Statisztikai Szemle, 80. évfolyam, 2002. 12. szám
NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK TEGNAP – MA – HOLNAP
NYITRAI FERENCNÉ DR.
A napjainkban 135 éves hazai statisztikai szolgálat tevékenységében meghatározó je- lentőségűek a különböző nemzetközi összehasonlítások. A rendszeresen elemző statisztikai hivatalok, amelyeknek vezetői és meghatározó funkciót betöltő munkatársai megértették az ilyen jellegű munkák jelentőségét, nemcsak felkeltették a felhasználók érdeklődését, hanem számos két- és többoldalú elemzéssel ki is elégítették azt a múltban és napjainkban is.
Ez a tanulmány rövid áttekintést ad e téma az 1867 és 2002 közötti időszakáról és ja- vaslatokat vázol fel a jövőre vonatkozóan is. A globalizáció és a gyors ütemben terjedő kor- szerű informatika új elemeket visz a nemzetközi összehasonlításokba, ilyenek az ökono- metriai, köztük a mikroszimulációs modellek, és közelebb hozza a tények (jelenségek és fo- lyamatok) elemzését az előrejelzésekhez.
TÁRGYSZÓ: Nemzetközi összehasonlítás. A nemzetközi szervezetek szerepe. Kapcsolat az előrejelzésekkel.
„A statisztika alapja és fő feltétele az okszerű törvényhozásnak jó kormányzatnak, bölcs társadalmi tevékenységnek.”
(Keleti Károly, 1875)
nemzetközi összehasonlítások szükségességéről, jelentőségéről már elég hosszú idő óta megfogalmazódtak bennem azok a gondolatok, amelyeket megkísérlek ebben a tanulmányban közreadni. Ez a munka folytatása (nem megismétlése, inkább újragondolá- sa) a Statisztikai Szemle 1999. évi angol nyelvű különszámában megjelent tanulmányom- nak, azonban más nézőpontból kívánja megvilágítani a témát. Tudom, hogy a feladat, amire vállalkozom, csaknem reménytelen, hiszen ha az olvasó kinyitja a Statisztikai Szemle Repertóriumát, és áttekinti, hogy a nemzetközi összehasonlítások tárgyszó mellett hány száz oldal jelent meg a folyóirat megalakulása, tehát 1923 óta, akkor látja, hogy ezeket nem lehet összefoglalni, csupán az ezekből levonható általános következtetéseket célszerű megfogalmazni.
Hangsúlyozom, hogy nem a múlt bemutatása és nem is annak a jelennel való össze- vetése e tanulmány témaköre, hanem előremutató jellegű kíván lenni, amennyiben az ed- digi tapasztalatok, a globalizáció, az információs technológia forradalmának rendkívül gyors előrehaladása időszakában a nemzetközi összehasonlítások jelentőségét új elemek- kel gazdagítva kísérli meg felvázolni.
A
A nemzetközi összehasonlítások jellege
Előre kell bocsátanom: több mint öt évtizedes tapasztalataim és szakmai olvasmá- nyaim alapján merem azt állítani, hogy alapvetően két típusú hivatalos statisztikai szol- gálat, vagy ha úgy tetszik, Központi Statisztikai Hivatal működik a különböző országok- ban.
Az egyik céljának tekinti az adatok közzétételét lehetőleg abszolút pontos idősorok- ban, összehasonlítható bázisú indexek segítségével és a megfelelő új módszertanok alap- ján összeállított területi és időbeli, csakis számszerű összehasonlításokkal. Ezzel a fel- adatát befejezettnek véli. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ilyen felfogás alap- ját ismerhetjük fel a német statisztikákban, amelynek pontossága, összehasonlítható és konzisztens volta nem vonható kétségbe. De nem is mennek ennél tovább, nem elemzik az adatokat, vagy legalábbis ezt elsősorban tanulmányokban teszik meg a szerzők sze- mélyes ambíciójukhoz mérten, és jóval kevésbé a hivatalos publikációkban.
A másik típusú statisztikai hivatal – és ezek közé tartozik a Keleti Károly által alapí- tott hazai hivatal is – már az első időkben sem állt meg itt, hanem összehasonlításokat, elemzéseket, sőt igencsak kritikus jellegű nemzetközi összehasonlításokat is közölt. Tipi- kusan ilyen statisztikai szolgálat a francia INSEE, amely elemzéseiben különösen sok német–francia összehasonlítást alkalmazott. Az INSEE nemzetközileg legismertebb ve- zetője Edmond Malinvaud (1974 és 1987 között volt az intézmény főigazgatója) maga is kutató, sőt előrebecsléseket készítő közgazdász volt és ma is az, így nagymértékben tá- mogatta, ösztönözte a nemzetközi összehasonlításokat, főleg az angolszász példa alapján.
A másik kiváló példája az elemző statisztikai hivataloknak az Egyesült Királyság statisz- tikai szolgálata, továbbá az amerikai decentralizált statisztikai rendszer több hivatala, például a Bureau of Labor Statistics is nagy súlyt helyez az elemzésekre s köztük a nem- zetközi összehasonlításokra is.
Tanulmányom mottója –– Keleti Károly egyik jelentős, 1875. évi megállapítása, amely azt is tartalmazza, hogy a kormányzat, a társadalom joggal tart igényt azokra a statisztikai összehasonlításokra, amelyek felvázolják helyünket a világban, szerepünket, jelentőségünket a hozzánk hasonló vagy némileg előttünk járó országokhoz képest, és ezt tudatosan nyomon követi több éves gyakorisággal. A magyar statisztika a jelentős szer- vezeti, belső tartalmi változásai mellett, 1867 óta ezen az úton jár. Ezért is hangsúlyoz- tam, hogy e folyóirat Repertóriuma szerint milyen sok tanulmány jelent meg a Statiszti- kai Szemle hasábjain a nemzetközi összehasonlítás tárgyköréből.
Természetesen az, hogy egy ország statisztikai hivatala a két alapcsoport közül melyik- hez sorolható inkább, az elsősorban attól függ, hogy milyenek az ország hagyományai és ezen belül a gazdaság illeszkedése a különböző nemzetközi szervezetekhez. Abban az eset- ben, ha egy ország valamilyen országcsoport nemzetközi családjába tartozik – például egy közelmúltbeli időszakot tekintve, a néhány évtizeddel ezelőtti Európai Közösséghez vagy napjainkban az Európai Unióhoz, vagy akár egy másik kontinensen a latin-amerikai álla- mok csoportjához –, akkor óhatatlanul e csoporthoz való kötődés adja a bázisát a nemzet- közi összehasonlításnak, készítik elemzéseiket az adott ország statisztikai hivatalán belül vagy éppen azon kívül különböző kutatók, tudósok, egyetemi dolgozók.
Az előzőkben példaként említett országok közül főként az INSEE vagy az Egyesült Királyság statisztikai szolgálata Európa más országaihoz méri saját eredményeit, de túl
tekint e térségen, hiszen az Egyesült Államokban elért színvonalhoz való hasonlítás leg- alább ennyire fontos számukra. Az Egyesült Államok statisztikai szervezetei pedig szíve- sen vizsgálják különböző adataikat (például a munka termelékenységének színvonalát) Japánnal való összehasonlításban, egyidejűleg utalva a színvonalkülönbséget befolyásoló tényezők hatására és a hagyományos eltérések befolyására.
