HONVÉDELEM
Fórizs Sándor
GA Honvéd Határõrség hivatásos állományának eltávolítása az ÁVH Határõrség szervezetébõl
DOI 10.17047/HADTUD.2021.31.2.107
A Honvéd Határõrség 1950. január elsejével az Államvédelmi Hatóság Határõrség szervezetébe került a Magyar Honvédségtõl. A szerzõ levéltári kutatások alapján bemutatja, hogy az átszervezés során rövid idõn belül eltávolították a hivatásos állo- mány jelentõs részét, kiemelten a vezetés területén dolgozókat. A tanulmányból az olvasó megismerheti az elbocsájtások részletes adatait, a személyi állomány pótlásá- nak módszereit, a régi és az új állomány szociális összetételét.
KULCSSZAVAK:határõrség, tiszt, tiszthelyettes, leszerelés, elbocsájtás
The Removal of the Professional Personnel of the Former Honvéd Border Guard (of the Hungarian Army) from
the Organisation of the Hungarian State Security Authority (Államvédelmi Hatóság, ÁVH) Border Guard
On 1st January 1950, the Border Guard of the Hungarian Army was removed from the Hungarian Defence Forces and was integrated into the State Security Authority Border Guard. Based on archival research, the author presents that a significant part of the professional personnel, especially those working in the headquarters, was removed shortly after the reorganisation. The paper discusses the details of the dismissals, the methods of replacing the personnel and the social composition of the old and the new personnel.
KEYWORDS:Border Guard, commissioned officer, non-commissioned officer, demobilisation, dismissal
Bevezetés
A Honvéd Határõrséget 1945 elején alapították. Az országos parancsnokságát 1946 márciusában hozták létre. A kötelék létrejöttének kezdetétõl az akkori belpolitikai
G Nemzeti Közszolgálati Egyetem – National University of Public Service,
e-mail: forizs.sandor@uni-nke.hu; https://orcid.org/0000-0001-6019-3295
harcok sodorvonalába került, a különbözõ pártok mind szerették volna megszerezni a irányítást fölötte. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen kezdeti 5000 fõs, majd növekvõ létszámával az akkori alig húszezer embert számláló honvédség mellett az ország második legnagyobb létszámú fegyveres szervezete volt.1
A minisztertanács 4.353/1949/268. M. T. számú rendelete 1950. január 1-tõl a Honvéd Határõrséget leválasztotta a honvédségrõl, és az Államvédelmi Hatóság- hoz helyezte. Az ÁVH vezetõjét a minisztertanács elõterjesztésére a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevezte ki. Elsõ vezetõje Péter Gábor altábornagy lett, aki a határõr- séget a IV. Fõosztály vezetõjén keresztül (1950. január elsejétõl Kajli József áv. ezre- des) irányította. Már 1950. október 24-tõl új vezetõt kapott a határõrség Piros László személyében, aki, mint az ÁVH Határõrség és Belsõ Karhatalom (fõ)parancsnoka 1953. júliusáig tevékenykedett. Pályafutása során egyre magasabb beosztásokat töl- tött be, és 1954. július 6-tól belügyminiszter lett az ’56. októberi eseményekig. A határ- õrségre mindvégig jellemzõ volt a felsõ- és középvezetõk folyamatos, sûrû változása, de az 1950–1951-es évek különösen tragikusnak bizonyultak a hivatásos állomány átszervezése terén.
Bizonyos értelemben az elõjelek már 1949-ben jelentkeztek, és mutatták, az ország politikai vezetésének ugyan szüksége van a határõrségre, de nem annak vezetõ tagjaira.2 1949. október 24-én, egyazon napon, koncepciós per alapján kivégezték Pálffy György altábornagyot, honvédelmi miniszterhelyettest, a határõrség elsõ fõparancsnokát (országos parancsnok), Németh Dezsõ ezredest, aki a határõrség törzsfõnöke volt Pálffy mellett 1947-ben, és Korondi Béla õrnagyot, aki szintén vezetõ beosztást töltött be a határõrség parancsnokságán. Mindhárman egykori
„ludovikás” tisztek, és ez már jelezte a késõbbi személyzeti munka vélhetõ irányát.
A honvédelmi miniszter 1949. december 30-án kelt 17. sz. napiparancsa (55.372/eln. Min. Ir.-1949) rendelte el a szervezet átadását. Már a dátumok olvasása- kor is láthatjuk, erõltetett, gyorsított átszervezésrõl volt szó, a megszabott rövid határidõ átgondolt, módszeres átadást-átvételt nem tett lehetõvé.
Publikációmban az 1950-ben a honvédségtõl átvett hivatásos állomány további sorsával kívánok foglalkozni a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában fel- lelhetõ dokumentumok alapján.
