(A budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1929—30. évi

i j lllllllllllllllllllllllllllllll l l l ll l l l l ll l l l l l ll l l l l ll l l l l ll l l l l l il l l l l íl i l ^

A Magyar Irodalmi Ritkaságok eddig megjelent számai:

1. Bessenyei György: A törvénynek útja. Tudós tár­

saság. (A budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1929—30. évi Vili. osztálya.) Ára 1-— P.

2. Péterfy Jenő dramaturgiai dolgozatai. (A budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1930—31. évi Vili.

osztálya.) Ára 2*— P.

3. Benyák Bernát: Joas. P ia ris ta isk o lad rám a, 1770.

(Budapesti kegyestanítórendi kath. gimnázium. Dr.

Petényi József tanár.) Á ra 1-50 P.

4. Bessenyei György: Egy magyar társaság iránt való Jámbor Szándék. Bécs, 1790. (Budapesti Verbőczy lstván-reálgimnázium. Dr. Várady Zoltán tanár.) Á ra — -80 P.

5. Károlyi Gáspár: Két könyv. . . D ebrecen, 1563.

(Budapesti Ev. Leánykollégium. Jablonowsky Pi­

roska tanár.) Á ra 1-50 P.

6. Szemelvények Temesvári Pelbárt műveiből. (Buda­

pesti ciszterci-rendi Szent Imre-gimnázium. Dr. Bri- sits Frigyes tanár.) Ára 2-— P.

7. Péterfy Jenő zenekritikái. (A budapesti Berzsenyi Dániel-reálgimnázium 1930—31. évi Vili. osztálya.) Ára 1-50 P.

8. Édes Gergely: Eredeti oktató mesék. (A debreceni ref. kollégium gimnáziumának 1931—32. évi Vili.

A. osztálya. Dr. Zsigmond Ferenc egyetemi rk. ta­

nár.) Á ra 1-— P.

9. Dugonics András Magyar példabeszédek és jeles közmondások c. gyűjtem ényéből. (Szabó Béla polg.

isk. igazgató.) Ára 1-— P.

10. Kazinczy világa. (Kir. Magyar Egyetemi Nyomda.

Dr. Vajthó László tanár.) Ára 3-— P.

11. Szent Erzsébet legendája. Szent Elek legendája.

Halál Himnusza. (A Ciszterci Bend bajai III. Béla- reálgimnáziuma. Dr. Tordái Ányos igazgató.) Á ra 1— P.

12. Siralmas panasz. (Budapesti Zrínyi Miklós-reál- gimnázium. Dr. Öllé István tanár.) Ara 1-50 P.

13. Péterfy Jenő dramaturgiai dolgozatai. M ásodik sorozat. ( A debreceni fiú felső kereskedelmi iskola önképzőköre. Dr. Juhász Géza tanár.) Ára 150 P.

4i

lllilllllllllllllllfllllllllllllll l ll l l l l ll l l l l ll l l l l l ll l l l l ll l l l l ll l l i l l l

t

rikotí mátyás

PESTEM

N. Kiss István Könyv árosnál.

1804.

IV\

M A G Y A R I R O D A L M I R I T K A S Á G O K SZERKESZTI VAJTHÓ LÁSZLÓ

--- XXXII. SZÄM. ---

Ы

VERSEGHY FERENC

RIKÓTI MÁTYÁS

K I R Á L Y I m a g y a r E G Y E T E M I n y o m d a

irányításával sajtó alá rendezte és kiadta a szolnoki állami reálgimnázium és a városi

fiú felsőkereskedelmi iskola ifjúsága.

F

Növedókaapló

j Ч Р Г ь З г / з „ I

К,AGY Aft TUDOK' NY OS AKADÉMIA

&£>КУ»‘ША

RIKÓTI MÁTYÁS,

EGY NYÁJAS KÖLTEMÉNY,

MELLYEL A HÍRES MAGYAR VERSSZERZŐNEK POMPÁS KOSZORÚZÁSA NÉGYSORÚ

RITMUSOKBAN ELŐADATIK.

w ith hebrew roots and e n g lish trash shall academ ic cooks produce fo r present show a n d fu tu r e use!

F ellow s, w h o ’ve soak'd a w a y th eir kno w led g e in sleepy residence a t college,

w hose lives are like a sta g n a n t pool, m u d d y and placid, d u ll and cool, m ere d rin k in g , eating, eating, d rin k in g , w ith no im p ertin e n ce of th in k in g ; w ho lack no fa rth e r erudition, th a n j u s t to set an im po sitio n , to cram p, dem olish and d isp irit such true-begotten child of m erit.

C hurchill.

M ilyen latin zagyvalékot, görög pecsenyét h éb er g y ö k ér­

rel és angol h u lla d é k k al sü tn ek ki az a k ad ém ik u s sz a k á ­ csok a m a szám ára és a jövő h a sz n álatá ra! A fiúk, kik tu d o m á n y u k a t álm os kollégium i tan y á ju k o n szívták m a ­ gukba, ho l az élet olyan, m in t a m egrekedt pocsolya, zavaros és nyugodt, sötét és hideg, csak iszn ak és esznek, m a jd m egint csak esznek és isznak, g ondolatok nem z a k ­ la tjá k őket és több tu d á s ra nem vágyódnak, m in t am eny- n y it k iró n a k rá ju k , hogy m egszorítsák, elro n tsák és el­

k edvetlenítsék az ilyen tö rvényesen nem zett érdem es gyerm ekeket.

, -- г ;

H osszú évtizedek u tá n veszi az olvasó újból V e rs e g h y F erencnek 1804-ben n évtelenül m egjelent elbeszélő k öltem ényét, a R ik ó ti M á ty ást. A m aga k o rá b a n sem m éltán y o lt, az azóta m ég inkább el­

fe le jte tt m űben nem a M a g y a r H á rfá s n a k szelíden érzelm es h a n g ja szólal meg, han em ír ó ja egy én i­

ségének kevésbbé ism ert s a já ts á g a : a gondolkodó.

Lesznek talán, kik felfigyelnek a költőnek s a n y e lv ­ tu d ó sn a k e rre a h a n g já r a is, am ely re eg y é b k én t m á r C sász ár E lem ér felh ív ta a figyelm et n a g y ­ é rté k ű V e rseg h y -é letrajzá b an . E bben a rem ényben vállalk o zo tt V erseg h y F eren c szü lő v áro sán ak , Szol­

n o k n ak reá lg im n á ziu m i és felső kereskedelm i isko­

lai if jú s á g a a m á r ism eretlenségbe sü lly ed t eposz k ia d á sá ra . E g y sz e rre véltek szo lg álato t te n n i a m eg­

h a lt író em lékének s a m a g y a r iro d alo m tö rtén et- írá sn a k . Lelkesen v á lla ltá k a k ia d á s an y a g i te rh e it, lelkesen v á lla ltá k a sa jtó a lá rendezés elő ttü k ism e­

retlen m u n k á já t is. Szolnok a m ú lt év őszén szobor­

r a l tiszte lte n a g y n e v ű fia em lékét; a költő szülő­

v á ro sá b a n sz ü le te tt és nevelkedő if jú s á g pedig e szerény, eg y szerű k ü lse jű m ű v et helyezi a szobor a lá koszorú h e ly e tt: a szobor az em ber te sti a r c á t idézi, a k ö n y v : ír ó ja sa já to s szellem i v ilá g át.

Az eposzt V erseg h y F e re n c jellegzetes helyes­

írá s á b a n ad ju k , csak a következőkben té rtü n k el az egykorú k ia d á stó l:

1. a h iá n y je le t elh a g y tu k az a névelő u tá n és az s kötőszó előtt, v a la m in t a b irtokviszonyban;

2. a hosszú о és и m a g án h an g zó k h ely e tt a m ai a la k o t a d ju k ;

3. az idézőjeleket csak a beszéd kezdetekor és be­

fejezésekor te ttü k ki, nem. m in t V erseghy, m inden v e rsso r elején;

4. a szövegben előforduló n y ilv á n v a ló s a jtó h ib á ­ k a t k ija v íto ttu k .

A m u n k a m egjelenésében igen n a g y érdem e van C sászár E lem ér egyetem i nyilv . r. ta n á r ú rn a k ; m élyenszántó bevezető ta n u lm á n y á é rt, szíves ú tb a ­ ig a z ítá s a ié rt ez ú ton fejezzük k i h á lá s köszönetün- ket. F o g a d ja m ég köszönő sz a v a in k a t Balogh Béla egyetem i m a g á n ta n á r ú r is, ki az an g o l idézeteket v o lt szíves m a g y a ru l tolm ácsolni.

Szolnokon, 1935 m á ju s h av á b a n .

K e m é n y László,

a f. keresk. isk. önképzőkörének vezető tanára.

Dr. P auka T ibor,

a reálgimn. önképzőkörének vezető tanára.

A m u lt század elején, 1804-ben, egy n a g y te r je ­ delm ű elbeszélő költem én y je len t m eg V erseghy F e re n c tollából, egy v íg eposz, a R ik ó ti M átyás.

