Ami a karlócai békekötésből kimaradt, és következményei.

Ami a karlócai békekötésből kimaradt, és következményei.

Rendes tagsági székfoglaló. Felolvasta a szerző a M. T. Akadémia f . é. máj. 20-i ülésén.

Az ószerbiai és a h a z a i rácok 1790 előtti történetéből adok elő egyet-mást. Nevezetesen a k a r l ó c a i békekötésig elmúlt 10 év (1690—1699) alatt a D u n á n és a S z á v á n túl f e k ü d t Szerbiából ideiglenesen h a z á n k b a telepített s a béke- kötés u t á n vissza nem költöztetett szerbek, illetve rácok, idetelepítésének a körülményeit, a visszatelepítés ü g y é n e k a béketárgyalásokból való k i h a g y á s á t és a m á r itt volt és az ittragadt rácok együttes követeléseit fogom a v a l ó s á g n a k megfelelően ismertetni.

Már á r p á d h á z i k i r á l y a i n k a „Magyarország királya"' címhez különböző időben hozzávették s o r j á b a n a „ D a l m á c i a , Horvátország, R á m a . Szerbia (1202), Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária k i r á l y a " címét, úgy hogy a „ H u n g á - riáé. Dalmaeiae, Croaciae. Ramae, Serviae, Galiciae, Lodo- meriae, C u m a n i a e Bulgariaeque r e x " címet h a s z n á l t á k hiva- talosan. Ezek az így ..Magyarország" mögött a fölvétel sor- r e n d j é b e n következő címek ú g y is értelmezhetők, hogy a király é p p e n ú g y és olyan k i r á l y a , teszem. Szerbiának, a k á r - csak Magyarországnak, csak valamivel később lett azzá. D e úgy is érthetők, hogy ezek a királyságok é p p e n olyanok, mint Magyar-ország maga. Holott közjogi t a n k ö n y v e i n k sze- rint egy részük kapcsolt t a r t o m á n y , más részük úgynevezett mellékország. í g y pl. H o r v á t h János1 k ö z j o g á b a n azt olva- som: „A mellékországok v a g y az úgynevezett hűbéres tar- tományok . . . a mohácsi vészig Magyarország v é d h a t ó s á g a alatt állottak, . . . történelmi jogosultsággal nem állíthatni, hogy mindig a m a g y a r k i r á l y fenhatósága alatt állottak v o l n a , . . . a m a g y a r törvények u r a l m a s a m a g y a r állam- igazgatás h a t á l y a r e á j u k nézve soha k i nem t e r j e d t . Ők csupán a m a g y a r király f ő ú r i h a t a l m á t ismerték el (függési viszony, . . . változott) mely h ű b é r i viszony és hódolat elis-

1 A magy. kir.-ság közjoga. 1894. 85—84. 1.

Hadtörténelmi K ö z l e m é n y e k .III.—IV.

méréséül évi adót fizettek s fegyveres erőik h á b o r ú esetén a m a g y a r király zászlói alá sorakoztak." Magáról Szerbiáról pedig azt t a n í t j a : „ ö n k é n y t hódolt meg II. Géza a l a t t , . . . n y u g a l m a s birtoka csak Imre k i r á l y alatt k e z d ő d i k , . . . a boronchi, a kruchoi, Róbert Károly óta a belgrádi bánságok Szerbia területén (így!) léteztek."

Thallóczy Lajos 1907-ben ezeket í r t a : „ . . . n e m a k a r t u k a középkori Szerbiát a m a g y a r birodalom melléktartománya- ként t ü n t e t n i fel. mert nem volt az. Hűbéres viszony állott f e n n a m a g y a r k o r o n a és a középkori szerb államból kivált politikai részek között, ez i n k á b b nemzetközi viszonylatnak minősíthető, mint belterjes k a p c s o l a t n a k . . . a Szávántúli macsói bánság a m a g y a r birodalom szerves j á r u l é k a volt.J

Egy másik helyen magáról a címről ekként nyilatkozik:

,.A r e x Serbiae" cím a n n a k a viszonynak a jelzése, hogy a szerb n a g y z s u p á n feltétlen u r a u g y a n országának, belső és külső dolgait felségjogainak teljes érvényesítésével intézi, de a m a g y a r k i r á l y a k a r a t á t ó l függ. ha az ü g y e k m a g y a r érde- keket érintenek, s ennek elismerése f e j é b e n viszont a ma- g y a r k i r á l y tényleg megsegéli.

Megvallom, sem H o r v á t h János, sem Thallóczy taní- tásából nem látom világosan a dolgot. Thallóczy szerint Szerbia nem volt a m a g y a r birodalomnak sem melléktarto- m á n y a . ami igaz is. sem hűbéri viszonyban nem állottak egymással, ami u g y a n c s a k való, de a „rex Serbiae" címet fölvett m a g y a r k i r á l y és a szerb n a g y z s u p á n között mégis volt viszony. Ez a m a g y a r á z a t helyes. De a Balkánt ismerő t u d ó s u n k elfelejtette, hogy a n a g y z s u p á n s á g 1202-ben szerb nemzeti királysággá lett. s azt nem m o n d j a meg, mi volt a viszony a szerb királyi címet felvett m a g y a r k i r á l y és a szerb nemzeti k i r á l y o k között.

Az én megállapításom a következő. IV. Béla k i r á l y u nk 1269-ben a Liptó vármegyei Verbicze földdel j u t a l m a z t a meg M á r k ispán fiát Miklóst. István, pozsonyi f ő i s p á n u d v a r - nokát, mert Uros szerb királyt, aki kivonta magát az ő jog- hatósága alól (se a jurisdietione nostra substraxit) fiával és n a g y j a i v a l együtt foglyul hozta a királyi u d v a r b a akkor, amikor ott a t a t á r császárén kívül több európai uralkodónak, közöttük a f r a n c i a k i r á l y n a k , a követei is jelen voltak." Ez

2 Thallóczy—Áldásy. A Magvarorsz. és Szerbia közti összekötte- tések oklv.-tára 1192—1526.—1907. Bevezetés. — I. Az Árpádok és Szerbia

XI—XII. 1. Melyek a szerb államból kivált politikai részek? Hát a boronehi és a kruchoi nem szerves járulék? Ha a nagyzsupán teljes fel- ségjoggal intézkedik, hogyan fiigg a magv. kir. akaratától?

3 Az oki. szövege H. O., VIII., 96—7. 1. - V. ö. a Thallóczy—

Áldásy id. okit. 5. 1. X. a Csák nb. Péterfia Mihály veszprémi ispánnak tett adománnyal.

az a n n y i idegen előtt n y i l v á n v a l ó v á lett joghatóság t a l á n több u g y a n a fenhatóságnál, de hogy ez az u t ó b b i fenállott közöttük, igazolja a p á p a 1205-i levele a kalocsai érsekhez, amelyben utasította, j á r j o n el tisztében a m a g y a r király f e n h a t ó s á g á n a k sérelme nélkül.

E n n e k a fenhatósági viszonynak az a l a p j a a b b a n a támogatásban kereshető, a m e l y b e n III. Béla k i r á l y a szerb királyi családot alapító N e m a n nagy zsupánt részesítette Má- nuel görög császárral viselt h á b o r ú j á b a n .

Erről a h a d i segítségről nemcsak a görög Zonarasz és Kinnamosz t u d ó s í t a n a k bővebben, de f e n m a r a d t a rövid bár.

de a n n á l jellemzőbb emlékezete az egykorú szerb i r a t o k b a n is. N e m a n maga m o n d j a f i a által írt, tehát eléggé hiteles és szavahihető életiratában: „és megszilárdítottam és m e g ú j í - tottam és fölemeltem szülőföldemet (hazámat), Raskát, a görög császártól megerőszakoltat, a m a g y a r k i r á l y segítsé- gével."⁴ Ez a n a g y z s u p á n i nyilatkozat többet ismer be, mint a görög császár t á m a d á s á n a k a visszaverését. Itt a császár erőszakoskodása alatt szenvedő R a s k á n a k az ú j j á t e r e m t é s é - ről és megszilárdításáról v a n szó, a m a g y a r k i r á l y segítsé- gével (sz pomocsju). III. Bélának két tényező: rokoni viszony és politikai ok f o l y t á n érdekében állott, hogy N e m a n a ha- z á j á t a görög erőszakkal szemben megszilárdítsa. H a nem is

m o n d j u k , hogy fenhatósági viszonyban állottak egymással, azt jogosan á l l í t h a t j u k , hogy Raska N e m a n n a g y z s u p á n s á g a alatt Magyarország érdekkörébe tartozott, azaz R a s k a erő- szakolása m a g y a r érdek ellen van s m a g y a r érdek Raskát kiil- erőszak ellen fegyverrel támogatni.