A személyzeti munka adatai
A hivatásos állománnyal kapcsolatos eljárások a határõrség nagyarányú átszervezésé- hez kapcsolódnak. Errõl pontos, megbízható adatokkal rendelkezünk, és betekinthe- tünk az azt mozgató elképzelésekbe. A Magyar Nemzeti Levéltár (a továbbiakban MNL) Országos Levéltára õrzi a határõrség országos parancsnoksága (HOP) fenn- maradt dokumentumait. Ezek között található más vonatkozó okmányokkal együtt a „Jelentés a Határõrség és Belsõ Karhatalom káderhelyzetérõl. 1951. III. 5.-én”3
1 Fórizs 2015; Fórizs 2017.
2 Deák 2015.
3 MNL HOP XIX-B-10 9. sz. doboz 1951. II/2, II/3, II/5, II/6, II/9 tárgykör 1. folyószám, „Jelentés a Határõr- ség és Belsõ Karhatalom káderhelyzetérõl. 1951 III. 5.-én”
címzésû felterjesztés. Géppel ráírva Piros László áv. altábornagy az ÁVH Határõrség és Belsõ Karhatalom parancsnoka, parancsnoksági fejrész található az elsõ oldalon és az 1951. 03. 15. dátum.
A csatolt kísérõ levélbõl kitûnik, hogy a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) titkár- sága tárgyalni szándékozta a határõrség helyzetét, és a felterjesztés e célból készült.
Címzett: „Földes László Elvtársnak, MDP Központi Vezetõsége Káderosztály.”4Nem kisebb személy, mint Rákosi Mátyás érdeklõdhetett a határõrség állapota iránt, amit az egyik mondat bizonyít: „A Rákosi Titkárság utasítására a jelentés két példá- nyát … megküldöm.” A határõrség helyzetét mindig nemzetbiztonsági kérdésként kezelték.5
Értenünk kell az ekkor készített dokumentumok különbözõ kifejezéseinek jelentését a hivatásos állománnyal kapcsolatban. A „régi”, illetve „új” tiszt a ’45 elõtti vagy utáni kinevezést jelentette, amely ekkor vízválasztóként szerepelt. Szinte hasonló a „hothysta” jelzõ, és semmi köze ahhoz, hogy az illetõ kompromittálta magát a háború során, részt vett-e zsidóüldözésben, fosztogatásban, bármilyen háborús bûncselekményben. Tudnunk kell, a Honvéd Határõrség hivatásos állomá- nya, és nem beszélünk most a honvédelmi kötelezettség alapján szolgált sorállo- mányról, ’45 után jelentkezett az új, úgynevezett „demokratikus hadseregbe”, sokan tagjai voltak a vasút- és hídépítõ alakulatoknak, az Ausztriába kivonult, de a harcok- ról már lemaradt frissen felállított kötelékeknek. Lényegében olyan személyek, akik bizonyították elkötelezettségüket a beindult társadalmi változások mellett a meg- elõzõ öt évben.
A határõrségnek az átvételkor személyzeti szervezete nem volt, nyilvántartással az átvételkor nem rendelkezett, káderosztályt 1950. januárban állítottak fel egy fõ vezetõ és két fõ munkatárs szervezésben. Elképzelhetõ, mit tudtak õk tenni személy- zeti ügyintézés vonatkozásában, amikor egy tízezer fõt meghaladó szervezetet kel- lett két hónap alatt átszervezni. Ugyanekkor állították fel a Belsõ Karhatalom káder- osztályát és júliusban a Politikai Osztály káderalosztályát. Semmilyen kádertervvel nem rendelkeztek, a kiválasztás mindig ad hoc jellegû volt, személyzeti munkára nem volt hosszú távú elképzelés, azon kívül, hogy kiket kell kiszorítani a rendszer- bõl. Ez nem saját vélemény, a jelentés tartalmazza.
A tisztogatás természetesen a vezetõ beosztásokkal kezdõdött. „A Parancsnok- ságról eltávolítottunk 23 vezetõt, 37 beosztottat. Az alakulatoktól Déli és Nyugati viszonylatban 27 vezetõt, 37 beosztottat, egyéb viszonylatban 24 vezetõt, 21 beosztot- tat.”6Az országos parancsnokságon le lett váltva az összes régi horthysta osztályve- zetõ, ezek helyére 17 fõ került az ÁVH központjából, akik viszont határõrizeti terüle- ten még nem dolgoztak, és szakmailag teljesen tájékozatlanok voltak, helyismerettel nem rendelkeztek.
4 Uo. Kísérõ levél azonos nyilvántartási számon.
5 Deák 2016, 43–75.
6 MNL HOP XIX-B-10 9. sz. doboz 1951. II/2, II/3, II/5, II/6, II/9 tárgykör 1. folyószám, „Jelentés a Határõr- ség és Belsõ Karhatalom káderhelyzetérõl. 1951. III. 5.-én”
Állománylétszámok7
Az állományban 1950. január elsején, tehát az átvétel napján, 481 fõ tiszt teljesített szolgálatot, közülük 351 fõ volt „régi” és 130 „új”. Tiszthelyettes 893 fõ, régi 765 fõ, új 128 fõ. Az újak ’45 után lettek kinevezve. Az új tisztek között sokan voltak olyanok, akik a horthysta hadseregben tiszthelyettesként szolgáltak, majd a demokratikus hadseregben kinevezték õket tisztnek. Szociális származásuk szerint általában pa- rasztok, gyakran nincstelen földmunkások, béresek, tehát elvileg meg kellett, hogy feleljenek az új politikai irányvonal igényeinek.