K e lte tt n ém i m ozgalm at az a k k o ri iro d a lm i életben, olvasták és beszéltek ró la — dicsérték is, g án cso l­

tá k is — de c s a k h a m a r k ik o p o tt az em berek em lé­

kezetéből, m ég a tu d o m á n y sem érd e k lő d ö tt irá n ta . A közönséget nem v ád o lju k . A R ik ó ti M á ty ás való b an nem m érkőzhetik k ét k o rab e li v e rse n y ­ tá rsá v a l, G v ad á n y i F a lu si n ó tá riu sá va l és C sokonai D o ro tty á já v a l. S z a tirik u s életkép, m in t am az, de o sto ra nem v á g a n n y ira az elevenbe, a m a g y a r élet­

ről a d o tt képe nem olyan színes és m ozgalm as;

m u la tsá g o s tö rtén et, m in t emez, de a n n a k p a jz á n jókedve m ellett az övé fa n y a r, a D o ro tty a ötletek­

től sziporkázó, érdekességével m e g ra g ad ó m eséje h ely e tt kisszerű, köznapi esem énysorozatot ad, s éppen az nincs benne, am i C sokonai m ű v é t iro d alm i érté k k é teszi; az előadás m űvészete, a rag y o g ó költői dikció.

A tu d o m á n y m ellőzésére azonban nem sz o lg ált rá.

V erseg h y v íg eposza m ű fa já n a k eg y ik legérdeke­

sebb h a jtá s a . E lg o n d o lá sáb a n m erész, s a költőnek v an ereje, am e n n y ire m űvészetéből telik, gondola­

tá t m e g is v aló síta n i. E lg o n d o lá sán a k m erészsége ab b an áll, hogy az egy m ástó l n éh a messze kerülő költői fö lad a to k egész s o r á t a k a r ja m egoldani, s e sz erin t több — n a g y já b ó l négy — ré te g e t lehet m egkülönböztetni k ö ltő i an y a g á b a n .

Az első ré te g a mese. Hőse, R ikóti M átyás, b o lo n ­ dos, m a g á v a l eltelt fa lu si k á n to r; m űvészi láng-

elm ének t a r t ja m a g át, egy szem élyben n a g y költő­

nek és zeneértőnek. A fa lu u r a i m u la tn a k r a jta , de m eg is erő sítik h ó b o rtjá b a n ; m ikor azonban a dicsőség b alg a szom ja a n n y ira m e g z a v a rja elm é­

jét, hogy elh a n y a g o lja c s a lá d já t, h iv a ta lá t, köteles­

ségeit: szíve v á g y a szerint költő-koszorúzást re n ­ deznek s z á m á ra s ott k egyetlenül m e g tré fá ljá k és m egszégyenítik.

E z az épkézláb mese, a n a g y r a lá tó fű z fa p o é ta tra g ik o m ik u s története, bele v a n á g y a zv a a m ásik rétegbe, a m a g y a r fa lu si élet ra jz á b a , u ra k és fé l­

m űveltek, m eg a nép v ilá g áb a . E m ezt a k á n to r h á z a tá ja és családi élete m u ta tja be rik ító , de a v aló ság b ó l ellesett, erőtől duzzadó, p la sztik u s jele­

netekben. E setlen szereplőiről m u la tsá g o s p illan a t- felvételeket k ap u n k — a leg m u latság o sab b alak persze m a g a R ikóti, k iv á lt m ik o r m a g a srö p tű v á g y a i, tudákos, n a g y k é p ű kijelentései k a c ag tató ellentétbe k erü ln e k azzal az a la n tjá r ó gondolat- v ilá g g al, am elyben környezete mozog. H ata lm a san , de néha szennyesen buzog ilyenkor V erseg h y k o m i­

k ai ere — h a tá s a azonban ta g a d h a ta tla n , s ezért szívesen m e g b o csá tju k a költőnek az erősebb esz­

közöket. Az ú r i élet ra jz a , R ik ó ti fö ld esu rá n ak , az óbesternek k ú r iá já b a n szegényesebb, érdekessé in ­ kább az em berei teszik: a fölvilágosodott, de azért v alláso s plébános, a t y ja híveinek és lelke a m u la ­ tozó tá rsa sá g n a k , az iro d alo m ir á n t érdeklődő, m űvelt k a p itá n y , a vakbuzgó szerzetes és a m odern, n y u g a ti m ű v e ltsé g tő l elm arad t, ósdi v e rsfa ra g ó — d ile tta n tiz m u sb a n ú ri p á rja a félm űvelt R ikótinak.

É rd ek esség ü k et fokozza, hogy m a jd m in d arc k ép v ag y torzk ép : a plébános v o n á sa it ö n m a g áró l m in ­ tá zta V erseghy, a szerzetesét egykori tá rsá ró l, a szintén pálos A lexovits V az u lró l, az ízléstelen v e rs­

fa ra g ó é t P . H o rv á th A dám ról. B eszélgetésük, v ita t­

9 kozásaik ren d sz erin t az irodalom és a tu d o m á n y k ö rü l fo ro g n ak , s belőlük ta lá ló vonásokkal ra jz o ­ lódik ki a k ét század m esg y éjén h aladó em berek m űveltsége. E z á lta l az eposz korképpé v á lik : be­

v ilá g ít a X IX . század elei M a g y a ro rsz á g szellem i állap o taib a.

I t t kapcsolódik bele az eposzba h a rm a d ik eleme, a ta n ító : m egszólal benne a költőn k ív ü l az eszté­

tik a p ro b lém áiv a l vesződő és a k o ra iro d alm i m oz­

g a lm a it b íráló szemm el tekintő V erseg h y is. A plé­

bános és a k a p itá n y fejtegetéseiből egy egész eszté­

tik a i elm élet k ö rv o n a la i bontakoznak ki, am elynek két m eg h atáro zó v onása a rea lizm u s és az u tilita - rizm us. A költészet, m in t á lta lá n a m űvészetek, a v aló sá g utánzása, s az esztétikai tetszés a la p ja a term észethűség. A képzelet p u szta já té k a m ég nem m űvészet, azzá az em ber- és a v ilá g ism e re t teszi.

C élja a gyön y ö rk ö d tetés, de nem e g y m a g á b a n : ta n íta n ia és nem esítenie is kell az em beriséget.

E rrő l az elm életi alap ró l az u tá n szem lét t a r t k o rá ­ nak iro d alm i törekvései fölö tt, jellem zi a X V II I.

század végi költői irá n y o k a t (az ú. n. költői iskolá­

k a t) és d iv a to s m ű fa jo k a t. V erseghy, a k ritik u s, szigorú m érték k el dolgozik: iro d alm u n k ró l feste tt képe sö té t tónusú. Nem is egészen hű, de v annak k itű n ő részletei s egészében m in t a századvég köl­

tészetének egyetlen eg y k o rú korképe n a g y m éretei­

vel és éles m e g v ilá g ítá sá v a l jelentős.

Fokozza a b írá la t eleven e re jé t a r a jt a elárad ó érzelm i h a n g u la t. V erseg h y nem csak szigorú k r iti­

kus, h an e m h ara g o s is. F ö lh áb o ro d ik iro d alm i v iszonyaink s iv á rs á g á n : a m a g y a r P a rn a ssz u so n tehetségtelen, tu d a tla n , ízléstelen író k g a rá z d á lk o d ­ n a k — elkeseredésében m e g su h in tja a g ú n y o sto rá t s k eg y e tle n ü l v ég ig v ág r a jtu k . íg y a kom ikus eposz szellem ében in d u lt R ik ó ti M á tyá s sz a tirik u s sá

fejlik . Ez a sz a tíra az eposz negyedik, legm élyeb­

ben fekvő, .de legfontosabb réteg e: ez h atározza m eg igazi jellem ét, ez é rte ti m eg a költő célját, ez á llítja h ű v ilá g ítá sb a R ik ó ti szerepét és je len tő sé­

g ét az eposz koncepciójában. R ik ó ti M á ty ás, a fa lu fű zfap o é tája,, nem p u sz tán genre-alak, egy köz­

ism e rt típ u s m egszem élyesítése, h an e m egyben torzkép, — színleg a k o n tá r-k ö ltő k á ld a tla n fa já n a k nevetségessé tételére, v a ló já b a n k ö ltő tá rsa i k i­

g ú n y o lá sá ra . A m ú g y való ság , em in n en tek in tv e r ik ító túlzás, de egyben fenyegető rém is, a jogo­

su la tla n tö rte tő k e lria sz tá sá ra .

E bből a n ég y rétegből é p íti föl V erseg h y eposzát, k étség k ív ü l bizonyos m űvészettel. E le m eit csak a tu d o m á n y boncoló kése fe jti íg y szét, a való ság b an á tjá r já k eg y m ást, egységes, szerves egésszé fo r­

m á lv a a v álto za to s an y ag o t. B iz o n y á ra ta n u lsá g o ­ sabb, m in t a m e n n y ire m u la tsá g o s — de a z ért szol­

g á l m u la tta tó részletekkel is; b iz o n y ára irodalm ibb inkább, m in t költői, de azért a m ú lt k ö ltő i tö re k ­ vései ir á n t érdeklődő m ű v elt em ber nem b á n ja meg, h a v ég ig k ísé ri k á lv á riá já n ' a bolondos k á n to rt.

Császár E lem ér.

RIKÓTI MÁTYÁS

I. Dal.

S e rk e n n y fel vén B rúgóm ! 6 m ond el a világ n ak , m in t ju to tt R ik ó ti a b o ro sty á n y á g n a k

zöld koszorújához, m elly a b á rd u ssá g n a k k o k árd g y a n épénél a M úsa országnak.

