A kriminálstatisztika fejlődésének néhány jellemzője

(1)

A KRlMlNÁLSTATlSZTIKA FEJLÓDÉSENEK NÉHÁNY JELLEMZÓJP

DR. DÁVID GÁBOR

A tanulmányban nem évszázadokra, mindössze a múltnak egy rövid. ugyan—

akkor hozzán—k közel álló részére kívánok visszatekinteni. Másfél évtized kriminál—

statisztikai vonatkozású eseményei közül elsősorban — de nem kizárólag — azokat kívánom áttekinteni. amelyek az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi sta- tisztikával kapcsolatosak. A hasznosítható tapasztalatok feltárása. a további fejlesz- tés és előrelépés megfelelő megalapozása érdekében érdemes és szükséges átte-

kinteni ezt az időszakot.

A kriminológiai. kriminálszocio—lógiai kutatások. kriminálstatisztikali vizsgálódá—

sok fellendülésével párhuzamosan, a társadalmi—gazdasági fejlődés eredménye—

ként az 1960—as évek elejétől mind határozottabban és egyre elodázhatatlanabbul jelentkezett a korábbiaknál gazdagabb információkat nyújtó kriminálstatisztilkai megfigyelési rendszer kidolgozásának és bevezetésének az igénye. Az új megfigye- lési rendszertől azt várták, hogy biztosítsa a bűnözés megismerését és más társa- dalmi jelensége—kkel összefüggő tudományos igényű elemzését, a bűnözést elősegítő.

kiváltó okok és körülmények felderítését és feltárását, a szocialista törvényesség ér- vényesülésének, a jogpolitikai célok megvalósulásának. továbbá a bűnüldözés ha- tékonyságának a figyelemmel kísérését, a bűnüldöző és igazságszolgáltató szer- veknek — a felsoroltakon alapuló -— megalapozott, az aktuális helyzethez megfele- lően igazodó irányítását. A kitűzött cél -— a felsorolt igények érvényesítése mellett

— az egységes megfigyelési, feldolgozási és tájékoztatási rendszer bevezetése és működtetése volt.

Az új és egységes kriminálstatisztika kidolgozásában együttműködtek a bűn- üldöző és az igazság'szolgáltató szervek. a Központi Statisztikai Hivatal, az egyete- melk és tudományos intézetek munkatársai. a bűnüldözés gyakorlati és elméleti szakemberei.

Az előkészítő munkák után az új statisztikai megfigyelés az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika (a továbbiakban: egységes kriminál'statisztika) be—

vezetésére 1964. január 1—én került sor.1 Ez a statisztika újszerű volt mind az alap—

elveket, mind az adatgyűjtés rendszerét. mind a feldolgozás módját tekintve. Lehe-

tővé tette a megismert (vagy másként: az ismertté vált) bűnözés cselekményi és

(részben) személyi oldalának egyidejű és teljes körű megfigyelését. a bűnüldözés

' A tanulmány a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Stotisztikatörténeti Szakcso—

portjc'mak 1977. május 31. és június 2. között, Salgótarjánban tartott XV. Vóndorüiésén megvitatott előadás alapján készült.

* Az új kriminólstatisztikai megfigyelési rendszer bevezetéséről dr. Lázár Bertalan számolt be (40).

(2)

DR. DÁVID: A KRlMlNÁLSTATlSZTlKA

77

és a bűnözés elemzéséhez szükséges információk egyszerre és egységes elvek sze—

rinti összegyűjtését. az egyéni kérdőívek adatainak elektronikus számítógépen tör-

ténő feldolgozását. Megteremtette a közös tájékoztatás lehetőségét és alapfelté—

teleit.

Az egységes kriminwálstatisztika bevezetése természetesen nem oldott meg egy—

csapásra minden problémát. Az alábbiakból is kitűnik. hogy sokrétűen jelentkeztek a megoldásra váró feladatok is. Hozzá kellett kezdeni az egységes fogalomrendszer kidolgozásához. Ezzel párhuzamosan jelentkezett az elemzési módszertan gazdagí- tásának igénye. Megoldásra váró feladat volt a tájékoztatás megfelelő formáinak és módozatainak kialakítása. Vissza—visszatérő igényként jelentkezett és továbbra is jelentkezik a statisztikai megfigyelési rendszernek egyrészt a jogszabályi változások—

hoz. másrészt a folyamatosan fejlődő gyakorlati igényekhez és elméleti követelmé- nyekhez való igazítása. Mindezek mellett még ma is napirenden kell tartani a bűn- tető bírósági statisztika, valamint az egységes kriminálstatisztika 'közelítésének, in—

tegrálásának a kérdését.

A FOGALOMRENDSZER EGYSÉGESlTÉSÉRE IRÁNYULÓ TÖREKVÉSEK

Az egységes kriminálstatisztikaí megfigyelés bevezetését megelőző, de még a bevezetését követő években is az volt az általános gyakorlat. hogy a bűnözés ter- jedelmét, intenzitását a jogerősen elítéltek számával vagy gyakoriságával fejezték ki, az ilyen adatok segítségével vizsgálták a kriminalitás dinamikáját. Az elítéltekre vonat—kozó adatok felhasználásával elemezték a bűnözés szerkezeti összetételét, és vizsgálták az oksági összefüggéseket is. Egyes szerzők .,a bűnözés látható, a statisztika által felmérhető terjedelmének" bemutatására törekszenek, .,a bűnözés sta—

tisztikaílag látható oldalát" elemzik, döntően a jogerősen elítéltek, néhány vonat—

kozásban pedig a gyanúsítottak. a vádlottak. a nyomozásmegszüntetések adatai alapján (41). Olyan adatot használnak, ami rendelkezésre áll. de nem állítják azt, hogy ez a legjobb (20). Találkozhatunk azonban a szakmai folyóiratokban olyan állásponttal is. miszerint: ,,Nem csupán azért dolgoztam fel éppen a bírósági sta- tisztikát. mível teljes adatanyagot nyújtó más nyilvántartás nem állt rendelkezé- semre, hanem azért is. mivel meggyőződésem szerint a bűnözési intenzitás megha—

tározásának alapját megnyugtatóbban szolgálja a jogerős elítéléseket tartalmazó bírósági statisztika. mint az ügyészségi vagy rendőrségi statisztikák, melyekben számos olyan ügy is szerepel. amely a bíróság előtt felmentéssel végződik, vagy esetleg már az ügyészségi vagy rendőrségi eljárás későbbi szakaszában tisztázódik

az. hogy az eljárás tárgyává tett cselekmény nem képez bűncselekményt." (28)