A határõrség hivatásos állománya 1951. 02. 01-én, tehát 13 hónappal az átvételt követõen, már másként nézett ki. Tiszt 997 fõ, közülük régi 175 fõ (közülük 96 fõ régi tiszthelyettesbõl lett kinevezve tisztnek), új tiszt 822 fõ.
1950. 01. 01. – 1951. 02. 01-ig eltávolítva a szervezetbõl:
– tiszt 218 fõ, ebbõl régi 176 és új 42 fõ;
– tiszthelyettesbõl eltávolítva 310 fõ, ebbõl régi 256 fõ és új 54 fõ.
A megmaradt régi tisztek, összesen 175 fõ beosztása a következõ volt: az országos parancsnokságon osztályvezetõ 1 fõ, osztályvezetõ-helyettes 3 fõ, iskolaparancsnok 2 fõ, beosztott tiszt 15 fõ, összesen 21 fõ; a csapatoknál kerületparancsnok (kerületi parancsnok, a kilenc közül) 1 fõ, kerület törzsparancsnok 8 fõ, kerület alosztályve- zetõ 18 fõ, zászlóaljparancsnok 9 fõ, egyéb beosztásban nem vezetõ helyen 116 fõ, összesen 154 fõ.
Az 1951. februárra megmaradt régi tiszthelyettesek, 509 fõ az alábbi beosztások- ban dolgoztak:
– õrsparancsnok Délen 20 fõ, Nyugaton 9 fõ, egyéb viszonylatban 57 fõ, összesen 86 fõ,
– õrsparancsnok helyettes Délen 19 fõ, Nyugaton 16 fõ, egyéb viszonylatban 15 fõ, összesen 50 fõ;
– egyéb nem vezetõ beosztásban 373 fõ.
A hivatásos állomány szociális megoszlása 1951. februárban az 1945 elõtti foglalko- zást figyelembe véve.8
A tiszti állomány:
– munkás 445 fõ, nagyüzemi 284 fõ, kisipari 161 fõ;
– paraszt 262 fõ, mezõgazdasági munkás 145 fõ, szegényparaszt 116 fõ;
– egyéb 290 fõ, alkalmazott 114 fõ, tisztviselõ 3 fõ, köztisztviselõ 15 fõ, értelmiségi 53 fõ, kisiparos, kiskereskedõ 4 fõ, kulák, kapitalista 2 fõ, – foglalkozás nélküli, tanuló 99 fõ.
A tiszthelyettes állomány szociális megoszlása:
– munkás 470 fõ, nagyüzemi 201 fõ, kisipari 269 fõ;
– paraszt 494 fõ, mezõgazdasági munkás 452 fõ, szegényparaszt 34 fõ, középparaszt 8 fõ,
7 Uo. I. sz. melléklet.
8 Uo. II. sz. melléklet.
– egyéb 218 fõ, alkalmazott 138 fõ, értelmiségi 7 fõ, kisiparos, kiskereskedõ 11 fõ, foglalkozás nélküli, iskolai tanuló 62 fõ.
A tisztek pártállás szerinti megoszlása: összesen 997 tiszt, párttag 844 fõ, ebbõl tagjelölt 44 fõ, összesen 888 fõ.
A tiszthelyettesek pártállás szerinti megoszlása: 1182 fõ összesen, párttag 985 fõ, ebbõl tagjelölt 83 fõ, összesen 1068 fõ.
Tisztek megoszlása rendfokozatok szerint: tábornok 1fõ, ezredes 1fõ, alezredes 8 fõ, õrnagy 33fõ, fõtiszt összesen 43 fõ; százados 91 fõ, fõhadnagy 122 fõ, hadnagy 123 fõ, alhadnagy 618 fõ; százados és beosztott tiszt 954 fõ. Tiszt összesen 997 fõ.9
Tisztek katonai iskolai végzettsége:
– 3 hónapnál rövidebb tanfolyam 131 fõ, – 3–6 hónap tanfolyam 423 fõ,
– 6 hónapnál hosszabb tanfolyam 211 fõ, – semmilyen katonai iskolája sincs 232 fõ.