Ez az érdekközösségi viszony változott, amikor N e m a n fia és örököse, István, az első koszorúzott (prvovencsani) k i r á l y a p á p á t ó l , akitől Szt. I s t v á n u n k is k a p t a a m a g y a r koronát, királyi koronát kért. Ez a kérelem u g y a n i s azt je- lentette, hogy a szerb n a g y z s u p á n egyenrangri féllé lévén a m a g y a r királlyal, k ö z t ü k m á r csak szövetségi viszony állhat fenn. A címért és az egyenjogúsításért ígérte, hogy római hitre tér népével együtt, holott a fivére, Száva érsek. 8 püs- pökségből álló görög szertartású szerb nemzeti egyházat szervezett. Imre tiltakozott a p á p á n á l s a szerb törekvés meg- hiúsítására fölvette a szerb király címet. De hogy képzelte azt, hogy a cím felvételével meghiúsul Nemanics I s t v á n kért királyi címének a h a t á l y a , nem világos előttem. Imre utódai, mint az 1269-i példa m u t a t j a , fegyverrel is i p a r k o d t a k meg-

4 „.. , i Jutvrdih i vozdvihoh i obnovik Rasku, otecsesztvo moje, naszilovannu byvsu ot c a r j a grecseszkago i sz pomocsju k r a l j a Ugor- szkoga". — Safarik P., P a m a t k y . . . 1853. 86. 1.

védeni még a n a g y z s u p á n i időben (1181 —1202) sem létezett joghatóságukat. Ám a n a g y z s u p á n o k b ó l k i r á l y o k k á lett szerb uralkodók nem kértek sem a joghatóságból, sem a fen- hatóságból, de még az előbb létezett érdekközösségből sem, mert ennek sem érezték a szükségét. Uros u t ó d a i : Milutin.

decsánszki István, D u s á n István (szilni), teljesen függetlenül u r a l k o d t a k , sőt D u s á n háborút is viselt Nagy Lajossal. A m a g y a r k i r á l y o k viszont, a cím felvételén kívül, a Száva—

D u n a vonalon túl, — ahol Bosznia felé három m a g y a r me- gyénk is volt (Szana, O r b a s z és Dubicza), úgy, hogy ez a két

folyó nem egészen volt h a t á r f o l y ó n k , a k á r a L a j t a , amelyen túl az Ausztriába n y ú l ó m a n n e r s d o r f i u r a d a l o m m a g y a r terület volt, — egész sor bánságot szerveztek é p p e n e h a t á r védelmére: ú. m. a bolgár bánságot, amelynek okleveleink- ben említett b á r o m v á r a köziil Bodony, Fehércsik (Belograd- csik) és L a g a n y köziil ez utóbbira éveken át folytatott keresés u t á n sikerült a Nistől d é l n y u g a t r a fekvő szerb Lu- k a n j f a l u b a n r á a k a d n o m , a boronchi. a kuchói, a macsói, a sói és az uszorai stb. bánságokat. Ezek köziil h á r o m n a k , jó, a helyét ha i s m e r j ü k ma, a többinek csak a neve m a r a d t meg.

E n n é l f o g v a ez egymással érintkező bánságok déli h a t á r v o n a - lát még csak nem is s e j t h e t j ü k . í g y pl. hogyan is t u d n ó k a

boronchi, a k u c h ó i és a macsói bánságok Szerbiának északi h a t á r á n f u t o t t déli h a t á r v o n a l á t megvonni, mikor sem Bo- ronch, sem Kucho, sem Macsó v á r a k n a k a helyét sem tud- j u k meghatározni. Ezek a bánságok nem voltak az ország a n y a t e r ü l e t é h e z tartozó földek, k ü l ö n b e n ispánok igazgatták volna, mint Orbász, Dubicza és Szana megyéket. Ezek a bánságok a D u n a — S z á v a vonalon túl az országhatár védel- mére alakított és hivatott k a t o n a i szervezetek voltak.⁵

Lazarevics István, mint Zsigmond király a tatai nyílt levél a l a k b a n kiadott adománylevelében írja, Rascia királyság deszpotja, ,,okosan figyelembe vevé és szorgalmasan gondol- kodása t á r g y á v á tévén, hogy Rascia királyság a maga jogai- val és tartozékaival egyetemben n e k ü n k , szent k o r o n á n k n a k és a m a g y a r k i r á l y s á g n a k m i n d e n h a és régóta volt és van is alávetve (subjectum) és felségünkhöz, a szent koronához és a m a g y a r királysághoz és királyelődeinkhez tartozott és

3 Még kevésbbé ismerjük Szerbia másik három határát, melyek keletre is Bulgária felé, nyugatra is Boszniának, ha kis mértékben is, ingadoztak, míg dél felé Dusán, aki már felvette a szerbek és görögök e á r j a (car szrbom i grkom) címét, a k á r az Asenidák a bulgárok és a vlahok c á r j a (car blgarom i vlahom) címét, Drinápolyig tolta ki azt.

Hangsúlyozni , kívánom, hogy e bánságok területe nem volt Neman Szerbiájának a területéből kihasítva.

őket illette, még pedig közvetlenül, n e k ü n k minden báró- j á v a l örökre szóló hűségesküt tett.6

E b b e n az adománylevelében, melynek a hiteles voltát Grigorovics, a k a z á n i egyetem egykori arról nevezetes t a n á r a , hogy a Balkánon és E r d é l y b e n szláv k é z i r a t o k a t k u t a t v a , egy kis erdélyi oláh templomban megtalálta a b u l g á r iro- dalom második v i r á g k o r á n a k legrégibb nyelvemlékét, a róla elnevezett, e g y é b k é n t elveszett apostolos könyvet, erősen tagadta, l e g i n k á b b azon a címen, hogy csak a Listhius-féle m i n t a k ö n y v b e n m a r a d t fenn,7 Zsigmond h a t á r o z o t t a n kiemeli a m a g y a r király, a szent korona és Magyarország f e n h a t ó - ságát Rascia királyság felett, m i n t h a az I s t v á n deszpot tar- t o m á n y a , melynek h a t á r a i t nem jelöli meg, a N e m a n kir.

család S z e r b i á j á v a l azonos volna. S amikor a Rascia feletti joghatóságot u g y a n c s a k hangsúlyozza, éppenséggel nem em- líti, hogy a m a g y a r k i r á l y védelmezni tartozik Rasciát.

A N e m a n királyi, illetve D u s á n óta (1329—55) cári család kihalásával (Y. Uros, f 1367) s az e g y e n r a n g ú s á g megszűn- tével feléledt a n a g y z s u p á n s á g i d e j é b e n fenállott érdek- közösség. Zsigmond k i r á l y n a k érdekében állott, hogy a m i n d i n k á b b roskadozó görög, illetőleg keletrómai császárság r o m j a i n és területén egyre j o b b a n elterpeszkedő török h a t a - lommal szemben István deszpot R a s k á j a , ha kell, a k á r ma- gyar támogatással is m e g m a r a d j o n . Hiszen a helyzet u g v a n - az volt, mint III. Béla idejében. A deszpot pedig a k é t : török és m a g y a r hatalom közé ékelt R a s k á n a k , a D u s á n d a r a b o k r a töredezett S z e r b i á j a régi m a g v á n a k az ura, t u d t a , miért hajol szultáni sógorától Zsigmond császárhoz. N y i l v á n erre mu- t a t n a k az oklevél azon szavai: „hogy Rascia az idők

folyásán ne jusson idegen kézbe", (cupiens, u t ipsum reg- n u m Rasciae temporum in processu ad m a n u s non deveniat

6 . . . regnuin Rasciae cum omnibus juribus et pertinentiis suis nobis ac sacro nostro diademati ac dicto regno nostro Hungáriáé sem- per et ab antiquo subjectum fuisse et esse, ac ad jus et proprietatem nostrae majestatis saeraeque coronae ac dicti regni nostri Hungáriáé et regum, nostrorum praedecessorum, nullo medio spectasse et per-

tinuisse, ac spectare et pertinere etiam de praesenti: ac cupiens, ut ipsum regnuin Rasciae temporum in processu ad manus non deveniat alienas. per universos et quoslibet suos barones majestati nostrae, nec- non praelatis, baronibus et proceribus ipsius regni nostri Hungáriáé de fidelitate et obedientia nobis et sacrae nostrae coronae successoribus- que nostris, legibus Hungáriáé, necnon praelatis, baronibus et proce- ribus regni nostri praedicti et eidem regno nostro per ipsos in perpe- tuum observandum j u r a m e n t u m praestare fecit fidelitatis . . . " Szalay L.: A magyarországi szerb telepek stb. 119. 1. — Az irodalmát 1. Thal- lóczy—Áldásy id. okltárában.

7 Szervija vo jeja otnosenifali ko szoszeduym derzsavam. Kazan,

alienas). Nem védelmi kötelezettségről volt szó tehát, h a n e m érdekazonosságról. A mindkét országot fenyegető török h a t a - lommal szemben szinte önmagától adódott. M a g y a r o r s z á g n a k a segélyét a Koszovopoljén 1389-ben elvérzett szerbség nem kérte, viszont a kereszténység és a m o h a m e d á n s á g véres nikápolyi összeütközésében szerbek nem vettek részt. Ám Mara beszolgáltatása II. B a j a z e t , a „jildsirim", h á r e m é b e fel- zúdulást keltett a szerbség körében, amit növelt egy szerb csapat elvezénylése I imur ellen az angorai síkra. Magyar- országnak viszont n a g y érdeke volt, hogy ne k e r ü l j ö n a tö- rökök tőszomszédságába. Meg a z t á n a török mégis csak hi- tetlen nép, Rascia pedig keresztény ország, ha más is a szertartása, mint Magyarországnak. Én a letett eskü d a c á r a sem tudok Magyarország és Rascia közötti viszonyban vé- delmi kötelezettség helyett, amiről nincs is szó a szövegben, h a d i támogatással kísért érdekközösségnél egvebet látni.

