HUNGARIAE JUDAICA

A PDF fájlok elektronikusan kereshetőek.

A dokumentum használatával elfogadom az

Europeana felhasználói szabályzatát.

MONUMENTA

HUNGARIAE JUDAICA

PUBLICARI FECIT

SOCIETAS LITTERARIA HUNGARICO-JUDAICA

TOMUS IV.

1311-1564

COLLEGIT COMPOSUITQUE ACINTRODUCTIONE RA- TIONIBUSQUE PECUNIARUM ET USURARUM NECNON

GLOSSARIO INSTRUXIT

FRANCISCUS KovATS

BUDAPEST 1938

MAGYAR-ZSIDÓ

OKLEVÉLTÁR

KIADJA

'--

AZ

MAGYAR IRODALMI TÁRSULAT

, /.. l

,\~-p"~\)\}

IV_ KÖTET 1371-1564

GYŰJTÖTTE, ÖSSZEÁLLíTOTTA, VALAMINT BEVEZE- TÉSSEL, PÉNZ. ÉS KAMATSZÁMtTÁSSAL ÉS GLOSSA-

RIUMMAL ELLÁTTA

- KOVÁTS FERENC

BUDAPEST

1938

AZ 1. M. 1.T. OKLEVÉLTÁRÁNAK . 1.KÖTETE MEGJELENT 1903-BAN

DR. .WEINMANN FÜLÖP, UDV.

TANÁOSOS ELNÖKSÉGE ALATT.

A II. ÉS Ill. KÖTET ] 937-BEN, A IV. KÖTET 1938-BAN JELENT MEG WERTHEIMER ADOLF

ELNÖKSÉGE ALATT.

Homyánszky Viktor R.-T.• magy. kir. udvari könyvnyomda. Budapest.

Nyomdaigazgató :Sebők Géza.' 93.668

Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat a Magyar Tu- dományos Akadémiának bemutatta 'az Okrnánytár készülő II-ik és III-ik kötetének anyagát. Ez alkalommal az Aka- démia Társulatunk figyelmét felhívta azon idevágó anyagra is, mely dr. Kováts Ferenc egyetemi tanár úr, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának birtokában van és mely- nek felvétele a kiadandó munka részére értékgyarapodást jelentene. Társulatunk irányítását köszönettel véve, fel- kérte Kováts tanár urat, ki, mint Pozsony városnak Trianon elötti levéItárosa, évek során át a híres pozsonyi Középkori Telekkönyv kiadásának előkészítése kapcsán foglalkozott a pozsonyi középkori ghetto birtok viszonyaival, valamint az oltani zsidóság késő középkori pénzüzleteivel, hogy a birtokában levő okmányanyagot átengedje és azt szak- szerűen ismertesse. Kováts tanár úr társulatunk ezen óha- jának megfelelve. szerkesztette meg a jelen kötetet, mely becses kiegészítését képezi okrnánytárunknak, mint annak IV-ik kötete. Megállapítható, hogy a pozsonyi zsidóságnak pénzüzleteire vonatkozó ismertetett okmányok csaknem egészükben azonos ügyletekre vonatkoznak és így jelen- tékeny részük elmaradhatott volna anélkül, hogy az azok- ból merített tudásunk túlságos mértékben hézagos maradt volna. Társulatunk azonban súlyt helyezett az okmányok- nak minél nagyobb számban való felvételére, mert úgy vélte, hogy minél több okmányt ismertet, annál több anya- got és módot nyujthat gazdasági, szociológiai és genealógiai kutatásokra azoknak, kik talán későbbi időkben ebben az anyagban tudományos búvárkodást akarnának folytatni.

Fel kell hívnom a figyelmet arra a körülményre, hogy a késő középkorban ellentétben az azt megelőző és az azt követő századokkal a pozsonyiés a soproni zsidóság fel-

sőbb nyomás alatt kényszerülve volt füleg pénzügyletek kel foglalkozni. Az ezen kötetbcn kőz zétctt, csaknem vala- mennyi eddig ismert okruány csak azt bizonyítja, hogy ezen pénzrnűvclctck feltétek-i SOh:ISl'11l lépték át azon kereteket, melyek az akkori királyi, országos- és városi törvények és rendeletekben mcgállap íttuttak.

Kovúts tanár úr az okr.iányok ismertetéséhez egv sZó- tárt is Iűz, mely mindazck részére, kik a középkor utolsó szúz.adaihan hazánk nemet lukossúgú rószeibcn keletkezett pénziigyletek és azokra vonatkozó okiratok irúnt érdeklőd-

HPk, nagyon becses tájékoztatót jelent.

Budapest, 1938 ápri lis 27.

Wertheimer Adol] s. k.,

az IZRAELIT." MAGYAR IRODALMI TARSULAT elnöke.

ELŐSZÓ.

