A magyar nép nyelvismerete 1930-ban

(1)

3. szam,

^—f ²⁰⁹ ^——_V

hol.???"

A tj. városok három csoportjának megfelelően tagolt (itt nem közölhető) foglalkozási adatok nyujtotta tanulságok közül a legszembeszökőhbnek az látszik, hogy míg az önálló keresők lélekszám—

aránya az 1, csoportban csak 26'3J%—ra rúg, ház- tulajdon—részesedési hányadosuk a lakóházak száma alapján 652, a lakószobák száma alapján pedig 75'1%l Hasonló vonásokat tükröz egyéb- ként a másik két kategóriára vonatkozó összeállí- tás is, míg a foglalkozási főcsoportonkiníi osztá- lyozás az egesz vonalon egyrészt az őstermelés, másrészt a nyugdíjas, háztulajdonos lakosság jóval a népességi hányados fölé. emelkedő házbirtok—

részesed—és'éről ad képet (a háztulajdon terjedelme

dolgában foglalkozásonkint mind—

három tj. ővároscsoportban nagy _eltolódásokat tész- lelhettünk). A tulajdonosok vallása szerint csopor—

tosított ———- ehelyt nem ismertethető — adataink a vidéki tj. városok Összese'gére vonatkozó számok- ból leszűrődő tapasztalatokat mindhárom kategó- riát illetőleg hasonlóképen több becses rxészlctered—

természetesen

ménnyel egészítik ki.

*

Első háztulajdonstatisztikánk adatszem- léje nem volna teljes, ha a lakosság nép- számlálólapjainak egyik kifejezetten egyéni vonatkozású kérdőpontja alapján a ház— és házrészbirtolcosok számát is meg nem emlí- tenők. 1930-ban országos végösszegben 1,370.704 lakosnak (keresőnek és eltartott- nak együtt) volt háza vagy házrésze. Mint- hogy a fizikai személy—ek kezén lévő házak száma ugyanakkor 1,398.316 volt, a többes háztulajdon —- látszólag legalább —— jelen—

téktelen szerepet játszik?) Az 1,370.000—es lélekszámban azonban a csupán házre'sszel bírók elég jelentékeny száma is bennfoglal- tatikf) miért is a több ház birtoklásának a jelentőségét jóval nagyobbra kell tennünk, mint amekkorának a fenti két adat egybeve—

tése mutatná. A vidéki viszonyok ismereté—

ben ennek ellenére kétségtelen, hogy orszá- gosan a többes háztulajdon nem lehet túl nagy méretű (a kétféle adatgyüjtés közti ——

már bevezetőben is említett —— elvi különb—

ségekre természetesen ezen a téren is ügyelni kell). Tisztább, átfogóbb képet sajnos ebből a szempontból is csupán az l940-re esedé—

kes népszámlálásnak ill. a hozzácsatlakozó épület— és lakásösszeírásnak az 1930-as fel—

vétel próbája nyomán biztosabb alapon, szé—

lesebb keretek közt megismétlendő adat—

gyűjtése és feldolgozása rajzolhat. A területi részletek tekintetében azonban már az 1930—

as első háztulajdonstatísztíka is — itt nem érintett — meglehetősen bő s feltárásra méltó anyagot rejt még magában.

Thirring Lajos dr.

1) Budapesten 1930—ban 19.758 fizikai személy háztulajdonos közül 17.444-nek csak egy háza volt.

(A fizikai személyek tulajdonában lévő házak száma ugyanakkor 20.173 volt.)

2) Csak házrésze 121194 lakosnak volt, mely számnak legalább a felét le kellene vonni a fenti

—-— 1'37 milliós —— lakosszámból, A 127.000—es adat—

ban azonban még mindig nem foglaltatnak azok, akiknek házreszük mellett földbirtokuk. vagy bérletük is volt; utóbbiak számáról nincs adatunk;

ha az ezen a r-éven szükséges levonást —— egészen nyersen —— az előbb emlitettel egyenlőnek vesszük, mintegy 124. millióra száll le a háztulajdonosok lélekszáma.

A magyar nép nyelvismerete 1930—ban.

Les langues parle'es en Hongrie em 1930.

