segítette. Elfoglalta Szatmárt, Nagykállót, Böszörményt. Ezek után fegyverszünetet kötött, s 1682. június 15-én megesküdött Zrínyi Ilonával, I. Rákóczi Ferenc özvegyével.
Miután a soproni országgyűlés az 1681-iki alkotmányt nagyjából visszaállította; emiatt igen sokan visszatértek hívei közül Lipót csász.-királyhoz. Ilyen körülmények közt Thökölyi ismét a szultánhoz fordult, vele szerződést kötött, melyben a szultán őt elismeri Felső-Magyarország fejedelmének, megígéri, hogy minden erejével segíteni fogja. 1683.
év elején a török ismét készülődött Magyarország ellen és a nagyvezér Kara Musztafa akadálytalanul haladt előre Bécsig, melyet két hónapig sikertelenül ostromolt, akkor azonban Szobieski János és Lotharingiai Károly egyesült hadserege teljesen szétverte az óriási török sereget; a Bécs körüli hadjáratban szintén résztvevő Thökölyi kuruc csapatokat pedig Pozsonynál győzték le. A nagyvezér serege romjaival Győrig futott, ahonnan a szultánt értesítette csúfos vereségéről, melynek okául Thökölyit és Ibrahim
matlanok lettek hozzá, hogy 1687-ben ismét elfogták és Konstantinápolyba vitték. Eköz
ben a császáriak Magyarországot végkép meghódították. 1688. jan 14-én Munkácsot is bevették, s Zrínyi Ilonát gyermekeivel együtt Bécsbe vitették. Apafi fejedelem halála után a szultán erdélyi fejedelemmé avatta s ekkor 16.000 emberrel Erdélybe sietett s
9 Pfarrhofe flohss das B lu t“ A szörnyű embermészárlás után a nőket és gyermekeket rabul ejtve, elhurcolták és távozásuk előtt a templomot védtornyot és számos lakó
házat felgyújtották. ( . . . nach langen Unterhandlungen mit dem Unterführer Selim und dem Befelshaber Hassan Pascha von Damaskus mussten die Winzer auf die gestehen Bedin
gungen der Bezahlung: einer Kriegsleistung von 4,000 Gulden und der Ergebung eingehen, doch „sollte keinem Perchtoldsdorfer das Leben bed ro htse vn“ Während dieser Besprechungen des Marktrichters Adam Slrenninger mit dem Pascha entwickelte sich zwischen Eingeschlossenen und Türken eine Friedensszene, die so ganz die Vertrauns- seligkeit der Hauer zeigte. Brot und Käse, Geflügel und Rauchfleisch wurden von Perchtoldsdorfer Bürger in herbei
gebracht und selbstverständlich auch auf die nötigen Mengen Wein nicht vergessen. E in allgemeines Eestessen begann, bei dem die Osmanen sich keineswegs als Verächter des europäischen Geschmacks zeigten. — In Erfüllung der Uebergangsbedingungen mussten die Männer im langen Zuge aus der -Festung marschieren, wo ihnen gleich am Tore zum Marktplatz die Waffen abgenommen wurden.
Als der Marktrichter Adam Strenninger jedoch durch die Festung fliehen wollte, wurde er noch unter dem Kirchen
tore niedergehauen. Und dies schien das Zechen zum all
gemeinen Mord an den Wehrlosen gewesen zu sein. Denn plötzlich stürzten sich die Osmanen auf die Bürgerschaft und mit Handschar und Tschakan (Handbeil) richteten ein fürch
terliches Blutbad an. Wahl- und ziellos hieb man auf die Gefangenschaft abgeführt. Niemand bestattete die Gefallenen.
An Abend des 16 Juli 1683 war Perchtoldsdorf zur men
schenleeren Brandstätte geworden.)
Sopronban alig, hogy lengett a várostornyon a meg
hódolást hirdető fehér zászló, már is híre jött hogy Thö- kölyi Imre vezérkara útban van Sopron felé, erre július 14-én a város képviselői Sopronkeresztúrig eléjük mennek, honnét másnap a kurucvezérekkel együtt térnek vissza
Sopronba.
Július 17-én Sopron város összes polgársága és min
den rendű lakója a városházára idéztetik a Thökölyi Imre iránti hűségeskü letételére.
