HUSZTI DÉNES

KIADVÁNYAI

O L A S Z - M A G Y A R

K E R E S K E D E L M I K A P C S O L A T O K A K Ö Z É P K O R B A N

ÍETA

HUSZTI DÉNES

BUDAPEST,

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMI A

1 9 4 1 .

KIADVÁNYAI

OLASZ-MAGYAR

KERESKEDELMI KAPCSOLATOK A KÖZÉPKORBAN

(RELAZIONI COMMERCIALI TRA L ’ITALIA B L ’UNGHERIA NEL MEDIOEVO)

HUSZTI DÉNES

B U D A P E S T ,

M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A 1 9 4 1 .

a K á rp á to k m edencéjében, te lje s e n elszakadt azoktól a kapcso ­ lato k tó l, am elyek ad d ig más n ép ek h ez fűzték. Az új h azáb an való m egtelepedés ú j összeköttetéseket vont m a g a után. A d u ­ n a i m edence elfo glalása több v o lt egy nom ád nép egyszerű á t ­ költözésénél. Az ú j hazába k ö ltö zés m eglazíto tt sok köteléket, a nélkü l, hogy nyom ban ú ja k a t a lk o to tt volna. A m ag y a rság této v á zv a nézhetett k ö rü l ebben a neki a n n y ira idegen v ilá g ­ ban. A honfoglaláskor talá n m eg sem érezte a tá rsta la n sá g á t ­ k á t, de h am arosan keserű ta p a s z ta la to k a t k e lle tt szereznie.

A m a g y a rs á g azo n b an új h a z á já b a n sem m a ra d t elszige­

telt. Á llam alkotó képessége h a m a ro s a n k ite rm e lte azokat a k apcsolatokat, am elyek h o z zátarto zn ak az állam iság n ak m ég oly kezdetleges fokához is. A r á n y la g h am ar m eg in d u lt az ú j összeköttetések szövődése s k ia la k u lá s u k döntően befolyásolta n é ­ p ü n k so rsá t és k u ltú rá n k fejlődését. K elet h e ly e tt N y u g a t felé fo rd u lt a m ag y a rság , inn ét k a p o tt nemcsak ú j v allást, h an e m új k u ltú r á t és é le tfo rm á t is. A p o g án y , nom ád szellem h o v a ­ tovább csak szórványos és á tü tő e rő h íjá n való visszahatások­

b a n b u k k a n t fel s a lig másfél sz áz a d d a l a honfoglalás u tán ú j m a g y a rs á g áll elő ttü nk, am elynek nem sok köze van az E te l­

közből v á n d o rú tra in d u lt elődökhöz.

N em feladatun k , hogy e m u n k a keretében bárm ilyen r ö ­ viden is v ég ig tek in tsü n k azokon a behatásokon, am elyek a n o m ád m ag y a rság é le tfo rm á já t a rá n y la g rö v id idő a la t t teljesen á ta la k íto ttá k . Csak a r r a m u tatu n k rá , hogy né- p ü n k m á r az új h a záb an tö ltö tt első időben szoros k apcsolatba k e rü lt Itá liá v a l. A z olasz-m agyar összeköttetések első k o r­

sz ak á n a k befolyása egészen a m a i n a p ig sem halványodott el.

1*

S zükségtelen hangsúlyoznunk, hogy a m ag y a rság n a k annyit em legetett, h a nem is fa ji, de k u ltú r á já b a n és életfo rm ájáb an m eg n y ilv á n u lt la tin itá s a leg n ag yo bb részt az itá lia i befo­

lyás eredm énye. N y u g a tisá g u n k , k ereszténység ün k elmé­

lyülése, te h á t m ai értelem ben v e tt m a g y a rsá g u n k k iala k u ­ lása, a legszorosabban összefonódik a z A ppenin-félszigettel és k u ltú rá já v a l. E z é rt v o lt sorsdöntő jelentőségű a z a tény, hogy a m ég nom ád, kalandozó é le tfo rm á t követő m ag y arság éppen a fran k -lo m b ard állam m al k ö tö tt először p o litik a i jellegű szövetséget. Az első b a rá tság o s lépés a n y u g a t felé az A ppenin- félszigeten tö rté n t. A fran k-lo m b ard állam m al való katonai szövetség tere m te tte m eg részben a z alapot a belső á t­

alak u lásh o z s h am aro san m egkezdődött a m ag y a rság n a k az a belső átfo rm áló dása, am ely elsősorban az itá lia i k u ltú r a és ösz- szeköttetések befolyása a la tt jö tt létre. E ttől kezdve nincsen évtized a m ag y a rság történetében, a m e ly ne viselné m ag á n v a­

lam ily en form áb an az Itá liá v a l v a ló p olitikai és k u ltu rá lis összeköttetések nyom át.

*

Az olasz-m agyar kapcsolatok tö rté n e te m indig erősen fog­

la lk o z ta tta a tö rté n eti tudom ányok k ü lön féle á g a in a k ku tatóit.

A p o litik a i érintkezések történ etén ek v izsg á lata hosszú m ú ltra te k in th e t vissza. A m a g y a r m űvészettörténetnek úgyszó lv án kü ­ lön isk o lá ja foglalkozott és foglalkozik m a is az olasz művészek m ag y a ro rsz á g i m űködésével. Irod alo m tu d o m án y u n k részletesen feld e ríte tte jelentősebb író in k olasz fo rr á s a it és m intaképeit. Ma m á r elm ond h atju k , hogy a z o lasz-m agyar politikai, m űvészeti és iro d alm i kapcsolatok tö rté n ete részleteiben is kidolgozva, plasz­

tik u sa n tá r u l az érdeklődő szeme elé s a k u tatások eredm énye a szélesebb körökbe is u t a t tört. Nem m o n d h atju k el ezt azon­

ban az olasz-m agyar gazdasági összeköttetések történetéről.

B á r úgyszólv án m inden m ag y ar tudom ányos m u n k a, mely középkori tö rté n etü n k k e l foglalkozik, hangsúlyozza a z olasz­

m a g y a r gazdasági, illetv e kereskedelm i kapcsolatok fontossá­

gát, eddig nem a k a d t író, aki v állalk o zo tt volna a rr a , hogy a m ag y ar-o lasz kereskedelm i összeköttetések történetét, jellegét és jelen tőségét m eghatározza. Legfeljebb közvetett előtanulm á-

n y o k ra tám aszk odh atik az, ak i ezeket ism ertetn i a k a rja , h i­

szen az egyetlen átfogó m ű, amely M ag y aro rszág n ak dél­

felé irán y u ló kereskedelm ével foglalkozik, csupán a m ag y ar- d a lm á t összeköttetések a n y a g á t öleli fel. A m ikor tehát a r r a vállalkozunk, hogy m eg rajzo lju k a középkori m a g y a r­

olasz kereskedelm i k ap cso lato k képét, tisztában k ell len­

n ü n k azzal, hogy ta lá n ezidöszerint teljesen meg nem oldható fela d atb a fogtunk. H ogy m ég is v á lla lju k a nehézségeket és az esetleges hiányosságok m ia tt felm erülő kifogásokat, ezt azért tesszük, m ert m eggyőződésünk, hogy történet- és gazdaság- tö rté n e tírá s u n k n a k súlyos h iá n y a a középkori olasz-m agy ar kereskedelm i k ap cso latokn ak még fel nem d e rített v o lta .1 Hiszen ezek nem csak g azd aság tö rtén etü n k n ek a lk o tjá k közism erten fontos és jellem ző részét, h an em m űvelőd éstö rténetünknek is, s kétségtelen, hogy az ed d ig in él tüzetesebb felderítésük és rend­

szerbe foglalásuk hasznosan já r u lh a t hozzá ahhoz, h o g y a kö­

zépkor és a k o ra i ren aissan ce m ag y ar m űvelődésének képe az eddiginél v ilágosabban á lljo n előttünk.

*

G azdaság tö rtén etü n k n ek Szent Is tv á n tó l Zsigm ond h a lá ­ lá ig terjedő szakaszát á lta lá b a n két részre szokás osztani. A fel­

osztásnál a forgalom körén ek tá g u lá s á t veszik alapul.

Ily e n alapon középkori g azd aság tö rtén etü n k et a ta tá r já r á s v á g ja két, egym ástól elk ü lö n íth ető k orra. IV . B élának az orszá­

got a ta tá rd ú lá s u tá n ú jjá é p ítő m un k ásság a v e te tte m eg a városg azd aság a la p jait, élesen elv álasztva a ta tá r já r á s u tá n i korszakot a ta tá r já r á s t m egelőző időktől. E m unka keretében azonban kénytelenek v o ltu n k ezt a — közgazdasági értelem ben m egfelelő — korszak felo sztást m egbolygatni. E m ű nek külö n­

leges szem pontjai a rr a kén y szerítettek bennünket, ho gy a h a ­ gyom ányos korszakfelosztást mellőzve, az A njouk m ag y ar- országi u ra lo m ra ju tá s á t te k in ts ü k oly esem énynek, am ely a

. 1 E sorok írója a „Corvina Rassegna italo-ungherese“ 1940. évi I. számá­

ban (10—40 1.) Mercanti itaiiani in Ungheria nel medioevo címmel közzétett egy tanulmányt, amely a középkori olasz kereskedők magyarországi működésével fog­

lalkozik. Mivel ez lényegében nem más, mint a jelen munka olasz nyelvű kivo­

nata, a benne közölt megállapításokra ez alkalommal nem hivatkozunk.

m agyar-olasz kereskedelm i kap cso latokat k é t egym ástól élesen elválasztható sz ak a sz ra bontja. A közgazdasági értelem ben v e tt g az d asá g tö rtén e t szerin t talá n h ib ás az ily m ódon való k é t fe­

jez e tre osztás, azonban, főleg a k ülkereskedelm i kapcsolatokat véve alapul, ta lá n helyesebben já r u n k el, h a az A njou-báz u r a l­

m án a k kezdetét, illetv e an n a k m eg szilárd u lását fo g ad ju k el m in t cezúrát, hiszen az ő ex p an zív p o litik á ju k sokszorozta m eg a m a g y a rsá g n a k addigi, inkább esetleges, n e m is a n n y ira a po­

litikához, h an em inkább az u ralkodó szem élyéhez fűződő k ü l­

földi összeköttetéseit.

