Az Egyesült Államok 1960. évi nép- és lakásszámlálásának értékelési és kutatási programja. Visszatekintés, vizsgálati eljárások és nyomtatványok

(1)

88

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

sát is eltüntetik. Ugyancsak vitatható,

hogy az ún. ,,kiugró" értékek kiküszöbö—

lése minden esetben helyes—e?

A szezonalitás kiigazítási módszereinek fontosságát nem utolsó sorban az a kö-

rülmény szabja meg, hogy ezek ismerete nélkülözhetetlen a statisztikus és a kon- junktúrakutató számára, legalább is az egyszerűbb és nem elektronikus számí—

tógéphez kötött módszereké. Az alkalma—

zott módszer megválasztására nem utolsó

sorban hatással van a szezonalitás kiiga-

zításának költsége is. A kézi számológé—

pekkel végrehajtott eljárások költsége

lényegesen kisebb.

A német gazdasági élet egyes idősorai—

val kapcsolatban tett tapasztalatok alap- ján arra a következtetésre jut, hogy nem

célszerű hét évnél hosszabb időt átfogó idősor szezonális kiigazítása, mert a vizs- gált gazdasági jelenség idényszerű maga—

tartása ennyi idő múltán megváltozik.

Szezonális kiigazítás esetén mindig

egy ,,átlagos" szezonalitást küszöbölnek ki. Az eredmény annál pontosabb, minél kevésbé térnek el az egyes évek szezo—

nális ingadozásai az átlagtól. Mivel azon- ban eltérések adódnak, a szezonális ki—

igazítás nyújtotta értékek csupán bemült

értékeknek tekintendők. A szezonális értékek szóródását az átlag körül gra—

fikus úton igen szemléltetően ábrázolja az ún. ,,szezonkorridor" módszere.

Ha az idősorban két egymást követő év azonos időszakában azonos irányú in—

gadozás fedezhető fel, még nem bizonyos,

hogy ez szezonális hullámzásna—k tekint—

hető; okozhatják más, ,,szabálytalan, vé-

letlen" tényezők is. Szerző szerint lega—

lább háromszori megismétlődés szükséges

ahhoz, hogy az ingadozás szezonálisnak legyen tekinthető.

A szezonális kiigazításnak és a gazda- sági élet elemzésének együtt kell halad—

nia; egyik nem nélkülözheti a másikat.

Éppen ezért a kutatók számára igen fon—

tos a szezonális kiigazítás témakörének,

módszerbeli technikájának ismerete. A szezonális kiigazítás megkönnyíti a gaz——

dasági jelenségek analízisét. Szerző szerint magyarázatra sem szorul, mennyire könnyebb a szezonalitástól megtisztított idősorok elemzése a nyers idősorokénál;

elég a kétféle idősort alaposan szem—

ügyre venni.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

DEMOGRÁFIA

Az EGYESULT ÁLLAMOK 1960. ÉVI NÉP— És LAKÁSSZÁMLÁLÁSÁNAK ÉRTÉKELÉS! És KUTATÁS! PROGRAM-JA.

VISSZATEKINTÉS, VIZSGÁLATI ELJÁRÁSOK És NYOMTATVÁNYOK

(Evaluation and research program of the U.S.f censuses of. population and housing.

Background, procedures and forms.) Washing—

ton. 1963. Bureau of the Census. 108 % lV. p.

Az Amerikai Egyesült Államok 1960.

évi népszámlálásá-nak Értékelési és Kuta-

tási Programja a következő főbb témák köré csoportosul:

1. az 1960. évi ságának mérése,

2. a népszámlálási

felderítése,

3. alternatív népszámlálási módszerek költségeinek és relatív pontosságának meghatározása.

A minőségellenőrzési vizsgálatokban

megkülönböztették a népszámlálás teljes-

ségének hibáit és a tartalmi jellegű hibá—

kat, a válaszhibákon belül pedig ,,Válasz torzítást" és ,,válasz szórást" [az előbbi az össznépesség egy jellemzője tényleges

értékének eltérése a népszámláláskor megfigyelt valószínűség változó várható

értékétől (átlagolás az össznépességre és népszámlálás pontos—

hibák forrásainak

a megfigyelés hipotetikus megismétlé—

sére), ez utóbbi pedig a valószínűségi

Változó (össznépességre vonatkozó) átla—

gának szórása az egyes ismétlésekre].

