Sí 070
181070
TÖRÖK-TATÁR-KURUC VILÁG NYUGATM AGYARORSZÁGON
ÉS BÉCS OSTROMA.
52 KÉPPEL, EREDETI EGYKORÚ METSZETEK ÉS RAJZOK UTÁN.
SZERKESZTI ÉS KIADJA:
G A N T N E R A N T A L .
SOPRON.
GOLDSCHMIED SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJA, VÁRKERÜLET
121.
TÖRÖK-TATÁR-KURUC VILÁG NYUGATM AGYARORSZÁGON
ÉS BÉCS OSTROMA.
SZERKESZTI ÉS KIADJA:
G A N T N E R A N T A L .
Goldschmied Sándor Nyomda Sopron, Várkerület 121.
I. LIPÓT
magyar király és római-német császár, szül. 1640. jún. 9-én. Megh. Bécsben 1705.
máj. 5-én. Hosszú és viszontagságos ural
kodása alatt többször megfordult Sop
ronban. így 1681. máj. 22-ike és dec.
30-ika közti időben az itt tartott ország
gyűlés és koronázási ünnepély alkalmával három ízben is hosszabb ideig városunk
ban tartózkodott. Első idejövetele a király
néval 1681. máj. 22-én történt, útjok Bécsújhelyen át a határt képező Lajta folyóig vezetett, hol a magyar országos küldöttség már várta őket s Balogh M ik
lós püspök üdvözölte a királyi párt. Onnét Nagymartonon és Somfalván át érkeztek a soproni határba. Az itteni virágos (un
terwiesen) réteken volt a fényes fogad
tatás. Az összes főrendek díszben és káprázatos ragyogó pompával vonultak ki a királyi pár elé. A réteken gyönyörű pompás sátrak voltak felállítva, melyek körül a diszsereg vitézei forgolódtak.
Közepén egy nagyobb elkerített és via
szos vászonnal bevont díszsátor ő felsé
geik számára volt fenntartva. Itt várták zene, trombita és dobszó mellett a királyt és kíséretét. Délután 3 óra tájban a király és királyné egy csinos zöld szinü hin
tóbán megérkezett s leszállva egyenesen a díszsátorba mentek. Itt Széchenyi György kalocsai érsek üdvözölte a királyi párt.
Szép festői jelenetek játszódtak le ekkor a soproni mezőn. Drágaköves, aranyos ruháikban a délceg nemes magyar ifjak ősi fegyverzettel, történelmi nevezetes
ségű zászlók alatt ott lovagoltak el mind a királyi pár előtt. S mikor az utolsó
csapat is elvonult, a király is kiséretérel lóra ült s a főurak között lovagolt a város felé. Utána 6 fakó ló által vont narancsszínű hintón ült a királyné udvarhölgyeitől és lovagjaitól körülvéve. Legvégül jött a lovas és gyalogos katonaság, mintegy 2.000 magyar és 3.000 német. Már este 9 óra volt, mire a király a Szélmalom-kapu (mai Bécsi-kapu) elé ért. Itt a polgármester fogadja ő fölségét a városi tanácscsal. Az útvo
nalon az egész polgárság fegyverben állott sorfalat, s a város bástyáiról az ágyúk és mozsarak dörögtek. A bevonulás a Szélmalom-kaputól a piacon át a HátSó-kapuhoz (mai Müller P. utca) haladt s a Szent György-utcán át vonult a Eerenc-rendüek (mai Bencés-rendház) elé, hol a király Nätl Lipót házában (a későbbi időben Viczay-gróf háza volt) vett szállást, az udvari személyzet pedig a szomszédos Ainfaltház (a vár
megyeház helyén állott), Esterházy és egyéb házakban volt elszállásolva. A királyt első útja a bevonulás estéjén a Ferenciek templomába vitte, (a mai Bencés templom), hogy szerencsés megérkezéseér Istennek hálát adjon, s csak azután tért szállására. Negyed
napjára reá volt Pünkösd ünnepe, amikor is a Szent Mihály templomba kocsizott a nagy ünnepi misére. Itt a saját udvari papja prédikált és misézett a zsúfolásig meg
telt templomban. Úrnapján s azt követő vasárnapon a királynéval együtt részt vett az úrnapi körmenetben. Jún. 3-án Rákosra kocsizott ki Széchenyi püspökhöz és a Fertőt nézte meg, jún. 4-én Bánfaivára hajtatott és a Pálos-rendieket látogatta meg, jún. 10-én Kereszturon Esterházy nádornak volt a vendége. Másodszor aug. 18-án jött ismét a királyi pár Sopronba, de most Kismartont ejtették útjokba és a nádor kismartoni vár
kastélyában ebédeltek, ahol ágyúszóval és nagy hódolattal fogadták őket. Szept. 8-án Kisasszony napján Bánfaivára kocsizott ki a király a Pálosok templomába vecsernyére.
Másnap a Tiefenweg nevű dűlőben (a Bástya-utcából indul ki az úgynevezett Mélyuti
szőlők) vadászott foglyokra s az egyik szőlőpásztornak, aki szép érett szőlőfürtöket vitt elébe, egy aranyat adott. Majd pedig a tégla vető körül (Ziegl Stadtl) (a mai városi faraktár melletti rétek) vadászott madarakra hurokkal és Nötting gróf udvari fővadász az itt segédkező polgárok jutalmazására 50 darab aranyat adott át Taschner János soproni polgárnak. (Item Ihn disen 1681 Jahr, den 22 May. haben Ihro Kay.
Undt König. May. seynen ein Zug gehalten alhier mith seiner Gemahlin, auff den Landt Tag. Da er von der Neustath her, auff Mattersdorff ist geraist. dort hat er das Mit Tagmall gehalten, hernach von Mattersdorff weck auf Schadendarff. von Schadden- darf ist er durchher auff die Unterwiessen geraist. darselben ist er und seyne Gemahlin von den Ung. Graffen auff das Schönste Empfangen und einer begleitet Worten, bey den Wündt mühll Thor, da der herr Bürgermeister, mit den Rath herrn hat auff gewarth und die Schliessl der Stath wollen über geben. Ihro. May. haben ess ihnen aber gelassen, und gesagt sye solten Förnern gute w irth verbleiben, die Burgerschafft hat alle mit Ihren Unter und ober gewehr auffgewarth. Der Ein Zug ist ganz bey der nacht bei Latem und wind Lichtern geschehen, bey den Wündtmühll Thor herein über den Platz. Hin ab gegen den Hindern Thor zu und bey denselben Thor hinein, und Ihn der Georgen Gassen her fier zu den Kloster (ma Bencés székház) hin Ihn des hr.
Leopold Nätl seyn hauss (ma Ferenc József-tér 4. számú Schwarz-féle ház). Ihn were- ten Ein Zug seyn die Stuck und Doppelhacken (ágyúk és mozsarak) wacker umb und umb Löss geschossen Worten, auff der basteinen und Zwingern. — Item Ihn Freytag haben Ihr. May. darauff geruhet, aber Ihn Sambstag haben die Ung. Stendte schon Audienz gehabth. Ihn pfingst Sontag. seyn Ihr May. Vor mith Tag ihn die Michaels Kirchen gefahren, da seyn hoff prediger hat geprediget. Ihm Fronleichnachs Tag. Un den Sontag hernach seyn Ihro. May. In der Einwendtigen Stath Ihn Umbgang gangen.