A birodalmi ü g y e k k e l túlontúl elfoglalt Zsigmondra igen sú- lyos teher és n a g y áldozat lett volna, ha Rascia védelmére kötelezi magát. Az ő feladata M a g y a r o r s z á g n a k a megvédése volt, hiába szerepelt címei között a szerb királyé. Á niká- polyi óriási vereség u t á n h a d i szempontból nem is lehetett kérdéses, melyik lett volna a helyesebb eljárás Zsigmond ré- széről a h a z á n k déli végei felé egyre előbbrenyomuló török ellen: t á m a d ó - e v a g y védekező? Üdvösebb lett volna és volt Rascia megvédési kötelezettsége helyett csak az említett b á n - ságokat védelemre rendezni be, s azon fölül a déli h a t á r - vonal védelmére a ,.hadiszabályzat"-ban (regulamentum mi- litare) tervezett, de akkor végzetszerűleg fel nem állított h a d - testek közül legalább a délieket felállítani. Ezeket az üdvös terveket hosszas birodalmi elfoglaltsága, m a j d öregsége miatt Zsigmond m á r nem valósíthatta meg, ahogy később H u n y a d i Mátyást is a cseh és a német ü g y e k lekötötték úgy. hogy a fenyegetett déli h a t á r védelmére nem fordíthatott a n n y i fi- gyelmet, mint a m e n n y i az ország érdekében szükséges lett volna. C s a k azt említem fel tehát, hogy Rasciát megvédel- mezni, követelte volna a k á r ez a vélt fenhatósági viszony, a k á r pedig az érdekközösség, v a g y a k á r csak a m a g y a r a n y a - terület érdeke, k i r á l y a i n k nem t u d t á k . Elveszett a m a g y a r koronának. — a Zsigmond kezébe tett hűségeskü d a c á r a sem ..mellék" t a r t o m á n y a , az igényelt joghatóság ellenére sem h ű - bérországa. Rascia és elvesztek a nem szerb területből ala- kított bánságok, melyek Magyarország szerves részei voltak, ha nem is a n y a t e r ü l e t e n . N e m a n R a s k á j a , hangsúlyozom, a Toplica, az I b a r és a R a s k a folyók mellékén terült el. Ez volt az a mag, amelyből kiindulva utódai keletnek, n y u g a t n a k s főleg D u s á n a Y a r d a r völgyén délnek terjeszkedtek. A szerb

föld a Kopaoniktól a S z á v a - D u n a felé lejtősödik u g y a n , de Nagy Lajos Borich és Czazin v á r a k a t a n y u g a t i Morava j o b b p a r t j á n mint m a g y a r v á r a k a t ostromolta. S noha D u s á n 1351-ben átűzte a D u n á n N a g y Lajost, Belgrád 1521-ben mégis, mint m a g y a r végvár esett ki örökre a m a g y a r k é z b ő l / Ám h a m á r Rasciát nem is t u d t á k megvédelmezni, megtették azt, amire talán nem is voltak kötelezve. C s a k a keresztény nép legrettegettebb ellensége, a p o g á n y török, ellenében a kereszténység iránt érzett szeretettől vezéreltetve, tekintet nélkül arra, hogy más szertartású népről volt szó, megnyi- tották az ország déli h a t á r a i t a XV. sz. f o l y a m á n m i n d előbbre nyomuló törökök elől menekülő szerbeknek, akikről m á r

1449-ben v a n szó t ö r v é n y k ö n y v ü n k b e n .9 Itt két t é n y t ű n i k elénk megfejthetetlenül. Az első az, hogy a p á p a i t i z e d j e g y - zék szerint, a XIV. sz. első felében h a z á n k n a k é p p e n déli megyéi a l e g l a k o t t a b b a k és ennek a lakosságnak a k k o r szín- m a g y a r n a k kellett lennie! S a legsűrűbb l a k o s s á g ú n a k t ü n - tetik fel az 1493—1495. portális összeírások is. Hova fért tehát az a szerb lakosság, amely a XV. sz. f o l y a m á n kelt át a D u n á n ? Hogy pedig ez a szerbség milyen n a g y s á g ú lehe- tett. k ö v e t k e z t e t h e t j ü k abból, hogy a XVI. sz. elején Jovan.

a fekete cár, az Alföldön, a D u n a - 1 isza közén, a Tiszántúl és Erdélyben olyan szerepet játszhatott, hogy F e r d i n á n d igyekezett őt a p á r t j á r a vonni, hogy Zápolya ellen felhasz- nálhassa. Másodszor m e g m a g y a r á z h a t a t l a n , hogy történhetett az. hogy ez a sűrű m a g y a r lakosság a XVI. sz. f o l y a m á n eltűnt, a szerb ellenben úgy itt, mint régi h a z á j á b a n nem- csak m e g m a r a d t , h a n e m még szaporodott is.

Amikor ez a kicserélődési f o l y a m a t m á r rég megindult és j a v á b a n folyt, akkor jutott a Habsburg-ház M a g y a r - ország t r ó n j á r a , azzal a feltétellel, hogy a német birodalom hadi erejével kiveri a törököket az országból, amit a XVI. sz.

végén tett kísérlet u t á n csak az 1683. évben m e g i n d u l t 16 éves h á b o r ú eredményeként teljesíthetett. Addig a h a z á n k b a áttelepedett szerbek török területen a t ö r ö k ö k n e k kiosztott timár, ziamet és kász birtokokon ú g y éldegéltek, m i n t h a csak az elhagyott Szerbia területén éltek volna, ahol a szívósan fentartott bastináikon z a d r u g á k b a n élve sokasodtak, a ki- rályi területen pedig s a j á t t i s z t j ü k alatt k ü l ö n katonaságot alakítottak. Ennek az a l a k u l á s n a k b i z o n y á r a az volt az ere-

8 Még az 1688-ban Augsburgban megjelent köv. m u n k a : ^Beschreib- ung d. Haupt-Vestung Grieehisch-Weissenburg, wasmassen solcher Haupt-Schlüssel des U n g a r l e n d e s . . erobert worden,' M. o. kulcsának

nevezi Belgrádot.

11 A Magdics-féle Diplomatarium Rackeviense már 1410-bő! hos okleveleket a délvidéki rácok felköltözéséről.

dete, hogy Zsigmond k i r á l y Lázárevics István deszpotot fel- vette az ország bárói sorába, és ez a neki adományozott magyarországi r o p p a n t birtokok uraként egész bandériumot tartozott kiállítani. Hogy ő szerbiai bastinái szobriit, azaz job- bágyait, áttelepítette itten való birtokaira, bizonyos abból, hogy az ő b i r t o k á b a n volt T o k a j b a n még 1565-ben is talá- l u n k s a j á t i s p á n j u k alatt álló rácokat, világos bizonyítékául a n n a k , hogy nemcsak s a j á t k a t o n a s á g u k volt. h a n e m a nem k a t o n á s k o d ó szerbség is s a j á t külön hatósága alatt, mintegy a m a g y a r s á g t ó l függetlenül élt, még nem török területen is.

S ha a történet a mult t u d o m á n y a , a k k o r e magyarországi szerb csapatok X \ I. és XVII. századbeli viselt dolgairól csak azt m o n d h a t j a , hogy a magyarságot, nemest úgy, mint jobbá- gyot, j o b b a n irtotta, mint a török sereg csak zsákmányo- lásra és fosztogatásra tartogatott mindkét fegyverneme, a t a t á r o k és az akindsik.

Ez a súlyos megállapítás nem hangulatcsináló mondás, hanem, sajnos, valóságot fedő igazság.

Az 16()6.-iki zsitvatoroki békével végződött n a g y török h a d j á r a t t a l , melyet Szinán nagyvezir az 1591-iki meghosszab- bított, i n k á b b fegyverszünet, mint béke lejárta előtt indított, m i n t h a a H a b s b u r g - h á z az 1541-iki meghiusult h a d i vállalat u t á n másodízben kísérelte volna meg a török kiszorítását.

Ez a kísérlet sem sikerült u g y a n , de u t á n a a törökök félel- metes hadi ereje k o r h a d n i kezdett, ami a békekötés lefolyá- sából és m a g u k b ó l a békepontokból is kitűnik. Viszont a német haderő laza fegyelmét a XVII. század f o l y a m á n egyre j a v u l n i l á t j u k . Bethlen G á b o r fejedelem, aki u g y a n c s a k is- merte a török viszonyokat, t u d v a , hogy a törökök maguk is észrevették e r e j ü k gyengülését, miért is a szultán refor- mokat is hozott be, de azok csak ú j kerületi beosztásra szo- r í t k o z t a k . és látva, hogy a városokba helyezett janicsárok és szpáhik családot a l a p í t a n a k és ezért a katonai szellem közöttük egyre j o b b a n fogyatkozik, azt vélte, hogy eljött az idő, a m i k o r a törököt E u r ó p á b ó l is lehetséges lesz kiszorítani.

Sajnos, a csehek, mint ahogy Zsigmond idejében lekötötték a m a g y a r haderőt s m e g a k a d á l y o z t á k , hogy a törökök előre- h a l a d á s á t ha m á r meg nem a k a d á l y o z h a t j a , legalább lassítsa, ú g y most is k i r o b b a n t o t t á k a 30 éves háborút. A török had- erő t. i. a XVII. sz.-ban biztosan, de oly lassan hanyatlott, hogy az 1685-ban megindult 16 éves h á b o r ú mohácsi vagy n a g y h a r s á n y i , szalankameni és zentai óriási vereségeire

volt szükség, hogy a szultán végül is békét k é r j e n és véget vessen a n n a k a hosszú küzdelemnek, amelyet ugyancsak ő kezdeményezett a szentgotthárdi béke l e j á r t a előtt. Mint

1591-ben Pezzen, Bécs portai követe, t á r g y a l n i k í v á n t a fegy-

versziinet meghosszabbításáról, de utóda, Kreckwitz, értesí- tette az u d v a r t , hogy Szinan nagyvezír, be sem v á r v a a fegyverszünet l e j á r t á t , t á m a d n i fog, úgy 1680-ban is K h u - nitz, Bécs portai követe, m á r az év t a v a s z á n szorgalmazni

kezdte az 1684-ben l e j á r a n d ó vasvári béke meghosszabbítá- sát, de a porta kitérő választ adott, úgy h o g y K h u n i t z 1681 elején megírta Bécsbe, hogy a török n a g y o n készülődik s ez a készülődés csak a császár ellen szólhat, mert m á r minden- kivel békét kötött. És a t á m o g a t á s á r a 1682 m á j u s h a v á b a n S z t a m b u l b a ért C a p r a r a Albert, a tábornok öccse, 1682 októ-

ber 31-én jelentette Bécsbe, hogy a török 1683-ban, be sem v á r v a a béke l e j á r t á t , t á m a d n i fog. „Békére semmi kilátás és L i p ó t n a k nincs más választása, mint a k a r d , hogy a m o n a r c h i á t és az egész kereszténységet m e g v é d j e . "