A felterjesztés lényegében keveréke egy politikai értékelésnek és a szakmai problé- mák felsorolásának. Mivel a politika elvárásai az elsõdlegesek, a szakmai javaslatok már nem hozhatnak reális eredményt, hiszen nem mehetnek szembe a politika dön- téseivel. Nézzük például a tiszthelyettes állományt ebbõl a szempontból. Az õrspa- rancsnoki és õrsparancsnok helyettesi beosztások a határvadászoknál tiszthelyettesi munkakörök voltak. Északon és Keleten a húsz fõs, Nyugaton és Délen a negyven fõs alegységeket minden további nélkül elvezették a tiszthelyettesek. Az õ elbocsátá- suk teljesen feleslegesen hirtelen megoldhatatlan tiszthiányt teremtett, nem beszélve a szakmai színvonal esésérõl. De a domináló szempont nem a hozzáértés, hanem a régiektõl történõ megszabadulás volt. Meggyõzõdésem, hogy ezek a tiszthelyette- sek, megfelelõ egzisztenciális körülmények között, politikailag semmilyen veszélyt sem jelentettek volna a rendszerre. Ugyanez vonatkozik a beosztott tiszti állo- mányra.
Az alábbi mondat mutatja, hol keresik a megoldást: a szervezet „tiszti és tiszthe- lyettesi állományának összetételében, minõségében bár van javulás, ami elsõsorban a régi, horthysta, megbízhatatlan elemek eltávolításában, új fiatal munkás és dolgozó parasztkáderek beállításában mutatkozik meg”.10Az aláhúzás a szerzõ jelölése. Kér- dés, miért lett volna egy tiszthelyettes õrsparancsnok és tiszthelyettes helyettese megbízhatatlan mondjuk az Aggtelek határõr õrsön?
A hivatalos megítélés szerint még viszonylag sok a régi káder. 175 régi tisztbõl nagy számban (44 fõ) vannak komoly vezetõ beosztásban A régi tiszthelyettesekbõl sokan õrsparancsnokok, illetve helyettesek. A déli határon 77 õrsparancsnokból 20 fõ, Nyugaton 34-bõl 9 fõ régi tiszthelyettes.
Nem kielégítõ a szociális megoszlás. Csak a tisztek 44,6%-a, a tiszthelyettesek 39,8%-a munkás származású.
9 Uo. III. sz. melléklet.
10 MNL HOP XIX-B-10 9. sz. doboz 1951. II/2, II/3, II/5, II/6, II/9 tárgykör 1. folyószám, „Jelentés a Határõrség és Belsõ Karhatalom káderhelyzetérõl. 1951. III. 5.-én”
A képzettségi problémákat is jól látják, csak azt nem írják le világosan, hogy azt az átszervezés módja teremtette.
– A határõrségnél 232 új tisztnek semmilyen katonai iskolája nincs, a 9 kerület- parancsnokból 7 új tisztnek egy éves rendõr törzstiszti iskolája van.
– A politikai tisztek többsége elvégezte a 3, 6 vagy 8 hónapos Petõfi Politikai Tisztképzõ Iskolát, ami persze határõrizeti jellegû felkészítést nem adott.
A legmagasabb katonai képzettség 1 éves honvédségi fegyvernemi iskola.
Mindössze 4 fõ végzett 1 éves törzstiszti tanfolyamot.
– „Komoly hiányunk van jelenleg törzsvezetésre, magasabb parancsnoki teen- dõk ellátására alkalmas katonailag kiképzett tisztekben.”11
– Az új szervezet (állománytábla) szerint jelenleg tiszthiány a határõrségnél 416 fõ. Mennyiségi és minõségi hiány van a tiszti állománynál. Az átvétel nap- ján 481 fõ tiszt volt a határvadászoknál. Alaposan fel lett bruttósítva a szerve- zet, és nagy érvágás volt az elbocsátás, ha ’51. márciusban lényegében ugyan- annyi a hiány, mint amennyi a kezdõ létszám volt ’50. januárban.
Vélemény a régi káderekrõl „A régi tisztek és tiszthelyettesek között bár nagy a párt- tagok aránya, azonban többségüknek a Párthoz való viszonya formális, jórészük egyéni érdekbõl lépett be a Pártba.”12Ezzel tulajdonképpen az elbocsátást kívánja indokolni és a maradás feltételévé a nehezen megfogható politikai azonosulást teszi a jelentõ.
A pótlás megoldását a rohamlépésben zajló rövid idejû képzésben látja a határ- õrség parancsnoka:
– 1951. áprilisban fejezõdik be az elsõ saját, 8 hónapos tiszti iskolai tanfolyam, 225 fõvel,
– a HM 1950-ben 2 éves különbözõ fegyvernemi tiszti iskolákra hívott be a pol- gári életbõl fiatalokat, õk ’52-ben végeznek, a határõrség és a Belsõ Karhata- lom 258 fõt kap,
– egyéves fegyvernemi iskolán 257 fõ tanul a két szervezethez, a Petõfi Politikai Tisztképzõ Iskolán 100 fõ végzett 51-ben, akik a határõrséghez, illetve a BK-hoz kerülnek,
– ’51-ben végez még HM ezredparancsnoki tanfolyamon 12 fõ, zászlóalj parancs- noki iskolán 30 fõ, magasabb parancsnokin 1 fõ,
– a helyzeten az javított, hogy a HM saját állományából 1950-ben átadott 253 tisztet, (ebbõl 91 fõ politikai tiszt).
