlovák Köztársaságban már hosszabb idő óta építenek olyan lakóháza—' — kat, ahol az előregyártott falelemek anyaga vasbeton és salakbeton, ezeket—

még a gyártás folyamán ellátiák vakolattal, a lépcsőházak, oszlopok és a , homlokzat elemeit pedig különböző színű műkődíszítéssel készítik. Az ele——

974 DONTI GYORGY

!

mekbe már a gyártás alatt építik be az ablakkeretet, az ajtónyílásokat, a villany—, gáz— és vízvezetékcsöveket. Az épület acélvázát pedig részben a központi fűtés csövei helyettesítik. Az ilyen elemekből összeszerelt lakóház munkálatait 20—25 munkás 30—40 nap alatt végzi el

Az előregyártott szerkezeti elemek tömeges felhasználását gátolta, hogy a cementigényes és akönnyű betonszerkezetek fejlesztése helyett az elmúlt években változatlanul a téglaszerkezetek alkalmazását szorgalmaz—

ták. Ez mutatkozott meg az ötéves tervidőszak folyamán például az építő—

anyagtermelés fejlesztésének irányaiban is.

Az égetett tégla— és cementtermelés növekedése

Az 1953. évi termelés

, az 1949. év százalékában

Megnevezes $ MW

tégla ] cement

Magyarország ... 352,8 _ !; 192,0 3,

A Világ összes termelésének 70—75 százalékát képviselő 4

lőküllöldiálllam...,...,.... 121,6 * 142,9 Ebből: Franciaország ... 101,6 _ 1383

Svédország ... 108,1 1363

Jelentős akadálya az előregyártás fejlődésének, hogy á födémfajták ki- vételével nem dolgozták ki a leggazdaságosabb és műszakilag legmegfele—

lőbb előregyártható típusokat. A megfelelő koordináció hiánya miatt födém—

gerendából 1954-ben már 136 típus volt érvényben. Továbbá nem kis aka—

dály, hogy sem hosszabb időszakra, sem éves viszonylatban az építőipar

* igényei a beépítendő előregyártott szerkezetek mennyisége tekintetében nem tisztázottak. Az igények ismeretének hiánya következtében az; előre—

gyártó iparág termelőberendezéseinek alacsony kihasználása mellett számos esetben raktárra termelt és termelését a rendszertelenül befutó igények ki—

elégítése tervszerűtlenné tette. Az építőipari vállalatok előregyártó tevé- kenysége igen szervezetlen. így állhatott elő, hogy az építőipari vállalatok helyszíni és előregyártó telepei sok olyan terméket állítanak elő közvetlen felhasználásra, melyekből a telepített üzemek is jelentős készletekkel ren—

delkeznek.

Szorosan kapcsolódik az előregyártás kérdéseihez, hogy nincsenek meg az előregyártott szerkezetek szállításához, rakodásához beemeléséhez szük—

séges mennyiségű és típusú emelőgépek.

Az építőipar műszaki fejlesztését nem kevésbé akadályozó körülmény, hogy évek óta nem hagytak jóvá az építőipar egészére vonatkozó egységes fejlesztési tervet. 1955 évben a tervezés nem a legfontosabb mutatókra terjed ki Műszaki fejlesztési tervet csak az állami építkezések mintegy 50 százalékát képviselő Építésügyi Minisztériumra és Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztériumra hagytak jóvá Nem tartalmaz műszaki fejlesztési ter-

* vet a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium és az egyéb minisztériu—

mbk tervdokumentációja.

,AZ ÉPITOIPÁR FEJLESZTÉSÉNEK TARTALÉKAI ( 975

II.