Már az előzőkből is következik, de külön is hangsúlyoznám azt, hogy a nemzetközi összehasonlítások elterjedtségének mértéke nemcsak objektív feltételektől függ, hanem van ennek egy óhatatlan szubjektív eleme is, éspedig a statisztikai szolgálat mindenkori első számú vezetőjének személyes hozzáállása. Nem véletlen, hogy Magyarországon a Keleti Károly által alapított hivatal kezdetektől fogva foglalkozott összehasonlítással, hi- szen Keleti Károly maga is fontosnak tartotta fellépését a nemzetközi színtereken, a Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute – ISI) alapító tagjai és igen aktív munkatársai közé tartozott. A sort folytathatnám Buday Lászlóval, aki 1914.
augusztus elsejétől 1925. március 7-én bekövetkezett haláláig a Statisztikai Hivatal igaz- gatója volt, és több nemzetközi értékelést, elemzést, tudományos munkát jelentetett meg, vagy tanítómesteremmel, Péter Györggyel, aki 1948-tól 1969-ig volt a Központi Statisz- tikai Hivatal elnöke, és igen jelentős nemzetközi tevékenységet fejtett ki személy szerint is és végeztetett a hivatallal is. A felsorolást természetesen más Hivatali elnökökkel bő- víthetném, hiszen a téma iránti személyes rokonszenv a KSH elnökeinek többségében megvolt és jelenleg is megvan.
Végül a bevezetéshez hozzátartozik a magyar statisztika tevékenységének „hídépítő”
(bridge-maker) jellege is. Ez a hídépítés nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal és más hazai intézmények keretében folyó statisztikai munka között állt fenn, sőt nemcsak a nemzetközi szervezetekben végzett tevékenységet jellemezte (különösen az 1948-tól a rendszerváltásig tartó időszakban, amikor történelmileg el voltunk választva Európa nyugati részétől). A magyar statisztika ebben az időszakban is hidat képezett az ENSZ, ennek szakosított szervei, a korszerű nemzetközi statisztikai intézmények, közöttük a már korábban említett Nemzetközi Statisztikai Intézet és szekciói között. Ez a híd tulaj- donképpen a hazai és a nemzetközi tudományos és gyakorlati statisztikai tevékenység között is fennállt.
Ezzel nem azt mondom, hogy egyedül voltunk hídépítők, de azt határozottan állítom, hogy Keleti Károlytól kezdve, Magyarországon, hol egyértelműen, hol kevésbé, de meg- jelent a hídépítési tevékenység, és ösztönösen azokat minősítette a társadalmi közvéle- mény jó statisztikusoknak, akik ebben a hídépítésben tevőlegesen részt vettek. Ezzel azt is hangsúlyozni kívánom, hogy a nemzetközi összehasonlítások a hídépítés eszközei voltak, éspedig meghatározó, fontos eszközei – és mint a következőkből reményeim sze- rint kiderül – az a meggyőződésem, hogy ez fennáll ma is, sőt mindaddig a közeli jövő- ben is, amíg országunk az Európai Unióban nem kerül a fejlettebb régióhoz tartozók közé az alsó harmadból, ahol napjainkban van.
Hagyományaink a kezdetektől a rendszerváltásig
Az az időszak, amelyről szólni kívánok, igen hosszú, hiszen 1867-től 2000-ig tart, ezért csak nagyon vázlatosan és az időszakon belül a legjelentősebb meghatározó tevé- kenységeket kiemelve szólhatunk a nemzetközi összehasonlítások jelentőségéről. Elöljá-
róban meg kell állapítani, hogy ebben a több mint egy és negyed évszázadban több olyan nemzetközi szervezet jött létre, amelyek a statisztikai nemzetközi összehasonlításokat igencsak szorgalmazták.
Az első és a legjelentősebb szervezet ezek közül a Nemzetközi Statisztikai Intézet volt, amelyik 1885-ben alakult Londonban 23 angol és más nemzetiségű tudós részvéte- lével, és igencsak figyelemre méltó, hogy e nemzetközileg elismert tudósok között három magyar volt: Hunfalvy János, Keleti Károly és Kőrösy József. Ez a napjainkban is műkö- dő igen széles körű és úgyszólván az egész világot átfogó intézet már az 1880-as évek végén közzétett alapszabályában kimondta, hogy célja „a közigazgatási és tudományos statisztika haladásának előmozdítása”, ennek keretében feladatává tűzte ki, hogy az egyes államok statisztikai eredményeinek összehasonlíthatóvá tétele céljából egységes módsze- reket állapítson meg az adatgyűjtésekre, az adatfeldolgozásokra, és hogy nemzetközi ki- adványokat adjon ki. Mindez természetesen csak úgy valósulhatott meg, hogy egyes or- szágok statisztikusai állandó együttműködésükkel segítették elő a közös munkát, és eb- ben korántsem csak a vezető nagyhatalmak vettek részt, hanem olyan kis ország, mint Magyarország is igen nagy erővel kapcsolódott be. A Nemzetközi Statisztikai Intézet fel- adatkörébe olyasmi tartozott, amit később az ENSZ vállalt át, hiszen a nemzetközi kiad- ványok közzététele jelentősen meghaladta egy ilyen alapvetően társadalmi szervezet ke- reteit.
Az első világháború után létrejött a Népszövetség, amelynek működéséhez úgyszin- tén szükség volt statisztikai adatokra, természetesen összehasonlítható adatokra, és ko- rántsem csak azokról az országokról, amelyek csatlakoztak a Népszövetséghez, hanem ennél szélesebb körben is. Bár nem feladatunk a Népszövetség statisztikai munkájának ismertetése, de mindenképpen ki kell emelnünk az 1928 novemberében, Genfben meg- tartott értekezletet, amelyen 40 ország 140 statisztikusa részvételével megállapodás jött létre arról, hogy egységesítik a statisztikában alkalmazott fogalmakat és módszereket. Ez volt a számunkra is alapvető fontosságú genfi konvenció. Az egyezmény a gazdaságsta- tisztika négy alapvető ágára, a külkereskedelemre, a foglalkoztatásra, a mezőgazdaságra és az iparra terjedt ki.
Bár magyar statisztikusok kezdettől fogva részt vettek a Népszövetség statisztikai munkájában, sőt aktívan támogatták azt, a hazai statisztikát még korántsem határozta meg a genfi konvenció. Figyelemreméltó azonban, hogy Konkoly Thege Gyula a Statisz- tikai Szemle 1929. évi 9. számában ismertette az egyezmény ajánlásait, és egybevetette ezeket a magyar statisztika korabeli gyakorlatával. A Népszövetség utóda lett az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) az előbbinél jóval szélesebb bázison.
Az 1947 szeptemberében, Washingtonban rendezett XXV. ülésszakán az ISI átalakult alapszabályából kimaradt az adatgyűjtő és közzétevő szerep, hiszen erre már nem volt szükség, ezt az ENSZ akkor már átvette és gyakorolta. Az ENSZ statisztikai munkáját az Egyesült Nemzetek Világkongresszusán indították el, és felismerve az összehasonlítható információk iránti igényt, már 1946-ban létrehozták az ENSZ Statisztikai Bizottságát.
Akkor ez még 12 tagú tanácsadó szervezet volt, amelynek feladata a statisztikai fogalmak és módszerek szabványosítása, a nemzetközi adatok összehasonlíthatóságának biztosítá- sa, az államok statisztikai munkája újjászervezésének (természetesen itt a második világ- háború utáni újjászervezésre gondolok) és a statisztikai módszerek fejlesztésének előse- gítése volt.
Az itt csak igen vázlatosan ismertetett nemzetközi statisztikai intézmények csupán a keretét adták annak a munkának, amely a hazai nemzetközi összehasonlításokat már Ke- leti Károly óta jellemezte, és napjainkban is meghatározza. Említést érdemel, hogy a ha- zai statisztikai munka elismeréseként e sorok íróját 1985–1986-ra, majd a KSH jelenlegi elnökét, Mellár Tamást 2001-2002-re az ENSZ Statisztikai Bizottságának elnökévé vá- lasztották. Úgy vélem, ez is ösztönzi a hazai nemzetközi összehasonlításokat.