Ez a kötet, a Függelékben kőzzétett négy sopronmegyei oklevéltol eltekintve,") kizárólag pozsonyi vonatkozású késő- középkori forrásanyagot foglal magában.t) Az anyag túl- nyomó része kiadatlan. Kiadatlan mindenekelőtt az e kötet első részében közzétett kilencven oklevél és levél."] A má- sodik részben közzétett s túlnyomórészt pozsonyvárosi vá- roskönyveknek '] feljegyzései közül egyeseket kiadtak ugyan

1) Lásd a 431-439. lapokon. Akarnatszámítás gyakorlatának bemutatására szükséges volt teljes szövegükben közzétenni ezt a négy oklevelet, amelyeket már korábban, de túlhézagosan idézett Lederer E.

(A középkori pénzüzletek története Magyarországon, Budapest 1933, 7'0-71. [ap, 65., 66, és 71. jegyz.).

2) Négy oklevél és egy városkönyv kivételével egyszersmind a pozsonyvárosi levéltár anyaga. Tévedett tehát a Monumenta Hunga- riae Judaica első kötetének (Budapest 1903, a továbbiakban MHJ 1.

és oldalszámmal idézve) szerkesztője, amikor úgy vélekedett, hogy

"jelenleg a pozsonyi városi levéltár egyetlen egy 1540 elötti oklevél- nek sincs birtokában, amelyet itt" (vagyis a MHJ l.-ben) "ki nem adtunk volna" (MHJ 1, XXXII-XXXIII), O összetévesztette a levél- tár 20. szám ú ládáj-át (Ladula XX: Judaica] a levéltár összes f'orrá- saival.

") Személyí és számadatokat idéz némelyekből Lederer i. mun- lilljának 64. és kk. lapjain (v. Ö, ott a 40., 42., 71-73. és 110. sz.

jegyzeteket, valamint a 202-203, lapok közé illesztett összeállítást).

') A szőllősi hegykönyu k ivételével, amely ugyan nem város- könyv, hanem urbáriurn s oly birtokrn vonatkozik, amely - legalább abban az időben, amelyből származnak az itt közzétett feljegyzések, nem tartozott Pozsony városának, hanem Pozsony vármegyének terü- letélhez. A feljegyzések tartalma azonban oly kizár61agosan pozsony- városi jellegű (pozsonyi polgárokról és 'pozsonyi zsidókról sz6Iván), hogy legfeljebb anach ronismus hibájába estünk, amikor azokat a vá rosk őnyvi feljegyzések közé iktntt uk.

VI ^OKLEVÉLTAR

már annak idején a Monumenták első kötetében,") de a kiadottak legtöbbjét oly csonkán, másod- és harmad- kézből, hogy nemcsak a teljesség, de a hibák kijaví- tása szükségességének szempontjából is mellözhetetlenné vált az eredeti források alapján helyesbített és kiegé- szített szövegüknek újból való közzététele. Áll ez min- denekelőtt a pozsonyi középkori telekkönyv zsidóvonat- kozású több mint ezer feljegyzéseinek arra az elenyészően kis részére, amelyet Kohti, Hajnikés Ortuay ott idézett munk ái után tettek közzé a Munurnenták első köteténck sz.erkesztői.") Túlnyomórészt hézagos és pontatlan szövegű az első kötetnek hat idézete a pozsonyi végrendeletek köny- véből."] Az idézetek hézagossúgán kívül azok csekély száma is teszi indokolttá felvételüket az itt közzétett 49végrende- leti kivonat közé. A kamaraszámadások reviziója az 1435- 1491.évek közt kelt adatok ra szorítkozott. Az ennél korábbi adatok, amelyeket a szerkesztők Fejérpataky L. Magyar városok régi számadáskőnyvei (Budapest 1890)c. munkája után tettek közzé, revizióra nem szorultak. Az 1491.év utáni adatok között, amelyek túlnyomó része az évrül-évre meg- lehetősen egyforma szövegezésben visszatérő zsidóadó-rovat tételeiből áll (MHJ I. 4i5-4i8. és Ortuay Pozsony város

") "Számadások" címe alatt a MHJ 1. 465 s kk. lapjain.

6) Kijavítandók voltak azok a különböző címmel kőzzétctt felsorolásai a pozsonyi Zsidó-utca birtoklapjain feljegyzett zsidó- neveknek. amelyek chronológiája telje Sén téves, míg a neveknek nem csekély részében oly olvasási hibák is vannak, mint pid. Manscbel Muschelhelyett, vagy Bondielen juedin Penndettyn jűdin helyeit a MHJ 1. 467., Renna von Oven Henna von Ouen helyett u. o. 467., Herschel Hetschel 'helyett u. o. 468., Pe/bel jud von Aynpurkch (1) Zellel jud von Marpurkch 'helyett, Jundl jud der Mesu Sundel jud der mesner helyett, Thobcam Thobian helyett ll. o. a 469. lapon süh.

- Az első kötetben a 436. zsid6regesta közül egyet, a 'k őzcl hatszáz birtoklapos Jeljegyzés k özül pedig hármat találunk (v. ö. ^{iN a 400.}

sz. regestát sannak jegyzetét 297, továbbá a 317. reg. jegyzetét 206 s végül budai Jakab özvegye regestalapjának 5. jegyzetét 273). Hiányos

és pontatlan közzélélelüktöl eltekintve, már ez az elen yészően csekély szám is indokolttá teszi az újból való k őzzétételt.