Az élenjáró gépi technika alkalmazása, kihasználásának fokozása, a szalagrendszerű gyors építési módszerek sikeres megvalósítása szoros kap- csolatban áll a vállalati rendszer helyes kialakításával, az építési—szerelési munkálatok térben és időben való helyes megszervezésével, a munkaerő—

nek, az anyagi és gépi erőnek legfontosabb létesítményekre való koncentrá—

lásával. Következésképpen tehát a jelenlegi termelékenységi szint túl—

.szárnyalásának igen lényeges feltétele egyrészt olyan vállalati szervezetek kialakítása, amelyek nemcsak az építőipari szakmunkák (földmunka, alapo- zás, betonozás, falazás stb.) kivitelezésére alkalmasak, hanem rendelkeznek mindazokkal az előfeltételekkel, amelyek a munkálatok komplex megvaló- sításához szükségesek (tehát a szakipari és a szerelőipari munkák elvégzé—

séhez is); másrészt: egyidőben annyi építkezés kivitelezésének folytatása, melyeknek az organizációs tervben előírt határidőre történő megvalósitásá—

hoz a munkaerő rendelkezésre áll. Errevonatkozólag az első ötéves terv előírásai is meghatározzák, hogy ,,a szerelőipar szervezeti felépítésének fo- gyatékosságait a magasépítőiparral együtt és azonos elvek szerint fel kell

számolni."

Az elmúlt években az építőipari vállalatok összevonásakor a területi szervezés elveinek érvényesítése már eredményezett ilyen irányú változá—

sokat. Azonban korántsem alakultak ki azok az erőteljes vállalati szervek, amelyek egyedül is képesek lennének az építkezések gyors, jóminőségű megvalósítására. A korszerű építési módszerek alkalmazásának egyik igen komoly akadálya, hogy az építőiparban még jelenleg is szükségesnél na—

gyobb terjedelmű az ún. alvállalkozói tevékenység. Gyakori, hogy egy—egy objektum megvalósítását a legjobb esetben is 8—12 vállalat Végzi és ez a körülmény számtalan formában akadályozza az egyenletes, folyamatos munkamenetet. Az eddigi tapasztalatok is bizonyítják: a legjobban megter—

vezett és,előre összeegyeztetett kooperáéiós tervek és grafikonok mellett sem lehet térben és időben pontosan meghatározni azt, hogy a különböző * .szak— és szerelőipari alvállalkozók zökkenőmentesen kapcsolódjanak be a

'megfelelő munkakomplexumba. A generál-kivitelezők nem rendelkeznek szabadon a szak— és szerelőipari vállalatok munkásai és eszközei felett, így azok irányítása, mozgatása sem oldható meg zavartalanul, a munkálatok

;egymás után következő sorrendje szerint. Abban az esetben viszont, ha a generál—kivitelező vállalat birtokában vannak azok az eszközök (gép, anyag, munkaerő), amelyek a komplex kivitelezéshez szükségesek, akkor saját hatáskörében az eszközök leggazdaságosabb felhasználásával, legcélszerűbb

*mozgatásával megvalósítható lenne a folyamatos munkamenet.

Mindezek a megállapítások nem zárják ki azt, hogy az építőiparnak ne legyenek önálló szakosított vállalatai, amelyek olyan nagy építkezések, mint a Sztálin Vasmű, a borsodi és komlói kooperáció, az ut, vasút és egyéb nagy létesítmények munkálatait látnák el. A munkatermelékenység további emelése, az építési költségek csökkentése, tehát a jelenlegi körülmények között olyan építőipari szervezetek kialakítását követelik meg, amelyek rendelkeznek az előbb felsorolt feltételekkel.

A komplex összetételű vállalati szervek önmagukban azonban még 'nem jelentik minden vonatkozásban a korszerű építőmódszerek alkalmazá—

"sához Szükséges előfeltételek megteremtését. Különösen akkor nem, ha az építőipar erőit egyidőben sok építkezés kivitelezésére kötik le és ha a ter—'

"4.976 * * 'űbNTI GYÖRGY

melők létszáma sok kis vállalat közöttioszlik meg. Ugyanis, ha az építő—- ipar termelőerőit egyidőben nagyszámú építkezésen foglalkoztatják, akkor ez előbb-utóbb arra vezet, hogy egyetlen munkahely sem fog rendelkezni a szükséges létszámmal. Ennek következtében pedig a munkaerő elégtelen volta miatt — megfelelő kiszolgáló és kezelőszemélyzet hiányában —— a

munka üteme csökken, a gépek jó kihasználása, a komplex gépesítés, az építő—', szak- és szerelőipari munkák szalagrendszerű kivitelezése nem old- ható meg. Végeredményben tehát ez a jelenség arra vezet, hogy az építke—

zéseken az organizációs tervben előirányzott termelékenységi szintet nem tudják betartani, ami a kivitelezési idő elhúzódását—, a költségek növekedé—

sét vonja maga után. Hasonló helyzet áll elő abban az esetben is, ha az építőipar erői felett sok kis vállalat rendelkezik. Az egyenként kevés mun- kást foglalkoztató apró vállalatok már önmagukban is lehetetlenné teszik a munkálatok gépesítését, az építkezések íparosítását.