Mások (24) a jogerősen elítéltek, továbbá a terheltek adatai mellett részleges felvételek adatait is elemzik. Reprezentatív felvételekkel, s ezek adatainak krimi- nálstatirsztikai elemzésével találkozunk ebben az időben (43), (45). A rétegezett kiválasztással vett mintában vagyon elleni bűncselekmény miatt elítélt 1000 olyan személy adatai szerepeltek, akiknek ügyét elsőfokon a budapesti kerületi bíróság tárgyalta, és az ítélet 1961-ben emelkedett jogerőre. E tanulmányok kapcsán alakult ki hazánkban először nyílt vita — folyóiratok hasábjain —- abban a kérdésben, hogy a jogerősen elítéltekre vonatkozó adatok alkalmasak vagy sem a bűnözés terje—

delmének, dinamikájánalk értékelésére. ,.A bűntettek miatt jogerősen elítélt sze- mélyek évi száma az ismert bűnözés értékelésére a legkevésbé alkalmas" jelenti ki határozottan az idézett tanulmányok bírálója (26). A szerzők álláspontjuk védel-

mében, a kritikai észrevétele—kre válaszolva kifejtik: ,,A bűnözés egész terjedelme

szempontjából különösen történeti jellegű, nagyobb időszakokat felölelő idő-

(3)

78 DR. DÁVID GÁBOR

szakoknál a bírósági statisztika anyaga nemcsak nélkülözhetetlen, hanem egyetlen rendelkezésre álló forrásanyag is" (44).

Ebben az időszakban még igen gyakori, hogy a bűnüldöző szervek az elrendelt vagy befejezett nyomozások. a gyanúsítottak. a vádemelések stb. számadatai alap—

ján ítélték meg a bűnözés terjedelmét. mozgását. Az egységes kriminálstatisztikai

megfigyelés adatai időközben gyűlnek, feldolgozásra kerülnek, és az elemzésekhez

hasznosítják őket. A szakfolyóiratokban most már megjelennek olyan tanulmányok.

amelyek az egységes kriminálstatisztika adatainak felhasználására hívják fel a fi-

gyelmet (54). *

Az egységes kriminálstatisztika néhány éves adatainak birtokában a bűnözés méréséről élénk vita bontakozott ki. A vita résztvevői — sok oldalról közelítve a kér- dést -- azt kutatták: melyik a bűnözés terjedelmének mérésére, reális bemutatására

legalkalmasabb statisztikai mutató. A vitában még igen színes és széles az állás- pontok skálája (51), (21), (16), (9), (29), amikor a Belügyminisztérium és a Legfőbb

Ugyészség közös gondozásában megjelent .,Tájékoztotó a bűnözésről és bűnüldö—

zésről, 1967" című kiadványban található meghatározásokat alkalmazva. sza—kiro—

dalmi publi'kációban először olvasható az ismertté vált bűntett és a bűnelkövető fo—

galma (10).

A polémia nemcsak a szakmai irodalomban, hanem vitaüléseken is folyt. A bűnözés statisztikai mérésének kérdését az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Kriminológiai Munrkaközössége is megvitatta. 1968; április 26—i ülésén. A vitaindító előadás (4) közzététele után ismét széles körű eszmecsere

alakult ki'(42), (22). (56). (25). Mindezek eredményeként egyértelműen meghatá-

rozták. és általánosan elfogadták az ismertté vált bűntett, a ma hatályos büntető- jog terminológiájának megfelelően az ismertté vált bűncselekmény fogalmát. Ez azonban, amint a vita során is nyilvánvalóvá lett, a statisztikai megfigyelés eltérő rendszere miatt nem terjeszthető ki a magánvádas b'űncselekményekre.

Ma már csak kevesek által vitatott az az álláspont, hogy a bűnözés terjedel- mének kifejezésére az adott évben ismertté vált közvádas bűncselekmények szám—

szerű összege a legalkalmasabb. Ezen mutatók idősorba rendezése teszi lehetővé a bűnözés tendenciáinak elemzését is. Ugyanakkor nyilvánvaló az is. hogy a bünözés szerkezeti összetételének. továbbá az oksági kapcsolatoknak a vizsgálata nem nél—

külözheti az egységes kriminálstatiszti'kában a személyi oldalról gyűjtött és más bűnügyi statisztikák (büntető biróságok statisztikája, reprezentativ megfigyelések stb.) egyéb információit sem.

A bűnözés az ismertté vált bűncselekményekkel cselekményi oldalról mutatható be. Ennek a negativ társadalmi tömegjelenségnek azonban személyi oldala is van.

A gyanúsítottak, (: terheltek. a megvádoltak vagy a jogerősen elítéltek száma azonban éppúgy nem alkalmas a megfelelő közelíté'sre itt, mint a cselekményi oldalan a nyomozáselrendelésezk. —befejezések. vádemelések stb. száma. Már a korábban ismertetett vita első szakaszában nyilvánvaló volt. hogy az ismertté vált bűn'cse- lekményhez hasonlóan célszerű az ismertté vált bűnelkövető fogalmát is megha—

tározni, s az elemzésekhez ezek adatait alkalmazni. A definiálásnak elméleti aka—

dálya nem volt (11). (49), a fogalmat azonban — a megfigyelés korlátai miatt -—

nem lehetett valós tartalommal megtölteni. Az egységes kriminálstatisztika megfi- gyelési egysége ugyanis 1974. január 1. előtt a ter'heltté nyilvánított gyanúsított volt.

Ennek következtében nem terjedt ki az adatszolgáltatási kötelezettség azokra a- sze—

mélyekre. akikkel szemben a bűncselekmény elkövetésének megállapítása mellett

— a büntetőeljárási jogszabály rendelkezéseinek megfelelően —- a nyomozást meg—

tagadták. Az elméleti követelményeknek megfelelő feltételeket —— e körben — Csak

(4)

A KRIMINALSTATISZTIKA

; 79

az egységes kriminálstatisztikai megfigyelés továbbfejlesztésével sikerült megterem- teni (14), (2). Célszerűnek látszott azonban a továbbfejlesztést követően is átmene- tileg a szűkebb körű elkövetői fogalom használata, mert csak ez tette lehetővé az összehasonlítást a korábbi évek adataival, az idősorok folytatását. A továbbfejlesz- tett megfigyelési rendszerben ma már több év adatai gyűltek össze. s ez indokolttá teszi a szélesebb s egyben reálisabb fogalom alkalmazására való áttérést.

