TERM ELÉKENYSÉGI KON FERENClA KOPPENHÁGÁBAN
NYERS JÓZSEF
A Nemzeti Termelékenységi Központok Európai Szövetsége (European Association of National Productivity Centres) 1976. ok- tóber 26. és 28. között konferenciát tartott a termelékenység mérésének legújabb ered- ményeiről és távlatairól. A konferencián, amelyet a koppenhágai tudományegyetem szervezett, a Szövetség tagországainak kül- döttei, valamint a főtitkár által meghívott szakemberek vettek részt.
A szervezet statisztikai módszertani és rész- ben elemzési kérdésekkel most foglalkozott először. Munkáiában korábban a szektoriális' gazdaságpolitikával összefüggő problémák kutatása játszott meghatározó szerepet. Az 1975-ben Oslóban és Stockholmban rende- zett konferencia is ebben a szellemben vizs- gálta és vitatta meg Norvégia és Svédország gazdaságfejlesztési és iparpolitikai elképze- léseit.
A Szövetség 1976. évi konferenciáián a termelékenységi színvonal időbeli változásá- nak. nemzetközi összehasonlításának és a teremlékenységre ható tényezők elemzésé- nek módszereit és a konkrét vizsgálatok leo- úiabb eredményeit vitatták meg. de felvető- dött olvan két— vagy többoldalú nemzetközi termelékenységi összehasonlítás szervezésé- nek célszerűsége, amelynek eredményeit a nemzeti iparpolitikai döntésekben hasznosí- tani lehet.
A konferencia első és módszertani szem—
pontból alapvető referátumát Nils Groes és Peter Bíerreaaard (Dánia) tartották a terme- lékenység dinamikáiának mérésére Christen- sen és !orgenson által kidolgozott módszer alkalmazásáról. Az előadás főként a mérés módszertani kérdéseivel foglalkozott, a szám- szerű eredmények értékelésére szintén mód—
szertani szempontból került sor.
A bevezető előadás és a korreferátumok a termelékenység fogalmát széleskörűen ér- telmezték. Az élőmunka—ráfordítások mellett elméletileg a tőkeráfordításokat, az anyag—
és energiofelhasználást stb. is a fogalomhoz tartozónak tekintették. Lényegében valameny—
nyi termelési tényező ráfordításának (input) és a bruttó nemzeti termékben megtestesült termelésnek (output) a viszonyát vizsgálták.
amelyet a hazai szóhasználatban teljes ter- melékenységi mutatónak (total factor produc- tivity) neveznek. A termelékenység ilyen ér- telmezése teljes mértékben összhangban van a termelési függvények elméletével. Eszerint a termelés időbeli változásának. ágazati vagy területi szinvonalának indexe úgy fog- ható fel, mint egy sokváltozós függvény eredményváltozója, azaz
Y : P(Xi, Xz, .... Xn),
amely a Cobb-Douglas típusú függvények—
ben az
Y : P(K, L)
alakban szerepel. tehát a termelési ténye- zők közül csak a tőke- és az élőmunka-rá—
fordításokat veszik figyelembe, a többi té- nyező szerepét legfeljebb csak mint reziduá- lis tényezőt értékelik.
A teljes termelékenység mérésére Christen—
sen és Jorgenson által kidolgozott módszer a fenti. neoklasszikus növekedési elméleten alapszik, matematikailag az ún. Divisia-in- dex algoritmusából indul ki:
0:
At ,:
log At—1 —loglt_1—logot_1,
ahol:
A: —- a telies termelékenység indexe, Y; — a telies termelés indexe,
Ot — a ráfordítási tényezők dexe.
volumenin-
' a - ul " ! !
Ezen un. ,,osztott" Indexnek ]0 kozelitese az
Y' : Ar * WKK; ju WLL§
összefüggés. amely nyilvánvalóan a Cobb—
Douglas—függvény egyik változatának tekint- hető. (Az A és az Y a teljes termelékeny—
ség. illetve a teljes termelés jelölésére szol—
gál. a K; és az L; pedig a tőke- és a munkaráfordítások növekedési rátája.) A két termelési tényezőt. a tőkét és a munkaerőt mennyiségi és minőségi összetevőkre bon— ' tották az alábbiak szerint:
Ks : ng
ahol:
K -— a tőkeállomány,
(; — a K minőségi jellemzője.
L, : glL ahol:
L — a ledolgozott munkaórák száma.
a —- az L minőségi jellemzője.