Mint az errevonatkozó adatok elemzése bizonyítja, az_ elmúlt évek 1504 lyamán az építőiparban éppen az a kedvezőtlen helyzet alakult ki, hogy a vállalatok termelőerőiket egyidőben sok építkezés megvalósítására osztják szét. így állhatott elő, hogy 1954. év végén és 1955 II. negyedévben a l'o—

lyamatban levő építkezéseken a szükséges munkaerőnek mindössze csak egyharmada dolgozott.

Nem kedvezőbb a helyzet a Vállalatok területén sem Az egy vállalatra eső termelőszemélyzet az 500 főt alig haladta túl. E kedvezőtlen körülmé—

nyeken a múlt év második felébena gvállalatok összevonása csak az Építés- ügyi Minisztérium és a Közlekedés— és Postaügyi Minisztérium területén hozott érdemleges változásokat. Az Épitésügyi Minisztérium vállalatainak összevonásával átlagosan 500 fővel, a Közlekedés- és Postaügyi Miniszté—

riumnál pedig 480 fővel növekedett a vállalatok munkáslétszáma. A nem építőipari minisztériumoknál azonban nem javult a helyzet. (

E helyzet gyors és gyökeres megváltoztatása rendkívül fontos az építő—

ipar további eredményes működése szempontjából. A jelenlegi körülmé—

nyek között az erők szétforgácsoltságának megszüntetése érdekében az lát- szik a leghelyesebbnek, ha az építőipari szervezetek csak annyi építkezés kivitelezését kezdenék meg, amennyinél az objektum gyors, határidőre való megvalósításához a szükséges termelőlétszám rendelkezésre áll. A kis apró vállalatok működése megjavításának módját pedig N. Sz. Hruscsov elvtárs _ a szovjet építőipari dolgozók országos értekezletén a következőkben jelölte [meg: ,,Kis építőipari vállalatokkal nem lehet megvalósítani az ipari mód—

szerek alkalmazását az építkezéseknél, nem lehet fokozni az építési mun—

kák ütemét és csökkenteni költségeit. Ezért egyesíteni kell az építési válla—

latokat."

Nyilvánvaló, hogy a mi gyakorlatunkban is eredményre vezetne a kis—

létszámú építőipari vállalatok összevonása.

.III.

A termelés volumenének, a munka termelékenységének fokozása az , építési program, a műszaki és gazdasági tervek megfelelő—időben való gon—

dos és alapos előkészítése esetén lehetséges. Ha a kivitelező szervezetek a megvalósítandó építkezések tervfeladatait későn, hiányosan és kifogásol—

ható minőségben kapják kézhez, nem tudják azokat az előkészítő munkákat elvégezni, amelyek a termelékenység emelése céljából szükségesek. Már

AZ ÉPITOIPAR FEJLESZTESÉNEK TARTALEKAI 977

pedig az építőiparban évről évre ismétlődő jelenség, hogy megfelelő távlati tervek hiányában az építkezések műszaki és költségvetési tervdokumentá—

cióinak elkészítése sokszor egybeesik a kivitelezés megkezdésével. A terve—

zőknek nem áll megfelelő idő rendelkezésre, hogy' minden vonatkozásban számításba vegyék az építmény üzemeltetési' és elrendezési _iéltételeit, to—

vábbá hogy a leggazdaságosabb, a legcélravezetőbb építési, szerelési tech- nológiát irányozzák elő a munkálatok megvalósítására.

