Milhoffer Sándor: A magyar búza ára és értékesítése, különös tekintettel a nemzetközi viszonyokra

(1)

7. szám

A titkos prostituáltak száma ma már legalább hat-, sőt nyolcszorosa a bejegyzettekének s így

nagyon nehéz az összes prostituáltak számát meg-

':állapítani. Növeli a nehézséget, hogy míg a be—

jegyzetek száma (Budapesten kb. 2.000) inkább apad, addig a promiscuitást diszkrétebben kielé-

;gítő titkosak száma emelkedik. Doros számításai

szerint Magyarországon kereken 16.000—re, Budapes—

ten pedig 11.000-re kell becsülni a titkos prostituál- tak számát. Hogy ezek milyen veszedelmet jelen—

tenek, azt a prostituáltak nemi betegségeit, úgy—

szólván ,,foglalkozási ártalmait" feltüntető sta—

tisztika mutatja. Megbízható adatok alapján úgy ílátszik, hogy kb. egy évtizednyi működés után a prostituáltaknak már háromnegyed—, sőt négy—

xötödrésze is átesik a szirtiliszes fertőzésen és prak—

tikus értelemben véve száz százalékban kankósak

lesznek.

Végül szerzők a prostitució ártalmainak

désére irányuló törekvéseket foglalják össze és

arra a konkluzióra jutnak, hogy a meglévő nagy veszély miatt megfelelő gyermekvédelmi, nővé- delmi, szociális, kulturális és erkölcsvédelmi intéz—

kedések és intézmények útján a nemi betegségek

és azok jelentékeny forrása, a prostitució terjedé- sének útját kell állani. A szociális higiénia és ve—

neriológia fejlett eszközei reményt nyujtanak arra, hogy a küzdelem eredményes lesz s a prosti—

tució lassanként veszíteni fog romboló erejéből. A

nemi betegségek pedig hamarabb tűnnek el az emberiség életéből, mint korunk másik két szörnyű icsapása: a tuberkulózis és a rák! Sz. T. dr.

leküza

Milhoffer Sándor: A magyar búza ára és ér- tékesitése, különös tekintettel a nemzetközi vi—

(szonyokra.

Alewandre Milhoffer: Le prim et la vente du froment hongrois, eu égard aux conditions internationales.

A budapesti kereskedelmi és iparkamara által a Lánczy Leó-féle közgazdasági irodalmi első díjjal jutalma—

zott pályamuuka. Budapest, 1931. 248 lap.

Ouvmge ayant obtenu le premier prix Léon Lánczy au concours d'écoaomíe politigue de la Chambre de Commerce rt d'Industríe de Budapest. Budapest.

1931, 248 p.

Re'sume'. M. M i 1 h o [' f e r fait connaítre en

vde'tail, á partir du XVIII! siecle, les guestions louchant la vente, le prix et la circulation du íroment een Hongrie, et offre, sous ce rapport, de tres amples données internationales. Un chapitre pa'rl'icaliere—

ment pre'cieux de Pouvrage est celui oü Panteur, étu—

diant les prix: pendant ltinflation (les temps napo—

Jéoniens, s*efforce de de'gager ceux-lá de I'e/fet pertar—

batear de la dépréciation mone'taire. Les données ine'dites guíil offre sur le commerce extérieur de la

Hongrie avant 1830 sont également bien intéressan'

_tes. En terminanl, il expose a fond [es problemes

———-716—— 1931

actuels, résumant les dispositions prises par les dif—

iérents Etats contre Ia críse agricole et notamment pour valoriser les prix des céréales.