– 1950-ben a HM tiszti iskoláin végzett az oda vezényelt 300 fõ.
Nyilvánvalóan nem egyszerû jelentkezõket találni, a határõrségnél rendkívül mosto- hák a szolgálati és életviszonyok. A határõrség a sorállomány körébõl küldött tiszti képzésre katonákat. Rossz a káderkiválasztás, írják: „1950 októberében a Dózsa Gya- logostiszti Iskolára küldött 200 fõ közül 46 fõ az elsõ hónap után azzal jött vissza, hogy nem tekinti élethivatásának a katonai pályát.”
11 Uo.
12 Uo.
„A most folyó minõsítés /felülvizsgálat/ befejezése után … káderfejlesztési tervet kell készíteni.” 1951. január negyedikével az országos parancsnok a teljes tiszthelyet- tesi állomány minõsítését rendelte el, az intézkedés nyilvánvalóan összefüggött az elbocsátásokkal. A feladatot az úgynevezett „I. fokú bizottságok” végzik.13
„Meg kell javítani a tiszti és tiszthelyettesi állomány szociális összetételét, a mun- kások arányának növelésével.” „Ez év május 1-ig a Déli és Nyugati határon minden régi tiszthelyettes õrsparancsnokot le kell váltani, helyükbe a tiszti iskolát végzett õrsparancsnokot kell kinevezni.”14
Az anyag végén kilenc pontban tesznek javaslatot a helyzet „javítására”. A már említett politikai elsõdlegesség miatt ezeknek lényegében nincs szakmai pozitívuma.
Az egyik, a tiszti iskola befejezése után szervezzenek tanfolyamot a tiszteknek.
Amit lefordíthatunk úgy is, hogy elégtelen az iskolák határõr szakmai felkészítése, a képzést még meg kell „fejelni”.
Káder nyilvántartási rendszert szükséges készíteni, a kádermunkatársak szá- mára egy kéthetes bentlakásos tanfolyamot kell szervezni, azaz továbbra is a sze- mélyzeti munka lenne a csodafegyver az elbocsátások leállítása helyett.
Az elbocsátott állomány pótlása
Az elbocsátások és a határõrségi állománytábla mértéktelen bõvítése hirtelen jelentõs hiányt támasztott a tiszthelyettesi és tiszti állomány terén. A probléma ellensúlyozá- sára több megoldás is született.
Az ÁVH vezetõje 1951. 02. 01-én kelt 09/1951. ÁVH. T. biz. 9. sz. parancsában új állománycsoportot rendszeresített „államvédelmi polgári alkalmazott” megnevezés- sel, „áv. pa.” rövidítéssel.15Tagjai a polgári státusz által megengedett munkaköröket láthattak el, nyilvánvalóan a kiszolgáló, biztosító feladatok területén. A határõrizet- ben ténylegesen nem játszottak szerepet.
A Honvéd Határõrség ÁVH-hoz kerülését követõen, az ÁVH vezetõje 037/1951.
ÁVH. T. Biz. 38. sz. parancsával 1951. 07. 01. hatállyal szakmailag teljesen érthetetlen okokból megszüntette a határõrségnél a hivatásos tiszthelyettesi állománykategóriát, és helyette a „továbbszolgáló tiszthelyettesi állományt” rendszeresítették. A tiszthe- lyettesek jelentõségét mutatja, hogy 1956 augusztusában 847 továbbszolgáló beosz- tás szerepelt az állománytáblázatban. Még az ekkor gyakran másolt szovjet katonai rendszernek is ellentmondott ez a megoldás, hiszen a szovjet fegyveres erõk komoly hivatásos állományú tiszthelyettesi gárdával rendelkeztek. Az 1951-es intézkedés esetleg azzal magyarázható, hogy politikai megfontolásokból kívántak megszaba- dulni a hivatásos tiszthelyettesektõl ezen az úton, mivel a határvadász tiszthelyette- sek jelentõs része korábban a Horthy hadseregben szolgált.
13 MNL HOP XIX-B-10 1951. év 1. sz. doboz. II/2, II/3, II/5, II/6, II/9 tárgykör 1. folyószám.
Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 01. sz. parancsa. 1951. 01. 04.
A tiszthelyettes állomány minõsítése.
14 MNL HOP XIX-B-10 1951. év 9. sz. doboz II/2, II/3, II/5, II/6, II/9 tárgykör 1. folyószám, „Jelentés a Határõrség és Belsõ Karhatalom káderhelyzetérõl. 1951. III. 5.-én”
15 MNL HOP XIX-B-10 1951. év 1. sz. doboz Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 019. sz. parancsa. Államvédelmi polgári alkalmazott állománycsoport létrehozása.
Mindezek miatt a szervezet életébõl, mûködésébõl/mûködtetésébõl hiányzott az a tartóoszlop, amely a tisztek távollétében a rendet biztosította volna, elsimítva az apró napi kérdéseket.