Ha osztályozni kívánjuk a számunkra is jelentős nemzetközi összehasonlításokat, há- rom csoportot különböztethetünk meg.
– A nemzetközi szervezetek keretében végzett összehasonlításban való részvétel, ezek eredményeinek adaptálása és magyar szempontból való értékelése.
– Az ún. íróasztal mellett készített összehasonlítások, amelyek voltaképpen a közzétett adatokon alapulnak, és ezek az adatok annyira tekinthetők összehasonlíthatónak, amilyen mértékben a nemzetközi ajánlásokat vagy a korabeli konvenciókat a különböző résztvevő felek betartották. Erről természetesen az íróasztal mellől koránt- sem lehet pontos információt szerezni, ezek tehát elsősorban nagyságrendi elemzésre alkalmasak, de minden hibájuk ellenére igen jól írják le helyünket a világban vagy a világ adott térségében, adott időszakban.
– Végül a legeredményesebbeknek, ugyanakkor a legmunkaigényesebbeknek tartom a kétoldalú kapcsola- tok alapján készülő összehasonlításokat, amelyeknek többoldalúvá tételére is voltak kísérletek, de ezek, nem annyira a résztvevők érdektelensége, mint inkább a munka rendkívüli időigényessége miatt, a kísérleti szakasz- ban elakadtak.
Más szempontból csoportosítva, vannak állapotra (adott helyzetre) vonatkozó össze- hasonlítások, és vannak folyamatokat összehasonlító elemzések, amelyek a trendek, a tendenciák között mutatkozó eltéréseket és az azokra ható tényezőket hivatottak feltárni.
Az utóbbiak esetében az összehasonlított országok statisztikai módszertanában levő kü- lönbségek kevésbé meghatározók, hiszen ezek a vizsgált időszak alatt aligha változnak.
A különböző nemzetközi szervezetek által végzett összehasonlításokról a Statisztikai Szemle számos alkalommal megemlékezett, hogy csak a legutóbbiakat említsem: az ICP (International Comparison Programme), a mezőgazdaságról a FAO keretében végzett összehasonlítások sora, a munkaügy területén az ILO keretében végzett összehasonlítá- sok, végül, de nem utolsósorban az Eurostat keretében készült összehasonlító elemzések.
A magyar Központi Statisztikai Hivatal – idegen nyelvet jól beszélő munkatársai révén – csaknem valamennyi, nemzetközi szervezet által elindított és elvégzett összehasonlítás- ban részt vett, gyakran kezdeményezőként, avagy egyes résztémák kidolgozójaként.
A hazai döntéshozók számára kétségtelen, hogy ezek a nemzetközi elemzések, ame- lyek többé-kevésbé egységes módszertan alapján nem hazánkban, hanem valamelyik nemzetközi szervezet keretében készültek, igen fontosak és szükségesek. Ezeknél lénye- gesen hatékonyabban használhatók fel mind az elmúlt időszakok különböző szempontú fejlődésének elemzésére, mind pedig előrejelzésére azok az összehasonlítások, amelyeket íróasztal mellett, tehát hivatalos kiadványok alapján (korlátozott pontossággal) magyar statisztikusok állítottak össze. Úgy gondolom, hogy ezek közül is érdemes a régmúltba visszatekintve példákat említeni.
A magyar hivatalos statisztika alapítójának, Keleti Károlynak a munkásságával kezd- ve elsősorban azt kell hangsúlyoznunk, hogy korántsem csak a földművelés, kertészet és szőlészet területén, valamint az akkori fejlettség mellett fontos bányászat és kézműipar körében végzett nemzetközi összehasonlításai voltak jelentősek és egyúttal magyar szempontból igencsak kritikusak. Jellemző, hogy számszerű tényekkel támasztotta alá,
hogy a mezőgazdaság tekintetében „…elmaradtunk valamennyi európai művelt nemzet e téren tett haladásai mögött! Hiszen a magyar bő termés mai napság már csak mese és amit mi jól fizető aratásnak nevezünk, az a sokat gúnyolt német szomszéd szemében si- lány közép termés, az angoléban valóságos szűk esztendő.” Ezt a megállapítását a számos adatot tartalmazó Hazánk és népe című könyvéből idéztem, ahol színesíti a témát ugyan- csak nemzetközi összehasonlításai alapján a következő megállapítással: „Szem előtt tart- va a mezőgazdasági és iparállamról korábban mondottakat és azt, hogy a tömegesb ipart űző ország okvetlenül a polgárisultság magasabb fokán állónak tekintendő: az iparos foglalkozást a városi elem által gyakoroltnak s némileg míveltségi tényezőnek is kell tartanunk szemben az őstermeléssel.” Ezzel a megállapításával Keleti már átlép a társa- dalomstatisztikai összehasonlításba is, amelyről, ugyancsak a „Hazánk és népe” című munkájában, részben számítási adatait táblázatokban közzétéve, részben kartogramok se- gítségével állapítja meg azt, hogy ha az olvasni, írni nem tudók százalékos arányát kilenc fokozatra osztja, akkor egyfelől a nemzetközi különbségek, másfelől az országon belüli területi eltérések is szembetűnők lesznek. Ez a nemzetközi összehasonlítás tehát már a grafikus ábrázolást is alkalmazta, ami ebben a korban igencsak elismerésre méltó volt, s egyúttal jelzi Keleti Károly törekvését a közérthető publikálásra (ami korának tudósait kevéssé jellemezte).
A két világháború közötti kiadványok alapján készült nemzetközi összehasonlítások elég gyakoriak voltak a mezőgazdaság területén, ezekhez rendelkezésre álltak azok az összeírások is, amelyeket a Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet (amely 1905-ben jött lét- re) 1930 táján szervezett a különböző országokban. Itt hangsúlyos az, hogy az összeírá- sok nem konkrét évre vonatkoztak, hanem az adatok a Nemzetközi Mezőgazdasági Inté- zet 1928. októberi értekezletén hozott határozata alapján, lehetőség szerint, az 1930-at közelítő években jöttek létre. Az Intézetnek az egységes összehasonlítással kapcsolatos szándéka találkozott a hazai érdekekkel, elsősorban Konkoly Thege Gyula törekvéseivel, és ennek eredményei voltak a magyar szempontból elemzett különböző összehasonlítá- sok. Hazánkban a felmérés tárgyéve 1935 volt, tehát viszonylag távol az elhatározott 1930-as évtől. Jellemző, hogy az időbeli különbség, a későbbi időpont ellenére, az adatok a hazai mezőgazdaság elég jelentős elmaradottságát mutatták.
Ugyancsak íróasztal melletti összehasonlítások készültek a KSH-tól független, de személyi összetételében hozzákapcsolódó Magyar Gazdaságkutató Intézet keretében. Ez az Intézet 1928. december 11-én alakult, és szakmailag elismert vezetői között volt az ügyvezető alelnöknek megválasztott Konkoly Thege Gyula, a KSH aligazgatója is, vala- mint a napjainkban is jól ismert konjunktúrakutató Vágó József. Az intézet igazgatója Varga István professzor volt, és az Intézet vezetésében a KSH igazgatója, Kovács Alajos, valamint ugyancsak a KSH-ból Dobrovits Sándor és Kádas Károly is szerepet játszott. A személyi összefonódás tehát a statisztikai szolgálattal jelentős és mindkét intézmény számára fontos volt. A konjunktúrakutatás keretében több nemzetközi összehasonlítást is készített az Intézet.