C a p r a r a tömören f e j e z t e ki, hogy a török részről indí- t a n d ó h á b o r ú kettős célt tűz Lipót elé: védeni a monarchiát, azaz az osztrák t a r t o m á n y o k a t , s első sorban Bécset és a Magyarországból m e g m a r a d t részeket, és a kereszténységet, k i f e j e z v e szavaival a hadviselés védekező m ó d j á t is. Hiszen ha a török i n d í t j a a h á b o r ú t , világos, hogy ő t á m a d . Ahhoz pedig nem kellett n a g y bölcseség, kitalálni, hogy a török nem kisebb város ellen fog t á m a d n i , mint Bécs ellen. A kincs- s z o m j a s K a r a M u s z t a f a ebben látta h a t á r t a l a n n a g y r a v á g y á - sának méltó t á r g y á t . Takarékos, fegyelmezni tudó elődei, a Köpriliek. alatt az ozmanlik kiheverték a szentgotthárdi és a choczymi 1673 nov. l l - i vereséget s m i n t h a ú j erőre k a p - t a k volna. A n n y i t a kevésbbé tehetséges K a r a M u s z t a f a nagyvezir is tudott, hogy ha, a m i 1529-ben Soliman el ka- n u n i n a k nem sikerült, sikert a k a r a r a t n i és Bécs bevételével a császárra és a kereszténységre döntő csapást k í v á n mérni, r o p p a n t erőfeszítést kell tennie. A f r a n c i a követ b í z t a t t a is, de ő mérhetetlen elbizakodottságában lenézően kezelte a köve- tet. A szultánnal kihirdettette a szent h á b o r ú t . A keresz- ténység és a m o h a m e d á n s á g irtózatos k ü z d e l m é b e n minden áron győzni a k a r t és meg is volt győződve, hogy győzni fog.

Nem is volt terve vereség esetére. Mindenesetre számolnia kellett, hogy a császár is minden lehetőt el fog követni, hogy a mohamedánság t á m a d á s á t visszaverje. Azért is az egász török földön r o p p a n t a d ó k a t szedetett igazhívőtől úgy, mint a rajah-tól, ami természetesen m i n d k e t t ő j ü k n é l r o p p a n t elkeseredést szült. A n a g y m u f t i ellene is volt a szent hábo-

rúnak. a k a i m a k a m pedig szemére lobbantotta, hogy akkor bezzeg nem kérte a véleményüket a kapzsi, mikor a kincseit harácsolta. Az elégedetlenség csillapítására k i b o n t a t t a a pró-

féta zászlaját,^{1 0} mintegy jeléül a n n a k , hogy minden igaz-

10 Szobieszki a p á p á n a k küldötte a zsákmányul esett zászlót.

hívő t u d j a meg, mi forog kockán, amit egyébként a h a d - üzenet előtt kellett volna meggondolnia. Mindezeket meg- fontolva, előre láthatta, hogy vereség esetén a törökök lázon- gani fognak, ahogy Belgrádban is. S z t a m b u l b a n is történt.

S azt is biztosra kellett vennie, hogy a n a g y adó a török igát k ü l ö n b e n is nehezen viselő, alig-alig t ű r ő r a j a h k , a keresztény lakosság, elkeseredését így is úgy is növelni fogja.

K a r a M u s z t a f á n a k m á r a h a d ü z e n e t előtt megvolt a haditerve: Bécs bevétele. Az eszéki és a székesfehérvári hadi- tanácskozás résztvevői, M u r á d G i r e j t a t á r kán. I b r a h i m bu- dai pasa és a k a r v a nem a k a r v a Tököli is helyeselték Bécs ostromát.

A bécsi u d v a r felfogta C a p r a r a m o n d á s á n a k az értel- mét: meg kell védenie Bécset és a kereszténységet azaz a n y u g a t r ó m a i birodalmat. Bécs 1683-i ostroma, illetve a tö- röknek Bécs alatt szenvedett veresége, d ö n t ő b b jelentőségű, mint az 1529-i mohácsi csatavesztés vagy a k á r Belgrád 1456-i védelme v a g y mint az 1396-i nikápolyi ütközet. A keresz- ténység megmentésére létrejött XI. Ince p á p a . Lipót császár és Szobieszki lengyel k i r á l y szövetsége. A Lipót és Szobi- eszki által 1683 márc. 31. aláírt pontok köziil az a megálla- podás, amelyben Szobieszki kötelezte magát, hogy 40 ezer lengyellel siet Bécs fölmentésére, h a a török a császárvárost fogja ostrom alá, világosan m u t a t j a , hogy a császári u d v a r , amely a k k o r már biztosan tudta, hogy a nagyvezir Bécset f o g j a megszállani, mindenek előtt Bécs megvédését tartotta szem előtt. Lotharingiai Károly hg. fővezér É r s e k ú j v á r v í v á - sának a k k o r a n n y i r a ócsárolt a b b a h a g y á s á t azzal mentegette, hogy neki utasításul v a n adva, hogy kivált ..az örökös tarto- m a n v o k oltalmára ü g y e l j e n . . ." Eszterházy nádor jón. 30. azt írta L i p ó t n a k : „ . . . főseregünk vizek közé vette magát, me- Ivek közül . . . legfellebb avégre fog kimozdulni, hogy Bécs alá siessen. Magyarországot m a g á r a h a g y v á n . " Lotharingiai Károly hg. fővezérnek az a h a b o z á s n a k látszó viselkedése, melyet a n a g y h a r s á n y i csata előtt a szavojai Jenő hg.-nél tüzeskedőbb b a d e n i Lajos őrgróf bosszankodva annyit gú- nyolt, mindkét helyen bevált és helyes volt. Utasításához ké- pest járt el. Épségben kellett t a r t a n i a csekély számú (32.000 főnyi) h a d á t . Mert a császári birodalom, pedig az ő épségben m a r a d á s a is kockán forgott, — mint 1541-ben is. oly kevés h a d a t küldött a császár segítségére, hogy Szobieszki h a d a i nélkül Bécs okvetlenül elesett volna, s azt is oly késlekedve, hogy, ha a nehezen várt lengyel segítség az utolsó pillanat- b a n nem érkezik, a Tulnnál álló Károly herceg csekély lovasságával, mert a gyalogságát a városban h a g y t a őrségül,

semmiképen sem lett volna képes Bécset az ostrom alól fel- menteni.

A m a g y a r s á g Bécs oly n a g y jelentőségű felmentésében alig vett részt. A Szobieszkitől is megszánt nemzet meg volt oszolva: Tököli p á r t i felkelőkre, és a császár híveire, élükön a nádorral. Kétségtelen, hogy Tököli a kelleténél t o v á b b ment a t ö r ö k p á r t i s á g b a n . XIV. L a j o s szóvá is tette 1682 szept.

7-én lengyelországi követéhez írt levelében, hogy „a ma- gyarok . . . egészen a n a g y ú r parancsaitól v á l t a k f ü g g ő k k é . "

Ezzel szemben Eszterházy törhetetlenül a felség p á r t j á n ál- lott. Már 1681. j ú n . 14-én szóval és í r á s b a n megüzente a fel- kelők m e g b í z o t t j á n a k , Izdenczy Mártonnak, hogy .,a t ö r ö k jókedvének a kereséséről szó se lehet." 1683. m á r c 18-án pe- dig a megyékhez kiadott rendeletében ezeket írta: ,.a török ú j r a feni fogát h a z á n k ellen, de a k i r á l y őfelsége el v a n h a - tározva. hogy a p o g á n y ellenséget s a j á t b i r o d a l m á b a n is meg- t á m a d j a . " S mintegy látnoki ihlettel f o l y t a t j a e nevezetes sorokkal: .,s eljött az ideje édes h a z á n k f e l s z a b a d u l á s á n a k a pogány j á r m a alól." E s z t e r h á z y lelkesültségében is l á t h a t ó l a g két különálló dolgot érint. Az egyik Magyarország f e l s z a b a - dítása a török uralom alól, más szóval a török kiszorítása az ország területéről, az országhatárok visszaállítása, a m á - sik pedig Lipót azon elhatározása, hogy a törököt s a j á t biro- d a l m á b a n is m e g t á m a d j a . Ez az elhatározás t ú l m e g y az első feladaton. A H a b s b u r g - h á z m a g y a r t r ó n r a j u t á s á n a k a fel- tétele t. i. csak az elsőnek a megvalósítását, az országhatá- rok visszaállítását jelentette. Alig hihető, hogy m á r kezdettől fogva LiDÓt olyan messzemenő célokat tűzött volna ki maga elé. Sőt hogy m á r a h a d j á r a t megindítása előtt v a l a m e l y e s pontosan körvonalazott végső célt, lett légyen az csak Ma- gyarország felszabadítása, tűzött volna a h a d j á r a t elé. alig hi- hető. Arról, hogy a h a z a f e l s z a b a d í t á s á n túl a Balkánon tá- m a d j á k a törököt, csak Eszterházy emlékezik. Bécs megvédése volt az egyetlen cél, mióta Lipót t u d o m á s á r a jutott, hogy Ka- ra Musztafa Bécs alá vezeti seregét. Ezzel szemben m i n d e n m á s n a k h á t t é r b e kellett szorulnia, a m i n t E s z t e r h á z y j ú n . 10- én. mint láttuk, s z e m r e h á n y ó a n írta is L i p ó t n a k : ., . . . fősere- g ü n k Magyarországot m a g á r a h a g y v á n . " C s a k e z u t á n lehetett szó további tervekről. Tehát, hogv Lipót előzetesen valame- lyes n a g v tervvel jött volna tisztába, v a l a m i végiggondolt el- határozásra jutott volna és serege évről-évre egv-egy lépéssel közelebb ért volna az elhatározás megvalósításához, a n n á l kevésbbé állapítható meg, mert hiszen a birodalmi fejedel- mekkel évről-évre t á r g y a l n i kellett a segédcsapatokról, ennél-

fogva a hadsereg száma évről-évre változott. így a z t á n a feladatot csak esetről-esetre lehetett, illetve kellett m e g h a t á -

