Iskolakultúra 2003/8
139
Peregrinusok
Szögi László újabb repertóriuma annak az általa már másfél évtizede vezetett kollektív vállalkozásnak a nagy tudományos horderejű terméke, melynek végső célja az 1919 előtti, magyarországi
illetékességű diákság külhoni tanulmányainak teljes feltérképezése a mohácsi vész és a Monarchia bukása közötti időszakban.
A
kötet fontosságát az emeli ki, hogy evvel teljessé vált a lajtántúli monarchia egye- temei mellett (melyek globálisan a peregrinus diákság 42 százalékát kötötték le) a történelmileg legfontosabb célországban, a német birodalom tartományaiban ta- nulmányokat folytatóknak (az összes érintett 30 százalékának) sok szempont szerinti re- gisztrálása a modern korban.
A könyv elsősorban prozopográfiai repertórium. Név szerint meg lehet találni benne az összes németországi magyar diák legfőbb személyi adatait, a születésre (hely, pontos idő) és a tanulmányokra (egyetem, szaktárgyak, diplomaszerzés, beiratkozás, kiiratkozás, illetve az utolsó szemeszter dátuma, megelőző tanulmányok) vonatkozó információk mellett sok esetben (ha nem is mindig) néhány alapvető szociológiai és demográfiai jel- zést is a felekezetre (az eseteknek éppen a felénél(1)) és az apa foglalkozására (71 szá- zalék erejéig), a nemre, illetve a tanulmányok korára nézve. A nevek nemzeti jellegének elemzése a nemzetiségi háttérre vagy eredetre nézve is szolgáltathat értékes utalásokat.
A repertórium több, mint 14 000 peregrinus adatait öleli fel, közöttük majdnem tízezer (9895) a kiegyezés korában iratkozott be német egyetemre vagy főiskolára, tehát abban a korban, amikor felgyorsult a honi vándorló diákság átáramlása a Habsburg-birodalomból a korabeli Európában legfejlettebbeknek tekintett német felsőoktatási intézményekbe. Sta- tisztikai forrásaink szerint ugyanis 1881/82-ben még csak a kategória 8,4 százaléka tanult a Német Birodalomban, míg 1910/11-ben már közel harmadrészük (29,6 százalék). (2) Az adatbázis társadalomtörténeti jelentőségéből a szerző gondos bevezető tanulmánya máris ízelitőt nyújt. Ebben ugyanis meg lehet találni a főbb prozopográfiai adatok törté- nelmi-statisztikai összegzését, amely megelőlegezi a más hasonló adatbankokkal való összevetések, illetve az ezekkel való összehasonlító s immár többváltozós másodelemzé- sek egyes eredményeit. Ezek legalább háromfajta, eddig nem járható, kulcsfontosságú té- mákhoz vezető, összehasonlító kutatási utat nyitnak fel.
Mindenekelőtt érdemes a német peregrinánsokat egyéb diákcsoportokkal, így más or- szágbeli korabeli honi peregrinánsokkal s magyarországi szakmai megfelelőikkel összeha- sonlítani. Ilyen tanulmányokból pontosan ki lehet olvasni a németországi tanulmányok sa- játos funkcióit a különböző társadalmi, felekezeti vagy nemzetiségi hátterű magyarhoni di- ákság számára. Az ilyenfajta funkcionális eltérés már a tanulmányi szakok kiválasztásánál is látványosan kitűnik. Míg a kiegyezés kori honi diákoknak csaknem a fele jogot tanult, s a többiek megoszlottak a teológiai, a bölcsész, az orvosi karok és a Műegyetem között, Né- metországban a szakmai választások élén – valláscsoportok szerint erősen tagoltan – legin- kább a Műegyetem, a bölcsészet és (különösen a protestánsoknál) a teológia állt.