Résume'. 11 g a plusieurs dizaines d'anne'es, la statistigue de la connaissance de langaes a été perfectionnée en Hongrie. On y posséde, a cel égard, des relevés absolument précís, dont M. Alat/se Kovács a donne' une vue d/"ensemble dans cette Revue (nume'ros 1 et 2 de 1928).

Nous présentons ei—dessous les príncipaur chiffres relatifs a 1930. On volt, par ces documents, gue 98% des habitants parlent hongrois. Parmi les autres langues, c'est llallemand gui est le plus répandu en Hongrie. On y constate une progres—

sion rapide pour certaines langues dyEurope occi—

dentale. Le nombre des habitants parlanl anglais montre une augmenlatíon parlículiörement rapide.

En 1930, il dépasse celui de 1910, bien gue le

territoire acluel ne soit gu'un tiers de celui dlavant-guerre. Panni les Iiabitants parlant franeais, il y a plus de femmes gue dlhommes; on constate le contraire pour les habitants parlant la langue anglaise ou Fítalien ou le russe. Environ 370000 personnes parlenl, outre leur langue malernelle, au moins deux langues, Le nombre des habitanls ()uí ne parlenl gue leur langue malernelle représenle 81 '8% de la population totale. Parmi les minoritás, la proportion des gens gui parlent, outre leur langue maternelle et le hongrois, une autre langue, est bien faible: 1'020/0 pour les Allemands; 0-66%

pour les Slovaaues; 1-09% pour les Roumains;

3'79% pour les Croates; 3'26% pour les Serbes;

1-16'% pour les Bougnévatzes.

(2)

3. szám. —210—

A statisztikát magas fokon mívelő álla- mok egyikének sincsen olyan tökéletesen kiépített és hosszú multra visszatekintő nyelvismereti statisztikája mint Magyar—

országnak. A legtöbb állam egyáltalán ki sem terjeszkedik a nyelvismeret kutatá—

sára, holott még az anyanyelvi, nemzeti—

ségi szempontból teljesen homogén álla- mokban is meg volna ennek a statisztiká—

nak érdekessége és értéke, azokban az államokban pedig, ahol különböző anya- nyelvűek e'lnek területek szerint tagoltan vagy keverten együtt, szinte nélkülözhetet—

len kiegészítő részét képezi a nyelvismereti statisztika az anyanyelvi vagy nemze—

tiségi statiszkának. Ezzel a kérdéssel a Magyar Statisztikai Szemle 1928. évi 1. és 2. számában ,,A nyelvismeret mint a nem-

zetiségi statisztika ellenőrzője" cím alatt Kovács Alajos dr. tollából származó az egész tárgykört kimerítő 1880—1920 kö—

zötti adatokat tartalmazó és más államok nyelvismereti statisztikai módszereit ismer—

tető tanulmány foglalkozik. Mi itt most csak az 1930. évi népszámlálás országos végeredményei alapján a főbb adatok be- mutatására szorítkozunk, a részletes ada—

tok a sajtó alá rendezés állapotában levő népszámlálási lV—V. közleményben fog- nak az" év közepe táján közreadatni.

A trianoni Magyarország népessége anyanyelvi tekintetben már majdnem teljesen 'homogénnak mondható, hiszen a magyar anyanyelvűek aránya az ország- ban 92'1% és a németeken (5'5%), tóto—

kon (l'2%) kívül a többi anyanyelvűek az

1—1%-ot sem érik el. A nvelvismereti statisztika mindamellett még így és főbb adataiban is igen érdekes és változatos ké—

pet nyujt. Megtudjuk belőle mindenekelőtt azt, hogy az államnyelvet, a magyart az ország népességének csupán egy töredéke (kereken 2'0%,—a) nem beszéli, továbbá azt is, hogy a magyaron kívül a legelter—

jedtebb még a hozzánk legközelebb eső nyugati államnyelvnek, a német nyelvnek az ismerete. Aránylag széles körben van a többi nyugateurópai világnyelv, a fran—

cia, angol és olasz nyelv ismerete is elter- jedve. Első kis táblázatunk második osz- lopa arra is rámutat. hogy a nyugateuró—

pai nyelvek ismeretében a magyar anya—

nyelvűek vannak a legnagyobb tömegek—

kel képviselve. A nyugateurópai nyelvek közül különösen az angol nyelv ismerete hódított aránylag legnagyobb tért, mert 1910—ben az anyaország 18,264.533 lakosa