A második világháborútól a rendszerváltásig tartó időszakban gyakoriak voltak a gazdaság és a társadalom legkülönbözőbb területeire kiterjedő kétoldalú nemzetközi ösz- szehasonlítások. Ezeknek még vázlatos felsorolására sincs módunk. Kiemelkedik közü- lük az a termelékenységi összehasonlítás, amelyet először 1965-re, majd ezt megismétel- ve 1975-re vonatkozóan az iparról Ausztriával közösen készített Magyarország. Ez már
annak az összehasonlításnak az egyik példája – és ezért is említjük itt kiemelten –, ami- kor két ország szakértői együttműködve és igen részletes tematikára alapozva készítettek összehasonlító elemzést az ipar egyes ágazatainak termelékenységéről és az erre ható té- nyezőkről. Ezt az összehasonlítást 1977-ben közösen megjelentette a két ország statiszti- kai hivatala, és az Európai Gazdasági Bizottság keretében működő Európai Statisztikusok Értekezletén is bemutatta, ahol elismeréssel fogadták.
Az 1965. évi osztrák–magyar összehasonlítást összekapcsolták a csehszlovák–francia hasonló összevetéssel, a lánc vége a csehszlovák–magyar termelékenységi elemzés volt.
Így keletkezett az a négyoldalú összehasonlítás, amelyet létrehozói kísérleti jellegűnek szántak (a kísérlet egyedüli maradt), és a négy ország között a bázis Magyarország volt, főként azért, mert az ipari munkatermelékenység színvonala a négy ország közül Ma- gyarországon volt a legalacsonyabb. E négyoldalú összehasonlítás legérdekesebb eleme a tényezőelemzés volt. Ennek keretében a gépesítés mértékét a felhasznált fajlagos villa- mos energia mennyiségével közelítették és elemezték a gazdasági szervezetek nagysága szerinti különbségeket is. Ez azt mutatta, hogy a munkatermelékenység színvonala a leg- kisebb vállalatok szempontjából a legjelentősebb francia iparban volt a legmagasabb. A nagyvállalatok aránya tehát inkább rontotta az általános színvonalat. (Ennek hazai elem- zése a szakértők körében elég jelentős visszhangra talált, a döntéshozók keretében azon- ban kevésbé.)
Ez természetesen csak egyik példa, a statisztika más területéről említhetjük a Cseh- szlovákia és Magyarország 1950 és 1979 közötti beruházási tevékenységének alakulását összehasonlító tanulmányt, a fogyasztás 1971. és 1973. évi színvonalának és szerkezeté- nek Lengyelország és Magyarország közötti összehasonlítását, az időfelhasználás az 1983-ban megjelent összehasonlítását magyar–finn viszonylatban, és az 1984. évben megjelent összehasonlítását magyar–lengyel viszonylatban. Ebben az időszakban jelentős volt a jugoszláv és a magyar ipar műszaki színvonalának összehasonlítása is, amely ugyancsak a hetvenes évek végén jött létre. Volt egy kísérlet a bolgár és a magyar ágazati kapcsolati (input–output) mérlegen alapuló összevetésre, eredményei el is készültek, de a bolgár statisztikai hivatal nem járult hozzá a közléshez.
Ha csak az előzőkben kiragadott témaköröket vesszük tekintetbe, akkor ezek önma- gukban is alátámasztják azt a korábbi megállapításunkat, hogy a hazai részvétellel ké- szülő kétoldalú nemzetközi összehasonlításoknak egyik nem mellékes tényezője a ma- gyar részről megnyilvánuló elkötelezettség. Korábbi megjegyzésünk elsősorban a veze- tők elkötelezettségéről szól, de folytathatjuk a felsorolást, hiszen egyes területeken, ahol a középvezetői réteg érdeklődése számottevő volt, lényegesen több nemzetközi összeha- sonlítást készített a magyar Központi Statisztikai Hivatal, mint más, nem kevésbé fontos területen, amelyeken az összehasonlításhoz vagy az érdeklődés, vagy a megfelelő szintű nyelvtudás hiányzott.
A nemzetközi összehasonlításokhoz mindig is elengedhetetlen a megfelelő informá- ciótechnikai háttér. Ez az elmúlt évszázadban általában közepes szinten (vagy legalább azt közelítően) rendelkezésre állott. Hiányzott azonban az esetek többségében a külföldi adatbázisokhoz való hozzáférési lehetőség, ami például akadályozta a széles körű ténye- zőelemzést a statisztika számos területén. Ezek a hiányosságok néhány országgal (példá- ul Ausztria, Finnország) a partner statisztikai hivatalok közreműködésével pótolhatók voltak.
Végül, ezt a hosszú távú múltat áttekintve nem hagyható figyelmen kívül, hogy azok a jeles magyar statisztikusok, akik korukban a tudományos gondolkodást képviselték, csaknem kivétel nélkül foglalkoztak nemzetközi összehasonlítással, és érdeklődési kö- rüktől és felkészültségüktől függően francia, német vagy angol nyelvterületen végeztek ilyen fajta tudományos munkát. Ezekről részletesen tájékoztat a Történeti statisztikai ta- nulmányok 7. kötete, amely 2000-ben jelent meg, és amelynek címe: „Fejezetek a ma- gyar statisztikai tudományos gondolkodás történetéből”. A kiadványban az általános át- tekintés mellett Fényes Elek, Keleti Károly, Jekelfalussy József, Kőrösy József, valamint Fellner Frigyes tudományos munkásságát ismertetik a szerzők.
Napjaink nemzetközi összehasonlításai
A piacgazdaságra való áttérés éveit, tehát az elmúlt század utolsó évtizedének na- gyobbik hányadát, a statisztika szempontjából elsősorban az jellemezte, hogy az Európai Unió statisztikai szervezetének, az Eurostatnak a beszámolási rendszerét, terminológiáit, definícióit, módszertanát minél nagyobb mértékben alkalmazzák. Ebből a szempontból Magyarország helyzete az átalakuló országok között kedvező volt, hiszen a nyolcvanas évek során már igen sok olyan módszert alkalmazott a hazai statisztika, amelyet az ENSZ ajánlott, vagy amelyet az Eurostat honosított meg. Mindez azonban nem kímélte meg a magyar statisztikát sem attól, hogy az osztályozások, a különböző csoportosítások és nem utolsósorban a módszertani szabályok szempontjából lépésről lépésre alkalmazkodjon az Eurostathoz, de oly módon, hogy idősorai lehetőleg ne szakadjanak meg, vagy ahol ez elkerülhetetlen volt, ott a kilencvenes évek végén utólag a megfelelő módszerekkel (Janus-év, láncindexek stb.) „legyárthassák” az összekötő évek adatait, amelyek összeha- sonlíthatóvá teszik a régi és az új statisztikai módszerekkel összeállított információkat.
