KÖNYV f:s LAPSZEMLE
b o g n á r k á r o l y százados
SZTÁLIN ELVTÁRS MÜVEINEK 3-IK KÖTETE
\
A m a g y a r n y e l v ű marxista-leninista irodalom újabb, i g e n jelentős g a z d a g o d á s á t jelenti Sztálin elvtárs művei harmadik k ö t e t é n e k m e g j e l e n é s e . (Szikra kiadás, Budapest, 1950.)
A kötet anyaga: a Párt központi lapjában m e g j e l e n t nyolcvan cikk és tizenöt kon- g r e s s z u s i é s m á s alkalomból elmondott beszéd az 1917-es februári forradalomtól a n a g y Októberi Szocialista Forradalomig terjedő időben, tehát a szocialista forradalom közvetlen e l ő k é s z í t é s é h e k szakaszában keletkezett, abban a nyolc hónapban, amely a világtörténelem l e g n a g y o b b j e l e n t ő s é g ű forradalmát készítette elő. Sztálin elvtársnak e kötetbe ö s s z e - g y ű j t ö t t müvei döntő szerepet töltöttek be ebben a harcban, jelentős részük volt a g y ő - zelem kivívásában, — m á s r é s z t Lenin írásai és beszédei mellett legfontosabb dokumen- tumai az orosz forradalom második: 1917 februártól októberig terjedő időszakának. A Bolsevik Pártnak ebben az időszakban alkalmazott stratégiája é s taktikája alapos tanulmányozásához, maradéktalan m e g é r t é s é h e z alapvető f o n t o s s á g ú a harmadik kötet alapos feldolgozása.
*
1917 februárjában O r o s z o r s z á g imperializmus korabeli történelmének, a bolsevikok v e z e t t e orosz forradalom történelmének mpsodik fordulata következett be. Az „első for- dulat a kilencszázas é v e k elején, az orosz-japán háború időszakában kezdődött, amikor a cári s e r e g e k v e r e s é g e é s az orosz munkások n a g y s z a b á s ú politikai sztrájkjai m o z g á s b a hozták é s a politikai harc küzdőterére vetették a l a k o s s á g valamennyi osztályát. Ez a fordulat 1917-bcn, a februári forradalom napjaiban fejeződött be". Ezen első fordulat célja a cárizmus m e g d ö n t é s e , a feudalizmus s z é t z ú z á s á v a l a polgári-demokratikus forra- d a l o m ' t e l j e s g y ő z e l m é n e k biztosítása. A bolsevik stratégia ebben az időben abból indult ki, „ h o g y a liberális burzsoázia nem érdekelt a polgári-demokratikus forradalom teljes g y ő z e l m é b e n " , tehát „a forradalom a cárizmusra a főcsapást a proletariátus é s a paraszt- s á g koalíciójának vonalán méri, a liberális burzsoáziát pedig semlegesíti". „ E z a terv a proletariátusnak, mint O r o s z o r s z á g e g y e t l e n , m i n d v é g i g k ö v e t k e z e t e s forradalmi osztá'- lyának juttatta a forradalmi m o z g a l o m hegemóniájának szerepét. Ez a terv nemcsak abban a tekintetben n e v e z e t e s , h o g y helyesen mérte fel a forradalom m o z g a t ó erőit, hanem abban a tekintetben is, h o g y m a g á b a n foglalja a proletárdiktatúra (a proletá riátus h e g e m ó n i á j a ) e s z m é j é n e k csíráját, zseniálisan előrelátta az uroszországi forradalom k ö v e t k e z ő , magasabb fokát é s m e g k ö n n y í t e t t e az ahhoz való átmenetet."