Csak jóval késõbb, 1957. 05. 20-án tesz javaslatot a határõrség parancsnoka a bel- ügyminiszternek egy hivatásos tiszthelyettesi állomány újólagos rendszeresítésére, akkor is alapvetõen az ilyen állománykategória fontosságának hangsúlyozása mel- lett a honvédség hasonló kezdeményezésére hivatkozva.16A határõrségre ebben az idõben jellemzõ oda-vissza szervezés minden téren megmutatkozott, nem csak a személyzeti munkában, mérhetetlen károkat okozva. (Aknamezõ telepítése 1949, felszedése 1956; Jugoszlávia a fõirány 1950, Ausztria a fõirány 1953; határövezet bevezetése 1951, határövezet megszüntetése 1956; hároméves sorkatonai szolgálat bevezetése 1950; 27 hónapos sorkatonai szolgálat elrendelése 1956.)
A megoldás következõ változata a sorállomány igénybevétele tiszthelyettesi munkakörök ellátására. Ebben az idõben a kötelezõ sorkatonai szolgálat már három év, egészen 1956 végéig, amikor a határõrség átáll a 27 hónapos szolgálatra. A bevo- nulás elvileg november hónapban volt és egyidõben három egymást követõ korosz- tály teljesített szolgálatot. A legtehetségesebbeket az alapkiképzést követõen a saját határõr tiszthelyettesi iskolára küldték Fótra (Zrínyi Miklós Tiszthelyettes Iskola).
Ennek elvégzését követõen általában szakaszvezetõnek, tizedesnek avatva kerültek be a határõrségi vérkeringésbe, tiszthelyettesi munkakörökbe (ellentmondás, hogy a szakaszvezetõi rendfokozat tisztesi rendfokozat, de viselõi tiszthelyettesi feladato- kat láttak el). Ez a felkészített katona viszont csak jó két évet dolgozott, majd leszerelt és visszatért a civil életbe. Nem válhatott olyan meghatározó személlyé, mint egy 10–15 évet szolgált hivatásos tiszthelyettes, annak ellenére, hogy becsületesen helyt álltak a gyakran igen nehéz körülmények között. Az iskolán általában egyszerre 400 fõ tanult és a végzéskor ennyi munkakört lehetett betölteni. Ebbõl az állomány- csoportból igyekeztek toborozni a továbbszolgáló kategóriába.
1951-ben a sor tiszthelyettes képzés, (tiszthelyettes tanfolyam) Fóton 1951. 03.
12-tõl – 10. 14-ig tartott, és 426 fõ végzett.17A hét hónapos viszonylag hosszú idõ szín- vonalas felkészítést tett lehetõvé. (A végzettek rendfokozati megoszlása a kibocsátás- kor: államvédelmi sor õrmester 21 fõ, szakaszvezetõ 35 fõ, tizedes 366 fõ, õrvezetõ 4 fõ.) A legfontosabb kérdés természetesen a tiszti állomány kiegészítése, pótlása lett.
Az elsõ idõszakban a sorállományt és a meglévõ tiszthelyettesi gárdát tekintették a legoptimálisabb forrásnak, vélhetõleg a meglévõ határõrizeti tapasztalataik miatt.
A rövidített idejû tiszti tanfolyam erre a célra tökéletesen alkalmasnak tûnt.
Az 1951. májusban megjelent országos parancsnoki parancs18felvételt hirdetett tiszti tanfolyamon induló tanulmányokra. Hivatásos vagy továbbszolgáló tiszthe- lyettesek jelentkezhettek, csak azok, akik 1945 után végeztek tiszthelyettesi vagy
16 MNL HOP XIX-B-10 1957. év 23. sz. doboz VII/1. tárgykör, 49. folyószám. „Javaslat a hivatásos tiszthe- lyettesi állomány létrehozására”. 1957. 05. 20.
17 NL HOP XIX-B-10 1951. év 1. sz. doboz, Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 090. sz. parancsa. 1951. 10. 13. Tiszthelyettes képzés befejezése.
18 MNL HOP XIX-B-10 1951. év 1. sz. doboz, Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 038. sz. parancsa. 1951. 05. 09. Tisztképzõ tanfolyam indítása.
õrsparancsnoki tanfolyamot. A már tiszti iskolát vagy tiszti tanfolyamot végzetteket kizárták a jelentkezés lehetõségébõl.
A meghirdetett feltételek, a pontok tartalmi sorrendje egybecseng a politikai elképzelésekkel. A szakmai alkalmasság a negyedik helyen szerepel:
1. politikailag felétlen megbízható legyen, 2. párttag, tagjelölt vagy DISZ tag,
3. szociális származása munkás vagy paraszt, 4. szakmai és fizikai rátermettség,
5. legalább hat elemi iskolai végzettség, 6. „KA” alkalmassági fok.
Decemberben már a tanfolyamon végzett tisztek avatása és elosztása történt.19A 41 fõbõl a túlnyomó többség alhadnagyi rendfokozattal került állományba. A képzést befeje- zettek névsorában szereplõk közül egyesek 1956–57-ben már kerületparancsnoki, országos parancsnokság törzsfõnöki, illetve osztályvezetõi beosztást töltöttek be, hihetetlenül gyors karrierrel.
