STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 445 A vizsgált tényezők összefüggése úgy össze-
gezhető, hogy az az elgondolás, hogy a munkaerő- piaci politika kizárólag a munkanélküliségen keresz- tül a tőkeakkumuláció pedig az egy főre jutó jöve- delmen keresztül befolyásolja az egyenlőtlenséget, csak a tiszta elméleti modell esetében igaz, különben a hatás kölcsönös.
A szerző többségében OECD-források alapján különböző jövedelemegyenlőtlenségi és más muta- tókat vizsgált. A különböző mutatók közül ki kell emelni a Gini-mutatót, az ALMP-t és a PLMP-t, melyből az előbbi az aktív, az utóbbi a passzív mun- kaerő-piaci kiadásoknak GDP-hez viszonyított ará- nyát számszerűsíti. Ezek összekapcsolása után a le- vonható következtetések sokrétűek. Azokban a gaz- daságokban, ahol a tudásra, az ismeretek megszerzé- sére többet költenek, kisebbek a jövedelemegyenlőt- lenségek, mint ott, ahol elsődlegesen a fizikai tőkébe ruháznak be.
A másik fő megállapítás, hogy az egyenlőtlen- ség további forrása az adóprés változása. Az adó- csökkenés növelheti az alacsonyabb képzettségű munkaerő iránti igényt a munka és a tőke helyettesí- tési arányon keresztül. (A kvalifikálatlan munkaerőt nem szükséges olyan mértékben csökkenteni, mint magasabb költségek esetén.)
A harmadik tényezőcsoport esetében, azaz a munkaerő-növekedés és jövedelemegyenlőtlenség között határozott negatív kapcsolat áll fenn. Bőséges kínálat esetén a kvalifikálatlan munkaerő ára csök- ken, ami növeli a jövedelmi egyenlőtlenséget.
Végül a munkaerő-piaci politikának nem mutat- ható ki közvetlenül a hatása a Gini-koeffeiciensre, de másodlagos (közvetett) hatások itt is jogosan va- lószínűsíthetők.
A Granger által végzett oksági vizsgálat eredmé- nyeit a szerző táblában foglalja össze, melyben a felső és alsó jövedelemötöd hányadosa közötti kapcsolatot, valamint e kapcsolat inverzének hatását mutatja be.
A szerző végső következtetése az, hogy a gaz- dasági növekedés, a munkaerő-piaci politika és a jö- vedelemegyenlőtlenség kapcsolata szoros, és erre a gazdaságpolitika kialakításánál figyelni kell. A nagy jövedelemegyenlőtlenség negatívan hat a gazdasági növekedésre. Új és még kevésbé ellenőrzött az a fel- tevés, hogy a K+F-beruházások és a növekedés, va- lamint a jövedelemegyenlőtlenség között kapcsolat van, nevezetesen csökkenti a különbségeket. Továb- bi fontos tényező az adó- és a munkaerő-piaci politi- kának az egyenlőtlenségre gyakorolt hatása is, de va- lójában a gazdasági növekedés eltérése az OECD- országok közötti jövedelmi különbségek legfőbb magyarázó tényezője.
(Ism.: Lakatos Judit)
BARTUNEK, E. – HAWIK, E.:
AZ EU 1996. ÉVI MUNKAERŐ-FELMÉRÉSE AUSZTRIÁBAN
(Arbeitskräfteerhebung der EU 1996.) – Statistische Nachrichten. 1997. 12. sz. 995–1005 p.
Az Európai Unió (EU) tagországai 1983 óta évente hajtanak végre olyan adatgyűjtést, amely a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) által javasolt egységes elvek és módszerek alapján a 15 éven felüli lakónépesség foglalkoztatottságának és munkanélkü- liségének alakulását tükrözi. Ennek keretében Auszt- riában 1996 márciusában második alkalommal került sor ilyen jellegű adatgyűjtésre.
A kérdőíven a következő témák szerepelnek:
demográfiai jellemzők (14 kérdés), a kereső tevé- kenység státusa (2 kérdés), a főfoglalkozás ismérvei (21 kérdés), a második munkára vonatkozó ismérvek (6 kérdés), a jelenleg nem dolgozók korábbi kereső tevékenysége (7 kérdés), a munkakeresés (9 kérdés), a kereső tevékenységet nem folytatók helyzete (1 kérdés), az iskolai és szakmai képzés (6 kérdés), va- lamint az egy évvel korábbi helyzet (5 kérdés). Eh- hez a 71 kérdéshez kapcsolódik még 12 regionális és teljeskörűsítési adat.