*

A könyv témájánál aktuálisabbat aligha lebe—

tett volna találni. A gabona áralakulásának kér- dése ma épp úgy az érdeklődés központjában áll, mint a kilenrvenes évek árdepressziója idején s bizonyos, hogy a mostani agrárválság méreteiben és jelentőségében felülmnlja a kilencvenes éveknek

oly sokat, vitatott krízisét. Milhofier munkája,

mely a maga egészében igyekszik megragadni a

magyar búza áralakulásával és értékesítésével ösz—

szefüggő bonyolult kérdések komplexumát, kétség- kívül nyeresége e

irodatmunknak.

téren nem túlságosan gazdag

Az egész mű hat fejezetre oszlik, de egyéb- ként tulajdonképen két főrészre osztható és pedig

a történeti részre, mely a XVIII. század végétől

kezdődően tárgyalja a, búza áralakulász'ival és érté—

kesítésével kapi-solalos összes momentumokat, míg a második :) lnizaértékesítés mai aktuális problé- máival foglalkozik. Bizonyos, hogy ennek a ki'——

nyes kérdésnek történeti szempontból való tagla- lása hálásabb feladat, mint a jelen problémáinak

útvesztőjében való eligazodás és ezt a szerző is

érezte, mikor munkájának mintegy kétharmadró—

szét szentelte az elmult idők viszonyainak ismer-

tetésére, míg a jelen idők kérdésével csak művé—

nek kisebb részében foglalkozik.

Le kell szegezniink, hogy az anyag, amit a búza körüli

szerző a problémáknak a multban

való megvilágítására összehordott, páratlanul gazdag. Az első fejezet a XVlll. század végétől egé- szen lSöO-ig, vagyis az önálló magyar vámterület

megszűnéséig terjedő fél évszázadot foglalja magá—

ban, és sokban hozzájárul ahhoz, hogy e rendkí-

vül mozgalmas évtizedeknek ár. és értékesítési vi—

szonyait az eddiginél jobban megismerhessük, Mint az egész műben végig, itt is rendkívül széles—

körű nemzetközi áranyaggal dolgozik, melyek kü- lönösen a napoleoni idők mozgalmas időszakát világítják meg nagy részletessr'eggel. Munkájának ez

a része is nagyon érdekes, a mi szempontunkból

azonban legnagyobb érdeklődésre azok a részletek tarthatnak számot, melyek a hazai ár— és forgalmi viszonyokkal foglalkoznak. A búza árát ebben a

fejezetben az eredeti forrásművek alapján közli l791-től lSőO—ig, külön kiszámítja azután 1799-től

1818—ig, vagyis az akkori inflációs időszaknak az ázsiótól mentesített árait, részben a devalvációt elrendelő királyi leirat, részben pedig a telekadó felvételi utasítások árfolyamjegyzései alapján. Bi—

zonyos. hogy ez utóbbiak csak nagyon is hozzá—

vetőleges képet adhatnak arról, hogy miképen ala—

kult akkoriban a helyzet a papírpénz tényleges

(2)

7. szam.

—— 717 —— 1931

értéke tekintetében, ettől eltekintve azonban na—

gyon érdekesen látjuk az akkori idők tényleges és virtuális áralakulásat. Az ázsió, valamint a húzá—

nak tényleges és ázsiótól mentesített áradatai ugyanis a mondott időszakban a következők:

A búza ára (mérő és forint) Az ázsió papír— ázsiótól nagysága pénz— mente- 0/0 ben sítve'

1799 109 162 149

1800 115 241 208

1801 116 370 319

1802 122 470 385

1803 131 5'12 390

1804 134 412 308

1805 135 6'44 476

1808 164. 680 4'14

1807 201 5'84 290

1808 223 7'59 340

1809 296 9'89 334

1810 430 9'69 225

1811 229 2227 973

1812 202 3039 1504

1813 159 418 263

1814 228 737 3'24

1815 351 1411 402

1816 328 17'22 525

1817 333 9'80 2'94

Olyan inflációs számokat, amilyenekhez mi

szoktunk hozza a közelmultban, persze nem la- tunk, mégis érdekesen látjuk a két (levalvació in' flációs idejének úralakulásait.

Rendkívül értékes része Milhoffer munkaja- nak az, melyben az 1830. évet megelőző időkből közöl eredeti források alapján külkereskedelmi adatokat gabona- és mezei terményforgalmunkról.