G azdasági kapcsolatok k ia la k u lá sá n a k lehetősége a leg ­ különfélébb feltételektől függ. E zek a feltételek részben á lla n ­ dók, teh á t kortól, k u ltú rá tó l és politikai viszonyoktól fü g ­ getlenek, m ásrészt sajátosak, te h á t a k o rra l, a p o litik ai v i­

szonyokkal szoros összefüggésben vannak. A feltételeknek ily m ódon két c so p o rtra való osztása term észetesen korántsem p on ­ tos s inkább az á tte k in th e tő sé g e t k ív á n ja szolgálni.

Az á lta lá n o s jellegű feltételek közül a legfontosabb k é t­

ségtelenül a term elés, illetve az egym ással összeköttetésbe lépn i a k a ró terü lete k n ek term észeti kincsekkel való elláto ttság a. H a ily en szem pontból vizsg álju k az I tá lia és M ag y aro rszág kö­

zö tti kereskedelm i kapcsolatok létrejö ttén ek lehetőségeit, első p illa n tá s ra m eg k ell á lla p íta n u n k , hogy a kö rülm ény ek re n d ­ k ív ü l kedvezőek voltak. M ag y aro rszág g azd aság i életét egészen a leg ú jabb k o rig jellem zi az a tény, hogy a z iparoselem a t á r ­ sadalom ban a r á n y la g alacsony sz ám a rá n n y a l volt képviselve s a luxuscikkek et legnagyobbrészt külfö ldről hozták be. U g y a n ­ a k k o r I tá lia nem csak a korai iparosodás h a z á ja , hanem m in d ig v o ltak olyan kereskedői is, a k ik az ip arcik k ek et távoli p iac o k ra sz állíto ttá k és o tt n épszerűsíteni tudták. V iszont Itá lia re n d ­ k ív ü l szegény ásván y o k b an s ezért a m a g y a r földnek a ra n y b a n és ezüstben való gazdagsága — főleg a X IV . században — kétségtelenül n a g y csábító erővel h a to tt az olasz kereskedők tevékenységére. E m ellett m eg kell e m líte n ü n k a m a g y a r ló- tenyésztést, am ely m á r az á lta lu n k tá rg y a la n d ó kor nag y részé­

ben európai h írn é v n e k örvendett. A nem esére és a ló te h á t azok az áru k , am ely ek az olasz kereskedők szem pontjából szám í­

tásb a jöhettek, hiszen a g rá rte rm é k e k ebben a korban a szállí-

tá s i nehézségek és költségek m ia tt csak kivételesen voltak t á ­ volsági kereskedelem tárg y ai.

Az első állan d ó jellegű f e lté te l teh át kedvező képet n y ú jt.

U g y an csak kedvező képet n y e rü n k , h a az ú tv o n a l és a sz á llí­

tá s i lehetőségek kérdését v iz sg á lju k . Az ú t Itá liá b ó l M a g y ar- országba, m in t ezt a mű so rán m ég látn i fogjuk, legtöbbször részben tengeren keresztül v e z e te tt s az a rá n y la g olcsóbb te n ­ g e ri ú t erős m érték b en m eg k ö n n y ítette a s z á llítá st és lehetővé te tte a nyereséges kereskedést. A dalm át v áro sok és M a g y ar- ország között a k o r viszonyaihoz képest jó l k ié p íte tt és a r á n y ­ lag biztonságos k a ra v á n u ta k v ezettek . H iszen m á r a róm ai k o r­

ban jó l k ié p íte tt úthálózat v e z e te tt D alm áciából a D inári A l­

pokon kérészül a D una felé. I ly e n szem pontból sem ta lá lu n k te h á t különösebb nehézséget. M e g á lla p íth a tju k tehát, hog y az álla n d ó jelleg ű tényezők ked veztek az olasz-m agyar k e resk e­

delm i kapcsolatok k iala k u lá sá n ak ..

Az állandó jellegű k ö rü lm é n y ek m elle tt azonban m en tő i beható bb an kell vizsgálnunk a v á lto z ó k at is. A változó feltételek között elsősorban a vizsgálandó te rü le te k gazd aság i életének á t ­ a la k u lá s a it kellene tá rg y a ln u n k , azonban ezzel az egyes fejeze­

tek b en külön foglalkozunk. E z é r t e helyen főleg a p o litik ai v i­

szonyokat tesszük vizsgálat tá r g y á v á s k u ta tju k , hogy M a g y ar- ország n ak az egyes olasz állam ok h o z való po litikai viszo n y a m en n yiben befolyásolta a kereskedelm i kapcsolatok k ia la k u lá ­ sá t. E bből a szem pontból M a g y a ro rsz á g n a k a velencei k ö z tá r ­ sasághoz való v iszo nyát kell szem ügyre vennünk.

M ag y aro rszág és a velen cei k ö ztársaság összeköttetéseit az á lta lu n k tárg y a la n d ó k o r b a n röviden a dalm át kérdéssel jellem ezhetjük. A dalm át k é rd é s volt a m agyar-olasz k e resk e­

delm i k apcsolatoknak p u n ctu m saliens-e s e z ért bővebben kell vele foglalko znun k .1

1 Magyarország és Velencének a dalmát városokért folytatott küzdelmére vonatkozóan 1. a következő munkákat: Marczali Henrik: A z Árpádok és Dalmá­

cia. Értekezések a tört. tud. köréből 1898., Pauler Gyula: Horvát-Dalmátocszág elfoglalásáról (1091— 1111) Századok, 1888., 197—215. és 320—333. 11., Heinrich Kretschmayer: Venedig und Ungarn. S critti storici in onore di Camillo Manfroni.

Padova, 1925 . 210—231. 11., Vitaliano Brunelli: Storia della cittá di Zara dai tempi piű remoti sino al MDCCCXV, compilata sulié fonti da V. B. Parte prima.

D alm á c iá t Velence első ízben 1000-ben vetette p ro te k to rá ­ tu sa alá s I I . Orseolo P é te r, k ih aszn álv a a h o rvát tró n v iszály t, felvette a D alm ácia hercege címet. H ó d ítá s a azonban nem volt m ara d an d ó s a X I. század huszas éveiben a d a lm á t városok n a g y része v issz a té rt a h o rv á t k irá ly fen n h ató ság a alá. A X L század fo ly am án még kétszer fo rd u lt a kocka. A század köze­

pén rövid ideig ú jr a a görög-velencei szövetség kezébe kerül­

tek e városok, de IV . K re sim ir P é te rn e k sikerült d alm áciai u ra lm á t ú jb ó l m eg szilárd ítan i. A h e ly z e t v álto zatlan m ara d t Z vo inim ir u ra lm a a la tt is, b á r a velencei dogé nem v o lt h a j­

landó a h o rv á t uralom jogosságát elism erni s v á lto z atlan u l h a szn á lta D a lm á c ia hercegének címét.

M ag y arország Z vo in im ir h a lá la u tá n kapcsolódott bele D alm ácia történetébe, am ik o r Szent L ászló örökösödési igényt tám a szto tt H o rv áto rszág és D alm ácia b irto k á ra . H o rv áto rszág m eg h ó doltatása sik e rü lt is neki, de a te n g e rp a rtn a k csak egy részét tu d ta elfoglalni. A d a lm á t városo k látszólag n em idegen­

kedtek a m a g y a r fennhatóságtól, valószínűleg azért, m e rt m a­

g y a r fenn h ató ság a la tt sokkal inkább bizto sítv a érezték muni- cip ális au to n ó m iáju k at, m in th a Velence, v a g y a bizánci császár­

ság u ra lm a a lá kerülnek.