7) A "Szárnadások" 21., 24., 215., 27., 29. és 32. száma MHJ 1.

473-477.

ELÖSZO

VII

tört. II. 3. 350), nem találtunk érdekesebb és revizióra szo- ruló feljegyzéseket.")

Az oklevelek kiadásánál követett elvekre nézve nincs különösebb megjegyezni valóm, csak - tekintettel a MHJ 1.

német nyelvű oklevelei szövcgének gyakran eltorzított kőzlésére B) - az e nyeívű emlékek közlésére azt jegy- zem meg, hogy itt szem előtt tartottam a Magy. Tőrt.

Emlékek első osztálya XXXI. kötetének bevezetésében lXXXIII. s kk. IL) részletezelt alapelveket. Külön kiemelem, hogy az évszámok és hónapok számainak kivételével min- den római számjeggyel Írt számot arabs számjeggyel adom s követem azt a példát, amelyet Fejérpatakij nyujtott fent- idézett munkájában (lásd e munka előszavának XII. lapját).

~'1egjegyzem e helyen is, hogyaszámadatok helyességét, kűlönösen azokét, amelyek pénzösszegek, iparkodtam lelki- ismeretesen ellenőrizni. Az európai zsidóság középkori Írott emlékeinek nagy, valószínűen túlnyomó, része szól pénz- összegekról és pénz számitások ról, s ezért igen sajnálatos, hogy azok az irók, akik az ily emlékek kiadását vál- laljúk , nem dolgozzák fel módszcrcsen a pénzre vonat- kozó számadatokat. Úgy, amint szükségesnek láttam, hogy anémet szöveg homályos helyeit kimerítő glossarium- nak szerkesztésével magyarázzam meg s jelentését szélesebb- körű olvasóközönség számára megérthetövé tegyem, úgy kőtelességernnek tartottam egyúttal, hogya pénzre vonat- kozó kifejezések és számadatok megértésének, valamint e számok általános és viszonylagos nagysága helyes érzékel- tetésének céljából Pénz érték- és kamaiszúmitások cím alatt bevezessern az olvasót a középkori pénztörténetnek idevágó részébe, nemkülönben a zsidókamatok felszámításának meg- lehetősen bonyolult problémakörébe.

8) Az itt újból nem közölt kamaraszámadási adatokra megjegy- zem azonban, hogy az 1439. évn él közölt adat a tűzoltásra szolgáló börtömlökr öi (1'v/HJ 1. 465) az 1503. évből való (v. ö. Or/vay i. m.

II. 2. 3'55), viszont az 1517-15,26. éveknél kőzőlt adat a zsidóktól kölcsönvett 1500 aranyf'orint összegről (MHJ 1. 479) az 1376-1382.

évek közt kelt (közzétéve e kötetben 10--12).

") Ez különösen a Pol/álc/61 k.ritika nélkül átvett soproni ada- tokra áll.

VIlI ^OKLEVELTÁR

Ha mindazokat a kiadatlan okleveleket e kőbet okleve- lei közé felvenni kívántam volna, amelyek szövegében, úgy,

mint a lv/HJ 1. 125-126. lapjain közzétett oklevélben, ta-

lálható a zsidó szava ("jud, juden") ,akkor még körülbelül félszázzal toldhattam volna meg a közzétett pozsonyi vonat- kozású oklevelek számát. Téves, hogy a középkori adós- levelekben igen gyakran feljegyzett ily kikötés akár csak a legtávolabbról összefügg a zsidóság középkori történetével s az ily kikötést tartalmazó oklevél felveendő zsidó oklevél- tárba. A kikötés arról szól, hogy az adós köteles a hitelező- nek a tartozási összeg késedelmes visszafizetéséből származó minden kárát megtéríteni. Több a sok formula kőzül, amely- lyel leszőgezik ezt a kötelmet az oklevelekben, említi a zsi- dóktól elszenvedett kárt is, vagyis azt a kárt, amely a hite- lezőt érte abból az alkalomból, hogy kénytelen volt köve- telése behajlásánál (kamatos) zsidókölesönt igénybe venni.") Az ily formulákat találjuk például a kővetkező kiadatlan.

a pozsonyvárosi levéltárban őrzött oklevelekben :

1393 szepternber loQ-én kelt oklevelében Pozsony városa ígéri bécsi polgárral szemben fennálló tartozása visszafizetését. Amennyi- ben e fizetés elmaradna, "welichen schaden er danne furbas seines geItes neme aber czun juden ader zun eristen", e kárt a város k öte- les megtéríteni (Lad. 26a - 16. sz.].

1'395 szeptember 19-én válik a város pozsonyi házaspárnak adósává. Amennyiben idejében nem fizet, kőteles a hitelezöknek meg- téríteni, "WelS si danne fúrbas des vorgenanten ites geItes noch dem.

egenanten tag scheden nemen hincz christen ader bincz juden, es wer mit nachraisen, mit potschalten, mit briefsenden ader tnit zerllng, tuie die scheden genant weren." (Lad. 26a - 21a. sz.).