' A műszaki és költségvetési tervdokumentációkat —- kifogásolható vol—

tuk mellett — sok esetben a kivitelezők nem is együttesen (kompletten) és időben kapják kézhez. Előfordul az is, hogy az építési munkálatok meg—

indulásakor csak néhány Vázlatterv áll a kivitelező rendelkezésére., A terve—

zők csak az építési munkálatok folyamán, az előrehaladás mértékének meg- felelően, részletekben adják át a tervdokumentációkat. Tehát a munkater- ' melékenység emelésének feltételeit már a megfelelő távlati tervek elkészi—

tésével kell biztosítani. Ez abból a szempontból is szükséges, hogy a távlati tervekben meghatározott építési feladatok alapján a tervezöintézetek kellő időben az építkezések rendelkezésére tudják bocsátani a műszaki és költség-—

vetési tervdokumentációkat. _ *

Az építkezések távlati programja, továbbá a műszaki és költségvetési tervdokumentációk megfelelő időben való biztosítása rendkívül fontos a gazdasági tervezés szempontjából is. Az építőipar jó működését és szerve—

zett, egyenletes termelőmunkáját meghatározó terveket csak akkor lehet helyesen kidolgozni, ha ezek a megvalósítandó építkezések műszaki és költ- ségvetési tervdokumentációin épülnek fel. Ennek hiányában ——-— mivel az év folyamán kivitelezendő építmények műszaki és költségvetési dokumen- tációi nem állanak a tervezés időpontjában rendelkezésre —— a tervek nagy—

— vonalú, általános normatívák és az elmúlt évek bázisadatai alapján forint- összegben kerülnek kidolgozásra. E hibák következményeitöl nem egyszer a vállalati tervek sem mentesek. Általában ismert tény: a vállalatok az év első negyedében csupán a forintértékben meghatározott tervekkel rendel—

keznek és arról ebben az időben semmi tudomásuk nincs, hogy mit és hol

kell építeniök. .

Az építőipar tevékenységében főleg az év 1. negyedében tapasztalhatók azok a káros jelenségek, amelyek a program ismeretének hiányából fakad—

nak. 1952 és 1953. év első negyedeiben, amikor még az építőipari vállalatok kevésbé küzdöttek munkaerőhiánnyal, közel 10000 fő volt a kapunbelüli munkanélküliek száma. Az építkezések gazdasági és műszaki tervezésének hibái már az év elején károsan befolyásolják a munka kezdetét, így a vál—

lalatok az év első negyedében —— a téli időjárási viszonyok között —— kapa—

citásukat nem tudják a lehetőségek szerint kihasználni. Mind a műszaki, mind a gazdasági tervek kellő időben történő elkészitése alapfeltétele, egyik legfontosabb eszköze a termelőkapacitás jó kihasználásának, a munka cél- szerű és gazdaságos megszervezésének, a kivitelezési idő tervszerű csök—

kentésének.

Mindenképpen említésre méltó tény, hogy az építőipar kivitelezői mun- kája gyakran nem ütemes. Már hesszú idő óta ismeretesek azok a körülmé—

nyek, amelyek az építőipari termelés egyenlőtlenségeit előidézik. Az eddi—

giek során azonban kevés érdemi intézkedés történt a feltárt hibák kiküszö—

bölésére. Az építőipar termelésének egyenlőtlenségéért elsősorban maguk az irányító szervek és a kivitelező, Vállalatok a felelősek. Számos esetben ta—

978 ' LONTI GYDRGY

pasztalható, hogy sok műszaki vezető a negyedév első hónapjában elhanya—

golja a munka szervezését, elnézi a munkafegyelem lazaságait. Az így keg—

letkezett termelési lemaradásokat aztán ,,hajrá munkával", túlórák fokozá—

sával és sok esetben el nem végzett teljesítmények elszámolásával igyekez—

nek pótolni.