A bűnözés megismerhetősége, egzakt módon történő mérése jelentős elméleti kérdés. Jól szemlélteti ezt az élénk vita is, amely ebben a kérdésben kialakult. s melyet a korábbiakban megkíséreltünk vázlatosan ismertetni. A kép teljességéhez hozzátartozik, és a kérdés fontosságát szemlélteti. hogy az adott időszakban egy kandidátusi értekezés is ezt választotta tárgyául (1). A disszertáció természetesen -— jellegénél fogva — mélyebben és egyben szélesebben közelítve dolgozta fel ezt a kérdést.

A fogalomrendszer egységesítésére irányuló törekvések nem korlátozódtak csu- pán az ismertté vált bűncselekmény és az elkövető fogalmi definiálására. Jelentő—

sek azok a törekvések is, amelyek a bűncselekmények sajátos csoportositására irá- nyultak.

A bűncselekmények ún. elsődleges csoportosítását elvégezte maga a jogalkotó, amikor a Büntető Törvénykönyv különös részét fejezetekre osztotta. A védett jogi tárgy alapján azonos fejezetekbe kerültek a hasonló bűncselekmények. A törvényi csoportosítás alapján teszünk különbséget az államigazgatás és az igazságszol- gáltatás. a közbiztonság és a közrend, a személy, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni és más bűncselekménycsoportok között.

Az eltelt másfél évtizedben a kriminológiai és a kriminólstatisztikai gyakorlatban a törvényi csoportosítás mellett polgárjogot nyert az ún. kriminológiai jellegű cso- portképzés is. Az erőszakos. garázda jellegű bűncselekmények2 sajátos csoportjában például olyan jogsértések válnak ,,csoporttársa-kká". mint a hivatalos személy el—

leni erőszak. amely az államigazgatás és az igazságszolgáltatás elleni bűncselek- mények törvénykönyvi csoportjába tartozik: a garázdaság. amelyet a közbiztonság és a közrend elleni bűncselekmények csoportjába soroltak; az emberölés, a testi sértés. amelyek a személy elleni bűncselekmények között találhatók; a család. ,az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közül az erőszakos nemi közösü—

lés. A vizsgált időszakban a törvénykönyvi csoportosítástól többé-kevésbé eltérő kriminológiai bűncselekménycsoportok definiálása is megtörtént. Ennek következ—

tében beszélünk ma közúti közlekedési, gazd-asági, korrupciós, vagyon elleni stb.

bűncselekménycsoportokról.3

AZ ELEMZÉSI MÓDSZERTAN GAZDAGODÁSAV

A kriminálstatisztika elemzési módszertana közel sem volt, s még ma sem olyan gazdag, mint számos más társadalom-, illetve gazdaságstatisztikáé. A statisztikai elemzési módszerek közül többnyire csak az egyszerűbbek kerültek alkalmazásra.

Olyanok. mint a dinamikus. a megoszlási és az intenzitási viszonyszámok, a grafikus ábrázolás, a trendszámítás mozgó átlagolással. Közismert ugyanakkor, hogy egy- részről egy sza'kstatisztika fejlettsége. másrészről az általa alkalmazott elemzési módszertan. a kialakított mutatószámok összefüggnek egymással./*

3 A definiála's kérdésével (15) és (23) foglalkozik.

3 A különféle kriminológiai megfogalmazású bűncselekménycsoport definíciáit a Belügyminisztérium és a Legfőbbtartalmazzák.ügyészség kiadásában évenként megjelenő ,,Táje'koztató (: bűnözésről" című kiadványok rendszeresen '5 ..Egy statisztika fejlettségét az mutatja meg, hogy milyen széles skáláját alakította ki (: mutatószámok- nak. és ezek mennyire alkalmasak a tárgy körébe vágó jelenségek tanulmányozására." (20)

(5)

80 DR. DÁVID GÁBOR

A korábbiaknál gazdagabb információkat nyújtó, egységes kriminálstatisztikai megfigyelési rendszer kidolgozására irányuló törekvéssel párhuzamosan erősödtek azok a törekvések is, amelyek az elemzési módszertan színesebbé tételét célozták.

Az új kriminálstatisztikai adatgyűjtés eredményeként a korábbiaknál már megfe- lelőbb adatok álltak rendelkezésre. Az igények erősödése és az egyre szélesedő adatbázis együttesen sürgette a sokrétűbb elemzési módszertan kialakítását. Az erre irányuló törekvéseket jól tükrözi a szakirodalom élénkülése. A különböző fo- lyóiratokban gyakoribbá váltak a módszertani kérdésekkel is foglalkozó tanulmá—

nyok. A folyóirati publikációk mellett kézikönyvek. egyetemi és főiskolai jegyzetek jelentek meg, tudományos fokozat elnyerését célzó értekezések foglalkoztak ide vágó kérdésekkel (18), (35). (55).

Több tanulmány -- különféle módon közelítve a kérdést -— a kriminalitás méré-

sének statisztikai módszereivel foglalkozik. Az egyik közelitési mód az indexmódszer kriminálstatisztikai alkalmazásának kísérlete. amely hosszabb-rövidebb szünetek

után többször is vissza-visszatérően jelentkezik (19). (39), (53), (7), (46). Az in- dexmódszer alkalmazása több publikációban szélesebb értelmezést nyer.

Más módszertani kísérletek is irányultak a bűnözés mérésére. Közülük az egyik

a kriminalitási arányszámok standardizálásával foglalkozik, továbbá ezzel párhu- zamosan az évjárat szerinti indikátor kialakítása során először tényleges korspeci—

fikus kriminalitási arányszámokot számol: ezt követően leírja a feltételes kriminali- tási arányszámokat, majd a tényleges arányszámok mérésével fejezi be az elemzést

(20), (35).