10
A meghódolás után négy napra vagyis július 16-án a jezsuiták kiüzetnek a városból; vagyonukat elkobozzák és holmijuk a közprédálásnak esik áldozatul; másnap pedig július 17-én Thökölyinek már említett három vezére a herceg Eggenberg uraság hatosíogatu hintáján felhajtat a Szent Mihály templomba, s azt a protestánsoknak adta
lelkész istentiszteletet tart és a nagyszámú egybesereglett hívő azt a hálaén'eket zengi: „Nun lob mein Seel den Herrn und bleib bei uns Herr Jesu Christ.“ Innét az egész ünneplő gyülekezet harangzúgás mellett a Szent Erzsébet kápolnába vonult, hol szintén istentiszteletet tartottak s utána itt is felhangzott a hálaének. „Nun lasst uns Gott dem Herrn Danksagen und Ihm Ehren.“ — Ugyanaznap még a Szent György templom (a mai belvárosi dómtemp
lom) a magyar ajkú protestáns híveknek lön átadva.
Július 17-én tartott Sopron városi ülésben (Congregatió Communitatis) Preyner Mátyás polgármester jelenti, hogy ő a templomok visszafoglalása idejében (1674-ben) átvett jószágokat visszaadta és csak a misemondó ruhákat és kelyheket tartotta vissza a katholikusok számára, miglen a meglevő templom borát annak s az iskolának javítására kellett fordítani.
Július 20-án Barkóczy Ferenc kurucvezér a soproni piacon felállított bitófán, egy keszthelyi huszárt akasztatott fel szökési kísérlete miatt.
Július 23-án délelőtt '/ , i l órakor a tatárok Ágfalvát felgyújtották, lakosainak egy részét lemészárolták és a másik részét rabul ejtették. A török-tatár csorda azonban nemcsak a mi vidékünkről hurcolta el a békés polgárokat, nőket, gyermekeket, hanem így volt mindenfelé: Elkalan
doztak itt a nyugati végeken be egész Máriazellig. Ausztriá
ban pedig egész Linczig jártak, úgyannyira, hogy lassankint már több mint 30.000 fogoly gyűlt Bécs előtt össze. Hanem mikor aztán úgy augusztus vége felé a töröknek szorult a kapcája Kara Musztafa nagyvezér parancsára a rabok legjavából 20.000-et Törökországba szállítottak; a többieket pedig különösen az öregeket, gyöngeszervezetüeket és apró gyermekeket, a »Favoriten«-nek nevezett császári
nyaraló-KÁROLY LOTHARINGIA hercege, had
vezér, szül. Bécsben 1643 ápr. 3-án. Nagy
bátyjával együtt 1669-ben elűzték Lotha- ringiából, mire I. Lipót császár-király szolgálatába állott, kinek nővérét Elenora Máriát nőül is vette. 1683-ban a császári és birodalmi hadak fővezére lett Szobieski János lengyel királlyal egyetemben tönkre verte a Bécset ostromló török sereget.
1686-ban ő volt a Buda visszafoglalására küldött császári és királyi hadak egyik fővezére s ő vezette az ostromot az északi oldalon (a Víziváros felöl.) Kiváló hadve
zért képességeinek köszönhető, hogy a kitünően megerősített és oly szívósan védett Buda végre is a keresztény hadak kezébe került. Meghalt 1690 április 18-án
Egykorú rézmetszet. Welsben.
GRÓF STARHEMBERG RÜDIGER ERNŐ, császári tábornagy, született 1638 január 12-én Grazban. Fiatalkorában a császári hadseregbe lépve, részt vett Montecuccoli alatt az 1664-iki török hadjáratban. 1680-ban Bécs város főparancsnokává nevezték ki s mint ilyen intézte 1683 nyarán annak hősies védelmét a törökök ellen. Ezért Lipót császár-király tábornaggyá nevezte ki s megengedte neki, hogy a Szent István-templom
Egykorú rézmetszet. tornyát veheti fel címerébe. 1686-ban Buda ostro
mánál súlyos sebet kapott 1691 óta az udvari haditanács elnöke volt. Meghalt 1701 június 4-én a Bécs melletti Wesendorf nevű köz
ségben. Felemlítést érdemel, hogy a Szent István templom tornya belsejében levő negyvenötméteres falétra végénél egy kis kőpad várja a templomok turistáit. Ez az úgynevezett »Starhemberg-ülés.« Innen figyelték 1683-ban török tábor mozgását és innen vezette 8 hétig Starhemberg gr. a város védelmét a török ostromló csapatok ellen, Erről a kőpadról adtak rakétajelet a védők Károly Lotharingiai herceg és Szobieszki János lengyel király hadseregeinek jelezve, hogy készen állnak a kirohanásra és a
felmentő csapatokkal való egyesülésre.