Ilyen körülmények között természetes, hogy a hangsúly még korántsem a nemzet- közi összehasonlításokon volt, hanem a módszerek minél pontosabb, korrektebb átvé- telén. A statisztika helyzetét nehezítette az is, hogy az adatszolgáltatók száma a piac- gazdálkodásra való átmenet első éveiben ugrásszerűen megnőtt. Hazánkban egyik nap- ról a másikra igen sok kis- és középvállalkozás létesült és ez a folyamat később – bár már lassabb ütemben – folytatódott. Ugyancsak nehezítette a helyzetet az is, hogy az országba betelepülő multinacionális cégek hozták a saját elszámolási rendszerüket a számviteltől a statisztikáig, és az utóbbiak nem minden esetben tükrözték az Eurostat gyakorlatát. Mindemellett a magyar statisztika ekkor sem mondott le a nemzetközi ösz- szehasonlításokról, legfeljebb egyes ágazatokban csökkentette azok számát, terjedelmét és jelentőségét. Elsősorban inkább azokhoz az összehasonlításokhoz csatlakozott, amelyeket a nemzetközi csoportok – az ENSZ és szakosított szervei, valamint az Eurostat – készítettek. Kétségtelen, hogy ez az út volt a legkönnyebben (de még így sem túlzottan könnyen) járható, hiszen a módszerek, osztályozások átvétele együtt járt azzal, hogy összehasonlíthatóvá tették a magyar adatokat a nálunk fejlettebb országok adataival, elsősorban annak a közösségnek az országaiéval, amelyhez csatlakozni szán- dékozunk. Az ezredfordulót követően, tehát napjainkban ez a csatlakozás már napiren- den van, és ahogy az Eurostat megfelelő rendszerességű felülvizsgálatai jelzik, a ma- gyar statisztika erre a csatlakozásra az összehasonlítható adatokat gyűjtő és feldolgozó módszerek tekintetében már felkészült.
A jelenlegi és majd a jövőben végezhető nemzetközi összehasonlítások szempontjá- ból van néhány eleme napjaink statisztikájának, amelyeket pozitív vagy negatív előjellel külön hangsúlyozni kívánok.
– Rendkívül fontosak azok az összeírások, amelyeknél csaknem teljes mértékben érvényesítették az érintett ágazat statisztikusai az Eurostat ajánlásait. Ezek között a legjelentősebb a népszámlálás, az általános mezőgaz- dasági összeírás, a szőlő- és gyümölcsösszeírás. Ezek ugyanis olyan adattömeget tartalmaznak, amelynek nagy része teljesen összevethető az Eurostat többi országáéval (és ezeken nemcsak a jelenlegi tagországokat értem, hanem azokat a tagjelölt országokat is, amelyek velünk együtt úgyszintén az Eurostathoz való csatlakozás előtt állanak, és készülnek a teljes jogú tagságra). Az említett három jelentős összeírás lehetőséget ad mind a sokol- dalú, mind a kétoldalú közvetlen összehasonlításra az adott területen. Márpedig ez éppen a népesség csökkené- se, korcsoport, nemek, képzettség szerinti összetétel szempontjából rendkívül fontos. Minthogy hazánkban a mezőgazdaság szerepe viszonylag jelentősebb, mint az EU országaiban általában, tehát ilyen típusú kétoldalú összehasonlításokra is lehetőséget adnak az összeírások adatai.
– Másik típusa azoknak az adatfelvételeknek, amelyek ebben az időszakban készültek, és amelyek alkalma- sak nemzetközi összehasonlításra, az élet minőségével, az időráfordítással kapcsolatos reprezentatív mintavé- telek. Az ezekre vonatkozó összesített adatok már számos kötetben megjelentek, sőt publikáltak időbeli, mint- egy tízéves távra szóló összehasonlítást is. A következő lépés nyilvánvalóan egy olyan újabb nemzetközi össze- hasonlítás lesz (legalábbis lehet), mint amilyen a nyolcvanas évekre vonatkozóan – mint jeleztük – több ország, köztük Lengyelország és Finnország statisztikai szolgálatával közösen elkészült. E témakörben a két ország be- vonása azért is lényeges, mert lehetőség nyílhat arra, hogy kétoldalú összehasonlítások készüljenek nemcsak egy időszakra vonatkozóan, tehát vertikálisan, hanem a mintegy tízéves fejlődésre vonatkozóan is. (Természe- tesen lehet, hogy nem ugyanazon év adatai állnak rendelkezésre a két országban, de a különbségek szempontjá- ból ez nem meghatározó.)
– A kilencvenes évek második felében, majd az ezredfordulón több olyan nemzetközi összehasonlítás ké- szült, amelyeket az „íróasztal mellett” készített összeállítások közé sorolhatunk. Ezek tárgyköre igen széles volt, szóltak a nyugdíjformákról, nyugdíjreformokról, az egészségügyi helyzetről, a gazdasági szerkezetről, a foglalkoztatottságról, a bérek és a munkanélküliség színvonaláról, az oktatásról, a gazdasági növekedésről és ennek tényezőiről, az infrastruktúráról, s nem utolsósorban a munkatermelékenységről és tényezőiről, az infor- matika szerepéről a gazdaságban és a társadalomban, a humán és a gazdasági fejlődés párhuzamosságairól és eltéréseiről, valamint más témakörökről. Ezeknek a sokoldalú nemzetközi összehasonlításoknak az volt a közös vonásuk, hogy valamely nemzetközi szervezet, a leggyakrabban az OECD vagy a Világbank összehasonlítható adatsoraira épültek, jelezve a módszertani eltérések okozta lehetséges hibákat. Ezekből a kiadványokból – ahol szükséges és lehetséges volt, a legfrissebb hazai adatokkal kiegészítve – vontak le általános következtetést ar- ról, hogy az adott témakörökben milyen mértékű az elmaradottságunk az összehasonlított területeken, mit kell tennünk ennek behozása érdekében, és milyen tényezők befolyásolják e tekintetben elmaradásunk csökkenését vagy éppen növekedését.
– Ebben az időszakban a nemzetközi összehasonlítások a magyar statisztikai szolgálat havi vagy negyed- éves rendszeres kiadványainak is részeivé váltak. Mind a KSH Jelenti, mind más rendszeres adatközlések szö- veges elemzésében csaknem minden esetben utalás van a nemzetközi adatokra, és van némi összehasonlítás is, de korántsem olyan igénnyel, hogy egy-egy témakört kiragadva azt külön vennék szemügyre. Az ilyen típusú rendszeres összehasonlítások azonban igen alkalmasak arra, hogy a felhasználók nyomon tudják követni he- lyünk változását a világban és a világnak abban a fejlett térségében, ahová tartozunk.
– Említést érdemel az is, hogy a különböző gazdasági és társadalmi jelentések, amelyek általában egy-egy adott témakörre vonatkoztak, az elmúlt évtizedben több-kevesebb nemzetközi összehasonlítást is tartalmaztak, mintegy jelezve a hazai elemzés mellett a téma ismerőinek viszonylagos helyzetünket. E téren is számos példát lehet említeni a mezőgazdaságtól, az iparon át a társadalomstatisztika különböző területeiig.
– Készültek és a jelenlegi időszakban is készülnek kétoldalú összehasonlítások, elsősorban azokon a terü- leteken, ahol a témafelelős vezető maga is érdekelt az ilyen típusú elemzésekben. Jó példája ennek a 2002-ben közölt összehasonlítás a kilencvenes évek második felének lengyel és magyar munkerőpiacáról. Ennél különö- sen szerencsés, hogy egy korábbi (1988 és 1993 közötti) összehasonlítás anyagára támaszkodhat, és a folyamat tendenciáit elemzi. Másik ugyancsak jó példa a hazai környezet állapotának szélesebb kitekintésben való vizs- gálata. Ez az összehasonlítás az OECD és az Eurostat adataira épít.
Összefoglalóan tehát az elmúlt 10–12 év tapasztalatai azt jelezték, hogy a magyar statisztika továbbhaladt a nemzetközi összehasonlítások útján, sőt szinte napi szükség- letté vált a viszonylag rövid, célra orientált kitekintés a világba. A tényezők hatását mély- rehatóbban vizsgáló elemzések tekintetében azonban még nem figyelhető meg eléggé szervezett előrehaladás.
Lehetséges változatok a jövő nemzetközi összehasonlításaihoz
Ez a viszonylag hosszú, az 1867 és 2002 közötti időszakra vonatkozó áttekintés jelzi, hogy a nemzetközi összehasonlítások különböző időszakokban különböző részletezett- ségben, mélységben és tartalommal épültek be a magyar statisztikai szolgálat munkájába.