Velence látszólag p asszív m a g a ta r tá s t ta n ú síto tt a horvát- dalm át-m ag yar-bizán ci kérdéssel k apcsolatb an, de egy p illa ­ n a tr a sem sz ű n t meg d alm áciai ig én y e in ek jogosság át h a n g ­ súlyozni; sőt a X II. század fordu ló ján s ik e rü lt is a d a lm á t v á­

rosokat ú j r a befolyása a lá keríteni. K á lm á n , b á r éppen Velen­

cével szemben való helyzete norm ann h ázasság a rév én n a g y ­ m értékben m egerősödött, elism erte a velencei hódítást, de gon­

doskodott kibúvóról, hogy ig én y eit későbbi, alk alm as időpont­

ban érvényesíthesse. E z az alkalom n é h á n y évvel később kínál-

Dalle origini al MCCCCIX. Venezia é. n. (1913.), Domanovszky—Vértesi: Nagy Lajos első hadjárata Velence ellen. Századok, 1900. 778— 799. és 905— 923. 11., Baumgarten Ferenc: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velence viszonya törté­

netéhez. Századok, 1902. 1—20., 112— 130., 428— 443. 11., I. Mitis: La Dalmazia ai tempi di Lodovico il Grande. Annuario dalmatico IV. 1887., 1— 141. 1., Aldásy Antal: Zsigmond király és a velenoei köztársaság. Századok, 1901., 15— 44., 116—145., 209—230., valamint u. o. 1907., 706— 725. és 739—814. 11. A z egyes események dátumára vonatkozóan 1. Hóman—Szekfü: Magyar történet I. és II.

kötetét.

kozott is, s 1105-ben K á lm á n n a k sik e rü lt a d alm át v á ro so k a t el­

foglalni. A városok egyrésze, így V eg lia és T rau szívesen fo­

g a d tá k a m ag y a r k irá ly u ra lm á t, m íg A rbe, Z ára és S palato velencei befolyás h a tá s a a la tt elle n állta k ; ezeket ostrom m al k ellett bevenni; 1107-ben a dogé k é n y sze rü lt lem ondani D alm ácia hercegének cím éről. Ez a lem ondás tá v o lró l sem volt őszinte; Velence csak a kedvező a lk a lo m ra v á rt, h o g y igé­

n y eit ú jr a érvényesíthesse. Ezzel m egkezdődik M ag y aro rszág és Velence között a több m in t három száz évig ta rtó küzdelem , am elynek so rán a d a lm á t városok szin te felso ro lh atatlan u l g y a k ra n k e rü ltek hol a m a g y a r k irá ly , hol pedig a velencei k ö ztársaság u ralm a alá.

A m a g y a r tö rté n e tírá s n a k sokat v ita to tt p ro b lé m ája volt a d a lm á t hódítások in d ító o k a. A régebbi felfogás szerint, am elyet újabb k eletű m u n k á k is m ag u k é v á tettek, a m a­

g y a r k irá ly o k a t g azd aság p o litik ai szem pontok vezették, am ikor D alm ácia h ó d o lta tá sá ra törekedtek. E szerint H o rv á to rsz ág és a te n g e rp a rt m eg h ó d ítá sa m eg n y ito tta M agyarország ú tjá t az olasz városok felé „és h a a viszonyok kedvezőbbek lettek volna, az olasz városok á r u i a hó dítás u tá n nem tra n z itó , h a­

nem közvetlen forgalom rév én k e rü lh e tte k volna hozzánk“.1 E z le tt v o ln a az oka a n n a k , hogy a m a g y a r k irá ly o k a n n y ira szívósan rag aszk o d tak a d a lm á t városok birtoklásáh oz s olyan sok véráld ozato t hoztak azok m e g ta rtá sá é rt.

A g azd aság p o litik ai indokokkal ellentétben az ú ja b b fel­

fogás, am elynek m ár ré g ib b tö rtén eti iro d alm u n k b an is akad­

ta k képviselői, azt á llítja , hogy a h ó d ítá s elsősorban vallási okokkal m ag yarázható. E z a felfogás a la tin irá n y z a t és a szláv litu rg ia ellentéteivel ig y ek szik m a g y a rá z n i K álm án h o rv á t és d a lm á t ig én y eit 2 és so k k al valószínűbb módon tu d ja indokol­

ni a m a g y a r k irá ly o k X I. és X I I . századi á llásfo g lalását, b á r kielégítő m a g y a rá z a to t ez sem n y ú jt. E z é rt a vallási indokok m ellett fel k ell vennünk egy politikai okot is,

1 Fekete-Nagy Antal: A magyar-dalmát kereskedelem. Budapest, 1926.

Eötvös-füzetek, VII. 10. 1.

2 Pleidell Ambrus: A nyugatra irányuló magyar külkereskedelem a közép- korban. Budapest, 1925. 27. 1. A szláv-latin liturgikus ellentétekre vonatkozóan 1. Hóman—-Szekfü: Magyar történet III. kiadás I. 337. 1.

s ezt annál jogosabban te h e tjü k , m ert hiszen tudju k, hogy K á lm á n n o rm an n h ázassága kib ő vítette m a g y a r k ü lp o litik á ja k ö ré t és a d a lm á t városok fe le tti fenn ható ság sok újabb lehe­

tő ség et n y ito tt m eg. U g y a n a k k o r azonban sem m iféle olyan é r­

v ü n k nincs, a m e ly hatásosan b izo n y ítan á a h o rv át-d alm á t hó d í­

tás kereskedelem politikai m egokoltságát. É ppen ellenkezőleg.

A b b an a korban, am ikor a h ó d ítá s m eg in d u lt, M ag yarország g azd aság i életét és különösen k ülkereskedelm i fo rg a lm á t egészen m ás, később m ég tárg y a la n d ó k örülm ények h a tá ro ztá k meg.

S úlyos tévedés v o ln a a d a lm á t városoknak a m ag y a r k irá ly o k á lta l való b irto k lá sá ró l azt gondolni, hogy ez alapvető feltétele v o lt az I tá lia felé irán y u ló forgalom nak. A z adatok a z t bizo­

n y ítjá k , hogy a d a lm á t v áro so k n ak a X I I I . század előtt e g y á l­

ta lá n nem volt g az d asá g i k ap cso latu k h a z án k k a l, később p e d ig az egész á lta lu n k vizsgálandó korban re n d k ív ü l csekély v o lt m ag y aro rszág i kereskedelm i tevékenységük. Fekete-N ag y id éz e tt m u n k á ja sem ta rta lm a z sem m iféle bizonyítékot a rr a , hogy ezek a kapcsolatok b á rm ik o r rendszeresekké és a m a­

g y a r gazdasági é le tre nagyobb befolyást gy ak o rló k k á v á lta k volna. A d a lm á t városok g azd aság i fellendülése különben is csak a X II. század m ásodik felében és a X I I I . század elején in ­ d u lt meg, k ö rü lb elü l egyidőben Velencének n a g y o b b a rá n y ú fe j­

lődésével. K özvetítő kereskedelm üket a későbbi korban is első­

so rb a n a B a lk án o n fo ly ta ttá k s ezért n a g y tévedés volna azt h in n i, hogy a v á ro so k b irto k lá sa n y ito tta m eg a kereskedelm i forgalo m ú tjá t M ag y aro rszág és Itá lia kö zött. E z m ár csak a z ért is túlzás, m e r t hiszen a m a g y a r k irá ly o k sohasem tö re ­ k e d te k — N agy L ajo stó l eltek in tv e — D a lm á c iá n a k teljes b i r ­ to k lá sá ra . M indig m egelégedtek a fenn ható sággal, de ez sem m i­

ly en módon nem befolyásolta a dalm át v á ro so k fejlődését és g azd aság i o rie n tác ió it. N ag y részü k éppen a z é rt tarto zo tt szíve­

sen a m ag y ar k o ro n a fen n h ató ság a alá, m e rt a m ag y ar k i r á ­ lyok, Velencével ellentétben, sohasem tö rek ed tek szabadságuk m eg n y irb álá sá ra , ső t különféle szab ad alm aik k al igen h atásosan se g íte tték elő szab ad fejlődésüket.

A d alm át k érd és tehát nem gazdasági, hanem p o litik a i k érd és volt M a g y aro rsz á g ra nézve, de azért v o lt gazdasági ol­

d ala is. U gyanis a d alm át k é rd é s lényegesen befolyásolta há-

rom évszázadon keresztü l a m ag y ar-v elen cei viszonyt; ennek a viszo ny nak jellege pedig döntő m ódon b efo ly áso lta m indig a z e k o rb eli m agyar-olasz kereskedelm i k apcsolatokat. Azt a tén y t, hogy a m ag y ar k irá ly o k a t nem elsősorban gazd aság i célok s a r ­ k a ltá k , am ikor D alm ácia e lfo g la lá sá ra törek ed tek , felism erte eg y ébként K retsch m ay er is; s z e rin te M agyarországot tisz tá n im perialisztikus, V elencét p e d ig reális indokok h a jto ttá k D a l­

m ácia m e g h ó d ítá sá ra .1

A m ennyire n em volt g a z d a s á g i jelentősége M agyarország sz á m á ra a d a lm á t városok b irto k lá s á n a k , u g y a n o ly a n életbe­

vágó gazdasági fontossága v o lt Velence szem pontjából. A d a l­

m á t városok u g y a n is elsősorban gazdasági v e rse n y tá rsa t je le n ­ te tte k a velencei kereskedelem szám ára, s ezt csak b irto k lásu k á lta l lehetett le tö rn i. Velence n a g y h a ta lm á n a k egész időszaká­

b a n a z A d riai-te n g e r k o rlá tla n u ra lm á ra tö rek ed ett, ennek p e ­ dig előfeltétele v o lt a dalm át v á ro so k feletti u ralom , tehát nem a p u sz ta fennhatóság. Velence keresk ed elm ének fontos érdeke v olt, hog y a levantei ered etű á ru k n e kerülhessenek közvetlenül a d a l­

m á t városokba, h a n em csak v elen cei kereskedők közvetítésével.