Ezen összetevőket az előbbi képletbe be- helyettesítve kapjuk:
Y : A' -l- Wmi -i- WkK' -l- WmL % WLL'
A termelést. illetve annak változását tehát a következő összetevőkre bontották: a terme—
lékenységre. a tőkeráfordítások minőségi vál—
tozására, a tőkeráfordítások mennyiségi vál- tozására, a munkaráfordítások minőségi vál—' tozására, a munkaráforditások mennyiségi változására.
A számítások során sok gondot okozott az alapadatok kidolgozása. Különösen a minő-
ségi tényezők számszerűsítése ütközött ne—
hézségbe. A teljesitett órákat, a bért, a dol- gozó tulajdonosok és családtagjaik létszá- mát és bérét. a létszámot terhelő adót és társadalombiztosítást. valamint az iskolai végzettséget részben az éves statisztikai adat- gyűjtésből, illetve a népszámlálás eredmé- nyeiből merítették, részben más információk alapján viszonylag pontosan meg tudták ha- tározni. A munkahelyi gyakorlat szerepét mint a munkaerő minőségi tényezőjét — meg— ' felelő információk hiányában —- nem tudták figyelembe venni.
A tőkeráfordításokra vonatkozó adatbázis
— eltérően a munkaerőt jellemző informá- cióktól -— rendkívül hiányos Dániában s fel—
tehetően a többi kapitalista országban is.
Egyetlen biztos támpontot az éves beruhá—
zási adatok jelentenek. minden más elemet, így például az eszközállományt, az értékcsök- kenést stb. csak közelítő számításokkal, sok esetben nehezen igazolható feltételezést al- kalmazva tudták meghatározni. A tőkeráfor—
dítások mértékére jelentős hatást gyakorol az értékcsökkenés összege, illetve az ezt meg—
határozó leírási kulcsok nagysága. Christen- sen és Jorgenson állandó leírási kulcsot ja—
vasol, exponenciális függvénynek megfelelő értékcsökkenéssel számolva. A szerzők az 1950 és 1972 közötti évekre vonatkozó szá- mításaikat két változatban végezték.
Az előadók véleménye szerint a módsze—
reket még finomítani kell. ennek során lo- kozott figyelmet kell szentelni a minőségi tényezők értékelésének. A legkedvezőbbnek ítélt módszer alapján végzett számítások eredményét a tábla tartalmazza.
A termelés, a ráfordítások és a termelékenység évi átlagos növekedése (százalék)
1950—1972. ! 1950—1960. ' 1960—1972.
Megnevezés
években
Bruttó termelés (Y') . . . . . . 3.86 3.05 4.55
Termelési (ráfordítási) tényezők (O') 1.82 1.30 2.26
1. Tőkeráfordítások (Kg) . . . 4.29 2.46 5.81
a) Eszközállomány (K') . 3.92 2.72 492
b) Minőségi változás (áll;) 0.37 —O*.26 0.89
2. Munkaráfordítások (Lg) . —a.15 0.36 -a.57
a) Munkaerő-volumen (L') —Or.26 —O.28 —0,71
b) Minőségi változás (ai 0.11 0.08 0.14
A helyettesítés aránya (WL) . . . 55.1 55.4 54,7
A termelékenység növekedése (Ar) . 2.04 1.75 2.29 A termelékenység relativ nagysága
(A'/Vr) . . . . . . . . . 52-8 57-4 50-3
A teljes termelékenység mérés'nek belgiu- mi tapasztalatairól rövid előadás keretében D. Tytgat, aki az Európai Gazdasági Közös- ség Titkársága részéről vett részt a tanács- kozáson, számolt be. A teljes termelékeny- ség időbeli változását Belgiumban szintén a termelési függvények módszereivel vizsgál-
ták meglehetősen hosszú időszakra (1950—
1972). A módszertani és (: számbavételi prob—
lémák is hasonlók voltak a dániai gyakorlat- ban is jelentkező nehézségekhez. A tőkerá—
fordítások statisztikai megfigyelésében mu- tatkozó problémák a megtérülési ráta kiszá- mításánál voltak a legjelentősebbek. A meg-
térülési ráta az idő függvényében erősen in—
gadozott, a két szélső érték 2, illetve 14 szó- zalék volt. ilyen különbségek gazdasági té- nyezőkkel nem magyarázhatók. A vita so- rán a konferencia résztvevői arra a következ- tetésre jutottak, hogy a termelési függvény- ben az évente változó megtérülési ráta he- lyett célszerűbb a vizsgált időszakra érvé- nyes átlagos megtérülési rátát alkalmazni.