Ismét más módszerrel közelíti a bűnözési intenzitás mérésének kérdését az a

szerző (47), aki a kriminalitási arányszámok elvetését s a bűnözés sűrűségi mutató—

jónak a bevezetését javasolja. A bűnözés sűrűségi mutatóját az ismertté vált bűn—

cselekmények és a terület hányadosaként definiálja, az egy négyzetkilométerre jutó ismertté vált bűncselekmények számával fejezi ki.

Ugyancsak a kriminalitási arányszámok bírálatából indul ki az a fejtegetés (48), amely a népsűrűség és a bűnözés méretei közötti összefüggést vizsgálja. A

szerző rangkorrelációs számításokkal. a regressziós egyenes állandóinak kiszámítá-

sával végzi az elemzést. Különbséget tesz az általa állandó rétegnek nevezett helyi lakosok bűnözése, valamint a nem helyi lakosok (változó rétegnek nevezi őket) bű- nözése között.

A bűnözés szerkezetének vizsgálatával hagyományos módon is foglalkozik a

szakirodalom (38), (12), de találkozunk olyan törekvéssel is. amely a matematikai statisztika eszköztárának igénybevételével. egzaktabb módon közelíti a kérdést (31), (33). A szerző a korszerkezet vizsgálatához. elemzéséhez jelentős matematikai sta—

tisztikai apparátust alkalmaz. Munkájában a tapasztalati kriminalitási valószínűség meghatározását az elméleti kriminalitási valószínűség meghatározása követi. Az elemzés eredményeként készül — hazánkban első ízben —— a kriminalitási tábla. Ez

jó alapul szolgál rövid távú előrejelzések készítéséhez is.

A matematikai statisztika módszereinek szélesebb körű alkalmazása a kriminál-

statisztikában egyrészt általános igényként is megfogalmazódik (5), másrészt -—

mint az a korábbiakból is kitűnik — konkrét. eseti, módszertani kérdésként is jelentkezik. A bűnözés középpontjának és súlypontjónak meghatározása matematikai statisztikai módszereket igényel (32). Hasonló a helyzet a sztochasztikus kapcsola- tok vizsgálatánál is, amire döntően területi sorok felhasználásával került sor (6).

(3). A Bács-Kiskun megyei adatok elemzése során alkalmazták először az oksági összefüggések mérésére a rangkorrelációs számítása-kat. Ugyancsak e kérdéskörben kell utalni arra is. hogy ebben az időszakban került sor a faktoranalizis kriminál-

(6)

A KRlMlNÁLSTATISZTlKA

81

statisztikai alkalmazására a fiatal korosztályok bűnözése és a társadalmi—gazda-

sági fejlődés összefüggéseinek feltárása során (50).

Az egységes ikriminálstatisztika nyújtotta lehetőségeket hasznosítja az egyik szerző a latens bűnözés mérésének, becslésének statisztikai elemzési módszereit keresve (17). Álláspontját összegezve kifejti, hogy az ismertté vált bűncselekmények adataiból. a bűncselekmény elkövetésétől a feljelentés megtételéig eltelt idő elem- zése alapján következtetést vonhatunk le a latens bűnözés összetételére, jellegze- tességeire, sajátosságaira.

, , -

Az eddig felsorolt statisztikai elemzési módszerek többsége a bűnözés ponto- sabb leírását, mélyrehatóbb megismerését tűzte célul. Találhatók azonban olyan módszertani próbálkozások (8) is. amelyek a büntetőeljárás elemzésének kérdé- seivel foglalkoznak.

A TÁJÉKOZTATÁS HELYZETE

Az egységes kriminálstatisztikai megfigyelés megszervezését és bevezetését követően a fogalomrendszer egységesítésére, az elemzési módszertan gazdagítá- sára i-rányuló törekvéssel párhuzamosan az adatok közzététele, a tájékoztatás kér-

désében is sikerült előbbre lépni. '

Az egységes kriminálstatisztika bevezetését követő első években a kriminálsta- tisztika adatait felhasználva a Legfőbb ügyészség Titkársága szerkesztett tájékoz—

tatókat. 1967-től a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ugyészség közösen szerkeszti e tájékoztatókat. és évenként teszi közzé azokat. A tájékoztatók a bűnözés, illetve a bűnüldözés helyzetéről adnak áttekintést. Az első közösen kiadott tájékoztató be- vezetőjében ez olvasható: ,, . .. az elmúlt években a Legfőbb Ugyészség Titkársága által készített éves tájékoztatók hasznosak voltak, elősegítették a rendőri és ügyészi szervek bűnözést és bűnüldözést értékelő munkáját, támpontot nyújtottak a felada—

tok meghatározásához. Ez alkalommal első ízben kerül sor a Belügy'minisztérium és a Legfőbb ügyészség közös kiadásában éves Tájékoztató közreadására, melynek tartalma — az állandó fejlődés igényeivel és az egységes értékelési módszerek fo—

kozatos megvalósításával összhangban — az elmúlt években kiadott tájékoztatóknál részletesebben mutatja be a bűnözés és bűnüldözés 1967. évi adatait'f (52)

A tartalmi gazdagodás eredményeként a tájékoztatók 1970 óta két kötetben jelennek meg. Az egyik kötetben a bűnözés, a másikban a bűnüldözés adatai. je- lenségeinek elemzése található. Ezek a kiadványok a bűnüldöző és az igazságügyi szerveken kívül eljutnak mindazokhoz az intézményekhez, amelyek a bűnözés, a bűnüldözés, a jogalkalmazás kérdéseivel hivatalból foglalkoznak (egyetemi tan- székek. tudományos intézetek stb.). Ezenkívül az ügyészi és a rendőri szervek féléves időközökben kapják meg azokat az adattárakat. amelyeket helyzetelemzésekhez és ezek alapján kialakuló intézkedések. döntések előkészítéséhez hasznosítanak, * ;

Az egységes kriminálstati—sztika főbb adatait 1968 óta közzéteszik a/statisz'tikai évkönyvekben is.5 A Központi Statisztikai Hivatal minden évben felhasználja azé—'gy—

séges kriminálstatisztika adatait is abban a kiadványában, amely az igazságügyi statisztikák felhasználásával részletesen elemzi a bűnözés és a büntetőeljárások helyzetét.