E jellemzők értékei viszonylag egysze-

rűen becsülhetők azon vizsgálatok ered—

ményeiből, amelyeket az 1950. évi nép—

számlálás értékelésének tapasztalatai alapján a ,,Bureau of the Census" kuta—

tásokkal és fejlesztéssel foglalkozó igaz—

gatóhelyettese, M. H. Hansen és munka- társai (6 külső matematikus—statisztikus—

Sal együttműködve) a jelen népszámlálás- sal kapcsolatban terveztek.

Az 1960, évi népszámlálás tervezési

szakaszában előirányzott számos értéke—

lési és kutatási vizsgálat közül huszon—

kettőt közvetlenül az Értékelési és Kuta—

tási Program keretében hajtottak végre, amelyek 8 különböző csoportba sorolha—

tók. Jelen kiadvány e vizsgálatok főbb céljait és módszereit foglalja össze rész—

letesen ismertetve az eljárásoknál hasz- nált nyomtatványokat (ezek teljes listája mellékelve). E csoportok a következők:

A. Terv. Célja a népszámlálási ered- mények olyan szórásainak mérése, ame—r lyek az adatszolgáltatókkal, az összeírók-

kal, a felülvizsgálókkal és a kódolókkal

kapcsolatosak. A Válasz szórások két

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

típusának vizsgálatához két mintát hasz- náltak: az első 26 állam 50 mintakörzetét (100 felülvizsgálót, 1600 összeirót, 320000 lakásegységet és 100000 személyt) tar- talmazza, mig a második 6000 háztartás tagjaira terjed ki.

B. és C. Terv. A népszámlálás teljessé- gének hibái egyes személyek vagy lakás- egységek többszöri összeírásából, a lakás- egységek szeparáltságának hibás értéke- léséből, illetve egyes személyeknek vagy lakásegységeknek az összeírásból való kihagyásából erednek. E hibák jelentős méreteket vehetnek fel; az 1950. évi nép- számlálásnál például 2,4 százalékos hiány adódott. Felderítésükre akkor az ún. utó—

lagos összeírás módszerét használták, amely az eredeti felvétel egyes momen—

tumainak precízebb megismétléséből áll,

és így magán viselte a népszámlálás bi—

zonyos gyengeségeinek jeleit (a fiatalabb korcsoporto'kat ez az összeírás is alá-

becsülte stb.). Ezért az 1960. évi nép-

számlálásnál a teljesség egyes hibáit, a

kihagyásokat, az összeírásból független

minták alapján az ún. lajstromos—ellen- őrzéses módszerrel (ismertetését lásd

előbb) részben a teljes népességre (B.

Terv), részben bizonyos exponált népes-

ségcsoportokra (C. Terv) vizsgálták.

D. Terv. Az előirányzott vizsgálatok az előzőkkel ellentétben a teljesség mindkét típusú hibáinak (az alul- és felülbecsülé- seknek) a felderítését irányozták elő. A programok eredményeinek komplex elem—

zései megbízható alapot nyújtanak a nép- számlálás hibáinak feltárásához.

Ehhez két minta segítségével gyűjtöt—

tek adatokat. Az első a lakbérek és a változások komponenseinek vizsgálatához

(SCARF) készült minta részmintája és

2500 kisebb területegységre terjedt ki, a

másik a népszámlálásnál összeírt lakás-

egységek egy többlépcsős mintája, mely

kb. 15000 lakónegyedre terjed ki. Ezek

a havonként végrehajtott folyamatos népességmegfigyelés mintájának 333 el—

sődleges területi mintavételi egysérgébe koncentrálódtak.

E. Terv. Célja a népszámlálás tartalmi (bevallási, felvételi, kódolám és táblá-

zási) hibáinak mérései Öt vizsgálatot tar- talmaz, ebből kettő újraösszeírás, három

lajstromos ellenőrzés.

Az elsőben az 1960. évi népszámlálás 25 százalékos mintája 5000 háztartásra ki- terjedő részmintáját (1960 júliusában illetve októberében speciálisan képzett számlálóbiztosok írták össze és próbáltak

az egyes (részben népszámlálási, részben

egyéb) kérdésekre a lehető legjobb vá- laszt kapni. A második a Folyamatos

Népességmegfigyelésből (CPS) és a nép-

89

számlálás alapján kapott egyedi adatok összehasonlitásán alapuló ún. GPS—Cen—

sus párosítási vizsgálat és a tartalmi hibák felderítésével foglalkozik. Bele—

esett minden olyan háztartás, amely a GPS mintában szerepel és kiindulásul

szolgált a munkaerő, valamint egyéb de—

mográfiai adatok minőségellenőrzéséhez.