E z v o lt az egyik o k a annak, h o g y Velence a n n y i pénzt és v é rt á l­

dozott a dalm át városokért. A m ásik ok szin tén gazdasági Volt;

a V elence fen n ható sága a la tt álló te rü le te k fában ren d k ív ü l szegények v oltak, m ár pedig f á r a Velencének okvetlenül sz ü k ­ sége volt h a jó g y á rtá si, cölöpözési és tüzelési célokra. A le g ­ közelebbi és legkönnyebben e lé rh e tő faterm elő terü let D alm ácia v o lt; innét a fa tengeri ú to n a rá n y la g olcsón volt Velencébe szállíth ató . A h arm ad ik ok elsősorban V elencének a lev a n tei kereskedelem be v a ló bekapcsolódásával lé p e tt fel. A V elencé­

ből a Levante felé haladó h a jó k u g y an is először az isztriai fé l­

szig et déli részén álltak m eg s a további ú t a dalm át part, m el­

le tt vezetett, a m ely igen g a z d a g jó kikötőkben. Velencének te ­ h á t szüksége v o lt a dalm át te n g e r p a r t b irto k á ra , h a nem a k a rta , ho g y a kelet felé vezető keresked elm i ú tv o n al biztonsága fen y e ­ g etv e legyen. I ly módon t e h á t tökéletesen m eg érth etjü k V e­

lence á llá sp o n tját, hogy t. i. m in d ig m ereven ragaszkodott D a l­

m á c ia birtoklásához, ha c s a k az erőviszonyok nem kényszerí-

1 Kretschmayer i. m. 220. 1.

te tté k az ellenkezőjére; viszont m e g m a g y a rá z h a tju k a m ag yar k irá ly o k á llá sfo g la lá sá t is, akik n e m ragaszkodtak m in dig a fennhatósághoz, h a n e m m egelégedtek a névleges u ralo m m al is, sőt, m in t többször ta p a sz ta lju k , h a egyéb érdekeik ú g y kív án ­ ták, időlegesen errő l is lem ondtak.

1115-ben Velence ú jr a m egkezdte a küzdelm et a dalm át v árosokért, ezú ttal sik e rre l, m ert az 1118-as fegyverszünet az ő kezére j u tt a t t a e váro so k at. U ralm a azonban nem t a r t o tt hosszú ideig. I I . Istv á n 1124-ben ú jr a m egszerezte a m ag y ar k o ron án ak a fennhatóságot, de m á r a következő évben, V elencének ism ét s ik e rü lt felü lkerek ed ni és a d a lm á t városok at tíz é v re m eg­

h ó d íto tta . 1136-ban V elence és R o g er szicíliai k irá ly h áb o rú s­

kodása I I . B éla kezére j u tta tta a v á ro so k at. A X II. század h a t­

v an as éveiben a d a lm á t városok fontos szerepet já ts z o tta k a m ag y a r-g ö rö g h á b o rú k b a n s a v áro so k birtokosa úgyszólván év enkén t változott. C sak I I I . B élán ak sik e rü lt 1180-ban a m a­

g y a r u ra lm a t hosszabb időre m eg szilárd ítan i. A hely zet n a g y ­ jáb ó l v á lto z atlan m a r a d t egészen 1202-ig, am ikor a negyedik keresztes h a d já ra t serege Velence z so ld jáb a szegődve elfog lalta Z á rát, a te n g e rp a rt legfontosabb v á ro sá t. A velenceiek csak 1204-ben v o ltak h a jla n d ó k elhagyni a v áro st, m iu tán o tt n agy p u s z títá s t v itte k véghez. 1205-ben azonban Z ára újból m eghódolt V elencének; II. E n d re csak a fen n álló helyzetet szentesítette, am ikor 1217-ben, k eresztes h a d já r a ta előtt, végleg lem ondott Z á ra b irto k á ró l. E z a lem ondás term észetesen éppen ú g y nem volt őszinte, m in t elődeinek és a velenceieknek m á r több h a­

sonló cselekedete. A X I I I . század nem v o lt szerencsés M agyar- ország dalm áciai fen n h ató ság a szem pontjából. A I I . E n d re k o ráb a n h a n y a tlá s n a k in d u lt m a g y a r központi h ata lo m belső küzdelm ekkel volt elfoglalva. Később a ta tá r já r á s teljesen szét­

tépte a déli k apcsolatokat. B á r IV . B é lá t a dalm át v áro so k a ta tá ro k elől m enekültében szívesen fo g a d tá k s u ru k n ak elism er­

ték, a ta tá ro k elvonulása u tá n az ország belső rendjének helyre- á llítá s á v a l elfoglalt k ir á ly nem tu d ta V elence ellen m egvédel­

mezni d a lm á t b irto k a it. 1244-ben IV . B é la form ailag is k én y te ­ len v o lt lem ondani az összes dalm át v ároso k b irto k áró l s el­

ism erni V elence jo g ait. A d alm át v á ro so k kény télén-kell etlen b eletörődtek a szám u kra oly káros, tevékenységüket és fejlődé-

sü k et m eggátoló velencei u ralo m b a, azonban a X I I I . század fo- ly a m á n egym ást követték a lázad áso k a velencei hatalom ellen, b izo n y ítv a azt, hog y nehezen tű rté k a velencei fennhatóságot.

A velencei u ralo m ennek ellenére tovább terjeszkedett az egész te n g e rp a rto n ; 1254-ben C ursola szigete, 1278-ban Brazza, L esina és L issa szigetei k e rü ltek V elence kezére.

Ezzel lez á ru l M ag y aro rszág és Velence küzdelm einek az Á rp á d -k o rra eső része. A d a lm á t városok átm enetileg kiestek M ag y aro rszág érdekköréből. A m ag y a r k irá ly o k term észetesen egy p illa n a tra sem voltak h a jla n d ó k lem ondani dalm áciai jo ­ g aik ról, to v áb b ra is h a sz n á ltá k a „D ux D alm a tia e “ címet, azon­

b a n a tényleges fenn h ató ság o t Velence gyakorolta.

Az ősi jog cím et K á ro ly R óbert igyekezett feléleszteni.

E r r e jó alkalo m n y ílt ak k o r, m időn m ag y aro rszág i u ra lm á n a k m eg szilárd ítása és a lázadó o lig arch ák m egh ód oltatásának be­

fejezésével Z á ra 1311-ben fe llá z a d t a velencei gyám kodás ellen.

A k irá ly azonban ekkor m á r a rozgonyi csata előkészületeivel v olt elfog lalv a s Z á ra láz a d á sa is sikertelen m arad t. 1322-ben azonban nagyobb sik errel j á r t K á ro ly R óbert akciója. A m iko r T ra u és Sebenico velencei lá z ítá s eredm ényeképen névlegesen is el a k a rta k szakadni a koro n átó l, K áro ly R óbertnek s ik e rü lt n ag y o b b erő t igénybe ven n i jo g a in a k fe n n ta rtá sa érdekében.

Velence, am elynek éppen ebben a korban m egvoltak a m a g a b a ja i, nem is szállt h arc b a s m e g h á trá lt. A sik er azonban nem v o lt hosszú életű; négy évvel később Zára, T ra u és Sebenico ú j ­ ból e lp á rto lta k a m a g y a r k ir á ly hűségétől és egy évre r á Spa- la to és Nona is k övették p é ld á ju k a t. A déli ten g e rp art íg y el­

v eszett a m a g y a r k irá ly sz ám á ra , b á r a v á m k é th a rm a d ré ­ szét a városok ezentúl is a m a g y a r k irá ly n a k fizették. K á ro ly R ó b e rt nem is gond o lh ato tt a r r a , hogy az e lp á rto lá st feg y v e rre l to ro lja m eg; ereje ebben a korszakban egészen más irá n y b a n v o lt lekötve. E z az időszak a cseh-lengyel kapcsolatok k iép íté ­ sének korszaka s az itt felm erülő problém ák önm űködőleg csök­

k e n te tté k K á ro ly R óbert délfelé irán y u ló törekvéseit.

