Comenius tankönyvei: II. A Janua

COMENIUS TANKÖNYVEI: II. A JANUA (A Janua magyar szövegének nyelvészeti jelentősége)

Dr. BAKOS JÓZSEF

1. Filológiai alapvetés

Comenius e méltán világhírre és nagy elterjedtségre szert te tt t a n - könyvét 1628—1631-es évek között készítette el, s 1631-ben jelentette meg Lesznóban Janva Lingvarvm reserata sive Seminarium lingvarvm et scientiarum omnium, hoc est Compendiosa Latinam (et quamlibet aliam) lingvam, una cum scientiarum Artiumque fundamentis, perdiscendi Methodus, sub titulis centum, periodis mille, comprehensa címmel. Az amszterdami 1666-os kiadás előszavában maga Comenius dicsekszik el azzal, hogy a J a n u át egész Európa lelkesedéssel fogadta, s több keleti, ázsiai nyelvr e (török, arab, perzsa, mongol) is lefordították, s szerzőjé- nek is nagy hírt és tekintélyt szerzett [1]. Comenius külön is kiemeli, hogy könyvét nemcsak dicsérték, hanem igen rövid idő alatt sok nyelvre (lengyel, cseh, magyar, német, angol, francia, spanyol, olasz, svéd, hol- land, görög stb.) is lefordították, s igen sok ország iskolájában használ- ták tankönyvül. Comenius köny ve értékeinek tulajdonította — helyesen

— azt is, hogy számtalan 'kiadásra t a rt ot t ák méltónak.

Az 1631-es első kiadás nagyon ritka könyv. J a ro mir Cervenka e m - líti értékes m u n k á j á b an (J. A. Comenii J a n u a Lingu ar u m reserata . . . Editio synoptica et critica, Praha, 1959), hogy sokáig tartotta magát az a vélemény, miszerint ebből az első kiadásból csak egyetlen példány ma r ad t meg (vö. még: J. W. Nóvák—J. Hendrich: J. A. Komensky. Je ho zivot a spisy, Praha, 1932. 691. 1.). Cervenka szerint az első kiadásból a világon 'három példány ismeretes. Sa ját kutatásaim eredményeképpen ad hat tam számot arról (vö. Bakos: A mag yar Comenius-irodalom. IV.

Az Egri Ped. Főisk. Füzetei, 214. sz. 235—237.), hogy ezt a nagyon ritka kiadványt felfedeztem az egri Egyházmegyei Könyvtá rban is, s így ma már négy példányt regisztrálhatunk belőle. Az egri példány — a köny v- ben található adatok tanús ága szerint — „verus Possessor"-a 1729-ben Michael Cservenak, 1797-ben pedig Gregorij Tallian de Vizek voltak (vö.

1. és 2. képünk). A Magyar Könyvszemlében (1962. 109—112) megjelent cikkemben már r á m u t a t t am ar r a is, hogy Comenius munká inak első ki- adásából általában kevés van meg a magyar, de a csehszlovák könyv-

2. kép

tárakban is (vö. Soupis dél J. A. Komenského v ceskoslovenskych Kni- hovnáoh, arohiveöh a museích, Praha, 1959.). De különösen szomorú sors jutott osztályrészül Comenius tankönyveinek (köztük a Januáriak is), hiszen ahhoz képest — va gy talán éppen azért —, hogy igen e lterjedt ek voltak Eur ópa iskoláiban (elnyűtték, széthordták stb.), igen kevés szám- ban m a r a d t a k fenn. Hazánkban is pl. Patakon, ahol Comenius négy éven át működött, a comeniusi művek első kiadásaiból csak néhány (így a Schola Lu dus pataki kiadása!), a J a n u a első kiadásából, sőt a pataki J anua t e x t u s át tartalmazó kiadványból pedig egyetlen példány sem t a - lálható, pedig a J anuát is m ár 1648-tól hosszú ideig használták (vö. Sá- rospataki Lapok, 1892. 326, 454. Sárospataki Füzeték, 1862. 445.).

A magyar Comenius-irodalom I—V. című kiadványsorozatunkban (1952—1962) igyekeztünk számbavenni Comenius művei nek ma g y a r - országi kiadásait is. Ebből a felmérésből az is kitűnt, hogy Comenius tankönyvei, s köztük elsősorban a Janua igen nagy elterjedtségnek ör- vendtek hazánkban is, s ezért jelentek meg a hazai nyomdákban is új

és ú j kiadásokban (vö. még a Janua magyarországi kiadásairól : Rácz:

Prot. Tanügyi Szemle, 1931. 374.).

Igen éritékes eredményeket kaptunk legújabban Jar omir Cervenká- nak a Januaval kapcsolatos töb b filológia i problémát érintő kutatás a nyomán . Egyik írásában (Dva Typy Komenského Dverí Jazyku a Ruzná jejich zpracování) [2] a Janua átdolgozásairól értekezik. A kiadások ké t f ő típusát különbözteti meg: Az 1. típus : az 163l-es lesznói, az 1633-as danzigi (Gdansko) kiadás és a lesznói cseh textusú kiadás 1633-ból. A II.

típus: az 1649-es lesznói, az 1652-es pataki és az 1666-os amszterdami kiadás. Több kiadást maga Comenius gondoz, illetőleg javít, s a pánszo - fikus ideá k szerint szerkesztett tankönyv textusában , tartalmába n és megfogalmazásába n is módosul . Comenius is emlegeti, hogy a Januaból

„editiones emendatae et locupletatae oriebuntur". De arról is panasz- kodik (vö. ODO I. 128.), hogy sok kiadá s nagyon is „elszakadt a szerzője szemétől", s úgy módosult a köny v tartalmában és megfogalmazásában, hogy azzal Comenius m á r nem érthetett egyet. A későbbiékben erről a problémáról még e j t ünk szót.

Ismét csak Cervenka utal arra egy másik cikkében (Nejstarsi Ko- menskéh o dvere Jazyku) [3]. hogy Comenius a legrégibb , tehát az 1631-es lesznói kiadású J anua jáva l nem volt teljesen elégedett, ezért alakítja , módosítja . Hogy a szövegben, a megfogalmazásban milyen mértékű az alakítás, állítsuk egymással párhuzamba a következő rész t (Janua:

LXX.). Az 1631-es (Lesno) kiadványban ez olvasható : „Grammaticu s literas et syllabas orthographice pingere, sermonemque legitime pro- nuntiare consvescit, dictiones deciinat et conjugal, phrases syntactice construit."

Az ODO (I. 288.) lapjain közölt Januaban pedig mái- így módosul a szöveg: „Gramaticus literas Orthographice (majusculis sola periodo- r um capita et emphatica) pingit, syllabas copulat, dictiones (vocabula) deciinat et conjugat, phrases syntactice construit, sermonemque legitime pronunciat." Ez a megfogalmazá s nemcsak részletezőbb, hanem egyúttal pontosabb és világosabb is. A műszava k használatába n (dictiones ~ vo- cabula) tapasztalható különbözőséglékre sem véletlenü l utal.

Számunkr a különösen értéke s a sárospataki 1652-es kiadás. Nem- csak azért , mert ez is teljesen ún. „eredeti " comeniusi alkotás, hanem elsősorban azért, mert a pataki Janua textusa, szótára é s grammatikáj a (Eruditionis Scholasticae Pars II. Janua Rerum et Linguarum Structu- ram externam exhibens. In usum Scholae Patakinae edita, 1652. •—

Sylva Latinae Linguae, Vocum derivatarum copiam explicans, sive Lexi-

con Januale, 1652.) — Grammatica Janualis Continens Residuum Gram-

maticae Vestibularis, 1652.) a panszofikus törekvéseik szolgálatában leg-

inkáb b megközelíti azt a követelményt , amit maga Comenius állítot t fel

éppen pataki beszédében a jó tankönyveket illetőe n is. Mik ezek a kö-

vetelmények? A jó tanköny v inkáb b ismeretekben, mint szavakban

legyen bővelkedő, s az életr e hasznos ismereteket nyújtson , s ne csak

a ritka latin szavak bőségével kérkedjék. A szabályokról való elmélke -

dés helyett a dolgok értésére és használatára adjon bő eligazítást. A j ó

tanköny v úgy legyen megszerkesztve, hogy ne lehessen bennü k elté-

vedni, min t valami labi- rintusban, s gyönyörű- séget találhasson benne ta ní tó és tanuló egy- ar á nt [4]. A jó tankönyv nyelvi formálásában, stílusában, megfogalma- zásában is olyan legyen, hogy a tanulók érdeklő- déssel olvashassák (pue- ris cu m desiderio legi passint), s végül legyen a ta n u l ta k önálló gya- korlására is alkalmas eszköz [5].