Itt kell utalni arra is, hogy az utóbbi években rendszeressé váltak a bűnözés helyzetéről, illetve a bűnüldözés eredményeiről és problémáiról a lakosság széles rétegeihez szóló sajtótájékoztatók. Ezek funkciója a tájékoztatáson túl, hogy tár—

5 Első alkalommal a Statisztikai Évkönyv. 1968. c. kötet (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1969.) 457—458. oldalán jelentek meg az egységes kríminálstatisztika főbb adatai.

6 Statisztikai Szemle

(7)

82 DR. DÁVlD GÁBOR

sadalmunk széles rétegeit mozgósítsa a bűnözés elleni harcra. Nyilvánvaló, hogy az ebben való részvétel tájékozottságot igényel.

A kép teljességéhez hozzátartozik az is. hogy néhány éve a Központi Statisz-

tikai Hivatal kezdeményezte egy idősorokat tartalmazó kriminálstatiszti'kai adattár

összeállítását és megjelentetését. A kiadvány a büntető bíróságok statisztikájának több mint száz éves, továbbá az egységes kriminálstatisztika több mint egyévtizedes idősorait tartalmazta volna. Nem a Központi Statisztikai Hivatalon múlott, hogy ez a hasznos kezdeményezés mind ez ideig nem realizálódott.

AZ EGYSÉGES KRlMlNÁLSTATlSZTlKA TOVÁBBFEJLESZTÉSE

Az egységes kri—minálstatisztika bevezetésekor számos vonatkozásban új volt, és alapvetően különbözött a korábbi bűnügyi statisztikáktól. Az alapos. körültekintő

előkészítés ellenére már a megfigyelé s bevezetését követő első hónapokba n magya—

rázatot igénylő kérdések fogalmazódtak meg. A megfigyelés gyakorlati végrehajtása során olyan tapasztalatok is összegyűltek, amelyek különféle kérdések értelmezését.

módosítások bevezetését igényelték. Közülük a legjelentősebb az ún. egyszerű és a betöréses lopások pontos kriminálstatisztikai meghatározása és egymástól való elhatárolása, továbbá a jobb rendszerezhetőség érdekében a korábbi háromjegyű helyett az egyes bűncselekmények négyjegyű kódszámmal történő jelölése. Az első év tapasztalatai alapján a kiigazításokra és az új egyéni kérdőívek bevezetésére

1965. január 1-től került sor.

A tapasztalatok elemzése alapján olyan álláspont alakult ki, miszerint az első év során felmerült problémák az adatszolgáltatás pontosságára is hatással lehet- tek. Ezért az egységes kriminálstatisztika idősoraiból az 1964. évre vonatkozó ada—

tokat rendszerint elhagyjuk, azokot általában az 1965. év adataival kezdjük.

Az 1966. évi 16. számú törvényerejű rendelet olyan új jogintézményeket vezetett be — a kioktatás, a nyomozás teljesítésének mellőzése, a vádirat és tárgyalás kitű—

zése nélküli bíróság elé állítás stb. —. amelyek statisztikai megfigyelése feltétlenül szükséges volt. Időközben nyilvánvalóvá vált az is. hogy a terheltek életkorára vo- natkozó adatszolgáltatás nem felel meg a büntetőjogi igényeknek. Addig ugyanis az életkort a születési évszám két utolsó számának kádjelként való alkalmazásával

kellett jelölni.

Büntetőjogunk a bűncselekmény elkövetésekor betöltött életkorhoz fűz külön-

féle jog'következ—ményeket. A Btk. 20. §-a például így rendelkezik: ,,Nem büntethető.

aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét még nem töltötte be." A 36. § [1/ bekezdésében ez olvasható: "Halálbüntetés csak azzal szemben alkalmazható, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte." A 85. § /1/ be- kezdése igy hangzik: .,A büntető törvény alkalmazásában fiatalkorú. aki a bűncse- lekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét meghaladta. de tizennyolcadik élet- évét még nem töltötte be."

Mindezek szükségessé tették a kitöltési szabályok igazítását, amelyek értelmé- ben — 1967. január 1-től -— a bűncselekmény elkövetésekor betöltött életkort kell kádjelként alkalmazni. A büntető jogszabály változása. valamint a gyakorlati ta—

pasztalatok együttesen indokolták az adatgyűjtés módosítását.

A bűnözési adatok területi (megyénkénti, járásonkénti, városonkénti) csoporto- sítása több szempontból fontos. A különböző területi egységek bűnözési fertőzött—

ségének, kriminalitásának összehasonlításából, az azonosságok és különbözőségek elemzéséből például az okok és indítékok vonatkozásában is hasznos információkat nyerhetünk. Minden egyéni kérdőív első rovatában azt a nyomozóhatóságot (rendőr—

(8)

A' KRIMINÁLSTATISZTIKA

83

kapitányságot, rendőr-főkapitányságot, illetve ügyészséget, főügyészséget) kell meg- jelölni. amelyik a büntetőeljárást lefolytatta. Ez az eljáró szerv. A területi csoporto—

sítás az első években ezen ismérv szerint történt. A gyakorlatban azonban nem min—

dig esik egybe a bűncselekmény elkövetési helye és az eljárást folytató nyomozó hatóság illetékességi területe. Nem is oly ritka. hogy egy személy három—négy megye területén követ el bűncselekményeket, míg végül az egyikben leleplezik és elfogják.

Megindul ellene a büntetőeljárás, és az eljáró hatóság a többi megyéből is ösz- szegyűjti a bűnügyi iratokat, egyesíti az ügyeket. és egy eljárásban folytatja le a nyomozást, a bizonyítási eljárást. A nyomozás befejezésekor kitölti a statisztikai kér- dőíveket.

A kriminálstatisztika adatainak területi csoportosítása korábban az eljáró szervek szerint történt. Ennek következtében azok a bűncselekmények is az eljáró megye adatai között szerepeltek, amelyeket más megyék területén követtek el. A terület bűnözési fertőzöttségének megítélésére csak ezt az adatot lehetett alkalmazni. En—

nek következtében az az abszurd helyzet is előfordulhatott, hogy egy-egy terület nyomozó szervei annak következtében, hogy eredményesebben dolgoztak. gyakran lepleztek le, fogtak el olyan bűnelkövetőket, akik nemcsak az ő területükön. hanem máshol is követtek el bűncselekményeket, a bűnözési fertőzöttség szempontjából

kedvezőtlenebb helyzetet jeleztek. A valóság megfelelő tükröztetésének igénye tehát

csorbát szenvedett.