N agy L ajo s u ralk o d á sáv a l D alm ácia visszaszerzése ú jr a időszerűvé v á lt; elsősorban p o litik ai érdekek követelték a te n g e rp a rt b irto k lá sá t. A m ag y ar-velencei viszony ebben a k o r­

b a n ú jr a erősen m egrom lott Velencének a m agyarellenes szerb

k irá ly sá g o t tám o g ató m a g a ta rtá s a m ia tt. L ajosnak v o lt b áto r­

sága, hogy a tró n ralép ések o r reánehezedő feladatok m egoldását v á lla lja . E zek között első helyen szerepelt a d a lm á t városok m eghódítása. M ost sem kim o n d o ttan gazd aság p o litik ai szempon­

tok vezették a m a g y a r törekvéseket, h a n e m elsősorban politikai okok. V elencének az A d riai-ten g eren te re m te tt hegem ó n iáját leg h atáso sab b an a d a lm á t városokon k eresztül leh e tett m eg­

tám a d n i s e városok elszállítása v o lt az egyetlen lehe­

tőség, hog y V elencét szláv szövetségesétől eltávolítsa. N agy Lajos m ár közvetlenül tró nralépése u tá n akcióba szándékozott lépni, de a cseh-lengyel h á b o rú keresztezte terv eit s kénytelen volt közbelépését elh alasztan i. A k irá ly tervei m eghiú su lásá­

n ak á r á t Z á r a fizette m eg, am ely a k irá ly h ad ai érkezésé­

nek h íré re hódoló k ü ld ö ttség et k ü ld ö tt a sereg elé. Z á ra azon­

ban a k irá ly erejének m ás irá n y b a n v a ló lekötöttsége m iatt m a g á ra m a r a d t s kén y telen volt e g y m a g a szem beszállni a Velence á lta l k ik ü ld ö tt b ü n tető akcióval. A hősies ellenállás egyideig ú g y látszott, h o g y sikeres lesz. N agy L ajos vissza­

u ta s íto tta V elence b ék efeltételeit s n em volt h ajlan dó 80.000 a ra n y a t elfo g ad n i az egész d alm át te n g e rp a rt ellenértéke fejé­

ben, hanem n a g y sereg élén m ag a in d u lt Velence ellen. A küzdelem első része V elence győzelm ével végződött s Lajos egyelőre nem köszörülhette ki a feg y verein esett csorbát, m ert nápoly i érdekein ek b izto sítása céljából m inden erejére szük­

sége volt. Z á r a védelmezői, m inden hősiességük ellenére, kény­

telenek v o lta k a v áro st feladni s N ag y L ajos 1346-ban békét k ö tö tt a k ö ztársaság g al, jobb időkre v á rv a , hogy d alm áciai igé­

n y e it kielégíthesse. Csupán N ápoly ideiglenes leigázása u tán g o nd olh ato tt ú j r a a d alm át városokra. N a g y Lajost a z a poli­

tik a i m eggondolás vezette, hogy nápolyi u ra lm á t nem biztosít­

h a tja , h acsak nem tere m t a tengeren k ere sz tü l közvetlen köz­

lekedési u t a t M ag y arország és D é l-Itália között. E z in d íto tta a rra , hogy V elence ősi ellenségével, a g é n u a i köztársasággal, szövetségre lép jen. A h á b o rú m eg in d ítása azonban az egész E u ró p á t v ég ig p u sztító p estis m ia tt újbó l késett s m ire a nor­

m ális állapotok h ely re állta k , Lajos n á p o ly i tervei gyökeres változáson m en tek keresztül. E z azonban táv o lró l sem jele n te tt a n n y it, m in th a dalm áciai ig én y eit felad ta volna. N ápoly közvet-

len u ra lm á n a k elvesztése e g y á lta lá n nem csökkentette M agyar- ország sz á m á ra a d alm át váro so k jelen tő ségét. H óm an B á lin t szerin t a délvidéki akció M ag y aro rszág közvetlen k eleti keres­

kedelm i k a p c so la ta in ak b izto sítá sá t és a z elvesztett b alk áni hegem ónia visszaszerzését szolgálta. E b b en ig azat is a d h a tu n k neki, hiszen, h a a d alm át v áro so k n a k nem is volt közvetlen gazd aság i jelentőségük, a v e lü k kapcso lato s gazdasági terv ek an n ál jelentősebbek lehettek. A Velence elleni h a d já r a t — m in t­

egy a szerb h á b o rú fo ly ta tá sa és következm ényeképpen, — 1356 tav a sz án in d u lt m eg, több olasz szövetséges, íg y a p á d u a i C arra- r á k tá m o g a tá sá v a l s a kétéves h á b o rú L a jo s teljes győzelm ével végződött. Lajos viszonylag hosszú idő re b izto síto tta m ag á n a k a d a lm á t te n g e rp a rt teljes b irto k lá s á t s a dogénak a békefelté­

telek értelm ében le kellett m o n d an ia D a lm á c ia hercegének címé­

ről is, olyan cím ről, am elyet több m in t három száz éven keresz­

tü l m inden velencei dogé v iselt. A m a g y a r k irá ly d ia d a la oly h a th a tó sa n b izto síto tta a d a lm á t városok b irto k á t, hogy a velen­

ceiek, am ik or 1373-ban döntő vereséget m értek L ajos legfőbb itá lia i szövetségesére, C a rra ra F eren cre, gondolni sem m ertek a rr a , hogy a d a lm á t váro so kat visszaszerezzék. Az azonban két­

ségtelen, hogy viszont m in den eszközzel akadályozni igyekez­

tek a d a lm á t városok kereskedelm i tevékenységét. L a jo sn a k a d a lm á t városok b irto k lá sá n k ív ü l is m a r a d t leszám olni valója V elencével s ezért gondolkodás n élk ü l elfogadta G énuának, rég i szövetségesnek felh ív ásá t Velence m eg tá m a d á sára . A cél ez ú ttal igen n a g y volt; Velence léte fo rg o tt kockán s a szövet­

séges G énua V elence veresége esetén L ajo sn ak a já n lo tta fel a Szent M árk v á ro sa feletti fen n h ató ság ot. A h a d já ra t, m int tu d ju k , a szövetségesek győzelm ével végződött, de A ndrea C on tarin i dogénak végső és k étségbeesett erőfeszítéssel sikerü lt a sorsdöntő p illa n a tb a n a hadiszeren csét ném ileg Velence ja v á ra fo rd ítan i. A h á b o rú n ak a to rin ó i béke v e te tt v éget 1381-ben s Velence, b á r súlyos áld ozato k at k e lle tt hoznia, m e g ta rth a tta fen y eg etett állam i ö nállóságát. A m a g y a r k irá ly terü letileg nem g y a ra p o d o tt a torinói béke következtében, de s ik e rü lt a d a lm á t városok b irto k á t véglegesnek látszó m ódon biztosí­

ta n i s tovább i gazdasági előnyöket szerezni.

A következő korban, am ely közvetlenül N agy Lajos ha-

lá la u tá n kezdődött, a d a lm á t városoknak a m ag y ar k irá ly részéről történő b irto k lá sá t n em Velence, h a n e m T v artko dél­

szláv k irá ly sá g a fenyegette. E z t a tám ad ást sik e rü lt M ag yar- o rszág n ak visszav erni, de a belső viszonyok m egrom lása, v a la ­ m in t a központi h atalo m ere jén e k lan y h u lá sa erősen éreztette h a tá s á t. A délszláv harcok és a nápo lyi házzal való küzdelm ek nem kedveztek a d a lm á t v áro so k feletti u ralo m n ak s V elence m a lm á ra h a jto ttá k a vizet. V elence term észetesen egy p illa ­ n a tr a sem feledkezett meg d a lm á cia i igényeiről s csak a m eg ­ felelő p illa n a tra v á rt, hogy a k ét veszekedő között a nevető h a rm a d ik szerepét játszhassa. A Z sigm onddal 1387-ben m eg ­ k ö tö tt b a rá tsá g i szerződés k o rán tse m g á to lta m eg V elencét a b ­ b an , hogy to v á b b ra is a d a lm á t városok m egszerzésére gondol­

jo n. A z alkalom nem sokáig v á ra to tt m ag ára. 1410-ben a köz­

tá rs a s á g 100.000 d u k á té rt m eg v á sá ro lta N ápolyi Lászlótól az egész ta rto m á n y t; s erre a jo g a la p ra tám aszkodva, m eg ta g ad ta az év i adó fizetését s a já n la to t te tt Z sigm ondnak is a d a lm á t te n g e rp a rt m egvételére. Az a já n la to t Zsigm ond nem fo g ad ta el s ú ja b b háború kezdődött a d a lm á t városok b irto k áért. Z sig ­ m ond hadvezérei, különösen a firen zei szárm azású Ozorai P ip ó , kom oly vereséget m értek a velencei hadseregre. A vereségek a r r a k én y szerítették Velencét, hogy a já n la tá t m egism ételje, m ost m á r kom olyabb feltételeket szabva. Zsigm ond a m ásodik a já n la to t sem fo g a d ta el, a h a d já r a t költség eire elzálogosított tizen h áro m szepesi várost, azo n b an erőbeli fölényét ekkor sem h aszn álta ki, sőt 1313-ban 5 évre fegy verszün etet k ö tö tt Velencével, lem ondva a d a lm á t te n g e rp a rt legnagyobb részé­

ről. A m ag y a r hadsereg ebben a h áb o rú b a n nem h a sz ­ n á lta k i az ereje és szám beli fölén ye á lta l n y ú jto tt lehetősé­

g eket s ez a szinte tervszerű n ek m ondható könnyelm űsködés a d o tt alk a lm a t a n n a k a legen d án ak k ia la k u lá sá ra , am ely sze­

r in t O zorai P ip ó t, a hadsereg fővezérét, a velencei köztársaság m egvesztegette s Zsigm ond k ir á ly á ru lá sá n a k büntetéseképen o lv aszto tt a ra n y a t ö n tete tt a z á ru ló to rk ába. A legendából term észetesen egy szó sem igaz; Ozorai P ipó m ég sok évig a k irá ly legfőbb k e g y e ltje m a ra d t.1

1 Sabellico, Giustiniani és Bonfini krónikái említik az árulás vádját; en­

nek cáfolatát és az ellenvélemények felsorolását 1. Agostino Sagredo: Nóta apolo-

T e h á t 1413-ban elveszett a d a lm á t városok legnagyobb része s csak T rau és S palato m a ra d t Zsigm ond kezén. A zonban ez a részleges u ralo m sem ta r to tt so k áig ; Velence m ost m ár az egész te n g e rp a rt m egszerzésére törek edett. Zsigm ond nem tu d o tt erélyesen fellépni az újabb velencei h ódítás ellen, a cseh ügyek m inden e re jé t lekötötték s 1420-ban M agyarország az egész te n g e rp a rto t elvesztette. 1433-ban Zsigm ond újabb ötéves feg y v erszü netet volt kén y telen kö tni Velencével, m ert IV. J e n ő pápa ezt szab ta meg k o ro názási feltételül. Zsigm ond h a lá la előtt, 1437-ben a p rág a i békében lem ondott a dalm át váro so kró l, am elyeket ezzel M ag y aro rszág véglegesen el­

vesztett.