Kedvezőtlenül befolyásolja a munkatermelékenység egyenletes (emel——

kedését a megvalósítandó építkezések átadásának, átvételének helytelen ütemezése. Évek óta hibás gyakorlat, hogy a beruházók létesítményeik több—

ségének átvételét, a kivitelezők pedig azok átadását az ev utolsó hónapjaira irányozzák elő. Az év folyamán megvalósítandó építkezések egyenlőtlen elosztását jellemzik az alábbi adatok:

Az állami építőiparban 1954. év folyamániátadásra előirányzott és átadott munkák százalékos megoszlása

1954. évben áta dás—ira előiránvzott

Időszak építmények százalékos sgálggtkísépggígífága

megoszlása

szám szerint értékben szám szerint értékben

I. negyedév ... 123 13,9 10,0 14,6

II. ,, ... 19,8 22,0 19,9 18,2

III. ;, ... 24,2 ' 17,2 25,0 21,8

IV. ,, ... 43,7 46,9 45,1 45,4

100,0_ 100,0 100,0 100,0

(

Az adatok szerint az elmúlt év utolsó negyedében az építőiparnak any—

nyi munkát kellett befejeznie és átadnia. mint az első három évnegyedben együttesen. Ezmemcsak a befejező munkálatok gyenge minőségű kivitele—

zését vonja maga után, hanem azt is, hogy egyidőben jelentkeztek a kü—

lönböző szak— és szerelőipari munkálatok, melyek az építkezések egyrészé—

nél túlzsúfoltságot, másik részénél pedig megfelelő kapacitás hiányában a munkálatok további elhúzódását idézték elő.

Az építkezések átadásának, átvételének egyenletes elosztása döntő fon—

tosságú lenne abból a szempontból is, hogy ezzel az építőipar kellő számú olyan átmenő építkezéssel rendelkezne, amelyeken a legcsekélyebb több- letköltséggel a téli időszakban is zavatalanul folyhatnaia termelés. Ezzel az idényszerűség felszámolásában lényegesen előrehaladna az építőipar, mivel a téli hónapokban főleg a belső munkálatok biztosítanák a folyamatos munkaterületet. E feltétel azonban jelenleg csak részben valósult meg. így évente a 100 millió forintot is túlhaladják azok az összegek, amelyek a nem fedett helyiségekben végzett munkálatok téli költségtöbbletéből, másrészt munkaterület hiányában az ún. fagyszabadságra elküldött dolgozók bérkölt—

ségeiből adódnak. _

Már az előzőkben szó volt az építkezések kivitelezése és átadása helylx telen ütemezésének a munkálatok minőségére gyakorolt káros hatásáról. '?

Egyes helyeken a hiányosságokat tetézi az a tény, hogy a kivitelezők kevés ! gondot fordítanak a minőségi követelmények betartására. Ezen a téren azonban nem egyedül a kivitelezőket terheli a felelősség, hanem az ipari

;

x/

AZ ÉPITOIPAR FEJLESZTESÉNEK TARTALEKAI 979

üzemeket is, mivel nem egyszer gyenge minőségű anyaggal, szerelvényekkel és berendezésekkel látják el az építkezéseket. 'Az építkezések kivitelezési munkálatainak gyenge volta, valamint az építőanyagok, szerelvények és berendezések minősége területén több helyütt felmerült hibák sértik a nép—

gazdaság érdekeit, mert a társadalom szempontjából csak az jelent termelé—

kenyebb munkát, amelyet nemcsak gyorsan, hanem jóminőségben valósí- tanak meg. A rosszul megépített, gyenge minőségű építmények, rövid idő elteltével javításra szorulnak, vagyis újólagos munka—ráfordításokat köve-

telnek meg.. /

IV.

A munkatermelékenység növekedésének hatalmas forrása a jó munka—

norma és a megfelelő bérezési rendszer. —

A teljesítménynormák alapját képezik a kivitelezési munkák megszer—

vezésének, a műszaki és költségvetési tervdokumentációk elkészítésének, a gazdasági tervezési és elszámolási rendszernek. Munkanormákon épül fel a bérrendszer, így eszerint határozzák meg az elvégzendő munkafeladatok normaidő és bérszükségletét. Az építőipari munkák normarendszerének ki—

alakítása együtthalad az építőipar fejlődésével. Míg az 1948 előtti években csak szűk területen és formális módon alkalmazták a kollektív szerződésben foglalt ,,úgynevezett" minimális teljesítménynormákat, addig 1955. I. félév végén már a munkások ledolgozott összes munkaórájának 78 százaléka 'darabbér—rendszerben teljesített óra volt.