11 kertben irgalom nélkül lemészároltak. (Ahol mindezek a vérfagyasztó kegyetlenségek történtek, ott ma is egy gyö török táborból parancsot kapnak bizonyos élelmiszerek szállítására. így a soproni polgárokra fejenként egy zsák
bathelyi élelmiszerkaraván vonul Sopron városán keresztül, több mint 100 szekérrel.
Július 27-én Preyner Mátyás Sopron polgármestere és Sdilöthner Zsigmond a tanács egyik tagja, Thökölyi Imre két főemberével Szepesi Pál és Bezerédj Istvánnal a bécsi török nagytáborba Kara Musztafa nagyvezérhez indult.
Július hó végén a soproni Balfi-kapu előtt álló török- kuruc sátortáborban Barkóczy Ferenc kurucvezér az ott talált 400 akó bort, melyet a kurucok a közeli falvakban zsákmá
nyoltak, elpusztítva kifolyatott. Ezekután szigorú parancsot adott ki. hogy ha a táborban még egyszer egy részeg törökre, kurucra vagy az oda bort csempésző emberre akad, azt kíméletlenül rögtön bitóra akasztatja föl.
Ugyancsak július végén a soproni török-kuruc táborból a török csapatok Esterházy herceg több községét és Sopron- bánfalván a kolostort, templomot, a templom berendezését teljesen tönkretették. így a többek között leginkább Sopron- nyéken, ahol nemcsak a templomot és az összes berende
zését, hanem még a templom tornyában lévő harangokat is darabokra törve tették tönkre. Úgyszintén a Sopronbán- falvai kolostorban az egész Nyugatmagyarország legszebb
12
Augusztus 1-én Szirmay István, Thökölyi egyik bizal
mas főembere Sopronba érkezik. Bevonulása a Szélmalom
kapunál történt, (a mai Bécsi-kapu) hol dob- és trombita
szóval tartotta kurucaival a bevonulást. Háromnapi itt tar
tózkodása után egy század huszárral, Kapuvárra és onnét élelmiszereket. Ugyanazon a napon a balfi út melletti Anger- réten táborozott összes török-kuruc csapatok a déli órákban Sopronból távoznak. Velők együtt Thökölyi három biztosa is itthagyta a várost és csak három török alvezér, akik a
»Fehér ló« vendéglőben lettek beszállásolva, és Nagy Mihály kurucbiztos maradt itt a városban, aki a belvárosban az Ainfalt-féle házban (a mai vármegyeház helyén állott) lakott.
Augusztus 11-én nyolc, rabul ejtett gyermekkel telt kocsit Sopronon át Nagykanizsára viszik.
Aug. 16-ikán tartott városi ülés (Congregatio Com- munitatis) Serpillius János, Reichenhaller Rihárd és Borsik Mátyás tanácsbeli urakat küldi Thökölyi Imre elé meghó pectamus brevi Dominum Comitem Draskovics, qui cum habito consilio providebimus de omni securitate.« Ha majd erre a vidékre elérkezünk, nem fogunk róla megfeledkezni, nagyobb hadicsapatot fogunk oda küldeni. Rövidesen ide
várjuk Draskovics gróf urat; vele hadi tanácsot tartva gondoskodunk majd mindenkinek biztonságáról.
Szeptember első napjaiban a bécsi török nagytáborból 170 tevén, egy csapat török Sopronba érkezett. Ide jöve
telük nagy föltünést és még nagyobb drágaságot idézett elő; Ugyanis a főhadsereg élelmezésére ezek az összes élelmiszereket össze vásárolták és vitték föl Bécsbe.
Egykorú metszet.
L IE B E N B E R G A N D R Á S JÁN O S , Becs város hősies polgármestere 1683>ban.