4

Ennek az ellentmondásnak a feloldása. a bűnözés területi intenzitása tárgyila- gosabb, valósághű megállapítása érdekében a megfigyelést ki kellett terjeszteni a bűncselekmények elkövetési helyére. Az elemzési lehetőségek továbbmélyítése cél—

jából ezzel párhuzamosan kiterjed az adatgyűjtés a bűnelkövető lakóhelyére is.

Ezekre az új ismérvekre 1969. január 1-től kell adatszolgáltatást teljesíteni. A kri- minalitás területi elemzését — mindezek következtében — valójában ez időtől lehet megalapozottnak tekinteni.

A Büntető Törvénykönyvet módosító és kiegészítő 1971. évi 28. számú törvény—

erejű rendelet alapján új bűncselekményi nómenklatúra megszerkesztése vált szük—

ségessé. Alkalmazására 1972. január 1-től került sor. Ezzel egyidőben lehetőség nyílt arra is. hogy a bűncselekmények elkövetési módszereinek és körülményeinek kulcs- számjegyzékét is a megváltozott helyzethez igazítsuk.

Az eddigi legátfogóbb. a megfigyelési rendszer alapvető továbbfejlesztését jelentő változtatásra 1974. január 1-ével került sor. A módosítás időpontját az új Büntetőeljárási Törvény, az 1973. évi I. tv. hatálybalépése, tartalmát pedig a jogi rendezés módosulásai. valamint a módszeresen összegyűjtött és elemzett gyakor-

lati tapasztalatok szabták meg (14). (2).

A legdöntőbb változtatás volt a megfigyelés kiterjesztése személyi oldalon. A megfigyelési egység korábban a terheltté nyilvánított személy. azóta pedig a büntető feljelentés vagy a nyomozás adatai alapján a bűncselekmény elkövetésével ala—

posan gyanúsítható személy, 'vagyis a gyanúsított. Ezen túl még számos új ismérvre

terjed ki a megfigyelés.6 Ilyen:

a védő részvétele és tevékenysége a nyomozásban.

a társas bűnelkövetés és a bűnszövetség, a büntetőjogi előélet további részletezése.

0 mozgóbűnözés és az utazó bűnözők, a fiatalkorúakra vonatkozó sajátos adatok.

a nyomozás jellege.

a nyomozás eredményessége,

5 Részletes tájékoztatást ad minderről (13).

6—

(9)

84 DR. DÁVID GÁBOR

f a' bűncselekmény elkövetésének ideje,

,a bűncselekmény sértettje, károsultja, áldozata, a kármegtérülés módja stb.

A közel másfél évtizeddel ezelőtt bevezetett statisztikai megfigyelést, mint az az élhtondottakból is kitűnt, többször kellett módosítani a büntető jogszabályok válto- zása miatt. A változásokhoz általában olyan Lkorrekciók is kapcsolódtak. amelyeket a gyakorlati tapasztalatok igényeltek. A—módosítások, változtatások ismerete termé-

szetesen nemcsak a történeti hűSég szempontjából jelentős. Többségük egyben olyan tartalmi változást is jelentett, amelyekre az idősorok elemzése során feltét—

lenül figyelmet kell fordítani. Ennek elmulasztása téves következtetések, hibás ítélet—

alkotás forrása lehet; ' * , *

7 !

A_ kriminálstatisztika történetében —- véleményünk szerint — jelentősnek tekint;

hető az a másfél évtized. amelynek néhány eseményét most megkíséreltük fel—

idézni. Néhány kérdésben sikerült előbbre lépni, de az is nyilvánvaló. hogy még Számos feladat vár megoldásra. Befejezésül közülük csupán a büntető bírósági sto- tiSztilaa és az egységes kriminálstatisztika integrációjának a kérdésére kívánok utalni. Nem teljesen azonosak azok a funkciók, amelyeket az egyik és a másik rendszernek teljesítenie kell. Ezek külön—külön is fontosak. Találhatók azonban olyan érintkezési területek. amelyekla közelítésiltörekvések napirenden tartását igénylik.

lRODALOM

% , (1) Dr. Balázs József: A bűnözés mérésének elméleti alapkérdései. Acta Univ. Szegedíens. Jur. et Pol..

Tom. XIX., Faso. 1. Szeged. 1972. 100 old.

(2) Dr. Balázs József: Az egységes kriminálstatisztikoi rendszer továbbiejlesztése. Statisztikai Szemle.

1974. évi 6. sz. 566—574. olda , _ _ _

i'ws (3) Dr; Balc'ús József — Dr. Halász Kálmán: Igazságügyi statisztika. József Attila Tudományegyetem Allam— és Jogtudományi Kar. Szeged. 1974. 209 _old. (Kézirat.)

' (4) Dr. Borsi Zoltán: Gondolatok a bűnözés statisztikai méréséről. Statisztikai Szemle. 1968. évi 12. sz.

4795—12013. old. ' '

(5) Dr. Borsi Zoltán: Néhány) gondolat a bűnözés kriminálstatisztikai vizsgálatárói. Belügyi Szemle. 1971.

évi 2. szama—29. old. '

(6) Dr. Borsi Zoltán — Dr. Halász Kálmán: A bűnözés helyzete és okai Bács—Kiskun megyében. Belügyi Szemle. 1969. évi 2. sz. 3—13. old.

' (7) Dr. Borsi Zoltán -— Dr. Halász Kálmán: A bűnözés megismerésének statisztikai módszerei. Közgaz- dasági éslogi Kön kiadó. Budapest. 1972. 422 old. A

' ' (8) Csonka Ioz'sef — D'r. Vavró István: A büntetőeljárás időtartamának alakulása. Belügyi Szemle. 1965.

, évi 1. sz. 15—21. old.

(9) Csonka József — Dr. Vavró István: Észrevételek dr. Szilágyi József: .,A bűnözés értékelése" c.

tanulmányóhoz. Belügyi Szemle. 1968. évi 1. sz. 70—72. old.

(10) Dr. Dávid Gábor: A bűnözés és bűnüldözés helyzete. értékelése Veszprém megyében. Belügyi Szemle. 1968. évi 6. sz. 3—15. old.

l (11) Dr. Dávid Gábor: A bűnözés mérésének néhány kérdése. Belügyi Szemle. 1972. évi 2. sz. 21—26. old.