Item den 3 ten Juny seyn Ihr. May. zu den Pischoff auff Kroissbach zu gast geraist, alda den See beschauet. — Item den 4 ten Juny seyn Ihr. May. auff Wandarff gefahren, dass Kloster zu beschauen. — Item den 10 Juny seyn Ihr. May. auff Creuz gefahren Ihm Gschloss Da Graff Paul Esterhazy, Ihr. May. Gastierth hat. — Item den 13 juny dises 1681 Jahr. Ist Graff Paul Esterhazy zum Balletinus Erwöhlt Worten. — Item den 17 Juny seyn Ihr. Kay. May. Mit seiner Gemahlin von hier weck geraist. Nach der Neustath zue, bey den Neustifft Thor hinauss. Unter dessen aber seyne hohen Münister Theils hier gelassen, die den Landt Tag haben miessen bey wohnen. — Item den 18 Augusty dises 81 Jahr seyn Ihr. Kay. und König May. mit seiner Gemahlen, widerumben hie her kommen auff den Land Tag. Und seyne Raiss von der Neustath hergenomen, auff Eyssenstath zu, zu den Palletinumb, und von Gschloss Mith Stuck- lössung, auff dass Stathlichste Empfangen, und hernachmall dass Mith Tagmal bey Ihm Ihn das Gschloss gehalten, und erst auff den Abendt alhier eingezogen. — Item am Tage Marya Geburth seyn Ihr. Kay. May. mith seyner Gemahlin zu Fesper auff Wan
dorf ihns Kloster gefahren. Den andern Tag ihn Tieffenwög ist er Rebhiener Jagen geriten da Ihm der Tieffenwäger hieter ein bahr schöne reiffe weynbeer hat zue getra
gen hat er Ihm dar fir einen Ducaten geben. — Item den 9 September Ist Ihr. May.
auff Ebersdarff ihn die Jagt gefahren, und zween Tag aussgebliben, und widerumben zu ruckh kommen. Und hernach alhier etliche Abendt Ihns Lörchen gejagt gefahren, gegen den Ziegl Stadl. Da die Garn auff den Langäckern seyn aufgericht worden. Und alle Tag von den Feld hieter etlichen Burgern ist eingesagt worden, dass sie haben miessen mitgehen, ihn solches gejagt. Worüber der Kay. Oberst Jägermäister. hr. Graff von Nötting. In Namben Ihr. May. auff der Burger Ihr bitten, so sie haben bey den Lörchen gejagt Lassen brauchen 50 Ducaten ihn Specy vor Ihre bemichung hat her geben. Welche Hanns Taschner hath ein genomben und empfangen, und sich ihn namen aller burger gegen den Oberst Jägermäister gar schön bedanckth. — Tschány János, soproni polgár krónikájából).
Történelmi jegyzetek egykorú krónikások adatai nyomán az 1683. évi török-tatár-kuruc világból, különös tekintettel a Sopron és Bécs körül
történt eseményekre.
K i a m últ irá n t érzéketlen, szebb jövőre érdemetlen.
Amint a tavasz 1683-ban kinyílt: bizonyossá lett a háború. Június első napjaiban villámgyorsan hire futott, hogy a török több mint 200.000 emberrel már közeledik az ország felé, de egyúttal nyugat felől is sereg sereg után érkezett Magyarországba. Lipót császár-király sógora Lotharingiai Károly fővezér 32 ezernyi haddal szállt Pozsony vidékén táborba; a Vágnál, a Rábánál, a Muránál más 28 ezer főnyi sereg őrködött szétosztva. Maga Lipót császár
király is táborba szállott és nagy katonai szemlét tartott a főseregnél, amely ezután fölkerekedett s Érsekújvár, majd pedig Esztergom alá szállott, hogy e két várost vissza
foglalja. Mind e dolgok nagy lelkesedésbe ejtették a nyu
gati vármegyék magyarjait és nyakra-főre siettek a zászlók alá: harcolni a királyért és a hazáért. Hanem e lelkesítő, biztató kezdet hamarosan váratlan fordulóra jutott. Ugyanis Kara Musztafa közeledtének hírére Bécsben még azt hitték, hogy Győr vagy Komárom várát fogja megtámadni, minek ellensúlyozásául Lipót császár-király Érsekújvár megvé
telére utasította Lotharingiai Károly herceget. De csak
hamar megváltoztatta hadi tervét és a csász. királyi főhad
sereg hirtelen Ausztria határaira vonult vissza anélkül, hogy akár Érsekújvárban, akár Esztergomban valami kárt tett volna. A Vágnál, a Rábánál, a Muránál álló seregek is mind az osztrák tartományok széleire húzódtak és vé
delem nélkül hagyták az egész nyugatmagyarországi végeket.
Ez a fordulat aztán sorsára bízta Sopron és vidéke lakóit is, mert így védtelenül kiszolgáltatott mindenkit a töröknek, a tatárnak, a kurucnak s aki csak tehette, pénzen vásárolt oltalmat az ellenségtől, mely föl nem tartóztatva senkitől, rohamosan árasztotta el ezt az országrészt.
1683-ban IV. Mohamed volt a törökök szultánja, ki csak háremének és a vadászat örömeinek élt. Fenn akarta ugyan abban az időben a békét tartani, de a különböző
4
magyarországi hírek hatása alatt mindinkább a harcias Kara Musztafa nagyvezér befolyása alá került, ki megindí
totta a hadi készülődéseket, még Konstantinápolyban meg
állapította haditervét s céljául Bécs megvívását tűzte ki.
E tervhez annyira ragaszkodott, hogy Thökölynek, aki jun.
10-én tisztelgett nála, azt az utasítást adta, hogy míg a török fősereg a Duna jobb partján halad, Ő a kurucaival a Duna balpartját szállja meg.
Március 30-án a nagyvezér roppant seregével és nagymennyiségű hadiszerrel, számtalan ágyúval és élelmi
szerrel felszerelt táborával Drinápolyból kiindult és útját Magyarország felé. irányítva, június 10-én az eszéki kuruc- táborban találjuk. Innét folytatva útját, júlips 5-én már Győr alatt állt s a várat, hova Apafyt az erdélyi hadakkal rendelte, ostromzár alá vette, a török fősereggel azonban másnap tovább indult Bécsnek.
Még mielőtt Kara Musztafa hadával Győrbe érkezett, a tatárok már három nappal előbb júl. 2-án Szt. Gotthárd és Körmend között átkeltek az őrizetlen Rábán s villám- gyorsasággal bekalandozták az előttük megnyílt területet.
Ekkora már a Sopron és vidékéről való gazdasági mun
kások, kik ilyenkor minden évben kaszálásra, aratásra és cséplésre a rábaközi uradalmakba és falvakba szegődtek el, onnét ismét hazaérkeztek, s meghozták az ellenség közeledtének hírét. Kapuvárnál azonban megakadályozták a rabló és pusztító tatárokat az átkelésben. Ezek erre a Hanságon keresztül törtek utat és Mosony megyébe vonultak, így ért az első tatársereg júl. 7-én Bruckig. Itt a tatár
csorda megoszlott; egyik része átkelt a Lajtán és Petro- nellnél elébe vágott a hátráló császáriaknak s merészsé
gükkel még ezek tapasztalt fővezérét, Lotharingiai Károlyt is rövid időre olyan zavarba hozta, hogy ez az ütközetet és vele Bécs városát már-már elvesztve látta. A harctérről érkezett első hír Bécset olyan rémületes rettegésbe ejtette, hogy még aznap vagy 60.000 ember elhagyta a császár- várost. (Egy bécsi krónika szerint. . . „als die Roten des Herzogs von Lothringen mit der Meldung in die Stadt kamen, war sie schon zur Tataren nachricht aufgebauscht worden. Infolgedessen gab es in Wien eine Panik, die ihresgleichen suchte. Flüchteten die Wiener aus der Stadt, so drängte dafür aus den Vorstädten und Vororten alles in wilder Hast in sie hinein. Denn, wie ein Augenzeuge berichtet: das Feuer und Schwefel röche man schon und sähe den grossen D am pf am H im m el vorm Burgthor.
Als Kaiser Leopold L, der zunächst nach Krems, dann nach Linz und endlich nach Passau zog, abgereist war,
Egykorú rézmetszet.
ELEONÓRA MAGDOLNA
I. Lipót, magy. király és római-német császár neje szül. 1655. Mint magyar királynét Sopronba koronázták meg a mai Bencés templomban 1681. dec. 9-én.
A koronázást fényes segédlettel Szelep- csényi prímás végezte. A koronázás ideje alatt a város kapuk zárva voltak s a főtér (ma Ferenc József tér) muskatérosokkal volt megrakva, akik díszlövésre három
szor sütötték el fegyvereiket. S a városi bástyákról is az ágyúk és mozsarak dörögtek. A díszes és ünnepies szertartást, melyen a nádor és neje továbbá sok magyar főrangú hölgy és nemes is részt- vett, egy pazar ünnepi díszebéd követett a városház termében és az úgynevezett zöld házban (a mai Müller P. utca 2 sz.
ház.) Ez utóbbi helyen krónikásunk szerint most a városok képviselői ebédeltek. A gazdag vendégségeken a felszolgálásnál 150 fiatal csinos polgár leány és ifjú polgár segédkezett. — Férje halála után fia I. József került a trónra, de helyette az örökös tartományokban ő kormányzott.