*

A d alm át v áro so k ért folyó, több m int h árom évszázadon keresztü l ta rtó küzdelm ek h atáro zzák meg a m a g y a r tu do m á­

nyos közvélem ény n a g y részében az olasz-m agyar kereskedelm i összeköttetéseket; e z é rt kellett lefo ly ásu k a t röviden elbeszél­

nünk. N em é rth e tü n k azonban e g y e t azzal az érveléssel, am ely szerin t a d alm át városok birto k lása b izto síto tta volna az olasz­

m a g y a r kereskedelm i kapcsolatokat. Az adatok ezt nem bi­

z o n y ítjá k . L áttuk, hogy a m a g y a r k irá ly o k m ár akkor a d al­

m át v áro so k m egszerzésére törekedtek, am ikor azoknak gazda­

sági jelen tőségü k e g y á lta lá n nem volt. L á ttu k , hogy a dalm át v áro so k M agyarországon n ag y o b b a rá n y ú gazdasági tevékeny­

séget a k k o r sem fo ly ta tta k , am iko r ténylegesen M agyarország fen n h a tó ság a alá tarto zta k . Az elm o n d ottak m ellett figyelem be kell v enn ün k, hogy az olasz-m agyar kereskedelm i kapcsolatok nem R a g u sa v agy Sp alato k ik ö tőjén k eresztül fo ly tak le, h a ­ nem te lje s egészükben Z ára, illetv e Z á rá n á l is fokozottabb m ér­

tékben Zengg k ik ö tő jén át. A z t hisszük, hogy ez az érv m a g á b a n véve is elegendő an n a k b izo n y ítására, hogy az olasz­

m a g y a r kereskedelm i forgalom b izto sítása teré n a m ag y ar k irá ly o k n a k az egész d a lm á t te n g e rp a rt felett gyako ro lt fenn­

h a tó s á g a viszonylag igen kis szerepet játszott. Még a teljesen

getica intorno a Pippo Spano. Archivio Storico Italian« Tom. IV. 1843., 129—

149. 11. V. ö. Wenzel Gusztáv: Ozorai Pipó. Magyar történelmi jellemrajz Zsig­

mond király korából. Pest, 1863. 26. és 72. 1.

2

tu d a to s gazd aság p o litik át fo ly ta tó N ag y L ajosró l sem á llít­

h a tju k , hogy az olasz-m agyar kereskedelm i kapcsolatok bizto­

s ítá s a céljából tö rek ed ett a d a lm á t városok visszahódítására.

A z ő célkitűzése u ralk o d á sán a k első felében az volt, hogy a n á p o ly i terü lettel a közvetlen te n g e ri u ta t szabaddá tegye, u r a l­

k o d á sán a k m ásodik felében ped ig az, hogy M ag yarországnak a L ev an tev al való közvetlen k a p c so la tá t biztosítsa. H ogy ez a törekvése sik e rre l járt-e , nem tu d ju k biztosan. K étségtelen, h o g y a dalm át váro so k n ag yo b bm érvű fejlődése ebben a k o r­

sz ak b a n in d u lt m eg, viszont tú lz á s lenne a z t á llíta n i, hogy a lev an te-i kereskedelm et az e m líte tt k orszakban V elencétől tel­

jesen fü ggetlen ü l űzhették. Az A d riá n a m egg yö ng ült és vere­

ségeket szenvedett Velence is félelm etes ellenfél m arad t, h a kereskedelm i érdekeinek m egvédéséről volt szó.

A n nak b izon y ítására, hogy nem a d alm át városoknak a m a g y a r k irály o k á lta l való b irto k lá sa volt a m agyar-olasz g azd aság i kapcsolatok alap feltétele, legfőbb bizonyítékképen a z t a k ö rü lm ény t h o zh atju k fel, hogy ezek a kapcsolatok olyan k orszakb an is fen n álltak , sőt éppen oly an korb an in d u ltak meg, a m ik o r M agyaro rszág nak d a lm á cia i jo g h ató ság a legfeljebb névlegesnek volt m ondható: a X I I I . század tízes éveiben, s n a g y ré sz t m egszakadtak m á r ak ko r, am ikor Zsigm ond m ég a kezében ta rto tta a d alm át v áro so k at, a X IV . század utolsó év­

tizedében,

U g yanak k or azonban, a m ik o r ta g a d ju k a d alm át v á ro ­ sok b irto k lá sá t, m in t előfeltételt, e lism e rjü k azt, hogy a d alm át v á ro so k é rt folyó, úgyszólván m eg szak ítatlan küzdelem eleve m eg h a táro z ta ezeknek a kapcso lato knak k ia la k u lá sá t és fejlő­

dését. Nem gazdasági, hanem p o litik a i okokból. D alm ácia volt h á ro m évszázadon keresztül a m agyar-velencei viszony m eghatározója. A m ik o r a két á lla m között az eg yik fél n a g y ­ m é rv ű fölénye fo ly tá n a h arc szünetelt, azt tap a sz ta lju k , hogy a kapcsolatok azonnal m eg in d u ltak . H iáb a volt azonban M ag y aro rszág kezén D alm ácia, h a a központi h atalo m gyenge v o lt s nem tu d o tt erélyesen m eg to roln i m inden olyan lépést, am e ly érdekeinek m egsértésére irá n y u lt. Ily en k o r a kereske­

delm i összeköttetés gyengült.

I t t kell n ézetü nk szerint a kapcsolatok ru g ó it keresni s

ennek figyelem bevételével m eg á lla p íth a tju k , hogy a középkori m agyar-olasz kereskedelem akkor v irá g z o tt, a m ik o r a z erős központi k irá ly sá g sa k k b a n tu d ta V elencét ta r ta n i, bizto­

síta n i tu d ta az á ru fo rg a lm a t a te n g e re n és a d a lm á t váro­

sokon keresztül, fe n n ta rto tta a belső közbiztonságot s u g y an ­ akkor b izto sítan i tu d ta a M ag y aro rszág b a jö tt o lasz kereske­

dőknek, hogy követeléseiket meg is k a p já k . H a m ind ezek a fel­

tételek m egvoltak, a k apcsolatok v irá g z o tta k , h a a feltételek közül több hiányzott, teljesen m egszűntek. Ez az ok a annak, hogy b á r az olasz kereskedők M agyarországon is fontos műkö­

dést fe jte tte k ki, ezek a z összeköttetések sohasem b efolyásolták döntő m ódon a m ag y ar gazdasági éle t alak u lását, m in t pl. A ng­

liáét v a g y F ra n cia o rsz á g ét.

Ily módon az ism e rte te tt feltéte le k figyelem bevételével és az a d a to k ism eretében a z olasz-m agyar kereskedelm i kapcso­

latok X I I I . és X IV . század i tö rté n eté t a következőképpen fog­

la lh a tju k össze: a ren dszeres összeköttetések a X I I I . század tizes éveiben in d u ln a k m eg s egészen a ta tá rjá rá s ig emelkedő irá n y z a to t m u tatnak. A ta tá r já r á s s az ország elpu sztítása szétszak ítja őket s a X I I I . század m ásodik felében csak csekély nyom ukat ta lá lju k . A X IV . század e le jén K ároly R óbert u ra lm á n a k m eg szilárd u lása u tá n látunk ú ja b b kísérle­

tet a kapcsolatok felvételére, de a velencei h á b o rú és K ároly R óbert cseh-lengyel elfo g laltság a nem engedi meg azoknak erő­

teljesebb k iala k u lá sá t. A kapcsolatok fénykora N a g y L ajo s u ra l­

kodásával, illetve a G énu áv al k ö tö tt p o litik ai szövetséggel, v a­

lam int a náp o lyi h a d já ra to k k a l kezdődik s c sú csp o n tjá t Velence végleges veresége id ejé n és N agy L a jo s h alálakor é ri el. Am i­

kor a belső biztonság m egrom lott, a d a lm á t városok elvesztek, s az ism ételt háborúk erősen m eg ro n to tták a m agyar-velencei viszonyt, végül m időn Zsigmond fokozottan Cseh- és Német­

ország felé orientálódott, s az olaszok 1325 u tán kegyvesztettek lettek a m a g y a r u d v a rb a n , a rendszeres kapcsolatok úgyszólván teljesen m egsem m isültek s csak később, H un yad i M á ty á s uralm a a la tt, az olasz p olitik ai orientáció ú jrafelv ételév el éledtek fel.