Utunk Európába természetszerűen magával fogja hozni, hogy összehasonlítható adatok birtokában az egész kibővített Európai Unióval és annak egyes országaival a jelenleginél lényegesen több témakörben mérjük össze a hazai színvonalat, az elmúlt évtizedekben és különösen a piacgazdaságra való áttérés óta bekövetkezett fejlődést, ezen belül pozitív és negatív sajátosságainkat egyaránt. Nehéz arról szólni, hogy mi az az új elem, amelyet e munkába célszerű belevinni. Mivel ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik 1949 óta ré- szese a magyar statisztikai szolgálatnak, és a nemzetközi összehasonlítás több évtizede nemcsak személyes munkáim közé tartozott, hanem vesszőparipám is, merem azt a bá- torságot venni, hogy – még akkor is, ha ezek szubjektív véleménynek tekinthetők – né- hány lehetséges változatot megemlítsek.
Elsősorban arról kell szólnom, hogy a globalizáció új helyzetet teremtett. Mivel híve vagyok a globalizációnak, sőt jelentőségét az ország fejlődése szempontjából nagyra ér- tékelem, úgy gondolom, hogy éppen a globalizált világban célszerű különböző metsze- tekben megvizsgálni helyünket és annak változásait mind a világban, mind Európában, ezen belül az Európai Unióban, valamint esetleg az átalakuló országok között. Ebben még semmi új nincsen. Újszerű azonban az, ha ezt a gondolatot azzal folytatom, hogy a globalizáció kapcsán különös figyelmet érdemel az, hogy a multinacionális vállalatok terjeszkedése mennyiben jelent gazdasági előnyt (vagy esetleg hátrányt), és mennyiben érinti a társadalmat és annak különböző rétegeit.
A XXI. század első évtizedében e téren készülő nemzetközi összehasonlítás megala- pozná azt, hogy a globalizáció terjedésével bekövetkező folyamatok nemzetközi összeha- sonlítására a későbbiekben ezen a bázison kerülhessen sor. Véleményem szerint ennek egyre kevesebb a tárgyi akadálya, mert az ilyen típusú nemzetközi összehasonlításokhoz szükséges adatfelvételek sora készül a legkülönbözőbb témákról a világ különböző tájain.
Ilyen például a kis- és középvállalatok helyzete, amely merőben más a nálunk jóval gaz- dagabb Hollandiában, Dániában vagy Belgiumban, mint Magyarországon (vagy más, de ellenkező előjellel) Romániában, Bulgáriában. Úgy gondolom, hogy a kis- és középvál- lalkozások mint a multinacionális cégek bedolgozói igencsak jó összehasonlítási lehető- séget adhatnak. Ez csak egy példa. Egy másik példa a mobilizáció. A globalizációval vé- leményem szerint szükségszerűen együtt jár, hogy bizonyos szakmai szinten foglalkoz- tatott rétegek ne ragaszkodjanak az anyaországban való elhelyezkedéshez, hanem keres- sék meg a számukra legmegfelelőbb foglalkoztatási piacot a világ más tájain. Ezt a nyelvtudás hiánya egyre kevésbé akadályozza (bár abban nem vagyok biztos, hogy ez minden foglalkoztatotti rétegre egyaránt igaz).
Úgy gondolom, hogy továbblépést jelenthet az ökonometriai modellek szerepének növelése a nemzetközi összehasonlításban, hiszen például egy mikroszimulációs modell- rendszerrel nagyon világos képet lehetne kapni az adózási helyzetről és annak hatásairól a világ egyes országaiban, ha ehhez az alapadatokat a partnerországok rendelkezésre bo- csátják. A modellek készülhetnek sokoldalú adatgyűjtésekre támaszkodva (Eurostat, OECD, Világbank, IMF stb.), de két- vagy többoldalú összehasonlításban is.
Itt merül fel az a kérdés, hogy vajon napjainkban, amikor nagymértékben terjed a globalizáció, van-e szerepe a közvetlen kétoldalú, igen munkaigényes összehasonlítások- nak vagy sem? Úgy gondolom, hogy e téren a véleményemet erősen befolyásolják ta- pasztalataim, és ezért pozitív választ adok e kérdésre, tehát azt, hogy nemcsak hogy van, hanem növekvő is a szerepe annak, hogy például Magyarország egy nála nem sokkal fejlettebb országgal, mint például a szomszédos Ausztriával, vagy egy nagyobb (időbeli fejlettségi) intervallumot is áttekintve, Hollandiával vagy Dániával összehasonlítson bi- zonyos gazdaság-, ipar- és foglalkoztatottságszerkezeti adatokat. Ezt csakis az érdekelt országok statisztikai szolgálatainak közvetlen kétoldalú kapcsolatai alapján lehet megol- dani, hiszen itt valószínűsíthető, hogy fogalmi eltéréseket is át kell hidalni.
Úgy gondolom, feltétlenül szükséges, hogy kontrolláljuk azokat a rangsorokat, ame- lyeket nem kifejezetten statisztikus képzettségű munkatársak állítottak össze a legkülön- bözőbb szervezetekben. Versenyképességünket olyan mutatószámok alapján rangsorol- ják, amelyeknek szorosabb vagy lazább kapcsolata van a valódi, statisztikai értelemben használt versenyképességgel. Így előfordul, hogy a saját elképzeléseinkhez viszonyítva igencsak kedvező vagy éppen nagyon kedvezőtlen lesz a rangsorban elfoglalt helyzetünk.
Csupán egy vagy két esetben lehet és szükséges, hogy a hazai statisztika felhasználóit tájékoztassuk arról, hogy ezek a jó szándékú, de nem mindig megfelelő szakemberek ál- tal készített összehasonlítások igencsak bizonytalan alapokon állnak, s ezzel rá lehet vilá- gítani arra, hogy a nemzetközi összehasonlítás elsősorban a statisztikusok feladata.
Az informatika jelenlegi fejlettségi szakaszában úgy vélem, hogy a különböző nemzet- közi összehasonlítások céljára létrejött anoním adatbázisokkal lehetne dolgozni oly módon, hogy a fő feladatként végzett aggregálások mellett más metszetben is összehasonlítsuk adatainkat a világ különböző országaival. Egy ilyen típusú összehasonlítás az ICP vagy an- nak európai változata esetében elképzelhető természetesen akkor, ha az összehasonlítás adatbázisát összeállító nemzetközi szervezet az általunk kívánt különböző, eltérő metszetű adathalmazokat is hajlandó létrehozni. Együttes munkával ezt megoldhatónak tartom.
Az EU-ba való belépésünk szükségessé teszi a regionális bázisú nemzetközi összeha- sonlításokat is. Ilyenek már készültek – és a felhasználók körében sikert arattak – az ez- redforduló tájékán. Jó példái ennek: a határokon átnyúló Kárpátok Eurorégióban (len- gyel–magyar–román–szlovák és ukrajnai területek) készített összehasonlítás, a Vág–Du- na–Ipoly Eurorégióról készült elemzés, a Kárpátok Eurorégió infrastruktúrájáról megje- lent igen időszerű belső szerkezeti összehasonlítás. Ezek a példák a következő években az eurorégiós elemzéseknek hasonló típusú folytatását igénylik. Ezek mellett természete- sen régiós szintű összevetések készíthetők távolabbi területekkel is, ezek iránt az érintett hazai statisztikusok nagy része érdeklődést mutat.