Ezek az adatok teljesen újak, hasonló adatok léte—

zéséről eddig nem bírtunk tudomással. 1817——

1928-ig a ,,Baneo Hofbuehhaltung", 1829-ről pedig a ,,Gefállen- und Domain—Hofbuehhaltung" szám.

adásaiban talált a szerző igen figyelemreméltó adatokat Magyarország és Erdély külkereskedelmi forgalmáról és pedig nemcsak arról a forgalmu—

ról, mely az osztrák örökös tartományokkal bo- nyolódott le, hanem az egyéb külfölddel való for-

galomról is. Ezek a számadási könyvek a külke- reskedelmi forgalomról csak értékadatokat tartal.

maznak és megtudjuk belőlük, hogy Magyaror—

szagnak kivitele mezei terményekből — Erdély nélkül — közvetlenül a második devalváeiót kö—

vető években 2'5 millió forint körüli értéket kép—

viselt, sőt 1819-ben már 5'4 millió forintra nőve- kedett, a következő évtized végén pedig (1829) hul—

lámzások után elérte a 10 millió forintot. Az ada—

tok ugyanekkor ugyanezen terményekből való be—

hozatalunkat is feltüntetik. mely évenkint ZOO—- 600 ezer pengő között mozgott. 1820—tól kezdődő- leg Erdélyről is közöl adatokat, melyek szerint Er-

dély forgalma e terményekből az anyaorszaghoz

képest nagyon jt'it'tllt'tkielttl'l volt. A búza kivitele

m

az összes mezei terményexportnak mintegy felét

tette ki (1829—ben 4'9 millió forint). Az örökös tar—

tományokon kivüli külföldre irányuló kivitelünk rendszerint csak töredékét tette egész kivitelünk—

nek, amint hogy az nem is lehetett másként. Meddő

dolog lenne vitatni, hogy ezek az új adatok meny—

nyiben állják ki a statisztika mai szempontjából

vett kritikát és csak örömmel kell üdvözölni a szerzőnek fáradságot nem ismerő munkálkodását, mellyel ezeket a rejtőző adatokat napvilágra hozta.

A továbbiakban kaleidoszkópszerűen latjuk felvonulni óriási nemzetközi adatgyíijtemény kia séretében az elkövetkező kot-szakokon keresztül az agrárkérdéssel Összefüggő ősszes problémákat egé- szen napjainkig, amikor eljut a búza értékesítésé- nek aktuális problémáihoz. Ezekhez a súlyos kér—

désekhez szerencsés kézzel nyúl hozzá a szerző,

amikor a fősúlyt arra helyezi, hogy az előző feje- zetekhez hasonló alapossággal ismerteti azokat az intézményeket és különböző intézkedéseket, melye—

ket az egyes államok mezőgazdaságuk védelmére

és terményeik értékesítésének biztosítására életbe—

léptettek, a manapság annyira divatos tanácsok

osztogatásatól pedig lehetőleg tartózkodik Ezzel

könyvének utolsó nagy fejezetét is —— mely a búza-

nak a jelenben való értékesítésével foglalkozik ——

becses forrz'ismunkz'n'á tette. melyben összefoglalva

megtalálható mindaz, ami a kutatót a felvetett targy-

gyal kapcsolatosan érdekelheti. Kristálytisztan áll

előttünk Kanada és az Amerikai Egyesült Államok

egész termelési rendszere. a standardizálás, a pool-ok szerepe és az az óriási erőfeszítés, mellyel az Egyesült Államok Federal Farm Board—ja a far- merek érdekében a búza árát ha nem is stabili- zálni, de legalább valahogy tartani igyekezett (si- kertelenül). Az északamerikaiak után a többi exA port-állam helyzetét és intézkedéseit ismerteti (Ar- gentina, Ausztrália, Oroszország stb.), majd az

európai nagyfogyasztók kerülnek sorra s nem fe—

ledkezik meg az ebből a szempontból kisebb je- lentőségű európai és Európán kívüli államokról sem, majd rendkívüli részletességgel felvonulnak a magyar búza értékesítésével kaprsolatos Összes

kérdések: exportnel'iézségek. a fogyasztás csökke- nése, a vasúti és hajózási szállítási kedvezmények,

adó, hitel, vámve'delem, terménybiztosítás, kereskedelmi szerződések, monopólium stl). Bőven iát?