M élyebb u g y a n h an g o d A lcaeus síp já n á l, erőtlenebb szav ad M áró d u d á já n á l;

de dücsőt is keres am az A rg o ssán ál, k en y e ret m eg emez negédes u rá n á l.

A lly a k ö rű i já r v á n P a r n a s s z u s csúcesának, á r n y é k a sem lehetsz am a tro m b itá n a k , m elly d ü h é t d ic séri a v ére s csatá n ak , hogy k ic sally a pénzét a b a jn o k csordának.

T égedet nem éhség késztet éneklésre;

nem h iú dücsőség visz a verselésre.

A lk a lm a tla n h an g o d a hízelkedésre, v a la m in t kis tá rg y a d a ta r kérkedésre.

R epdessen a B á rd u s m agos fellegekben, csevegjen tik o k o t csinos énekekben, fü rö d g y ö n u n tá ig a képzeletekben,

m ellyek sok k á r t tesznek a gyen g e lelkekben!

Ötét csak fo g a d o tt p a jtá s i csu d á lly á k ; a bölcsebbek pedig, m ih e ly t azt ta lálly ák , ho g y a jó z an elm ét m eséi ro n g álly ák , k á rté k o n y v ersé re feje k et csóvállyák.

Te csak ig a z a t m on d g y értelm es dalokkal, am m in t szóllni szoktunk a p ro fá n u so k k al;

s fesd le R ikó tid o t o lly a n vonásokkal, m ellyek nem kérk ed n ek M iltonos fotókkal.

R égi K á n to r lévén mező v áro su n k b a n , sok érd em et te tt ő r o p p a n tt tem plom unkban.

M eg is ö sm ertü k ezt g y a k o rta m agunkban, de m e g ju ta lm a z n i nem volt h a ta lm u n k b a n ; m e rt ő m eg v etette az a r a n y t s ezüstöt, m in t m eg v etn i szoktuk m in k a ron g y o s ü stöt, s a v ilá g p o m p á já t ú g y nézte m in t fü stö t, csak jobbik m en téjén n h o rd v á n ócska n y ü stö t.

T u d a tla n vo lt n ek i m a jd egész helységünk, p a ra s z t a lac so n y ság term észetességünk;

s h a tá n m e g k ín á lta pénzzel szívességünk, g ú n y n a k tű n t előtte já m b o r em berségünk.

T ö b b n y ire azt m ondá illyes a já n lá s ra , hogy a Bölcs nem sz ő rü l m aszlag tá p lá lá s r a s készebb lesüllyedni végső k o ld ú lá sra, hogysem tu d a tla n n a l lé p n i osztozásra.

A m it pedig k ív á n t ju ta lo m fejében, szegény v á m s u n k n a k nem v o lt erejében.

A p o lló n a k nő ez áld o tt erdejében, C astalis k ú tty á n a k boldog m egyéjében.

D e m egélte im m á r öröm ének n a p já t, m e rt k ic salták hozzá A ppollónak p a p já t,

ki h átáh o z csap v á n eggy n a g y k ö n yvnek la p já t, bölcs fejére te tte b o ro sty á n y k a la p já t.

K öszönd ezt R ikóti! Ó bester U ru n k n a k , ki erő tlen ség ét lá tv á n v á ra s u n k n a k ju ta lm a z á sá b a n h íre s K á n to ru n k n a k , kifizette részét n a g y ad ó sság u n k n ak .

Ö k egyetlen M a rsn a k e lh ag y v á n csatáit, m ivel sín lő te ste nem b irta m u n k á it, n állu n k sz ív o g a tty a u to lsó p ip á it, m eg fu tta tv á n o lly k o r nyúlászó k u ty á it.

Közel v a n jó sz ág a ősi k astélly áv a l, hol a n y á rn a k részét tö lti A sszonyával, k i úgy kedveskedik k ö ztiü n k jó sá g á v a l, m in t a v irá g o s k e rt édes illa tty á v a l.

H ú g a viselt gondot m in d e d d ig h áz ára, m ikor elköltözött n y á r i la k á sá ra ,

ki n a g y p ú p o t k apván, m in t kisded, h á tá ra , nem igen m e rt v á g y n i ly á n k érő m á tk á ra , s n a g y nev ét viselvén szűz szent B irg itán a k , követője is le tt v ég re szűz n y o m á n ak ; de nem győzvén s ú lly á t a klastro m ig á n a k ism ét búcsút m ondott szent k a litk á já n a k . Ö a vén szüzeknek m egvetvén p éld ájá t, kik m ég a p ó rn a k is iríg y lik d u d á já t, d rá g a kincsnek nézte az öröm tré fá já t, m elly ró sák k a l h in ti életünk p á lly á já t.

Ezen ú r i h ázn ak n a g y g rá fiá já b a n v o lt R ik ó ti M á ty ás; kegyes A sszonyában tá p lá ló n é t lelvén, n ag y lelkű U rá b a n p á rtfo g ó t, b a r á tn é t v íg K isasszonyában.

Az Ó bester k iv á lt n ag y o n p ro te g á lta ; sőt a k á n to ro k köztt rem eknek csu d áb a , m ivelhogy elm éjét, ak á rh o g y p ró b álta, nem ében m indenkép r itk á n a k ta lá lta . M osolygva á m ú lt ő sokszor m u e ik áján n , ha fa n tá z iá k a t já tsz v á n o rg o n ájá n n , olly m erészen u g r á lt c la v ia tú rá já n n , m in t a v á s o tt kecske T á tra kősziklájánn.

K é t kezét já té k köztt m á r keresztül veté, m á r a d iscan tu so n n e g g y ü tt reszketteté, m á r m eg a b a ssu sn a k a lly á r a szökteté, h o n n a n ism ét frissen kétfelé pörgeté.

H ú sz válto zás legyen eggy n ag y orgonában, sü v ítse n a kis s íp felső p á rk á n n y á b a n , h a rso g jo n a fa g ó t bassus lá d á já b a n , zú g jo n a so k accord h a n g -m ix tu rá já b a n ; m ég is ha tá g to rk á t b o rra l m e g sim ítty a, lélekző lá g y é k á t sz íjja l á tsz o rítty a , s m u sik á ja m ellett m a g á t e lo rd ítty a , zú g á sá t am an n a k hely b en e lb o rítty a . íg y h a r s a n t ki sz a v a B ro n te s ó riásnak, lá rm á já b ú l am a véres csatázásnak, m elly neki ro h a n v á n az égi lak ásn ak , b ita n g ló já t v ítta a köz ország iásn ak . H lyen h egedűk köztt a k ü rtn e k zúgása v a g y a tro m b itá n a k éles h arso g á sa, illyen h ara n g szó kö ztt az ég csatto g ása, m ik o r a to ro n y ra lecsap v illan á sa.

A m i te tő g y a n á n t já r ú l érdem éhez, az ho g y m a g a csin ál v e rse t énekéhez.

N incs hasonló k öztünk sebes elm éjéhez, a k á rm ik o r fo g jo n m ester szüléséhez.

C sak eggy p o h á r bort ö n t szom jazó to rk áb a , füstö lg ő p ip á t d u g b ajú szo s sz ájá b a,

s a p k á já t felteszi, beül trip o ssá b a , író to llat ra g a d izzadó m a rk á b a , s fejében a versek azonnal csűdűlnek, m in t m ikor a h an g y á k dög f a la tr a gyűlnek, s a llig h o g y sz ájá b an eggy k ic sin y t m eghűlnek, négy kis fe rtá ly a la tt százonkint kidűlnek.

Ö u g y a n nem sokat v álo g a t a szókban, m ég is h íres m ester a d escríp tió k b a n ; v irtu o su s pedig a búcsúztatókban, s a n é v n a p o k ra í r t t aprecátió k b an .

E g y k o r hogy eggy testnél to rk á t m e g n y ito tta, fo g á t a kom ondor r á v ic so ríto tta ;

s ho g y ez v ég re m a g á t el is o rd íto tta , M á ty ás illy in p ro m p tu d allal sz ó llíto tta :

„S írh a tsz te is K orm os! e’ m e g h e rv a d tt ágonn, kinek p á r ja nem vo lt h eted h é t országonn.

K o n trá lly , m ég zokogok illy nem es virág o n n . A n y á d h ely e tt ő volt a n y á d e’ v ilá g o n n .“

J ó l tu d azonkívül a szent énekekhez,

s hogy b e h a th a ssa n a k a bűnös lelkekhez, * olly n ó tá k a t alkot a verseletekhez,

m ellyek kül festést is ad n a k értelm ekhez.

H a verse a bűnöst pokollal ijeszti, a szelídebb síp o t ren d re m egrekeszti, s ú j ja it a fe jé r h a n g o k ra m ereszti, v a g y a kellem etlen q u in tá k ra függeszti.

íg y m á r a léleknek festi ja jg a tá s it, ki az örök tűznek érzi h a s ítá sit, m á r az ördögöknek képzi czivódásit, k ik szem ére h á n n y á k gonosz v á g y ó d á sit.

íg y ra jz o lly a b ö jtb e n a földnek rengését, h ú sv é t v a s á r n a p já n n a kőnek zörgését, p ü n k ö sd k o r a tüzes nyelvek szörcsögését, s k ará cso n y éjfé lk o r a szam ár bögését.