rozni. Eszterházy a kettős tervet i n k á b b azért csillogtatta meg a megyék előtt, hogy reményt keltve felkelésre buzdítsa őket. S bár azt írta. hogy „most vagyon mód a haza felsza- b a d í t á s á r a " , t a l á n maga sem hitte, hogy c s a k u g y a n fel is szabadulhat.1 1 Augusztus 5-én P a s s a u b a n L i p ó t n a k átadott e m l é k i r a t á b a n f a n t a s z t i k u s lépést a j á n l , amit csak a kétség- beesés irathatott vele. Azt í r j a t. i. lépjen szövetségre X I \ . Lajossal. Ha Lajos egész h a d e r e j é v e l t á m o g a t j a Lipótot, ak- kor győzhet Lipót. Már pedig, ha csak az egy Magyarorszá- got, „ h a j d a n i egész t e r j e d e l m é b e n foglalja vissza, többet nyer, m i n t h a Bécstől Hollandiáig parancsol, mert a Eekete-tengertől az Adriáig f e k v ő v a l a m e n n y i t a r t o m á n y Lipótot, a m a g y a r k i r á l y t f o g j a uralni." H a ez nem délibáb kers;etés, akkor nem tudom, mit kellessék a n n a k nevezni. A Bécstől Hollandiáig eső egész m ű v e l t területet h o g y a n lehetett h á t r á b b tenni a Fe- kete tengertől az Adriáig f e k v ő t a r t o m á n y o k n á l , igazán nehéz megérteni. Pedig Jorger és Yeterani u t ó b b hasonló délibábos tervekkel jöttek elő. Eszterházy á b r á n d o s a j á n l a - t á b a n legalább valamelyes vélt jogtörténeti mag csillant meg, d e az utóbbiakéból a kereszténység régi álma kísértett. C s a k amikor Bécs alól elűzik az ozmánokat, kezdte meg a fel- mentő német-lengyel-magyar h a d e r ő (1683. szept. 20-án) Po- zsonyba érve azt a 16 éves h a d j á r a t o t , amely végül is az ozmanli törökök kiszorításával végződött. Ez volt a II. fel- adat, amint a h a d m e n e t f o l y a m á n lassan kibontakozott. A megvalósítása tehát 1683 szept. 20-tól 1688 aug. 9-ig tartott, pedig csak részben valósult meg.

M a g y a r o r s z á g n a k ez a felszabadítása sok nehézséggel j á r t és hosszú ideig tartott, elannyira, hogy a keresztény h a d e r ő csak 1688-ban ért a D u n a - S z á v a vonalához. Magyar- ország déli h a t á r á r a , hol az a kérdés várta, átlépi-e ezt a vonalat v a g y sem s ha átlépi, mihez fog? Az említett nehéz- ségek nemcsak hadi feladatok voltak, hanem más természe- t ű e k is. Amazokat, ha lassú ütemben is, de egyre j o b b a n leküzdötték a keresztény seregek, melyeket olyan hadvezé- rek vezettek, mint Károly lotharinaiai herceg, Miksa Emá- nuel b a j o r választó. Lajos bádeni őrgróf1 2 és szavojai Jenő herceg. Nem tartoztak a szorosan vett hadi ügyekhez, de

11 1686 szept. írta Lipótnak: „Buda ki lévén víva, nincs kétség, hogy a Dunáninneni föld Pécsig és az eszéki hídig, a túlnan levő pedig

Kalocsáig és Zomborig fog meghódolni." L. alább is.

12 Hármójuk rövid, de találó jellemzését adta Arneth Alfréd, D.

Leben d. ksl. Fm. G. G. Starhemberg, 1858. az elsőét a 90. a máso- dikét a 91 és a harmadikét a 102—5 11. Ennek a legbővebbnek, amely minket leginkább érdekel, minden szavát aláíróin azzal, hogy kellemet- lenül, sőt lehangolóan hat b. Lajos heves, sőt szenvedélyes kritizálása 1. Károly fővezér túlzó óvatosságának.

veliik szorosan összefüggtek más. elvi természetű e l h a t á r o - zások, amelyek szintén h á t r á l t a t t á k és késleltették a fel- szabadítás gyorsabb menetét. Eszterházy nádor „szegény h a z á n k n a k a p o g á n y i g á j a alól való f e l s z a b a d í t á s á r ó l " írt

1683 márc. 18-án a megyéknek, Lipót ellenben az 1687. okt.

51-iki királyi előterjesztésében azt adta elő az ország ren- deinek Sopronban, hogy „Magyarország I. F e r d i n á n d császár és király idejében az osztrák f e j e d e l m e k u r a l k o d á s á n a k és örököseinek és u t ó d a i k h a t a l m á n a k volt alávetve mind- örökre". Az előterjesztés t o v á b b i soraiban pedig kijelentette, hogy ..jogában állna u g y a n ezen ország számára, melyet a törökök kezéből szerzett vissza, ú j törvényeket szabnia és a fegyverek által szerzetteket a h a d i jog a l a p j á n m a g á n a k és örököseinek megtartania, mégis a k a r j a , hogy ezentúl is a régi törvények b í r j a n a k érvénnyel." S ha m á r a f e l s z a b a d u l ó a n y a t e r ü l e t jogi természetéről ilyen vélekedés f o r d u l h a t o t t meg Lipót a g y á b a n , mennyivel z a v a r o s a b b f o g a l m a k u r a l - k o d h a t t a k az akkori illetékes és nem illetékes hatóságoknál.

H á t még mikor a császári seregnek a D u n a - S z á v a v o n a l á r a ér- kezésével kezdetét vehette a h a r m a d i k feladat, az ország egykori t a r t o m á n y a i n a k , köztük Szerbiának is, a visszaszer- zése. Eszterházy nádor, láttuk, a m a g y a r király jogához tartozónak írta a Fekete tenger és az Adria közötti tarto- m á n y o k a t . Csoda-e tehát. — vélné az ember. — hogy az u d - var, a h a d i tanács, az osztrák és cseh kancellárok ezeknek a megszerzését is k í v á n t á k , tekintet nélkül a nehézségekre, melyekről csak részben lehetett helyes fogalmuk, de azt is figyelmen kívül h a g y v a , hogy n é h á n y m a g y a r o r s z á g i v á r még mindig a török kezében volt, ami pl. m a g á n a k a fő- vezérnek, b a d e n i L a j o s n a k , sem volt ínyére.

Badeni H e r m a n n őrgróf, a h a d i t a n á c s elnöke. írta A b d u l - r a h m a n b u d a i vezirbasa 1685 szeptember 7-iki levelére adott v á l a s z á b a n : „Ti t a r t o m á n y a i t o k a t a n n a k i d e j é n r o p p a n t u l növeltétek. í g y jutott h a t a l m a t o k b a Magyar- és Horvátorszá- gok n a g y része. A méltányosság úgy hozza magával, hogy visszaadjátok, amit t ő l ü n k elfoglaltatok." Eszterházy n á d o r pedig 1686 szeptemberében azt írta L i p ó t n a k : „az ország főhelye. Buda ki lévén víva, nincs kétség, hogy a d u n á n - inneni föld Pécsig és az eszéki hídig, a t ú l n a n lévő p e d i g Kalocsáig és Zomborig fog meghódolni." De az előbbi

1687 j a n u á r 17-én a nagvvezir ú j a b b , 1686 október 51-iki, békét sürgető levelére adott v á l a s z á b a n m á r

így ír: ..császárom reméli, hogy rövid idő m ú l v a tisztes- séges békepontokat fogsz f e l a j á n l a n i , t. i. az elrablott tartományok visszaadását." S mielőtt ezeket m e g h a t á r o z t á k volna, az 1687-iki országgyűlés királyi előterjesztéseiben

Lipót kinyilatkoztatta, hogy „ a k a r j a a mondott szerzemé- n y e k e t is, m ó d j á v a l , ezen kedves országba ú j b ó l bekebelezni."

Áz erre a d a n d ó válasz november 10-én felolvastatván, har- m a d i k p o n t j á b a n a r e n d e k köszönetet m o n d a n a k , hogy ,.a visszafoglalt részek ismét az országba fognak kebeleztetni."

Mikor a z t á n a pozsareváci békében, 1718-ban, Szerbia Sabáe- tóI K r a g u j e v á c o n át Reszaváig a császáriak kezében ma- radt, a m a g y a r kancellária a r r a hivatkozva, hogy ez a te- rület a m a g y a r király jogán illeti meg az uralkodót, sürgette a visszakebelezést, III. Károly kijelentette, hogy ez az ő

„ a b s o l u t u m dominium "-a. És Szerbia k o r m á n y z a t a 1718—1737 a z a z 20 éven át az osztrákok kezében m a r a d v á n . Magyar- o r s z á g n a k semmi része sem volt benne. Amit ez az admi- nisztráció végzett, semmiképen sem terheli a m a g y a r o k s z á m l á j á t .

A császári seregek 1688 augusztus 7-én elérték a Száva- D u n a vonalát. Az azévi fővezér, Miksa E m a n u e l b a j o r választó fejedelem és szavójai Jenő herceg hadai, a fősereg

(Hauptarmee), augusztus 7—9 között a Szávának Cigány- szigetén átkeltek a Száva túlsó p a r t j á r a , badeni L a j o s őrgróf pedig egy melléksereggel augusztus 8-án. azaz u g y a n a k k o r , a v e l i k a - k r a l j e v a i hídon szintén átlépett Bosznia földjére.