Igen fontos, a nemzetközi irodalomban bőven tárgyalt oknyomozó összehasonlítások tárgya lehet ezek után a magyar peregrinus diákság összetétele, szakválasztása, tanulmá- nyi eredményessége stb. a német illetőségű, illetve a más németországi peregrinus diák- sághoz viszonyítva. A korabeli németországi idegen diákok, főképp az 1890-es évektől kezdve, dominánsan az orosz birodalom nemzeti kisebbségeiből (elsősorban a zsidóság- ból és a lengyelségből) származtak. Ezeknek nem jelentéktelen része a külföldi tanulmá- nyokat további helyi vagy tengerentúlra irányuló emigrációs stratégia részeként, illetve
kritika
politikai szerepvállalás céljából illesztette élettervébe. A honi peregrinusok ezekkel való összehasonlítása annál érdekesebb lehet, hogy – tudjuk – a világháborúk között külföld- re özönlő magyarországi diákok többségénél szintén szerepel majd – a numerus clausus árnyékában – mind az emigrációs, mind a politikai elkötelezettség mozzanata.
Végül az ilyen típusú prozopográfiák hozzájárulhatnak az utolsó évek technikai újítá- sai következtében megújuló magyarországi elit-kutatásokhoz is. Miután egyre több tör- ténelmi elit-repertórium kerül gépi feldolgozásra (ez különösen vonatkozik a reputációs elitcsoportok tagjainak életrajzát tartalmazó századfordulós enciklopédiákra és lexiko- nokra), a CD-ROM-on szintén elérhető (vagy ilyenekre rávezethető) peregrinusdiák-re- pertóriumok sokfajta számszerűsített megközelítését nyújthatják annak, hogy a külföldi, nevezetesen a korabeli nemzetközi egyetemi piacon uralkodó státusú németországi főis- koláknak milyen szerepük volt a magyarországi tudományos, politikai, kulturális, feleke- zeti, gazdasági vagy akár katonai elit kiképzésében. Az így megnyílt összehasonlítási le- hetőségek elképzelhetően új fejezetet nyitnak a magyar társadalomtörténet több, eddig sokszor ideológiai prekoncepciókkal és elképzelésekkel terhelt területén. Többek között egyrészt általánosságban ráirányítják a figyelmet az eddig messzemenően elhanyagolt képzési folyamatok fontosságára az elitrétegek kitermelésében, kiválasztásában és legi- timációjában. Másrészt objektív alapokon tisztázni engedik a nyugati modernizációs ha- tások kibontakozásának eredőit a hazai nemzetállami modernizáció első fázisában, ami- kor közismerten rendkívüli súlya volt a jórészt nyugaton kidolgozott tudásjavak átvéte- lének, „meghonosításának”.
Jegyzet
(1)A német egyetemeknek körülbelül fele nem kért a beiratkozáshoz felekezeti adatot, mint ahogy a legtöbb modern francia vagy angolszász egyetem sem.
(2)A Magyar statisztikai évkönyvek adatai. Ezek az 1881/2-től évenként közölt adatok azonban a 20. század elejéig csak Ausztriát, Németországot és Svájcot veszik számításba s így alábecsülik az összes külföldön tanu- ló számát, még akkor is, ha a későbbi peregrinációban nagy jelentőségűvé vált francia és olaszországi magyar diáknépességek számarányai ebben a korban nem lehettek jelentősek.
Szögi László (2001, szerk.):Magyarországi diákok németországi
egyetemeken és főiskolákon, 1789–1919. Budapest, ELTE Levéltár. Karády Viktor
A gyermekkor története
Ha könyvet, tanulmánykötetet értékel az ember, általában is nehéz úgy fogalmazni, hogy a téma bonyodalmai és a szerző ezekre adott
válaszai különváljanak. A gyerekkor-történet kérdésében pedig különösen azért nagy a veszély, mert bizonytalanok a terület
tudományos definíciói és határai.
A
mentalitástörténet részben egy metodológiai vita terméke, amelyet itt nem fogok részletezni, csak utalnék rá, hogy itt egyrészt szó van a narratívum, az anekdoti- kus adatok szerepéről és egyidejűleg az egyéni fejlődéstörténeti összefüggéseiről.
A neveléstudomány szempontjából azért kritikus, mert interdiszciplináris megközelítést igényel, de voltaképpen mind a két tudomány (pedagógia, történelem) perifériáján ma- rad. Megemlíthető ezzel kapcsolatban, hogy a pedagógia számára mindig bizonyos fokú dilemmát jelentett, mennyire tekintse kompetensnek önmagát az egyéni fejlődés, nevelés
140
Kritika