(12) Dr. Dávid Gábor: A bűnözés szerkezetének néhány jellemzője a Magyar Népköztársaságban. Bel—

ügyiLSz'emle. 1969. évi 6. sz. 3—14. old. ' ' *

_ (13) Dr. Dávid Gábor: Az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika új vonásai a büntető eljárás reformja tükrében. Megjelent: Kriminálstatisztika és kibernetika. Szerk.: dr. Dávid Gábor. BM Tanul-

mányi és Propaganda Csoportfőnökség. Budapest. 1976. 37—59. old.

(14) Dr. Dávid Gábor: Az egységes rendőrségi. ügyészségi bűnügyi statisztikai megfigyelés továbbfej- lesztése. Belügyi Szemle. 1973. évi 12. sz. 9—14. old.

(15) Dr. Dávid Gábor: Az erőszakos bűntettek alakulása és problémái. Belügyi Szemle. 1970. évi 7. sz.

3—12. old. .

(16) Dr. Dávid Gábor: Hozzászólás ,.A* bűnözés értékelése" cimű cikkhez. Belügyi Szemle. 1967. évi

12. sz. 65—69. old. _

(17) Dr. Diczig István: A latens bűnözés vizsgálatának lehetőségei és módszerei. Belügyi Szemle. 1971.

évi 2. sz. 16—23. old.

(18) Dr. Diczig István: A társadalmi tulajdon elleni bűnözés kriminológiai kérdései, különös tekintettel a csoportos elkövetési formákra. (Kandidátusi értekezés.) Budapest. 1975. (Kézirat)

(19) Duxné Nagy Katalin: Bírósági indexek. Magyar Jog. 1962. évi 10. sz. 470—472. old.

(20) Duxne' Nagy Katalin: A kriminalitás mérésének statisztikai módszerei. Belügyi Szemle. 1955. évi 8. sz. 56-64. old.

(21) Dr. Fekete Károly: A bűnözés alakulásának megítéléséről. Belügyi Szemle. 1967. évi 4. sz. 3—16. old.

(22) Dr. Folkmann Miklós: Megjegyzések a bűnözés statisztikai méréséhez. Statisztikai Szemie. 1969.

évi 5. sz. 520—522. old. ;

(10)

A KRlMlNÁLSTATISZTIKA

85

(23) Dr. Gönczöl Katalin: Az erőszak kriminológiai fogalma, az erőszakos bűntettek. Magyar Jog és;

Külföldi Jogi Szemle. 1970. évi 2. sz. 103—105. old.

(24) Dr, Györök Ferenc: A fiatalkorúak bűnözésének alakulása, okai és megelőzése. Belügyi Szemle;' 1964. évi 4. sz. 5—28. old.

(25) Dr. Halász Kálmán: A bűnözés megismerhetősége. Jogtudományi Közlöny. 197]. évi 6. sz.r 299—

304. old.

' '

(26) Dr. Halász Kálmán: Néhány észrevétel ,,A fővárosi vagyon elleni bűnözés krimináletiológíai vizs-' gálata"(27)c.Dr.tanulmányHeller Farkasegyes megállapításaira.Tamás: A bűnözésBelügyialakulásaSzemle.városokban1965. éviés1.községekben.sz. 72—76. old.Belügyi Szemle.: 1964.; évi 10. sz.

' '

(28) Dr. Heller Farkas Tamás: A hazai bűnözés intenzitásának vizsgálata. Belügyi Szemle. 1964. évi 3. sz. (29)5—19.Dr.old.Hoóz István: A bűnözésre vonatkozó, adatok elemzésének' néhány problémája.x BelügyiSzemIe., — . 1968. évi 3. sz. 55—60. old.

' ( ) (30) Dr. Kádár János: A kriminálstatisztika gyakorlati felhasználásáról. Belügyi Szemlé. 1971. évi 5.

sz. 46—48. old.

(31) Dr. Kovacsicsné Nagy Katalin: A bűnözés korstruktúrájának mérése. Belügyi Szemle. 1972. évi 12. sz. 17—27. old.

(32) Dr. Kovacsicsné Nagy Katalin: A bűnözés középpontja és súlypontja. Statisztikai Szemle. 1973. évi 4. sz. 371—382. old.

(33)(34) Dr.Dr. Kovacsicsne'KovacsicsnéNagyNagyKatalin:Katalin:ABűnözésibűnözés prognózisához,indexek. StatisztikaiBelügyiSzemle.Szemle.1975.1974.éviévi10.1. sz.sz.5l-—59. old.983—1001.

old.; 11. sz. HBO—1150. old.

(35) Dr. Kovacsicsné Nagy Katalin: A kriminálstatisztika módszereinek továbbfejlesztése. különös te-_

kintettel a kriminálinformatikára. (Kandidátusi értekezés.) Budapest. 1975. (Kézirat) ' * (36) Kriminalítósl táblák. Kidolgozta és a bevezető tanulmányt irta dr. Kovacsicsné Nagy Katalin. KSH Népességtudományi Kutató Intézet Közleményei 40. Budapest, 1974. 385 old.

(37) Kriminólstatisztiko. Szerk.: dr. Kovacsics József. BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség, Budapest. 1974. 345 old,

(38) Dr. Kulcsár Kálmán: Demográfiai tényezők jelentősége a bűnözésben. Demográfia. 1959. évi 2—3.

sz. 300—328. old.; 1960. évi 1. sz. 27—54. old.

, ,

(39) Dr. Labáth Jolán — Dr. Vigh József: A bűnözés dinamikájánok elemzése és az index-módszer;

Magyar Jog. 1965. évi 6. sz. 245—249. old.

(40) Dr. Lázár Bertalan: Az egységes. új rendőrségi és "ügyészségi bűnügyi statisztika. Belügyi Szemie..' 1964. évi 1. sz. 16—27. old.

(41) Dr. Mádai Lajos: A bűnözés alakulása a kriminálstatisztika megvilágításában. Rendőrségi Szemle.— 1962. évi 2. sz. 128—140. old.

(42) Dr. Miltényi Károly: Hozzászólás a "Gondolatok a bűnözés statisztikai méréséről" c. cikkhez. Sta-r tisztikai Szemle. 1969. évi 3. sz. 298—301. old.