J á r a to s ő szin tú g y a képrajzolásban, egész kis b oszorkány a k é p fa ra g á sb a n , p á r ja ta lá n nin cs is a b áb c siráláe b an , non plu s u ltr a pedig a ló p in g á lá sb an .

Az Ú r k o p o rsó já t szépen kifestette, a r a n y csillagokkal felékesítette, a n ap o t a ho ld d al öszve függesztette, s a s ír n a k m éllyében eggy k ő sz irtre telte.

Szép k e rte t is ra jz o lt a ch ó ru s fa lá ra , tu la jd o n p o r tr é já t feltű zv én eggy fá ra ; felfolyó szőllőköt ír t az o rg o n ára, clio rális k o ttá k a t k á n to r tró n u ssá ra . K á lv á riá n k ú tty á n fe ste tt stá tió k o t.

feketében ír v á n a zsidó birókot, m a g y a r köntösökben az írástu d ó k o t, k a b á to k b a n pedig a p o g án y kínzókot.

B etleh em ü n k sz in tú g y az ő fa ra g á sa , m ellyben szépen látszik a bőcső rin g á sa , sok v id á m kecskének fu rc sa főm ozgása, s eggy egész cso rd á n ak sz á jtá to g a tá s a . A P léb á n o s u g y an , m ikor tem p lo m u n k o t keze alá vette, lá tv á n g ard ro b u n k o t, m elly a jta to s s á g ra g y ú jts a v ára su n k o t, s m esterének lenni h a llv á n K á n to ru n k o t, a T anácshoz f o rd ú lt panaszos írá ssa l, azonn esedezvén istenes buzgással, kim éllye m eg nép ét illy botránkozással, s a szent E e líg y ió t a le alá zá ssa l.

De a T an á cs viszont b á m u lv á n sz av á ra , a z t fele lte k u r tá n m éltó p an asszá ra, hogy m á r sokat k ö ltö tt ú g y is te m p lo m á ra , m ég f e lá llíth a tta m o stan i láb ára.

„D icsérn i kell in k á b b , úgym o n d , K á n to ru n k o t, hogy íg y fe lc z ifrá z ta in g y en tem plom unkot.

H ű v en sz o lg álta ő eddig v á ra su n k o t, m indenkép ébresztvén ajtatosság-unkot.“

Ez volt a felelet a P a p kérésére.

C sak a B író á llo tt kéz a la tt részére, ki házához m envén m é g az n a p estvére, f rig y e t k ö tö tt vele R ik ó ti’ v esztére.

„ F o g ja elő az Ű r, úgym ond, leezkéjével;

ta lá n v a la m ire m ehet m ég fejével.

H a p ed ig nem gondol bölcs fenyítésével, közöllye a dolgot a P ü sp ö k székével.

E zt u g y a n az Ú rn ak jobb lessz elkerülni, ne hogy m in d fe jé re ta lá lly o n esűdűlni, k i v a g y M á ty ás eszénn álm élk o d v a hűlni, v a g y ö rö m re szeret k ó rsá g in n h evűlni.

Az Ó bester ötét leginkább p o rtá lly a . E zt h á t m egelőzni az Ű r ne s a jn á lly a . H a istenes szívét jó m ó d d al m egszállya, szent o stro m lá sa it, tudom , ki nem álly a.“

A P léb án o s te h á t M á ty á st m egintette, sőt elűzésével m eg is ijesztette.

De ő m eg p o f á já t azzal p ü ffe zte tte , hogy K á n to rn a k őtet bölcs T a n á c su n k tette.

„M i köze v an , úgym ond, ezekhez az Úrnak'?

R endes, ho g y a n y ers bél ád tó n u st a h ú rn ak ! D e b á to r a m aglók sok földet feltú rn a k , a z ért a fa rk a sn a k v erm et m ég eem fú rn a k . M it é rth e tn e az Ű r v a g y a m usikához, v a g y a poézisnak m a g y a r ritm u ssáh o z ? m it a stá tió k n a k lerajzolásához,

v a g y eg g y B e tle h em n e k k ifa ra g á sá h o z ? N em ta n ú lly á k ám ezt theologyiabúl, sem a h asz o n ta la n filozofiábúl.

P o é ta v a g y K á n to r nem jö n oskolábúl, h an em készen p o tty a n az a n n y a h a sá b ú l.“

Irodalm i R itkaságok X X X II. 2

L á tv á n a P lébános v a d osto b aság át, 6 a m i ennél rosszabb, büszke n y ak a ssá g á t, sokáig viselte bölcs g o ro m b aság át,

g y ó g y ítn i p ró b á lv á n p o éta k ó rság á t.

„ T a n ú lly a m eg K eln ied a szépség tö rv é n y é t!“

ú g y m o n d egyszer neki, s im ítv á n serénnyét.

„E hhez kell á m szabni eszünk szülem énnyét, h o g y felébreszthesse a szív érzem énnyét.

Szép dolog az elm e h alan d ó n em ünkben;

de m in t a p a lá n tá k sínlenek k ertü n k b en , h a csak kaczor n incsen szüntelen kezünkben, ú g y a g yom sok ro ssz a t sz ü lh et v a d fejü n k b e n . N em kell szab ad sz á rn y a t a d n i a képzésnek fontos m u n k á ib a n a köz szépítésnek;

m e rt m ió ta eszünk ju s t m ond az érzésnek, am az is csak szolgál a jó zan ízlésnek.

C sú fo t sem kell űzni a szentebb dolgokbúl;

m e rt ki o rc h e strá k o t c sin ál tem plom okbúl, c a r r ic a tú r á k o t szent ra jz o la to k b ú l,

a w a g y o p erákot eg yházi dalokbúl, okot á d a ro sszn ak a csú fo ló d ásra, b a lg a ta g n ép ünknek hid eg á c so rg ásra, az érzékeny szívnek bel h áb o ro d á sra , s a h itetleneknek m éltó k áro m lásra.

N em rossz a tem plom ban élni m u sik á v a l v a g y m ás m esterségnek szép sz o lg á la tty á v a l;

de h a nevetséget okoz f a jz a tty á v a l, rú tú l ellenkezik az E g y h á z czéllyával.

T em plom onn k ív ü l is a szép m esterségek a rra v a ló k . hogy a fő kötelességek élőnkbe a d a tv á n m in t vonzó szépségek, sz ítsa n a k hozzájok az érzékenységek.

E r r e p edig v a n n a k vezérlő törvények, m ellyek nélk ü l tö rp é k a vers-lelem ények, ízetlenek m in d en kézi szülem ények, púposok m ellyünkben a szebb érzem ények.

K iv á lt köz n y elv ü n k ö t nem kell m eg ro n g áln i, m ik o r ritm u so k o t a k a ru n k firk á ln i;

m e rt a rögös beszéd csak fü le t piszkálni, de in n en nem képes szívünkbe leszállni.“

íg y szóllott a bölcs P a p R ik ó ti M á ty ásn a k , ki böcsét nem értv é n a jó ta n ác siásn ak , s f á jla lv á n s z ó rá s it a sok d o rg álásn ak , a llig v á r ta végét a p ré d ik á llá sn ak . M in t a délczeg csikó r á g ja zab o láját, h a ta lá n m e g rá n ty á k gyeplővel v a d sz á já t, 6 h a llv á n az o s to rra l c satto g n i g a z d á já t, ágaskodik, h o rty o g , ru g d o ssa h á m fá já t:

Ú gy ő is b a jú s s z á t kev ély en so d ro ttá , m e n té jé t v á llá v a l felfel h a g y íto tta , n a d r á g já n a k s z íjjá t jó l m egszo ríto tta, s vég re eg g y et köpvén, ezeket m o n d o tta :

„M it nekem az Ú rn a k érzékeny szépsége?

N em viszi azt végbe senki m estersége, h o g y P ik ó P a n n á n a k czigány nem zetsége olly szép legyen, m in t a K a sz n á r felesége.

R ú t is lehet eggynek, a m i tetzik m ásnak.

Sok nevezi g o ly v á s m á tk á já t tokásnak, s n a g y o b b a k o t u g r ik s íp já n n a dudásnak, m in t m in k szép n ó tá jjá n n a jó m usikásnak.

A zé rt de g u stib u s nem kell d isp u táln i!

H a g g y u k a k é p író t kedvére pin g áln i, önn tetszése szerin t a K á n to r t dudálni, s a m a g y a r p o é tá t versekben prósálni.

S ü lit esztelenség azt te n n i m esterségnek, a m it a T erm észet á d az em berségnek, 6 világos k á rá v a l a köz serénységnek, sú ly o s tö rv én y e k et szabni a szépségnek.

Nekem C orpus J u r is eg gyetlen tö rv én y em , a szent ír á s p edig ú tm u ta tó fényem , s h a ezzel n em eggyez elm e-szülem ényem , vesszen el, nem bánom , m in d e n keresm ényein;

de m ás u g y a n tö rv é n y t ne szabjon versem nek, v a g y egyéb m u n k á k b a n izzadó fejem nek, m e rt h a f e lz a v a rja epéjét m ellyem nek, sú lly á t is m egérzi bosszúló kezem nek.“

íg y végezte M á ty á s tudós harczolását, m ellynek, hogy ne lá ssa k áro s fo rd ú lá sá t, Ó bester U ru n k h o z v itte p an aszlását, s a láz ato sság g a l k é rte p á rtfo g á s á t.