Az sem véletlen, hogy Comenius a pataki J a n u a címében [6] is je- lölni kí vánta azt, hogy ez a J a n u a valóban a dolgokról, a világról stb.

hasznos ismereteket n y ú j t ó t an k ö nyv kíván lenni, s elsődleges célja a reális ismeretek n y ú j- tása. Ép p en ezért a pa - taki kiadás címében a res (a dolog) szó m eg - előzi a lingua (a nyelv) szót: J a n u a rerum et linguarum s tr u ctu ra m extemam exhibens . . . Ami a Janua ('ajtó, k apu , bejárat') elnevezést illeti [7], ebben is voltaik előzményei. A spanyol Janua -ról Comenius is megemlékezik (vö. Meth. Lingu. Nov. Cap. VIII. 20.). A janua (olykor a porta) szó nem véletlenül szerepel az iskolai tank önyv ek címében. Pesthy Gábor sz ógyű jt eménye (Nomenclatvra sex linguarum , 1538.) elősza- vában „beuitelnek auagy kapunak" (janua!) is nevezi írását. Basilius Fabrius Soranus (Thesaurus Eruditionis Scholasticae, Lipsiae, 1664.) sze- rint is azért jó ez az elnevezés, mer t a janua szó jelentéstartal ma ('os- tium, fores, aditus, Thür') (ajtó, kapu, bejárat) valóban a r r a utal, hogy a ta nkönyv r é v én mint nyitott ajtón (janua reserata!) át ju t h atn a k a tanulók a dolgok és a szavak világának megismerésére. De különösen találó ez a cím (Janua) Comeniusnál, s n e m véle tlenül írja, hogy

„Janua non nisi janua esse debet. " [8]. A J a n u a csak kapu, csak bejárat, s nem szabad másnak lennie. Éppen e r r e n e m ügyeltek azok — p ana - szolja Comenius — [9], akik úgy bővítették, másították a comeniusi

3. kép

J an ua -t , hogy teletömték a gyerekek felfogóképességétől és érdeklődé- sétől távol eső ismeretekkel és a ritkán vagy alig használt nyelvi kife- jezésekkel, szavakkal (vocabulis longe inusitatissimis, r e r u m a captu puerorum, plane r e m ot a ru m earn effarcientes).

Hogy azt is megérthessük, Comenius e ta nkönyvét miért adták ki oly sokszor (vö. Cervenka: Acta Comeniana, 1959. 149—160.), s miért kedvelték meg .annyira, és miért vált a legkeresettebb tankönyvvé, szinte az egész világon (vö. Josef Smaha: Ceska Skola, 1888. Beseda Uci- telska, 1888.) [10] szükséges, hogy Comenius e könyve köré az európai távlatot is felvázoljuk, s megmutassuk, milyen előzmények nyomán alkotta meg Comenius, s mi benne az új, az előre mutató, s kor a pol- gári törekvéseinek megfelelően miért volt annyir a korszerű és hasznos könyv.

2. Janua az európai tankönyvek fejlődéstörténeti távlatában;

előzményei, újszerűsége

Josef Brambora egyik írásában (Der heutige Stand und die Aufga- ben der Komeniologischen Forschung) [11] nem véletlenül írja, hogy Comenius és az európai tankönyvírók közötti összefüggés vizsgálata nagyon időszerű feladata a mai comenológiának. Folytatni kell ezen a te r üle ten is Kvacala kezdeményezéseit [12], hiszen a Janua jelentőségé- ről is csak akkor k a p u n k hű képet, ha a J a n u a t a korábbi és a Come- nius korabeli tankönyvekkel, azok tartalmával, anyagával, felépítésével, megfogalmazásával és módszeres eljárásaival v e t j ük össze, s ugyanakkor u ta l unk arr a is, hogy a feudális és polgári korszak határmezsgyéjén Comenius panszofikus s újszerű, enciklopédikus törekvéseit is szolgáló, s az akkori tudomány álláspontjára, színvonalára és e redményeire is te- kintettel levő tankönyvével t artal má ban és céljában egyaránt az új, a feltörekvő osztály igényeire volt elsősorban tekintettel. Bár a teológikus nézetek ma ra dván yait ebben a tankönyvben is fellelhetjük, mégis a leg- merészebb lépést éppen azzal t e t t e meg Comenius, hogy a teológiával, s a teológikus szemlélettel kapcsolatos ismeretanyagot az előző és a korabeli tankönyvek anyagához képest merészen leszűkítette, hogy annál nagyobb tér jusson a kozmográfiai, a fizikai, a természetrajzi, a kémiai, a technikai, az ipari, a kereskedelmi, a társadalmi ismereteknek . A te r - mészettudományok előretörésével, s a "felfedezésekkel feltáruló új isme- retek mennyisége, az új technikai és termelési eszközök sokasága eleve kiszorította Comenius tankönyvéből az elvont gondolati konstrukciókat, a vallás-erkölcsi nézeteket nyelvi burokba öltöztető nyelvi képleteket. A Janua a szavakat és a dolgokat együtt t a n í t t a t ja (vocabula re r u m s eparatu m discenda non esse) [13]. S époen ez b e n n e a f orradalmia n új elv és gyakorlat, s azért volt olyan nagy hatása, me r t az első olyan t a n - k ön yv volt, ami egészen új didaktikai f u n d a m e n t u m r a is épült. A J a n ua t megelőző tankönyvek (Abécédáriumok, nomenclaturák, lexikonok, dic- tionariumok, vocabulariumok) — éppen úgy, m i n t a J a n u a is — foga- lomkörök szerint csoportosítva ny új t ot t ák a szóanyagot, de csak a szó-

anyagot. Valóban így helyes a megfogalmazás, csak a szóanyagot, mert az egyes fogalmi körökön belül (isten, ember, állatok, ruházat, edények, eszközök, a betegségek, a f olyók stb.) csupán csak a szavakat sorakoz- tatták fel. Szikszai Fabriczius Balázs (Nomenclatvra: 1590.) a „Meteora ignita" címszó alat t csupán csak szavakat sorol fel: iris, arcus, — Szau- aruany; ventu s — Szeel, nix — Ho, grando — Kőesső, imber — Zápor esső, pruina — Zuzmaraz, ros — harmat, pluit — esső es, ningit — ho es, grandinat — Kőesső es stb., stb. Comenius is fogalomkörök szerint csoportosítja az ismereteket, s valóban ismereteket, nem csupán szava- kat sorakoztat f el — s ez nála a több, az új és haladó lépés! A fogalmi körökön belül a szavak összef üggő szövegbe kerülnek, s így — ezt maga Comenius is elmondj a — a mondatokba szerkesztett szavak a dolgok egybefüggését, összetartozását is kifejezik. (Verba sententiis structa, R e r u m s tructu ram simul exprimunt) . Tehát ugyanabból a könyvből sza- vakat, nyelvet és reális is merete ke t együtt lehet tanulni. A megfelelő szövegösszefüggésben, nyelvi mezőben a szavak pontosabb értelmezését is ny új t ot ta így Comenius. Az előbb idézett szavakat Comenius J a n u a - jában (Janua: VI. De Meteoris) a következő szövegbe, nyelvi összefüg- gésbe illesztette bele: „Vapores aquosi perpetuo sursum f e r u n t u r : A vi- zes (nedves) gőzök (párák) mindenkor on felfelé vitetnek [14]. — Ex his densatis fit Nubes: aut si ha e c deorsum labitur, Nebula: Ezekből midőn megsűrűsödtek, lészen felhő, avagy ha ez alá-felé esik, köd (lészen).

Inde pluit, ningit, grandinat : Ismét esső esik, hó esik, kőesső e s i k . . . Pr ui na est congelatus Ros: A zuzmaráz megfagyott harmat . — Iris m a - t u t i n a . . . nubilosam, vespertina serenam tempestatem nunciat : A reggeli szivárvány felleges (homályos) időt, az estvéli tiszta (felderült) időt jele nt " stb.)

Nem véletlen tehát az, hogy a csupán csak szavakat halmozó no- menkla túrák at éppen Comenius tankönyvei szorították ki az iskolákból (vö. MeliCh: NyK. 35:326, 36:294).

Ezt a folyamato t még csak gyorsította a J a n u a másik, igen lénye- ges és didaktikai szempontból is értékes e re dménye: a ta nkönyv nem esetlegesen, ne m szétszórva, h a n e m organikus, szerves egységben igyek- szik a reális ismeretanyago t ny új t a ni.