A honvédségi tiszti iskolát végzettek is fontos forrásai lettek a pótlásnak. Szep- temberben intézkedtek az újonnan érkezõk elosztására.20
Összesen 270 fõ vonult be a tiszti iskolák elvégzését követõen z alábbiak szerint:
– Honvéd Dózsa Gyalogos Tisztképzõ Iskola 169 fõ.
– Tüzértiszti Iskola 6 fõ.
– Híradó Tiszti Iskola 24 fõ.
– Hadtáp Tiszti Iskola 70 fõ.
Ennél az évfolyamnál eredetileg minden résztvevõt a határõrség legénységi állomá- nyából toborozták és vezényelték az iskolára.
A hivatásos állomány stabilizálása
Az elõzõleg bemutatott viszonyokat megismerve felmerül a kérdés, mennyire sike- rült a határõrségnek egy új hivatásos állományt kialakítani és azt stabilizálni? A sze- mélyzeti munka területén a következõ válságidõszaknak az 1956–1957-es évek bizo- nyultak. Az ekkor történtek vizsgálata egy másik publikáció kereteit töltené ki, így csak az 1956. októberig terjedõ idõszakot értékelem.
1958 végén valamilyen számomra ismeretlen okból a határõrség parancsnoksá- gán visszamenõleg elemezték az 1950–1956 októbere elõtti személyi mozgást, csak a tiszti állományra vonatkozóan. Az összegzésrõl egy rendkívül értékes, több követ- keztetés levonására alkalmas anyag született.21A parancsnokság fejrészét viselõ, két példányos dokumentum 42 oldalon 814 nevet szerepeltet azokról, akik a határõrség- nél hivatásos tisztként szolgáltak, és még az októberi események elõtt leszereltek,
19 MNL HOP XIX-B-10 1951. év 1. sz. doboz, Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 0124. sz. parancsa. 1951. 12. 19. Tiszti továbbképzõ és tiszti tanfolyam befejezése.
20 MNL HOP XIX-B-10 1951. év 1. sz. doboz, Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 080. sz. parancsa. 1951. 09. 17. Tiszti iskolát végzettek fogadása.
21 MNL HOP XIX-B-10 11. sz. doboz 1958 év II/1-9. tárgykör 17. folyószám. „Névjegyzék az 1956 október 23-a elõtt leszerelt tisztekrõl.” 1958. 10. 18.
az akkor történtek döntésüket nem befolyásolták. A nevek mellett szerepel a távozás éve és oka. A távozás jelzései: elbocsátás, fegyelmi út, létszámcsökkentés, saját kérésre.
1950–1956 között saját kérelemre 25 fõ szerelt le. Fegyelmi úton jelzéssel 61 fõ szerepel a listán.
Leszereltek évek szerint (814 név):
– 1950, 8 fõ, nyilván nem teljes az adat.
– 1951, 88 fõ.
– 1952, 126 fõ.
– 1953, 96 fõ.
– 1954, 241 fõ (121 fõ létszámcsökkentéssel).
– 1955, 96 fõ.
– 1956, 159 fõ. (52 fõ létszámcsökkentéssel).
Összesen 814 fõ szerepel a listán. Az 1950-es év a nagy „tisztogatás” éve, a megadott nyolc fõ csak úgy lehet igaz, amennyiben valamilyen különleges ok miatt hagyta el a szervezetet. A már többször idézett jelentés ’50. január és ’51. február között 218 fõ tiszt eltávolítását tartalmazza, akiket az ’58-as névjegyzék nem említ. Ennyivel is növekszik a határõrségtõl kikerült tisztek száma.
Több kérdést is kiemelhetünk az elõzõekbõl:
– Hat év alatt a hivatásos tiszti állomány jó 80–90%-a több hullámban távozott, ez nyilvánvalóan a pótlásuk szempontjából rendkívüli erõfeszítéseket kívánt, illetve mutatja, a késõbbiekben egzisztenciálisan sem tudták megtartani az embereket.
– A korábbi túlméretezett határõrségi fejlesztést, akárcsak a honvédségnél, leépítés követte. A lista szerint 1954-ben novemberben 121 fõ (öt nap alatt), és 1956. januárban 52 fõ (három nap alatt) szerelt le létszámcsökkentés miatt.
– Az 1956. januári leszerelések mutatják, hogy a határõrség és a BM vezetése a jövõt illetõen (októberi robbanás) semmiféle sejtéssel sem rendelkezett.
Ellenkezõ esetben ragaszkodnak a létszámhoz, és felkészülnek egy amúgy sokat emlegetett belbiztonsági válsághelyzet kezelésére.