O szlopolta is ő oltalm azásáv al, m eglepvén a P a p o t rim á n k o d ásá v al, m ih e ly t m egtisztelte lá to g a tá sá v a l, kím éllye m eg szegényt oskolázásával.

„S oha sem lessz, úgym ond, szalonna k u ty á b ú l, sem szép M ercú riu s egyenetlen fábúl.

K önnyebben s ü l V énus szerecseny orczábúi, m in t igaz poéta ro m lo tt ritm istá b ú l.

N ekem sok v íg ó rá t okoz fél eszével, m ik o r m e ste rt já tz ik zab szülem énnyével, m in t a g ö rn y e d tt m a jo m ta lp r a k e ltt testével, m ik o r az em bernek v erse n g term etével.“

B irg it a is féltvén R ik ó ti M ú sá ját, kinek szerette v o lt k aczagni d u d á já t, illy énképén á g á lta süllyedő c a u sá já t, com icus b á n a tb a b o rítv á n o rc z á já t:

2 i . Ah! ne rontsa, kérem , kedves M átyásom ot, h a csuk nem a k a r ja lá tn i h alálo m ét!

m e rt h a elveszteném e bölcs m ókusom ot, a b á b á n a t az n a p m e g ásn á síro m o t.

K i m ondana nekem köszönő ódákot?

ki v ern e érzékeny v erbunkos n ó tá k ét?

ki p in g á l szoknyám nak szélszegő m u strá k o t?

ki f a r a g szajk ó m n ak c z ifra k a litk á k o t? “ V ég re m e g tö rű lv én könyetlen p illá já t, s m egm eg cz iró g a tv á n a P a p n a k orczáját, ,.ah! sz á n n y a m eg az Ű r, úgym ond, B irg itá já t, s h ag g y a meg, a m m in t van, fu rc sa M á ty á sk á já t.“

A P a p m egkaczagván n y á ja s sira lm a it, elő te rje sz te tte szép m óddal okait, m é rt nem tű rh e ti el M á ty ás u g rá s a it, m ellyekkel a H itn e k alázza titk a it.

„C sak a szent dolgokbúl csú fo t ne csinállyon, nem bánom én, úgym ond, b árh o g y m u sik álly o n , a tem plom onn k iv ű l a k á rm it pin g álly o n ,

d a jn a M ú sá já v a l a k á rh o g y u g rá lly o n . E r r e nézve p ed ig kérem N a g y sá g to k o t, verjen ek fejébe jobb gondolatokot.

F elveszi ő ta lá n ú r i tanácosokot könnyebben m in t tőllem a ta n ítá so k o t.

Az A sszony h ely t ad v á n m éltó kérésének,

„nem m o n d tam e? ú g y m o n d k étkedő férjének, hogy n a g y o n á r ta lm a s a H it felségének üdőtlen b u zg á sa K á n to ru n k fejének?

A zért h á t csak tedd m eg kötelességedet;

vedd jobb oskolára kedves cliensedet,

s hogysem illy dolgokkal m egterheld lelkedet, h ad d el inkább vele inderkedésedet.“

-

Az Ó bester te h á t székét elm ozdíttya, nedvesülő szem ét az égre fo rd ítty a , á tlép v é n a P aphoz, kezét m e g sz ó rítty a , s érzékeny sz ó za ttal illy k ép en sz ó lítty a:

„B ocsásson m eg az Ú r g o n d atlan ság o m n a k , m ellyel á ld o zg a tta m v íg in d u la to m n a k . H a m eg nem tö rh etem f e jé t M átyásom nak, fogadom , vég b ú csú t m ondok já ték o m n ak .“

A P léb án o s v iszo n t köszönvén végzését, m e g íg éri ö n n k in t M á ty á s kím éllését, n e h o g y m e g g á to lly a k e d v e ltt enyelgését, h a b ú k k a l z a v a rn á esze szökdösését.

Szépen is b á n t vele; n e v e tte tré fá it, dicsérte n ém ellykor v erbunkos n ó tá it, sőt m ég tisztyében is elnézte h ib áit, p ó r h áz án a k p ed ig d a jk á lta csírá it.

M eg n y erv én R ik ó ti tu d ó s v ia d a lm á t, m eg nem n y e rte vele belső n y u g o d a lm á t;

ső t n őni érzette n ap o n k in t szo rg alm át, n ehogy megfizesse m ég e d ia d a lm á t.

V ég re m e g g o n d o lv án a sok bosszúságot, s a belőllök fo rró n y u g h a ta tla n sá g o t, m eg átk o zta m a jd nem a K á n to r rab sá g o t, A pollóhoz kiildvén illy en im á d sá g o t:

„Óh! te édes a n n y a sok n a g y p o étán a k , k ik h á ta t fo rd ítv á n a gondok á rjá n a k , h o rd g y á k m á r ju ta lm á t a la u ru s k á v á n ak , m ellyhez v erseikkel ú ta t h a s ítá n a k ,

s k ik m á r u d v a ro d n a k töltö zv én ja v á v a l n ap o n k in t jó l la k n ak szen t a m b ro z sírjá v a l, 6 m egm eg részegedvén a le k tá r n y irk á v a l, ked v ek re cziczáznak a kilencz M ú sá v al;

23 óh! h a o rszá g o d n ak tu d h a tn á m ösvénnyét, m elly v íg a n á th á g n á m a P a p n a k sö v én n y ét, lá b a id h o z -o n tv á n szívem nek rem é n n y ét, m elly hűven fo n g a tn á m p a rip á d serén n y ét!

M e rt én nem k ív á n o k n á lla d egyéb lenni, csak te m éltóztassál lovászodnak tenni.

M ár e szo lg álato n n csak el tu d n é k m enni, h a eg g y k á n to rsá g o t i t t fel m ertem venni.

T ek in tsd m eg érd em ét sz ám tala n versem nek, s k ü ld g y m á r v ig a sz ta lá st szom orú szívem nek, m elly v ég é t sz ak a sztv á n s ű r ű keservem nek, u ta t n y isso n hozzád őszülő fejem n ek .“

H lyen volt h abzása E ik ó ti so rsán a k , sz o m o rú s á g á ra élete p á rjá n a k ,

a m m in t véletlenül fén n y é c s illa g já n a k

fe ld e rü lt eggy b ö jty é n n szent Is tv á n n a p ján a k .

II. Dal.

Szép p o m p á v al kezdett a n ap alkonyodni, n a g y k erék re lá tsz o tt képe tágasodni, habzó tü z e pedig gyengén pirosodni, s a kedvesen lengő hüssel párosodni.

Az álm os árn y é k o k m essze terpeszkedtek, a czikázó szelek fák k a l inderkedtek, az ingó v irá g o k szag g al kedveskedtek, s a vizeknek szín én n fodrok berzenkedtek.

É rk e ze tt a kondás röfögő n y á já v a l, a böm bölő bika tölgyes cso rd á jáv a l, a ju h o k vezére tom pa k o lom pjával, a hím ecske p edig öszve ü lt p á rjá v a l.

S ím e! az Ó bester a tem plom m eg y éjén n álta llo v a g o lv á n negédes szü rk éjén n , am m in t előre néz ü v eg csövecskéjénn, m e g sa jd ít eggy v ité zt az útsza m esg y éjén n . C sákó v a n fejében, k a rd lóg o ld aláru l, fü ty ö g kis m entéje dolm ányos v á llá ru l, sa rk a n ty ú k rag y o g n a k s á rg a csizsm ájá rú l, k a to n á n a k véli veres ta rso ly á rú i.

K özelebb érkezvén, R ik ó tit csu d álly a, s ú tty á t sz ü rk é jév e l azonnal elállya.

A liig hisz szem ének. B a jú ssz á t v isg á lly a , s korm o zo tt fa g g y ú v a l felkenve ta lálly a.

,.Hol j á r K elm ed, ú g y m o n d , illy e n öltözetben?

s elk a c c z a n ty a m a g át. T án bölcs ü tk ö zetb en ? M elly szerencsés vagyok, hogy m ég ez életben A pollót m eglátom M á rssal eggy te rm etb e n !“

De am az csá k ó já t illetv én ú jjá v a l

s k a rd g y á í m egzö rd ítv én le csa p o tt b a lly á v a l:

„m it titk o lly a m , úgym ond, a ly u k a t fó tty á v a l?

h o ln a p ra k észü lü n k e g g y com édiával, s hogy ne legyen h ib a sem m i p ersonában, g en e rális p ró b á t ta r tu n k a p a jtá b a n .

H olnap, h o g y h a Iste n m e g ta rt szent m a rk á b a n , m e g lá tty u k a tö b b it N ag y sá g o d h áz á b a n “.

Ö rül az Ó bester R ik ó ti eszének,

hogy illy m u la tsá g o t készít vendégének, ki házához jö v en d n a p já r a nevének, s im íg y hízelkedik a u c to r negédgyének:

„K öszönöm K elm édnek előre m u n k á já t.

N em h ag y o m b é r n é lk ü l szép co m éd iá já t, és ho g y lássa, m ikép böcsűlöm p e n n á já t, m egköttetem én is holn ap b o k ré tá já t.