A nemzetközi összehasonlítások szerepe igen nagy a gazdasági előrejelzésekben, akár rövid, akár közép- vagy éppen hosszú távon. Jelenleg a hazai elemzések ezekhez az elő- rejelzésekhez kapcsolódnak, hiszen az alap, amire az előrejelzők építhetnek, nem más,
mint a statisztikai adatgyűjtések tömege. Ha a nemzetközi összehasonlításokat tudatosan úgy készítik a jövőben is a statisztikusok, hogy azok az előrejelzésekhez megfelelő ada- tokat adjanak, akkor jelentős új felhasználói réteget tudnak megnyerni.
Természetesen a jövő útja lehet egészen más is, hiszen az adatbázis, a hozzáférhetőség, a gépi háttér ma már nem akadály. Azt azonban talán el tudtam hitetni e tanulmány olva- sóival, hogy a nemzetközi összehasonlítások szerepe a hazai statisztikában nemcsak a múltban és a jelenben volt fontos, hanem legalább ennyire az lesz a jövőben is.
Mielőtt még a jelenre és a jövő lehetőségeire felvázolt helyzetünk túlzottan kedvező- nek tűnne, egy hiányra is fel kívánom hívni az olvasó figyelmét. Hangsúlyozottan „hi- ány”-ról és nem „hiányérzet”-ről írtam, hiszen itt nem szubjektív megítélésről, hanem tényről van szó. Ha csak példaszerűen felsoroljuk a megjelent nemzetközi összehasonlí- tásokat, akkor egy kis ország korlátozott költségvetésű statisztikai szolgálatát tekintve, elégedettek lehetünk. Ha azonban ezek tartalmát, körét, téma és ágazat szerinti megoszlá- sát is szemügyre vesszük, akkor egyértelműen kitűnik, hogy a felsorolásból hiányzik a rendszerszemlélet. Javaslatként megfogalmazva:
– célszerű áttekinteni a KSH-ban készült és közreadott nemzetközi összehasonlításokat, elsősorban az 1990–2002. években megjelenteket, téma szerint;
– ebből az áttekintésből ki fognak tűnni az indokolatlan (legalábbis objektív indítékokkal nem indokolható) hiányok;
– a következő lépésként a 2003–2010/15-ös időtávra (a felső határ természetesen módosítható) olyan nem- zetközi összehasonlítási programot célszerű összeállítani, amely alkalmazkodna a meglevő világcenzusokhoz, a nemzetközi szervezetek által tervezett multinacionális összehasonlításokhoz, az EU-belépés után várható (vagy általunk, statisztikusok által felkelthető) felhasználói igényekhez;
– ez a program a KSH-n belül projektmenedzselési rendszerben, megfelelő főosztályok közötti, ahol szük- séges és lehetséges, területi együttműködéssel készülne;
– a program egyes elemeibe célszerű bevonni az érintett külföldi, esetenként hazai partnereket.
A továbbhaladásnak ez a módja olyan jelentős új elemet hozhat a Központi Statiszti- kai Hivatal munkájába, ami várhatóan a nemzetközi elismerést is kivívhatja.
IRODALOM
DÁNYI D. – GYULAY F. (szerk.) (1983): Válogatás Keleti Károly műveiből születésének 150. évfordulója alkalmából. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.
Statisztikai adatforrások. Bibliográfia 1945–1985. (1987): KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat. Budapest.
Cinquante ans d’INSEE. 1946–1996. (1996): Paris.
GOLDBERG, J. P. – MOYE, W. T. (1985): The first hundred years of the Bureau of Labor Statistics 1884–1984 BLS. Washing- ton.
DÁNYI D.– NYITRAI F. (szerk.) (1998): Tanulmányok a magyar statisztikai szolgálat történetéből. Központi Statisztikai Hivatal.
Budapest.
NYITRAI V. (1999): The role of international comparisons in the Hungarian statistics. Sztatisztikai Szemle. 77. évf. 3. sz. 35–43.
old.
CSAHÓK I. – NYITRAI F. (szerk.) (2000): Fejezetek a magyar statisztikai gondolkodás történetéből. Történeti statisztikai tanul- mányok 7. Budapest.
FÜGGELÉK
Válogatás a Statisztikai Szemle nemzetközi összehasonlítással foglalkozó tanulmányaiból Anglia és az Európai Közös Piac főbb gazdasági mutatói. – 1963. évi 2. sz. 192–199. old.
Egyes európai szocialista országok kiskereskedelmének fejlődése. – 1963. évi 7. sz. 755–760. old.
SZABADY EGON: Tervezet a nemzetközi összehasonlító születésszabályozási és családtervezési vizsgálatra. 1963. évi 8–9. sz.
898–901. old.
FÓTI ISTVÁNNÉ: A Szovjetunió és az Egyesült Államok fő gazdasági mutatóinak összehasonlítása. – 1963. évi 10–11. sz. 1016–
1020. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: Az összehasonlíthatóság nemzetközi szintű biztosításának indexszámítási problémái. – 1964. évi 4. sz. 387–
399. old.
ÉLTETŐ ÖDÖN – KÖVES PÁL: Egy nemzetközi összehasonlításoknál fellépő indexszámítási problémáról. – 1964. évi 5. sz. 507–
518. old.
NYITRAI FERENCNÉ – OLLÉ LAJOS: Az ipari termelési indexek számítása és nemzetközi összehasonlítása. – 1964. évi 7. sz. 719–
733.
THEISS EDE: A makroökonómiai modellek statisztikai problémái. –1965. évi 4. sz. 399-411. old.
DEÁK ISTVÁN: A KGST-tagországok és a Közös Piac országainak műtrágya-felhasználása. – 1965. évi 6. sz. 598–609. old.
SZILÁGYI GYÖRGY DR.: Nemzetközi összehasonlítások megbízhatósági határai. – 1966. évi 1. sz. 68–81. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: Az értékmutatók nemzetközi összehasonlításáról. – 1966. évi 7. sz. 753–755. old.
KOZMA FERENC: Nemzetközi összehasonlítások külkereskedelmi árakon. – 1966. évi 11. sz. 1097–1107. old.
KŐSZEGI LÁSZLÓNÉ – SZILÁGYI GYÖRGY: Nemzetközi összehasonlítás középtávú idősorok segítségével. – 1968. évi 7. sz. 700–
716. old.
MÓD ALADÁRNÉ: Népgazdasági értékmutatók nemzetközi összehasonlítása az ENSZ keretében. – 1969. évi 8–9. sz. 911–913.
old.
DEÁKY GYÖRGYNÉ: A hazai gépipar termékszerkezetének nemzetközi összehasonlítása. – 1970. évi 8–9. sz. 859–868. old.
KOZMA FERENC: A KGST-együttműködés elemzésére szolgáló Regionális Gazdasági Táblázatrendszer. – 1971. évi 2. sz. 154–
166. old.
DAVIES, B. N.: A komplex gazdasági mutatószámok nemzetközi összehasonlítása. – 1973.évi 5. sz. 447–453. old.
DRECHSLER LÁSZLÓ: Az indexek súlyozásának kérdései nemzetközi összehasonlításoknál. – 1973. évi 5. sz. 454–472. old.
Nemzetközi összehasonlítás az ENSZ keretében. – 1974. évi 5. sz. 438–447. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: Megjegyzések a nemzetközi összehasonlítások sokoldalú indexrendszeréhez. – 1975. évi 5. sz. 516–530.
old.
SZILÁGYI GYÖRGY: A tőkés valuták le- és felértékelésének hatása a nemzetközi összehasonlításokra. – 1976. évi 6. sz. 610–617.
old.
IVANOV, JU. – RÜZSOV, I.: A KGST-országok társadalmi termelése hatékonyságának összehasonlítása. – 1977. évi 4. sz. 349–
358. old.