1917 februárjában Oroszországban győzött a polgári-demokratikus forradalom. „A forradalom döntő erői akkor a munkások és a katonák voltak. De nem ők voltak az egyedüli erők. Kívülük m é g a liberális burzsoák (kadétok) és az angol-francia kapitalis-
ták is „felléptek-", akik közül az előbbiek azért fordultak el a cárizmustól, mert képtelenek voltak utat törni Konstantinápolyhoz, az utóbbiak pedig azért hagyták cserben a cáriz- must, mert különbékére törekedtek Németországgal." „Csakhogy ezeknek az erőknek teljesen különböző céljaik voltak. M í g a kadétok és az ' angol-francia kapitalisták csak kis forradalmat akartak csinálni, h o g y a tömegek forradalmi lelkesedését e g y nagy imperialista háború céljaira használják ki, addig a munkások és a katonák ellenkezőleg, a régi rendszer gyökeres szétzúzására é s a nagy forradalom teljes győzelmére töre- kedtek, h o g y miután elkergették a földesurakat és megfékezték az imperialista burzsoá- ziát, kiküzdjék a háború befejezését, biztosítsák az i g a z s á g o s békét.
Ez a gyökeres ellentét volt az alapja a forradalom további fejlődésének. Ez volt az oka annak is, hogy a kadetokkal való koalíció nem lehetett tartós."
Az új történelmi fordulat célja a burzsoá diktatúrával szemben a szocialista forra- dalom győzelmének kivívása, a proletárdiktatúra megteremtése volt. Az új történelmi fordulat új stratégiai tervet követelt meg. Ez a következő volt: a munkásosztály vezető szerepének biztosítása, egyesíteni ezt a szegényparasztság erejével, ezzel az erővel mérni a főcsapást a burzsoá hatalomra, megteremteni a proletárdiktatúrát a Szovjet Köztársaság formájában. „Minden hatalmat a szovjeteknek" — ez a stratégiai jelszó.
A stratégiai terv magában foglalta a v é g l e g e s szakítást az imperializmussal, kiválást a háborúból, az elnyomott nemzetiségek felszabadítását, a földesurak és a burzsoázia hatalmának megdöntését, termelőeszközeik kisajátítását. (Lásd: a „ V a g y - v a g y " c. cikket.) Végeredményben a polgári-demokratikus forradalomnak proletár szocialista forradalomba való átfejlesztéséről volt szó, amint ezt a stratégiai célt Lenin az Áprilisi Tézisekben meghatározta. v •
Ennek a stratégiai tervnek állandó, következetes érvényrejuttatását látjuk a Párt politikájában a történelmi fordulat: 1917. február ótá. A megelőző időszak stratégiai terve ebben az időszakban már nem alkalmas, az új időszak, melynek más sajátságai vannak, új stratégiát követel.
Sztálin elvtárs később „Az orosz kommunisták stratégiája és taktikája kérdéseihez"
c. cikkében megvilágította, h o g y ugyanez érvényes a harcászati stratégiai tervekre is.
„ U g y a n e z t mondhatjuk a hadügyet illetően. A Kolcsák elleni háborúra kidolgozott stratégiai terv nem lehetett alkalmas a Djenyikinnel folytatott háborúhoz, amely új stra- tégiai tervet követelt, s ez viszont nem leheteft alkalmas mondjuk a lengyelekkel 1920- ban folytatott háborúhoz, mert mind a főcsapások irányának, mind pedig a fő harci erők eloszlása tervének mind a három esetben feltétlenül különbözőnek kellett lennie."
Az új stratégia következetes szem előtt tartását, érvényre juttatását példázzák a harmadik kötet cikkei és beszédei. A kötet minden müvén ennek a tervnek határozott, célratörő vonala húzódik végig. Ezt a Lenin által kidolgozott stratégiai tervet: a szo-
cialista forradalomra való áttérés tervét védelmezi annak minden ellenzőjével, ellensé- gével szemben.
Ez a stratégiai terv abból a lenini tételből következett, hogy az imperializmus viszo- nyai közt a szocializmus győzelme e g y e s országokban, sőt egy országban is lehetséges.