Az előd és kortárs alkotásokban nem, vagy alig fe de zhe tj ük fel azt a tervszerű, tudatos rendező elvet, amit Comenius tankönyveiben t a- pasztalunk. J u n i u s Hadrianus m u n k á j á b an (Nomenclator omnium Re- r u m propria nomina, septem diversis linguis explicata, Francofurti, 1620.) pl. csak mechanikusa n sorakoztatja fel a fogalmi köröket, s ben- n ük a szavakat, vulgáris n ye lvű értelmezésekkel: I. De re lilbraria et libr oru m materi a (Liber ~ Buch, pagina — pagella ~ Die eine Seite eines Blats ~ Pagina o foglio, o l'vna et 1'altera facciata della carta stb.) II. De Homine et partibus h u m a n i corporis. III. De animalibus Quadru- pedibus. IV. De ci-bis stb., sitb.

Ugyanígy nincsenek szerves egységben, összefüggésben a fogalom- körök egymással Pesthy Gábor összeállításában (Nomenclatvra sex lin- gua r um, 1538.) s e m : 1. De Deo. 2. De Sanctis. 3. De P a t e r noster. 4. De diabolo. 5. De tempore. 6. De hominibus et omnibus partibus ejus. 7. De

Imperatore stb., stb. Comenius forrásait k u t atv a igyekeztem átvizsgálni a korabeli és előd 'hasonló jellegű és célú kiadványok hosszú sorát. így j u t o tt a m el egy prágai kiadványhoz, amiről az alábbiakban a n n ál is részletesebben kell szólnom, m e r t ez a kiadvány Comenius számá ra is értékes fo rrásul szolgált. Ebben az 1598-ban, Daniel Adamus prágai nyomdász kiadásában meg jel ent no menclat urában (Nomenclator Qvad- rilingvis Boemico Latino Graeco Germanicvs, continens omnivm f e r m e rer um , quae in probatis omnium doctrinarum autoribus inv en iun tu r, appellationes in Qvatuor classes distinctvs . . . De Deo, de Natura, de Homine, de Artibus. In usu m stúdiósáé J u u en t u t i s editus, studio, opera et sumptibus M. Danielis Adami (civis et typ o gr aph us Pragensis) [15]

m ár arra is k a p u n k példát, hogy a Comenius előtti iskolai k öny vek ösz- sze állít ói közül egyesek nem teljesen esetlegesen, „mechanice", hanem bizonyos rendszerben „organice" is próbálták közvetíteni a dolgok ne- veit (rerum appellationes). A f en t ebb megnevezett kiadvány a dolgok megnevezéseit a dolgok e négy nagyobb csoportjába, osztályába ren- dezve (in quatvor classes distinctus) n y ú j t j a: I. Classis: De Deo et spiri- tibus — De Ecclesia — templo et supellectili sacra Eclesiastica — De mu n ij s et ordinibus in Ecclesia — De religione . . . II. Classis: De Na- tura, eius affectibus et rebus naturaim in se habentibus — De loco eius- que differentijs : De tempore — De mundo, coelo et astris — De Ele- mentis et quidem igni et aére: item de tempestatibus — De aqua rebus- que aqueis — De terra, De metallis, de lapidibus et Gemmis — De arboribus in genere — De arboribus hortensibus — De f ru ctib u s arbo- r u m — De hortis — De arboribus Syluestribus stb., stb. — III. Classis:

De homine — De anima rationald — De virtutibus moralibus — De vir- tutibus intellectus — De vit js intellectus — De affectibus — De família stb., stb. — IV. Classis: De Scholis — De r e libraria — De arithmethica

— De Musica — De Chirurgo — De r u r e et agro — De agricola et a r a t r o— De auriga — De equite — De vinitoribus, vindemia — De pas- toribus — De venatoribus — de piscatoribus — De molitoribus — De ludis juuenilibus stb., stb.

Ez a nagyon vázlatos összefoglalás is alkalmat ad arra, hogy néhány fontos következtetést v o n j u n k le belőle Comenius tankönyvének, a J a - n u an a k megszerkesztését, tartalmát, anyagát illetően is. Először is azt, hogy Comenius ezt a k i a d v á n yt jól ismerte, s fel is használta forrásul könyve összeállításában, különösen a könyv II—IV. Classisának anya- gát. Vegyük pl. a prágai kiadvány De Metallis fejezetének (Classis II.

Cap. VIII.) szócsoportját. A szavak a következő sorrendben sorakoznak fel : Metallum — aurum — aurum obryzum — argentum — stb., stb.

Comenius (Janua: X. 94—97.) ugyanebben a sorrendben, de mondatokba illesztve használja fel e szavakat: ,,Met alia e fodinis e r u u n t u r , vei effo- dáuntur — Az értznemek a földből (bányákból) v áj a t t at n ak avagy ásat- tatnak-ki . . . —- Aurum est perfectissimum: quia purissimu m et ponde- rosissimum: praesertim obryzum — Az arany legtökéletesebb: mert leg- tisztább és legnehezebb (nyomóbb), kiváltképpen a f in u m (termés, eresz- tett) arany . . ." stb., stb. Az sem meglepő, hogy az anyag elrendezésé- ben, sorrendjében is követi Comenius a prágai kiadást, de Comenius

már válogat is, és össze is von, úgy is mondhatnánk, megszűri a jobban használható ismeretanyagot, az arr a vonatkozó szómennyiséget.

A prágai kiadás és Comenius J anua ja anyagának sorrendjében talál- ható egyezést és különbséget (illetőleg a Comenius által végrehajtott szűrést) a következőkben m u t a t j u k be. A felsorolásban ( ) zárójelbe tesszük a Comenius által kihagyásra vagy összevonásra ítélt anyagrészt, s dűlt betűvel e m e l j ük ki a párhuzamos anyagot.

a) Prágai kia dá s: De Elementis et quidem igni et aére — De aqua rebusque aqueis — De terra — De metalis — De lapidibus et Gemmis

— De arboribus — (De arboribus hortensibus — De f r uc tib us arborum satiuorum) — De hortis — (De arboribus sylvestribus — De fructibu s ar bor um sylvestrum) — De fructibus — (De Rosa et vite) — De Herbis stb.

b) Comenius J a n u a j a csoportosítása: De Elementis — De Igne — (De Meteoris) — De Aquis — De Terra — De Lapidibus — De Metallis

— De Arboribus et fructibus. (Ebben a fogalomkörben nagyobb méret ű összevonást h a j t o t t végre Comenius) — De Herbis —- stb., stb.

Párhuzamosan f u t n a k mi ndkét kiadványban a következő fogalom- körök:

a) Prágai kiadás: De avibus domesticis — aquaticis — De piscibus

— De reptilibus et serpentibus — De insectis — De Homine stb.

rb) A Janua: De Avibus — De Aquatilibus — De Reptilibus — De Insectis — De Homine stb., stb.

Hogy Comenius J a n ua j a valóban több, valóban újszerűbb tankönyv anyagában, megformálásában is, bizonyítja pl. az is, hogy a De Homine fogalomkörnek a prágai kiadásban felsorakoztatott, s Comenius által nagyrészt követett, illetőleg felhasznált szóanyagával kapcsolatban Co- menius a J an ua XX—XXIII. fejezeteiben erős realizmussal, vonzó és meggyőző tálalásban, a gyermeki érdeklődést is kiszolgáló, de a kor tudományának (pl. az anatómiának) színvonalát is tükröző valóságos kis értekezést n y ú jt a z emberrel kapcsolatos ismeretekről (Az emberről, az emberi testről, a külső és belső tagakról, az érzésekről, az elméről stb., stb.). Ezzel az „újítás sal" azt is elérte Comenius, hogy már nemcsak névszókat, hane m e problémakörbe tartozó cselekvés, történés, milyen- ség, minőség és kör ü lmé ny stb. fogalmakat megnevező igéket, mellék- neveket, határozószókat is felsorakoztat, értelmez.

„Az emberről" (De Homine) című tárgy-, illetőleg fogalomkör sza- vait Comenius olyan mondatokba illeszti, amelyek egyrészt összefüggő ismeretsorozat nyelvi burkai, másrészt a természetes és a könnyen folyó értelmes nyelvi közlés jó példái. Hogy a tár gyak, a dolgok, s ezek fogal- mai és a jelölő nevek, szavak mennyire a nekik megfelelő helyen és funkcióban va nna k az összefüggő közlésben, s mennyir e tekintettel van ez a megfogalmazás arra is, hogy a tanulók megfigyelőképességét, értel- m ét és a szép, az emberi, az „életes", a természetes, a kifejező nyelvi f or mák iránti fogékonyságát is együtt, párhuzamosan fejlessze, már az első néhány mo nd a t a is bizonyítja: „Princeps animantium exellentissi- mus Homo, Mundi epitome, vagiens nascitur (Az élő állatoknak leg- fővebb (méltóságosabb) fejedelme az ember, e' Világnak rövid s um-

m á ja (remeke) nyivákolva születik.) — Quem post partum, g e n et r i x aut öbstetrix, fasciis in vo lut u m fasci atu mq ue in cunas reponit (Ki születése u t án a' szüléje avagy a' bába, pólában b et ak arv án és békötvén, a' böl- tsőibe helyeztet,) — Nutr ix vero alma, amplectens et amplex an s alum- n u m suum, uberibus laotat, pappis satiat, sorditatum abstergit; pusio ipse l a c t e t . . . (A' tápláló szopt ató-daj ka pedig megölelgetvén és ápol- gatván az ő szoptatósát, emlőivel (tsetseivel) szoptatja, rágottal (popá- val) megelégíti, és a' magát me g r ú t í t o t t at (motskoltat) megtörli, a' ki- tsinyded (tsetsemő) pedig ő maga szopik . . .)" stb., stb.