(43) Dr. Miltényi Károly — Dr. Vavró István: A fővárosi vagyon elleni bűnözés krimináletiológiai_ vizs- gálata. Belügyi Szemle. 1964. évi 6. sz. 11—26. old.

' .

(44) Dr. Miltényi Károly — Dr. Vavró István: Megjegyzések a tanulmányunkkal kapcsolatos észrevéte—

lekre. Belü yi Szemle. 1965. évi 5. sz.

(45) r. Miltényi Károly — Dr. Vavró István: A vagyon elleni bűnözés okai Budapesten. Statisztikai Szemle. 1963. évi 10—11. sz. 989—998. old.; 12. sz. 1073—1084. old.

(46) Dr. Nyerges Lajos: A bűnözés dinamikájának vizsgálata az okt Szemle. 1972. évi 9. sz. 18—23. old.

(47) Dr. Nyerges Lajos: A bűnözés területi vizsgálata. Belügyi Szemle. 1973. évi 4. sz. 20—29. old.

3. sz. (48)17—22.Dr.a d.lNyerges Lajos: Egy adott terület bűnözésének állandó tényezőiről. Belügyi Szemle, 1975. évi (49) D'. Pusztafi Károly — Szolnokíné Kránitz Mariann: Gondolatok (: kriminálstatisztika fogalomrend- szerérői. Jogtudományi Közlöny. 1972. évi 5—6. sz. 223—226. old.

(50) Dr. Szabó András: Társadalmi—gazdasági fejlődés és a fiatal korosztályok bűnözése. MTA Állam- és Jogtudományi Intézet Kiadványai. Társadalom és Jog. 3. Budapest. 1972. 180 old.

(51) Dr. Szilágyi József: A bűnözés értékelése. Belügyi Szemle. 1967. évi 3. sz. 3—8. old.

(52) Tájékoztató a bűnözésről és bűnüldözésről. 1967. év. Kiadja a BM Bűnügyi Nyilvántartó és Sta—

tisztikai Osztálya és a Legfőbb Ugye'szség Titkársága.

(53) Dr. Tiba István: Hozzászólás ,,A bűnözés dínamikájának elemzése és az index—módszer" című ' cikkhez. Magyar Jog. 1965. évi 6. sz. 250—252. old.

(54) Dr. Turi István: Az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika gyakorlati alkalmazásá- nak néhány kérdése. Belügyi Szemle. 1966. évi 4. sz. 20—31. old.

(55) Dr. Vavró István: A bűnözés kríminálstatísztíkai jellemzői. 1951—1971. Közgazdasági és Jogi Könyv- kiadó. Budapest. 1976. 271 old.

(56) DI. Vigh József: Néhány megjegyzés a bűnözés statisztikai mérésének problémáihoz. Statisztikai Szemle. 1969. évi 5. sz. 523—525. old.

PE3lOME

Aarop noAbiromuaaer aamneümne coőbmm, nponcwenmue Ha npommenuw nc-rexumx 15 ner B eenrepcxoü yronoBHoü cramcmxe. OTMe-iaer, ura a Hauane 1960—blx l'OAOB őbma paspaőoraHa " sHeApeHa oőecneuuaamman őonee noapoőnyio uHcpopmaumo cucrema yronoanoro cramcmuecuoro Haőmogennn, a Temze emma; zum Munuunu " npoxyparypbi yronoaHan cramcmka. Hasan cucreMa Haőmoaenun CTpeMHJ'laCb npercrasmb BO3MOM—

HOCTb lami: pacnosnanun npecrynHocm " ee Hay-maro ananuaa BO aaauMoceazu c apyruMu oőueCTBeHHblMH HBHGHHHMH; pacxpurna oőcrom'enbcra " npme, cnocoőcrayioumx npe—

crynHocm " abiabiaaioumx ee; HBÖIIIOAeHHSI aa coőnierHueM counanucmuecxoü 36KOH—

nocru, ocymecraneHMeM ueneü npaaosoü nonn'ruxu, acpcpekmanocruo npecnenoaanns

(11)

86 DR. DÁVID: A KRlMlNÁLSTATlSZTlKA

npecrynnocm; u, Hakoueu. oöocuosam—roro, cooraercraymmero aKTyaanomy nonomenmo ynpasneuun opranamu yronoaHoro poabicxa u npaaacyaun.

BHenper-me enm-lott CHCTeMbl Haőmonenmi yronosnoű cramcrmm saunocs suauurenbuum mai-om anepen. B p.ansr-reüruem aB'rop paCCMannaaeT aonpocur, omunaioume caoero pemeuuz, TBK Memny npouuM paspaőotky enm-ion cucreMu noHnruü; oőoramenne ananumuecxoi meroppnoruu; aupaőo'rny coorsercraywmwx cpopM " cnocoőoa unmopma—

um; npucnocoőneHHue cucremu Haőmonenun n uaMeHeHunM npaaononomeuuü, sanpocaM npaimmu u reopemuecmm 'rpeőoaanunM; cőnmkeune, unterpaumo "Mercuteü sa caőoü cronemee npoumoe cyneőHoü crarucrmm u Hoaoü, mononoü u eAMHoü yronoaHoü cra- mcmxn.

v..

SU M MARY

The study summarizes the most important results of the Hungarian criminal statistics in the last fifteen years. The author enlarges upon the elaboration, and introduction in the early 1960ies, of a survey system in criminal statistics providing wider information than before. and of the uniform police and prosecution criminal statistics. The new survey system was to permit an insight into delinauency and the scientific analysis of its connections with other social phenomena; the exploration of the factors and conditions causing and promoting delinauency; the observation of the effectiveness of socialist legality, of the reali- sation of the tasks of legal policy and of the efficiency of criminal investigation; the solid guidance of the criminal and judiciary institutions according to the actual conditions.

The introduction of the uniform survey system in criminal statistics was a considerable progress. in the subseauent part of the article the author deals with the problems to be solved in the future. These are, among others, the elaboration of the uniform system of concepts; the improvement of the analytical methodology; the development of the appro—

priate forms and methods of dissemination; adjustment of the survey system to the legal changes and to the increasing practical and theoretical reauirements; the integration of the judicial penal statistics. dating back to a hundred years. and of the new, young uniform criminal statistics.