A mintába került mintegy 30 ezer cím közül 23 ezernél sikerült végrehajtani a kikérdezést. A kijelölt háztartások 10 százaléka visszautasította a felmérés- ben való részvételt, a többieknél egyéb okból volt sikertelen a kikérdezés. A meghiúsult felvételek tel- jes anyagát, valamint a sikeres kikérdezések esetle- gesen hiányzó részadatait speciális imputációs mód- szerrel pótolták. Lehetőség volt arra, hogy a háztar- tás távollevő tagjai helyett a háztartás más, 15 éves vagy annál idősebb tagja válaszoljon. Ilyen helyette- sítő adatszolgáltatásra az esetek közel 44 százaléká- ban került sor.
Az adatgyűjtés legfontosabb összefoglaló ered- ményei a következők voltak:
– a 3617,4 ezer foglalkoztatottból 534 ezer (14,9%) részfoglalkoztatott volt, 136,2 (38,8%) rendelkezett mellék- foglalkozással;
– a foglalkoztatottak közül 3095,2 ezer alkalmazásban álló, 522,1 ezer önálló vagy segítő családtag volt (az önál- lók között számottevően több volt a férfi, a segítő család- tagok között pedig a nők voltak jelentős túlsúlyban);
– 201,7 ezren voltak munka nélkül (ez 5,3 százalékos munkanélküliségi rátát jelentett), 2695,2 ezer fő pedig nem keresett munkát.
Az 1995. évi hasonló adatgyűjtéssel összeha- sonlítva a 15 éves és idősebb lakónépesség száma 20,5 ezerrel (0,3%) nőtt, ezen belül 57,3 ezerrel (1,6%) kisebb volt a foglalkoztatottak száma, 34,7 ezerrel (17,2%) lett több munkanélküli és 43,1 ezer- rel (1,6%) többen nem kerestek munkát.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 446
A vizsgált népesség iskolai végzettség szerinti összetétele a következő volt: a 6,5 millió 15 éven fe- lüli lakosból 2,3 milliónak (35,3%) csak a kötelező- en előírt iskolai végzettsége volt, 70 ezer ennél ke- vesebb iskolát járt, 650 ezernek volt szakközépisko- lai, 410 ezernek gimnáziumi érettségije, 470 ezer magasabb szakképzettséggel és 891 ezer (8,7%) egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkezett.
162 ezer fő szerzett szakképzettséget tanfolyam- okon, 75 ezren pedig a munkahelyükön kaptak gya- korlati szakképzést.
A 3,6 millió foglalkoztatott közül 7,4 százalék a mezőgazdaságban, 30,3 százalék a termelő szférá- ban, 62,3 százalék pedig a szolgáltatási szektorban dolgozott. A szektorok struktúrája csak kismérték- ben változott az előző évihez képest: a mezőgazda- ság aránya 0,3 százalékkal csökkent, míg a szolgál- tatásoké 1,2 százalékkal nőtt. A női foglalkoztatott- ság tradicionálisan eltérő a három szektorban: a me- zőgazdaságban 50, a termelő szektorban 22, a szol- gáltatásban 53 százalék. A nemzetgazdasági ágak közül legnagyobb foglalkoztató a kereskedelem (576 ezer fő) volt, 280 ezer embert foglalkoztatott az épí- tőipar, 277 ezret az egészségügy és a szociális ellá- tás, 237 ezer ember dolgozott a közlekedésben és a távközlésben és hasonló nagyságrendű volt a foglal- koztatottság mind az ingatlanügyletek, mind a pénz- ügy, mind pedig a közigazgatás és társadalombizto- sítás területén, továbbá 206 ezer ember dolgozott az oktatási ágazatban.