A természetet, az életet, a reális világot varázsolta Comenius ezzel a n é h á ny mond att al is az iskola, a tanter em fala i közé, s eg y ú t t al a gyermeki „kósza" figyelem lekötését is sikerült elérnie. Ha a z emberi testről (a külső és belső tagokról), az emberi agyról, az érzékszervekről (a külső és belső érzékenységről) szóló, rendezett ismeretanya g felsora- koztatását vesszük figyelembe, akkor azt tapasztaljuk, hogy arányl ag nagy mennyiségű szót használ fe l a z ismeretek összefüggő közlésében, de n e m m i n t szóhalmazt zúdí tja rá a tanulókra (mint a nomenclaturák), h an e m mivel az emberi testet, illetőleg részeit szinte mozgásukban, élő fu nk ció j uk ban m u t a t j a be, az ehlhez jól simult, elevenebb, mozgalma - sabb, szemléletesebb és fel tűn ően reális, természetes jellegű megfogal- mazásban a szavak is szinte megelevenednek , s a nyelvi mezőben jelen- t ést ar t al muk is pontosan meghatározott á válik (vö. Ja n u a : XXI—XXII).

Hogy Comenius e tárgykörben is menny ire használható ismer etek e t közöl, érdemes e comeniusi anyagot egybevetni pl. Isidorus Hispalensis (vö. Opera omnia: Coloniae Agrippinae, 1617.) hasonló t árgy kö rének (De ho min e et partibus eius) anyagával. Az első n agy különbség, hogy köz- lésében elvont etimologizálással kezdi az emberről szóló ismer ete k adá- sát: „Homo dictus, quia ex humo f actus e s t . . . Graeci vero ho minem av#Qiimov apellaverunt, eo quod su rs um spectet, subleuatus a b h u m o ad contemplationem artificis sui . . . " stb. A test és részei leírását is valój á- ba n a megjelölő szavak, nyelvi elemek etimológiájával helyettesíti: „cor- pus dictum pro eo, quod co r ru p t u m p e r i t . . . gustus a gutture dictus . . . manus dicta quod est totius corporis m u n u s . . ." stb., stb.

Comenius ezzel szemben az emberi test anatómiájáról n y ú jt kora tu do mán yos eredmén ye inek színvonalán is álló ismereteket. így valóban száműzi az iskolából a verbális magolást, az üres szócséplést, s a valóság tényei, a dolgok maguk állnak a középpontban, és a tanulók korszerű ismereteket is szereznek az anyanyelv, hazánkban a magya r nyel v segítségével is értelmezett szövegek ú t ján.

Hogy az ismeretéket még mé ly ebb en véshessék be az i f j a k , Come- niu s tudatosan használta fel az oktatás hatha tósabb á tételére a szemlél- tetést, a képekkel való ábrázolást, jól t u d ván azt is, hogy a r ajz, a kép, a szemléltető ábra is szerves és laktív tényezője az oktatási f olyamatnak , s a r ajzok és ábr ák segítségével is fejleszthetők a t anulók valóság iránti érzéke. A korszerű ismeretszerzés jó ú t ja és m ó d ja a dolgok, a tények és jelenségek helyes szemléltetése. N e m véletlen t eh át az sem, hogy Comenius tankönyveiben képeket, rajzoka t és ábr ákat is alkalmaz, és ezek a dolgokat, a jelenségeket és ismereteket a valóság összefüggései -

1 "V tí

4. kép 5. kép

(.4 pataki Janua képe) (Vesalius képe)

ben t á rj ák a t an ul ók elé. Comenius képei, rajzai, ábrái ugyanis a lénye- ges dolgokat ábrázolják, a jellemzőt emelik ki, és a szó és a tárgy együtt kerül a tanulók érdeklődési körébe. Nem véletlen tehát az sem, hogy Comenius a szemléltetésre szánt képeket jól megválogatta, és mindig a legkorszerűbb és leghaladóbb tudományos eredményeket publikáló forrásokból v e t te át.

Eddig csak azt tudtuk , hogy a hazánkban, Sárospatakon megírt, s később N ürnbe rgb en megjelent Orbis Pictus- t látta el képekkel. Leg- ú j a bb kutatá sa im nyomán (vö. róla Acta Comeniana: 1961. 245, 1962. 105, 178.) arról is számot adhattam, hogy Comenius már Patakon, a pataki nyomdában m eg j el e nt J a n u a - b a n (Eruditionis Scholasticae Par s II. J a - n u a . . . in u s u m Seholae Pata ki na e edita, 1652) és a Schola Ludus-ban (Patak, 1656.) is közöl a „ tanulás céljára" készült képekből, rajzokból.

Az sem véletlen, hogy é ppen az emberi testről és részeiről szóló

6. kép 7. kép

(A pataki Janua képe) (Vesalius képe)

textushoz csatolt Comenius képeket már a pataki J a n u a lapjain is, s az emberi testről, az emberi testet alkotó csontokról és izmokról szóló fejezetek ismeret anyagát Comenius fe l t ű n ő en jó képékkel illusztrálta. A Partes corporis osseae és a Carneae partes corporis c. fejezetekben az elméleti anyaghoz t ársult képek ugyanis a nagy anatómusnak, Andreas Vesaliusnak mél t án híres könyvéből (De Human i Corporis Fabrica, 1.

kiadás, 1543, a felhasznált kiadás: 1642) valók:

A Comenius-filológia számára nóvumként adtam számot erről a tényről „Comenius és Vesalius" című Írásomban (Az Egri Ped. Főisk.

Füzetei, 207. sz.) Vesalius m ű v ét a nagy Tizián tanítványa, a belga Kai- kar táblái, rajzai tették még használhatóbbá. Comenius Vesalius úttörő művének rajzait, ábráit illeszti be a pataki J a n u a XXII. és XXIII. f eje - zetébe, és ezzel olyan bonctani művet használt fel forrásul, amely az emberi test felépítését mag án az emberen m u t a t j a be, és az emberi test anatómiai r aj zai t szinte élő környezetbe helyezi, s életes mozgásban,

9. kép

(Orbis: Canales et ossa)

szinte élő működésben ad számot az emberi test csontjairól, izom- hálózatáról.

Azzal, hogy a pataki J a n u a XXII. (Partes corporis osseae: ossa capitis, trunci, artuum) és XXIII.

(Carneae par tes corporis: quae Anatomici vocant Museulos) f e j e - zeteihez csatolt rajzokba n Vesalius korszakalkotó és sok bonctani ta- pasztalat alapján írt anatómiai m ű- 8. kép vének híres ábrái kerültek a m a - gyar tanulók kezébe, a pataki i f j a k merészen új és pontos ismereteket kaptak az emberi szervezetről, az emberi test felépítéséről.

A pataki J a n u a első ábrája szinte mozgalmas elevenségben és filo- zofikus vetületben szemlélteti az emberi test csontjait (vö. 4. képünk). Vesaliusnál az emberi test csontjait szemléltető ábra (secunda ossium tabula) hasonló mozgalmassággal teszi elevenné az emberi csontváz f el- építését (vö. 5. képünk).

A k ét kép közötti különbség — Comeniusnál homokórát, Vesaliusnál emberi koponyát érint a csontváz keze — egyúttal a pedagógus és az orvos - anatómus szemléletének a különbségét is tükrözi. Comenius a pa - taki J a n u a XXIII. fejezetének (Carneae partes corporis) elméleti a ny a- gát is ábrázoló kép (vö. 6. képünk) Vesalius anatómiá jának is egyik leg- sikerültebb ábrája (vö. 7. kép). A k ét kép közötti azonosság külön bizo- nyításra n e m szorul.

A pataki J a n u a negyedik képe [az első ábrát (Aér cum ventis) itt nem közöljük!] az emberi test belső részeit (Viscera) szemlélteti a t a n u -

lók előtt. A belső részekihez számokat is illeszt Comenius (vö. 8. képünk).

Ezek a számok valóban az Orbis szövegének megfelelő szavaira, illető- leg a test belső részeinek elnevezéseire utalnak.