Ez esetben természetesen az időszakot foko—
zott gonddal kell vizsgálni. és az egyes pe—
riódusokat úgy kell kijelölni, hogy az egyes vizsgált szakaszokon belül a gazdasági fejlő- désben minőségi változások lehetőleg ne le—
gyenek.
A magyar küldöttség részéről Nyitrai Fe- rencné dr. Jugoszlávia és Magvarország ipa—
ri termelékenységi összehasonlításának ta—
pasztalatairól tartott előadást. A beszámoló élénk visszhanaot váltott ki. ami az előadás- hoz kapcsolódó számos kérdésben és meg- jegyzésben tükröződött.
Jugoszlávia és Magyarország ipari terme- lékenységi szinvonalának összehasonlítása — eltérően a tőkés országokban alkalmazott gyakorlattól — nem a nemzeti jövedelemmel kapcsolatos számítások keretében történt, hanem az iparstatisztikai beszámolási rend—
szerre épült. és lényegében az ún. egyedi termelési indexek módszerén alapult. Az ösz- szehasonlítás a kitermelő ágazatokat és a feldolgozóipart fogta át. A magyarországi termelékenységi szinvonalat a szocialista ipar egészére számították, az ipart 16 ágazatra bontva vizsgálták, amelyek tartalma —- bizo- nyos korrekciókkal —— az lSlC-rendszerhez áll közel.
Az ágazati termelési indexeket több mint 600 termék. illetve termékcsoport naturális mértékegységben kifejezett volumene alapján határozták meg, a súlyozást a két ország egységáraí, valamint a magyarországi fai- laaos bér és amortizáció együttes összegé- vel végezték. Az összehasonlítás során foko—
zott figyelmet szenteltek a termelékenységre ható tényezők elemzésének.
A vizsgált tényezőket a következő három csoportba sorolták:
—technikoi tényezők (az egy munkásra jutó vil- lamos energia mennyisége és az amortizáció mér- téke).
-emberi tényezők (a felsőfokú iskolai véazett—
séggel rendelkezők aránya, valamint a mérnökök és a technikusok aránya),
— az ipar koncentrációja.
A konferencia programja az eredeti terv- hez képest bővült, Görögország képviselői ugyanis az eredeti napirendben nem sze- reolő két témában rövid beszámolót tartot- tak. Az első előadás a cukoripar termelé- kenységi szinvonala vizsgálatának sok évi tapasztalataival foglalkozott, a második elő- adás pedig a közelmúltban alakult ún. Koor-
dinációs Minisztérium felépítését és tevé- kenységét ismertette. Az elhangzottak nem adtak hazai szempontból is hasznosítható in—
formációt, ezért részletes ismertetésükre nem térünk ki.
Érdekes és a magyar gyakorlat szempont- jából is hasznosítható beszámolót tartott le—
rome A. Mark, az Egyesült Államok Munka—
ügyi Minisztériumának főmunkatársa a mun- katermelékenység és a munkaerő költségei növekedésének összefüggéseiről. Az előadó a két tényező változását a fejlett ipari or—
szágok feldolgozóiparára vonatkoztatva mu—
tatta be.
J. A. Mark a termelékenység, a bérkölt- ség. a foglalkoztatottság és a munkanélkü- liség kapcsolatát az 1950 és 1975 közötti időszakra vizsgálta. Az 1950 és 1960 közötti évekre vonatkozó adatok kevésbé megbíz—
hatók és hézagosak. ami a következtetések helyességét esetenként kérdésessé teszi. Az elmúlt másfél évtized fejlődését jellemző adatok azt mutatják. hogy az iparilag tej- lett tőkés országok között az Egyesült Álla- mok termelékenységi szintjének emelkedése az alacsonyabb (évi 3 százalék). a Japán iparé pedig a legmagasabb (évi 9 száza- lék). Kanada és az európai tőkés országok gazdasága e két szélső érték közötti ütem- ben fejlődött, s a kisebb országokban a ter- melékenység növekedése az átlagosnál gyor- sabb volt.