A gyors fejlődés azonban olyan jelenségekkel is járt, melyek fékezik, gátolják a munkatermelékenység emelkedését. Ilyen akadályok: a munka-—

normák jelentős része nem műszaki, illetve haladó átlagnorma, egyrészüket f a végrehajtott normaszigorítások alkalmával egy adott időszak átlagteljesit—

ménye alapján azonos mértékben rendezték, valamint a normák felmérését nem az átlagosnál magasabb képességű és teljesítményű dolgozóknál végez- ték el. E hibák az utóbbi időben megtett helyes intézkedések ellenére az egyes szakmák között komoly aránytalanságokat okoznak. Erre mutatnak az ezév június havi adatok, melyek szerint az ácsok átlagos teljesítmény—

százaléka 155,8 százalék, a vasbetonszerelőké 177,8 százalék, az általános szerelőké 148,0 százalék és a segédmunkásoké csak 1365 százalék volt. Je—

lenlegi normarendszerünk legfőbb hibája viszont abban mutatkozik meg, hogy az elmúlt évek folyamán nagyon aprólékos, tagolt normarendszer ala—

kult ki. Az erre felépülő teljesítménybérezés ily módon nem tudja minden vonatkozásban érvényre juttatni a szocialista bérezésnek a termelékenység fokozására ható tényezőit.

A túlzottan aprólékos és tagolt normarendszer a munkák utalványozá—

sánál sok kis tétel egyedenkénti kiírását követeli meg. Például egy köbmé-l ter felmenőfal utalványozása 20 normaidő és egységártétel egyenkénti ki- írását jelenti. Ebből adódik, hogy az építőiparban sok azoknak a munka—

helyeknek a száma, ahol a munkautalványozás a munka befejezésekor tör-—

ténik. Növeli a nehézséget, hogy az építőiparban sok esetben formális az el—

végzett munkateljesítmények felmérése és érdemi ellenőrzésük. Tehát ilyen körülmények között a dolgozóknak lehetősége nyílik arra, hogy keresetüket . munkateljesítményük fokozása nélkül emeljék. Ez következett be 1954—ben.

Ahhoz, hogy a munkanormák és az ezen felépülő bérezés hatékonyab- ban segítse elő a termelékenység emelését meg kell valósítani az építőipar-

, LONTI * GYÖRGY

_sajátosságain, az építkezések gazdaságos kivitelezésén alapuló norma és _ bérezési rendszert. Eddigi tapasztalatok szerint az építőipar jelenlegi körül—

ményei között e követelményeknek legjobban az 1955. július hónapban be—

vezetett egyösszegű munkautalványozás felel meg.

_,Melyek az egyösszegű munkautalványozásnak a termelékenységre ki—

ható legfontosabb tényezői? Az egyösszegű munkautalványozás rendszeré—

ben dolgozók könnyen áttekinthetik: mit, mennyi idő alatt és mennyiért kell elvégezni és főleg azt vehetik gyorsan számításba hogy a kiadott fel—

adatokat milyen újítások, munkaésszerűsítések, milyen új munkafogások és szervezési módszerek alkalmazásával végezhetik el rövidebb idő alatt.—To—

, vábbá e rendszerben lényegesen kevesebb a lehetősége annak, hogy a ke—

resetek növelése a termelés fokozása, a termelékenység emelése nélkül is elérhető legyen. Az elmondottakon kívül az egyösszegűumunkautalványozás lényegesen csökkenti az adminisztrációt, egyik legfontosabb eszköze a terv és az elszámolási fegyelem betartásának, illetőleg megszilárdításának, az építési munkálatok korszerű kivitelezéséhez idomuló brigádmozgalom ki—

alakításának

Az új bérezési formának a munkatermelékenység és a keresetek növe—

lésére gyakorolt hatásáról már most, a bevezetés után eltelt rövid idő alatt elért eredményekből is meggyőződhetünk. Az augusztus hónapban lefoly—

tatott vizsgálatok tapasztalatai szerint ,az egyösszegű utalványozás rendsze- rében dolgozók termelékenysége és keresete jelentősen meghaladta a régi utalványozási formában dolgozókét.

A munkatermelékenység további emelése céljából rendet kell terem—

eni a normázás terén. A túlzottan aprólékos normarendszert egyszerűsíteni kell, a normák összevonása, az egyösszegű munkautalványozás- által meg—

kívánt komplex-normák kialakítása útján. Meg kellvalósitani az új bére—

zési forma alapfeltételeit, az építkezések műszaki és költségvetési tervdoku—

mentációval való ellátását és a folyamatos anyagellátást.