Badeni H e r m a n n ő r g r ó f n a k . a h a d i t a n á c s elnökének, javasla- tára1 3 Lipót az azévi h a d j á r a t céljául Belgrád elfoglalását tűzte ki, ami szeptember 6-án meg is történt, míg badeni L a j o s szeptember 5-én a derbenti győzelmet a r a t t a . A török követ, S z ü l f i k á r aga, és a görög Maurocordato, portai tol- mács, 1689 f e b r u á r 10-én Bécsben ismét t á r g y a l n i kezdtek a császár megbizottaival, Kinszkyvel és S t r a t t m a n n a l , de ez u t ó b b i a k Jenőt, G y u l á t , Váradot, Temesvárt s azonfelül egyebek között Boszniát és Szerbiát is követelték. Talán ezeket is beleértették azok közé a visszafoglalt t a r t o m á n y o k közé, a m e l y e k n e k a visszakebelezését Lipót az 1687-iki országgyűlés királyi előterjesztésében m e g f o g a d t a volt. A f e j - tegetésem elején Magyarország és Szerbia államjogi viszo- n y á r ó l m o n d o t t a k u t á n e kérdés jogi oldalának a taglalása helyett h e l y é n v a l ó b b n a k látom reátérni a n n a k az önként

felmerülő kérdésnek a fejtegetésére, nem lett volna-e helye- sebb és eredményesebb, ha a császári sereg, amikor 1688 a u g u s z t u s á b a n a D u n a - S z á v a vonalához ért, megáll és be- fejezi második feladatát, Magyarország visszafoglalását, nem lépi át a vonalat, nem h a g y j a el az ország déli h a t á r á t , nem

13 Röder, D. Mgr. L. W. v. Baden F e l d z ü g e . . . (1842), II. 52. 1.

Gutachten d. Mgr. H. v. Baden f ü r den Feldzug 1688 im Gh. A. zu Carlsruhe in Abschrift. Röder nem közölte.

megy át a Balkánra, nem nyomul ismeretlen vidékekre,1 4

hanem a helyett i n k á b b a Maros-Duna közét h ó d í t j a vissza, leszereli Kinszky és S t r a t t m a n n túlkövetelőclző feltételeit és lemondva a kétesértékű, sőt hóbortos, délibábos, k i l á t á s t a l a n hódításokról, méltányos békét köt. E n n e k a m i n d e n tekintet- ben megfelelőbbnek tetsző e l j á r á s n a k a k í v á n a t o s és meg- felelőbb voltát Arnetli m á r 1858-ban h a n g o z t a t t a : „A császár helyesen tett volna, ha engedékenyebb lett volna." Ez a h a d j á r a t teljesen felesleges és elhibázott volt, mint u t ó b b fényesen k i t ű n t . Ezt előre is lehetett látni. Elégtelen számú, pénzzel, élelemmel, t a k a r m á n n y a l , hadiszerrel kellőleg v a g y éppenséggel föl nem szerelt erőkkel h a t á r t a l a n u l kockázatos volt, s ezért nem lett volna szabad ekkora f e l a d a t r a vállal- kozni. Amazok a békebiztosok h a n g o z t a t t á k u g y a n M a g y a r - ország jogigényét Szerbiára és Boszniára is, és voltaképen ezek visszaszerzésének az ü r ü g y e és címe alatt engedték át a sereget a Balkánra, de éppenséggel és egyáltalán nem figyeltek a r r a , amit badeni Lajos kifogásolt is, hogy a há- romnegyedrészben felszabadult M a g y a r o r s z á g n a k semmiké- pen sem életbevágó érdeke, hogy Szerbiát is meghódítsák, melynek a király az 1426-iki tatai szerződés u t á n is csak a p u s z t a címét viselte. Csak ezért f o l y t a t n i a költséges h a d - járatot,^{1 5} nem volt észszerű. S ha m á r f o l y t a t n i k í v á n t á k a

14 Erre vall az a tény, hogy Lipót, akinek a kezében megfordult a károlyvárosi tábornok beküldötte térkép (1. alább). 1688 okt. 8-án ezeket írta b. Lajosnak: ... gewaertig bin, neben E. L. gutachten, wie die graenzen zu stabilieren und die separationslini von der Donau an bis an das Meer zu ziehen weren . . . und werden E. L . . . . von dem landt diesseits der Donau durch erfahrne verstaendige ingegnieure ein richtig u. verlaessliche landkarten oder m a p p a m . . . formiren lassen u.

mir anhero (a levél Augsburgban kelt) schicken können." Mire a hg.

nov. 7. azt válaszolta: „An einer sehr gueten u. ausführlichen landt - carten wirdt bereits gearbeitet, welche gleichfalls mitzubringen trach- ten werde." Ez az a térkép, amelyet Gerba kapitány, később zágrábi hadtestparancsnok: „Die Kaiserlichen in Albanien 1689" c. t a n u l m á n y á - hoz Taf. T. közölt (Mitth. d. k. k. Kriegsarchivs, 1888) s amelyről a szövegben (126. 1. j.) azt mondja, hogy a hadi lev. t á r b a n két példánya van: a) az ismeretlen szerzőtől való egykorú „annotatior.es u. reflexiones"

c. m u n k á n a k a melléklete, b) a lev. tár térképgyűjteményében talál- ható, „welche auf befell 1 d. Mgren angefertigt worden". Tehát még a császárnak a kezében sem volt az 1688 év folyamán megbízható térkép.

15 Arneth, D. Leben d. ksl. Fm. G. G. Starhemberg. 1858. 104. lap

„Von Seite des Kaisers wäre grössere Nachgiebigkeit nicht unpassend gewesen. Kühne Entschlüsse f ü h r e n nur dann zum Gute, wenn die zu ihrer A u s f ü h r u n g erforderliche K r a f t u. Energie vorhanden ist. Diese war aber hier nicht der Fall." — A b . Lajos őrgróf 1688—92. évi had- járatairól szól e 5 jelentősebb m u n k a : a) Röder v. Diersburg. Fh.

Philipp, D. Mgrfn Ludwig W. v. Baden Feldzüge wider die Türken . . . I. (1840), II. (1842). Az előbbi 1686-ig terjed s így kevéssé tartozik a tárgyunkra. Szöveg és „Urkunden" c. alatt a karlsruhei Ivltárban lévő eredeti iratok szövege, b) Angeli. Die ksl. Armee unter d. Ober-Com.

h á b o r ú t , az országnak h a s o n l í t h a t a t l a n u l n a g y o b b érdekében állott volna a D u n a - M a r o s közének a visszavétele, amint azt b. Lajos szükségesebbnek tartotta, mely végül is török kéz- ben m a r a d t . í g y valósággal n a g y h a t a l m i délibábot kergettek, r o p p a n t veszteséggel emberben, pénzben, h a d i felszerelésben és k a t o n a i m u n k á l a t o k b a n .

Mar régebben, a XV. sz. b a l k á n i m a g y a r h a d j á r a t o k r ó l szólva azt fejtegettem volt, hogy akkor, a XV. sz.-ban, is helyesebb lett volna védekezni, mint támadni. Sikerre na- gyobb kilátással j á r t volna, — ha m á r a bánságokat nem használták fel védelmi célokra, holott ezért a l a p í t o t t á k őket,

— egymásra támaszkodó várövvel védeni meg az ország déli h a t á r á t , mint ahogy a Zengg és Bihács által védett vonallal megóvták az osztrák t a r t o m á n y o k a t a török foglalástól. í g y ellenben H u n y a d i , t á m a d ó h a d j á r a t r a h a t á r o z v á n el magát, átment a B a l k á n r a , a m a g y a r seregnek idegen területre, ahol sem ő. sem a serege sem a lakosságot, sem a lerepet nem ismerték. Most is a császári csapatok a S z á v a - D u n a túlsó oldalán olyan területre léptek, melyet nem ismertek,16 sem az ottani népekkel nem voltak tisztában, és ahol m a g u k az ottlakó népek, -em a bulgárok, sem a szerbek, sem a bos- n y á k o k . sem a horvátok, nem ismerték a török u r a l m a t meg- előző időben fenállott országaik egykori h a t á r a i t . A m a g y a r k i r á l y címében Magyarország mellett ott szerepelt Dalmácia- Horvátország, Szerbia, R á m a . Galícia. Lodomeria, Kúnország és Bulgária is. Ezt elég a l a p n a k t a r t o t t á k arra, hogy ezeknek a Magyarországgal egy sorban említett országok, — részben társországok. — részben m e l l é k t a r t o m á n y o k n a k a visszafogla- lására merész h a d j á r a t o t i n d í t s a n a k . Ezeknek a neveit kirá- lyaink különböző időkben f ű z t é k a Magyarország k i r á l y a cím mellé. Ezt a m a g y a r felfogás szerint ú g y kellett értelmezni,

d. Mgrfn L. v. Baden in den Feldzügen 1689—1692 gegen die Türken, a „Mitteilungen d. k. k. Kriegsarchivs 1877. Címe szerint csak az őrgróf

Duna—Száván-túli h a d j á r a t á r ó l és az 1690—92-iki délvidékiről szól.

c) Gerba, Die Kaiserlichen in Albanien 1689. Ua. M i t t e i l u n g e n . . . N. F.

IL (1888) 113—178. 1. Csak Piccolomini Nis—Prizrendi h a d j . szól.

16 A badeni Lajos-féle térképen lévő megjegyzendőben olvasható, hogy a hozzá mellékelt lapon „auf dem Nebenblatt" van a . . . beschreib- ung der W e g e , . . . die Gebirge, Flüsse, gut u. bösen genie des Volkes, angemerkt worden . . . " Gerba id. térképmelléklet (Taf. II.). A hadi utakat illetőleg Jörger „Gutachten"-jében (Sei. scripta 96. 1.) a had- j á r a t folytatása mellett felhozott érvei 17.-ében azt m o n d j a : „Ratione viarum . . . E. ksl. Mt. dolmetscher v. Lakovitz . . . alle oerter u. stun- den des gantzen marsches nacher Wien ordentlich v e r z e i c h n e t . . . "

Boethius és Feigius valóban a d j á k is a fontosabb városok óratávolságát egymástól, és maga b. Lajos is a d j a Belgrad, jagodina, Nis, A iddin, Fehercsik óratávolságát. Ugyanő néhány drasztikus szóban a d j a a szerbek jellemzését, mint a végén is látni fogjuk.

hogy Szerbia Magyarország társországa, de Magyarország fenhatósága alatt. Ám lehetett úgy is értelmezni, hogy Ma- gyarország k i r á l y a egyúttal Szerbia k i r á l y a is. K ö z j o g u n k b a n nem volt szabatosan kimondva, mi az a társország, h o g y a n viszonylik Magyarország k i r á l y a Szerbia királyához. Más- felől a b a l k á n i h a t á r o k a t a m a g y a r k a n c e l l á r i á n sem ismer- ték. Maguk a b a l k á n i népek a n n á l kevésbbé, mert ezek a h a t á r o k úgy Bulgáriában, mint S z e r b i á b a n a török uralom alatt is, — amint m á r mondottuk. — egyre változtak. H o r v á t - ország akkor sem ott terült el, ahol b í b o r b a n született Kon- stantin 12 horvát törzsének a zsupáit k e r e s n ü n k kellene, de ott sem volt még akkor, ahol a v i l á g h á b o r ú előtt volt.