A vizsgált országok ipari termelékenységé- nek növekedése nem volt egyenletes, jórészt a termelés hullámzósait követte, miközben az időszak vége felé fokozatosan lassult. Te—
kintve, hogy a bérköltségek növekedése 1960 után gyorsult, a fajlagos bérköltségek emel—
kedtek, és közel az árindex változásának megfelelően alakultak. A legtöbb országban az egy órára jutó bérköltség és az egy órára jutó termelés hasonló mértékben változott.
Az előadó ebből azt a következtetést vonta le, hogy a termelékenység (: fajlagos költ- ségek alacsony szinten tartásában megha—
tározó szerepet játszik, ezáltal csökken az inflációs nyomás, amit a magas bérnöve- kedés válthat ki.
Az előadó részletesen vizsgálta, hogy az egyes országok ipari termelékenységének nö- vekedésében milyen szerepet játszott az egyes ágazatok termelékenységének növeke- dése, az ágazatok részesedése a termelés és a létszám alapján. Az 1960 és 1974 közötti években a feldolgozóipari termelékenység növekedésének szinte egyedüli forrása az ágazati szinvonal emelkedése volt. Az ipar—
ágak relativ nagysága másfél évtized alatt alig változott. Az ágazaton belüli. termék- csoport szintű változást az Egyesült Államok példáján, a feldolgozóipart 400 részre bont- va vizsgálta. A számítások ilyen mély agg-, regáltsági szinten sem mutattak értékelhető
struktúramódosulást. "Összességében a struk- tűravóltozás az elmúlt 15 évben az Egyesült Államokban évi 0.15 százalékOS termelékeny—
ségcsökkenést idézett elő, számotteVÖ pozi- tiv hatás a Német Szövetségi Köztársaság—
ban (évi 0,43 százalék), és Japánban (évi 0.75 százalék) mutatkozott.
A nemzetközi termelékenységi összehason- lítások céliát, módszereit és eredményeit, í.
Bernolak (Kanada) gazdaságpolitikai szem—
pontból elemezte. Felhasználta az e témá- ban végzett kutatások legúiabb nemzetközi eredményeit, valamint az Egyesült Államok és Kanada ipari termelékenységi szinvonala összehasonlításának tapasztalatait. A két or- szág iparának termelékenységi színvonalát az elmúlt 13 évben három alkalommal (1963.
1967, 1972) hasonlították össze, alapvetően a nyilvános oublikációkból vett adatok fel-
használásával.
A termelékenységi színvonal összehasonli- tását kieaészítették az időbeli változások elemzésével is. A dinamikai összehasonlitást a ,.narciális" termelékenyséai indexek (a munkaerő— és a tőkeráfordításokl mellett a telles termelékenyséai mutató alaoián is el- yéaezték. A leau'róbbi. az 1972. évre vonat- kozó számítások azt mutatták. hogy az Eave- sült Államokban a ieldolamá ioar termelé.
kenyséai s7intie 19 százalékkal moaasabb.
mint Kanadában. míg a szinvonal emelke- dése a legutóbbi neavedszázadban Kana- dában volt avorsabb. A szinvonalkülönbsé- aek értékeinek ánazati szóródása meglehe- tősen nagy. Meakülönböztetett tiavelmet for- ditottak az export szemoontiából ielentős iaaráaak termelékenységi szinvonalának ta- nulmányozására. Az eredmények azt mutat- ták. hogy Kanadában ezen áaazatokban az eay teliesitett munkásórára iutó termelés mintegy 20 százalékkal magasabb a feldol—
aozóiaari átlagnál. de 20—25 százalékkal alacsonyabb az Egyesült Államokban elért
szintnél.
Az összehasonlítás fontos eleme a ténye- zők vizsaálata. A termelékenyséare ható lea—
tontosabb tényező -— véleményük és tapasz—
talataik szerint is — a munkaerő-állomány összetétele és szakkéozettségi színvonala. Vo- natkozik ez a meaállaoitás a fizikai dolao- zókra. valamint az irányításban foglalkozta—
tottakra' eavaránt. D. Walters számításai szerint Kanadában az átlaaos kéozettséai szint az Egyesült Államok színvonalának 93,4.
a nyuaat-európai átlagnak pedig 92.7 szá- zalékát éri ei.
Az irányító személyzet arányának és kéo- zettséaének. valamint életkorának nagy sze—
repet tuloidonítanak. Tapasztalatuk szerint a fiatal vezetők rugalmasabbak. könyebben maaukévá teszik az ál eszméket. s képzett- séaük is korszerűbb. Úgy vélik, hoay a mea- levő termelékenységi különbségekben jelen-
tős szerepet játszik az. hogy Kanadában az irányító személyzet életkora magasabb. mint az Egyesült Államokban, azaz Kanadában a vezetők általában később kerülnek felelős ' beosztásba.