Á stratégiai terv ellenzői a nagyjelentőségű lenini tétel érvényességét tagadták. Ezen túlmenőleg utópiának tartották a szocialista forradalmat Oroszországban, mert a kapi- talizmus ott g y e n g é n fejlett. Sztálin elvtárs a. VI. pártkongresszuson megvédelmezte a lenini tételt azok ellen, akik azt tagadva, a szocialista forradalmat akarták elodázni és ezzel a burzsoázia szekértolóivá váltak. És mesterien visszautasította azt a „hamis, opportunista nézetet, h o g y Oroszországban lehetetlen a szocialista forradalom. A meg- alkuvók szerint addig kellett volna várni Oroszországban a forradalommal, amíg Ny u gáton az megindul, „Méltatlan v a s k a l a p o s s á g volna azt követelni, hogy Oroszország
„várjon" a szocialista átalakulással, amíg Európa m e g nem „kezdi". „Kezdi' az az ország, amelynek több lehetősége van rá." „Nincs kizárva az a lehetőség, hogy éppen Oroszország lesz az az ország, amely utat tör a szocialiáhushoz t . . El kell vetni azt az elavult felfogást, hogy csak Európa mutathat nekünk utat. Van dogmatikus é s van alkotó marxizmus. Én az utóbbi talaján állok" — mondta Sztálin elvtárs. Éppen Orosz- országban lobogott fel a nemzetközi forradalom zászlaja, helyeződött át a forradalom súlypontja. „Valamikor azt mondották Oroszországban, h o g y a szocializmus fénye Nyugatról jön. És ez i g a z volt. Mert a forradalmat é s a szocializmust ott,- Nyugaton tanultuk.
Az oroszországi forradalmi mozgalom kezdete óta a helyzet némileg megváltozott.
154
/
1906-ban, amikor Oroszországban m é g fejlődőben volt a forradalom, a Nyugat 2 milliárd rubel, kölcsönnel segített a cári reakciónak talpraáljni. Es a cárizmus valóban megerősödött akkor azon az áron, hogy a Nyugat pénzügyileg újra beágazta Orosz- országot.
Ez alkalommal megjegyezték, hogy a Nyugat nemcsak szocializmust exportál Orosz- országba, hanem reakciót is — milliárdok formájában.
Most m é g beszédesebb kép tárul elénk. Most, amikor az orosz forradalom minden erejét megfeszíti, h o g y megvédelmezze vívmányait, az imperializmus pedig m e g akarja semmisíteni az orosz forradalmat, — az amerikai tőke milliárdokat bocsát a Kerenszkij—- Miljukov—Cereteli koalíció rendelkezésére azért, hogy az orosz forradalom teljes letö- rése után elfojtsa a Nyugaton, növekvő forradalmi mozgalmat.
Ez tény.
Való igaz tehát, hogy a Nyugat nem annyira szocializmust és szabadságot szállít Oroszországba, mint inkább szolgaságot és ellenforradalmat."
Ezek a szavak a lenini tétel alkotó továbbfejlesztését jelentették. És a történelem teljesen beigazolta igazságukat. Éppen Oroszországban győzött a világon először a szocialista forradalom, áttörve ezzel az imperializmus láncát és nyilt, hatalmas bázisát teremtve m e g a szocialista világforradalomnak. Az orosz proletariátus lett a nemzetközi munkásosztály harcának élcsapata, példaképe és leghatalmasabb ereje. A szocializmust felépített Szovjetúnió a világ leghaladóbb, legmagasabbrendű, legerősebb állama, amely születése pillanata óta vezeti a világ minden haladó, forradalmi erejét az imperializmus elleni küzdelemben. A Szovjetunió a világ összes elnyomott népének reménysége. A Szovjetúnió szabadította fel Kelet elnyomott népeit, segíti őket a szocializmus építésében s a népi demokratikus országok ma a Szovjetúnió vezetésével az imperialistaellenes béketábor alapját: a legyőzhetetlen szocialista tábort alkotják.
A szocialista forradalom előkészítésének időszakában a Párt harcában három fő szakaszt különböztetünk meg: az új irányvételnek (március-április), a tömegek m o z g ó sílásának (május-augusztus) és a roham közvetlen megszervezésének szakaszát. Az új stratégiai terven belül a taktikai mozdulatok változtak. A Bolsevik Párt taktikai lépései az előkészítés időszakának e g y - e g y szakaszában hajlékonyan és rugalmasan alkalmaz kodtak azokhoz a körülményekhez, melyeket a rohamléptekben haladó forradalom hónap- ról-hónapra teremtett. A Párt soron következő jelszavai ezeket a taktikai lépéseket fejezték ki. A harmadik kötet e g y e s cikkei a bolsevik taktika tanulmányozására rend- kívül alkalmasak. A VI. kongresszusoii elmondott: „Előadói beszéd a politikai helyzetről"
é s a petrográdi szervezet júliusi konferenciáján tett felszólalások kiváló példái annak, h o g y a lenini-sztálini taktika a helyzet, a változó körülmények elemzése alapján milyen pontosan é s rugalmasan határozza m e g a stratégiai terven belül a taktikai feladatokat.