Sőt állítólag ő írta alá 1711. máj. 1-én a szatmári békekötést is I. József helyett, ki már akkor himlőben meghalt, hanem
az udvar a király halálát eltitkolta. Meghalt 1720. jún. 14-én Bécsben. (Item ist ihn disen 1681 Jahr den 9 December die Crönung geschehen, da Unsers aller gnedtigsten Kay. Königs, und herrn Leopoltus seyne 3 Ehegemallin eine Entsprossene auss den hoch fürstlichen haus Neuburg, ist gekrönt worden, Ihn Kloster, ihn der Stadt. Da die Thore Unter dessen seyn verschlossen gewest. Und heraussen auff den Platz, Vor den seyn Thoren über all zwo companie Reiter mit auff gebasten gewöhr gestanden biss die Crönung vorüber ist gewest. Und der Einwendige Platz bey den Kloster ist Voller Muschkatirer gestanden, welche 3 mal haben Salvy geben, und auch zu gleich die Stuck und Dopbel Hacken auff den Pasteynen und Zwinger her umb, 3 mal Lassen loss schiessen. Und nach verrichter solcher Crönung, hat Ihr. May. so wohl Graffen alss Ung. Stendte die so allhier versammlet seyn gewest auff den Land Tag. Lassen auff herlichste Tracktiren zu solchen Speissen auff Tragen, und auffwarten hat dass kay.
Contelor, und der Ung. Kammer einnember begerth 150 Junge Burger und Burgers Kinder, und andere hübsche Junge Bürgers Töchter. Da hat man alle Zeith 10 und 10 zusammen gesteh, und dieselbigen einen Stäbeimeister übergeben. Der hat dan alle Zeit einem gewissen Tisch mit Ihnen Bedient, und auff gewarth. Die Ung. Stendte, und wie auch die Geistlichen, welche auff den Land Tag hier seyn gewest, haben ihn den Rathaus gessen, welches man dass mal pfleget dass Land haus zu nennen. Die abgesandten von den Städthen haben bey den Hindern Thor, Ihn Artnerischen hauss gessen, welches dasmal man dass griene stiebl nennet, weyln die Graffen in selben seyn worthan gesessen. Bei Ihrer. Kay. May. und seyner Gemahlin seyn bey den Tisch gesessen und mit ihnen gegessen diessen Tag. Der Ballatinus (Esterházy nádor) der Erzt Piscchoff (Szelepcsényi) und der Raaberischer Pischoff (Széchenyi). Und der Spaniengerische und venezianische Abgesandten. Tschány János, soproni polgár krónikájából).
5 gings Elend recht an. Denn jedermann suchte nur sein Leben zu retten und lies alles im Stich. In dieser ganzen Nacht ist wohl kein Haus gewesen, da nicht Lichter gebrannt und da man nicht geklopft, abgemacht, eingepackt, zuge
schlagen, in Gewölber geschleppt und elendige Tragödie gesehen. Man hat auch vor grossen Schrecken nicht schlafen können.“ )
A tatárok másik része a Fertő északi partjának vette útját s júl. 8-án már Sopronvármegye területén Széleskuton volt. Első támadásuk tehát ezt a községet érte, melyet e gyülevészhad rögtön felgyújtott, rabolt, ölt s rabokat hurcolt el e csendes község lakói sorából. Innét Sércre kerültek, hol széjjel oszoltak. Öt nap alatt az egész Vulka völgyét elpusztították; ahol csak megfordultak, vér és tűz jelölte útjukat. Júl. 13-án átkeltek a Lajta hegységen, s itt folytatták a vad pusztítást, egészen föl Bécsig. Említésre méltó még, hogy a Sérc tájékáról elvonult tatárcsordák útjukban Lorettót, ama híres búcsújáró helyet, először kizsákmányol
ták, aztán a községet mind a négy sarkán egyszerre föl
gyújtották, úgy hogy az összes házak, a templom, a »Lorettó«
kápolna, a kolostor egészen porrá égtek. Ugyanezen a napon elpusztult Stotzing a szerviták kolostorával és templomával együtt. Ez utóbbit a tűz úgy megrongálta, hogy csak a kormos alapfalak maradtak meg belőle. Ezen romokból utóbb egy nagyobb méretű vászonra'festett kép is készült, alatta a következő szöveggel. »Ab bildung des Klosters und der Kirche zu Stotzing, welche von Weyland Georg Leonhard Freyherrn von Stotzing im Jahre 1610 erbaut, denen Ehrwürdigen P. P. Servilen übergeben; zur Zeit aber der von denen Türken belagerte Stadt Wien, den 13 July im Jahr 1683 durch die Tartaren abgebrant und gänzlich bis auf den Grund verheert Worten.«
A tatár Khán rablóhada Erdélyen és az Alföldön át
robogva jött Nyugatmagyarországra és Bécs előtt csatlakozott a török főhadsereghez, melyet Kara Musztafa nagyvezér vezetett Bécs felé. Előtte járt mindenütt Thökölyi Imre három vezére: Barkóczy Ferenc, Szepesy Pál és Szalay Pál valami 800 kuruccal, néhány száz janicsárral és mindenkit hódolásra szólítottak föl Thökölyi fejedelem iránt. Szanaszét küldözött
»Hódító-levelei« élet-és vagyonbiztonságot ígértek minden hódolónak, míg a vonakodókat maguknak és gyermekeiknek, jószágaiknak pusztításával, tűzzel-vassal dúlásával, elvételé
vel fenyegették. A »Hódító-levelek« ilyen ékesszólásának lehetetlen volt ellenállni; mindenki hódolt: az is, aki sze
rette, meg az is, aki nem szerette Thökölyit. Draskovics gróf országbíró Bécsbe sietett föl,'hogy a Rába-vonal védelmére
6
csapatokat sürgessen, ámde Bécsben segítő seregek helyett nagy fölfordulást talált. Éppen a Burgból hurcolkodott az egész udvar, és a táborbaszálló Lipót császár-király mene
kült Bécsből Linczbe, onnét pedig Passauba. Draskovics gr. sírva nézte ezeket a jeleneteket és elgondolkozott afelett, hogy ilyen hadi előkészületek után, mi lesz belőle? mi lesz hazájából ? sőt mi lesz a császárvárosból ? Azután hazatért és ő is hódoló-levelet váltott Thökölyi vezéreitől.
Hozzája hasonlóan cselekedtek a legtöbb nyugatmagyar- országi főurak.
Július első napjaiban hg Esterházy Pál nádor maga személyesen járt Bécsben, a magy. szent koronát is biz
tonságba helyezte és kétségbeesve könyörgött Lipót császár
királynak : hogy vagy küldjön sereget, vagy ne vegye rossz néven, hogy — amíg a szerencse fordul — hívei is az ellenségnek hódolnak. Végre maga se tehetett egyebet elhagyatottságában: veszendőben hagyta falvait, jószágait és úgy menekült először Bécsújhelybe, később a fraknói várába, »ne hogy — amint akkor Lipót császár-királynak írta, — a nádori méltóság csúfjára, még Thökölyi foglyává legyen.* Pár nap múlva Bécsújhelyen hírül veszi, hogy Lipót császár-király udvarával Linczbe vonult, hogy a török nagyvezér már közel Bécsfelé jár. így állván a dolog, Ester
házy a 120 gyalogostól védett fraknói várába vonta meg ma
gát és onnét egy nagyobb őrség leküldéséért folyamodott Lotharingiai Károly herceghez. Ámde ennek most kizárólagos gondja Bécs megmentésére irányúit. A nádor ezek után már-már lemondott minden reményről. Midőn pedig meg- hallá, hogy Sopron is megnyitá kapuit az előrenyomuló ellenségnek, Kismarton, Ruszt szintén és a már két ízben is kért segélycsapatok sem érkeztek meg, emberekben többé nem bízhatott, otthagyta Fraknóvárát és családostól Mária- zellbe bujdosott. Itt a boldogságos Szűzanyának, Magyar- ország pátronájának oltalmába ajánlotta édes hazáját. Mind
ezekből világosan látható, hogy Esterházy Pál herceg készebb volt a bújdosók keserű sorsára vállalkozni, sem hogy az elvhűség büszke öntudatának feladása árán váltsa meg nyugalmát s fejedelmi vagyonának sértetlenségét az ellenség dühe elől. Aug. 5-én emlékiratot terjesztett, az akkor már Passauban tartózkodó Lipót császár-király elé, tanácsolván neki, hogyha régi ellensége, a francia, megelégednék Strass- burggal vagy a birodalom valamely más nagyobb városával, viszonzásul pedig Lipóttal szövetkezvén, Ő Felségét szára
zon és vízen segíteni hajlandó: ezt a csekély áldozatot hozza meg a jövőnek. Mert — mondja tovább — ha a Mindenható Isten Felséged fegyvereit diadalra segíti, egy
Egykorú réznetszet.