gyalja hazai szempontból a minőség és a búzane- mesítés kérdését, valamint a standardizálásnak újabban nálunk is előtérbe nyomuló problémajz'it.

Végül néhány oldalon igyekszik levonni a

hangyaszorgalommal gyűjtött anyagból a tanulsá—

gokat, de ő maga jegyzi meg (nagyon helyesen)

,,Tömör programmot adni az értékesítés tekinteté—

ben, mely a valszigOs helyzetből biztosan kivezet,

nem lehet".

(3)

7. szám. — 718 —— 1931

Millioffer munkája minden tekintetben nagy egyes fejezetekben. így -— hogy csak néhány fonto- nyeresége gazdasági irodahnunknak. Eddig nagyon

is i'iélkülöztünk oly munkát, mely oly rendszeres—

séggel es alapossággal összefoglalta volna mindazt,

ami csak a felvetett kérdéssel összefügg s a szerző

hiányt pótolt, mikor ezt oly kivételes alapossággal

megtette. liteven stílusa a munkát élvezetes olvas-

mánnyá is teszi. Sző. Gy. dr.

Annuaire Statístigue de la Société des Na—

tions. 1930/31.

Kiadja a Nemzetek Szövetsége közgazdasági tanulmányi szolgálata. Genf, t931. 292 oldal és földrajzi terkepek.

Public? par le Sert/irc d'űhtdes Economigues de la .Socz'élá des Nations. Geneve, lyá'l. 292 pages et plusieurs

cat/tes.

Kevés nemzetközi tárgyú statisztikai kiadvány forog közkézen, mely az érdeklödök és búvárkodók akkora táborának tudásszomját elégítheti ki, mint

ez a Nemzetek Szövetsége pénzügyi osztálya és köz- gazdasági tanulmányi szolgálata által szerkesztett,

komprimált t'ori'nájában is bőséges gyakorlati ér-

tékü számanyagot felölelő nagybecsű közlemény.

Tudvalevő, hogy a szerkesztő szerv munkaköréhez

híven a Nemzetek Szövetsége Statisztikai Évkönyve

(a korábbi Statisztikai

Évkönyv volt) elsősorban gazduságstaüsztikai kézi- kötetek címe: Nemzetközi

könyv. Persze gazdasági táblázatain kivül a

világ legfontosabb népességi adatait is közre- adja, Vógsősorban a földkerekségen élő lakosság számát 1929 végére közel kétmilliárdra, pontosab—

ban 1.£l9'2,500.000-re becsülve [az elözö Évkönyv

1928 végi időpontban 1.962,000.t)00 lakost mutatott

ki). Az 1930/31. évi kötet egyébként szerkezetében alig tér el az 1929. évi Evkönyvtől, valamint az előző kötetektöll): most is a pénzegységek, súlyok és mértékek átszámítását lehetővé tévő igen hasz—

nos tabellák állanak az élen, követve a terület és

népesség, valamint a munkanélküliség és munka—

viszályok fejezetei által; s az új folyamban ugyan- csak változatlanul az állatállomány, termelés és fo—

gyasztás nagy fejezete a legterjedelmesebb, de ha- sonlóukxépen jelentékeny oldalszámra rúg a keres—

kedelem, szállítás és felszerelés valamint a közületi pénzügyek, pénzügyi statisztikák és árak fejezete is. Tulajdonképen azonban csak ez a keret maradt