1936

Az összes A magyar anya—

népességből nyelvűek közül Dcznsla popu- Parmi les habi— '

Nyelvtudás Étítoáíííí'ríőű íZZfÉrífíiZggíf'

Langues baz ollrlalt felslcvrolttn 'ellt'eken ,

ya,—l....— 4srresszufw !

szám % szám %

nombres nombres

magyarul —— Hongrois 8,511.00397'95 8,001.112100'0 németül —— Allemand . l,316.11115'15 811.780 10'15 tótul Slovague . . . . 346053 3'98 233141 2'91, horv._. szerb., huny. —— "

Croate, serbe, bougné— ;

vatze ... 150012 173 82.003 102 franciául _ Frangais . 86.770 100 80.157 100 oláhul —— Roumain . . 69.981 081 46.014 058 angolul -— Awglais. . 52.402 0'60L 47.343 059 olaszul ——Italien. . . 24.173 028 20.877 0326 oroszul — Russe . . . 22.709 026 17.078 021 eigányul—Tzigane. . 14.473 017 6.520 0085 cseh-morvául — Tehé-

9ue-morave . . . . 11.584 013 6.182 008 lengyelül —— Polonais . 9.958 011 3.545 004 vendül— Wende . . . 7.884 009 2.119 003 ruténul — Ruthéne. . 4.977 006 3.665 005 bolgárul —Bulgare. . 4.282 005 1.130 001 hollandulmHollandais 2.339 003 2.140 003 törökül —— Turo . . . 1.548 002 1.063 001 görögül —— Grec. . . 570 000 408 000 egyéb nyelven—Autres 7.824

008 6.117 008

közül 52.05], a mai Magyarország mind——

össz—e' 8,688.319 lakosa közül 1930—ban en—

nél még több, 52.402 beszélt angolul. 1910——

ben az anyaországban a magyar anya—

nyelvűeknek csak 0'3600—a, 1930—ban a:

mai Magyarországon 0-59%-a tud angolul., Franciául 1910-ben az anyaország terüle-—

tén 95.323-an, olaszul 30400—en beszéltek, 1930-ban a mai országterület népessége——

ből, 86.770—en tudnak franciául és 24.173—an olaszul?) A francia nyelvet értők között

a nőké az erős túlsúly (46.333 nő és 40.437"

férfi) az angol nyelvnél már a férfiak van—- nak többségben (28.963 férfi és 23.429 nő), holott 1910-ben még fordított volt a hely——

zet. Az olaszul tudók között meg a férfiak vannak erős túlsúlyban (17.411 férfi és:

6.762 nő), mert igen sok férfi a háború alatti olasz hadifogságban tanulta meg az olasz nyelvet. Az oroszul beszélőknél még erősebben domborodik ki a háborúnak a nyelvismeret elterjedésére gyakorolt ezen hatása, mert oroszul 19.873 férfi ért, míg nő csupán 2.830. Itt azonban még az oro—

szul beszélő nőknél is a háború hatása

1) Az 1910 évi nyelvismereti adatok csupán.

a magyarok, németek, tótok, oláhok, horvát-szen bek nyelvismeretére vonatkoznak.

(3)

3. szám. ——211—

működött közre a nyelvismeret terén, mert ezek között sok olyan asszony van, ki ná—

lunk maradt orosz hadifogolyhoz ment férjhez és férjétől tanulta meg az :orosz nyelvet. A háború és az azt követő zava—

ros idők következtében beállott leromlott—

ságunkban egy nemesen gondolkodó nép nyujtott segítőkezet gyermekeinek nyaral—

tatási akciója útján. Ezen a réven jutottak el többen (2.339-en) különösen a leány—

gyermekek (2.239-en) a hollandus nyelv

ismeretéhez. .