A számokkal ellátott ábra ú j ra megjelenik az Orbis Pictus nürnbergi kiadásában (1658), és ez azt is bizonyítja, hogy Comenius nemcsak gondolt az Orbis Pictus pataki kiadására, h a n e m valóban meg is kezdte ennek a kiadásnak a nyomdatechnikai mun ká la tait is. Különben az Orbis Pictusnak az emberi testet, részeit és felépítését szemléltető képei is a Vesalius mű véb en található ábrák nyomán készültek. Bizonyításul ves- s ük össze az Orbis Pictu s XL. fejezetének (Canales et ossa) két szemlél- t ető á b r áj át (vö. 9. kép) Vesalius két, igen szemléletes képével (vö.

10—11. kép), s az azonosság teljesen egyértelmű.

Az Orbis Pictus XXXIX. fejezetének (Caro et viscera) két ábrájáról

(vö. 12. kép) már az előbbiekben szóltunk, és megállapítottuk, hogy ez a kép n e m véletlenül szerepel a J an u a 1652-es pataki kiadásában is. Comenius u gy an - is világhírű képes t a nk ö ny vé- nek, a Patakon írt és illusztrált Pictusnak pataki kiadását is tervbe vette, illetőleg nyomdai munkálatait is elkezdte, és hogy mégsem Patakon, h an e m N ü r n- bergben jelent meg e könyv, ta - lán azzal is magyarázható, hogy a pataki nyomda hiányos techn i - kai felkészültsége n e m tett e le- hetővé a megkezdett nyomdai munkál atok sikeres befejezését.

Comenius — m i n t erre m ár n é h ány példa elemzésével is utaltun k

— h atalmas forrá sanya got tanulmányozott át a Janua megszerkesztését illető munk ál a tai közepette. Az általa jobbított Janua-kiadások szövege és a J a n u a t e x t u s á n ak az Orbis és a Schola Ludus számára át í rt és át- rendezett ismeretan yaga elsősorban azért is módosult, me r t Comenius a t u d o m á ny fejlődését is nyomon kísérve, az új eredményeket is közve- títeni kívánta, és az ismereteket mindinkább valóságos összefüggé- sükben, s úgy k í v á n ta közvetíteni, hogy a valóság t én ye it sohasem hallgatta el, torzította el sem a vallás tételes előírásainak tisztele- téből, s e m valláserkölcsi meggondolásokból, vagy emberi álszeméremből [vö. pl. J a n u a (§ XXI . 235) t e x t u s án ak a nemi szervekről adott leírását], de éppen az új didaktikai, nevelési célok szolgálatában az egyre növekvő ismerettömeget — b ár a fejlődő és szélesedő t ud omány és technika egé- szét k í v á nta á tt eki nt eni —, jó pedagógiai érzékkel és tegyük hozzá, filo- lógiai hozzáértéssel megszűrte, illetőleg átrendezte.

Hogy (milyen te rmészet ű m u n k át végzett el e téren is Comenius, érdemes összevetni k o r a enciklopédikus jellegű összefoglalásainak, első- sorban éppen Alsted idevonatkozó m u n k á j á n ak (Encyclopedia) n éh ány fe jeze tét a Janua hasonló tartalmú, illetőleg azonos anyagot feldolgozó fejezeteivel.

Alsted az e t á r g y k ö r re vonatkozó ismeretanyagot a következő fő f ej ezet ek r e tagolva n y ú j t j a: I. De hominis essentia [Részletező: a sok fiziológiai, anatómiai vonatkozást még több filológiai természet ű isme- rettel, a görög, latin és ú j abb kori szerzők (Galenus, Arisztotelész, Avi- cena, Vesalius stb.) írásaiból vett idézetekkel köríti.]

II. De Hominis existentia (különösen részletező az intellectus, a vo- luntas, a facultas loquendi, a fletus címszók alá foglalt ismeretadásban!) Comenius J a n u a j á n ak hasonló jellegű anyaga azt is tükrözi, hogy Come- nius Alsted m u n k á j át is forrásul használta fel, de a polihisztor filológus

Alsted bő anyagát az eklektikus filológus, s a dolgok lényegét kutató pedagógus Comenius igen jó gyakorlati érzékkel válogatta, formálta és rendezte a De Homine, — De Corpore et primum de Membris extemis,

— De membris internis, — De accidentibus corporis, — De sensibus internis, — De mente, — De voluntate et affectibus című fejezetekben.

A Comenius előtti tankönyvek egyik legsúlyosabb hibája verbaliz- musuk mellet t nemcsak abban gyökerezett, hogy a gyermek i teherbíró képességet tekintetbe nem véve, hatalmas anyagot foglaltak magukban, hanem inkább abban, hogy az anyagot nehezen áttekinthető, tehát n e m világos (helyesebben n e m eléggé didaktikus) rendszerezésben tálalták. Ezzel szemben Comenius a J a n u a enciklopédikus ismeretanyagát e jól áttekinthető, zárt enciklopédikus körbe rendezve n y ú j t ja (vö. Cer- venka: Comenii J a n u a : Editio synoptica et critica: Bev.)

I. Deus: De ortu et creatione Mundi [A világ eredetéről és ter emté- séről (Janua: C. II.)]

II. Natura: 1. Naturae fundamental De Elementis (Az első elemek- ről). — De Firmamento (A csillagokról). — De Igne (A tűzről). — De Meteoris (A hegyek feletti levegőkről. A föld feletti dolgokról, légtüne- ményekről). — De Aqua (A vízről). — De Terra (A földről) [Janua: C.

3—8.]. — 2. Lapid.es et metalla: De Lapidibus (A kövekről). — De Me- tallis (Az ércekről) [Janua: C. 9—10.]. — 3. Planta: De Arboribus et fructibus (Az élő fákról és a gyümölcsökről) — De Herbis (A füvekről).

— De Fruticibus (A csemetékről) [Janua: C. 11—13.)] — 4. Animalia:

De animalibus (Az állatokról). — De avibus (A madarakról). — De Aquatilibus (A vízi állatokról). — De Jumentis (A barmokról). — De Feris (A vadakról). — De Amphibiis et Reptilibus (A vízben és a szá- razon csúszó-rnászókról). — De Insectis (A bogarakról) [Janua: C. 14—191. III. De Homine: Homo ut pars naturae: 1. Partes hominis corpora- les: De corpore: de Membris externis. — De Membris internis (A külső és belső tagokról). — De accidentibus corporis (A testnek külső eseté- ről). — De Morbis (A betegségekről). — De Ulceribus et vulneribu s (A fekélyekről és a sebekről) [Janua: C. 21—25]. 2. Partes hominis spi- rituals: De Sensibus externi s (A külső érzékenységekről). — De sensi- bus internis (A belső érzékenységekről). — De Mente (Az elméről). — De Voluntate et affectibus (Az akaratról és az indulatokról) [Janua: C.

26—29],

IV. Opera hominum: De Mechanicis in Genere (A kézi-munkás Mesterségekről általában) [Janua: C. 30]. 1. Opera ad vitám hu man a m conservandum pertinentia: De Hortorum cultura (A kert ek művelésé- ről). — De Agricultura (A földművelésről). — De Molitura (Az őrlés). — De Panificio (A kenyérsütésről). — De Pecuaria (A barom pásztorság- ról). — De Lanionia (A mészárosságról). — De Venatur a (A vadászás- ról). — De Piscatione (A halászásról). — De Aucupio (A madarászás- ról). — De Coquinaria (A szakácsságról). — De Potulentor u m par a tur a (Az italok készítéséről). — De Aurigatione (A kocsisságról). — De Navi- cularia (A hajós mesterségről). — De Itineribus (Az utazásokról). — De Mercatura (A kalmárságról). — De Vestiariis opificiis (A ruházatokat

készítő mívekről). — De Vestituum generibus (A ruházato k nemeiről).

— De Architectura et fabrilibus artificiis (Az építő mesterségről, az ács mesterségről) [Janua: C. 31—48]. 2. Habitaculum humánum: De Domo ej usque Partibus (A házról és részeiről). — De Hypocausto (A szobáról).

— De Coenaculo (A vacsoráló házról). — De Cubiculo (A hálószobáról:

az ágyas házról). — De Balneo et munditiae (A fürdőrő l és tisztaságról) [Janua: C. 49—53].

V. Societas humana: 1. Família (A család). — De conjugio et affini- taté (A házasságró l és rokonságról). — De puerperio (A gyermekszü- lésről). — De cognatione (A rokonságról). — De oeconomia (A házi gondviselésről) [Janua: C. 54—57]. — 2. Societatis humanae institutio- nes: De Urbe (A városról). — De Templo (A templomról) . — De eccle- sia (A szent gyülekezetről). — De Ethnicorum Judaeorumque Supersti- tionibus (A pogányok és a zsidók babonaságairól). — De Curia (A ta- nácsházról). — De Judiciis (A törvénytételekről). — De Maleficis et suppliciis (A gonosztettekről és büntetésekről). — De Statu Regio (A ki - rályi állapotról) . — De Regno et regione (Az országról és tartományról) .