változatlan. Maga az évkönyvi anyag két szempont—

ból módosult: elsősorban _— minthogy a gazdasági

depresszió áll ezidőszerint az érdeklődés közép—

pontjában —, fokozottabban érvényesült a szerkesz—

tőknek az a törekvése, hogy a legfrisebb (1980. évi ill. évvégi, sőt az 1930/31. gazdasági évre vonatkozó)

adatok minél teljesebben rendelkezésre adhatók le—

gyenek; másodsorban táblázat bővült új

oszlopok és arányszámok beiktatásával és emellett

új összeállítások s tabellák is helyet számos

nyertek az

1l Részletesebb ismertetésüket l. Magyar Statisz—

tikai Szemle 1930. tVlll.) évf. 329, és köv. l.

sabbat említsünk _, a SÓ—, bauxit-, t'öldgázternie-

!ésröl, a munkaviszályokról, a részveiiyindexekröl,

a házasságkötési arz'inyszániokról stb. Végül újítás—

képen néhány térkép az Evkönyvben szereplö or—

szágok és területek geografiai helyzetét szemlélteti.

Minthogy a mű adatai jórészben hivatalos (és hivatalos nemzetközi) forrásokból szermaznak, más

részükben pedig az egyes államok statisztikai szer- vei által verifikáltattak. az Évkönyv kétségtelenül

sokkal megbízhatóbb forrásmnnka, mint bármelyik elterjedt magánkiadvány. Tárgy szerint, valamint

területileg is nagyobb részletezettségével pedig fon—

tos hivatását teljesebben és egyre, biánytalanabbnl töltheti be,

Kuhn Walter: ,,Bevölkerungsstatístík des Deutschtums in Galizíen".

Schriften des Institutes für Statistik der Mínderheitsvöl- ker an der Universttát Wien. Herauseeg. von Wilhelm l/Vz'nkler. Wien, Vert. Springer 1930. 193 old. — p.

A bécsi egyetemi kisebbségi intézet e kiad- ványa 24 táblázattal, 2 térképszerű ábrázolással és néhány grafikonnal a tudományos kisebbségi

statisztika és telepiilésföldmjz módszereinek segít—

ségével alapos tanulnn'inyban foglalja össze Gali—

cia, vagy amint a mai hivatalos lengyel kifejezés mondja, Kis—Lengyelország németségének demo—

gráfiai adatait a legrégibb időktől fogva az 1921.

évi lengyel népszínnlálz'isig.

li monográfia egyik célja, hogy e terület la—

kosságában kimutassa azt, a németséget, amely a változó politikai köiiilint'iiyek között is .,boden-

stiitidig"—iiek mondható és amelynek

szerző 59.000—1)en állapítja meg a

számát a rendelkezésre álló hivatalos és magfmstaiisztikák, valamint fe—

lekezeti statisztikák összehasonlítása alapján.

Nagy nehézségekkel kellett e tekintetben meg—

kiizdeníe a szerzőnek, minthogy az osztrak hiva—

latos statisztika az ,,UmgangsspraeheH-t tudakolta, aminek következtt'iben a németség száma 1880—ban már 324.000—re szökött fel, amely nagy számban rsak egyhatodrész volt az az igazi németség, amely—

nek egy része még a középkorban, másrésze pedig

a II. József óta intézményesen végrehajtott német

t'alntelepítések alkalmával helyezkedett el (lati—

eiában, A fenti 324.0()0—ből a legnagyobb részt a zsidóság alkotta, azonban jellemzö, hogy a követ- kező (*VllZPdÚkbel], amidőn Galicia autonómiához jutott és közigazgatász'iban a lengyelség előre tört, a németül beszélők száma a zsidóság fokozatos

elmaradása folytán állandóan csökkent, 1910-ben

már ('sak 90.000 volt, az 1921. évi lengyel nép-

számlálásban pedig már csak 497 zsidó vallotta

magát németnek.

A szerző tehát a különböző hivatalos és nem hivatalos források egybevetésével már kezdettől fogva szem előtt tartja a problémát. miként lehet