A m agyar-olasz gazdasági összeköttetés g y ö k e ré t teh át m indig M agyarország és Velence viszonyában, illetv e a két állam erőinek eg yen súly áb an kell k eresnünk. Ilyen szem pontból

2’

teljesen igaza v a n F rie d m a n n ak , a k i M ag y aro rszág o t a „ H in te r­

lä n d e r des V enezianischen G ebietes“ közé sz ám ítja.1 N em m in th a Velence v a la h a is nagyobb kereskedelm i tevékenységet f e jte tt volna k i M ag yarországon. Ehhez n e m is fűzte k ü lö ­ nösebb érdeke. A velencei kereskedők m űködési köre és tevékenységük f a j t á j a is k iz á rta ezt. A M ag y aro rszág b a jövő olasz kereskedők zöm e nem velencei, hanem fire n ze i volt. A zon­

b a n Velence m in d ig igyekezett ezeknek a kereskedőknek m űkö­

dését ellenőrizni s a r r a tö rekedett, hogy a h aszo n legnagyobb részét m aga fölözze le. A m ikor h a ta lm a te ljé b e n volt, v a g y a m ik o r a m a g y a r k irá ly ereje h a n y a tlo tt, s ik e r ü lt is ez neki.

Velence a p o litik a i ellentéteket gazdasági té r r e is átvitte. E z m ag y a ráz z a m eg legjobban, hogy a m agyar-olasz kereskedelem nem á ll a rá n y b a n a k u ltu rá lis és politikai kapcsolatokkal, és azo knál jóval csekélyebb jelentőségű.

*

Igen ta n u lsá g o s lehet szám u n kra, ha fu tó p illan tá st ve­

tü n k a lengyel-olasz kereskedelm i k ap cso lato k ra s az olasz kereskedők len g yelo rszági m ű kö d ésére;2 hiszen közism ert tény, hogy az olasz k u ltú r a elsősorban m ag y ar közvetítéssel ke­

r ü lt el L engyelo rszág ba s ezért feltételezhetnénk, hogy a k eres­

kedelm i összeköttetések terén is v o lt bizonyos közvetítő szerepe M agyarország n ak, m in t olyan terü letn ek , a m e ly Lengyel- és O laszország között te rü l el. E föltevéssel ellen tétb en azt kell tap asztaln u n k , h o g y a lengyel-olasz kereskedelm i összekötteté­

sek a m agyar-olasz kapcsolatoktól teljesen fü g g etlen ek voltak.

A lengyel-olasz kereskedelm i forgalom később in d u lt m eg, m in t a m agy ar-o lasz. A X I I I . század b an Lengyel- országb an csak ig en csekély n y o m át ta lá lju k olaszoknak s ek-

1 Friedmann: Der mittelalterliche Welthandel von Florenz in seiner geographischen Ausdehnung. (Abhandlungen der k. k. geographischen Gesell­

schaft in Wien. Band X. Nr. 1. Wien, 1912.) 57. 1.

2 Az olasz-lengyel kapcsolatokra vonatkozóan 1.: Armando Sapori:

G l’Italiani in Polonia nel medioevo. Arch. Stor. It. Ser. VII. vol. III. 1925. 125—

155.11. (Ptasnik: Kultúra wloska wicków srednich w Polsce. Varsó, 1922. c. mű­

vének olasz kivonata), valamint J. Dabrowski: I rapporti fra l ’Ita lia e la Polonia durante il Medio Evő (Le relazioni fra l’Italia e la Polonia dell’etá romana ai tempi noetri. Roma, 1926. Istituto per l’Europa orientale, 35— 58. 11.).

kor is igen nehéz m egkü lö nb ö ztetn i egym ástól fra n c iá k a t, b el­

g á k a t és olaszokat, m e rt m in d n y á ja n G allicus, R om anus és vallon néven szerepelnek. E lő ször a g é n u a ia k jelentek m eg L engyelországban a X IV . század elején, ak k o r, m időn a tö rö k veszedelem m ia tt m eg szű nt a közvetlen te n g e ri forgalom Gé- n u a és a fek e tete n g e ri g én u ai kolóniák között. L engyel- ország ebben a k o rb a n n y e rt az olasz kereskedők szám ára n a ­ gyobb jelentőséget, m e rt a te n g e ri ú t le z á rá sa u tá n csak k ét útlehetőség m a ra d t: az egyik a F ek ete-ten gertől F la n d riá b a ve­

zetett s végig szárazfö ld i ú t v o lt; F la n d riá b a n az á ru k a t h a jó ra ra k tá k s innét sz á llíto ttá k G énuába. A m á sik útlehetőség az volt, hogy a F ek ete-ten g ertő l K rak k ó b a m entek s in n é t osztrák terü leten Velencébe, m a jd ugyan csak szárazföldi úton Génuába. Az A u s z triá n keresztül vezető ú t Bécs, Sem m ering, Leoben, Villach, P o rto g ru a ro , T rev iso volt. E z t az ú ta t N ag y K ázm ér és IV. R u d o lf szerződése n y ito tta m eg. M ikor az ezen az útvon alon v aló közlekedés az osztrákok á lta l tám asztott n e­

hézségek m ia tt m egszűnt, a L engyelország és I tá l ia közötti for­

galom kénytelen v o lt ú j ú tv o n a lra átterelőd ni. Az új ú tv o n al N ü rn b erg , A u g sb u rg , In n sb ru ck , Capodiponte, T reviso lett.

A z olasz kereskedők lengyelországi m űködésének legfőbb p á rto ló ja N agy K á z m é r volt, a k i m inden eszközzel igyekezett elősegíteni az olasz tőkének L engyelországba á ra m lá s á t s íg y p ró b á lta a ném et tőkének és p o litik a i befo ly ásn ak érvényesülé­

sét m egakadályozni. Főképpen az ő terv szerű működése n y i­

to tta m eg L engyelországot a velencei, m ilánói és firenzei k eres­

kedők szám ára, a k ik az ő u ralk o d á sán a k k o rá b a n igen n a g y szám ai jö ttek L engyelországba. K ázm ér az olasz összeköttetések érdekében igy ek ezett a rövidebb, szárazföldi u t a t is bizto sítani az olasz kereskedők szám ára; e z ért kereste a p o litik ai kapcso­

lato t Velencével s p ró b ált m egegyezni az o sz trá k hercegekkel.

M űködésének ez a része azonban kevésbbé v o lt sikeres s a szá­

razföldi ú t a F la n d riá n k eresztül vezető ú t m e lle tt m indig csak m áso d ran gú fontosságú volt. A p á p a i tizedek sz állításá v a l m eg ­ bízott ban k áro k is m in d ig a fla n d ria i úton közlekedtek.

N agy K á z m ér m inden erejév el ig y ek ezett biztosítani a L engyelország és a F ekete-teng er között vezető u tat. L em berg, G alícia és L cdo m eria elfo g lalása ezt a célt szolgálta. Az ő te-

vékenysége fo ly tán a la k u l k i az úgynevezett „ s tra d a ta r ta r a “, a ta tá r-ú t, am ely K özép-E urópa legfontosabb kereskedelm i ú t­

v o n aláv á lett. Ez k ö tö tte össze E u ró p á t Lengyelországon ke­

resztül C affával, a legfontosabb közelkeleti olasz kolóniával, v a la m in t a D nyeszter és a D u n a to rk o la tá v a l. Az ú t Lem bergen és K ra k k ó n keresztü l h a la d t át, jelentőséget adva en nek a két városnak.

A s tra d a ta r ta r a -n keresztül lebonyolódó fo rg alo m igen sok olasz kereskedőt c sáb íto tt a L engyelországban v a ló ideig­

lenes v a g y végleges letelepedésre. Az olaszok elsősorban a só­

b án y ászat bérletében lá tn a k n ag y lehetőségeket. A Lengyel- országban m űködő olasz tőkések közül a legkiem elkedőbb je­

lentőségű F a ttin a n ti G ottfred volt, ak i N agy K ázm ér, Nagy Lajos és Jag elló U lászló u ralk o d á sán a k idejében b é re lte a só­

b á n y á k at. Címe: S u p p a riu s salis g eneralis Bochniae et Vielicae volt; b ányabérlői m űködése m ellett igen fontos b a n k á ri szere­

pet játsz o tt, s n ag y kölcsönöket ad ott az u d v a rn a k is. Rokona, P e x a Ja k a b , először szin tén a sóbányák bérletének a d m in isz trá ­ ciójában dolgozik, de később „n ó táriu s aule re g a lis “ lesz.

L engyelországban is m e g ta lá lju k azt a, később M agyarországon is felbukkanó kereskedőtípust, am ely a kereskedelm i m űködést az állam i szo lg álattal cserélte fel.