— De Pace et bello (A békéről és a háborúról) [Janua: C. 58—67].

VI. Mundus spirituális: 1. Schola (Az iskola). — De Schola et insti- tution e (Az iskoláról és a tanításról). — De Museo (A tanuló házról) [Janua: C. 68—69], — 2. Litterae: (Tanulmány , tudomány , tudományos műveltség) . — De Grammatica (A grammatikáról). — De Dialectica (A dialektikáról) . — De Rethorica et poési (Az ékesszólás és költészet tudományáról). — De Aritíhmetica (A számvetésről) . — De Geometria (A földmérésről). — De Mensuris et ponderibus (A mértékekrő l és sú- lyokról). — De Optica et pictura (A látás és képírás tudományairól, mesterségeiről). — De Musica (A muzsikáról). — De Astronomia (A csil- lagászatról). — De Geographia (A földraj z tudományról, a föld leírás- ról). — De História (A történetírásról ) [Janua: C. 70—81].

VII. Mundus morális: 1. Etika: De Ethica in Genere (Az erkölcsök- nek tudományáró l közönségesen ) [Janua: C. 81]. — 2. Singulae virtutes (Az erényekről) . — De prudentia (Az okosságról). — De Temperantia (A mértékletességről). — De Castitate (A szüzességről). — De Modestia (Az emberséges jó magaviselésről). — De Autarkeja (A magána k való elégségről). — De Justitia (Az igazságról). — De Fortitudine (A bátor - ságról). — De Patientia (A békességtűrésről), — De Constantia (Az áll - hatatosságról). — De Amicitia et humanitate (A barátságról és az em- berségről). — De Candore (A szívbeli tisztaságról) [Janua: C. 83—94].

VIII. Conversatio (Társalgás). — Ludicrum (Szórakozás — játék — időtöltés). — De Con versatione erudita (A tudós társalkodásról). — De Ludicris (A játékos, tréfá s dolgokról) [Janua: C. 95—96].

IX. Homo mortalis (A haland ó ember). — De Morte et Sepultura (A halálró l és temetésről) [Janua: C. 97].

X. Deus (isten): De Providentia Dei (Az isteni gondviselésről) . — De Angelas (Az angyalokról) [Janua: C. 98—99].

Cervenka má r említett kiadványába n (P. XIV.) a J a n ua tart al má -

nak, illetőleg tárgyána k igen áttekinthető sémájá t is n y ú j t j a :

Deus n at u ra elemen ta

metalla planta animalia

homo opera h u m an a societas h u m an a

m u n d u s spirituahs m u n d u s morális

Deus

Ez az, összefoglalás is azt bizonyítja, hogy Comenius valóban a „mi n- denek megismerését" tűzte ki célul, úgy, ahogy arról maga Comenius beszél a Janua utolsó fejezetében, a berekesztésben (Clausula) [Janu a : C. 100.]: „Ha'bes enim hic s u m ma t i m et succinte, in brev i synopsi et complexione, ceu rudimenta, qua Philosophiae, qu a Theologiae: nihil tanto pere omissum reor — Itt vagyon summa szerént és röviden össze- szoríttatott írásban és egybenfoglalásban mint-egy első sengéje (kezdeti) mind a világi bölcsességnek, s mind az istenről való t u d o m án y n a k: sem - mit ann yir a elhagyottnak lenni nem í t é l e k . . ." [17].

Hogy Comenius ezt a hatalmas tárgyi anyagot (enciklopédikus t a n - anyagot) hogyan, milyen módszeres eljárásokkal kí ván ta megtaníttatni, a továbbiakban kell róla szólnunk. Természetesen ezzel a problémával szoros kapcsolatban van a Janua szövegével, megfogalmazásával, stílu- sával, egyszóval az anyag közlésével kapcsolatos n é h ány fontos kérdés felvetése is. Először is — s e r r e már forráskritikai vázlatomban utal- t am is — a Janua n e m a n n y i r a tart almában, ismeretanyagában eredeti alkotás és jó tankönyv, h an e m megszerkesztésében, megformálásában, megfogalmazásában, nyelvpedagógiai célkitűzésében és módszerében [18].

Comenius a Janua előszavában n em véletlenül ad igen elítélő véle- ményt a nyelvtanítás addigi helytelen módszeréről. A t ény ek azt bizo- n y í t j ák — í r ja Comenius —, hogy a hosszú éveken át folyó nyelv (latin nyelv) t aní tás inkább kínzás volt (crux!), min t hasznos munka. A sza- vak és a nyelvtani szabályok labirintusában csak „ad garritum et nugas"

és n e m „ad rationabilem Rerum usum et sapientem de illis sermocina- tionem" [19] t aní t t at t ak a növendékek. Éppen ezért a nyelvtanítás új ú t j át, mó djait kereső Comenius a J a n u a t úgy szerkeszti meg, hogy az t art al máb an (anyagában), megfogalmazásában és módszerében (erről k ü- lön is ad a könyvhöz intenciókat, nemcsak a nyelv, hanem a dolgok tel- jes szerkezetét (Rerum et linguae st ru ct ura tota) egyszerű módon és természetes rendben (ordine simplici et nativo) mutassa be.

A J a n u a t tank öny vül használó ún. januális osztály felállítása ide- jén Patakon 1651-ben ,,A dolgok pontos megnevezésének hasznos vol- t á r ól" (De Utilitate accu rat a e Rer um nomenclatura e oratiuncula) cím- mel t a r t o t t beszédében Comenius még világosabban és még célratörőb- ben t á r ja fel a Janu aban, illetőleg an na k megszerkesztésében követett didaktikai alapelveket és módszeres lépéseket.

Az alábbiakban ebből a szempontból külön-külön vizsgáljuk meg a Janua textusát, szótárát és nyelvtanát.

a) A Janua szövege, textusa

A J a n u a textusában, illetőleg az anyag közlésében annak az elvnek és gyakorlatna k kívánt elsősorban érvé nyt szerezni Comenius, hogy ez a tankönyv n e m csupán csak a nyelvi ismereteknek, h a n e m egyúttal és elsősorban a dolgoknak, a reális ismereteknek is ismerettára legyen.

S valóban, pl. Janua X X XI X . fejezetének szövege nemcsak a madarász- ság csoportnyelvi szavaival ismerteti meg a tanulókat, hanem a ma da- rászás eszközeivel, m u n k á j á v al stb. is. De ebben az összefüggő szöveg- ben nemcsak eleven leírást kap nak a madarászó készségeiről, m u n k á j á- ról, hanem e szövegben, e nyelvi mezőben a készségeket megnevező sza- vak is pontos értelmezést n ye r ne k: ,,Auceps aucupio exstructo, per illi- ces allectas, inescatasve aviculas et aves reticulis adobruit; aut viscatis calamis, quos amiti seu perticae exponit. implicat, a ut laqueis et tendi - culis illaqueat, aut decipula impedit." — A magyar megfelelő szöveg révén a ma gy a r gyerekek szókincse is bővült néhány csoportnyelvi szó- val: ,,A' madarász a' madár-fogó szerszámot megkészítvén az édesgeté- sek által magához hitege ttete tt és ételre tsalogattatott madarkákat és madarakat hálótskákkal meglepi (megborítja), avagy lépes vesszőkkel, melyeket a' madarász-rúdra avagy póznára kitészen, belé keverődteti avagy tőrökkel és tzéklékkel tőrbe ejti, avagv kelepzével megtartóz- t a t ja . . . "

Másodszor lényeges újí tá sa e tankönyvnek, hogy a J a n u a szövegé- ben a dolgok és szavak között párhuzamosság van. A dolgokon a dolgok r e n d je szerint haladun k végig (per Res ordine r e r u m eundo!), és a dol- gokat a szavakhoz, a szavakat a dolgokhoz (res Verbis, verba Rebus) kapcsoljuk. így a tanulók reális ismereteke t és pontos, világos nyelvi formákat együtt szereznek, tanulnak meg. A dolgok pontos megnevezé- sét adó szavak a szövegösszefüggésben, a dolgok alapos, igaz és világos ismeretében (in Re rum notitia vera e t fulgida) nem tar talmatlan nyelvi jelek csupán.