Raska h a t á r a i t egyáltalán nem t u d j u k . N e m a n István Szer- b i á j a az Ibar, a R a s k a és a Topliea folyók mentén teriilt el, de a h a t á r a i t éppenséggel nem t u d j u k kijelölni. D u s á n Szerbiája más, mint a Lázárevics I s t v á n deszpoté. Ilyen kö- rülmények között teljesen m e g o k a d a t o l a t l a n n a k , sőt érthetet- lennek látszik Bécs b a l k á n i terve és nem lehet másként m a - g y a r á z n i azt. hogy kimerészkedtek a B a l k á n r a , mint csakis úgy, hogy nem vetettek számot kellőleg a vállalat nehéz- ségeivel és n e m mérték hozzá az erejöket. Az e r e d m é n y meg is m u t a t t a fényesen, hogy e r e j ü k e t felülmúló f e l a d a t b a fog- tak a bécsiek. É p p e n azért meg kellett volna gondolniok előbb, b í r n i fogja-e az u d v a r pénzzel és minden egyébbel, ami a hadviseléshez a végső győzelemig szükséges. Meg- gondolatlanul, terv nélkül lépték át a D u n a - S z á v a vonalat s megkezdték az érintkezést a b a l k á n i népekkel, elsősorban Belgrád, az egykori m a g y a r végvár, k ö r n y é k é n a szerbekkel.

Az a k ö r ü l m é n y , hogy Bécsben nem ismerték az ellenfél h a d i erejét, élelmezési és t a k a r m á n y o z á s i lehetőségeit, pénz- beli erőforrásait, kisebb b a j volt annál, hogy a m a g u k é t sem ismerték, hiszen f o g a l m u k sem lehetett arról, mire is számít- h a t n a k a b a l k á n i népek részéről.

Jellemzően ír erről badeni Lajos, az 1688—92. évi h a d - j á r a t o k fővezére, m i n d j á r t 1689 jól. 26. a c s á s z á r n a k : ,.kérem felségedet, ne engem okoljon, hogy a h a d m ű v e l e t e k oly ké- sőn kezdődnek. Mindaddig, amíg az összes hadiszükségletek nincsenek együtt, a hadsereget nem i n d í t h a t o m el a n n a k a n a g y m ű n e k , amelyet tervezek. S a j n á l o m és f á j l a l o m , a h o g y

ember csak f á j l a l h a t j a , hogy az évnek két l e g j a v a h ó n a p j a a k a r a t o m ellenére haszontalanul elmúlt, amely alatt minden készület megtörténhetett volna és én talán m á r Szófia előtt állhatnék a seregemmel."

Alig két-három esetben van megelégedve a sereg számá- val. egyébként m a j d mindig p a n a s z k o d i k a kicsinysége és elégtelensége miatt. Már egy egész h ó n a p p a l előbb. jún. 27-én

Hadtörténelmi K ö z l e m é n y e k III.—IV. 12

nyíltan, ahogy szokta, megmondta a véleményét Lipótnak, hogy a t á b o r á b a rendelt ezredek, melyeknek érkezéséről két n a p p a l előbb oly b i z a k o d ó a n nyilatkozott, az áradások és más

a k a d á l y o k miatt oly lassan meneteltek, hogy csak késedel- mesen érkezhetnek, úgymond. Mégis remélhető, hogy 10—12 n a p múlva, tehát júl. közepe t á j á n , az egész sereg egviitt lesz. D e a h o z z á j a osztott vezérkarról, a tábori tüzérségről, tisztjeiről, legénységéről és lovairól még h í r e sem volt. „Nem titkolhatom." — ír ja — ,-hogy ez a késedelmeskedés nehezem- re esik. de felséged érdekeinek is árt.'" Ő m a g a n a g y m ű n e k nevezi a vállalkozást, melynek keresztülvitelére, sajnos, nem részletezett tervezeten dolgozott, de a n a g y művet, az egész h a d j á r a t o t ilyen, minden téren m u t a t k o z ó h i á n y o k következ- tében nem valósíthatta meg.

Nem szólok a tüzérségi felszerelésről, melynek a veze- tését R a n z a u alezredesre bízták, aki mellé Sebics főkvártély- mester ezredest a j á n l o t t á k neki, nem terjeszkedem ki a hadsereg u t á n p ó t l á s á r a , h a n e m áttérek az élelmezés és a t a k a r m á n y o z á s iisryére, mert ebben a tekintetben számí- t a n i lehetett és s z á m í t o t t a k is a D u n a - S z á v a vonalon túl eső vidékek és azok lakosságának a segítségére, mint az 1690 á p r . 6-iki f e l h í v á s b a n o l v a s h a t j u k . Már Jörger Q u e n t i n Já- nos í r j a 1689 nov. 1-én. hogy megmondta a császárnak be- n y ú j t o t t e m l é k i r a t á b a n , hogy az élelmezés és a t a k a r m á - nyozás egy idő óta n a g y o n rossz, amint — úgymond —,.b.

L a j o s őrgróf eléggé, sőt bőségesen jelentette és igazolta'".

Kétségtelen, hogy J ö r g e r n e k tudomása volt b. Lajos h a d i jelentéseiről, melyeket Röder 1842-ben az eredetiekről közzé- tett. Röder, maga is vezérkari alezredes, elég részletesen szól e jelentések a l a p j á n a szörnyen hiányos élelmezésről és ta- k a r m á n y o z á s r ó l , egy-két helyet szószerint is idéz belőlük, d e sem nem a legjellemzőbbeket hozza fel. sem a kérdést nem meríti ki, ami nem is volt feladata. Ezeknek a karls- r u h e i nagyhercegi levéltárban levő eredetieknek a másolatai m e g v a n n a k a bécsi hadi levéltárban. Ezeket használta a bécsi á l l a m i levéltár egykori n a g y t e k i n t é l y ű igazgatója, a nagyon előkelően dolgozó Arneth. aki az 1688—89-i balkáni h a d i vállalkozásról rövid bár. de súlyos s z a v a k k a l nyilatkozik.

„Merész elhatározásnak csak a k k o r van sikere, h a a megvaló- sítására v a n erő és erély. Itt nem ez volt az eset." A had- j á r a t t ú l h a l a d t a a hadsereg erejét még a k k o r is, ha csak az osztrák és a cseh kancellár feltételénél m a r a d és azon kíviil nem a k a r t o v á b b menni és annál is többet hódítani.

Kinszky és S t r a t t m a n n csak Szerbia és Bosznia átenge- dését követelték Szülfikártól. De már \ eterani 1690 elején.

mint Szalay í r j a , „a h a t á r t a l a n b a n bolyongott terveivel".¹

„Macedonok és albánok, az összes k ö r ü l f e k v ő törzsek biz- tossá tettek", í r j a emlékirataiban,1 8 „hogy mindent, amit kívánok, megtesznek. Intésemre a k ö z t ü k tartózkodó törö- k ö k e t egy szálig felkoncolják, két keresztény j u t v á n egy tö-

rökre. Egyesülnek velem, mihelyt a hadviselést megnyitom.

Az albánok e közben színleg a l k u d o z á s b a kezdenek az ellen- séggel, hogy a szándékolt lázadást palástolják. S mert a la- kosok b i z t a t á s a i n a k alapos voltát kézzel f o g h a t á m , í r t a m Sealvignoninak, hogy az ügyek jelen örvendetes állásában reményem v a n 12.000 emberrel erősödve, ha ennyit k a p o k , számot t a r t v á n mind e népek közeli és meglepetésszerű fel- kelésére és a t a r t o m á n y élelmiszerbőségére. Konstantinápo- lyig j u t h a t n o m és a tengeren túl Ázsiába vetnem a törököt."

Álig lehet megérteni, h o g y a n írhatott az egyébként értelmes és nyílt szemmel tekintő Veterani ilyen képtelenségeket ak- kor.1" amikor az elhalt Piccolominiről. akitől a fővezérlést

17 M. O. tört. V., II. kiad. 475. 1.

18 D. Gn. V e t e r a n i . . . Feldzüge . . . Aus dem italienischen mit zu- setzen . . . Az 1788.-Í kiadás 84—85. 11. Macedonier, Albaneser, alle um- liegende Geschlechte Hessen mir versichern, sie wollten alles thun, was man von ihnen begehre, und auf meinen Wink alle dortigen Türken umbringen, denn es seven da zween Christen gegen einen Türken, sich dann mit mir vereinigen, sobald ich in das Feld rücken werde. Unter- dessen unterhielten die Albanier, zum Schein, eine Unterhandlung mit dem Feind, um den projektierten Generalaufstand zu b e m ä n t e l n , ...

und da ich die Zuverlässigkeit von allem diesen mit Händen greiffen konnte, so getrauete ich mir dem Scalvignoni (udv. fizetőmester) zu schreiben, unsere Sachen stunden so gut, dass ich mir verspreche, wenn man mir 12.000 Mann gaebe, mittelst dem nahen u. unvermutheten Aufstand aller dieser Völker, dann der Ergiebigkeit u. Fülle des Landes an Lebensmitteln, bis nach Konstantinopl zu kommen u. die Türken

über das Meer nach Asien zu jagen.