A lenini-sztálini taktika a tömegek vezetésének tudománya. Ennek a tudománynak elsajátítása ma, amikor e g é s z dolgozó népünket fel kell sorakoztatnunk a szocializmus építésének és a béke megvédésének hatalmas feladataira, számunkra különösképpen fontos.
A harmadik kötet cikkei nagyban hozzásegítenek bennünket ehhez. Ezzel a taktikával érték el a bolsevikok, h o g y rövid 8 hónap alatt az orosz munkásosztály és a parasztság millióit felsorakoztatták a Párt jelszavai m ö g é és a forradalom útjára vitték.
Melyek a tömegek vezetése bolsevik tudományának jellemző vonásai? Soha nem szakad el a tömegektől. A dolgozókat saját tapasztalataik alapján vezeti el a Párt jel- szavainak megértéséhez. Állandóan épít a tömegek erejére, amelyben rendíthetetlenül hízik, kihasznál minden legcsekélyebb forradalmi erőt is, mely a győzelem kivívásához felhasználható. Állandó harcokban edzi a tömegeket („a forradalom éppen az ellenforra- dalommal vívta ütközetekben növekszik é s erősödik"), kíméletlenül, lépésről-lépésre le- leplezi az ellenséget a tömegek előtt, az ellenséggel soha nem egyezkedik, „az ellenség- gel harcolni kell, nem egyezkedni"). Rugalmas, hajlékony. Pontosan számol mindig az adott helyzettel. Megkülönbözteti a Párt vezetését a tömegek vezetésétől, következetesen biztosítja a Párt, mint élcsapat vezető, irányító, mozgósító szerepét.
A nemzetközi munkásosztály felszabadító harcának jelenlegi hatalmas kérdése: az imperialisták háborús terveinek szétzúzása, a béke megvédése. Ennek a világtörténelmi jelentőségű harcnak legfőbb ereje a kommunista pártok vezette nemzetközi munkásosztály, ideelógiai alapja: a proletár nemzetköziség eszméje. A kommunista pártok vezetésével az e g y e s államok munkásosztályai előtt az a feladat áll, h o g y a békéért vívott harcra felsorakoztassák a legszélesebb dolgozó tömegeket. A proletár internacionalizmus, tágab- bat: a dolgozók nemzetközi szolidaritása az az elemi erő, amely az imperializmus ellen győzelemre viszi a béke ügyét. Ez a harc viszi előre a szocialista világforradalom zászló-
ját. hozza közelebb a vflágimperializmus v é g l e g e s bukását.
155
Ennek a harcnak az a stratégia és taktika az alapja, amelyet Lenin és Sztálin az Októberi Forradalom előtt kidolgozott és alkalmazott és amely győzelemre vitte a boi sevikok harcát, a szocialista forradalom ügyét. A Párt minden taktikai lépését áthatotta az a feladat, hogy az e g é s z dolgozó népet e g y népi forradalom keretében a forradalmi proletartiátus köré tömörítse, mely a Párt vezetésével győzelemre viszi a dolgozók ügyét. Az orosz dolgozók békeakaratát, az elnyomott oroszországi nemzetiségek sza- badságmozgalmát a bolsevikoknak sikerült a proletariátus szocialista forradalmi mozgal- mával egyesíteni, e g y széles népi forradalmat létrehozni. S az orosz proletariátus harcát Lenin és Sztálin vezetésével a bolsevikok mindig összekötötték a nemzetközi munkás- osztály vezette dolgozók harcával. Soha e g y pillanatra sem tértek le a proletár nemzet- köziség útjáról. Sztálin elvtárs ezt írta: „Az orosz forradalom nem különálló valami Lényegileg ö s s z e f ü g g a nyugati forradalmi mozgalommal. Sőt, része a világproletáriátus nagy mozgalmának, amely arra hivatott, hogy megsemmisítse a világkapitalizmus leg- mélyebb alapjait. Teljesen érthető, hogy forradalmunk minden e g y e s lépése elkerülhe- tetlenül válaszhullámot vált ki Nyugaton, minden e g y e s győzelme a forradalmi világ- mozgalom megélénkülését és növekedését vonja maga után, a világ munkásait a tőke elleni harcra ösztönzi.