* Vannak természetesen, akik anyanyel—

vükön kívül nemcsak egy, de több nyelvet

is beszélnek, első táblázatunkban ezért az egyes nyelveket beszélők számának összege több az 1930. évi lélekszámnál, mert a több nyelvet beszélők annyiszor szerepel- nek benne, ahány nyelvet beszélnek. A más nyelven is beszélők száma 1,581.l74, az

Az oldalt felsorolt anyanyelvűek

összes száma

Anyanyelv

Nombre des

Parmi les habitants ayant pour langue matemelle llune des langues índíguées ci—dessous,

közül combien parlaient

Langue maternelle habítams ayant ^más ^nyelven ^is ^beszél

your langue matemelle celles índíguées

ci—dessous

csak anyanyel—

Vén beszél seulement leur

outre leurlangue maternelle, une ou plusieurs

aulr. langues ?

magyarul tud hongroís ?

magyar —— Hongroise ... 8.001.112 német —— Allemande . . . . . 478530 tót. — Slovague ... 104819 oláh — Roumaine ... 16.221 horvát — Croate ... 27.683 szerb —- Serbe ... 7.031 bunyevác —— Bougnévatze ... 20.564 egyéb —— Autres langues matemellcs 32259

langue matern.? szám — nombres ! 0/0 szám — nombres "lo

6,937.490 1,063.622 ; 13'3 8,001.112 100'0

137.706 340.924 71'2 337.436 705

13.598 91.221 87'0 90.621 86'5

3.396 12.825 ?9'1 12.685 78'2

5.117 22.566 81'5 21.711 794

957 6.074 86'4 5.876 83'6

3.297 17.267 840 17.076 83'0

5.584 26.675 827 l 2 í.486 75'9

általuk beszélt nyelvek száma azonban l,955.834, tehát több, mint 370.000-en vannak olyanok, akik anyanyelvükön kí- vül még legalább 2 más nyelvet is értenek.

Csupán csak anyanyelvén ért — mint az alábbi kis táblázatból megállapit- ható —— az ország népességének több mint

négyötöde: 7,107.145 le'lek (81-8%—). A más

nyelven is beszélők közül számszerint a magyarok vannak túlsúlyban (67'3%), de aránylag a magyarok között van. a legke—

vesebb idegen nyelvet is beszélő (13'3%);

az országban élő többi anyanyelvűek kivé- tel nélkül mind nagy többségben, a 70%-ot meghaladó arányban értene—k anyanyelvü- kön kívül más nyelvet is. Ez a más nyelv azonban —— amint az a kis tábla negyedik oszlopából kitűnik v— csaknem kizárólag az államnyelv: a magyar. Ezen kívül más nyelvet a németek 1-02%t—a, a tótok 0'66

%—a, az oláhok 1'09%—a, a horvátok 3-79

%—a, a szerbek 3'26%—a, a bunyevácok 1'16%-a és az egyéb nyelvűek 8'20%-a ért csupán. A mai Magyarország határai kö- zött nagyon kevesen maradtak meg azok-

ból a nemzetiségűekből, kik a háború előtti országterületen a magyarokkal együtt él—

tek, a megmaradottak pedig a legközelebb estek és így élénkebben is érintkeztek az egy tömegben élő központi elhelyezkedésű magyarsággal, tehát a magyar nyelv tér—

hódítása közöttük volt a legerősebb hatású.

Viszont az idegen uralom alatt álló terü—

letekről nagyon sokan kényszerültek a mai országterületen elhelyezkedni olyanok, kik az általuk eredetileg lakott helyen élt nemzetiség nyelvét megtanulták. Innen van, hogy a magyar anyanyelvűek majdnem me'gegyszer akkora tömege beszéli a

német, tót, oláh és délszláv nyelveket, mint

amennyi a mai országterületen élő ugyan—

ezen anyanyelvűek összes száma. A német nyelvnél ezen kívül még azt is figyelembe kell venni, hogy Magyarországon a gazda- sági és kereskedelmi életben mindég nagy szerepet játszott és a külfölddel való érint—

kezés nyelve is Magyarországon elsősor—

ban a német, ezért is van tehát olyan nagy számban németül tudó magyar anyanyelvű.

Mozolovszky Sándor dr.