A leszereltek között van 27 fõ százados, ez akkor igen magas rendfokozat volt, zász- lóaljparancsnokok, alosztályvezetõk. Tíz fõ õrnagy, ami a kerületparancsnoki, orszá- gos parancsnokság osztályvezetõi szint. Érdemes megnézni az eltávozók beosztását:
– õrsparancsnok 112 fõ,
– politikai tiszt, többnyire õrs vagy század politikai helyettes 148 fõ, – zászlóaljparancsnok 17 fõ,
– forgalomellenõrzõ pont parancsnok 15 fõ, – századparancsnok 12 fõ.
Záró gondolatok
A határõrség 1950. évi ÁVH alá rendelése egy egyre inkább szélsõséges irányba csú- szó országos politika része volt. Szakmailag is olyan viszonyok alakultak ki, amelye- ket nehéznek vagy lehetetlennek bizonyult teljesíteni. Határsávot és határövezetet állítottak fel; kiépült a mûszaki zár az aknamezõvel; jelentõs létszámnövelést és
szervezeti fejlesztést hajtottak végre; Jugoszlávia, a jugoszláv államhatár lett a határ- õrizet fõiránya; a sorkatonai szolgálat idejét három évre növelték. Az elöljárói köve- telmény a déli és nyugati államhatár hézagmentes lezárása lett, amelyet azonban objektív okokból semmiképpen sem lehetett teljesíteni. Mindezek a hivatásos állo- mányra rendkívüli terhet róttak.
Az egyik legsúlyosabb intézkedés a Honvéd Határõrségnél szolgálatot ellátó hivatásos állomány többnyire vélt okok miatti eltávolítása lett. A kiesõk pótlása, több- nyire gyenge felkészültségû, rosszul kiképzett újonnan felvett kezdõkkel tovább rontotta a határõrizet hatékonyságát. A következõ években sem sikerült stabilizálni az állományt, magas volt a szervezetet elhagyók száma. A személyzeti munkát nehe- zítette a folytonos átszervezés, a szervezet 1950–1951-es felduzzasztása és az 1954-es és 1956-os leépítés.
FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOM
Deák József 2015. A Belügyi Szemle és az ideológiai háború a helsinki konferenciáig 1953–1975.
In Bencsik Péter, Boda József, Deák József, et. al. (szerk.):Ünnepi tanulmányok Gáspár László 65.
születésnapja tiszteletére.
Budapest: Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság.
Deák József 2016. A rendészettudomány kialakulása és gondozásának nemzetbiztonsági, határõrizeti pél- dái a Belügyi Szemlében a rendszerváltásig.Nemzetbiztonsági Szemle(online) 4. (4): 43–75.
Fórizs Sándor 2015. A határõrség megalakulása, valamint tevékenysége az elsõ években (1945–1950).
Magyar RendészetXV. (6): 89–102.
Fórizs Sándor 2017. A határõrség megszervezése és mûködése, 1945–1956.
In Pósán László, Veszprémy László, Boda József, Isaszegi János. (szerk.):
Õrzõk, vigyázzatok a határra! Határvédelem, határõrizet, határvadászok a középkortól napjainkig.
555-608. Budapest: Zrínyi Kiadó.
MNL HOP XIX-B-10 1951. év, 9. sz. doboz II/2, II/3, II/5, II/6, II/9 tárgykör 1. folyószám. „Jelentés a Határõrség és Belsõ Karhatalom káderhelyzetérõl. 1951 III. 5.-én”.
MNL HOP XIX-B-10 1951. év, 1. sz. doboz II/2, II/3, II/5, II/6, II/9 tárgykör 1. folyószám. Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 01. sz. parancsa.1950. 01. 04. A tiszthelyettes állomány minõsítése.
MNL HOP XIX-B-10 1951. év, 1. sz. doboz Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 019. sz. parancsa. Államvédelmi polgári alkalmazott állománycsoport létrehozása.
MNL HOP XIX-B-10 1957. év, 23. sz. doboz VII/1. tárgykör, 49. folyószám. „Javaslat a hivatásos tiszthelyettesi állomány létrehozására”. 1957. 05. 20.
MNL HOP XIX-B-10 1951. év, 1. sz. doboz, Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 090. sz. parancsa. 1951. 10. 13. Tiszthelyettes képzés befejezése.
MNL HOP XIX-B-10 1951. év, 1. sz. doboz, Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 038. sz. parancsa. 1951. 05. 09. Tisztképzõ tanfolyam indítása.
MNL HOP XIX-B-10 1951. év, 1. sz. doboz, Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 0124. sz. parancsa. 1951. 12. 19. Tiszti továbbképzõ és tiszti tanfolyam befejezése.
MNL HOP XIX-B-10 1951. év, 1. sz. doboz, Államvédelmi Hatóság Határõrség és Belsõ Karhatalom Parancsnokának 080. sz. parancsa. 1951.09.17. Tiszti iskolát végzettek fogadása.
MNL HOP XIX-B-10 1958 év, 11. sz. doboz I/1-9. tárgykör 17. folyószám.
„Névjegyzék az 1956 október 23-a elõtt leszerelt tisztekrõl.” 1958. 10. 18.