HERCEG ESTERHAZY PÁL
nádor, szül. 1635. szept. 8-án Kis
martonban. 1652-ben soproni örö
kös főispán, cs. kir. tanácsos. Lipót császár - király megkoronáztatása után aranykulcsos és udvari taná
csos lett. 1663-ban Zrínyi Miklóssal együtt hadakozott a török e lle n ; utóbb Montecuccoli vezérlete alatti táborozásokban számos ízben k i
tüntetvén magát, 1667-ben a dél
magyarországi hadsereg főhadve
zérévé neveztetett ki. 1681. június 13-án a soproni országgyűlés az ország legfőbb méltóságára emelve nádorrá választá, továbbá ugyan
azon évben II. Károly spanyol királytól az arany gyapjas rendet kapta. 1683. március 18-án kiadott körlevélben ekkép szólítá fegyverbe a nemeseket. „A török újra~ feni fogát édes hazank ellen, de Ő fel
sége elhatározta a pogány ellen
ségnek nemcsak ellenállani, hanem őt saját birtokában is megtámadni.
Most vagyon Isten által mód sze
gény hazánk pogány igája alól felszabadításában. Ragadjon tehát mindenki fegyvert, s mutassa meg igaz régi vitéz magyarságát.“ 1686- ban Buda visszavételére 25.000 főből álló sereget gyűjtött. Érde
meiért 1687-ben elsőszülötti jogra római szent birodalmi hercegi rangra emeltetett. 1692-ben a boldogságos Szűznek Magyarország pátronájá- nak tiszteletére olyan népes za
rándoklaton vezetett Máriazellbe, amilyen Magyarországból Sci- tovszky János bíboros hercegprí
más idejéig nem érkezett oda. A proczessió aug. 27-én délután 4 órakor indult el Kismartonból, s hat nap alatt értek Máriazellbe. Az egész menetben 11.200 ember vett részt. Végül számos hintók, kocsik, szekerek, tevék és lovak. Halála előtt értékes tör- lénelmi képekkel és egy gazdag fegyvertárral szerelte fel Eraknó várát. Meghalt 1713.
március 26-án Kismartonban. — Irodalmi m unkái: 1. „Speculum Immaculatum, quo demonstratur . . . B. V. Mariam sine labe originale esse conceptam. Vienna, 1670. és 1698. Cassowae, 1747.“ — 2. „Az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek Rövideden föl tett Eredeti. Mellyet sok tanulságokből összve szerzett, és ki bocsátott Galanthai Esteras Pál. Nagyszombat, 1690.“ — 3. „Az Boldogságos Szűz Mária Szombattja, az az minden szombat napokra való ájtatosságok. Nagyszombat, 1691 “ — 4. „Via Lactea ad Coelum ducens. Viennae, 1691.“ (és Sopronii 1707.) — 5.
„Mennyei Korona az az Az egész Világon lévő Csudálatos Boldogságos Szűz Képeinek lövideden föltett Eredeti. 1696.“ — 6. „Litaniae ad Beátám Virginem Mariam . . . Viennae, ,6^7.“ — 7. „Regina Sanctorum Omnium. Nagy Szombat, 1698.“ — 8. „Litaniae Sanctis Con/ersis Per . . . Paulom Estora Estoras. Nagyszombat, 1703“ .
7 város helyett országokat fog nyerni. Sőt, ha csak az egy Magyarországot foglalja is vissza, hajdani terjedelmében, többet nyert m intha Bécstől H ollandiáig parancsolna;
mert a Fekete tengertől az Adriáig valamennyi tartomány Felségedet fogja — mint magyar királyt urának ismerni.
Hogy a nádor milyen bölcs előrelátó, óvatos és körül
tekintő diplomata volt, az kitűnik abból, hogy még 1682-ben mély politikai belátással tanácsolta Lipót császár-királynak, hogy fegyverét ne Kassa, hanem a török ellen fordítsa és vivassa vissza a hódoltság kulcsát, Esztergomot, miáltal nem csak az elégedetleneket fosztja meg a törökök támo
gatásától, hanem csüggedő híveibe is új lelket önthet. íme hírlik — írja a királyhoz aug. 25-én — hogy Kassán és Eperjesen kívül már Lőcse is elesett, s az ellenség Szendrőt és Füleket is ostrom alá fogta. Ennek bástyái igen gyöngék lévén, nyolc napig is alig lesz képes ellentállani, s utána odavesznek a bányavárosok a Vágón túli országrésszel együtt. Nem késhetünk tovább, Legfelségesebb Uram,hanem fegyverre kelve, meg kell támadnunk az ellenséget. Ha nem fogunk Esztergom vívásához — rossz próféta legyek, — rövid id ő múlva Bécs alatt lá tjuk az ellenséget. S én óvást leszek Isten és Felséged, s az egész világ előtt:
engem senki se vádoljon, hogy kötelességemnek eleget nem tettem, hogy elmulasztottam a veszedelmet Felségednek megjelenteni. Még tavaly sürgettem a véghadak szaporítását, de a múlt hónapig halasztatott ez ügy. Ha kérelmem annak idején hallgattatik meg, úgy a török most nem dúlná szegény országunkat Saponara Fülöp uram (Saponara pataki kapitány volt) alkudozásai csakugyan bevittek ben
nünket a zavarosba. Még egyszer mondom, hogy ámbár Magyarország nagyobb része már elveszett, mégis ha Felsé
ged méltóztatik belföldi katonát fogadni, közszemlét rendelni, a véghadakat fizetni, s öregbíteni és az ellenséget derekasan megtámadni: még akkor remélhetünk valamit. Ámde, ha ez halogatás nélkül nem történik, úgy Magyaroszággal együtt a szomszédtartományok is elvesznek.
]úlius 12-én Barkóczy Ferenc, Szalay Pál és Szepesy Pál kuruc vezérek, úgyszintén a török nagyvezér egy biztosa Sopronba érkeznek. Itt aztán Thökölyi fejedelemnek Veszprém várában 1683. évi június 26-án kelt proklamá- ciója alapján fölszólítják Sopron városát, hogy a fejede
lemnek hódoljanak meg: „édes lakóhelyek megh maradására ne vegye siketségre kegyelmes Fejedelmünk szent inten- tióját.“ — Kara Musztafának proklamációja „Datum ex Castris imperialibus Ottomicis ad Rábám positis incipiente Mense Recseb nominato sive die 8-a mensis ]u ly 1683.“
8
a pusztulás és rabszolgaság fenyegetésével szorítja Sopront a hódolatra. Másnap Bezerédj István volt pápai kapitány, 1683. évi július 12-én Sárvárt kelt levelében arról értesíti Sopront, hogy „méltóságos g ró f Draskovics fejeit hajtott, méltóságos generalis Batthyány g ró f urunk hasonlóképen,"
s ezért a várost saját biztonsága érdekében arra kéri:
"hogy csak tegi k i a toronyban a fehér zászlót, hogi a Vezér emberi lássák az nemes városnak engedelmességét az meg hajtásra" — Ezekután a legveszélyesebb körül
mények nyomása alatt a város meghódolt a fejedelemnek, s július 12-én az akkor még nem régen újonnan átépített várostornyon (a kurucok szerint a cifratorony) és a Magyar
kapu bástyafalán fehér zászlók lobogtak, jelezve a török- tatár-kuruc hadaknak a meghódolást.