25 M éltó ju ta lm á ró l régen gondoskodtam ,

m in t ejth etn ém m ó d g y á t, so k a t okoskodtam ,

’s A pollo p a p já n a k ad d ig h álák o d ta m , m ég m eg nem Ígérte, a ’ m inn ip a rk o d ta m . Ma váro m házam hoz k ato n a r u h á b a n ; m e rt kül H a ta lm a k n a k já r v á n országában, nem ezokott ra g y o g n i poéta subában.

Ö ezt csak u r á n a k h o rd g y a u d v a rá b a n . E z p e d ig tö rté n ik K elm ed öröm ére, hogy nézvén to llá n a k bokros érdem ére, b o ro sty á n y koszorút tegyen bölcs fejére.

A zért készűllyön K end s a já t ü nnepére.“

E z t m o n d v án m eginti szürke o ro szly á n n y át.

s o tt h a g y v á n M á ty á sn a k e lb ám ú ltt b álv án n y á t, veszi k ae té lly á n ak egyenes a rá n n y á t.

m ellyben fe lta lá lly a ré g i k a p itá n n y á t.

N ag y po éta volt ez v irág z ó k o rá b a n : F la c c u ssa l m érkezett m e tru m o s d a lly á b a n ; szépen fo ly t a beszéd m a g y a r ritm u ssá b a n , friss elme ra g y o g v á n m a jd m inden szavában.

M ih ely t k iv e rő d ö tt oskola p o rából, n a g y v ilá g b a lépvén picziny sv é rá já b ú l, lá tta hogy la n ty á v a l csú fo t űz m agából, h a ki nem tis z títty a classicus dohából.

„Mi köze v an , m ondá, a m ai v ilá g n ak zab istenségihez ó g ö rö g országnak?

H ogy g y u lla ssz a szívét m ost a M a g y a rsá g n a k ü d ő tle n m eséje a p o g án y óságnak?

V a g y tá n jó em berek m ásk ép nem lehetünk, igaz bölcsességre nem verek ed h etü n k , nem esebb dolgokat végbe nem vih etü n k , ha csak Zevsz f a jjá v a l nem ing ereltetü n k ?

A ré g i au c to ro k jó l ír ta k azoknak, kik éjjéb e n ú sz tak a se tét koroknak, de nem a m o stan i em bercsoportoknak, kik h a jn a lo d á s á t m e g érték sorsoknak.

F la c c u s d eákul ír t d eák nem zetének, v élem ényi szerint ró m a i hitének, teli köz leikével deák tö rv én n y én ek , m in t h ű ra jz o ló ja deák erkölcsének.

D e a m o sta n ia k o lv a sv á n ezeket, a rég i m esékkel m e g tö ltik fejeket, p ara d o x u m o k k al á tfo n n y á k eszeket, ü dőtlen erkölccsel f e lf ú jjá k szíveket, s íg y elvesztegetvén felét életeknek, m ég m a jm a i lesznek az ó nem zeteknek, neki esnek büszkén a vers-szüléseknek, s ó csem egét n y u jtn a k a finom ínyeknek.

A zu tá n n nem győzik csu d áim azokot, k ik kezdetnek tu d v á n a rég i dolgokot, s éretteb b tá rg y a k ra fo rd ítv á n gondgyokot, v áll-v o n ításo k k al o lv assák dallyokot.

Ü gy de k iítfo r r á s a tisztáb b a d u n án á l?

T isztább! N incs igazabb e’ kedves m ondánál.

D e v iszo n t hol h a jó k pözsögnek p a rty á n á l, hasznosabb ott a víz, m in t szárm az ásá n ál.

A f o rr á s nem o lty a egyéb szükség ü n k ö t, h anem h a e n y h íti szom jazó tiizü n k ö t, egg-yform a csörgéssel c sik la n d v án fülünköt, hem pelygő fo d ro k k a l r á m e re d tt szem ünkét.

M it lá tsz k ö rü lö tte, h an e m t a r sziklákot, n ém a p u sz tasá g o t, szem -gátló tö lg y fák o t, te k erg ő k íg yókot, m a g án y o s k á n y á k o t, hom ályos ly u k a k b a n leskődő ró k ák o t?

De kövesd fo ly ásá t. M elly szép v áraso k o t találsz v íg p a r ty a in n , m elly hasznos barm okot, m elly term ék en y földet, m elly dúzs m ajorokot, sík szín én n m elly g a z d a g hajó-osoportokot!

V isz u g y an , m egvallom , sok gizgazt m a g áv a l, de m egegyéledvén a tenger h ab já v a l,

s ro m o lh a ta tla n n a k te tetv én sa v áv a l, m éltábban k érkedik le sz ű rtt k ristá lly á v a l.

N em szenved ő m á r i t t vizében m ocskokot, a p a r to k r a h á n y v á n a v endég rom bokot, m in t az é re tt elm e a tö rp e bábokot, m ellyek a képzésbűi veszik fo rráso k o t.

De h o g y ki ne té rjü n k a fe lv e tt p éld áb ó l:

nem téved-e az el ig azi ú tty á b ú l, a ki a poézist a G örög a g y á b ó l ú g y véli eredni m in t k ó tfo rrá sá b ó l?

Az első em berek, m ih e ly t felserdűltek, s a n a g y T erm észetnek szépséginn elhültek, azonnal sok kőltős képzésre üdü ltek , m ellyeknek fén n y é tű l d alo k ra hevűltek.

E z a poézisnak igazi fo rrá sa !

V ékony v o lt az észnek első v irra d á s a , erős a képzésnek rag y o g ó h ab z ása;

n a g y az in d u la tn a k állato s vonzása;

s íg y ezek a m a n n a k fe lfa lv á n tá p iá já t, m eg sem h a g y tá k n y íln i so k á ig c s irá já t;

sőt m ég m ost is f o jty á k jó tév ő b a r k á já t, ölik, a hol lehet, ó j v irá g o c sk á já t.

A poézis te h á t teli piperével,

m elly m eg nem eggy ezett a józan elm ével, teli sok nem zetnek t a r vélem énnyével, s az in d u la to k n a k ü d ő tle n tüzével,

a rég i G öröghöz lehozta kincseit, ki azzal tö b b ítv én külső szépségeit, hogy m e tru m ra v ette szabad énekeit, m e g sz a p o ríto tta zab k ö ltem énnyeit.

T ű zö tt u g y a n közé n é h á n y igazságot, 6 em berebb erkölcsre intő ta n ú ság o t, m ellyekkel az elm e tö rte a v akságot, m in t a g y en g e s u g á r a h o m á ly o ssá g o t;

de befonva lévén csábító osecsékkel, m egliom ályosítva hiteles regékkel, ső t be is k erítv e szív ro n tó pöczékkel, csak lassan közlődtek a később elmékkel.

íg y j á r t a poézis a z u tá n n R om ában, íg y ro m la d ék án a k m in d en d a ra b já b a n . E zer gizgazt lá to tt csillogni h a b já b a n , m ég eggy igaz g y ö n g y re b o tlo tt folyásában.

Csak ha tengerébe j u t az em berségnek, m egv eg y ű l sa v áv a l a szín bölcsességnek, s k ih á n n y a b á b ja it a v ak elm ésségnek, lessz hasznos eszköze a köz kegyességnek.

Ámde m in t az ó bor jo b b n ak ta lá lta tik , a régiebb szokás szentebbnek m ond atik , a ré g i jó b a r á t főbb kincsnek vallatik , ú g y a vén ész m é ltá n bölcsebbnek ta rta tik ? H a, m in t a jó b a r á t n a p o n k in t hűségét, a jó bor erejét, kellem etességét,

ú g y az ész n a p o n k in t g y ű jti bölcsességét, igen is! bölcsebbnek ta r th a tty u k v én ség ét;

de m i eggy ősz p ó rn a k filozófiája, kinek fa lu já b ú l áll egész ev é rá ja ,

ha m ellé te tetik P i t t p o litik á ja , kinek a n a g y v ilá g vo lt az oskolája?

29 H a azok, kik h a jd a n k ö n y v ek et irta n a k ,

s a m esterségekben messze ju to tta n a k , m ihozzánk hasonló em berek v o ltá n a k ; ők is sokat, m in t m ink, m á stó l ta n ú lta n a k , ők is jo b b ítg a ttá k a lelem ényeket,

m ellyekkel őseik m egtöm ték fejeket, m in d a d d ig f o rg a ttá k ők is kis eszeket, m ég ezekhez szőtték ú j szülem énnyeket, s így a d v á n n a p o n k in t ú j d íszt m u n k á ik n a k , ú jja b b tá p lálék o t tu d o m á n n y aik n ak ,

h a n y a tlá s á t u g y a n lá ttá k n ap ja ik n a k , de végét nem érté k ta n ú lá sa ik n a k . H a P lá tó és M áró m ég m ost is élnének, s m in d a m a díszekkel dücsekedhetnének, m ellyekkel azóta, hogy ők tündöklőnek, á g a i kérkednek a józan elm ének:

ak k o r ők bizonnyal bölcsebbek voln án ak , szebb, jobb és igazabb dolgokat írn á n a k , m in t nm i b ajn o k i a p o étik án a k ,

s a fe lh a jn a lo d o tt filozófiának.