LAKATOS MÁRIA: A lakáshelyzet és a lakáshoz jutás négy országban. – 1977. évi 12. sz. 1221–1232. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: A gazdasági színvonal és struktúra összehasonlítása faktoranalízissel. – 1978. évi 2. sz. 142–161. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: A nemzetközi összehasonlítások mérési skálái. – 1978. évi 8–9. sz. 842–855. old.
DUDÁS JÁNOS: Egységes KGST statisztikai mutatók a beruházások összehasonlításánál. (I.) – 1979. évi 1. sz. 51–62. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: Az értékmutató-összehasonlítások módszertanának fejlődése a KGST-ben. – 1979. évi 1. sz. 35–50. old.
DUDÁS JÁNOS: Egységes KGST statisztikai mutatók a beruházások összehasonlításánál. (II.)-1979. évi 2. sz. 146–160. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: Nemzetközi struktúra-összehasonlítások klaszter-elemzéssel. – 1979. évi 10. sz. 955-972. old.
DRECHSLER LÁSZLÓ: Az ENSZ keretében folyó nemzetközi összehasonlítások néhány kérdése. – 1980. évi 10. sz. 985–995. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: A nemzetközi összehasonlítások egyszerűsített módszereiről. – 1980. évi 11. sz. 1090–1106. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: A nemzetközi összehasonlítások extrapolációjának indexszámítási problémái. – 1981. évi 2. sz. 169–193.
old.
MUNDRUCZÓ GYÖRGY: A vásárlóerő nemzetközi összehasonlítása J. van Yzeren módszereivel. – 1981. évi 3. sz. 277–289. old.
MARTÜNOV, V.: Nemzetközi összehasonlítások a Statisztikai Együttműködési Állandó Bizottságban. – 1982. évi 10. sz. 970–
973. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: Nemzetközi összehasonlítás és összehasonlíthatóság. – 1983. évi 7. sz. 725–730. old.
BÓDAY ERZSÉBET – SZILÁGYI GYÖRGY: Nemzetközi összehasonlítás Európában, 1980. – 1985. évi 8. sz. 725–738. old.
NÉMETH JÓZSEFNÉ – RÓZSA BÉLA – VITA LÁSZLÓ: Egy nemzetközi összehasonlítás stratégiája. – 1985. évi 12. sz. 1205–1213.
old.
KURABAYASHI, YOSHIMASA – DRECHSLER LÁSZLÓ: A Nemzetközi Összehasonlítási Projekt fejleményei. – 1986. évi 1. sz. 68–
81. old.
MURAKÖZY LÁSZLÓ: A termelési makrostruktúra nemzetközi összehasonlításban. – 1986. évi 5. sz. 461–480. old.
BÓDAY ERZSÉBET: Az ENSZ Nemzetközi Összehasonlítási Programjának fejleményei. – 1987. évi 7. sz. 692–694. old.
BÓDAY ERZSÉBET: Nemzetközi összehasonlítás Európában, 1985. – 1988. évi 12. sz. 1093–1107. old.
SIMÁN MIKLÓS: A szolgáltatások alakulása egyes OECD-országokban az 1964–1984. években. – 1988. évi 12. sz. 1134–1158.
old.
SZILÁGYI GYÖRGY: A nemzeti elszámolási rendszerek összehasonlításának harminc éve. – 1989. évi 1. sz. 53–65. old.
FREY MÁRIA: A munkaidő-kihasználás nemzetközi összehasonlítása. (I.) – 1990. évi 8–9. sz. 659–673. old.
FREY MÁRIA: A munkaidő-kihasználás nemzetközi összehasonlítása. (II.) – 1990. évi 10. sz. 758–768. old.
RÉVÉSZ ANDRÁS: A munkaerő képzettségi és foglalkozási összetételének nemzetközi összehasonlíthatósága. – 1991. évi 6. sz.
433–448. old.
HABLICSEK LÁSZLÓ: Demográfiai átmenet Finnországban és Magyarországon. – 1992. évi 6. sz. 471–489. old.
KÖVES PÁL: A nemzetközi összehasonlításoknál alkalmazott EKS-indexek. – 1995. évi 1. sz. 5–30. old.
SZILÁGYI GYÖRGY: A humán fejlettség nemzetközi összehasonlítása. – 1995. évi 8–9. sz. 640–652.
RÓZSA GÁBOR: Támpontok az iskolázottsági adatok nemzetközi összehasonlításához. – 1998. évi 2. sz. 146–165. old.
NYITRAI FERENCNÉ DR.: Magyarország és Szlovénia úton az Európai Unióba. – 1998. évi 6. sz. 461–472. old.
GÁBRIEL KATALIN – HÜTTL ANTÓNIA: Adók az Európai Unióban és Magyarországon. – 1998. évi 11. sz. 897–915. old.
TŰŰ LÁSZLÓNÉ DR.: A statisztikai osztályozások nemzetközi összehangolásának új irányzatai. – 1999. évi 6. sz. 422–430. old.
DARVAS ZSOLT: A mérsékelt inflációk nemzetközi összehasonlítása. – 1999. évi 7. sz. 569–595. old.
DR. GYÖNGYÖSI ISTVÁN: Az építőipar a kilencvenes években nemzetközi összehasonlításban. – 1999. évi 9. sz. 732–746. old.
KÖVES, PÁL: EKS index and international comparisons. – 1999. évi 10–11K. sz. 3–14. old.
NYITRAI, VERA DR.: The role of international comparisons in the Hungarian statistics. – 1999. évi 10–11K. sz. 35–43. old.
AY JÁNOS: A mezőgazdasági termelés nemzetközi összehasonlításának egy módszere. – 2000. évi 4. sz. 239–247. old.
KAPRONCZAI, ISTVÁN: Components of the agricultural information system in the light of EU-harmonisation. – 2000. évi 10–
11K. sz. 49–59. old.
TÓTH, ERZSÉBET – VARGA, GYULA: The farming system of agriculture in the context of the agricultural policy of Hungary and the EU. – 2000. évi 10–11K. sz. 60–75. old.
FERENCZI, TIBOR – WILKIN, JERZY: Cost and revenue of farm products: Polish and Hungarian comparison. – 2000. évi 10–11K.
sz. 110–124. old.
RÓZSA GÁBOR: A népszámlálási módszerek és a nemzetközi összehasonlíthatóság. – 2000. évi 10–11. sz. 893–913. old.
NYITRAI FERENCNÉ DR.: Négy EU-ország statisztikai szolgálata. – 2001. évi 2. sz. 203–207. old.
SEBESTÉNY ISTVÁN: A magyar nonprofit szektor nemzetközi és funkcionális megközelítésben. – 2001. évi 4–5. sz. 335–355.
old.
DR. SZILÁGYI GYÖRGY: Gazdag országok – szegény országok. Szokatlan vita a nemzetközi statisztikai életben. – 2001. évi 7.
sz. 587–595. old.
FALDER-HUERTA, ANGEL – BENOIST GYÖRGY: A szőlő- és gyümölcsültetvények statisztikai megfigyelése az Európai Unióban.
– 2002. évi 7. sz. 637–647. old.
SUMMARY
The paper presents an overview of the international statistical comparisons made and published by the Hungarian Central Statistical Office from 1867 until 2002 and describes some possible ways for this kind of work in the future.
According to the point of view of the author two types of official statistical services can be found in the world: one is publishing precise and correct data the other one analyses the data as well. The latters are also regularly making international comparisons. The paper presents the factors influencing these topics; namely the traditions of the statistical services, the personal interests and the technical background.
It can be recommended for the future bilateral comparisons connected with multilateral ones based on in- ternational organisations’ work; to use econometric models as well as comparisons aiming to give a good basis for forecasting.
The Appendix of the paper contains a selection of studies of the Hungarian Statistical Review dealing with international comparison.