Liebenberg körültekintésének nagyon sokat köszönhet a császárváros; ő volt az, aki az ostrom előtt az élelmiszerek és munitió beszerzését sürgette. Az iparosokat céhek szerint a polgárőrségbe szervezte, amelyeknek aztán ő lett a parancsnoka. A meg
rongált sáncok munkálatainál személyesen résztvett, sőt talicskázott is. A polgárokat buzdította, a csüggedőket bátoritá, de a sok fárasztó éjjeli-nappali önfeláldozó munkája közben három nappal a város felszabadulása előtt, szept. 9-én az akkori időben jár-
ványszerüleg fellépett vérhasban 56 éves korában meghalt.
Egykorú festmény után.
Bécs felmentő csapatainak fővezérei Kara Musztafa fejedelmileg berendezett díszsátorában.
13 Szeptember 1-én. A tatár csordák Lépesfalva, Ágfalva és Sopronbánfalván jártak és itt a határban talált embe
reket és a mezőn legelő állatokat mind elhajtották. Két napra reá szept. 3-án Kertes, Kelénpatak határaiban kalan
doztak, sőt közülök több portyázó lovas egész a soproni káposztás földekig (Krautäcker) is eljutott, s utjokban itt is embereket és állatokat elhurcoltak. Szeptember 4-én pedig Somfalva lett már másodszor az áldozatuk a tatárok gyújtogatásainak.
Szeptember 12-én Barkóczy Ferenc kurucaival ismét Sopron elé érkezett, de most kőhidánál ütött tábort. mutatta, hogy merre kóborolnak az országduló tatárhadak és a török seregnek egyéb gyülevész népe. Lotharingiai Károly, a maga jobb seregével, őrizte ugyan egy ideig a Duna balparti vidékeit, de a jobbparti részt semmiféle hadsereg nem oltalmazta; az pusztult irgalmatlanul, úgy, hogy maga a császárváros Bécs is pár napra reá ostrom külváros közül akárhány áldozatul esett. Ellenállásra csak egy helyen került a sor, a mai VII. kér. Neubau helyén, az akkori St. Ulrich nevű község határában, hol ugyanis Bádeni Lajos őrgróf dragonyosaival kerültek össze. Ezen alkalommal számos rabul ejtett bécsvidéki lakost sikerült kiszabadítani a császári hadaknak a garázda tatárok kar
maiból. („am 12 Juli überschritt der ungeheure Zug die Leitha und betrad den Boden Niederösterreichs. Forhan bezeichneten Asche und Leidien den Weg, den die Scharen Kara Mustafas genommen, namentlich da, wo vorher Hain
burg, Altenburg und andere blühende Ortschaften gestan
den; am 13 Juli befand sich das Gros bei Schwechat, das bereits am Vortage durch türkischen Vortruppen in Asche gelegt worden war. Am Morgen den selben Tages tauchten aber auch im Gesichtkreise von Wien, auf der Höhe von St. Marx dichte Reitersdiwärme auf, die dann, in die W ein
gärten hinabsteigend in weitem grossen Bogen die ganze
14
Stadt umkreisen, vom Wienerberg im Süden der Stadt bis zum Wiener Wald im Westen. Einige Scharen drangen bis in die Vorstadt Rossau ein, ergriffen dort Männer, Weiber, Kinder, die allsamt vom Schrecken betäubt, wider
standlos wie eine Herde sich hinwegtreiben liessen. Auch bei St. Ulrich begannen die Eindringlinge — meist Tataren und Spahis — zu wüten. Dort befand sich aber von den kaiserlichen Truppen noch der Markgraf Ludwig von Baden mit Dragoners und Kroaten. Er raffte einige Schwadronen elhelyezkedésére és irányítására vonatkozó parancsait ellen
őrizte. Ebben a rengeteg hosszú fölvonulásban azonban nem vett részt az egész egyesült török haderő; 10 ezer nagy sátorvárossá változtatta. Kiindulási pontja volt a Laarberg terjedelme a Wienerberg, Meidling, Altmannsdorf, Speising, Penzing, Hietzing, Baumgarten, Breitensee, Ottak
ring, Rudolfsheim, Gersthof, Währing, Döblingtől egész Nussdorf ig.
Kara Musztafa egy vagyontérő díszsátora az akkori St. Ulrich nevű községben ma VII. kér. Neubau Keller
mann- és Neustiftgasse sarkán az egykorú Trautson-féle csinos parkban állott.
Július 15-én már a korai reggeli órákban Achmed Bey, a török műszaki csapatok vezérének (aki egyidőben kapucinus barát volt, később Franciaországban nyert kikép
zést mint katonai mérnök) tervei szerint megkezdik az előkészítő munkálatokat az ostromra. Az első futóárok a mai Piaristengasse irányában a „Roten Hofs“ körül indult a Burg- és Löwelbastei megvivására. Másnap az ugyanott felállított ágyútelepekről megszólaltak a mozsarak és a falbontó ágyúk, jelezve, hogy az ostrom kezdetét vette,
Egykorú rézmetszet.
SZOBIESKI JÁNOS lengyel király, szül. Krakóban 1624. jun. 24-én. Meghalt Villamov- ban 1696. jun. 17-én. Vitézségével a főhadvezéri rangra emeltetett, 1673-ban fényes győzelmet aratott a török hadak fölött s ennek köszönhette, hogy 1674-ben lengyel királlyá választották. Legkiválóbb hadi tette volt az, mikor mint I. Lipót császár-király szövetségese Lotharingiai Károllyal egyetemben Bécs falai alatt tönkre verte az ost
romló Kara Musztafa seregét. Azután hazánkba jött és Párkánynál (október 9-én) újabb diadalt vívott ki.
KARA MUSZTAFA, török nagyvezér Köprili Mohamed pártfogolja. Köprili Achmed halála után 1676-ban ő lett a nagyvezér s a Köpriliek hódító politikáját folytatta, de azok tehet
sége nélkül. 1682. szept. 24-én midőn Konstantinápolyban a drinápolyi kapun 17 lófark lobogott Magyarország felé jelezve, hogy a háború küszöbén állnak a török hadak, ő lett a fővezér. 1683. március 30-án roppant hadiszerekkel, 168.000 főnyi sereggel és a Próféta zöld zászlójával kiindult Drinápolyból hazánk felé. Ezzel a hatalmas sereggel, miután egész Magyarországon sehol sem találkozott ellenállással, 1683 júl. 16-án Bécset vette ostrom alá. De nem boldogult a hősiesen védekező várossal; a császári, német birodalmi és lengyel hadakból álló felmentő sereg szept. 12-én oly csapást mért seregére, hogy az felbomolva Győrig menekült. Ezért a kudarcért IV. Mohamed török szultán halálra ítélte s mikor Belgrádba ért, végre is hajtották rajta. (Kara Musztafa 1683 július hónapban Nyugatmagyarországban is járt, megnézte Kismarton és Fraknó vidékét, és állítólag
Zemenyén a Lehner Györgyféle malomban szállt meg egy éjjelre.)
15 mely eltartott szeptember 12-ig. — Ekkor már a császári hadsereg Lipótvárosból (Leopoldstadt)' és a Duna szige
teiről is vissza vonult, így Bécs városa köröskörül meg oszlopra hullt, a templomban semmi kárt nem téve, minthogy legurulás alkalmával egy nőnek a lábát megsértette. Abban az időben amidőn az ostromot a törökök megkezdették a város már elég jól meg volt erősítve, amit a város külö
nösen Starhemberg városparancsnoknak és Liebenberg polgármesternek köszönhet, kik a törökök hírére rögtön intézkedtek és még épp kellő időben hozzáláttak az erő
dítési munkákhoz. Hogy milyen szánalmas és elhanyagolt állapotban volt a város védelme az utóbbi években, arról tanúskodik egy szakértőnek, de Weymes katonai műszaki mérnöknek már 1674-ben leadott véleménye, amely szerint az összes erődítési művek tarthatatlan és hiányos felsze török-tatár sátron, megszámlálhatatlan teve karavánon, a száz és száz ostromágyú golyóin, a mozsárágyúk tüzet pattogó gránátain. Mint érdekességet említést érdemel, hogy abban az időben (1591 óta) a Szt. István templom torony tetejét egy csillag és egy félhold díszítette, ami 1686-ban Sinelli Imre komáromi születésű bécsi püspök kezdeményezésére,
— mert úgymond a török uralomra emlékeztettek, — kettős nimt das Stadtkommando, ihm zur Seite der Bürgermeister
16
Andreas v. Liebenberg. Die Bewohner der Vorstädte wer
den in die Stadt gezogen und bringen mit, was sie an Lebensmitteln haben. Die Bürger, die Handwerker und die Studenten der Universität bilden bewaffnete Garden zur Verstärkung der Garnison. Im ganzen hat Starhemberg jezt kaum 20.000 Mann. Es ergeht der Befehl, dass jedes Haus eine Perzon zur Schantzarbeit und jeder Fuhrwerksbesit
zer sein Gespann für die Geschütze beizustellen hat Der B ür
germeister Liebenberg schleppt eigenhändig einen Schubkar
ren mit Erde, um den anderen ein Beispiel zu geben. Die Contresekarpen werden hergestellt, die Palisaden erneuert.
Am abend den 12 Juli bietet sich den von Wienern ein schauriges B ild: der Kranz blühendes Vororte von den Vertädigern in Brand gesteckt,brennt wie ein Kranz von riesigen Fackeln im Dunkel die Zeitgenossen vergleichen den Anblick des brennenten Gehöfte Paläste und Kirchen mit dem Brande von Trója. Am nächsten Tage umzingeln di Türken die Stadt den 14 Jnli Morgens überschritt das Gros des Türkenheeres im Schein der Flammen des kai
serlichen Schlosses Ebersdorf und näherte sich dem Neu
gebäude. Dort hutten einst während der ersten Türkenbe
lagerung von Wien 1529 die golddurchwirkten Zelte Solimans des Prächtigen gestanden; zum Gedächtnisse dessen hatte Kaiser Rudolf II. derselben Stelle im gleichen Umfang und Stil das Neugebäude errichten lassen. Dem Andenken Solims zu Ehren verschönte Kara Mustafa das zweite Gebäude und gab ihm sogar eine Abteilung Janitscharen als »Salve- garde.» Von Simmering an rückten die gesamte Truppen in die ihnen zugewiesenen abschnitte und Stellungen, was durch den Grossvezier von der »Spinnerin am Kreuz« aus disponiert und überwaht wurde. Der Stand der gesamten türkischen nach demaligen Begriffen modern armierten Heeresmacht im Felde war 180.000 Mann; doch standen
stromes die Einschliessung als vollendet betrachtet werden.
Die Morgensonne dieses Tages beleuchtete für die Bewohner der Stadt Wien in und jenseits der Ruinen der Vorstädte,
heuti-A fertőszéleskuti őrtorony (Türkenturm.) 1683-ban június 8-án, itt e torony előtt az átvonuló török-tatár csordák 500 embert a védők sorából lemészároltak.
Egykorú rézmetszet.
Török-tatár hadak Bécs alatt 1683-ban.
17 gen sämtliche westlichen Bezirke bis Döbling und Nussdorf.
Als Haupt quartier Kara Mustafa vöhlte sich für sein Staab ein prunkvolles Prachtzelt in der nahe westwärts von St.
Ulrich gelegenen Trautsonschen schönen Garten, an der Ecke des heutigen Neustift- und Kellermanngasse, wo sich gegenwärtig am Eckhause Neustiftgasse Nr. 32. eine künst
lerisch ausgestattete Gedenktafel befindet. Auch der Name Zeltgasse in der nähe errinnert noch an diese ominöse Nachbarschaft Am 15 Juli früh wurde der Bau aus der Gegend des »Roten Hofs« in der Piaristengasse ausge
henden Laufgräben und Minengängenunter der Erde ange
legt für den Haupt angriff begonnen. Dieser sollte sich gegen die Burg- und Löwelbastei, sowie gegen das ihnen vorlagerte Burgravelin auf dem Teritorium des heutigen Volksgartens richten. Den Plan zur anlage des ganzen Sappensystems und des angriffs hatte der in Frankreich ausgebildete Kriegsbauingenieur Achmed Bei, ein abgefal
lener, ehemaliger, Kapuziner, entworfen. Die Türken bestür
men die Stadt im Süden und Westen, doch vor allem in kiváló polgármesterével Liebenberg Andrással, hősiesen védelmezte. Starhemberg Rüdigerben pedig Bécs olyan derék vezérre akadt, aki maga 12 ezer főnyi várőrségével minden dicséretre méltóan hadakozott. A várőrség és a polgárőrség a töröknek 18 kemény ostromát verte vissza,
men die Stadt im Süden und Westen, doch vor allem in kiváló polgármesterével Liebenberg Andrással, hősiesen védelmezte. Starhemberg Rüdigerben pedig Bécs olyan derék vezérre akadt, aki maga 12 ezer főnyi várőrségével minden dicséretre méltóan hadakozott. A várőrség és a polgárőrség a töröknek 18 kemény ostromát verte vissza,