A tatár csordák jövetelének hírére Kismarton ódon városi templomtornyáról is a fehér zászló lengett. A török nagyvezér emberei erre török-kuruc őrséget rendeltek a meghódolt városokba: „Salva quardia“ volt ennek a neve.
E naptól kezdve Sopron és Kismarton városokban az úgynevezett városi kapuknál állandóan 2 török, 2 kuruc és 2 városi katona őrködött. Jöjjön bármilyen hadinép, mindegyik jóbarátját lássa benne.
Július 13-án Ruszton is kitűzték hódolatuk jeléül a fehér zászlót, még pedig három helyen; egyet az alsó templom, a másodikat a felső templom tornyára, a har
madikat pedig a felső bástyakapu ormára. Július 15-én ide is megérkezett a „Salva quardia“ 2 Thököly huszár s 2 török vitéz személyében kik is a városi hajdúkkal szövet
kezve, a város kapuinál elfoglalták helyeiket s ekképen a meghódolt város védelméről gondoskodtak.
Hanem azért minden meghódolás mellett is nagy volt a pusztulás; égett a legtöbb falu, város; préda-zsák
mány lett ember és jószág, amint ez már a török-tatár seregek útjában másképpen nem történhetett. Mert bizony megbízható és szótartó voltával nem igen dicsekedhetett az egész török-tatár hadsereg. Példa erre egy a sok közül a Bécs melletti Perchtolsdorf borzalmas és szomorú esete, mely eléggé bizonyítja szószegésüket Ugyanis július 15-én este szállta meg a török haderő ezt a csinos régi városkát és szép szóval, mézes ígérettel ennek lakosait is meghó
dolásra bírták. Két török vezér hosszab tárgyalása után a polgárság gazdagon megvendégelte az egész török sereget, de mihelyt lefizették a kikötött 4,000 forintot s kiadták fegyvereiket, rájuk rohantak s csaknem egy szálig lekasza
bolták őket, úgyhogy az egykorú krónikás szerint „in ziveyen Bächen über den M arkhtplatz hinunter zum
GRÓF THÖKÖLVI IMRE
szül. Késmárkon 1657. szept. 25.
Meghalt izmiéi birtokán (Kis*
ázsia) 1705. szept. 13. Nyolcéves korában Apafi Mihály kinevezte Mármarosvármegye főispánjává;
nevében az adminisztrátorságot Teleki Mihály vitte. 1670. nov.
10-én az ostrom alá fogott Árva várából Likava várába, onnan atyja halála után Erdélybe me
nekült Apafi fejedelem védelme alá. Itt gyakran érintkezett ma
gyar menekültekkel. Midőn Li- pót császár-király 3673. február 27-én felfüggesztette az alkot
mányt, a harc újra megindult s a népszerűtlen Teleki helyébe a még akkor csak 21 éves Thö- kölyit választották vezérül a fölkelők. Ezek után rövid időn belül Felső-Magyarországot a bányavárosokkal együtt elfog
lalta. 1681-ben Lipót császár- király Sopronba országgyűlést hívott össze, ez azonban ered
ménytelen volt. Még jószerint be sem fejezték az országgyűlést, midőn Thökölyi ismét megkezdte a háborút. Apafi fejedelem tízezer és a nagyváradi pasa hétezer emberrel segítette. Elfoglalta Szatmárt, Nagykállót, Böszörményt. Ezek után fegyverszünetet kötött, s 1682. június 15-én megesküdött Zrínyi Ilonával, I. Rákóczi Ferenc özvegyével.
Miután a soproni országgyűlés az 1681-iki alkotmányt nagyjából visszaállította; emiatt igen sokan visszatértek hívei közül Lipót csász.-királyhoz. Ilyen körülmények közt Thökölyi ismét a szultánhoz fordult, vele szerződést kötött, melyben a szultán őt elismeri Felső-Magyarország fejedelmének, megígéri, hogy minden erejével segíteni fogja. 1683.
év elején a török ismét készülődött Magyarország ellen és a nagyvezér Kara Musztafa akadálytalanul haladt előre Bécsig, melyet két hónapig sikertelenül ostromolt, akkor azonban Szobieski János és Lotharingiai Károly egyesült hadserege teljesen szétverte az óriási török sereget; a Bécs körüli hadjáratban szintén résztvevő Thökölyi kuruc csapatokat pedig Pozsonynál győzték le. A nagyvezér serege romjaival Győrig futott, ahonnan a szultánt értesítette csúfos vereségéről, melynek okául Thökölyit és Ibrahim budai pasát tüntette fel. Thökölyi, hogy tisztázza magát a vád alól Drinápolyba sietett a szultánhoz. A török haderő bécsi kudarca után nemsokára Szobieski lengyel király útján lépéseket tett Lipót csász.-királynál a kiegyezésre; megígérte, hogy leteszi a fegy
vert, ha Lipót a vallásszabadságot biztosítja és hercegi címet ad neki a 13 északkeleti vármegyével együtt. Lipót azonban feltétlen megadást kívánt. Ezután tovább folytatta a harcot, 1685 tavaszán Ungvár alól visszaverte Schultz tábornokot, de ezután többször megverték s Eperjesnél egy ízben majd elfogták. Segítséget nemcsak, hogy nem nyert a töröktől, hanem ezek, midőn Váradra ment, elfogták és vasra verve küldték Belgrádba.
1686-ban a szultán szabadon bocsájtotta s 9.000 emberből álló sereget adott neki, Thökölyi azonban nem igen talált támogatásra; emellett a törökök ismét annyira bizal
matlanok lettek hozzá, hogy 1687-ben ismét elfogták és Konstantinápolyba vitték. Eköz
ben a császáriak Magyarországot végkép meghódították. 1688. jan 14-én Munkácsot is bevették, s Zrínyi Ilonát gyermekeivel együtt Bécsbe vitették. Apafi fejedelem halála után a szultán erdélyi fejedelemmé avatta s ekkor 16.000 emberrel Erdélybe sietett s a Heisterrel egyesült Teleki Mihály hadait 1690. szept. 15-én Zernyestnél megverte, maga Heister is fogságba esett s 1692-ben Zrínyi Ilonával cserélték ki. Az 1697. szept.
11-iki nagy zentai ütközet után a szultánnal együtt Törökországba menekült és ott ne
jével Zrínyi Ilonával Konstantinápoly Galata nevű külvárosban élt. Még megérte mos
toha fiának II. Rákóczi Ferencnek felkelését, arra azonban semmi befolyással sem volt.
9 Pfarrhofe flohss das B lu t“ A szörnyű embermészárlás után a nőket és gyermekeket rabul ejtve, elhurcolták és távozásuk előtt a templomot védtornyot és számos lakó
házat felgyújtották. ( . . . nach langen Unterhandlungen mit dem Unterführer Selim und dem Befelshaber Hassan Pascha von Damaskus mussten die Winzer auf die gestehen Bedin
gungen der Bezahlung: einer Kriegsleistung von 4,000 Gulden und der Ergebung eingehen, doch „sollte keinem Perchtoldsdorfer das Leben bed ro htse vn“ Während dieser Besprechungen des Marktrichters Adam Slrenninger mit dem Pascha entwickelte sich zwischen Eingeschlossenen und Türken eine Friedensszene, die so ganz die Vertrauns- seligkeit der Hauer zeigte. Brot und Käse, Geflügel und Rauchfleisch wurden von Perchtoldsdorfer Bürger in herbei
gebracht und selbstverständlich auch auf die nötigen Mengen Wein nicht vergessen. E in allgemeines Eestessen begann, bei dem die Osmanen sich keineswegs als Verächter des europäischen Geschmacks zeigten. — In Erfüllung der Uebergangsbedingungen mussten die Männer im langen Zuge aus der -Festung marschieren, wo ihnen gleich am Tore zum Marktplatz die Waffen abgenommen wurden.