_ Az egyösszegű munkautalványozás általános bevezetése, az állandóan f gyütt dolgozó komplex— és szakmai brigádok megteremtése utjan tovabb _ het csökkenteni az alacsony normateljesítményt elérő dolgozók számát, flletőleg részarányát. Az elmúlt évek folyamán az építőiparban alapvető Változás következett be a száz százalék alatti és feletti normateljesítmény—

nyel rendelkezők részarányában, Az a körülmény azonban, hogy a száz százalék alatt teljesítők június havi 8,6 százalékos aránya még mindig több- ezer munkást jelent, arra figyelmeztet, hogy a munka jó megszervezésével, a bevált élenjáró munkamódszerek átadása útján tovább kell csökkenteni a normát nem teljesítők számát.

Munkáslétszám megoszlása az elér't teljesítményszázalékok szerint

IDO—"120 % ; 120 ————— 150 % (

Időszak wo % alat—t w—.—————_—L__v—————M! 150 % felett

között ;

; 1951 június hó ... 21,7 33,6 ' 25,9 ! 18,8

1952 ,, ,. ... 20 8 31,5 29,1 1815

1953 ., ... 16,7 27,2 33 5 ] 22,6

1954 ,, .. ... 9,7 213 ; 32,9 36.l

; 45,0

1965 ,, ,, ... 8,6 15,8 30,6

AZ ÉPI'DÖJII'AR FEJLESZTÉSENEK TARTALÉKAI , 981

A norma— és bérrendszer hibáin kívül a munkatermelékenység emel— , * kedését fékezi a munkafegyelem lazasága. Az elmúlt másfél év folyamán az építőipari szervezetekben dolgozók fegyelme rendkívül meglazult. Az egy munkásfőre eső igazolatlanul mulasztott munkanapok száma az 1953. évi 1,1 napról 1954—ben 2,3 napra, a nem teljesített munkanapok 27 napról 39 napra, a száz főre eső önkényes kilépők száma 25-ről'42—re emelkedett. Az

,,indokolt" és az indokolatlan mulasztások miatt 1953. évben mintegy 500

millió forint, 1954—ben pedig több mint 700 millió forint értékkel termeltek kevesebbet. Bár az év első felében némileg javult a munkafegyelem. mégis az e téren levő'lazaságok miatt több mint 100 millió forint volt a termelési veszteség. E jelentős összegek abból származnak, hogy az építőmunkások nagyrésze nem dolgozza le a teljes munkahetet, rendszeresek a hét első munkanapján és a fizetést követő munkanapokon az ,,igazolt" és igazolatlan , távolmaradások. A számítások szerint például, ha 1954 évben a munka—

fegyelem nem romlott volna, akkor a termelékenység nem csökkent hanem

emelkedett volna. (s

A munkafegyelem lazulását, a munkaerővándorlást a különböző bére- zési aránytalanságok még fokozzák.

A termelékenység növelésének hatalmas tartalékai rejlenek a szo- cialista munkaverseny, a Sztahanov—mozgalom és az újítómozgalom tovább—

fejlesztésében. Azok az eredmények, amelyeket az építőipar elért, elsősor—

ban annak tulajdoníthatók, hogy itt is kiváló technikai ismeretekkel, magas színvonalú munkakultúrával, bátor kezdeményezéssel rendelkező értelmi—

ség és munkásgárda nőtt fel. Amilyen mértékben növekedtek a feladatok, olyan mértékben szaporodott azoknak a dolgozóknak a száma, kik legyőzve a maradiságot, új munkamódszerek, a gépi technika alkalmazásával messze túlszárnyalták azokat. Jellemző erre, hogy az első ötéves terv folyamán mintegy 20 000 olyan dolgozó volt, aki kiváló munkateljesítménye elisme—

réséül sztahanovista kitüntetésben részesült.