A termelékenységre ható tényezők közül
sorrendben a tőkeráfordítások következnek;
hiszen a gépek. szerszámok, az alkalmazott technológiák az élő munka'hatékonyságát befolyásolják. Óvakodnak azonban? attól;
hogy az eszközellátottságot vagy -fel'szerelt—
séget a termelékenységre ható egyetlen'vagy akár legfontosabb tényezőnek tekintsék. Ka—
nadában például a feldolgozóipar termeléé kenységi szinvonala mintegy 20 százalékkal alacsonyabb. mint az Egyesült Államokban, mig az egy munkásra iut'ő állóeszközérték azonos szinten van a két országban. Méa élesebbek a különbségek Japán 'és az észak—.
amerikai országok feldolgozó ipara között.
Japán iparának munkatermelékenyséai szint-f' je az Egyesült Államok és Kanada szintie köa zött helyezkedik el, míg az egy munkásmy jutó eszközérték az egyesült államokbelinek'
mindössze 60 százaléka. '
Az elmúlt néhány év aazdaságpolitikai elemzései azt ielzik, hogy számos ipari ága-"
zatban a vállalatok nagysága nem gyakorol lényeaes hatást a termelékenyséa szinvona- lára, ellentétben a hatvanas években uralko—
dó általános nézettel. A kanadai loariiayi és Kereskedelmi Minisztérium számításai sze—
rint a termelékenységi szint és a vállalati nagyság közötti korrelációs kapcsolat erős- séae a vizsgált 170 ágazat közül mindössze 8 iparágban haladta meg valamivel a 0.5-
es értéket. ' '
A nemzetközi összehasonlitások tapaszta- latai felhívták a tiavelmet arra is, hogy míg az üzemméret hatása a termelés szinvona—
lára közenes vagy annál gyengébb. addia a termékek ayártósi időtartama, a szakosí—
tás. a szabványosítás a termelékenyséanö—"
velés fontos eszközei. A kanadai iparválla- latok termelési profilia általában veayesebb.
a magánvállalatok 80 százaléka többtaita terméket állít elő Kanadában, mint az Egye-
sült Államokban.
A konferencia -— mint a program ismer—
tetésénél már utaltunk rá —— napirendre tűzte két-, illetve sokoldalú nemzetközi termelé—
kenyséai összehasonlítás szervezését néhány kiemelt ágazatra vonatkozóan. A Nemzeti Termelékenvségi Központok Európai Szövet- séae főtitkárának anyaga olyan elképzelést tartalmazott, miszerint az első lépésben alap—
vetően a homoaénebb termékszerkezetű ága-' zatok vizsgálatával lehetne kezdeni az ősz- szehasonlitást. maid ennek tapasztalatai alapián lehetne a későbbiekben továbblép—
ni. Az előzetes elképzelések szerint a *mun- kát a vas- és acélgyártás, a textilioar, a gépkocsigyártás. a papíripar, a műanyag—'
ipar, a műtrágyagyártás. valamint a gyógy—
szeripar termelékenységi színvonalának nem- zetközi összehasonlitásával lenne célszerű indítani.
A javaslat megvitatása után érdemi dön- tésre nem került sor. Ebben feltehetően sze-
repet játszott az is, hogy a nemzeti statisz—
tikai hivatalok képviselői csak kevés dele- gációban kaptak helyet, a kutatóintézetek és egyetemek munkatársai pedig megfelelő adatbázis nélkül nem vállaltak ilyen jelen- tős munkát igénylő kötelezettséget.
MAGYAR SZAKIRODALOM
DR. FAZEKAS BÉLA:
A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÖSZUVETKEZETI MOZGALOM MAGYARORSZÁGON
Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1976. 334 old.