Als der Marktrichter Adam Strenninger jedoch durch die Festung fliehen wollte, wurde er noch unter dem Kirchen
tore niedergehauen. Und dies schien das Zechen zum all
gemeinen Mord an den Wehrlosen gewesen zu sein. Denn plötzlich stürzten sich die Osmanen auf die Bürgerschaft und mit Handschar und Tschakan (Handbeil) richteten ein fürch
terliches Blutbad an. Wahl- und ziellos hieb man auf die Männer ein, bis niemand mehr stand, bis aus tausend Wunden das Blut in zweyen Bächen über den Markthplatz hinunter zum Pfarrhofe flohss, Kirche und Wehrturm w u r
den dann gestürmt, ausgeplündert und angezündet und dann erst die Frauen und Kinder wie der Pfarrer, sein Kaplan und der schwerverwundete Bürger W. Frey in die Gefangenschaft abgeführt. Niemand bestattete die Gefallenen.
An Abend des 16 Juli 1683 war Perchtoldsdorf zur men
schenleeren Brandstätte geworden.)
Sopronban alig, hogy lengett a várostornyon a meg
hódolást hirdető fehér zászló, már is híre jött hogy Thö- kölyi Imre vezérkara útban van Sopron felé, erre július 14-én a város képviselői Sopronkeresztúrig eléjük mennek, honnét másnap a kurucvezérekkel együtt térnek vissza
Sopronba.
Július 17-én Sopron város összes polgársága és min
den rendű lakója a városházára idéztetik a Thökölyi Imre iránti hűségeskü letételére.
10
A meghódolás után négy napra vagyis július 16-án a jezsuiták kiüzetnek a városból; vagyonukat elkobozzák és holmijuk a közprédálásnak esik áldozatul; másnap pedig július 17-én Thökölyinek már említett három vezére a herceg Eggenberg uraság hatosíogatu hintáján felhajtat a Szent Mihály templomba, s azt a protestánsoknak adta át, szintúgy az ispotakápolnát (Capella S. Elisabetae), amely ott állott az lkvahidon a régi kórház mellett a mai Ikvahid 2 sz. és Balfi-utca 2 számú házak helyén. A kórház 1797-ben megszűnt régi épülete és a kápolna az újabb építkezések folyamán eltűnt, és nyomát csak egy kisebb Szent Erzsébet szobor őrzi a Balfi-utca és az Ikvahid sarkán lévő ház első emeleti sarkán. A Szent Mihály temp
lomban rövidesen az átadás után Sowitsch Kristóf ev.
lelkész istentiszteletet tart és a nagyszámú egybesereglett hívő azt a hálaén'eket zengi: „Nun lob mein Seel den Herrn und bleib bei uns Herr Jesu Christ.“ Innét az egész ünneplő gyülekezet harangzúgás mellett a Szent Erzsébet kápolnába vonult, hol szintén istentiszteletet tartottak s utána itt is felhangzott a hálaének. „Nun lasst uns Gott dem Herrn Danksagen und Ihm Ehren.“ — Ugyanaznap még a Szent György templom (a mai belvárosi dómtemp
lom) a magyar ajkú protestáns híveknek lön átadva.
Július 17-én tartott Sopron városi ülésben (Congregatió Communitatis) Preyner Mátyás polgármester jelenti, hogy ő a templomok visszafoglalása idejében (1674-ben) átvett jószágokat visszaadta és csak a misemondó ruhákat és kelyheket tartotta vissza a katholikusok számára, miglen a meglevő templom borát annak s az iskolának javítására kellett fordítani.
Július 20-án Barkóczy Ferenc kurucvezér a soproni piacon felállított bitófán, egy keszthelyi huszárt akasztatott fel szökési kísérlete miatt.
Július 23-án délelőtt '/ , i l órakor a tatárok Ágfalvát felgyújtották, lakosainak egy részét lemészárolták és a másik részét rabul ejtették. A török-tatár csorda azonban nemcsak a mi vidékünkről hurcolta el a békés polgárokat, nőket, gyermekeket, hanem így volt mindenfelé: Elkalan
doztak itt a nyugati végeken be egész Máriazellig. Ausztriá
ban pedig egész Linczig jártak, úgyannyira, hogy lassankint már több mint 30.000 fogoly gyűlt Bécs előtt össze. Hanem mikor aztán úgy augusztus vége felé a töröknek szorult a kapcája Kara Musztafa nagyvezér parancsára a rabok legjavából 20.000-et Törökországba szállítottak; a többieket pedig különösen az öregeket, gyöngeszervezetüeket és apró gyermekeket, a »Favoriten«-nek nevezett császári nyaraló-
KÁROLY LOTHARINGIA hercege, had
vezér, szül. Bécsben 1643 ápr. 3-án. Nagy
bátyjával együtt 1669-ben elűzték Lotha- ringiából, mire I. Lipót császár-király szolgálatába állott, kinek nővérét Elenora Máriát nőül is vette. 1683-ban a császári és birodalmi hadak fővezére lett Szobieski János lengyel királlyal egyetemben tönkre verte a Bécset ostromló török sereget.
1686-ban ő volt a Buda visszafoglalására küldött császári és királyi hadak egyik fővezére s ő vezette az ostromot az északi oldalon (a Víziváros felöl.) Kiváló hadve
zért képességeinek köszönhető, hogy a kitünően megerősített és oly szívósan védett Buda végre is a keresztény hadak kezébe került. Meghalt 1690 április 18-án
Egykorú rézmetszet. Welsben.
GRÓF STARHEMBERG RÜDIGER ERNŐ, császári tábornagy, született 1638 január 12-én Grazban. Fiatalkorában a császári hadseregbe lépve, részt vett Montecuccoli alatt az 1664-iki török hadjáratban. 1680-ban Bécs város főparancsnokává nevezték ki s mint ilyen intézte 1683 nyarán annak hősies védelmét a törökök ellen. Ezért Lipót császár-király tábornaggyá nevezte ki s megengedte neki, hogy a Szent István-templom
Egykorú rézmetszet. tornyát veheti fel címerébe. 1686-ban Buda ostro
mánál súlyos sebet kapott 1691 óta az udvari haditanács elnöke volt. Meghalt 1701 június 4-én a Bécs melletti Wesendorf nevű köz
ségben. Felemlítést érdemel, hogy a Szent István templom tornya belsejében levő negyvenötméteres falétra végénél egy kis kőpad várja a templomok turistáit. Ez az úgynevezett »Starhemberg-ülés.« Innen figyelték 1683-ban török tábor mozgását és innen vezette 8 hétig Starhemberg gr. a város védelmét a török ostromló csapatok ellen, Erről a kőpadról adtak rakétajelet a védők Károly Lotharingiai herceg és Szobieszki János lengyel király hadseregeinek jelezve, hogy készen állnak a kirohanásra és a
felmentő csapatokkal való egyesülésre.
11 kertben irgalom nélkül lemészároltak. (Ahol mindezek a vérfagyasztó kegyetlenségek történtek, ott ma is egy gyö
nyörű park v a n ; Károly Lajos főherceg palotája áll benne és a »Theresianum« néven ismert nevelőintézet, melyben magyar nyelvű előadások is tartatnak.) A Becsből elhajtott 20 ezer rabhoz útközben s utóbb a csúfos visszavonulások alkalmával, még vagy kétszer annyit fűztek rabszíjra; úgy hogy összesen 6.040 férfit, 11.215 asszonyt, 14.992 leányt és 26.093 mindkét nemű gyermeket vittek ki az országból.
Július 23-án a Thökölyinek behódolt városok a bécsi török táborból parancsot kapnak bizonyos élelmiszerek szállítására. így a soproni polgárokra fejenként egy zsák lisztet, három meszely főtt vajat és mézet vetnek k i: s ezt a behódolt soproniak július 27-ikén fölszállítják Bécsbe.
Ugyancsak ezen a napon szállítanak a rusztiak is 25 szekér rozsot, lisztet, főtt vajat, mézet és 4 ökröt; ezenkívül 25 zsák vöröshagymát; július 29-én pedig a kőszegi és szom
bathelyi élelmiszerkaraván vonul Sopron városán keresztül, több mint 100 szekérrel.
Július 26-án Fertőrákost a tatárok három helyen fel
gyújtották és három ház kivételével az egész község a tűz
vész és prédálás áldozatául esett.