D e m eg is nevetné emez p o ém ájá t, szígyenlené am az bölcs re sp u b lic á já t jobban, m in t a férfi n y o m ta to tt ó d á já t, m ellyel fito g ta tta , m in t gyerm ek, p e n n á já t.

Á m de ők, m in t m ások, k o rá n e lh altan a k , bölcs m u n k á ik p edig m eg nem jobbú ltan ak , m in t a b o r és b a rá t jo b b ú ln i szoktanak.

Ö helyettek te h á t m ások tá m a d ta n a k , kik m eg p alléro zv án szülem ónnyeiket, m e g sz a p o ríto ttá k lelem énnyeiket,

éppen ú g y fo ly ta tv á n bölcs ösvénnyeiket, a m m in t ők k ö v e tté k e lh a ltt őseiket.

_

í g y nő ttek azóta m ind a tudom ányok, so k ú lta k n ap o n k in t a bölcs találm án y o k , szépültek, ja v u lta k a szép alkotm ányok, em berségesedtek az ősi korm ányok, és csak akkor lá tta k ú tty o k b a n gátokot, m ik o r a v a d népek elh a g y v á n honnyokot, fe lü tö tté k közttök d u rv a sá to ro k o t, s égették, r o n to ttá k szép ta rto m á n n y o k o t.

D e a m m in t üdővel a harczo k m eghűltek, a sz ila j nem zetek m egerkölcsösűltek, a tu d o m á n y o k is m egm eg felüdűltek, s a szép m esterség ek ú j tű z re hevűltek.

C sak kezdetek te h á t az ó szülem ények, fo ly ta táso k p edig az ú j lelem ények.

Á m de a kezdetek m in d en k o r szegények, s csak üdővel nőnek, m in t a vetem ények.

A zért őseinket Báco gyerm ekeknek, m inket pedig m é ltá n nevez öregeknek:

m e rt rü g y éh e z képest kezdődő eszek nek n y íltt v ir á g elm éje az ú j em bereknek.

M int m ikor eg g y síkonn to ro n y ép ítetik , m ellynek körn y ék éb en sok h egy szem léltetik, a kövekre m ennél több ú j kő tetetik,

a n n á l tökélletesb p o n tra em eltetik;

a lly á b ú l m a g o sra n y ú ln i a bérczeket, felly ebb m á r sín len i lá tty u k te tejek e t;

te te jé rű l p edig lá tu n k térségeket, s tú l a sok h egyekenn kies helységeket:

ú g y nőnek sv é rá i a m ester elm ének, m elly köz öröksége az em ber nem ének,

31 n y ílá s á tó l fo g v a legelső rü g y én e k

utolsó fo g y tá ig a v ilá g létének.

M egvessük-e te h á t a ré g i m űveket?

ostobáknak ta r ts u k a ré g i bölcseket?

N em ! K i v eth etn é m eg az alsó köveket, m elly ek re fe lra k ju k a to rony-hegyeket?

D e azok csak m ég is kobakok volnának, kik messze földeket öröm est lá tn án a k , s a to ro n y bérczére nem ip a rk o d n á n ak , hanem a legalsó a lly á n n m a ra d n á n a k . A ré g i v ilá g n ak szép v a g y bölcs m u n k á i a m i c u ltú r á n k n a k legelső c sirá i, s az é rt nem lehetnek ennek fő m u strá i, m ik o r m á r m eg n y ílta k tellyes bim bócskái.

C lassicusok v o lta k ezek ak k o ráb an , m ik o r az ész ném án fek ü d t a p ó ly áb an , de te k in te tle n ek lettek m ostanában,

m ik o r ez m á r ju s t m ond a M úsák h onnyában.

N e ta rts u k -e te h á t nevetségeseknek, kik fö ld ig bókolván classicus neveknek, b ű m a jm a i lesznek ó p ip e ré jek n e k , hogy e ln y e rjé k részét kis dücsőségeknek?

kik eg y m ással ab b a n szinte versengenek, hogy a m elly fótokot belőllök csentenek, azokkal csak az é rt tündökölhessenek, h o g y classicus névvel dücsőítessenek?

s kik, fájd a lo m ! a m m in t a ré g i dalokot, az épületeket, a rajzo lato k o t,

a m esékkel to rlo tt histo ricu so k o t,

ú g y m u s trá k n a k ta rtv á n az ó k orm ányokot,

m á r so k -fe jű sé g ét szabad A th én é n ak , m á r zab v ir tu s s a it kegyetlen S p á rtá n a k , m á r szép neve a la tt a p o litik án a k , sz ö rn y ű la to rs á g á t dicsérik R o m á n a k 1? a) A ré g i Görögök ig á ra ju to tta k ,

a ró m a i sasok c s ú fé i szétoszlottak, s esteikkel m inket a r r a ta n íto tta k , ho g y ép ű letty eik rossz lábonn á llo tta k .“

Illy g o n d o lato k k al küzködvén m a g á b a n lantos k a p itá n y u n k ifiú k orában,

m eg nem n y u g o d h a to tt szoros sv é rá já b a n , m ellyel bekertelték kis osko lájáb an .

E lk ezd ett o lvasni ú jja b b poétákot, ném et, olasz, ang lu s, íra n c z ia m unkákot, á t tú r v á n előre a g ra m m a tik á k o t, hogy jó l m egérthesse az idióm ákot.

H a j! m elly sz ö rn y e n b á m ú lt ezen ú j v ilá g ra s a benne rag y o g ó elm e-finom ságra.

M int o lv a d t a józan in d u la to ssá g ra , m elly u ta t n y it benne az igaz jó sá g ra . L á tta itt a képzést az észnek hódolni, nem pedig k á r á r a m eséket koholni:

lá tta az érzem én y t oly tűzzel bájolni, m elly az em berséget nem szokta rom bolni.

L elt u g y a n a sok közt ta rk a poétákot, kik el nem h a g y h a tv á n a ré g i bordákot,

a j A ki a régi G örögöknek és R ó m aiak n ak ezen és több efféle alacsony q u a litássa iru l m eg a k a r győződni, olvassa C o n d i l l a c Ü rnak m u n k ájá t: C ours d ’É tude p our l’in stru ctio n du P rin ce de P arm e, Tom. 5. 6. 7. 8. H istoire ancienne, m elly n ém etre is fo rd ítato tt.

33 átszövik n iy th o ssal a legszebb m ondákot,

ró m a i p a th o ssa l a legjobb ó dákot:

de k ö nnyen elnézte az illy gyengeséget, h a le lh etett bennek o lly a n bölcsességet, m elly m e g eg y e n g etv é n az ó törpeséget, n ő n i se g ítg e ti a köz em berséget.

C sak eg g y k ét A nglussal nem tu d o tt m egférni, kik ki m e rtek u g y a n az ó ú tb ú l térn i, de czélhoz nem tu d v á n m esék n élkül érn i, ú j m y th o st kezdettek k o rcsm áik b an m érni.

K o rc sm á k n ak nevezi ő a bölcs czéheket, m ellyekben ped án so k szabnak törvényeket, fő tiszty e k n ek tévén visz dicséréseket, s a nem -tagok ellen köz csűdűléseket.

O lv asv án az u tá n n n ém et m ajm aik o t, kik T alm u d -b áb o k k al töm vén m unkáikot, s felh ő k b ő l h a rs o g v á n k ö ltö tt titk a ik o t, sü lit b arm o k n ak nézik földi tá rsa ik o t, m osolygva d alo lta Y o u n g b ú l e verseket:

„Te d a jk á ls z A n g lia ! bölcs F éleszű ek et,

h o g y m e gtöltsd fa jjo k k a l a szom széd földeket, b) Ódd m é rg e k tő l Iste n ! a m a g y a r szíveket!“

Á th a tv a P o é tá n k illy Ítéletekkel, s em berség-nevelő finom érzésekkel, csak o k ta tn i k iv á n t bölcs enyelgésekkel, nem nevet v adászni ta r fellengésekkel.

b ) О fru it fül B ritain! doubtless th o u w ast m eant a n u rse of fools, to stock the continent.*

Young Satir. 3. V ., 113.

* Oh term ék en y B ritannia! Téged kétségtelenül b o lo n ­ dok tá p lá ló já n a k ta rto tta k , ki e llá tja E urópát.

Irodalmi Ritkaságok X X X II. 3

íg y figyelm et n y e rv é n szép m a g y a r d ally án a k . sok h aszn o k o t h a j to tt a jobb c u ltú rá n a k : m e rt kiki h ó d o lv án fris s n y á ja ssá g á n a k , öröm est engedett bölcs ta n ítá sá n a k .

M in d n y á ja n sz erették : m e rt m ikor o ktatott, sé rtő felly ebbséget so h a sem m u ta to tt;

s a k á rm e lly m u la tsá g félh o lttn ak ta rta to tt, h a jelenlétével fel nem v íd íta to tt.

A zé rt az Ó bester k é rte levelével:

szent I s tv á n k irá ly n a k jövő ünnepével, tiszte ln é m eg h áz á t ú r i szem éllyével, s m u la tn á v en d é g it n y á ja s elm éjével.

K é rte azonnkivűl confid en tiáv al:

űzne egy kis tr é f á t kedves M á ty á ss á v a l;

csap n á p o étán a k czerem óniával, s fo g laln á be fe jé t b o ro sty án y -k á v áv al.