Ennek következtében a tanulók nemcsak a szavakat, s azok jelen- tését ismerik meg, hanem azokat a dolgokat, jelenségeket, gondolatokat stb. is, amelyekne k e szavak anyagi, nyelvi burkot adnak. A tiszta, világos fogalmak 'kialakítását is jól biztosítja a J a n u a szövege, m er t a fogalmakat n e m pusztán a név útján, h a n e m a dolgok jó ismerete alap- ján k ív á nja kialakítani. A J a n u a szövege nemcsak a latin nyelv kincs- tára, hanem a dolgoknak is mintegy egyetemes ismerettára, s így n e m- csak a nyelv ismeretére készíti fel a tanulókat, h anem a világi felada- tokra, az életre is.

b) A Janua szótára

A J a n u a szövegében funkcionáló lati n s a latin szavaknak meg- felelő anyanyelv i szavakat Comenius külön szótárban is közreadja, s a J a n u a „ismerettára", t e xt u s a s nyelvtana elé szerves részként teszi a szótárt (Lexicon Januale), illetőleg — ahogyan még a pataki Ja nua szó-

t ár át elnevezte — a Sylva-t (a latin szók erdejét). A pataki Janua elő- szavában Comenius külön is utal arra, hogy a pataki Ja nuaba n a dolgo- kat, az ismereteket előadó, leíró szöveg előtt alapos meggondolások al ap- ján a d j a a J a n u a megfogalmazásában felhasznált szavak értelmezését n y ú j t ó szótárt és a szavak hajlításának (ragozásának, j elezésének) és ösz- szekapcsolásának szabályait feltáró nyelvtant.

Hogy milyen meggondolásokból k e r ü lt a pataki J a n u a elejére (cur in f r o n t e Januae?) a szótár, Comenius részletesen is kifejt i előszavában.

Először azért, mer t ezzel a fokozatosság elvének (az egyszerűbbtől az összetettebb felé) is eleget -kívánt tenni. Az egyes szók, a szókészlet tagjai ugyanis csak építőkövei a nyelvnek, a beszédnek (Vocabula sin- gula r u d i m e n t u m sunt Sermonis), ezért kell az egyszerűbbnek előre jönni, az összetettnek ezt követni: j öjjenek hát előre a szavak, s azután következzék a belőlük szerkesztett beszéd (ex illis compositus sermo)

— m o n d j a Comenius. Másodszor azért, hogy a szavakat először szótári jelentésükben kell megtanulni, hogy annál könnyebben érthessük meg a szövegösszefüggésben sajátos, átvitt vagy alkalmi jelentésüket. A szó- t ár így válik a J a n u a szövegéhez jól használható tolmáccsá! Ez a j a n u á- lis szótár különben sok szempontból is figyelemr e méltó alkotás. A sza- vak ugyanis ebben a lexikográfai szempontokat és didaktikai célokat is tekintetbe vevő szótárban nincsenek önmagukban, hanem az egyazon tőből származott szavak is rövid szövegbe kerültek. Vegyük példának a szótár latin szavainak egyik csoportját: „Acerbus sapor, acerbat lin- guam; acerbitate sua; sed Verba acerbe dicta exacerbant a n im um. "

A megfelelő magyar nyelvi értelmezés, illetőleg szócsoport így ke rü lt be a szótárba: keserű — keseríteni — keserűség — keserűen — elkese- ríteni (bosszantani); b) keserű — megkeseredett -— keserűség — meg- keseredni — keseredés — megkeseríteni.

Ha e szótár latin szavainak etimológiai (képzett, összetett stb.) szó- csoportjait te kintjük, akkor ez a pataki januális szótár a szűkebb érte- lemben v e t t etimológiai szótárak funkcióját is betölti, ha a szócsaládok szerint is csoportosított szavak értelmezéseit vesszük tekintetbe, akkor azt á lla pít hat juk meg, hogy a mai szűkebb értelemben vett értelmező szótárak előzményét is tisztelhetjük a pataki Lexicon Januale- ban.

Vagy az egyes szavak jelentését (jelentéstartalmát) értelmezi, min t a modern értelmező szótárak az un. tárgyi meghatározásban, vagy az elnevezést magyarázza, értelmezi, illetőleg rövid, összefüggő nyelvi f o r - mákban körül írj a: pl. „acetabulum: est cavitas in osse (a csont vapája)

— macer (-ri et -ilentus) a defectu nutriment i extenuatus: quomodo macet (-escit et -réseit) qui fa mem patitur. Tu animae maciem (ro - r e m -rita tem -ritudinem) cave. Ager sepitur maceria (muro sine calce: e -ia tur vero fimo sicco, a u t nimio cultu. Coquus cibum d u r u m macerat aqua, antequam maceret ignibus."

így válik a tanulók előtt világossá egyrészt az, hogy a szöveg össze- függésben a szemléltető példákban felt árt jelentések, jelentésárnyalatok és jelentés változatok (sovány — sovány ócska — sovány vagyok —- sová- nyít — gyengít — erőtlen — soványodik — fogy — puhít — puhítás — lágyít — lágyítás — kínoz — kínzás stb., stb.) hogyan függnek össze,

másrészt az, amiről Comenius külön is értekezett [21] —, hogy a sza- vaknak a dolgokhoz való kapcsolásával a szavak sajátos jelentését is megismerjük, s így nyelvhasználatunk is helyesebb és árnyaltabb lesz a dolgok, a tárgyak, a jelenségek stb. pontos megnevezésében.

Comenius nagyon g y a k ra n az önálló szóalak címszavának [pl. calx (eis)] közlése u t án jelzi is, hogy hány jelentése, jelentésárnyalata vagy jelentéscsoportja van a címszónak: „Calx tria significat: I. Significatio:

Lapidem. II. Significatio: Lapidem ustum in farinam pro coagmentandis lapidibus. III. Significatio: Extremitatem pedis [kő ~ mészkő (mész) ~ sark (lábsarok)] . . . "

Nem egy esetben a jelentéseket külön egységbe sorakoztatja fel és értelmezi. Vegyük pl. a colere értelmezését (mivel ~ ápol ~ tisztel ~ díszít ~ lakik stb.)

Significatio I.: Colere ( = honorare): Colite deum . . . stb.

Significatio II.: Colere ( —Omare) Corpus autem colere nimio Cultu noli te.

Significatio III.: Colere ( = diligenter tractare): Colite agrum vos Agricolae . . . stb.

Significatio IV.: Colere ( = habitare): Colere urbem, has terras . . . incolant Urbem, cujus f i u n t Incolae stb.

A ma gya r tanulók s z á má ra a latin szóknál megfelelő magyar sza- vak ú t j án való értelmezése is hozzájárult ahhoz, hogy a pataki Leocicon Januale hasznos eszközzé válhatott az iskolai nyelvi nevelésben.

A ma g ya r tanulók azonban nemcsak a latin nyelv szókincse na gy- számú elemeiben gazdagodhattak, hanem éppen a magyar értelmezések ú t j án a magyar szótári szókészlet bő tárházából is bővíthették egyéni aktív és passzív szókincsüket. Erről Comenius szól a pataki J anu a elő- szavában: az anyanyelv, a m ag y ar nyel v használata nemcsak a latin nyelv könnyebb megértéséiben játszik szerepet, h an em egyúttal az anya- nyelv, a magyar nyelv művelésének ügyét is jól szolgálja (Non Latinos intelligendis addet aliquid: sed Vernaculae culturam spectabat).

A hangalakba n eltérő, de jelentésükben azonos, a tájnyelvi, cso- portnyelvi szavak, illetőleg az értelmi szinonimák együttes felsorakoz- tatása (pl. Lora: Lőre ~ Csiger ~ Máslás — Ciconia: Esztragh ~ Czakó

~ Gólya — gausape: lasnak ~ guba ~ cserge — certo: veszekedni ~ koezódni ~ pántolódni stb.) azt is elősegítette, hogy a nyelvjárási vagy csoportnyelvi szóváltozatok is szélesebb körben váltak ismertté, s így nemcsak a különböző nyelvjárási gócok szókincsbeli elkülönülésére hívta fel a figyelmet, hane m a nyelvi egységesülés ú t j á ra is bocsátotta e szavakat.

Figyelemre méltó a pata ki Janualis szótár még abból a szempont- ból is, hogy a szavak értelmezésének tel j esebbé tétele végett Comenius az illusztrálással is igyekezett néhá ny szónak a jelentését megvilágítani. Egyik közl eményünkben (vö. Az Egri Ped. Főisk. Évkönyve, 1959.

340—341.) a m a g y a r és a külf öldi Comenius-irodalom számára egyf or- m ár nóvumként (vö. Acta Comeiniana, 1961. 245, 1962. 108—109) adtunk számot k u t a t á s u nk szerénynek tetsző, de valójában igen fontos eredmé- nyéről, arról ti., hogy a pata ki Leocicon Januale lapjain is megjelenik

a rajz, a k ép a szavak értelmezésére. Az eddigi k ut at ók figyelmét elke- rülte pl. az a r aj z is, amit Comenius, illetőleg pataki n yomdász- mu nka- társai (Comenius éppen e szótár befejező fejezetében m i n t „Typographi nostri " emlegeti őket) a következő szövegbe illesztettek bele: „ . . . Ele- vamus tollenonem, m ach i na m haustoriam ad pu te u m (az ábra helye!) deprimendo et tollendo h a u r i mu s a q u am: kankarek ..."