Július 24-én a reggeli órákban Lépesfalva, Fraknó, Kelénpatak és több Kismarton körüli község a tatár martalóc csapatok által elpusztult; dacára annak, hogy a legtöbb község meghódolt Thökölyi biztosainak, s a temp
lomuk tornyán a fehér zászló volt kitűzve.
Július 27-én Preyner Mátyás Sopron polgármestere és Sdilöthner Zsigmond a tanács egyik tagja, Thökölyi Imre két főemberével Szepesi Pál és Bezerédj Istvánnal a bécsi török nagytáborba Kara Musztafa nagyvezérhez indult.
Július hó végén a soproni Balfi-kapu előtt álló török- kuruc sátortáborban Barkóczy Ferenc kurucvezér az ott talált 400 akó bort, melyet a kurucok a közeli falvakban zsákmá
nyoltak, elpusztítva kifolyatott. Ezekután szigorú parancsot adott ki. hogy ha a táborban még egyszer egy részeg törökre, kurucra vagy az oda bort csempésző emberre akad, azt kíméletlenül rögtön bitóra akasztatja föl.
Ugyancsak július végén a soproni török-kuruc táborból a török csapatok Esterházy herceg több községét és Sopron- bánfalván a kolostort, templomot, a templom berendezését teljesen tönkretették. így a többek között leginkább Sopron- nyéken, ahol nemcsak a templomot és az összes berende
zését, hanem még a templom tornyában lévő harangokat is darabokra törve tették tönkre. Úgyszintén a Sopronbán- falvai kolostorban az egész Nyugatmagyarország legszebb
12
műemlékét egy művészi kivitelű szószéket porrá zúztak.
Garázdálkodásuk nem ismert határt, Fertőrákost már egy- ízben felperzselték mégis még egyszer mentek ki oda és a még ép templomot belül égették ki, minek következtében az egész mennyezet beomlott.
Augusztus 1-én Szirmay István, Thökölyi egyik bizal
mas főembere Sopronba érkezik. Bevonulása a Szélmalom
kapunál történt, (a mai Bécsi-kapu) hol dob- és trombita
szóval tartotta kurucaival a bevonulást. Háromnapi itt tar
tózkodása után egy század huszárral, Kapuvárra és onnét Esztergomba vonúlt.
Augusztus 4-én a bécsi török nagytáborból a nagy
vezér a soproniaknál tyúkokat, tojást, szőlőt, gyümölcsöt rendel: amit azonban a város csak két hét múlva küld el a bécsi táborba.
Augusztus 7-én Gróf Batthyány száznál több szekere Sopronon keresztül a török nagytáborba szállítja a különféle élelmiszereket. Ugyanazon a napon a balfi út melletti Anger- réten táborozott összes török-kuruc csapatok a déli órákban Sopronból távoznak. Velők együtt Thökölyi három biztosa is itthagyta a várost és csak három török alvezér, akik a
»Fehér ló« vendéglőben lettek beszállásolva, és Nagy Mihály kurucbiztos maradt itt a városban, aki a belvárosban az Ainfalt-féle házban (a mai vármegyeház helyén állott) lakott.
Augusztus 11-én nyolc, rabul ejtett gyermekkel telt kocsit Sopronon át Nagykanizsára viszik.
Aug. 16-ikán tartott városi ülés (Congregatio Com- munitatis) Serpillius János, Reichenhaller Rihárd és Borsik Mátyás tanácsbeli urakat küldi Thökölyi Imre elé meghó
dolásra Cseklészre. A sok bajjal és veszélylyel járó uta
zásról bő jelentést tesz a küídöttség nevében Serpillius János, mely szerint a fejedelem szívesen fogadta és meg
vendégelte őket, velők poharat kocintott s ily szavakkal búcsúzott tőlük: »Quando ad istas partes pervenerimus, cordi nobis érit, majorem militam illue sumus missuri. Ex pectamus brevi Dominum Comitem Draskovics, qui cum habito consilio providebimus de omni securitate.« Ha majd erre a vidékre elérkezünk, nem fogunk róla megfeledkezni, nagyobb hadicsapatot fogunk oda küldeni. Rövidesen ide
várjuk Draskovics gróf urat; vele hadi tanácsot tartva gondoskodunk majd mindenkinek biztonságáról.
Szeptember első napjaiban a bécsi török nagytáborból 170 tevén, egy csapat török Sopronba érkezett. Ide jöve
telük nagy föltünést és még nagyobb drágaságot idézett elő; Ugyanis a főhadsereg élelmezésére ezek az összes élelmiszereket össze vásárolták és vitték föl Bécsbe.
Egykorú metszet.
L IE B E N B E R G A N D R Á S JÁN O S , Becs város hősies polgármestere 1683>ban.
Liebenberg körültekintésének nagyon sokat köszönhet a császárváros; ő volt az, aki az ostrom előtt az élelmiszerek és munitió beszerzését sürgette. Az iparosokat céhek szerint a polgárőrségbe szervezte, amelyeknek aztán ő lett a parancsnoka. A meg
rongált sáncok munkálatainál személyesen résztvett, sőt talicskázott is. A polgárokat buzdította, a csüggedőket bátoritá, de a sok fárasztó éjjeli-nappali önfeláldozó munkája közben három nappal a város felszabadulása előtt, szept. 9-én az akkori időben jár-
ványszerüleg fellépett vérhasban 56 éves korában meghalt.
Egykorú festmény után.
Bécs felmentő csapatainak fővezérei Kara Musztafa fejedelmileg berendezett díszsátorában.
13 Szeptember 1-én. A tatár csordák Lépesfalva, Ágfalva és Sopronbánfalván jártak és itt a határban talált embe
reket és a mezőn legelő állatokat mind elhajtották. Két napra reá szept. 3-án Kertes, Kelénpatak határaiban kalan
doztak, sőt közülök több portyázó lovas egész a soproni káposztás földekig (Krautäcker) is eljutott, s utjokban itt is embereket és állatokat elhurcoltak. Szeptember 4-én pedig Somfalva lett már másodszor az áldozatuk a tatárok gyújtogatásainak.
Szeptember 12-én Barkóczy Ferenc kurucaival ismét Sopron elé érkezett, de most kőhidánál ütött tábort.
*
Július 12-én a török fősereg átlépte a Lajtát, ugyan
akkor Thökölyi is vagy 40 ezernyi kuruc és török-tatár haddal átrontott a Morva folyón Ausztriába és csakhamar a Duna mindkét partvidékén az égő falvak füstje-lángja mutatta, hogy merre kóborolnak az országduló tatárhadak és a török seregnek egyéb gyülevész népe. Lotharingiai Károly, a maga jobb seregével, őrizte ugyan egy ideig a Duna balparti vidékeit, de a jobbparti részt semmiféle hadsereg nem oltalmazta; az pusztult irgalmatlanul, úgy, hogy maga a császárváros Bécs is pár napra reá ostrom alá került. Másnap vagyis július 13-án a Bécs környéki községek (Vororte) és egyes bécsi külvárosok előtt már ott állt a török-tatár lovasság és mint rendesen mindenütt, pusztított s rabolt; bekalandozva az egész vidéket délről St. Marxtól kezdve nyugatra egész a Wiener Waldig, útjokban az akkori Bécs környéki 34 község, városka és külváros közül akárhány áldozatul esett. Ellenállásra csak egy helyen került a sor, a mai VII. kér. Neubau helyén, az akkori St. Ulrich nevű község határában, hol ugyanis Bádeni Lajos őrgróf dragonyosaival kerültek össze. Ezen alkalommal számos rabul ejtett bécsvidéki lakost sikerült kiszabadítani a császári hadaknak a garázda tatárok kar
maiból. („am 12 Juli überschritt der ungeheure Zug die Leitha und betrad den Boden Niederösterreichs. Forhan bezeichneten Asche und Leidien den Weg, den die Scharen Kara Mustafas genommen, namentlich da, wo vorher Hain
burg, Altenburg und andere blühende Ortschaften gestan
den; am 13 Juli befand sich das Gros bei Schwechat, das bereits am Vortage durch türkischen Vortruppen in Asche gelegt worden war. Am Morgen den selben Tages tauchten aber auch im Gesichtkreise von Wien, auf der Höhe von St. Marx dichte Reitersdiwärme auf, die dann, in die W ein
gärten hinabsteigend in weitem grossen Bogen die ganze
14
Stadt umkreisen, vom Wienerberg im Süden der Stadt bis zum Wiener Wald im Westen. Einige Scharen drangen bis in die Vorstadt Rossau ein, ergriffen dort Männer, Weiber, Kinder, die allsamt vom Schrecken betäubt, wider
standlos wie eine Herde sich hinwegtreiben liessen. Auch bei St. Ulrich begannen die Eindringlinge — meist Tataren und Spahis — zu wüten. Dort befand sich aber von den kaiserlichen Truppen noch der Markgraf Ludwig von Baden mit Dragoners und Kroaten. Er raffte einige Schwadronen zusammen, warf sich auf die Tataren, sie zusammen, und führte unter dem Jubel der von der Stadt zuschauenden Menge die Geretteten in die Tore von Wien).