A szakmai közvélemény minden bizonnyal felfokozott várakozással veszi kezébe Fazekas Béla újabb könyvét. A megkülönböztetett li- gyelem egyaránt szól a témának és a szer—
ző személyének, aki korábbi könyvével (Me- zőgazdaságunk a felszabadulás után. Mező- gazdasági Kiadó. Budapest. 1967.) elismerést és tekintélyt szerzett magának. A két könyv között kimutatható kapcsolat van. Témájuk is kapcsolódik egymáshoz, hiszen a termelőszö- vetkezetek alapvető jelentőségűek a magyar
mezőgazdaságban.
szerző most a mezőgazdaság termelő—
szövetkezeti szektorára vonatkozóan olyan sokoldalú, komplex elemzést ad, amellyel a szakirodalom ez ideig adós maradt. A könyv műfaját nehéz meghatározni: monográfiai.
agrárpolitikai, gazdaságtörténeti és agrárgaz- daságtani elemek ötvöződnek egységes egésszé. Ebben, az interdiszciplináris kuta—
tási elv alkalmazását igénylő feldolgozási módban rejlik a munka egyik újszerűsége.
A munka másik jellemzője a történeti szemlélet következetes érvényesítése. Fazekas Béla könyvét az 1875. évi kereskedelmi tör- vénnyel kezdi és napjainknál fejezi be. A könyvben a felszabadulás utáni három év- tized kap részletes elemzést. Ennek során meg kellett birkóznia a periódizálás nehéz, mindig vitatott és korántsem hálás feladatá- va, IS.
A munka további pozitívuma a tudományos igényesség és a mondanivalónak gazdag tény- és adatanyaggal való alátámasztása.
Igaz, hogy az utóbbi vonatkozásábana szer—
ző előnyös helyzetben van, de ez érdemét nem kisebbitheti. A felvonultatott statisztikai anyag kiválogatása és kezelésének magabiz- tossága egyértelmű elismerésre készteti a birólót. A könyv 65 táblát tartalmaz, ame- lyeket a Függelékben az 1950 és 1975 közöt- ti periódust illetően a termelőszövetkezetek gazdálkodására vonatkozó legfontosabb adatsorokat tartalmazó táblák egészítenek ki.
A munka egészével kapcsolatosan még a leirtak gyakorlati értékére és használhatósá—
gára kell utalnom. Mindez összefüggésben
van azzal, hogy a könyv írója a részletesen tárgyalt három évtized eseményeinek cselek- vő részese, a maga területén közvetlen for- málója volt.
A szerző azzal, hogy feltárja a magyaror- szági termelőszövetkezeti mozgalom történe—
tének főbb pozitív és negatív tapasztalatait, ezek politikai, közgazdasági, társadalmi ve—
tületeit és összefüggéseit, azokat a motiváci—
ókat, amelyek e történeti folyamatot az adott feltételek között meghatározták, nemzetközi szempontból is figyelemreméltó tanulságokat szolgáltató könyvet ad az olvasó kezébe. Azt hiszem, Fazekas Béla mostani könyve a téma iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődés kielégítéséhez segítséget nyújt majd.
A könyv az elmúlt három évtized áttekinté- sével és komplex elemzésével a jelent mű- velő szakemberekhez szól, akik sokat profitál- hatnak belőle. Ezzel egyidejűleg a történeti elemzéssel regisztrál és értékel is, amivel gazdagítja agrárpolitikai, agrárgazdaságtani és gazdaságtörténeti ismereteinket. Azt hi- szem a munkát méltán nevezhetjük hiány- pótló kézikönyvnek.
Úgy gondolom, az eddigiekből is érzékelni lehet e vállalkozás jellemző körvonalait. A téma sokrétűsége lehetetlenné teszi számom—
ra a könyv főbb megállapításainak hiányta- lan ismertetését és értékelését. Ehelyett csu- pán a szerkezet bemutatására, a munka jel- legének körvonalazására és a tárgyalt kér- dések egynémelyikének exponálására vállal-
kozhatom.
A könyv öt fejezetre oszlik, és az 1945 és 1975 közötti évtizedeket tárgyalja részletesen.
Az !. fejezet a termelőszövetkezeti mozgalom előzményeivel foglalkozik. Ebben a magyar- országi szövetkezeti mozgalom gyökereinek feltárása során a szerző utal arra, hogy a Tanácsköztársaság idején -— a mai termelő- szövetkezetekhez alig hasonlítható -— több száz szövetkezeti gazdaság jött létre, ezek azonban csak az uradalmi cselédeket egye- sítették. A második világháború előtti szö- vetkezetek számát — az ország mai területén a falvakban működő valamennyi szövetkeze- tet figyelembe véve — több mint 4000—re be- csüli. A szerző azonban hangsúlyozza: ,,Me- zőgazdasági termelőszövetkezetek a felsza-' badulás előtt —— néhány, általában rövid éle- tű kezdeményezéstől eltekintve — nem voltak