Á tk ú cso lly a te h á t őszülő b a r á tty á t,

s m ondván, h o g y ú g y nézze h áz át m in t sa já tty á t, s a bús etik étn ek felejtse k o rlá tty á t,

k é rd i: elhozta-e p o é ta -k a b á tty á t?

„S ezzel, ú g y m o n d am az, m inden szerszám om ot.

A z Ú rn ak k ed v éért fele jtv é n korom ot, m e g ú jjíto m h o ln a p ifiú ság o m o t,

s eljátszo m m ég egyszer ré g i játékom ot.

De sehol sem fü g g n ek in g y en a czégérek;

nem ú sznak be szánkba a k is ü ltt dévérek;

m ég a b a k ó k n a k is v an k iszabott bérek;

a z é rt já té k o m é rt én ju ta lm a t kérek.“

N evet az Óbester, s kezet csap m a rk á ra .

„ T a rth a t az Ü r, úgym ond, szám ot ju ta lm á ra ; de m ost m e n n y ü n k e g g y ü tt a kész v ac so rá ra , s h a g g y u k el az a lk u t üresebb ó rá ra .“

35

III. Dal.

Azalatt Mátyásnak búsúl felesége, késdegélő férjét féltvén szívessége, s azonn töprönködvén titkos kétessége, ne hogy kárba ejtse mai vitézsége.

T e ríte tt a s z ta lá n n csillog m á r g y e rty á ja , k a r ja i kö ztt szu n n y ad kisebbik ly á n k á ja , előtte k ö n yököl serd ü lő M iskája,

tö p rö n g az ab la k n á l eladó P a n n á ja .

„Hol v a n A p ám U ra m ? ta lá n tem etésenn?“

kérdezi a gyerm ek, b a b rá lv á n eggy késenn.

M egütk ö zik a n n y a titk o n a kérdésenn, s á t f u t elm éjével sok veszekedésenn.

„C sak egyszer k ésett íg y a la k ad a lo m b a n “, m o n d g y a le görnyedvén P a n n a eggy su tto m b a n ,

„m egm eg ta v a ly egyszer az alsó m alom ban, s P o rc z u n k u la n a p já n n tá n a k la sto ro m b an “.

E zt bús h a n g g a l ejtv én , n a g y o t fohászkodik, s egyszersm ind szem ében h íg g y ö n g y dom borodik.

Nézi a n n y a lopva, m ik ín t szom orkodik, s belőlle is a köny felfel tolakodik.

E r r e je lt á d B ojtos, szűköl g a z d á já ra ; ly á n k á já t az asszony leteszi á g y á ra , szalad az u d v a rn a k b ezártt a jta já r a ,

„Isten K ed d el!“ úgym ond, s csókot tű z u r á r a . De ő nem fo g a d g y a szíves köszöntését, s k a to n á sa n r a k v á n negédes lépését, bem egy. L á tty a M iska szo k atlan m enését, s n ev e ti m a g á b a n fu rc sa büszkeségét.

3'

K ö v e ti az asszony fe lv íd ú ití P a n n á v a l, s az aszta lt m e g ra k ja nem rossz vocsorával.

O tt terem a g y erm e k cz ifra k an a lá v al, 6 a p já t k ín á lg a tty a tö ltö tt k áp u sztáv al.

„C sak eg y e te k !“ úgym ond, s levetvén r u h á já t, fe jé re h a g y ítty a h erv a d ó s a p k á já t,

szűk csizm ái h e ly e tt veszi ag g só ly á já t, s k evélyen á t j á r j a deszkátlan szobáját.

M ind felm envén bére cselédes h áz ára, so h a sem te h ete tt szert eggy ú j ru h á ra , s a m iben m eg je le n t a m a i p ró b á ra , kölcsön szedte öszve a com édiára.

L á tv á n felesége ritk a dölfösségét,

s c su d á lv á n n yelvének hosszas csendességét, ré g i g y a n ú iv a l ú jjí tty a kétségét,

ho g y tá n h arc z okozta m ély kedvetlenségét.

„Az Is te n é rt A pjok! v ég re m eg szó llítty a, m i lelte K elm édet? m i b aj sz o m o rítty a ? S zívem et a b á n a t m a jd k etté h a s ítty a , g y a n ítv á n a veszélyt, m elly K e n d e t b ú sítty a .“

M á ty á s m o so ly g ásra fa k a d v á n álm áb ú l, m elly P in d u s h eg y é re r a g a d ta házábúl, v a r g a tű k ö t p ö d rít korm os b ajú sszá b ú l, s illy v ig a sz ta lá st k ü ld szóllam ló sz á já b ú l:

„Veszteg, A nnyok, veszteg! nin cs i tt veszedelem.

M ost egyszer ü d ő tle n benned a gyötrelem . V ala h o v á nézek, öröm em et lelem.

H osszas harczom u tá n n itt a győzedelem . E lő ttem a képe, m ik in t fogsz örülni, m a jd ha szerencsém et lá to d felserdűlni, hom lokodonn a rá n tz s ík r a fog d erü ln i, s arc zo d n ak v ir á g ja ism ét felü d ü ln i.

H á t ha m ajd egészen feljön n ap v ilág o m , m in d betellyesedvén titk o s k ív á n sá g o m 1?

h a m a jd veled e g g y ü tt P in d u s h eg y é t hágom , s állandó lá b á ra kelend boldogságom ?

ha örök v id á m sá g pözsög szíveinkben, m osolyog a bőség tá g as csűreinkben, g y á m o lin k o t lá tty u k n őni g y erm e k in k b en , s a szerencse m egáld m inden ügyeinkben?

A k k o r lessz még, A nnyok, a k k o r jó v ilá g u n k ! U ra s á g r a fo rd u l m ély alacso n y ság u n k , n y á ja s s á g r a v ira d sok sz om orúságunk, m ég a tö lg y fá k b ó l is só d a ro k o t v ág u n k . M e g ú jjú l az erő m inden ta g ja in k b a n , ifiú ság já tsz a n d p iro s arczainkban, tr é f á k lengedeznek m inden szavainkban, sem m i b ú t nem é rü n k öröm n a p ja in k b a n : m ert olly ju s s a v a n ám A polló hegyének, hogy se bú, se k ó rsá g ne á rtso n népének.

N em iá tty a itt sen k i ősszét életének, sem se b étü l nem fél a h a lá l tegzének.

I t t fö ld g y ét a g azd a enyelegve szántya, ételét az asszony m in d nádm ézzel rá n ty a , r u h á z a tty á t kiki se ly e m fá k rú l h á n ty a , s fejek en n a la u ru s t a m ennykő sem b á n ty a . E zer h á la legyen Ó bester U ru n k n a k ,

m inden Ínségünkben legfőbb oszlopunknak!

Nem elég, hogy eddig a tty a volt h á z u n k n ak ; k a p u t is n y it holnap ú j b o ld o g ság u n k n ak ; m e rt A polló p a p já t so k áig f a r ta tta , s n a g5r íg é re tek k e l m in d a d d ig b iz tatta, m ég esedezését v ég re m e g h a llg a tta , m ellyel a b o ro sty á n y t nekem u n sz o lg atta,

E zt csak im é n t a d ta m ag a értelm em re, azt fü g g esztv én hozzá tellyes öröm em re, hogy h o ln a p a k á v á t felteszi fejem re, s h a lh a ta tla n sá g o t a k a sz t n a g y nevem re.“

N ém a csendesség fü g g az egész szobában, m ég e szók h a rs o g n a k M á ty á s a ja k á b a n , s k ik i m egm eredvén m ély h a llg a tá sá b a n , n a g y d o lg o k a t g y a n ít la p p a n g n i szavában.

M egm eg tö m v én M isk a m in d a k é t p o fá já t, sokszor e lfe le jti rá g n i k á p u s z tá já t,

s t á to tt szem m el nézi m á r a p já n a k sz ájá t, m á r m eg bús a n n y á n a k feszülő o rc z á já t.

P a n n a is m egsüllyed m ély g o n d o la tty á b a n , soká ta r to g a tv á n a v illá t fogában,

s P in d u s k ép é t h a llv á n , o h a jty a m ag áb an , hogy o tt P is tá já n a k csü g g h etn e n y a k á b a n . B e k iv á ltk é p a n n y o k figyelm ez u r á r a , titk o n ra k o g a tv á n sz a v a it fo n ty á ra s a m m in t elér am az la u ru s - k á v á já ra , h irte le n íg y felel tu d ó s ítá s á ra :

„x\hha bom ollyon m eg a K ed b o ro sty á n n y a ! M éltóé, h o g y ezért elm éjét ú g y h án n y a , s m in d en f á r a d s á g á t olly csecsére szán n y a, m e ly n ek ra g y o g á s á t m ég tá n m eg is b án n y a ? Jo b b v o ln a ezerszer, lá tn a K ed dolgához, szeg én y cselédgyének jobb tá p lálásá h o z.

E z illen e in k á b b eggy h á z i gazdához, s h á ro m nevedéknek sz o rg a lm a s atty áh o z . M it n y e r t ed d ig K elm ed k é p ra jz o lá sá v a l, v a g y a B e tle h em n e k k if a r a g á s á v a l?

m it a n n y i v erse k n e k le firk á lá sá v a l, v a g y re á jo k c s in á ltt ú j m u sik á já v a l?