A szokásos heti munkaidő alapján a foglalkozta- tottak 14,9 százaléka tekinthető részmunkaidősnek. Ha a részfoglalkoztatottság arányát a foglalkoztatottaknak erre vonatkozó kérdésre adott válasza alapján mérjük („Az Ön foglalkoztatása teljes munkaidős vagy rész- munkaidős”), ez az arány az előbbinél alacsonyabb, az általában 35 órát vagy kevesebbet dolgozók közül meglehetősen sokan nem részmunkaidősnek, hanem teljes munkaidősnek tekintették magukat.
Az alkalmazásban állók 4,2 százaléka meghatáro- zott időre szóló szerződés alapján dolgozott 1996-ban.
Ez az arány 1995-ben 3,7 százalék volt. Az 1996. évi átlag a férfiak 3,6 százalékos és a nők 4,9 százalékos átlagából adódott. A foglalkoztatottak 2,4 százaléka mint ipari tanuló dolgozott, ami ugyancsak meghatáro- zott időre szóló szerződésnek tekinthető.
A változások nyomon követése érdekében meg- kérdezték a 15 éves és idősebb népesség egy évvel korábbi gazdasági aktivitását. A kapott válaszok sze- rint 1996 márciusában a foglalkoztatottak 93,8 szá- zaléka egy évvel korábban is foglalkoztatott volt, 1,9 százalékuk tanult, 1,3 százalékuk gyermekgondozási szabadságon volt, 1,1 százalékuk munkát keresett vagy visszahívásra várt korábbi munkahelyére, a fennmaradó rész katonai szolgálatot teljesített vagy más státusú volt (háziasszony, nyugdíjas stb.).
A foglalkozási viszony tekintetében az egy évvel korábbi helyzethez képest bekövetkezett változás a mezőgazdaságban egyrészt a mellékfoglalkozású gaz- dálkodók és a segítő családtagok önállóvá válásából adódott, másrészt pedig abból, hogy a korábban önálló gazdák mezőgazdasági tevékenységüket 1996-ban csak mellékfoglalkozásként űzték. Ipari területen az önállók 15,5 százaléka egy évvel korábban még al- kalmazott volt. Hasonló arányú volt a korábban alkal- mazásban állók segítő családtaggá válása.
A foglalkoztatottak 2,6 százaléka keresett má- sodik munkát. Ez az arány lényegesen alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban, ami a munkaerő-piac változását tükrözi. Második munkát csaknem kizáró- lag a 20 és 50 év közöttiek kerestek, legtöbbjük azonban a 30–39 éves korcsoporthoz tartozott.
A már említett 201,7 ezer munkanélküli nagyobb része (57%) férfi volt. A munkanélküliek 40 százaléka fél évnél hosszabb ideje keresett munkát, ezek 60 szá- zaléka egy évnél régebben volt munka nélkül.
Kiegészítésképpen mindenkitől megkérdezték, hogy munkanélküliként nyilvántartják-e a munka- ügyi hivatalokban. Az így kapott szám 14 ezerrel kevesebb volt, mint a munkaügyi hivatalok nyilván- tartásában ténylegesen szereplők száma. A segély- ben részesülők aránya viszont a munkaerő- felmérésben alacsonyabb volt, mint a hivatalos nyil- vántartásban.
Gazdaságilag nem aktívnak 2695,2 ezren minő- sültek a munkaerő-felmérésben a 15 éven felüli la- kosságból, ezek 81,0 százaléka korábban már volt foglalkoztatott.
(Ism.: Nádas Magdolna)
ESTES, R.:
A TÁRSADALOMFEJLŐDÉS TRENDJEI EURÓPÁBAN, 1970–1994
(Social development trend in Europe, 1970–1994:
development prospects for the new Europe.) – Social Indicators Research. 1997. 1. sz. 1–19. p.)
A szerző cikkében megkísérli számadatok segít- ségével bemutatni az európai országok válaszait a vál- tozó Európa azon kihívásaira, amelyeket az elmúlt több mint húsz esztendő gazdasági és társadalmi válto- zásai jelentettek a kontinensen. E reakciókat a világré- szek közötti különbségeket vizsgálva mutatja be.
Az elmúlt közel huszonöt év legnagyobb hatású változásai az észak-amerikai és ázsiai gazdasági–
kereskedelmi színtereken való megjelenés körülmé- nyeinek nehezedésében, a regionális méretű nemzet- közi kereskedelmi versenyben, a Szovjetunió össze- omlásában és számos új – szegény és politikailag ki-