1404 december íü-én budai polgár Igéri hitelezőjének, kölni polgárnak, tartozása megfizetését, késedelem esetéri pedig megfizetni a tőkével együtt azt, "swaz sy des denn furbas schaden nement daez kristen ader dacz [udett, ader uiie der schad genant ist" (Lad. 26a - 21a. sz.].

Érdekes, hogy még egyházi javadalom, mint hitelező,

"0) Az ily zsidókölesönnek tényleges igénybevételére 'például szol- gál az 1448. évi s lent a 320-322. lapokon közzétett telekkönyvi fel- jegyzés.

ELŐSZÓ IX

esetében is ugyanoly kikötéssel él a javadalmas pap és oa javadalom kegyura. rnint a laikus keresztény hitelezők.

1444 március T-éti Pozsony városa, rnínt a Szentrnárton-oltár javadalmának ötszázhúsz aranyforinttal adósa, a következő kötelmet ismeri el: "Und ob geschech, das wir darinn seumig wern ... was sy dann der obgenanten summa gu/den scbadeti nemen under juden

oder kristen, es wer mit nachraysen, poten/on, [utladunq, zerung aut geist/eich oder ureltlicli reclii, dasselb oder wie die scheden mit sun- der/eichen uiorten genennet uierden, sleeliten worten darumb ze g/au- ben, die geloben wir ... auszcrichien und bezalti ... an alles geverd."

(Lad. 2Ga-116a. sz.).

Azonban nemcsak az így rész letezett károkat, azaz ki- adásokat, köteles az adós megtéríteni. Találunk oly adós- levelet is, amelyben az adós felhatalmazza a hitelezőt, hogy késedelem esetében bárkitől vehesse kölcsön a tartozási összeget az adós terhére.

1427 május ll-én Pozsony városa !bécsi polgárral szemben ismer el tartozást és kőtelezi magát, hogy késedelem esetében "da got tur seij, so schüllen se .hubeti gancz reclii und gewalt die obqenant sum irer gú/dein auf czu pringen und :ú nemen únter christ en oder iuden aurr únser und aller der unseren schéden". (Lad. 26a-97. sz.)

Ily értelemben magyarázhatjuk a következő kikötést is;

1413 március ll-én Pozsony városa kölelezi magát hitelezőivel, nürnbergi kereskedökkel szemben: "swaz sy denne derse/ben gu/- dein nach dem egenanten tag schaden nement dacz kristen ader dacz juden, ader aucli mit potschoit, mit czerung, oder wie der schad qe- nant ist ... " (Lad. 26a---Uó. sz.}

Megtérítendő tehát általában a kár, amelyet a hitelezők szenvednek azáltal, hogy keresztényekhez vagy zsidókhoz fordulnak, továbbá a hitelezők egyéb kiadásai is. A "scha- den nemen" kifejezés itt a legnagyobb valószínűség szerint egyértelmű ,a későbbi oklevél ,.die sum aufpringen und nemen" kifejezéssel.

ZsidóemIítése keresztény hitelezőnek adott adóslevél más formulájában is szerepel, még pedig abban, amely az oklevél bemutatójának jogairól szól:

1456 május 28-án ugyancsak Pozsony városa kőtelezi magát, hogy a következö szent Urbán napján (1457 május 25) visszafizeti

x

nemes Lamberger Frigyestöl kölcsönvett 2000 aranyforint összegét:

,,AIso sűlleti und wel/en wir sy ader wer disen brief] innhaben und uns damil ermanen wurden, ez warn christen ader juden, solher summ ... ausricbten, weren und beczulen," (Lad. 2f}--1/1 sz.)

Zsidó említését még abban az 1390 október 31-én (an allerheiligen ab unde) kelt oklevélben is találjuk, amely sze- rint Pozsony városa:

"mit wolberaintem muet und mit guelem rat zu der zeit, da wir is mit recht wo/ getun mocliten, recht und redletchen uerchauff et haben von qettschuld twegen, die die stat Zll Pres purcli christen uivI [uden scliuldiq ist gewesen, unser /edige und vreye gassen ge/egen ill

der stat zu Prespurcli ... ",

vagyis a Venturutcát, Jakab és János Bonaventurának (Lad.

22-14. sz.). Zsidóadósságaitól emlékszik meg a város ab- ban az 1413 szeptember 27-én kelt és Rauhemvarter Ulrik volt városb író ellen Zsigmond királyhoz intézett panasz- levelében, amely szerint Rauhenwarter:

"hat gnomen 13 tausent gli/den mynner öder meer, die her

t=er) auffoehebt hal, und do wir noch umb in elz/ich qeltschiilt seyn under juden und christen" (Lad. 32-24. sz.).

1436-1437 körül G város Zsigmond királynak fel- panaszolja, hogy a király parancsára teljesített kiadások miatt igen nagyadósságokba keveredett:

"wenn wir uon rujemantz des gantzen kuniqkreiclis von Vngern nye kain hil] haben qehabt und umb des wil/en haben wir solduar muessen haben zu widersten den [eituien. Auf diese/ben so/dnar ha- ben wir uerzert vyertausenl funffhundert und 13 gulelen in gall, aus- genomen an peltgewant, an herberq und an boltz, das wir als denn soldnareti haben muessen ousricbien.