19 Már Veterani „ H a d j á r a t a f ' - n a k 1788-i fordítója a fenti szöveg- hez a következő megjegyzést fűzte: „Besonders ist es doch, dass V.

alles dieses glauben und sagen konnte, da der Feind im Herzen von Ungarn noch eine Festung, wie Temesvár, hatte; da der Feind im Besitz von ganz Bosnien und Dalmatien war, also V. bey weiterm Vorrücken im Rücken blieb. Aber Y. w a r ein Mensch, und fand alles leicht da.

wo er die Hauptrolle spielen sollte. Baaden w a r ganz anderer Meynung:

— die Folge von alle diesem war, dass man bald darauf ganz Serbien verlohr — U. a. mű Anmerkungen nro 20 ad p. 85., az 58. 1.

Röder: D. Mgn. L. W. v. Baden F e l d z ü g e . . . II. (1842) 124. 1. azt í r j a : „Eine f ü r einen so tapferen Mann unanständige (nem illő!) Groszsprecherei". — Gerba 1888-ban akkor még kapitány, tartózkodób-

ban ugyan, de mégis elég érthetően azt í r j a : „Der kühne Gedanke des Generals übersprang hier manche Schranke, die immerhin noch vor- handen war, f ü r so grosse Pläne". — Die Kaiserlichen in Albanien 1689 (Mitth. des k. k. Kriegsarchivs. NF. II., 169. 1.) Szalay, M. O. tört..

II. kiad., Y. 475 1. a 2. jegyzetben felhozza, hogy a szintoly értelmes, mint vitéz tábornok, utóbb maga is restellette akkori eljárását, mert a

„zu jagen" után így f o l y t a t j a : „ich wusste wohl, dass man sich nicht

átvette, azt írta, hogy „Piceolomininek abból, ahogyan ottan eljárt, előre kellett látnia, hogy az ellenség végül is megérti, hogy ez országok r á c a i n a k és más népségeinek megnöveke- dése Szerbia lakosságát a n n y i r a fel fogja háborítani, hogy a térhiiknek eléje teendik a török jármot", és akkor, amikor közvetlenül föllengző tervei u t á n azt í r j a maga-magáról:

„jól tudom, hogy ezekre az a n n y i r a állhatatlan népekre nem lehet h a g y a t k o z n i " . És ennek az állhatatlan népnek a hat- hatós t á m o g a t á s á t a j á n l o t t a ápr. 1-én Lipót figyelmébe a másik olasz tábornok, Marsigli, aki a D u n á r ó l írt nagy m ű - vében a b a l k á n nép még n a g y o b b ismerőjének mutatkozott Marsigli éppen azért j ó z a n a b b és mérsékeltebb. Ő nem jelöl meg h a t á r o k a t a hadvezetés céljául, csak az ottani szegény nép. a r a j a , segítését a j á n l j a a császárnak a h a d j á r a t idején, a m i t Lipót még 1688 j a n . 5-én megígért Corradini ú t j á n a b o s n y á k o k n a k Brankovics a j á n l a t á r a . A törökföldi keresz- tény lakosság szenvedéseit éppen úgy látta badeni L a j o s fővezér is, mint Marsigli, de hol m a r a d t a k ők Yeterani ter- veitől, aki m e g f o g h a t a t l a n u l a s a j á t gyenge h a d e r e j é n felül kért 12.000 emberrel és az ottani m e g b í z h a t a t l a n népséggel Ázsiába gondolta űzni a törököket, mikor bádeni Lajos 5

völlig auf diese so unbeständigen Völker verlassen könne; auch w a r meine wahre Absicht, n u r , . . . unsere Gränzen so vorzurücken (tehát nem Ázsia), dasz man sich doch gemählich und sicher verteidigen k ö n n e . . . Ám hiába szépíti a dolgot, a soha nem hátrált, mindenkor töprengés nélkül azonnal támadni szokott tábornok, ezúttal a valóság- nál nagyobbnak látta a tényeket és ez hamis elgondolásra késztette.

Ha e végzetes nagyzolásának az eredetét k u t a t j u k , illetve érdekel, hogy is jött ez a hely V. tollára, egyszeriben rájövünk, lia a 82—83. 11. elő- adott 8 p o r t y á n a k a következményéről mondottakat olvassuk: „Alle diese Streifereven, — í r j a tudniillik Y. — machten so einen guten Eindruck, dasz nicht nur die Gegend um Sofia, sondern auch Mace- donien (84. 1.) und gar Sofia (sic! másodszor is, nyilván Skoplje v.

Saloniki helyett!) selbst um Salvaguardia baten, und unterdessen schickten die Thürkischen Inwohner das Beste, was sie hatten, über die See zurück, Philippopolis, Nicopolis, Adrianopel, selbst Konstanti- nopel . . . w a r ihnen nicht sicher genug. Ihre besten Sachen musten nach Asien geflüchtet werden." — Bizonyosan a törököknek ez a me- nekülése ébreszthette V.-ban a lehetőségét annak, hogy, ha meglevő csapataihoz még 12.000 embert kap, — ezért sürgette ezeknek a le- kiildését oly makacsul, — akkor a „megbízhatatlan" népek fölkelésével együtt a Balkánról lesöpörheti az úgyis menekülő törököt.

Ugyanazon m u n k á b a n 62. 1. „Die Art, mit der dieser (csak ígv!) dort verfahren war und die er auf unser Glück, auf die Blindheit des Feindes und auf den Schrecken, den unser Sieg verbreitet, grün- dete, Hess mich voraussehen, dass die Feinde endlich die Augen öfnen

und einsehen würden, wie das Zunehmen der Raitzen und anderer fremden Völker in diesen Landen die Einwohner Serviens äusserst auf- bringen und selbige das Joch der Türken dieser last wirklich werde vorziehen machen." Ehhez nem a függelékben, hanem jegyzetben tel- jesen téves magyarázat van csatolva.

h ó n a p p a l előbb mintegy 65.000 rendes k a t o n á t kért a pa- rasztságon (razische Landvolk) kívül, amire Veterani elvétve a szemmértéket, kelleténél sokkal, sokkal n a g y o b b súlyt f e k - tetett, és amikor a török még a zentai győzelem u t á n sem volt a n n y i r a megtörve, hogy csak gondolt volna is a Balkán elha- gyására. Veterani tervéhez hasonló föllengző. sőt túl is tesz r a j t a a Jörger Q u e n t i n János gróf. titkos tanácsos, egészen ködös terve, aki Veteraninál valamivel k o r á b b a n , még 1689 nov.

1-én kelt véleményes jelentésében"0 felsorakoztatta a h á b o r ú folytatása ellen (d. H a u p t - F r a g e pacis) szóló kevesebb (10) érvet a folytatást a j á n l ó , sőt k í v á n ó (belli) n a g y o b b számú (20) és szerinte f o n t o s a b b érvekkel szemben, amelyek nem tár- gyilagosak, h a n e m légből k a p o t t a k . í g y felhozza Jörger. hogy a császárra vár, a m a g y a r királyságon kívül, a keleti csá- szárság öröksége is, aki a görög birodalom elfoglalásával h a l h a t a t l a n hírnevet ( f a m a m immortalitatis) fog szerezni, hiszen a serege a k o n s t a n t i n á p o l y i ú t n a k a felét m á r meg- tette.^{2 1} Sőt r á m u t a t o t t a r r a is, hogy a császár a keleti és n y u g a t i egyház egyesülését is megteremtheti Konstantiná- poly elfoglalásával.^{2 2} Mintha csak N a g y Konstantin. N a g y

Jusztinián és N a g y Károly dicső példáit ó h a j t o t t a volna Li- pót előtt megcsillogtatni. Emezeknek nem sikerült a ketté- vált birodalmat ú j r a egyesíteni, amaz pedig a niceai zsinat- b a n csak az egyház készséges s z o l g á j á n a k mutatkozott. A ke- resztény E u r ó p á b a n megfészkelődött p o g á n y török kiszorí- t á s á n a k az eszméje, mint az oláh D y u v a r á n a k „Törökország felosztásának 100 terve" című m ű v é b ő l l á t h a t j u k , m i n d e n h a

20 Jörger János Ouentin titkos tanácsos Gutachten über die Frage, ob der Kavser den Krieg wider die Türken vortsetzen oder Friede raachen solle, 1690 nov. 1. a Liinig O. Chr. által Lipcsében 1725. kiadott Selecta Scripta Illustria, w e l c h e . . . c. m u n k a 94—96. 11. A jelentésről F r d m a n n s d ö r f e r B. (Deutsche Gesch. 1648—1740, II. 28. 1. az Oncken- Féle Alig. Gesch. III. Habtg. 7. 1895.) azt í r j a : „D. Gutachten macht einen

sehr oberflächlichen Eindruck, besonders gegenüber dem sogleich anzu- führenden des Mgrfn Ludwig" és szembeállítja ez utóbbinak 1690.

febr. 6-i augsburgi jelentésével, melyre alább még külön rátérek. Erd- mannsdörfer nem olvasta végig az őrgrófnak e jelentését, mert külön- ben megtalálta volna benne a törököt Konstantinápolyig űzendő tervet, ha t. i. Lipótnak pénze és több k a t o n á j a lett volna.

21 A belli (pro negante, t. i. pacem) 1 és 2 p o n t j a : 1. 1st notorium, dass . . . unzehlich viel tausend Christen-Menschen seit a. 1455. in Ewige Dienstbarkeit des Erb-Feindes . . . gebracht worden, deren Nachfolger . . . von E. Mt. Hülff zu haben verhoffen, als erfordert ein solches das commune vinculum christianitatis... 2. Seynd E. ksl. Mt. qua rex apostolicus auch den apostolischen Glauben weiters auszubreiten und Christum crucifixum in eccla orientali predigen zu lassen, gewissens- halber omni conatu zu tentieren schuldig . ..

22 U. o. a 5, 4 és 5 pontok: 5. Haben E. ksl. Mt. f ü r sich neben denen Hungarisehen Königreichen etiam impérium Orientis erblich zu ge-