Összesen 17000 14 éves és idősebb sze—

mélyre terjedt ki, 1963 szeptemberére a vizsgálat eredményeinek itáblázása is be- fejeződött. A munkaadó-lajstrom ellenőr—

zés célja az egyéni foglalkozásra és a foglalkozási ágra vonatkozó népszámlá—

lási válaszoknak a munkaadóktól nyert megfelelő információkkal való össze- hasonlíthatóságának vizsgálata. Végül az adóhivatal lajstromaiból véletlenszerűen kiválasztott mintegy 2500 tétel a jövede- lemre vonatkozó népszámlálási adatok tartalmi hibáinak felderítésére irányult.

F. Terv. A feldolgozási hibák Vizsgála- tai keretében ellenőrizték az adatok má—

solásából eredő hibákat (például a min- ták kiválasztásánál), a kódolás minőségét (lásd: H. H. Fasteau, J. J. Ingram, G.

Minton: Control of Guality of Coding in the 1960 Censuses, ismertetését lásd Statisztikai Szemle. 1964. évi 10. sz.,

1054—1055. old.), a szerkesztés hibáit.

G. Terv. A népszámlálási adatoknak más forrásból származó adatokkal való

összehasonlításán alapuló demográfiai és egyéb jellegű analitikus vizsgálatokat irányoz elő; így a népszámlálási eredmé- nyek általános értékeléséhez nyújt meg—

bízhatóbb támpontokat.

Végül a H. Terv a postahivatalok tar—

talékai és személyi állománya bevonásá- val próbált információkat nyerni a nép—

számlálásból kimaradt háztartásokról (15 posta körzetén belül, minden körzetben 10—15000 épületegység került kiválasz—

tásra). Másrészről a terv keretében ellen- őrizték az ilyen típusú decentralizált

népszámlálási operációk effektivitását is.

A Census Bureau ismertetett értékelési

és kutatási programja mind a vizsgála—

tok sokrétűsége, mind ezek mélysége és alapossága tekintetében egyedülálló a

népszámlálások minőségellenőrzésének történetében. Igaz, az Egyesült Államok

népszámlálásainál nagymértékben szük—

ségesek is az ilyen vizsgálatok, hiszen az

ismert körülmények folytán az összeírá—

sok teljességének hibái, az adatbevallá—

sok nagy (bár csökkenő tendenciát mu- tató) hibái egyébként jelentősen ronta—

nák a népszámlálás eredményeinek érté-

két. A program egyes részei külön—külön

is számos, elméleti és gyakorlati szem—

pontból egyaránt értékes és eredeti eljá—

(3)

90

STATISZTIKAI KR ODALMI FIGYELÖ

rást alkalmaznak, amelyeknek igen pozi- tív vonása a végrehajtás költségeinek

minimalizálására irányuló állandó törek—

vés. A program egésze és részprogramjai minden bizonnyal termékenyítőleg hat—

nak majd a jövő népszámlálásainak én más statisztikai felvételeknek tervezé—

sére, és nagymértékben elősegítik a sta—

*tisztika minőségellenőrzése elméletének megteremtését.

(Ism.: Tekse Kálmán)

Az EGYESULT ÁLLAMOK 1960. ÉVI NÉP- És LAKÁSSZÁMLÁLÁSÁNAK ÉRTÉKELÉS! És KUTATÁS! PROGRAMJA.

A NÉPESSÉGÖSSZEFRÁS TELJESSÉGÉNEK LAJSTROMOS-ELLENÖRZÉSES VIZSGÁLATA!

(Evaluation and research program of the U.S. censuses of population and housing.

Record check studies of population ceverage.) Washington. 1964. Bureau of the Census.

_9 '.L IV. 9.