Intselb eti obgenanten summ gu/dein haben wir entnomen u~der cristen und under juden auf teqlicii sehoden und qesuech.

Au·ch haben wir ein grasse summ geltz ge/egt au] das gepeu der stat und besuruierlicli auf die gráben.

A/so das wir uns oersatzt haben under cristen und under juden, das wir in scbuldiq sein 11,000 (irva: X/My [fu/dein in gold, do tag·

ticher scluid und qesuecli aufgelt (Nemz. Múzeum törzsgyüjt., ex coli Beck).

Bécsújhelyi zsidókat említenek Bécsben 1443 július 3-án (datum ze Wyenn am mitichen VOr Vdalrici anno etc

X LIllciO) kelt és a pozsonyi polgármesterhez és tanácshoz

ELŰSZÚ XI

intézett levelükben pozsonyi tekintélyes kereskedők (ésta- nácstagok), névszerint Ludweig Kunigsfelder, Steff'an Ha- neyss és Peter Kraus:

.Ltem van wegen der [uüen auf der Neunstat liabt ir úns kain otüuiűrtt (Jelben, und sije uns doch taqleicli hije darumb anlauff urul sein. Dorauff mogt ir gedencken, wan es nicht ungenótig ist" {Pozso ny- vár. ltár missilise).

A városhoz intézett levelükben a bécsújhelyi zsidók valósz ínűen sürgették azoknak a kőlcsőnők nek a k iegyen- Iítésé+, amelyeket a város 1439-1441 kőzt vett fel s ame- lyeket (részbenv) 1444-ben egyenlített ki (v. Ö, e kötetben 380, 382, 384, 387).

A pozsonyvárosi legrégibb városkőnyvben, a város- bíróságiban (Protocollum Actionis), amelynek feljegyzéseit az oklevelek kőzé osztottuk be tartalmuk általános jellege- nél fogva, szintén találunk a kőzlőtteken kivül oly fe4jegy- zéseket, amelyek általánosságban zsidókról szólnak. E fel- jegyzések a következők:

Item Dytel Gotschalich et Fridel Karel evasit Iacob um Sous- laher et Johannem Justahaij pro quadom pecunia 2 [lorenor uni in judeis recepte pro co, quod idem Locobus et Loluuuies omnia bo/til dict orum D. G. et F. K. ad judicium arrestaoerant et judicio non comporuerunt. Sic dictus G. liber asalucione dictor um 2 florenorum et usure et aliaru m causarum est judicatus. Pr. Act, 2. (1402 június 21).

Hem J acobus Cristan obtinuit super VII H értel et Simonem de Hrnjmburqa 33 florenos auri pecunie capitolis, super quam 26 'ti: 5

paroe monetc pro usura inter judeos accrwerunt. Pr. Act. 29 (1405 október 21).

ltem Agnes des Nikel Lanip witib hat var unser offenliehen ver- gehen, das sy gdlen sehol dem Wcnigcn Henslein und ali sein erbrn

14 phutii ahlainer phenig, darutnb er sy aus den juden ge/asi, ilelll bat ini darumb ze phani gesaczt ir house ge/egen auff den (graben) var Satid Micheistar zunechst Stepliel Wisenring a/so, das er var allti andern gel/ern van dem liausc sehol weczalt urerdeti, wenn der jude was der erst ge/ter, den der 'Venig Htuisel das ge/I (bezolt hat), a/so ist nlu derselb Wenig Hansei und sein erbn der erst var allermenich- leichen, P'r. Act. 3'1 (1406 Január 27).

Ez ist 'fül' uns chomen ... fraü Anna dez Petern Listes zu den

czeiten purgermayster hausfraü und hat für uns offen/ich geben llnd machet dem egenanlen Petern Lislen ali ir erb als weingerten ...

also, das er und sey allen iren [rumeti damil suilen schaffen mit ver-

XII

seezen und mil vcrehauffen, und dorrioeli írer peyder tcil erbeti sehol, war ez von reclüe sehol, und aucli al so tnl mer, das der egenant Peter List die vorgenanten erb gelöset hat und löscn sehol, wor sey seyn liajtutuie zu [tule n ader Zll chris/en. Scripla sunt hec feria 'll/aria proxima post dominicam judica anno etc. XlIIIo. - ltcm so hat dcr egenant Peter List geben dem juden 26 fl in al/ro und auch. e!Jnem [uden 21 'íI kleyns gelts, dem drilten als dem Lochhiilelll) 64 ti aucli ]';lcyns gclts, das cr fúr seyne hausirtu) beczol et hal cic. Act.

uls, Pr. :\cl. 82 (1414 március 28).