M agyarországhoz hasonlóan L engyelországban is olasz- országi bank h ázak foglalkoznak a beszedett egyházi tizedeknek a p áp ai székhelyre szállításáv al. Ezek a bankházak n agyrészt azonosak a M ag y aro rszág o n m űködőkkel, de m íg a m agyar- országi m eghízottak a d a lm á t városokon és Velencén keresztül ju tta ttá k el a rá ju k b ízo tt összegeket Róm ába, ille tv e Avi- gnonba, a lengyelországi m egbízottak m in d ig a f la n d ria i u ta t választották. A X IV . században Lengyelországban m űködő pá­

p ai b a n k áro k a következők voltak: 1301—1309: a firen zei Spini, B enedetti, Cerchi és B á rd i bankházak és a pistoiai C hiarenti- bank. 1325—1334: a firen zei B á rd ia k és A ccaiuoli-ak és a savo- n a i G iovanni de C arm ignano. 1334—1342: a firenzei A ccaiuoli- ak, 1342—1360: az a s tii M alabagli-ak, 1360—1378: a firen zei Al­

bertiek , s 1378 u tá n a lu cc a i T urchi és Moriconi, a bolognai G uidotti b an k h ázak s m in d ig erősebb m értékben a firenzei M edici-bankház.

A tizedszedők m ag y a ro rsz á g i és lengyelo rszági m űködése között azonban a la p v e tő különbség van. M íg M agyarországon a tizedszedő b a n k h á z a k és azok tisztviselői m eglehetősen izolált tevékenységet f o ly ta tta k s csak ig en ritk á n v a n ad a tu n k a rró l, hogy eredeti fe la d atu k o n k ív ü l gazdasági vállalkozások ba is kezdtek volna, L engyelországban, különösen a bankházak a lk a lm a z o ttja i igyekeztek belekapcsolódni a len g y e l gazdasági életbe, s a já t sz á m lá ju k ra is v állalkozásokba kezdtek s az o tt n a g y sik ert e lé rt olasz üzletem bereknek legnagyobb része, m in t v alam ely ik tiz e d á tu ta lá ssa l m egbízott olasz bankház a l­

k a lm a zo ttja kezdte p á ly a fu tá sá t.

M in t e m líte ttü k , az olasz-lengyel g a z d asá g i kapcsolatok későbben kezdődtek m eg, m in t a m agyar-olaszok és szoros össze­

függésben v o lta k a feketetengeri olasz k o ló n iák fejlődésével.

A kapcsolatok m egszakadása sem egyidőben következett be.

Csak a XV. század közepén, a m ik o r a tö rö k p u sztításai m eg­

sem m isítik a fek eteten g eri olasz kolóniákat s ezzel m egszűnik L eng y elo rszág n ak m in t ú tv o n a ln a k fontossága, kezdtek n a ­ gyobb m értékben h a n y a tlan i a lengyel-olasz gazdasági össze­

köttetések. B etetőzte azonban a szakadást J a g e lló Ulászló, a k i­

nek egyházellenes p o litik á ja lehetetlenné te tte a pápa részére tö rté n ő tizedszedést. A kapcsolatok végső m egszak ad ását azon­

ban nem csekély m értékben m a g y a rá z h a tju k a X V . században ú jjá é le d ő ném et kereskedelm i szellem m el is, hiszen a ném et ke­

reskedők feltétle n ü l ki tu d tá k használni fö ld ra jz i előnyüket az olaszokkal szem ben.

A lengyel-olasz gazdasági kapcsolatok vizsgálatából azt lá tju k , hogy ezek kevésbbé v o ltak kitéve a politikai v i­

szonyok in g adozásán ak s e zért sokkal o rg an ik u sak b an fe j­

lődhettek, m in t a m agyar-olasz összeköttetések. Ennek köszön­

hető, hogy az I tá liá tó l jóval tá v o la b b ra fekvő L engyelország­

ban, am ely a m e lle tt jóval szegényebb volt term észeti kincsek­

ben is m in t M agyaro rszág , az olasz kereskedők ará n y lag fon­

tosabb m űködést tu d ta k k ife jte n i.

X I. és X I I . századi g azd aság tö rténetünket m in t a z elzár­

kózás k o rá t szokás jellem ezni. A nnak ellenére, hogy a m ag y a r­

ság a rá n y la g h a m a r felv ette a n y u g a ti-la tin m ű v eltség külső fo rm áit, gazdaság ilag csak lassan illeszkedett bele a n y u g a ti kö­

zösségbe. B á r m eg n y ito tta h a tá ra it bevándorló lo v ag o k és új eszmék előtt, a X I. és X I I . századból semmiféle a d a tta l nem rendelkezünk, am ely azt b izonyítaná, ho g y a m a g y a rs á g a n yu ­ g a t bárm ely ik o rszágáv al kereskedelm i összeköttetésben állott volna. Sőt, ezen túlm enően, nem csu pán a kapcsolatok rend­

szeressége nem b izo ny íth ató , de alkalom szerű összeköttetések n y o m át is csak a legnagyobb nehézségekkel, sokszor csak kö­

vetkeztető e ljá rá s ú tjá n lelh e tjü k fel.

Tudom ányos iro d a lm u n k á lta lá b a n az a k k o ri m agyar g azd asági élet alapvető sa já tsá g a ib a n és k irá ly a in k tervszerű ténykedésében ta lá lja m eg gazdasági elszigetelődésünk okát.

H iszen a belső forgalom köre is egészen kicsiny v olt, csak egyes, egym áshoz közel fekvő telepek fo ly ta tta k á ru - és term ék- kicserélést. Nem csoda, h a a külföldi kapcsolatok szokatlanok s m in t ilyenek, nehézségekbe ütközők vo ltak. A te rv sz e rű elzár­

kózást á lta lá b a n Szent L ászló II. törvénykönyvének különböző cikkeivel szokás jellem ezni. Szent László a jelek sz e rin t valóban igen m egnehezítette és form aságokhoz k ö tötte a k ü lfö ld i keres­

kedők m ag y aro rszág i tartó zk o d ását, hiszen a kereskedőnek a g y ep ü isp án em berével e g y ü tt kellett a k irá ly i u d v a rb a n jelen t­

keznie s a k irá ly szab ta meg, m elyek azok a cikkek, ame­

ly eket M agyarországon v á sá ro lh a t.1 S zin te felm erülhet bennünk a gondolat, hogy az idegen kereskedőknek M a g y aro rsz á g ra ér-

1 Szent László II. tk. 18.

kezése ritk a sá g szám ba m ent s az akkori h írsz o lg á la ti viszonyok m ellett a k irá ly t nem utolsó so rb a n a k ív án c sisá g ösztönözte, ho g y ily en rendelkezést hozzon. Szent László egyébként te lje se n m e g tilto tta a ló n ak és a sz arv a sm a rh án a k az országhói v a ló k i­

v itelét, am ely rendelkezés — h a ug yan m e g ta rto ttá k — ú g y ­ szólván leh etetlenn é te tte a külországokkal v a ló fo rgalm at, h i ­ szen m ás k iv ite li cikkü n k ebben a korban n em igen leh etett.

Az e k o rra l foglalkozó k u ta tó k m eg á lla p ítják , hogy n em c su p án a m a g y a r k irá ly o k törvényeinkből kivehető e lz á r­

kózásának volt köszönhető, h o g y a külföldi kereskedők ig en k is szám ban k eresték fel M agyarországot, han em a hazai ig én y e k igen alacsony v o ltá n a k is. X I . és X II. század i kereskedelm i-, pénz- és term elési viszonyaink nem g y a k o ro lh a tta k a k ü lfö ld i kereskedőkre nagyobb v o n z ó e rő t.1 A forg alom köre igen cse­

kélynek, g y a k o rla tila g sem m inek vehető.

A m a g y a r tu dom ányosság te h á t elsősorban M agyarország elzárkózásában és a m ag y a ro rsz á g i g azd aság i viszonyokban l á t j a a külkereskedelm i fo rg alo m h ián y át. A külföldi irodalom u g y a n a k k o r a z t a z állásp o n tot v a llja , hogy főleg a közbiztonság h iá n y a ta r to tta vissza a k ü lfö ld i kereskedőket attól, h o g y M ag y aro rszág on m űködjenek, illetve M agyarországon k eresz­

tü l átm enőkereskedelm et foly tassanak . H e y d sz erin t legfeljeb b Szent Is tv á n k o rá n a k és a X I . század első felének közbizton­

sá g i viszonyai v o ltak a lk a lm a sa k a rra , h o g y M ag y aro rszág m in t az átm enő kereskedelem ú tv o n ala szám ításb a jöhessen s m ereven ta g a d ja , hogy a D u n á n keresztül a ném et kereskedők levante-i á ru k a t hoztak voln a k eletről.2

P leidell is tag a d ja, h o g y M ag y aro rszág a n y u g a tta l az e m líte tt két században rend szeres gazdasági kapcsolatban á llt voln a s csupán bizonyos kezdetleges jelle g ű külkereskedelem létezését tételezi fel. Ez a kereskedelem K a p u v á ro n és Pozso­

nyo n k eresztül bonyolódott le. 3 A rra vonatkozóan, hogy a k é ­ sőbb használt d alm áciai ú tv o n alo n kereskedelm i forgalom le tt

1 Domanovszky: Die Vergangenheit der ungarischen Donau-Handelsschiff­

fahrt. Ungarische Jahrbücher 1922. 161— 187. 11.

2 Gilhelm Heyd: Geschichte des Levantehandels im Mittelalter. S tu ttgart 1879. 1. 93—95 11.

3 Pleidell i. m. 7. 1.