Az imperializmus ellen a szocialista forradalom győzelmét biztosító bolsevik straté- giát és taktikát tanulmányozhatjuk a harmadik kötetben. Ezek a művek a mai imperialista- eilenes békeharc feladatait tekintve, rendkívül tanulságosak számunkra.
Ennek a világtörténelmi jelentőségű harcnak vezetője és győzelmének legfőbb biztosítéka a Szovjetúnió és a szovjet nép élén Sztálin elvtárs.
к
S V O B O D A — T U C K O V A - SVOBODOVA:
Ez történt februárban. Athenae- um. N. V. 206. oldal.
Három fiatal prágai újságíró —• közü- lük kettő nő — állította össze ezt a rend- kívül érdekes, változatos formában elő- adott könyvet. Filmszerűen peregnek az olvasó előtt a nagy események; a cseh- szlovák nép diadalmas nyolc napja, 1948 februárjában.
A szerzők a fővárossal és annak dolgozó népével együtt élték át ezeket a napokat.
1948 februárja pontot tett annak a politi- kának végére, melyet a csehszlovák bur- zsoázia úgyszólván az ország megalakulása óta folytatott. Az első világáború után
— a g y ő z t e s n a g y antant lett a csehszlo- vák burzsoázia védnöke és a csehszlovák ipar ura.
A h o g y erősödött a német imperializmus, ugyanúgy erősödött a cseh és a szlovák burzsoázia soraiban a hitlerizmussal való együttműködés áramlata. Végül inkább el- adták az ország függetlenségét, attól rettegve, hogy a dolgozó nép a szövetsé- g e s Szovjetúnióra támaszkodva védi m e g hazáját.
A német fasiszta megszállás alatt a csehszlovák burzsoázia egyszerre két va- sat tartott a tűzben, —• egyrészt kiszol- gálták Hitlert; lefölözve a háborús terme- lés hasznát, — másrészt Londonban vár- ták a háború v é g é t és az angolszász győ- zelmet. Nem véletlen, hogy Csehszlovákia gazdasági helyzete 1948 februárjáig fokról-
lf)6
tokra romlott; az országban nacionalista izgatás folyt. Ezek a tervek m é g a II. vi- lágháború alatt, Londonban kovácsolódták.
Az 1948-as' februári reakciós puccskísér- let fontos szerepet játszott az imperialis- ták háborús terveiben.
A szerzők a rohanó eseményekből ki- emelték a legfontosabb nyolc napot é s időrendi felsorolásban tárulnak elénk a vál- tozó képek. —• Az Orion gyári tüntetést, az 'üzemi tanácsok kongresszusát, az iz- galmas parlamenti összecsapásokat, az új kormány lelkes fogadtatását, a munkás- milliók felvonulását együtt éljük át a sze- replőkkel.
1948 februárja bebizonyította, hogy az imperialista puccskísérleteket a legszélesebb dolgozó tömegek e g y s é g e s megmozdulása meghiúsíthatja. A Csehszlovák Kommu- nista Párt szavát követve úgyszólván az e g é s z csehszlovák nép megmozdult, hogy megvédje azt a szabadságot, melyet 1945 májusában a Prágát felszabadító szovjet harcosok hoztak meg. Ezért helyes és ta nulságos elolvasni ezt a könyvet, hiszen a csehszlovák nép döntő februári győzelme megszilárdította azt a barátságot, mely Csehszlovákiát a Szovjetúnióhoz és a népi demokráciák államaihoz fűzte. Ennek kö- szönhető, hogy az ott élő magyarság e g y e n j o g ú társa lett az ország többi dol- g o z ó millióinak.
Ez a győzelem teremtette m e g az elő- feltételeit annak a szerződésnek is, mely Magyarország és Csehszlovákia népeinek örök, megbonthatatlan s z ö v e t s é g é t pecsé- teli m e f t K. Gy.