Július 14-én hajnalban az egyesült török-tatár hadak a Bécs előtt fekvő Ebersdorf és Schwechát körül járnak és még az nap délelőtt Simmeringen át a nagyvezér elé vonultak, aki a mai Ferenc József kórház közelében álló
„Spinnerin am Kreuz“ emlékmű körül foglalt állást vezér
karával együtt. Itt Kara Musztafa az összes seregei felett szemlét tartott és az egyes csapattestek állásaik körüli elhelyezkedésére és irányítására vonatkozó parancsait ellen
őrizte. Ebben a rengeteg hosszú fölvonulásban azonban nem vett részt az egész egyesült török haderő; 10 ezer emberük még ekkor Ibrahim budai pasa vezérlete alatt a Rábánál állt, úgyszintén Thökölyi és Apafii kurucai is hiányoztak; így is a török-tatár hadak elhelyezkedése a késő esti órákig tartott. Ez a sáska módra megszállott óriási terület Bécs külvárosait, körül fekvő községeit és ezek környékét (több mint 15 ezer felállított sátor) egy nagy sátorvárossá változtatta. Kiindulási pontja volt a Laarberg terjedelme a Wienerberg, Meidling, Altmannsdorf, Speising, Penzing, Hietzing, Baumgarten, Breitensee, Ottak
ring, Rudolfsheim, Gersthof, Währing, Döblingtől egész Nussdorf ig.
Kara Musztafa egy vagyontérő díszsátora az akkori St. Ulrich nevű községben ma VII. kér. Neubau Keller
mann- és Neustiftgasse sarkán az egykorú Trautson-féle csinos parkban állott.
Július 15-én már a korai reggeli órákban Achmed Bey, a török műszaki csapatok vezérének (aki egyidőben kapucinus barát volt, később Franciaországban nyert kikép
zést mint katonai mérnök) tervei szerint megkezdik az előkészítő munkálatokat az ostromra. Az első futóárok a mai Piaristengasse irányában a „Roten Hofs“ körül indult a Burg- és Löwelbastei megvivására. Másnap az ugyanott felállított ágyútelepekről megszólaltak a mozsarak és a falbontó ágyúk, jelezve, hogy az ostrom kezdetét vette,
Egykorú rézmetszet.
SZOBIESKI JÁNOS lengyel király, szül. Krakóban 1624. jun. 24-én. Meghalt Villamov- ban 1696. jun. 17-én. Vitézségével a főhadvezéri rangra emeltetett, 1673-ban fényes győzelmet aratott a török hadak fölött s ennek köszönhette, hogy 1674-ben lengyel királlyá választották. Legkiválóbb hadi tette volt az, mikor mint I. Lipót császár-király szövetségese Lotharingiai Károllyal egyetemben Bécs falai alatt tönkre verte az ost
romló Kara Musztafa seregét. Azután hazánkba jött és Párkánynál (október 9-én) újabb diadalt vívott ki.
KARA MUSZTAFA, török nagyvezér Köprili Mohamed pártfogolja. Köprili Achmed halála után 1676-ban ő lett a nagyvezér s a Köpriliek hódító politikáját folytatta, de azok tehet
sége nélkül. 1682. szept. 24-én midőn Konstantinápolyban a drinápolyi kapun 17 lófark lobogott Magyarország felé jelezve, hogy a háború küszöbén állnak a török hadak, ő lett a fővezér. 1683. március 30-án roppant hadiszerekkel, 168.000 főnyi sereggel és a Próféta zöld zászlójával kiindult Drinápolyból hazánk felé. Ezzel a hatalmas sereggel, miután egész Magyarországon sehol sem találkozott ellenállással, 1683 júl. 16-án Bécset vette ostrom alá. De nem boldogult a hősiesen védekező várossal; a császári, német birodalmi és lengyel hadakból álló felmentő sereg szept. 12-én oly csapást mért seregére, hogy az felbomolva Győrig menekült. Ezért a kudarcért IV. Mohamed török szultán halálra ítélte s mikor Belgrádba ért, végre is hajtották rajta. (Kara Musztafa 1683 július hónapban Nyugatmagyarországban is járt, megnézte Kismarton és Fraknó vidékét, és állítólag
Zemenyén a Lehner Györgyféle malomban szállt meg egy éjjelre.)
15 mely eltartott szeptember 12-ig. — Ekkor már a császári hadsereg Lipótvárosból (Leopoldstadt)' és a Duna szige
teiről is vissza vonult, így Bécs városa köröskörül meg volt szállva. Július 16-án a török tüzérség már több helyen megkezdé a tüzelést, hullott a városra bomba, kartács, tüzesgolyó stb. de mindezek dacára az első tüzet csak harmadnapra július 19-én a spanyol követség házára esett bomba idézte elő. Továbbá egy ágyúgolyó ugyanazon a napon a hívőkkel pgész zsúfolásig megtelt Szt. István templom egyik ablakán repült be, s a szószéket tartó tám- oszlopra hullt, a templomban semmi kárt nem téve, minthogy legurulás alkalmával egy nőnek a lábát megsértette. Abban az időben amidőn az ostromot a törökök megkezdették a város már elég jól meg volt erősítve, amit a város külö
nösen Starhemberg városparancsnoknak és Liebenberg polgármesternek köszönhet, kik a törökök hírére rögtön intézkedtek és még épp kellő időben hozzáláttak az erő
dítési munkákhoz. Hogy milyen szánalmas és elhanyagolt állapotban volt a város védelme az utóbbi években, arról tanúskodik egy szakértőnek, de Weymes katonai műszaki mérnöknek már 1674-ben leadott véleménye, amely szerint az összes erődítési művek tarthatatlan és hiányos felsze
relési állapotban voltak. Ahol ma Bécs legszebb utcái (a Ring), palotái és számos középületei vannak, akkoriban a belvárost körül szegélyező széles, mély és többnyire vízzel telt várárkok tátongtak és hatalpias vastag bástya
falak, sáncok emelkedtek. Csak a jó öreg Szent István torony nézett akkor is úgy maga körül, mint manapság és ugyancsak elbámulhatott a tengernyi népen, ezer és ezer török-tatár sátron, megszámlálhatatlan teve karavánon, a száz és száz ostromágyú golyóin, a mozsárágyúk tüzet pattogó gránátain. Mint érdekességet említést érdemel, hogy abban az időben (1591 óta) a Szt. István templom torony tetejét egy csillag és egy félhold díszítette, ami 1686-ban Sinelli Imre komáromi születésű bécsi püspök kezdeményezésére,
— mert úgymond a török uralomra emlékeztettek, — kettős sassal amely kettős keresztet hord cseréltetett fel. így a csillag és félhold a torony ormáról a bécsi városi múzeumba vándorolt. Amikor levették, egy fügét mutató kezet véstek a félholdra e felirattal: Szolimán, ez a te emléked 1529.
— (1683 anfang Juli ist die Stadt Wien im schlimmsten Zustand mit ihre Festungwerke gewessen, das der Inge
nieur de Weymes als höchst mangelhaft, ja, als unhaltbar bezeichnet hat. Um so grösser und ehrenvoller wird was jezt geschieht: Graf Ernst Rüdiger v. Starhemberg über- nimt das Stadtkommando, ihm zur Seite der Bürgermeister