A Szovjetunió példája, segítsége nyomán a mi építkezéseinkén is egyre szélesebb körben terjedtek el a Makszimenkó,Sa1jugin és más szovjet építőmunkások sztahanovista munkamódszerei. Azonban a fejlődés az utóbbi időben mintha megtorpant volna. Míg 1953 évben például az Épitésügyi Minisztérium vállalatai az összes falazásnak 38 százalékát végezték Sztahanov munkamódszerrel, addig 1954. évben csak 22 százalékát, 1955. I. félévben pedig 23 százalékát. Még mindig gyakran tapasztalható, hogy a munkaver—

senymozgalomban egy—egy nekilendülés utan hosszabb—rövidebb ideig tartó ellanyhulás következik be. Vissza—visszatérő probléma, hogy a tervellátás. _ az anyagellátás, az erők széttagolása stb. gátolják a verseny megfelelő szin—

vonalon való tartását. '

A szocialista munkaversenynek hatalmas előrelendítője volt az egyre * szélesedő és elmélyülő újítómozgalom. Mind nagyobb és nagyobb azoknak az újításoknak a száma, amelyek a gazdaságosabb, a termelékenyebb munka megvalósításával az építési technológia és technika tökéletesítésével, a gépi- erők magasfokú kihasználásával viszik előbbre az építés ügyét.

A múlt évben csak az Építésügyi Minisztérium vállalatainak dolgozói 28 097 újítójavaslatot nyújtottak be és ebből 15 908—at fogadtak el. A beve—

zetett intézkedések száma pedig 14 350 volt. Az újításokkal elért megtaka—

rítás összege 197,9 millió forintot tett ki. A számadatok arra mutatnak, hogy e területen kimeríthetetlen gazdasági erőforrások állanak az építőipar ren—-

952 LONTIí AZ EPITOIPAR FEJLESZTÉSENEK TARTALEKAIÉ

, delkezésére. Éppen ezért minden eszközzel elő kell segíteni a dolgozók alkotó kezdeményezését. Nagy szerep vár itt a műszaki tudományos intéze—

tekre, a termelést irányító minisztériumokra, a szakszervezetekre. E szer—

veknek kell —- az iddigieknél sokkal eredményesebben —— összefogniok, céltudatosan irányítaniok az újítómozgalmat. Gondoskodniok kell a javas——

latok bürokráciamentes gyors és szakszerű elbírálásáról és a bevált találmá- Á nyok, újítások széleskörű meghonosításáról. A tömeges újítómozgalom meg teremtése céljából minden vonatkozásban érvényesíteni kell a tapasztalat—

ucserék tanulságait és meg kell szilárdítani, állandóvá kell tenni a munkások és a műszaki—gazdasági vezetők közötti együttműködést.

Az építőipar 1955 háromnegyedévében sikeresen teljesítette a tervfel-—

adatát. A termelési tervét forintértékben túlteljesítette és a múlt év azonos- időszakához viszonyítva emelkedett—'az egy főre eső termelési érték. Ez az eredmény jelentős, de ha e mellett megvizsgáljuk az építőipar tevékeny-—

ségét jellemző egyéb fontos gazdasági mutatók alakulását is, akkor azt álla- píthatjuk— meg, hogy az építőipar munkájában még sok a javítani való, Éppen ezért a második ötéves terv indulásakor —— a jövőbeli feladatok. sike- res teljesítése érdekében —— további erőfeszítésekre van Szükség.

Megjelent a

TERVGAZDASÁGI, STATISZTIKAI ÉS SZAMVITELI BIBLIOGRÁFIA

című kiadvány A könyv négy részből áll.

Első fejezete a marxizmus klasszikusainak a tervgazdasággal, a statiszti- kával és a számvitellel kapcsolatos írásait tartalmazza. A második fejezet a magyar és a magyar nyelven megjelent tervgazdasági, a harmadik fejezet a statisztikai és a negyedik fejezet a számviteli tárgyú könyvek és cikkek címét és rövid ismertetését tartalmazza.

Kapható az ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTÖ VÁLLALAT szakboltjniban:

_,Tervgazdasági" Könyvesbolt,'Budapest. V. Nádor utca 8. (Telefon: 181—344)

.,IZötvös" (Pénzügyi) Könyvesbolt, Bp., V. Kecskeméti u. 2. (Telefon: 187—719)