A tanulmány az 1960. évi amerikai

népszámlálás minőségének átértékelésé—

ről szóló beszámolók egy részét képezi és

a népszámlálási összeírásból kimaradt

népesség becsléseivel foglalkozik. Az ún.

lajstromos—ellenőrzéses módszer folytán e

tanulmány csak az alulbecslés mértéké—

ről _ad számot, az összeírás teljességének

nettó hibái a tévesen összeírtaknak (az

újraösszeírásból ismert) száma alapján becsülhetők. E különböző típusú vizsgá-

latok kombinált eredményei ily módon becsléseket adnak az össznépesség számá- nak ,,he1yes" értékére is.

' Az 1950. évi népszámlálás értékelésénél még csak az összeírás egyes fázisainak

egyszerű megismétléséből álló újraössze—

irás módszerét alkalmazták a teljesség

becslésére, Az utólagos elemzések azon—

ban azt mutatták, hogy az alulbecslés vizsgálatánál ezzel csak mintegy 50 szá-

zalékos hatásfok érhető el, mivel még

precízebb szervezés és végrehajtás ae- tén is egyes népességkategóriák (például

a fiatalabb munkaképes korúak) egyfor-

mán nagyobb valószínűséggel maradnak

ki mind az újraösszeírásból, mind a nép- számlálásból. így bár e módszert az 1960 évi népszámlálásnál is alkalmazták, ez

alkalommal már nagyobb figyelmet szen—

teltek az összeírásból kimaradt népesség más eszközökkel, speciálisan lajstromos—

ellenőrzéses módszerrel végezhető becs—

léseire.

A lajstromos—ellenőrzésen olyan vizsgá-

latokat kell érteni, amelyek során függet-

len listákról és adminisztratív nyilván- tartásokból kiválasztott minták népessé-

gének népszámlálási összeírását ellen- őrizték. (Azaz például megvizsgálták.

hogy a születési anyakönyvek alapján

kiválasztott, 1950 után született gyerme- keket összeírták—e a népszálmlálásnál

vagy sem). A mintákat négy típusú né-

pességcsoportból választották ki, ame—

lyek a következők voltak: 1. az 1950. évi

népszámláláskor összeírtak; 2. a két nép- számlálás között születettek; 3. az 1950.

évi népszámlálásból kimaradt személyek;

4. az 1960 januárjában az országban

regisztrált külföldről érkezettek. Felté—

telezhető, hogy a csoportok együttesen az

ország népességének 98 százalékát rep—

rezentálták. (A Viszonylag nehezebben összeirható népességcsoportokból maga—

sabb kiválasztási arányt alkalmaztak.) A

négy csoportból kiválasztott minta 7612

személyt foglalt magában, ebből 425 a megfigyelési körön kívül esett (külföldön

volt stb.), így a minta munkaelem—száma 7187. Az összeírás tényéről meghatározott

információt 6003 személy esetén kaptak,

ebből 1,3 százalék kimaradt az 1960. évi

népszámlálásból. A pontos becslések el—

érésének egyik fő korlátja a munka- minta 16,5 százalékát kitevő részről nyert elégtelen információ az összeírás tényé- nek megállapításához. (Ebből 932 személy

esetén nem sikerült megállapítani az

1960, évi lakcímet, más esetekben a sze- mélyek azonosítása nem teljesen megbíz- ható.) Feltételezhető, hogy a minta e ré—

szében nagyobb arányban fordult elő ki-

maradás az összeírásból, és az erre vo- natkozó különböző hipotézisekre alapulva

a tényleges népességszámokra többféle

becslést is végeztek. Az Egyesült Álla—

mok tényleges népességszáma az össze- írásból kimaradtakra vonatkozó, két szél- sőséges hipotézis alapján számolt népes—

ségszámok (181,7 millió és 1855 millió) között helyezkedik el, az eredetileg pub- likált 179,3 millióval szemben.

A kimaradás aránya a déli államok—

ban a legmagasabb, északon a legalacso-

nyabb. A mintavételi adatok nagy rela- tív hibái nem tették lehetővé a régiók

közötti differenciák elemzését. A külön- böző népességcsoportok eredményeit ösz- szehasonlitva megállapítható, hogy az 1950—ben összeírtaknál volt a legalacso—

nyabb az 1960. évi kimaradás aránya.

A mind módszertani, mind tartalmi szempontból igen értékes vizsgálat áthi—

dalja az újraösszeírási technika bizonyos (az eredeti összeírás momentumainak

egyszerű megismétlődéséből eredő) gyen- geségeit, amit nagyban elősegít a minta népességének előzetes, hatásos rétegezése: