A nők családi és munkahelyi körülményei

A NÖK CSALÁDI '

ÉS MUNKAHELYI KÓRULMENYEI

DR. NAGY ISTVÁNNÉ

Egy évtizede működött már az Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer (ELAR) akkor, amikor adatgyűjtési programjába egy olyan speciális jellegű felvétel is bekerült, amely kizárólag a nőkre, illetve azok meghatározott körére vonatkozott. A megfigyelés a 15 éves és idősebb, nappali tagozaton nem tanuló nők élet— és munkakörülményeinek fel—

tárására, helyzetének behatóbb megismerésére irányult. Ennek keretében olyan információk begyűjtésére is sor került, amelyek más adatforrásból nem nyerhetők, és kizárólag csak sze—

mélyes kikérdezéssel szerezhetők be. Ezek körébe tartoztak többek között azok a kérdéscso- portok, amelyek meghatározott témakörökben a megkérdezettek szubjektív véleményét, valamint terveit tudakolták annak érdekében, hogy a válaszok alapján az objektiv hely- zetelemzés mellett mód nyíljék annak bemutatására is, hogy maguk a nők hogyan véleked—

nek élet- és munkakörülményeikről, foglalkozásukról, munkahelyükről, vagyis hogyan ítélik meg saját helyzetüket.

Egy ilyen vizsgálat időszerűségét az adatgyűjtés során szerzett tapasztalatok is megerő—

sítették. A megfigyelésbe bevont nők általában jó néven vették, hogy foglalkoznak helyze—

tükkel, problémáikkal, számos — őket érintő — kérdésről véleményüket kérik, illetve terveik- ről, elképzeléseikről tudakozódnak.

Az adatfelvételre 1986 szeptemberében került sor, kapcsolódva a népesség O,45 száza- lékára kiterjedő, nem arányos felépítésű mintán1 végrehajtott társadalmi—demográfiai alap—

adat—felvételhez.

A jelzett felvételi minta keretében megfigyelt 15 éves és idősebb, nappali tagozaton nem tanuló nők száma 15 508 volt, ami felszorozva (azaz teljeskörűsítve) 4 072 000 személyt jelentett. Ez az adat mindössze 2,8 százalékkal volt kevesebb annál a népességszámnál, amely a nők e szűkebb körére 1987 elején a folyamatos statisztikából kimutatható volt. A teljes- körűsített adatokból számított főbb arányok még jobban közelítették a folyamatos statisz- tika azonos mutatóihoz. Például a munkavállalási korú, nappali tagozaton tanulmányokat nem folytató női népesség gazdasági aktivitás szerinti összetételét tekintve már alig mutat, kozott eltérés a két adatforrás között; az aktív keresők, valamint az eltartottak hányada O,4- illetve O,3 százalékponttal volt magasabb, ennek megfelelően az inaktív kereső nőké O,7 százalékponttal volt alacsonyabb a folyamatos statisztika által 1987 elején kimutatott aránynál.

* Minthogy az ELAR-minta nem arányos felépítésű, az egyes felvételek adatait csak súlyozással (teljeskörüsítéssel) lehet feldolgozni és értékelni. A vonatkozó minta számlálókörzetei — a különböző kiválasztási arányoknak megfelelően -—

273 rétegcsoportba tartoznak. Az egységes súlyozási algoritmus az adott felvételnél minden rétegcsoporthoz meghatároz egy súlyszámot (szorzófaktort), amellyel a rétegcsoport adatait felszorozza. A súlyszám a szóban forgó rétegcsoport to- vábbvezetett alapsokaságbeli és a mintában megfigyelt lakásszámainak hányadosa. Bővebben lásdzEltető Ödön: Az 1990.

éXllí népszámlálássalkapcsolatos mintavételekről c. tanulmányát a Statisztikai Szemle 1989. évi 8—9. számában (779—787.

0 d. .

2.

868 DR. NAGY ISTVÁNNÉ

A NÖK HELYZETE, SZEREPE A CSALÁDBAN

A felmérés eredményei szerint 1986 végén 3 580000 volt azoknak a családoknak és családot nem képező háztartásoknak a száma, amelyekben 15 éves és idősebb, nappali tago—

zaton tanulmányokat nem folytató nő is élt. A családok és nem családi háztartások e szűkebb körének háromnegyedét a házaspáros tipusú családok, 8 százalékát a házastárs nélküli

— egy szülő gyermekkel családtípusként ismert — úgynevezett ,,csonka családok", további 15 százalékát pedig az egyszemélyes háztartások alkották, s mindössze 2 százalék volt az egyéb összetételű (családot nem képező rokon vagy nem rokon személyekből álló) háztar- tások aránya. Külön figyelmet érdemel az egyszemélyes háztartások előzőkben említett viszonylag magas aránya, ami azt jelenti, hogy több mint félmillió azoknak a nagyrészt az idősebb korosztályokhoz tartozó nőknek a száma, akik teljesen egyedül élnek. A megfigyelt családoknak mindössze 9 százalékára volt jellemző, hogy két vagy több család élt közös háztartásban, ami világosan jelzi, hogy a többgenerációs családok együttélése ma már nem gyakori.

A 2 990 000 család kilenctizedét a házaspáros tipusú családok alkották —- ideértve az élettársi kapcsolatban együtt élőket is —, egytizedében pedig az anyák egyedül éltek gyerme- kükkel, illetve gyermekeikkel. A megfigyeltek bevallása alapján 90 OOO—re tehető az élettársi kapcsolatban élő nők száma, ami egyben azt jelenti, hogy a házaspáros tipusú családok kissé több mint 3 százalékában az együtt élő ,,házasfelek" jogilag nem voltak házasok.

A nők családon belüli helyzetét vizsgálva megfigyelhető, hogy a női munkavállalás ter—

jedése folytán némileg demokratikusabbá vált a családon belüli hagyományos munkameg—

osztás, de gyökeres változás korántsem tapasztalható. A háztartással és a gyermekneveléssel kapcsolatos munkák döntő többségét — nagyrészt az ún. ,,második műszak"-ban — jelenleg is a nők végzik. A társadalom ugyan - a különböző intézményrendszerek és a szolgáltató- hálózat fejlesztésével —- igyekszik a nők, a dolgozó anyák helyzetén könnyíteni, de tehermen- tesítésük ma még egyáltalán nem mondható megoldottnak, s e téren érdemi javulás a közel—

jövőben sem igen várható. Sőt ezzel ellentétes hatást fejtenek ki többek között az utóbbi időben hozott olyan intézkedések is, mint például a szolgáltatások, a mirelit termékek, a félkész ételek árainak jelentős emelése, a gyermekintézményi térítési díjak ,,rendezése".

A felvétel eredményeiből kitűnik, hogy mind a házaspáros, mind az anya gyermekkel tipusú családokban a háztartással és a gyermekneveléssel kapcsolatos feladatok ellátása túlnyomórészt a nőkre hárul, de megfigyelhető, hogy e téren a munkába járó feleségek, anyák valamivel nagyobb mértékben számíthatnak férjeik, családtagjaik segítségére, mint az otthon levők. Az eltérés azonban korántsem olyan jelentős, hogy érdemben befolyá- solná a családon belüli munkamegosztást jellemző arányokat.—

A házaspáros tipusú családokban a hagyományosan női munkának számító háztartási tevékenységeket, mint például a főzést, mosást, vasalást a családok döntő többségében (80-85 százalékában) kizárólag a feleségek végzik, de a mosogatás, valamint a reggeli és a tízórai készítése is a családok közel háromnegyedében, a napi bevásárlás, takarítás, ablak- mosás, befőzés pedig 58—63 százalékában a feleségek kizárólagos feladata. Az otthoni szere- lési, javítási munkáktól, valamint a különböző ügyintézésektől eltekintve, ritkán fordul elő, hogy egyes háztartási munkákat jelentősebb arányban csak a férjek végeznek, az viszont gyakrabban, hogy besegítenek a munkák ellátásában, bár ez is általában csak bizonyos tevé—

kenységekre korlátozódik. Például a hétvégi bevásárlást a házaspáros típusú családok közel egyharmadában, a napi bevásárlást, valamint a takarítást mintegy egyötödében, az ablak- mosást 14 százalékában a házastársak közösen, illetve megosztva végzik. Új jelenség, hogy a férjek egytizede a háziasszonyok által sem kedvelt mosogatásból is kiveszi a részét. A gyer- mekekkel — ott, ahol 15 éven aluli gyermek (is) van — a szülők nagyrészt közösen foglalkoz- nak. A férjek kisebb—nagyobb mértékű részvételén túl a családok egy részében a gyermekek,

A NÖK ÉLBTKÖRÚLMÉNYEI 869

a családdal élő rokon vagy családon kívüli személyek is közreműködnek a háztartási teendők ellátásában.

1. tábla A családi munkamegosztás a házaspáros típusú családokban* tevékenységenként

(százalék)

Nevezett tevékenységet a családon belül

, , kilátólag a __— a feleség más össze- 5135:253353;

Tevekenyscg , , , 658"er tételben kívüli személy,

feleseg ferj kozosen vagy azzal közösen

végzi(k)

Napi bevásárlás ... 57,9 S,] 19,7 10,3 4,0

Hétvégi és nagy bevásárlás ... 44,3 8,4 32,2 9,9 5,2

Reggeli, tízórai készítése ... 73,7 2,7 10,8 7,1 5,7

Főzés ... 82,0 O,5 7,6 5,7 4,2

Mosogatás ... 72,9 ] , l 10,2 12,2 3,6

Takarítás ... 59,5 l,7 18,3 15,9 4,6

Mosás ... 80,2 O,8 6,2 8,5 4,3

Vasalás ... 85,l O,4 1,8 8,7 4,0

Ablakmosás ... 62,6 5,4 13,9 10,7 7,4

Befőzés ... 62,4 O,4 9,2 ! 7,6 20,4

Otthoni javítás, szerelés ... 1,3 66,8 4,2 ( 4,8 22,9 Hivatalos és egyéb ügyintézés . . . " 33,6 27,3 34,4 22 2,5

Pénz- és számlakezelés ... 48,2 5,6 44,0 l,2 1,0

Gyermek(ek)kel foglalkozás" . . . 22,8 O,8 73,6

" A házaspáros típusú családok száma: 2 690 000.

** Azokban a családokban, amelyekben van 15 éven aluli gyermek (számuk 1 137 000).

A háztartással, gyermekneveléssel kapcsolatos teendők ellátása fokozott gondot jelent a gyermeküket egyedül nevelő -— különösen a kisgyermekes — anyák számára, mivel házastárs segítségére nem számíthatnak, így a különböző jellegű házimunkákat nagyrészt egyedül, illetve lehetőség szerint nagyobb gyermek(eík)ke1, esetleg más — a családdal élő rokon vagy családon kívüli — személyekkel megosztva végzik. Megfigyelhető, hogy a csonka családban élő gyermekek nagyobb arányban vesznek részt a háztartással kapcsolatos különböző jellegű feladatok ellátásában, mint a teljes családban élők. Összehasonlítva azt, hogy az egyes tevé- kenységeket milyen arányban végzi teljes családok esetében kizárólag a feleség (1. tábla), csonka családokban pedig egyedül az anya (2. tábla), megállapítható, hogy a legszembetű- nőbb eltérés a gyermek(ek)kel való foglalkozás, valamint a különböző ügyintézés terén jelent- kezik. Míg azokban a csonka családokban, amelyekben 15 éven aluli gyermek (is) van, az anyák 86 százaléka segítség nélkül kénytelen megoldani a gyermek(ek)kel való foglalkozást, addig ez a feladat a teljes családok 23 százalékában hárul kizárólag a feleségre; a hivatalos és egyéb ügyek intézését pedig az anyák 72, illetve 34 százaléka végzi segítség nélkül.

A háztartással kapcsolatos teendők ellátása szempontjából nem közömbös a háztar—

tások gépesítettségének mértéke. A felvétel eredményei azt mutatták, hogy a családok és a nem családi háztartások döntő többsége a ,,hagyományos" háztartási gépekkel általában jól felszerelt, de az ellátottság a modernebb — ennélfogva lényegesen drágább — géptípusokból már korántsem olyan kedvező. A megfigyelt háztartások közül hűtőszekrénnyel 96 százalék, porszívóval 87, hagyományos mosógéppel 75, centrifugával 75, automata mosógéppel 25, mélyhűtő szekrénnyel (ládával) 13 százalék rendelkezett?

' Meg kell jegyezni, hogy a háztartások egy részében mind a hagyományos, mind az automata mosógép megtalálható volt, továbba azt, hogy az automata mosógéppel felszerelt háztartások viszonylag mérsékelt aránya részben összefügg azzal, hogy ilyen Jellegti gép csak folyó vizes lakásokban üzemeltethető.

870 DR. NAGY ISTVÁNNÉ

2. tábla

A családi munkamegosztás az anya gyermgkkel tipusú családokban* tevékenységenként

(sz zalék)

Nevezett tevékenységet a családon belül

, , kizárólag gáz?;- más össze- 511213]:331231);

Tevekenyseg a gyer- mek(ek) tételben kivüli személy,

az anya mek(ek) közösen vagy azzal közösen

végzi(k)

Napi bevásárlás ... 64,4 8,6 18,3 2,8 5,9

Hétvégi és nagy bevásárlás ... 56,l 9,9 23,8 2,5 7,7 Reggeli, tízórai készítése ... 71 ,4 5,1 11,7 3,0 8,8

Főzés ... 76,1 2,4 8,9 4,8 7,8

Mosogatás ... 67,8 4,8 l7,l 4,2 6,1

Takarítás ... 56,6 7,4 27,2 3,3 5,5

Mosás ... 7l,2 4,7 15,8 2,7 5,6

Vasalás ... 7l,2 5,8 15,1 2,4 5,5

Ablakmosás ... 61,6 10,2 16,6 2,1 9,5

Befőzés ... 54,5 2,4 8,2 3,3 3l,6

Otthoni javítás, szerelés ... 5,7 21,2 4,6 2,6 65,9 Hivatalos és egyéb ügyintézés . . . 71,6 10,9 10,6 2,4 4,5

Pénz— és számlakezelés ... 76,3 4,4 l4,0 2,4 2,9

Gyermek(ek)kel foglalkozásM . . . 86,3 O,5

' Az anya gyermekkel típusú családok száma: 285 000.

" Azokban a családokban, amelyekben van 15 éven aluli gyermek (számuk 130 000).

A különböző háztartási gépekkel — azon belül a modernebb géptipusokkal -— leginkább a házaspáros típusú családok, legkevésbé pedig az egyedül élő nők háztartásai vannak el- látva. Különösen szembetűnő az eltérés a korszerű gépek tekintetében: a házaspáros tipusú családokban a mélyhűtő szekrény (láda) előfordulása négyszer, az automata mosógépé, valamint a háztartási robotgépé pedig közel háromszor olyan gyakori volt, mint az egye—

dül élő nők háztartásaiban.

Megfigyelhető továbbá, hogy mindkét családtipuson belül jóval kedvezőbb a háztar- tási gépekkel való ellátottság azokban a családokban, amelyekben a feleség, illetve az anya aktív kereső, s ugyanez jellemző az egyedül élő nők háztartásaira is. Ez a jobb anyagi lehe- tőségek mellett többek között azzal indokolható, hogy a nap mint nap dolgozni járó nők

— részben időmegtakarítás céljából, részben pedig a kisebb fizikai igénybevétel érdekében -—

inkább törekednek háztartásuk gépesítésére, mint az aktív kereső tevékenységet nem folyta- tók. (Lásd a 3. táblát.)

A háztartások gépesítettségén túl a szolgáltatások is segítik a háztartási teendők ellá- tását. Az otthoni munkát megkönnyítő szolgáltatások igénybevételét azonban különböző tényezők — többek között a szolgáltató hálózat kiépítettségének területi különbségei, a gya—

korta felmerülő minőségi problémák, de főleg a mind magasabb árak — erősen korlátozzák.

Általánosságban elmondható, hogy a fontosabb háztartási szolgáltatások — mint a mosatás, a ruhatisztittatás, a f üggönytisztittatás, a lakástakarittatás, az ablakmosatás — legalább vala—

melyikét a családok és nem családi háztartások kissé több mint kétharmada igénybe vette.

E mutató értéke az egyedül élő nők körében lényegesen alacsonyabb (51%) volt a családok különböző típusaiban tapasztalt hányadnál (házaspáros családokban 70, anya gyermekkel tipusú családokban 68 százalék). Megfigyelhető azonban, hogy a kevésbé gépesített ház- tartással rendelkező egyedül élő nők — a ruhatisztittatástól eltekintve -— inkább igénybe veszik a jelzett szolgáltatásokat, mint a családok.

A szolgáltatások igénybevétele legkevésbé jellemző azoknál a tevékenységeknél, amelyek jellegüknél fogva családon belül ugyanúgy elvégezhetők (például lakástakaritás, ablakmo-

A NÖK ÉLETKÖRULMÉNYEI 871

sás), mint ha szolgáltatás keretében végeztetnek, ugyanakkor leggyakoribb az igénybevétel az olyan munkáknál, amelyek házilag kevésbé szakszerűen oldhatók meg (például a ruha—

tisztitás). A különböző háztartási szolgáltatások igénybevételét jellemző arányok általában kissé magasabbak azokban a családokban, illetve egyszemélyes háztartásokban, amelyekben a nő (feleség, anya) aktív kereső tevékenységet folytat. (Lásd a 4. táblát.)

3. tábla

A háztartások gépesítettse'ge családtipus és a no" (feleség, anya ) gazdasági aktivitása szerint

(százalék)

A nevezett háztartási géppel ellátott

házaspáros típusú anya gyermekkel típusú egyszemélyes családok aránya, családok aránya, háztartások aránya,

Háztartási gép amelyekben amelyekben amelyekben

a feleség az anya a nő

aktiv ! nem aktív aktív nem aktív aktiv nem aktív

kereső § kereső kereső kereső ] kereső kereső

l ]

Porszívó ... 95,3 ; 83,4 91,2 74,7 91,3 65,2

Automata mosógép ... 36,9 ) 19,1 24,8 ? 7,7 28,8 7,6

Nem automata mosógép . . . . 70,1 ; 80,7 74,4 § 83,8 64,5 73,7

Centrifuga ... 76,l * 78,6 76,6 75,2 70,6 60,5

Hűtőszekrény ... 98,8 ; 95,2 %A l 89,6 96,3 85,5

Mélyhűtő szekrény (láda) . . 18,3 ; ll,9 9.5 ; 4,5 11,3 2,1

Háztartási robotgép ... 33,6 ' 18,9 22,7 12,4 203 6,7

Turmixgép ... 50,l — 32,l !, 43,5 21 A 40,7 1 1,8 Elektromos daráló, egyéb ház— * " i

tartási kisgép ... 93,2 85,9 88,5 ! 79,0 87,6 71,8

4. tábla

A fontosabb háztartási szolgáltatások igénybevételének mértéke családtípus és a no" (feleség, anya) gazdasági aktivitása szerint

(százalék)

A nevezett szolgáltatást igénybe vevő házaspáros típusú

családok aránya ,

; anya gyermekkel típusú

Háztartási szolgáltatás ' amelyekben

l

családok aránya,

egyszemélyes háztartások aránya,

a

!

§

l,

amelyekben amelyekben

a feleség ; az anya a nő

aktiv i nem aktív § aktiv § nem aki lv_ i aktív nem aktív kereső § kereső ; kereső _ kereső ! kereső kereső

! ; * a

Mosatás ... 12,9 ll,0 17,6 ! 9,0 ! 32,4 25,9

Ruhatisztíttatás ... 77,2 60,3 72,6 ! 56,1 a 75,2 43,0

Függönytisztittatás ... 4,2 3,1 4,4 ? O,7 ! 7,0 7,6

Lakástakaríttatás ... 1,5 1,8 o,9 l 1,z * 2,3 5,4

Ablakmosatás ... 1,s z,3 [ z,1 § 2 2 5 2 s 3

l

A munkába járó nők háztartásainak gépesítettségét, valamint a különböző jellegű szol- gáltatások igénybevételét jellemző arányok jelentős társadalmi különbségeket takarnak.

Egyértelműen megállapítható, hogy a szellemi tevékenységet folytató, elsősorban az értel- miségi réteghez tartozó nők háztartásai vannak leginkább gépesítve, illetve korszerű gépek- kel ellátva, emellett a különböző jellegű háztartási szolgáltatásokat is nagyobb mértékben veszik igénybe, mint a társadalom más rétegeihez tartozó nők háztartásai.

A szolgáltatások közül az eddigiekben nem említett közétkeztetés igénybevétele nagy—

mértékben függ attól, hogy a háztartást vezető nő folytat-e kereső tevékenységet vagy sem.

872 DR. NAGY ISTVÁNNÉ

A meglehetősen időigényes főzés ugyanis egyike azon háztartási tevékenységeknek, amely a családok döntő többségében a feleség, illetve az anya kizárólagos feladata, 3 ennek termé- szetesen más feltételek között tudnak eleget tenni azok a nők, akik otthon vannak, mint azok, akik dolgozni járnak.

A házaspáros típusú családok közül azokban, amelyekben a feleség otthon van, a főzés nagyrészt naponta rendszeresen ismétlődő tevékenység, ily módon az étkezés döntően a háztartás keretein belül zajlik. Az ilyen tipusú családok 85 százalékában naponta készítenek ebédre főtt ételt, 14 százalékára pedig az alkalomszerű, illetve hétvégi ebédfőzés jellemző.

(A fennmaradó elenyésző hányadot azok a családok alkotják, amelyekben általában vacso—

rára készítenek meleg ételt, vagy egyáltalán nem főznek.) Magától értetődő, hogy az ilyen tipusú családok tagjai kevéssé veszik igénybe a közétkeztetést; közöttük mindössze 4 szá- zalékban fordul elő, hogy a családtagok mindegyike, 21 százalékban pedig, hogy azok egy része igénybe veszi az emlitett szolgáltatást.

Azokban a házaspáros tipusú családokban, amelyekben a feleség aktív keresőként dol- gozik, természetesen mások a főzésí, illetve étkezési szokások. Az ilyen családok többségében (53 százalékában) általában csak hétvégén vagy alkalomszerűen főznek ebédet. Mivel a dolgozni járó feleségek kevésbé tudják vállalni a hétközbeni rendszeres főzést, a családtagok nagyrészt a munkahelyen, gyermekintézményben ebédelnek. Különösen jellemző ez azokra a családokra, amelyekben rendszerint csak hétvégén főznek; az ilyen családok 55 százalé—

kában minden családtag, további egyharmadában pedig a családtagok egy része veszi igénybe az üzemi, iskolai stb. étkeztetést.

Az adatok tanúsága szerint a gyermeküket egyedül nevelő anyák kevésbé tudnak ebéd—

főzésre napi rendszerességgel vállalkozni, mint a házastársakkal együtt élő feleségek, így a csonka családok körében a közétkeztetés igénybevétele gyakoribb.

5.tábla A családok főzési, étkezési szokásai családtípus és a nő (feleség, anya)

gazdasági aktivitása szerint

(százalék)

Ebédet Nem Közétkeztetést hétközben

___—'(Ts'a—r— főznek, a családtagok

mmm Öfáíííí" 233323; BÉKÉS? Viasat mng- így M,,

szerűen egy e r sze vesznek

főznek igénybe vesz igénybe

Házaspáros típusú család és a feleség

aktív kereső . . . 1549 429 53,4 3,7 28,4 46,4 25,2

nemaktív kereső 114] 84,7 13,7 1,6 3,8 21,2 75,0

Együtt 2690 60,7 36,5 2,8 17,9 35,7 46,4

Anya gyermekkel típusú család és az anya

aktív kereső . . . 182 33,7 59,2 7,1 43,2 36,3 20,5

nem aktív kereső 103 73,5 22,6 3,9 5,8 29,9 64,3

Együtt 285 48,1 46,0 5,9 29,8

A mirth készítmények, valamint az egyéb módon tartósított élelmiszerek választékának bővülése nagyban hozzájárul a háziasszonyok főzéssel kapcsolatos munkájának könnyíté—

séhez, felhasználásukat azonban a viszonylag magas árak mellett, többek között a forgal—

A NÖK ÉLETKÖRÚLMÉNYEI 873

mazásukhoz szükséges, speciális felszereléssel ellátott üzletek hálózatának szűkössége is kor- látozza.

A családok és nem családi háztartások kétharmadában a főzéshez — több-kevesebb rendszerességgel —- egyaránt használnak házilag tartósított, valamint üzletben vásárolt mirelit készítményeket és konzervféleségeket, további egyötödében csak üzleti, egytizedében pedig csak házi tartósítású termékeket használnak. Az ilyen készítményekkel nem élő háztartások aránya az 5 százalékot sem éri el. A mirelit termékek közül leginkább jellemző a zöldség- és főzelékfélék használata, ezt követően a mélyhűtött hús— és halféleségeké, majd a gyümöl- csöké. A legkevésbé elterjedt a mirelit félkész ételek fogyasztása, ami elsősorban kiemelke—

dően magas áraikkal indokolható. A tartósított termékek közül legelterjedtebb a konzerv- féleségek felhasználása.

A családon belüli munkamegosztás alakulásának áttekintése során már volt szó arról, hogy a 15 évesnél Hatalabb gyermek(ek)kel való foglalkozás milyen mértékben hárul az anyákra és mennyiben kapnak ehhez segítséget férjeiktől, családtagjaiktól, azt viszont még nem vizsgáltuk, hogy az ilyen korú gyermekek napközbeni ellátásában, valamint betegségük esetén ápolásukban kik, milyen formában vesznek részt.

1986 végén 1 266 000 anyának kellett 15 éven aluli gyermek(ek) neveléséről, ellátásáról gondoskodnia. Számukra ebben a legnagyobb segítséget a gyermekintézmények nyújtották;

az ilyen korú gyermekek 45 százalékának napközbeni felügyelete, gondozása bölcsődében, óvodában, napköziben való elhelyezéssel oldódott meg, 30 százalékát pedig kizárólag az anya látta el. A további megoldási formák közül figyelmet érdemel azoknak az elsősorban az általános iskolák felső tagozatán tanuló úgynevezett ,,kulcsos gyermek"-eknek a viszony- lag jelentős aránya (l3%), az iskolás korú gyermekek közel egyötöde, akik az egész napot felügyelet nélkül töltik, s esetenként előfordul, hogy még kisebb testvéreikről is gondoskod- nak. Ez részben összefügg azzal, hogy a nagyszülők ma kevéssé tudnak unokáik napközbeni ellátásában gyermekeik segítségére lenni, többek között azért, mert a többgenerációs csalá- dok együttélése nem gyakori, továbbá mert közöttük is jelentős az aktiv keresőként dolgozók aránya (a 15 éven aluli gyermekek mindössze 5 százalékának felügyeletét látta el nagyszülő).

A gyermekek összességére jellemző fenti arányok nagyrészt elfedik a családtípusok kö—

zött tapasztalható, valamint az anya gazdasági aktivitás szerinti hovatartozásából adódó, esetenként igen jelentős különbségeket. (Lásd a 6. táblát.)

A felvétel eredményei szerint a gyermekkorú népesség 91 százaléka teljes, 9 százaléka pedig csonka családokban élt. Az apa nélküli családokban a gyermekek 19 százalékát gon—

dozta kizárólag az anya, míg azokban a családokban, amelyekben a szülők együtt éltek, e mutató értéke 31 százalék volt. Ez utóbbihoz hozzászámítva azoknak a gyermekeknek az arányát (TK,), akiknek a napközbeni ellátását a házastársak közösen oldották meg, kitűnik, hogy a szülői felügyelet mellett nevelkedő gyermekek aránya a teljes családokban kétszerese a csonka családokban élőkének. Ez egyben jelzi, hogy az apa nélküli családokban élő gyer- mekek napközbeni gondozásában nagyobb szerepe van a gyermekintézményeknek és a nagyszülői segítségnek, mint a mindkét szülővel együtt élő gyermekek esetében.

1986 végén a teljes családokban élő gyermekek között 71, míg a csonka családokban élők körében 84 százalék volt azoknak az aránya, akiknek az édesanyja aktív kereső tevé—

kenységet folytatott. A jelzett adatok arra utalnak, hogy a gyermeküket egyedül nevelő anyák kevésbé élnek az otthonmaradás, így a gyed és a gyes igénybevételének lehetőségével, mint a férjükkel együtt élők, tekintettel arra, hogy náluk az azzal járó keresetkiesés érzéke- nyebben érinti a háztartás költségvetését. A 6. tábla adataiból az is kitűnik, hogy az aktiv kereső tevékenységet folytató anyák napközbeni ellátó szerepe meglehetősen korlátozott, ami összefüggésben van azzal, hogy a gyermekek munka melletti gondozására lehetőséget biztosító foglalkoztatási formák (bedolgozás, részmunkaidős foglalkoztatás stb.) közülük csak igen szűk kört érintenek.

874 DR. NAGY ISTVÁNNÉ

6. tábla

A 15 éven aluli gyermekek napközbeni ellátásánakfó'bbfarmái családtipus és az anya gazdasági aktivitása szerint

(százalék)

- Az an a Bölcsőde,

, , gyermek Sillífgg és (vagyy) óvoda, Nagyszülő 522321), Felügyelet

Csaladttpus osszesen az apa napkozt nélkül van

( ezer fő)

látja el

Házaspáros típusú

család és az anya ;

aktív kereső . . . 1327 9,6 7,3 57,3 69 l,8 l7,l

nem aktív kereső 534 82,3 5,5 lO,9 O,l ! O,2 1,0

Együtt 186] 30,5 * 6,8 44,o * 4,9 1,4 1 12,4

Anya gyermekkel típusú család és az anya

aktív kereső . . . 154 6,6 — 61,9 10,1 2,1 l9,3

nem aktív kereső 30 84,4 -— 8,3 3,2 — 4,l

Együtt 184 l9,0 — 53,3 9,0 l,8 16,9

Összesen ... 2045 " 29,4 6,2 44,9 5,3 1,4 12,8

Ebből az anya

aktív kereső . . . 1482 9,3 6,5 57,8 7,2 l,9 17,3

nem aktív kereső 563 82,4 5,3 lO,7 0,3 O,2 l,l

! !

A munkába járó anyáknak nagy problémát jelent a gyermekek betegsége esetén ápolásuk megoldása. Ebben számukra korlátozott segítséget nyújt a gyermek tízéves koráig — meg- határozott mértékben — igénybe vehető táppénzes állomány, ami viszont más szempontból ——

például a munkából való távolmaradást, a jövedelemkiesést tekintve — hátrányosan érinti őket. Az aktív kereső tevékenységet folytató anyáknak több mint fele még részlegesen sem élt, vagy nem tudott élni ezzel a lehetőséggel; közel egynegyedük nyilatkozott úgy, hogy kizárólag ilyen formában tudta betegség esetén a gyermek ápolását megoldani, további egy- ötödük pedig a táppénz igénybevételén túl, esetenként más—más megoldásokat keresett.

Például a táppénz igénybevétele mellett szabadságának egy részét áldozta fel az említett célra az anyák egytizede, s ugyanilyen arányt képviseltek azok, akik a táppénzes állomány mellett esetenként rokoni segítségre számíthattak. E téren kedvezőbb helyzetben voltak azok az anyák, akiknek az említett célra sem táppénzt, sem szabadságot nem kellett igénybe ven- niük, mert rokon vagy idősebb gyermek segítségével oldották meg problémájukat (18%), de még inkább azok, akik munkájukat otthon végezték, s így szükség esetén gyermekük ápolásáról is gondoskodni tudtak (8%). A legkedvezőtlenebb helyzetben viszont azok az anyák voltak, akiknél — más lehetőség hiányában — a gyermekápolás kizárólag a szabadságuk terhére történt (10%), csökkentve ezzel az esetleges pihenésre fordítható időt.

A NÖK MUNKAVÁLLALÁSA, MUNKAKÖRÚLMÉNYEI

1986 végén a nappali tagozaton tanulmányokat nem folytató, munkaképes korú (15—

54 éves) nők kissé több mint négyötöde folytatott aktív kereső tevékenységet, ehhez hozzá- adva a gyeden, gyesen levők hányadát (8%), 89 százalékos arányt kapunk, ami jelzi, hogy a nők foglalkoztatási szintje nem sokkal marad el a fél'fiakétól.3

** Az 1984. évi mikrocenzus adatai szerint a munkavállalási korú (lS—59 éves), nappali tagozaton nem tanuló férfiak foglalkoztatási szintje 93 százalék volt.

A NÖK ÉLETKÖRÚLMÉNYEI 875

A női munkavállalás bővülését jól jellemzi, hogy 1960-ban a nők fent jelzett szűkebb körének még csak alig több mint fele folytatott aktiv kereső tevékenységet, ugyanakkor igen magas, 48 százalék volt körükben az eltartottak, az ún. ,,háztartásbeliii-ek aránya. Ez utób- biak még 1970-ben is 25 százalékos arányt képviseltek közöttük, 1986 végén viszont már csak közel 8 százalékot. (Számuk 1960 óta mintegy 1 300 OOO-ről 192 OOO—re csökkent.) Főbb korcsoportonként a nők emlitett szűkebb körén belül— az anyaság vállalása miatt munkából átmenetileg kiesők beszámításával — vizsgálva a foglalkoztatás alakulását meg—

állapítható, hogy 1986 végén a nők foglalkoztatási szintje az ifjúság körébe tartozó 30 éven aluliak, valamint a 30—39 évesek csoportjában érte el a maximumot; a 92 százalékot mindkét csoportban kissé meghaladó arány a 40 éven aluli nők szinte teljes foglalkoztatását jelzi.

Az ezekbe a korcsoportokba tartozó nőknek ma már mindössze 6-7 százaléka háztartásbeli, szemben az 1960. évi 44, illetve 50 százalékos aránnyal. A 40 éves és idősebb munkavállalási korban levő nők foglalkoztatási szintje Viszont már fokozatosan csökkenő tendenciát mutat, mivel közöttük mind jelentősebb a háztartásbeliek, a rokkantsági, valamint — a munkaképes kor utolsó öt évében — a korkedvezményes nyugdíjasok aránya. Jellemző, hogy 1960-ban az 50—54 éves nőknek még csak alig 3, 1986 végén viszont már 13 százaléka volt nyugdíjas.

A munkavállalási kornál idősebb nőknek 1960—ban még közel egynegyede aktív kere- sőként dolgozott, ami többek között azzal indokolható, hogy a háztartásból viszonylag idősebb korban kivált és munkát vállalt nőknek egy része akkor még a nyugdíjazáshoz szük—

séges minimális szolgálati idővel sem rendelkezett. A gazdaságilag aktív koron túl dolgozó nők aránya az elmúlt évtizedek során - az általános tendenciának megfelelően —— jelentősen csökkent.

7. tábla

A 15 éves és idősebb, nappali tagozaton nem tanuló nők gazdasági aktivitása főbb korcsoportok szerint

(százalék)

- en i Fo l- Nyugdíjas,

Korcsoport (éves) Összesen 123122; i (Éz/igen, 1 kozigáilott 13332, Eltartott

1 levő együtt kereső

[ a

15—29 ... ! 100,0 l 7l,l ! 21,5 i 92,6 ! 0,4 ! 7,0

30—39 ... 100,0 85,3 ! 7,0 ' 92,3 l l,8 5,9

40—49 ... [ 100,0 i 88,l 0,4 i 88,5 38 7,7

50—54 ... 100,0 " 74,7 — * 74,7 12,9 12,4

Munkavállalási korú együtt 100,0 80,8 8,l i 88,9 3,5 7,6

55 éves és idősebb ... 100,0 ! 4,3 . — 4 3 77,3 ! 18,4

A nők munkavállalását bizonyos mértékig befolyásolja a család nagysága, az ellátásra szoruló gyermekek száma. A család nagyságával kapcsolatban két ellentétes tendencia hat a nők munkavállalására. A népesebb családokban a családtagok, a gyermekek megfelelő ellátása azt igényelné, hogy az anya otthon maradjon, ugyanakkor főleg anyagi szempontok miatt éppen ezekben a családokban volna leginkább szükség az anya munkába lépésére.

A két hatás eredménye az, hogy a gyermekek számának növekedésével -— különösen kettőnél több gyermek esetén — erősen csökken az anyák gazdasági aktivitása, ami még így is viszony—

lag magas a sokgyermekes családokban is. Erre utalnak a felvétel eredményei, miszerint a szülőképes korú (15—49 éves) gyermektelen nők 93 százaléka, míg az egy vagy két 15 éven aluli gyermeket nevelő anyák kissé több mint háromnegyede aktív kereső. Ez utóbbiak kö- zött viszont jelentős a gyeden és a gyesen levők aránya; velük együtt számolva az egy-két gyermekes anyák foglalkoztatási szintje a gyermektelenekéhez hasonlóan alakult. A harma- dik gyermektől kezdve az anyák foglalkoztatásának mértéke viszont erősen csökken.

A három 15 éven aluli gyermeket nevelő anyáknak 83, az annál több gyermekről gondosko-

876 DR. NAGY ISTVÁNNÉ

dóknak pedig 62 százaléka volt foglalkoztatott; ez utóbbiból felerészt, az előbbiből 23 szá- zalékot a gyeden és a gyesen levők képviselték.

A nők körében a fértiakénál jóval alacsonyabb a fizikai és ennek megfelelően magasabb a szellemi munkát végzők aránya,4 ami nagyrészt az általános iskola utáni továbbtanulás irányában a két nem között tapasztalható eltéréssel magyarázható. Megfigyelhető ugyanis, hogy az általános iskolai végzettség megszerzését követően a férfiak nagyobb arányban foly—

tatják tanulmányaikat szakmunkásképző iskolákban, míg a nők többsége az általános kép- zést nyújtó gimnáziumokban vagy a hagyományosan női szakmákra képesítő szakközép—

iskolákban, szakiskolákban tanul tovább. A gimnáziumot vagy más középiskolát végzett nők nagy része azután — részben szakképzettség hiányában -— igyekszik valamilyen szellemi pályán, többnyire általános adminisztratív, illetve számviteli, ügyviteli munkakörben el—

helyezkedni.

A 2 107 000 aktív kereső nő 57 százaléka fizikai, 43 százaléka szellemi munkakörben dolgozott.

A közel 1 200 000 fizikai foglalkozású nő kétharmada tizenkét foglalkozási csoportba koncentrálódott. Közöttük a textilipari, a textilruházati ipari, valamint a kereskedelmi jel- legű fizikai foglalkozásokban dolgozók együttes száma megközelítette a 270 OOO-et, ami jelzi, hogy továbbra is jelentős azoknak a száma, akik különböző, hagyományosan női szakmának számító munkakörökben dolgoznak (mint például fonó, szövő, szabó, varrónő, bolti eladó).

Számottevő női munkavállaló található továbbá a növénytermesztési és állattartási foglal- kozásokban (114000), a csomagoló, címkéző, raktárkezelői munkakörökben (68000), a vendéglátóipari szakmákban (52 000), az egészségügyi jellegű fizikai foglalkozásokban (51 000), a cipő- és bőripari (44 OOO),valamint az élelmiszeripari jellegú szakmákban (36 000).

Az említetteken túl az általában semmiféle képzettséget nem igénylő, főleg segédmunkás jellegű munkakörökbe tartozó takarítók, portások, hivatalsegédek között is jelentős

(150 OOO-et meghaladó) a női munkavállalók száma.

A fentiekben jelzett foglalkozási csoportokba sorolt munkakörökön kívül ma már a nők kisebb-nagyobb létszámmal szinte minden fizikai foglalkozásban megtalálhatók, sőt vannak olyan szakmák, amelyekben régen túlnyomó többségben férfiakat foglalkoztattak, jelenleg viszont már egyre inkább női munkává váltak (például a nyomdászok között a betűszedő, a könyvkötő vagy a szolgáltatási foglalkozásúak közül a fodrász), továbbá a technika fejlődése kapcsán kialakultak olyan foglalkozások, amelyekben a nők döntő há- nyadot képviselnek (mint például az elektroncső- és képcsőszerelők, a tekercselők, a szá- mítógéptermi gépkezelők, adatrögzítők, a fénymásolók és irodai sokszorosítók).5

A fizikai foglalkozású aktív kereső nők 93 százaléka alkalmazásban álló és szövetkezeti tag, 7 százaléka pedig önálló és segítő családtag volt. Az előbbi csoportba tartozók 24 szá—

zaléka szakmunkás, 62 százaléka betanított munkás, 14 százaléka pedig segédmunkás jellegű munkakört töltött be. A fizikai foglalkozású nők többsége tehát —- részint szakképzettség hiányában, részint bizonyos munkafolyamatok jellegéből adódóan — betanítást igénylő mun—

kakörökben dolgozik, ellentétben a férfiakkal, akik körében hasonló (az 1984. évi mikrocen—

zus adatai szerint 61 százalékos) arányt képviselnek a szakmunkásként foglalkoztatottak, ami jól tükrözi a két nem között a szakképzettség terén fennálló különbségeket.

A szellemi munkakörökben elhelyezkedő nők pályaválasztása főként azokra a terüle—

tekre koncentrálódott, amelyekben hagyományosan is viszonylag magas volt a nők foglal—

koztatása. 1986- ban a 915 000 szellemi foglalkozású nő kétötöde számviteli, ügyviteli, 26 szá—

zaléka egészségügyi és kulturális, egynegyede igazgatási, gazdasági jellegű foglalkozásokban

' Az 1984. évi mikrocenzus adatai szerint az aktív kereső nőknek 42, míg a férfiaknak csak23 százaléka folytatott szellemi tevékenységet.

5 Az elnőíesedő szakmákból néhány példa felsorolása az 1980. évi népszámlálás adatai alapján történt, mivel az. 1986. évi felvétel egyrészt foglalkozás mélységű elemzést — a mintanagyság szabta korlátok miatt — nem tett lehetővé, más- részt a férfi—nő arány vizsgálatára eleve nem alkalmas, hiszen a megfigyelés csak a nők körében zajlott.

A NÖK ÉLETKÖRÚLMÉNYEI 877

dolgozott, s mindössze 9 százalék volt közöttük a műszaki pályákon foglalkoztatottak ará—

nya. A számviteli és adminisztratív tevékenységeken, valamint azokon a munkakörökön túl, amelyeknek az elnevezése is jelzi, hogy kifejezetten női pályák (például védőnő, óvónő, gon- dozónő), vannak olyan munkaterületek, amelyek nagyrészt elnőiesedtek, illetve amelyekben egyre nagyobb teret nyert a nők foglalkoztatása? így megemlíthető, hogy például a központi államigazgatás, valamint a tanácsi igazgatás előadóinak, főelőadóinak 1980-ban már két- ötöde, illetve kétharmada női munkavállaló volt, szemben a húsz évvel korábbi 27, illetve 33 százalékos aránnyal, s ugyanezen idő alatt a vállalati statisztikusok között 72 százalékról 91 százalékra emelkedett a nők hányada. Elnőiesedtek továbbá a tanítói, tanári foglalkozá- sok és egyes jogi, valamint egészségügyi (például a gyógyszerész) pályák, de a nők aránya a főkönyvelők és a gazdasági vezetők körében is jelentősen (1960 és 1980 között 21 százalék—

ról közel 50 százalékra) emelkedett.

Megfigyelhető, hogy a nők között jóval alacsonyabb a vezető, irányító beosztásban dol- gozók aránya, mint a férfiak körében, ugyanakkor a nőknek igen jelentős hányada, a férfiak- nak viszont csak igen szűk köre lát el ügyviteli feladatokat. 1986—ban a szellemi tevékenységet folytató (alkalmazásban álló és szövetkezeti tagként dolgozó) nők 13 százaléka volt vezető, irányító beosztásban, 58 százaléka szakalkalmazotti, ügyintézői munkakört látott el, 29 szá- zaléka pedig ügyviteli besorolású volt.7

1986 végén az aktív kereső nők 31 százalékát az ipar kötötte le, és hasonló arányban (30 százalékban) találtak munkalehetőséget a szolgáltatás jellegű ágakban, azok közül is első- sorban az egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatás területén, ahol egyötödük dolgo- zott. Közülük a mezőgazdaság, valamint a kereskedelem részesedése közel azonos —- 14, il- letve 15 százalék — volt, a fennmaradó hányad pedig a közlekedés, posta és távközlés (6%), az építőipar (3%) és a vízgazdálkodás (1%) népgazdasági ágban helyezkedett el.

Az aktív kereső nők zöme (91 százaléka) teljes munkaidőben, igen kis hányada (3 száza- léka) csökkentett, illetve részmunkaidőben dolgozott, a fennmaradó 6 százalékot pedig a munkaidőrend szempontjából más elbírálás alá eső személyek - főként önállók, szabadfog- lalkozásúak, segítő családtagok, kisrészt pedig bedolgozók, alkalmi munkavállalók -— alkot- ták. Az adatok tehát egyértelműen jelzik, hogy ma még a nők körében is a teljes munkaidős foglalkoztatás jellemző, s emellett kell eleget tenniük a háztartással, gyermekneveléssel kap—

csolatban rájuk háruló feladatoknak.

Az aktív kereső tevékenységet folytató nők nagy többsége (71 százaléka) egy műszakban dolgozott, de jelentős közöttük a váltott műszakban foglalkoztatottak aránya is (l9%), ugyanakkor elenyésző (1%) az osztott műszakban dolgozóké. A fennmaradó 9 százalék úgy- nevezett ,,egyéb műszakbeosztású" (például nyújtott vagy kötetlen munkaidőben dolgozó) volt, ideértve az önállókat, a szabadfoglalkozásúakat és a segítő családtagokat is.

Az egyműszakos munkahelyeken — azaz a napnak mindig azonos időszakában —- foglal- koztatott közel másfél millió nő 94 százaléka nappali műszakos volt, a fennmaradó 6 száza—

lékot kitevő több mint 90 000 fő közül 61 000 rendszeresen délelőtti, 21 000 délutáni, 9000 pedig éjszakai műszakban dolgozott. Ez utóbbi viszonylag kis létszámhoz hozzászámítva a váltott műszak keretében részben éjszaka is dolgozók számát megállapítható, hogy több mint 100 000 nő vállal éjszakai müszakbeosztást. Ezt feltehetően nagyrészt annak érdekében teszik, hogy napközben több idejük jusson a háztartási, gyermeknevelési teendők ellátá- sára.

1986—ban az aktív kereső nők 8 százaléka volt abban az előnyös helyzetben, hogy mun- kavégzés miatt nem kellett naponta rendszeresen utaznia, mivel munkáját vagy otthon vé- gezhette (például bedolgozó, segítő családtag), vagy mert munkahelye és lakása azonos épü-

' Ezen megállapítást —- az előző jegyzetben már említett okok miatt - szintén népszámlálási eredmények alapján lehe- tett példákkal alátámasztani.

7 A szellemi foglalkozású férfiak beosztás szerinti összetétele az 1984. évi mikrocenzus adatai szerint a következőkép- pen alakult: vezető, irányító 43, beosztott ügyintéző 53, ügyviteli besorolású 4 százalék.

878 DR. NAGY ISTVÁNNÉ

letben, épülettömbben volt (például az iskola épületében lakó tanító, tanár vagy a gyógyszer—

tár épületében lakó gyógyszerész, a házfelügyelő), 92 százalékának viszont több-kevesebb időre volt szüksége ahhoz, hogy munkahelyét megközelítse és onnan hazatérjen. A munkába járó nők kissé több mint felének (52 százalékának) legfeljebb félórát, további 30 százalékának ennél többet, de maximum egy órát kellett az említett okból naponta utazással töltenie, ami viszonylag kedvezőnek mondható, hiszen azt jelenti, hogy a dolgozni járó nők több mint négyötödének munkahelye a lakásától legfeljebb félórányi távolságra volt. Az emlitett körnél tehát a közlekedésiidő-ráfordítás nem volt olyan számottevő, hogy az érdemben befolyásolja a dolgozó nők családi körülményeit, életmódját, a háztartási, gyermeknevelési feladatok ellátá—

sát. Az egy óránál hosszabb ideig közlekedők 18 százalékos arányából a fele részt a másfél óránál hosszabb ideig utazók alkották. E legkedvezőtlenebb helyzetű csoportba 173 000 nő tartozott, akik közül kissé több mint 100 OOO-en ingázók voltak. A kisgyermekes anyák in—

kább igyekeznek lakásukhoz közelebb eső munkahelyet vagy otthon végezhető munkát ke—

resni, mivel a hosszú utazás miatti időkiesés érzékenyebben érinti őket, mint a gyermektele- neket.

8. tábla

Az aktív kereső nők munkába járásra forditott időtartama a 15 éven aluli gyermekek száma szerint

(százalék)

Munkahelye're közlekedik

Ö hál'-Plíz!" az oda- és visszautazás időtartama

Gyermekszám ($$$? 5.336 30 és

közlekedik együtt kevesebb 31—60 61—90 91 és több

perc (együtt2100,0)

15 éven aluli

gyermek nincs . . 1157 7,9 92,1 49,4 30,2 9,8 10,6

15 éven aluli gyermek van

1 gyermek ... 487 7,3 92,7 54,2 30,4 8,5 6,9

2 gyermek ... 401 8,2 91,8 56,3 28,7 7,7 7,3

3 gyermek ... 55 13,3 86,7 55,9 30,8 8,5 4,8

4 és több

gyermek .. . . . 7 12,4 87,6 56,0 [ 3l,5 5,2 7,3

Összesen 2107

Az aktív kereső nők 17 százaléka ingázott naponta. A fizikai foglalkozású nők között jóval gyakoribb volt az ingázás, mint a szellemi tevékenységet végzők körében: 100 fizikai dolgozó közül 20, míg 100 szellemi munkakört ellátó közül csak 12 járt lakóhelyétől eltérő településre dolgozni. Az ingázó életformával járó, sok szempontból hátrányosabb helyzetet a családi kötöttségektől nagyrészt mentes, fiatalabb korosztályokhoz tartozók inkább vállal- ják, mint az idősebbek. Erre utal, hogy a 15—19 éves aktív kereső nőknek 35 százaléka, de még a 20—24 éveseknek is több mint egynegyede ingázott, ugyanakkor a 40 éves és idősebbek körében arányuk a 15 százalékot sem érte el.

Az ingázás gyakorta nem a lakóhely és munkahely közötti távolság miatt, hanem sokkal inkább bizonyos kötöttségek, illetve más jellegű problémák — így a vonatok, autóbuszok menetrendjéhez való igazodás, bevásárlási nehézségek, körülményesebb hivatalos ügyintézés stb. — miatt jelent hátrányt. Eléggé jellemző ugyanis a közel eső, szomszédos települések kö- zötti ingavándor-forgalom, ami az érintettek számára sokszor kisebb távolság megtételét jelenti annál, mint amit az egyes nagyvárosokon, főleg a fővároson belül dolgozók egy részé-

A NÖK ÉLETKÖRÚLMÉNYEI 879

nek kell naponta megtennie ahhoz, hogy eljusson munkahelyére. Ez részben az ingázási távolságra vonatkozó adatokból is kitűnik, miszerint 1986-ban az ingázó nők 36 száza- lékának munkahelye lakásától legfeljebb 10 kilométer távolságra volt, 53 százaléka messzebb, de 30 kilométeren belül dolgozott, annál távolabbra tehát csak alig több mint egytized

utazott.

Gyakorta tapasztalható, hogy a gyermekvállalás, gyermeknevelés különböző — anyagi, szakmai vagy mindkét —— szempontból kedvezőtlenül érinti a nőket munkahelyükön. Mivel ez a nők számára valós problémát jelem, célszerű volt magukat a legilletékesebbeket meg—

kérdezni arról, hogy gyermekszülés, gyermeknevelés miatt érte—e őket anyagi vagy szakmai hátrány — esetleg mindkettő — munkahelyükön. A megfigyelés a gyermeket szült, illetve nevelt (nevelő) aktív kereső anyák mellett a gyeden és a gyesen levőkre is kiterjedt.

A foglalkoztatott nők fent említett szűkebb körének kissé több mint egyötöde vélekedett úgy, hogy az anyaság vállalása és a gyermeknevelés miatt munkahelyén anyagilag vagy szak- mailag, illetve mindkét szempontból kedvezőtlenebb pozícióba került. Az ily módon nyilat- kozó — mintegy 400 OOO-es létszámot képviselő -— nők többsége (62 százaléka) csak anyagi, kis hányada (6 százaléka) csak szakmai hátrányról tett említést, mintegy egyharmada viszont úgy vélte, hogy mindkét szempontból kedvezőtlenebb helyzetbe került.

Általában jellemző, hogy az életkor előrehaladásával párhuzamosan emelkedik azoknak az aránya, akik a gyermekvállalás miatt mind anyagilag, mind szakmailag hátrányosabb helyzetbe kerültek munkahelyükön, s ugyanez a tendencia figyelhető meg a csak szakmai hátrány tekintetében is, aminek ellentételeként a kizárólag anyagi szempontból kedvezőtle- nebb helyzetbe kerültek aránya a magasabb életkor felé haladva általában csökken. Az is megfigyelhető, hogy az iskolázottsági szint emelkedésével párhuzamosan erőteljesen növek- szik a mindkét szempontból kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek aránya, s az erre, valamint a csak szakmai hátrányra való hivatkozás a szellemi foglalkozásúak körében kétszerte gya- koribb volt, mint a fizikai foglalkozásúak között. A hátrányosabb helyzetbe került nők 61 százaléka nyilatkozott olyan értelemben, hogy problémája időközben részben vagy egé- szében megoldódott; 23 százaléka ennek érdekében munkahelyet változtatott. (Lásd a 9.

táblát.)

Az is eléggé gyakori, hogy a munkáltatók választási lehetőség esetén szívesebben al- kalmaznak férfiakat, mint női munkaerőt, így a nők már a pályakezdéskor kedvezőtlenebb eséllyel indulnak, mint a férfiak. Célszerű volt ezért a felvétel során arról is kikérni az érin- tettek véleményét: hogyan ítélik meg választott pályájukat. Ennek keretében többek között arra kellett válaszolniuk, hogy szakmailag — tekintetbe véve képzettségüket, szakmájukat, szaktudásukat, érdeklődési körüket stb. —, illetve egyéb szempontok mérlegelése alapján — mint például a végzett munkával járó fizikai erőkifejtést, a szellemi—idegi megterhelést, az anyagi megbecsülést, az egészségi ártalmat stb. figyelembe véve — mennyire elégedettek vég—

zett tevékenységükkel, munkakörükkel, illetve mennyiben tartják megfelelőnek munka- helyüket.

A vélemények alapján megállapítható, hogy a foglalkoztatott nők (figyelmen kívül hagyva az önállókat és a segítő családtagokat) döntő többsége (73 százaléka) foglalkozásával és munkahelyével egyaránt elégedett, 23 százalékának vagy a foglalkozásával, vagy a munka—

helyével, 4 százalékának pedig mindkettővel szemben voltak bizonyos fenntartásai. Megfi- gyelhető viszont, hogy a nők elégedettebbek munkahelyükkel, mint az ott végzett tevékeny—

ségükkel. Erre utal az, hogy míg a megfigyeltek 87 százaléka tartotta megfelelőnek munka- helyét, addig foglalkozásával alig több mint háromnegyede volt minden —— szakmai és egyéb — szempontból megelégedve. A foglalkozásukról negatív értelemben nyilatkozók véleménye arra enged következtetni, hogy az elégedetlenséget nem annyira szakmai, hanem inkább más tényezők motiválják; a foglalkozással szembeni szakmai kifogás ugyanis fele olyan gyakori- sággal (10 százalékban) fordult elő, mint az egyéb szempontok miatti elégedetlenség (20%).

8 80 DR. NAGY ISTVÁNNÉ

A foglalkozásával szakmailag elégedetlen közel 220 000 nő 27 százaléka a megszerzett képzettség, szakma, valamint a végzett tevékenység közötti összhang hiányára hivatkozott, további 22 százaléka úgy vélte, hogy alacsonyabb szintű munkát végez annál, mint amire ké- pes lenne, 15 százaléka túl mechanikusnak, monotonnak tartotta tevékenységét, egytizede pedig az érdeklődésétől eltérő munkavégzést jelölte meg elégedetlenségének inditékául. Ezen túlmenően, a más okokra való hivatkozás — mint például az előbbre jutási lehetőség, illetve az önállóság hiánya, a munka bonyolultsága — kisebb gyakorisággal fordult elő.

9. tábla

A foglalkoztatott anyák véleménye a gyermeknevelés okozta munkahelyi hátrányról főbb jellemzők szerint

(százalék)

A gyermekszületés, gyermeknevelés miatt munkahelyén

M , Összesen szílÉÉai, szakmai és (vagy) anyagi hátrány érte

egnevezes (ezer fő) sem szakmai csak csak

gáiyggi együtt _és anyagi szakmai anyagi

nezi; égi; (együtt: 100,0) Korcsoport (éves)

15—24 ... 104 82,4 17,6 12,5 O,9 86,6

25—29 ... 234 74,3 25,7 28,0 4,3 67,7

30—34 ... 361 74,2 25,8 30,5 8,3 61,2

35-39 ... 320 76,2 23,8 33,9 8,0 58,l

40—49 ... 553 81,1 18,9 38,3 4,9 56,8

50 éves és idősebb ... 298 86,3 13,7 35,3 4,2 60,5

Összesen 1870 79,0 21,0 32,5 5,9 61,6

Iskolai végzettség

Alapfoknál alacsonyabb . . 192 91,8 8,2 5,9 —— 94,1

Alapfokú ... 750 82,4 17,6 18,3 3,3 78,4

Középfokú ... 741 74,2 25,8 38,2 6,6 55,2

Felsőfokú ... 187 71,4 28,6 54,9 11,7 33,4

A tevékenység jellege

Fizikai foglalkozású ... 1102 83,1 16,9 20,9 4,0 75,1

Szellemi foglalkozású ...

Szakmai szempontokon kívül eső körülmények miatt több mint 450 000 nő volt elége—

detlen foglalkozásával. A negatív véleményt túlnyomó többségüknél (83 százalékuknál) a következő három tényező motiválta:

— a végzett munka anyagi elismerésének nem kellő volta (38%);

— a túlzott fizikai megterhelés (25%);

—- a nagymértékű szellemi—idegi igénybevétel (20%).

Egyéb körülmények —— mint például az egészségügyi ártalom, a túlzott helyhez kötöttség, a nagy mozgásigény, a folyamatos munkavégzés hiánya — csak egy-egy szűk körben váltottak ki elégedetlenséget a végzett tevékenységgel szemben.

A munkahelyét negatívan értékelő —- a foglalkoztatott nők 13 százalékát kitevő — 300 000 női munkavállaló különböző okok miatt maradt az általa nem kedvelt munkahelyen. Ezek közül — a nagyságrendileg jellemző arányok sorrendjében — említést érdemelnek a követ—

kezők:

-— nem talált megfelelő munkahelyet (38%);

-— megszokta környezetét és nehezen vált munkahelyet (25%);

—— kedvező a lakás és a munkahely közötti távolság (14%);

— szereti munkakörét (7%).

A NÖK ÉLETKÖRÚLMÉNYBI ' 881

A megfelelő munkahely hiánya főleg a fiatalabb korosztályokhoz tartozók mozgását korlátozta; a munkahelyükkel elégedetlen 30 éven aluliak fele nyilatkozott olyan értelemben, hogy azért kénytelen az általa nem kedvelt munkahelyen maradni, mert nem adódott számára kedvezőbb munkalehetőség. Ez a körülmény akadályozta leginkább a fizikai foglalkozásúak munkahelycseréjét is, főleg a betanított és segédmunkásokét. A 40 éves és idősebb korosztá- lyokhoz tartozók, de főleg a vezető, irányitó beosztásban dolgozók körében viszont a meg- szokott környezethez való ragaszkodás már nagyobb visszatartó erőnek bizonyult, mint a megfelelő munkahely hiánya.

10. tábla

A munkahelyükkel elégedetlen nők főbb jellemzői az adott munkahelyhez kötődést befolyásoló tényezők szerint

(százalék)

Munkahelyével elégedetlen, de ott maradt, mert

Megnevezés nem talált ki?:xísígátéi, lakásához szereti anyagilag szerződés, egyéb felgiggbet 515333 közel van faláig?" elégedett öszktggdíx oka van

Korcsoport (éves)

15—29 ... 49,7 ll,4 ll,3 6,0 2,1 5,9 13,6

30—39 ... 33,5 27,3 19,0 6,2 4,8 2,3 6,9

40—49 ... 31,2 35,6 11,7 7,4 2,3 1,6 10,2

50 éves és

idősebb ... 30,1 32,1 9,6 7,6 1,9 -— 18,7

Összesen 37,7 24,8 13,8 6,6 3,0 3,0 II,]

A tevékenység jellege

Fizikai

foglalkozású 42,7 21,7 15,6 4,8 3,0 1,4 lO,8

Szellemi

, foglalkozású 29,4 _ 30,1 10,8 9,6 3,1 5,7 11,3

Allománycsoport, l

beosztás Szak-

munkás . . . 36,1 18,8 13,5 13,9 4,0 2,9 10,8

Betanitott

munkás . . . 44,8 22,1 16,2 l,3 3,0 1,0 11,6

Segéd-

munkás . . . 47,6 27,6 17,1 1,6 —- — 6,1

Vezető,

irányító . . . 19,0 40,5 3,6 lO,S 9,2 4,2 13,0

Beosztott

ügyintéző . . 27,2 27,0 11,4 12,1 2,8 6,7 12,8

Beosztott ügyviteli

dolgozó . . . 38,6 31,3 13,0 4,4

A nőknek a nemek közötti keresetkülönbségekről alkotott véleményét célozta megismer—

ni az alkalmazásban álló és szövetkezeti tagként dolgozó aktív keresőkhöz intézett azon kérdés, mely azt tudakolta, hogy az érintettek hogyan itélik meg saját átlagos havi keresetüket a hasonló munkakörben dolgozó férfiak keresetéhez viszonyitva. Erre vonatkozóan érdemi választ a megkérdezettek 63 százaléka adott, a fennmaradó viszonylag magas hányad úgy nyilatkozott, hogy nem tud összehasonlítást tenni. Ez utóbbiak feltehetően nagyrészt olyan munkakörökben dolgoznak, amelyekben a férfi foglalkoztatás nem jellemző, illetve amelyek- 3

882 DR. NAGY ISTVÁNNÉ

ben nem dolgozik férfi munkaerő (mint például a különböző ügyviteli, adminisztrativ munka- körök, egyes textilipari foglalkozások, illetve a nevében is női munkára utaló emlitett tevé- kenységek).

Az érdemben válaszolóknak valamivel több mint kétötöde volt azon a véleményen, hogy keresete lényegében azonos a hasonló munkakörben dolgozó férfiakéval. Az így vélekedők aránya az átlagosnál (4l%) jóval nagyobb súlyt képviselt a szellemi dolgozók körében (48%), azon belül is kiemelkedően magas volt a vezető, irányító beosztásban foglalkoztatot- tak (59%) között. Ezzel szemben a fizikai foglalkozásúaknak csak alig több mint egyharmada (35 százaléka) - közülük a szakmunkásoknak viszont 42 százaléka — tartotta kiegyenlitettnek a férfi és a női kereseteket. A véleményt nyilvánító nők mindössze 3 százaléka ítélte a férfi munkatársakénál kissé kedvezőbbnek keresetét; ez is inkább csak a vezetők, irányítók, a be—

osztott ügyintézők, valamint a szakmunkások körében fordult elő.

A fentiekből következik, hogy a vélemények többsége is tükrözte azt a közismert tényt, mely szerint a női munka anyagi elismerése a férfi munkáénál általában kedvezőtlenebb.

Az érdemben nyilatkozó nők 56 százaléka volt azon a véleményen, hogy keresete alacso- nyabb, mint a férfi kollégáké, ebből 21 százalék érezte úgy, hogy a különbség jelentős.

VÉLEMÉNYEK A NÖI FOGLALKOZTATÁSRÓL

Gyakran felmerülő kérdés, hogy vajon helyes lépés volt—e a nők tömeges munkába álli—

tása; mennyiben volt ez a nők részéről valóságos igény, és mennyiben játszott szerepet benne a gazdasági, anyagi szempontok kényszerítő hatása.

Mivel az e témával kapcsolatos vélemények eléggé megoszlanak, célszerű volt megtuda- kolni: hogyan vélekednek a női foglalkoztatásról a legilletékesebbek, vagyis maguk a dolgo—

zó nők. A kérdés ez esetben is az alkalmazásban állók'noz és a szövetkezeti tagokhoz szólt, és

— egyrészt arra irányult, hogy a megkérdezettek mit tartanak ideálisnak: azt, hogy a nők tevékenysége általában csak a háztartás kereteire korlátozódjék, miáltal kizárólagos hivatásuk a családdal, gyermekneveléssel kapcsolatos teendők ellátása lenne, vagy azt — ami ma a leginkább jellemző —, hogy az említett feladatok ellátása mellett munkát is vállalnak;

- másrészt a megfigyelt személyekre vonatkozóan azt tudakolta, hogy ha körülményeik megengednék — vagyis, ha anyagi szempontok nem befolyásolnák döntésüket —, mit választaná—

nak: feladnák—e munkaviszonyukat vagy nem; s választásukat elsődlegesen milyen indíték mo- tiválná.

A nők foglalkoztatásával kapcsolatos vélemények alapján megállapítható, hogy a nők döntő többsége mind elvben, mind a gyakorlati megvalósítás szintjén egyetért a nők munka- vállalásával. A foglalkoztatott nők 81 százaléka ugyanis azon a véleményen volt, hogy ideá—

lisnak tartja a nők kereső tevékenységben való részvételét, 77 százaléka pedig saját szemé—

lyére vonatkozóan úgy nyilatkozott, hogy akkor sem adná fel munkaviszonyát, ha azt körül- ményei megengednék. Ez utóbbi arányt némi fenntartással kell fogadni, mivel a vélemények indoklására vonatkozó adatokból kitűnik, hogy a megkérdezettek egynegyede a vélemény- alkotás során nem volt képes az anyagi tényezőktől elvonatkoztatni. Ez feltehetően abból adódik, hogy sokan -— gyakorlati tapasztalat hiányában —— el sem tudnak képzelni olyan élet- körülményt, melyben a családi költségvetés nélkülözni tudná jövedelmüket.

Az életkor előrehaladtával fokozatosan növekszik azoknak az aránya, akik nem tartják ideálisnak a nők munkavállalását; az ily módon vélekedők előfordulása az 50 évesek és idő—

sebbek körében kétszerte gyakoribb (25%) volt, mint a 15-19 évesek között (12%). Ennek oka többek között abban keresendő, hogy az idősebb generációhoz tartozók inkább rendel- keznek személyes tapasztalatokkal a családi együttélésnek azon formájáról, amelyben a nő egyedüli feladata a család ellátása, a gyermekek nevelése volt, s így gyakorlati tapasztalat

A NÖK ÉLETKÖRULMÉNYEI 883

birtokában jelentősebb hányaduk érezte úgy, hogy ezen hivatásnak a munkavállalás mellett nem tudott maradéktalanul megfelelni. A fiatalabb korosztályokhoz tartozók Viszont általá- ban már a ,,kétkeresős családmode "—t látták maguk előtt, s ebbe beleszületve kevésbé tudják elképzelni azt, hogy kizárólag feleségként, anyaként éljék le életüket.

II.tábla

A foglalkoztatott nők véleménye a nő(k munkavállalásárálfőbb jellemzők szerint

százalék)

A nől foegllsllígztatással A női foglalkoztatással elvben egyetért

Megnevezés Összes? l , .. de ztás—6 olltehgíi 263135],

("" f ) egyetért nem ert egyutt ___—W vagy nincs evet (ezer fő) munkavégzést kialakult

tartaná ideálisnak véleménye

Korcsoport (éves)

15—19 ... 117 88,0 12,0 103 66,1 5,4 28,5

20—29 ... 496 83,1 16,9 412 77,7 9,9 12,4

30—39 ... 726 82,3 17,7 598 81,1 9,7 9,2

40—49 ... 582 80,7 19, 3 470 78,3 10,6 11,1

50 éves és

idősebb ... 303 74,9 25,1 227 74,0 10,0 16,0

Alkalmazásban álló és

szövetkezeti

tag összesen . . 2224 81,4 18,6 1810 77,8 9,7 12,5

Iskolai végzettség

Alapfoknál '

alacsonyabb . . 184 67,1 32,9 123 67,0 18,0 15,0

Alapfokú ... 812 75,6 24,4 613 75,3 12,3 12,4

Középfokú . . . . 981 86,4 13,6 849 79,1 8,4 12,5

Felsőfokú ... 247 90,9 9,1 225 86,0 3,4 10,6

A tevékenység jellege

Fizikai foglal-

kozású ... 1232 76,2 23,8 940 73,2 13,6 13,2

Szellemi foglal-

kozású ... 992 87,7 12,3 870 82,8 5,6 11,6

Gyermekszám

14 éves és !

fiatalabb

gyermeke nincs 1109 83,0 17,0 920 73,4 8,8 17,8

14 éves és fiatalabb

gyermeke van 1115 79,7 20,3 890 82,4 10,8 6,8

1 gyermek . . . 557 81,7 18,3 456 81,8 11,3 6,9

2 gyermek . . . 471 79,1 20,9 373 84,0 9,2 6,8

3 gyermek . . . 73 70,2 29,8 51 77,6 16,1 6,3

4 és több

gyermek . . . 14 70,2 29,8 10 77,2 19,2 3,6

Az is megfigyelhető, hogy a magasabb iskolázottsági szint felé haladva fokozatosan nő—

vekvő tendenciát mutat a nők munkavállalásával egyetértők előfordulása; a legalacsonyab—

ban iskolázott nőknek alig több mint kétharmada, a diplomásoknak viszont több mint ki- lenctizede tartotta ideálisnak a nők foglalkoztatását. E véleményben osztozók aránya viszont a gyermekek számának növekedésével egyidejűleg fokozatosan csökken: az egy 15 éven aluli gyermek ellátásáról gondoskodó anyák 82, a három vagy több ilyen korú gyermekeseknek vi- szont csak 70 százaléka értett egyet a női munkavállalással. Az ily módon Vélekedők hányada

3!