Az oklevelek külsöségeinek vizsgálatánál különös gon- dot fordítottam azon jelekre, amelyekből következtethetünk az oklevelek tartalmi érvényességének megsz űnésére. A kö- zépkorí oklevél általában addig volt érvényes, ameddig az külsöségeíben ép volt, azaz sértetlen volt háríyája (pa- pírja) és pecsétje. Ma igen nehéz megállapítani a pecsét egykori sértetlenségét, \agyis azt, hogy pecsét töredezett- sége.vagy hjúnva esetéhen készakarva idézték-c azt elő a kortársak, vagy a századok folyamán "az idő vasfoga" vagy a megőrzés kellő gondosságának a hiánya. A hártya ellen- bell sokkal inkább állt ellen külső sérüléseknek. úgyhogy, amennyiben mégis megsérült, ez a körűhuény igen fontos az oklevél érvényessége vagy ez érvényesség megszünte meg- ítélésének szcmpontjából. igya jelen kötetben közzétett pozsonvvárosi adósleveleket kivétcl nélkül. továbbá még

I(>ll)) rnagúnzó adóslevelét is, készakarva, tudatosan (vagyis a hitelező jelenlétében és az ő hozzájárulásávnl] rongúlták meg a felek olyképen, hogy a húrtyá! több helyen késsel

\'ag~- ollóval bevagdaíták."] Kétségen kívűl ^úll, hogya felek

"j c\ harmadik hitelező nem zsidó és azonos Hans Lacluhutcl

tr-k ;"I,'lycs és gazdag pozsonyi polgárral.

1') A városi ndóslevcleket lásd e kölel 1-8--78. lapjain, azután MIlJ l. 135. Helyeshítern e,helyen ulóbhi oklevél hátiratának a sz öve- gU, amelyet a MHJ /. 136 helyén az érthctctlenségig cltor züva tettek kőzzt-: Der brief] isi [Ie/ast VOll Trostlin der [udin lion Htujrnb ur q umb Ile '(~ utul XVJl '(\:("agyis 217 f'ont dénár), hat qciost Kunrttnl ) T\!/c:m(l[lcll /JOIl dell ochsenll. Azaz Pozsony városa, ak inck '])01g'11'-

mcstur« "olt ez idő tájt Kyczmagnn, va.gy magn IC, ökröket adott ct, s azok úr"hlll vált ot tn vissza az adóslevelet. - Bcvagdnlt hártyájúak az c ktiktl",,, a li.. 12., 1-1.. li. és 22. C.') lapokon kőzzótctt mngún

ELÖSZÖ XIII

evvel az eljárással megszüntetni kívánták az olyan ok- levelek jogi érvényességét, amelyekre az adósoknak (pid.

elszámolás céljából) még szükségük volt, amiért is azokat nem semmisítették meg. Másfelől bizonyos, hogy teljesen kiegyenIílve sohasem lettek azok az adóslevelek, amelyeken hiányoznak ily bevágások, s amelyek a hitelező akaratán kívül és beleegyezése nélkül kerültek az adósok vagy har- madik személy birtokába. Ez az esete azoknak az adós- leveleknek. amelyeket Zsigmond király foglaltatott le az 1421-ben Magyarországba menekült osztrák zsidók magyar- orszúgi, adósainal és hízta meg Pozsony városát az azokban foglalt tartoz ási összegek behajtásával. Az ily módon Pozsony város birtokába jutott és napjainkig fennmaradt adóslevelek száma harminckettő, amelyek kőz űl huszonegvet a MHJ. I.

kötetében tettek közz^é. tizenegyet pedig a jelen kötetbcn tulúlunk.!") Igcu kétséges, vajjon nkúr csak meg is kísérelte Pozsony várusn c követclések bchajtását a pozsony-, moson- és sopron vármegyei u dósok nál. A hartyák épek, sőt akad- nak oly adóslevelek is, amelyeknek pecsétjei teljesen épek.'ll

A vúroskönyvi feljegyzések közzétételénél iparkodtam kővctni az eredeti hcosz tást s amennyire lehetett, a fel- jcgvzések eredeti sorrendjét tartottam be. Ettől az elvtől csak akkor tértern el, amikor a városkönyvbcn valamely o k núl fogvn eltértek a feljegyzések időrendi egymásutánja- tól. 19v pid. a végrcndcletk őnyvbcn, ahol a végrendeleteket nem jegyczték be alkotásuk időrendjében és nem is alko- túsuk időpontjában, hanelll gyakran hosszabb idő eltelte u^íán, későbben alkotott "égrendt-letek a [eljegyzés sorrend- jéhen gyakran megelözték a korúbban alkottakat. amint ad mulatják a véurendclctkőnvvnek lapjai. amelyeken jegyez- ok lnvelc., lO\'ál,!J:l a 32. Japun kőz z^étctt is, noha utóbbi nem adós- le\'él~

13) A királyi rendeleteket lsd. ~IH.J 1. 150-154, ugyanott Z() nyu- Iasi (Moson mczyc, és nem julsvai l Jolsva németneve Eltsch, Nyu- lasé pedig Jeuls, II jelenkorball Gois) paraszt és egy pozsonyi polgúr adóslevelcit 115-118 (1401-14HJ), e köletben ,a pozsonyi, dévényi

és JckclcY;Írosi adóslevelek ct 25-·i7 (1393-1420).