Az igen egyszerű technikával készített klisé n y omán alig t űn ik fel a gémeskút rajza. A „játczó tsiga tsútsos" magya r nyelvi értelmezés közé illesztették a játék csiga képét, á b r á j át is. A szótár lapjain m eg- jelenő r a j z is azt bizonyítja, hogy Comeniust és magy ar mu nkatá rsait nagyon foglalkoztatta a képekkei való ábrázolás, illetőleg értelmezés technikai megoldásának kérdése is. A pataki nyomdai viszonyok nem tett ék lehetővé, hogy az Orbis R et u s h o z hasonlóan egy ú j a bb nagy alko- tás: a képekkel, ábrákkal is értelmező, képes szótár lásson napvilágot.

A kezdő lépéseket azonban megt ett e hozzá Comenius, s éppen ezért t udo mány tö rt én eti szempontból is nagy jelentőségű a pataki Lexicon Jannale. A szótár mag y ar címszavainak készítői, értelmezői (Tolnai, Szőllősi, Helembai, Szántai, s az „átnézés", a „simítás" m u n k á j át végző Szilágyi Ben j ámin István) nemcsak jó n yel vérzékükkel t ű n n ek ki, h a - n em a mag y ar szótárirodalomban való jártasságuk is dicséretre méltó.

Filológiailag is jó m u n k át végeztek. A ma g y a r szójegyzékeket (főleg Szikszai Fabriciust) és szótárakat (Szenczi Molnárt) is felhasználták ma - gyarításukban.

Különösen sokat merí te tt ek mu nk at á rs uk, Szilágyi Benjámin István Jan ua- fo r dí t ásán ak (a későbbiekben még szólunk róla!) magya r nyelvé- ből, szókészletéből. A két erdélyi pedagógus, Tsaholczi János és Bihari Ferenc Index vocabulorum-át is f orr ásul használták (vö. alopecia — gausape — homuncio lati n szavak ma g y a r megfelelőit!). Comenius J a - n u a j á n ak indexéhez Erdélyben is készült magya r megfelelő. Tsaholczi n a k és Biharinak a J an u a h oz készített mag y a r indexe, szómutatója, ille- tőleg szótári része 1647nben Gyul af eh ér várott jelent meg. A magyar szakirodalom n e m sokat foglalkozott ezzel a mu nk á val sem. Szily Kál- mán (MNy. 7:321—322) Nyelvtörténeti adatok címszó alatt közöl belőle n é hány szót (pl. csetneki nadrág: compes békó, lábravaló — hamarposta:

cursor, fu tó, páll yafu tó stb., stb.), s arról is ír (MNy. 7:289), hogy Biha- riék kij aví tot ták Calepinus és Szenczi Molnár egyik hibás szóközlését (linkabás — lankadás). Simái Ödön is (MNy. 4:15) csak rövid utalásban szólt róla, s rámutat ot t, hogy sok értékes anyagot tar talm a z a magya r ny el vt udo mány számára ny el vjá rá s-tö rténeti és szótörténeti szempont- ból egyaránt. Megállapítja azt is, hogy a magyarí tásban sok erdélyi táj- szót használtak f e l a szerkesztők, de élnek neologizmusokkal is (pl. köl- csönözet, fűszerzet). Részletesebben vizsgálta meg Tshalocziék szómuta- tóját Melich János (NyK. 36:294).

A k ét g yul af eh ér vá ri t a n ár a latin nyelvű Januahoz készített angol és belga in dexe t fordította le magyarra . Tsaholczi mi n t interpres, Bihari pedig mint translator nevezik meg mag ukat a szótár befejező részében.

Melich szerint önálló m u n k át végeztek, Szilágyi Ben j ámin fordítását sem vet t ék figyelembe (vö. Melloh: A m ag y a r szótárirodalom: 157.).

Mi a zonba n úgy l á t j u k, hogy a Na g y v á r a d on, 1643-ban m e g j e l e n t és Szilágyi B e n j á m in által készített m a g y a r J a n u a - f o r d í t á st is jól i s m e r - ték, s f e l is használtá k. ( Err e u t á l u nk is már.)

Meíich „jeles" al kot ás nak t a r t j a az Index Vocabulorum-ot, am el y

„megérdemli, hogy nyelvésze ti k u t a t á s a i nk al kal mával h a s z n á l j u k ". A m ag y a r lexikogr áfiái és szótörténeti k u t a t ás — sajá tos módon — alig vett t u d o m á st erről a 'kiadványról (a NySz. h e l yt e l e n ül a n y o m d á sz neve a la t t u t a l r á: M a j o r : L a t i n —m a g y ar szótár, 1647) (vö. ú j a b b a n: Bakos: M N y . 59:464), Gyarmathy S á m u el (Vocabularium, 1816.) is jól ismerte, f e l is ha szná lta, s az ú n. „székely t á j s z ó " - n ak jelzett szavak egy részét i n ne n v e t t e át. Egy m o d e r n m a g y a r szinonim-szótár szer - kesztői s z á m ára is g a z da g ad a ttár ez a szómutató. Csak n é h á ny p é l d át ennek bizonyításár a: carnifex: hóhér ~ hengér ~ bakó — casa: kunnyó

~ kaliba ~ viskó — condylus: begyeg ~ butko ~ tsomó — conspicilium:

okulár ~ pápaszem ~ vendég szem — iners: tunya ~ rest ~ tudatlan

~ alkalmatlan ~ illetlen ~ mesterség nélkül való ~ lusta — fodico:

váykálom ~ gyakdosom — graphicarium: pennatartó ~ pennavális — vespertilio: tenevér ~ denevér ~ szárnyas egér ~ puppenever ~ tön- denever (vö. E rd ő - bén y ei: J a n u a : t ü n d e n e v e r e k) — venefica: bűvös ~ bájos ~ boszorkány ~ ördöngös ~ kantaires — menda: vétek ~ hiba ~ gfánts — papilio: lövöldék ~ leppendék ~ pillangó ~ lepke (vö. Szilá- gyi B e n j á m i n: J a n u a : leppendé kek, lepkék, pillangók — g y e r t y á ra r e - peső lövöldékek . . .) — pensiculo: meg-fontolom ~ gondolom ~ hányom

~ vetem ~ visgálom ~ bötsülöm — vagus: bujdosó ~ tsavargó ~ /cuZ- lározó ~ kuruttyoló [vö. kuritoló, Orbis, 1685: c irc umf or ea n i a kurito- Zóíc (piatzi tséltsapók) stb., stb.].

Co me niu s a Methodus Linguarum Novissima ha s á bja in részletesen szól a janualis szótárról is. A Methodus ú j a bb v ál to z at á nak k éz i r ata (vö. Miskovská: Act a Comenia, 1961. 53—75.) a l a p j án közölt részlet (Cap. XV. 15—27.) a r r ól is tan úskodik, hogy Comenius a januali s szó- tár megszerkesztése előtt e lmélyült t a n u l m á n y o k at végzett a szótár-írás, a szótár-szerkesztés e l mé le té re és g y a k o r l a t á ra vonatkozólag is (vö. Me - thodus: Cap. V. 20.). B e n n ü n k et most elsősorban az érdekel, hogy m i t ír Comenius a januali s sz ó t ár céljairól, feladatairól. Először is e lölj ár óban kijelenti, h og y n e m thesaurus-1, h a n e m lexicon-1 k í v á nt megszerkesz- teni, t e h át n e m olyan szótárt, ami m a g á ba foglalja a la ti n nyelv összes szavait, szólásait, h a n e m olyat, a m i b e csak a használatos (usitata), az alap j e l e n té s ű szavak k e r ü l n ek bele. De promptuarium-ot sem k í v á nt szerkeszteni: h a n e m olyan latin etimológiai szótárt n y ú jt át a J a n u a textusához, ame lyben a latin sza vaka t az ábécé r e n d j é b e n, etimológiai csoportokban, szócsaládokban r e n de z ve (vocum d e r i v a t a r u m copiam e x - plicans) szótározza.

A t a n u l ó k n ak e z e k e t a szócsaládokba szerkesztett sza vaka t m e g kell tanulniok. A (tanulást m e g k ö n n y í ti az, hogy a szócsalád t ag ja i rövid m o n d a t o k b a ágyazva ér t e l m es közlést, is m e r e t e t is n y ú j t a n a k, így „Febr- is (-icula) facit, ut-iculosus-iat (seuicitet ) q u u m illum — ili suo f r i g o r e invadit."

A szótár értelmezésében t e ki nt e tte l kell lenni azokra a t ár g y a k ra