"i V. Ö. az itt a 64., 65. és 67. lapokon közzétett adósleveleket.

XIV ^OKLEVÉLTÁR

ték fel az itt 9. és lD. szám (354), vagy 18. és 19.sz. (3.')6), vagy 20. és 21. sz. (357), vagy 23. és 24. sz. (359), vagy 31-34. sz. (360-361), vagy 36-40. sz. (362-363), vagy 42. és 43. sz. (363), vagy végül 45. és 46. sz. (364) alatt kivonatban kőzz étett végrendeleteket. Amikor a város- könyvet részekre osztották föl és minden részbe egyszerre írták be a feljegyzések egyes csoportjait, ott, ahol lehetett, megtartottam ezt a beosztást, mint pld, a letiltókönyvnél és a zsidókönyvnél, ellenben eltértern a kamaraszámadások kivonatolásánál, ahol csak akkor vettem figyelembe a köny- vek "számláit", vagyis bevételi és kiadási címeit, ahol zsi- dóktól eredő bevételeket (pid. 386, 391, 392 stb.}, vagy zsi- dókra fordított kiadásokat (396, 398) foglaltak egy-egy címbe, vagy amikor a zsidóról szóló feljegyzés egy címnek egyetlen tétele volt (pld. 385, 386, 392 stb.) ,'5) máskülön- ben pedig a feljegyzéseket szigorúan időrendi sorrendben tettern közzé.

Az eredeti beosztástói tudatosan csak a telekkönyv fel- jegyzéseinek k özzétételénél tértern el. Tekintettel arra, hogy ennek a városkönyvnek, pontosabban : a kőzépkori telek- könyv tehernyilvántartási kötetének, elkülönített részébe je- gyezték fel a zsidókővetelések túlnyomó többségének reges- táit,"] míg a polgáriingatIanok birtok lapjain rendszerint csak .hivatkoztak (utaltak) ezekre a regestákra, szükségessé vált ezeknek a regestáknak az elörebocsátása, míg a reájuk vonatkozó birtoklap-feljegyzéseket a szükséges megjegyzé- sekkel együtt a regesták jegyzeteiben tettem közzé. A reges-

15) A karnarat'számadások beosztásár-a és tételeiknek csoportest- tására nézve v. Ö. Pozsony városának háztartása a XV. században (1.) címü értekezésemct MGazdaságtörtSz. IX (1902). 433-466, külön ö-

sen 44·2.

16) A poz, .myi középkori telekkönyv két kötetének tüzetes le- Írását a következő cím alatt tettem közzé: Prefsburger Grundbuch- führung und Líegensohaftsrecht im Spiitmittelalter. Eine einleitende Studie zur Hcrausgabe des PreB burger Grund- und Satzbuehes 1439-

1517. Zeitschrift der Savigny-Stiltung für Rechtsgeschichte. Gerina- nistiscb e Abtei/ung. XXXIX (1918). 45---87 és XL (1919). 1-69. E kö- tetben a következően idézve: ZSavStift. Germ. Abt., kötet- és lapszám.

ELÓSZÓ

xv

tákat olyképen igyekeztem csoportosítani, amint ahogyan azt elgondoIták a telekkönyv szerkesztői ésnyilvántartói (a pozsonyi vúrosjegyzők), lO) akik elgondolásukat azonban kö- vetkezelesen nem vitték keresztül. Ez elgondolás szerint minden zsidó hitelező egy-egy regestalapot kapott volna. igy csoportosították a feljegyzendő regestakat a telekkönyv szer- kesztése alkalmával, s ugyanakkor az egyes hitelezők lapjai közt több-kevesebb üres lapot is hagytek a későbbi feljegy- zések számára. Új regestalapokat nyitottak még a nyilván- tartás első idejében, később azonban, amikor mindszűkebbé lett a feljegyzések számára igénybevehető üres hely, miud- inkább eltértek attól a gyakorlattói, hogy új hitelezőnek új lapot nyissanak, hanern az ő regestáit nagyrészt más hite- lezők lapjaira folytatólagosan jegyezték fel. Hiányosan egé- szítették ki mind tovább a hitelezöknek a regestalapok előtt szerkesztett névjegyzékét is, amelybe 1457 után új hitelezőt már nem jegyeztek fel. Ennek a névjegyzéknek címe után neveztem el zsidóregistrumnak a telekkönyvnek ezt a részét.

E rész lb lapján olvasható szövege a következö:

lncipit reglstrum [udeorum.v)

1 Jacob von Oien . . . . . . (Za)

II Joseph jud des Jacob prueder . (4b)

IH Alt lsseri von Sand Merlenperg (6a)

ilU Gedel jud von der Eisneinstat (9a)

V Jung Ysserl von Pruk . . (l1a)

Jung Leb von der Neunstat (12a)

Vu ^{[Aserl jud] . (14a)}

VU Leubman jud . . . . . (17a)

VIn Jung Muscl: des allen Muscben aydem (19a)

IX Isserl jud von Budweis (22a)

X Muscli jud vo-m Bred . . (25a)

Xl Lanng lsserl jud . . . . (27a)

XII Eyse/ jud von der Neunstat (29a)

XIII Hetschel jud von der Neunstat (30a)

17) V. ö.

zsoosuu.

18) A szögletes zárjelek közti neveket később törölték, amikor helyükbe más nevet írnak, illetve az illető hitelező regestáit más lapon jegyzik fel, mint ahol ruegkezdték a feljegyzést.

XVI ^OKLEVÉLTÁR

XlIII [Zellcl jud von Murpurkch] Aserl jud (36a)

XV Prentel jud . . . . (39a)

XVI Jiikliti von Odenburg (43a)

XVII Hendel von Gréc: . (46a)

XVIII Leb jud . . . . . (50a)

XIX Jung Musch von Tir na (53a)

XX Sun del jud der mesncr . 159a)

XXI Muscli von Hakenspurg (Mb)

XXII Herulel jud dc: jungcn Musclien sun (62a)

XXIII Jacob jud vall Passcur . (63a)

Aschel [Ion der Eysllcnstat (63b)

Tbobian jud (56a)

XXIIII Henridel judin [Ion Golicz (Ma)

A regesták feljegyzése a 2a lapon kezdődik. A regestá- kat időrendjük alapján számoztam. Ezek a számok állanak minden regesta élén, de az eredetiben ily számozás hiányzik.

Szintúgy számoz tam, függetlenül a registrum címlapjától, a hitelezőket is legkorábbi regestáik időrendjében. Kűlőn hitelezőnek számítottam azokat a hitelezői egyesüléseket, amikor két vagy több hitelező együttesen jelentkezik a re- gestaban. Ezért számítottam egy-egy hitelezőnek (özv.) soproni Jakabnét vejeível együtt, valamint graetzi Hendelt nagynénjével Tenbellel együtt. A registrumban szereplő hi- telezők száma így 7;), a regestúké pedig 436 (1~70, 71a, 71b, 72~435). A következőkben adom a registrurn feljegy- zéseinek lapok szerint való eloszlását, mely összeúllításban a dűlt betűvel nyomtatott hitelezőnevek azok, amelyek az illető regestalap felirataként szerepelnek , a zárjelek közötti hitelezőnevek pedig oly hitclezőkéi. ak iket más hitelező regestalapjára jegyeztek fel. A hitelezök nevei előtt álló számok ahitelezök sorszúmai, a nevek után következö szá- mok pedig az ott feljegyzett rcgesták sorszámai. Egyebek- ben utalok még azokra a megjegyzésekre, amelyeket m m- den egyes hitelező regestalapja közzétételéhez fűztern.

2a.

3. Jocot. jud von Oten 1 4, 12, 38, 51, 47, 7, 13.

i2. (Jacob Kolrnan und Todres) 425.

2b.

~. Jaco h v. Ofcn 25. 30, 59. 67, 46, 71a, 77, 83, 85,

ELOSZó XVII

3a.

22. (Jacob v. Of'en u. Lewbman ] 101.

s.^{Jacob v. Of'en 113, 133, 1'5O, 151, 17'0, 171.}

3b.

3. Jacob v. Ofen 176, 183, 193.

il7. (Jacob v. Ofcn u. Muschel) 194.

;{. Jacob v. Of'en 2'02, 212, 217.

42. (Jacob judin v. OJen) 2,40, 24f).

4a.

42. (Jacob judin v. Of'eu] 266.

sr. (Er-ben d. Jacob v. Ofen) 351.

54. (Jacob d. Maisterl sun) 364, 3&8.

&5. (Jacob d. Jacob v. Ofen sun) 397. 401.

68. (Henndlcin v. Odcnburg} 404, 408.

54. (Jacob aus d. Neustat) 413.

68. (Hendl v. Odenburg) 41&.

54. (Jacob d. Jac. v. Ofen a iden] 41i.

7!. (Vischicin) 418.

54. ((Jacob aus d. Neustat) 421, 424.

4b.

6. Joseph jud des Jacob juden bruder von O/en Il. 16, 19.

71. Visch/ jud 42'6.

őa és 5b üresek.

Ila.

4. Ali lsscrl jud von Sand Merttenperq und sein eriben lll. 5, 6.

5. (Alt. Isscrl v. SMp. u. jung Isserl v. Pruck) 11.

4. Alt lsscrl V. S~fp. 15, 17, 31, 23.

6b.

4. Alt Isserl v. SMp. 29, 21. 53, 36, 41, 62, 57.

7a.

4. Alt Isserl v. S.Mp. &6, 72, 73, 75, 111.

7b, 8a és 8b üresek.

9a.

2. Gádi jud Salomons sun von der Eysnin Stat und sein erben lill 3, 14, 22, 24, 33. 00, 70, 7lb, 7·!,

gb, 10a és 10b üresek.

lIa.

Monumcnla Hunoariae ludaica. IV.

8. Jung lsserl jud von Pruck und sein erben V 45, 20, 2&,'Ji7,40.

U .